Nicolas Demerest romos kastélya

Tárgy: Nicolas Demerest romos kastélya Szomb. Okt. 06, 2012 6:33 am

First topic message reminder :

Leírás várható hamarosan.

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Szomb. Jan. 05, 2013 1:10 pm

*És itt van Oswin, aki összefutott ezzel az őrülten jóképű pasival, aki szépen annak rendje és módja szerint felhevítette tegnap a harapásával, hogy aztán ott hagyja a játszótér közepén. Nem csoda hát, ha a lány gondolatai mindig visszatérnek a fiúhoz, nem tud hosszabb időre elszakadni tőle, ezért is indult el Nicolas megkeresésére. Igazából.* - Hát ez igazán sajnálatos. *Mondja, majd arra, hogy lát-e nőt, felvonja a szemöldökét, végignéz magán, sőt végig is tapogatja magát, a saját domborulatait, mintha csak ellenőrizné, hogy mi a helyzet, majd felnéz Nicolasra, és bólint.* - Igen, látok. *Felel, majd magára bök, jelezve, hogy igen, magára gondol. Majd, hogy mennyire nem a gyengébbik nem az esete, csak vállat von.* - Ki mondta, hogy a nők a gyengébbek? Találkoztam én már olyan lánnyal, aki felmosná veled ezt a kastélyt, vámpírerősséged és férfiasságod ide vagy oda. *Mondja mosolyogva, nem, nem önmagára gondol. Ő egyáltalán nem fizikailag erős.* - De komolyra fordítva a szót... én nagyon sajnálnám, ha nem a nőkhöz vonzódnál, de hát azt hiszem az ellen nem tehetnék semmit. *Von vállat, majd meghallgatja Nicolas szavait, mire picit felszisszen.* - Au, na ez azért megmagyarázza, miért vagy ilyen keservámpír. Ellenben vannak, akik azt mondják, hogy kutyaharapást szőrével kell gyógyítani, már ha érted, mire gondolok. És egyébként is, te döntöttél hanyatt tegnap Nellond kellős közepén. *Mutat rá erre az aprócska tényre még azért a végén.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Szomb. Jan. 05, 2013 12:54 pm

*A csupa bókolástól megvan a késztetés, hogy Oswin sem néz ki rosszul, de miért tenné? Az, akihez ő vonzódott, elment, itt hagyta, és ha visszatérne, akkor mit szólna, ha egy tök vadidegen csaj flangálna egy száll bugyiban a Demerest kastélyban? Valószinűleg semmit, hiszen a gyűrűt is itt hagyta, sosem jön vissza. De attól még nem lesz a helyzet sokkal rózsásabb. Igen, kinek ne legyezgetné a hiúságát, hogy pont szerelmi bánat ellen jön egy csodaszép lány, aki még mocskos dolgokat is susog, és szinte felajánlkozik? Hát ő sem egy szentéletű, mit hárít ennyit? Most kéne csak igazán tombolni. Bianca nyilván nem is számolt azzal hogy a távozásával milyen sebeket okoz, csak a saját nyűgjére figyelt. Eddig jut a gondolatmenetben, amikor ismét betalál egy bók, amire már legyinteni sem tud.* Vak, foglalt, vagy éppen nem vagyok az esete. *Az utolsó mondatra már meghökken, valahol totálisan lemaradt.* Hogyan kell bánni egy nővel? Látsz itt egyátalán nőt? Miből gondolod, hogy a gyengébbik nem az esetem kislány? *Na ez már kemény szúrás, de úgysem számít, mivel Oswin eddig is lepattintott minden ziccert, ez sem fog betalálni.* Vagy akkor már kihívásnak tekintenél, és ezért akaratoskodnál? *Aztán továbbra is a jeges hangszínben folytatja, baromira szemforgatva.* Oké, ha ezt akarod. Igen, jól nézel ki, még akár azt is mondhatnám, hogy amolyan diáklányosan kurvás, és ki nem hagynám, de talán nem a legjobbkor találkoztunk. Volt valakim, és elment, nem is olyan régen. Nicolas bácsi pedig egy szemét állat, de annyira nem, hogy kihasználja a helyzetet az első útjába eső szexcicával. Tessék Oswin, mehetsz a dolgodra.

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Szomb. Jan. 05, 2013 10:42 am

- Remélni lehet. De mégis itt vagyok. Boldogítalak? Aww, ilyesmit még nem mondtál. *Mosolyodik el Oswin, hát igen, évődik ő tovább is. A lelkesedése, mint Aeryné, határtalan, legalábbis Nicolas szerint, mire Oswin picit vállat von.* - Nem tudom. Ezek szerint igen. Bizonyos dolgokban, úgy fest. *Gondolkozik el, majd vállat von megint. Arra, hogy más nem szokta méregetni, csak elkerekednek a lány szemei.* - Minden pasikhoz vonzódó egyed vak abban az iskolában? Vagy foglalt? De akkor is, hűséget esküdtek, nem vakságot, hát én ezt nem értem. *Láthatóan eltöpreng, mintha valami nagy problémába ütközne. Aztán Nicolas következő szavaira pislog párat, és megrázza a fejét.* - Már ne is haragudj, de magasról teszek arra, hogy mennyire titokzatos vagy. *Mondja ki egyszerűen, majd kortyol egyet a teájából, mielőtt folytatná.* - Azért vagyok itt, mert tegnap nem voltál túl rendes. Hát neked nem tanították meg, hogy kell bánni egy nővel?

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Szomb. Jan. 05, 2013 10:29 am

*Még magára kapja a pólót, zokni, fekete cipellő, és lefelé indul a lépcsőn. A haja még kicsit vizes, de majd megszárad pár perc alatt. A teáscsészék hangját ugye hallotta, tehát a lány megfogadat a tanácsát. Ő maga nem a kanapére ül le, hanem a fotelbe, miközben átveszi a saját teáját.* Hidegen hagy, csak reméltem, hogy nem engem boldogítasz ismét. *Belekortyol a teába, hogy addig se kelljen társalognia, de közben záporoznak rá újfent az idegesítő kérdések.* Látom, nem tévedtem. A lelkesedésed akárcsak Aeryné. Határtalan. *Dönti meg az arcát, és leteszi a csészét, hogy ne vágja a földhöz, vagy éppen Oswinhoz.* Ha tudni akarod, csak téged. Mások nem szoktak ilyen szemtelenül méregetni. Nincs szükségem erre. Most egyébként sincsen, senkire, semennyire. *Teszi az elutasító mozdulatot a levegőben, de azért valahol kiváncsi.* Csak azért vagy itt, mert szerinted hűde titokzatos vagyok, pedig egyszerűen nem ismerlek, és nem veled osztanám meg a dolgaimat, ebben mi a furcsa?

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Szomb. Jan. 05, 2013 10:19 am

- Nem hiszel nekem? *Rezegteti meg a szempilláit, hát noná, hogy nem hisz neki a fiú, túl nagy lenne a véletlen, az egybeesés, ugye? Nicolas végül mégiscsak hellyel kínálja, és teával, és angol lányként köszöni szépen, lételeme a tea, hát kék-fekete-szőke forgószélként el is tűnik a konyhában. Mire Nicolas előkerül, már két személyre szépen behordta a teát, ahogy kell, azért csak megkapta a maga nevelését, hogy mi illik és hogyan illik. Szóval lepakolgat, majd felsandít Nicolasra, legalábbis amerről a fiú hangja jön és mosolyog.* - Nincs. Legyen? *Kérdezi trillázó hangon már-már, miközben a saját teáját kavargatja, szépen, ahogyan azt az angol nemeseknél illik, elvégre azért, mint mondtam, a nevelés megvan.* - De tudod, Nicolas, másodjára találkozunk, és már ennyire az idegeidre megyek? Másokkal szemben is ilyen alacsony a tűrőképességed, vagy csak engem tisztelsz meg ezzel? *Kérdezi, mosolyogva, belekortyolva a teájába, de tekintetével követi Nicolast, amint a látószögébe kerül.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Szomb. Jan. 05, 2013 10:04 am

*Karbafont kézzel figyeli a lány önhatalmú körbejárkálását, a saját magát érintő jópasis kérdésen pedig átsiklik. A reparo legalább valami, ha majd meglesznek a normális mágiák, nem lehet csak úgy betörni.* Persze... teljesen véletlenül keveredtél erre. *Rázza a fejét hitetlenkedve, és még az itt nemlétező égre is felnéz, mintha attól lenyugodhatna. Ez csak egy ösztönös gesztus, hiszen legutóbb lényegében halálosan megfenyegette a lányt, ha már az sem használ, akkor viselje el? Beharapja az ajkát, és a kanapé felé int.* Mindjárt jövök, tea a konyhában. *Sóhajtja, láthatóan úgysem tudja lekoptatni a szőkét, akkor pedig tea mellett jobb ezt megvitatni, hogy mire is megy ki a játék. Tehát felnyalábol egy adag ruhát, és felsiet a galériára öltözködni. Addig Oswin garázdálkodhat. Fentről azért leszól.* Nincsen valami pasid, akinek inkább mennél az idegeire, mint az enyémre? *Alsógatya, feszülős nadrág fel.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Szomb. Jan. 05, 2013 9:47 am

*Hát igen, ha nem talál nyitott ablakot, betöri, és szépen megigazgatja a szoknyáját.* - Ejnye, Nicolas, még azt hiszem, nem örülsz, hogy látsz. *Nevet, arrébb sétálva az ablaktól. Nem mintha nem lehetne egy reparóval helyre hozni, de most jelenleg nem foglalkozik azzal. Végülis ránéz a fiúra, és lefagy pár pillanatra, látva a ruházatát, pontosabban annak a hiányát.* - Basszus, mi az, hogy nem vagy jó pasi, nézzél már magadra, úgy nézel ki, mint akit photoshoppoltak! *Fakad ki, még egyik kezével végig is mutatva a fiún. Aztán végül megköszörüli a torkát, és összeszedi magát.* - Én? Én nem tudtam, hogy lakik itt akárki is. Csak erre sétáltam, megtetszett ez az ódon kastély, és úgy döntöttem szétnézek. Furcsa szeszélye a sorsnak, hogy éppen beléd botlok, akivel amúgy igen, szertettem volna veled amúgy is összefutni. Mondja könnyedén, és végül csak előhúzza a pálcáját a csizmájából, hogy befoltozza az ablakot. Elég hideg lenne, ha nem tenné meg.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Szomb. Jan. 05, 2013 9:33 am

*Hát persze hogy most kelt, nem olyan régen. Az első dolga, mint minden értelmes élőholtnak nyilván az volt, hogy elment lezuhanyozni, ezzel már végzett, éppen a dereka köré csavart törölközőben keresgél valami ruházatot, amikor csörömpölést hall. Merthogy romosnak van titulálva, ám már javulóban a helyzet, télen azért ne süvítsen be a jeges szél. Azaz most már be fog, mert az ostoba druidalány persze kitörte azt, amikor beröppent.* Úgy látom, a múltkor nem voltam elég világos... Mindenáron a vesztedet akarod kislány? *Kap fel legalább egy köntöst. Nem szégyenlős, de amíg át nem öltözik, nem fog magából semmi többet mutatni. Na nem mintha később ilyen szándéka lenne.* Egyetlen szerencséd, hogy még nem szereltem fel a lakot mindenféle őrződémonokkal, akik ezért kitépték volna a lelkedet, ami meg rám marad. *Nem közeledik kitárt zombikarokkal, mint Drakula, csak az arca megvető kissé.* Mit akarsz? *Veti oda kurtán.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Szomb. Jan. 05, 2013 9:21 am

*Ha egyszer Oswin a fejébe vesz valamit, azt nehezen veri ki onnan akárki. Még egy vámpírnak sincs könnyű dolga, még akkor sem, ha lesöpörte szó szerint a lábáról, és a vállába mélyítette a fogait... ha jobban belegondolunk, akkor talán pontosan ez volt az, ami az elhatározást szülte. Kopognak végig az utcákon a sarkai, ezúttal is fekete, testhez simuló nadrág van rajta, de most kék szoknya és fölsőt visel, egyedül a kabátja fekete, aminek a kapucniját a fejébe húzta. Turlough némán követi, bár jó párszor közölte Oswinnal gondolatban már, hogy "tudod, a 'ne bökdöst az alvó sárkány szemét' igazából a vámpírokra is él", de Oswin nem igazán hallgat rá. Nem kis nyomozómunkájába került kideríteni, hogy hol lakik a fiú, és kíváncsian nézegeti a kastélyt. Körbejárja, és talán, ha a vámpír otthon van, már biztosan érzi, hogy jön, de nem, nem a bejárati ajtóhoz megy. Inkább ismét varjú alakot ölt, felreppen az egyik ablakhoz, keres egyet, ami talán résnyire nyitva van, vagy ha annyira romos az a kastély, akkor talán hiányzik is az üveg, és beröppen. Odabent azonban megint emberalakot ölt, és... na jó, ez egy rossz horrorfilm, és ilyenkor szokott elhalálozni az ostoba nőszemély.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Csüt. Jan. 03, 2013 1:19 pm

*Azért ő nem ivott ennyit, megmaradt annál az egy csészénél, amivel indított és inkább azt iszogatta szépen lassan.* -Az idő segít, reméljük. *Rántja meg a vállát kicsit féloldalasan, aztán egy biztató mosollyal bólint. Hát igen, lehetséges, hogy a leányzó hamar visszatér majd, ki tudja, azért úgy bizonyára sokkal könnyebb lenne, de fene tudja. Ari említésére picit oldalra dönti a fejét.* -Értem, de azért tudod Nic óvatosan, neki se lenne jó, ha bármi lenne és szamárrá válna, ha pedig mégis visszajön Bia...zavaros. *Megrázza a fejét, aztán csak mosolyog a rokoni dologra. Azért nem hiszi, hogy annyira nem bírná őket elviselni, toleráns, és szeret repülni, Pete-ttel pl. tuti nagyon jól kijönne épp e miatt. Visszaölel és kicsit meg is veregeti a fiú hátát.* -Jól van, de tudod, hogy ha valami gond van, szólj nyugodtan, a vállam szabad. *Még ha a fiú nem is szokta kisírni magát, azért ha el akarja mondani, mi bántja, arra mindig itt van.* -De néha igazán elővehetnénk valami vidámabb témát is. *A pornót elengedi a füle mellett, aztán szépen kilép az ajtón, majd elrúgja magát a földtől és irány...valamerre.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Csüt. Jan. 03, 2013 1:10 pm

*Tényleg fáj neki, hát hogyne fájna, de most kezdje magát Vicodinozni, hogy ne fájjon? Majd keres valami gyógyszerfüggő áldozatot, és azt fogja csapolni éjjelente.* Ahogy te is, majd én is túl leszek rajta egyszer. Vagy nem. *Tölt magának teát, kb az ötödik csészével, lassan már ideje kimenni a klotyóra, mert vízhajtó a cucc. Vérkeringése ugyan nincsen már, de anyagcseréje igen. Azért még iszogat egy cseppet, amíg itt van az angyal.* Vagy az is lehet, hogy a lila kislány az ezüst karkötővel már holnapra lever mindenkit, és csak várnom kell. *Bizonygatja magának, hogy hátha Bia belátható időn belül visszatér, még ha erre tényleg nem is látni most semmi esélyt. A lányt érintő kérdésen meglepő módon elgondolkozik, majd bólint* Hát...ami azt illeti, mindig is vonzódtam Arianához, mert olyan kis cuki, imádom a kék szemeit, de hát Bianca melett teljes volt az életem, ő pedig közben szépen felnőtt, és most azzal a szurkosképű démonfajzattal, Zakariással jár. Hogy mit lát benne? *Dörzsöli az állát, de végülis ez tökmindegy, Biát úgysem tudja senki pótolni, és pont. A család ismét szóba kerül, és ahányszor Kyle csak felemlíti, mindig megborzong, mint Billy Mac a saját számát meghallva.* Fárasztóak? Hülyeség. Kibírhatatlanok. Majd összezárlak velük, és te is rájössz, hogy rossz bolygóra születtünk. *Aztán feláll, odalép Kyle-hoz, és felhúzza az ülésből, hogy meg tudja ölelni, megdöngesse a vállát.* Azért hálás vagyok, hogy eljöttél, értékelem. Most viszont, ha nem haragszol, előveszem a régen elásott pornó dvd-ket. *dönti meg a fejét, nem viccel.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Csüt. Jan. 03, 2013 12:37 pm

*Na igen lássuk be e téren elég jámbor alkat, mert igaz, hogy előfordul, hogy Nicolas a dolgaival kissé bántó, de többnyire mégis csak lenyeli neki. Fene tudja miért, talán egyszerűen ettől függetlenül kedveli, vagy nincs neki más és tudja jól, hogy ha ő sem lenne, akkor nem biztos, hogy bírná a másik az egyedüllétet. Az elbeszélése csendben figyel, végülis teljesen logikus az egész, de egyszerűen ilyen tárgyilagosan felfestve valahogy száraznak hat, és tudja jól, hogy Nicolasnál ez inkább csak valamiféle védekező álca, és ő sem gondolja komolyan.* -Jól van, tudod, hogy nem foglak győzködni, nem is lenne igazából értelme, ha így kezeled, akkor kezeld így, de attól még nagyon is tudom, hogy odabent fáj. Majd jobb lesz. *Teszi még hozzá. Nem fog itt nekiállni nagy ölelkezéseknek, amúgy sem állt szándékában, a kérdésre és utána a pisztolyra csak mosolyogva fejcsóvál.* -Miért te próbáltál másra úgy tekinteni, mint Biancára? Ha ez ennyire egyszerű lenne... De ne aggódj nem fogok rád mászni nagy magányomban. *Sóhajtva rázza meg a fejét. Azért egy picit bántóan adja elő a másik a dolgot, de hát...mit lehet tenni, ha egyszer ilyen. Az ötletekre csak megrántja a vállát és kicsit hátradől a kanapén. Fél pillanattal később rá is jön, hogy mennyire kényelmetlen úgy, szóval marad a térden való könyökölés, hogy ne úgy üljön végig mint egy karót nyelt, kihúzott háttal.* -Majd...majd valamikor. De egyébként is, elvagyok hidd el, nem fogok megzakkanni, több, mint egy éve tart már, igazán jól bírtam eddig is. Lehet, hogy majd idővel magától elmúlik és lesz más, aki átveszi a helyét, vagy sosem, és...akkor meg ez van. *A család...neki azért jó eséllyel nem lenne gondja a többi Demeresttel, elég toleráns alkat.* -Jól van elhiszem, szóval fárasztóak, de azért mégis csak család. *Megrázza a fejét a kérdésre.* -Nem került elő egy eltitkolt testvér sem és honnan is kerülne. Tudod jól, hogy én vagyok és apám, ha csak az anyám nem annyira kicsapongó...de miután amúgy se tudok róla semmit, mégha szembe is jönne egy fél-testvér...az se jelentene semmit, úgyse tudnám hogy az.

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Csüt. Jan. 03, 2013 12:23 pm

*Ő pedig drasztikus alkat, mint Holmes, vagy House, és mellette Kyle jelenti Watsont, vagy Wilsont. Nem véletlen, hogy az angyalt a mai napig a gyóntatópapjának tartja, hiszen neki még a kegyetlen gondolatait is elmondja, amire Kyle csak hüledezik, de azért elviseli. Visszafelé azért már ennyire önzetlen. Mert nincsen gond Kyle szexuális beállítottságával, de valljuk be, halálra unná magát, ha arról kéne hallania, hogy Chris milyen jól néz ki egy szál semmiben. Démonikusan szexi lehet, na!* Igen, megkértem a kezét, mert úgy voltam vele, hogy mindent meg tudunk adni egymásnak, akkor mire várjak? Sok idő volt, amíg titkokkal kábítottam, úgy véltem, megérdemli, hogy most már csak az övé legyek. A sors fintora, hogy ő pedig most süllyed el a bánat mocsarában, és mint ahogy én sem engedtem, hogy tudja, ő is kizár belőle. De az én verziómban legalább együtt voltunk, míg neki ez már sok lenne. Elment beépülni, bosszút állni, mint egy modern női Monte Christo, ami izgalmasan hangzik, csak éppen lehetetlen, ha mellette az embernek még a pofábamondós pasijára is ügyelnie kell. Megértem őt, én sem vittem volna magamat. Szívás. *Rántja meg sokadszorra a vállát, végülis Kyle-nak van igaza, mert mielőtt megismerte Maurice-t, vagy Biancát, akkor is élte az életét, ahhoz kell hát visszatérnie, és azóta ott van Rose, Ari, Ana, és persze az örök cimbora, Kyle.* Ezt sosem lehet megszokni. Másra már próbáltál úgy tekinteni, mint Chrisre? *Aztán egy pillanatig elnémul, és hülyén érzi magát, ahogy felnevet.* Mármint... ne rám, őrült! *Kapja elő az aranypisztolyt, és megfenyegeti vele Kyle-t.* Ne érts félre, tudom, hogy sokkal jobban nézek ki mint a Strife haver, na de hátrébb az agarakkal. *Persze viccel, nem akar belegázolni az angyal érzelmeibe, egyszerűen ő ilyen, szemétládásan gondoskodó.* Vannak még itt helyes pasik, és... akár még lányok is. Egyszer ki kéne próbálnod. *Kacsint, és ahogy a családra terelődik a szó, felhörpinti a teáját, és türelmetlenül legyint.* Csakis Ana. A többieket próbálom nem észrevenni. Ana olyan jól megfogalmazta a három balfék stílusát, de én ezt nem tudnám visszadni, annyira találó volt. Az ember mégiscsak a testvérével érzi magát jól, nem a szegről végről odaszakadt unokarokonokkal. Neked semmi családi mozgolódás?

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Csüt. Jan. 03, 2013 10:13 am

*Hát azért ő sosem volt ennyire drasztikus alkat, hogy nagyon kibukjon, ha valaki olyasmit mondd, amit nehezebben visel, de azért tény és való, hogy kellett egy kis idő, amíg napirendre tért a dolog felett. Jack nevetésére azért elhúzza kicsit a száját, ennyire nem tudja a dolgot könnyedén felfogni, és hiába no cseppet mondhatni sötét Nicolas humora, ami egyáltalán nem meglepő.* -Nic... *Nem mondd semmi mást, csak tényleg fejráz. Nem az a fajta, aki képes lenne mást meglesni. Jó az egész más helyzet, hogy a szomszédos szobában egy szál törölközőben flangáló Christ nem egyszer megnézte magának, amikor még nem töltött annyi időt Nellondban. De na, meglesni valakinek a privát beszélgetését, és végképp nevetni rajta, az nem az ő stílusa. Aztán csak csendben hallgat és kortyolja a teáját, ahogy Nicolas beszél. Nem látja értelmét kifejezetten győzködni, nem is valószínű, hogy bármit el tudna érni vele.* -Nem tudom, de csak megkérted a kezét és nem azért, mert megszoktad, annak nem lett volna értelme. *Megrebbenti a szárnyait, még sem jó azért ilyet hallatni attól, akit az ember a barátjának tart, túlságosan negatív szavak, vagy épp hogy nem elég negatívak? Fene tudja. Közelebb ül kicsit és a fiú szemébe nézve folytatja tovább.* -Ha neked így könnyebb, akkor azt is megértem, de sejtem, mennyire nehéz lehet igazából. Mindig te vagy, nem számít, hogy ki van melletted, vagy ki nincs, akkor is te vagy. A részeid maradnak, hiszen azért lettél olyan, amilyen, ha nincs Maurice, akkor nem lennél ez, ha nincs Bianca, akkor nem lenne benned még pozitívság is. Próbálj a jóra gondolni. *Egy picit elmosolyodik arra, hogy már nem csak ő is Penny ilyen nyomorultak. Igazából nem is érzi annak magát, valahogy sosem volt az a kétségbeesős fajta és amúgy is már elég régóta emészti magát, sóvárog, lassan már a részévé vált, szokatlan lenne ha minden megoldódna.* -Én már mondhatni megszoktam ezt, de örülök, hogy megjött, sőt úgy hallottam a szóbeszédekből, hogy nem csak ő, hanem egyéb rokonok. Nem is nagyon beszéltél még eddig a családodról. *Leheletnyi megrovás van talán a hangjában, de azért szinte alig.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Csüt. Jan. 03, 2013 10:01 am

*Ő már több akadémiással találkozott, de egyikkel sem került túlságosan kapcsolatba. Az illetők fenn hordják az orrukat, és megvan a saját kis társaságuk, amiből nem akarnak nagyon kitörni. Mint a kakukkfiókák, ha már nincsen saját otthonuk, akkor átsáskáznak máshova, és felemésztik azt is. Úgyhogy Kyle szavaira csak felmordul, és legyint, ő valószinűleg egy ilyen beszélgetés után kivágta volna Maddyt az ablakon, csak kár lett volna, lévén a vöröshajú csaj angyal. De legalább a képe szilánkos lett volna a kis bestiának, ha már képet váltott rossz irányba. De a Jackes dologra egészen vidáman felnevet, és a térdére csap.* Ó, de kár, hogy nem láttam. Szeretnék pók lenni a falon, amikor Darkfield Chrisnek drámázik valamit, és a démonkánk felkeni a falra. Egyszer elbújunk, és meglessük őket, oké? *Mereng el, egy pillanatra egészen kizökkent a pozitív gondolatok felé. Maurice egyenesen utálta Jacket, ő csak szánja kissé. Aztán visszatér a jelenbe, Bianca emlékéhez. Kyle vigasztalni igyekszik őt, ám csak a fejétrázza a szavakra* Nem is tudom, hogy miért hívtalak. Nincsen erre szükség. Nem fog visszajönni. Ha semmi másban, de ebben tökéletesen biztos vagyok. Amit eldönt, azt nem tudtam befolyásolni, sosem. Vége van. *Próbál elnémulni, hátha megjönnek az érzelmek, hátha sír kicsit ismét, de már nem tud. Picit pityergett tegnap a háztetőn, de több nem jön.* Na is tudom, hogy mit érzek, mit kellene éreznem. Négy és fél évig volt a társam, és talán kicsit megfakultunk. Hiányzik, de talán megszokásból? Mint Maurice. Darabjaimra esem szét, mindegyik elvisz belőlem egy szeletet, és nem tudom, hogy én magam mikor tűnök el. Nem is tudom, hogy nélkülük ki vagyok? *Mélán fejráz, mintha álomból ébredne.* Most már nem csak te, és Penny ilyen nyomorultak, hanem én is... Viszont... megjött Ana. Bár buktam királyt, és a dámát, de megjött az ász...?

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Csüt. Jan. 03, 2013 9:40 am

*Jó, hát akkor talán pont az tűnik fel neki, hogy olyan kopár minden és nincsenek itt a lány cuccai, azért változás a megszokotthoz képest így is úgyis van. Elmosolyodik a válaszra. Végülis igaz, mikor nem életbevágó?* -Majd talán egyszer az is eljön. Épp a napokban találkoztam egy lánnyal, elég szépen kifejtette, hogy mennyire gáz a suli, mert annyi minden történik...mondja ezt az, aki arról az Akadémiáról jött, amit a földdel tettek egyenlővé. A Neza legalább még áll, és mi is! *Hát igen, azért egy kissé még mindig felkavaró, amiket Mad mondott, akkor is, ha a végén azért visszakozott valamelyest, vagy legalább pozitív dolgokat is hozzátett. Mondjuk az igazából túlság, hogy jól kijönnek Chrsisszel, mármint persze jól, de sosem állt annyira közel hozzá, mint mondjuk Ari, vagy Jack. Talán pont azért tartotta meg azt a leheletnyi távolságot, és maradt meg az afféle bajtársi viszonynál, mert úgy neki is könnyebb volt.* -Bonyolult ez Nic, én nem akarok az lenni, aki netán még inkább összezavarja a fejét, láttam a kertben is, hogy már-már volt, hogy majdnem beverte Jack képét. Azt hiszem...szinte érzem, hogy még túl sok minden van benne, jobb neki, ha békében van, és akkor az nekem is jobb. *Hülye sablonos duma, de végülis akkor is így van, az fontosabb neki, hogy Chrisnek jó legyen, mint hogy neki magának. Aztán a következő szavakra azért egy picit tényleg lefagy, majd a levélre pillant, gyorsan átolvassa, aztán visszateszi az asztalra. Látszik rajta, hogy már nem egyszer elolvasta a másik.* -Sajnálom...de én úgy értettem, talán visszajön. Bár persze nem építhetsz egy talánra. *Nagyot sóhajtva rázza meg a fejét. Mit mondhatna egy ilyen helyzetben, mi lenne ami segít? A kérdésre viszont önkéntelenül is felnevet.* -Csak nem, legalábbis saját szándékomból biztosan nem, ha csak te nem vágsz ki, mert megunod a nyafogásom. *Apró mosolyt ejt meg.* -Nem tudom mit lehet ilyenkor mondani, de tudod idővel jobb lesz, de tudom, hogy most mennyire fájhat...

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Csüt. Jan. 03, 2013 9:30 am

*Azért annyira rendetlenség nincsen, hiszen Bianca kipakolt mindent, ami az övé volt, és mivel fehér klános, még ki is takarított a drága. Nicolas kb pedig semmihez nem nyúlt, csak egyszer átöltözött. Mintha próbálná úgy kezelni a házat, mintha a lány még itt lenne. Kyle szavaira merőn nézi a srácot, aztán vállat vonva elmosolyodik* Ugyan. Mikor nem életbevágó? Mikor van olyan, hogy csak ejtőzünk egyet, és nézzük a napfelkeltét? *Megrázza a fejét, sosem volt egyszerű az élete. Inkább issza a teáját, az legalább egy megszokott íz, ha elfogy, akkor vesz belőle újat, pótolható. Viszont Kyle sem sokkal összedettebb, legalább már ketten szenvednek, nem csak a barátja, át tudják hát érezni egymás nyomorát, de azért mégis sajnálja, hogy még csak előrelépés sincsen az ügyben.* Na ja, nem tudom, hogy mit mondhatnék, viszont annyi bizonyos, hogy jól kijöttök, és egyre jobban maga alatt van, akkor mit veszíthetnél. *Aztán vállat ránt amolyan te tudod arckifejezéssel. Az őt érintő kérdésre bólint, elkerülhetetlen, hogy rátérjenek a mai ülés fő témájára.* Itt a vége. *Jegyzi meg Pitonos hangsúllyal, és a levél felé int a fejével.* Elment, végleg. *Mivel angolul beszélnek, és női nemet használ, kizárásos alapon csak Biancáról van szó.* Na nem meghalt, tényleg csak elment, de Maurice után ő a második, aki már nincs velem. A következő te leszel öreg barátom? *Kérdezi keserűen.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Csüt. Jan. 03, 2013 9:10 am

*Jah igen, és hát az üzenet miatt is van itt. Megkapta valamikor estefelé, amikor visszatért tegnap a szobájába, de már nem akart akkor elindulni, a fene tudta, hogy mennyire sürgős a dolog, és igazából nem az a fajta, aki rendszeresen direkt szabályokat hág át, és mint tudjuk kijárási tilalom is van a világon. No meg azért az is tényszerű, hogy éjszaka átvágni repülve a mocsár felett...nappal sem a legjobb ötlet, de azért éjjel még ő sem szánja rá magát. A Jenilián keresztül pedig azért iszonyatosan snassz közlekedni. Az ajtó gyorsan nyílik, és enyhén morcos arckifejezést lát. Védekezően emeli fel a kezét egy mosollyal, miközben belép.* -Nem írtad oda az üzenet végére a kulcsszót: Életbevágó! *Jó, hát viccelődik, nem igazán tudhatja, hogy a helyzet cseppet sem rózsás. Csodálkozva pillant körbe, hiszen minden bizonnyal kissé rendetlenség van, még a megszokotthoz képest is, de azért elhuppan a kanapéra, és megvárja amíg elkészül a tea. Sürgős volt, de azért csak nem annyira, bár minden bizonnyal ez most inkább csak afféle figyelem elterelés, vagy idő nyerés lehet. Átveszi a saját csészéjét és lassan kortyolva pillant fel a kérdés hallatán, majd egyszerűen csak megrázza a fejét.* -Elfoglalt nem, csak tudod, amióta kijutottunk elég sok időt töltök odafent. És nem, mi sikerült volna rajta Nic? Nem fogok odamenni hozzá, hogy elmondjak mindent, szerintem úgyis sejti, és van most elég baja, minek kavarjak bele én is? De veled mi a helyzet, eléggé nyúzottnak tűnsz. *Szemlélődő arccal méri végig a srácot. Úgy fest, mint aki enni is alig evett már egy ideje és az egyébként határozott vonások most mintha kissé szét lennének csúszva.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Csüt. Jan. 03, 2013 9:03 am

*Miután Bellonától elvált, nem érte utól az angyalt, úgy tűnik igazi szárnyakkal repülni mégiscsak gyorsabb, mint vámpírként ugrálni a háztetőkön. Tehát visszatért ide, és egy üzenetet hagyott Kyle-nak hogy itt várja. Aludni nem tudott, csak járkált, nézegette a régi képeket, és azon tűnődik, hogy vajon a tűzre vessen-e mindent. Azt kéne, mert akkor tényleg le tudná zárni, de nem hiszi, hogy még képes megválni tőlük, legalább egy kis rész maradjon meg Biancából. Megjön a rég várt kopogás, amit úgy várt, mint kisgyermek a karácsonyi ajándékot. Leszáguld a lépcsőn, és szinte feltépi az ajtót. Kissé morcos, mert már tűkön ült, így mosolyogni sem tud.* Na végre. *Tereli be a srácot, és főz egy teát, amit eddig elfelejtett. Nem is árt, hiszen mint a ketten britek, a reggeli tea szeánsz jellegű. Aztán amikor kész, akkor csészékbe tölti ki, és szervírozza.* Te aztán elfoglalt vagy. Sikerült a Chris-es dolog? *Kérdezi, pedig nem erről akar beszélni, de az angyal mellett még önzőnek lenni sem olyan egyszerű. Az asztalon még mindig ott van a rongyosra olvasott levél.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Csüt. Jan. 03, 2013 8:53 am

*Látott az üzenőfalon is mindenféle kiírásokat és az a helyzet, hogy viszonylag régen futott össze Nicolasszal, ami azért nem kellemes, hiszen sok mindent megszoktak beszélni és azért lássuk be történt egy s más, amit érdemes is lenne. Arról már nem is beszélve, hogy úgy látta a fiú el fog menni, vagy félreértett valamit? Tényleg elment volna búcsú nélkül, csak úgy, vagy szólni akart, csak nem lelete meg őt, mert túl gyakran repked? Kérdések, de a legegyszerűbb, ha személyesen tisztázzák le őket, mert most mi értelme lenne egyszerűen csak feleslegesen találgatni. A külső negyedben landol, persze azért egy viszonylag elfogadhatóbb környéken, mert a legromosabb házak között egy angyalnak nem biztos, hogy kézenfekvő lenne feltűnnie, még akkor sem, ha egyébként megtudja védeni magát. Szóval az út végét már gyalog teszi meg, és elérve a még mindig kissé romos épülethez az ajtónál állapodik meg, majd egyszerűen kopog. Barátok na, de azért kulcs nincs, az mégis csak furcsa lenne, meg még viszonylag új a ház, és hát amúgy is itt van Nic-nek Bia, nem lenne illdomos rányitni valami zavarba ejtőre.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Kedd Jan. 01, 2013 8:35 am

*Hiába, valahogy sejtette, hogy a bálon nem fog olyan egyszerűen menni a dolog, de azért megadta az esélyt, hátha így könnyebb. Arra viszont nem lett volna ereje, hogy ellenkezzen, ne adj isten vitázzon ott mindenki előtt, így még végülis adott maguknak egy utolsó estét. Viszont a szilveszteri party-ra nem ment, amin aztán a Demerest família gyűlt össze egészen véletlenül, ellenben addig legalább volt ideje, hogy összepakoljon, és a sebtiben megírt levelet is itt hagyhassa.
Gyors, hiszen még azért nem minden cucca van itt a fiúnál, de annyi biztos, hogy amikor hazaér a szilveszteri kis szösszenetről, akkor hamar észreveheti, hogy már nincs itt semmi sem, ami a harcos lányra utal. Egyedül az ajtóval szembeni kis asztalkán hever egy kézzel írott levél, itt-ott kicsit elázva minden bizonnyal könnycseppek tarkítják. A levélre téve ott van Nicolas eljegyzési gyűrűje is. Nem gondolta úgy, hogy illő lenne megtartani, talán sosem jön vissza és idővel majd a fiú odaadhatja valaki másnak, ha úgy hozza a sors.

Kedves Nicolas!

Sajnálom, hogy csak így, rendes búcsú nélkül megyek el, de tudom, hogy másképp nem engednél. Én már eldöntöttem, a bálon is eldöntöttem. Félek, hogy ez az egész túl veszélyes, és nem bírnám ki, ha veled is történne valami. Annyi rosszon mentél már át, magadra vállaltad Maurice bosszúját is, az enyémet nem kell. Nem tudom, hogy mi történhet az egész ideje alatt, mit teszek, ami miatt csalódnál bennem, hiszen sosem láttál még semmi negatívat cselekedni, de most oly' sok bennem a harag, hogy nem tudom képes leszek-e rá, hogy visszafogjam, amikor szembenézek az ellenségeimmel.
Nincs más lehetőségem, apám régen elküldött, ők nem ismernek, túlságosan feltűnő lenne, ha velem jönnél. Minden elterveztem már, most az egyszer nem megyek fejjel a falnak, hanem az egészet akarom a talapzatánál megrengetni, hogy a végén úgy dőljön össze, mint egy kártyavár, hogy azok, akik ezt tették, érezzék azt a fájdalmat, amit nekem okoztak...
Kérlek próbálj elfelejteni és teljes életet élni, nem tudom, hogy visszatérhetek-e és ha igen, akkor az lesz-e, aki eddig voltam.

Mindig szerető Biád!

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Csüt. Nov. 22, 2012 6:02 pm

*Hát igen, azért lássuk be nem lesz egyszerű a házat házzá varázsolni, kifejezetten úgy néz ki, mint egy rom, a legtöbben inkább ledózerolnák az egészet, de tényleg még a végén megbosszulná magát. Reflexből kapna utána Nicolasnak, aki majdnem hasra esik, de aztán visszafogja magát, hiszen biztosan nem örülne neki a srác, ha ő segítené ki, a mosolyát meg aztán végképp visszafogja. Azért mégis jó, hogy esetlennek is lehet látni a mindig határozott vámpírt.* -Hát igen, lehet hogy rosszabbul járnánk, és ki tudja, ha jól átnézzük, lehet hogy találunk olyasmit, aminek még valami haszna is lehet. Az az asztal például egészen szép, csak kopott. *Mutat előrefelé az egyik szemközt lévő asztalra, ami rendkívül kopott, több fiókja is hiányzik, de egyszer valaha biztosan szép volt. A temető, vagy sírkövek említésére azért egy picit kellemetlenül érzi magát. Azért az mégsem kellemes, hogy az ember kertjében hullák vannak elásva.* -Oh, azt még nem láttam, bár ez esetben jobb volt tudatlannak lenni. Nem lehet őket átköltöztetni a temetőbe? Vagy...ha megbolygatjuk az rosszabb? *Kicsit igen zavarja a dolog, talán még az is zavarná, ha a saját rokona lenne elásva a kertben, de így, hogy idegenek még kellemetlenebb. Elmosolyodik a bájital kérdésre, és hogy ebben a században a fiú nem fogékony rá. Mázli! *-Erről nem is tudtam, de ebben te vagy a jobb. Akkor még egyelőre napoljuk, vagy éveljük. *Neveti el magát. Arra, hogy kit hívhatnának meg csak tanácstalanul rántja meg a vállát. Ő nincs annyira nagyon jó viszonyban Jack-kel, sőt volt pár összetűzésük is már, de azért a közös kalandok valamelyest összecsiszolták, de hát minimálisan.* -Nem tudom, gondolom Arit és Rosettát, és...nem is tudom. Az én családom? Tudod, hogy csak apa lehetne, meg Shelia? Őt még nem is ismered, nem tudom, hogy eljönne-e. *Finoman megrántja a vállát. Ő sem találkozott még Bellonával, bár már hallott róla, hogy Nicolas testvére ide érkezett, majd ennek is eljön az ideje.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Csüt. Nov. 22, 2012 5:37 pm

*Miközben a lányt hallgatja, nézegeti a korhadozó lépcsőket, a lejött vakolatot, megsárgult falakat.* Ahha. De akár ez is beleillik egy ideggyogyónak, amilyen sötét. De ha azt mondod, hogy lesz ebből még szép lakrész, hiszek neked Bius. *A felújításra visszakérdez, miközben majdnem hasraesik az egyik leszaggatott függyönyben, ami röhejes látvány, hiszen a vámpír mindig az eleganciájáról volt szó.* Affrancba. Szóval azt értettem, hogy felgyújtani. Mármint a sok lomot. Azzal sem járnánk rosszul, csak aztán ahogyan mondod, ki tudja, hogy nem bosszulja-e meg valahogyan az egyik eltemetett relikvia. *A hátsó kert felé int.* Ott egyébként láttam egy kis hevenyészett temetőt őt. Nem is temető. Csak pár sírkő. Nagyrészük bedőlt már. *A párkányhoz sétál vissza, ahol szintén tiszta por minden, már a vadrózsa is kezdi benőni az ablakot.* Csipkerózsika aludt itt párszáz évig? Tiszta Disney vár az egész. Jóég! *A gyerek témára azért felnevet.* Azt hiszem valami külön bájital kell hozzá, hogy a hozzánk hasonlóban megteremjen az élet csírája, de ne aggódj, ebben a században nem leszek rá fogékony. *Vonja meg a vállát csibészes kacsintással, és a parti szóra bólogat, majdnem lefejeli a saját mellkasát.* Jó lenne, de kérdés, hogy kit hívjunk meg. Már ha összelapátoltuk ezt az egész romot? Példának okáért nekem Jackkel semmi bajom, csak ő utálta. Én egész rendes kölyöknek tartom. Csak hát ugye ha Jack mindig azt jegyezte meg, hogy rühellik, kétlem, hogy most meggondolná magát egy ilyen szívhezszorítóan epikus történet hallatán, mint amilyen a miénk volt. Inkább a családodat kéne meginvitálni, nem?

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Csüt. Nov. 22, 2012 5:06 pm

*Hát igen, no meg mindig is arra nevelték, hogy győzni hogyan kell, az, hogy legyőzhetik nem merült fel benne, amióta meg még vérfarkas is...ez végképp nem jöhetett szóba, és most mégis. Kiszolgáltatottnak lenni a legrosszabb, ebben már teljesen biztos. A kísértetkastély ötletére azért csak-csak elmosolyodik.* -Jól van, szép lesz, én is tudom, kidekoráljuk az egészet, új függönyök, meg minden. *A közös gyerek dologra már majdnem elneveti magát. Eleve fogalma sincs, hogy ez egyáltalán lehetséges-e bármilyen módon is, hiszen vámpír és vérfarkas, már önmagában is eléggé fura a párosuk, hiszen elméletben utálniuk kéne egymást, de hogy még gyerekük is legyen...kicsit abszurd.* -Milyen vagy! Én nem is tudom, hogy nekünk egyáltalán...lehet-e? Nem vagyok annyira otthon a bestiaismeretben, vagy miben. *Gondolkodik el picit, hiszen ezen még sose agyalt. Húsz éves lesz, még nem nagyon vette tervbe, hogy gyereket szeretne, szóval végülis érhető, hogy nem merült fel benne a kérdés. Odabújik kicsit a sráchoz, majd figyelmesen hallgatja a kastély történetét.* -Azért reméljük, hogy nem jön majd vissza valamelyik este miután megszökött onnan. Nem hiszem, hogy élveznénk. *Húzza el picit a száját, de aztán egy mosollyal viszonozza a röpke csókot. Az ósdiság az tény igen, bólint is rá.* -Ósdi, poros, a legjobb lenne egy csomó mindent kidobni, de ahogy mondod mégis csak valakinek fontosak voltak. Valahogy fel kéne újítani az egészet. Remélem azért nem valami titkos ősi mészárlás lesz a háttérben, ezekről a sötét dolgokból most egy időre lemondanék. *Néz körbe újra. Sajnos igen, eléggé sötét a hely kisugárzása, nem csoda, ha ezt választották Demerest rezidenciának, érdekesek itt az éjszakák is, de talán ha szebb lesz, barátságosabb, akkor jobb lesz.* -Szerinted rendezzünk majd valami eljegyzési partit? Ha már persze kicsit kijavítottuk a házat. *Teszi még hozzá, hiszen ebbe a nagy porba azért mégsem illene elhívni másokat.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Csüt. Nov. 22, 2012 4:49 pm

*Hát azért csak Maurice-re nem kenheti a dolgot, együtt tervelték ki, és nagyon hasonló volt a jellemük. És bár a sötétebb énje távozott, mindig is kicsit darkos lesz. De legalább nem lesz annyi titok. Látja Biancán, hogy mennyire maga alatt van, hogy csak így elkapták, ráadásul még vérfarkas is, mégis ártatlmatlanná tetté. A harcoslány sokszor legyőzhetetlennek hiszi magát, legalábbis hitte, pedig még az ilyeneknek is megvan a legyőzője, ellenszere. Miközben kifelé nézelődnek az ablakon a lent csobogó szökőkútra a kertben, magához vonja a lányt.* Megoldjuk ezt is. Igazi kisértetkastélyt varázsolunk majd belőle, aztán majd csodájára jár a világ. *Mormolja kiismerhetetlen mosollyal. A gyűrűre bólint, tényleg jó lenne már bejelenteni, barátaik már így is kész tényként kezelik, hogy elválaszthatlan páros ők.* Azért a gyerekkel várnék, ha nem haragszol, mert ha a te agyaraidat, és az én karmaimat örökli, akkor fél éves sem lesz de már körözni fogják. *Vigyorodik immár el, és a kastélyra tér vissza a tekinte.* Nos egy idős nőtől vettem még tavasszal. A végét érezte, ezért bevonult egy idősek otthonába, és áron alul adta. Bár ahogy hallottam, nem is idősek otthona az, hanem egy elmegyógyintézet. Fura. *Engedi el a lány vállát egy apró szájcsók kiséretében, és megtámasztja az asztalt.* Olyan ósdi itt minden. Mintha saját története lenne még a bútoroknak is, mint a Szépség és a Szörnyben. Mindig is vonzódtam a tárgyak történetéhez, és különösen erős a rezgésük. Árulkodnak valamiről, csak éppen azt nem értem, hogy miről. *Hajtja le a fejét, sötétbarna haja arcába omlik, ahogyan gondolkozik.*