Nicolas Demerest romos kastélya

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Kedd Aug. 13, 2013 10:06 am

*Hát igen, annyira nem néztem körül, de tény, hogy a sötét környezetben a ház még romosabbnak tűni, mint amire számítottam, vagy is... inkább már egy rom, mint romos épület. És hát igen, először a testvéreimet kerestem meg, bár Matt-et nem találtam, szokás szerint pörög, túlságosan is. Azt meg amúgy is tudtam, hogy Nicolas nem sértődik meg, ha nem vele kezdek, úgyis sokat fogok lejárni hozzá, na mondjuk nem ebbe a romba, az is tuti. Végre elő is kerül, én pedig egy mosollyal üdvözölöm és persze viszonozom az ölelést.*
-Te pedig... olyan vagy, mint mindig, az a sötét aura már képtelen lekopni rólad. *Nevetek fel egy rövidet és nagyon is örömmel veszem, hogy nem kell itt maradnunk, ahhoz nagyon nem lenne kedvem, főleg miután az ajtó is leesik.* -Akarom tudni? *Célzok a ház leégésének körülményeire. Annyian vadásznak rá, ha jól sejtem, hogy nem biztos, hogy hasznos tisztában lenni a részletekkel.* -És milyen a másik ház? *Remélem, hogy legalább jobb környéken van és értelmesebben fest, mert ha jól sejtem ez a mostani rom már ép állapotában is eléggé rondácska volt. Belé karolok, amikor elindulunk. Igazából én valahogy soha sem fektettem hangsúlyt arra, hogy félig sárkány vagyok, de ő valami miatt mindig kiemeli. Persze a szárnyak miatt nem is nagyon lehet úgy tenni, mintha nem lenne tény.*
-Ha sokat nem is, de egy kicsit azért igen. Megnéztem két sulit, egyetemet tudod, de még fogalmam sincs, hogy beszélem rá apát, hogy oda mehessek, amelyik nekem tetszik. *Elhúzom kicsit a szám, hiszen a jó édes apám mindig is nagyon erősen akarta egyengetni az utamat, én pedig még véletlenül sem olyan lettem, amit ő akart. Bárcsak elég rugalmas lenne, mint Matt papája, ő valahogy nem szól annyira bele a dolgokba, mint az enyém.*
-De ez most nem is fontos annyira. Be kell mutatnod azt a lányt! Mert van egy ugye? Totál látni lehet rajtad, hogy be vagy zsongva és jobb a kedved, mint általában. *Na igen, ennyire már ismerem. Tisztában vagyok vele, hogy mikor milyen a hangulata és azért azt se nehéz leszűrni, hogy mitől mennek végbe benne változások.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Vas. Aug. 11, 2013 11:29 am

*Az egykori romos kastélynál várom Darcyt, de csak azért, mert még az ottani címemet tudja. Átköltöztem a gyújtogatás után a palotanegyedbe, de még nem vettem teljesen birtokba a házikót, hogy a lány oda is találjon, ezért ezt találtam az egyszerűbb megoldásnak. Talán kicsit hiányozni fog a sötét környék, de majd visszajövök alkalomadtán a kedvenc lepukkant kocsmámba, meg persze kerülni a bajt. Nem sértődöm meg, ha Darcy előbb a rokonság további részét kereste fel, mert biztos lehetek benne, hogy az ideje nagy részét velem, nálam fogja tölteni. Kyle-on kívül ő volt az, aki még tudott a titkaimról, hiszen gyerekkorunktól vele találtam meg legjobban a hangot. Bölcs, mert sárkányivadék, de mégis moderngondolkozású, ami számomra kapóra jön. Lehet, hogy butácska a maga módján, de a született intuíciói számomra mindennél becsülendőbbek. A meleg végre hült valamennyit ahhoz, hogy visszatérjek jól megszokott sötét ruházatomhoz, a vászonnadrághoz, a bőrdzsekihez. Ebben nyitok ajtót, bár túlzottan nincsen is rá szükség, bent minden kormos, szénnéégett.*
- Darc.. na végre. Ne rettenj meg, már nem itt lakom. *Ölelem meg őt mélyen, és eltolva magamtól jól megnézem.* Te aztán csinos vagy, mint mindig. *Behúzom magam mögött az ajtót, ami immár le is szakad, de csak legyintve somolygok.* - Menjünk innen, mielőtt még összedől. Annyira közkedvelt vagyok, hogy egész egyszerűen rámgyújtották. *Elindulok mellette a macskaköves úton, és mutatom az irányt. A dzseki zippzárjával játszom, miközben a nyári szél a tenger sós illatát hordozza felénk. A nap félig kibuggyan a felhők közül, fakó fényt ad egyébként is halovány bőrömnek, amelyből karizmatikusan villog ki kék szempárom. Miközben sétálunk, néhanyan odaintenek a városiak közül, tudják jól, hogy bár sötét alak vagyok, szándékosan nem ártok senkinek, ezért nem kell tartaniuk tőlem.*
- Sokáig utazgattál, de végre itt vagy. Merre járt a sárkánylány? *Futtatom vissza a tekintetemet immár rá.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Vas. Aug. 11, 2013 11:05 am

*Pár nap is eltelt és mostmár ideje lenne benézni Nicolashoz, mert ismerem már annyira, hogy a végén még lazán meg fog sértődni. Matt-et kerestem már, Pete-tel beszéltem is, de úgy fest akkora ez a hely, hogy igen nehéz csak úgy mások nyomára bukkanni. No meg az a helyzet, hogy elég sok időm elment azzal, hogy pontosan feltérképezzem a környéket, azaz, hogy hol vannak a legjobb boltok, melyik a legjobb fodrászat, szóval a legfontosabbaknak utána jártam már, most jöhet a rokonság végiglátogatása. De miért is kell Nicolasnak egy ilyen baromi sötét környéken laknia? A legtöbb ház úgy fest, mintha már rég le kellett volna bontani őket, nem is tudom, hogy némelyiket mi a fene tartja össze. Az egész környék baromira hátborzongató, én pedig persze szokás szerint eléggé kihívóan öltöztem fel, színesen és látványosan. Talán csak a szárnyak rettentik el azokat, akik a kisebb sikátorokból leskelődnek, meg azért valamelyest figyelek és pillanatok alatt el tudok rugaszkodni a földtől, ha arra van szükség... igaz? Végre elérem a célt, és hát ez is iszonyú romos. Elhúzom a szám, és már-már kelletlenül érek az ajtóhoz, hogy kopogjak párat.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Hétf. Márc. 25, 2013 4:44 pm

*Hát igen, lehetséges hogy sokkal jobb lesz köztük így a kapcsolat, mint a viharos szétválások és összejövések kavalkádjában. Hiszen lássuk be ott volt az a Penny-s dolog is, meg nem tudott Mauric-ról sem, aztán hirtelen Nicolas megkérte a kezét, már az egész olyan volt, mint valami ősi királydráma. A Kyle-os dologra csak finoman elmosolyodik.* -Hát azért úgy tudom neki is van elég baja, mégis hallgatja a tiédet is. *Tudja ő azért, hogy nem gondolja a srác komolyan, csak hát hajlamos lesarkítani a dolgokat sok esetben. A bosszú témájára végül csak bólint, tényleg nem tudná most részletekbe menően elmesélni, hogy pontosan mi is volt és igazából nem is akarja, az most még túlságosan friss. Felhörpinti az utolsó csepp forrócsokit, aztán feltápászkodik jelezve, hogy miért is ne.* -Persze, szívesen, végülis totálisan semmi dolgom, legalább egy kicsit levezetem a felesleges feszültséget. Mi történt pontosan? *Aztán veszi a kabátját, és majd természetesen út közben Nicolas elmondja a részleteket is. Irány a nyomozás, meg esetleg egy kis csihi-puhi, az neki általában jobban szokott feküdni, mégis csak harcos és nem auror.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Hétf. Márc. 25, 2013 4:37 pm

*Élvezi a helyzetet, hogy megszabadult a nyomás alól, nem az ő hibája, hogy eltávolodtak, csak úgy megtörtént. Az borzalmas volt, hogy Bianca eltűnt, és kétségek között hagyta ott, most pedig tudnak némi kényelmetlenség után egymás szemébe nézni, és kimondani, hogy maradjanak jó ismerősök. Ő senkit nem állított be úgy, hogy főgonosz. Végülis Oswinnal, Kyle-al, és Arianával beszélgetett, de sosem szidta, bántotta Biancát, inkább csak panaszkodott, nem értette a dolgot, tehát a lilahajú ausztrál zsebibabának nem kell kelletlenül érezni magát, ha a többiekkel beszél majd. Finoman felnevet, és végigsimít a borostáján, amikor Kyle nyúzására reagál a harcoslány.* Imádom, hogy mindenki őt sajnálja. Lehet, hogy nem nyúznám, ha nem lenne annyi gondom, ő pedig mindenki szemében a faszagyerek. *Csak viccel, a valóságban nem így van, de az angyallal nagyon jól megvannak, annak ellenére, hogy hősünk a legtöbb pasit rendkívül utálja a környezetében.* Nem kell részletekbe belemenned, biztosan fáj még. *Susogja megértően, és látja, hogy a forrócsokija végéhez ért, akárcsak Bius.* Majd egyszer elmeséled, de örülök, hogy sikerrel jártál. Van kedved velem tartani? Mint a régi időkben, csak te meg én. Valami dinka nyomozó nem boldogul a palotanegyedben történt borzadállyal, és mit tesz Belzegár, pont engem kért meg, hogy legyek már oly kedves tiszteletemet tenni némi tanácsadással. Szánalmas, én mondom. *Ingatja a fejét lenéző mosollyal. Ha a lány is vele tart, akkor bőrdzseki fel, és irány a puccos negyed.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Hétf. Márc. 25, 2013 7:35 am

*Igen, lehetséges, hogy ha eleve képesek barátként meglenni, akkor nem is akartak volna ennél többet, de ez már rejtély marad, maximum valami párhuzamos univerzumban történhetett így, annak meg nem fognak utána járni.* -Soha sem hallgattál rám igazán, senkire sem, azt hiszem ennek Kyle a leginkább megmondhatója. *Ereszt meg egy apró mosolyt, hiszen lássuk be mindenki elég kemény fejű, is nem kissé konok illetőnek ismeri Nicolast, nem az a fajta, aki gyakran kikéri, vagy megfogadja mások tanácsait. A forrócsokit egy hálás mosollyal veszi át, és végül visszahuppan a kanapéra. Egy leheletnyi marcipánt tesz bele, majd szépen kortyolgatni kezdi, fújva, mert nem akarja rommá égetni a száját, akkor sem ha elég gyorsan visszagyógyul. Csendben hallgatja közben a híreket a többiekről, majd rászánja magát és sorra beszél mindenkivel...idővel. De hát azt sem akarta, hogy ő legyen itt a főgonosz, Nicolas itt maradt, minden bizonnyal kiakadt eléggé és alapvetően nem lepte volna meg, ha ennyi idő alatt lesz, aki konkrétan megutálja, vagy őt hibáztatja mindenért.* -Értem, köszi az infokat. Azért drukkolok Arinak, valahogy sok a zsákutca, de majd csak lesz valami jó a végén nem? És...szegény Kyle, csodálom, hogy még bírja. *Céloz a nyúzásra ugye, de úgy fest, hogy a fél-angyal brutális mértékű türelemmel rendelkezik.* -Magas sötét fickó? Na erre kíváncsi vagyok. *Érdekesnek hangzik, azóta hogy elment, biztosan jöttek új arcok a suliba, és ki tudja hány érdekes személyiség van köztük. Még a Falkáról sem tud semmit, pedig...jelenleg van annyira egyedül, hogy simán beillene közéjük.* -A bosszú? Hamarabb ment, mint gondoltam, de...nem is tudom, azt hiszem valamit megölt itt belül. *Teszi egy pillanatra a tenyerét a mellkasára, aztán csak megrántja a vállát.* -Nem részletezném, ha nem baj, a lényeg, hogy a szüleim gyilkosai megkapták azt, ami...jár.

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Vas. Márc. 24, 2013 6:30 pm

*Végül Bianca elfogadja a kéznyújtását, amit meg is ráz. Tényleg kimaradt a barátság, pedig lehet, hogy igazából barátként kedvelték meg egymást, csak valami szenvedélyesség lett belőle, zsákutcaként. Most már jóval érettebben hátha meg tudnak lenni egymás mellett.* Te is nekem, de ha látlak, már az is valami. *Nem akarja megölelni a lányt, mert a végén még visszaeső bűnöző lenne, amiből pedig megintcsak dráma alakulna ki, jobb a - nem is háromlépés, de minimum - két lépés távolság.* Végülis a tanácsaidra ugyanúgy igényt tartok, mint korábban. *Fűzi hozzá félmosollyal, és miután a nyomozós dolog várhat, felakasztja a dzsekijét, és Bianca kabátját is. Kisiet, és összeüt két forró csokit. A teát már unja, túl hosszú ez a tél, de valami meleg ital nem árt. Tehát hozza a csokikat, különféle porokat, krémeket is készít mellé, amik ízesítésre szolgálnak, mint chili, méz, marcipán, ilyesmik. Nem olyan, mint egy gyorsétteremben, hanem igazi minőségi cucc. Ő maga chilit tesz bele, felerősíti a csokoládét, és naná, hogy vágyfokozó. A végén még ma megkeresi Oswint.* Nem tudom mi érdekel, végülis nem volt olyan messze az a karácsony. Ari ha jól tudom, most nincsen együtt Zakariással, de nála ezt sosem lehet tudni. Kyle magányos, mint mindig, de én azért szeretem nyúzni. *Mosolyodik el szolídan, és belekortyol a csokijába.* Rosetta a szokásos virágait szedegeti, de mintha mostanság valami magas, sötét fickóval filozofálgatott volna a kertben. *Tűnődik el, hiszen Carlt ő sem ismeri. Aerynről pedig nem tud mit mondani, őt ismeri legkevésbé, de a nővéréről mélyen hallgat. Egyenlőre.* No és a bosszú? Már ha akarsz beszélni róla. Bevégezted amit kellett?

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Vas. Márc. 24, 2013 6:17 pm

*Nem a kötekedő stílus, ami bántja, szimplán csak úgy van vele, hogy ha kifejezetten ölni fogják most egymást, akkor inkább jobb az egészet nem feszegetni és maradni az "elmennek egymást mellett a folyosón egy sziával" megoldásnál. De végül úgy fest, hogy talán Nicolas nem ezt szeretné, amit azért értékel, mert igazából ő sem. Nem azért jött, hogy összekapjanak, hanem hogy esetleg értelmesen megtudjanak maradni egymás közelében.* -Nem tudom hol hallottad, párszor találkoztam vele, amúgy Avanelnek hívják. De tényleg rendes srác. *Rántja meg finoman a vállát. Nem gondolja úgy, hogy tovább lépés lenne, hogy nem egyedül aszalódik a szobájában, vagy csak néz ki az ablakon halála váltan, annak mégis mi értelme lenne igazán?* -Ezt nem szeretném én se, mégis csak egy iskolába járunk, óhatatlan, hogy összefutunk, és ez így rettentő pocsék. Közös barátok, ismerősök...senkitől sem várhatjuk, hogy nem is tudom, válasszon. *Már amúgy is felállt, úgyhogy egy félmosollyal végülis közelebb lép és megrázza Nicolas kezét.* -Barátság. *Végülis hülye helyzet, igazából soha sem voltak barátok úgy igazán, ez a fázis kimaradt, volt hogy majdnem ki akarták nyírni egymást, hiszen nagyon is ellentétes életfelfogásuk van, aztán pedig viharosan mégis összejöttek, szóval a szimpla baráti viszony kimaradt. Végül aztán bólint és visszaül a kanapéra.* -Lehet igen, hogy csak azért volt ez az egész, mert így jött ki a lépés, megszoktuk, vagy nem is tudom. Kicsit hiányzol, azt nem tagadom, de...vannak dolgok, amiket kár erőltetni. És hogy van Kyle, Ari, a többiek? *Hát igen, Aerynnel beszélt, de a többieket inkább egyelőre még elkerülte, valahogy azért is, mert nem akarta, hogy az jusson vissza Nicolashoz, hogy vele még nem beszélt, de amúgy mindenki mással jól el van.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Vas. Márc. 24, 2013 5:15 pm

*Nem igazán érti Bianca megbántódottságát, hiszen ő korábban is szurkálódó volt, ez miért változott volna? Meg amit az ausztrál lány tett, az mégsem maradhat következmény nélkül, legalább annyi jár neki hogy néha beszól. Mégis, ő is úgy véli, hogy tartoznak ennyivel egymásnak.* Nem sértésnek szántam. *Villan meg a tekintete, jelezve, hogy maradjon nyugodtan, ha akar.* Valami olyamit hallottam, hogy jól érzed magad az a másvilágival. Barna haj, ábrándos tekintet, tudod te. *Nem mondja ki, de Avanel még picit hasonlít is rá. Na jó, Avanelnek sokkal komolyabb izomzata van, mint az ő keszeg teste, habár az utóbbi években még ő is megemberesedett.* Nem kell elrontanunk egymás napját, valahol örülök, hog y látlak. Egyszer fontos voltál nekem, nem foglak meggyűlölni azért, mert már nem vagy a jegyesem. *Nagyot sóhajt, és kezet nyújt.* Barátság? *Nyilván nehéz elszakadni valakitől, akibe évekig szerelmes volt, és viszont, de talán már a dolog megfakult, és már amúgy sem lenne értelme erőltetni. Viszont a kölcsönös szimpátia megmaradhat, akárcsak az, hogy támaszkodnak a másikra.* Talán korábban azt hitted, hogy bántani foglak, ha elbánsz velem, de azt hiszem nem így történt. Te léptél hamarabb, és az is lehet, hogy ha nem teszed, én jövök rá, hogy kár csak azért összeházasodnunk, mert már mindenki ezt várja el. *Húzza el picit a száját, aztán bólint.* Igen, szeretném, hogy ha maradnál. Ha te is akarsz.

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Vas. Márc. 24, 2013 5:00 pm

*Nem is kért volna igazából semmit, szóval nem probléma, hogy nincs tea, nem eszegetni, vagy iszogatni jött. Lehuppan hát és megpróbálja összefoglalni, hogy miért jött, de már az első mondatok alapján az fogalmazódik meg benne egyre erősebben, hogy nem kellett volna és tényleg semmi értelme sincs az egésznek.* -Én csak...nem tudtam, hogy mit mondhatnánk, vagy hogy egyáltalán beengednél-e. *Próbálja felvázolni, hogy miért is nem jött már hetek óta, amikor ténylegesen visszajött az iskolába. Egyszerűen csak képtelen lett volna kezelni a helyzetet, vagy nem tudta volna mit mondjon, bár igazából még most se nagyon tudja.* -Én úgy érzem, hogy mégis tartozom ennyivel, de, ha szerinted nem, akkor...rendben van. *Igazából nem várt magyarázkodást, meg semmit, nem azért jött és nem is azért hozta fel a témát, hogy elvárja az infokat az új lányról.* -Örülök neki, hogy van valaki, aki kedves neked. *Nagyot dobban a szíve akaratlanul is, hiszen lássuk be, azért Nicolas fontos volt neki nagyon is, és azért még a mai napig is veszettül jól néz ki...* -És mivel tudsz pontot tenni? Ezért is jöttem, hogy így talán könnyebb lezárni és ennyi. *A visszavágáson, kötekedésen egyáltalán nem lepődik meg, megszokott stílus, még akkor is, ha erősen tenyérbemászó tud lenni. Mégis csak harcos, vérfarkas, szóval nem csoda, ha kissé hamari a stílusa, de most igyekszik visszafogni magát.* -Én lezártam? Mire érted? *Avanellel találkozott eddig talán 2-3-szor, szóval nem gondolná, hogy Nicolas erre érti, vagy mégis?* -Lehet, hogy jobb, ha...megyek is inkább. *Feláll a kanapéról és a kabátjáért nyúl.* -Nem akarom a te napodat sem elrontani és a sajátomat sem. *Az ajtó felé pillant, de egyelőre mégsem mozdul meg, legalább a választ megvárja.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Vas. Márc. 24, 2013 4:51 pm

*Most teával nem tud szolgálni, lévén éppen indulni készült, így nem is fogja Biancát megkínálni semmivel.* Egen, beszélgetésnek. A mosolyra bólint, ő most nem tud így reagálni. Még nem, az is csoda, hogy nem vágta rá a lilácskára az ajtót. Mondjuk akkor nem is tudott volna kisétálni, maximum a hátsó kijáraton, de az meg gyáva megoldás lett volna. Ha így fer, akkor így fair, legalábbis ez a pontos helyesírása.* Én nem tudtam, hogyan kezdjem, ha úgy láttad jónak, hogy... ne beszéljünk eddig, akkor ne érezd magad tőle rosszul. *Picit előredől, érdeklődően, és méregeti a hallottak súlyát. Kiváncsian nyílnak szét az ajkai, hiába, a dzsinn férfiszépség gesztusait ha akarná sem tudná levetkőzni.* Miért kéne elnézést kérned? Még semmi nem volt végleges, vérszerződést sem kötöttünk. Nem mondom, hogy repestem, de... miért mentegetőznél? Nem tartozol magyarázattal. *Fonja karba a kezét, ha mondjuk Bianca egy hónappal ezelőtt visszajött volna, talán a falhoz csapkodná, így már lassult valamit az indulata.* Továbblépni? *Kérdez vissza, most úgy fest, még neki kell magyarázkodnia.* Valójában nem. Van valaki, aki... *Most először kimondja, talán az Arianás beszélgetés hatására.* Kedves nekem. Valójában még nem történt semmi, beszélgetünk, ismerkedünk, de.. valójában pontot szerettem volna tenni az ügy végére. Köztünk. *Most picit ő is elmosolyodik.* Én viszont úgy hallottam, hogy te vagy az, aki már lezárta, nemigaz? *Kérdez vissza picit kötekedően, tehát jól megszokott stílusában.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Vas. Márc. 24, 2013 4:37 pm

*Hát Kyle tuti nagy eséllyel első lépésben inkább megütné és utána hagyná ott, szóval végülis a lehetőségek reálisak, csak nem vagy, hanem inkább ebben a sorrendben. Mindenesetre Bia várakozik Steperrel és jó eséllyel azért hallja is bentről, ahogy pakolászik Nicolas. A vérfarkas hallás azért nem kifejezetten rossz, aztán közeledő léptek, majd nyílik az ajtó. Mély levegőt vesz, hiszen azért lássuk be, tart a beszélgetéstől, vagy találkozástól, vagy bármitől, lehet hogy amúgy is teljesen értelmetlen az egész, és jobb lenne, ha szimplán elkerülnék egymást. A hirtelen kommentre kicsit lefagy aztán egy visszafogott, kissé erőltetett mosoly jelenik meg az arcán.* -Azt hiszem pedig, hogy mégis csak így korrekt. Ha nem beszélünk többet, legalább zárjuk le. *Beljebb lépdel, a kabátját csak maga mellé dobja le a kanapéra, miután leült, nem lenne értelme felakasztani, hiszen lehetséges, hogy elég hamar távozni fog, akkor meg egyszerűbb, ha csak felkapja és megy.* -Beszélgetésnek? Vagy mire érted? *Próbálja befejezni a megkezdett mondatot, aztán csak finoman megrántja a vállát.* -Nem tudom, lehet hogy semmi, de mégis úgy gondoltam, hogy így fer. Talán elnézést kérni, talán így könnyebb lezárni és mindenkinek tovább lépni, vagy...neked már úgy hallottam, hogy sikerült, ami persze egyáltalán nem baj, és teljesen logikus és fair és... *Igen, kissé zavaros és össze-vissza beszél. Lehet, hogy jobb lett volna valami beszéddel készülni, mert igazából pontosan nem gondolta át, hogy mit is akar, vagy mit is kéne mondani.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Vas. Márc. 24, 2013 4:29 pm

*Még mindig ez a mocskosul hideg idő. Angliában csak esett, de sosem volt ennyire fagyos, havas a táj. Itt pedig mostanság állandóan ez a cidri. Nem, megmakacsolja magát, csakazért is eleget tesz a hatóság nyomásának, és végére jár annak a gyilkosságnak, amellyel a nagyrabecsült aurorok nem tudnak mit kezdeni. Biztosan valami kezdő részleg, ő pedig lassan a hetedik évét kezdi a szakmában, már ha tizennégy éves kezdését szakmának lehetett mondani. Sebaj, a pár év alatt többet fejlődött mint sokak talán harminc éves tanulás alatt. A vérében van a misztikumok átlátása, mint legutóbb is a romvárosban. Még szerencse, hogy az az Alise kislány ott volt a közelben, különben könnyen otthagyta volna a fogát. Bár.. úgysem volt vesztenivalója. Talán éppen ezért nyer mindig, mert sosem bukhat el semmit. Ha Kyle ezt hallaná, akkor vagy megütné, vagy otthagyná. Mindegy. Szóval pakolászik, pálcát a helyére, a farmer hátsó részére becsúsztatja az aranypisztolyt, és már venné a dzsekit, amikor kopogást hall. Ari biztos nem, más dolga van. Oswin szintén esélytelen, ritkán tudnak összefutni, Kyle-nak pedig kulcsa van. Maurice sosem az ajtón közlekedett. Jasmine? Bellona? Rosetta? Eh, túl sok esélylatolgatás. Kinyitja az ajtót, és igencsak elámul a látotottak alapján.* Fúha, rátok aztán... végképp nem számítottam. *Tárja ki az ajtót bizonytalanul, nem is tudja, hogy mit is kéne reagálni. Most más a szitu, mint egykor, végülis nem gyújtotta rá Biancára az iskolai szobáját, úgyhogy... mondhatni elfogadta a dolgot. De a lány most itt van. Becsukja mögöttük az ajtót, aztán a kanapé felé bólint.* Van értelme egy ilyen...*Dörzsöli az állát, végképp nem akar cinikus lenni, ennyivel tartozik Bianca "emlékének". Aztán vállat von, és leül a foteljébe.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Vas. Márc. 24, 2013 4:07 pm

*Igen, talán egy kicsit hamarabb is rászánhatta volna magát, hogy legalább benéz, bár maga sem tudja, hogy miért. Elnézést kérni? De miért, és amúgy is lenne-e értelme. Annyi szent, hogy hirtelen távozott, és nem nagyon hagyott döntést Nicolasnak, csak elment és kész. Azt pedig nem tudta, hogy visszatér-e egyáltalán, vagy hogy mikor, ezért nem akarta, hogy várjon rá. Úgy hallotta, hogy tovább lépett, de jobban nem ment bele a pletykákba, egyébként sem gondolhatná úgy, hogy köze van hozzá ezek után. Pár napja viszont amikor elmentek egymás mellett a folyosón...hát az rém pocsék érzés volt, legalább köszönő viszonyban lehetnének, nem pedig ez a totál fagyott helyzet, Nicolas majdhogynem rá se nézett. Oké, valahol érthető, de attól még nem valami lelkesítő. Az utóbbi hetekben kipakolt és persze pótolta a tanulmányait is, hiszen amíg el volt, nem nagyon tudott ilyesmivel foglalkozni. Lassan sétál végig a kihalt utcákon, nem nagyon tart attól, hogy a sötét környéken valami baja lehet, a járást pedig tökéletesen ismeri. Egyszerű lila farmert visel, felül viszont talán szokatlanul de egy fekete póló bújik meg a sötétszürke télikabát alatt. Utóbbi annyira nem szükséges, hiszen vérfarkas, de a látszatra mégis csak valamennyire adni kell. Megáll az ajtó előtt, és pár pillanat hezitálás után végül kopog.* ~Biztos jó ötlet ez? Örökké nem húzhatjuk.~ *Pillant hátra a mögötte toporgó kengurura.*

Vendég

- Ebben az iskolában sajnos az megesik. *Bólint a túl sok szörnyűség dologra, majd Aeryn ikréről hallva gondolkozni kezd, és meglepődve tapasztalja, hogy nem is hallott róla. Ez azért kicsit szíven üti, hiszen Aerynnel is jóban voltak, de még nem tudja, hogy nem véletlenül nem beszéltek Oswinról sokat.* - Áhá, értem. De ez nem árul el sokat, inkább arra lennék kíváncsi, hogy mi történt. Milyen a jelleme, miért gondolod, hogy nem lesz komolyabb? *Kinőtt már abból, hogy fülig vörösödjön és percekig habogjon egy férfitest láttán, de azért nem is bámul nyálcsorgatva. Röviden megnézi magának Nicolast, épp csak egy gyors pillantás, amíg a másiknak ugye a fején van a garbó, szóval épp nem látja a tekintetét.* - Nem hiszem, hogy ez felnövés kérdése. De ha neked nem ez jön be, akkor gondolom nem nagyon lehet vele mit kezdeni... bár Bianca sem volt azért annyira szende kislány, vagy csak a harcban nem? *Felkel, és ő is veszi a kabátját, sapkát, majd megcsóválja a fejét.* - Tudod, Nicolas, nem sok nő értékeli ha kihasználod. Hogyha nem akarsz vele semmi komolyat, és ő sem, akkor hajrá, de ha ő viszont szeretne, te pedig nem, akkor ne rohanj bele, úgyse lesz jó vége. *Aztán felnevet, miközben eligazgatja a sálját.* - Hogyha űzött vadnak érzed magad, az régen rossz. Pláne, hogy azt mondod, te is ilyeneket mondtál Biancának. Mi van, ha ő is így érzett, és ezért nincs most itt?

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Vas. Márc. 17, 2013 11:01 am

Felőlem rendben, kicsit már alább hagyott, ha várunk még, akár el is indulhatunk lefelé. *Dönti el végülis a helyzetet, Kyle is biztosan örül majd, hogy lemennek hozzá.* Egen, én sem értem. Talán túl fiatalnak érezte magát, talán túl sok szörnyűséget látott. *Kicsit megropogtatja az ujját, látja, hogy Ari tényleg hitetlenkedik. Hát igen, Bianca eléggé a társaság közkedvelt figurája volt, aztán csak így szó nélkül lelépett. Talán kinőtte ezt a helyzetet.* Aeryn nővére. Vagy huga. A jó ég tudja. Ikrek asszem. *Sorolja fel a legfontosabb infókat. Most már inkább venné a kabátját, majd megbeszélik útközben. Szóval leveti a pólót ott Ariana előtt, végülis nem egy szégyenlős alkat, és felvesz egy szinte ugyanolyat, amire garbót is húz, majd sálat a nyaka köré.* Jó fej csaj, csak nekem túl... sok. Lehet, hogy én vagyok a maradi, viszont mintha szerepet cseréltünk volna. Halál határozott, én meg bénázok, meg pironkodom. Valahogy kényelmetlen érzés. Biancával barátságból lett az, ami, de Oswinból valami olyan komoly szexiség sugárzik, aminek le kéne nyűgöznie engem, de akkor is furcsának tartom ezt a természetességet. Vagy csak nem nőttem fel igazán? *Felveszi a kabátot is, és Arinának is bólint, hogy öltözködjön.* Barom vagyok, nemigaz? Ki kéne használnom a helyzetet, nem? Ő is azt mondta, hogy kutyaharapást szőrivel. *Hallgat el végül, neki pont a jókislányok jöttek be eddig, és igen, attól mert valaki szép és kedves, még bőven lehet ez ok a szerelemre, mert azt látjuk igazán szépnek, és annak érezzük a kedvességét, aki irányába érzünk valamit. A többi más csak mesterkélt dolog.* Igen, én is valami ilyesmit mondtam neki, hogy nem kapkodnám el. Végülis megértette, de mindig olyan pillantásokat vet rám, és olyan megjegyzései vannak, amiket korábban én tettem Biancával. Mintha most én lennék az űzött vad.

Vendég

*Neki sem a hideg a legnagyobb problémája, sokkal inkább a szél, meg az arcába csapó hó, amitől ráadásul alig lát rendesen az utcán, még a vérfarkas érzékeivel sem. Na meg persze utána ráolvad a cuccaira, és mindene tiszta víz lesz... nem csoda, hogy inkább gondoskodott róla, hogy a haja garantáltan 100%-ig beférjen a sapka alá, és legalább az megvédje.* - Tényleg? Hát, az attól függ mikor végez... bár ebben a hóviharban fogalmam sincs meddig maradok, lehet meg kellene várni amíg kicsit eláll... és azt se tudom, ő hogy jutna el idáig, szerencsétlen. *Csóválja a fejét, elvégre repülni biztos nem lehet, de gyalog is elég húzósak a körülmények. Aztán hallgatja a Biancás történetet, és határozottan meglepődik rajta.* - Ez... húha. Nem értem, miért csinálta ezt... *Mondja végül kissé hitetlenkedve, de ami megtörtént, azzal utólag már úgysem tud mit csinálni. Az öregedésre azért kicsit elmosolyodik, de nem hagyja csak úgy félmondatban elintézni a témát.* - Miféle lány? *Ha hallaná Nicolas gondolatait, alighanem elmondaná, hogy az, hogy valaki szép és kedves, még abszolút nem garancia arra hogy valaki ne csak barátként szeresse, na meg ezek épp nem a megfelelő tulajdonságok, ugyanis Chrisnek nem jönnek be igazán a jókislányok, vagy épp a jókisfiúk. De mindegy is, ő sem szerelmes Chrisbe, így egyáltalán nem bánkódik amiatt, hogy nem jönne össze a dolog.* - De jól vagyok, tényleg. Jól esik most ez a szünet, nem kell mindig valakinek a karjaiba menekülni, azt hiszem... eddig sem lett jó vége.

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Vas. Márc. 17, 2013 10:15 am

*Végre hül a tea, így kellemesen tudja iszogatni, kicsit előredőlve ő is követi Ariana tekintetét az ablak felé. Vámpírként talán nem fázna annyira, de akkor is rühelli ezt az időjárást.* Ha végez a munkájával, benéz. Talán még itt talál, és akkor tudtok beszélni. *Mormolja, meghazudtolva ezzel korábbi állítását, miszerint az angyal az övé. Bár ha kontrollált körülmények között találkozik a lánnyal, az esetleg belefér. Az ő vigyázó felügyelete alatt.* Nos..*Torokköszörül, és szemforgat. A hangja mint legtöbbször gunyoros, de Ariana már ismerheti őt kellőképpen, hogy ez mégiscsak fájó téma. Leteszi a csészét, nehogy falhoz vágja.* Haza kellett mennie, mert meghalt az apja, és bosszút akart állni. Ez szép, de én nem mehettem vele, mert szerinte ott már nem az a jókislány lett volna, mint amilyennek megismertem. *Feláll, és karbafont kézzel nekidől a kandallónak, amiben barátságos tűz ropog. Természetesen az oldalának dől neki, nehogy még meggyulladjon, vámpír körökben az nagy divat.* Engem féltett, vagy nem tudom. De visszamondta az eljegyzést, hogy talán sosem jön vissza. Beleszólásom sem volt, mert csak írt. *Csóválja a fejét, már nem fáj neki annyira, inkább csak a hiúságát sérti.* Aztán most megint itt van, meg sem keresett, akkor én nem fogok erőlködni. Ha ennyit értem neki, akkor ez van. Egyébként sem akarok szemrehányásokat tenni. Én évekig titkolóztam, akkor élje a saját életét. *Sóhajt fel, és beharapja az ajkát.* Bizonyos fokig túl. Végülis nem komoly, volt egy lány, akivel végülis semmi nem történt, de arra jó volt, hogy belássam, nem kell egyedül megöregedni. *Ez már igazi Nicolasos humor, hiszen nem öregszik.* Majd egyszer lesz valaki más, már ha valaki más is hajlandó kibírni Kyle-on kívül. *A Chrises témánál furcsálkodva méregeti a lányt, és valahogy nem tudja elhinni, hogy Ariana nem jöhet szóba a srácnál. Hiszen Ari annyira szép, okos, kedves, mikor lett ennyire jó nő? Gyorsan elkapja a pillantását, mert hülyén kezdi el érezni magát.*

Vendég

- Azért gondoltam talán Kyle mondta... bár nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán ő tudja, tényleg nem beszéltünk egy ideje. Látod, ezért nézhetnénk le hozzá az étterembe... ha nem lenne ez a hóvihar... *Az ablak felé pislog, de nem úgy néz ki mintha nagyon múlni akarna a dolog. Bepótolja az időjárás a téli időszakot, sokszorosan. Aztán mikor Bianca kerül szóba, visszafordul Nicolashoz.* - Nocsak, mi történt? Mit mondott, amikor elment? *Arról hallott, hogy a lány nem volt az iskolában egy darabig, kereste is, de nem sikerült megtalálnia mióta visszajött... már ha tényleg visszajött, hiszen eléggé csak pletykákból táplálkozott ezzel kapcsolatban is. De a Nicolasszal való kapcsolatáról az utolsó dolog amit hallott az az eljegyzés volt.* - Azt hiszem, én is le vagyok maradva a te dolgaiddal. És azóta nem próbáltatok beszélni, hogy ő mit gondol erről? Lehet, hogy azt hiszi továbbléptél, azért nem keresett. *Próbál tippelni, hiszen régen a lánnyal is jóban volt, még ha nem is beszéltek egy ideje.* - Chris foglalt, kétszer is. Meg egyébként sem hiszem, hogy komolyabban szóba jönnék nála.

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Vas. Márc. 17, 2013 9:49 am

*Arianától egyébként is megszokta már a kiosztást, tehát azzal sem lenne maga alatt. Kyle pedig bőven hagyja magát birtokolni, úgyhogy ez sem gond. Most már ő is a teájához nyúl, lassan csorgatja bele a tejet, és hagyja, hogy szépen feloldódjon, egyesüljön a két finom íz. Némi cukrot is csepegtet, végülis valahol édesszájú, közben pedig hallgatja a szőke lány trófeáiról szóló balladát. User akaratlanul is idegráng a járás kifejezésre, szerencsére Nicolas ettől még nem vág pofákat, csak érdeklődve bólint.* Nem jutottak el, nem tartom számon a sorrendet. Ritkán beszélünk, más szavára pedig úgysem adok, csak ha tőled hallom. *Nem kérdez rá, hogy mi is a szünetelésnek az oka, kár firtatni, ha a lány el szeretné mondani, megteszi.* Világos. Mi is szünetet tartunk Biancával. Egy örökre szóló szünetet. *Vonja meg a vállát, aztán hozzáfűzi.* Hosszú időre ment el állítása szerint, mégis láttam a napokban a suliban. Csak én nem kellettem neki, tiszta sor. *Beleiszik a teába, kicsit még forró, nyelvégetően. Eb-csont beforr? Vámpírnyelv érzéketlen?* És Chris? Nem ő a hozzádvaló?

Vendég

*Akkor hát jó is, hogy nem kérdez vissza, mert eléggé kiosztaná Nicolast, hogy embereket nem lehet csak úgy birtokolni, de még fél-angyalokat sem, és Kyle-nak is megvan a joga a saját életéhez. Ariana pedig valóban tejjel issza a teát, már amikor éppen olyan kedve van, és van rá lehetősége: éttermekben, teázóban nem kéri így, de amikor maguk között vannak, és magának tudja megcsinálni, akkor mégiscsak marad a szokásoknál. Furcsa dolog, itt vannak ezek a generációk óta tartó szokások, de sokak talán nem is tudják, egyáltalán hogy indultak... pedig annyira nem is ősi a szokás. A tusfürdő illatot nem hozza szóba, pedig egyértelműen érzi, de látszik Nicolas haján a mosás, így nem nagy rejtély. Mikor Nicolas eltátja a száját, felnevet.* - Csak vicceltem. Arra akartam célozni, hogy jelenleg nem nagyon van körülöttem senki, aki esélyes lenne, szóval hogyha lesz is új lovag, az új ismerős lesz majd valamikor. De nem nagyon ugrálok érte... mikor Deannel szakítottam, szinte rögtön járni kezdtem Sebastiannal, most meg Zakariással összejöttünk körülbelül ahogy visszajöttem az arénából. Kell a szünet. *Szögezi le, majd kicsit meglepődik a kérdésre.* - Az új lovagból úgy értelmeztem, hogy eljutottak már hozzád a hírek. Akkor mégse? *Kicsit megvonja a vállát.* - Szünetelünk. Azt hiszem, így hívjuk.

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Pént. Márc. 15, 2013 10:59 am

*Ó, pedig ha Ariana visszakérdezne, simán kimondaná, hogy Kyle bizony az övé, tudnia kell, hogy angyal mikor kivel, és mit csinál, milyen túrórudit vesz a közértben, és hasonló kisajátítási formulák, így a vámpír bizony magasról tesz rá, hogy netán bárkinek ez rosszul esne. Szerencséjére a lány nem pedzegeti a témát, így nem lesz belőle csúnya elrohanás, majd egy jövőbeni beszélgetésnél biztosan előkerül ez még.* Nem, vele nem, legyőz a mocsok. *Nevet fel válaszul, és elégedetten szemléli, hogy társnője ugyanúgy tejjel issza, jó brit szokás szerint. Annyi furcsa szerzet van errefelé, de az ősi angol szokások gyakorlói mégiscsak összetartanak az ilyesmiben. Finom mosollyal hallgatja a lány pörgős válaszait, ő egyenlőre nem nyúl a teájához, csak rámarkol a fekete fotel karfájára, mint valami sötét várúr. A darkos kinézetet persze továbbra is árnyalja a babatusfürdő illata, ami még ott terjeng a levegőben, de Bianca távozása óta úgysem nagyon akart tetszeni senkinek, így hanyagolta a macsó borotválkozós szeszeket. Ariana hajával nincsen megelégedve, erre ciccent is egyet ujjropogtatva, aztán az utolsó mondaton vigyorog, majd a zárószónál befagy, eltátva a száját, amit annak behaparásával old fel.* Én? *Fordítja el a tekintetét.* Az érdekes lenne. *Megvonja a vállát, nem tudván, hogy talán bántó is lehet, vagy pont azért.* Ugyan. *Horkant fel, aztán szarkasztikusan elmosolyodik.* Zakariás már nem a párod. Lemaradtam? *Pillant most már bele a lány szemeibe.*

Vendég

*Márpedig Ariana nem igazán így gondolkozik, és alighanem eléggé rosszul is esne neki ha Nicolas így kimondaná a gondolatait, hiszen Kyle ugyanúgy az ő barátja is, és ugyanúgy megosztják egymással a titkaikat... kölcsönösen kitárulkoztak abban az egy hónapban is amikor össze voltak zárva. Végül viszont csak megérkezik, és Nicolas rögtön behúzza a házba valamilyen időjárásmágusról beszélve, amit kuncogva fogad.* - Vagy szimplán csak a természet szeszélye. Vele nem hiszem, hogy nagyon csatára tudsz kelni. *Szépen leveszi a kabátját, az ujjába beletűri a sapkát, a sálat, a kesztyűt meg a zsebeibe. A kérdésre először értetlenül néz, majd felnevet.* - Persze, majd pont oda! Ne félts engem, a közelébe sem megyek a tengernek. Különben meg csak ideiglenes. *Megkocogtatja a metamorfmágus gyűrűt, jelezve, hogy azzal készült, bármikor visszacsinálható. Az ölelést viszonozza, majd a teára bólint.* - Bármikor! Tejed is van hozzá? *Kérdezi, majd helyet foglal szépen a kanapén. Nicolas valóban hoz tejet is, így szépen megcsinálja magának a teát ahogy szeretné.* - Túlkomplikálod, csak azt akartam hogy beférjen a sapka alá teljesen, és ne legyen tiszta hó, meg később víz az egész. Nem nagyon van senki, hacsak Kyle nem adja fel a reménytelen szerelmét és zúg belém, vagy mondjuk te.

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Pént. Márc. 15, 2013 10:03 am

*Nem, ő úgy gondolta, hogy majd egyedül megy le Kyle-hoz, ugyanis barátját imádja kisajátítani, nehogy már valaki más is használni tudja, amit ő önző módon az angyalra akaszt. A tea nem sokkal a lány érkezése előtt már sípol is, gyorsan leveszi, aztán megy ajtót nyitni. Az arcába tép a hóvihar, ezért a szeme elé tolja a karját, ahogyan behúzza Arianát.* Mi a jóég van? Ha valami elmebeteg időjárásmágus csinálja, esküszöm kibelezem. *Szórja a szitkait, aztán betolja az ajtót, jó erősen rákulcsolva. Megfordul, és lesegíti a kabátot, és egyéb meleg ruházatot, amire bent nincsen szükség. A sapka levételekor csodálkozva mustrálja a rövid tüsis frizurát.* Mit tettél te galád? Bevonulsz a tengerészgyalogosokhoz ? *Kérdezi sötét mosollyal, aztán kitárja a karját, hogy átölelje a lányt, remélhetőleg az hagyja.* Teát? *Választ sem várva sétál vissza a konyhába, vannak már olyan kapcsolatban, hogy a szőkeség nyugodtan leülhet a kanapéra. Vagy a fotelek egyikébe. Kintől rádióból varázshírek hallhatóak, ám amikor a vámpír kiér, áttekeri az auror frekvenciára, hátha olyan ügybe botlanak így a durva időjárás közben, ami felkeltheti az érdeklődését. Mi több, tudják, hogy hol lakik, ha furcsaság történik, legalább rákészül. Hoz mézet, cukrot, tejet, és már jön is vissza a teával. Ő a saját fekete bőrrel bevont fotelében foglal helyet, amelyről mindenki tudja, hogy halál fia, ha beleül. Oswin is talán csak a karfájára merészkedett egyszer.* Mi ez a stílusváltás Ravenwood kislány? Új lovag a láthatáron? *Kérdezi kötekedő biccentéssel.*

Vendég

*Az egyetlen szerencséje, hogy vérfarkasként - Sasha aggodalmaival ellentétben - nem igazán tud tartósan megbetegedni, amire persze a természetes gyógyítás is rádob egy lapáttal. Egyébként olyan tüdőgyulladást szedne be... Na de nem egy kis hó fogja visszarémíteni, ugye? Nyakig be van öltözve tulajdonképpen, sál, sapka, a sál ráadásul az arca elé kötve, hogy a hó legalább az orrát ne piszkálja már, elég, hogy alig lát tőle. Végül csak eléri Nicolas kastélyát - rég örült már ennyire annak, hogy behúzódhat egy épületbe. Kopog, és amint a vámpír kinyitja az ajtót már siet is befelé.* - Heló! Húha... gondoltam rá, hogy menjünk le Kyle-ékhoz kajálni, de nem tudom, mennyire akarsz kimenni ilyen időben... *Nem is tudja, hogy a fiúnak is ilyen tervei voltak, de egy kerékre járhat az agyuk. Elvégre Kyle mindkettőjüknek a barátja, és ha a vámpírnak nincs is szüksége emberi táplálékra, azért az étterem csak hangulatos is a beszélgetéshez. Mikor leveszi a sapkát, Nicolas láthatja, hogy a haja rövid, tüsis, határozottan nem a megszokott.* - A hideg nem is annyira baj, de ez a hó... március van! Borzalom. *Panaszkodik tovább miközben ledobja a ruháit, persze csak a kintieket.*