Társalgó - Központi terem

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Csüt. Aug. 02, 2012 5:14 pm

First topic message reminder :

*Nem pontosan tudja még, hogy ki az új diák, ki a régi, aki mondjuk bliccelt az óráiról, és ki az, aki új, és Fellah Akadémiáról érkezett, de van egy olyan sejtése, hogy akihez odalépett, a tüzes leányzó, Fellah-i lehet. A lángok, a tűz elalszik, na de nem csak Flame alatt, hanem körbe a falakon, és mivel a föld alatt vannak, ezért hirtelen vaksötét támad. Nem nagyon esik kétségbe, a szemöldöke felszalad, furcsa félvigyor kerül az arcára, kicsit rosszalló, de hogyha újra felgyúlnak a fények, szépen el is tűnik róla.* - Nyugalom katona, pihenj. *Mondja, ahogy látja, hogy a leányzó kissé feszeng, majd lehuppan egy fotelbe, és onnan néz Flame felé, kezével intve, hogy ő is üljön le, tényleg nem csinált semmi rosszat.* - Nincsen olyan sok diák, aki képes lenne a tűzben ücsörögve meditálni, így inkább úgy tűnt első ránézésre, hogy valami átok sújtott és szépen elégetnek, mintha csak a középkorban lennénk, csak akkor máglyán tették és nem kandallóban. Ámbár ha kényelmes ott, és nem félsz, hogy önjelölt vízmágus nyakon locsol, teljes nyugodalommal. *Pillant vissza a kandalló felé, majd kissé elmosolyodik, még egy diákot se látott ilyen aktívan erőt nyerni az eleméből. Persze a tűznél is a legfeltűnőbb, egy vízmágus csak fürdik.*

Vendég

*Nem mondhatni, hogy unalmasan telnének a napjai. Csak azzal, hogy az iskolában mászkál, és figyeli a különféle embereket, más lényeket... a reakciókat, az érzelmeket... próbál belehallgatni a beszélgetésekbe, rájönni, melyik gesztus mihez tartozik, mit jelenthet. Mivel nem nagyon tudja még, hogyan kezelje az érző lényeket, közvetlenül alig beszélget valakivel, és azt csakis akkor, hogyha az illető egyedül van, vagy hogyha a csoport legalább egy tagjával beszélt már korábban. Szóval így tengeti az óráit, és mondhatni remekül elvan a tanulási folyamatában. Viszont ahogy elhalad a társalgó mellett a labirintusban, mondhatni bekapcsolnak a mentál érzékei, kicsit kékesebbre vált a szeme - fajtárs van a közelben. Bradleyn és Natale-on kívül nem tud még másról az iskolában, és nem lenne logikus, hogy sokkal többen legyenek, így benyit, hogy megnézze, melyikük az. Natale, és egy idegen lány.* - Szervusztok. *Köszön, és beljebb sétál. Ha Nat nem kezd el pánikolni és kapálózni időben, akkor érzelemmentes arccal lehajol, puszit ad a szájára, majd bizony, ha nem hajol el, ugyanazt megteszi Dianával is. Igen, még mindig meg van róla győződve, hogy ez az üdvözlés formája, bár addig már eljutott, hogy az idegenek nem értékelik, hogyha a nyelvét is lenyomja a torkukon.* - Colin vagyok. Megzavartam valamit? *Intézi a bemutatkozást Diana, a többit pedig mindkét jelenlévő felé.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Feb. 03, 2013 9:32 pm

*Követi a tekintetével a kéz útját, ösztönös ez a részéről, és meg is akad a tekintete a sebeken. Furcsa, elvégre bármilyen alapszintű gyógyító el tudná ezeket tüntetni... valamiért viszont úgy fest, Diana nem akarta, hogy eltűnjenek. Mivel gondolja, elég egyértelműen, hogy a lány van annyira okos, hogy tudja, hogy egy egyszerű varázslattal meg tudja gyógyítani magát, ezért inkább nem is kérdez rá. Minden bizonnyal oka van, bár Natale logikusabb fele nem tudja megérteni mi lehet jó, ha megmarad a seb. Emlékeztetőnek, talán. Esetleg ha valaki ostobaságot csinált, hogy ott maradjon örök mementóként, hogy ne tegye meg megint. Igen, talán így tudja elképzelni, hogy miért. A kifejtésre bólint.* - Értem. *Ez megmagyarázza a mentálos viselkedését is a lánynak, aki tovább kérdezősködik, mire elgondolkozik egy kicsit.* - Talán. Ha biológiai az oka, akkor nem biztos, hogy meg tudom találni. Ha esetleg trauma okozta, vagy valami hasonló, esetleg valaki mentális falat épített a fejedben, mert hallottam már ilyesmiről, akkor azt nagy valószínűséggel igen. *Mondja, elvégre azért nem képes bármire, de ha mélyen belemászna, akkor nagyobb következtetéseket képes lenne levonni. Pontosabbakat. Aztán a következő kérdésre megrázza a fejét.* - Nem, ez egy teljesen különálló faj. Mint ahogy tünde sem lehetsz csak úgy. Vagy hiába varázsolnál magadnak szárnyakat, attól nem lennél angyal. Valamikor régen a mentálok határozottan érző, szenvedélyes lények voltak, legalább olyan temperamentumosak, mint az elementálok, de aztán úgy döntöttek, ez túl veszélyes, és elnyomták az érzelmeiket. Ma már a mentálok legnagyobb része elszigetelve, érzelmek nélkül él.

Animágus alakja: Házi kaszáspók · Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Feb. 03, 2013 9:21 pm

*Összehangolódni. Talán a legrosszabb ötlet, ami neki is megfordult már a fejében. Ismét nemet int, s természetesen azonnal kifejti mire is gondol. Az, hogy a fejében járnak, nem zavarja. Az okozna benne űrt, ha nem tudná meg, hogy mit találtak. Kicsit önkéntelenül rebben meg a keze, de azonnal, tudatosan visszakényszeríti. Ha Natale követi a kéz lehetséges útját, megláthatja a felkarok belső oldalán húzódó vágott sebeket. Diana valószínűleg meg akarta érinteni -talán megvakarni?- ezeket a sebeket, de végül visszafogta magát. A magyarázatra koncentrál, de válaszát egybefűzi a később elhangzottakkal.*
-Soha nem éreztem érzelmeket. Néha mintha éreztem volna egy-két árnyképet, de utólagosan kielemezve mindig valamiféle önbecsapás áldozata lettem. Épp ezért nem akarom összekötni az elménket. Bár társalogni tökéletesen tudnánk, az egymásra hangolódás kisütné Ludo agyát. A kutya érzelmekből létező lény. Ha megtapasztalná, milyen abszolút érzelmek nélkül, először összezavarodna, majd később valószínűleg elpusztulna. Soha nem fogja elérni azt a fejlettségi szintet, hogy megértse az érzelmek nélküli létet. Visszatérve rám. Mit tudsz megállapítani, ha szóban is biztosítalak arról, hogy nem zavar, ha az agyamba tekintesz? Meg tudod állapítani a betegség gyökerét? *Figyelmesen jegyzetel agya egy zugába a mentálokról. Érdekes lényeknek tűnnek. Egy valami azért szöget üt az ő fejében is.* -Azt mondod: "Az érzelmeiket teljesen elvetették maguktól, csak a hideg logika alapján működnek." Ezek szerint valaki dönthet úgy, hogy mentál lesz? Avagy mindenképpen kell legalább egy mentál felmenőjének lennie? S ha igen, milyen rokoni fokon?

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Feb. 03, 2013 9:07 pm

*Arra, hogy Diana nem teheti, picit félrehajtja a fejét, és egy pillanatra valami olyasmi fut át a fején, hogy esetleg kegyetlenségnek tartaná elnémítani a kutyát, vagy valami. Azt már észrevette, hogy az emberek mennyire tudnak ragaszkodni az állatokhoz... gyakran talán jobban is, mint a többi emberhez, ami azért furcsa. Még egy mentálnak is. De aztán végül megkapja a magyarázatot, ami viszont teljesen logikus, hát Nat megint bólint.* - Valóban, ez már érthető. Bár hallottam olyan mágiákról, amivel rá lehet hangolódni egy állat gondolataira. Esetleg az nem működhetne? Akkor esetleg nagyobb távolságokból is tudna telepatikusan üzenni, és nem kéne visszarohannia hozzád az információval. *Fejti tovább a gondolatsort. A csillanást meglátja, de nem tudja hová tenni. Kíváncsiság? Lehet, elvégre még több kérdést tesz fel a lány.* - A teória az volt, hogy mentál vagy. *Mondja ki immáron kertelés nélkül.* - Viszont ennek az ellenkezőjéről bizonyosodtam meg. Nem másztam bele túlzottan az elmédbe, de néhány konzekvenciát le tudok vonni. Vagy tökéletesen tudod irányítani az érzelmeidet, vagy valamilyen okból nem tudod kifejezni őket. Esetleg ki sem alakultak teljesen. Mint mondom, ezek közül nem tudom melyik a helyes. *Azért a személyes szféra meg van, és nem akarja teljesen feltúrni Diana elméjét. Elvei azért vannak.* - A mentálok a nevükből sejthetően nagy mentális erővel rendelkeznek, a velük egykorú nem-mentál származású mágusok sose érhetnek el akkora mentális hatalmat, mint ők, csak álmodhatnak róla maximum. Az érzelmeiket teljesen elvetették maguktól, csak a hideg logika alapján működnek.

Animágus alakja: Házi kaszáspók · Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Feb. 03, 2013 8:50 pm

*A bólintásra szeretne elmosolyodni, de még csak meg sem rándul a szája sarka. Pedig nagyon sokat gyakorolta a tükör előtt. Rémes, hogy mentalistaként sem tudja annyira irányítani a saját agyát, hogy adandó alkalommal parancsra ellentétesen cselekedjen majdnem 20 év berögződésnek. A némítóbűbáj gondolatát alaposan átelemzi, végül lassan, tagadóan int a fejével.*
-Nem tehetem. Pontosabban tehetem, de nem fogom megtenni. Neki, saját magának kell megértenie, miért kell bizonyos esetekben hallgatnia. Ha elnémítom, nem tud információt átadni, amikor szükséges. Ha váltogatom némítás és beszéd közt, értékes másodpercekre vonja el a figyelmemet. Megtöri a folyamatos koncentrációt.
*A teóriára mintha valami megcsillanna a szemében. Egyetlen pillanatra. Mohóság. Ez a szó jut azonnal eszébe, hiszen ennek az érzelemnek az árnyképe tölti be az agyát. A titkokba burkolt válasznál sokkal többet akar hallani. Legalábbis így gondolja. Tudást soha nem utasít vissza, szóljon az bármiről, akár még kuglófsütésről is.*
-Mi a teória? Mi az antitézis? Mi a konzekvencia? *Mentál. A szó furcsán cseng annak értelmében, hogy egy fajra vonatkoztatják. Pontosan olyan bizarr módon hangzik, mint amikor valaki az "angyali"-t használja egy emberre. Képzavart okoz.* -Értem. *Mondja tömören.* -Bővebben is beszélsz róluk? Mit lehet róluk tudni?

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Feb. 03, 2013 8:38 pm

*Hát igen, de az emberekkel ellentétben a mentálok ha tartanak is állatokat, nem ilyesmiket, mint kutya, vagy macska... hanem hasznosabb haszonállatokat. A kutyákat is maximum tényleg szolgálatra, és nem társnak, így nem csoda, hogy nem nagyon tanulták meg a kutyák érzelmeit sem. És hogy Nat beteg... emberek számára minden bizonnyal furcsa. Mentálok között pedig egy selejtes darab. Hiba a mintán, a hálón, aminek tökéletesnek kéne lennie. És még csak nem is ő akarta, hogy így legyen. Figyeli Diana szavait, és tömören bólint, hogy érti, és nem is tud mit hozzáfűzni. Varázstalanok közé valóban nem viheti így.* - Némítóbűbáj, ha mugli településre mész? *Kérdezi, elvégre talán ezzel be lehetne fogni úgymond a kutya száját átmenetileg. Aztán Diana rákérdez, hogy mit keresett, mit talált, Natale pedig csak visszanéz rá, felemás tekintetében nyoma sincs a kék villanásnak.* - Utánanéztem egy teóriámnak, és a választ meg is találtam. *Mondja, kifejezéstelen hangon. Nem látszik az arcán, de a válla mintha kicsit elernyedt volna, a testtartása. Megkönnyebbülés. A lány nem mentál, de nem is túlérzelmes ember, hogy kiakassza Nat érzelmeit. Elég jó kombó.* - Mentál. *Javítja ki Dianát.* - A mentálok egy faj. Ember, tünde. Angyal, démon. Mentál, alakváltó. Elég kevés tanulmány van a mentálokról, mert elszigeteltebbek az egyéb fajoktól, mint a tündék.

Animágus alakja: Házi kaszáspók · Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Feb. 03, 2013 8:19 pm

*Követi tekintetével a másik pillantását, és próbálja felmérni, mit gondolhat a kutyáról. Tény, hogy a kutya egy igen emberközeli faj, ami nem is csoda, hiszen emberek tenyésztették ki emberek számára. Egyfajta kicsi emberek, emberi mimikával és embereket idéző érzésekkel. Láthatóan a csalódottság kicsit megzavarja a másikat. Mintha szánná... de nem. A másik arca gyorsan hűvössé válik, kicsit szokatlanul idegenné is. Talán ő is beteg. Most valami öröm-félét kellene éreznie, hogy önmagához hasonlóval találkozik; esetleg valami bánat-szerűt, hogy mások is ettől a kórtól "szenvednek". A kérdést engedi átfolyni magán, megrágja, s a lehető leg mérlegeltebben válaszol.*
-Pár momentumban elvárásokon felül teljesít. A nyelv úgy ragad rá, mint egy valódi gyermekre, a szabálykövető magatartásban mérföldköveket ugrik, és végtelen benne a teljesítési vágy. Ellenben pár dolgot nem akar megérteni vagy megtanulni, ilyen például az, hogy nem mehet csak úgy oda ismeretlen emberekhez, és főképp nem beszélhet hozzájuk, csakis engedéllyel. Varázstalanok által lakott településbe nem vihetem így magammal.
*A felvillanást nem veszi észre, bármennyire fürkészi a másikat, de a tapogató ujjakra azonnal reagál. Nem hevesen, nem követelőzőn, üresen, mint eddig végig.*
-Mit kerestél? *Természetesen az agyára gondol.* -S mit találtál? *A könyv a mentálokról szól, amit elsőre úgy értelmez, mint valami nyelvbotlást.* -Úgy érted a mentalizmusról? Nem, valószínűleg nem. Mentálok... Még soha nem hallottam ezt a szót ebben a ragozásban. Mit jelent pontosan?

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Feb. 03, 2013 8:07 pm

*Még az emberi érzelmeket se érti igazán, az ő testtartásukat és mimikájukat se tudja olvasni, kutyákét meg pláne nem... de azért az feltűnik neki, ahogy egyre lassabban csóválja a farkát, és egy pillanatra valami szúrná a torkát, hogy nem jó érzés látni a kiskutya... csalódottságát? Szomorúságát? Végül elfordítja a tekintetét a kiskutyáról, hogy elzavarja a torokszorító érzést, és inkább Dianára néz. Az igazat megvallva a lány kifejezése megnyugtatóbb, hiszen számára megszokott érzelemmentesség ül rajta. Túlzottan is megszokott... lassan bólint a magyarázatra.* - Érthető. És jól haladsz? *Kérdezi, mindenféle érdeklődés nélkül a hangjában, de hát ha kérdezi, akkor minden bizonnyal valamennyire érdekli a válasz, nem? Még ha nem is lehet leolvasni róla. A kérdésre visszanéz a könyvére, és egy picit az arcát el is takarja a félhosszú fekete haja, és így alig-alig látszik, ahogy a szemei egy pillanatra kéken villannak fel. Túlságosan is érzelemmentes a lány, le kell ellenőriznie, és Diana mentalistaként talán picit érezheti, mintha valami átsuhanna az elméjén, ami erősebb, mint az ő mentális ellenállása. Nem... nem mentál a lány.* - Nem az én könyvem, könyvtári könyv. És mentálokról. *Válaszol tömören.*

Animágus alakja: Házi kaszáspók · Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Feb. 03, 2013 7:50 pm

*Szegény kiskutya; ennyi erővel facebookozhatna is, hiszen játékfelkérése hasonló módon pattan le a mentálról. Pedig ő még botot is hozna, hogy aztán valaki eldobja neki. Kicsit lassabban csóválja a farkát, és láthatóan szomorúan ejti le a fejét. Diana üres hangon szól le a kisállatnak.*
-Holnap újra játszunk. Pihenj! *Natale felé fordul.* -Nem, nem daimón. Egyszerű labrador, akit beszéddel áldott meg az evolúció. Aurornak készülök, őt pedig arra képzem, hogy a lehető leghasznosabb társ legyen a küldetések alatt. Parancskövetés, nyomolvasás, önálló gondolkodás és döntéshozás, ha úgy hozza a helyzet. Ha minden jól megy, 1-2 éven belül már bevethető lesz éles helyzetekben is. Jelenleg még nem tart ott, hogy a rettegésen kívül mást is átérezzen, ha éles helyzetbe kerül.
*A könyv borítóját nem láthatja, ezért tekintete elidőzik a sorokon, amiket pontosan fejjel lefelé lát. Mivel nem hallot még a mentálokról, nem igazán tudja összerakni, hogy miről is szól pontosan a könyv azon lapja, amit lát.*
-Miről szól a könyved? *Kérdezi hasonló, egykedvű egyszerűséggel.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Feb. 03, 2013 7:39 pm

*Nem tűnik fel neki, hogy követik, egyszerűen nem terjeszti ki annyira a mentálhálóját, hogy bemérje őket, alapjáraton meg nem érzékeli Dianát, hiszen nem egy fajba tartoznak, és nem is alakváltó a lány. Ezért teljesen nyugodtan, gyanútlanul sétál a könyvtártól a központi teremig, ahol kényelmesen elhelyezkedik... majd hirtelen egy kutya szólítja meg. Felkapja a tekintetét, és szinte pislogás nélkül néz a kutyára... nem, nem csodálkozva, bár egy kis kíváncsiság fúrja az oldalát, de egyelőre elhessegeti. Aztán megjelenik a lány is, mire felnéz, és végre pislog.* - Ezek szerint nem daimón? *Kérdezi, elvégre ismeri a daimónokat, tudja mik azok, bár sok értelmét sosem látta... csak több célpont. Nagyobb veszély. Nem logikus. Persze, társaságot jelent, de a mentálok nem arról híresek, hogy társasági lények.* - Natale Carrie. Mire tanítod? *Nincs érdeklődés a hangjában, egyik keze még a könyv lapjára van fektetve, ujjával jelezve a sort, ahol éppen járt. De most átmenetileg Dianára figyel, a kutya játékra hívására nem is nagyon reagált, így mire erre rájön, visszafordul a kutyához.* - Nem gondolom, hogy én lennék neked a jó játszópartner.

Animágus alakja: Házi kaszáspók · Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Feb. 03, 2013 7:28 pm

*Egész nap Vennel gyakorlatozott. A kutya messze felülmúlta a várakozásait, hiszen nem csupán egy beszédre képes, kényes, gyermeteg ebecske, jó kiképzéssel valódi nyomozókutya lehet belőle. Nagyon gyorsan nő, már nem is tűnik annyira kölyöknek, bár a teljes testméretének a felét sem érte még el. Jól begyakoroltan vezeti maga mellett, s most épp azt tanítja, hogyan kövessen meghatározott szagokat. Először biztos alappal kezdenek, lássa, hallja és szagolja is a követendő személyt. Később majd szépen leadnak minden más érzékszervből, marad a szimpla szaglás. A folyosón ilyenkor már kevesen vannak, ami érthető, hiszen vasárnap este van. Vizesek és fáradtak, eddig kint voltak a zuhogó hóban, de ahogy leszállt az éjszaka, egyre fagyosabb lett a szél, s végül Venn kérte, hogy jöjjenek be.*
-Ez az utolsó mára, ígérem. *Mondja a kutyának lassan, higgadtan.* -Látod azt a srácot, Ludo?
-Nem Ludo!! Látom.
-Szimatold meg a levegőt, keresd az ő szagát! Próbálj igazodni ahhoz az úthoz, amin halad!
-Próbálom.
*Így esett meg, hogy egészen a Központi teremig követik Natale-t. Itt a gyakorlatnak vége is szakad, hiszen a célpont nem halad tovább semerre. Jelez is a kutyának, hogy indulnak, de Venn-t nem lehet csak úgy utasítgatni. Azonnal hozzá szalad, lelkesen leül előtte -legalább nem ugrik fel-, s farok csóválva, kicsit csaholva kiált fel neki.*
-Szia! Én Venn! Játssz velem!!
*Diana vesz egy nagy levegőt. A hiperaktív kutya kiképzése messze nem olyan egyszerű, mint ahogy néha tűnik. Lassan ő is odasétál, de nem parancsol rá Venn-re. Megvárja, míg a számára idegen reagál a kisállatra, addig hidegen, érzelemmentes tekintettel fürkészi. Végül lassan, csöndesen megszólal.*
-Szia. Diana Lunitech vagyok. Bocsánat a kutyámért. Még tanul.

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Vas. Feb. 03, 2013 7:13 pm

*A nyugalom termét nagy ívből elkerüli, és végül a központi keretben köt ki. Még sem annyira nagy ívben. Fogalmazzunk úgy, hogy a tegnap este eléggé felkavarta, és nagyon sokáig aludt utána. Mármint, mert későn tudott végre álomba merülni utána. Nem tudja hova tenni alapból az érzéseit, kavar van, zűrzavar, és a fenének kellenek ilyenek. Fekete haja kicsit kezeletlenül lóg az arcába, ahogy hátradől, és csak néz maga elé, az egyik tankönyvet lapozgatva. Az igazat megvallva más fajok feljegyzéseit olvassa a mentálokról, ki tudja, talán kívülállók jobban rájöttek, mi az oka az érzelmek spontán felébredésének, és lehet-e ellene valamit kezdeni. Egyelőre sok sikerrel még nem járt, de ez még csak az első könyv, amit kihozott a könyvtárból, és ebben sok mindent nem talált még. Említenek bájitalokat, amikkel átmenetileg le tudták nyomni az érzelmeket, de záros határidőn belül hozzászokott a szervezetük, és nem lehetett többet elnyomni, szóval ez nem opció. De azért törökülésben ül, pulcsija kicsit láthatóan nagy rá, a cipője a földön, a könyv az ölében, és csak lapozgatja, olvassa.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Szer. Jan. 30, 2013 11:48 am

- Ki tudja, talán már ők jobban beilleszkedtek, vannak itt kapcsolataik. Elvégre Elijahval is eljött az a Thalia nevű lány pedig ő nem is volt Fellahs soha. Talán Aewynek meg a többieknek is vannak már kapcsolatai. Majd idővel nekem is. *Bizakodik, halvány mosollyal. Ahhoz mondjuk kezdeményezni is kéne beszélgetéseket, és most is Flame-el ül itt. No mindegy, majd legközelebb. Vagy megkeresi Maddie-t. Ja, hogy ő is ex-Fellahs... bár legalább ő is csak most csöppent bele az egészbe, pont mint Zoe. Talán majd az angyal fog tudni tippet adni Zoénak, hogy mégis hogy álljon az emberekhez. Meg egyéb lényekhez.* - Az biztos, hogy vegyes társaság. Elvégre... hozzám hasonlóak is vannak itt. *Mondja halkan, megmasszírozva a homlokát, mióta először tette be a lábát a birtokra, még Elijah segítségével, hogy meggyógyulhasson, már akkor érezte, de mióta beköltözött véglegesen, azóta egyre biztosabb, hogy vannak egyebek az ő fajából. Hogy Vadászok vannak-e... azt még nem tudja, fogalma sincs, de hogy francoskák vannak, az is biztos. Nem is kevés, ha csak így alapból érzi a rezgéseiket.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Szer. Jan. 30, 2013 10:30 am

*Szívesen veszi Zoe társaságát, valahogy sokkal barátságosabb, mint bármelyik másik itteni diák társasága, pusztán attól, hogy egy darab a múltjából, és azokból a végtelen sivatagokból. A kérdésre elneveti magát. Költői, nem válaszol rá, csak a fejét ingatja.* -Valahogy mindenki elkerüli a többieket.. Lehet, hogy a vérünkben van a bújkálás? *tesz fel egy félig költői kérdés, inkább csak hangosan, félhangosan gondolkozik. Aztán végighallgatja a lány szavait, és néhol biccentget, bólint, néhol félmosolyra húzza a száját.* -Azt hiszem, pontosan értem. Te nagyjából ott tartasz, ahol én tartottam, amikor először idekeveredtem. Bár, emgvallom neked, hogy most se sokkal jobb a helyzet. Egy-két diákkal ismerkedtem meg, lettem jóban, de semmi több. Azt hiszem, nekünk ez egyáltalán nem fog könnyen menni.. *mély levegő, nagy sóhaj.* -Eléggé vegyes ez a társaság, ahogy nézegettem. És az is biztos, hogy órákon nem lehet ismerkedni, viszont vannak olyanok, akikkel érdemes kezdeni. Bár azt hiszem, neked ehhez jobb érzéked van. *toldja mellé, hiszen tudja, hogy Zoe sokkalta jobban ismeri az embereket, mármint, a megérzései jobbak, valahogy jobban látja át a másikról, hogy azzal érdemes-e szóba állni, vagy sem.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Szer. Jan. 30, 2013 10:19 am

*Biccent arra, hogy Flame megvárja, ezek szerint nincs semmilyen sürgős dolga. Ez mindenképpen jó, legalább van társasága egy kicsit, na, ráadásul olyasvalaki, akit ismer. A meghajlást persze viszonozza, majd leül.* - Van valaki, aki nem szereti a teát? *Mosolyog halványan, költői kérdés, persze, hogy tudja, hogy van. Arra, hogy rég látták egymást, csak biccent egy kicsit.* - Valahogy minden régi Fellah diákot elkerültem mióta én is ide kerültem. Nem tudom hogy sikerült. *Ingatja a fejét, majd elgondolkozik.* - Merre jártam... megpróbáltam felmérni a terepet. Nevezhetsz paranoiásnak is, de az Akadémia, meg az oázis után... *Nem fejezi be, de érezhető, igen, kicsit paranoiás, mint egy veterán, elvégre hónapokig volt ő ott az oázisban, a blokád alatt... Flame a többiekkel együtt csak a végén jelent meg, ő hónapokig volt ott, a stressz, az állandó nyomás... nem csoda, hogy nehezen heveri ki. Már ha valaha ki is fogja.* - De úgy igazából nem ismerkedtem annyira itt másokkal. Sőt, igazán nem. *Vallja be, tudja, hogy ez stratégiailag megint nem a legjobb dolog, ugyanis nem ártanának szövetséges-szerűk, és nem csak a Fellahos diákok... de hát ez eddig így alakult.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Szer. Jan. 30, 2013 9:31 am

*Amikor ismerős nyelvet, és ismerős hangot hall, azonnal szélesen elmosolyodik. Beilleszkedni? Flame? Dehogy! Nincs elég beszélgetés Zacharyval, csak egy félszeg félígéret, hogy majd ismerkedik. De a hely, a szokások, a végtelen arab sivatag hiánya.. Kellőképpen felőröli, de a tündér csalogatás valahogy eltereli a figyelmét. Amint Zoé belép, valahogy minden ismét rázúdul.* -Megvárlak, nem futok sehova. *csukja be a könyvet, arabul felelve a lánynak, miközben kihúzza magát. A visszarkező teára elmosolyodik, és néhány pillanatig csak nézi a bögrét, majd finoman meghajol, köszönet nyilvánításképpen, ahogy az araboknál ez szokás.* -Nem is tudtam, hogy van még valaki, aki tudja, hogy szeretem a teát.. *időzik el, majd vesz egy mély levegőt, és szépen átkölzöik egy szomszédos fotelbe, a tűzcica meg ottmarad a kandalló előtt, ott nyúlik el, gömbölyödik össze, és élvezi a forróságot.* -Rég láttalak. Igazából, majdem mindenkit rég láttam.. Merre jártál? *igazából ebben a kérdésben benne lappang néhány másik is, mint, hogy, bújkált-e, miért, hogy érzi itt magát, sikerül-e a billeszkedés pusztán a helyre, talált-e valakit.. Zoe pedig azt hall ki belőle, amit szeretne.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Szer. Jan. 30, 2013 9:21 am

*Már hosszú idő telt el azóta, hogy Zoe is kénytelen volt most már ide járni. Annyira... idegen az egész. A többi Fellahos diáknak talán már volt ideje hozzászoknia a változáshoz, hogy a sivatagi kitérő után visszatérjenek a Nezabarba... de Zoénak ez az első. Amikor áttört a blokádon sok ideje nem volt felmérni az iskolát, találkozott akkor Elijahval, meg Lirian meggyógyította, de ennyi. Miután visszatértek ide, akkor jött a "na és most?" effekt. Aztán elkezdett beilleszkedni, mert muszáj. Órákra járni, legalábbis elméletire. Bolgár nyelvbe jobban belemélyedni, mert bár válaszolni tud azon a nyelven, bosszantó, ha nem tud társalgást kezdeményezni, csak folytatni. Illetve angolul még megérteti magát, de azért na. Amikor benyit a társalgóba, az öltözéke teljesen szokványos - fehér póló, drapp nadrág, túrabakancs, és most még a nyílvesszői sincsenek vele. Megtorpan, amikor meglátja Flame-et, elmosolyodik, és arabul köszön.* - Szia. Egy pillanat, és jövök. *Mondja, és átsiet a szomszédos konyhába, és valóban, pár perccel később két bögre teával jön ki, egyet letéve a másik lány elé, majd helyet foglal az egyik fotelben.* - Jó, hogy látlak.

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Szer. Jan. 30, 2013 8:18 am

*A kandalló előtt ül, egyik kezét a tűzben nyugtatva, törökülésben, az ölében egy könyvvel. Másik kezére éppen a fejét támasztja, finoman oldalra dönti a fejét, és úgy olvasgatja, néha lapozgatja az ölében nyugvó könyvet. Elhatározták Noellel, hogy bizony, ők elmennek tündéreket csalogatni, úgyhogy idje, hogy minél többet meg tudjon róluk, meg arról a helyről, ahol Nellondban látták őket. Benti ruhában van, rövidebb nadrág, saru, ujjatlan felső, könnyed, drapp színű ing, hajában ott a virág, és persze az övéről most is lelógnak a meteorok, amik békésen pihennek a földön. Kihúzza kezét a tűzből, finoman összedörzsöli két tenyerét, majd a mellette pihengető tűzmacskára sandít. A macska tüzes kinézete egészen megmosolyogtatja, most is, mint mindig. Végigsimít a lángoló állaton, majd nyújtózik egy nagyot, és visszamélyed a könyvbe.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Szomb. Jan. 12, 2013 9:49 pm

*Az emberek egy fajtája. Ilyennel már találkozott, meg is nyugszik. Ezek szerint az orosz egy nagy halom ember, saját kultúrával, nyelvvel és területtel. Kicsit furcsállja ugyan, hogy az emberek miért akarnak ennyire elszeparálódni egymástól (Még a házaikat is kerítéssel veszik körbe!), de rájuk hagyja. Egy egész világot nem tud egyetlen tünde megváltoztatni, kivéve, ha kényszeríti őket, az meg végleteik taszító, elszomorító gondolat.*
-Akkor az orosz ugyan az, mint az angol és a francia és a bulgár. Így már értem. Elég furcsa szó volt, még sosem hallottam. Orosz... orosz... *Ízlelgeti kicsit a kifejezést.* -Olyan a hangzása, mintha egy nagy szirten állnék, és belekiáltanék a visszhangba. Oooroooosz!! Valahogy így. *A virágokra terelődik a téma, és mosolyogva magyarázza el, hol alszik az ő kis ruházata.* -Nem engedem, hogy fázzanak, betakartam őket rengeteg avarral és mohával. Egy öreg fa odvába vackoltam be őket, ami jól megtartja magában a meleget. Vizet viszont gyakran kér, mert a nagy melegben akár meg is fulladhat, ha nem hűtöm időben. Az pedig borzalmas lenne.
*A tarisznyának mondott köszönetet vidáman fogadja, még a "száját" is megformázza, hogy vissza tudjon szólni neki.*
-Nagyon szívesen, Boris! Legyen benne sosem múló örömöd! *Mondja mélyített hangon, nyilvánvalóan a táskát megszemélyesítve.* -Hát... a mi kolóniánkban gyakori az ilyen. Jönnek-mennek, sokszor évtizedekre tűnnek el egyetlen szó nélkül. Mi nem szoktunk búcsúzni, mert a búcsú szomorú dolog, szomorúbb, mint a hiány, amit feltölthetünk kedves gondolatokkal. De azt is megtanultam, hogy az emberek nem ilyenek... Nem tudom mi lenne a helyes gondolat. Talán meg kellene keresni, és megkérdezni őt magát. Mármint a köddé váló srácot. A toronyban élnek olyan madarak, akik egy idősek az iskolával, ők maguk mondták, hogy mindenkit arcról és névről ismernek. Talán ők meg tudnák találni az unokatestvérednek.
*Próbál biztató lenni, s szándékosan nem említi meg, hogy ő meg tudná mondani a jövő titkai között kutatva, hogy Natira milyen sors vár pasi-ügyben. Erről most bölcsebb hallgatni. Boris válaszát még megvárja, aztán macskásan nyújtózik egyet, szemébe pedig visszakúszik a kislányos csillogás.*
-Álmos vagyok! Azt hiszem jobb lesz, ha felmegyünk, és nyugtató álmok közé bújunk! Gyere, Nagy Hegy, és ne aggódj! Nemsokára újra sütni fog a nap!

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Szomb. Jan. 12, 2013 9:15 pm

~Ez az este kezd egyre furcsább lenni.~ *Gondolja homlokráncolva, mikor Clínának gondjai akadnak az "Oroszország" szóval. Ekkor eszébe jut, hogy az apja, az öreg Casimir milyen arcot vágna a kérdések hallatán, és elhatározza, hogy ő már csak azért is jól fogja érezni magát. Eddig sem okozott ez túl nagy gondot a számára, és ha sikerül messzire űznie az előítéleteit, ezután sem fog.*
- Az orosz nem egy személy, hanem az emberek egy fajtája. *Magyarázza végtelen türelemmel és kedves mosollyal.* Más nyelven beszélnek, és mások a szokásaik, mint a többi embernek. *Amikor a náthás madarakra és virágokra terelődik a szó, már egészen óvó bácsinak érzi magát, holott a lány egészen biztosan idősebb nála, hiszen tünde.*
- Az bizony nagy kár lenne. *Bólogat.* És a virágaid nem fáznak meg álmukban? *Kérdezi aggódva, hiszen ha Clína "kimegy" hozzájuk, akkor nyilván valahol a birtokon vannak - a Füves-kertben, például. A levél egyenlőre siker helyett inkább megdöbbenést arat, de valószínűleg a siker sem fog sokáig váratni magára, különösen, ha tényleg hatással lesz a megingathatatlanul szamárnak tűnő orosz lányra.*
- Akkor a tarisznyádnak tartozom köszönettel. *Néz az említett kiegészítőre.* Köszönöm, tarisznya. *Mondja, egészen Clína stílusában.* És igen, ő az unokatestvérem, aki komolyan azt hiszi, hogy egy srác, aki hónapokra, szó nélkül eltűnik, tényleg szereti, és nem csak játszik vele! *Tör ki belőle a probléma, és egyre ingerültebbé válik, még az arac is kivörösödik. Végül egy hatalmas sóhajjal hátradől a fotelben, és a pergamentekercs szélét kezdi babrálni.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Szomb. Jan. 12, 2013 8:54 pm

*Ő tudja mi az az Otthonerdő, viszont nem tudja mi az az orosz, aminek országa is van, szóval kb egálban vannak nem tudás szintjén. A különbség csak annyi, higy Clína nem akarja elrejteni végtelen érdeklődését az ismeretlen dolgok iránt.*
-Az otthonod az orosz országában van? Mi az az orosz? Egyébként én is furcsán néznék rád, ha madárfészek lenne a fejeden. Tél van, nagyon megfáznának szegény kis madarak. Még a virágok is megfáznak, ezért a virágruhám most téli álmot alszik. Ki szoktam menni meglátogatni, olyankor énekelek neki, megetetem, megitatom, és szeretgetem. Nagyon boldog kis virágköltemény, mind-mind saját történettel. Ha gondolod, mielőtt hazaindulsz megigazíthatom a virágod, hogy ne ferdén kelljen nézniük. *Kicsit oldalra dönti a fejét, úgy nézi Borist.* -Valóban nem tül kényelmes így.
*A papír nagy sikert arat, akkorát, hogy Clína sem tudja megállni, felpattan, odasétál Boris mögé, és a feje mellől olvassa, mi is áll rajta.*
-Nagyon szép. Bár én tudnék így írni.
*Sóhajt fel vágyakozva. Persze neki van ideje megtanulni, ellentétben az emberekkel. Egyáltalán, mit lehet 80 év alatt megcsinálni? Szinte semmit. Nem csoda, hogy szegények úgy kapkodnak, ide-oda verődnek. Biztos mindent ki akarnak próbálni, mielőtt lejár az idejük. Ha rajta múlna, ezer éveket osztogatna az ő határtalan idejéből. De most vissza Borishoz.*
-Nem tudtam. Tarisznya tudta. Natalia a rokonod igaz? Azt hiszem már találkoztam vele. *Egyszer csak oldalra fordítja a fejét, s mélyen Boris szemeibe néz. A hangja is mintha megkomolyaodna.* -De nem csak emiatt kopár a hegy, igaz? Mi bánt ennyire?

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Szomb. Jan. 12, 2013 8:41 pm

*Boris szerencsére nem fél-óriás, így pontosan ugyanazt a levegőt élvezheti, mint az alacsony tündelány, két méter magasan még nem számottevő a különbség. Nem látja tündeszemmel a világot, talán ezért is ellenkezik annyira a virágdísz ellen. Annyi szerencsére még átjön neki, hogy az "otthonerdő" egy tünde kifejezés, így nem égeti magát az eddiginél is jobban.*
- Biztos nagyon szép lehet, de azt hiszem, itt az iskolában, és otthon, Oroszországban is furcsán néznének rám, ha madárfészekkel a fejemen mászkálnék. *Amikor elképzeli, hogyan festene , hangos nevetésben tör ki.* Ami azt illeti, a virágra is ferde szemmel néznének. *Teszi még hozzá, miután nagy nehezen abbahagyta a nevetést. Viszonylag hamar megissza a teáját, aminek az a kellemetlen következménye, hogy a nyelvén és a szájpadlásán enyhe égési sebek keletkeznek. Míg ő azzal van elfoglalva, hogy saját magát minél változatosabban hülyézze le, a leányzó a táskájában kotorász. A szebbnél szebb orosz kifejezések felsorolásából az orra alá dugott pergamentekercs zökkenti ki.*
- Köszönöm szépen. *Mondja kissé meglepődve, és mikor kibontja, és olvasni kezdi a szépen rótt sorokat, a meglepetése egyre csak növekszik. Mire a levél végére ér, az álla már-már a szőnyegnél tart. Miután kissé összeszedte magát, tiszteletteljesen néz Clínára.*
- Honnét tudtad? *Csak ennyit bír kérdezni. Igen, a levél sok mindenre megoldást jelenthet, bár nem Nati az egyetlen makacs ember a családjában - a másik éppen a társalgóban ül, és az állát keresgéli a padlón, és szintén meg van győződve a maga igazáról.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Szomb. Jan. 12, 2013 7:59 pm

*Örül, hogy segíthetett megakadályozni, hogy a nagy hegyből kisebb hegy legyen. Boris valahogy pont olyan magasan jó, ahol van. Vajon ott másmilyen a levegő is? Amikor egyszer egy nagy fára mászott, bizony egy idő után más íze lett a levegőnek, kevésbé volt... növényes. Most persze más lehet a helyzet, hiszen a vörös óriás vörös hajába egy piros virág kerül, ami valljuk be, még jól is áll neki. Csicsás, és cseppet sem férfias, emberi szemszögből, de végtelenül vonzó tünde szemszögből.*
-Otthonerdőben minden férfi hord virágokat, tollakat és kavicsokat a hajában. Van, aki élő madarat is fészkeltet ott, az különösen aranyos. Meg amikor találunk egy-egy fényes kagylót! A kagylók a legkülönlegesebbek. Én is találtam egyet, beletettem egy tiarába, amit utna egy fekete hajú, gyönyörű lánynak, Ethiliának ajándékoztam. Nagyon-nagyon boldog sárkány volt!
*Menet közben átveszi a virágot, s belefűzi a hajába. Most látszik csak igazán, mennyire iszonyatosan hosszú haja van, bőven leér a combjáig is. A tea neki is nagyon ízlik, nagyokat kortyol belőle, szinte vedel. Csoda, hogy eddig nem fulladt bele. Ivászatát egy apró gondolat szakítja meg. Semmi sem zárja ki, hogy Borist is megajándékozza. Felragyog az arca, és beletúr a tarisznyájába, gyermeki izgalommal várva, hogy mi is lesz most benne. Meglepetésére egy összecsavart, fekete szalaggal átkötött pergamen.*
-Ez az én ajándékom a Nagy Hegynek!
*A pergamen egy gyönyörűen megfogalmazott levél Boris aláírásával, aminek hatására igaz nem fog Natinak megjönni az esze, nem tünteti el egy csapásra a lny fájdalmát, de talán hajlandó újra szóba állni Borissal. Ez is a levél célja, hogy Nati szívét Boris felé lágyótsa meg kicsit, s a lány visszataláljon szerető rokonához.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Szomb. Jan. 12, 2013 7:42 pm

*Reméljük, a vörös hegy sosem lesz alacsonyabb, és így megkíméli Clínát attól, hogy rá kelljen döbbennie: bizony léteznek alacsonyabb vörös hegyek is. A tündelány logikája kissé kifacsart, de Boris meggyőzi magát, hogy csak azért nem bírja követni, mert embernek született - amiben némiképp igaza is van.*
- Nem igazán terveztem, de azért kösz a tanácsot. *Válaszolja kicsit zavarban - hiába nincs elég sütnivalója ahhoz, hogy megértse ezt a bonyolult gondolatmenetet, valószínűleg ebben az is közrejátszik, hogy életében nem mosott még. A virág láttán tényleg hadonászva menekülni kezd, de úgy tűnik, az első szálat csak nem úszhatja meg. Amikor elér hozzá az illatfelhő elfintorodik, és határozottan megrázza a fejét.*
- Bocsi, de ezt most inkább kihagynám. *Mondja, miközben azzal van elfoglalva, hogy az égnek meredő vörös tincsei közül kioperálja a ragaszkodónak rémlő lágyszárút. Miután ez nagy nehezen sikerül neki, mintegy bocsánatképpen adja vissza a feladónak.* Azt hiszem, neked jobban állna. *Mosolyog, majd elindul a társalgó felé - még véletlenül sem szeretne az őrdémonok karmai közé kerülni. Nem szereti a teákat, de ez egészen ízlik neki.* ~Mi az ördög, a végén még teaszürcsölgető angol lesz belőlem.~ *Gondolja meghökkenve.*
- Hadd gratuláljak a mesterművéhez, kisasszony. *Mondja nagy komolyan, és még meg is hajolna hozzá, ha nem egy fotelban terpeszkedne. Így azonban marad a legjobb orosz társaságbéli modor.*

Tárgy: Re: Társalgó - Központi terem Szomb. Jan. 12, 2013 7:17 pm

*Nem tudja elképzelni, hogy milyen kehet egy alacsonyabb vörös hegy. Meg aztán, az emberek nem szoktak csak úgy összemenni. Vagy igen?*
-Ne fürödj túl meleg tóban, és akkor nem fogsz összemenni.
*Mondja nevetve, s bár viccnek hangzik, de ő halálosan komolyan gondolja. A logika a téli ruhákban van, amik nem élő növényekből, hanem halott, szőtt növényekből készülnek, s ha túl forró tóban mossa ki, akkor összébb mennek. Valószínűleg ez lehet az emberekkel is, más indoka nem lehet annak, ha összetöpörödnek. Töprengéséből az óriás ember kérdése zökkenti ki, s mint mindig, most is teljesen komolyan veszi a társasága elvetését. Boris bizony nem ússza meg, hacsak nem kezd el hadonászva menekülni a lány elől, aki a növényekhez röppen, s leszakít egy piros, nagy kelyhű virágot. Émelyítően édes illatfelhő öleli fel, miközben szalad vissza, s már nyújtózik, hogy a hegyet beborítsa egy virágsipkával.*
-Mindjárt meglátjuk. Hajtsd lejjebb a fejed!
*Nem követel, inkább csak csicsergi a kérését. A tünde-ölelés sikerén felbuzdulva mégis csak belekezdene a párnacsatába, amikor Boris felveti, hogy rosszkor vannak jó helyen. Akkor majd holnap! A társalgót szerencsére tudja merre van, és a kancsót sem ő hozza, így megússzák odáig égési sérülések nélkül. Ő maga is talál gy fotelt, amibe belegöngyöli magát, akár egy kiscica. Így közelebbről nézve hasonlít is egy kiscicára bájos szemeivel, hegyes füleivel és a felsőtestén viselt nyúzott párducbőrrel. A tea nagy sikert arat, s a pici tünde lány nem is tartja meg magának a nagy titkot.*
-Halovány kék ködöm sincs! Mindent beledobáltam, aminek jó illata volt. Jó ötletnek tűnt.