Társalgó - Játék terem

*A szöszke leányzó helyet foglal az egyik paraszton, amit vigyorogva lesek. Igen vicces látvány, főleg hogy megütögeti a paraszt fejét is. Elnevetem magam és megcsóválom a fejemet.*
- Na igen, szét kell verni az ellenfelet, de nem mindegy, hogyan. *kacsintok ismét pajkos mosollyal a lány felé. A kérdésemre elég hosszú választ kapok, legalábbis az eddigi egy szavas válaszokhoz viszonyítva. Kiderül, hogy Lyranak vannak itt testvérei is, ráadásul három és egész jól elvannak.*
- Hűha, négyen vagytok tesók és mind a négyen itt tanultok? Az állati jó lehet. *kerekedik ki a szemem és csillan meg lelkesen.*
- Majd egyszer, ha lesz kedvem ugrabugrálni, én is kipróbálom, habár az edzőterem valahogy jobban vonz. *vonom meg a vállam mosolyogva és egy darabig szemezek az állvánnyal, végül ismét a leányzóra nézek.*
- Nem régen jöttem, talán egy hete sincs. De nagyon bírom a helyet, állat! *csillan meg ismét lelkesen a szemem, majd a gyűrűmre nézek, kicsit megforgatom az ujjamon. Az igazgatóságtól kaptam, és állatira megkönnyíti a helyzetemet, ezért hálás is vagyok. Egy fél pillanatra elgondolkozom, majd végül ismét a lányra nézek. Elnevetem magam az átlagos tanórás jellemzésén, majd mikor a daimón közli, hogy éhes, kissé csalódottan biggyesztem le az ajkam. Örültem a társaságnak, kár hogy ilyen rövidke volt, de én még egyáltalán nem vagyok éhes.*
- Rendben, jó étvágyat. Aztán egyszer majd megnézném, hogyan billiárdozol! *kacsintok a lányra, ez afféle felhívás is lehet egy újabb keringőre. Titokzatosan vigyorogva figyelem, ahogy Lyra és daimónja elhagyja a Játéktermet és ismét kipakolom a billiárdgolyókat az asztalra...*

*Vigyorogva figyelem, ahogy a leányzó ide-oda ugrál és úgy tesz, mintha tűzlabdákat lövöldözgetne ide-oda. A daimón pedig csak fekszik a kanapén és talán már el is aludt, de minimum bizonyára unottan figyeli gazdáját. Megcsóválom a fejemet és a sakkhoz sétálok, végighúzom az egyik bástya szélén a kezemet, amikor is Lyra végre kiugrik a állványból és vigyorogva közli, hogy megölte egy villám.*
- Egy villám? Jézusom, ez milyen játék? *vonom fel az egyik szemöldökömet és gyanúsan nézegetem az állványt, hogy vajon hogyan is működhet. Nyilván valami illúzió az alapja, de valahogy nem vonzz a harc, meg a csatározás. Mikor a lány közli, hogy sakkban biztos, hogy megverném, önelégülten elvigyorodom.*
- Ha már billiárdban jobb vagy, mint én, akkor legalább a sakkban had jeleskedjem. *vigyorgok pofátlanul a lányra és kicsit oldalra is döntöm a fejemet, még egyszer végignézve rajta. Kicsit közelebb sétálok hozzá, kezeimet a zsebembe teszem és lazán nekidőlök a billiárd asztalnak.*
- Régóta vagy itt? Elég otthonosan mozogsz, ahogy látom. *vetek egy gyors pillantást az állványra, majd ismét kíváncsian mosolyogva nézek vissza a lány ég kék szemébe.*

*A daimón megérkezik a terembe, és kissé zsörtölődve ugyan, de helyet foglal az egyik kanapén. Elképedek, hogy hogyan engedheti Lyra, hogy a hatalmas nagymacska a kanapéra feküdjön, de végül rájövök, hogy nem háziállatról van szó, hanem egy lélekdarabról, így nyilván neki is kijár a kényelem, meg ilyesmi. Megcsóválom a fejemet, és a rövid válaszra a párducra nézek. Néhány másodpercig figyelem őt, és kissé felhúzom az orrom, amikor nem köszön vissza. Kellemetlen, talán már meg is sértődött rám, márpedig egy ilyen nagymacskával nem jó rosszban lenni. Még a végén átharapja a torkomat álmomban. Megborzongok a gondolatra és felnézve látom, hogy Lyra valami állványnál táncolgat, meg lövöldözget ki valamit a kezéből. A tüzet, a varázslatot és azt, hogy hol van, azt nem látom, egyszerűen csak azt, ahogy Lyra ugrál. Elég vicces látvány, és biztos, hogy izgalmas lehet az az állvány, de engem most inkább a varázslósakk köt le. Ahogy a terem másik végébe sétálok, a földön van egy hatalmas sakktábla, és a bábuk kb. a derekamig érnek fel. Állati jól néz ki.*
- Tudsz sakkozni? *szólok Lyra felé, aki még mindig a furcsa világban van. Kérdés, hogy hallja-e, amit mondok.*

*A bemutatkozást követően Lyra a Jake nevemet választja, mire titokzatosan elmosolyodom. Nem titkolom, hogy szórakoztat a dolog, hogy ki hogyan hív, hiszen lehet, hogy rólam beszélnek, csak mivel már néven hívnak, nem is esik le nekik, hogy egy személyről van szó. Mindegy is, volt már ilyen eset és igazán humorosan jöttem ki belőle. Látom, hogy Lyra elgondolkozik azon, hogy mit is válasszon, és kívánom, hogy beleláthassak a fejébe, hogy vajon mi alapján is dönt. Biccentek, mikor kiválasztja a nevemet, majd a golyókra pillantok, amik immár hangos robajjal gurulnak lefelé a lyukakban. A visszakérdezésre elnevetem magam és felvonom a szemöldökömet, majd megvonom a vállam.*
- Hát, bocs, nem gondoltam, hogy billiárd király vagy. Bocsánat, királynő. *kacsintok pajkosa vigyorogva a lányra és kicsit végig is mérem férfi szemmel. Igazán csinos leányzóhoz van szerencsém, azonban valami furcsa sötétséget érzek felőle, és elgondolkozom, hogy vajon belőlem is ilyesmi árad-e. Gondolataimból a daimón szakít ki, aki besétálva, duzzogva fekszik le hozzánk.*
- Ő a daimónod? *nézek Lyra-ra, majd a múltkori hibámból tanulva a párduc felé fordulok.*
- Helló! *köszöntöm őt is, remélve, hogy ő nem sértődik meg úgy, mint Claire daimónja.*

*Az asztal szélénél guggolok és onnan kukucskálok be a golyókhoz, amiket szép lassan elkezdek kirakosgatni az asztalra. Nem tudom, hogy miért is csinálom, hogy játszani fogok-e, vagy egyszerűen csak jó érzés a hideg golyókat a kezembe fogni? Végül is nem ez a lényeg, hanem hogy lassan minden teli és csíkos golyó kikerül az asztalra, és kellemes háromszög alakba rendezgetem őket. Ahogy a kezeim gyors mozdulattal mozognak, hirtelen valaki feltépi az ajtót és egy szőke, hosszú hajú, dühös tekintetű lány áll az ajtóban. Megtorpanok és riadt tekintettel nézek a lányra, aki lehetséges volna, hogy rám haragszik? Nem, nem hiszem, hiszen nem is láttam még, maximum az egyik órán mintha rémlene az arca, de annyi arc között nem nagyon jegyzek meg mindenkit. De hát mi oka lenne csak úgy feltépni az ajtót? Mikor azonban meglát, az arca mintha ellazulna és őszintén bevallva én is megnyugszom egy kicsit. Nem tudom, hogy mit csináltam volna, hogyha a lány közli, hogy rám mérges. Gyorsan átfuttatom az agyamban az elmúlt néhány napot, hogy tettem, vagy mondtam-e valami olyasmit, amit nem kellett volna, de igazából nem emlékszem semmi ilyesmire. Mozdulatlanul állok és figyelem a lányt, aki egyszer csak bemutatkozik. Egy szavas bemutatkozás, de legalább megszólal és még nem tépte le a fejemet. Láthatóan lazul a tartásom, elmosolyodom és biccentek felé.*
- Üdv. Kasey Jake Elswood, hívj ahogy akarsz, mindhárom nevemre hallgatok. *mutatkozom be és ajánlom fel a választás lehetőségét. A szemem megcsillan és kíváncsian várom, hogy Lyra melyik nevemet is választja. A lány akciózására, hogy egyszerűen bepöcköli az összes golyót a lyukakba, elkerekedik a szemem és gyanúsan a lányra nézek.*
- Bűbáj?