Társalgó - Központi terem

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Aug. 02, 2012 5:14 pm

First topic message reminder :

*Nem pontosan tudja még, hogy ki az új diák, ki a régi, aki mondjuk bliccelt az óráiról, és ki az, aki új, és Fellah Akadémiáról érkezett, de van egy olyan sejtése, hogy akihez odalépett, a tüzes leányzó, Fellah-i lehet. A lángok, a tűz elalszik, na de nem csak Flame alatt, hanem körbe a falakon, és mivel a föld alatt vannak, ezért hirtelen vaksötét támad. Nem nagyon esik kétségbe, a szemöldöke felszalad, furcsa félvigyor kerül az arcára, kicsit rosszalló, de hogyha újra felgyúlnak a fények, szépen el is tűnik róla.* - Nyugalom katona, pihenj. *Mondja, ahogy látja, hogy a leányzó kissé feszeng, majd lehuppan egy fotelbe, és onnan néz Flame felé, kezével intve, hogy ő is üljön le, tényleg nem csinált semmi rosszat.* - Nincsen olyan sok diák, aki képes lenne a tűzben ücsörögve meditálni, így inkább úgy tűnt első ránézésre, hogy valami átok sújtott és szépen elégetnek, mintha csak a középkorban lennénk, csak akkor máglyán tették és nem kandallóban. Ámbár ha kényelmes ott, és nem félsz, hogy önjelölt vízmágus nyakon locsol, teljes nyugodalommal. *Pillant vissza a kandalló felé, majd kissé elmosolyodik, még egy diákot se látott ilyen aktívan erőt nyerni az eleméből. Persze a tűznél is a legfeltűnőbb, egy vízmágus csak fürdik.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Pént. Május 17, 2013 7:23 pm

*Rosszul érzem magam, hogy tudom, hogy saját magát korbácsolja a miatt, ami történt, hiszen akárhogy is nézzük tényleg nem tehet róla. Az a nő tehet az egészről, aki ezt tette velem. Aztán egyszerűen kibököm az igazat, amit még sosem mondtam el neki, majd nehezen, de röviden összefoglalom a teljes történetet. Ezt eddig még nem tudta senki, csakis Ewan, akinek annyi mindent elmondhattam. Féltem mindig, hogy elítél érte, hiszen ő annyira tiszta és jószívű. A szavaira viszont megrázom a fejem, egyáltalán nem volt szó bosszúról, azt hiszem az egész valahogy magától történt, nem is teljesen én irányítottam, nem direkt volt!* -Nem Johnny, véletlenül történt. Egyszerűen csak védekeztem, vagyis a mágia védekezett így helyettem, én pedig képtelen voltam leállítani. De nem mondom, hogy nem töltött el nyugalommal. *Igen, jó volt, hogy megtörtént, hogy vége lett annak a rémálomnak. A kérdésére pedig csak egyszerűen bólintok.* -Érted már miért nem voltam képes egy fedél alatt élni egy nevelőapával ezek után? *Képtelen voltam rá, pedig én annyira próbáltam, de nem tudtam megmaradni egy nevelőszülőnél sem, nem ment, akárhogy is próbáltam. Igazából sosem attól féltem, hogy elriasztaná a fiút, hogy mi lett belőlem, saját magamtól félek, hogy nem tudok ezzel mit kezdeni, és hogy egyáltalán akarok-e így élni. Leül mellém, persze nem túl közel, én pedig tartom a távolságot, éltető, lüktető ütőere túl közel kerülne hozzám, ha most megmoccannék.* -De én akkor sem akarom Johnny, képtelen vagyok rá, hogy... nem is tudom. Még nincs is fogam, Kasey szerint csak akkor lesz, ha először ittam vért, akkor megy végbe ez az egész, de nem biztos, hogy akarom ezt az egészet. *Sóhajtok egyet halkan. Annyira nehéz!*

Hozzászólások száma : 58 Kaszt :

Dehogynem az! Mindig is az volt. *Jegyzi meg higgadtnak szánt, ám nagyon is szenvedélyes hangon. Leül valahova Libby közelébe, az egyik fotelbe, felhúzza a lábát, és magába roskad. Nem érzi azt, hogy megtett volna mindent, és még csak oda sem mehet a lányhoz, hogy megölelje, mert a legutóbb is elragadtatta magát, Libby pedig csak tűrte. Nem tolta el, nem kezdett el sikoltozni, ami talán jó jel, de ha ő ezzel csak szenvedést okozna, akkor nem sok értelme van. De most saját maga miatt, a saját lelke lenyugtatásául olyan jó lenne, mégsem teszi meg, ennyit nem ér a dolog. A különös felvezetésre azonban felkapja a fejedet.* Te gyújtottad fel? *Hüledezik, erről Libby még sosem beszélt. végighallgatja őt, elsőre nagyon is elitéli a dolgot, ám amikor oda jut a dolog, hogy Libby apja konkrétan meg akarta erőszakolni a kislányt, valahogy furcsa elégtételt érez a bosszú miatt. A bosszú sosem célravezető, ám néha igen is édes tud lenni* Akkor ezért nem élvezed, ha bárki hozzád ér? Én azt hittem, hogy szimplán nem szeretnél komoly barátságokat, vagy... szerelmet. *Pirul el kissé. Ő mindig Libby mellett állt, nem volt féltékeny senkire, mert valahogy mindig is tudta, hogy a lány nem menne bele semmibe, ő pedig tudott így a barátja maradni, hogy bármi kettőjük közé állt volna.* Nem tudok mit mondani, ismerhetsz, elitélem az önbíráskodást, de ez azt hiszem, megérdemelte. *Ismeri be, hogy egyet kell értenie.* Nekem nem ártasz. Boldoggá teszel azzal, hogy ha láthatom, hogy neked jobb valamitől. Hogy...*Keresgéli a szavakat, nem tudja, hogyan is folytassa.* Nem, ez nem illúzió. Nem haltál meg, átalakultál. Mások is élnek így, méghozzá teljes életet. *Rázza vadul a fejét.* Bármi az ára, én megadom neked. *Picit feláll, és leül Libby mellé. Nem szorosan természetesen, de elérhető közelségben, és őszinte csodálattal figyeli őt. A sötét lét nem riasztja el.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Pént. Május 17, 2013 7:03 am

*Igen, így lassan már minden világos és mindent értek. Az a nő... hogy lehet ennyire kegyetlen. A végén, láttam, hogy mosolygott, még mielőtt elsötétült volna minden, direkt tette, végső bosszúként, vagy miért? Nem is értem, hogy lehet valaki ennyire gonosz. Kasey elmagyarázza nekem, hogy pontosan mi is a helyzet, hogy még csak folyamatban van az egész, és akkor leszek igazán olyan szörnyeteg, ha vért iszom, egyébként nem történik meg, hanem csak szépen lassan végem lesz. Azt hiszem éhen halok. Nem tudom, milyen lehet, egy pillanatra megborzongom, biztosan fájdalmas. Mennyivel egyszerűbb lehet csak úgy hirtelen meghalni... Észre sem veszem, hogy megfogja a kezem, túlságosan elmerülök a gondolataimban, de amikor tudatosul bennem azonnal elrántom tőle. Nem az ő hibája, nincs vele semmi baj, velem van. Elnézést kérően pillantok rá.* -Sajnálom... én csak. Sok ez így egyszer, és fogalmam sincs, hogy mit csináljak. *Élni szeretnék, márha ez még normális megfogalmazás, hiszen valójában meghaltam, de a lelkem, ami én vagyok, még létezik igaz? De képtelen lennék valakit bántani ezért. Mi van, ha megölöm, mert képtelen vagyok ezt kontrollálni? És egyébként is, még csak megérinteni is képtelen vagyok bárkit, nem hogy ráhajolni a nyakára és a vérét szívni. Undorító! Emberi oldalamnak azonnal felfordul a gyomra, ahogy ezekre gondolok, ő pedig lassan távozni készül. Nem is tudom, hogy egyedül akarok lenni, vagy sem. Kétségbeesetten pillantok rá, de végül visszafogom a feltörni készülő "Most mit csináljak?" kérdést, hiszen nem tudja megmondani, nem is mondhatja meg ő, hogy mit döntsek. Intek neki, aztán csak hátradöntöm a fejem a kanapén és lehunyom a szemem.
Pár pillanat múlva viszont ismerős hangot hallok meg. Felpillantok újra, és egy halvány mosoly jelenik meg az arcomon, aztán csak hirtelen megrázom a fejem. Hogy is lenne az ő hibája?* -Nem az a dolgod, hogy rám vigyázz Johnny, és amúgy is mindent megtettél, amit lehetett. *Mondom neki csendesen.* -Lehet, hogy oka van ennek, hogy jár nekem, amiért... megöltem az apámat. *Az utolsó pár szót már szinte csak magam elé suttogva mondom ki, alig hallhatóan, hiszen ő erről semmit sem tud. Nem tudja pontosan mi történt velem, mielőtt az árvaházba kerültem, és azt sem, hogy az apám nem egy véletlen tűz áldozata lett, hanem én gyújtottam fel. Kicsi voltam, spontán mágia, de mégis a mai napig előfordul, hogy látom magam előtt a képeket, ahogy felcsapnak az ágyrugók és odaszögezik őt az ágyhoz. A nadrágja már letolva, tudtam, hogy mit akar, és iszonyatosan megijedtem. Aztán felcsaptak a lángok, én pedig végignéztem, amíg rá nem eszméltem, hogy nem tudom megállítani és menekülnöm kell... Johnny szavai rántanak vissza a jelenbe, a társalgóba, ebben a kegyetlen helyzetbe, amibe most kerültem. Határozottan rázom meg a fejem. Hogyan is élhetném úgy az életem, hogy tudom, hogy valaki miattam halt meg, elég az, hogy az apám emléke ott lebeg felettem minden áldott nap, mint egy nehéz súly, de hogy olyan valaki, aki még fontos is nekem?* -Nem... nem fogok neked ártani, azért, hogy életben maradjak! Ha úgy vesszük, akkor már meghaltam, ez csak... csak egy szemét illúzió. *Felhúzom a lábaimat magam elé, és védekezőn ölelem át őket. A pillantásom akaratlanul is élettől lüktető nyakára siklik, de erőszakkal vonom el, és inkább csak a padlót bámulom.* -Kérlek szépen, ne akard, hogy így éljek, ilyen teherrel!

Hozzászólások száma : 58 Kaszt :

*Természetesen fel kell keresnie Libbyt, mert gyógyítóként ő is szinte biztos benne, hogy egy ilyen harapást nem lehet túlélni. Hallott már a vámpírharapás következményeiről, és ha elsőre nem is jutott ez így eszébe, volt ideje bőven, hogy gondolkozzon rajta. Libby sokat van a társalgóban, most is talán ott van, ezért a medimágus is arra veszi az irányt. Kinézetét tekintve egyszerű vászonnadrág, és egyszínű ing, most nem a divatozás a fontos, hanem a barátja élete. Mielőtt belépne a társalgóba, hangokat hall, pont a lányét, és nem nehéz felismernie, Kasey öblös orgánumát. Hallgatózni nem szép dolog, de amikor meghallja a vámpír szót, ledermed, és fülel. Nem szívesen zavarná meg a társalgást, inkább feszülten hallgatja őket. Bebizonyosodik, amitől tartott, és az is kiderül, Kasey vérfarkas. Egy ilyen iskolában, ahol bármivel találkozhatnak, nem csoda, hogy ilyesmi előfordul, de azért meglepődik. Ő persze marad egyszerű halandó. Hiszen nem az tesz minket többé, hogy milyen átkozott vér folyik az ereinkben, hanem hogy mit teszünk másokért. Amikor Kasey távozott, előlép a függöny mögül, nem titkolt lesúlytottsággal az arcán.* Én...sajnálom. Azt is, hogy hallgatóztam, és azt is, ami történt. *A földet bámulja, nem tudja, hogy mártírkodjon, vagy Libby sorsán keseregjen* Az én hibám. Most találkoztunk, és olyan jó volt, de nekem kellett volna rád vigyáznom. *Felpillant a lány szemeibe, és kiböki.* Nem akarom, hogy meghalj, bármi is az ára. Bármi. *Sugalja kemény pillantással. Hajlandó akár saját magát is feláldozni.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Május 16, 2013 8:17 pm

*Végül elmondom a lánynak ,hogy mi is történt, és mi is történik vele, bár kétlem, hogy én vagyok erre a megfelelő személy. Már igen csak haragosan csattan fel, így nem tudok mit tenni, sajnos muszáj elmondanom neki. Elmesélem neki, hogy vámpírrá válik, ezért érez éhséget, és amire éhezik, az nem más, mint a vér. Az biztos, hogy iszonyatosan megdöbben és elsápad a lány, talán még jobban, mint amennyire jelenleg sápadt. Látszik rajta, hogy nagyon megijedt, de hát hogyne ijedne meg? Hiszen éppen most tudta meg, hogy vámpír lett belőle. Illetve lehet. Vagy meghal. Sajnos most már a döntés rajta múlik. Ha élni akar, muszáj lesz táplálkoznia. Mennyire ironikus, hogy én, egy vérfarkas világosítom fel a lányt.*
- Egyelőre még csak átváltozol. Amint megízlelsz először friss, tiszta embervért, akkor alakulnak ki végleg a képességeid, akkor nő ki a fogad, és akkor lehetsz ismét életerős. Azonban ha nem iszol embervért, meg fogsz halni. *magyarázok neki egy kicsit és az utolsó szavakat kegyetlenül, határozottan vágom oda neki. Sajnos ezzel muszáj, hogy tisztában legyen, nehogy késő legyen.*
- Libby... *mondom ki a lány nevét, és kicsit közelebb csúszok hozzá, és megfogom a kezét, hogyha engedi. Bár bizonyára el fogja húzni.*
- Sajnálom, hogy így alakult. Ezt neked kell eldöntened, hogy tudsz-e így élni. Sajnálom, hogy tőlem tudtad meg. Azért remélem, hogy még találkozunk. Vagy így, vagy úgy... *állok fel és szomorkásan nézek a lányra, hiszen sejtem, hogy min mehet keresztül. Én is átestem egyszer ezen a fránya átkon, bár úgy vélem az enyém rosszabb és fájdalmasabb volt. Pát intek neki és magára hagyom, hogy emésztgesse a dolgokat. Lesz mit...*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Május 16, 2013 8:10 pm

*Elementalista vagyok, inkább az a forrófejű típus, nem az elmélkedő, aki túl sok információval tisztában van, mint mondjuk egy vadász, vagy egy auror. Én nem szoktam olyan sokat gondolkodni a dolgokon, ami tudom, sok esetben nagyon nagy hiba, de hát képtelen vagyok ezen változtatni, akármit is teszek. Hogy vajon ki lesz az, akitől majd vért kapok... vagy egyáltalán kitől akarnék kérni, vállalom-e egyáltalán ezt az egészet...arról még fogalmam sincs. Feszülten figyelek a szavaira, azt mondja, hogy nem árok, és hogy nem ő akarja elmondani.* -Mostmár mondd el! *Csattanok fel kicsit, hiszen tudom, hogy ő tudja, ezek után nagyon nem fair, ha nem mondja meg, hanem itt hagy, hogy őrlődjek tovább. És végül nagy nehezen közli, hogy miről is van szó, én pedig úgy meredek rá, mint aki minimum hazudik, vagy csak szórakozik velem. De miért is tenné, miért lenne ez jó neki. Akkor igaza lehet? Nagyot nyelek, és ha ez jelenlegi állapotomban lehetséges, akkor még jobban elsápadok.* -Vámpír? De... hogy érted, hogy válok? Nincs is hegyes fogam, meg semmi, vagy majd az is lesz? És, és mivel ha nem eszem vért? *Megborzongok. Nem tudok róla, hogyan megy ez, ha nem iszom vért, akkor egyszerűen elpusztulok és kész, bár jó eséllyel brutális kínok között, és ha mégis valaki a közelembe kerül, aki élő... úgyis felülkerekedne rajtam a vérszomj. De mi van, ha már napok óta éhezem és nekiesek valakinek, és teszem azt nem tudom ezt az egészet kontrollálni? Riadtan tekintek rá, és még hátrébb húzódom a kanapén, hiszen nem tudom, hogy neki valószínűleg nem tudnék ártani, hiszen gyenge vagyok.* -És most mi lesz? *Lebiggyed a szám, kicsit meg is remeg, igen, a sírás kerülget, de még tartom magam.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Május 16, 2013 7:46 pm

*Valóban van benne valami, hogy célzott kérdéseket teszek fel, hiszen remélem, hogy valamelyik kérdésnél a lánynak talán leesik, hogy mi is a helyzet. De úgy tűnik, hogy nagyon paff lehet SHE-ből... Sajnos nem nagyon bírom leplezni a megdöbbenésemet, amikor Libby kijelenti, hogy bizony elég éhes, és bármit eszik, nem csillapodik az étvágya. De hát mit tegyek? Nyilván magamból nem fogok vért adni, mert akkor meg én döglök bele, és ahhoz semmi kedvem. De talán az Ő Ewan-ja ad majd neki. Hogyha persze Libby lelkileg és érzelmileg túléli ezt a dolgot, ha megtudja. De biztos, hogy nekem kell ezt elmondanom neki? Kicsit zavar ez az egész, de nagyon felizgatta magát a lány, hiszen bizonyára érzi, hogy én pontosan tudom ,hogy mi játszódik le benne.*
- Nem Libby, ez nem átok... *túrok bele a hajamba és sóhajtok egyet.*
- Nem vagyok benne biztos, hogy ezt tőlem akarod megtudni... *kezdek bele elég nehézkesen, de végül arra jutok, hogy minél előbb megtudja, annál jobb lesz neki.*
- Azt hiszem, hogy... Megharapott egy vámpír. És... Te is vámpírrá válsz. Nem elájultál, hanem meghaltál. És nem emberi táplálékra vagy éhes... *nyögdösöm a szavakat, és kíváncsian várom, hogy hogyan is fog reagálni a lány. Érzem, hogy egyre hevesebben ver a szívem és összeszorított szájjal várom, hogy erre mit lép a lány.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Május 16, 2013 7:38 pm

*Igen, nagyon is érzem, hogy célzott kérdéseket tesz fel, én pedig válaszolgatok neki, hiszen érdekel, hogy mi sül ki ebből az egészből. Sejthető, hogy tudja mi van velem, és mégsem eleve elmondja, hanem még kérdezget. Azért ez egy picit még idegesítő is. Amikor pedig megdöbben, már-már megijedt elszorul a torkom. Valami halálos? Vagy nem gyógyítható... vagy mi lehet ez? Ott zakatolnak a kérdések a fejemben, és továbbra is csak célozgat. Sötét hatalmak elűzése, és azt mondja, hogy nem gyógyítható. Mostmár végképp rendesen felülök és teljese testemmel felé fordulok, pedig olyan kevés az erőm, de mégis tartom magam. Mégis mire célozgat?* -Nem tudom... nem tudom miről beszélsz? Valamilyen átok lenne? Valamiféle átokkal sújtott, mielőtt meghalt és nem is lehet levenni rólam? Meg... fogok... halni? *Nagyot nyelek, ahogy az utolsó szavakat préselem ki magamból. Persze, ha tudnám, hogy nem fogok meghalni... mert már meghaltam! Az az igazság, hogy nem vagyok otthon az efféle túlvilági dolgokban, meg sötét lényekben, ezért nem esik le elsőre, hogy miről is van szó pontosan.* -Mondd már el, kérlek! *Sürgetem, hiszen mégis csak az életemről van szó!*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Május 16, 2013 7:28 pm

*Valóban valami motoszkál a fejemben és ezért teszek fel ilyen célzott kérdéseket. Muszáj megtudnom, hogy mit érez a lány, és hogy mióta is tart ez a dolog. Valószínű, hogy végül is a kis gondolatomnak alapja is van, ahogy Libby válaszolgatni kezd a kérdésekre. Valóban nem rossz szándék vezérel, egyszerűen csak tudni akarom ,hogy mégis mi folyik itt, és hogy az játszódik-e le a lányban, amire gondolok. Másnaposság, erősebb zajok és... Éhség.*
- Jaj, istenem! *döbbenek meg és egy furcsa fintorba torzul az arcom, majd lesütöm a szememet. A kérdésére sóhajtok egyet. Nem, ez egyáltalán nem gyógyítható. De biztos, hogy tőlem kell ezt az egészet megtudnia?*
- Sajnos nem hiszem, hogy gyógyítható. Mond csak, mennyire vagy otthon a Sötét Hatalmak Elűzésében? *teszem fel óvatosan a kérdést, hiszen ott volt egy olyan óránk, amikor konkrétan a vérlényekről tanultunk. A vérfarkasokról... És a vámpírokról. Behatóan nézem a lány arcát, és a tekintetébe fúrom az enyémet. Vajon magától le fog neki esni a dolog, vagy nekem kell felvilágosítanom... Hogy éppen átváltozik!*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Május 16, 2013 7:21 pm

*Persze, végülis teljesen jogos, hogy azt gondolja ez alapján, hogy Ewan a párom. Ez Johnny butasága, csak azért, mert azt mondtam neki, hogy kedvelem őt... miért ne kedvelném, hiszen a támaszom volt sok éven át, még gyerekként. De hát Johnny-t is kedvelem, szóval. Mindegy is, jelenleg most nagyon nem ez a legfőbb kérdés és probléma, hanem a tény, hogy nem vagyok kifejezetten a toppon és sejtelmem sincs, hogy miért. Ő viszont úgy fest egészen célzatos kérdéseket tesz fel. Egy pillanatra meglepődöm rajta, majd végül csak válaszolok, nem nézem ki belőle, hogy ne adj isten rossz szándék vezérelné. A kérdésére bólintok, de nem ismételem meg magam, igen elájultam, legalábbis az én fogalmaim szerint ez történt.* -Igen, azóta. Tudod kicsit olyan, mint a másnaposság, mindenféle zaj zavar, mintha belülről akarnák kikaparni az agyam, és napok óta alig aludtam... és iszonyatosan éhes vagy, mindegy, hogy mit eszem, egyszerűen nem számít. *Biztosan valami betegség lehet. Valami olyan, ami nem engedi, hogy a tápanyag lerakódjon a szervezetemben és azért érzem magam éhesnek folyamatosan. Legalábbis valami ilyesmire tippelek. De azért mégis csak gyanús, hogy ilyen célzatosan kérdez. Rá pillantok kicsit kérdőn.* -De miért kérdezed... mármint miért ezeket? Van tipped, hogy mi lehet a bajom? Gyógyítható? *Nagyon remélem, ha elég pár pirula és egyszerűen jobban leszek.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Május 16, 2013 7:10 pm

*A bocsánatkérő mosolyra csak lehunyom kicsit a szememet egy pillanata, és elmosolyodom. Hát igen, megesik az ilyesmi, nem lehet emiatt haragudni senkire, főleg egy ekkora létszámú iskolában. Valóban nem akarok közelebb kerülni a lányhoz, habár ezt az apró kis információt, miszerint mindenféle érintkezésre pofonnal felel, nem tudom. Lehet, hogy meglepődnék, hogyha egy lágy kézfogás után egy kellemesen fájdalmas ököl kerülne a képembe. Ki tudja, lehet, hogy leszek olyan hülye,hogy közeledjek hozzá. Hiszen, én úgy tudom, hogy Ewan a lány párja. Hiszen kit nevez az ember "Az Ő Ewan-jének"? Nyilván a párját. Mindegy is, ezen nem gondolkodom sokat, csak rákérdezek, hogy vajon van a leányzó. Látom rajta, hogy elég pocsékul, és ezt meg is mondom neki, amire szerencsére nem sértődik meg. Bizonyára reggel ő is belenézett a tükörben, és tökéletesen tisztában van vele, hogy hogyan is néz ki. A furcsa kérdésre felvonom a szemöldökömet, és mikor a lány válaszol, hogy konkrétan megharapta a vámpír, hátrahőkölök, és tényleg döbbenten, ijedten pislogok a lányra, majd a nyakához, ahova nyúl. Habár már nincs ott semmi, azért sejtem, hogy ott harapta mega vámpír. És én - ellentétben vele - tudom is, hogy mi a következménye ennek.*
- Elájultál? *vonom össze a szemöldökömet, és magamban átkozom azt a csávót, hogy ő se vette észre a dolgokat.*
- És azóta érzed magad furcsán? Milyen dolgokat érzel? Fáradt vagy, vagy nem tudsz aludni? *teszek fel ismét néhány kérdést. Komolyan, mintha valami kihallgatáson lennénk, de a gondolat, mely apró csírája megjelent a fejemben néhány másodperccel ezelőtt, kezd egyre nagyobb gyökeret ereszteni, és kezdek rájönni, hogy mi is történhetett a lánnyal és nem a parfümje az, ami olyan undorítóan édeskét szagot áraszt.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Május 16, 2013 7:03 pm

*Elmondja végül a nevét, pedig nem akartam, hogy kiüljön az arcomra, hogy nem tudtam hirtelen megmondani. Tudom, hogy ki ő, csak az a fránya név nem jutott az eszembe. Azért finoman elmosolyodom, afféle elnézést kérő mosoly ez. Mondjuk esetemben amúgy sem hasznos belemászni az intim zónámba, határozottan nem viselem jól, ha valaki túl közel jön hozzám, főleg ha nem ismerem eléggé. Johnny és Ewan már ismerik ezt, tudják kezelni, de mások nem, volt már ebből elég problémám. A legtöbb ember nem viseli jól, ha adni akar két puszit, vagy csak megveregetni a vállam, én meg cserébe pofont kenek le neki, vagy úgy riadok hátra, mintha minimum kést akart volna mártani belém. Nem tehetek róla... tényleg nem, az apám tehet róla. Ha tudnám mi jár a fejében Ewanról, akaratlanul is elnevetném magam, hiszen szó sincs ilyesmiről, mi nem vagyunk egy pár, csak hát... bonyolult történet ez. Ő az én hangom, azaz ő volt a hang, ami tartotta bennem a lelket annyi éven át, amikor nem volt az ég világon semmi más, csak a magány és a szemét, aki az apámnak nevezte magát.* -Nem sértődöm meg, tényleg így van, tisztában vagyok vele. *Halvány mosolyt ejtek meg, hiszen tényleg láttam magam a tükörben és amúgy is pocsékul érzem magam, nem lepődöm meg, hogy ez kívülről is teljesen játszik. A kérdésére megrázom a fejem, és automatikusan a nyakamhoz nyúlok. Fájdalmas emlék.* -Megharapott, Johnny azt hitte, hogy meghaltam, de azt hiszem, csak elájultam tőle. Még mielőtt elpusztítottátok, nagyon fájt, és arra gondoltam, talán valamit belém juttatott, valami mérget. *Magyarázom neki. Egyáltalán nincsenek fogalmaim a vámpírrá válás folyamatáról és azzal sem vagyok tisztában, hogy nem elájultam...meghaltam.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Május 16, 2013 6:54 pm

*Besétálok a Társalgóba, hiszen valami furcsa, édeskés szagot érzek. Nem, ez nem illat, mert szinte marja az orromat. Tüsszögnöm kellene, az inger megvan, de valahogy nem megy. Kicsit könnybe is lábad a szemem, de igyekszem kizárni ezt a hülye szagot. Közelebb sétálok Libby-hez, és látom az arcán, hogy nem feltétlen tud hova tenni, így elmosolyodom.*
- Kasey Jake Ellswood. *mondom meg neki a nevemet és lágyan rámosolyogok. Nem gond, hogyha nem ismer meg, vagy nem tudja, hogy hívnak, hiszen vagyunk itt elég sokan. Én sem jegyzem meg mindenki nevét, az övét kivételesen, mert igen csak csinos hölgyeménnyel van dolgom. Mikor kijelenti ,hogy baromira rosszul van, akkor elszontyolodom, hiszen tényleg látszik a lányon, hogy nincs valami jó színben. Sápadtabb, sötét karikák vannak a szeme alatt, és furcsa arckifejezés ül az arcán. Kicsit feljebb helyezkedik, hogy én is kicsit jobban elférjek, no meg, hogy ne legyünk annyira egymásban. Mármint egymás intim zónájában. Én sem szeretem annyira a közelséget - kivéve persze, hogyha egy ilyen dögös nővel van dolgom, de most nem hiszem, hogy vevő lenne egy kis flörtre, és ahogy hallottam múltkor, párja is van. Legalábbis valaki az "Ő Ewan-jét" emlegette. Persze, az a nő foglalt, akin fekszenek, de hát akkor is...*
- Igen, ne sértődj meg, de látszik is rajtad, hogy nem vagy valami jól. *húzom el a számat, majd a kérdésre kikerekedik a szemem és úgy meredek a lányra.*
- Elkapni? Betegséget? Miért, megkarmolt, vagy mit csinált? *lepődök meg, és valami furcsa gondolat jut eszembe, kezd el enni belülről. A furcsa szag, a sápadtság... Ajajj...*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Május 16, 2013 6:48 pm

*És már megint ez a hülye zaj... mintha valaki jönne, de miért kell ennyire hangosan trappolni? Lehetne normálisan is jönni, nem ennyire odaverve a padlóhoz a lábait nem? Mindjárt megőrülök komolyan! Talán tovább megy és akkor majd elhal a zaj szépen lassan, de nem így történik. Nyílik az ajtó, és ismerős arcot látok meg. Ott volt ő is a sikátorban, nem is tudom hirtelen hogyan hívják. Ha egy kicsit jobb lenne a névmemóriám... Ráncolom a homlokom, próbálom felidézni a nevét, de csak nem jön a nyelvemre.* -Szia! *Köszönök végül csak egyszerűen, hiszen láthatóan ő tudja a nevem és rém ciki, ha kiderül, hogy nekem pedig fogalmam sincs az övéről. Ahhoz pedig most nincs erőm, hogy még kérdezgessem is, vagy netán kellemetlen helyzetbe kerüljek az egész miatt és magyarázkodnom kelljen. Lehunyom egy pillanatra a szemem, amikor megkérdezi, hogy jól vagyok-e. Irtó pocsékul vagyok, ez azt hiszem látszik is rajtam, legalábbis reggel, amikor a tükör előtt álltam, még én sem ismertem magamra igazán. Végül csak megrázom a fejem, és kicsit feljebb tornászom magam a kanapén, mert félig már elfeküdtem. A lábam felhúzom, hogy ő is elférjen, hiszen láthatóan le szándékozik ülni.* -Nem igazán, sőt mondhatom úgy is, hogy rémesen vagyok. Nem tudom, hogy miért, de... szerinted lehet egy vámpír harapásától valami betegséget kapni, vagy ilyesmi? *Jó persze, lehetett volna annyi eszem, hogy mondjuk elmegyek a gyengélkedőre, de... nem igazán viselem jól, ha egy vadidegen hozzám ér. Azért is akartam volna inkább Johnny-val beszélni, tőle már valamennyivel jobban viselem az érintést, még ha nem is tökéletesen jól.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Május 16, 2013 6:39 pm

*Totálisan ki vagyok akadva. Liliával már nem találkoztam lassan másfél hete és fogalmam sincs, hol van. A szobatársai nem nyilatkoznak, de vélhetőleg nem alszik a szobájában. Fogalma sincs, hogy hol lehet, és igazából baromira azon vagyok, hogy elutazom hozzájuk, de igazából nem igazán vágyok arra a helyre, nem vagyok kíváncsi arra az idióta bagázsra. Maximum a kis csajt, Jasmine-t látnám viszont, hiszen igen formás kislány. És én is tetszettem neki, ez biztos - de hát kinek nem? A fortyogásom kicsit enyhül, ahogy erre gondolok és elvigyorodom. A dühömet átveszi a jó kedv, majd ahogy eszembe jutnak az emlékek, a szomorúság. Hiányzik Lilia, tényleg. És ez szívás!
Befordulok a Labirintus egyik központi folyosójára, és megállok a társalgó előtt. Nem akarok bemenni, túl kellemes emlékeket ébreszt bennem ez a hely, de valami megcsapja a szimatomat. Lehunyom a szememet, beleszimatolok a levegőbe és elfintorodom. Mi ez a szag? Édeskés, szinte marja az orromat. Benyitok a Társalgóba, ahonnan éreztem a szagot, és körbenézek. Libby fekszik az egyik kanapén, talán alszik? Ki tudja, de egyre jobban érzem ezt a furcsa illatot, és hamarosan rájövök, hogy belőle jön. Véla lenne? Nekik nem ilyen az illatuk. Elgondolkodva lépdelek közelebb hozzá és hamarosan már nem is foglalkozom a furcsa illattal, hiszen látom, hogy a lány mennyire "szarul" érzi magát.*
- Szia Libby! Atya világ, jól érzed magad? *kerekedik ki a szemem, ahogy közelebb sétálok hozzá, és leülök mellé. Biztos vagyok benne, hogy az a "kis" kaland nyomot hagyott a csinos lányban, de nem gondoltam volna, hogy ekkorát...*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Május 16, 2013 6:32 pm

*Rettenetesen pocsékul érzem magam mostmár napok óta. Szó szerint éhen halok, pedig ettem már mindenfélét az étkezőben, és valahogy mégsem segít semmi. Úgy érzem magam, mint aki napok óta nem aludt semmit és azt hiszem, igazából így is van, éjszaka valahogy alig tudok aludni, az éhség is közrejátszik, és valami miatt egyébként sem. Egyszerűen nem értem az egészet. Beszélnem kéne Johnny-val, de azt hiszem valami fontos dolga van a Nellondi kórházban, nem akarom zavarni, ha egyszer nem ér rá, meg amúgy sem bírom a kórházakat. Iszonyatosan karikás szemekkel, és majdnem hulla fehér bőrrel lépkedek be a központi terembe. Egyébként is világos a bőröm, hiszen vöröses hajamhoz ez passzol, de mostanában valahogy ez még jobban felerősödött. Arról már nem is beszélve, hogy mintha néha belülről karcolnák a koponyámat, egyszerűen lassan fáj a fejem. Mintha másnapos lennék, minden zaj sokkal erőteljesebb, mint amennyire eddig volt, akadt amikor már azt hittem, hogy a légy zümmögését is hallom, pedig az hogyan lenne lehetséges? A ruhám a szokásos, bár kissé zilált, nem volt erőm normálisan felöltözni, az éhség és kialvatlanság miatt irtó gyengének érzem magam. Egyszerű farmert vettem fel, edzőcipőt, a zoknim felemás, nem volt kedvem keresgélni egy párosat. Felül pedig egy sima piros póló, és ennyi. Nem vittem túlzásba. Fáradtan rogyok le a kanapéra, pakolom fel a lábam, és egyszerűen csak lehunyom a szemem. Csak lenne már vége ennek a rémálomnak...*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Szer. Május 15, 2013 7:58 pm

*Róla lepattannak a jelzések, miszerint bárki is nem kifejezetten társasági lény. Biztosan nagyon távoli rokonságban áll Liriannel, akinek hasonló felfogásai vannak, ám Savannah nem azért mert jó lelkű, inkább értetlen. Attól még igyekszik kapcsolatokat ápolni, ha már árnytündér, tegyen is valami jót a társaiért. Egyébként pedig nem akarja, nem is dolga megnyerni Thaliát, ez Jacob dolga, de ha a lány nem is olvassa a levelet, titokzatos klánfőnöküknek nehéz dolga lesz, hiszen máshogyan nem kommunikál. A sértettség sértettséget szül, így most már ő is karbafonja a kezét.* Miféle dolgod van? Olvasgatsz, nem? *Szívja be az ajkait megbántottan, egy lepecsételt levél mindig nagy komolysággal bír, ezt még ő is tudja. Nem tescos reklám van benne, amit ki lehet kukázni.* Talán ha elolvastad volna a levelet, értenéd. A segítségét ajánlotta fel, és ahogyan mondod, sokkal kifinomultabb dolog ez egy falkánál. *Sóhajt fel, ő nem vezető, nem szónok.* Meg akar védeni, van már egy közös épületszárnyunk is. És hogy tudd, még én sem láttam sosem, titok övezi őt, talán így könnyebb megvédenie minket, passzolok. *Fejezi be a dolgot, merőn bámulva a lányt, utalva arra, hogy csakis a levélből tudhat meg többet. Ennyi.*

Vendég

*Pedig minden, amit teszünk, elárul valamit a jellemünkből - Thalia például már elég régóta küldi a jeleket Savannah felé, hogy nem kifejezetten társasági lény, és most sem rajong a beszélgetésért. Más kérdés, hogy a lány ezt határozottan nem úgy tűnik, mintha érzékelné... de most mintha mégis érdekesebb témára terelődne a dolog. Mégis ki a franc az a Jacob? Viszont a lány kiakadására felvonja a szemöldökét, és kicsit sértetten dől hátra. Nem túl jó módszer ahhoz, hogy megnyerje, inkább a távolságtartását éri el.* - Kisebb dolgom is nagyobb volt annál, hogy idegenektől kapott leveleket olvasgassak. Azt se tudom, ki ez, miért kellene rögtön ugranom, hogy mit akar tőlem? *Kérdezi bosszankodva, majd végighallgatja Savannah magyarázatát.* - Áh, értem. Szóval afféle... vámpírfalka? *Ízlelgeti a szót, majd megcsóválja a fejét.* - Nem hallottam még ilyenről. A farkasok élnek falkában, nem a mi fajtánk. Vámpírklán... így mondjuk már jobban hangzik. De mégis miből állna ez az egész? És hol van ez a bizonyos Jacob?

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Szer. Május 15, 2013 7:32 pm

*Dehogy tettet ő bármit is, nem ért teljesen még ehhez a világhoz, és az egy vadonúj információ, hogy meghívták ebbe a klánba; ráadásul halottként is egy közösség tagja lehet. A jellemét tekintve afféle, ami az aláírásában is található, ő azonban nem sokat tudott meg még Thaliáról, mert bár mentalista, ez sokkal inkább intuitív tulajdonság nála, mintsem tudatosan használt nyomozói vonás.* Hogy... micsoda? Awww.... *Rázza a fejét, és szó szerint a két kezébe kell fognia, hogy meg tudja állítani az ingatását.* Kaptál egy lepecsételt levelet, és nem olvastad el? Te atya..úr...isten! *Nem mintha vallásos lenne, de látszik rajta, hogy nagyon gyötri a dolog, mégis, mintha feladatának érezné, hogy önjelölt módon segítse a jelölteket Többiekké vállni.* Szóval... *Kezd bele, holott nem érzi magát ilyesmire felkészültnek* Én még nem ismerem ezt az iskolát, és bár a vezetőség igen toleráns, vagy egy germán úriember, bizonyos Jacob Walther, az igazgató barátja, vagy mi, aki felvállalta, hogy a fajtánkat megvédi, összekovácsolja. Engem ő hívott meg ide az iskolába. *Foglalja össze, nem tudja, hogy mit kéne még hozzátennie, hiszen Thalia láthatóan régebbi bútordarab.*

Vendég

*Máskor persze nem ennyire nyitott az átkával kapcsolatban, de látja a gyűrűt Savannah ujján... így meg van róla győződve, hogy a lány amúgyis tud a dologról, csak még szándékosan tetteti, hogy nem. Arra nem is gondol, hogy viseli a gyűrűt, de nem ismeri fel máson. Azért határozottan nem barnul annyira, mint egy ember, jóval többet kellene a napon lennie, és kifejezetten napozni biztos, hogy nem fog kifeküdni. Azok az idők lejártak, évekkel ezelőtt. Valahogy önkéntelenül is elmosolyodik, mikor Savannah mélyeket lélegzik - tudja, hogy nincs rá szüksége, és csak a feszültség levezetésére van, és ez már sokat elárul a lány jelleméről. A kérdésre viszont megint értetlenül néz.* - Nem ismerek semmiféle Jacobot. *Jelenti ki.* ~ Nem lehet, hogy arról a pecsétes levélről beszél, amit még ki se nyitottál? - Hm, igazad van. ~ *Megtalálta a levelet, de aztán el is rakta valahova, nem nyitotta ki rögtön, és tegnap óta eszébe sem jutott.* - Bár tény, hogy kaptam valamit, de még nem olvastam el. Miért, mit kellene keresnem benne?

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Szer. Május 15, 2013 7:03 pm

*Pedig ő pontosan ilyen, képes szó szerint venni dolgokat, nem igazán érti a hasonlatokat, metafórákat. Thalia szavai megerősítik, hogy ő is halálontúli lény, így hát érthető ez a túlzott sápadtság. Pedig ha egy vámpír megfelelően karbantartja magát, és a gyűrűvel némi időt tölt a napon, egész emberi szinezete lehet. Vagy fél-vélai, ha már Thalia tényleg nem teljesen ember. Azonban a lány nincsen teljesen képben, most végre ő kerülhet nyeregbe. Igyekszik lenyugtatni magát, nagyokat lélegzik, na nem mintha szüksége lenne rá, ez csak pótcselekvés, "előző életéből". Felhagy a z eddigi ujjtördeléssel, kezeit a combjára ejti, és nyelvével a száját nyalogatja belülről, mintha ez segítene a fogalmazásban.* Feltételezem, Jacob írt neked is egy levelet, hogy tartozz közénk, nemigaz? *Lengeti a gyűrűt, és sokat sejtetően bólogat, mintha most fedett volna fel egy ősi titkot, amelyről eddig csak ő tudott.*

Vendég

- Az is épp elég. Nem kell minden szavamat véresen komolyan venned. *Ő is idősebb, mint az itteni ember diákok, bár mégsem annyival azért, mint a tündér. A kóros fényiszonyra pókerarccal válaszol.* - Végülis ígyis lehet mondani. Hajlamos vagyok iszonyodni dolgoktól amik könnyedén megölhetnének. Megint. *A gyűrű persze szerencsére megvédi, de ha nem lenne rajta... és azért valljuk be, nem nagyon fog rajta a napfény, mármint színezés céljából. Mikor viszont Savannah rátátog, abszolút nem érti, mit akar. Még ha értené is a nevet, nem tudná, mégis hogy kapcsolódik bármihez, szóval megint szemöldökfelvon.* - Pardon? *Kérdez vissza, nem értve, miről beszél a másik. Egyébként is fura neki valahogy a lány, de ebben az iskolában a diákok nagyrésze fura... lassan inkább már ez a normális.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Szomb. Május 11, 2013 7:44 pm

Dehát... én nem élek évszázadok óta. Csak egy. *Jegyzi meg a mutatóujját feltéve, mégis vidáman nevet fel Thalia szavaira. Valahogy a csipkelődés ellenére mégis szimpatikus neki a másik vámpír. Talán pont azért, mert tudnak egymással dobálózni, vagy inkább ping-pongozni, mindig a másik térfélen van a labda. Mint két kis dobberman, más kérdés, hogy Thalia teljesen máshogy vélekedne erről, ha véletlenül olvasna Savannah elméjében.* Nem tudom, mi lehet az oka? Kóros fényiszony? *Aztán a szája elé kapja a kezét, eszébe jut, hogy Jacob azért arra figyelmeztette, hogy legalább féltucatnyian vannak a jelöltjei itt az iskolában, úgyhogy bármikor összefuthat egyikükkel.* Jacob? *Tátogja némán, hátha ebből Thalia is veszi a lapot, hogy van bennük valami közös. A vámpírgyűrűk jelentőségével azért nincsen tisztában, mert neki bár van, de úgy véli, hogy aki vámpír, az meg tudja magát védeni, le tudja leplezni, ki így, ki úgy, és egyébként sem szokta más ékszereit lesni. Főleg nem lányokét. Amíg vár a válaszra, élvezettel hallgatja a fél-véla beszámolóját, ajánlóját a könyvről, az egyiptomi mitológiát véletlenül pont ismeri, és imádja, de nem mer eltérni a tárgytól, amíg Thalia meg nem mondta az igazat.*

Vendég

*Hozzászokott, hogy a véla vére miatt negatívan viszonyulnak hozzá a lányok - okozott is ez már gondokat, és épp elég fájdalmat, de mindegy is. Régen volt, abban az életében, amit sokszor hiányol, de már úgysem kaphatja vissza. Más kérdést, hogy ezt még egyáltalán nem fogadta el teljes mértékben.* - Arról. *Meg sem fordult a fejében, hogy a nagyon különleges fajok nem tudnának az emberek dolgairól, hiszen ő fél-véla, mégiscsak emberek között nőtt fel... na meg a mitológia mindig is a szíve csücske volt, még ha nem is elsősorban a görög, inkább az egyiptomi.* - Mert én talán az vagyok? Maximum félig. Te is lehetnél fél-tünde, vagy az évszázadaid során szedhettél volna magadra elég tudást más kultúrákból is. *Mutat rá, hogy a hegyes fül magában még nem bizonyít semmit. Mikor Savannah kijelenti, hogy olyan, mintha soha nem menne ki a szabadba, magasra szalad a szemöldöke.* - És vajon mi lehet ennek az oka? *Kérdezi csipkelődve, nem gondolva rá, hogy a lány tényleg nem tudja a gyűrűk jelentését, elvégre van rajta is. Aztán a könyvre pillant, és felmutatja Savannah felé.* - The Serpent's Shadow. Egyiptomi mitológia modern korba helyezve, egyiptomi varázslókkal bemutatva. Pár napja jelent meg ez a kiadás, aminek a végében van egy novella, ahol a főszereplő egy görög fél-istennel találkozik egy másik könyvsorozatból. *Próbálja a lehető legegyszerűbben leírni a dolgot.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Szomb. Május 11, 2013 6:51 pm

*Kicsit azért megrezzen Thalia véla vérétől, nem taszítja a dolog túlzottan, de minimális ellenérzése van, ám társasági lényként igyekszik ezt nagyon is elnyomni. Nyel el nagyot, és hátradobja a haját.* Alapvető? Mármint a halandó emberek mitológiájáról beszélsz? *Kérdez vissza most kötekedően, s a picit hegyes fülére mutogat.* Én pedig úgy nézek ki, mintha ember lennék? *Aztán elneveti magát, és legyint.* Csak ugratlak. Tényleg nem értem, hogy mik voltak az előbbik, de elhiszem, ha ilyen történetben találhatóak, hidd el, nekünk is van mesevilágunk, csak nem dobálózom velük azoknak, akik tutira nem ismerik. *Kacsint, és belekezd megint a láblógázásba. Ő még annyira nincsen tisztában a vámpír gyűrűk divatjával, neki van, de nem kötötte össze, és Jacob nem hívta rá fel a figyelmét, hogy majd figyeljen a többiekre.* Nem, úgy nézel ki, mint aki az életben nem megy ki a szabadba. *Jegyzi meg találóan, ám vidám mosollyal.* Honnan is? Nos először még otthonról, de azt úgysem találnád meg, nagyon zárt, titkos szurdokban van a falunk, de hamar kitörtem onnan, érdekelt a nagyvilág. Montreálba mentem, miért ne a fővárossal kezdjük? Ott csudijó volt, még muglikkal is jártam suliba. *A könyvre mutogat.* Megmutatod?