Társalgó - Központi terem

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Aug. 02, 2012 5:14 pm

First topic message reminder :

*Nem pontosan tudja még, hogy ki az új diák, ki a régi, aki mondjuk bliccelt az óráiról, és ki az, aki új, és Fellah Akadémiáról érkezett, de van egy olyan sejtése, hogy akihez odalépett, a tüzes leányzó, Fellah-i lehet. A lángok, a tűz elalszik, na de nem csak Flame alatt, hanem körbe a falakon, és mivel a föld alatt vannak, ezért hirtelen vaksötét támad. Nem nagyon esik kétségbe, a szemöldöke felszalad, furcsa félvigyor kerül az arcára, kicsit rosszalló, de hogyha újra felgyúlnak a fények, szépen el is tűnik róla.* - Nyugalom katona, pihenj. *Mondja, ahogy látja, hogy a leányzó kissé feszeng, majd lehuppan egy fotelbe, és onnan néz Flame felé, kezével intve, hogy ő is üljön le, tényleg nem csinált semmi rosszat.* - Nincsen olyan sok diák, aki képes lenne a tűzben ücsörögve meditálni, így inkább úgy tűnt első ránézésre, hogy valami átok sújtott és szépen elégetnek, mintha csak a középkorban lennénk, csak akkor máglyán tették és nem kandallóban. Ámbár ha kényelmes ott, és nem félsz, hogy önjelölt vízmágus nyakon locsol, teljes nyugodalommal. *Pillant vissza a kandalló felé, majd kissé elmosolyodik, még egy diákot se látott ilyen aktívan erőt nyerni az eleméből. Persze a tűznél is a legfeltűnőbb, egy vízmágus csak fürdik.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Hétf. Május 20, 2013 6:38 am

*Áldozatként fekszik Killian alatt, pedig ez véletlenül sincsen így, ő volt túlontúl kiváncsi, és nagyon is vágyott a dologra. Nem érti, hogy egy vámpír hogyan is képes lemásolni a tündék hosszú életének tulajdonságát, de ez most a legkisebb gondja, hiszen máris azt hallja, hogy a vámpír majd talál valaki mást. Eddig is lerítt róla, hogy rosszfiú, de így a tünde-angyal nem is akar beállni a sorba, erről már korábban határozott. Csak nemt tudja, hogyan is hátráljon ki a dologból, de immár remegni kezd, és nem a vágytól. Az már elszállt, saját magában csalódott picit. Igen, jó lett volna már valaki, na de egy ismeretlen, akit csak használ, és aki csak rajta éli ki sötét hajlamait, ez így nem az igazi. Félénken bólint, zavarodottsága már egészen magasba emelkedik, kezdi kiszolgáltatottnak érezni magát* Nem olyan nagy dolog, neked. *Megrándul amikor Killian most már oda is nyúl, ilyet még sosem érzett, ismét az izgalom hullámai cikáznak végig a testén, és beszívja az ajkát. Felkönyökölve nagy levegőt vesz, és szigorú kifejezés jelenik meg az arcán.* Azt mondtam, nem. *A nyakcsóknál már szó szerint azon gondolkozik, hogy mi az istent kéne most csinálnia. Végül határoz, és bár még sosem használta támadásra az erejét, most életében először megteszi. Végülis ez is védekezés. Egy jó nagy vízcsóvát idéz meg a tenyerébe, és közvetlen közelről lövi pofán Killiant. A meglepetés erejét használva kislisszan alóla, gyorsan felállva.* Sajnálom, nem láttam más megoldást. Én nem akarom ezt, így semmiképpen sem. Nem tudok mit mondani, bocsáss meg. *Tördeli az ujjait, és elsiet. Nagyon jól érzi magát fizikailag, de borzasztó frusztrált lelkileg. Megtetszett valakinek, ami csodás, de hogy ennyire lerohanják, arra nem volt felkészülve. Elijah most biztos azt mondaná, hogy egy hülye ribanc, amiért küldi a jeleket másnak, bátorít, aztán meg prűd módon lepattintja az illetőt. Sajnos pont erről van szó, nem ért ő ehhez. Talán jobb is így egyedül, akkor nem bánt meg senkit.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Május 19, 2013 8:04 pm

*Nem, az a helyzet, hogy még a nevemet sem tudja, és én sem az övét. Nem mutatkoztam be neki, nem is akartam, nem láttam szükségét, egyszerűen az vonzott, ami a vére és ehhez nincs szükség nevekre igaz? Szeret élni... mintha ez választás kérdése lenne. Egy pillanatra savanyú fintort vágok, de hamar elhessegetem a kellemetlen gondolatokat, és magamra koncentrálok.* -Nem ér téged hátrány, szimplán csak lemásoltam valamit belőled, amíg nem találok valami mást. *Nem fogom neki mélyebben magyarázni, részben tünde lettem, mint ahogy ő is, bár az életem egyébként is végtelen, ez nem sokat számít, de érdekes lesz, ha teszem azt, megtudom majd érteni magam az állatokkal, vagy ki tudja, hogy mivel jár ez pontosan, majd szépen kipróbálom pár napon belül. A megkezdett mondatot könnyedén be tudom fejezni.* -Szűz vagy? Hoppá, akkor nagyon is újat tapasztaltál meg angyalom. *Elmosolyodom, nem gondoltam volna, hogy ilyen nagyon belenyúlok valamibe. Egy lány, aki még soha sem volt pasival és most egészen beindult a teste, engem pedig ez a tény még inkább felizgat. A leányzó szavai hallatán kicsit felszökik a szemöldököm. Még ő érzi úgy, hogy kihasználtam? Huh, erre nem számítottam. Már épp előre hajolnék, hogy megmutassam neki egyáltalán nincs igaza, én használtam ki őt, csak épp neki is haszna származott belőle. De távozni készül, eltol magától, de én egyszerűen nem hagyom magam. Erősebb vagyok, mint ő, jóval erősebb, és egyszerűen nem mozdulok. A testének illatai nem azt mutatják, hogy menni akar, azt hiszem csak az esze ellenkezik, ezt pedig könnyedén ki tudnám védeni... de mégsem akarom így. Annyira nem vagyok kegyetlen, még.* -Igazából nem akarsz menni, csak engedd el magad. Nem maradhatsz örökké egyszerű szűz kislány, nem olyan nagy dolog az. *Határozottan nyúlok oda, ahol előzőleg ő matatott, kitapintom az édes nedvességet a lába között, amit én okoztam, és egyszerűen a tenyerembe fogom.* -Nem hiszem, hogy igazán menni akarsz... *Ismétlem meg újra, megint a nyakára hajolok, de most csak finoman megkaristolom a fogammal a nyakát, aztán csókolni kezdem.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Május 19, 2013 7:55 pm

*Sosem gondolta volna, hogy miután annyira semlegesen állt hozzá az egész szerelmi, sőt, szexuális témához, egy napon majd hajlandó lesz csak így behódolni egy idegennek, akit nem is ismer igazán, csak a nevét tudja, semmi mást. Talán ez teszi izgalmassá a dolgot. Miután leereszkedett a sráccal, nagyokat lélegezve figyeli a nevetést.* Ezt azért jó tudni, szeretek élni, nagyon is. *Nyel egyet, amikor Killian fülei hegyedesni kezdenek, nem is tudta, hogy a vámpírok képesek faji tulajdonságokat átvenni. Bizonytalanul rázza meg a fejét.* Nem is tudom, furcsa. Ez mitől van? Tőlem? Engem ugye nem ér semmi hátrány? *Kérdezi óvatosan, a kéjért cserébe nem akarja elveszteni a vonásait. Killian még mindig magabiztosan mosolyog, ő viszont kezd egyre jobban zavarba jönni.* Még sosem éreztem ilyesmit, én még... *Süti le zavartan a szemét, végül mégis felpillant, a vámpíréba fúrva a szemeit.* Eddig úgy éreztem, hogy nem kellek senkinek, és most önzőnek érzem magam, kihasználtalak. *Nyel egyet, és keserűen fordítja el a tekintetét. A lába közötti dolog is kezdi zavarni, tisztátalan érzés. El kéne mennie nagyon gyorsan megmosakodni. Jó volt a dolog, de talán ez egy egyszeri dolog volt, amit talán jobb is kialudni.* Mennem kell. Engedj. *Ül fel, eltolva a felajzottnak tűnő srácot. Már ha az engedi. Valahogy minden porcikája folytatás után ordít, de az esze mást mondd. Így, egy ismeretlennel tovább folytatni a dolgot, azért ennyire nem változott meg. Kérlelően pillant a másikra, remélve, hogy az nem válik valóban szörnyeteggé.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Május 19, 2013 7:34 pm

*Végül csak nem kapok választ, pedig tényleg igazán érdekelt volna ez a szárny kérdés, vajon a jellemhez lehet köze, vagy a felmenőkhöz, vagy... a jó ég tudja, hogy pontosan milyen okból lesz szürke, fehér, netán fekete.* -Naiv vagy, akad, aki élvezi a gyilkosát és szereti, ha az lassú és fájdalmas... *Igen, tudom, hogy van ilyen. Az aki engem azzá tett, ami vagyok, azaz aki miatt Jacob azzá tett, egyáltalán nem tette gyorsan. Egészen lassan végzett velem, szó szerint kínzott, amíg még volt bennem élet. Pontosan tudta, hogy milyen módon vigyázhat arra, hogy ne haljak bele a tetteibe, hanem még éljek jó ideig. És Jacob... ő akkor került elő, amikor már nagyon közel volt a vége, ha ő nincs, akkor biztosan meghalok, így is meghaltam, de aztán mégis életre keltem. Az elején persze nem voltam benne biztos, hogy ez jó, mert sokáig tartott, mire a sebeim begyógyultak és még később is fájdalommal járt. Már már elmúlt, de rémálmaimban néha visszatér, és sajog utána felkelés után minden egyes sérült porcikám. Mindenesetre végül ledöntöm a lányt és a nyakának feszülök. Lassan ízlelem meg a vérét, ami igazán finom. Egy cseppnyi ember sincs benne és én imádom azt, ami különleges. Felsikolt, amikor elérem a bőrt és áthatolok rajta, majd érzem, ahogy enged a testének ellenállása, és halk nyögésekkel élvezi azt, amit teszek vele. Én pedig beleborzongok a hangba, ami a torkát feszíti, majd a tarkómat ragadja meg. Azon már határozottan meglepődöm, amikor megemelkedünk és a plafonhoz présel. Nyekkenek egyet, főleg mert előtte a hátamat karmolta. Pillanatok alatt hegednek be a sebek, de a fájdalmat érzem. A kérdésén akaratlanul is felnevetek.* -Dehogy! Ahhoz én nem vagyok elég erős, hogy bárkit is átváltoztassak és nem is lenne okom rá, határozottan édes a véres, ha vámpír lennél, sohasem kóstolhatnám többé. *És elindul a változás. Végül nem kapok szárnyakat, az túl erős lenne, viszont a füleim lassan hegyesedni kezdenek. Megtapintom az új szerzeményt.* -Na hogy áll? *Még mindig fölötte térdelek, az ingemet átáztatta a leheletnyi vér, ami kiserkent a hátamból, amikor belemélyesztette a körmét, és most a lába közé tapogat. Elvigyorodom és szagolok bele a levegőbe.* -Hát ennyire jó volt angyalom? Egészen a csúcsra szárnyaltál igaz-e? Élvezted? *Húzom kicsit, de az illat, ami belőle árad, kissé engem is elbódít. Érzem odalent, hogy már nem csak a vérére éhezem... kezdek többet akarni.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Május 19, 2013 7:13 pm

*Tényleg vevő, de szerencse, hogy mostanság találkozott Killiannel, mert egy évvel korábban, akkor nem is értette volna az egész dolgot, zavartan elsietett volna, így viszont talán pont ideális a helyzet.* Nem tudom, talán mert.. *Gondolkozik el rajta, de nem tud rávágni valami biztos választ, mert igazából sosem tépelődött ezen. Szép fehér, mert ő szereti a világos színeket.* Miért félnék? Ha meg akarsz ölni, akkor már megtetted volna. *Válaszolja félelem nélkül, ha pedig nem ártó dologról van szó, miért állna ellen? Végülis felnőtt nő, valahol mindenki elkezdi, és ha kivételesen tetszik is valakinek, akkor nem csak, hogy nem áll ellen, akarja is. Az érintésen picit megroggyan a térde, nem értek még így hozzá, finoman pihegni kezd. A hátradöntésen nem lepődik meg, végülis ott van mögöttük a kanapé, és valami ilyesmi indításra várt. A folytatáson már lefagy, nem is kicsit. Alig érezhető szúrást érez a nyakában, ám a fájdalom egyből tovaszáll, és valami földöntúli kéj veszi kezdetét. Első mozdulatra lelökné magáról a srácot, ám már annyira ki van éhezve valami intimitásra, amely most egy vámpírharapáson át érkezik, hogy bele sem gondol, hogy egy élőholt csüng rajta. Egyik kezével Killian tarkójába túr, a másikkal pedig a kéj emelkedésével mélyen beleszánt körmeivel a srác hátába. Nincsen nagy körme, de nem fogja vissza magát. Fájdalomért fájdalmat! Aztán a dolog kezd egy szintre beállni, de a vége felé valami eddig sem várt csúcs közelít, amit elérve egy őrületeset sikít, és kilövi magukat a plafonra. Biztos, hogy a vámpír erős, de az angyalszárny azért nem lebecsülendő, ahogyan felrántja őket, Killiant odapréselve. A lány észbe kap, és szépen lassan lebeg le magukkal, vissza a kanapéra, hogy a srác ismét fölé magasodjon.* Ez.. mi volt? Vámpír lettem most már én is? *Kérdezi hatalmas szemeket meresztve, de mégis, valahogy vélelem nélkül. Kissé zavartan nyúl a lába közé, ahol érzi, hogy forrón lüktet az intim része. Nem csak forrón, aprócska folt is jelzi, hogy itt valami történt.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Május 19, 2013 6:52 pm

*Mindenki valamitől olyan lesz, amilyen, ez végülis teljesen általános jelenség. Senki sem születik mérhetetlenül jónak, vagy gonosznak, mindenkiből idővel az adott helyzetek, vagy nevelésének körülményei váltják ki ezt, természetesen velem is így történt. Az, hogy a családom nem épp a meleg családi idillről volt híres, és hogy végül az lettem, ami, mind közrejátszott abban, hogy nem vagyok egy kedves alak. Nincs is okom rá igazából. Úgy látom, hogy a kis angyal vevő a játékra, kipattintja a szárnyait, én pedig egy pillanatra elcsodálkozom. Szép... tényleg szép, én is szeretnék ilyesmit!* -Miért fehérek? *Pillantok rá, a tollaira gondolok természetesen. Úgy tudom akad, akinek szürke, fekete, mi határozza meg vajon a tollak színét? Az övé olyan, mint a patyolat, mintha most jött volna ki valami durva mosóporreklámból. Kíváncsivá tettem! Elmosolyodom, és mostmár végképp közelebb lépek. Nem tudom, hogy mire gondol, hogy mit akarok tenni vele, még én sem vagyok teljesen biztos, hiszen így közelről a hófehér bőr is vonz, nem csak az alatta lévő élénk vörös vér.* -Hát ilyen könnyen beadod a derekad? Pedig azt sem tudod, hogy mit akarok? Mi van, ha egy gyilkos vagyok csupán, aki arra vágyik, hogy elvegye az életed? És te ilyen könnyedén rábólintasz... *Félresöpröm hát a haját, finoman végigsimítva a nyakán, aztán a kezem visszafelé indul, kicsit lefelé manőverez, végigsimítva a mellkasán, érintve a dekoltázsát addig, amíg nem találkozik a ruhával. Nem várok tovább, meg akarom ízlelni édes vérét, mindennél jobban! Előre mozdulok hát, a lendülettől jó eséllyel egyszerűen ledöntöm a kanapéra, lehuppan, én pedig fölé térdelek. A fejét oldalra hajtom, a fogaim már harapásra készen, a nyakára vetem magam. Édes vérét szívom, nem az a típus vagyok, aki fájdalmat okoz, sokkal inkább az, aki élvezetet ad a tetteivel. Lassan falatozom, hogy számára és számomra is minél tovább tartson, majd végül elszakadok a nyakától. Megnyalom a számat, hogy a maradék pár csepp vér is eltűnjön, de nem mozdulok róla, továbbra is fölé magasodom.* -Erre számítottál? *Várok, nem tudom, hogy mi lesz a hatás, szárnyak, vagy hegyes fül? Általában azért időbe telik, mire a vér hatni kezd.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Május 19, 2013 6:37 pm

*Nem tudja, hogy Killian éppen min mereng, de sejti, hogy a srác valamitől ilyen lett. Senki sem születik dögösnek, vagy éppen macsónak. Talán nagy bánat érte az élet során, ezért vette fel ezt a védekező, mégis lehengerlő poziturát. Lehengerlő, mert ő nem tud neki ellenállni, nem is biztos, hogy akar. Valóban egy tiszta teremtés, de már annyiszor oktatták ki, hogy mennyire naív, és butaság, hogy csak magának él, hogy már egészen elgondolkozott rajta. Az ispotály igazgatója is sötét, félelmetes személyiség, talán nem ártana lassan megtanulnia védekeznie, hogy másokat is megvédhessen. Fel kell nőnie, vállalnia kell azt, hogy nem minden hófehér. A doboz félretolásán nem lepődik meg, ajkain finom mosoly játszik.* Mással is? *Kérdez vissza pajkosan, és kipattintja a szárnyait, amely szinte teljesen beteríti a kanapét, ami előtt áll. Csak apróság, hogy ő is tudassa, nem akárki. Nem szokott kérkedni a származásával, de ez az új érzés most ilyesmit hoz ki belőle.* Tenned bizony. Kiváncsivá tettél, mi lehet jobb, mint a palacsinta, ha ennyire vágysz rá. A vámpírgyűrű teljesen elfedi Killian kilétét, így Lirian nem gondol bele, hogy élőholt közelít hozzá, és miután még csak nem is szerelmeskedett senkivel, fogalma sincsen, hogy mi fog következni. Nyilvánvaló, hogy szerelemről most szó sincsen, de az nyilvánvaló, hogy az illető valami nagyon is olyat akar vele művelni, amire még nem volt példa hosszú életében.* Tegyél egy próbát, ha nem jobb, mint a palacsinta, akkor hiába vágysz rá oly nagyon. *Hagyja, hogy félresöpörjék a haját, és kihúzza magát. Bármi történjen is, roppant kiváncsi lett.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Május 19, 2013 6:25 pm

*Alapvető udvariasság? Nem igazán ismerem, meg van rá az okom, nem szokásom csak úgy segíteni másoknak. Meg van nekem a magam világa, ez az egész szervezkedés is ezért idegesít olyan baromira, mert miért kellenek plusz emberek, miért kellene másokon segíteni? Rajtam se segített soha senki, egyedül csak Jacob, a legtöbben tojtak a fejemre, a családom pedig szó szerint halottnak tekintett azután, hogy átváltoztam, pedig ha nem ez történik, akkor tényleg meghalok. Lényegében Jacob mentette meg az életem, neki köszönhetem, hogy élek, de attól még nem tudom teljes mértékben az összes ötletét és parancsát teljesíteni, vagyis hát teljesíteni még csak-csak, de azért vannak bennem kérdések. Láthatóan a leányzó nem igazán érti, hogy miről is beszélek, vagy legalábbis úgy tesz, mintha nem értené. Világos ruha, szőke haj, hófehér szárnyak, igazán nagyon tisztának tűnik, biztosan épp annyira finom is lehet... Közelebb lépek, amikor kimondja, hogy mással nem szolgálhat.* -Oh, szerintem nagyon is szolgálhatsz mással. *A palacsintást dobozt egyszerűen félretolom az asztalon, majd megkerülöm azt és közben le sem veszem róla a tekintetem. Elég ideje vagyok már az, ami hogy remek térérézekelésem legyen, és ne ütközzem neki semminek, ha véletlenül nem nézek oda. A visszavágása pedig... szerintem fogalma sincs arról, hogy pontosan kivel is kezd ki. Megígértem, hogy nem ártok itt senkinek sem, fizikailag, ha megtenném, akkor ki is vágnának az iskolából, akkor is ha Jacob egyébként kezességet vállalt értem.* -Tennem érte? *Újabb lépéssel közelítek felé, ha nem hátrált ösztönösen, akkor már bizonyára közvetlenül előtte állok.* -Pontosan mire gondolsz? Ne húzzuk az időt, egyszerűen csak vegyem el, ami kell? Nem is tudom, igazad lehet, néha izgalmasabb, ha nem adják önként... *Halkan súgom az utolsó pár szót, majd előre nyúlok, amennyiben nem lépett el előlem, vagy nem teszi azt most, és félresöpröm leomló haját a válláról, hogy szabaddá váljon a nyaka. Lüktető ütőér, összefut a nyál a számban. Vajon, amennyiben iszom a véréből, melyik fajának tulajdonságát kapom meg? Azt amelyik erősebb? Vagy egyszerűen csak random? Kíváncsi vagyok.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Május 19, 2013 6:14 pm

*Magától értetődőnek veszi, hogy Killian segíteni fog, miért is ne tenné? Az alapvető emberi udvarisság mindenkiben ott van, még ha ő maga egyátalán nem ember. Végül a srác bele is egyezik, amire kedvesen bólint, és kezdi átpakolni a palikat a másik tálba, aztán otthagyja őt, hogy tényleg eltűntesse a szemeteket. Ehhez szimpla háztartási bűbájt alkalmaz, nehogy belelépjen valaki, akár egy házimanó is. Amikor azonban összeérnek a kezeik, egy pillanatra a srácra veti a tekintetét, nem tudja, hogy szándékosan volt-e, vagy sem, de nagyon úgy tűnik, a sármőr gyakran él (vagy visszaél?) a külsejével, amire még rá is erősített. Miután megcsinálta a takarítást, várakozóan érkezik vissza, de a palacsinta ízesítésének nyoma sincsen, ellenben Killian szájnyalogatva őt mustrálja, mint a farkas piroskát. Megborzong a pillantástól, és ahogyan elhangzik az a bizonyos mondat, akaratlanul is tiltakozó kifejezés jelenik meg az arcán, legalábbis elsőre.* Mit? Sajnos csak palacsintával szolgálhatok. *Ám öntudatlan mosolyán nagyon is látszik, hogy pontosan tudja, hogy a vámpír mire gondolt. Igazából ő még sosem tetszett senkinek, talán Valentine-nak, vagy Heliodornak, de egyiknél sem látott tettrekészséget, ez a valaki pedig nagyon nyomul. Egy kicsit talán fura, mert vélhetően bárki másra nyomulna, na de őt, Liriant még sosem vették egy kalap alá más leányzókkal, azért ez mégiscsak izgalmasan hangzik.* Úgy értem, semmi más még nincsen kész, de ha nagyon vágyakozol valami után, akkor tenned kell érte. *Dobja vissza a labdát, és tudja, veszélyes játékba kezdett. Elijah lenyűgözte őt, de a srác sosem kezdeményezett, nem is illettek össze. Thalia plátói szerelem volt, és azóta sem volt senki más. Most pedig lehet, hogy valaki őt tekinti nőnek, még ha csak futólag is? Félelmetes, mégis... érdekes, új érzés. Tudja magáról, hogy tapasztalatlan, és vélhetően ez le is rí róla. Nem baj, ha ezzel együtt is felfigyel rá valaki, akkor egy próbát megér.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Május 19, 2013 12:02 pm

*Igen, végülis lehetséges, hogy épp miattam ügyetlenkedett a leányzó. Épp akkor ereszti le a ruhát, amikor elvonom a tekintetem a sebéről. Azért meg kell vallani, hogy ebben a formában nem sok mindent takart a ruhája, pedig valahogy első ránézésre nagyon visszafogottnak fest, de a ruházata nem ezt mutatja. Pakolászik kicsit, meg sem fordul a fejemben, hogy segítenem kéne, pedig végül eltünteti a sebet. A kérdésére csak a konyha felé pillantok. Nem azért jöttem, hogy hordár legyek és kaját segítsek pakolászni egy csajnak... igazából dolgom lenne, csak nem volt még kedvem elkezdeni.* -Hát jó... *Mondom végül és a konyha felé indulok, ahonnan egy sima műanyag dobozt hozol. Nagyjából méretben stimmel, és jó eséllyel bele fog férni a palacsinta, viszont legalább nem törik el, ha leejti, mint az üveg. Látom, ahogy a leányzó elpirul, amikor ránéz. Persze, tisztában vagyok vele, hogy a külsőmet határozottan nagyon megdobta ez a halhatatlan lét. Egy kicsit elgondolkodom, az a helyzet, hogy tényleg kezdek nagyon is éhes lenni. Átadom tehát neki a tálat, és direkt teszek róla, hogy a kezeink összeérjenek. Figyelem, ahogy a haja a vállaira omlik, én pedig kifejezetten kívánni kezdem azt, hogy megízleljem a vérét. Még soha sem birtokoltam angyali képességeket, biztos vagyok benne, hogy érdekes lehet, nagyon is érdekes. Vajon szárnyaim is nőnének? Egy szárnyas vámpír! Akaratlanul is megnyalom a szám szélét, ahogy rá pillantok, majd a kérdésére csak megrázom a fejem.* -Nem, köszönöm, valami egészen mást kívántam meg, nem pont a palacsintát. *Válaszolok neki, és leplezetlenül pillantok a dekoltázsára. Igenis jöjjön zavarba, ha már előzőleg is elpirult. Miért ne?*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Május 19, 2013 11:43 am

*A kettő dolog valahol összecsengett, talán pont azért ejtette el a tálat, mert nyílt az ajtó, és bejött rajta valaki. A combja mustrálását gyorsan abbahagyja, és lejebb csúsztatja a nyári ruhát, azért mégse legyen komoly a belátás.* Ah, szia. *Még nem is néz fel igazán, ujjait végighúzza a karcolaton, aminek nyomán zöld plazma pattan ki belőle, nyom nélkül eltűntetve a sebet, mint valami lézerkezelés.* Csak elgondolkoztam. *Hajol le, hogy összeszedje a palacsintákat, egyenlőre csak az egyik tenyerére, a szilánkokra pedig nagyon ügyel.* Hoznám nekem egy másik tálat kérlek? Nagy részük még menthető. *Egyenesedik fel, és várja a tartóedényt, most tudja csak megszemlélni a másikat, egy pillanatra el is akad a szava, pedig ő nem az a fajta. Sosem volt még kimondott ideálja sem, igazából nem is gondolkozott a párválasztásban, holott már betöltötte a százhuszat is, ideje lenne, ám ahogyan az erdejében fogalmaztak, mint egy ötéves, olyan szinten van. Ám meglátja az illetőt, aki férfiasabb, mint Valentine, erőteljesebb, mint Elijah, és dögösebb, mint Aiden. A szárnya meg is rezzen, szabadság után vágyik, repesni támadna most kedve, ugyanis a fehér tollak be vannak szorítva a nyári ruha alá, éppenhogy csak a válla felett látszanak ki. Maga sem tudja, hogy miért, elpirul. Nagyon érdekes, mégis zavarbaejtő érzés. Amikor megkapta a tálat, akkor ráteszi a palikat, és igyekszik visszanyerni a megszokott hangulatát, kezdetben legyen egy mosoly.* A segítségért cserébe megkínállak, de neked kell ízesítened, én összeszedem a szilánkokat. Leülsz, és maradsz? *Dől neki a konyhaszekrénynek, immár üres kézzel. A haja csak ideglenesen volt feltűzve, most kiszedi a tűt, aranyló tincsei ismét csigákban omlanak vállaira.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Május 19, 2013 11:18 am

*Kicsit megint ideges vagyok. Egyelőre továbbra is csak egy listám van, és úgy fest, hogy még időnként új nevek is kerülnek fel rá. Teszem azt a napokban valami vörös kis csaj is rákerült, akiről nem tudok semmit és a tetejében úgy fest, hogy még elég frissen került csak a mi fajtánk közé. Mi a fenének nekünk egy olyan valaki, aki még kontrollálni sem képes magát? Mindenki tudja, hogy az ilyenek nagyon sok bajt okozhatnak, és ezért nekünk kéne felelősséget vállalni? Kiborító az egész! Persze Jacob szerint bizonyára az az indok, hogy szegény gyámoltalan és akkor segíthetünk neki, sőt még állítólag beszélnem is kéne vele. Eszem ágában sincs, majd az a kis lelkes újonc, Savannah vagy, hogy a francban hívták. Én nem fogok újakat pátyolgatni, az én vállamon aztán ne sírja ki a bánatát, hogy most szegényke vámpír lett és akkor mi lesz. Én is az vagyok és nem rinyálok folyamatosan, mint annyian szoktak. Mérgesen lököm be a társalgó ajtaját. Épp nem régen távoztam a saját szárnyunkból, legalább már a szobám meg van, ez is valami. Kicsit éhes vagyok, tegnap viszonylag korán vacsoráztam, és mivel délelőtt elég sok volt a teendőm, megéheztem. Pedig még elég sok idő van estig. Egy pillanatra lefagyok, amikor meglátom a lányt, aki épp akkor ejti el a tálat, és szépen fel is sérti vele a lábát. Én már képes vagyok visszafogni magam, ahhoz nagyon éhesnek kellene lennem, hogy ne sikerüljön, de ez a lány... szárnya van, hegyes fülek, angyal lehet, és esetleg tündér, netán tünde? Összefut a nyál a számban, rendkívül csábító kombináció, de megígértette velem Jacob, hogy nem fogok úton útfélen nekiesni az itteni diákoknak. Egy pillanatra lehunyom a szeme, aztán becsukom a hátam mögött az ajtót, hogy felfigyeljen rám. Egyszerű világos kék rövid ujjú ing van rajtam, alul pedig egy kék farmer, edzőcipővel.* -Helo... nem sikerült az egyensúlyozás? Pedig nem olyan valakinek nézel ki, mint aki nem tud megállni a lábán és megtartani egy tálat. *Szólalok meg, de egyelőre tisztes távolságot tartok, legalább amíg eltünteti azt a sebet.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Május 19, 2013 11:03 am

*A jó meleg májusi napfényt élvezve sétálgatott egész délelőtt a tölgyesben, etette a madárkákat, és locsolta az évszázados tölgyeket. Nem mintha azok locsolásra szorulnának, olyan mélyen vannak a gyökereik, hogy bármilyen tápanyagot fel tudnak szippantani, ám egy tünde mindig az marad. Visszafelé az udvaron szedett egy nagy csokor virágot, ezek nem a rózsakertből való termények, csak vadon nőnek, ezért afféle gyomírtás is egyben, vázában majd szépen fognak mutatni. Dolga végeztével lesétált a labirintusba, hogy süssön magának egy kis palacsintát. Törékeny alkata ellenére nem hajlamos hízásra, felmenői ilyen szerencsés génekkel áldották meg. A tünde-angyal igen lenge, majdnem merész öltözékben van, csak egy laza piros-fehér pöttyös nyári ruha, ami combközépig ér, egy lengébb szellő, és máris be lehetne mindent látni. Melltartó van rajta, annyira nem bátor, hogy mindent megmutasson, de a ruhácska azért szolíd dekoltázzsal is rendelkezik. Már éppen kész van a nagy serpenyőnyi palancsintával, már csak ízesíteni kéne, ám formás lába beleakad az egyik asztalsarkokba, felkarcolva azt, és az ügyetlen mozdulattól kifordul a kezéből a jénai, ripityára törik, a palacsinta pedig a földön landol. Nagyot fújtatva tűzi fel a haját, azon agyalva, hogy a legalsó kivételével talán a többi még ehető lesz. A combját vizsgálgatja, csúnya a karcolás, de csak ezért nem akar mágiát mozgósítani.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Május 19, 2013 7:51 am

-Mintha azt lehetne szabályozni. *Mosolyodom el, hiszen kétlem, hogy a szívverését szabályozni tudná, csak mert azt akarja. Bár sejtem, hogy igazából csak viccelt, a vigyor legalábbis erre utal, ami megjelenik az arcán. Aztán a szavai hallatán egy kicsit elcsodálkozom, hiszen azért bár sejtettem, hogy nem teljesen mondott az előbb igazat, erre azért nem számítottam. Igaz, hogy akkor mire számíthattam volna? Nem gondoltam át teljesen a dolgot. Megakadok, nem is tudom, hogy mit mondjak hirtelen. Mindig is annyit segített nekem és mindig is fontos volt számomra, de sosem sejtettem, hogy én többet jelentek, mint bárki más, akikkel ezt szintén megtette.* -Johnny... *Ennyit tudok csak kinyögni, főleg miután a kezemet is visszahúzza a mellkasára. Én pedig egyszerűen csak némán nézem pár pillanatig az arcát, fürkészőn, és tényleg fogalmam sincs, hogy mit is mondhatnék. Nem tudom, hogy fel vagyok-e készülve erre, igazából Ewan esetén sem tudom, hogy valaha fel voltam-e.* -Igen, minden kuszább, de abban biztos vagyok, hogy fontos vagy nekem. *Érzem, ahogy a kezem alatt ver a szíve, és szinte hallom is minden egyes dobbanását. Késő éjszaka van már, elment az idő, és mindenhol nagy a csend, csak mi vagyunk itt ketten.* -Én is örülnék, ha mellettem lennél, mint ahogy már jó ideje. *Teszem aztán még hozzá. Az idő majd mindent megold igaz? Ebben reménykedem már egy ideje. Aztán a vámpírság kérdésére csak megrezzenek egy kicsit. Hogy minden áldott nap őt kelljen bántanom azért, hogy rendben legyek? Látszik a szememben, hogy egy pillanatra megijedek, de tudom, hogy nincs más lehetőség. Mostmár elkezdtük ezt az egészet... akkor meg kell tanulni irányítani is.* -Hát jól van, de akkor is félteni foglak minden egyes alkalommal, és ha bármikor is úgy érzed, hogy nem bírod, vagy fáradsz, akkor ígérd meg, hogy szólni fogsz! *Nem élném túl, ha bántanám őt, ha véletlenül túl messzire mennék. Végül csak finoman elmosolyodom, igazából mindig is helyesnek találtam Johnny-t, de soha sem gondoltam semmi többre, hiszen ő mindenkivel kedves, és mindenkinek segít. Felállok, amikor ő is így tesz. Megfogom a kezét, szokatlan és furcsa, hogy így tudok kapaszkodni valakibe, olyan sokáig kárhoztattam magam a magányra.* -Menjünk... *Bólintok egy aprót, majd irány az emelet. Nem tudom, hogy mi lesz ezután, de most jó így, és más nem számít. A holnap nehézségeivel majd holnap küzdünk meg.*

Hozzászólások száma : 58 Kaszt :

*Picit talán tényleg meg van bántva, de nem annyira, hogy ez bármire befolyással lehetne. Látja Libbyn a megbánást, így még az a csepp rossz kedve is elszáll, ami most kialakult.* Ugyan, semmi baj. Akkor jobban kell figyelnem most már, hogy hogyan is ver a szívem, vagy milyen hangsúllyal mondok valamit. *Vigyorodik el, pedig ő aztán nem szokott senkit sem megtéveszteni, szándékosan semmiképpen sem.* Mégis... igazad van. Te vagy, mindig is te voltál a legfontosabb. Hiába segítettem másoknak, vagy ápoltam velük barátságot, veled más volt, nem is tagadom. *Vonja meg a vállát.* Nem tudom, hogy mi ez, ami erősebb, mint a barátság. Talán lelki társak vagyunk, talán túlzott szeretet, vagy talán még annál is több. *Nem is tudja megfogalmazni, csak úgy jönnek belőle a szavak.* Nem kategórizáltam be, hanem adtam amit tudtam, és jól esett, ha egy kis jó kedvet is tudtam csempészni a mindennapjaidba. Ahhoz nem kellenek feltétlenül érintések, vagy csókok, hogy kimutassuk, hogy a másik éltet minket. *Ismeri be, végülis ezzel nem vall szerelmet, mert ő sem tudja, hogy mit jelent neki Libby. Azaz tudja, csak azt nem tudja, hogy ebből mi lehet. Aztán a vöröske a mellkasára teszi a kezét, erre már mélyebben felsóhajt, és a visszahúzódásra megrázza a fejét.* Ne.. maradj. *Most ő hajol előre, és húzza magához a vámpírlánykát. Igazából csak a kezét fogja meg, és nem enged a távolságból.* Tudom, most minden kuszább, mint valaha, de ha kellek, örülnék, ha melletted lehetnék. Érintésekkel, vagy anélkül, rád van bízva. Sosem erőltettem én semmit, most sem kell ettől tartanod. *Elhallgat, és most ő hallgatja Libbyt, amire bólint.* Csak veled vagyok ilyen, furcsa módon másoknál megjön a hangom, bármilyen társaságba bekerülök, mindenki tőlem várja a válaszokat. Érthetetlen. Nem mernek felelősséget vállalni, vagy nem tudom. Mindegy, nem is baj, szeretem, ha ezzel is össze tudok fogni másokat. *Libby tehát visszatér a vámpírság kérdésére, erre már nagy komolyan bólint.* Megtanuljuk kezelni. Én itt leszek neked, gyakorolhatsz, majd minden nap megtisztuló szertartásokat végzek, nehogy elvérezzek, vagy ilyesmi. *Boxol bele picit Libby állába egy sármos, bár nem annak szánt mosollyal.* A lényeg, hogy a léted erősségeit használd ki, és elhalványítsd a sötétséget. Ennyi. Megyünk? *Áll fel, most már tényleg álmos kicsit, de szívesen elkiséri Libbyt a szobájáig. A kezét nyújtja, talán ez belefér, legalábbis addig, amíg az Ewanos kérdés nem kerül megválaszolásra.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Május 19, 2013 7:16 am

*Nem, most túlságosan meg vagyok rendülve és ki vagyok akadva ahhoz, hogy elhúzódjam tőle. Szükségem van rá, hogy tartsa bennem a lelket, hogy tudjam, nem lettem valamiféle veszélyes szörnyeteg, aki majd tudtán kívül másoknak fog ártani. De attól még úgy érzem, nagyon is hálálkodnom kell neki, hiszen sok mindent tett értem már, és valahogy mindig is azon volt, hogy segítsen nekem, mint persze sokan másoknak. Lassacskán, ahogy hallgatom szíve dobbanásait elmúlnak a rossz képek. Biztos vagyok benne, hogy felszínre fognak törni idővel, de egyelőre most visszahúzódtak. Rettegek tőle, hogy mi az, amit elnyomtam magamban, de amíg mélyen van, addig megnyugodhatok. A srác szavai hallatán még mindig csodálkozom kicsit, sosem gondoltam, hogy bárki is felnézne rám. Mindig igyekeztem kedves lenni másokkal, persze a magam módján, hiszen ez nem jelentette azt, hogy ölelgetek bárkit is, inkább csak a magam módján visszafogottan.* -Lehet... lehet, hogy így van Johnny, majd idővel kiderül. Egyelőre meg kell tanulnom kezelni ezt az egészet, mi van ha valakinek segíteni próbálok, és esetleg megsérül... látod, hogy most is alig tudtam visszafogni ezt az izét bennem. *Na igen, azért ha az ember friss vámpír, nagyon is nehéz az ösztönöket visszafogni. És egyébként is, még azt sem tudom, hogy a fenében fogok majd enni, vagy inni, vagy hogyan is kell mondani ezt? Táplálkozni, talán így a helyes. Kicsit meglepődöm, amikor eltol magától, hiszen ez az én reszortom szokott lenni. Rosszul érzem magam, hogy megbántottam, pont őt, aki annyira sokat segít nekem. Meg sem érdemlem!* -Én csak... nem úgy értettem, de van most ez a dolog. Tudod egyszerűen csak hallom, hogyan ver a szíved... *Egy pillanatra előrenyúlok és a mellkasára teszem a kezem, de aztán vissza is húzódom.* -Csak mintha... de ne haragudj, lehet hogy rosszul szűrtem le. *Sütöm le a szemem, tényleg eszem ágában sem volt megbántani őt. Aztán komolyan kezd el beszélni, én pedig végül csak halványan elmosolyodom.* -Ne tegyél ennyire mindent tőlem függővé Johnny, és nem tudhatod te sem, én sem, hogy mit hoz a jövő. Majd meglátjuk oké? Idővel minden kiderül, egyelőre azt kell kitalálnom, hogy a fenében fogok majd életben maradni, úgy hogy mások is életben maradjanak. Szerinted minden nap ennem kell? Minden nap valakit bántani... vadászni? *No meg az a nagy helyzet, hogy az iskola vezetősége is hamar meg fog keresni, hiszen mostmár átalakultam, ami azt jelenti, hogy finoman szólva is károsan fog érinteni teszem azt a napsütés.*

Hozzászólások száma : 58 Kaszt :

*Ölelgeti tehát Libbyt, és az arca simogatása után most egyszerűen a hátát veszi kezelésbe, remélve, hogy nem túlzás ez, ameddig a leányzó nem szól, addig minden rendben van. Nem érzi azt, hogy Libbynek hálálkodnia kéne. Ha valamit teszünk a másikért, nem érdekből tesszük, hacsak az nem érdekünk, hogy boldognak lássuk őt. Némán hallgatja a mélyről feltörő démonok történetét, ezt azért át tudja érezni, neki is vannak hasonló, amikor olyan rémek kísértették álmaiban, hogy nem tudott mindenkinek segíteni. Valaki elszökött az árvaházból, és bár személyesen is részt vett a nyomozásban, volt akit nem is sikerült megtalálni, így rejtély, hogy mi lett vele. És volt olyan is, akit megerőszakolva, megölve találtak meg az árokparton. Az volt számára az igazi sokk. És az ilyenekből rengeteg van, mégis, Johhy próbál hinni, hogy a legtöbbek számára van remény. Libbynek mindenképpen.* Miért ne lehetnél szuperhős? Amióta ismerlek, mindig többre vágytál, valami maradandót alkotni, nyomot hagyni. Ez csak az olyanok sajátja, akik másokért élnek. Nyilván nem kell feladnod a saját álmaidat, kevesebb is lennél általa, de olyan vagy, akire sokan felnézhetnének. *Valóban, Libby picit magának való volt a múltbeli dolgok miatt, de talán pont az ilyenek miatt érezheti át, ha valakinek még sanyarúbb sorsa van. Ki kell próbálni, ennyi az egész. Ha túl nagy felelősségnek érzi, akkor legalább elmondhatja, hogy tett másokért, de nem tudja azt befolyásolni, túl nagy falat. Ő maga is sokszor kudarcot vall, és együtt kell élnie vele. A számonkérésre azért most már ő tolja el magától Libbyt, pedig ki tudja, hogy mikor lesz legközelebb alkalma bújni.* Ez úgy hangzik, mintha nem hinnél nekem, pedig nem adtam rá okot. *Jegyzi meg megbántottan. Szembefordul a vöröskével, és belekezd. Szavai mint mindig megalapozottak, tisztán csengenek.* Először is, azt tudod, hogy mindig fontos voltál nekem. De többre sosem gondoltam, mert tiszteletben tartottam az érzéseidet, hogy félsz attól, hogy bárki bánthat, még ha nem is tudtam a pontos okát, feltételeztem, hogy egyszer majd Ewannal egy pár lesztek, de nem akartam meghatározni a jövődet. *Hallgat el egy pillanatra.* Ha tévedtem, akkor sajnálom, nekem az az érdekem, ami neked is.

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Szomb. Május 18, 2013 8:01 pm

*Johnny szavai hallatán végül csak elmosolyodom kicsit. Annyira határozottan ejt ki minden egyes szót, hogy talán még idővel elhinni is képes leszek neki a dolgot, hogy tényleg így is megtud védeni, hogy így sem lesz baj, és hogy teljesen jogos volt, amit tett.* -Hát jól van, ígérd meg, hogy minden rendben lesz, és én elhiszem neked most is, mint már olyan sokszor. *Igen, már annyiszor segített nekem, állt ki mellettem, pedig akkor sem éreztem, hogy igazságos lenne. Talán egyszer valahogy majd meghálálhatom neki, mindig is szerettem volna. Nem csoda, ha nem tudom elítélni egy ilyen önzőnek tűnő tett miatt, hogy ő döntött helyettem.* -Nem tudom, néha olyan rossz érzésem van, mintha lennének még dolgok mélyen a múltban, amiket elzártam, és amik néha ki akarnak törni. Én pedig rettegek attól, hogy mit is rejthetnek azok a képek, és mi lesz, ha egyszer rám törnek. *Egy pillanatra megremeg a szám. A gyerekkoromból vannak homályos időszakok, de hát a legtöbb gyerek nem is emlékszik mindenre, ami kiskorában történt vele, sőt viszonylag kevés dologra. De bennem mégis van valamilyen rossz érzés, hogy akad olyasmi is eltemetve, ami rosszabb, mint minden eddigi. Végül inkább csak belefúrom a fejem a mellkasába, úgy érzem, hogy ha vele vagyok, akkor ezek a képek még egy ideig lent maradnak a mélyben, azoktól az emlékektől is meg tud védeni. A szavai hallatán picit gondolkodom. Én, mint szuperhős? Nem ismer még eléggé? Meggondolatlan vagyok és felelőtlen, még hogy én védjek meg másokat?* -Szerinted képes lennék másokat megvédeni? Sosem gondoltam erre ez előtt, és nem is tudom, hogy menne-e. Valahogy nem érzem magamban, hogy nekem kellene helyreállítani a világ egyensúlyát. *Nem olyan vagyok, mint ő, nincs bennem vágy arra, hogy másokon segítsek, talán ez nagyon csúnya dolog részemről. Nagyon is kíváncsi vagyok már, hogy miért mondja ezeket, tehát feszülten várom a választ, és kicsit mintha meglepődnék azon, amit hallok. Magam sem értem.* -Fogalmam sincs, hogy Ewan akar-e tőlem bármit is. Mindig úgy beszélsz erről Johnny, mintha mi egymásnak lennénk teremtve, pedig ennek eddig semmi jele sem volt még, és lehetséges, hogy ezen az egész vámpír izén sem tud majd napirendre térni. *A szemébe nézek mostmár, felemelem a fejem és kicsit hátrébb húzódom.* -Tényleg... tényleg ez az oka? *Nem is tudom, hogy miért kérdezem ezt, de vannak ezek az új érzékek bennem, mintha valahogy összetudnék rakni olyan dolgokat, amiket eddig nem. A szívének dobbanását hallom, a hangja is más az embernek, ha nem mondd igazat, és valahogy most úgy érzem, ő határozottan nem mondd igazat.*

Hozzászólások száma : 58 Kaszt :

Nem baj. Azt hiszem már elég sok embernek segítettem, az életüket tettem jobbá, így úgy gondolom, hogy akár az is belefér, hogy ilyesmit kockáztassak. *Rántja meg a vállát, ebben már tényleg nem ismer határt, vagy visszautat.* A kockázat az enyém is, de majd mindent megteszek, hogy ne árthass, ne árthassunk másoknak, melletted leszek, igérem. *Bólint biztosítva a lányt arról hogy továbbra is itt áll, mögötte, vagy előtte, aranypáncélú lovagként.* Képes leszel, a lélek is meg tud gyógyulni, de nem most kell ezen gondolkoznod. Egy napon arra fogsz ébredni, hogy már magad mögött tudod hagyni a múltat. Ma senki nem várja tőled mindezt, ma csak légy erős, ennyi. *Mosolyodik el finoman, már az is nagy haladás, hogy képes volt odabújni hozzá, miért várna tőle bárki is azonnali pálfordulást?* Igen, segíteni. Páratlan erőd van most már, ami felelősség is. Tudod, mint a szuperhősöknél. Amivel ártani lehet, azt jóra is lehet használni én pedig tudom, hogy meg fogod tudni tenni ezt is. *Egy picit így önző tett is volt a részéről, hiszen egy olyan utódot tud majd kinevelni, aki legyőzhetetlen, és örökéletű. Ha Libby hős tud lenni, akkor azzal sokkal többet tud elérni, mint Johhny valaha is.* Miért mondom ezeket? *Nos igen, talán túlzás a részéről, de valójában egy teljesen természetes dolog.* Azért, mert neked is kijár a boldogság. Ott van Ewan, aki a lelket tartotta benned azokban az években, most végre egymásé lehettek. Most már nem árthat neked semmi, ha feldolgoztad a történteket, akkor ténleg új életet tudsz vele kezdeni. *Sóhajt fel halkan, neki csak az a fontos, hogy Libby végre révbe érjen.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Szomb. Május 18, 2013 7:28 pm

*Egyáltalán nem lep meg, hogy ilyen egyszerűen beismeri a dolgot, hiszen mindig is őszinte volt és mindig is az volt a célja, hogy jót tegyen. Igazából azt hiszem e miatt nem is értem pontosan a tettét. Biztos vagyok benne, hogy tökéletesen tisztában van azzal, hogy az én életemet helyezte sokaké elé, hiszen lehetséges, hogy lesznek akik majd meghalnak miattam, bár minden erőmmel azon leszek, hogy ilyesmi soha ne következzen be.* -De Johnny, miért csináltad? Tudod, hogy mások életét kockáztatod ezzel? Sokakét... talán. *Nem bízom magamban, annyit tudok a vámpírokról, hogy minél fiatalabbak, annál inkább képtelenek kontrollálni magukat, és én még csak pár napos vagyok. A szavai nagyon mélyen érintenek, hiszen igaza van, pocsék életem volt, és azután, hogy jobb lehetett volna, korbácsoltam magam, pedig, amit tettem... Ha nem teszem meg, végképp összetört volna az apám és abból már biztosan nem tudtam volna felgyógyulni. Így is csak azért voltam rá képes, mert felhúztam a megfelelő pajzsokat mindenki más ellen.* -Nem tudom, hogy képes leszek-e elfelejteni azokat a régi dolgokat... sok mindenre alig emlékszem már, de néha álmomban... *Elcsuklik a hangom, de nem, csak azért sem fogok sírni.* -...rémes dolgok jönnek elő. Nem tudom, hogy ezek valaha is elmúlnak-e. *Tényleg fogalmam sincs, hogy képes leszek-e ezen változtatni, talán egyszer.* -Segíteni másoknak? *Igen, erre nem is gondoltam. Bár sosem voltam az a típus, mint Johnny, aki másokért akart volna tenni. Viszont tényleg nem tudom, képes vagyok-e ezt irányítani. A szavai hallatán megint elcsodálkozom kicsit. Annyira komolyan beszél, az előbb is, velem akart meghalni, most pedig feláldozná magát, de nem ölne meg, ha rosszat teszek.* -Miért? Miért mondod ezeket Johnny? *Bukik ki belőlem a kérdés. Tudom, hogy ő mindig is jó volt mindenkivel, de ez most akkor is túlzás. Aztán csak beletemetkezem a karjaiba, megnyugtató. Régóta ismerem már, de még sosem engedtem közel magamhoz, de azok után, amiket mondott, úgy érzem legbelül is, hogy ő sohasem tudna bántani, akkor szavazhatok neki egy kevéske bizalmat igaz? Finoman belesimulok a tenyerébe, ahogy az arcomhoz ér, és halkan, jólesően sóhajtok fel. Mindig is vágytam a szeretetre és az érintésre, de képtelen voltam engedni ennek a késztetésnek.*

Hozzászólások száma : 58 Kaszt :

*Igen, élvezte a dolgot, de sokkal fontosabb volt, hogy Libby éljen, még ha ilyen formában is. Valóban kizsarolta a dolgot, de talán életében először most arra figyelt, ami neki számított. Végülis ezzel ugyanúgy megmentett egy életet, de ki tudja, hányat kockáztat vele? Druidaként nem ez volt a legbölcsebb megoldás, de ez az a pont, amikor kit érdekel ez a dolog?* Sajnálom, de így van, helyetted döntöttem. *Ismeri be. Sosem hazudna Libbynek, nem vezetné félre. Beleboxol egyik öklével a másik tenyerébe, hogy megpróbálja levezetni az indulatait. Mindig sármos, belőtt haja most is csinosan hullámzik a homloka felett, mégsem az a helyzet áll fent, hogy bárkit is le akarna nyűgözni.* Amióta ismerlek, mindig is szenvedtél valamitől, sosem voltál igazán boldog. Nem tudtam, hogy mi nyomja a lelkedet, de elfogadtalak, mert fontos vagy nekem, mindig is az voltál. De ezt... nem tudtam elfogadni. Neked élned kell. *Rázza meg a fejét, Libby ismerheti őt, mindig a jóság vezérli.* Nem kell magad egy életen át, és még azon túl is bűntetni. Ezt végre új esélyként foghatnád fel. Rossz, hogy így alakult, de ha már ez a helyzet, szülessen egy új Libby. Nem kell megváltoznod, ne is tedd, mert attól vagy, aki vagy. *Pillanat bele a lány szemeibe, és igyekszik nem elveszni azok vágyat okozó fényeiben. Nem néz félre, nagyon is komolyan beszél.* Talán üldözni fognak. Talán gyilkossá leszel. Ám az is benne van, hogy az erőddel jót tehetsz, erősebb vagy így, mint a legtöbben. Ha tudod uralni, az nagy előny lehet. *Elhallgat a különös kérdésre, amely egyébként teljesen jogos is.* Nem, sosem tudnálak bántani. Akkor sem, ha rosszat tennél. De felvállalnám, hogy veled vagyok, és pusztuljak én is el. Ha te kérnéd, akkor talán, de örökké bánnám. *Teljesen meglepődik, amikor Libby a karjában köt ki. Sosem tapasztalt érzés ez, erősen, határozottan szorítja magához, és simogatja meg most nem is a lány tincseit, hanem az arcát. Talán öt éve vár már erre, bele sem gondolt, hogy ilyesmi megtörténhet. Szólalni sem mer, levegőt sem vesz. Csak ringatja picit Libbyt.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Szomb. Május 18, 2013 7:03 pm

*Azért lássuk be, attól hogy az lettem, ami, még mindig nem tisztult ki a fejem, nem leszek óvatos, pedig jó eséllyel ebben az állapotban annak kellene lennem. Nem hívni fel magamra a figyelmet, nem kockáztatni annyit, hiszen azért bőven van, ami árthat nekem, a tűz, vagy egy karó, még ha nem is tudom ezeket pontosan. Lehetséges, hogy majd idővel érdemes lenne utána járnom, hogy mire vagyok képes, és mi az, ami a vesztemet okozhatja. De ez most még nem az az idő, főleg mert ezt az egész helyzetet sem fogadtam még el igazán. Igen, azt hiszem már eldöntöttem, hogy inkább meghalok, mint hogy így éljek tovább, de Johnny nem hagyja meg nekem ezt az utat. Pedig már bemagyaráztam magamnak, hogy ez nem más, mint egyszerű büntetés azért, amit tettem. És ahogy számítottam is rá, amikor előtör belőlem az a vad, képtelen vagyok kontrollálni magam és erővel esem neki a fiú nyakának, ezzel tudtomon kívül még élvezetet is nyújtok neki. Nem én irányítom ezt az egészet, majd talán egyszer képes leszek rá, de most még túlságosan új a helyzet, és én képtelen vagyok rá, hogy a kezemben tartsam a gyeplőt. Mi lesz ezután? A szörny megízlelte a vért, ha éhes leszek, akkor már nem kell, hogy valaki megvágja magát, egyszerűen nem fogom tudni megállni, hogy megtámadjam? És, ha valakinek elveszem az életét akaratomon kívül? Üldözni fognak ezért? Lesz, aki majd gyűlölni fog azért, ami vagyok? Zúgnak a fejemben a kérdések, amikor végre elszakítom magam tőle, és zihálva ugrom hátra. A szavai hallatán csak megrázom a fejem.* -És, ha én meg akartam halni? Te döntöttél helyettem Johnny... *Kicsit rekedten szólalok meg, és talán kicsit selypítek is, a fogaim lassan húzódnak vissza, még nem vagyok ebben az egészben túl gyakorlott. Lehajtom a fejem és egy aprót sóhajtok.* -Szerinted képes lennél megállítani? Ha... ha arra kerülne sor, ha nem tudnék megállni, ha nem lenne más választásod megölnél...? *Felállok végül, és mellé ülök.* -Ha én kérném tőled, megölnél? *Ismétlem el újra, majd egy pillanatra lehunyom a szemem. Az egész ég, én pedig nem akarok sírni, nagyon régóta nem sírtam már, azóta a bizonyos nap óta. Végül hirtelen hozzá bújok. Most az egyszer élvezni akarom az érintést, a biztonságot.*

Hozzászólások száma : 58 Kaszt :

*Nos igen, kissé megfordult a kettőjük szerepe, mindig ő vigyázott Libbyre, most is ez lenne a cél, ám a lány most már egy halálontúli, szinte legyőzhetetlen lény. Való igaz, ezt még fel kell dolgoznia, ám mégis... Johhny az, akinek ezt nehezebb megemésztenie. Nem engedi magát lebeszélni a késes dologról, pedig látja a kétségbeesett fényt a másik szemében, de segíteni akar, és ebben nem ismer ellentmondást.* Azért csinálom, mert azt akarom, hogy boldog legyél. *Ismeri be azt, hogy miért kell ezt tennie. A könnycsepp láttán hezitál egy pillanatig, talán Libby végleg el akar pusztulni? Meg akar halni? Talán az ő döntése, de ő ezt nem lenne képes elviselni. Odatartja hát a csuklóját, és elégedetten szemléli, hogy a lány lecsap rá, még ha félelmetesen is néz ki. A fájdalom most élesebb, de mindent Libbyért. A csuklóján végül kellemes bizsergést érez, mintha meg sem történt volna a vágás, és az iszogatás, ám nincsen ideje ezen merengeni, mert a vámpír már le is támadja. Erre nem számított. Egy pillanatig ellenkezik, de belenyugszik, tudván, hogy ezzel éri el leginkább, amit akart, Libby örökéletű lesz. Sokkal tovább fog élni, mint ő, akár évszázadokig, ha vigyáz magára. A druida ezt már nem fogja megélni, de a tudat, hogy segített neki ebben, jó érzéssel tölti el a gyötrő érzés ellenére is. Egyébként nem is annyira vészes, főleg hogy a lány ajkait is a nyakán érzi, ami miatt megmozdul benne ott lent. Finom remegés fut végig rajta, és felmerül benne, hogy talán beletúrjon a vörös tincsekbe, de akkor lehet, hogy örökre elijesztené. Inkább csak hátradől, és tűri, vagyis inkább élvezi a dolgot. Amikor Libby hátraugrik, akkor vesz csak nagy levegőt.* Nem baj. A lényeg, hogy most már nem halsz meg. *Mosolyodik el, és picit megtapogatja a sebet. Némi vérvesztesége van, de most ez nem is számít.* Majd én melletted leszek, hogy ne legyél fenevad. *Leül most már a kanapéra, és bizonytalanul int maga mellé.* Megölelhetlek?

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Pént. Május 17, 2013 7:56 pm

*Azért annak határozottan örülök, hogy elfogadja a dolgot és nem ítél el miatt. Mindig is féltem tőle, hogy ha egyszer kiderül, akkor nagyon ki fog akadni és elítél majd, azért, amit tettem. De végül nem így történt, és ennek határozottan örülök, akkor is, ha ez most történt meg, amikor már... úgyis mindegy. Annyira látom, hogy ki van borulva, valahogy szívesen odaülnék mellé, csak hogy megnyugtassam. Milyen fals helyzet, hogy én akarom megnyugtatni épp őt, amikor velem történik ez az egész szörnyűség. De nem merek közelebb menni, mert ha ezt tenném, nem biztos, hogy képes lennék visszafogni magam. Amikor előkerül a kés, csak némán rázom a fejem, "Ne!" tátogom, de nem jön ki hang a torkomból. Tudom, hogy ha nyíltan meglátom a vért, ha megérzem a szagát, akkor minden elhatározásom ellenére elvesztem végleg és képtelen leszek ellenállni neki.* -Miért... miért csinálod ezt? *Egyetlen könnycsepp gördül le a szemem sarkából, többet nem engedélyez nekem a lény, ami hamar feltámad. Nem is kell igazán odanyújtani azt a kezet, sokkal hamarabb elkapom. A szemem szinte vörösre vált, annyira iszonyatosan éhes voltam, hogy az már elmondhatatlan, szinte fájt. Először csak egyszerűen lenyalom a kicsorduló vörös nedűt, és már érzem is, ahogy a fogaim változnak. Furcsa és elsőre egy kicsit fájdalmas is, de most valahogy ez egyáltalán nem számít, ahogy megéreztem a vér ízét, a bennem lévő szörnyeteg még többet akar. A nyálam nyomán furcsa módon összeheged a csuklója, én pedig előrevetődöm és a nyakára vetem magam. Ott sokkal kellemesebb, valahogy egyszerűen az ösztön hajt. Nem tudom, hogy mit érezhet, voltam már a vadászaton, amikor én voltam a vad, és tudom, hogy a vámpírharapás sokszor kéjt is nyújt, nem csak fájdalmat. Még soha sem voltam együtt pasival, de már jutottam el a csúcsra ennek következtében. Lehunyt szemmel szívom és szívom az éltető vért a nyakából, egyszerűen képtelen vagyok abbahagyni. Talán az utolsó pillanatban szólal meg a vészcsengő, szó szerint kiszakítom magam és hátraugrok vagy egy métert. Furán guggolva érkezem meg a padlóra.* -Látod... majdnem nem sikerült abbahagynom. *Lihegem, hangosan zihálok. Mostmár ez lesz mindig?*

Hozzászólások száma : 58 Kaszt :

*Tényleg korbácsolja magát, de sokkal inkább arról van szó, hogy nem tudja elfogadni, hogy Libby így már élni sem akar. Akkor az ő életének sem lenne tovább így értelme. Nagyot sóhajt, és bólint, felhúzva a lábait a térdére könyököl* Tökmindegy, véletlen, vagy szándékosan. Megtetted, mert meg kellett tenned. Az a rossz ember sok szenvedést oszthatott volna még a világban, meg kellett állítanod. *Hunyja be a szemét, a tenyerébe temetve az arcát. Ez most már tényleg sok neki, de arra gondol, hogy Libby már évek óta ezzel a tudattal él, és most még az átok is utolérte. Sötét léttel élhet csak tovább, amire nem vágyik, mégis, élnie kell, egy csodálatos halálon túli lényként. Eddig más véleménnyel volt a vámpírokról, de immár nem lehet választása, csak így tudja elfogadni.* Megértem persze, sosem tudtál volna senkire igazi apaként tekinteni. Most már értem, és annyira sajnálom, hogy nem lehettem még jobban melletted, de nem tudtam. *Most már ismét a lányra néz, de nem tudja, mi mást tehetett volna, így is megpróbálta egyengetni annak útját.* Tudom, ha először ittál vért. *Biccent, és tisztában van, mit is kell tennie. Előhúzza a kését, és elszántan vágja meg a csuklóját. Nem az ütőerét természetesen, de azért szép mély vágást. Zordan állja a fájdalmat, sokkal jobban szereti Libbyt bármilyen fájdalomnál.* Ha te mész, akkor én is. Ha viszont maradsz, akkor csakis belőlem. Ne félj, én melletted leszek, és figyelek, hogy ne vállj szörnyeteggé. *Odanyújtja a kezét, és kérdőn nézi a kis hercegnőt.*