Társalgó - Központi terem

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Aug. 02, 2012 5:14 pm

First topic message reminder :

*Nem pontosan tudja még, hogy ki az új diák, ki a régi, aki mondjuk bliccelt az óráiról, és ki az, aki új, és Fellah Akadémiáról érkezett, de van egy olyan sejtése, hogy akihez odalépett, a tüzes leányzó, Fellah-i lehet. A lángok, a tűz elalszik, na de nem csak Flame alatt, hanem körbe a falakon, és mivel a föld alatt vannak, ezért hirtelen vaksötét támad. Nem nagyon esik kétségbe, a szemöldöke felszalad, furcsa félvigyor kerül az arcára, kicsit rosszalló, de hogyha újra felgyúlnak a fények, szépen el is tűnik róla.* - Nyugalom katona, pihenj. *Mondja, ahogy látja, hogy a leányzó kissé feszeng, majd lehuppan egy fotelbe, és onnan néz Flame felé, kezével intve, hogy ő is üljön le, tényleg nem csinált semmi rosszat.* - Nincsen olyan sok diák, aki képes lenne a tűzben ücsörögve meditálni, így inkább úgy tűnt első ránézésre, hogy valami átok sújtott és szépen elégetnek, mintha csak a középkorban lennénk, csak akkor máglyán tették és nem kandallóban. Ámbár ha kényelmes ott, és nem félsz, hogy önjelölt vízmágus nyakon locsol, teljes nyugodalommal. *Pillant vissza a kandalló felé, majd kissé elmosolyodik, még egy diákot se látott ilyen aktívan erőt nyerni az eleméből. Persze a tűznél is a legfeltűnőbb, egy vízmágus csak fürdik.*

Vendég

*Na igen, csakhogy nem véletlenül vonult el a társalgó sarkába. A háttérzajjal nincs baja, ameddig a minimumon tartják, de ez nem azt jelenti, hogy rajong érte, ha minden belépő megszólítja. Pedig ebben az iskolában már hozzászokhatott volna, hogy elég sokan vannak, akik nem értenek a nonverbális jelekből.* - Hát, hogyha az alapvető mitológiát nem ismered, akkor igen, eléggé le vagy maradva, mert elég régen keletkezett. Nem épp egy új találmány. *Válaszol a kérdésre vállvonva, majd a lány láthatóan nem érti, hogy miről beszél.* - A nevedről beszéltem. Úgy nézek ki, mint aki a trópusokról jött? *Mutat végig magán, elsősorban a sápadtságra célozva. Aztán megakad a szeme a vámpírgyűrűn Savannah kezén.* ~ Na ne. ~ - Újabban már a fél iskola ilyen bizsukkal rohangál? Franciaországból származom. Kanadának melyik részéről?

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Szomb. Május 11, 2013 6:21 pm

*A társalgó azért társalgó, hogy bármikor lehessen társalogni, ezért aki nem arra vágyik, az olvasson a szobájában. Legalábbis az öntörvényű lányka így véli, meg sem fordul a fejében, hogy netán zavarna. A fújtatáson tökéletesen átsiklik, vagy egyszerű levegővételnek fogja fel, az sem jut el az elméjéig, hogy Thalia így ránézésre meglehetősen magának valónak tűnik. Annyira azért nem lelkes, mint Lirian, nagyon is tud szomorkodni, de most olyan kitörő jókedve van, hogy semmi sem tudja letörni. Ellenben a mosolya értetlenbe fordul át, amikor a másik vámpírlány furcsaságokkal válaszol. Rámarkol a fotel karfájára, s megáll a láblógázásban.* He? Milyen múzsa? Milyen grácia? Lemaradtam valamiről? *Végül megrázza a fejét, bongyor fürjei úgy szállnak az arca előtt, mint ha egy lovacska sörénye lenne.* Trópusokról? Dehogy, miért? Kanada, ott nincsen sok trópus. Miért, te onnan? *Fonja karba a kezét, és kiváncsian mered vissza Thaliára.*

Vendég

*A nyugalom pontosan addig tart, amíg egy leányzó jelenik meg a társalgóban. Először reménykedik, hogy a lány csak áthalad, vagy netán leül, és csendben ellesz magának, de természetesen ez nem történik meg. Fújtat egyet, és leengedi a könyvet, majd felpislog a másikra. Olvasás közben zavarják, kitörő energiával és lelkesedéssel. Pont, mint Lirian.* ~ Ha ez a csaj is bevallja, hogy szerelmes beléd, elfutunk? - Meg sem állunk. ~ *Azért ez szerencsére elég valószínűtlen, bár lassan már mindent kinéz bárkiből. Végigpillant a lányon, valahogy furcsállja a sötét színeket, de határozottan jobban tetszenek neki, mintha élénkebbekkel próbálná kisütni a szemeit a másik.* - Szia. *Köszön végül vissza a megfelelő szünet után, és tüntetőleg újra a könyvet kezdi olvasni, megtörve a szemkontaktust.* - Thalia. Mint a kilenc Múzsa vagy a három Grácia egyike. Vagy Thalia Grace. Te meg a trópusokról szabadultál?

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Május 09, 2013 7:53 pm

*Killiannel azóta nem találkozott, és azért valahol mélyen igen sajnálja, hogy nem találták meg a közös hangot. Ő nem tudta, nem tudhatta, hogy Jacob bár hiába párfogolja, nem számít a srácra kiemelten. A lányka csak ismerkedni akart, és vétlen elszólás volt a részéről, hiszen alapvetően ő cukinak gondolta ismeretlenül is Aimes-t. Na de ezt most már nem lehet visszacsinálni, azért reméli, hogy lehet ezt még rendezni. A vámpír-klán még nem igazán indult be, úgyhogy rendkívül nagyokat unatkozik, és nem is tud róla, mert mindenkinek jobb így, mintha csacskaságaival másokat fárasztana. Az esti órákban nagyon is aktív, vámpír lévén napközben igen kókadt, ám modern vérszívó lévén nem tölti a verőfényes órákat egy koporsóban szunyókálva. Most picit sötétebbe van öltözve, mint az előző alkalommal, amikor a lelkek kapujánál ismerkedett. Maga sem tudja, hogy miért, jó kedve van, talán az új lakosztálynak köszönhető. Az éj leszáltával mégis felmerészkedik a fő kúriába, végülis nincsen megtiltva. Egy másik leányzót talál ott, aki már nem szakjabeli, de talán érdekes társaság lehet* Hali! *Köszön rá lelkesen, elsőre még nem érzékel negatív hullámokat, így csak ledobja magát az egyik kanapéra, és onnan láblógáz élénk vigyorral.* Savannah, és te? *Kérdezi levakarhatatlan éllel a hangjában*

Vendég

*Mondhatjuk, hogy a külvilág teljes mértékben megszűnt létezni a számára. Kérdés, hogy miért nem inkább a szobájába vonult el olvasni, de valahogy tetszik neki a társalgó hangulata... egészen addig, amíg nem jelenik meg valaki, aki nem érti, hogy nem kellene zavarni. Az egyik fal mellett, félig-meddig a könyvespolcok takarásában ül hátradőlve, kényelmesen, a kezében egy könyvvel. Láthatóan már a vége felé tart, alig van belőle, de ez nem azt jelenti, hogy kevésbé van belemerülve. Mellette egy fekete farkas fekszik a földön, aki a szemeivel lustán követi a szobában mozgó csuklyás patkányt. Anubisz felfut egy kanapéra, majd lefut róla, szimatol, felfedezi a terepet. Thalia mint szinte mindig, most is egy egyberészes ruhát visel, habár a szokásától eltérően, az időre való tekintettel jelenleg nem bokáig ér, épp csak térd fölé. A kiegészítői, a ruhái, minden a lila, a kék és a rózsaszín különféle árnyalatiban játszanak.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Szer. Május 01, 2013 9:24 am

- Igen, Te. Én úgy érzem, hogy elég felszínes volt a kapcsolatunk Gabival. Nem vagyok belé szerelmes, egyszerűen csak szeretek vele lenni. Nem tudom, hogy ő hogyan érez... De valahogy már az elején sejtettem, hogy nem lesz olyan hosszú életű. És amúgy sem illünk egymáshoz. Ő híres, gazdag, úrihölgy. *magyarázom a lánynak, majd a végén kicsit elmosolyodom és oldalra billentett fejjel nézek szeretetteljesen a lányra.*
- Ebben nem különbözik tőled. *kuncogom el magam, hiszen Lilia minden, csak nem úrihölgy. Kifejtem neki a félelmeimet, és hogy nem is tudom, hogy pontosan mit érzek iránta. Tényleg nem. Lehet, hogy ez az érzés már a szerelem? Azt hittem, hogy vérfarkasként erősebbek az érzelmeim, de lehet,hogy csak a vágy az, ami erőteljesebb és ezért nem érzem, hogy ez már talán szerelem. Össze vagyok zavarodva, és tudom, hogy kelleni fog egy kis idő, mire átgondolom ezt az egészet. És ahhoz is nagy erő kell majd,hogy elmondjam Gabinak a dolgot. Tudom, hogy ki fog akadni és még az is lehet, hogy megkeresi Liliát. A lány közelebb csúszik hozzám és érzem a leheletét az ajkamon, és szinte fel sem fogom, hogy miket mond. Lehunyom a szemem és egy lágy, félénk csókot lehelek az ajkaira, miközben a tudatalattim üvölt, hogy ne tegyem. Legszívesebben itt most leteperném, de tartom magam és csak egy lágy csókot engedek meg magamnak. *
- Majd jelentkezem! *súgom a lány fülébe, majd mire kettőt pislog, már el is tűnik a teleportban, csak az illatomat és a lágy csókot hagyva ott. Nem tudom, hogy mikor látom újra. De remélem, hogy megvár...*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Szer. Május 01, 2013 9:08 am

- Én vagyok az oka! * nyögöm és teljesen kétségbe esek. Eddig próbáltam mentegetni magam valamivel, azonban most egyáltalán nem tudom már mivel. Hiszen én csavartam el a fejét, én vettem rá, én kényszerítettem arra, hogy ezt tegye! Lehet hogy ez soha nem történik meg, ha én nem így viselkedem! Ha én rendes lány maradok, és nem egy cafka, akkor nem itt tartanánk. Nekem megmaradt volna a legjobb barátom, nem sírnék, és maximum csak a kisértés ellen kellene harcolnom. *
- Mit mondtál? * nézek rá nagy szemekkel, majd próbálom feldolgozni a hallottakat. *
- Én sem akarlak elveszíteni! Azonban ha mégis muszáj lemondanom rólad, megpróbálok boldog lenni, mert az a fontos, hogy te is az legyél. Ha pedig ehhez az kell, hogy ne találkozzunk! Én nem akarlak siettetni... nem akarok érzéseket erőltetni rád, én csak... én már nem tudom mit is csinálok! * suttogom, majd ahogy ujjaival arcomat simogatja, elgyöngülök. Tudom hogy nem lenne szabad, azonban mégis közelebb mászok hozzá, és már csak milliméterek választanak el ajkaitól. Szívem hevesen ver, szememmel arcát, íriszét nézem, és próbálom bevésni az emlékeimbe tökéletes arcát, gyönyörű vonásait. Mindig erre akarok emlékezni!
Bárcsak én lennék az a lány, aki megtanítja szeretni, akibe szerelmes lehet, akivel átélheti ezeket az érzéseket! *
- Gondold át! Én elfogadom, bárhogy is döntesz! * suttogom *

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Szer. Május 01, 2013 8:52 am

*Mikor a lány hitegetni kezdi magát, akkor szomorkásan sóhajtok egyet és megcsóválom a fejemet.*
- Dehogynem. Te vagy az oka mindennek! *jelentem ki és lágyan végighúzom hüvelykujjamat a lány telt, vörös ajkain, melyek annyira csókolni valókat. Ajkam lágy mosolyra húzódik, és úgy mondom ki a mondatot, mintha valami imádságot mondanék, mintha hálát adnék érte.*
- Te vagy az oka mindennek. *suttogom ismét lágyabb hangon és elmosolyodom. Oldalra döntött fejjel nézek mélyen a lány szemébe. Hallgatom a szavait, és mikor arra gondolok, hogy elveszíteném, a szívem fájdalmas görcsbe rándul. Az arcom eltorzul, furcsa fintor jelenik meg rajta.*
- Szörnyű lenne. Nem akarlak elveszíteni. *jelentem ki egyszerűen, mintha ez olyan természetes dolog lenne. Mintha éppen azt mondanám, hogy rántott húst kérek ebédre. Mintha ha csak kijelentés, hogy nem, ez soha nem fog megtörténni, és kész. Ahogy a lány ismét hozzám bújik, szorosabban ölelem magamhoz, és érzem, hogyan tombol bennem a vágy, hogyan indul meg valami a belsőmben. Nem akarom elengedi ezt a lányt, szükségem van rá és ...*
- Nem akarlak elveszíteni. Azt akarom, hogy mindig itt legyél velem. De... De ha mégsem a szerelmet választom, akkor tudom, hogy fájna neked. Akkor inkább ne is keressük egymást. Én is erős vagyok, kibírom valahogy. De mindenek előtt beszélni akarok Gabival. El akarom neki mondani, hogy mi történt. Ebben a két hétben annyira jó volt újra látni, és sok időt töltöttünk együtt, nem tudtam neki elmondani. De szeretném átgondolni ezt az egészet. Fogalma sincs, hogy mit érzek, de nem akarom, hogy ne érezzem. *vonom meg a vállamat és sóhajtok fel. Nem értem magamat, és kezdek rájönni arra, hogy talán... Mégis... Lehetséges, hogy....
... Hogy szerelmes vagyok ebbe a lányba.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Szer. Május 01, 2013 8:43 am

- Tudod mit? Nem miattam mentetek szét! Hiába is mondogatom ezt magamnak, hogy az én hibám! Nem az enyém! Nem az enyém! * indulnak el a könnyek ismét a szememből. Hiába tudom, hogy én csak egy plusz löket vagyok ehhez az egészhez, egyszerűen nem tudok napirendre térni fölötte. *
- Gondolkozz el azon, mit éreznél, ha elveszítenél! * suttogom, majd fogom kezem közé az arcát ismét. Szemébe nézek, közben hagyom, hogy ujjai letöröljék a könnyeimet. Mennyire jó lenne ha kicsit elgondolkodna, és rájönne arra, hogy esetleg hasonlóan érez mint én! Hiszen hiányzom neki, fáj számára, ha nem vagyok vele, ha fájdalmat okoz! Ez akár már valami komolyabb érzelemnek is az előjele lehetne, nekem pedig erre a feltevésre jóleső görcsbe rándul a gyomrom.
Hozzábújok, átölelem, fejemet a vállára hajtom úgy szuszogok és próbálok megnyugodni! *
- Jake, neked kellene ezeket a dolgokat magadban rendezned! Viszont én itt leszek! Itt leszek, ha esetleg úgy döntesz, hogy mégis érzel irántam valamit... és akkor is itt leszek, ha mégsem. Erős vagyok, kibírok én mindent! * motyogom a mellkasába, majd felnézek rá. Egy pillantást vetek csókolnivaló ajkára, és ismét késztetést érzek arra, hogy megcsókoljam, hogy magamhoz húzzam, hogy ujjaimmal végigsimítsak nyakán, hajába kapaszkodjak, és hogy végre olyan közel legyen hozzám, amennyire csak valaki lehet... bár szerintem még akkor sem lenne eléggé közel! *

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Szer. Május 01, 2013 7:48 am

- Mindenhol azt látom, hogy a kapcsolatok elmúlnak, a szerelem elmúlik. Látod, mi is szétmentünk Gabival. Merthogy szakítani fogok vele, az biztos. Megcsaltam, és azért ennyi gerinc van bennem, hogy elmondom neki. *vonom meg a vállamat, és habár szomorkásan nézek, és belül is valami furcsa üresség keletkezik bennem, nem dől össze a világ, hogyha elveszítem Gabit. Igen, ez is azt jelzi, hogy nem voltam belé szerelmes. Nyilván hiányozni fog a mosolya, a teste, a nevetése, és gyönyörű, mogyoróbarna szeme. De tudom, hogyha elárulom neki, hogy mit tettem, akkor úgyis ott hagy.-
~Vagy letépi a fejedet és a szívedet eszi meg vacsorára.~*szólal meg a tudatalattim, amire egy halovány mosoly fut át gyorsan az arcomon. Lilia szenved, és ezt látom rajta. Utálom, hogy fájdalmat okozok neki és tényleg nem akarom ilyen szomorúnak látni. Muszáj, hogy nevessen, hogy csillogjon a szeme és ne a könnyektől, amiket én okozok neki.*
- Épp ez az. Nem tudom, hogy szerelmes vagyok-e. Nem tudom, hogy a lényed, avagy csak a vágy vonzz hozzád. *jelentem ki kerek-perec azt, ami már egy ideje ott motoszkál a fejemben. El is pirulok és szinte várom Lilia kifakadását.*
- Soha nem voltam még szerelmes. *vallom be az igazságot, és megvonom a vállam.*
- Fogalmam sincs, hogy mit jelent az. De imádok veled lenni, hiányzol, ha nem látlak és utálom, hogy szomorú vagy miattam. *simítom végig az arcát, talán letörölve néhány kósza könnycseppet.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Szer. Május 01, 2013 7:41 am

- Nem minden szerelem szól az elmúlásról! Most komolyan, nem értem, miért gondolod azt, hogy ha valakivel együtt vagy, akkor az már meg van bélyegezve és elmúlik. Fenn áll a veszélye, azonban ha könnyen megy, akkor nem vagy szerelmes! Ha az vagy... azért nem olyan egyszerű kimászni a gödörből.. * sóhajtom és kezdem keresgélni az okokat, hogy vajon miért is láthatja a fiú ilyen sötéten ezt az egész helyzetet. Hiszen a szülei csak jó példát mutathattak, kapcsolatuk igazán harmonikusnak tűnik. Gabyba pedig egyszerűen tudom, érzem legbelül, hogy nem szerelmes! Igazából ezzel az elmélettel nem csak hiú ábrándokat kergetek, hiszen ha annyira jó lenne ez a dolog, nem kerültem volna én a képbe. Ez azért megnyugtatja valamelyest a lelkemet, ám lemosni képtelen a foltot, a mocskot, melyet a viselkedésemmel hoztam létre. Ha nem is olyan jó a dolog, akkor sem lett volna szabad a fiúhoz közeledni, és nem nekem kellett volna megadni a kezdő lökést, mellyel elindítottam a lavinát.
Homlokomat homlokához szorítom, jéghideg bőrömet jólesően melengeti forró bőre, én pedig félig lehunyt pilláim mögül nézem arcát, csókra nyíló ajkait. Igen, nagyon szeretném megcsókolni, érezni szájának mézét, kutató nyelvét, ahogy az enyémet simogatja, azonban próbálom visszafogni magam. Nem lenne szabad ezt tennem, erre vágynom, erre gondolnom. Hiszen azt akarom ő tegye meg, és azért mert én fontos vagyok neki! Tegye meg azért, mert szeret engem! Mert akar engem! És nem csak mint a barátját, hanem mint egy lányt, egy nőt, aki mindennél fontosabb a számára. Akarjon úgy, ahogy én akarom Őt, hiszen én tisztában vagyok azzal, hogy életem végéig szeretni fogom! *
- Ó Jake! * sóhajtom, majd szemem könnyes lesz ismét. Fáj hallani a szavait, hogy arról beszél, közöttünk nem működhetne! *
- De ha nem működhet közöttünk... akkor magyarázd meg ezt a kémiát! Hogy egyformák vagyunk, hogy egyszerűen nem bírsz magaddal, mert 2 hete nem találkoztunk! Ha nem működik, akkor hagyd hogy egyedül legyek, hogy felejtsek! Hogy elfelejtselek * gördül le egy könnycsepp az arcomon. Igen, ezt akarom! *

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Szer. Május 01, 2013 7:05 am

//Olvad!//

*Lilia zokogva borul a mellkasomra, én pedig iszonyatosan rosszul érzem magam. Egyszerűen nem tudom, hogy mit is kellene tennem. Szeretek Gabival lenni, szeretek szeretkezni vele, a villájában lógni, beszélgetni vele és nézni csinos alakját és ruháit. Kedvelem a társaságát, és hogyha szakítanánk, rossz érzésem lenne. De persze Liliát is imádom, szeretek vele lenni stb. Talán vele kicsit jobban, hiszen úgy érzem, hogy Lil jobban ismer, mint Gabi, hogy jobban tudja, hogy mit miért csinálok és... Még mindig, a történtek ellenére is feszült közöttünk a levegő az egymás iránti vágytól. Kavarognak a fejemben a gondolatok, miközben a lány ismét a 'szeretlek' szóval jön. Kicsit megdermedek a szóra, és a szívem hevesebben dobog. Lehet, hogy én is szerelmes vagyok? Lehet, hogy időközben beleszerettem a lányba és talán észre sem vettem? *
- Tudom, Lilia... Tudom... *csitítom a lányt, lágyan ajkaira téve mutatóujjamat, és szomorkásan elmosolyodom. Újra gitárt fogok a kezembe, és énekelni kezdek, habár a dal szövege nem feltétlen fedi a valóságot, mégis a legbelső érzéseimet tárom fel Lilia előtt. Félek, hogy el fog hagyni, és hogy nem lesz itt velem mindig. Hiszen egy barátság örökre szól, egy szerelme kevésbé. Mikor a dal véget ér, és elteszem a gitáromat, Lilia szorosan magához húz. Már szinte nyújtom az ajkamat, de nem csókol meg, hanem homlokát a homlokomhoz érinti, kezeit pedig lágyan az arcomra teszi.*
- Mindig a barátom leszel. A barátságok általában örökre szólnak... *kezdem a mondatot, a gondolatot, ami az előbb a fejembe is belemászott. Sóhajtok egyet, majd folytatom:*
- De a szerelmek nem. Ezért félek, hogy elveszítelek. *súgom lágyan, és én is végigsimítok a lány arcán, mélyen a szemébe nézve.*
- Félek, hogy nem működne közöttünk a szerelem... *mondom ki a félelmemet, ami már egy ideje kínoz. Sóhajtok egyet, majd elveszem a fejemet a lányétól és megcsóválom. Látszik rajtam, hogy baromira nem tudom, hogy mit is kellene tennem.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Hétf. Ápr. 29, 2013 9:17 pm

* Egyszerűen képtelen vagyok visszafogni magam. Zokogva borulok a mellkasára. összegömbölyödve hagyom hogy öleljen, hogy ringasson, hogy csitítson. Tudom, hogy megért, és tudom, hogy megérti miért is van erre szükségem! Idő kell, vagy valami, hogy helyre tegyem a dolgokat, és hogy végre elfogadjam magam és azt amit tettem. Hiszen lehet ő könnyen rendezi magával, én azonban képtelen vagyok arra, hogy csak továbblépjek ezen a dolgon. *
- Úgy érzem, hogy minden miattam van! Nem bírok tükörbe nézni, magamat hibáztatom, hogy tönkreteszlek téged! Hiszen nekem csak az a fontos... * suttogom, majd simítom meg az arcát, mikor közelkerül hozzám *
- Csak az a fontos... hogy ... Te! Én azt akarom, hogy boldog legyél, és ha te Gabyval vagy az... nincs jogom belemászni, és galibát okozni! Szeretlek, és .... * harapom el a mondatot, mert már megint elkezdtem a hülyeségemet mondogatni, melyet nem kellene. Hiszen válasz nincs rá, ő nem érez úgy irántam... és különben is, ezzel csak magamat nyújtom tálcán, és alázom meg. Mikor énekelni kezd kicsit hátrébb húzódom. A szöveget hallgatom, és nem igazán értem. Szeressem? Legyek mellette? Hiszen szeretem, és ott vagyok! Mikor a számnak vége még megtörlöm az arcomat, majd arcát két kezem közé fogom, úgy húzom magamhoz közelebb. Homlokomat homlokához érintem, szememet lehunyom! *
- Én mindig itt leszek, bármi is legyen! A legjobb barátom vagy! Csak, ha úgy döntenél, hogy .. hogy nem mellettem, kérlek adj majd időt nekem! HOgy kicsit össze tudjam magam szedni! Mert én nem akarlak cserben hagyni! * suttogom, majd puszilom meg a homlokát és illesztem vissza az enyémet hozzá. Kezem közben a kezét fogja, ujjaimmal görcsösen szorítom azt... milyen jó a közelsége *

//FAGY//

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Hétf. Ápr. 29, 2013 8:58 pm

*Nem reagálok arra, hogy bizony én nem sokat tanultam és pótoltam ebben az utolsó két hétben, mióta visszajöttünk a suliba. Nem is nagyon érdekel, és mikor a lány kinyújtja a nyelvét, erős késztetést érzek arra, hogy megcsókoljam.*
- Ne nyújtogasd a nyelved, mert a végén valaki bekapja. *jegyzem meg titokzatosan mosolyogva és csak ennyit reagálok az egészre. Lilia ez után kicsit kiakad és hisztérikusan jelenti ki, hogy nem tudja, hogy mi van vele, és hogy...*
- Ez mi? *nézek rá a kottára, majd gyorsan átfutom és rájövök ,hogy ismerem ezt a számot. Kicsit elsápadok, mert a szövege valóban illik a helyzetre, így a medálomból előhívom a gitáromat, és lágyan játszani kezdem a leírt akkordokat és figyelem Lilia arcát, ahogy énekelni kezd. A dal csodálatos, a hangja is illik hozzá, így szinte bódult állapotban gitározom a dalt, néha-néha felnézve a lány arcára. A szívem összeszorul, mikor Lilia sírni kezd és az utolsó sorokat már nem is gitározom, hanem szorosan magamhoz ölelem és egy puszit nyomok a hajára.*
- Nem a te hibád. Shh! Ami történt, megtörtént és cseppet sem bánom. *suttogom a fülébe a szavakat és magam is meglepődök a szavakon, melyek elhagyják az ajkamat. Lágyan végigsimítom kezemet a lány arcán és elmosolyodom.*
- Kérlek, adj nekem egy kis időt, hogy elrendezzek magamban mindent. *suttogom közel az arcához, szinte összeér az ajkunk, érzem a leheletét, bőrének illatát és legszívesebben egész éjszaka csókolnám ajkait, de nem lehet. Tisztességes embernek tartom magam, és habár már megcsaltam a barátnőmet, nem akarom tovább feszíteni a húrt.*
- Én s gitározok neked. *mosolyodom el, kicsit eltolom magamtól a lányt, majd egy lágy dallam szólal meg a gitáron...*

Give me love!

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Hétf. Ápr. 29, 2013 8:44 pm

- Na ide figyelj Kasey Jake Elswood! Attól, hogy te nem tanultál semmit az elmúlt két hétben... nos, az nem az én gondom! Tudom nem látszik, de én akkor is figyelek a tanulmányaimra, és ha így folytatod, tényleg bemártalak otthon! * öltöm rá ki a nyelvemet, majd a könnycseppes közjátéknál hátrébb lépek. Nem akarom, hogy hozzám érjen, hogy letörölje azt a sós cseppet! Hiszen az az enyém, és hozzám tartozik. Az szívem egy darabkája, mely éppen most össze van törve, és így távozik a testemből. Ne vegye magához, vagy ha oda veszi, akkor legyen az övé az egész és vigyázzon rá! Nem akarok nála hagyni semmit sem! Maximum úgy ha óvni fogja azt! *
- Hogy miért nehéz elhinni? Mert én ... mert... nem akarom elhinni Jake! Érted? Egyszerűen képtelen vagyok arra, hogy ezt elhiggyem! Nem akarom magam hamis illúziókba kergetni, nem akarom hogy fájjon! * nézek rá , majd a könyvemhez sétálok egy sóhaj kiséretében. *
- Tudod napok óta képtelen vagyok megfogalmazni az érzéseimet, úgyhogy itt egy kotta, kérlek játszd el nekem, én pedig éneklek. Bár lehet kottára sincs szükséged! * megköszörülöm a torkomat, majd nekikezdek. Kissé fátyolos, mély altom rekedtesen csendül fel. Soha nem tanultam énekelni, azonban állítólag apai nagyanyám nagy művésze volt a Jazz-nek és füsttől mély orgánuma miatt százezren imádták. Talán valami rám is rámragadt belőle, és a stílusból. Lassan kezdek énekelni, majd az utolsó sorokat már könnyes szemmel éneklem. Hangom megbicsaklik, néha el-elcsuklik, és a végén már hangosan szipogok közben, és a fiú láthatja mennyire a magaménak érzem a számot. Egyszerűen képtelen vagyok még most túllépni! Mert ha túl kell lépnem rajta, ha nem engem akar, akkor inkább hagyjunk minden! Barátságot, mindent! Legalább egy kis ideig! Nem akarok sebzetten járkálni!
A szám lassan végetér, én pedig a fiú nyakába borulok sírva, ha végre leteszi a gitárját. Gyermekként könnyezem össze a ruháját, bújok a mellkasába, és szinte elveszek benne. *
- Én... annyira sajnálom, hogy megbonyolítottam mindent! Az én hibám! Bocsáss meg! * suttogom majd ölelem úgy, mintha soha nem akarnám elengedni... *

A gitáron játszott zene

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Hétf. Ápr. 29, 2013 8:26 pm

- Aha, persze. Sok dolgod... *bólogatok és egy apró mosoly jelenik meg az arcomon, de hamar el is tűnik, ahogy Lilia lehajtja a fejét. Miért nem akar a szemembe nézni? Vajon tényleg ennyi minden megváltozott? Én nem akartam, hogy megváltozzon valami közöttünk. De úgy tűnik, hogy erre előbb kellett volna gondolnom. Mennyire kellemetlen. Mikor a lány kijelenti, hogy én is hiányoztam neki, lágyan elmosolyodom, majd mikor meglátom a könnycseppet, meglepődve vonom fel az egyik szemöldökömet és törlöm le a könnycseppet az arcáról.*
- Hé, azért ne sírd el magad, most már itt vagyok! *szólalok meg és tétován nyújtom felé a karomat, hogy öleljen meg. Bár nem tudom, hogy megteszi-e, vagy inkább csak elhúzódik tőlem. Hamarosan azonban viccesre fordul a dolog, a lány anyummal és a húgommal ijesztget, mire én is elnevetem magam.*
- Hé, nem ér felhozni az otthoni dolgokat! *jelentem ki nevetve, majd hirtelen elkomorodom, ahogy a bál estéjére gondolok. Na ja, nem lenne jó, hogyha felhoznánk ezeket a dolgokat. Lili szeméről lekerül a szemüveg, majd megtörölgeti a pólójában. Tekintetem csinos, formás lábára tapad, és ismét az a tüzes vágy önti el a testemet. Megrázom kicsit a fejemet és elfordítom a lány lábáról. Nem lenne jó, hogyha most is elkapna itt a vágy és leteperném a párnák közé. Na ja, kinek nem lenne jó? ...*
- Igen, hiányoztál. *vigyorodom el, majd a vigyor lassan mosolyba fordul át. Kicsit oldalra döntöm a fejemet, és mélyen a szemébe nézek, keresve a tekintetét.*
- Miért olyan nehéz ezt elhinni?

Hey Babe... Give me one more night!

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Hétf. Ápr. 29, 2013 8:13 pm

- Mert nem volt rá időm, tényleg sok dolgom volt! Bocsi... * mondom zavartan, majd sütöm le a szememet. Nem akarom, hogy olvasson az arcomról, a szememből, hogy tudja mekkora fájdalmat érzek. Hiszen neki Gabyval kell boldognak lennie, nem szabad velem foglalkoznia, hiszen azzal csak a saját dolgát nehezíti meg. Fontosabb, hogy boldog legyen, hogy elfelejtse azt az éjszakát. Én sosem fogom, ez biztos, de legalább neki túl kellene lépnie. Azonban egyáltalán nem könnyíti meg a dolgokat. Keze lágyan simít végig egy tincsemen. Ujja lágyan arcomhoz ér, én pedig libabőrös leszek. Egy pillanatig a szemébe nézek, kezem kezére téved, karján támaszkodom, és ha nem állna előttem, valószínűleg a lábam nem tartana meg. Most is csak azért tartom magam, mert itt van! Nem lehetek gyenge előtte, nem mutathatom meg mennyire kétségbe vagyok esve! Az nem én lennék! Én erős nő vagyok! *
- Te is hiányoztál! * suttogom, majd egy ártatlan könnycsepp akaratlanul kis kicsordul a szememből. Kicsit hátrébb lépek, ujjammal letörlöm azt, majd felveszem a Liliás vigyoromat, és próbálom másra terelni a beszélgetést. *
- Nem pótoltál? Ennek nem lesz jó vége! Tudhatnád! Anyukád ki fog akadni! * fenyegetem meg játékosan, még az ujjamat is megemelem! *
- Sőt, lehet én foglak bemártani, és ráduszítom a hugodat! Hogy csikizzen halálra! * fenyegetőzöm tovább, majd rányújtom a nyelvemet és egy pillanatig úgy érzem semmi nem történt, ketten vagyunk csak, a legjobb barátok, és a bált csak álmodtam! Egy csodás álom volt, melyből alig akartam felébredni, mert ott a happy end várt.
Leveszem a szememről a szemüvegemet, kicsit megdörzsölöm a szemüvegemet. A mozdulatra pólóm fentebb emelkedik, nagyobb felületet megvillantva a combomból, majd miután ezt befejeztem a Jake melletti asztalra teszem azt. *
- És akkor azért kerestél, mert hiányoztam? * kérdezem meg suttogva a fiútól azt ami már percek óta foglalkoztat... Lehetséges lenne? *

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Hétf. Ápr. 29, 2013 7:57 pm

*Észreveszem a furcsa fél mozdulatot, amivel Lilia ölelne magához, de nem tudom hova tenni. Észrevétlenül felszalad a szemöldököm és úgy nézek a lányra. Tekintetében fájdalom és bánat csillan és a szívem szakad meg, hogy így látom. A tekintetünkkel ezerszer többet mondunk, mint az üres szavakkal, amik elhagyják ajkainkat. Bocsánatkérőn és kérdőn nézek rá, hiszen nem értem, hogyha mondták neki, hogy kerestem, akkor ő...*
- Miért nem jöttél át? *szegezem neki a kérdést és mélyen, behatósan nézek a szemébe.*
- Én nem pótoltam semmit. *vonom meg lazán a vállam. Kezeim még mindig a zsebembe vannak és lazán ücsörgök a fotel karfáján.*
- Azért kerestelek, mert hiányoztál. Nem sűrűn szokott úgy eltelni hét, hogy nem találkozunk, és már majdnem eltelt két hét is. Ezért gondoltam, hogy kerülsz. *magyarázom meg egészen egyszerűen a dolgot, majd felpattanok és ismét a lány elé állok, lenézve rá. Lágyan egy tincset simítok a haja mögé és úgy nézem csinos arcát. Megdobban a szívem és legszívesebben megcsókolnám a lányt. Lehunyom a szememet, és ismét elfordítom a fejemet. Igyekszem közömbösnek lenni iránta, habár iszonyat nehéz... Talán Lilia azt érezheti, hogy nem is érdekel az, hogy mi történt közöttünk, és hogy nem is foglalkozom vele. Pedig ezerszer átéltem azt a csodálatos bált és az estét, amit együtt töltöttünk. Talán többször is mint kellett volna és kétségbe esetten töltöttem a lehető legtöbb időt Gariellával, hogy ne kelljen Lilire gondolnom. De sajnos nem mindig jött össze...*

" 'Cause trying not to love you, only goes so far Trying not to need you, is tearing me apart"

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Hétf. Ápr. 29, 2013 7:47 pm

* Természetesen ő is meglepődik. Egy hosszó pillanatig csak nézünk egymásra, a másodpercek óráknak tűnnek, a napok pedig, míg nem láttam... nos olyan mint ha már több éve nem láttam volna. Szinte rácsodálkozom erős alkatára, izmaira, széles vállára, apró szakállára, sötét hajára, és csillogó szemére. Olyan mintha férfiasabb lenne, és az a baj, hogy ez mindennél jobban bejön. Megharapom a számat, ahogy megáll előttem. Kezem már lendülne előre, hogy átkaroljam, hogy hozzábújjak. Szemem lejjebb csukódik, félig lecsukódott íriszeim mögül nézek rá bánatosan. Mit csináljak most? Hogy viselkedjem, hogy ne bántsam meg, hogy magamat se bántsam, és hogy az jó legyen? *
- Aha mondták! * jegyzem meg mikor megemlíti hogy keresett egy csomószor. Most lehetne lelkiismeretfurdalásom azért, mert én nem kerestem őt, és amiért nem akartam vele beszélni. De én csak magamat védem... hiszen imádom, szeretem, és nem akarok még jobban sérüli. Itt, a Nezabar falai között más a helyzet, mint otthon. Ott nem ismert minket senki, itt azonban... *
- Kerüllek? Hát... igazából ... csak nagyon sok dolgom volt! * próbálok kertelni, hogy ne bántsam meg, és hogy ne kelljen elmondanom az igazat. Hogy "igen, kerüllek, mert szeretlek, és ha nem lehetsz az enyém, akkor legyél mással boldog, csak azt ne lássam, ne aszisztáljak már hozzá! Mert arra már nem vagyok képes!" *
- És miért kerestél olyan sokszor? Tényleg sok dolgom volt, sajnálom, meg a tanulnivaó is felgyült, még be kellett pótolnom mindent, ami kimaradt...

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Hétf. Ápr. 29, 2013 7:37 pm

*Zsebre tett kézzel rúgok bele a párnába és igazából fogalmam sincs, hogy miért is jöttem ide. Azért, hogy Gabira emlékezzek és lelkiismeret furdalásom legyen? Vagy, hogy Liliára emlékezzek és szintén lelkiismeret furdalásom legyen? Mennyire röhejes ez az egész helyzet! Legszívesebben az egyik fotelbe is belerúgnék dühömben, amikor mozgást észlelek a fotelben. Egy tizedmásodperc alatt fordulok arra, és eláll a lélegzetem, ahogy meglátom az ismerős vörös hajzuhatagot. Nem igazán tudok mit mondani, és úgy látom, hogy ő sem. Majd végül egy nyögés után halkan köszönt. Megdöbbent tekintettel pislogok rá és hallom, hogyan gyorsul fel a szívverése. És hogyan gyorsul fel az enyém. A napokban baromira hiányzott és beszélni akartam vele már párszor, de soha nem találtam a szobájában. Vagy csak azt mondták a szobatársai, ki tudja. De most végre itt van, azonban nem is nagyon tudom, hogy mit is mondjak, mit is kellene mondanom, és hogy ő mit is vár el tőlem. Határozottan indulok meg felé és állok meg előtte néhány centivel és nézek le a szemébe.*
- Kerestelek, de... *akad el a lélegzetem, ahogy megérzem hajának és bőrének az illatát. Nyelek egyet, és kicsit elfordítom a fejemet, majd lazán leülök az egyik fotel karfájára.*
-... De soha nem voltál a szobádban. Kerülsz?

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Hétf. Ápr. 29, 2013 7:31 pm

" Ajka vadul a lányéba mar. Fogak koccannak, vér csordul, szívek dobbannak! A mozdulat oly heves, hogy nem sokon múlik, hogy ne tántorodjonak hátra és dőljenek el a virággal borított réten. Hiszen már oly régóta vártak erre a pillanatra, a békés összeolvadásra, hogy vágyaikat, érzéseiket megmutathassák egymásnak, és kiteljesedhessenek... "
* Olvasom a sorokat, majd mielőtt még hangosan felsóhajthatnék egy párna kerül a látóterembe. Egy pillanatig csak meredten nézem a lábam elé hulló tárgyat, majd rosszallóan megvonom a szemöldökömet és már készülök arra, hogy kioktassam a hülyegyereket, akinek nincs más szórakozása, mint hogy másokat piszkáljon, aki kultúráltan szórakozik. Felnézek, szám szóra nyílik, majd úgy is marad. Tátott szájjal bámulok bele a csillogó lélektükrökbe, majd a szóáradat egy nyögéssé formálódik, ami hangosan ki is jön belőlem. Egy pillanatig elfelejtek levegőt venni, majd mikor már totálisan nem hiszem el kit is látok, megrázom kicsit a fejemet, hátha kitisztul a kép. Hangosan csukom össze a könyvet, majd teszem magam mellé azt, majd pattanok fel a fotelből és állok meg mellette. Pólómat idegesen húzgálom lefelé, hogy minél többet takarjak hosszú lábamból - milyen szégyenlős lettem pár nap alatt!
Ijedten nézek a fiúra, majd arcomra halvány pír ül, hajam sötétebb vörösre vált. Kezdek hozzászokni ahhoz, hogy mostanában random változtatok meg magamon valamint attól függően hogy milyen érzések kavarognak bennem. *
- Szia Jake! * nyögöm ki nagy nehezen, majd toporogni kezdek... úristen... *

Will he come back? No one knows, I realize, It was only just a dream...

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Hétf. Ápr. 29, 2013 7:11 pm

*Mióta megérkeztünk, nem láttam. Biztos vagyok benne, hogy kerül. Az óráknak idénre vége van, így ott már nem tudok összefutni vele. Már vagy háromszor kerestem a szobájában, de mindig azt mondták a szobatársai, hogy nincs bent. Egyszer pedig megkaptam, hogy nem akar látni. Miért nem?! El akar felejteni az az este után? Én nem akarom elfelejteni, nekem szükségem van rá. Nem akarom, hogy kerüljön és hogy ne kommunikáljon velem. Céltalanul kóborlok, zsebre tett kézzel. Egy laza, zöldes buggyos nadrág van rajtam, egy fekete sport cipő és egy szürke kissé feszülős póló. Pulcsit már régen nem hordok, bár úgy érzem, hogy hiányzik. Nem, ami hiányzik, az Lilia társasága. Amint meglátom, hogyhol járok, felsóhajtok és megcsóválom a fejemet. A Társalgó. Sok emlék köt ide, Gabival és Lilivel kapcsolatban is, és összeszorul a szívem. Természetesen az első utam a barátnőmhöz vezetett, de úgy érzem, hogy valahogy sejti, hogy történt valami ez alatt a két hét alatt, míg távol voltam. Persze jól megvoltunk, meséltem neki, de nehezményezte, hogy nem vittem el magammal. Igen, jobban belegondolva az lett volna a logikus megoldás, hogy a barátnőmet viszem haza, és nem azt a lányt, akihez baromira vonzódom, és aki a párjaként mutat be a szüleinek. Sóhajtok egyet, a vállammal lazán benyomom az ajtót és besétál. Lehajtott fejjel rúgok bele egy párnába, ami a fotel előtt áll meg...*

"My friends think I'm moving on But the truth is I'm not that strong..."

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Hétf. Ápr. 29, 2013 6:41 pm

* Már eltelt két hét, én pedig még mindig nem beszéltem vele. Határozott voltam, és meghúztam azt a határvonalat, melyet nem akarok átlépni, ebbe pedig beletartozott az is, hogy most már csak hajnali 6kor vagyok hajlandó lemenni reggelizni, mikor nincs még ott senki, és a vacsorát is inkább a szobámban fogyasztom. Minden jellegű testi kontaktust kizártam az életemből, amihez köze van neki, és engem is érint. Nem akarom látni, nem akarok vele találkozni, beszélni, egyszerűen nem akarom hogy nehéz legyen, hogy kellemetlen legyen! Hiszen nem tudom hogyan is reagálhatnék. Hogy legyek vele, ha nem érhetek hozzá? Ha nem foghatom meg a kezét, ha nem csókolhatom puha ajkát? Egyszerűen képtelen vagyok arra, hogy levegőnek nézzem, hogy úgy tegyek, mintha nem történt volna semmi! Imádtam annak az éjszakának minden egyes pillanatát, és én balga még azt is megvallottam hogyan érzek iránta. Akkor nem találtam kellemetlennek, most azonban már bánom nagyon is. Hiszen választ nem kaptam, ami természetesen egyet jelent az elutasítással. Bár tény, nem én vagyok a barátnője, nem engem kell szeretnie.
És ami ennél és mindennél rosszabb! Két hete nem bírok tükörbe nézni, egyszerűen nem bírom saját magamat. Hiszen én egy r*bancként viselkedtem, aki más pasiját elszereti! Hol van ez a régi Liliához képest? A világ elromlott, és vele együtt én is. A romlottság perifériáján sétálgatok, és fél lábam már bele is veszett a fertő semmilyébe.
Hatalmas lendülettel nyitom ki a társalgó ajtaját. Meztelen talpam hangosan csattog a fa padlón, majd iszonyatosan rövid nadrágom szinte ki sem látszik óriási pólóm alól. Hajamat csak lazán felfogtam a tarkómra, egy-egy tincs kuszán kikandikál belőle, és jó pár szabadon szállíngózik. Kezemben vastag könyvet szorongatok, ami természetesen egy romantikus mű. Igen, imádok szenvedni!
Lassú mozdulattal a legpuhább fotelbe huppanok, törökülésbe tornázom magam, felveszem a szemüvegemet, majd a könyvet az ölembe helyezen és elmélyülten olvasni kezdek. Mikor a szerelmesek az első csókban összefornak a könyv szerint, halkan szipogni kezdek. Miért is kellett nekem ezt tennem?! És vajon az ő történetük is ilyen borzalmasan tragikus?
Ujjammal megtörlöm a szememet, majd folytatom az olvasást, még azt sem veszem észre, hogy nyílik a társalgó ajtaja... *

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Szer. Ápr. 17, 2013 7:05 pm

*Pedig nem lenne nagy látvány - megütne valakit, utána órákat, sőt, napokat töltene azzal, hogy bocsánatot kér. Százszor. Ezerszer. Milliószor. Ameddig rá nem kiabálnak, hogy ugyan hagyja már abba. Meg még utána is.* - Nem hiszem, hogy aki húsz éve ilyen, azt annyira meg lehet nevelni. Na meg... hogyha eleve ilyen, és ez a jelleme... annak nincs értelme, hogy "megneveljem", és akkor már ne is ő legyen. És ismerem a lányokat, egyáltalán nem fog meglepni. *Ingatja a fejét. Azt is látta, hogy Mike pasijait is lenyúlták a bálon, pedig ők elvileg akkor már hivatalosan jártak, ez mégsem állította meg a lányokat.* - Az igazság az, hogy nem hiszem, hogy érdekelnék őt... de fene tudja, lehet, hogy én lepődnék meg. És hidd el... nem veszi észre magát. *Jelenti ki, elhúzva a száját. Az utánadobásra nem reagál, az is afféle megütés-kategória.* - Készülget, de nehezen. Valahogy nem jön hozzá az ihlet. Igazából két verziót már megírtam szinte teljesen, de egyikkel sem vagyok elégedett. *Mondja, aztán a filmre bólint.* - Oké, menjünk. *Egyezik bele rögtön, és alighanem akkor el is másznak filmezni. A kakaóját persze viszi.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Szer. Ápr. 17, 2013 6:58 pm

*Jót mosolyog a válasz hallatán. Azért arra nagyon is befizetne, hogy valaki annyira fel tudja húzni Eddie-t, hogy ténylegesen meg is üsse. Még nem igazán látta kikelni magából, na nem mintha ő maga kelt volna már ki magából valamikor is, úgy istenigazából.* -Szóval kissé szétszórt és fura, neveld meg. De tényleg nem tudom, majd meglátod, hogy mi lesz, az tuti, hogy állati helyes, ha nem tudsz mit kezdeni vele, ne lepjen meg, ha a lányok egymást félrelökve állnak neki rányomulni, már a bálon is hallottam, hogy mennyire megnézték maguknak. *Hát igen ismerik már annyira Lory-t és Andie-t, hogy nem kifejezetten jönnek zavarba, ha valakire rá kell mozdulni és ritkán fogják vissza magukat.* -Azért az tényleg genyó dolog, hogy faképnél hagy, dobj utána valamit, vagy... kiálts rá, hogy vegye észre magát, nem is tudom, ilyesmi. *Aztán a füzetre pillant, amit már érkezés óta szorongat a srác.* -Azon mi készül? Ugye készül valami? *Van tippje, hogy dalról van szó, ő is szereti így kifejezni magát, és Eddie-t is úgy ismeri. Lehet, hogy éppen erről az Owenről komponál. A végén csak sóhajt egyet és az eddigi szorongatott bögréje utolsó kortyát is felhörpinti.* -Igazad van, tudom, de marha nehéz befolyásolni ezt az egész idegeskedés dolgot. Azért próbálkozom, tényleg, csak tudják, hogy milyen vajon, és nem lepődnek meg rajta, hogy ha izgulok. *Kicsit beletúr a hajába, megigazgatás céljából főleg, meg afféle pótcselekvésként is.* -Te Eddie, nem nézünk meg egy filmet? Nincs kedvem még felmenni igazából, és bár papucs van rajtam, de csak átjutunk így is a palotába. Nem is tudom mit, választhatsz. *Fel is áll, még kérdőn pillant persze a másikra, hogy mennek-e, de általában nem kell a srácot hosszan rábeszélni.*