Másvilág

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

*Az elmúlt néhány napban a Nezabar diákjai furcsa dolgot tapasztalhattak a testükön. Eltérő helyeken, de többnyire mellkas, vagy felkar környéken mintha valamiféle festékpaca jelent volna meg, mely napról-napra egyre formálódott, de még mindig nem öltött igazán alakot.

Mágiával egyszerűen képtelenség eltávolítani, és maradandóságának hála esélyes, hogy ha valaki kimetszeni próbálta volna a bőrből, akkor is visszatér, bár talán ennyire senki sem volt fanatikus. A mai napon azonban valamikor a délutáni órák folyamán furcsa érzés kerítette a jellel rendelkezőeket hatalmába, aminek akadtak ugyan, akik ellentudtak állni, de jó néhányan nem. Bennük az az érzés erősödött egyre jobban, hogy a Tölgyesbe kell eljutniuk mindenképpen, gyorsan. Itt egy furcsa kis átjárót lelhettek, a késztetés pedig nem szűnt, tudták, ha válaszokat akarnak, akkor át kell lépniük rajta, és ott talán megkapják majd őket. Így hát nem volt más hátra, mint átjutni a kis kapun, mely ugyan be nem zárult mögöttük, ám visszapillantva már nem látszott a jól ismert Tölgyes. Egy idegen kisebb erdőségbe jutottak, ami felett furcsa erőtér húzódik, ezzel is akadályozva szárnyas teremtmények távozását. A terület viszonylag nagy, a közepén egy szépen kidolgozott kert húzódik, mely öt ágú, közepén egy angyal szoborral. Rengeteg itt a virág, mintha valamelyest rendszer is lenne köztük, ugyanis az öt ág, öt irányában csak egyformák akadnak, tehát öt csoportosulásban vannak elrendezve.
Az erdőnek és a kis kertnek hála arra lehetőségük, hogy vízhez jussanak, akad kis patak az erdőben és arra is, hogy akár vadászat útján élelemhez, vagy épp gyümölcsöket gyűjtsenek, de természetesen berendezett hálókörletek és teli hűtő az nincs. Vámpíroknak pedig természetesen egyéb módon kell megoldani a vérhez jutást, hiszen ki tudja meddig lesznek itt.*

Vendég

- Ki tudja... elvégre ott volt Penny. A szerelem nem old meg mindent, és korántsem jó, hogyha csak a párja mellett teljes az ember, de... talán segíthetett volna neki talpraállni, és a saját lábán is talpon maradni egy idő után. De persze már soha nem tudjuk meg. *Ő is gondolkozott azon, hogy ha a másik is vámpír volt, akkor vajon meghalt-e újra egyáltalán, de végül nem akart nagyon merengeni rajta. Ha Maurice hirtelen visszatér a semmiből, majd ráérnek akkor foglalkozni ezzel, addig a legjobb halottnak venni. Szomorúan mosolyog mikor Kyle belekapaszkodik a reménybe, amit szándékosan ajánlott fel. Valóban nem beszéltek erről Chrisszel, de őszintén szólva Ariana a fiút ismerve szinte biztos benne, hogy Chris is legalább annyira sejtette, mint ő maga. Aztán megint bújik a fiúhoz, mikor Kyle átöleli, neki mindig is fontos volt a testi kontaktus, ebből szerezte a vigaszt, és automatikusan így akarja megadni másnak is.* - Persze, hogy egyszerűbb lenne. De az érzelmek nem az egyszerűségről híresek. Én elég sokáig voltam szerelmes valakibe mikor idejöttem, de... azt hiszem, csak akkor múlt el igazán, mikor jött valaki más. *Ha Kyle rákérdezne, elmondaná, ki volt az az illető, de magától nem teszi, a fiú nagy eséllyel úgyse értené meg. Aztán bólint, és megszorítja Kyle kezét.* - Persze, hogy nem mondom el. Bár... ahogy elnézem a szobádat, ott nem túl sokan vannak, akik elítélnének érte. Gondolod, hogy az apád igen?

//fagy//

Tárgy: Re: Másvilág Vas. Dec. 16, 2012 6:30 pm

*Bólint a szőkeség szavaira, tökéletesen igaza van, senkinek sem volt könnyű, így a végjáték pedig még nehezebb sokaknak, lássuk csak be szegény Penny is elég rosszul járt, no meg maga a hősi halott.* -Igen, sajnálom, hogy így lett vége, a mai napig úgy érzem, hogy joga lett volna végre élni...de nem tudom, képes lett volna-e rá egyáltalán. *Hát igen, mindig drukkolt azért, hogy esetleg idővel, valamikor Maurice teljes életet élhessen, bosszú nélkül, de félő volt, hogy a lelke már annyira ráhangolódott erre, hogy talán nem is lett volna képes rá, és úgy csak felemészti Penny-t is, így pedig majd idővel jobb lesz a kobold lánynak. Gondterhelten figyel Ari szavaira, hiszen azért lássuk be, kellemetlen helyzet lenne, ha Chris tudná és ő tudná, hogy tudja, talán még ennél is feszültebben viselkedne vele, mint mostanában, ami nem lenne kellemes.* -Igen, talán nem biztos! *Ebbe kapaszkodik, azért úgy mégis könnyebb. Nem szeretne e miatt kényelmetlenséget.* -Tudom, hogy vannak furcsa dolgok, de akkor is... *Halkan újra sóhajt egyet és visszahelyezkedik Ari mellé, kicsit megöleli, most jól esik neki a közelség, azért ez igen kényes és kellemetlen téma. Az utolsó mondatra csak elpillant a távolba és inkább nem is mondd rá semmit.* -Tudod mindig arra vártam, hogy majd elmúlik...de nem akar, pedig mennyivel egyszerűbb lenne az egész. *Hát igen, mostmár minimum egy éve rájött erre, hogy mit is érez, és azért nehezen dolgozta fel.* -De kérlek, ne mondd el ezt senkinek. Nem tudja senki és nem is akarom, még az...az apám se tudja, hogy én...nem csak a lányok érdekelnek, érted? *Ezzel egyértelmű, hogy nem is csak a pasik érdeklik, hanem egyszerűen úgy fest, nem számít a nem. Érthető, ha ezt saját magában is igazán nehezen dolgozta fel.*

Vendég

*Tudja, hogy nem Kyle hibája, inkább csak az ő túlérzékenysége, éppen ezért küzdi le az ingerültséget ahelyett, hogy leharapná a fejét.* - Egyezzünk meg abban, hogy mindenkinek nehéz volt aki ismerte őket. Neked is, hogy tudtad, nekünk is, hogy nem, kettőjüknek meg aztán pláne. *Csóválja a fejét, hiszen ha meg is érti valamennyire, miért tették, amit tettek... nem, valljuk be, nem nagyon tudja megérteni miért éltek egy életet, de talán csak mert Maurice-t sosem ismerte igazán, hiába találkozott vele, a fiúval nem voltak közel, nem ismerte a gondolatait. Aztán Kyle viszonozza az ölelést, de a kérdésre rögtön hátrébb rebben, mire kicsit elveszti az egyensúlyát, de bocsánatkérően néz fel a másikra. Tudja, hogy érzékeny pontra tapintott, de csak ki kell ugrasztani a nyulat a bokorból. Beharapja az ajkát, és esetlenül megvonja a vállát.* - Nem tudom. Nem beszéltünk még így rólad, de legyünk reálisak... mentalista, jó emberismerő, így... igen, van rá esély, hogy tudja. *Nem akar hazudni Kyle-nak, még akkor sem, ha azzal megnyugtatná a fiút.* - De persze nem biztos! Elképzelhető, hogy nem, mert még sosem említette. *Teszi azért hozzá, hogy ne essen teljesen kétségbe a másik.* - Kyle. Én vérfarkas vagyok, és az ikertestvérem egy angyal. Az ugyan nem szerelmi viszony, de lássuk be, szintén nem valami reális, ugye? Nem hiszem, hogy ebben az iskolában már bármi reális... *Csóválja meg a fejét, majd visszahelyezkedik törökülésbe, és a fűszálakat tépkedi maga mellett.* - Őszintén szólva... Chris... most eléggé össze van zavarodva, ami mondjuk erősen érthető. Egy ideig nem hiszem, hogy bárkivel kapcsolatot kezdene.

Tárgy: Re: Másvilág Vas. Dec. 16, 2012 6:16 pm

*Bólint, igen, úgy érzi, hogy erőteljes tárgyról van szó, biztosan elég szép erő birtokosa, nem lepné meg, hogy Rosetta szeme rendesen felcsillanna, ha meglátná majd. Nem gondolta, hogy Arit a szóhasználat ennyire kiakasztja, látja nagyon is rajta, hogy lassan lélegzik és majdnem ki is borul, de aztán visszatudja fogni magát. Nem akarta bántani azzal, amit mondd, nem tudhatta, hogy más mondott más hasonlót.* -Persze, ilyen értelemben igazad van Ari, nehéz volt, hogy egyszer ilyen, egyszer olyan, ha nem tudtátok, hogy miért csinálja. Maurice nehéz eset, mégha Nick nem is ismerte be ezt soha, de megértettem, hogy muszáj volt...bár én nem vagyok a bosszú híve. *Igazából még nem volt olyan esemény, ami miatt bosszút kellett volna állnia, fogalma sincs, hogy ilyen helyzetben hogyan reagálna, talán hasonlóan, talán nem, fene tudja. Hiszen bár druida a természetszeretet miatt, de egyben harcos is, aki ha beindul, akkor igen hevesen tud küzdeni azért, aki fontos számára, és néha még visszafogni is nehéz ilyen esetben. Egy picit meglepi az ölelés, hiszen nem nagyon voltak még ilyen viszonyban Arival, de kedves lány, így hát nincs a helyzettel problémája, és most jól is esik a szívének. Visszaölel és kicsit magához húzza. A kérdésre viszont már-már összerezzen, és megrezzennek a szárnyai, ahogy kibújik az ölelésből és reflexből hátrébb rebben.* -Mi...hogy...féltékeny? Miből gondolod ezt, vagyis, miért...én...nem... *Fájdalmas sóhajjal kezdi el maga előtt az egyik fűszálat fixírozni, hogy még véletlenül se nézzen fel. Aztán csak kissé rekedtes hangon szólal meg lassan.* -Ennyire látszik? De ugye ő nem...? *Ő nem tudja, ez a lényeg.* -Nem akarok bekavarni, sosem akartam, most van ez a feszült viszony, és nem leszek szamár. Tudod...egyébként is annyira irreális lenne, angyal és démon? *Megrázza a fejét. Sejthető, hogy ilyesmivel szokta lebeszélni magát, amikor épp vívódik.*

Vendég

- Szóval erős lenne? *Elmereng Kyle válaszán, hiszen van sejtése, vagyis inkább... reménye hogy kitől kaphatta. De nem, ez aligha igaz. Neki elég sokféle tárgya van, de igazából a töredéküket használja gyakran, sőt, most sem hozta őket magával, még a kardot sem, ami mágiamentes övezetben elég hasznos lenne. Majd Kyle kimondja azt a mondatot, ami hiába jár mosollyal, szövegkörnyezettől függetlenül eléggé betalál. Valljuk be, kapta már meg elégszer, hogy "ezt te sem gondolhatod komolyan", és hiába tudja, hogy Kyle-nak igaza van, valahogy a puszta kifejezés annyira kiborítja, hogy mély levegőt kell vennie, hogy ne támadjon rá a barátjára. A másik is láthatja rajta, hogy eléggé félrenyúlt a szóhasználattal, de végül nem üvölti le a másik fejét, hanem mélyeket lélegzik amíg végighallgatja, majd bólint.* - Persze, elhiszem hogy ez a része nehéz lehetett. Úgy értettem, hogy neked könnyű, hogy te mégis tudtad, hogy kicsoda az igazi Nicolas, hogy milyen valójában, így persze, hogy tudtad indokolni, hogy mit szeretsz benne. *Majd Kyle kijelenti, hogy Chrisszel neki is könnyebb lett volna a dolog, vagy hogy Chrisszel ő is szívesen lett volna összezárva, és talán azt, hogy ő is szívesen került volna annyira közel Chrishez mint Ariana, minden értelemben... nem lehet pontosan tudni, mivel nem fejezi be a mondatot. Felsóhajt, és közelebb mászik a fiúhoz, szorosan átölelve, hozzábújva. Ritkán csinál ilyet, legalábbis Kyle-lal, de most valahogy kell.* - Majd meglátjuk, mi lesz. Rám is féltékeny vagy Chris miatt?

Tárgy: Re: Másvilág Vas. Dec. 16, 2012 5:41 pm

//Olvad kicsit ^^//

*No igen nem tud Ari dolgairól ilyen mélyen, de ténylegesen vannak az embernek olyan titkai, amikről nem kell mindenkinek tudnia, neki is akad, amiről senki sem tud, sőt az övéről aztán tényleg az ég világon senki, és már jó ideje őrizgeti, bizonyára fogja is még. Átveszi a medált és megnézegeti picit, de igazából nem akarja elhappolni a lehetőséget a tárgymániás koboldtól és egyébként sem ért annyira ezekhez, mint a leányzó.* -Nem hiszem, hogy átkozott lenne, de Rosetta biztosan többet tud mondani róla. Azt hiszem elég erős, és nagy hasznát fogod venni. *Vissza is adja, neki nincs túl nagy felszerelése, de nem is bánja, az angyalkard mindig is jó szolgálatot tett, és igazán sosem vágyott ennél jóval többre, maximum néhány kiegészítő elem elfér időnként, de túlzásba nem esik.* -Ezt te sem gondolod komolyan Ari! *Mosolyodik el, de a hangja egy kissé tán dorgáló.* -Egy ilyen titkot őrizni egyáltalán nem könnyű, sőt kimondottan nehéz, ha valamit senkinek sem mondhatsz el, ha tudod, hogy mi miért van, és legszívesebben az egészet leállítanád, de nincs rá lehetőséged. Nagyonis nehéz volt, de tudom, hogy neki nehezebb, így hát... *Sóhajt egy aprót, hiszen tény, Nicolasnak volt az egész a legrosszabb, így nem panaszkodik, egyébként sem szokott. Valamelyest érzi Ari hangjában a bizonytalan felhangot, de nem teszi szóvá. E téren az ő dolga, hogyan gondolkozik Jack-ről, nem posztja ebbe beleszólni.* -Tudom, hogy kitartasz, ez mindenkinek a saját döntése. Aztán az őszinte szavakra csak picit oldalt dönti a fejét és néhány pillanatig szemléli a leányzót.* -Nagyon nehéz lehetett, nem is tudom, hogyan bírtam volna ki, talán szerencse, hogy együtt voltatok és nem külön, Chrisszel én is... *Elharapja a mondatot. Ő is jobban kibírta volna, de nem fog ilyesmit kimondani. Aztán inkább csak eltekint a távolba.* -Tudom, vannak ilyen kötelékek, de mégis sokat jelentenek, és ki tudja, lehet hogy ugyanúgy újra visszajutnak majd egymáshoz, ha így kell lennie, akkor...~én nem állok az útjukba.~ ...így kell lennie.

Vendég

*Nárcisz Nicolasnak és Milának, és a páros kapásból el is indul az űrhajó irányába. Ez most az ő kalandjuk, hát Chris szépen hátradől, és lazít, és nézi a közeledő káoszt... miket beszélünk, akkor már a második kalandtól kezdve malmozhatna, de megtette? Nem tette meg. Miért lenne ez másképp? Átsétál, és felsóhajt, a léghajók felé intve.* - Még mindig nem űrhajó, szóval, hacsak az angyal nem egy térkaput nyit meg egy űrhajóra, ez a legközelebbi amit kapunk. *Jegyzi meg panaszkodva Arinak. Egyelőre ő sem száll fel az indulásra készülő hajóra, Ari mellett marad, illetve az éppen bedokkoló léghajót nézi meg magának. Az embereket akik leszállnak, van-e náluk is nárcisz, bármi. Meg azért az árusokat is megnézegeti, de azért nagyon ő sem akar lemaradni, szóval ha a többiek mind felszálltak amarra, ami indul, akkor ő is felsprintel rá.*

Tárgy: Re: Másvilág Vas. Dec. 16, 2012 2:07 pm

*Ismét egy rövid időnek kell csak eltelnie, máris megnyílik előttük az utolsó kulcs rejtekhelye. Egy különleges helyen, egy szirten állnak, mely afféle léghajó kikötő lehet. Itt most a nárcisz motívum jelenik meg, így biztosara lehet venni, hogy ezt a virágot ábrázoló kulcsot kell keresni. A programterve a szokásos: először elmegy információt szerezni, aztán ha ez megvan, jöhet az akció! Ezen elv alapján nem tart Arival, inkább ő is - hasonlóan Milához - keres egy embert a tömegben. Pontosabban inkább valamilyen építményt, azt a helyet, ahonnan irányítják az egész üzemet, vagyis inkább ezt az állomást, mert ott több mindent meg lehet tudni. Ha nincs ilyesmi a környéket, leszólít egy embert, aki minden bizonnyal készségesen elmagyarázza neki a dolgokat. Vagy nem.*-Szia! Az az igazság, nem nagyon ismerem ki magam ezen a helyen, pontosan hol is vagyunk? És... Miért szállítják el innen azt a sok virágot?*Kezd kérdezősködni.*

Vendég

*Nyújtózkodva készülődik, amikor megnyílik az utolsó út. Kyle-val tegnap merengtek rajta, mikor jutnak haza innen, mikor tudják meg a választ a nagy rejtélyre... talán most lesz az, hiszen már csak egy kulcsra van szükségük. Aztán könnyen lehet, hogy a szobor nem haza vezeti őket, hanem egy másik helyre, ahol megint ugyanúgy be lesznek zárva, de igyekszik erre nem gondolni. Egyre kényelmetlenebb az ittlét.* - Változás? *Néz Nicolasra és Milára mikor átérnek, hiszen tudja, hogy nekik hiányzik még a szimbólum, vagy legalábbis... eddig hiányzott. A nárcisz következik, hiszen az maradt ki... viszont mikor meglátja a hajót a rengeteg nárcisszal, az valahogy túl egyértelmű, hogy ott lesz valami. Talán vétek lenne egyedül oda koncentrálni az egyértelműség miatt, így először körbenéz a kikötőben, hogy van-e bárhol máshol nárcisz, vagy akár más virágmotívum. Elsősorban ilyeneket keres, de persze ha már alaposan körülnéz, csak feltűnik neki más furcsaság is. Pereus közben szemmel tartja a nárciszos hajót, hiszen többen is arra indulnak, talán fel is szállnak, szóval ha úgy látják, hogy elindulna, akkor sprintel oda, felugrik rá, és majd ha fent van, ráér magyarázkodni. Talán szándékosan nem tart a Nicolas-Mila párossal, valahogy még mindig nem tetszik neki a szövetségük, ez afféle megmagyarázhatatlan ellenérzés. Szóval alighanem majd a másik három fiú egyikéhez és/vagy Rosettához társul... majd. Egyelőre magánakció, ha más nem követi.*

Tárgy: Re: Másvilág Vas. Dec. 16, 2012 1:43 pm

*Miután visszatértek a furcsa iskolából, Mila ellenőrizte magát, hogy minden rendben van-e. a Fejsérülése kicsit később gyógyult be, mint várta, de nem lett komolyabb baja - szerencsére. A leányzó kezd kicsit frusztrált lenni, hiszen úgy tűnik, hogy ők ketten Nicolassal lesznek az utolsók, akiknek a pacájuk átalakul. Érdekes, nem tudja, hogy mi alapján jöttek a virágok, vagy éppen a jellemek, klánok , mi volt a sorrend oka, vagy hogy volt-e egyáltalán. Minden esetre meglepődök, amikor a paca mocorogni kezd és egy szép nárcisz alakot ölt.*
~Hát... Jobb, mint a liliom. ~*jegyzi meg Miroslav a jelet nézve, mire Mila elneveti magát. Odasétál Nicolashoz, majd megmutatja a csuklóján lévő virágot.*
- A mienk is formát öltött. *jelenti ki, bár bizonyára a fiú is észrevette a saját pacáján, hogy immár nárcisz alakú. Hamarosan megnyílik az ötödik út is, vélhetőleg az utolsó, hiszen öt kulcs kell a szoborhoz. *
- Úgy vélem, ez a mi körünk. *jegyzi meg a lány titokzatosan somolyogva daimónjának, aki csak morrant egyet és átlép a kapun. Mila is követi lélekpárját, és besorol Nicolas mellé, hiszen úgy tűnik, a fiú rá vár. *
- Érdekes hely... *jegyzi meg a vörös, ahogy a hajókat nézi, majd megcsapja orrát a nárcisz illata.*
- Nárciszokkal teli léghajó. Gyanús, nemde? *mutatja a fiúnak a hajót, majd a többiek figyelmét is felhívja erre. Közelebb sétálva a hajóhoz, meglátja a nevet is, és érzi, hogy ez lesz az, amit ők keresnek.*
- Elnézést, hova megy a hajó? *állítja meg az egyik rakodó fiút, bevetve csábos mosolyát és véla bájait.*

Vendég

- Néha édes a tudatlanság, de lassan tényleg kezd őrjítő lenni. Azt hiszem, ez az én bajom is... ha tudom is, hogy nem kellene tudnom az igazságot, mert csak rosszabb lesz, akkor is muszáj. *Picit keserű a hangja, megtörtént dologról beszél, de Kyle-nak ezt sem mesélte el. Valljuk be, jó barátok, de jó barátja Nicolas is, Jack is, Rosetta is, Noel is, na meg a rokonai... mégis sok dolog van, amikről egyikük sem tud, főleg csak Chris. Ez a kilenc hónap annyira közel hozta őket, hogy bár nem mondja ki konkrétan, a fiú valahogy mindenki más fölé emelkedett. Nem szerelem ez, inkább valami igazán erős, eltéphetetlen kötelék, mintha valóban egy egész két fele lennének. Az ő szemében, ugye. A kérdésre előbányássza a medált a zsebéből, és átnyújtja a fiúnak, nézze meg nyugodtan.* - Nem értek annyira a varázstárgyakhoz, ha bármit le tudsz belőle szűrni, akkor kíváncsian várom. Még nem mutattam meg Rosettának konkrétan vizsgálat céljából, majd talán később. Ha átkozott, akkor már úgyis megszívtam. *Megvonja a vállát, majd bólint.* - Persze, értem én. Nekem is vannak ilyen emberek. És neked könnyű! Te tudtál Maurice létezéséről, én meg soha, végig azt hittem, hogy Nicolas az, mindkettő... és mindenki más is, szóval mások szemében... főleg azokéban, akik még mindig nem tudnak az ikerről, Nicolas igenis olyasmi, mint Jack. *Magyarázza, miközben felül, törökülésbe a támaszkodás helyett, és az ölébe ejti a kezeit. Így valahogy kényelmesebb.* - Jack... mondjuk, hogy kiszámíthatatlan. Az eszelőst nem használnám. De én megbízom benne... kitartok mellette. *Kicsit tompa a hangja a végére, nem akkora meggyőződéssel mondja ezeket a szavakat, mint a szirtes beszélgetés előtt.* - Nem mondanám, hogy csak dacos. Valljuk be, kilenc hónap elzárva mégiscsak kilenc hónap. Azt hiszem, valami igazán eltört... nem csak Jack és Chris között, hanem... úgy mindkettőnkben, a kapcsolatainkban, a világnézetünkben. Nálam legalábbis igen. *Vallja be, bár nem akar Chris nevében beszélni, ezért hozzáteszi az utolsó mondatot.* - Persze, hogy valami összeköti őket, ez egyértelmű. De valami összeköt bennünket is. Nem minden kötelék sírig tartó szerelem.

//fagy//

Tárgy: Re: Másvilág Vas. Dec. 16, 2012 1:28 pm

*Hát igen, sok mindent van, amit nem becsül meg az ember, csak akkor amikor már elveszítette. Ez a sóra is igaz, és az egyéb alapvető dolgokra, amiket egyszerű megszokni. A szendvicsekről tud nagyjából, próbálta Rosettát meggyőzni, hogy igyekezzen azért, de hát hajthatatlan, nem hajlandó vadászni, bár azért megpróbált a sajátjából adni neki egy kis sűltet, azt talán elfogadta alkalmanként. Nem tud nem elmosolyodni Ari szavaira, mégha alapvetően nem is jó dolgokról szólnak.* -Bizonyára brutális lesz, de ennél az is jobb. *A csomagról tud igen, nem is nagyon értette, és persze eléggé aggódott, mikor a szőkeség bontogatta, de csak nem robbant az arcába.* -Ki tudja mi lehet, talán elkeveredett...bár azért ennyire, az tényleg meglepő, de a mágia esetén már semmi sem furcsa. És miféle medál? *Valamelyest ért a tárgyakhoz, habár nem olyan mélységben, mint a fél-kobold, ez természetes. Végülis igaz, bólint is Nicolas említésére.* -Tudom, de akkor sem tehetek róla, van bennem ez az ellenérzés és nem múlik, pedig én igazán próbáltam már tenni ellene. *Na jó, tudja hogy miért van részben, habár már akkor is ellenszenvvel viseltetett Jack iránt, amikor még nem tekintett úgy Chrisre. Valami miatt Nicolasszal összebarátkozott, mégis csak más azért a két fiú.* -Egyébként te is tudod, hogy Nick esetén Maurice jobban közrejátszott, hogy ilyen, alapjáraton nem. *Az elharapott mondatra egy pillanatra megfeszülnek az arcizmai. Fogalma sincs, hogy mi van a két fiú között jelenleg, vagy mi volt ami miatt most ennyire feszült a kapcsolat, bár kíváncsi, nem akarná faggatni Arit, hiszen okkal nem adja ki a titkot.* -Tudom, hogy nincs rendben valami közöttük, bár az okokat nem ismerem, de látszik. Jack tekintete néha olyan...hogy is mondjam, mintha eszelős lenne nem? Chris pedig csak dacos. *Arra, hogy találnak valaki mást egy pillanatra megdobban a szíve és még a lélegzetét is visszatartja.* -Igen...talán, de tudod valami összeköti őket, még a jel is. *Utal a tetoválásra.*

Vendég

- Ne is említsd a fűszereket. *Színpadiasan felnyög, szenvedve. Bizony, azért mégiscsak... nem értékelik eléggé a sót, amíg ott van, hiszen annyira természetes dolog, és erre tessék. Neki sem a kedvence a sótlan hús, de mégis, képtelen egyedül gyümölcsökön élni. Persze hozott magából alapból egy heti hideg élelmet szendvicsek formájában, mielőtt lemerészkedett a tölgyesbe, hiszen már gyakorlott, mondhatni. De azt mind odaadta Rosettának, hiszen a lány nem hajlandó vadászni, ő meg azért igen, ha nagyon muszáj, kellemetlenségek ide vagy oda.* - Ó, hidd el, úgyis valami brutális lesz, akár akarod, akár nem. Szóval azt hiszem, felkészülünk a legrosszabbra, és maximum kellemeset csalódunk, de erre nem túl sok esély van. Viszont annyi itt a furcsa dolog... tegnap a suliban találtam egy medált, meg egy csomó csokoládét a kedvenc fajtámból, egy "boldog születésnapot Ariana" felirattal, amikor szeptemberben volt, meg különben is, hogy kerülne ide? *Erről persze Kyle tudhat, hiszen Ariana körbekínálta a csokit tegnap, meg látta is a fiú hogy talál valamit, csak a medált nem említette akkor, meg hogy konkrétan a saját nevével volt ellátva a csomag amiben találta. Elmosolyodik, mikor Kyle szemöldöke felszökik Jack említésekor. Valljuk be, azért az apró jelekből, ha valaki tud olvasni belőlük, elég könnyen lehet kombinálni... és Ariana talán akkor is kombinálna, ha abszolút nem lenne igaz, amit kikövetkeztet.* - Olyasmi ez, mint Nicolas. Te is megbízol benne, a barátod, pedig elég kevesen gondolják így. Annyi a különbség, hogy én mind a kettőjükkel így vagyok. De Chris elég morcos rá mióta itt vagyunk. Nem hiszem hogy egyhamar összejönnek megint, már ha... *Azért lehalkítja a hangját. Nem akarja kibeszélni Christ, nem fogja részletezni, amit tud, hogy mégis mi az ellenérzés oka, inkább csak magáról a tényről beszél.* - De könnyen lehet, hogy mire kibékülnének, addigra valamelyikük talál valaki mást. Még bármi megeshet.

Tárgy: Re: Másvilág Vas. Dec. 16, 2012 1:09 pm

*Nem is állna szándékában megszökni senki elől sem, egyébként is túlságosan látványos, ha fekete szárnyakkal a levegőbe reppen, elég könnyű kiszúrni, és amúgy is ki elől menekülne, meg minek? Ari szavaira bólint, igen, ő is szívesebben lenne az iskolában, szinte már lassan bárhova jobban vágyik, mint ide bezárva.* -Nem is elkényelmesedve, de mégse ahhoz szoktunk, hogy mi öljük le az állatokat, Rosetta kifejezetten nehezen viseli, meg tudom érteni, de néha a szükség mégis csak nagy úr. A fűszerek...na azok hiányoznak iszonyatosan. *Na igen, azért lássuk be az ember már hozzászokott egy bizonyos só mennyiséghez, amit azért itt nem nagyon lehet szerezni, és semmi más ízesítő sincs. A sótlan hús...azért annyira nem finom, mint jól elkészítve, mégha szükség is van rá, hogy erősek maradjanak, de azért ő is sok esetben inkább gyümölcsök mellett dönt, pont e miatt.* -Talán igen, már évek óta mindig csak újabb kérdések...igazán közelebb juthatnánk már valamihez, bármihez. Komolyan már az se zavarna, ha kiderülne, valami nagyon brutális igazság, csak legalább kiderülne! *Felül törökülésben helyezkedik el, mert lassan így könyökölve elzsibbad a karja. A kérdésre, aztán Jack említésére egy pillanatra felszökik a szemöldöke. Megint az a furcsa érzése van, mintha Ari a veséjébe látna, végülis jós, ez valahol érthető, és amióta Jack és Chris között megromlott a viszony, ő is nehezebben palástolja, amit kell. De akkor is...zavaró.* -Igen, ha vadidegenek lennének itt, kellemetlenebb lenne. És tudod Ari, hogy mit gondolok Jackről. Nem tudok nem tartani tőle, hiába kedveled, és tudom, hogy Rosetta is, és Chris... *Alig érezhető rövid szünet.* ...de én nem tudom megszokni, a sötét kisugárzás, mindig tartottam tőle, nem tudom ezt félretenni. *Igen, akárhogy is, és nem azért, mert a fiú vámpír, egyszerűen valahogy sose érezte kiszámíthatónak, és ezt valamilyen szinten riasztó.*

Vendég

*Tudna hangtalanul osonni, pláne, hogy lopakodó lábbelije is akad - otthon, a szobájában, valahogy nem jutott eszébe felkapni mikor ide indult -, de most nem látja értelmét, és bár nem csörtet, a gyors léptek azért csapnak valamennyi zajt. Mégis, Kyle-nak aligha lenne esélye gyorsan megszökni előle, vagy ilyesmi, hiszen tudja, hogy a fiú itt van, éljen a kifinomult szaglás. Letelepszik a fiú mellé, és mikor az oldalra fordul, ő is így tesz. Felkönyököl, és úgy figyeli a fiút, így szembe vele. Az ég úgysem annyira érdekes, látta már elégszer.* - Aham, szívesebben lennék otthon, az iskolában. Ott azért jóval nagyobb a tér... meg nem kell magadnak vadászni, hogy tudj enni. Ebből a szempontból el vagyunk kényelmesedve, azt hiszem, de azért mégis... jobban szeretem, ha a kaja készen jön elém. *Nincs annyira elkényeztetve, mint amennyire egy nemesi aranyvérű családban, szolgákkal körbevéve lehetett volna. Hozzászokott, hogy a földön aludjon, volt már többször börtöncellákban, vagy ilyesmi, de azért a vadászat, az, hogy ő maga öli meg az állatot, amit aztán meg kell nyúzni, sütni... valljuk be, még vérfarkasként is undorítja a dolog egy kicsit, nem is szívesen gondol most rá.* - Már csak egy kulcs hiányzik, szóval igen, remélem, hogy azzal hazajutunk. És talán válaszokat is kapunk.. kicsit zavar, amikor utólag derülnek ki dolgok. *Kyle alighanem tud a vérfarkasságáról, de arról, hogy igazából mágiával lett teremtve... nem, erről nem sok embernek beszélt, és nem véletlenül. Elég nagy pofáraesés volt azért több, mint másfél évtized után megtudni.* - És te hogy viseled? Legalább a társaság viszonylag jó, nem? Bár tudom, hogy Jackkel nem jössz ki bizonyos okokból...

Tárgy: Re: Másvilág Vas. Dec. 16, 2012 12:55 pm

*Hiába no, ha az embernek szárnyai is vannak, akkor akármennyire is jó lenne, sokáig nem kényelmes háton fekve lenni. Hamar el is kezd fészkelődni, pedig annyira békés most így, jó nézni az eget, hallgatni a madarakat. Aztán viszont léptek "zaja" csapja meg a fülét, hiszen jó eséllyel Ari azért tud csendesen osongálni, bár itt valószínűleg nincs rá feltétlenül szüksége. A köszönésre már felemeli fejét, kissé csapzott még a haja, bár már kezd száradni, de mivel egyébként is hosszú, így rendkívül rakoncátlan tud lenni frissen mosva. Apró mosolyt ereszt meg, igazából maga sem tudja, hogy most egyedül lenne jobb, vagy inkább társaságban, hogy elterelje a gondolatait, és ne mindig ugyanoda kalandozzon el.* -Szia Ari! Te is unod már egy helyben? *Félig angyal, imád szárnyalni és lássuk be, itt eléggé kis helyre vannak összezárva már jó ideje, a szabadság látszatát sem kapták meg, hiszen a mágikus burok minden oldalról beszorítja őket. Mehetnek, amíg van út, nincsenek bilincsre verve, de attól még ez ugyanúgy rabság, mint a madárnak a kalitka, akkor is, ha van benne tükör és élelem...akkor is csak egy kalitka. A kérdés úgy fest inkább költői, el is mosolyodik újra, ahogy Ari le is fekszik mellé, és végül úgy dönt, hogy inkább oldalra fordul, felkönyökölve, és úgy pillant a szőke lányra, elgémberedett már.* -Nem zavarsz, talán jobb is, ha nincs itt az ember egyedül, még a végén beleőrülnénk. Szerinted hamarosan kijutunk végre? *Újra az ég felé pillant, látszik nagyon is a szemében, hogy mennyire vágyja már a szabad szárnyalást.*

Vendég

*Sietve halad a kis erdőben, nem futva, de azért gyors léptekkel, zsebredugott kézzel, szinte mintha menekülne valami elől. Ez persze nem így van, semmi nem üldözi, vagy legalábbis semmi fizikális dolog. Nem, itt békésen megvannak, amíg nem nyílik meg a következő út. Ez már alighanem valóban Nicolasé és Miláé lesz, hiszen szinte csak ők maradtak. Menet közben a füle mögé simítja a haját, és kicsit elhúzza a száját, ahogy gondolkozik. Tudja, hogy Nicolas megbízik Milában, vagy... legalábbis afféle szövetségesek, de neki valahogy még mindig nem különösebben szimpatikus a lány. Viszont mielőtt nagyon belemerülhetne a gondolatokba, megcsapja az orrát Kyle illata, és mosolyogva indul arra. Nem tudja elsőre, hogy a fiú nem különösebben vágyik társaságra, és ő viszont nagyon is szívesen közeledik a barátjához.* - Heló! *Köszön rá a tisztás széléről, majd közelebb sétál.* - Ugye nem zavarok nagyon? Vagy inkább egyedül lennél? *Kérdezi, de közben már le is fekszik Kyle mellé, szintén az eget figyelve.*

Tárgy: Re: Másvilág Vas. Dec. 16, 2012 12:44 pm

*Lassacskán kezd kiürülni szervezetéből a vízdémon átka, és Kyle-on felül már az előző helyszínen is jól be tudott lakmározni, tehát ereje teljében tudja magát érezni. Miután a mesesorozat előtt minden nap Biával volt jópár hétig, együtt is aludtak, a lány már a vérnél is jobban tud hiányozni neki, nem is érti, hogy hogyan szakadhattak szét. Ha legalább üzenni tudna. De most a harcoslány ismét kétségbe lehet esve, hogy újdonsült vőlegénye megint eltűnt, ezúttal hetekre. Mindenesetre amikor az utolsó kapu is megnyílik, kicsit megnyugszik, hiszen nemsokára vége a dolognak. A saját tetkóját furcsálkodva nézi, hiszen nárcisz, pedig az ő aztán sosem volt önimádó fajta. Talán valami olyan dolog köti a virághoz, ami nem a klán miatt alakult ki így. Már négy kulcsuk van, nem ártana ha ő maga szerezné meg a legfontosabbat, az utolsót. Így társai nélküle nem tudják megoldani a rejtélyt. A léghajós városkára érdeklődve tekint, ritkán lát ilyesmit, mintha az arany iránytűbe csöppent volna, no meg a Csillagporba. Az érkező hajó neve megmozgatja a fantáziáját, és miután mostanság Mila szokott apródnak mellészegődni, bevárja a lánykát, akikkel a véren kívül közös szenvedélyük még az elemek imádata, aztán ha megvan, akkor talán együtt indulnak el a horgonyzó hajó felé. Egyelőre felderítés jelleggel, hátha kiderül, hogy ki a hajó tulaja, nemes, vagy kereskedő, netán katona. És hogy mikor indulnak ismét útnak, s merre.*

Tárgy: Re: Másvilág Vas. Dec. 16, 2012 12:41 pm

*A mellkasán egy rózsa, a nem régi nagy botlást már kiheverte, és legutóbb egészen szépen teljesített a saját "pályáján", szóval fogjuk rá visszatért az önbecsülése, amit igen megtépázott a fénypászmás malőr. A kulcsot jól eltette, nem nagyon nézegette a szoborhoz való passzolását, főleg mert amúgy is minek, amíg a többi nincs meg. Reggel úgy döntött, hogy kicsit lefürdik az egyik közeli patakban, amit talált, úgyhogy most vizes hajjal kerül elő valahonnan a fák közül, de végül nem a kertet célozza meg, és nem is a kis csapat alvóhelyét, hanem picit arrébb egy talált kis tisztáson húzza meg magát. Fene tudja, most nem vágyik annyira társaságra, nyomja a szívét, mintha Ariana szavai mostanában eléggé célzóak lennének. Ennyire árulkodó lenne? Jobban vissza kell fognia magát, sokkal jobban, ha netán a vérfarkas lány szagot fogott. Nem akar belekavarni a Jack-Chris dologba, soha sem akart, és nagyon jól érzi, hogy még mindig ott van közöttük az a vibrálás, akkor is, ha Chris részéről valamiféle dacos ellenkezéssel vegyül is. A feje alá tekeri fel a köpenyét, és úgy dől hátra a fűben, egyszerűen csak csendben nézi az eget, az időnként elröppenő madarakat a feje felett.*

Tárgy: Másvilág 2.0 Vas. Dec. 16, 2012 12:26 pm

Nagymese helyszín, játéktér, hogy ne zavarjon be az időn kívüli mesének.
Össze lesz majd fésülve a másik fórummal, amint lement a mese.

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Eljön az ideje, hogy az utolsó kapu is feltáruljon a kis csapat előtt. Várható már, hogy milyen szimbólumot kell keresni és valahol az is sejthető, hogy a tudás kutatóisok jele változik nárcisszá. Mila és Nicolas tehát érzik a mozgolódást az adott helyen a pacánál és lassacskán ki is alakul a jelük. Ahova kerülnek az egy mesebeli, különös hely...ugyanis egy hegyszirten vannak, valamiféle kikötő lehet ez, de nem vízi, hanem léghajóknak szolgáló. Épp egy hajó indul útnak a távolba és egy másik pont most dokkol be. Sürgő-forgó környezet, kofák, kereskedők, kérdés, hogy vajon a kulcs itt van, vagy pedig netá valamelyik hajón? Annyit észrevehetnek, akik elég jó megfigyelők, hogy egy adag nárcisz szállítmányt cipel pár rakodómunkás az épp most "horgonyzott" hajó felé, aminek a neve történetesen "Silver Narcissa". Ez a felirat legalábbis az oldalán, és a zászlón is láthatóan nárcisz szimbólum szerepel.*

//Írtam üzit mindenkinek, főkariknak, nézzétek meg.//

Tárgy: Re: Másvilág Szomb. Dec. 15, 2012 7:47 pm

//Hazaértem én is, visszaolvastam, nagyon-nagyon szuper lett a befejezés, imádtam az egész mesét, és köszönöm szépen, hogy én is kaphatok meglepiiit, ez annyira szuper, megérte eljönni, mert isteni volt a sztorii*-*//

Tárgy: Re: Másvilág Szomb. Dec. 15, 2012 6:31 pm

*Amikor sikerül végezni a szörnnyel, kellőképpen megkönynebbül, a démont megdícséri, majd sicc vissza a gyűrűbe, Jack tekintete pedig Chrisre siklik, majd Arira, és amint visszaértek a sok-sok úthoz, ahonnan mindig elindulnak, néhány pillanatig csak áll, miközben valami furcsa, kavargó belső érzéssel figyeli, ahogy Ari egyből Chrishez siet. Csak figyel, csendben, a háttérben, majd lassan engedi ki a levegőt tüdejéből, és már éppen indulna meg az angyalszobor felé, amikor Chris megmozdul, és az angyalszobor szárnyára helyezkedik el. Keserű félmosoly suhan át az arcán, szemeiben különös fény villan meg, majd nemes egyszerűséggel hátat fordít az egész jelenetnek, és keres magának egy békés vackot, ahol nem zavarják. Aztán igyekszik nem azon gondolkodni, amről minden porcikája akar. Fekszik a hátán, és szuszog bele az éjszakába, miközben az ocelot odakucorog mellé, és halkan dorombol, egyenletes lélegzésével ringatva álomba a fiút.*

//Kössz a mesét, követhető volt, nekem, és tök izgi, meg agyalós, nekem emgvan már a tárgy, és köfiii! (: //

Tárgy: Re: Másvilág Szomb. Dec. 15, 2012 6:25 pm

*Rosetta a többiektől megtudott dolgott nélkül soha az életben nem rakta volna össze a dolgokat, csak támadott érzésre, de aztán csak sikeredik mindent megérteni... És a kulcs is meg van. És még egy tárgy is megvan. Bár az lehet, hogy nem neki, bár eléggé gyanús, hiszen egy szerencseöv egy tárgymániásnál... Na de ez nem a karihoz tartozik. A lényeg, hogy visszatér a kiindulópontra, az angyalszobor tövében le is csüccsen és mély levegőket vesz, most már letisztázva magában, hogy csak egy félelemvámpír szivatta. A csokiból nem kér, ami eléggé meglepő, mert talán még életében soha nem utasította vissza, de most nincs gyomra az evéshez. Csak üldögél a szobor tövében, majd később szocializálódik.*

// Köszi a mesét és persze a tárgyat, sok minden eszembe jutott már, Szerencse öv/Titkok kulcsa Rosettának, vagy Aewy-nek visszaadni az elvesztett mestertolvaj köpenyt, húhát... Fogok még gondolkozni jó pár napig. Eeez aztán szövevényes volt, annyi szent ^^ //

Vendég

*Amikor végre közösen sikerül leölniük a lényt, akkor tűnnek el körülötte az árnyak, de a szemei még mindig sárgán izzanak pár másodpercig, csak akkor nyerik vissza eredeti, barna szemeiket, amikor végighallgatják a magyarázatot. Aztán megkerül a kulcs is, és a különleges dolgok... a kulcs alighanem Kyle-hoz kerül, hiszen a rózsa az ő jele, majd visszatérnek az angyalszoborhoz, Chris pedig egyszerűen felmászik az angyalszoborra, az egyik szárnyára, és egy darabig alighanem ott fog ma este ülni, a gondolataiba merülve... persze azért Ari csokijából vett, és azt majszolva odafent tekintete pedig az utolsó, a nárciszos útra siklik. Már csak egy kulcs kell...*

//köszi szépen, nagyon élveztem, és az ajándék az fuhúúú még meg kell emésztenem, hogy mi legyen, köszi~//