Nicolas Demerest romos kastélya

Tárgy: Nicolas Demerest romos kastélya Szomb. Okt. 06, 2012 6:33 am

First topic message reminder :

Leírás várható hamarosan.

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Csüt. Nov. 22, 2012 4:31 pm

*Hát igen, lássuk be nehezen emészti meg a dolgokat, és azért már magát a megcsalást sem volt egyszerű, aztán az eljegyzés, és mindezek után a titok, ami kiderült. Azért az nem kellemes érzés, hogy az ember párja ilyen horderejű dolgot ne mondott el neki, még most is ott motoszkál benne, hogy vajon ennyire nem bízott benne, vagy csak Maurice nem hagyta? De tudja jól, hogy saját testével védte a gonosz átok elől, amit aztán a testvére kapott be, így azért enyhülnek benne a kellemetlen érzések, de mégis csak ott motoszkálnak. Majd talán idővel elmúlik ez is, és minden jobb lesz. Fancsali fintorra húzódik a szája, mikor belépnek az épületbe, érzékeny orrát még inkább bántja a kellemetlen szag, és áporodott levegő, mint bárki másét, de majd jól kiszellőztetnek. Nicolas szavaira haloványan azért mégis csak elmosolyodik.* -Szép lesz majd hidd el, csak idő kell neki, mindennek idő kell. *Ezzel valahol mélyen arra céloz, hogy igazából nekik is idő kell, hogy túllépjenek ezen, hogy feldolgozzák, hiszen bár megbeszélték, de igazán mélyen most sem ismeri Nicolas érzéseit, mint mindig. A sötét köpeny mintha csak a lelkét is takarná folyton és igen nehéz feladat alá látni.* -Nem gond, nem vagyok egy félős kislány, te is tudod. *A sebei már régen begyógyultak, de az önbecsülése nincs a toppon, hiszen lássuk be harcos, vérfarkas és mégis egy nagydarab fickó simán elkapta. Na jó nem simán, és persze lesből támadt, de akkor is rossz érzés.* -Mikor szólunk a többieknek? *Mutatja fel a gyűrűsujját, hogy egy kicsit vidámabb téma is előkerüljön, hiszen napok óta csak az őrlődés, vagy Mauric a téma.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Csüt. Nov. 22, 2012 4:25 pm

*Maurice halála óta először jár a romos kastélyban, ideje valami életet lehelni a siralmas épületbe. Biancával végülis megbeszélték a dolgot, így mentesült a Penny féle megcsalás vádja alól is, ám a harcoslány tőle elvárható módon kissé nehezen emésztette meg a sötét titkot. De a lényeg, hogy itt vannak, minden jó, ha a vége jó. Vagy egy Demerestnél ez hiú ábránd? Tehát most itt vannak, hősünk pedig éppen a régi függönyöket szaggatja le, hogy némi fény is besüssön, már nem kell annyira titkolóznia. Az egész épület tiszta por, és dohszag, nem csoda, hetek óta nem járt itt senki. Nicolas savanyú mosollyal pillant vissza válla felett a lányra.* Királyi lakosztály, nemigaz? *Aztán miután az utolsó szakadt függönyt is leszedte, végignéz a nappalin, ahol most vannak, többet kell majd rákölteni, mint a kastély teljes értéke. Mágiával kéne valahogyan befolyásolni.* Az éjszakai hangok miatt pedig ne izgulj, azt hiszem egy kopogószellem van a padláson. Vagy mumus. Néha kaparja a padlót.

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Megrántja a vállát, ezzel persze tudja jól, hogy csak hevíti a haragot, ami Nicolasban ég. Ez valahol érthető, de be kell látnia, hogy árnyékban élni rosszabb, mint egyszerűen csak zavart okozni az ember barátainak a fejében...neki nincsenek barátai.* -Hamarosan...vége... *Visszhangozza a fiú szavait, nem is lehet tudni, hogy ez valamiféle megkönnyebbülést jelent, vagy inkább cinikus felhang. Talán jobb nem is tippelgetni, hogy melyik lehet. A kávéra való reakción nem tud mást tenni, de elmosolyodik.* -Nem tudod, hogy ott miket ittam...miket adtak nekem. Ez ahhoz képest semmi. *Finoman megrántja csak a vállát, már abban sem biztos, hogy érezni tudja normálisan az ízeket, ezért nem zavarja a kávé, amit normális ember képtelen lenyelni. Látja, hogy Nicolas köpenyért nyúl...újabb órák következnek, amíg itt kell lennie bezárva, ha képes lesz várni. Évek óta vár, nem véletlenül volt kénytelen legalább néha kimenekülni innen, mégha ezt a fiú nem is vette túlságosan jó néven, és ez még finom megfogalmazás, bár belement...kénytelen volt. Csendesen figyel a válaszra, miközben megkorran a gyomra. Nem evett semmit, az erős kávé pedig csak kimarja üres gyomrát, na majd ha a másik távozott keres valamit.* -Értem...akkor ez a te feladatod. *Bólint egyet, és hát igen, kevés dologra emlékszik azokból az évekből, de tény, hogy majdhogynem úgy tartották, mint egy állatot, szinte csoda hogy még él...márha ezt életnek lehet nevezni, hiszen a lelke szinte teljesen odaveszett, semmi más nem számít neki, csak az édes bosszú, és persze a jó öreg miért. Nicolas végül bocsánatot kér...érthető, hogy nehezen viseli. Lehajtja egy pillanatra a fejét, de végül nem mondd semmit, sokkal keményebb, mint a másik, nem mutatja ki az érzéseit szinte soha.* -Várlak vissza...addig elkészítem. *Mondja végül és az ajtó felé pillant, ami már nyílik is. Végül csak még a fiú után szól.* -Örökké hálás leszek...tudom mit áldoztál fel értem...értünk, de hidd el nem soká' vége és elfelejtheted, eltűnök örökre... *A végét majdhogynem suttogja már, de tisztában van vele, hogy a vámpír füle ezt is jól hallja. Nem vár semmiféle választ, felpattan a helyéről és a konyha felé távozik sietősen. Az elérzékenyülés felesleges cécó, nincs rá idő és lehetőség, tenni kell a dolgát, és nem gondolni arra, hogy mi lesz...minden után. Talán...semmi.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Szomb. Okt. 06, 2012 7:20 am

*A válaszul kapott szavakra keserűen felkacag, és megrázza a fejét.* Tévedsz, tévedsz, és sosem fogod megérteni. Nekem ugyanúgy nincsen életem, pontosan miattad. Sosem lehetek önmagam, mert ilyenné tettél. A saját barátaim nem tudják, hogy mi van velem, miért kínzom őket. De ennek hamarosan vége. *Dühösen veszi el a másiktól a bögrét, és ő is beleiszik. Fuldokolva nyeli le, és teszi le az asztalra végül az üres bögrét.* Hogy tudod ezt meginni. *Nem is néz most már az árnyra, még hogy ő puhány lenne...! Nevetgéses. Mindent, szó szerint mindent feláldozott, az egész vámpírság is az ő ostobasága miatt van. Halálontúli lett, mert a másik ezt kívánta tőle. Ostoba alku! És persze még Bellona sem tud az egészről, csak sejtheti. Ha tudná, akkor kétséges, hogy mit tenne. Most ő csapja fel a köpenyét, jelezve, hogy távozni fog, és nem érdekli, hogy az árnyalak mit fog kezdeni magával a várakozás óráiban.* Meg kell néznem őket. *Utal a hajóra, a kérdésen pedig eltöpreng.* Csak az egyikükre. Egy magas, szőke nő, amolyan fitos orral, amit mindig felhúz, mintha bűzt érezne. Bár lehet, hogy az belőled áradt, mert amikor megtaláltalak, olyan voltál, mint egy vizihulla. *Vigyorodik most már el, és bűnbánóan biccent.* Sajnálom. Túlságosan komolyan veszem ezt, és felemészt. De szabad leszel, ezt megigérhetem. *Kitekint az utcára, alig jár most ott valaki. Visszanéz a rémre, és még búcsúzik.* Alkonyatkor visszatérek. Addig üss össze egy adag élő halál eszenciáját. Elbódítjuk a némbert, és kivallatjuk. Tűzzel-vassal ha kell. *Maga is megborzong, annak emlékére, amit a másik is említett, akkor vált olyanná, amikor azokat a szörnyűségeket tette. Azóta pedig nincsen visszút.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Már megszokta, hogy Nicolas rendszeresen morcos, na persze azt hiszi, hogy neki annyival sokkal nehezebb...neki, akinek legalább van élete, saját élete! Csendesen ül és hallgatja végig a másik kifakadását, és csak a legvégén szólal meg, amikor már kortyolt a kávéból, finoman szólva is jeges, hideg hangon.* -Úgy tudom, hogy nem régen még te is ezt akartad...de persze tudom, hogy könnyebb lenne egyszerűen élni az életed! Neked van... 5 éve bezzeg, amikor bosszút esküdtél velem együtt, akkor még nem voltál ennyire...puhány! *Csak úgy préseli a szavakat a fogai között. Egyszerűen Nicolas azóta, hogy visszatért kezd egyre többször nyűgös lenni, ez a szerelem dolog folyamatosan csak elbódítja a fejét, pedig egyszerűen a mai napig nem érti mit eszik azon a lila harcos lányon...bezzeg a kis fél-véla... Elhessegeti a gondolatokat, hiszen erre most nincs idő. Határozottan megrázza a fejét a kérdésre.* -Nem, ez most nem tévedés. És mit tehetek róla? Nem tudom pontosan mi történt, te sem tudod...senki sem tudja, csak ők! *Az eltűnésre már nem mondd semmit, de igen, úgy lesz a legjobb, ha végleg elmegy...de hova? Egyszerűen már nem is emlékszik rá, milyen az, ha az embernek saját élete van, nem is biztos, hogy képes lenne csak úgy...élni. Mi történik az emberrel, ha az őt éltető bosszút végül beteljesíti? Ezen még sosem gondolkodott el, pedig ideje lenne, mert nagyon közel a cél.* -A Kikötőben vannak, két napja érkezett egy hajó, éjfekete, vörös lobogó benne a jelképpel...ez az egyetlen, amire az egészből emlékszem, és biztosan ugyanaz! Az ugró hiéna, mókussal a szájában. Soha nem felejtem el... *Halkan sóhajt egyet, de pillanatok alatt újra megkeményíti a tekintetét.* -6-an vannak, de az arcukra nem emlékszem...neked sem maradt meg semmi ugye? Amikor eljöttél...nem láttad őket? *Végülis erről még soha sem beszéltek, Nicolas akkor olyasmiket tett, amikre nem büszke, pedig szükséges volt, de máig nem képes elfogadni...mostmár ideje lenne újra felidéznie, ami akkor történt.*

Tárgy: Re: Nicolas Demerest romos kastélya Szomb. Okt. 06, 2012 6:54 am

*Nem sokat aludt az éjjel, az árnyék a lelkére kötötte, hogy álljon készenlétben, a vámpír pedig így tett. Amikor végre megjönnek az életét megkeresítő rém léptei, akkor elégedetten mordul fel, ahogy lesétál a lépcsőn, és élesen mutat rá a szellemalakra.* Még jó, hogy te mindig mindent jobban tudsz. Kiváncsi lennék, hogy mire jutott a hatalmas teóriád, mert már kezd végletesen elegem lenni abból, ahogy állandóan várnom kell. *Odalépdel a kanapéhoz, és egy határozott mozdulattal löki le a démona sáros lábait, de ezt már nem teszi szóvá, csak járkál a szobában, hátrakulcsolt kézzel* Ők lennének...? És ha ez is csak egy sokadik tévedésed? Miért nem vagy képes végre pontosan elémtárni, hogy mi történt? Van más dolgom is jelenleg, mint ezzel bajlódni. Az iskolában folyton a sarkamban van valaki, Biancát pedig ha megkérhetlek hagyd békén. Össze fogunk házasodni, és utána végleg eltűnsz az életemből, ahogy megegyeztünk. Húzzuk meg itt a határt. Így is túlságosan sokáig maradtál. *Sóhajt végül, aztán végül kimegy a konyhába, és előhozza a kávét, amit a rémalak oly előszeretettel szokott szürcsölgetni, már ha kávénak lehet nevezni azt a tartalma alapján. Aztán leül vele szemben az egyik fotelbe, és várakozóan mered rá. Acélkék szemei jegesek, de mégis érzi most, hogy célnál van.* Tehát... mire jutottál, Maurice? *Leheli alig hallhatóan.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Hajnalban indult el, hogy utána járjon még az utolsó fontos kérdésnek, de nagyon úgy tűnik, hogy igazinak hat, amire rájöttek és nem csak egy újabb tévút. Belöki a romos kastély ajtaját, nem gyakori erre a járókelő, és egyébként sem kelt kifejezetten nagy feltűnést. Szinte csak a fekete csizma és fekete köpeny látszik belőle, ami egészen a bokájáig leér. Ében haja időnként elővillan a csuklya alól, de csak éppen hogy néhány pillanatra. Minden bizonnyal Nicolasnak volt annyi sütnivalója, hogy most nem hozta fel Biancát, volt már ebből gond, és nem szeretne megint a Fogadóban éjszakázni, éppen elég volt a kezdeti hónapokban szállásról szállásra költözni, de a cél érdekében ezt is vállalta. Ledobja a fejéről a csuklyát, arca alig látszik, hogy még sötét van és a függönyök is be vannak húzva, a fiú bizonyára még az igazak álmát alussza.* -Nicolas! *Kiáltja el magát, miután jó lendületesen becsapta maga mögött a bejárati ajtót.* -Kávé kellene, rémesen korán keltem, de mostmár biztos...ők lesznek azok! *Még mindig kiabál. A ház elég jól védve van, így kintről biztosan nem hallhatja meg senki sem, hogy mit beszélnek. Leveti magát a kanapéra, lerúgja a csizmáit, amik kellőképpen sárosak, de ez teljesen hidegen hagyja, majd szépen óvatos mozdulatokkal, láthatóan jól begyakorolt tevékenység már ez, elkezdi leszedni az álbajuszt és a többi szükséges kelléket.*

Tárgy: Nicolas Demerest romos kastélya Szomb. Okt. 06, 2012 6:33 am

Leírás várható hamarosan.