Hamon Joulice-Melange birtoka

Tárgy: Hamon Joulice-Melange birtoka Csüt. Nov. 01, 2012 1:03 pm

First topic message reminder :

Leírás hamarosan.

Hamon Joulice-Melange birtoka - Page 4 Hamonhaz

Tárgy: Re: Hamon Joulice-Melange birtoka Pént. Nov. 02, 2012 4:13 pm

-Persze az sem, de hát tudod Aeryn eléggé pozitív jellem, nem tudom...lehet, hogy képes lenne beáldozni magát a nagyobb jóért. *Finoman megrántja a vállát, na nem azért, mert nem érdekli a dolog, sokkal inkább mert akárhogy is, de nem tehet ellene, a döntés a szöszke lányé, és akármennyire is szeretne beleszólni, nem tudna és nem is teheti. Jót mosolyog azon, hogy nem érdekli a jól kinézés és persze Sadiét sem. Azért ha nagyon akarná...de persze ott van Aeryn és ott van Eu, nem tenne ilyesmit, de akadt már rá példa, hogy egy pasinak sikerült olyan lányt levenni a lábáról, akinek egyébként nem tuti, hogy bejött. A kitartás általában meghozza gyümölcsét.* -Jól van no, nehogy már felhúzd magad. És értem, szóval valami vélaféle, akkor érthető. Egyébként is arról volt szó, hogy nem jönnél a suliba lakni, mert nem akarsz mással együtt, csodálom, hogy bírod. *Újabb mosoly, miközben lassan visszaérnek a kiinduló pontra, úgyhogy ledobja magát kényelmesen a fotelbe és felteszi a lábát az asztalra.* -Jó persze hát nem úgy értem az anyai ösztönöket pupák! *Neveti el magát. Azért minden nőben van valamiféle anyai ösztön akár a pasija irányába is, ez valahogy kivédhetetlen, persze reális keretek között.* -Mit tudom én, előbb mondod el Aerynnek a dolgokat, vagy a suliban rávilágítasz, hogy miféle tolvaj hátterem van...nem biztos, hogy nem penderítenének ki, és azért lássuk be nekem jóval hosszabb a bűnlistám, mint neked. *Finoman megrántja a vállát. Elég ügyes volt eddigi élete során, de már régóta űzi az ipart, ha lebukna, vagy valaki beköpné, bármi, akkor nagyon nagy bajba kerülhetne...akármennyire is ügyes. Az iskola, Aeryn minden egy pillanat alatt omlana össze, mint egy rossz kártyavár.*

Vendég

- Miért, az talán jobb, ha elvállalja, miközben nem akarja, és az egész jövője rámegy? Úgy értem, ez az örökösödés nem úgy hangzik, mintha néhány évre szólna. *Persze, annyit azért ő is észrevesz, hogy Hamon jól néz ki, bár valljuk be, Sadie jóval nagyobb hatással van rá. Ettől függetlenül csakazértis lefitymálja, és fintorog, mikor a másik összekócolja a haját, de végülis nem húzódik el, csak utána kezdi buzgón igazgatni.* - Miért érdekelne, hogy jól nézel ki? Sadie-t se érdekli. *Vágja rá rögtön, bár... eléggé gáz lenne, hogyha éppenséggel érdekelné a lányt, de szerencsére ezt eddig még nem vette észre. Aztán az eszement hóhér részre felnevet.* - Áh, nem. Valami vélaszármazék, és nem igazán jövünk ki jól... egyikőnk se értékeli, hogy osztoznunk kell a szobán. Azt pedig nem hiszem, hogy értékelném, ha Sadie annyira anyai ösztönökkel viszonyulna hozzám. *Elhúzza a száját, hiszen épp az a célja, hogy ne gyerekként legyen kezelve. Aztán elgondolkozik azon, mi van, ha Hamon mégis beárulná... de hát igazából már mindegy, már úgyis rájött a dologra. Na meg nem is biztos, hogy jó ötlet egy vetélytársával összeköltözni, de őszintén szólva egyre kevésbé érdekli már a nyeremény, így talán mindegy.* - Mégis miről árulnálak be, meg kinek? Feldoblak a rendőrségen? Azt hiszem, mindannyian szegtünk meg elég törvényt a keresésben.

Tárgy: Re: Hamon Joulice-Melange birtoka Pént. Nov. 02, 2012 3:59 pm

*Bólint a srác szavaira, mentalista, valamennyire kiérzi a szavakból, hogy Eu végeredményében magára is gondol amikor beszél.* -Kell persze, de egy ilyen családban...ki tudja nem lenne-e valami trónért folyó belviszály, ha Aeryn úgy döntene. Nem egyszerű! *Csóválja a fejét, fogalma sincs, hogy mi a jó megoldás, de hát kár ezen előre gondolkodni. Persze, ha tudná, hogy pár óra múlva már minden rendkívül jól alakul, de hát hiába látnok, ennyire nem merül bele a sors fonalának tanulmányozásába.* -Majd meglátjuk, remélem, hogy nem lesz nagy gond. *Mosolyodik el, a fitymáló fintorgásra nem bírja ki, hogy ne nevesse el magát. Lássuk be elég sármos és jól öltözött személyről van szó, aki nem egy hölgyet csábított már el könnyű szerrel. Egyszerűen csak megborzolja a kissrác haját, akkor is ha ellenáll.* -Ennyire látványosan ne utáld, hogy jól nézek ki! *Széles vigyorrá szelídül a nevetése, aztán mostmár azért mégis csak szöget üt a fejében a kérdés.* -Ki a fene az az Adam? Vele laksz? Valami eszement hóhér, hogy ennyire eljönnél? *Igazából még nem nagyon kérdezte Eu-t, hogy hol is lakik pontosan, meg kivel és milyen körülmények között.* -Oh, hát nem is tudod pedig akadnak olyan lányok, akik kifejezetten bírják a bénázást hidd el! Nem csak a nagymenő sárm a tuti, nem ritka, amikor a gyámoltalanság jön be...tudod anyai ösztönök, vagy mi a szösz. *Böki kicsit oldalba beszélgető partnerét, miközben haladnak szépen tovább. A saját hálóját direkt kihagyja, persze erőszakkal be lehet oda is nyitni, de következetesen elmegy az ajtó előtt, ami nem csoda, irtó nagy rumli van bent.* -Tény, hogy veled jobb a kapcsolatom, de tudod, hogy jó a beszélőkém, azt hiszem elég fifikás vagyok, hogy kiszedjem belőle akár azt is, amit még ő sem tud. *A kérdésre elmosolyodik, igaz, hogy írt az üzenőfalra, de az névtelen, így nyíltan nem tenne keresztbe a srácnak.* -Tudod, hogy nem, ne félj, nem tennék ilyet. Te se árulnál be, nem de?

Vendég

- Persze, szépek a hagyományok, de... előbb vagy utóbb akkor is kell valaki, aki a sarkára áll, és nem hagyja, hogy azok alapján irányítsák az életét. *Ez az, amit ő tervez, alighanem. Már persze ha valaha összejönne Sadie-vel... amennyiben az nem történik meg, a jövőképe valami olyasmi, hogy hazamegy, és ugyanúgy éli tovább az életét mint eddig.* - Még korántsem biztos, hogy kirak érte. Sőt, lehet, hogy utána visszakönyörög... *Kezdi, majd megáll egy pillanatra, végignéz Hamonön, és kicsit fitymálóan fintorog.* - Bár nem tudom, mi visszakönyörögnivaló van... na mindegy. *Lépked Hamon után, a sapkáját is megigazítva, és figyeli a szobákat. Az biztos, hogy Adam közeléből minél hamarabb el kellene tűnni... bár fene tudja, a néni engedni fogja-e, a végén még megzsarolja meggyes piskótával, vagy ilyesmi.* - Inkább egy csapat óriásskorpiót meg egy sor csapdát kérek, minthogy Sadie előtt bénázzak. *Csóválja a fejét, mikor Hamon azzal érvel, hogy a kincsvadászat is elég nagy kockázat. Utána elgondolkozik a fiú kérdésén.* - Nem tudom. Szerinted elmondaná? Bár végülis én is elmondtam, de... *Elgondolkozva rúgdossa a földet a cipőjével.* - De nem mondanád el neki hogy én mit mondtam, ugye?

Tárgy: Re: Hamon Joulice-Melange birtoka Pént. Nov. 02, 2012 3:42 pm

-Jó hát nem a középkorban, de az ő családja mégis csak eléggé hagyománytisztelő. Ahol ilyen öröklési mizériák vannak, meg druida trón...szerintem akadnak elvárások is. *Elhúzza picit a száját. Arról már nem is szólva, hogy alapvetően az ő foglalkozása sem a kedves nemes úr kategóriába tartozik, és ki tudja, hogy a Baker szülők mennyire értékelnének egy tolvajt a családban. Mégiscsak évek óta ebből él, szóval lássuk be, ha akarna sem tudna már teljesen elvonatkoztatni. Hát naná, hogy szelíd erőszakkal berángatja a fiút, alacsonyabb, fiatalabb nála szóval bizonyára ez minden gond nélkül menni fog. A kis húzódzkodásra csak mosolyogva fejcsóvál, hiszen eredetileg Eu kérdezett rá van-e vendégszoba. Tudja jól, hogy szívesen lakna itt, de nem akar csak úgy...túlságosan lelkes lenni.* -Jól van kishaver, gondold át. És nem hiszem, az is lehet, hogy Aeryn kiteszi a szűröm, ha elmondok mindent, akkor meg egyedül eszméletlen nagy lesz a kéró! *Enyhe pesszimizmus, de hát jobb a rosszra felkészülni, mint aztán nagyon pofára esni a reménykedés után. Maximum meg, ha arról van szó, időnként megkéri majd a srácot, hogy fene tudja...menjen el moziba, vagy ilyesmi.* -Akkor gyere, körbe vezetlek. *Indul el a lépcső felé, hogy végigmutassa a szobákat, van pár háló szó se róla, elég nagy házról van szó, igazából még ő se járta be teljesen. A kérdésre kicsit hezitál, minden lány más, nehéz ezt így kitalálni.* -Kockázat nélkül nincs siker nem? Ha nem jössz el otthonról, akkor nem is kereshetnéd a kincset, mégis bevállaltad. Nem hiszem, hogy kinevet, annál többre becsül és hidd el...én ezt már megtudom látni, simán. *Bizonygatja erőteljesen, aztán kicsi hümmög, gondolkodik, benyit 1-1 szobába, futtában körülmutatja.* -A virágtól nem fog kedvelni, de ha nem tudja, hogy kedveled, akkor...elég egy apró gesztus arra, hogy erre rájöjjünk. És ha kiszedném belőle én?

Vendég

//olvad//

- Nem a középkorban vagyunk, Hamon, ezt lassan a családnak is be kellene látnia. Az emberek nem vagyon alapján házasodnak, és legfőképpen nem a szülők döntése alapján. *Megtorpan egy pillanatra, és elgondolkozik azon, hogy őt is kivágnák, hogyha Sadie-vel állítana haza... bár azt nem annyira az anyagi helyzete miatt, a foglalkozása nyomósabb indok rá. Mikor Hamon elvigyorodik, csak a szemét forgatja, majd be lesz húzva. A küszöbnél szándékosan, csakazértis jól megveti a lábát, hogy legalább egy pillanatra fennakadjon, bár Hamon azért erősebb nála, ha tényleg be akarja húzni, ez nem fog sokáig tartani. Utána besétál mögötte, és megvonja a vállát.* - Még meggondolom. Nem tudom, akarok-e veled egy fedél alatt élni... *Valójában Adam helyett ezerszer is Hamont választaná, de azért mégiscsak húzódik, nem akar rögtön igent mondani.* - Na meg nem zavarnék? Tudod, hogyha romantikázni akartok a csinos házatokban, vagy valami.* - Meg azért megnézném a szobákat. *Teszi hozzá, és a kérdésre bizonytalanul vágja zsebre a kezeit.* - Mégis hogyan? Úgy értem... tényleg nem tudom, hogy kell. Mi van, ha kinevet, mert béna vagyok? Vagy csak nem vesz komolyan? Különben sem értem annyira az udvarlást, ha nem kedvel magamért, akkor se fog, ha virágot viszek neki.

Tárgy: Re: Hamon Joulice-Melange birtoka Csüt. Nov. 01, 2012 5:56 pm

*Jó hát azért ez nem annyira vicces, mert ki tudja, lehet hogy csak mondjuk valami hatására változik szörnyeteggé.* -Nem tudhatod, ne legyél ilyen, amikor ezen én...idegesít érted? *Aztán csak túllép rajta, túlságosan jól érzi magát a leányzóval, még akkor is, ha nem feltétlenül gondol bele mélyebben a helyzetbe.* -Oh, tehát anyukád lehet, hogy tudja az egészet...az úgy más. És értem, tehát Oswin, jegyzem a neveket! *Mutatja fej a hüvelykujját a szőkeség felé. Végülis érdekes lehet akkor a testvére, ha ennyire senki sem akart, hogy trónra kerüljön? Lehet, hogy ő az ádáz bestia? A szentjánosbogárságra már jót nevet, azért sokkal oldottabb most, hogy megbeszéltek mindent, ki-ki a titkait feltárta és nincs több lappangó aggodalom. Azt azért egyelőre nem mondja el, hogy Rosettának előbb beszélt erről, lehet hogy azt már nem venné jó néven a hölgyemény.* -Jól van bogaram, akkor ereszd el a hajam lesz ma! *Átveszi az inget és gyorsan belebújik a ruhájába, bár azért most valami csinibbet kap ki a szekrényből, ne nem mintha egyébként bármikor is slamposan szokott volna járni.* -De te..ebben jössz? *Vigyorodik el szélesen a padlón heverő alig-ruhára pillantva. Megrázza a fejét.* -Talán még nyitva lesz, ha más nem, akkor megoldjuk máshogy. *Kacsint, aztán egyelőre ad valami kevéssé kirívó ruhát a sajátjából, majd irány a bálszépe divatszalon. Valami rucit érdemes lenne venni Aerynnek, mégse csipkében menjen már party-arcoskodni.*

Tárgy: Re: Hamon Joulice-Melange birtoka Csüt. Nov. 01, 2012 5:47 pm

*Hamon szavaira nagyon nevet, játékoson meglegyinti a srác arcát, aztán bújik.* Persze, nagyon valószínú, hogy torzszülött bestiáktól származol. Remélem te nézel ki a legrondábban a családból. *Rázza a fejét, el sem tudja hinni a fiú butácskodását.* Azért örülök, hogy maradhatok, és nem küldesz el. Azt hiszem a Bakerek nem bánnák, sőt örülnének, ha én lennék az utód, mert van egy olyan érzésem, és Dennis ebben nagyon megerősített, hogy Aeryn anyja hívta a feu follet-eket. Talán már látták, hogy nincs más remény, és Oswin nem olyan mint én, ő szerintük nem való a trónra. Jobb is hogy nem ismered. Aranyos lenne, de mindig van benne valami furaság, amit nem tudtam megszokni, és nem is szerettem vele lenni. Majd megismered, elvileg már ő is ide jár ettől az évtől kezdve. *Elhallgat, és átkarolja a fiú nyakát, ledönti őt fekvő helyzetbe, és a mellkasára nyugtatja a fejét.* Szerintem is összeillünk, a másik világból származó kiválasztott, és a berregő szentjánosbugár. Búúú! *Fúj bele a fiú fülébe, és játékosan fejbevágja egy párnával.* Azt hiszem Dennis megsértődött, hogy kiküldtem, végülis olyan, mint valami mentor vagy miféle. De egyébként is menjünk el ma valahova, a bogárkádnak táncolni van kedve, jóó? *Nyújtja a fiú felé a ledobott ingét.*

Tárgy: Re: Hamon Joulice-Melange birtoka Csüt. Nov. 01, 2012 5:37 pm

*Hát igen, nem egyszerű kitalálni, hogy most akkor ki kicsoda, fogalma sincs, ha előkerülne az igazi Hamon, akkor egymást hogyan hívnák? Hamonnek szólítsa, mint 7 éven át, vagy Meldnek, ahogy mindenki más majd 8 éve? Furcsa lenne az tuti. Aeryn szavaira végül csak bólogat.* -Igazad lehet, ezért is nem kerestem én sem, biztosan éli világát...néha azért hiányzik, szinte testvérek lettünk, együtt a világ ellen tudod... *Haloványan elmosolyodik, ahogy a régi emlékek jutnak az eszébe. Arra, hogy meg akarná-e keresni kiféle, miféle csak megrántja a vállát.* -Fogalmam sincs...és ha amit találnék nem lenne jó? Ha kiderülne, hogy a fajtám valami szörnyszülött gonosz nép? *Megrázza a fejét. Elég nagy dilemma ez. Így is eleget próbált normális lenni, elvonatkoztatni attól, hogy nem ember hogy igazából azt se tudja micsoda, ha mégis utánajárna a dolognak, akkor...elfogadná ezt és talán rossz dolgok derülnének ki.* -Tényleg nem tudom, majd egyszer...talán. Aztán Aeryn szavaira már nagyon figyelnie kell. Ha az ő sztorija bonyolult, akkor a hölgyeményé végképp eléggé kusza, főleg hogy még az életében nem hallott a feu folletekről, vagy csak nem tudja, hogy róluk hallott, nem annyira durván tájékozott e téren.* -Értem...azt hiszem legalábbis, de ezt nehéz...felfogni, érted ugye? És dehogy akarom, hogy elmenj! Úgy tűnik jól összehozott minket a sors, senki sem az, akinek láttatja magát. *Elmosolyodik és jól összeborzolja a hölgyemény haját. Egyáltalán nem zavarja a helyzet, végülis ténylegesen olyan, mint esetében, attól még ő ő marad, végülis aki ismer az ez a lány, nem az, aki ezek szerint minden bizonnyal meghalt már.* -De...bár én nem értek hozzá, nem lenne belőle baromi nagy gond, ha kiderülne ki vagy? Vagy egyáltalán ha nem fogadod el a trónt? Azt mondtad, hogy a nők irányítanak, Patrick-nek akkor nem sok esélye van, és ikertestvér? *Itt megakad picit.* -Róla nem is meséltél még? Tudok Patrickről, meg ott van Lyra ugye, és Ginnie, de ikertestvér...ez még új. *Elmosolyodik azért a végén, mert amúgy nem zavarja a plusz info. Ez most ilyen kitárulkozós nap, nincs ezzel gond.* -És nem vágysz vissza néha...közéjük? *Céloz természetesen a fénylényekre.*

Tárgy: Re: Hamon Joulice-Melange birtoka Csüt. Nov. 01, 2012 5:24 pm

Mármint Hamonről? *Kérdez vissza vigyorogva, kicsit nehéz most már követni, hogy ki kicsoda, de a lényeg, hogy most már úgy kezeli, hogy a párja Hamon, a másik pedig Meld, és ez jól is van így.* Biztosan éli az életét, ha szüksége lenne rád ~Vagy ha már meghalt akkor mindegy~ úgyis keresne téged. Vélhetően boldog, megvan a maga ismeretségi köre, ahogyan neked is, ne emészd ezen magad. *Bújik vissza az erős, ölelő karokba, és kihesegeti egy intéssel Dennist a szobából. Most egyedül akar lenni a fiúval hogy tényleg megbeszélhessék a dolgokat.* Egy másik világból? Olyan, mintha valami angyali teremtmény lennél. Vagy valami kiválasztott, és az olyan jól hangzik. *Mormolgatja a szavakat, tetszetős szerep.* Esetleg próbáld összerakni magadban a képeket, hátha tudnád, hogy hol is lehetne átmenni a kapun, és az otthonodban talán több dologra is fény derülne. Már ha akarod. *Aztán elhallgat, és komoly pofira vált, felül, most ő ül szembe a fiúval* Na jó, akkor belevágok. *Vesz nagy levegőt.* Úgy tűnik, a mágusvilág már csak ilyen. Én sem Aeryn vagyok. Vagyis az vagyok, gyakorlatilag mindig is az voltam, de nem úgy, ahogy gondolod. *Forgatja a szemét, láthatóan nehezére esik megfogalmazni.* Senkinek nem mondtam még ezt el, ezért nem is készültem fel rá. Izé... Eredetileg nem voltam ember. Mindaz amit erről a történetről tudok, csak sokkal később derült ki számomra. *Most ő tördeli a kezeit, teljesen embereiek a gesztusai.* Tehát... Nem tudom, hogy hallottál-e valaha a feu follet-ekről. Fénylények, megtestesült energia, amely a jóságot keresi, és testesiti meg. Eredetileg ez voltam én, egy szárnyaló kis tündér, érzelmek nélkül, túlfűtve energiával. A mi világunk egybeforr az emberekével, ha találunk egy megmentendő lelket, akiért érdemes élni, megmenthetjük őt, feláldozva a saját életünket, egyesülve vele. Éltem hát kicsi világomat, amikor a rajjal egy haldokló kislányt találtunk, nagyon beteg volt már. Ő volt Aeryn. Lassan szállt belőle el a lélek, már nem lélegzett, csak a daimonja rúgta az utolsókat, a családja össze volt törve. Magamra vállaltam, hogy megadom nekik a boldogságot, hogy visszakapják a lányukat. Én lettem Aeryn, megoszottam az erőmet a kicsivel. Senki sem tudta, csak a daimon, amely velem maradt. Onnantól semmi emlékem nem volt, Dennis pedig mellettem maradt, oltalmazott, az utamat pedig onnantól végig fény kisérte, mígnem Dennis pár évvel később megmutatta, hogy mi voltam, hiszen a feu follet-ekkel többé már nem tudtam beszélni, csak néha meglátogattak. Talán ezért is vonzódom annyira a fényhez, mert az voltam egykor. Feu follet. A család nagyon szeretett, és én is őket, Baker lettem, és az is vagyok, teljes szívvel. Azazhogy... *Bizonytalanodik el most.* Talán ez az oka, hogy nem érzem magaménak a druida trónt, hiszen én nem születtem közéjük, és bár az elmúlt tizenhét évben mindent megtettem értük, mégsem lenne fair velük. Talán Patrick jobban megérdemelné, vagy akár az ikertestvérem is. Imádok druida lenni, de nehéz a teher, nem bírom el. Patrick illuzionista, ő tudja rólam, hogy mi a helyzet, és így is szeret, sosem tudom ezt neki eléggé megköszönni. *Most ő néz fel a fiúra, elég sok volt így az infó.* Na... biztosan ne menjek inkább el?

Tárgy: Re: Hamon Joulice-Melange birtoka Csüt. Nov. 01, 2012 5:08 pm

*Hát azért lássuk be annak ellenére, hogy Rosetta mit mondott mégis csak tartott tőle, hogy Aeryn nem kezeli ennyire jól a helyzetet. Fene tudhatta, hogyan reagál, hiszen nem szokása feltárni az igazat mások előtt, nem tapasztalt az ilyesmiben. Mosolyra húzódik a szája, hiszen a leányzó rendkívül könnyedén reagálja le a dolgot.* -Igen, végülis mostmár lassan 8 éve vagy Hamon, azt hiszem furcsa lenne máshogy. Csak azt sajnálom, hogy azóta nem hallottam Meldről, néha eszembe jut, mi lehet vele, vajon jó sora van, vagy...rossz? *Elhúzza picit a száját, de mégis eddig még nem szánta rá magát, hogy megkeresi. Gondolkodott már rajta, aztán végül úgy döntött, hogy a másik lehet hogy nem örülne neki egyáltalán, vagy lehet hogy kiakadna, ha belerondítana a felépített életébe. Talán butaság lenne.* -Nem, szeretem a hajad. *Mosolyodik el és kedvesen meg is simizi a leányzó fejét. Szereti a szőke fürtöket, könnyű esésűek, és mindig finom, friss az illatuk. A kérdésre kicsit morfondírozik, nehéz ez, hiszen egy öt éves gyereknek nem sok emléke van pici korából lássuk be.* -Vannak részletek, de nem sok minden, elég minimális. Olyan mintha...furcsa ez, mintha egy másik világ lett volna, annyira más érzés volt, mint itt. De nem tudom megmagyarázni, kicsi voltam, és találtak a városban kóborolva minden nélkül. *Magyarázza. Látszik hogy tökéletesen igazat mondd, halvány sejtése sincs róla, hogy pontosan kiféle-miféle, és nagyon sokat agyalt már rajta, hogy egy idő után inkább egyszerűen ne foglalkozzon a dologgal. Aeryn szavaira kétkedő tekintettel pillant a lányra. Az ő múltja?* -Miről van szó?

Tárgy: Re: Hamon Joulice-Melange birtoka Csüt. Nov. 01, 2012 4:58 pm

*Tudja ő, hogy ilyesmikkel le lehet kötni a pasik figyelmét, de hát ő most már egy fiatal nő, tombolnak a hormonok, de a lényeg, hogy tetettve az elrablást, felsikkant, és hagyja magát felcipelni a hálóba, ahol megvizsgálják tehát minden aspektusból az ágyat, aztán türelmesen vár, amíg megkapja a teát, sütit, csokit, és addig ő is magára kap valamit, hogy azért ne fagyjon halálra egy száll semmiben. Visszacsókol, és elkezd falatozni, aztán érdeklődve kérdez vissza.* Miért akarnék elszaladni? Ne viccelj. *Rázza meg a fejét, hacsak Hamon titokban nem valami vérpap, aki szüzeket áldoz a pincében, akkor nehéz lenne őt meggyőzni arról, hogy nem illenek össze. A történetet figyelmesen hallgatja végig, és bár nem minden részlet tiszta, nem érzi magát átverve.* Értem. Még mindig nem ismersz engem eléggé. Én nem az előéletedet szeretem, hanem ahogy velem viselkesz. Ahogyan nézel rám. Nekem már mindig Hamon vagy, tökmindegy, hogy milyen néven születtél, és remélem, te is Hamonként gondolsz magadra. *Aztán picit elgondolkozik, valami az eszébe ötlik, amíg megfogalmazza, addig tölt magának ujabb pohár teát, és gyorsan kiszalad a mosdóba, hogy szalonképes legyen. Amikor visszatér, bebújik ismét a fiú mellé, és annak vállára hajtja a fejét.* Remélem nem csikiz a hajam. *Néz fel a fiúra, aztán rátér a kérdésre.* Árvaház, azt értem, de ki voltál előtte? 5 éves korod előttről semmi emléked nincsen? Nem próbáltad azóta felkutatni, hogy honnan származol? *Kérdezi kiváncsian, aztán a hótigris sárgán világító szemeire csak bólint.* Akkor nekem sem ártana feltárni a múltamat, kérdés, hogy készen állunk-e erre. *Most ő nyel nagyot, ez egy ilyen este.*

Tárgy: Re: Hamon Joulice-Melange birtoka Csüt. Nov. 01, 2012 4:48 pm

*Hát lássuk be köpni-nyelni nem tud, nem fog részletesen felvázolni a helyzetet azután, hogy a hölgyemény leveszi a kabátját és lássuk be alatta nem kifejezetten nagy mennyiségű ruha van. Legalább amíg elmondja, amit akar, addig fixírozza mondjuk a falat, vagy a teával bíbelődik, hogy kicsit a saját gondolatainál tudjon maradni, ami így igen nehéz. Még jó, hogy Eu egyelőre még nem hozta át a cuccait, mert izgalmas lesz egy ilyen jelenet, ha a kissrác épp lejön az emeltről egy muffinért, és hát khöm... Szóval Aeryn kérdésére a hálószobát illetően hirtelen bólint, valahogy az előtte lévő info már majdhogynem törlődik is. Lássuk be pasiból van, és pillanatok alatt törlődni tud a memóriája, annak ellenére, hogy kb. fél délelőtt azon agyalt, már majdnem kész szöveget írt rá, hogyan adja elő az infokat.* -Azért ettől még annyira nem lettem gazdag, kelleni fog a kincs, majd...majd akkor. *Böki ki végül, aztán teát és minden egyebet félretéve és elfelejtve pattan fel a helyéről, és egyszerűen a karjaiba kapja a leányzót, és úgy vigye fel az emeltre. Nem kimondottan erős, de azért nem is gyenge és Aeryn elég könnyű, vékony csajszi. Szóval irány a háló, hogy hogy is fogalmazzunk...jól megnézzék az ágyat is minden lehetséges szemszögből.
Úgy fél-egy óra elteltével mostmár tényleg jöhet a tea. Magára kap egy köpenyt.* -Pillant. *Aztán le is szalad, hozza a teát, meg egy kis sütit, csokit, kell a kalória a testedzés után. Visszabújik a meleg takaró alá, és pillanatokon belül újra úrrá lesz rajta a délelőtti pánik. Betöm a szájába legalább két kocka csokit.* -Szóval...ezek után legalább nem tudsz gyorsan elrohanni, faképnél hagyni és nagyon remélem, hogy felképelni sem fogsz, de nehéz neked ellenállni! *Apró csók, de most nem akar elkalandozni, legalábbis újra nem.* -Az igazi nevem nem...nem Hamon. Hamon egy nagyon jó barátom, még az árvaházból. *Röviden felvázolja neki a sztorit. 5 évesen került elő, előtte nem tudtak róla semmit, csak a nevét tudja, ami elég furcsa hangzású, plusz a fehér a haj. Összebarátkozott Hamonnel, jóban lettek, aztán teltek az évek, megszöktek jó két évre, majd elkapták őket. Aztán őt Meldeshont örökbe akarták fogadni, ám nem akart csak azért menni, mert különleges. Így cseréltek szerepet, ő lett Hamon, a legjobb barátja, fogadott testvére pedig elment egy kis illúzió és hajfestés segítségével ahhoz a családhoz.* -Aztán újra elszöktem, mostmár Hamonként, az ő nevén, és eljöttem ide. Fogalmam sincs, hogy mi és ki vagyok pontosan...sajnálom, hogy ennyi mindenben hazudtam. *Halk sóhaj, látszik, hogy ez már nagyon kikívánkozott belőle.*

Tárgy: Re: Hamon Joulice-Melange birtoka Csüt. Nov. 01, 2012 4:35 pm

*Amint nyílik az ajtó, már veti is Hamon nyakába magát, és persze viszonozza a csókot, miközben a hótigris megrázva a bundáját elsétál mellettük, és beheveredik az egyik sarokba, bólintva a fiúnak. A leányzó álmélkodva nézelődik körbe, keres egy karnist, amire felakaszthatja a kabátját, aztán még picit kitekint az ablakon, és helyet foglal a számára kijelölt fotelben. Azt érdemes elmondani, hogy a nagykabát alatt nincsen túl sok minden, csak egy testhezálló kis csipkés ruci, és egy szexis fekete csimma, úgy térdig érően. Keresztbeteszi a lábát, és előredőlve hallgatja a fiút.* Igen? *Kérdezi mosolyogva, majd elkezdi kibontani a haját, remélve, hogy nem csak beszélgetni fognak.* Hát ööö... érdekel persze, de olyan régen láttalak, hogy most inkább veled akarok lenni. *Válaszolja őszintén, de azért bólint, hogy oké, jöhet a tea is. Hallgatja a fiút, picit fejcsóvál, de nem rosszalóan, hanem hamiskásan, végülis ő sosem volt féltékeny, és ha Hamon már vele van, akkor teljesen mindegy a múlt.* Egészségedre, legalább nem kell szégyenkezned a pénz miatt, most már bőven lehetsz családtag, már ha akarsz. De miért izgulsz ennyire? Tudod, hogy nem harapok. *Na igen, ő nem vámpír, pedig többen az iskolában mindenféle sötét teremtmények, bezzeg ő mindig is a pozitív oldalon állt* Akkor megmutatod a házat? Van hálószoba is? *Kérdezi sanda mosollyal.*

Tárgy: Re: Hamon Joulice-Melange birtoka Csüt. Nov. 01, 2012 4:23 pm

*Már, amikor a léptek hangját meghallja akkor azonnal felpattan ültő helyéből, kissé kéz tördel, és szinte abban a pillanatban feltépi az ajtót, ahogy Aeryn kopogtatásra emeli a kezét. Maximum, ha egyszer tud hozzáérni az ajtóhoz, mert a következő pillanatban az már nincs is ott. Kedves mosolyt varázsol az arcára, palástolva az izgatottságot és enyhe ijedtséget, ami ugye teljesen érthető jelen helyzetben.* -Szia Aeryn-em. Dennis! *Biccent a tigrisnek is. Mindig kicsit feszélyezve érzi magát, hát igen nincs daimonja, és az, hogy minden egyes beszélgetésüknél ott van egy beszélő tigris is...azért lássuk be még furcsa és szokatlan neki, annak ellenére, hogy azért már évek óta ebbe az iskolába jár és Aerynnel se két hete jöttek össze. Betessékeli a leányzót, vagyis egyszerűen félreáll az útjából aztán észbe kapva csókot nyom az ajkaira, de érezhető, hogy ez egy kicsit most kapkodósra sikeredik. Behúzza mögötte az ajtót, aztán a fotelek felé int.* -Teát...valamit? *Ő maga is leül végül, persze akkor már a kanapéra, végülis így egymás mellé ülhetnek, két fotelben külön, szemben a másikkal, kissé olyan furán hivatalos. De most nem akar nagyon elkalandozni, muszáj lesz kifejtenie a dolgokat, a házat, Hamont, azt hogy azt se tudja kiféle, miféle. Van rendesen info lássuk be.* -Gondolom érdekel mi ez a ház ugye? *Veti fel egyből a kérdést, a téma közepébe csapva, azért adagoljunk fokozatosan, mert ha már akkor kivágja az ajtón, amikor ez kiderül, legalább a többire nem kell időt szánni.* -Szóval tudod, hogy...szal meséltem, honnan teremtem elő a tandíjra a pénzt, tolvajlás...nők, ilyesmi, bár persze utóbbi már jó ideje nem, becs' szó! *Toldja gyorsan hozzá a félreértések elkerülése végett.* -Szóval több, mint egy éve volt egy kedves hölgy ismerősöm, aki végülis az én unszolásomra hagyta ott a férjét. Kedves volt mindig, annak ellenére, hogy azt hiszem tudta mennyi pénzt húztam le róla...segíteni akartam. Elvált és elég nagy summát szakított, két hete meghalt...azt hiszem valamilyen betegségben. Két napja tudtam meg, hogy rám hagyta a házat, és egy kis életjáradékot. Nem sok, de a tandíjra elég, és hogy ne kelljen gyakran...szóval érted. *Kifújja a levegőt, hiszen eléggé egy szuszra hadart el mindent.*

Tárgy: Re: Hamon Joulice-Melange birtoka Csüt. Nov. 01, 2012 4:13 pm

*Érkezik, hát hogyne érkezne. Nincsen túlságosan kiöltözve, hiszen az eső mindent elmos, és csak felhordja ruhájára a sarat. Nem azt jelenti, hogy topis, de egy hosszú sötét kabátban érkezik, aminek a kosz sem feltétlenül árt, kapucnija pedig megvédi szőke tincseit, ám a hótigris bundájáról ez már nem mondható el. A daimon éppen kezdte már megszokni, hogy a távoli esős Angliától végre távol vannak, erre itt is ilyen csúnya az ősz, de hiába győzködte a druidalányt, nem, csakazért sem igazoltak át valami értelmesebb égövi (pl olasz mágusiskolába). Aeryn tehát nyomában a nagymacskával belépdel a kapun, és csak ámul, hogy micsoda gazdagságba csöppent, ahhoz képest, hogy Hamon azon kesergett, hogy csóró az istenadta. Úgy tűnik megnyerte a lottóötöst. Beljebb lépdel a kertben, és amint megtalálta az ajtót, kopogtat is, lekacsintva Dennis-re.* Fú de hivatalos, meg lettünk hívva. Menő. *Kint megint szitálni kezd az eső, a távolban pedig már villámlik is.* Remélem gyorsan ajtót nyit, nem akarok ronggyá ázni. Befognád? *Kérdezi a bársonyos férfihang megbántódva.*

Tárgy: Re: Hamon Joulice-Melange birtoka Csüt. Nov. 01, 2012 4:03 pm

*Hát végül az Eu-val való beszélgetés után csak-csak arra jutott, hogy beszélni kéne Aerynnel a dolgokról, miután a kissrác távozott szépen még rendet tett, amit ugye már eleve művel tegnap óta, és üzenetet küldött bagolyröptével kedvesének. Szóval most igazából nem csinál mást, mint hogy a hallban üldögél az egyik fotelben tőle szokatlan izgatottsággal. Általában nyugodt és mindent rendkívül könnyen kezel, de ez most nagyon nincs így, hiszen két dolgot is elő kellene adni itt nagy hirtelen, ami azért lehet hogy egyszerre sok lesz majd a Baker lánynak. A teáscsészéket is elmosta már, most két teljesen friss pihen az asztalon, hogy ha megvendégelheti a leányzót, akkor majd ne kelljen kiszaladgálni a konyhába. Fel is pattan, amikor hallja, hogy a teafőző hangos sípolással jelzi a forróvíz elkészülését. Behozza azt is lefedve egy hővédő kancsóban, így nem hűl ki akkor sem, ha még netán perceket kell várni, vagy ki tudja mennyit. Ebben az időben lehet, hogy a bagoly se ér oda egy könnyen, lehet hogy többet kell várnia. Újra felpattan, közben jut eszébe, hogy kellene cukor és citromlé is, ezeket is beszállítja, majd még egy fordulóval több különböző teafilternek is hely jut az asztalon. Végül mostmár tényleg kényelmesen elhelyezkedik, persze aztán úgyis megint pattanhat fel, amikor megszólal a csengő. A kapu nyitva van, hiszen vár valakit, nem kellett bezárni, az ajtót azért persze csak ki illik nyitni, ha valaki kopogtat, tárva-nyitva nem hagyja, még az elit lakónegyedben sem.*

Tárgy: Re: Hamon Joulice-Melange birtoka Csüt. Nov. 01, 2012 2:05 pm

*Hát igen fene tudja hogyan jobb felnőni, egy nem szerető családban, vagy teljesen család nélkül. Bár neki ott volt az eredeti Hamon afféle családnak. A kérdésre bólint, végülis tényleg nem mondta még konkrétan a szőke druida nevét.* -Ühüm, Aeryn Baker, valami nagy hírű druida család leszármazottja és épp rá akarják testálni az örökös szerepét, hogy valami vezetőféle legyen. Gondolhatod, hogy ezek alapján eléggé gazdagsághoz szokott. *A kérdésre csak megrázza a fejét. E téren maradi, hiába francoska, végeredményében ebben a világban nőtt fel, az itteni hagyományokat ismeri igazán.* -Azt úgy csak nem illik, hogy a kérő arra épít, majd a lány hozza a vagyon felét. Egy ilyen családban tuti elvárják, hogy jómódba kerüljön a lányuk, márha e miatt az öröklési hacacáré miatt egyáltalán... *Végül csak legyint. Vannak bőven kétségei, hiszen ki tudja hajlandóak lesznek-e egyáltalán Bakerék engedni, hogy a lányukat elszakítsa otthonról. Más, hogy most iskolába jár, de ha annak vége, simán lehet hogy hazavárják...akkor pedig lesz dilemma rendesen.* -De ott is...meg itt is. Jó időnként egy kis nyugi végülis, meg itt tuti nem korlátoznak a tanárok se, házirend se. *Hát igen, azért szereti az önállóságot. A célzó jellegű kérdésre mostmár végképp elvigyorodik, aztán csak karon ragadja Eut és behúzza az ajtón. Csak nem akad fenn...azon tuti nagyon meglepődne.* -Vannak, kéne az egyik? Marha nagy a ház, az tény, még pontosan meg se számoltam hány szoba van. *Nem akar most piszkálódni, pontosan nem is tudja hol lakik a srác, de biztosan jó helyhez szokott még gyerekkorában. Aztán térül fordul és két csésze teával tér vissza, amit az előtérben pakol le az asztalra. Végül a fotelbe huppan.* -Amúgy még nem gondoltál rá, hogy egyáltalán megpróbálsz neki udvarolni? *Az istennek se akad le a témáról.*

//Fridzsider.//

Vendég

*Mondhatjuk talán inkább, hogy nem volt gyerekkora, hiszen játék helyett a legtöbb idejét a könyvtárban töltötte különböző könyveket bújva, nagyrészt varázslatoktól, történelemről, hiszen ezek hemzsegtek ott, nem annyira a kalandregények. De valahogy mégiscsak felnőtt, bár igen, alighanem ez eredményezte azt, hogy tizenhat évesen bizonyos dolgokban jóval érettebb és intelligensebb, más dolgokban meg... enyhén vissza van maradva.* - Szóval Aeryn a neve, hm? *Látta már a lányt, de a nevéről még nem nagyon beszéltek Hamonnel, legutóbb sem említette. A keserűséget kiérzi, és elgondolkozik.* - De ha nagy dolgokhoz szokott, akkor a családja gazdag, nem? Ő nem hozza arról az oldalról a pénzt? Te meg adod hozzá a házat. *Mikor Hamon megböki, végül mégiscsak befelé indul - az biztos, hogy szebb hely, mint ahol most épp ő lakik.* - De nem az iskolában laksz? Akkor mi lesz ezzel a házzal? És biztos vannak benne vendégszobák is, mi? *Határozottan eljátszik a gondolattal, hogy esetleg bekönyörögné magát. Viszont mikor a fiú a vámpírságra céloz, megtorpan.* - Húha, jó hogy mondod. Behívnál? A tea jó lesz. *Végülis csak lekapja a sapkát a fejéről.*

Tárgy: Re: Hamon Joulice-Melange birtoka Csüt. Nov. 01, 2012 1:51 pm

*Elég jó kedélyű és megszokta már, hogy Eu hangja nem ritkán csöpög a gúnytól. Mindig annak tudja be, hogy bizonyára kellemetlen gyerekkora volt, bár neki legalább vannak szülei, bár néha nem lehet tudni, hogy az a jobb, ha nincsenek, vagy ha vannak, de inkább ne is lennének. Azért egy picit felszökik a szemöldöke, amikor végeredményében az elhunytat káromolja a srác.* -Héj, azért halottról jót, vagy semmit! Tetszik a ház, ismerem, jártam már benne, nem szívesen adnám el, és csak hogy tudd egy kis életjáradék is jár mellé, de nem annyi, amiből szép életet tudnék biztosítani Aerynnek...ahhoz több kell, lássuk be ő nagy dolgokhoz szokott. *Azért egy cseppnyi keserűség mintha megbújna a hangjában, de alig hallatszik ki. Nem lesz sétagalopp beadni Aerynnek a volt szerető kérdését és persze még mellé azt is, hogy egyébként nem is ember...ezt még csak egy személy tudja, és egyelőre ez esélyes, hogy így is marad még. Fokozatosan érdemes infot adagolni. Annál, hogy Sadie meg van róla győződve, hogy ennyit akar csak tőle a srác majdnem elneveti magát, de sikerül visszafognia és csak egy mosolyt présel ki magából.* -Jajj te! *Leveszi mostmár a kezét és oldalba böki majd int, hogy jöjjön már be, ne itt kint ácsorogjanak.* -Tudod a lányok baromi sok mindent levágnak, amit nem tudunk. Aeryn lazán tudta, hogy miféle alak vagyok, pedig előtte is másnak mutattam magam, és látod nem akadt fenn ezen. Sadie ismer már annyira, hogy tudja, érezze...ne legyél ennyire szkeptikus. *Hátra pillant, hogy végülis jön-e utána Eu, és ha igen, csak akkor löki be a bejárati ajtót, hogy bemenjenek a házba.* -Ugye nem kell, hogy külön behívjalak? *Széles vigyor, persze a vámpírságra céloz, de valahogy a srácról nem tud ilyet elképzelni, azt már csak észrevette volna. Aztán csak finoman belebokszol az oldalába.* -Azért vele lássuk be többször futottál össze, ne tagadd! És végülis, nem mondom hogy tetszel, jó srác vagy kishaver, de bírlak, ha az elég. És lássuk be te sem vagy egy szent, mármint piszkálódás terén ugye? Teát...kávét? *Vált gyorsan a végén még, hogy megkínálhatja-e valakivel az új házban az első vendéget.*

Vendég

- Nagyon kedves lehetett ha itt élvezed a házadat amikor most halt meg. *Abba nem gondol bele, hogy hiába ismerte ki egészen Hamont a kincskeresés alatt, mégsem tud róla mindent... például hogy valójában nem is ő a rokona, de mit számít ez? Úgysem találkoztak soha.* - Eladod, veszel a pénzből egy kisebbet, és marad belőle pénz is. Ezek szerint az nem járt mellé? Milyen szűkmarkú az ismerősöd. *Enyhe gúny csendül a hangjában, elvégre azért elég szép házat örökölt a fiú. Továbbra is a kerítésnek dől, nem nagyon akar bemenni ha nem hívják külön, csak ujjait húzogatja a rácsokon/léceken, amilyen kerítés van. Mikor Hamon a vállára teszi a kezét, megrántja a vállát, talán hogy lerázza, talán csak egyszerűen vállat von tehetetlenségében.* - Honnan tudná? Nem tudja. Meg van róla győződve, hogy ennyit akarok tőle. Nem a vakszerencse sodort össze, hanem az, hogy egy irányba megyünk, észlény. Ezek szerint neked is tetszem, mert veled is találkoztam az úton, vagy mert te is folyton piszkálsz? *Néz fel a másikra a sapka alól. Elég érdekes lenne, ha kiderülne, hogy valóban így áll a dolog, de hát tudja, hogy Hamonnek barátnője van.*

Tárgy: Re: Hamon Joulice-Melange birtoka Csüt. Nov. 01, 2012 1:35 pm

*Igen egyértelműen nemet várt, szóval elmosolyodik a hallatán, aztán lassan széles vigyorra vált, ahogy hallgatja Eu tippjeit az összelopkodásról és az illúzióról. Végül azért csak megszólal, bár a felvetésre, hogy akkor minek neki a kincs csak a fejét rázza.* -Kaptam, tegnap...meghalt egy kedves ismerősöm. *Igen ez picit így ferdítés, de hát mindent mégsem kell a srác orrára kötnie, ki tudja hogy mérgében nem mondaná-e egyből tovább mondjuk Aerynnek, és abból azért elég nagy probléma lenne, elég lesz ha ő közli a tényeket, akkor is, ha a leányzó tud már egy s mást a múltjáról, ez azért mégis csak egy kézzelfogható dolog, nem úgy mint pár szó.* -És a kincsre lássuk be neked sincs szükséged, szóval azt nem adom fel, ez amúgy is csak egy...ház. *Finoman megrántja a vállát, hiszen azért ettől még nem fog jól élni élete végéig, maximum nem kell minden nap tenni érte, hogy fizetni tudja a tandíját. Aztán a kifakadásra és a kétségbeesett fejcsóválásra mégis csak rászánja magát, hogy gyors mozdulattal slisszanjon ki a kapun és óvatosan a srác vállára tegye a kezét, afféle okoskodó bátyus jelleggel.* -Ejj kishaver, te is tudod, hogy ez nem így van, ő is tudja, hogy nem így van, én is tudom...ne szívd mellre! *A szkeptikus szavakra is csak rázza a fejét.* -Annyira vak vagy, meg ő is, hogy még azt se látjátok, hogy mennyire oda vagytok egymásért. Gondolod, hogy mindig csak a vak szerencse hozta úgy, hogy épp egy helyre keveredtetek, és azért viccelt meg, mert utál? Tudod, hogy az oviban is a fiú húzkodja a kislány haját, amikor tetszik neki. *Kicsit megszorítja a vállát, olyan barátiasan.* -Szóval fel a fejjel, ez csak jól sülhet el...nekem elhiheted! *Hát igen, azért lássuk be, kettejük között ő a csábító, mégis csak ismeri a hölgyszíveket elég behatóan. Persze néha tévedhet, de azt csak nem ismerné be egy könnyen.*

Vendég

- Nem. *Vágja rá rögtön Hamon kérdésére, felvonva a szemöldökét, majd jobban megvizsgálja a házat.* - Esetleg ha valamiféle illúzióval húztad ide fel, akkor igen. Az örökséget még semmiképp nem érhetted el, annyival nem jársz előttünk... előttem. Ennyit nem hiszem, hogy össze tudtál lopni valahonnan. *Csóválja a fejét, arra nem gondol, hogy máshonnan is örökölt a srác.* - Meg különben is, ha a tied lenne, már minek kellene neked a kincs? *Más kérdés, hogy szüksége neki sincs rá, mégis hajt érte, de nem elsősorban a pénz mozgatta már az elején sem, inkább a feladványok. A következő kérdésre gyerekesen fújtat, és gyilkos pillantást vet Hamonre.* - Mégis mire volt ez jó? Most... most azt fogja hinni, hogy tényleg csak az ágyamba akarom húzni. *Kétségbeesetten csóválja meg a fejét, hiszen korántsem ennyiről van szó.* - Nem mintha érdekelném, akármilyen értelemben. Csak egy hülye kölyök vagyok számára.

Tárgy: Re: Hamon Joulice-Melange birtoka Csüt. Nov. 01, 2012 1:23 pm

*Már majdnem elkezd fütyörészni, de azt azért mégsem, inkább csak nézelődik, körbejár. Már el is felejtette a kis incidenst Eu-val, végülis általában kissé felületes tud lenni érzelmileg, annak ellenére, hogy jószívű fajta. Kissé tán figyelmetlen, vagy...hebrencs, nem is tudni mi a jó szó rá. Látta persze a visszavágást, az "Árulót", ami nem érintette jól, de az örökség azóta legalább feldobta és eltudott vonatkoztatni. Aztán meghallja a kis srác hangját nem is olyan messziről, meg is perdül a tengelye körül és átpillantva a kerítése sikerül beazonosítania, hogy nem hallucinált. Közelebb sétál hát és egyszerűen csak felkönyököl az egyébként pont megfelelő magasságig érő kerítéskorlátra.* -Ha azt mondom, hogy az enyém, elhiszed? *A szája szegletében ott bujkál egy huncut mosoly, ami szinte mindig látszik, bár félő, hogy most nem fogja igazán meghatni a fiút, szóval végül megpróbál csak e témában is megszólalni, hiszen bár eddig kicsit félresöpörte a problémát, most itt áll vele szemben. Kicsit kijjebb hajol, de egyelőre nem dönt a mellett, hogy ki is megy, a kapu amúgy is nyitva, itt most a másik félen van a döntés, hogy bejön-e.* -Nagyon haragszol? *Kérdezi végül óvatosan, de persze teljesen tisztában van vele, hogy a válasz igen lesz, bár pár nap alatt, hátha valamennyire lehiggadt. Persze könnyebb lenne, ha mondjuk azóta már Sadiével egymás karjaiba omlottak volna, de erre még esélyes, hogy nem került sor.*

Vendég

*Hamonnek jó napja lehet ezzel a nagy örökléssel, Eustace viszont meglehetősen morcosan járkál Nellondban, baseball sapkáját a fejébe húzva. Talán nem illik ez a kabáthoz, ami ugye szintén rajta van, hiszen hideg már az idő, de azért mégsem akart még valami nagy, kötött sapkát hordani... ez szépen eltakarja az arcát, amikor nem akarja, hogy bárki is lássa. Ott van Hamon üzenete, amivel azóta sem tudta, mit kezdjen, és fogalma sincs, Sadie mit fog rá szólni, hiszen nem találkozott vele azóta... őszintén szólva csalódott a fehér hajú fiúban. Na meg persze Adammel még mindig nem jönnek ki valami jól, és a férfi aktívan megzavarja a nyugalmát, ami miatt az iskolába sem akart beköltözni. Csak néha pillant körbe, és mintha az egyik ilyen felnézésnél épp Hamont venné észre az egyik kertben... felvonja a szemöldökét, és jobban megnézi, közelebb lépdelve, majd a házra téved a tekintete.* - Látogatóban vagy? Netán itt kertészkedsz zsebpénzért?

» Lisa Snowlight vs. Hamon Joulice-Melange