Kronosz alagútjai

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

*A diákok tehát napok óta a kis szobában vannak, ahol ugyan van pár ágy is, de a többség jó eséllyel nem tudott kényelmesen aludni, maximum székeket összetolva, vagy a kemény padlón. Nicolas, Lisa, Rosetta és Vanessa leemelték a falról a festményt, ami a druidát és a tünde nőt ábrázolja, amitől egy kissé a vámpír fiú meg is sült, de átvészelte az esetet. Ellenben újabb tárgyakra tettek szert, így hát most a felszerelés lista:
- Kék folyadékkal teli apró üvegcse (Nicolas)
- Piros folyadékkal teli apró üvegcse (Rosetta)
- Apró ezüst kulcs (Nicolas)
- Kilincs darab (Lisa)
- Elnagyolt térkép (Rosetta)
Az idő viszont telt, az utóbbi néhány órában pedig a visszaszámláló, mintha egyre gyorsult volna. Mila is láthatta a leskelődőn keresztül, hogy az időgép mintha újra kezdene beindulni, majd végül megint megtörténik a villanás, ami után enyhe fejfájással indulhatnak tovább, mivel az ajtó immár nyitva áll, a vas felemelkedett a plafonba, mintha soha ott sem lett volna ez előtt.
Hosszú folyosó nyílik meg előttük, ami úgy fest, hogy a központi terem felé vezet, legalábbis Rosetta térképe alapján. Az út azonban újra elágazik, az egyik irány egyenesen előre, és mintha onnan fény is szűrődne ki, az arányok alapján lehetséges, hogy az már a központi termet jelenti majd, a kobold-dzsinn legalábbis ezt következtetheti ki. A másik irány viszont balra tart, jó eséllyel egy összekötő folyosó, ami a középpontból induló egy másik főfolyosóba torkollik. Értelemszerűen továbbra is sötét van, érdemes fényt csinálni, ha az ember nem vámpír, vagy egyéb sötétben is látó lény.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Csüt. Aug. 23, 2012 3:48 pm

[Jack]

*Mikor meghallja Jack sziszegését kicsit kirázza a hideg, aggódva pillant Clínára, nem is Jackre, hogy lássa a reakcióját, majd természetesen amennyire tud, válaszol a fiúnak.* - Ha még csak néhány nap lenne! *Nevet fel erőtlenül, látszik, hogy nem őszinte a nevetés. Megszerzi az apró bedobós játékot, amíg a többiek kilincseskednek, és elindul ezek szerint Jackkel visszafelé, hogy kipróbálja a dolgokat. A kérdésre kicsit összeszorul a szíve, és az állkapcsa is megfeszül, ugyanis más nem tud dübörögni az elméjében, csak az, amit legutóbb megtudtak. Még sem azzal kezdi.* - Rengeteg mindenről maradtál le, nagyon sok mindenről... Már hetek óta itt bolyongunk, egy tünde királynő csalt ide minket, elméletben, de pozitív szándékkal. Megtudtuk, hogy a nekromanta-druida, tudod... Aki... Szóval megölt, az a tünde királynő húgába volt szerelmes... Daronel Deneirába, akit végül Belzegár, az édesapja, és Siqr nevelt fel, mert a tünde közösség nagy része megsemmisült, megsemmisítette a tünde férfi bosszúból, hogy száműzték. És... Megtudtuk azt, hogy Gabrielnek gyermekei születtek... Kettő... Egy fiú és egy lány. Vanessa és... Te, Jack, a Sötét Nagyúrnő az édesanyád, és Evander az édesapád. *Mondja, erőteljesen aggódva pillant fel a fiúra, közben bedobálja a cuccokat és előkerül a kulcs és a fegyver is. Kobold-dzsinn-relikviamesterként azonnal feltárul előtte, hogy mit is tud ez a tőr, bár a fekete rózsát és a szimbólumokat megnézi jobban, de hirtelen nem ismeri fel. A kérdésre, hogy mióta kobold, nem válaszol, ennyi éppen elég volt a fiúnak.* - A bronz kulcs és a tőr volt talán minden, amit mi itt meglelhettünk, lassan menjünk vissza. *Pillant a tárgyakról Jackre, a fegyver talán egy eszköz lehet, amivel el tudják pusztítani azt a sötét tündét. De... Talán nincsen jó helyen nála. Visszafelé lassan halad, ugyanis Jacket sem akarja azonnal visszairányítani mindenkihez, ráadásul először benéz minden lezárt részhez, hátha nyílt meg másik fémajtó is, most, hogy a kirakósok bekerültek a helyükre. Benéz a legtöbb járatba, szóval nem valószínű, hogy azonnal visszaér, a kulccsal és a tőrrel, és persze Jackkel titkos ajtót keres, olyan koboldosan.*

Vendég

*Nicolas szavaira tovább vigyorog, de nem kezd el arról vitatkozni, hogy ki a bölcs és ki a tanítvány, ennyire nem lát bele a fiúk dolgaiba. Rose-ban kellően megbízik, így ő személy szerint szó nélkül adja át a két darabkáját, Rose pedig el is megy velük. Megfordul a fejében, hogy vele tart, hiszen látni akarja, hogy mi történik, ha összekerülnek a darabok, de Mila közben a kilincset akarja, és állítólag talált egy mélyedést, a kilincs pedig szépen bele is illik abba. Úgy látszik, itt is bőven van még tennivaló... De nem tetszik neki, hogy szétszakadtak. Viszont Rose minden bizonnyal vissza is jön hamarosan, így kérdően néz rá, hogy mit talált, miközben valaki, alighanem Mila ha már elvette, lefelé nyomja a kilincset. Figyel Nicolas szavaira, és feltűnik neki, hogy azt mondja, "szeretteitek", de később "barátunk", viszont nem szól semmit.* - Hát, nem hiszem, hogy nagyon van más választásunk. Nem engedjük csak úgy szabadon. *Felsóhajt, de eléggé terelgetik őket, más út nem nyílt meg, így csak a tükrön keresztül mehetnek valahová. Így persze ő is átlép a tükörből lett ajtón, Nicolas mögött, hiszen a fiú idéz pajzsot.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Csüt. Aug. 23, 2012 3:42 pm

*Alyssa szavaira jókedvet erőltet magára, és felnevet.* Az meglehet, de akkor neki kéne cipelnie engem. A tanítvány a bölcset, nem pedig fordítva. *Kacsint a lányra, és bólint, amikor a leányzó beszáll a tárgypróbálgatásba, és fel is fedi a mélyedést. Most már célirányosabban próbát dolgokat belepréselni a lyukba. Rosetta felé pillant, aki még mindig Jacket pesztrálja, ezért odaint neki, hogy ha bármi gond lenne, akkor sikoltson. Ez persze abszúrd feltételezés, hiszen a koboldlány még akkor is leütné őt, ha utána önként kellene a saját szívét kitépenie.* És hova tegyük a kilincset elementál-koma? *Kérdezi meg Alexet bársonyos hidegséggel a hangjában, aztán karbafonja a kezét, és ajkát lebiggyesztve oldalra dönti a fejét. Sötét tincsei az arcába hullva követik nyaka mozgását.* Mondd, hogy nem vettük észre, hogy a tükör felületében egy ajtó éktelenkedik, én pedig a halott őseidre mondom, kinyitom neked készséggel. *Aztán Mila is megosztja velük az infókat, erre már hangosan fújtat.* Van egy rossz hírem. Jó eséllyel nem fogunk visszamenni. Ha megnyitjuk a portált, anélkül, hogy megölnénk a hegyesfülűt, akkor kiengedjük innen, és eljuthat bárhova. A szeretteitekhez is. *Szándékosan nem azt mondja: a szeretteinkhez.* Kérdés, hogy van-e gyomrotok hozzá, hogy megöljük. A tünde királynő börtönében vagyunk, ide zárta be a barátunkat. Ha kinyitjuk a kaput, akkor mindenki elveszett. Ám ha mindenképpen elpusztulunk, akkor ne úgy, hogy szabadon eresztettünk egy ilyen szánalmas tetűt. Szálljunk vele szembe, lesz ami lesz. *Vonja meg a vállát. Cat szavaira flegmán megrántja a vállát, és Alex felé vet egy cinkos pillantást.* A zsák, meg a foltja. *Aztán úgy tűnik, hogy a párosnak volt igaza, hátrapillant Milára, és némán odatátog neki egy ilyesmit: Tükörpajzs. Aztán felhúzza a varázslatot, és ha a nagyokos farkas benyit, akkor ő is becsusszan mögöttük.*

//Tükörpajzs, tem, elsődleges: A tükörpajzs az egyik legerősebb védekező varázslat a természetmágia palettáján, sok mágiaágban nem található meg ehhez hasonló védekezés. A varázslat kimondásakor egy halványkék domború felület jelenik meg a természetpap előtt, és visszapattintja a rá varázsolt elemi erőket a támadóra. A varázslat halálmágiák ellen is kiváló, ám ez esetben csupán elnyeli a varázslatot, nem lövi vissza. Ellenben ha elemi varázslatot pattint, akkor a druida annyit gyógyul, amennyit sebződött volna. Legendák mesélnek olyan magas tudású druidákról is, akik lények ártó pillantását tudták vele kivédeni, és akár még vissza is lőni az ilyen képességet. //

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Csüt. Aug. 23, 2012 3:38 pm

[Rose]

*Jack megrázza a fejét, majd Clína felé sandít, miközben kezén felizzik a mentális karkötő, és a lány varázslata egyszerűen lepattan róla.* -Előbb krédezz, aztán cselekedj. *sziszegi gyilkosan a lánynak, mint valami kígyó, majd, amikor látja, hogy Rosetta elindul valamerre, akkor nemes egyszerűséggel utánavetődik, vámpírikus gyorsasággal, mert az is van neki, és úgy sétál vele vissza, hogy kirakósozzon.* -Rose.. Lehet, hogy nem tudok semmit, de.. Ahogy elnéztem ti már néhány napja itt bolyongtok. Nem tudjátok, hogy hol is vagyunk pontosan? Vagy mi történt itt veletek egyáltalán? Talán.. talán utánam jöttetek..? *teszi fel a maga kis érdeklődő kérdéseit, miközben hangja megszokottul hidegen cseng, de mégis van benne egy enyhe kedves felhang, ami meg szokott lenni a lánnyal szemben, noha most a hangja sokkal inkább fáradt és ingerült, hiszen nem tudja, miért van itt, nem tudja, hol van, és igazából semmit sem tud, és Rosetta is tudhatja, hogy ezt nagyon, de nagyon nem szereti.* -És.. te mióta vagy kobold? *teszi fel az utolsó kérdést, miközben jobban végigméri a lányt, hiszen mintha alacsonyabb lenne, és az a kellemes illat sem sugárzik belőle annyira, mint rég.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Lisa és Nicolas összedobják, amilyük van, Lisa pedig a kilincsrészlettel macerál egy sort. Ahogy közelít vele a tükörhöz, egyre inkább érzékeli, mintha az vonzaná magához. Mila jelezi a többieknek a rést, és Lisa iránya is arra mutat, a kilincs egyszerűen csatlakozik a célhoz és rácuppan a tükörre.
Rosetta vissza tud menni a ládikához és bedobálni a kirakós játék darabjait. Ennek hatására felpattan a fedele, és előkerül az ajtó retesz, dupla fenekű volt. Benne egy apró kis bronz kulcs lelhető fel, tehát kis kulcsuk már akad három is. Ezen kívül pedig egy különös mintázatú tőr bújuk meg benne. Nem túl nagy, de két élű, az egyik fele kissé recés, és a kobold érzi rajta, hogy különleges erővel rendelkezik, nagyon nagy sebzéssel bír, ha megtalálják vele a megfelelő célt. A markolaton egy fekete rózsa véset.
Alex nem érzékel különösebbet, ám a képessége jelzi neki, hogy a kilincsnek milyen a működési menete. Amennyiben lefelelé nyomják, akkor az első utat mutatja meg, amit még nem tudnak, hogy micsoda, amennyiben pedig felfelé, akkor a kiutat találják majd meg, ám ugye itt még az a bibi, hogy az időgép hatástalanítása előtt a kilincs felfelé nem mozdul el.
Mindenesetre amikor lenyomják a kilincset lefelé, akkor a tükörben erőteljes kavargás indul meg, tudható, hogy térkapuról van szó, bár még mindig nem tudják hová vezet és jó eséllyel ezt mágia sem fogja felfedni. A túloldalon fel-felsejlik egy beltér, fáklyák, nagyobb előtér, valamiféle épületnek a belseje.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Csüt. Aug. 23, 2012 3:31 pm

*Sokáig tartott, míg megnyílt az újabb kapu, de Clína addig is hasznosan töltötte az idejét. Először is, teljesen megnyugodott, hiszen útjuk végére érkeztek, nem volt már hová félni. Másodszor, gyakran volt Milával, beszélgetett vele, vidította, és még enni is adott neki. Ettől persze csak még jobb kedve lett. Amikor az idő ugrott egyet, Milába kapaszkodott, hogy ne essen össze, de ettől eltekintve már egészen hozzá tudott szokni. Az apró teremben találtak egy srácot, akiről halovány lila gőze sincs, hogy kicsoda, de a többiek ismerik, tehát semmi baj. Nicolas és Cat is a tükröt babrálják, Lisa megtalálja az utolsó játékot, ő pedig körbe tapogatja a falat, hogy esetleg talál e valami titkos repedést, vagy rejtett zugot. Sajnos az időgép megsemmisítésében nem tud segíteni, de talán a srác számára könnyebbé teheti az ébredést.*
-Sanatio.
*Elsuttogja a varázsigét, s közben erősen koncentrál is rá. Nem pont a sebeit akarja bezárni, hiszen azok látványosan nincsenek, inkább a mentális fájdalmát és a fáradtságot szeretné messzire űzni belőle. Egyelőre ennyit tud tenni. A félrevont Milát eszében sincs magára hagyni ezzel az eszelőssel, és egyszerűen odasimul az oldalához.*

//Másodlagos, Asztrál-Mentál Mágia, Gyógyítás:
Varázsige: Sanatio
Leírás: Mint, ahogyan az asztrál-mentál mágia arra is képes, hogy sebzést okozzon, olyannyira elhitetve az ellenféllel, hogy sérült, hogy az be is következik, eképpen gyógyításra is alkalmas. Gyógyíthatjuk saját magunkat, vagy mást is, egész egyszerűen olyan szinten hitetjük el az elmével a sebek összeforradását, hogy a test alkalmazkodik ehhez és ténylegesen beforrnak a sebek, eltűnnek a sérülések.
Hatás: Azonnali és maradandó. A gyógyítás azonnal létrejön, tehát beforrnak a sebek, eltűnik a mérgezés stb.//

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Csüt. Aug. 23, 2012 3:30 pm

* Hát belépője nem volt valami sikeres, hisz semmi olyasmi nem történt amit ő csinált, viszont az 5. elem meglett, ki tudja hogy hogy. Mindenesetre Lisánál van. A többiek is (akiknél persze van elem) felmutatják szerzeményeiket, de Catet valahogy nem izgatja a dolog. Őt a tükör érdekli, no de meg persze a kilincsdarab ami Lisa kezében van. Így hát odamegy hozzá, és félhangosan beszél hozzá. * - Ömm, nem lehet, hogy esetleg a tükör egy ajtó, és a kilincs valahogy ráillik, mert nem hiszem hogy másra alkalmas lenne egy kilincsdarab. * Jegyzi meg, majd eltöpreng azon amit mond, hátha igaza van, hátha nem. De egyelőre ezt találja az egyetlen logikus magyarázatnak a kilincs témára. Mikor Mila valami mélyedésről beszél, amit meghallott, össze áll a kép, oda csak kell valami, és az a valami talán a kilincs. *

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Csüt. Aug. 23, 2012 3:30 pm

*Folyamatosan enyhül, aztán a fiú szavaira mosolyogva csóválja meg a fejét, és az angyalfegyver semmivé alakul. Nem, nem megy oda a fiúhoz, lesz még rá elég ideje, hogy játszon vele, üdvözölje, vagy lapaosan leszídja, hogy már megint miféle bajokba keveredett. Majd ha egyszer kijutottak innen. Ha meg nagyon gyógyító kellene neki, akkor ott van mellette Rosetta, tehát nagy baja nem lehet. Nicolas szavaira a fiú felé pillant, majd zsebéből előveszi az általa szerzett kis játékszert, és átadja neki, vagy, ha igényli, akkor ő maga próbálgatja be valahova, akár addig, amíg Milával beszélget félrevontan, hiszen ahhoz neki úgyse sok köze van, így nem is igen akar belefolyni. Így tulajdonképpen, mivel más dolga nem nagyon van, csak odamegy és játszik a maga kis játékszerével. Rosetta kérdésére, hogy nem kéne-e a központi tárolóba visszarakni a kis játékokat, csak mgvonja a vállait.* -Amíg nem próbáljuk ki, nem tudhatjuk, hogy illik-e ide. *egyszerű válasz, de nagyon mást most nem is lehetne várni tőle.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Csüt. Aug. 23, 2012 3:28 pm

*Mila és Miroslav végül csak egy egyszerű kérdést tesz fel, hogy mit is keres itt Jack, hogy került ide? Hogyha ide tudott kerülni, akkor valószínű, hogy ki- és be is lehet jutni ide valahogy. Valahogy... Ezen kattog a leányzó agya, ahogy nézegetni kezdi a falakat, a plafont a pici szobába. Hiszen tényleg nem olyan nagy, bár ezek szerint a vámpír szeme nem igazán tud belátni élesen egy 3x3-as termet. Azonban amikor a tükröt veszi szemügyre, néhány pillanatig a tekintete Nicolas arcán időzik, hogyha a fiú ránéz, akkor néhány másodpercre összekapcsolódik a tekintetük, majd végül Mila határozott léptekkel indul meg a tükör felé és a keretet kezdi el nézegetni, azonban észrevesz egy apróbb mélyedést is. Nem tudja, hogy mi is az, de amíg fél füllel Jack-et hallgatja, addig a mélyedést kezdi el nézegetni, hogy mekkora lehet, mi lehet benne, vagy éppen mi kell bele. Talán egy kulcslyuk lenne, hiszen van három kulcsuk is a formák mellett. Miroslav közben feszesen ücsörög és nem veszi le a szemét Nicolasról. Ahogy gazdája, úgy ő sem bízik a fiúban, így bármi gyanús mozgást tesz, morrant a srácra, de minimum szól Milának - gondolatban természetesen. Azonban mikor Nicolas megszólal, Mila kissé fintorogva, de megjegyzi:*
- A teleporthoz felrajzoltam egy kémszem varázsjelet. Azon keresztül tudok varázsolni, hogyha szükség van rá. *néz mélyen a fiú szemébe és valamiféle kihívás is megvillan a gesztenyebarna szemben. Miroslav is halkan morog, végül Mila hátrébb áll.*
- Itt van egy mélyedés, de nem tudom, hogy mi ez... *kezdi a mondatot, amikor Nicolas egyszerűen félre vonja. Mila felvonja a szemöldökét és el is kapja a kezét, de mikor a fiú felmutatja a gyűrűt, döbbenet, majd hamiskás mosoly jelenik meg az arcán. Már nyitná a száját, hogy miért is törte ki a nyakát, hogyha tudta, a fiú válaszol is rá.*
- Értem. Köszönöm. *biccent a lány immár komolyan a fiú szemébe nézve. Nem igazán tud ennél többet mondani, így tekintetét Jack felé fordítja és figyeli, hogy miket mond. Közben Lisa jelenik meg és húzza elő a kilincset, mire Mila szeme megvillan és egy halk "Ó!" hagyja el ajkait.*
- Hozd ide! *mutat rá a mélyedésre, valószínű, hogy oda kell majd a kilincs és hogyha Lisa átadja Milának, akkor a vörös bele is dugja - már ha jó bele.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Csüt. Aug. 23, 2012 3:27 pm

*Alex koncentrál Jackre és az alap nemtetszésén kívül nem érez hazugságot, de hát hogyan is érezhetne, ha egyszer meg sem szólalt a fiatalember. A lényeg, hogy nem gondolja kedvenc félelementálunk sem mostmár, hogy Jack tudatosan titkol el valamit. Az meg, hogy a képességei egy nagyobb hatalommal kerültek szemben és talán azért nem érez semmit, az meg sem fordul a fejében. A fiú aztán magához tér és ugyanolyan értetlenkedve szemléli társait, mint ahogy ők szemlélik a naxeldires csodakölyköt. Innentől kezdve meg aztán végképp nem akar a fiúval foglalkozni, úgyhogy tekintetét a tükörre szegezi, ahol Nicolas már bőszen osztja az infókat és próbálgatja a tárgyakat. Alex nem tartja ezt túl célravezetőnek, de hát ki tudja, ezen a helyen bármi megtörténhet.* Talán a kilincs lehet a legjobb megoldás. *Mondja Alex elég érdektelenül mikor látja, hogy Alyssa is elővette a maga tárgyait. A tükörhöz nem kerül közel, ezért inkáb a falhoz lép. Alyssa talált egy rejtek ajtót, ki tudja, lehet van itt még valami. Őt a tárgyak vonzzák, valami fegyver, esetleg még valami fontos darabkája ennek a tárgyas kirakónak, úgyhogy beizzítja relikviamesteri képességeit és keres valami varázstárgyat, valami végső kulcsot, valami térképet, vagy titkos könyvecskét, vagy csak egy medált, vagy bérmit, ami még hasznos lehet ezeken a furcsa lomokon kívül.*

//Relikviamester (2. szint) - Relikviákon és ereklyéken kívül képes érzékelni, hogy 10 méter sugarú körben van-e varázstárgy, és hogy milyen irányban. Megérzi az átkokat, csapdákat egy-egy tárgyon.//

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Csüt. Aug. 23, 2012 3:25 pm

*A koboldlány nem veszi fel amit Szevér mond, hiszen elhúzni sem engedi magát, hogyha veszélyes, és nem is Jack az, akkor ez van, győzött a felelőtlenség. Ráadásul így Szevér is Jackkel törődik, pedig úgy fest, hogy megint új dolgokra jönnek rá, míg a koboldlány csak Jack mellett térdel, a kezét felé nyújtva, finoman a vállára téve, majd amikor a fiú fel akar állni azonnal felsegíti, bár még nem egy izmos lány, de a kezén ott fezsül az erőkesztyű, hát simán felhúzza, miközben ő maga is feláll mellőle. Átnézi a fiút, de a gyengülésen kívül más látható sebet eszerint nem talál, mivel már meggyógyította volna, ha akarja, ha nem, és amilyen gyengének tűnik, nem is nagyon tudna ellenkezni.* - Nem emlékszel semmire? *Kérdezi csendesen, szinte suttogva, mint az előbb is, nem tudja, hogy mennyire bántja a zaj a fiút, mennyire kimerült, és a többi. Mikor már mindketten állnak megnézi, hogy mit csinálnak a többiek a tárgyakkal, két kilincs, négy kis játék, és aktivizálni is kéne.* - Nem tudjuk, hogy az ajtó mögött mi vár minket. lehet, hogy ez a bedobós játék még a királynő húgáé volt, vagy miért választott volna ilyen gyerekes dolgot? Vissza kéne menni velük és bedobálni a főteremben a tartóba. Hogyha lehetséges, megkapom? *Pillant a kettősre, akik már zsibvásárt játszanak, nála nincs semmi, csak térkép, hogy el ne tévedjen. Hogyha a kilinccsel nem történik olyan, amihez szükség van rá, akkor ő vissza menne a bedobós játékokkal, odáig elméletben tiszta az út.*

Vendég

*Szevér szavaira oldalra pillant, de nem tartja szükségesnek reagálni, és még Jack is magához tér. Halványan elmosolyodik arra, hogy a fiú tőlük várt válaszokat.* ~ Na remek. Szépen vagyunk. ~ *Hagyja, hogy a többiek elintézzék a Jack-témát, elvégre ő sosem volt hozzá annyira közel, mint mondjuk Rosetta vagy Szevér. Pláne, hogy a fiú nem is válaszol a kérdésére, de mivel minden bizonnyal hallotta, ahogy Nicolasét is, aligha lenne elég csak megismételnie. Most is bejön a rejtekajtó, ahogy legutóbb, és meg is találja a falba rejtett rekeszt... és a negyedik elemet. Elmosolyodik, majd füttyent egy rövidet és felmutatja, hogy Nicolas és Szevér, akiknél szintén van, lássák, hogy ezzel megvan még egy. Haladnak a cél felé, már csak össze kell rakniuk a dolgot. Mikor megérzi a bizsergést, megtorpan, előveszi a kilincsdarabot, és összeráncolja a szemöldökét. Nicolas pont ekkor mondja, hogy szedjenek elő mindent, így felmutatja a négyzetet és a most talált hengert.* - Van nálam két cucc abba a játékba a központi teremben, ééés van egy ilyenem... *Ennél a mondatnál veszi elő a kilincsdarabot, amit gyorsan körbemutat, majd közelíti a tükörhöz, tesztelni, hogy erősödik-e a bizsergés. Elsőre igyekszik nem hozzáérni, de a lehető legközelebb tartja érintkezés nélkül. Úgy látszik, egy kerékre jár az agyuk, mert Nicolas is ezt csinálja a többivel.* - Pedig menőn néznétek ki. Mint Luke meg Yoda. *Jegyzi meg vigyorogva Nicolas szavaira.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Csüt. Aug. 23, 2012 3:16 pm

*Azt látja, hogy Lisa megszerzi a hengert, lassan tényleg visszamehetnek óvodásnak, annyi színes kütyüjük van. Tehát ő vizsgálgatja a tükröt, és be is igazolódik a gyanuja* Ez tehát a végső portál, de csak akkor vezet haza, akkor aktiváljuk a hozzá vezető utat. *Lép el az átjárótól, és dörzsölgeti az állát, hiszen ő nem vette észre a mélyedést.* Viszont ez egy helyi portál is, ami közvetlenül vezet valahova. Szedjük össze, amink van, és próbálgassunk. *Sugalja némi bizonytalansággal, már nagyon szívesen kikerülne innen, és buzgón reméli, hogy a tünde királynő lassan végez a próbatételekkel. Előszed magától mindent, a két kulcsot, a kék kockácskát, és megvárja, míg társai is előpakolják a zsibvásárt. Amikor már lát mindent, akkor megpróbál egyesével mindent a tükörhöz passzintani, hátha lát kallantyút, mélyedést, bármit, ahol beillenek. Közben a válla felett pillant hátra az éledező Jack felé, de csak odamorrant, nem ér rá őt pelenkázni.* Nem fogom a hátamon cipelni. *Veti oda valakinek, mondjuk Lisának, hiszen talán vele együtt zsibvásároznak. Aztán félrevonja Milát, és alig hallhatóan odasuttogja neki.* Egyek vagyunk. *Mutatja fel neki a gyűrűjét bizonyítékként. Aztán a triviális kérdésre, hogy miért is törte ki a nyakát, magától válaszol.* Tudnom kellett. *Vonja meg a vállát, aztán megragadja a lány csuklóját figyelmeztetőleg.* Valami nem tetszik nekem, jobb ha együtt maradunk. A saját fajtámban bízom. *A többiek felé biccent.* Bennük nem. Szóval csak óvatosan. *Pillog még a lányra, aztán visszasaszzézik a tükörhöz*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Csüt. Aug. 23, 2012 3:07 pm

*Halkan hörög fel, meg nyöszög egy sort, miközben az oldalát tapogatja, majd szemei sárgán villannak a társaságra, akik egyre közelebb és közelebb keverednek. Aztán egy sanda félmosoly kúszik a szájára, elkezd kutakodni elméjében a megfelelő szavak iránt, majd biccent.* -A sámánfajzatnak igaza van.. Örülnék, hogyha nem támadnátok le.. főleg, mert válaszokat tőletek vártam.. *fogja a fejét, miközben feljebb tápászkodik.* -Hol vagyunk pontosan? *érdeklődik, miközben még fájlalja a fejét, meg ki is van merülve, meg a ruhája is mintha kissé csapzott, és szakadtas lenne. Hogy amúgy minden rendben van-e vele? Persze. Talán még egy kicsit éhes is, hiszen arca erőteljesen sápadt, betegesen sáapdt, szemei kissé beesettek, de azért igyekszik feltápászkodni, ha Rosetta nyújtja a kezét, akkor az ő segítségével. Nicolas felé még vet egy pillantást.* -Mindig is imádtam a kérdéseidet, Demerest. Megfogtál. *illantja szemeit, miközben igyekszik minél jobban realizálni a helyzetet, kiropogtatja ujjait, hogy minden rendben van-e vele, aztán kérdő szemvillanásokkal méri végig az egész társasdágot, miközben igyekszik kihúzni magát, valami nemesibb tartát vonni magára.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Nicolas kutakodik egy sort a tükör körül, mivel mindenki más végülis inkább elsősorban a felbukkant Jack-re koncentrál. A tükör mögött ugyan nincs semmi sem, viszont hozzáérve, relikviamesterkedve érzékelni lehet, hogy aktiválható varázstárgyról van szó, ami igen, valamiféle kapu, átjáró lesz. Az oldalán található vésetek és a relikviamesteri érzék annyit árul el, hogy bizony ezt is a tünde királynő hozta létre, tette ide, és hogy két utat képes megnyitni. A második út kivezet innen, ám csak akkor lesz aktív, ha az időgép hatástalanításra kerül, ami viszont ugye zárt ajtón kívül van.
Lisa kutakodik és rejtek ajtó után szimatol, amit jelez is neki a rendszer. Úgy fest, hogy a kis falba rejtett dolgok az ő reszortjai lettek, ugyanis egy újabb kis részt talál a falban, ahol bizony a negyedik elem van elrejtve, egy lila színű henger. Ezen kívül valami fura bizsergést is érez a nála lévő kilincs darabon, ahogy elhalad a tükör közelében, miközben a rejtett hengert veszi magához.
Jack alapvetően nem sérült, és Alex nem érzékel felőle különösebbet, ám azt is tudjuk, hogy akadnak olyan erős mágusok, akik képesek egy-egy letapogató varázslatot semmissé tenni.
Mila körülnéz, vizsgálja a falakat, éles a szeme ugyan, de csak így látással olyan sok mindent nem lehet észrevenni. Ám, ahogy a tükör felé pillant az oldalán észrevesz egy kisebb mélyedést, ezt maximum Nicolas azért nem vette észre, mert inkább a felülettel, a hátuljával foglalkozott.
Szevér egyelőre nem vesz észre változást Jack-en, maximum látja rajta, hogy nem nagyon tudja hogyan került ide, és eléggé kimerülnek látszik.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Csüt. Aug. 23, 2012 2:59 pm

* Elérkezett az idő, feltárul az alagút, és mindenki bemegy rajta, ami nem biztos hogy nagyon kényelmes. No de a hely ahova érnek, szintén nem az, mivel nem túl nagy, és mindössze két figyelemre méltó dolog van benne. Teljesen máshogy fest a hely, mint amilyennek képzelte. Nagyjából mindenki letámadja a sarokban kucorgó emberkét, akiről Catnek fogalma sincs, hogy kicsoda. Ő inkább a tükröt választja. Egyelőre csak kerülgeti, és néha hozzáér, tehát felméri a terepet, de olykor megbotlik valamelyik személy lábában, és olykor-olykor a sarokban kuporgó ember felé sandít tekintetével. *

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Csüt. Aug. 23, 2012 2:46 pm

*Az óra megkondul, és persze, az alagút újabb része megint feltárja titkait. Ahogy a folyosón haladnak, lassú, könnyed, békés léptekkel sétál végig, egyik kezét a falon húzva végig, miközben halkan dúdolgat, és szárnyait finoman rendezgeti. Nem fél, nem tart semmitől sem, Astor is ott cikáz mellette valahol, biztos távolságban. Ahogy beérnek a nem éppen nagy helyiségbe, és megpillantja a tükröt, szinte azonnal lépne hozzá közelebb, ám ekkor valami mást is érzékel. Mintha lenne még itt valaki. Oldalra fordítja a fejét, és a sarokból halk nyöszörgést hall. Egy-két pillanatig lefagy, nem is tesz semmit, csak áll, mozdulatlanul, majd, amikor már a harmadik ember vág valamiféle kérdést a fiúhoz, akkor mozdul csak meg.* -Mi lenne, hogyha nem mindenki egyszerre támadná le? Legalább levegőt had vegyen, ti szerencsétlenek! Ráadásul az is lehet, hogy csapda.. *vágja hozzá eléggé ingerült szavait a többiekhez, miközben szárnyai is megremegnek, és a kezében is ott villan az angyalfegyver, ki is húzza magát, és úgy lép néhány lépést közelebb Jackhez, de nem megy túl közel. Egyrészt nem akar tömörülni, másrészt a többieket is most akarja onnan arrébb vonni. Sosem értette, miért jó, ha egyből hatan letámadnak valakit, aki most éledezik, sokkot kapott, ráadásul ugyanazokat a kérdéseket teszik fel neki.. Igyekszik alaposan megfigyelni Jacket, hogy tényleg ő-e az, mert idelent nem egy dolog történt már korábban is, és jobb a békesség. Fél szemmel még a tükör felé is sandít, de látja, hogy Nicolas azt vizsgálja, így amiatt nem aggódik.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Csüt. Aug. 23, 2012 2:23 pm

*Mila sebei már szerencsére bőven begyógyultak és Clínának is egyre jobb kedve lett az utolsó kaland óta, úgyhogy ismét megcsapolhatta a lányt, habár kellett néhány nap, mire elég jó kedvűnek érezte újdonsült barátnőjét. Addig ő is koplalt, de az a néhány nap annyira nemvágta a földhöz a leányzót, hiszen mióta itt vannak, talán az első három nap volt neki vészterhes, utána szerencsésen összeakadt a is tündelánnyal, amiért ott bent, legbelül baromira hálás. Ezt persze nem sűrűn fogja elárulni, maximum valamivel megmutatni, de még ez sem lehet biztos. Ami biztos az az, hogy az iskolában nem fogja magára hagyni a kis tündét, hanem szemmel tartja útját, ahogy tanulgat majd az iskolában és bármi áron, de megvédi őt. Ez eddig is sikerült szerencsére, így most is együtt beszélgetnek épségben és bódottágban, meg minden. Habár Mila órája jelzi a dátumot és az időt, az időérzéke neki is elveszett idebent, de tudja, hogy hamarosan ismét felnyílik egy retesz. A központi teremből átköltözött a másik kisebb szobába, ahol öreg-Rosettát találták,ugyanis a központi terembe beköltözött Nicolas, aki elég pocsékul nézett ki. Mila még mindig nem biztos benne, hogy a fiú micsoda, de az biztos, hogy sokkal rosszabbul néz ki, mint a többiek. Igyekszik nem a közelébe maradni, mert habár tényleg nem tudja, hogy micsoda a fiú, valamilyen szinten tart tőle. Kellemetlen érzés, főleg hogyha be vagy zárva néhány terembe és folyosóba. Így hát mikor fülei jelzik a fémlap felemelkedését, Mila is felpattan, és magával húzva a tünde lányt a folyosó bejáratához indul. Beles, majd a többieket előre engedve lép be utolsónak, így végül a terembe is utolsónak érkezik meg. Meglátja, hogy Nicolas a tükörnél ólálkodik, Lisa rejtekajtót fed fel, Rosetta pedig valaki előtt térdel. Mila éles szeme gyorsan kiszúrja az ismerős vámpírt, Jack-et.*
- Ő hogy kerül ide? *lepődik meg és lassan közelebb sétál "fajtársához". Miroslav szaglászni kezd a teremben, Mila pedig éles szemével a falakat, a plafont, vagy éppen a padlót kezdi el skubizni, hogy van-e valami jellegzetessége a szobának.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Csüt. Aug. 23, 2012 2:18 pm

*Igenigen, kemény időszakon vannak túé Kronosz alagútjának lakói, azonban a sors folyik tovább a maga medrében és elkerülhetetlenül, kikerülhetetlenül, mekerülhetetlenül közeledik a vég. Hogy kis kalandjuk vége-e, avagy az életük vége, azt egyelőre homály fedi. Mikor kijutottak szabad levegőre -noha egy búra alatt, de mégiscsak a napfényre-, akkor Alex magába szívott annyi erőt, hogy kellőképpen kibírja még ezekben az alagútakban. AZonban, ahogy mindenkin, talán rajta is látszik már a feszültség, a bizonytalanság. A kis csapat sokat tud már, de nem eleget ahhoz, hogy biztosra mondhassák: túl fogjuk élni. AZ időgép aktiválódása előtt a fiú a falnál ült, kinyújtott lábakkal, karbatett kézzel, fejét hátrahajtva a kemény falfelületnek. A vámpírok közelségén már egyszerűen felülemelkedett. Mindig is lesznek ellenérzései, de mikor klánja kivetette őt a gyengék védelmezői közül, akkor teljesen világossá vált számára, hogy egy inkvizítor képeségekkel megáldott mágus legalább annyira, ha nem sötétebb lélek, mint ellenfelei. Mikor a gép kattan, felkapja fejét és feltápászkodik. Kinyújtózkodik kicsit, hogy elgémberedett izmait helyrerázza,.* Vágjunk bele! *Mondja, majd a megnyílt folyosó felé tekint, amelyen Rosetta épp apró lábain somfordál Alyssa után. Hamar utoléri a lányt, ami nem nagy kihívás, hisz nem tud olyan gyorsan menni a kis eramiros.* Kíváncsi vagyok mi lesz a vége. De ha egyszer kijutunk innen, ígérem megismerhetsz közelebbről is. *Mondja oda a lánynak, majd kacsint egyet. Sosem volt rosszban a lánnyanl, de annyira nem mély a kapcsolatuk, viszont ha valamire, akkor arra, hogy szövetségesek kellenek és össze kell fogni, arra megtanította őket a kaland. Mikor a tükörhöz érnek, akkor Alex nem si veszi észre rögtön Jacket, mert a tükörre függeszti tekintetét, de mikor látja, hogy Nivolas már ott somfordál körülötte, akkor csettint egyet, kissé bosszús arcot vág és odanéz, amerre a többiek.* Mi a fene... *Mondja, mikor egy ismerős arcot vél felfedezni a sarokban, de nem nagyon akar odaszólni, inkább egy titkos inkvizítor képességet kapcsol be és Jackre fókuszál, hogy rájöjjön, ha esetleg hazudna a fiú. Hiába, bizalmatlan egy vámpírral szemben.*

//Inkvizítor (6. szint) - A hazugság ára: Akire rákoncentrál annál érzékelni fogja, ha hazudik, és az illetõ minden egyes hazug szava nyomán a testét viszketõ piros pöttyök kezdik ellepni.//

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Csüt. Aug. 23, 2012 2:12 pm

*Néhány nap eltelt, mióta utoljára időt ugrottak és új folyosón jártak, szóval volt ideje csendesen gondolkozni, hogy miket befolyásolhat az, hogy Vanessa és Jack testvérek. A kezdetek kezdetétől fogva mind a két diák kiválasztott volt, ezt minden régi tudja, aki valamennyire ismeri az iskola történéseit, és most kiderül, hogy testvérek... Valami közös küldetésük lesz, talán nem is olyan soká? Sajnos Rosetta egyedül a Jósmágiához nem ért, így hát nem tudja megjósolni a dolgot. Mikor felpattan az ajtó azonnal talpon van, egy kis fejrázással rázza ki a fáradtságot, kókadtságot és azonnal élénkítő hullámot küld magára, természetes gyógyító képességével körbeszalad önnön testén. Követi Nicolast, aki eléggé gyorsan halad, hát lehet a rövidebb fél-kobold lábakkal tőle elmarad, de azért Lisa után befut a terembe, és meglátva Jacket nem nagyon teketóriázik, egy pillanat múlva már a fiú mellett térdel, készen arra, hogyha a srác éhes, mivel vámpír, őt támadja meg, és ne mást, hátha valamilyen szinten önkívületben van. Nem tudja, hogy a vámpírsága előbukkan e, de hát legjobb a tutira menni, Rosetta pedig már jó párszor... adott vért a fiúnak. Azonnal megérinti a fiú vállát és tekintetével a másikét keresi, hogy hogy van, tud e fókuszálni.* - Jack, megsérültél? *Kérdezi csendesen, aggodalommal, és amennyiben össze kéne a fiút kaparni, le van gyengülve, azonnal gyógyításhoz kezd, avagy egészen csendesen, az árnyak között néhány csepp vért ad, a fene se tudja, hogy éppen milyen állapotban van a vámpírfiú. Olyan rég óta ismerik egymást, és talán mondható barátnak is a kapcsolatot, bár Jacknek abból olyan sok nincsen, legalább is akit ő is barátnak tart, hogy a látványa, hogy itt találtak rá azonnal elfeledteti, hogy éppen kutatni kéne, a fiú mellett térdel és többet nem is szól, hiszen Lis ais kérdezett, Nicolas is kérdezett, ő türelmesen, aggódva várja a válaszokat, míg a többiek tovasétálnak kutatni.*

// Természetes gyógyító, hogyha Jack sérült, vagy ha éhes - mint vámpír - akkor akár vérét adja, főleg, hogyha annyira éhes, hogy másnak támadna, ő meg gyorsan regenerálódik és néhányszor már ettek belőle, mióta nem vérfarkas. //

Vendég

*Diáktársai lassan talán már arra is gyanakodhatnak, hogy kezd megőrülni. Egész nap az alagutat járja, csak néha kidőlve néhány órára. Megvannak ugyan a dátumok, de annyira elvesztette mostanra az időérzékét, hogy csak tippelgetni tud, egyáltalán milyen nap van, és mikor nyílik meg az utolsó. Különféle dalok szövegeit, vagy épp teljesen véletlenszerű tényeket mormol maga elé járkálás közben, vagy épp amikor egy sarokban kuporog a karjaira döntve a fejét a központi teremben. Ilyen pozícióban talál rá az utolsó alagút megnyílása is. Kissé zavartan emeli fel a fejét, nem számított rá, hiszen mint mondtam, fogalma sem volt, hol járnak az időben. Az viszont biztos, hogy ez az utolsó fémlap. Most mennek a csúcsra. Ha most nem jutnak ki, talán soha sem... Ezek a gondolatok, és az, hogy végre történik valami, elég gyorsan visszaadják a józan eszét, de az energiáját nem. Mivel alig-alig aludt az utóbbi napokban, elég kimerült, ki tudja, mennyire forog majd gyorsan az agya, vagy mennyire lesz képes varázsolni. Pláne, hogy égeti a szégyen, hogy ilyen állapotba süllyedt. Fél kezével a hajába túr, hogy legalább azt megigazítsa, és ne nézzen ki teljesen zakkantnak miközben elindul a többiekkel. Ellenőrzi, hogy még mindig nála van-e a kilincsdarab és a négyzet, Lumost mormol, hogy lásson az alagútban, és tíz perc egyhangú séta következik. Mikor elérnek a terembe, az első, amit ő észrevesz, az nem Jack, hanem a tükör, így halványan elmosolyodik, és automatikusan Nicolast keresi a szeme sarkából.* - Még mindig él, hogy ha tükröt látunk, zúzzunk be? *Kérdezi kicsit tréfásan, habár a humorérzéke ilyenkor nem a legjobb. Majd szemet szúr neki az ébredező alak is. Igyekszik úgy mozogni, hogy a tükröt mindig lássa a szeme sarkából, és ne nagyon tudják onnan meglepni, és úgy lép közelebb Jackhez.* - Hát te se a legkényelmesebb helyet választottad a szunyához. Mire emlékszel? *Ez az első kérdés, amit nekiszegez a fiúnak, mikor úgy látja, hogy valamennyire magához tért, de persze nem biztos benne, hogy választ is kap. Körülnézve arra jut, hogy elegen fogják a tükröt nézegetni, Nicolas nem szól, hogy kíváncsi lenne az ő véleményére is ezzel kapcsolatban, szóval egyelőre nem lép oda, helyette megpöccint két fityegőt a jóskarkötőn. Egyszer már bejött. Talán itt is több van, mint Jack meg a tükör.* - Absostium!

//Jósmágia elsődleges, Jós kaszt, Rejtekajtó felfedése
A varázslat hasonló, mint a csapdafelfedezés, de ez esetben rejtekajtó helyét tudjuk meghatározni a segítségével. Ha előtte alkalmazzuk a természetjóslást, jóval nagyobb az esélyünk, hogy a jobban elrejtett titkos utakat is képesek vagyunk megtalálni egy épületben/helyiségben. Természetesen ha nálunk jóval erősebb varázsló által készült a titkos út, akkor kevesebb esélyünk van rá, hogy pontos helyet határozhatunk meg, de ez esetben is tudni fogjuk, hogy a szobában van ilyesmi. A titkos ajtó helye a fejünkben fog bevillanni, és a kinyitásának módja is.//

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Csüt. Aug. 23, 2012 12:26 pm

*A központi termet lakja továbbra is. A mókusszippantás hatása már nagyon távolinak tűnik, egyre éhesebben csattogtatja állkapcsát, sokszor már önkéntelenül is, ezért azon kapja magát, hogy nem tudja visszafogni az éhséget. Úgy tűnik, Milának lesz igaza, de legalább ő tovább bírta. Az egyik éjen tehát beoson a diákok közé, meggyőződve róla, hogy senki nem veheti észre, és megcsapol egy névtelen diákot, aki nem fontos a történet szempontjából. Alig tudja visszafogni magát, de csak annyit iszik, hogy ne legyen feltűnő. Aztán visszatér a saját sarkába, és bosszúsan ingatja a fejét. Ideje lenne visszatérnie a megfelelő táplálkozáshoz, mert így a sebei sem gyógyulnak be, fájdalmas izomgörcsök jelzik, hogy milyen pokoli érzés közönséges halandónak lenni. Kialvatlanul várja a reggelt, nem mintha bármi utalna arra, hogy reggel van, hiszen nem látják a napfelkeltét, ám belső órája jelzi, hogy társai lassan felkászálódnak. A napot értelmetlen kószálással tölti, és azt rakosgatja össze magában, hogy mikre is jöttek rá, hiszen a végjáték elkerülhetetlen, most már csak egyetlen járat maradt. A terem végében igyekszik felkészülni, magára aggatja varázstárgyait, és bemelegít, hiszen még egy vámpírnak sem árt a gyakorlás. Tornázik, és nyomja a fekvőtámaszokat, egészen izzadásig, amíg már kiköpi a tüdejét. Érzi, hogy egy apró mozdulat megmentheti majd az életét, akkor pedig nem árt, ha megfelelően működnek ösztönei. Ariana ezek szerint itt van a közelben, talán éppen a csúcson van. Na nem úgy értve... Megvárja az öt órát, aztán már ugrásra készen az elsők között lódul meg, remélve, hogy a lelkére éhesen áhitozó túlvilági hatalmak még várnak egy darabig. Olyan ez, mint egy vérrel pecsételt egyezség. Mintha mindig el akarná tolni a számára kirótt haladékot. A járat ezúttal hosszúnak tűnik, nem árt ha a fél-dzsinn kondiban van. Teleportálhatna is, de nem tudja, hogy kikötne-e mondjuk a falban, végső nyughelyét megosztva a szintén ide becementezett ókori papokkal. Tehát ügetésre vált, és végülis eléri a kamrácskát. Hitetlenkedve kapaszkodik bele az ajtófélfába, ahogyan mereszti hidegen villogó szemeit az oly gyűlölt Jack-re.* Darkfiled? Hát te... mi a jófrancot csinálsz itt? *Kérdezi, aztán választ sem vár, hiszen az asszonynép majd úgyis kivallatja a nekromantát. Inkább a tükörhöz lép, amely mint tudjuk, sokszor átjárók egy még sötétebb dimenzióba. Megszemléli magát benne, igen, csinos, mint mindig. A tükör keretének metszetei érdeklik, hátha az angyali Lisa tud róluk kotyogni valamicskét. A tükör háta vajon mit rejt? Oda is bekukkant, vigyázva, hogy ne érjen hozzá.* Nyíljon meg a komor köd síkja, még azon az áron is, hogy elkárhozunk, de legalább hazajutunk. *Mormolja félhangosan, és szemét behunyva felpásztázza a varázstárgy mibenlétét. A köpenyében rámarkol az aranypisztolyra, amit akár saját magának is tartogathat, ha megszállja egy oly sötét veszedelem, mely nem ereszti lelkét.*

//relikviamester 6. szint: Bármilyen varázstárgy történetét, képességeit képes megállapítani, kivéve nagyon erõs ereklyék.//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Újabb titkokra derült fény, és újabb események játszódtak le, ám még mindig idebent vannak, tehát valami még bizonyára vár rájuk. Nagyon úgy fest, hogy az alagutat nem is ellenük, hanem értük építették, hiszen olyan fontos információkhoz is hozzájutottak, ami sorsfordító lehet, mint a sötét tünde gonosszá válásának okai, a nagyúrnő iránt érzett szerelme, vagy épp Jack és Vanessa ikertestvéri kapcsolata. Az ajtók viszont még mindig zárva és a négyből három jelük van csak meg, a kék kocka Nicolasnál, a sárga háromszög Lisánál és a zöld sokszög Szevérnél, legalábbis ha a mesélő jól emlékszik. 5 órát kongat az óra és az időgép újra működésbe lép. Kattanás, majd az utolsó folyosó is feltárul előttük, minden bizonnyal ez vezet a piramis csúcsába, esélyes, hogy az eddigi legfontosabb állomásra. A folyosó sötét, és úgy tíz perc gyaloglás után érhetik el a végcélt, ami történetesen egy egész kicsi, talán 3x3 méteres kis terem. Nincs itt semmi, csupán egy emberméretű tükör.
A mostani időugrás azonban valami mást is megbolygatott, ugyanis az egyik sötétebb sarokban halk szuszogás hallatszik, közelebb lépdelve és lassan magához térve Jack-et lelhetik fel. Vajon merre járt? Hetek óta nem látta senki sem, és most itt van ebben a kamrában ő is?*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Kedd Aug. 21, 2012 5:52 pm

*Mila varázslata szépen sikerül és a többiek is egész sok szép varázslatot mutatnak be a szfinxnek, aki hamarosan arrébb is áll és egy újabb termet nyit meg a diákok előtt. Mila és Miro kíváncsian indulnak befelé a többiek mögött és egy furcsa uránt, majd egy gömböt láthatnak, amiben valamiféle "vetítés" folyik. Mila nem igazán érti a dolgokat, de a Jack névre felkapja a fejét és jobban megnézi az alvó csecsemőt.*
~Ő lenne Jack Darkfield? És van egy ikertestvére is? De ki az a pengemester? ~*sok fajta-féle gondolat cikázik Mila fejében, és nem is igazán tudja összerakni a puzzle darabkáit, hiszen nem régóta van még az iskolában, a régebben történt dolgokat nem ismeri, csak pletykákból, Nezabaros diákok történeteiből. De még ezek a sztorik is kevesek ahhoz, hogy világosság gyúljon a vámpír fejében. Egy varázstekercset kapnak, amit Mila a zsebébe süllyeszt, végül lassan visszabotorkálnak a központi terembe. A vörös a vállán lévő sebet vizsgálgatja, ami már picit gyógyult, de Clínát keresi a tekintetével. Nem tudja, hogy a lány mennyire van még gyászos hangulatban, de muszáj a vér. Végül Mila visszafojtja szomjúságát, leül a központi terembe, ahol most egyedül lehet, és a sebét vizsgálgatva lassan simogatni kezdi a mellé lefekvő párducot.*

//Én is köszönöm szépen a mesét, és a jutalmat is. Iszonyatmód tetszettek ezek a dobálgatások, gyakran ilyet! *.* //

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Kedd Aug. 21, 2012 5:49 pm

*Rosetta is természetesen felmarkolja a tekercsét, hát hogy a viharba hagyná hátra ezt a fontos kis pergament egy ilyen kobold-dzsinn leányzó. A sárkánynak meghajol, kissé végig is simít rajta, hálásan, hogy megjelent, majd mikor meglátja a gömbben a történéseket, szinte majd hátra esik a megdöbbenéstől, de hát inkább Vanessára pillant azonnal, értetlenül és aggódva, egyáltalán nem támadólag, hogy követelőzően válaszokat várjon a lánytól, hogy mióta tudja, mit tud még, mit gondol erről az egészről. Nem, ő most csak mellette akar lenni, hiszen rajta van a nyomás, nem a kis koboldlányon így hát nem drámázhat ahelyett, akinek joga van rá. Odalép a harcos lány mellé, de az nem hagyja, hogy segítsen, csak mellette áll, csendesen, de a másik feláll és elrohan.* - Vanessa!... *Kapna utána, de nem képes rá, már ott is van hagyva, csendesen a többiek felé pillant. Jack és Vanessa testvérek. Jack és Vanessa Evander és Gabriel gyermeke... Ikrek. A Fény és a sötétség. Jelenleg nem tud nagyon megszólalni, csak pislog, és azon nyomban azon gondolkozik, hogy mikor is látta a fiút utoljára, és hogyan is váltak el... És hogyan mondja majd el mindezt, kivéve, hogyha Vanessa akarja közölni vele, hiszen akarhatja, és abszolút neki van hozzá joga. A leányzó visszatér a teljes csapathoz, szótlanul ül le Szevér mellé, ameddig nem tudja, hogy a szőke harcos lány hogyan dönt, addig nem mesél erről a kalandról, hiszen úgy érzi nincs joga hozzá, hogy híresztelje.*