Társalgó - Központi terem

*Liliát hátradöntöm és egy párnát vágok az arcába, persze csak lágyan, nem túl keményen. De az igazat megvallva az ital valóban gyorsan hat, így ahogy a fejem leér a párnára, a szemem is becsukódik és halkan motyorászni kezdek valamit a párnákról. A kezem lassan lecsúszik Liliáról, és elterülve a párnákon lassan álomba szenderülök. Így már pont nem hallom Lilia mondatát, vagy csak álmomban tudatosul, hogy a lány pontosan tudja, hogy mi vagyok. Halkan horkantok egy párat,és az oldalamra feküdve magamhoz ölelek egy párnát és ismét motyogva valamit a rumról és a vodkáról mély, alkoholbűzös álomba szenderülök a puha párnák között. Már aludtam itt, úgyhogy a Társalgó kedves, rég látott vendégként fogad puha párnái között, ahol először egy lánnyal aludtam - nem Lilivel... A rumos üveg az egyik párna rejtekében van, így hogyha esetleg Lilia itt hagyna és bárki bejönne, nem fogja észrevenni az alkoholt, max a bögrében, amit vélhetőleg a házi manók reggelre már eltakarítanak. Hurrá!*

- Próbáltál már lehajtani három bögre rumos teát? Gyorsan? *tartok egy kis hatásszünetet, miközben vigyorgok, mint a vadalma és megcsóválom a fejem.*
- Durva. *jelentem ki határozottan és próbálok komoly fejet vágni, miközben bólogatok. Végül ismét elvigyorodom - kicsit sokat vigyorgok, nem? - és eltartom a kisujjam a bögrétől. Majd úgy "húzom le" az italt. *
- Hmm! *cuppantok egyet a számmal, jelezve, hogy mennyire finom is volt ez a rum és Lilia bögréje után az enyémet is teleöntöm, de immár a rum kerül fölénybe, jóval kevesebb teát öntök bele, mint először. Végül ujjam Lilia ajkára kerül, ami igazán frusztráló - persze jó értelemben. Kicsit mocorogni kezdek és az ajkait nézem, amik az ujjaim alatt mozogni kezdenek.*
- Ettől vagyok érdekes, nemde? *kacsintok a lányra. Egy gyors mozdulattal veszem ki a bögrét a kezéből és teszem le a sajátommal együtt az asztalra, majd elkapom a derekát és hátrafelé rántom a párnákra. Közben teli pofával nevetek, mint egy kisfiú és egy puha párnát vágok az arcába.*

*Mikor Lilia kijelenti, hogy megoldotta volna a problémát, elvigyorodom. Persze nem sejtem, hogy kb. másodpercekkel később érkeztem, mint ahogy asrác odaszorította a lányt a falhoz, talán két mondattal később, így Liliának kb. esélye sem volt még reagálni a dolgokra. De jól esően a képébe röhögök és bólintok.*
- Rendben, akkor legközelebb majd az első sorból figyelem, hogyan is oldod meg. *kacsintok rá játékosan.
Sajnos a titkomról nem igazán akar leszállni és szinte érzem, sejtem, hogy már kitalálta, hogy mi is vagyok. És a jó hír, hogy még itt van velem és nem rohant fel a szobájába, vagy ilyesmi... Ezen kicsit elgondolkozom és egy kellemes mosoly jelenik meg az arcomon, amit nem láthat, hiszen éppen ekkor készítem el a kis rumos teákat. Remélem, hogy nem fogunk lebukni, és ilyenkor már senki nem jár itt a Társalgóba: sem tanár, sem diákmentor, vagy efféle rangokkal rendelkező egyének.*
- Bocs, legközelebb vodkázni megyünk. *húzom el sértődötten a számat és szinte bunkón nyomom a kezébe a bögrét, afféle "Nesze, ez van, ezt igyad!" mozdulattal. Lilia hamar lehajtja a finom, forró nedűt, én pedig tátott szájjal meredek rá.*
- Bakker, ezért kár beléd. Ezt kortyolgatni kell! Áhh... *legyintek, elveszem az üveget és Lilia mellé mászok, lerakom mellé, majd ráhelyezek egy párnát.*
- Psszt! Titok! *vihogok fel és suttogva az ajkára rakom a mutatóujjamat, jelezve, hogy tényleg ne beszéljünk erről, hiszen lehet, hogy meg lennénk büntetve. *

*Mikor Lilia kiakad és kifakad és emelt hangon hisztizni és üvöltözni kezd, csak megdermedve figyelem, ahogy hevesen próbál meggyőzni arról, hogy meg tudja védeni magát és hogy nem egy virágszál, akit védeni kell. Összeszorítom az ajkaimat és lenézően, unottan bólogatni kezdek.*
- Értem. Ezek szerint legközelebb, hogyha valami óvodás trükkel felbosszantasz egy Naxeldirest, aki véletlenül a falhoz ken, akkor még véletlenül se jusson eszembe leszedni rólad a srácot, hiszen Te meg tudod védeni magad. Nemde bár? *vigyorodom el ismét gonoszul, majd közelebb sétálok a lányhoz. Nagyon nem akarjuk lezárni ezt a témát, pedig ideje lenne. És vissza is tértünk a kémiai vonzalomhoz, ami mindig "elfog" minket, hogyha kicsit közelebb kerülünk egymáshoz.
Lilia keze a mellkasomon pihen, ahol valóban érezheti a szívem heves dobogását és... Hupsz, érezheti azt is, hogy kicsit melegebb a testem, mint neki. Ezt veheti persze a felfokozott vágynak, vagy éppen az alkohol utóhatásának is, de... Mivel már vélhetőleg van tippje - ami valószínű helyes - akkor ez csak még magabiztosabbá teheti afelől, hogy nem téved. *
- Vodka nincs. De... *nyúlok táskámba és vigyorogva húzok elő egy rumos üveget.*
- Rum van. De psszt! Ez elvileg tilos. *kacsintok a lányra és fájón ugyan, de ellököm magam a faltól, ismét szabad levegőt engedve a lánynak és lassan az asztalhoz sétálok. Két nagyobb bögrébe töltök teát, majd lecsavarva a kupakot a rumról gyorsan töltök bele, majd el is rejtem a táskámba az üveget, nehogy lebukjunk. Elvágódok az egyik kényelmesnek tűnő puffancson és az ölembe veszem a bögrét.*
- Hallgatom a tippeket. *jelentem ki vigyorogva és belekortyolok a gőzölgő teába. Remek, ha meleg, még jobban fejbe vág.*

*Mikor Lilia az alfáról és a lehunyt szemű koncentrációról kezd el mesélni - elégdühösen - pofátlanul szembe röhögöm.*
- Jézusom, te úgy szoktál koncentrálni, hogy lehunyod a szemed? Uramisten, neked még nem volt részed sok szörnyűségben, úgy érzem. Egy varázsló harc közben hogyha lehunyod a szemed, halott vagy! *jelentem ki határozottan, kicsit emeltebb hangon, hogy érzékeltessem, ez valóban komoly dolog. Nem kell ahhoz lehunyni a szemedet, hogy erőteljesen koncentrálj egy-egy varázsigére.*
- A mentál mágiákhoz, ahhoz lehet, hogy szükség van több időre. De... Áh, Jézusom tényleg ilyen baromságokról csevegünk? *vigyorodom el és legyintek egyet, jelezve, hogy most már tényleg jobb lenne, hogyha valami mással foglalkoznánk és nem az én szuper erőmmel és szuper gyorsaságommal. Amúgy is én voltam a hülye, hogy egy ember előtt ilyeneket csináltam. Samuel tutira nem fog ezen kattogni, de Lilia... Ő valószínű egész este. Azt hiszem, az sem segít, hogy egy vérfarkas párja volt. Ehh... Minden esetre közelebb sétálva hozzá vigyorogva ejtem csapdába a kezemmel és vizslatom az arcát és várom a reakcióját, ami szíve dobogásában meg is érkezik a fülembe. Vigyorogva figyelem a lányt, és az alkohol miatt rám kicsit kevésbé hat a kémia, és a "bája", de azért az én szívem is hevesebben kezd el verni és néha le-lepillantok ajkaira. *
- Szóval akad pár... *ismétlem meg gúnyosan, pimaszul vigyorogva a lány nem túl határozott szavait és baromira élvezem, hogy miattam van ilyen hangulatban. Talán most nem vagyok a legkedvesebb, és lehet hogy olyat teszek, vagy mondok, amitől Lilia egy utálatos, önző idiótának fog tartani, de jelen pillanatban ez nem érdekel. Egyszerűen csak élvezem és imádom, hogy ilyen hatással vagyok egy ilyen dögös nőre. A furcsa kérdésre felvonom a szemöldökömet és meghökkenve pislogok a lányra.*
- Igen, egy kis bort a vacsorához. *válaszolok és játékosan el vigyorodva megvonom a vállam. Lassan közel hajlok a lányhoz, mintha meg akarnám csókolni, de félúton elfordítom a fejemet és a füléhez hajolok. Ajkam szinte súrolja Lilia bőrét, de meleg leheletemet biztosan érzi:*
- A teákba gyakran szoktak belecsempészni egy kis rumot. Kérjek neked? *suttogom és belekuncogok a lány fülébe.*

* Az apró felhördülésre elnevetem magam, habár a nevetésemben van valamiféle zavartság is, amivel el akarom tussolni az egészet.*
- Hallottál már a szavak nélküli varázslásról? Vagy a fókuszhasználatról? Nos, de mindegy is, nem fogom neked ezeket magyarázni. *legyintek lazán, jelezve, hogy tényleg hagyjuk a témát, hiszen Lilia itt van már a Nezabarban ki tudja hány éve. Hány éve is? Kettő minimum. Így hát jobban ért ezekhez a dolgokhoz, mint én. És sajnos azt is tudhatja, hogy tényleg nem mondtam, még csak nem is suttogtam varázsigét. Persze lehetek erős... De emberileg annyira nem. Gyors sem lehetek. Nem tudom, hogyan fogom ezt kimagyarázni. Talán előtte nem kellene? Talán vele lehetnék őszinte? Megbízhatnék benne? Fogalmam sincs, és ekkor beugrik az, amit mesélt a fürdőben. Hogy a szerelme farkas volt, aki azért hagyta el, hogy őt megvédje. Ezeken pörög az agyam, miközben lassan közelebb sétálok hozzá, furcsa, groteszk vigyorral az arcomon, és a szemem is furcsán fénylik. Lágyan lejjebb nyomom a lány kezét és hallom, ahogy egyre gyorsabban ver a szíve. Ahogy az enyém is.. Nem lesz ez így jó, túl közel van hozzám, és érzem az illatát. Beszívom mélyen és egy pillanatra lehunyom a szemet, hogy aztán még több csillogással fogva tartsam az övét.*
- Tényleg megbízunk. Köszönöm, hogy elmondtad azokat a dolgokat és ha rajtam múlik, soha nem kerül ki harmadik személyhez. *szólalok meg egészen határozottan és komolyan, mintha a bor nem dolgozna bennem. Majd elvigyorodom és kicsit oldalra döntöm a fejem, majd a falhoz támasztom az egyik kezemet, közvetlenül a lány feje mellett és kicsit közelebb dőlök hozzá.*
- Szóval legyünk őszinték egymáshoz? Van valami tipped? *vigyorgok titokzatosan, habár belül reszketek, hogy Lilia tippje tökéletes lesz. Túlságosan is...*

*Ahogy Lilia kiakad, elvigyorodom és lazán a falnak dőlve mérem végig a lányt. Eléggé dühösnek néz ki és a pálcáját még mindig rám fogja, aminek baromira nem örülök. Játékosan pimasz vigyorra húzom az ajkamat, és megcsóválom a fejemet.*
- Lilia! Szerinted hány varázsigével lehet felgyorsulni és erőteljesebb ütéseket leadni? ÉS amúgy is, elég nyámnyila volt ez a srác. Biztos ő is valami frankó izét használt, hogy elbírjon vele.d Ilyen harcias lányokkal nem könnyű. *vigyorgok csillogó szemmel. Hogyha Lilia figyel, akkor lehet, hogy feltűnik neki, hogy kicsit mintha illuminált állapotban lennék. Az a fránya friss levegő... Lassan ellököm magam a faltól és Lilia felé indulok, majd hogyha nem lő előbb átkot, lágyan, szinte őrjítően lassú mozdulatokkal teszem a kezére a kezemet, és fordítom lefelé a pálcáját, hogy mégse rám mutasson.*
- Megbízunk egymásban. *ismétlem meg a mondatot, immár kijelentő módban, mindvégig fogva tartva a tekintetét. Kezdem érzeni a már jól ismert kémiai bizsergést kettőnk között, főleg, ahogy a kezemmel lágyan rászorítok az ő kezére, ahogy lefelé nyomom a pálcát. Tudom, hogy ezt abba kéne hagyni és hogy ez nem vezet sehova, mégis valami hajt előre és a vészcsengő egyre hangosabban vijjog a fejemben, de még mindig sikerül figyelmen kívül hagynom. Nem akarom elmondani Liliának a dolgokat. Nem akarom, hogy megtudja, belül egy őrjöngő fenevad vagyok és csak egy aprócska gyűrű védi meg az embereket attól, hogy darabokra tépjem őket, mikor a Hold bevilágítja a birtokot.*

*Lehet, hogy kicsit komolyan reagáltam a dolgokra, de nekem valahogy ez a takonygombócos szitu elég óvodásnak hangzik. Jézusom, ha felidegesíti átkozza el valami kemény átokkal, de takonygombóc? Uramisten, ilyen kb. másodévesek csinálnak. Lilia visszakérdez, amire csak felvonom a szemöldökömet. Nem vagyok hajlandó ezt megmagyarázni, azt hiszem, totálisan lerí az arcomról, hogy mit gondolok. De azért a srácot jól helyben hagyom, és dühösen motyorászva valamit ugyan, de a teleporthoz sétál és el is tűnik. Ahogy visszafordulok a Vörös felé, a pálcája még mindig rám mered, mire felemelem a kezemet és nevetve hátrálni kezdek.*
- Ne, ne, kérlek! Csak takonygombócokat ne! *vinnyogok félve, de közben persze vigyorgok. Az agyam egyik hátsó szegletében valami vészriadó kezd el villogni, hiszen nem is nagyon érzékeltem, hogy vérfarkasi gyorsaságomat használtam Samuelen.*
- Hogy mi volt az előbb? Ha, szívesen. *vágok vissza kissé gúnyosan, és karba fonom a karomat a mellem előtt és lazán nekidőlök a falnak. Végigmérem Liliát és elvigyorodom.*
- Csinos vagy. Csak tedd el a pálcát. Még a végén valakinek baja esik. *kacsintok a lányra vidoran. Lehet, hogy a vacsorához ivott bor és a friss levegő nem volt túl jó párosítás?*