Óváros

* Úgy átáztam mint valami kóbor állat az utcán, úgyhogy semmi másra nem vágytam, csak hogy megpihenhessek valahol, egy pohár tömény mellett. Úgy látszik nem hatotta meg amiket mondtam neki. A sejtésem beigazolódott, mert nem reagált, arra azonban igen, hogy merre találom a kocsmát. Holt lelkek? Tetszik! Bár a kóbor lelkek még komikusabb lenne. Sarkon fordulok, de még előtte alaposan a szemébe nézek. Köszönetfélét nem mondok érte, ne is várja, miután belém mélyesztette a csinos kis fogpiszkálóját.*
- Megjegyeztelek magamnak. * Mondom még neki sokat sejtetően, mégis unott hangon, aztán elindulok. Csak a bosszúra tudok gondolni. Minden egyes nappal közelebb kerülök hozzá mégis olyan távolinak tűnik. Már napok óta hiába mentem a kikötőbe, soha nem indult az a hajó mire vártam. Attól féltem itt ragadok. Akkor pedig biztosan újból egymásba botlunk ezzel az auror leánnyal. Sokra vihette volna, ha nem sértődne meg az egyszerű szavakon. Bár valakit mélyebben érint a verbális bántás. Én már érettebben gondolkodom.*

* Mókás a helyzet, én még azok után is nyugodtan sétálok tovább, hogy a kislány a hátamba vágta a kést, és még ő az idegesebb. Ha továbbra is nagyon pattog akkor leállítom. Egy mély sóhaj után unottan megfordulok és le kell hajolnom, hogy a szemébe tudjak nézni. Elővettem a legszúrósabb tekintetemet, bár nem hiszem, hogy érdekelné, nos engem sem, amit ő itt bugyborékol nekem.*
- Az már megtörtént, és nem bánom. Nézd, mi lenne, ha békén hagynánk egymást? Én mennék a dolgomra, te meg mást noszogatnál. * Nehéz feladatot adtam fel úgy érzem, a kezei kétszeresen is ökölbe szorulnak. Hangosan fújtatok arra, hogy nincs jogunk ítélkezni más élete felett.*
- Hidd el, akit a bosszú hajt, annak néha van. * Nem magyarázom meg neki jobban, hiszen úgy is csak a sértettségére koncentrál, mintsem úgy mélyebben a dolgok mögé lásson. A kislányok sosem teszik fel az egyszerű kérdést.... A miért-et. Hát akkor megismételem.*
- Mint már mondtam. Rabszolga kereskedelemért, erőszaktevésért és rablásért rég halálra kellett volna ítélni. Hol volt itt az igazságszolgáltatás, Ha?! * Itt kérdőn széttártam a kezem, majd újból hátat fordítottam neki és elindultam. Gondoltam úgy is utánam jön, úgyhogy neki intéztem következő szavaimat is.*
- Csak felgyorsítottam a munkát. vedd úgy és máris kisütött a nap nem igaz? Hol van erre egy kocsma? * Kérdem, mert a nap fáradalmait már szívesen kipihenném. Legurítanék valami erősebb italt, ha már úgy is ebben a szenny városban kell időznöm*

* Nem tartom ellenfélnek a lányt. Ahhoz négyszer olyan szélesnek kellene lennie, négy fejjel magasabbnak és nem utolsó sorban.. Férfinek. Bátornak találom, hogy ő mégis noszogatni mer*
- Elfogni..Te engem?? Ha ha. Ezt nem sikerült annak a szerencsétlen fosztó bandának sem. Meg az elfvadászoknak. * Bemutatót akar, ahogy látom. Pedig én a jó oldalon állok, csak hát erről nincsenek információi, mert nem járt úgy tüzetesebben utána és engem sem ismer.*
- Segítséget? Nem kérek köszönöm. Eddig is magam oldottam meg a problémáimat, rendre sikerrel, ezután is így lesz. * Egy embertől fogadnék el segítséget. Rhynos testvéremért még a kezemet is a tűzbe tenném, úgy megbízom benne.
- Elvégeztem helyetted a piszkos munkát. * Vigyorogtam rá és laza körzéssel kiroppantottam a bal vállamat.*
- Inkább köszönetet kellene mondanod. A fazon számlájára írható három emberrablás, rabszolga kereskedelem és erőszaktevés..  *Itt végignézek rajta. Most látom az arcát először, hogy levette a maszkot.*
- Olyan kislá... ehm.. olyan lányokon amilyeneken te vagy. * Mondtam neki azzal elindultam a kihalt járdán a fogadó felé. Hagytam, hogy essen rám az eső. Persze, ha a maszkos kislánynak még van hozzáfűznivalója akkor azt megvárom és reagálok is rá.*

* Elhajítottam a tőrt a kapucnisok felé és mielőtt futásnak eredtem láttam, hogy az egyik összerogy. Örültem neki, legalább egy vadásszal kevesebb.. Elképesztő milyen messzire eljöttek és felkutattak csak azért mert Lansire vagyok.. A másikat is ki kellett volna belezni. Így most hírül viszi a többieknek is, hogy itt vagyok. A lánykát azonban nem ráztam le és az utolsó húzásával kihúzta a gyufát. Kis tőre belefúródott a vállamba. Nem oly mélyen, úgyhogy miután egy saroknál lefordultam, egy sikátor szűkös utcájában kihúztam magamból. Hallottam, hogy utánam ered. Mikre nem jók ezek a hegyes fülek.. Figyelemfelkeltésre biztos jók. Itt valamivel kevesebb ember volt, és azok is mind szétszéledtek miután eleredt az eső. Halkan dobolt az óváros kövein, s én hallottam a lány lépteit. Ahogy meglátom az arcát gondoltam előbb elmondom a véleményemet, aztán meglátjuk mit reagál rá.*
- Túl gyorsan reagálsz ráadásul rosszul, és nem látod az irányokat. A kést nem feléd hajítottam. Egy ilyen szarvashibával aligha juthatsz feljebb az emberek ranglétráján. * Ujjaim közt pörgettem a tőrét. Megnéztem milyen fémből van. Könnyű volt, kicsi és elegáns. Elegánsan felé is hajíthattam volna, szemet szemért, fogat fogért alapon, de adtam még egy esélyt amit amúgy nem szoktam.*
- Ezen kívül, ha közel állsz ellenfeledhez, aki egyébként nem én vagyok, nem ajánlatos dobótőrt használni. Azt messzebb távról szokták. * Osztottam az ingyen leckét és lába elé hajítottam saját tulajdonát. Kis karcolásommal nem foglalkoztam, kaptam már nagyobbat is.*
- Auror vagy gondolom. Vagy valamiféle rendőr nem igaz? Nos.. akkor rossz felé futottál.. Akit el kell kapnod nem én vagyok, hanem azok ott. * Mutatok arra az irányba ahonnan mind ketten jöttünk.*
- De látod elintéztem helyetted is. Nemsokára pedig a másikat is, csak most kizökkentettél. * Haj mi legyen most? Ez csak tőle függ.*

* Nem akartam én ráijeszteni, mondom én. Engem csupán a két féregéltű zavar amott a háta mögött, de a kislányka harcos kedvébe van. Aranyos, hogy így aprítja maga alatt a fát, nem tudván, hogy a tűzzel játszik. Elnevetem magam.*
- Engem sem érdekel. * Mondom komolyan elgondolkodva és az államat vakargatom.*
- Minden ember leány ilyen kötekedős? Furcsa egy népek vagytok ti. De szerencsédre nem haragítottál magadra. * Több mint száz éves vagyok. Akaratlanul is átlátom már ellenfelem támadásra készülő mozdulatait. Jól kitanítottak már erre. A legjobb mesterektől tanultam a kardforgatást. Látom, hogy lábát a földön csúsztatva védekező pozíciót vesz fel. Észreveszem, hogy fegyvert csúsztat ruhája ujjából tenyerébe. Jól láttam, hiszen jómagam is ezt csináltam egy perccel ezelőtt. Szóval láttam én a lányon, hogy valami harcosféle lehet és, hogy okíthatták valamiféle emberi harcművészetre, de gondolom amazt nem több mint 80 éven keresztül tanulta mint én. Hangosan horkantottam egyet.*
- Néz.. kislány.. Nincs veled gondom.. Komolyan. Ellenben a mögötted álló elf vadászokkal még meggyűlhet a bajom.
* Mondtam és láttam, hogy meghallották amit mondtam és mozgolódni, sugdolózni kezdtek. Megint csillant valami a sötét köpenyük alatt, de nem vártam meg, hogy mi az. Egyenest az elf vadász torka felé hajítottam a dobótőrömet. Nem láttam a tömegtől, hogy eltaláltam e, azonban ezzel felkelthettem a népek figyelmét, úgyhogy a csuklyát az arcomba húzva siettem el a helyszínről. A lánnyal nem foglalkoztam, bár amolyan rendtevőnek vettem észre. Mindegy is, ha valóban az, vagy valamiféle auror, akkor lehet, hogy utánam ered. Majd kiderül.*

* Milyen éles. Jóféle acélból készült. Lehet, hogy inkább mégis inkább megtartom magamnak. Kár lenne csak úgy hajigálni ezeket a drága cókmókokat, még akkor is, ha több van belőle a ruhád mögé rejtve. Szóval az alacsony ember lányka pont a célpontom elé állt, és nem akaródzott tovább mennie. Nem értette a lényeget, pedig most tényleg csak jót akartam. Vagy hát ki tudja? Még ennyi évtized után sem tudom kiismerni magam. Lassan kiegyenesedtem addigi támaszkodó pozíciómból és tettem felé két lépést. Végignéztem rajta, reméltem, hogy ezzel választ is adtam egyben kérdésére.*
- Hááát.. Termetedet tekintve az vagy, ezzel gondolom te is egyetértesz. Ha pedig az éveid számát vesszük, akkor is csak ifjonc lehetsz. Igen. Ahogy közelebb jöttem hozzád ezt biztosra is venném. * Az arcomra esett egy esőcsepp, ahogy az ég felé fordítottam tekintetemet, aztán vissza a lányra. A kislányra. Ugyan nem tudom miért ily bátor, de fiatal még, nem tudja kivel áll szemben. Még az udvariasabbnál is udvariasabban elmosolyodtam.*
- Szerencséd, hogy rossz napom van. Vagy ezt nem így mondják? Nektek embereknek fura szólásaitok vannak. Mindazonáltal, csak a saját érdekedben kértem, hogy állj arrébb. * Az alacsony lány válla fölött könnyedén szemmel tarthattam az alakot és láttam, hogy a kabátja alatt csillant valami.*