Másvilág

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

*Az elmúlt néhány napban a Nezabar diákjai furcsa dolgot tapasztalhattak a testükön. Eltérő helyeken, de többnyire mellkas, vagy felkar környéken mintha valamiféle festékpaca jelent volna meg, mely napról-napra egyre formálódott, de még mindig nem öltött igazán alakot.

Mágiával egyszerűen képtelenség eltávolítani, és maradandóságának hála esélyes, hogy ha valaki kimetszeni próbálta volna a bőrből, akkor is visszatér, bár talán ennyire senki sem volt fanatikus. A mai napon azonban valamikor a délutáni órák folyamán furcsa érzés kerítette a jellel rendelkezőeket hatalmába, aminek akadtak ugyan, akik ellentudtak állni, de jó néhányan nem. Bennük az az érzés erősödött egyre jobban, hogy a Tölgyesbe kell eljutniuk mindenképpen, gyorsan. Itt egy furcsa kis átjárót lelhettek, a késztetés pedig nem szűnt, tudták, ha válaszokat akarnak, akkor át kell lépniük rajta, és ott talán megkapják majd őket. Így hát nem volt más hátra, mint átjutni a kis kapun, mely ugyan be nem zárult mögöttük, ám visszapillantva már nem látszott a jól ismert Tölgyes. Egy idegen kisebb erdőségbe jutottak, ami felett furcsa erőtér húzódik, ezzel is akadályozva szárnyas teremtmények távozását. A terület viszonylag nagy, a közepén egy szépen kidolgozott kert húzódik, mely öt ágú, közepén egy angyal szoborral. Rengeteg itt a virág, mintha valamelyest rendszer is lenne köztük, ugyanis az öt ág, öt irányában csak egyformák akadnak, tehát öt csoportosulásban vannak elrendezve.
Az erdőnek és a kis kertnek hála arra lehetőségük, hogy vízhez jussanak, akad kis patak az erdőben és arra is, hogy akár vadászat útján élelemhez, vagy épp gyümölcsöket gyűjtsenek, de természetesen berendezett hálókörletek és teli hűtő az nincs. Vámpíroknak pedig természetesen egyéb módon kell megoldani a vérhez jutást, hiszen ki tudja meddig lesznek itt.*

Tárgy: Re: Másvilág Hétf. Dec. 17, 2012 6:36 pm

[kapitány]

*Mila felé vet egy olyan pillantást, amiből a lány láthatja, hogy semmi baj nincsen, ura a helyzetnek, de azért maradjon készenlétben. Afféle összeszokott párosként már apró intésekből is megértik egymást. Ki hitte volna, hogy december óta így egymásra hangolódnak? Talán Maurice halálával Nicolas tényleg jobban tud barátkozni, és meg tud mások előtt is nyílni, nem kell egyfolytában a gyóntató angyalnak siránkoznia, hanem igazi barátai is lehetnek, és a már meglévőek elmélyülhetnek. Visszapillant a kapitányra, és az ajánlat hallatán elégedetten bólint.* ~Rendben van, de add a szavad, hogy ha nyerünk, megadod a kulcsot, vagy az ahhoz vezető pontos információt.~ *Ő magában már tudja, hogy ha veszítenének, akkor azt a kapitány sem fogja túlélni, legalább lesz kire elhasználni a halálos golyót, amit a forgótáras aranypisztoly tartalmaz. Végignéz társain, akár Christ is választhatná, féldémon, és még nekromanta is, komoly ellenfél, akárcsak a vámpírlány, aki sokszor alig tud uralkodni a bestián, vagy az elemeken is amik belülről feszítik. Rosetta és Jack most kicsit elvonultan, nem is bontaná meg a kettőst. Nessie-t féltené az ilyesmitől, de a válasz adja magát, ahogyan Ariana közelebb lép.* Ő. Ő lesz a párbajhősünk. A szeretet és az igazság bajnoka. *Ezt már hangosan mondja.* Kiállunk a bajnokod ellen kapitány. *Fonja karba kezeit, és bíztatóan mered Arira.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

[Kapitány]

*A fickó sejtelmesen elmosolyodik, halkan cicceg kicsit, hogy Nicolas bármire hajlandó, ami nem becstelen. Szomorú, pedig bizonyára érdekes becstelen dolgokat tudna kitalálni neki. A gondolatban feltett kérdésekre úgy is kapja meg a választ, így már Ari és Mila nem zúgást hallanak, tényleg semmit, úgy tűnik a fickó és Nicolas csak nézik egymást.* ~Hogy mit? Tudom, hogy azért küldtek ide, hogy megszerezd...ez az utolsó. És a kis barátaid is azért vannak itt. Hát nem élvezitek a kertet? De igazán egyszerű, ha a kulcs kell, csak válaszd ki egyiküket, és én is kiválasztom az egyik matrózomat. Egyszerű kis párbaj. Ez ugye nem számít becstelennek?~ *Aztán persze remek kérdés, hogy vajon milyen is lesz az a matróz...*

[Kiscsaj]

*A leányzó a kérdésekre csak halkan hüppög még kicsit.* -Hát a szerelmem a...hercegnő! *Na ez azért egy picit lehet, hogy meglepő fordulat, hiszen úgy fest...ett egy lány áll velük szemben. Viszont amennyiben jobban megnézik az arcát, egyébként hosszú a haja, és az arca kissé lányos, szoknyában is van, de mégis úgy tűnik, hogy nem lányról van szó. A szája elé is kapja a kezét, amikor ez kibukik belőle.* -Nem...nem, ezt nem hallhattátok, nem szabad tudnia senkinek! *Gyors fordulással rohan le a hajó belseje felé, a raktár irányába, ahova Chris is eltűnt. A párduc annyit kiszúrhat szaglás alapján és az éles hallással, hogy valaki van a kapitány kabinjában, de nem látni odabent senkit sem, és más még úgy tűnik nem figyelt fel rá.*

[Fedélzet]

*A matróz úgy fest simán bedől Arinak, mert gond nélkül válaszolgat neki.* -Én se voltam még, csak a virágot visszük minden évben, asszem meghívóval mennek, szerintem afféle alacsony rangúaknak, mint mi, nincs lehetősége bejutni. De minek is, afféle gazdagok közé keveredni felesleges! *Ari annyit egyébként érzékel, hogy a hajón akad saját magán kívül még egy vérfarkas, de ugye a társai között nem lehet, és nem tudja pontosan ki lehet, nem itt van a fedélzeten, viszont a szagot a kapitány kabinja felől érzi.*

[Chris]

*Be tud épülni simán, és kutakodik kicsit. Annyira hamar rájön, hogy a kapitány már többszáz éves, az övé a hajó, már régóta, csak időnként személyazonosságot vált. Az nem derül ki, hogy pontosan mi is lehet, hogy ennyire idős, de az biztos, hogy nem lehet egy könnyű ellenfél ezek alapján. A papírok arról árulkodnak még, hogy tényleg az ünnepségre viszik a virágokat, viszont talál egy megbízólevelet arról is, hogy konkrétan merénylet céljából viszik ebben az évben. Akad ugyanis egy megbízó levél, szép nagy summát ígérő, ami arról szól, hogy végezni kellene a királyi családdal mind egy szálig. A fél-démon viszont a kutakodás végefelé járva kellemetlen szuszogást érzékel a háta mögül, nagyon közelről, aztán egy nem túl guszta nyálcsepp landol a vállán... Hátrafordulva egy kifejlett, átváltozott vérfarkassal néz szembe.*

Tárgy: Re: Másvilág Hétf. Dec. 17, 2012 5:13 pm

*A szőkeség szavaira azért csak elmosolyodik, jó ha valaki egy kicsit lelket önt belé. Az az igazság, hogy jóban van Nicolasszal pl. de annyi baja van a fiúnak, hogy igazán nem akarta túl gyakran terhelni a saját problémáival, de attól még meg voltak.* -Lehet...igazad lehet. Nem tudom, de lassan húsz éves vagyok és még sose hallottam róla, azért ez elég rossz. *Megszorítja Ari kezét, nem annyira érintés mániás, de most akkor is jól esik neki a dolog. A kérdésre viszont elneveti magát.* -Nem dehogy, nem Chris az első, egy ideig nagyon oda voltam Aeryn-ért, tudod az a szőke leányzó, de azért lássuk be Hamon jóval rámenősebb. És volt már barátnőm, csak rövid ideig, és már rég elment az iskolából. *Azért az mégis fura lenne, ha pasi létére ennyi idősen még nem tetszett volna neki soha senki sem. Csak kevés dolog alakult így igazán ki, meg hát a mostmár elég régóta tartó Chris-es érzések elvágták ezt. Ari magyarázatára picit oldalra dönti a fejét és gondolkodik, számba veszi ő is az említett fiúkat. Aztán végül a leányzó megadja magát. Jót mosolyog a boxoláson, azért a vérfarkas ütések nem gyengék valljuk be. Kényeskedve húzódik el, de persze csak rájátszik.* -Naaa! Látod, te vagy a jós, de mégis én vagyok, aki itt mindenre rájön! *Egész szélesen elmosolyodik, végülis kiadta magából, ami nagyon emésztette, jót beszélgetett, jobban van határozottan. Már csak annak lenne itt az ideje, hogy végre kikeverjenek innen, de talán lassan erre is sor kerül majd.* -Én is köszönöm és igen jó lenne valami enni. *Fel áll és még jól megöleli Arit, majd valamerre elpályáznak, keríteni valami élelemfélét.*

Vendég

[Raktér-Kapitány kabinja]

*Könnyedén lejut, és odalent elkapja egy érzés... persze, könnyen lehet, hogy csapda, hiszen ő aztán nem látnok, nincs harmadik szeme, ami megsúgja neki, hogy merre kell mennie, de ha csapda is... nos, azzal nem halad előrébb, ha megtorpan, és félénken pislog, nem igaz? Ha kell feláll egy ládára, de átmászik a csapóajtón át a kapitány irodájába. Eddig semmi különleges, és a sötétben nem fedezik fel... és tesz is róla, hogy ez továbbra is így legyen, eltűnik az árnyak közé, és úgy kezd kutakodni. Benéz a fiókokba, próbálva minél kevesebb zajt csapni, szekrényekbe, titkos rekeszeket keres, mondhatni. Megnézi a könyveket, benéz azok mögé is, de közben folyamatosan pislog körbe, és amint valaki benyitna, abbahagyja a motoszolást és teljesen csöndben marad. Ha nem talál semmit, akkor is csak meglapul az árnyak között, láthatatlanul, és vár, próbálva kilesni az esetleges belépők mit művelnek.*

//boszorkánykör-képesség:
A képesség segítségével a tagok képesek beleolvadni az árnyékokba, így egyáltalán nem látszanak, lényegében láthatatlanságot képesek elérni vele. Minél többen vannak jelen adott helyszínen, annál erősebben rejtenek az árnyak, ha egyedül vannak, akkor csak a látványra hat, ha többen, akkor már a mozgást, léptek zaját is palástolja, ha pedig egészen sokan, szinte mindegyikük, akkor akár a beszélgetést is elrejthetik vele. Az elrejtőzés nem számít cselekvésnek//

Tárgy: Re: Másvilág Hétf. Dec. 17, 2012 5:03 pm

[Kiscsaj]

*Segítőkészen lép oda a lányhoz, aki aztán már el is kezdi panaszolni, hogy nem lehet a szerelmével. Sírva Nessie nyakába borul, mire az gyengéden átöleli, és megsimogatja a hátát.*-Semmi baj, semmi baj!*Csitítgatja, majd hogyha sikerül megnyugodnia, ad neki egy zsebkendőt a zsebéből. Nagyot sóhajt, és a vörös fejű szőkére néz.*-Meséld el szépen nyugodtan, hogy mi történt, hát hogyha tudunk segíteni!*Mondja neki, aztán Milára pillant, aki úgy látszik kevésbé jó a vigasztalásban.*-Ha szeretnél, menj nyugodtan, én megleszek vele...*Suttogja oda neki. Természetesen nem elküldeni akarja, csak látszik rajta, hogy nem annyira izgatja a sírós lányka sztorija, bizonyára jobb dolga is akad. Közben Ness ismét szöszit nézi, várva, hogy elmesélje neki a történetet, vagyis mi a probléma a szerelmével. Miután elmeséli, az allidonos újra kérdések elé állítja.*-És te most éppen miért vagy itt? Hogyhogy bejöttél apukád munkahelyére?*Igyekezett minél többet megtudni a helyzetről.*

Vendég

- Nem biztos, hogy nem érdekled. A teljesvérű angyalok elég elfoglaltak, na meg... könnyen lehet, hogy nem is engedik neki, hogy látogasson téged. Nem tudom, a többi fél-angyal mennyit találkozik az angyali szüleivel, de nem hiszem, hogy túl gyakran, és szerintem egy sincs, aki konkrétan vele nőtt volna fel. Tudom, hogy ez nem nyugtat meg, de... nem biztos, hogy azért nem néz feléd, mert nem érdekled. *Kyle kezébe csúsztatja a sajátját, és egy kicsit megszorítja, nyugtatóan. Aztán felnevet.* - Lehet, hogy válogatós vagy. Szóval azt mondod, hogy Chris az első ilyen? Mármint, lányok és fiúk terén is? Akkor honnan tudod, hogy szereted a lányokat is? *Teszi fel az újabb kérdést, amivel talán már kezd messzire menni, de úgyis észreveszi majd alighanem, ha nagyon beletapint valamibe. Aztán Kyle vissza is dobja a kérdést, amit nem gondol teljesen komolyan, de mikor Ariana nyitja a száját, hogy kapásból visszavágjon, megakad.* - Uhm... ~ Kezdődött Faith-szel, aki... hát, Faith... Jack, Dean... mostanában Zakariás is eléggé... Jana pláne...~ - Sebastian...? Vele jártam egy ideig, szerettem, és nem hiszem, hogy igazán sötét aurája lenne. Huh, ez tényleg egy jó kérdés. Még soha nem gondoltam bele igazán... bár mikor Zakariást... tudod, ő a mostani kedvesem, szóval mikor vele megismerkedtem, akkor még neki sem igazán sötét aurája, csak... ez a kilenc hónap... *Elakad, nem tudja, hogyan folytassa, Kyle sejtheti, hogy itt is megvan, amiről beszéltek, a túl sok változás. Aztán megcsóválja a fejét.* - De ha nem szerelemről beszélünk, hanem csak hogy ki tetszett... Chris a legkevésbé sem volt sötét mikor megismertem, mutatványos volt, vidám, optimista. Akkor barátkoztunk össze, aztán... együtt maradtunk a változások után is. Dorian is ott van. Nic... oké, nem, neki tényleg sötét az aurája. Rendben, nyertél. *Kicsit durcásan beleboxol Kyle vállába, csak játékosan, nem túl erősen. Bár a fél-angyal is szívós, de azért mégse akar teljes erőből, nem az a cél. Aztán elmosolyodik, és puszit ad a fiú arcára.* - Semmi gond. Én is köszi, hogy meghallgattál... mégiscsak jobb volt ezeket kimondani. De kezdek éhen halni, szóval a legjobb, ha valami kaja után nézek. Jössz te is? *Feltápászkodik a földről, és vagy egyedül, vagy a fiúval, de elindul szétnézni ennivaló után.*

Tárgy: Re: Másvilág Hétf. Dec. 17, 2012 4:41 pm

*Azért az más, hogy Ari anyukája nem él, persze nem jobb, vagy rosszabb, csak azért más. Az övé él, csak épp rá sem hederít, vagy mert nem teheti, vagy mert nem akar, erről sajnos fogalma sincs.* -Az enyém él, csak nem érdeklem. *Hát igen, inkább a másodikra gondol, ennyi év után, gyerekként eléggé ebbe hergelte bele magát. Nem kellemes érzés, ha az embernek nincs anyukája, amikor a környezetében szinte mindenkinek van. Az anyai szeretet azért nehezen pótolható.* -Igen, remélem, apu elég megértő volt mindig is. *A kérdésre elgondolkodik kicsit, aztán megrázza a fejét.* -Nem igazán...nem rémlik. De az is lehet, hogy csak még nem volt ilyen, lányok között sem gyakori nálam ez...válogatós lennék? *Elmosolyodik, hiszen inkább csak viccel, egyszerűen komolyabban gondolja a dolgokat, és ha valaki igazán érdekli, akkor nem kalandozik el más felé, vagy ha valaki felé elkalandozik, akkor ő érdekli és megint csak nem kell más, akivel mindenféle helyzetben elképzelhetné magát. Ari sztorijára kicsit azért elcsodálkozik. Ismerte Janát, futólag, neki egy kicsit sok volt a lány, nekromanta is, egy druida számára eléggé erős ellenérzéseket kelt, és kissé harcias lány létére.* -Hát fura egy ízlésed van, mennyi mindenben más, mint az enyém, bár ez nem is baj. De kedveltél már olyat, akit nem vett körül sötét aura? *Szélesen elmosolyodik, megint csak inkább ugratós a kérdés, nem gondolja úgy, hogy Ari ízlése bármennyire is kifacsarodott lenne, vagy bármi, de hát lássuk be, akikről tud, Jack, elég sötét alak, a jegyesét nem ismeri, Chris sem egy kifejezett glóriás szent, és vele is nagyon jó a viszonya, aztán Jana. A kérdésre kicsit fájdalmasan sóhajt.* -Nem könnyű, de most egy kicsit jobb. Köszönöm, hogy meghallgattál és hogy beszélhetek neked erről, néha már féltem tőle, hogy az egész felőröl.

Vendég

[Fedélzet, Matróz]

*Önkéntlenül is arra pillant, amerről érzi a pillantást, és talán találkozik is a tekintete a kapitányéval. Hallgatózni próbál, vérfarkasként igen jó a hallása, de alighanem ugyanazt tapasztalja mint Mila, a rádió zúgását, ami nem jó jel. Gondol is rá, hogy közelebb lép, mintha csak Nicolashoz csatlakozna, ártatlanul, de talán nem a legjobb ötlet, így egyszerűen a daimónjának szól gondolatban, hogy tartsa a szemét a pároson, és ha a kapitány esetleg elvezetné Nicolast a szemük elől, akkor utánuk tudjanak indulni. Aztán meghallgatja a matróz szavait, és megvonja a vállát.* - Hát ki tudja, maga gyakran fürdik nárciszban hogy fiút szüljön? Bár bevallom, nekem sem tűnik valami hihetőnek, de ha ők így gondolják... és mennyi idő alatt ér a hajó a király születésnapjára? Gondolja, hogy be lehet oda jutni valahogyan? Még soha nem voltam királyi születésnapon, átutazóban vagyok, annyira érdekelne... *Igyekszik gyermeki áhítattal, érdeklődéssel előadni a dolgot, ami vérbeli színészként talán sikerülhet, pláne hogy a matróz egyelőre nem tűnik gyanakvónak.*

Tárgy: Re: Másvilág Hétf. Dec. 17, 2012 4:24 pm

[Kiscsaj]

*Mila odaáll a lány mellé és rákérdez azokra az infókra, amiket eddig megtudtak. Természetesen két igent kap, majd Nessie is megérkezik. Érdekes azonban, hogy Nicolas és a kapitány beszélgetését nem hallja, akármennyire is hegyezi a fülét. Kicsit odébb sétál, de még mindig a korlátnál marad, de akkor is zúgást hall. Úgy véli, hogy bízhat annyira a srácban, hogy nem fogja őket elárulni, vagy nem éppen azt beszélik meg, hogyan nyírják ki őket a kulcsértcserébe. Ekkor érkezik meg Nessie a leányzóhoz, aki sírni kezd és szerelmi bánatról beszél.*
~Ajh ne már. Ez most komoly? Jézusom...~*morogja Miroslav és lassan sétálgatni kezd a fedélzeten, nem messze Milától, hátha valami érdekes, vagy furcsa szagot fog. A vámpírlány persze ott marad a két szöszivel és igyekszik valami értelmeset hozzászólni a témához, habár szerencsére neki még nem volt ilyen problémája - és valószínű, hogy nem is lesz.*
- Mi történt a szerelmeddel? Biztos van rá mód, hogy ismét együtt lehessetek. *szólal meg Mila, és aggodalmas pillantást vet a lányra, habár legbelül már azt várja, hogy a) árulja el a lány, hogy mi is lesz ezen a szülinapi ünnepségen és b) induljanak már el valamerre. Segítség kérően Nessie-re néz, jelezve neki, hogy ebben a témában nem valami nagy ász, inkább rá hagyja a lány vígasztalását, de azért ott marad velük.*
~Találtál valamit?~*szól gondolatban Miroslavhoz, aki olyan messzire sétál a lánytól, amennyire csak tud és bőszen keresgél,kutat a fedélzeten valami érdekes után.*

Tárgy: Re: Másvilág Hétf. Dec. 17, 2012 4:04 pm

*A fejében megjelenő hangon meglepődik, de mivel nem egy tünde boszorkány áll vele szemben, csak megvonja a vállát, mindenesetre azért megjegyzi magának, hogy a kapitány nem egyszerű halandó. Karbafont kézzel, zordan hallgatja a választ, köpenyébe és hajába belekap a hideg téli szél, az ifjú mégsem inog meg egy pillanatra sem. Nem oly eltökélt már, mint akkor mikor fivére vigyázta lépteit, de mivel azt a végső kívánságot kapta, hogy éljen teljes életet, úgy véli, hogy társaiban kell annyira bíznia, mint egykori ikrében.* A kulcs igen. *Bólint, miközben kisöpri a szeméből a belemászott tincseket, a ravasz felvetésre pedig hideg mosollyal suttog.* Mindenre, ami nem becstelen. *Követi a fickó pillantását, majd recsegve teszi hozzá.* A társaim és én egyek vagyunk. Az lesz a sorsom, ami az övék, együtt pusztulunk, ha kell. *Majd sötét pillantásokat vetve abbahagyja a beszédet, hiszen ha a faszi tud a gondolataiban olvasni, akkor nem is kell szólnia.* ~Mit tudsz még...? És mi vagy te egyátalán?~ *A kapitány mellé sorol be, és közben társait is figyeli, hátha nekik is áruló ajánlatot tettek éppen, akkor nem szeretné, ha mondjuk Nessie hátbaszúrná. Bár érdekes testgyakorlás lenne.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

[Kapitány]

*Nicolas kérdésére a kapitány kissé megbűvölt állapotban készségesen válaszol.* -A valódi cél? A virágokat visszük a királyi ünnepségre, nincs más célunk ifjú...Demerest. *Az utolsó szót úgy hallja a fejében, mintha Galadriel sugallta volna.* -Ha jól sejtem akkor a kulcs kell igaz? És mire lennél hajlandó, hogy megszerezd? *Körbepillant, és látványosan a fiú társai felé biccent, akiket úgy fest, hogy észrevett, csak nem jelentett problémát a jelenlétük.*

[Kiscsaj]

*Mila kérdésekben nem mutatkozik ma a legnagyobb ásznak, hiszen igazából ezekre nem tud többet mondani a lány, mint két egyszerű igent.* -Ugye...ugye milyen maró fájdalommal jár a szerelem? *Tovább dobálgatja a virágszirmokat a levegőbe, látszik rajta, hogy eléggé erősen szerelmi bánatban szenved. Mila nem hall semmit Nicolasék felől, csak a fiú kérdését, aztán onnantól olyan, mintha zúgna a rádió.
Nessie kérdésére a lány mostmár kövér könnycseppek kíséretében veti magát a szőke druida nyakába.* -Hogy baj? Van-e nagyobb baj, mintha nem lehetek azzal, akit igazán szeretek?

[Fedélzet Ari]

*A matróz, akivel Ari tart tényleg csak futtában pakolás közben válaszol, a leányzó viszont jósként érezheti magán a kapitány vizslató tekintetét, és láthatja, hogy Nicolasszal beszél, eléggé komolynak tűnik a csevely, fura módon mégse hall belőle semmit sem, pedig nincsenek olyan messze.* -A királynak kell az éves ünnepségre. Az a legenda, hogy a királynő minden évben megfürdik nárciszok levében, és ettől várják, hogy végre fiú utódnak adjon életet. Szerintem marhaság! Mindig mi szállítjuk, és ha lenne varázsereje, akkor csak tudnánk nem?

[Raktér]

*Chris simán lejut a raktérbe. Sok-sok láda virág és étel van itt, igazából eléggé szokványos dolgok, viszont egyértelműen olyan gyanúja támad, hogy ha valamit nagyon találni akar, akkor minden bizonnyal azt nem itt rejtik el, hanem jó eséllyel pl. a kapitány személyes kabinjában. Ezt egyébként eléggé könnyen megtalálja van egy lenti bejárata, afféle csapóajtó, amit felnyomva simán bejut a szobába. Elég szokványos hely, első ránézésre legalábbis, térképek és hasonlók. Az ablakból kilát, hogy a többiek hol mászkálnak, de bent nem ég a villany, így őt nem fedezik egyelőre fel.*

//Jack úgy volt, hogy délután ír, de nem tudom ez mikor lenne. Kaennek el kell menni 5-kor, szóval írok, mert akkor még lemehet ma egy kör, ha Jack tud/akar akkor becsatlakozhat.//

Vendég

*Esélyes, hogy bármennyire is nyílt lapokkal játszanak, erre már nem is válaszolna, ha Kyle véletlen rákérdezne. Hümmög, mikor hallja, hogy Kylenak nincs ilyesmi rokona, de hát igen, nem lehet mindenkinek annyi unokatestvére, mint a Ravenwood családban.* - Az én anyukám sem él már, a nagyszüleimmel meg nem találkozunk valami gyakran, hála az égnek... de unokatestvérem nagyon sok van, bár gondolom a legtöbbjükkel találkoztál itt-ott az iskolában. És akkor muszáj megértenie, hiszen csak te vagy neki, és... a legfontosabb, hogy tudd, és ő is tudja, hogy ettől még ugyanúgy önmagad vagy. Az, hogy fiúkhoz is vonzódsz, semmivel nem tesz rosszabb emberré. De még fél-angyallá sem. Az angyalok alapvetően egyébként is nemtelenek, legalábbis elég változó, hogy hogyan ábrázolják őket. És nem csak kizárólag a megnézésre gondoltam, hanem hogy beszélgetsz velük, és úgy érzed, hogy tetszenének, hogy esetleg kipróbálnál velük valamit... szóval ilyen sem volt? *Kérdezget tovább, majd megvonja a vállát.* - Hogyha nem érzed az égető szükségét annak, hogy őszinte legyél vele, és kitálalj, akkor szerintem bőven elég elmondani ha mondjuk már összejöttél egy fiúval és komolyabb kezd lenni a dolog. *Kyle rákérdez, hogy ki volt az, mire kicsit felnevet.* - Chris kedvese. *Valóban ironikus egy kicsit, Kyle-nak Chris az, aki úgymond kivétel, neki pedig... bár tény, hogy Jana nem egyszerűen Chris kedvese volt, hanem az ő legjobb barátnője is.* - Hát... fene tudja. Azóta nem volt senki más, akire úgy néztem volna lányok közül. És... bírod, hogy titokban kell tartanod? Mert ha úgy érzed, hogy beszélni akarsz róla bármikor... én itt vagyok, tényleg.

Tárgy: Re: Másvilág Hétf. Dec. 17, 2012 3:17 pm

*Az élet már csak ilyen, kevés ember van aki igazán állandó kapcsolatot jelent, az sem ritka, hogy ez csak a család.* -Szerintem ezt nem tudhatod, mindig alakul és változik, annak fényében, ahogy te is változol, aztán majd úgyis tudni fogod hogy ki, vagy mi az igazán fontos. *Picit megrántja a vállát, nem akar direkt rákérdezni, hogy van-e konkrét személy, aki nem viszonozza úgy a nyitottságot, ahogy kellene, mert valahogy sejti, hogy nem általánosságban beszélt a leányzó. A kérdésre, hogy akad-e rokona, aki kitaposhatná előtte az utat csak megrázza a fejét. Nem valami nagy a család, igazából ketten vannak az apjával, így hát nincs sok lehetőség.* -Nekem tudod nincs olyan nagy családom, mint neked, vagy Rosettának. Az anyámat nem ismerem, még a nevét sem tudom, a nagyszüleim nem élnek már, apámnak pedig nincsenek testvérei, csak ketten vagyunk. Talán...e miatt értené meg jobban, hiszen fontos vagyok neki, nincs más. *Na persze azért nem csak azért fontos az apjának, mert nincs más, az eléggé csúnya dolog lenne, de tény, hogy rokonai nincsenek, akik megoldhatnák ezt helyette. Az újabb kérdésre picit megint elgondolkodik, az az igazság, hogy eleve nem egy olyan megnézős fajta amúgy sem.* -Nem igazán, nem is tudom, valahogy a lányokat sem szoktam annyira megnézni, vagy is hát...úgy gondolom, nem a külső az elsődleges, persze van szemem, de... *Aztán csak megrázza a fejét.* ...de nem volt más. Szerinted lehet, hogy...? Akkor meg tényleg nem lenne érdemes apámat ennek kitenni. *Igazából nem nézett még meg sosem helyes pasikat, szóval a jó ég tudja, maga sem érti pontosan, mi is zajlik benne. Aztán amikor Ari újabb titkot ejt ki szinte véletlenül elmosolyodik.* -Abban biztos lehetsz, hogy tudok titkot tartani. *Lássuk be Nicolas titkát elég szépen őrizte, elég sokáig, szóval az tuti, hogy nem egy kikotyogós fajta.* -És volt az? De akkor tudtad, hogy csak vele van ez? Vagy csak később jöttél rá? *Hátha neki is így van, egyszerűen igyekszik megérteni a helyzetet. Azért a megnyugtató szavaknak is örül, akkor is ha csak afféle tipp, de mégis jobb, ha valaki azt mondja nem lesz baj, mintha mindig csak magában őrlődne.*

Vendég

*Elmosolyodik, mikor Kyle összeborzolja a haját, és kicsit közelebb bújik, már amennyire tud. Talán mégis minden rendben lesz... bizonyos emberektől távolodik, de bizonyosakhoz pedig sokkal közelebb kerül. Ezzel próbálja nyugtatni magát már egy ideje.* - Lehet. Csak akkor az a következő kérdés, hogy melyik kapcsolat igazán fontos... és hogy vajon a másik is úgy gondolja-e, hogy tényleg számít valamit. Szóval nehéz ez... pláne rájönni, hogy mondjuk a másiknak nem érsz annyit, mint ő neked. Az viszont tény, hogy növök fel. Lassan már épp itt az ideje. *Tizenöt évesen eljegyezte magát valakivel, hiszen ebben az iskolában fene tudja, egyáltalán élnek-e még holnap, de mégis, valahogy akkor sem volt hozzá eléggé felnőtt. Talán jobb is, hogy vége lett, bár az esküvőig úgyis lett volna még bőven idejük meggondolni, hogy akarják-e.* - Nincs valami rokonod, aki kitaposhatja előtted az utat? Na jó, erre nem sok esély van, de nálunk például... az egyik unokatestvéremmel van hasonló, és miután az apja meghalt, elmondta a családban mindenkinek, szóval úgymond... ha én most kijelenteném, hogy a lányokat szeretem, már nagyjából tudnám, milyen reakciókra számíthatok. Bár ki tudja, azért ha a saját gyereked, lehet, hogy mégis más, mintha a testvéredé. És... azóta sem nézel meg más fiúkat, vagy ilyesmi? Az is lehet, hogy Chris afféle kivétel nálad, az egyetlen a saját nemedből, aki érdekelne, és ha majd elmúlik, tényleg nem lesz más. Velem is volt ilyen. *Csúszik ki a száján, majd fejbevágja magát, nem túl erősen, inkább csak jelképesen.* - Tessék. Legyél büszke magadra, már legalább a harmadik olyan dolgot közlöm veled, amit még Chris is maximum sejt. De Nicolasnak én sem említettem... lehet, hogy nehezen fogadná, de nem hiszem, hogy emiatt elfordulna tőled, vagy valami.

Tárgy: Re: Másvilág Hétf. Dec. 17, 2012 2:31 pm

*Hümmögve hallgatja végig Ari magyarázatát Jackről. Bizonyára így van, nem is kételkedik benne, de hát attól még nehéz megérteni mondhatni kívülállóként az egészet.* -Értem persze, és nem is tartozol magyarázattal, vagy bárki, igazából úgyse lenne ezt egy könnyű megérteni. Vannak emberek, akik másokból nagyon vegyes érzelmeket váltanak ki, ez ellen nincs mit tenni. *Azért örül neki, hogy a leányzó elmondta neki ezeket a dolgokat, mély érzéseket, legalább nem érzi úgy, hogy kiadta a legféltettebb titkát és kiszolgáltatott lenne miatt, hiszen ő is tud Ariról valamit, amit valószínűleg nem sokan, maximum az igazán közeli barátai. Kicsit megborzolja a haját.* -Idővel...hidd el. A legrosszabb dolgokat is ki lehet heverni, és az a fő, hogy vannak melletted olyan, akik támogatnak, így azért csak jobb lesz, nem? Lehetséges, hogy egyszerűen az is benne van, hogy felnőttél és már nincs szükséges felületes kapcsolatokra, csak azokra, amik igazán fontosak. *Végülis Ari is lassan a huszas évei felé jár, és nem csak az befolyásolhatja, ami történt vele, hanem az is, hogy idősebb lett és picit talán máshogy szemléli a dolgokat, amint amikor még mindenkivel kötetlen tudott lenni.* -Ettől is tartok kicsit, elfogadja, de azt reméli majd, hogy hátha egy lány lesz az igazi. Nehéz ez, de majd valahogy...valamikor... *Sóhajt egyet megint, egyelőre úgysem tervezi, hogy hazamegy, sok a dolog a kovácsműhelyben, nem akarna láb alatt lenni, de majd az ünnepek után. A végtelenségig nem halogathatja. A kérdésre vontatottan bólint.* -Igen, előtte még sosem volt így, csak lányok tetszettek és az egészet én is nehezen fogtam fel, de hát...ez van. Igazából még Nicolasnak sem mondtam el, fogalmam sincs hogyan reagálná le az egészet, tudod elég konzervatív... *Talán még nehezebb ügyben érzi, mint az apját, hiszen azért egy szülő talán a rokoni szál miatt túl tudja tenni magát, de egy barát is képes lenne rá?*

Vendég

*Önkéntlenül felnevet, amikor Kyle Jack parfüméről viccel, de persze érti, hogy mire céloz a fiú.* - Őszintén szólva azt én sem tudom megmondani, mi tetszett meg benne elsőre, de... miután voltam annyira szerencsés, hogy a barátjának tekintsen... hidd el, onnantól igenis érthető, mit kedvel benne az ember. Általában. Voltak időszakaink, amikor nagyon sokat veszekedtünk, de mégis, utána helyrehozta többszörösen. A mai napig az ő egyik leveléből szerzek erőt, hogyha tényleg nagyon padlón vagyok, pedig csak egy sor. *Magyarázza Jack vonzerejét, ami elsőre valóban nem egyértelmű talán, de ha elég kitartó az ember, érthetőbbé válik.* - Tudom, hogy normális, de... mikor úgy érzem, hogy egyszerűen távolodom mindenkitől, és egyszerűen nem olyanok a kapcsolataim, mint régen... ez valahogy nem tud megnyugtatni. Sok barátom már el is hagyta az iskolát mire visszajöttem... az összes szobatársam például, teljesen újakat kaptam, akiket előtte egyáltalán nem ismertem. Azóta azért kezd javulni, de mégis. *Magyarázza, majd elgondolkozik azon, vajon mi a rosszabb, ha mindkét nemet szereti, vagy ha csak az egyiket.* - Nem tudom. Azt hiszem, sok szülő kapaszkodik ebbe, hogy hiába nem csak egy nemet szeret a gyerek, mégis van rá esély, hogy azzal jön majd össze, és "normális" életet él. *Mutatja is az idézőjeleket, hogy természetesen nem gondolja komolyan, hogy csak az a normális élet.* - Hogyha olyasmit reagál, akkor... legalább tudod, anélkül, hogy valóban elmondtad volna. De hogyha valóban szeret és támogat téged, akkor muszáj lesz elfogadnia. Ha pedig Chris el is múlik... lehet, hogy megint fiúba szeretsz bele. Vagy csak vele volt ilyen, előtte soha?

Vendég

*Hát akkor a kikötőben nem találnak semmi érdekeset, hát szépen felszáll akkor a nem-éppen-űrhajóra.* - Felháborító. *Csóválja drámaian a fejét Ari szavaira, majd körbenéz, nézi a rakodómunkásokat, Ari kérdezgeti őket, hát akkor neki már felesleges... ellenben lehet, hogy a raktérben más is lesz, nem csak a virágok, ezért beáll a matrózok közé, ő is felvesz egy ládát, rekeszt, vagy amiben viszik a virágokat, és elkezdi bevinni oda, ahova a virágokat szállítják a hajóban. Aztán ő a raktérben igyekszik körbenézni, hogy mi mást raktak már fel oda, milyen más ládák vannak esetleg, ha tudja, akkor bele is pislog egy-kettőbe. Talán még a nem-mágikus zárakat is fel tudná törni, féldémonként, plusz fizikai erővel, de azért próbál elrejtőzni az árnyékok között... no nem a képességével persze, egyelőre, egyszerűen csak elrejtőzni a raktérben, miután bevitt már egy adag virágot.*

Tárgy: Re: Másvilág Hétf. Dec. 17, 2012 1:57 pm

*Úgy fest, ebben a kikötőben mindenki siet, hiszen a fiúcska, akit megszólított is hamar elment. Minden esetre a kérdésére megkapta a választ, vagyis a királynak szülinapja van. És hogy egy királyságban vannak. Szerencsére ő nem Nora, mert akkor tuti megkérdezte volna, hogy milyen évet írunk, és ha nem is kap választ, addig piszkálódik, míg nem adnak rá. Visszakanyarodva a sztorihoz, Nessie tényleg egy cseppet megijed Milától, éppen azon gondolkodott, hogy vajon a királynál lehet a kulcs, vagy itt a kikötőben.*-Nem tudom, ha még mindig nincs semmi nyom ami itt tartana minket pár perccel a hajó indulásáig, akkor valószínűleg.*Nem veszi észre, hogy a lány mosolya nem igazán valódi, így ő kedvesen vigyorog vissza rá. Miután a vámpír lány elszelel, ő is utána iramodik. Megpillantja a lányt, közelebb lép hozzá.*-Mi a baj? Ugye nincs semmi baj?*Kérdezi aggodalmasan.*

Tárgy: Re: Másvilág Hétf. Dec. 17, 2012 1:56 pm

*Csendesen hallgatja végig Ari szavait. Jack említésén már szinte meg sem lepődik, nem érti a fiút körbelengő rajongást, de bizonyára van valami oka. Kicsit megöleli megint Arit, vagy inkább csak megszorongatja finoman, hiszen eddig se engedte el, amióta visszamászott az első elröppenés után.* -Értem a dolgot. Jack-et úgy látom valami nagyon körbelengi, kiváló parfűmje lehet. *Próbálja picit elviccelni a dolgot, annyi komoly témáról beszéltek most, hogy egy kicsit muszáj oldódni is, mert a végén még teljesen komorrá válik a hangulat. Látja Ari arcán, hogy a jegyességre jobb, ha nem kérdez rá, így nem is teszi szóvá, csak tovább lapoz és hallgatja a változásról szóló dolgokat. Igazából teljes mértékben megérti a dolgot, tökéletesen érhető és logikus, hogy a szőkeség így érez.* -Szerintem ez teljesen normális, bárki így lenne a helyedben, nagyon nehéz ennyi minden átélése után annak maradni, aki régen voltál. Tudod még emlékszem rá, amikor Vanessa réges-rég naiv kislány volt. Most pedig...már semmi köze ahhoz a visszahúzódó lányhoz, nem is nagyon láttam már hónapok óta a színét sem. Úgyhogy ne aggódj, majd talán idővel jobb lesz, de azt hiszem teljesen sosem. *Picit bátorító mosolyt varázsol az arcára és úgy folytatja tovább.* -Egyszerűen lássuk be sok esetben én is nehezen tolerálom azokat az apró kis problémákat, amik egyesekben felmerülnek, de úgysem értenék meg, hiszen mindenkinek a maga baja fáj a legjobban. *A kérdésre bólint, hiszen igen, a lányok is érdeklik még.* -Igen, de ezt lehet, hogy így ebben a formában még nehezebben érti majd meg, fogalmam sincs. Viccelődve? De mi van, ha olyasmit reagál, amitől aztán végképp soha nem is merem majd elmondani? Nem tudom Ari hogyan kéne. Talán őszintén, vagy...várok, idővel ez... *A mellkasára mutat Chrisre célozva.* ...talán elmúlik és találok egy lányt, hogy hazavihessem bemutatni. Addig nem biztos, hogy érdemes zargatni a dolgot. *Hát igen, végülis amíg igazából nincs konkrétan senkije, lehet hogy nem érdemes mélyebben belemenni a dologba.*

Vendég

*Csendesen hallgatja Kyle szavait az ikrekről, de már nem válaszol rá. Bizony, túl sok a lehetőség, az idők végezetéig gondolkozhatnának rajta, hogy mi történt... pláne, hogyha valóban csak 21-éig tart a világ, de ez egy másik kérdés. Majd Kyle rá is kérdez, hogy ki volt az, mire kicsit megvonja a vállát. Hosszú évekkel ezelőtt volt, nem mondhatni, hogy fájnának még ezek a sebek... bár ki tudja, van, ami még mindig eléggé sajog, hiába régi, de nem ez.* - Jack. Persze akkoriban Arnuillal járt... egyszer Chrisszel szerelmi bájitalt ittak véletlenül, és egy hétig szerelmesek voltak. Aztán később meg már valójában. Én meg helyette az unokatestvérével kezdtem járni, és el is jegyeztük egymást, tudod. *Említi meg Deant is, de érződik, hogy bár Jackről könnyen beszél, Deanről már nem szívesen menne részletekbe.* - Mindenben, azt hiszem. Valahogy... kilenc hónap mégis hosszú idő, ezután minden kapcsolatom, Chrisen kívül olyan... hibásnak tűnt, mintha egyszerűen nem ismernénk egymást igazán, néha még a rokonokkal is. Persze, a legtöbb azóta elkezdett javulni, és szinte már olyan, mint régen, de mégsem teljesen. Meg ahogy az idegenekhez viszonyulok... *Megakad egy kicsit, lehajtja a fejét.* - Hülyén hangzik, de azon kapon magam, hogy néha lenézek embereket... hogy nem érdekel a véleményük, mert az az első gondolatom, hogy egyszerűen... több mindenen mentem keresztül, mint ők. Pedig nem ismerem őket, így könnyen lehet, hogy nem, és meg is szidom magam érte utána, de mégis. *Ezt még hangosan nem igazán mondta ki senkinek, de ha már eddig Kyle gondjairól beszéltek, valahogy úgy érzi, tartozik annyival, hogy megnyíljon, még ha bután is hangzik amit mond.* - De a lányok is érdekelnek még, nem? Mintha úgy fogalmaztál volna. Szóval még könnyen lehet, hogy feleséged lesz. Meg lehet, hogy a férjednek is ugyanúgy örülne, csak azt nem említette, mert nem gondolt rá, hogy lehetne. Talán próbálj vele viccelődni, hogy felmérd, mennyire akad ki az ötlettől, és ha nem... akkor mégis könnyebb valóban elmondani.

Tárgy: Re: Másvilág Hétf. Dec. 17, 2012 1:36 pm

//Olvad//

*Szomorú sóhajjal bólint Ari szavaira. Annyira remélte, hogy majd minden jól alakul, mindig hitt a pozitív gondolkodás erejében, és most mégsem segített semmit, hiszen rémes lett a történet végkifejlete, bár bizonyára lehetett volna rosszabb is, de ez nem nyugtatja meg.* -Nem sajnos már sosem, bár tudod valahogy...még mindig reménykedem. Butaság lehet. *Persze, hogy benne is felmerült, hogy a másik fiú is vámpír, így hát egy halálos átok lehet, hogy csak időlegesen végzett vele és talán ezt Nicolas tudja is, de talán ő sem, vagy...annyi sok a talán, hogy kár lenne minden eshetőséget végiggondolni, inkább egyszerűen csak reménykedik. Aztán tovább terelik a szót Chrisre, amire csak fájdalmas mosollyal reagál. Pedig mennyivel könnyebb lenne, ha befolyásolhatná az érzéseit, vagy egy idő után elmúlna, mint egy betegség.* -Ki volt az? Persze, ha nem akarod, megértem, hogy nem mondanád el, fájó sebeket nem akarok feltépni. *Visszakozik is gyorsan a hirtelen feltett kérdésre. Elsőre nem gondolt bele, hogy talán Ari már lezárta azt a fejezetet, és nem akarja újra fellapozni. De egy kicsit mégis jó neki, ha másról is szó van, nem feltétlenül csak az ő bajáról.* -Egyébként hogy értetted azt, hogy valami megtört benned, vagy változott? Miben érzed? *Nem volt még hasonló helyzetben, bezárva, hosszú időre, egyszerűen érdekli az egész lelki oldala is, hiszen tényleg nem lehetett könnyű. A kérdésre csak megrántja a vállát picit, láthatóan fogalma sincs.* -Nem tudom, csak sokszor mondta már, hogy az anyám nem volt velünk, majd az én kis feleségem...de most picit máshogy alakulnak a dolgok, mint amire számított. Fogalmam sincs, hogy viselné, vagy mit reagálna rá. Tudom, hogy szeret és óv, de mégis tartok az egésztől. *Azért lássuk be ez érthető, egy szülő reakciója kiszámíthatatlan, ha a gyereke bejelenti, hogy alapvetően mindkét nemhez vonzódik.*

Vendég

- Mekkora szégyen, hogy ez a hely, ahol vagyunk, nincs tekintettel a kívánságaidra, és még az űrhajókat sem szereti. *Közli Chrisszel egy drámai sóhajtás kíséretében, majd vigyorogva oldalba böki a fiút. Úgy látszik, hogy sehol máshol nem találnak nárciszt, kénytelenek lesznek hát a hajón körülnézni, az egyértelmű utat választani. Szerencsére nem nagyon foglalkozik velük senki, így alighanem könnyen feljutnak a hajóra. Nicolas a kapitánnyal foglalkozik, Mila pedig a lánnyal, aki szirmokat dobál a tengerbe. Így hát úgy dönt, körülnéz a hajón. Igyekszik észrevétlenül körbejárni, és figyelni, hogy esetleg a nárciszon kívül miket pakolnak be, majd meg is szólítja az egyik matrózt. Nem állítja meg, inkább követi, hogy ne tartsa fel a munkában, a másik közben tudja végezni a dolgát.* - Mennyi gyönyörű virág! Mégis miért akarna valaki ennyit rendelni belőle? Talán valami fontosat jelképez?

Tárgy: Re: Másvilág Hétf. Dec. 17, 2012 10:42 am

*Mila és Miroslav Nicolas mellett sétálva figyelik a kikötő várost. Rajtukkívül van még néhány kereskedő, és persze a rakodó munkások. Az egyiket megállítva a vörös megkérdezi, hogy hova is tart a hajó, de a város (vagy ország?) neve nem mond neki semmit, a fiú pedig már el is száguld, hogy folytassa a munkáját.*
~ Smanug. Remek. És az hol a francba van?~*morogja gondolatban a daimón, Mila pedig megcsóválja a fejét. Kiszúrja a söszi lányt a tömegbe és hegyezve a fülét hallja, amit a fiú Nessie-nek válaszol. Mila odasétál a lányhoz, és elmosolyodik, habár mosolya kimért és kissé érzelemmentes.*
- Megyünk bulizni a kiály szülinapjára? *szólal meg Nessie mellett, aki akár meg is ijedhet tőle, hogyha nem figyelte eddig, hogy odasettenkedett hozzá. Mila közben a többieket figyeli és észreveszi, hogy Nicolas felsétál a hajóra, valamint a szőke lányt is, aki unott képpel álla hajó szélénél.*
- Csevegjünk! *morogja a lány unottan, és követve a vámpír fiút, ő is felsétál a hajóra, majd a lányhoz lép.*
- A király szülinapjára mentek Smanugba? *összegzi a megtudott infókat a lány és kérdez rá az ismeretlennél. Persze, lehet, hogy semmi választ nem kap, de hát próba-cseresznye.*
- Az apád? *bök fejével a kapitány felé és közben hegyezi a fülét, hogy hallja, amit Nicolasék beszélgetnek -már ha elég közel van hozzájuk.*

Tárgy: Re: Másvilág Hétf. Dec. 17, 2012 8:54 am

*Nem tudja, hogy mi lehet gyanus a nárciszt szállító hajóban, ezért csak furcsálkodva viszonozza Mila pillantását, de legalább már abban biztos, hogy nagyjából hasonló beállítottságúak a lánnyal, hiszen a klánjuk ugyanaz, mindketten vámpírok, és még az elemi mágiás kötődés is. Nem barátság ez, hanem ahogyan Ariana is gondolja, afféle szövetség. Persze ha tudná, hogy a szőke lány berzenkedik a dolog ellen, akkor minimum megbeszélné vele, de miután Arinak ott van Chris, Róz, Jack, neki pedig igazából kevesen vannak, akik mellette állnak, nem véletlen, hogy ha biztosra megy. Mila tehát beveti a bájait, ő addig a háttérben nézelődik. Felsétál a hajóra, hogy jobban körülnézzen, és gyorsan ki is szúrja a lányt. Már éppen indulna felé, amikor észreveszi a kapitányt, akivel összevillan a tekintetük. Nem tudja hova tenni az érzést. Az illető segítséget kérne tőle, vagy egyszerűen olyan természetfeletti lény, mint ő maga. Netán még durvább. Belefúrja tekintetét a kapitányéba, és meghipnotizálja az illető emlékein, leginkább a nárciszok sorsa, és az esetleges kulcs holléte érdekli.* Mondja uram, ha én gazdag utas volnék itt, akkor lenne kedves felvilágosítani engem arról, hogy mi ennek a hajónak a valódi szerepe?

//Vámpír hipnózis: Befolyásoló képesség. Azokra, akiknek elsődleges az Asztrál-mentál mágia, nem hat, és a vámpírnál jóval erősebb mágusokra sem.//

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A léghajó most kötött ki, szóval egyelőre úgy fest, hogy nem indul el, bizonyára kell pár óra, amíg kirakodnak, és berakodnak. Mila kérdésére egy rakodómunkás bök oda egy választ.* -Smanugba. *Ez jó eséllyel nem mondd majd sokat a lánynak, de hát a kérdése ennyi volt és miért mondana erre egy világtérképet mondjuk a delikvens. Nessie is leszólít egy ember, már valamivel pontosabb kérdésekkel. Egy fiúcska válaszolgat neki, bár láthatóan menne már a dolgára.* -Honnan jöttél, hogy nem tudod hol vagy? Ez itt Mirs kikötője, a legnagyobb kikötő az egész királyságban, és a virágok? Nem tudom, biztosan viszik a király születésnapjára. *Megrántja a vállát, aztán gyorsan el is tűnik a tömegben.*

[Hajó]

*Akik a hajót célozzák meg és fel is szállnak körbetudnak kémlelni. Még van bő egy óra az indulásig, a beszélgetésekből ezt lehet leszűrni. A kapitány a tatban ácsorog és onnan irányítja a munkálatokat, a többség Jacobsonnak szólítja, tehát bizonyára így hívják. A korlátnál egy fiatal szőke lány ácsorog, a hajába virágok tűzve, bizonyára a kapitány lánya lehet. Eléggé látványosan unatkozik, és szirmokat dobál ki a hajóból. A matrózók nagy rész pakolászik, úgy fest senki sem foglalkozik egyelőre a diákokkal, bizonyára kereskedőnek gondolják őket, vagy ilyesmi, azért nem zavaró a jelenlétük. Nicolasnak viszont furcsa érzése van, ahogy a kapitányra pillant. Összevillan a tekintetük, és mintha a szeme súgna valamit, de még nem érti, hogy vajon mit is.*