Kronosz alagútjai

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

*A diákok tehát napok óta a kis szobában vannak, ahol ugyan van pár ágy is, de a többség jó eséllyel nem tudott kényelmesen aludni, maximum székeket összetolva, vagy a kemény padlón. Nicolas, Lisa, Rosetta és Vanessa leemelték a falról a festményt, ami a druidát és a tünde nőt ábrázolja, amitől egy kissé a vámpír fiú meg is sült, de átvészelte az esetet. Ellenben újabb tárgyakra tettek szert, így hát most a felszerelés lista:
- Kék folyadékkal teli apró üvegcse (Nicolas)
- Piros folyadékkal teli apró üvegcse (Rosetta)
- Apró ezüst kulcs (Nicolas)
- Kilincs darab (Lisa)
- Elnagyolt térkép (Rosetta)
Az idő viszont telt, az utóbbi néhány órában pedig a visszaszámláló, mintha egyre gyorsult volna. Mila is láthatta a leskelődőn keresztül, hogy az időgép mintha újra kezdene beindulni, majd végül megint megtörténik a villanás, ami után enyhe fejfájással indulhatnak tovább, mivel az ajtó immár nyitva áll, a vas felemelkedett a plafonba, mintha soha ott sem lett volna ez előtt.
Hosszú folyosó nyílik meg előttük, ami úgy fest, hogy a központi terem felé vezet, legalábbis Rosetta térképe alapján. Az út azonban újra elágazik, az egyik irány egyenesen előre, és mintha onnan fény is szűrődne ki, az arányok alapján lehetséges, hogy az már a központi termet jelenti majd, a kobold-dzsinn legalábbis ezt következtetheti ki. A másik irány viszont balra tart, jó eséllyel egy összekötő folyosó, ami a középpontból induló egy másik főfolyosóba torkollik. Értelemszerűen továbbra is sötét van, érdemes fényt csinálni, ha az ember nem vámpír, vagy egyéb sötétben is látó lény.*

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Csüt. Aug. 09, 2012 2:42 pm

*A fiú, tőle egészen szokatlan módon maga alatt van. valószínűleg enyhe klausztrofóbiával küzdhet, mivel a napok elteltével egyre nehezebben viseli a bezártságot. Legtöbbször csak fekszik egy ágyon, vagy a fal tövében ücsörög, és egyedül Meimei miatt nem engedi el magát teljesen. ne szeretné, hogy a lány lenézze, így hát igyekszik mindig vidám arcot vágni - ami annyira azért nem esik nehezére - , és mindenekelőtt sokat beszélget a lánnyal. Tanúja a képleszedéses mizériának, de túlságosan apatikus ahhoz, hogy érdemben részt vegyen benne. Ma is az ágyon fekszik, és a visszaszámláló ketyegését hallgatja, ami mintha egyre gyorsabb lenne. Aztán megint érzi azt a furcsa érzést a gyomra tájékán, és természetesen a villanás sem marad el. A fémlap felhúzódik, és két folyosó nyílik meg előttük. Az egyik végén fény látszik, ezért természetes, hogy Boris arra indul el. Meghallgatja még a pöttöm leányzó - akinek a nevét sajnos elfelejtette - utasításait, majd követi őt a középső járatba. Ugyan Rosetta világít, de a bazártság miatt a sötétség a másik dolog, ami idegesíti , ezért ő is varázsolni kezd.* Asfar. *Mondja, és körözni kezd a pálcájával, majd igyekszik az utat világítani. Már egy jó darab utat megtettek, mikor egy gondolat szöget üt a fejébe.* ~Vajon hol lehet Anelie?~

// Elemi Varázslatok Ismerete, elsődleges
Napfény igézés
Varázsige: Asfar
Leírás: A pálca végéből fénycsóva tör elő, hatása olyan, mint a természetes fény, mellesleg a növények fényszükséglete is kielégíthető vele. Az élőholtakat mérsékelten riasztja, hisz azért mégis csak napfényről beszélünk. Hogy mennyi fényt tudunk megidézni csak gyakorlástól függ. Kezdetben a hatótáv még nem túl nagy, de később termeket is fénybe boríthatunk. Ez a csóva addig van jelen, míg koncentrálunk rá, vagy más varázslatba nem kezdünk.
Pálcamozdulat: Pálcánkkal egy kört rajzolunk, majd a kör közepéből lefelé egy függőleges vonalat. A vonal húzása alatt mondjuk ki az igét.//

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Csüt. Aug. 09, 2012 9:58 am

*Milát is iszonyatosan frusztrálja az, hogy be vannak ide zárva. Habár neki nem sok szüksége van alvásra, legalábbis nem annyira, mint a többieknek, megfigyeli, hogy Nicolasnak sem.Érdekes, hiszen alapjáraton is furcsaságot érez a fiúból, de mikor megérzi nála a vért, rájön, hogy mi is ő. Ugyanolyan torz kárhozott lény, mint ő. Habár Mila is készült egy kis vérrel, bőven nem annyival, mint a fiú. Mikor mindenki alszik, akkor egyszerűen odamegy Clínához, felébreszti a leányzót, majd egyszerűen megbájolja, hogy ne sikítson. Belemélyeszti a lány nyakába a fogait, és szívni kezdi a vérét. Szerencsére a bájolás elég jól működik, hiszen Mila már hónapok óta ezt gyakorolgatja ártatlan diáktársain, vagy éppen a Nellondban lakókon. A friss vér teljesen feltölti Milát, hiszen több napig voltak bezárva, de sajnos csak az utolsó éjszaka volt lehetősége erre az egész kis lakomára. Amikor a többiek felébrednek, ismét tanakodni kezdenek, Mila pedig az egyik sarokba vonul és onnan figyeli Nicolast. Biztos benne, hogy a fiú látta, érezte a kis akcióját, és a lány azt is sejti, hogy ő sem bírja már sokáig. Szerencsésen jön ki a dolog, hogy éppen most történik valami, hiszen találnak egy kis fiolát az egyik kép mögött. Mila a kémjel segítségével szemmel tudja tartani a gépezetet, és most is elsuttogja a rúnaszót és lelki szemei előtt megjelenik a gépezet, amely beindulni látszik.*
- Hamarosan ismét utazunk. *szólal meg határozott hangon és feláll a székről, ahol eddig ücsörgött.*
~Remélem, most valami kellemesebb helyre utazunk.~*szólal meg Miroslav, aki eddig csendben feküdt a földön. A daimón sem bírja ezt a bezártságot, párducként szüksége van friss levegőre, illetve olyan térre, ahol bőven tud rohangálni, de néhány óra fel, s alá járkálás után mindenkinek az agyára ment a daimón, így Mila az egyik sarokba parancsolta. A gépezet beindulásával kinyílik az ajtó, így ismét útjukra indulhatnak a diákok.*
~Ahh, végre! Remélem, most már valami kellemesebb helyre érkezünk!~*gondolja a daimón és meg is indul, de Mila visszatartja.*
~Várj!~*szól a párduc után és Clínára vet egy pillantást. A leányzó elvileg nem emlékszik semmire, de lehet, hogy nem volt olyan erős a bájolás, így Mila figyelmét nem kerüli el Clína kutató pillantása, mely gyakran rá terelődik. Megcsóválja a fejét és éppen látja Nicolas elhaladó alakját, majd hallgatja Rosetta szavait.*
- Majd én rajzolok! *veszi ki a térképet a kezéből és gyors léptekkel Nicolas és Alyssa után indul. Egyelőre mögöttük halad, de erőteljesen összpontosít Nicolas-ra, hogy tudja a fiú: ő is itt van, mögötte. Szinte biztos benne, hogy már a srác is tudja, hogy hasonlóak. De még mennyire... Ironikus, hogy Mila éppen a Védelmező gyűrűjéhez fordul, ami elsősorban vámpírok ellen véd, de más támadást is elszív. Így hát a gyűrűjéhez nyúl, mely a napgyűrűje mellett van, és meresztgetve a szemeit a sötét folyosóba igyekszik benézni, hogy mi is vár rájuk.*

//SHE, Elsődleges
Védelmező gyűrű: A gyűrű védelmet ad vámpírtámadások és szimpla támadások ellen is. Szimpla támadások ellen sebzésfelfogó értékkel bír, elnyeli a hordozóját ért támadás egy részét. Ha a támadó vámpír, akkor dupla olyan hatékonyan fogja fel a támadást legyen az hipnózis, vagy fizikai támadás. Évfolyamonként növekszik az ereje, ötödikben már 3-szorosan fogja fel a vámpírtámadást, majd 4-szeresen stb. Magas szintű mágiahasználók már olyan védelmező gyűrűt is képesek kialakítani, ami akár egy vámpír támadása esetén a halálból is visszahozza őket, tehát gyakorlatilag a vámpír képtelen ártani a gyűrűhordozónak, amíg annak az ujján van a tárgy.//

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Csüt. Aug. 09, 2012 8:11 am

[Főútvonal (xD)]

*Mikor Nicolast eltalálta a tűzroham, vagy fene tudja, hogy milyen varázslat, és ő azonnal a fiúhoz ugrott, és mivel finoman szólva is magas szintű gyógyító, hacsak nem lökte el a fiú már félig magához térve, hogy nem kér a gyógyításból, most egyetlen seb sincsen a nyakán. De hogyha ellökte, hát Rosetta eléggé nagyon megdöbbenten nézett rá, és jelenleg kissé nem is érti a fiú, aprócska sértésnek veszi, hogy nem fogadja el a gyógyítását. Végül mivel Nicolas még nem volt valami jó formában, nála van az üvegcse, s a saját maga rajzolt térkép egyértelmű, hogy nála maradt. A napokban az üvegcsén és a térképen is gondolkozott eleget, próbálta felidézni, hogy milyen járatokat rajzolhatna még mellé, és most, mikor megnyílik a járat és két út jelenik meg Rosetta szépen felpattan a földről, a faltól, és a térképet elővéve Rúnamágiával/Relikviamágiával, ami éppen jobban kézre esik lemásolja azt még egy példányban. Nagy levegőt vesz, beszív, kifúj, és csak aztán szólal meg, egészen erős hangon.*
- Egy pillanatra kérlek figyeljetek rám... Aki balra menne, valószínűleg át fog lavírozni egy másik járatra, de nem tudom pontosan, hogy hová, és szeretném, hogyha elvinnétek ezt a térképet, egy ceruzát és amit láttok, kiegészítenétek a rajzon esetleg, hogyha valami újat észleltek, új járatot, hogyha megint találkozunk, akkor egyeztessük a térképeinket, hogy mi merre található. Lehet, hogy felesleges, de talán szimmetrikus az egész hely, és ha igen, jól jöhet még. *Mondja hangosan, és a másolt térképet a többiek felé nyújtja, vegye el az, aki még Nicolassal balra menne, nem akar a fiúból karácsonyfát csinálni, van már nála kulcs és üvegcse is, és amúgy se olyan nagyon szöszmötölne tán a térképpel. Ő maga tehát a fő csapáson, a nagyobb alagúton indul meg, bár nem valami bátran, azonnal kipattintja a nyakláncát, hogy fényt csináljon, egyenesen előre világít, néha a padlóra, néha a plafonra, néha oldalra fókuszálva, hiszen nem tudhatják, hogy mi vár rájuk.*

// Duplikációval térképmásolás, RNM, elsődleges, és A fényhozó kipattintása, az nem valami nagy cselekvés O_O //

Vendég

*Tovább telnek a napok. Leszedték a festményt a falról, és találtak néhány dolgot, Nicolas is átvészelte hogy felkenték a falra, de azóta megint nem történt semmi. Változatlanul vallja, amivel utána Vanessa is egyetértett, hogy nem fognak innen kijutni, amíg a fogvatartójuk azt nem akarja... de ettől függetlenül ahogy telik az idő, többször kapta magát elgondolkozva meredve egy-egy tárgyra, hogy vajon mit lehetne vele csinálni, hogy megnyíljon egy titkos ajtó. Ha nem is a szabadság felé, de legalább találna valamit, ami előrébb viszi őket. A festmény után viszont nem történik ilyen, és azt is hiába próbálja kitalálni, hova illene a kilincsdarab, amit eltett. Az feltűnt neki, hogy gyorsult a számláló az utóbbi órákban... de úgy döntött, nem akar közvetlenül előtte állni, mikor lejár. Viszont természetesen ígyis eléri a villanás és az enyhe fejfájás, de legalább az ajtó megnyílt. Továbbindulnak - amíg a tömeggel van, továbbra sem gyújt fényt, mert alighanem van valaki más aki megteszi. Nyugodtan, csuklóból dobálgatja a zsebében tartott pénzérmét, csak hogy lekösse magát miközben sétál, majd elérnek az elágazáshoz.* - Ha fej, balra, ha írás, előre... *Félhangosan, kicsit szórakozottan, és meglehetősen feleslegesen hangzik el a mondat, majd hirtelen megállítja az érmét, de még mielőtt ránézhetne, megpillantja az oldalra botladozó Nicolast, aki még mindig nem igazán van ereje teljében. Kicsit megforgatja a szemeit, majd anélkül, hogy megnézné az eredményt, zsebredugja az érmét, és felzárkózik a fiú mellé.* - Szóval milyen képességekkel kellett volna elűznöm a rablóbandát? *Külső szemlélőnek úgy tűnhet, hogy csak a kezeit lóbálva ballag a fiú mellett, valami teljesen oda nem illőről cseverészve, ráhagyva még a világítást is, viszont valójában harmadik szemével figyel, és arra is felkészül, hogy ha kitérnie kell, a fiút is húzhassa magával. Egy üres folyosón egyelőre másra nem pazarolja az erejét.*

//Látnok 5. szint, Elõrelátás: Megérzi pár másodperccel elõre a felé irányuló rossz szándékot, így képes az elõl kitérni kellõ idõben. Pontosan tudja, hogy milyen irányból és kitõl származik a fenyegetés.//

Tárgy: Re: Kronosz alagútjai Csüt. Aug. 09, 2012 7:36 am

*Ő az utóbbi időben eléggé elszokott a kényelemtől, mert összevissza alszik, ám pihenésre neki is szüksége lenne, mert vámpírlétéből adódóan vért kívánt, de itt nem akar megcsapolni senkit, legendás szépsége is fakulni látszik. A szemei karikásak, a haja tördezetebbé válik, és időnként remeg a keze. Önuralommal fojtja el a vágyat, hogy ne essen neki Mei hófehér nyakának, ám ahogy telnek a napok, a leányzó ittléte egyre vonzóbbá válik számára. Néha még kicserepesedett ajkát is megnyalja titkon, miután elfordult. Milát kerülgeti, mert érzi belőle, hogy nincsen minden rendben, talán hozzá hasonlatos lehet. Van nála pár fiolányi tárolt vér, de az nem az igazi, pár óránként hörpint belőle, de az adogokat egyre feleznie kell, és tudja, előbb utóbb el fog fogyni, ő pedig elveszti önmagát. Előbb kell kitalálni valamit. Ezért próbálkozott a képkeret vizsgálatával, majd pedig a titkosajtó keresésével. Ez utóbbi sikeres volt, az üregben piros üvegcsét talált, mohón vetette volna rá magát, hátha az éltető nedűről van szó, de valamiféle varázsital lehet inkább, ráadásul vérhiánytól meglassult reflexei csak a kitérésre engedtek esélyt, nem a teljes arébbszökkenésre, így a falhoz kenődve be is ájult. Így híján van regenerációs képességeinek, a tarkójára alvadt vér szárad, kóvályog, nehezen tud csak lábraállni, folyamatosan mormolgatja a gyógyító igéket. Az ajtó a megjósolt időben fel is nyílik, vakító villanás pedig ismét elrepíti őket valahova. Az érkező fejfájás nem jön éppen jól, csak tetézi a tüneteket. A falat támasztva pillog körbe, hátha megy valaki előre, ő már nem szívesen kockáztat. A többség vélhetően úgyis előresiet, és a központi termet próbálja majd tovább felfedezni, ezért ő a balra leágazó összekötőt keresi tántorogva. Bár lát a sötétben, nem akar hunyorogni, ezért biztos-ami-biztos, egy egyszerű fáklyabűbájjal bevilágítja a kőpadlót. Összeszedi magát, hogy el tudjon ugorni az esetlegesen lezúduló kőgolyótól, vagy az omló padló elől.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A diákok tehát napok óta a kis szobában vannak, ahol ugyan van pár ágy is, de a többség jó eséllyel nem tudott kényelmesen aludni, maximum székeket összetolva, vagy a kemény padlón. Nicolas, Lisa, Rosetta és Vanessa leemelték a falról a festményt, ami a druidát és a tünde nőt ábrázolja, amitől egy kissé a vámpír fiú meg is sült, de átvészelte az esetet. Ellenben újabb tárgyakra tettek szert, így hát most a felszerelés lista:
- Kék folyadékkal teli apró üvegcse (Nicolas)
- Piros folyadékkal teli apró üvegcse (Rosetta)
- Apró ezüst kulcs (Nicolas)
- Kilincs darab (Lisa)
- Elnagyolt térkép (Rosetta)
Az idő viszont telt, az utóbbi néhány órában pedig a visszaszámláló, mintha egyre gyorsult volna. Mila is láthatta a leskelődőn keresztül, hogy az időgép mintha újra kezdene beindulni, majd végül megint megtörténik a villanás, ami után enyhe fejfájással indulhatnak tovább, mivel az ajtó immár nyitva áll, a vas felemelkedett a plafonba, mintha soha ott sem lett volna ez előtt.
Hosszú folyosó nyílik meg előttük, ami úgy fest, hogy a központi terem felé vezet, legalábbis Rosetta térképe alapján. Az út azonban újra elágazik, az egyik irány egyenesen előre, és mintha onnan fény is szűrődne ki, az arányok alapján lehetséges, hogy az már a központi termet jelenti majd, a kobold-dzsinn legalábbis ezt következtetheti ki. A másik irány viszont balra tart, jó eséllyel egy összekötő folyosó, ami a középpontból induló egy másik főfolyosóba torkollik. Értelemszerűen továbbra is sötét van, érdemes fényt csinálni, ha az ember nem vámpír, vagy egyéb sötétben is látó lény.*