Társalgó - Központi terem

*Isabella és Deyan hamar megbeszélik az üzenőfalas dolgokat és egy kicsit romantikusra is sikeredik a dolog, hiszen Deyan megígéri, hogy sosem fogja megcsalni a lányt. Bella szeme csillogni kezd és hálásan bólint egyet.*
- Bízom benned, Deyan! Szeretlek és tudom, hogyha bármi gond van, vagy lesz, akkor azt meg tudjuk majd beszélni. Legalábbis szeretném, ha így lenne. *simít végig ismét a fiú arcán Bella és a szemében tényleg látszik, hogy mennyire boldog, azon felül pedig, hogy komolyan gondolja azt, amit mond.*
- Tényleg érdekel, hogy ki hagyhatta azt az üzenetet. Megpróbálom majd megbájolni azt az üzenőfalat, hátha sikerül valamit megtudni... *gondolkozik el Bella és ismét a tűzbe mered, hiszen tényleg még csak ötlete sincs, hogy ki is akarná elvenni őt Deyantől. Akarattal biztosan nem próbálkozna, hiszen annak nem sok esélye és eredménye van, más fiúval meg nem igazán került olyan közeli kapcsolatban. Steven Grivalt arca kúszik be az emlékeibe, de ő abszolút nem jön be neki. Aranyos és kedves srác, de közel sem olyan talpraesett, helyes és határozott, mint Deyan. Megcsóválja a fejét és végül Hesterhez fordul, feltesz neki egy igen bonyolult kérdést. Gondolkozott már ezen korábban a lány, de most jutott oda, hogy megkérdezze, a róka pedig határozottan válaszol neki. Bella elneveti magát és biccent az állat felé.*
- Tudom, hogy komolyan gondolja, de köszi, hogy te is megerősíted. Annyira furcsa lesz, hogy... Khmm. Szóval, hogy most már ketten vagytok, vagy nem is tudom.*rázza meg magát Bella, amitől szárnyai is kicsit megrázkódnak és elneveti magát.*
- Félre ne értsd Hester,örülök, hogy vagy meg minden, csak szokatlan lesz. *pillant párjára Bella és mélyen belenéz a szemébe, lágyan mosolyogva. *

*A leányzó tényleg igencsak meglepődik, hogy párjának immár lélekpárja is van, aki folyamatosan ott lesz vele. Furcsa lesz, hogy most már mindig figyeli őket majd valaki és habár a róka aranyos meg minden, Bella kicsit viszolyog a dologtól. DE ő sem kérdezte meg Dey-t, hogy legyen-e szárnya, úgyhogy innentől kezdve... Habár a szárnyat még mindig el lehet tüntetni, úgyhogy azért ő még mindig kicsit jobban járt, mint a daimónos srác. Mindegy is, Hester immár itt van, és Bella vet rá egy hosszú, elgondolkozó pillantást, miközben Deyant hallgatja. Nem igazán érti, hogy a fiú mit is akar mondani, így felvonja az egyik szemöldökét és elneveti magát.*
- Mi van? Mit magyarázol, te... *nevet csengő hangon Bella és kicsit közelebb bújik a fiúhoz, egy lelkes, szeretetteljes ölelést adva neki. Azonban a hangulat hamarosan megváltozik, hiszen Deyan felhozza az üzenőfalas srácot, az írást, amit sem ő, sem Bella nem tud hova tenni. Isabella azonban megnyugtatja párját, hogy nincs mitől félnie, hiszen nem is környékezte meg mostanában senki.*
~Pablo khmm...~*szólal meg tudat alattija, és hirtelen az eszébe villan a furcsa jelenet a Jégvilágban. Elönti a méreg és a düh, hiszen undorodva gondol vissza a csábos srácra. Deyan szava repíti vissza ismét a jelenbe, a fiú ölébe. Lágyan elmosolyodik.*
- Én is szeretlek. És hogyha bárki megkörnyékezne, akkor szólni fogok. *kacsint pajkosan a fiúra Bella és Hesterre néz.*
- És mond csak Hester... Mindent tudsz Deyanről? Mármint ugye eddig egyek voltatok. Akkor gondolom megvan minden tudása, emlékei meg ilyesmi, nemde? *tesz fel egy érdekes kérdést a rókának és vet egy fél pillantást párjára is, hogy ő vajon hogyan reagál erre az egészre.*

*Bella örül, hogy párja kicsit hamarabb is el tudott jönni, és furcsa, hogy mindketten pont ide jöttek ,hiszen ide beszélték meg a találkozót. bár Bella nyilván ezért is ücsörgött itt, hogy a melegben majd megvárja párját, de azt nem tudja, hogy Deyan miért most és miért ide jött. De felesleges ezen gondolkozni, hiszen egyszerűn csak örül neki, hogy most már itt van a fiú, akit szeret. Néhány apróbb puszi, kellemes poénkodás és ölelés után Bella szíve kihagy egy ütemet, amikor meglátja a daimónt. Bemutatkozik neki és meredten pislog a párjára, hogy mégis mi a franc ez, mit keres itt egy daimón, amikor soha életében nem volt neki.*
- Láthat... Mi van? *tör ki a furcsa kérdés Bellából, de mikor Deyan közli, hogy viccelt,megcsóválja a fejét és elmosolyodik.*
- Az igazat! *nyom egy puszit a fiú ajkaira és kihúzva magát vet egy futó pillantást a rókára, majd kíváncsian hallgatja a fiú történetét. Kicsit tényleg kusza, ahogy elmeséli a dolgot, de végül Bella felvonja a szemöldökét.*
- Felhívás? Nem, sajnos nem találkoztam vele. Kíváncsi lennék, hogy nekem milyen állat lenne a daimonom.*gondolkozik el egy kicsit a lány, a kandallóba nézve, majd visszapillant Deyan-re:*
- Szerinted? Talán egy oroszlán. Vagy egy farkas. De lehet, hogy egy kis nyuszi. Apropó, majd szeretnék venni egy kis nyuszit, vagy egy cicát. Eljöhetnél velem választani. *mosolyog gyengéden Bella, arca sugárzik a boldogságtól, de hát miért is ne lenen boldog, mikor itt van szerelmével? Már éppen nyitná a száját, hogy az üzenőfalon hagyott valaki neki üzenetet, hogy Valdonban van egy kisállatbolt, amikor Deyan komoly hangnemre vált.*
~Ajajj, mi történt?~*fogja vissza a levegőjét Isabella, és kissé ijedt, ámde szintén komoly tekintettel hallgatja a fiút.*
- Jaj, az a hülyeség? Az a gond, hogy én sem tudom, hogy ki írta. De ne aggódj! *villan meg a lány szeme, jelezve, hogy azt hitte, kicsit komolyabb dologról lesz szó. Lágyan elmosolyodik és végigsimít a fiú arcán.*
- Jól választottam. *suttogja halkabb hangon, lopva körülnéz, és mikor rájön, hogy nem figyeli őket a kutya sem, lágy csókot lehel a fiú ajkaira, és reméli, hogy ő is viszonozza azt, míg nyelveik táncba kezdenek, kényeztetve egymást. A csók nem hosszú, ám érzelemteljes, érzelemdús, így Deyan megnyugodhat, hogy tényleg nincs mitől és kitől félnie: Bella szereti őt és ez így is marad.*