Társalgó - Központi terem

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Aug. 02, 2012 5:14 pm

First topic message reminder :

*Nem pontosan tudja még, hogy ki az új diák, ki a régi, aki mondjuk bliccelt az óráiról, és ki az, aki új, és Fellah Akadémiáról érkezett, de van egy olyan sejtése, hogy akihez odalépett, a tüzes leányzó, Fellah-i lehet. A lángok, a tűz elalszik, na de nem csak Flame alatt, hanem körbe a falakon, és mivel a föld alatt vannak, ezért hirtelen vaksötét támad. Nem nagyon esik kétségbe, a szemöldöke felszalad, furcsa félvigyor kerül az arcára, kicsit rosszalló, de hogyha újra felgyúlnak a fények, szépen el is tűnik róla.* - Nyugalom katona, pihenj. *Mondja, ahogy látja, hogy a leányzó kissé feszeng, majd lehuppan egy fotelbe, és onnan néz Flame felé, kezével intve, hogy ő is üljön le, tényleg nem csinált semmi rosszat.* - Nincsen olyan sok diák, aki képes lenne a tűzben ücsörögve meditálni, így inkább úgy tűnt első ránézésre, hogy valami átok sújtott és szépen elégetnek, mintha csak a középkorban lennénk, csak akkor máglyán tették és nem kandallóban. Ámbár ha kényelmes ott, és nem félsz, hogy önjelölt vízmágus nyakon locsol, teljes nyugodalommal. *Pillant vissza a kandalló felé, majd kissé elmosolyodik, még egy diákot se látott ilyen aktívan erőt nyerni az eleméből. Persze a tűznél is a legfeltűnőbb, egy vízmágus csak fürdik.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Pént. Jún. 14, 2013 6:27 pm

*Sosem gondolkoztam azon, hogy ki buta és ki nem, kinek vág gyorsan az esze, de azért a fejemhez sokszor vágták, hogy esetleg gondolkozhatnék, mielőtt cselekszek, vagy egyáltalán mielőtt megszólalok. Főleg Bellona, de ő még erőszakot is alkalmazott, micsoda bajos csaj...!* - Egy... Nike... a nyakamon? *Azonnal kiszakad belőlem egy nevetés, de nem olyan energikus, mint az este elején, hiszen lassan fáradok, hosszú ez az este. Nem minthogyha bánnám, hogy ilyen hosszú, sőt. * - Majd ezen még agyalok, de a Nike jel felejtős. Egy márkát hordani a tarkómon? Ne mááár... Egyébkként a szerelem neve ugyanolyan, mint a legjobb barátnő neve, és te is tetováltattál Lory miatt, ugyanúgy elszakadhat két barát, mint egy szerelmespár. Mármint ezzel nem a falra festem az ördögöt, csak minden kapcsolatban lehet gikszer, na. *Kicsit vigyorgok az éneklésen, már tervezem is, hogy mikor és hogyan fogom leitatni... Tervezem? Vajon ő tervezi, hogy mikor fogunk legközelebb találkozni? A francba, tuti, hogy nem. Mesélek, mesélek, majd felelek.* - Ó, dehogy is! Na most kövessél, Pete a testvérem, de csak féltestvérek vagyunk, ő ember. Bellona, Nicolas és Jasmine fél-dzsinn, Tate pedig szintén ember, ő az egyetlen szöszi, szőke bárány. *Valójában nem is tudnám elmondani a családfát, hogy ki kinek a kije, de a lényeg, hogy a testvéreim és kész. Még ha ki is akarnak tagadni minden páros héten. A kis dicséretre elvigyorodom és talán egy csöppet zavarba is ejt, de csak nagyon kissé látszik meg rajtam, inkább pajkos fény csillan a szememben.* - A Trónok harca egy nagyon jó kis könyvsorozat, középkori fantasy világgal, vérengzéssel, sárkányokkal, csatákkal, erős jellemekkel, hatalmi harcokkal, és hú... Imádom. Megfilmesítették, jobban mondva sorozat fut, az is nagyon jól sikerült, bár egyre kevésbé könyvhű így a harmadik évadban, de van, amit nagyon jól eltaláltak! *Lelkesen beszélek, de az álmot ez se tudja elűzni, főleg, hogy a simogatás és a hajam csavargatása egyre jobban az álomba taszít. Felsandítok rá, amikor ásít és kissé összehúzom a szemöldökeimet.* - Ideje lenne aludni. Itt, vagy ki-ki megy a saját szobájába? Esetleg lehetek oly lovag, hogy szobájáig kísérjem, hölgyem? *Most, hogy meséltem neki a trónok harcáról kíváncsi vagyok, hogy mi a véleménye róla, hiszen rengetegszer szoktam belőle idézni de idegesíteni nem akarom a sok idézgetéssel. Már megint előre tervezek! Mi a franc...? Itt van az alvás idő, így együtt, vagy külön-külön álomba szenderedünk, de annyi szent, hogy én a ma estével fogok álmodni... Forró éjszaka.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Jún. 13, 2013 7:43 am

*Pedig általában inkább a lányokra szokták azt mondani, hogy nehezebb a felfogásuk, de ebből is látszik, hogy nem más, mint egy ledegradáló tévhit, embertől függ, nem pedig a nemtől. Magyarázok neki és látom, hogy pörögnek a fogaskerekek, ahogy igyekszik mindent megérteni és felfogni.* -Hm... ne már, hogy csak a sárkányok a mániáid! Ha már annyira szeretsz sportolni, akkor lehetne valami ezzel kapcsolatos is. Milyen jól mutatna a tarkódon egy Nike jel. *Szélesen elvigyorodom, ugratom persze, bár így belegondolva nem is lenne annyira rossz, bár mondjuk a tarkó pont az a hely, ami brutálisan érzékeny, kb. mint a bokámon lévő virág, nem lenne egyszerű, bár azért már vannak technikák, amik közben talán nem sírna, mint valami kislány.* -Igen, jól látod, ezek mindig velem maradnak, persze pont azért érdemes olyasmit csináltatni, amiről tudja az ember, hogy nem is fog elmúlni. Sose láttam értelmét, amikor valaki felvarratja magára a szerelme nevét... *Rántom meg kicsit a vállam. Mondjuk ez azért is lehet, mert én még soha sem kerültem valakivel olyan mély kapcsolatba, hogy úgy gondoltam volna, soha sem múlik el, de akkor is butaságnak gondolom. A kis piszkálódásra elnevetem magam.* -Naaa! Azért nem süketülne meg egyik éned sem, de erre akkor is nehezen fogsz rávenni. *Az éneklés tényleg az a dolog, amit maximum egy szórakozó helyen vállalok be, elegendő alkohol után, akkor hangzavarban, amiben alig hallatszik a hangom. Tényleg nem vagyok valami énekes típus. Aztán elhallgatok, mert mostmár elvárom, hogy ő is meséljen magáról valamit, hiszen eddig csak én tettem.* -Hát jó nagy a rokonságod, de nem is baj, hogy nem vagyok egyformák. És ebből a sok névből van testvéred is, vagy csak unokatesók? És mindenki ilyen kis szárnyas egyed? *Igazság szerint mivel a tengeren túlról származom, nem tudok annyira az angol nevesebb családokról, szóval a Demerestekről sem hallottam még.* -Oh, hát a tanulás nekem sem az erősségem, bár azért úgy látom van, amit könnyen tanulsz. *Vigyorodom el, és ütögetem meg a combját, hogy egyértelmű legyen, mire is célzok. Aztán elnyúlik, az ölembe hajtja a fejét, én pedig csak szórakozottan játszani kezdek a göndör tincsekkel, amíg beszél.* -A kókuszgolyó szuper és mi az a Trónok harca? Mármint azt hiszem olvastam már róla a neten futólag, de igazán nem ismerem. *Szoktam én nézni mindenféléket a neten, de ez eddig pont kimaradt az életemből. Aztán hirtelen nagyot ásítok, fene tudja, hogy mennyi lehet az idő, az sem lepne meg, ha lassan kelni kezdene odakint a nap.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Szer. Jún. 12, 2013 7:31 pm

*Hallgatom a válaszát, nem bánom a fejtágítást, habár nem állítom, hogy szivacs agyam lenne, ami minden infót begyűjt, de azért minden esetre érdeklődő vagyok és igyekszem majd nem mindent kétszer megkérdezni.* - Már néhányszor megfordult a fejemre, de a legtöbb helyen, ahova csináltatnék pikkely van, amibe tuti beletörik a tű, ráadásul nem is tudom mit... sárkányt... lángnyelvet? Snassz. Még nem találtam meg a motívumot, amit egy életen át hordhatnék, ami rám jellemző, ami én vagyok, vagy egy üzenet rólam annak, aki látja. Már megint asszem kicsit... érzelgős voltam. *Ott van a nyelvem hegyén a szentimentális szó, de valahogy még se találom meg, nem jut eszembe. Hallgatom tovább, ahogy elmondja, hogy mi mit jelent, érdeklődve figyelve a porcikáit.* - Akkor végül ezek olyan emlékek, amiket nem lehet elhagyni, mint mondjuk egy karácsonyi... mittudomén, hógömböt. *A cuki pasis megjegyzésre kicsit elvigyorodok, de nem nagyon megy az egómnak megbirkózni azzal, hogy a cuki egy pasira mondva pozitív is lehet. Persze, hogyha egy csak elsétál mellette és azt mondja, hogy "fú, de cuki pasi", az már mint a cuki, kis aranyos fajta pasi. Eszegetem a szendvicseket, mikor visszaér, és mosolyogva hallgatom a szavait, azért teliszájjal nem vigyorgok és nem nevetek.* - Hogyha kettő lenne belőlem az egyik énemmel meghallgattatnám, hogy milyen a hangod és megnézném megsüketül e... *Kicsike vigyor, hogyha már a lány ennyire lehúzza magát tényleg kíváncsi vagyok a hangjára, ha akarja, ha nem. És csak le kell itatnom... Végül is keret van rá elég.* - Hű, mit meséljek? Demerest vagyok, hogyha összefutsz az iskolban egy Demeresttel, aki totál más, mint én, ne gondold, hogy névegyezés, tényleg a rokonom. Vagyunk szőkék, barnák, feketék, na meg én vörös, nem is tudom a nevünkön kívül van e valami, amiben hasonlítunk. *Kicsit vállat vonok, aztán hozzáteszem.* -V alahogy nálunk is így volt, Nicolas már elsőtől ide járt, aztán utánajött Bellona, aztán Tate, aztán mi Pete-tel és Jasmine... és mindenki itt kötött ki. Mondjuk fogalmam sincs, hogy minek vagyok itt, gyűlölök tanulni. De végül is van sportcsarnok, meg fürdő, meg masszázs, megbukáshoz meg nem vagyok elég hülye, szóval ezeket élvezhetem. *Nem is tudom, hogy mit mondhatnék még, mit jó tudni rólam? A sportot már lekövetkeztette úgy is. Ahogy megeszem a szendvicset szépen nyújtózok egy nagyot, majd jóllakottan végigdőlök a kanapén, Andie felé húzódva, nekidőlve, ölébe hajtva a fejem, ahogy éppen engedi.* - Szeretem a trónok harcát. *Bököm ki, kicsit tömören, ahogy eszembe jut, hogy mi is jellemző még rám.* - Meg úgy általában a fantasy meg a középkori világokat. Csak ilyesmiket olvasok, amúgy nem nagyon szoktam. És... őőő... Szeretem a kókuszgolyót?

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Hétf. Jún. 03, 2013 5:22 pm

*Hozzám lépdel, én pedig véletlenül sem ellenkezem, főleg mert azért látom rajta, hogy nem vette ezt annyira könnyen, mint amit mutatni próbál, hiszen ott van az a lemondó sóhaj. Kicsit bele is borzongok, hiszen érzékeny ponton van a tetoválás.* -Azért manapság már nagyon sok modern technika van, amikkel alig érezni, de persze lehet, és vérzik is, de nem annyira vészesen horror az egész. Miért megfordult a fejedben, hogy csináltatnál valamit? *Aztán kicsit talán már kioktató a hangneme, ahogy a fülbevaló kérdésbe is beleszól. Erre picit azért csak elhúzom a számat, hiszen annyira még nem vagyunk jóban, hogy e téren kioktathasson, meg amúgy is, ha nekem ez tetszik? Sóhajtok egyet, próbálok magyarázni.* -Egyszerűen tetszenek, és tudod ezzel fejezem ki magam. Mindnek van mondanivalója. Ezt pl... *A hátamon lévő tetoválásra mutatok, amit az imént simított végig.* ...a tizennyolcadik szülinapomra csináltam, a bokámon lévő virág pedig a barátságomat jelképezi Lory-val. És a fülbevalók nagy részének is van oka, kaptam őket, vagy jelképeznek valami. És még tuti, hogy lesznek tetoválásaim is. Ezek emlékek is egyben, nem hagynak elfelejteni dolgokat. *Igazából egyszer hallottam és egyet is értek vele, hogy a tetoválás olyan dolog, hogy ha elkezded, akkor már nehéz leállni vele, egyszerűen egyre több lesz. És azért ez nem divatból van, tényleg önkifejezési mód. Aztán a szavai hallatán már elnevetem magam. Pedig tényleg cuki egy srác.* -Miért kéne menőnek lenned? Meg amúgy is, így is az van, vadítóan nézel ki, és bőven lehetsz cuki, én bírom a cuki pasikat. *Soha sem a nagy macsóktól indultam be. Nekem elég nagy az önbizalmam, ha a pasinak is, akkor lehet, hogy kissé ütjük egymást. Két dudás egy csárdában... Dobok egy csókot neki visszafelé jövet, amikor istennőnek titulál, pedig hát csak éhes vagyok no. Láthatóan azt pedig értékeli, hogy mesélek neki kicsit magamról. Nem vagyok én ellenére az ismerkedésnek.* -Fene tudja, hogy jó-e ha kettő lenne belőled, folyton összekevernének, nekünk ez azért egyszerűbb. A hangomat pedig nem akarod hallani, tuti, hogy nem akarod! *Két falat között újra felnevetek a nyálas dumán. Ő maga rontja ezt a menő dolgot le, nem is én, csak nem veszi észre. Újabb kérdések, én pedig karba fonom magam előtt a kezem.* -Héj! De akkor te is mesélj valamit, így nagyon egyoldalú. Igazából Lory miatt jöttem. Ez afféle lánc. Mike, Lory egyik bátyja kitalálta, hogy lelécel otthonról, utána jött Jonas, a legidősebb Preston, aztán Lory is. Nekem meg így nem volt maradásom, Eddie pedig utánam jött. És naná, hogy jó, bár tűz és víz vagyunk, de tűzbe mennénk egymásért. *Mosolyodom el. Tudok ám róla, hogy az én mindig jámbor öcsém egyszer még be is mosott valakinek, aki rám akart mászni, amikor ájult részegen feküdtem.* -A sport nem illik hozzám, vagy legalábbis akkor már valami extrém, nem tudom. Na, de te jössz, mostmár semmit sem húzol ki belőlem! *Látványosan zippzárt húzok a számra, de azért persze eszegetek tovább.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Hétf. Jún. 03, 2013 2:55 pm

*Halkan felsóhajtok, amikor nagyon erősködik, hogy ne kerítsek ennek olyan mély feneket, de aztán lemondóan elmosolyodom, hogy rendben. Egy sport, ami nem csak kalóriaégetés... Hát, így is lehet tekinteni, és eléggé sportember vagyok ahhoz, hogy meg is próbálhassam. Egy kis koncentráció és meg is lesz az. Végignézem a tetoválásokat a testén, nem bírom türtőztetni magam, ahogy ő végig simított a pikkelyeimen úgy lépek mellé fürgén és csendesen és végigsimítok a csípője feletti tetováláson, mielőtt felöltözne.* - Nagyon szépek, mennyire fáj egy tetoválás felvarratása? *Kérdezem érdeklődve, aztán hozzátoldom.* - Csak mert valamikor láttam valami doku filmet róla és nem tűnt kellemesnek, sőt, még gusztustalan is volt, bár elég régi volt, azóta biztos fejlődtek az eszközök. Csak rossz elképzelni, hogy ez a szépség fájdalomból fakad. Na meg az a sok fülbevaló, minek? Szép, meg minden, de ezek kellenek, hogy jól érezd magad? *Ténylegesen olyan a hangom, mint aki okításra vár, nem akarom megbántani azzal, hogy nem értem mire jó ez, hogy megsérti a testét, lyukakat nyomat bele és így tovább. Mikor megcsavargatja a göndör hajamat elsőre kicsit kínosan értem magam, aztán még is elvigyorodok.* - Cukorborsónak hívsz, cuki a hajam, azt hiszem minden menőségem összetiportad egy éjszaka alatt. Pedig én vagyok a hatalmas, az erős, az eszes, a rejtélyes és káprázatos... házisárkány. *Most nem pózolok annyira, mint az elején az izmozással, de azért felveszek néhány kisebb pózt, ha nem lenne egyértelmű, hogy nem igazán mondom komolyan a dolgot. De persze egyértelmű. Andie eltűnik és kajával tér vissza, amire az izmos hasfalam alatt lapuló gyomrom jócskán felmorog.* - Ó, te egy istennő vagy, esküszöm aranyba kéne önteni. *Levetődik mellé és azonnal a kajáért nyúlok, miközben a lány elkezd... ismerkedni? Tisztára úgy éreztem eddig, hogy ténylegesen azért nem akar annyira megismerni és azt se akarja, hogy én nagyon rákattanjak. Valamilyen meleg, megnyugtató érzés hullámzik végig rajtam, hogy beszélgetni akar és nem azonnal lelép, dolgunk végeztével. Érzelmes srác vagyok, nem esne jól, na.* - Van egy ikerfivéred? Hű, ez aztán csúcs. Bárcsak belőlem kettő lenne, fúúú, tuti élvezném. És szívesen hallanám azt a pocsék hangot, biztosan csak eltúlzod, egy ilyen angyali teremtménynek nem lehet rossz hangja... Fúúú, ez de nyálas volt, felejtsd el. *Kicsit elnevetem magam saját magamon, aztán harapok egy falatot mielőtt újra megszólalnék. Nem volt rossz gyerekkorom, szó se róla, de a hippi szülők azért eléggé izgalmasan hangzanak. Nem mintha mi Pete-tel nem okoztunk volna izgalmakat a családnak, de azért még is más lehet, hogyha ezért sose szidnak le.* - Nem is tudom, minden érdekel, például miért jöttél ide? Eddie is idejár? Jó a viszonyotok? Szoktál valamit sportolni... ezen kívül? Csak mert kosarazok, ezért jutott eszembe. *A gyomrom közben hálásan fogadja a kaját, eddig nem is tudatosult bennem az éhség, pedig már jócskán hasunkra süthet a hold és jó régen ettem és... amúgy is kimerítő volt az éjszaka.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Hétf. Jún. 03, 2013 12:09 pm

*Igazából nem volt vele problémám, sőt talán pont azért, mert még annyira kezdő még jobban is figyelt, mint néhányan, akikkel már dolgom volt. Nem akarom én őt lelombozni és kinevetni sem, de azért mégis csak megmosolyogni való, ahogyan reagál, meg egyáltalán, amit kérdez. Szórakozottan mosolyodom el újra, amikor meghallom azt a kis "de"-t a mondat végén.* -De-de, nem kell semmiféle de, tényleg ne vedd túl komolyan, vedd úgy, mint egy közös sportot, csak többet ad, mint a kalóriaégetés. *Látom, hogy azért jól esik neki a kis dicséret, és persze, hogy látom mennyire mustrál. Nem vagyok az a határozottan túl vékony alkat, mondjuk úgy épp megfelelő, mindenhol annyira domborodva, ami egy átlagos pasit beindíthat rendesen. Aztán persze vannak rajtam apró extrák is, hiszen a fülem végig van rojtozva fülbevalókkal, a hátamon a csípőm felett pedig szép motívumú tetoválás is akad, mint ahogyan egy kis nyíló virág is van a bokámnál. Adok még neki pár pillanatot, amíg megnézhet magának, aztán tényleg öltözködni kezdek, felkapkodva a ruháimat, a gyomrom pedig hangosan megkorran, de egyelőre félreteszem az éhség érzetét, igyekszem a szavaira koncentrálni.* -Utólag már tényleg felesleges, visszapörgetni nem igazán lehet, de figyelj, ha neked ennyire zavaró ez... *Felhúzom a felsőmet is, megvárom, amíg kinyújtózkodik. Szépek a szárnyai, attól függetlenül, hogy hártyás, mint egy denevéré, de nem olyan áttetsző persze. És hát lássuk be az izmai még mindig nagyon bejönnek! Gondolok egyet és közelebb lépek hozzá, az ujjaim közé fogok pár göndörödő tincset, hogy megcsavargassam és egy szinte már pusziba hajló csókot lehelek az ajkaira.* -Cuki a hajad, olyan kis fogdosni való és most várj egy pillanatot. *Azzal el is tűnök a konyha irányába és egy kis szöszmötölés és pakolászás után térek vissza, tálcát egyensúlyozva, pár egyszerű szendviccsel, két bögre meleg kakaóval. Lepakolok az asztalra, aztán ledobom magam a kanapéra, felhúzom magam alá a lábaimat, mivel a bakancsot persze még nem vettem fel.* -Szóval Andie Fisher vagyok, van egy öcsém Eddie, akivel ikrek vagyunk. Kétpetéjűek persze. Imádok bulizni, táncolni, énekelni is, de ahhoz sokat kell innom, mert rém pocsék a hangom. A legjobb barátnőmet Lory-nak hívják, Lory Preston, ők egy elég híres család. Amerikából származom, Los Angelesből, a szüleim vérbeli hippik, nem azok a fajták, akik bármit is tiltanának. Hm... érdekel még valami?

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Hétf. Jún. 03, 2013 11:54 am

*A mellkasom szépen emelkedik és süllyed, egészen megnyugszik, a testem azért még kellően meleg, így ha a tűz nem is lenne elég azzal is melegíteném Andie testét, ahogy magamra vonom. Nem vártam válaszra, igazából nem mertem volna megkérdezni azt, hogy neki milyen volt, hátha nagyon kezdő voltam, bár menet közben erre nem igazán gondoltam, valljuk be. Inkább arra gondoltam, hogy még, még, még, még többet ebből a lányból, akinek még a vezetéknevét se tudom és hogy egyáltalán melyik szakra jár. Bár biztos vagyok benne, hogy neki ezek az információk nem is számítanak, de... De még is. Nekem talán igen. Nem is azért, mert azt szeretném, hogyha Andie lenne életem szerelme, hanem azért, mert abnormálisnak tűnik, hogy ilyen hamar, egy éjszaka alatt... maradi lennék? Konzervatív? Elég hülyén hangzik, de az érzésem még is csak ez. Nem töri össze a szívemet amikor meghallom, hogy csak szex, mert hát... mi más lenne? Jó, nekem jóval több, mert egyelőre ez A szex.* - Jó, nem is gondoltam, hogy most eljegyzési gyűrűt kéne válogatnom neked, vagy hogy örökre együtt maradunk és itt a happy end, de... *Kicsit elakadok, amikor a méreteimről beszél, köhintek, és egy kis vigyorral válaszolok.* - Kösz, ezt igazán jó hallani. *Nem válaszolok, megdicsérve őt, hiszen a tekintetem mindent elmond, amikor elkezd felöltözni és végignézek a testén. Csinos, sőt, gyönyörű, nem mintha olyan sok nőt láttam volna testközelből, de akkor is nagyon... szép. Halkan felnyögök, miközben egészen pontosan végigmérem a domborulatait, majd nyelek egyet és csak néhány pillanat múlva nyúlok az én ruháimért.* - Én sem akarok rád akaszkodni, nehogy azt hidd, csak... utólag már hiába gondolok bele, hogy túl gyors volt a tempó, mi? *Kicsit elnevetem magam, megrázva a fejem, a vörös hajam Boticelli angyalkáihoz hasonlatosan göndörödik a fejemen. Végigsimítok rajtuk, lelapítva kicsit, látszik az arcomon a bosszankodás. Vasalni szoktam őket állandóan, hogy ne legyen ilyen kis loknis, de ma ez kimaradt, így pedig idétlenül érzem magam. Feltápászkodom és felöltözöm, kivéve a pólót, úgy érzem, hogy ahhoz még túlságosan meleg van. Megmozgatom kicsit azokat a bizonyos verdeső szárnyakat, teljes fesztávomat bemutatva, nyújtózva egyet, majd újra összehúzom... Igen, a szárnyaim aktívan reagálnak a testem többi ingerére, még ha nem is annyira verdesek, hogy az komikus lenne. Kicsit pofon is vágott volna, hogyha Andie közben felröhög.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Hétf. Jún. 03, 2013 10:28 am

*Kellemesen elfáradtam és felettébb jól is érzem magam, pedig pár órával ezelőtt még halálosan unatkoztam. Mégis csak volt értelme itt maradni, és nem menni le Nellondba pedig már erősen a mellett voltam, aztán épp az utolsó pillanatban jött a hős megmentő. Hát ha ránk is nyitottak volna, azért azon lettem volna, hogy amennyire csak tudom lenyugtassam a kis sárkányt. Figyelem az arcát, ahogy simogatom a mellkasát, az a széles mosolyt mindent elmondd. Nem zavaró, hogy nincs rajtunk semmi, hiszen a kandallóban lobog a tűz, nincs hideg. A válasz hallatán szélesebben mosolyodom el, mint eddig.* -Igen, tényleg különleges volt. *Nem akarom lelombozni azzal az apró ténnyel, hogy nekem azért nem ő volt az első és volt már részem rendkívül extrás dolgokban, de határozottan jól érzem magam attól, hogy valami különlegeset nyújtottam a srácnak. Kinek ne legyezgetné a hiúságát a ilyesmi? A kérdésére megpróbálok nem felnevetni, csak egy visszafogottabb kuncogást nyomok el gyorsan. Buta egy kérdés, bár sejtem, hogy miért gondolja. Bizonyára azt gondolta, mint sok romantikus lélek, hogy az első alkalom majd valaki olyannal lesz, akit mélyen és mindennél jobban szeret, aki különleges és ezt a vágyálmát - ha volt -, akkor most lazán összetörtem. Remélem, hogy azért túléli és a tapasztalatom helyettesítette ezt a fajta különlegességet.* -Édes vagy cukorborsó, de ez csak... szex. *Tényleg nem akarom nagyon letörni, de végülis erről van szó nem? Jól éreztük magunkat együtt, egy vad éjszaka, és kész, miért kellene a dolgokat túlgondolni, vagy túlbonyolítani?* -Tudod meséltem már, hogy laza csaj vagyok, nem fogok ezek után rád mászni és végeláthatatlan, illatos szerelmes levelekkel bombázni, bár ismétlésnek sem vagyok ellenére alkalomadtán. Tetszik ez a tanuló stílus, és meg kell hagyni, hogy jól el vagy eresztve... ott. *Széles vigyor. Bár állítólag nem a méret a lényeg, de azért valamelyest csak számít na. Viszont mostmár feltápászkodom, hiszen a testem fokozatosan hűlni kezd, plusz a fáradtság és a megivott sör is dolgozik bennem. Kicsit kinyújtózom, hagyom hogy legeltesse még rajtam a szemét, ha akarja, aztán a kanapénál szétdobál cuccomat kezdem el összeszedni, hogy felöltözzek.* -Egyébként is, jólesően elfáradtál, kielégültél, hidd el állati jót fogsz aludni, minek ezt túlbonyolítani? Egyszerűen csak jó volt. *Teszem még hozzá egy mosollyal, miközben az utolsó ruhadarabokba is belebújok.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Hétf. Jún. 03, 2013 9:46 am

***
Hű-ha. Szóval ilyen... Ilyen érzés. Határozottan ki vagyok fulladva, mindent megtettem, amire csak vágyott, amire csak meg tudott tanítani egy éjszaka alatt... Egy hosszú, tartalmas éjszaka alatt. Mondjuk én hihetetlenül kiakadtam volna, hogyha ránk nyitnak, ehhez nem vagyok eléggé laza. A szívverésem lassan de biztosan elkezd megnyugodni, a simogatásai jóleső bizsergéssel nyugtatják a testemet. Az arcomon egy elégedett kielégült mosoly van, amit nem nagyon sikerül elpalástolnom semmivel, csak akkor, amikor rákérdez, hogy milyen is volt. Őszinte srác vagyok, azonnal felé pillantok és az első szót mondom, ami az eszembe jut.* - Különleges. *Nincsen viszonyítási alapom, de biztosan érzi és tudja, hogy milyen jó volt nekem és nagyon remélem, hogy neki is az volt, hiszen boldoggá akartam tenni, még úgy is, hogy most találkoztunk először. Jézusom. Most találkoztunk először, a nevén kívül alig tudok róla valamit...* - Andie, szerinted helyes volt... ezt tenni? *Bököm ki, a hangom kissé búgó, ahogy suttogok, mintha a vággyal telt morgás megragadt volna a torkomban, nem találok vissza a normális hangnememre, a könnyű csevejre. Az egyik kezemmel átkarolom, miközben ő simogatja a mellkasom és cirógatom az oldalát, észre se véve, hogy ezt csinálom, csak simogatom szépen.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Hétf. Jún. 03, 2013 9:24 am

*Jót mosolygok a heves szívverés hallatán és hogy érezhetően beletrafáltam a ténybe, hogy mennyire izgató is a pikkelyek simogatása. Bár azzal, hogy magához von már kevésbé férek hozzá, de vannak még trükkjeim, amikkel ki tudom sütni a maradék idegvégződéseit is, hiszen tisztában vagyok vele, milyen pontok lehetnek még rajta, amik nagyon is érzékenyek, kezdve a nyakával, a fülén át, és van még pár tippem. Kezd azért egyre jobban belejönni, a keze felfedezi szépen a testem. Úgy fest nyújtok neki egy kis újat, mert minden bizonnyal még nem sok női mellett tapogatott ilyen közelről, mióta már kinőtt a csecsemő korból. Érezheti, hogy én is egyre inkább kezdek beindulni, bár nem lángolok olyan erősen, mint ő, hiszen szimpla ember vagyok, nincs bennem e téren semmi különleges. A válaszára pedig akaratlanul is felnevetek, főleg amikor újra magához von és már egyre ügyesebben csókol.* -Igen, azt látom... tényleg gyorsan tanulsz. *Nem tétovázom tovább, hiszen kívánom és érezhetően ő is engem. Nem vagyok a híve annak, hogy túlságosan elhúzzuk a dolgokat, majd kerül le rólam a többi felesleges ruhadarab és persze róla is lehámozom, amit nem tesz meg magától. Azokra a szárnyakra már nagyon is kíváncsi vagyok...

Talán az az egy szerencsénk van, hogy elég késő van már, és talán a legtöbb diák el van a saját szobájában, vagy máshol, netán Nellondban, így aztán senki sem nyitott ránk, bár ki tudja, arra is van esély, hogy szimplán csak, aki mégis erre járt, meghallva a nyögések, és kéjes sikolyok kavalkádját, inkább egyszerűen visszafordult. Mondjuk engem aztán nem zavart volna, ha valaki betoppan, maximum szolidan megkérem, hogy csatlakozzon, vagy húzzon a fenébe és ne zavarjon. Pihegek még kissé, amikor végül konkrétan a kandalló előtti szőnyegen fekszünk. A kanapé azért rendben volt még az elején, de aztán csak kevés lett rajta a hely. Felkönyökölve fekszem mellette, finoman simogatom a mellkasát.* -No milyen igazán férfivé válni cukorborsó? *Szélesen elvigyorodom. Nem is tudom, hogy volt-e már olyan pasi, akit én vezettem be először az efféle élvezetekbe. Azt hiszem még nem.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Hétf. Jún. 03, 2013 9:10 am

*A szívverésem már réges-régen átment dübörgésbe, amit bizonyára érez, amikor a keze a mellkasomon lévő pikkelyeken jár. A kérdése hallatán kicsit közelebb hajolok és úgy válaszolok, egészen halkan, hiszen úgy is nagyon közel vagyunk már egymáshoz.* - Igen... határozottan izgató. *Felelem a magam mély, jelenleg eléggé búgó hangján, inkább tűnök egy bagzó kandúrnak, mint egy magabiztos sárkánynak. Ahogy egyre közelebb vonom, végül lekerül róla a melltartó is eléggé nehezen fogom magam vissza, hogy ne változzak izgatott kiskamasszá és vessem rá magam azonnal, hiába nem vagyok... jártas a témában. Az egyik kezem a derekán marad, támasztom és magamhoz vonom, másik kezem pedig lassan elkezdi simogatni az oldalát, majd egyre feljebb halad, óvatosan, kíváncsian, vágyakozón, az agysejtjeimet szépen kisüti a rengeteg inger, amit kapok. A csókot elnyújtjuk és egészen gyorsan igazodom hozzá, ráhangolódok, hogy mit akar és közben én is viszonozom a csókot, nyitok felé, habár biztos vagyok benne, hogy megérzi az ügyetlenségemet. Az ágyékom lázasan lüktet ahogy a testünk összeér és ahogy Andie elszakad az ajkaimtól, még ha milliméterekre is, kicsit kizökkenek. A testem tüzel, talán kissé emberfelettien is, hiszen nem vagyok ember, de a kérdésére kénytelen leszek válaszolni.* - Nem is értem miből gondolod... *Suttogom halkan az ajkaiba, aztán egy kicsi sóhajjal, ami inkább levegő-szűrés tekintve, hogy a légzésem is csöppet felgyorsult.* - El se hinnéd, hogy milyen gyorsan tanulok... *Szólalok meg még egyszer és az egyik kezemmel már egyre feljebb simogatom, csupasz testét, ami már majdnem az enyémnek szorul teljesen, a másikat a tarkójára csúsztatom és egy érzéki, hosszú csókra vonom, továbbra is izgatottan, de kimondottan izgatóan, szenvedélyesen. Tanulni akarok. Nem vágytam még ennyire erre soha ez előtt, igaz, hogy nem is kerültem ilyen szituációba senkivel, ahogy azt nagyon jól meg is érezte. Ennyire béna volnék? A fenét, megmutatom neki, hogy milyen gyorsan tanulok...*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Jún. 02, 2013 11:17 am

-Ez pontosan így is van. *Mosolyodom el, hiszen egyébként tényleg nem szoktam kamuzni, igazat mondok, és általában a hátsó szándékot is hanyagolom. Jó persze, előfordul, hogy azért vagyok valakivel kedves, mert tudom, hogy meg fog hívni egy italra, nálam pedig egy peták sincs, de végülis ha úgy nézzük akkor ez egy szimpla csereüzlet, mert én kedvességet adok, a másik fél pedig egy italt. Nincs ebben semmi rossz igaz? Érdeklődve hallgatom a válaszát, ami a pikkelyeket illeti. Kicsit hümmögök és ezek után végképp nem fordul meg a fejemben, hogy abbahagyjam a finom simogatást.* -Szóval érzékenyek is tudnak lenni, és talán még kimondottan izgató is? Úgy hallottam, hogy az angyalok szárnyának vannak olyan pontjai, amit nem is hagynak idegennek megérinteni, mert már-már olyan, mintha egy embernek valaki érdeklődve nyúlna a lába közé. *Fene tudja, hogy ez pletyka-e, még ilyen téren nem volt dolgom angyalokkal, bár bizonyára annak is meg van a maga varázsa és izgalma. Közben a kis cukorborsó láthatóan egyre inkább nehezen találja a szavakat, elakad, és mivel tartom, azaz tartanám a szemkontaktust, azt is látom, hogy neki ez jóval nehezebben megy. Még édesnek is mondható, ahogy minden bizonnyal jár az agya, megcsókoljon, vagy sem, pedig igazából csak az a kérdés, hogy hogyan tegye, még a mikor sem, hiszen egyszerűen csak most... minél előbb. azt hiszem minden egyes mozdulatomból sejtheti, hogy itt már semmiféle visszautasításba nem ütközhet. Végül csak megmozdul a viszonylagos lefagyásból és magához von. Izmos, néhol kissé érdes a teste a pikkelyektől, de egyáltalán nem zavar, hiszen egyben tűzforró is. Halkan felnyögök, ahogy egymáshoz préselődünk és hirtelen tolul ki a levegő a tüdőmből.* -Ez az... kezdesz alakulni. *Mosolyodom el szélesen, és mostmár nem szórakozom sokat, hátranyúlok, egy mozdulattal pattintom ki a melltartóm csatját, és begyakorolt mozdulattal húzom ki magunk közül, egy pillanatra húzódva csak hátra, hogy épp annyi hely maradjon, ami kell. Mostmár teljes mértékben a szabad bőrfelületek érintkeznek legalábbis felsőtest téren. Megtámaszkodom a vállain, ahogy a fejemet maga felé fordítja, legalábbis félkézzel, a másikkal pedig a hajába túrok, finoman szorítva meg a tarkóját. Átveszem a ritmust, nem zavar, hogy kissé talán ügyetlenül kezd bele a dologba, szépen rávezetem, hogy mi is ennek a módja. Hamar bele lehet jönni. Finoman rásegítek, hogy szét is nyissa az ajkait, így a nyelvem is utat talál a szájába, gyengéden simítok végig az alsó ajkán, apró harapással gerjesztem fel még jobban, és persze erősen nekifeszülök odalent is. Percek múlva szakadok csak el, de közel maradva, szinte a szájába suttogok.* -Te vad sárkányfiú jól sejtem, hogy még nem voltál nővel? *A mozdulataiból sugárzik mennyire be van indulva, de az is, hogy mennyire nincs még tisztában a pontos teendőkkel.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Jún. 02, 2013 10:30 am

*Kezdi az összes idegsejtemet kisütni ezekkel a szexi mozdulatokkal és megszólalásokkal és egyre kevésbé találom a szavakat, ami valljuk be nálam eléggé meghökkentő eset. Valószínűleg a többiek ölnének a titokért, hogy mivel lehet kicsit elhallgattatni, de azért ezt jobb, hogyha jótékony örök homály övezi. Kicsit felnevetek a szavain, majd egyetértően bólintok.* - Persze, hogy nem szoktál hazudni, őszinte, minden hátsószándékot félretéve cselekszel, ezt rögtön láttam, amint megláttalak... *Mondom félkomolyan, mosollyal, aztán a cirógatás hatására picit felmordulok, halkan, jólesően.* - Más, hogyan is magyarázhatnám el... Az angyalok szárnyát, hogyha megérinti az ember az is kissé más, mintha más pontját érintené, bensőségesebb, jólesőbb, mintha más idegvégződések csatlakoznának, nem emberi. Persze ilyen esetben... Veszélyben igen, páncélszerűen kemény, de szerencsére túl nagy kalandom még nem volt, amiben szükségem lett volna pikkelyvértre. *Mondom egészen halkan, közel is van, meg el is vonja rendesen a figyelmemet azzal, ahogy simogat. Mikor a keménységről beszél és hogy pontosan hol is vagyok pikkelyes akármennyire távolról kigyúrt kemény csávónak látszom a fekete-vörös cuccaimban most az arcom már az izgalomtól nagyon halványan, alig észrevehetően kipirul. Hogy válaszolhatnék erre? Egyre jobban belemélyed a szex gondolatába és egyre csak erről beszél, én pedig néhány pillanatig csak figyelek, elveszek a szavaiban, a száját bámulom erőt gyűjtve, hogy megcsókoljam. Ő már a pózokról beszél, a keménységen gondolkozik, én pedig még csak a száját bámulom. Kicsit más tempóban haladunk még úgy is, hogy minden simogatással és minden szóval egyre jobban felgerjedek. Hát ilyen gyáva lenne egy ősi sárkány leszármazottja? Sárkány vagyok, sárkány vagyok, erős vagyok...* - Csak... körülötte... és... *Elakad a szó, a problémája már ténylegesen megválaszolhatatlan, annyi nincs bennem, hogy odavágjam, hogy "semmi baj szivi, megoldjuk, hogy egyszerre verdessek és röpítselek közben a csúcsra" Na persze, valószínű, hogy ilyet simán, kisujjból ki tudok mondani. Jézusom. Jézusom. Jézusommmmm. Ahogy leveti a pólóját az ajkáról lecsúszik a tekintetem a melleire és a kezem most már képtelen a helyén maradni, ösztönösen fogom meg a derekát, végigcsúsztatom a hátán a kezem, majd magamhoz húzom, egészen közel, hogy a testünk összeérjen és összepréselődjön... Ahogy felém hajol és majdnem megcsókol már képtelenül felparázslok, még jó, hogy lángot nem fújok az izgalomtól. A nyakamon érzem az ajkát egy pillanat múltán az egyik kezem az arcáért nyúl, a sajátom felé fordítom és mohón, izgatottan megcsókolom. Kicsit talán durván, kicsit talán ügyetlenül, de mindenképpen vággyal telve és ez tagadhatatlanul sugárzik az ajkam mozgásából.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Pént. Május 31, 2013 9:22 am

*Röviden felnevetek. Szórakoztató a srác, és egyelőre azt sem érzem, hogy idegesítene, bár lehet hogy ebben a sör is sokat segít. Mondjuk igazából soha sem volt gondom a komolytalan emberekkel, hiszen én sem vagyok túl komoly.* -Hát sok sikert, drukkolok neked! *Mondom aztán mosollyá szelídítve a rövid nevetést. A reakciói láttán azért van egy leheletnyi olyan érzésem, hogy kicsit nagyobb a szája, mint amit valójában meg is mer tenni. Egyébként is, ha tényleg annyira a tettek embere lenne, ahogy mutatni próbálja, akkor már régen a számban keresne utat magának a nyelvéve, nem? Egy kicsit azért játszom vele, mert miért is ne? Láthatóan zavarba jön, és le is fagy kissé, én pedig ezen határozottan jól szórakozom. Nagyokat pislogok ártatlanul a szavai hallatán.* -Szóval nem hinnéd el, hogy véletlen volt? Ejj... pedig nem szoktam ám hazudni. *Széles vigyort eresztek meg, igazából nem mondtam most sem, hogy ne szándékosan tettem volna. Na ná, hogy azért volt, és láthatóan szegény kis sárkány igyekszik viccelődve elvonni a figyelmemet valami egészen másról, ami persze, hogy nem fog menni. Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogyan működnek a pasik, de ezzel nincs is baj, húsz éves vagyok lassan, erőm teljében, most kell élvezni az életet igaz? Meghúzom a sörösüveget, aztán leteszem az asztalra egy időre, mert mással lesz elfoglalva a kezem. Az újabb megjegyzésnek engedelmeskedem is, nem veszem le a kezem a mellkasáról, sőt finoman cirógatom a pikkelyes részt.*
-Mennyire érzékeny? Mármint olyan, mint a bőr, vagy kevésbé érzel itt dolgokat, és alatta ott a bőr, amit mint valami páncél véd? *Kicsit oldalra döntött fejjel érdeklődöm, néha lepillantok - anyám, hogy milyen brutálisan jó teste van! - de azért tartom többnyire a szemkontaktust, így nem nehéz észrevennem, hogy hova pillantgat, bár ezzel a ténnyel már amúgy is tisztában voltam. Kicsit megint közelebb húzódóm, amennyiben ez még lehetséges, majd egy határozott mozdulattal emelkedem fel és dobom át az egyik lábam az övé felett, hogy szemből az ölébe üljek. Éppen pontosan oda, ahova jelenleg a vér és a gondolatok is tolulnak a fejéből és mindenhonnan.* -Szóval beindultál cukorborsó? És ezek szerint ott is pikkelyes vagy? De remélem csak körülötte, és a lényeg maga nem dörzsöl. Szeretem én a határozott keménységet, de azért egészséges határok között. *A kezem továbbra se nagyon áll le, az egyik a vállánál lévő pikkellyel játszik, a másikat pedig egyszerűen csak fel és le csúsztatom a mellkasán lefelé egyre lejjebb törve, elkalandozva a nadrág szegélyéig is, a hasát is megcirógatva a köldöke környékén.*
-Oh, hát én mindent látni akarok, tudod elég kíváncsi típus vagyok, és ilyesmivel még nem volt dolgom. Csak hát egy problémám van... *Pár pillanatig látványosan elgondolkodom, még a homlokomat is ráncolni kezdem, csak hogy húzzam kicsit az agyát, hogy mi is lehet az én nagy problémám.* ... határozottan szeretek felül lenni, viszont úgy nem tudhatom, hogy verdesel-e a szárnyaddal, amikor elérsz a csúcsra. Kénytelenek leszünk majd azt hiszem pózt váltani közben. *A végére szélesen elmosolyodom, és amikor a felsőmre céloz szemrebbenés nélkül, egy mozdulattal lekapom a pólómat, egyszerű fekete melltartó kerül elő alóla.* -Pedig sokkal szexibb, ha egy pasi vetkőztet és nem nekem kell... *Előrehajolok, de néhány milliméterrel a szája előtt egyszerűen eltérek a céltól és a nyakára lehelek egyetlen kínzóan vágykeltő csókot.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Május 30, 2013 8:56 pm

*Nem lehet semmivel se zavarba hozni? Hűűű, ez aztán a belevaló csaj.* - Challange accepted, találnom kell egy témát, amivel képes lehetek zavarba hozni téged. *Mosolygok kicsit, elgondolkozva, de jelen pillanatban úgy érzem, hogy kissé előnyben van a zavarba hozás tekintetében. A felhívás kérdésére nem felelek, inkább csak sokat sejtetőnek szánt mosolyt villantok, afféle igent sugározva, bárcsak lélekben is ilyen magabiztos lennék. Persze, hogyha teljesen magabiztos lennék, akkor ki is tudnám mondani az igent. Hihetetlenül jó fej ez a csaj, és amit elkezd csinálni... Uhm. Egy pillanatra lefagyok, követek minden cseppet, ami lecsorog a dekoltázsába, majd az ujját, ahogy lenyalja róla és már egyáltalán nem tudok semmit tenni az ellen, hogy... szépen mondva rágerjedjek. Az érzéstől jócskán zavarba jövök, mázli, hogy nem vagyok az az elvörösödős fajta, nem mintha a vér jelenleg nem éppen egy határozottan más pontba gyűlne össze. Basszus! A farmer elég kemény anyagból van, de azért még is, hogyha így folytatja simán észreveheti...* - Na, hogyha beadod, hogy ezt véletlenül csináltad, akkor mindent elhiszek a világon neked. *Mondom, kicsit érdes, férfias hangon, fojtogat és lüktet a vágy, de nincs annyi bennem, hogy rá is vessem magam. Mi van, hogyha csak ilyen a stílusa, hogyha Szóban nem jön zavarba, de ha megcsókolom akkor hozzám vágja az acélbetkóst? Nem kéne ilyen visszautasítás.* - Ó, a bemutatód óta meggondoltam magam, felejtsd csak ott a kezed ahol csak akarod, Andie. *Válaszolom, egy kis mosollyal, miközben magamban próbálok nagyon rossz dolgokra, mumusokra gondolni, hogy egy kicsit elvonjam a figyelmemet... De nem nagyon megy. Mikor hozzámér beleborzongok a jóleső érzésbe és a kezéhez tolom a mellkasomat, vállamat, ahol csak hozzá akar érni a forró bőrömhöz. A szemébe nézek kérdés közben, egy pillanatra szakítom meg, ameddig lepillantok a nadrágomra, majd visszanézek a szemébe.* - Igen, van... Hogyha semmitől se jössz zavarba, mondjuk ki, intim helyen is. *Azt nem teszem hozzá, hogy ahol pedig pikkely van, ott szőr nincs, szóval valamilyen formában trendi mai pasi vagyok. Na jó, nem elvárás a fiatal pasiktól, hogy pikkelye legyen ott, de hát senki soha nem mondta, hogy baj lenne... A szemébe nézek, de közben a gondolatom az ágyékomban dübörög, ugyanis olyan közel van hozzám, annyit fogdosott már, hogyha lecsúszik a keze a nadrághoz, vagy csak jobban szemügyre veszi a farmert... az istenit, biztosan észreveszi, hogy mennyire felizgatott! Közelebb hajolok, mintha magabiztos pasi lennék és néhány centire az arcától szólalok meg.* - Na, azt is látni akarod, mi? *Kérdezem, és valahol dübörög bennem a kétely, hogy ne, ne, nehogy igent mondj, valahol pedig a vágy, hogy könyörgöm menjél bele...* - Bár igazán nem ér, hogyha csak az egyik fél vetkőzik.

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Május 30, 2013 8:33 pm

*Elvigyorodom a szavai hallatán, azért csak pasiból van, ez megnyugtat.* -Nem leptél meg, Britney azért jó nő volt a maga idejében. Mostmár kissé... szétcsúszott, de volt remek időszaka is. *Nem mondom ki nyíltan, hogy nagyon is jók a virgácsai és egyéb testrészei, mert akkor végképp zavarba jönne, de úgy látom, hogy kissé a további szavaim is nagy hatást gyakorolnak. Csak mosolygok azon, ahogy reagál és visszakérdez. Mindenesetre elnevetem magam és megrázom a fejem, lila hajam csak úgy száll erre-arra.* -Nem mondhatnám, hogy akad olyan téma, amivel zavarba lehet hozni. *Elgondolkodom kicsit, aztán újra megrázom a fejem.* -Nem, tényleg nem akad olyasmi. *Egészen jól szórakozom, nem gondoltam volna, talán mégis csak meg lesz oldva, hogy ne unjam el az életem ma este azért, mert nem tudok hova elmenni szórakozni.* -Hm... akkor ez most felhívás keringőre? Próbáljam ki, hogy verdesel-e a szárnyaiddal a csúcson? *A táskámba kotorok, és egy újabb üveg sört kerítek magamnak, amiből kortyolgatok kicsit. Nem teketóriázok, az üveget egy pillanattal előbb emelem el az ajkaimtól, mint ahogy kéne, így aztán néhány csepp lazán cseppen le a mellkasomra finoman végigcsorogva, végül eltűnve a dekoltázsomban.* -Upsz! *Játszok rá egy kicsit, a mutatóujjammal törlöm lentről felfelé a maradékot, ami még nem tűnt el a ruha alatt és egy látványos mozdulattal nyalom le az ujjam. Mindenesetre végül csak leveszi a pólóját apró figyelmeztetés után.* -Miért, mi lesz ha mégis csak ott felejtem? Nem örülnél neki? Kezd kíváncsivá tenni ez a verdesés dolog. *Széles vigyort eresztek meg, miközben végül a neve is kiderül, bár nekem a cukorborsó akkor is jobban tetszik. Akkor is, ha nem menő.* -Pedig nekem akkor is az tetszik...cukorborsó! *Aztán közelebb is húzódom, amikor lekerül a pólója, és gátlástalanul nyúlok előre, hogy finoman végigsimítsak a pikkelyeken, szorítsam meg az izmait. Jó teste van, szó se róla.* -Igazán érdekes... és máshol is van? *Kicsit oldalra döntöm a fejem, most már ott ülök közvetlenül előtt, továbbra is gond nélkül tapogatva a pikkelyeket és a mellkasának izmait, de a szemkontaktust tartom.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Május 30, 2013 7:37 pm

*Hát, igen, szóval... összeszedettség... maximum a kosárpályán. Ott is csak néha.*- Nem követem annyira a számait, de a szexi vadmacska jellemzés egy kicsit azért felkeltette a figyelmem, mit ne mondjak... *Persze közben fogalmam sincs arról, hogy Andie is filózik Britney testén, nem csak nekem vázolódik fel a fejecskémben néhány domborulat. A tökéletességre bőszen bólintok, majd a kérdés hallatán halk nyögést hallatok és a szárnyam megmoccan a hátamon, de mivel ülök túl sokat nem mocoroghat. Mármint nem ez volt a válasz, csak ledöbbentett a kérdés. Na jó, ez a csaj nagyon is szabad lelkű, én pedig rohadtul nem voltam még csajjal. Jó, nem is azt kérdezte, hogy amikor csajjal vagyok akkor verdesik e a szárnyam, de ilyen formán még is csak erről beszélni.* - Khm. Nem vagy egy prűd kislány, mi? *Na most mit válaszoljak én, szegény szerencsétlen? Mintha azon aggódnék, hogyha kimondom, hogy igen, és aztán kiderül, hogy valójában szűz vagyok a szó szoros értelmében akkor gáz lenne, hogy az orgazmusról beszéltem... Pedig ez normális. Pasiknál főleg. De azt hiszem csajoknál is totál normális.* - Aki kíváncsi hamar megöregszik, ráadásul tapasztalattal szerezd meg a tudást... *Ennyit bírok mondani, egy kis vigyorral, jobbára magabiztosnak tűnve, amennyire ilyen témában lehetek. Nem felelek, hogy hol is vannak a pikkelyek, néhány helyen előfordul, és bizony ott is, amire ő gondol, de én most durcázok, akkor pedig nincs ám válasz adás. Mikor közelebb húzódik, a nyitott sört a kezembe adja mielőtt még igazán felé fordulnék a számhoz emelem és jó pár kortyot lehúzok, kicsit talán erőgyűjtés gyanánt, hogy leküzdjem a szűzségből adódó prűdséget.* - Na jó, na jó. De csak egy kis tipi-tapi, nem ám rajtam felejteni a kezedet, Andie. És egyébként Matt, Matthew... Demerest. *Áh, nem gondolkoztam el a Targaryen-en á, dehogy.* - De hívhatsz ahogy csak szeretnél, csak legyen menő. Cukorborsó nem menő. *Vigyorodik el egy kicsit, iszok még két-három hosszú kortyot majd leteszem az üveget és kicsit elhúzódva, hogy le tudjam venni a már megszáradt felsőmet, ledobom szépen. A mellkasomon van egy arany-vörös pikkelyréteg, a vállaimon, mintha vállpáncél lenne és a hátamon a szárnyak kinövése környékén. A többi, ami a nadrág alatt van... na azt most nem fogja megnézni hirtelen.* - Na, kielégítettem a kíváncsiságod? Vagy feszítsek is egy kicsit? *Kis vigyor, mert visszagondolok az eltúlzott feszítő-pózokra, amiket néhány perce vágtam le.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Május 30, 2013 7:19 pm

*Mondjuk nem is lep meg, hogy nem vette észre, nem úgy fest a srác, mint aki olyan rendkívül összeszedett lenne, mint minden részletre figyel.* -Hát akkor kénytelen vagy megismerni, hogy meglásd tényleg nem vagyok egy Britney fan, de amúgy vannak jó számai is, az újabbak, amikben más szexi vadmacskát játszik. *Az a helyzet, hogy Britney jó csaj... volt. Mostmár kissé idős lenne nekem, de attól még határozottan olyan teste van, amire nagyon is lehet nyálcsorgatni, legalábbis jó pár klippje olyan, finoman szólva is durva erotikus töltettel. Aztán jön a nagy nevetés, majd lassan sikerül abbahagynom, ő pedig válaszolgat, kivételesen félig komolyan, de tényleg csak félig.* -Szóóóóval te tökéletes vagy és mindenki más hibás darab, tökéletesen vágom. Nekem nincs bajom a szárnyaddal, különleges. Még sose voltam szárnyas pasival, verdesel miközben elmész? *Kérdezek rá kertelés nélkül, mert hát miért is ne tenném? Felnőttek vagyunk ugye? Van, aki persze zavarba szokott jönni a nyíltságomtól, na őket hamar ejtem is, nem bírom azokat, akik prűdek. A kérdésére elnevetem magam újra, és a közben a polcra letett sörösüveget veszem magamhoz, hogy a maradékot - úgy félig volt még az üveg - egy hajtásra le is öntsem a torkomon.* -Kérsz? *Pillantok rá, hiszen van még pár üveg a táskámban és ökör iszik magában igaz?* -Attól pedig ne félts engem, hogy kiborulnék a pólód hiányától, vagy talán máshol vannak azok a pikkelyek? *Határozottan lefelé pillantok a csípője alá. Az azért... vicces lenne na. Aztán kicsit besértődik. Akkor is akartam egy kicsit cukkolni! De persze rám pillant a szeme sarkából, csak várja a reakciót. Azt akarja, hogy kicsit hízelegjek. Annyira tipikus!* -Naa cukorborsó, ne légy ilyen! Tudod, hogy vicceltem, de ha megtapizhatom az izmaidat, akkor tuti, hogy elhiszem majd. Egyébként Andie vagyok! *Mutatkozom be mostmár, egy leheletnyit közelebb húzódom és egyszerűen a kezébe nyomok egy üveg sört, aminek közben lepattintottam a kupakját az asztal szélén.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Május 30, 2013 7:07 pm

*Na jól van, az igazság az, hogy a bakancsot egyáltalán nem vettem észre.* - Jahogyja. Jól van, az acélbetétes egy kicsit segít a megismerésedben, de nem vagyok valami jó ember ismerő, meg aztán vannak akik, halál máshogy festenek, mint ami a stílusuk, csak divatból. És a vadóc kislány sztájl is lehet ám divat, bár nálad határozottan nem ezt látom. Csak ne nyafogj, mert még a végén csak ide képzelem azt a Britney-t. *Ingatom meg a fejemet kicsit, de egyáltalán nem komolyan. Az izmozásom úgy fest kiváltotta a kívánt hatást, a csajszi szépen dől a nevetéstől és természetesen ettől nekem is el kell nevetnem magam röviden.* - Ellenszer? Nem is tudom, van, akit kiakaszt a szárny, meg van, akik simán antiszociálisak, bennem aztán biztosan nincsen hiba, biztosan a nők a furcsák és különcök, hogy nem másznak rám, nem igaz? *Mondom, mintha valóban el is hinném, hogy minden hiba csak bennük lehet, pedig tudom, hogy van, amikor már sok vagyok. Az a drága uncsihugi is akart már nyakon vágni, pedig igazán nem érdemeltem meg... De tényleg... A pikkelyekre kicsit köhintek, a nyelvemet már behúztam, közelebb hajolok hozzá.* - Hogyha látni akarod a pikkelyeimet tudnod kell, hogy vetkőznöm kell hozzá... vállalod a halálos kockázatot? *Halálos kockázat? Sehol semerre, maximum annak a kockázata, hogyha túl közel hajol és túl nagy a belátás a dekoltázsába, illetve hogyha a pikkelyeimet látva hozzá is akar érni akkor még a végén... Még a végén gondolkozás nélkül lesmárolom. Mert hát valljuk be, szoktam én gondolkozni? Mikor feltételezi, hogy nem igaziak felhördülök és sértetten húzódok el tőle, összefonva a kezeimet.* - Még hogy nem igaziak? Hát ennél nagyobb sértést nem is mondhattál volna, ezek után lesheted, hogy megmutatom a pikkelyeimet, nem érdemled meg... Ja, amúgy hogy is hívnak? *Mondanám a nevét, de hát nem tudom, hiszen még nem is mutatkoztunk be. Sértett pofit vágok, összefont karokkal, hátradőlve, elhúzódva tőle, felpeckelt orral. Rá se nézek. Csak a szemem sarkából, néha.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Május 30, 2013 6:50 pm

*Kicsit felhúzom a szemöldököm, aztán határozottan végignézek magamon, majd az állammal a kanapé mellett eldőlve heverő bakancsomra nézek. Acélbetétes, nem épp rendben van letéve, hiszen nem vagyok egy rendszerető, tipikus csaj.* -Most komolyan azt gondolnád rólam így első ránézésre, hogy valami tinglitangli zenéket hallgató akárki vagyok. Ne mááár! *Nyújtom el nyafogva az utolsó szót, kissé persze rájátszva a dologra, mint ahogy a nyafka szőke cicababák szoktak beszélni, de azért nekem soha sem volt ilyen a stílusom. Én odamondom, amit kell és ha arról van szó, nagyon is megtudom védeni magam. Nem szoktam segítségért kiabálni, mint azok a nyeszlett kis gebék. Aztán a srác elkezd szépen beállogatni pózokba, amin képtelen vagyok nem elnevetni magam.* -Jó ég, ez már sok! Ne... kérlek! *Amikor még puszit is ad a saját bicepszére még a könny is kicsordul a szememből, annyira nevetek. Lassan sikerül csak nagyjából összekaparnom magam, hogy beszédképes állapotba kerüljek.* -Azért ez egészen meglepő, mármint hogy nincs se nőgyűrű, se semmiféle nőfalás. Mi az oka, van valami hatásos ellenszered? *Figyelem kicsit a tekintetét. Jó ez a folyamatos vigyor lehet, hogy van akinek egy idő után idegesítő, engem határozottan nem zavar egyelőre, én is vidám típus vagyok. Aztán nyelvet ölt, én pedig még kicsit előre is hajolok, hogy jól megnézzem.* -Tényleg nem villás! És pikkelyek? Hű az anyja, komoly? Mutasd! *Azért erre nem gondoltam. Oké ránézésre a szárnyak is furák, de ilyet már láttam, de hogy még pikkelyei is vannak. Anyám!* -Aki nem venné észre, az szerintem vak, vagy annak álcázza magát, akkor pedig hazug. Sokat edzel mi? Bár ki tudja, lehet hogy nem is igaziak! *Húzom kicsit az agyát, ki tudja, akár hatásos illúzió is lehet, és a srác csak valami kis nyeszlett nyomi.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Május 30, 2013 6:40 pm

*Mikor a fülest nyújtja szépen lehajolok félig, hogy a fülembe tegyem, bár elég hosszú a madzag, de azért nem akarom kirántani a helyéről azért, mert túl távol állok.* - Höh... Azt hittem a csajok ilyet nem hallgatnak, bár lehetne ennél hörgősebb, akkor lepődnék meg igazán. Nem mintha valami nyomi Britney-t képzeltem volna hozzád, vagy valami... *Vigyorodok el egy kicsit, ez az alapbeállásom, hogyha elkezdek valakivel beszélni valahogy letörölhetetlen az a vigyor. Visszaadom a fülhallgatót, azért még biccentve, hogy nem rossz, sőt, aztán a gyíklényes megjegyzésekre nyíltan felnevetek, majd az izmaim említésére és arra, hogy rám másznának a nők képtelen vagyok visszafogni magam, azonnal kihúzom magam, büszkén, és elkezdek feszíteni, először észrevétlenül, aztán az egészet elbohóckodva, tipikusan kifigurázva a feszítő izomagyakat, felhúzva a póló ujját, csókot nyomva a bicepszemre és így tovább.* - Köszönöm-köszönöm, jól esik az elismerés. Ettől függetlenül sajnálattal közlöm, hogy nőgyűrűtől mentesen, örök magányosságban érkeztem e földre. Mármint a társalgóba. *Lehuppanok mellé, hátradőlve, nyújtózva egyet, majd ellazulva fordulok felé és kiöltöm a nyelvemet kicsit, majd visszahúzom.* - Villásnyelv nuku, egy kis pikkely itt-ott, és egyébként naaagy és hatalmas sárkány vagyok, ha nem vennéd észre. *Felvonom a szemöldököm, mintha igézni akarnám, bölcs, mindent tudó tekintettel, de néhány pillanatig - ameddig tökéletes Dávid szobor lehetnék, tökéletesen metszett arcéllel és izmokkal, már aki szereti az igazán izmos pasikat - sikerül csak, aztán elvigyorgom magam.* - És ismerem a törcsit, de reméltem, hogy valaki észreveszi végre a mellbevágó mellizmaimat és lám, igazam lett! *Viccelődök kicsit, jókedvűen.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Május 30, 2013 6:28 pm

*Tényleg nem hallom meg, amikor nyílik az ajtó, főleg mert nem is nagyon figyelek arra, és jó eséllyel most azt sem venném észre, ha valaki épp át akarná vágni a torkom. Na jó, akkor már igen, ha a látóterembe kerül, de az rég késő lenne. De hát csak nem történik ilyesmi egy iskolában, ugye... ugye? Viszont lassacskán egy kissé vizes pólós srác feje kerül be a látóterembe. Rápillantok, és miközben látom, hogy mozog a szája, lassan tudatosul bennem, hogy talán ki kéne venni a fülhallgatót, mert minden bizonnyal beszél, csak épp semmit sem hallok belőle.* -Áh, szia! Hát hallgasd meg. *Nyújtom felé az egyik pár fülhallgatót. Nem állítom le egyelőre a lejátszót, csak ha belehallgatott és kivette a füléből, mert azért társaságban mégsem illik igaz? Azért persze egyáltalán nem leplezem, hogy végigmérem, rendkívül izmos darab és azok a szárnyak? Igazából persze láttam már effélét, de nem olyan gyakran, szóval mégis csak mindig érdekesnek találok egy ilyen találkozást.* -Mondd, hogy nem valami félig gyíklény vagy villás nyelvekkel! Bár fene tudja, ha a feszes izmaidat nézem, akkor lehet, hogy még az sem zavarna. De ez a vizes póló... nem sikerül törölközni, vagy csak nem vagy tisztában vele, hogy úton útfélen rád akar majd mászni valaki, ha így mászkálsz? *Széles vigyort villantok, miközben kicsit feljebb tornászom magam félig ülő helyzetbe a kanapén. Ha akar hagyok helyet neki, hogy leüljön. Az határozottan nem zavar, hogy végig mér, az ilyesmitől sohasem jöttem zavarba.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Május 30, 2013 6:04 pm

*Milyen magányos dolog, hogyha valaki egyedül kosárlabdázik... Még is a srác egész délután ezt csinálta, dobálgatott, szaladgált, a szárnyait próbálgatta, hogy mennyire tud a repüléssel észrevétlenül rásegíteni a dolgokra, hogy még ügyesebb legyen. Csalás? Igen. Érdekli? Nem. Úgy se játszik soha véresen komolyan senkivel, az itteni népek annyira mugli-sport ellenesek, tiszta unalmasak. Ha meg valakivel elkezd majd kosarazni maximum röhögés lesz, hogyha lebukik, hogy szárnnyal rásegített, biztos nem lenne bunyó. Bántani ezt a gyámoltalan, helyes, izmos, idióta srácot? Ne mááár...* - Ó, heló! *Szólal meg, amikor észreveszi az elkényelmesedett csajszit, de elsőre nem látja a fülében a fülhallgatót. Kicsit szemöldökráncol, majd közelebb lép.* - Ha-hóóó. *Félhangos, még nem éppen üvöltés, aztán bekerül Andie látképébe és vadul integetni kezd az orra előtt.* - Már kétszer köszöntem, de semmi válasz, mi dübörög a füledben, hm? *Érdeklődik kis vigyorral. Egyébként mivel egész délután edzett elment lezuhanyozni, a felsőteste nedves, a fekete póló rátapad az izmaira, kimondottan izmos srác, a haja pedig frissen mosva van, ergo a vörös fürtjei még nedvesen egyenesnek tűnnek, de néhány pillanat múlva olyan göndör lesz, mintha loknikká sütötte volna be valaki... Alul farmer, lábán edzőcipő, semmi extra. A lány előtt állva kicsit végigméri őt, de próbálja nem nagyon megbámulni első körben. Sehol senki, Nicolasról már megint nem tud semmit, hogy mikor érnek vissza, de valahogy nulla aggodalom van benne, mintha a srác sebezhetetlen lenne, nem is kell érte aggódni.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Május 30, 2013 5:48 pm

*Olyan nagyon unatkozom! Eddie már megint komponál, Lorie nem is tudom, hogy merre van, Elidor meg előadást tart, és engem senki sem szórakoztat. A kanapén fekszem, a fülben hangosan üvölt a rock zene, még kívülről is hallani lehet az ütemet, csoda, hogy bírja a dobhártyám, de hát már hozzászoktam a hangerőhöz. A lábam az ütemre jár, mezítláb vagyok, a bakancs most az kanapé mellett a földön. Az egyik kezemmel időnként a dob ütemére ütök, a másikban pedig egy üveg sört szorongatok, amit meg is húzok nem is ritkán. A kanapé mellett a táskám, van még tartalék, ha netán elkapnak e miatt... hát legalább esemény is lesz az este és nem unom el az életem. Nem vagyok az a fajta, aki megijedne egy kis kihívástól vagy estleges problémától. A ruhám a megszokott, lila kissé csillámos farmer, kissé szakadtas, felül egy testhez álló, kivágott póló, felül bő darab, szóval a vállam rendesen kint van belőle. Az a helyzet, hogy már agyaltam, hogy lemenjek Nellondba, de aztán elvetettem az ötletet, elég sokat vagyok ott és most nem volt annyira kedvem. Bár lehet, hogy az lesz a vége, ha nem sikerül kitalálni, hogy mivel foglaljam most el magam és egyelőre a zenehallgatáson kívül semmi ötletem sincs. Rémesen unatkozom!*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Hétf. Május 20, 2013 6:57 am

*Rettenetesen csalódott kezdek lenni, de még nem hagyom annyiban a dolgot. Úgy tűnt beadja a derekát, csak valószínűleg nem arra számított, hogy a vérét kóstolom meg, hanem egészen másra, és mire oda jutottunk, már visszakozik. Fészkelődik és láthatóan ki akar szabadulni, pedig jóval erősebb vagyok nála, ha akarom, akkor semmi esélye sincs.* -Miért lenne másnak nagy dolog? *Mosolyodom el szélesen, pedig hát persze a nőknek ez más... Mégsem adom még fel megpróbálom a testét rávenni, hogy ne tudjon ellenállni nekem, vajon a lelke erősebb, vagy a fizikai vágy? Rendkívül izgató, ahogy próbál saját magának ellenállni, pedig a teste egyértelműen jelzi, hogy mit is akar. Nem figyelek az ellenkezésére, csak folytatom, amit elkezdtem. A szavak még önmagukban nem állítanak meg, aztán a következő pillanatban víz csap az arcomba. Nem kis mennyiség, és nem kis erővel. Konkrétan repülök hátra vagy egy métert és az asztalon landolok. Recsegve roppan össze alattam, én pedig a földre zuhanok. Pillanatok alatt kitisztítja a fejem a fájdalom, azért annyira nem vagyok brutális, hogy ilyen ellenállást is meg akarjak törni. Rápillantok, zúg a fejem. A sebek lassan forrnak össze, azt hiszem azért mázlim is van, mert ha rossz helyre esem, és mondjuk az asztal lába... elhessegetem a kellemetlen gondolatot. Hát ezért int Jacob mindig higgadtságra, mert rosszul jöhet ki néhány lépés. Szórós szemmel nézek rá, ahogy feláll.* -Ki is nyírhattál volna tisztában vagy vele? *Szólok még után, de gyorsan távozni készül, már az ajtóban van. A feltörni készülő hév már elszállt belőlem, a helyét a méreg veszi át. Engedte, adta magát, feltüzelt vele, aztán pedig majdnem megöl és lelép. Egy pillanatra akkor is megállítom, a vérmágia nagyon is hatásos eszköz, hogy a test működés képtelenné váljon. Aztán elengedem, csak megmutattam neki, hogy ha akarnám, akkor itt tarthatnám, és erősebb lennék nála.* -Ribanc... fuss csak! *Kiáltok utána, mikor újra elindulhat. Cseppet sem érdekel, hogy megbántom vele, még a nevét sem tudom, de amit tett, akkor is kiborító. Szórakozott, azt sem tudta mit akar és mivel játszik. Nők... hát ezért nincs rájuk szükség! Feltápászkodom végül, leporolom magam, az ingem több helyen véres a hátamon, de a sebek már rég összeforrtak. Legalább ettem, az is valami, és szereztem egy kis plusz. Várok kicsit, majd mint a villám tűnök el az ajtó felé. A Tölgyest célzom meg, kipróbálom az újdonsült erőt.*