Anglia

Tárgy: Anglia Hétf. Márc. 24, 2008 1:56 pm

First topic message reminder :

Külön kérésre íme Anglia.

Vendég

- Na váááárj! Házitanítók? Mivan? Én is diák vagyok, hé, nem tudok tanítani! Mire kell egyáltalán tanítani az ittenieket? Ahogy néztem mágia nincs, én meg... Lányok, én teljesen sík vagyok mugli tárgyakból, csak gondoltam szólok. És Gr. Gr... Chuck szerelmére, ez eléggé hülye név. *Félredöntött fejjel olvassa a levelet, és a hintó után néz, bár már nem látja, de az irányába, na. Majd fel a kastélyra.* - Hogy mi mindig belekeveredünk valamibe... Jól sejtem, hogy nem hagyjuk a fenébe és keresünk egy fogadót, hanem elindulunk a kastély felé kideríteni, mi van itt? *Ekkor viszont Bianca el is indul, így biccent.* - Oké, jól sejtem. *Azzal meg is indul a lány után, a tértágított táskát szépen az oldalán tartva, miközben a macska lépdel mellette. Egy vadmacska még nem annyira feltűnő.*

Tárgy: Re: Anglia Vas. Feb. 13, 2011 4:53 pm

-De ki tudja, lehetséges hogy kapott hírt, aztán hamar küldött levelet, végülis a mágia ebben sokat segít nem? *Tippel, de aztán kiderül, hogy nagyon nem így van, bár tényleg inkább csak remény volt a részéről, hátha nem valami kalamajkába keverednek. A levelet természetesen lejjebb tartja, hiszen tudja, hogy Rose nem egy magas egyén, Ari kutyusos szavaira pedig csak mosolyog egy sort. Tény, hogy épp úgy jött ki a lépés, hogy a három vérfarkas lány van itt együtt. A tanítói dolgon elég erősen meglepődik, fogalma sincs miről van szó, és nem valószínű, hogy a többiek netán tudják.* -Gr, Gr? *A kastély felé pillant.* -Szólni kéne, hogy picit tévedtek, úgy nézek én ki, mint egy tanító? *Húzza fel picit a szemöldökét, hiszen alapvetően még gyerek és nem is az a túlkoros fajta első ránézésre. Mindenesetre akkor irány a kastély, hogy kidumálják ezt a helyzetet, azt mégis csak illendő lenne.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Felbontják a pecsétet, és kusza, ámde szépen kaligrafált betűkkel a következő van írva.*

Tisztelt házitanító kisasszonyok,

Megtisztel, hogy elfogadták Woodburry felkérését, és átveszik a szerencsétlenül járt oktatók helyét az iskolában. Ezen felül külön köszönetem, hogy vállalták Jonathan magánképzését is. Bérezés majd személyesen. Várom önöket a kastélyban. A mielőbbi viszontlátásra.

Gr. Gr.

Tárgy: Re: Anglia Vas. Feb. 13, 2011 4:47 pm

*Hálásan pislog Biancára, amikor kedvesebb szavakkal folytatja, hogy legalább világot lát. Jól esik, és igen, szeret világot látni, habár szereti a maga kis körét is a Neza birtokán. Ami ugye nem is olyan kis kör. * - Arra van. *Mutat végül a megfelelő irányba, de amikor a kezükbe lesz nyomva a levél, amire csak pislogva néz, és a nő után pillant, kicsit mintha méregetné, hogy ki is lehetett ez. Amikor Bia bontja a levelet, azonnal ugrálni kezd.* - Alacsonyabbra, alacsonyabbra! És teljességgel tuti biztos, hogy Aeryn nem tudhat róla, hát nem jós ő! Vagy csak enm tudunk róla? *Fordul a többiek felé, kíváncsian várva a boriték tartalmát, de óvatosan, hátha valami kicsapódó mágia. Jó hát na, csapdákra van élezve.*

Vendég

- Angliában nem nagyon tudsz mit nézni, köd van, eső, meg ilyenkor extra esetekben hó. *Azért eléggé furcsálkodva néz körbe.* - Hát lányok, nem tudom... Nekem nem jön be az a helyzet, hogy csak mi vagyunk itt... *Aztán elmosolyodik.* - De jó, csak a három kutyus. Príma buli lesz. *A kutyust persze nem sértésnek szánja, elvégre magára is mondja, inkább afféle becézés. Az is átfut az agyán, hogy mivel egymás között vannak, hármasban itt végre valahára ki lehetne tapasztalni az új képességeiket, az erőt és egyebeket... Persze csak ha nincsenek mások a közelben. A különös kastélyon már meg sem lepődik, lassan az lenne különös ha nem lenne. Mikor viszont megjelenik a nő, és a kezükbe nyomja a szélmalmos pecsétviaszt, akkor eléggé értetlenül pislog.* - Nem tudom Bianca, erősen kétlem, hogy ennek Aerynhez lenne köze... *De érdeklődve nézi, mi lehet a levélben.*

Tárgy: Re: Anglia Vas. Feb. 13, 2011 4:37 pm

-Végülis így Rosetta még jobban világot láthat. *Próbál valami kis pozitívumot keresni a negatív helyzetben, majd figyeli az iránytű kattogását, de egyelőre nem kell úgy fest, mivel megjelenik a hölgyemény. Fázósan húzza magán össze a természetesen lila kabátot, hogy ne látsszon ki az alatta lévő szokatlan felszerelés, hiszen ott a bőrvért, amit a muglik nem nagyon értenének. A kivételesen láthatatlan (AMM) Steperre koncentrál, hogy érzékelje jelenlétét, de a daimon jön velük, nincs gond. Hát igen, fura lett volna egy kenguruval utazni a muglik között, ezért időnként kénytelen volt újra és újra láthatatlanná tenni a daimont. A nőre pillant, nem is érti milyen levél.* -Talán Aeryn máris értesült a vonatkérdésről és van más út, ahogy odajutunk. *Tippel, aztán fel is bontja a borítékot, vajon miről is van szó.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Leszállnak a vonatról, érdekes módon csak ők hárman, vélhetően mások már korábban megtették, előző állomásoktól. Szerencsére már tényleg nem havazik, de ködös sötétségbe burkolózik a táj, mintha egy fekete-fehér szűrőn át néznék. A falucska tényleg csak pár utcából áll, a főtéren egy szökőkút, szélkakas, és hét utcácska. Messzebb a dombon különös kastély áll. Amikor lelépnek a peronról, egy felkontyozott hajú, szúrós szemű nő pattan eléjük, egy levelet nyom a kezükbe, amin csak egy különös, szélmalmos pecsétviasz van, feltöretlenül, aztán bepattan egy hintóba, és eltűnik a messzeségben.*

Tárgy: Re: Anglia Vas. Feb. 13, 2011 4:31 pm

*Nézi kint a hófergeteget, elbűvölten, a hideg ellen egy hőburokba bújik. Amikor ugye begurulnak az állomásra riadtan pislog a többiekre és a vállára veszi a tértágított táskáját, amit ugye anno a boltban vett (xD) és már két éve vele van. Szóval szépen elindul a többiek után és lassan de biztosan megrázza a fejét.* - Ez nem lehet igaz... Ne már... És azért jöttünk vonattal, hogy nézzem a tájat! *Mondja, de valószínűleg ezzel az őszinteséggel ő lesz a célpont, akire a többiek tudnak panaszkodni.* - Kérlek mutasd meg a fogadót. *Veszi elő az iránytűjét, de persze nem csak kérdez, koncentrál is, így nem kell másoktól megkérdezni. Vagy tárgymágus kobold gyűrűje is, ami tápol a drágakőmágián is. De azért hallgatja a többieket.* - Hátha így biztosabban megtaláljuk... *Súgja a többiekhez, várva a válaszát az iránytűnek.*

Vendég

*Ezek szerint ő az egyetlen, aki már járt Angliában, sőt, ott született. Szóval csak mosolyog Rosetta lelkesedésén. Beérnek az állomásra, várnak, várnak... De semmi. Alighanem a két óra alatt Ariana is elég sokszor végigfut a vonaton, hogy mi történt, miért állnak ennyit, de nem válaszol senki. Senki nem tud semmit...* - Nem tetszik ez nekem... *Ad hangot morogva véleményének, majd megjelenik a kalauz is, aki kijelenti, hogy nem tudnak továbbmenni.* - Hát ez remek... *Kissé frusztráltan a hajába túr, de persze angolul beszél, mint mindig, mikor magában morog. Aztán visszavált bolgárra, mikor a többiekhez szól.* - Valahogy értesíteni kellene Aerynt... Tényleg, ő miért nem velünk utazik? Kár, hogy előbb hazament... Bár ha itt elakadunk talán mégse, legalább ő már ott van. *Felsóhajt, majd felkapja a tértágított táskát, amiben a fontosabb cuccai vannak. Halkan beszél, hogy más ne nagyon hallja.* - Gondolom akkor mágia kilőve. És tényleg azzal kellett volna jönni, a fenébe már a vonatokkal... *Persze ő maga is forgatja a fejét, keresgél, majd találomra odalép valami kalauz-szerűséghez, szóval akiről látja, hogy az állomáson dolgozik, vagy itteni.* - Elnézést, meg tudná mondani hol a legközelebbi fogadó? Amúgy van bárkinél is angol pénz rajtam kívül? *Fordul vissza a lányokhoz.*

Tárgy: Re: Anglia Vas. Feb. 13, 2011 4:22 pm

*A többiek sem tudják jobban mikor érnek oda, vagy mikor indultak pontosan, és óra nála sincs, rázza is meg a fejét Ari kérdésére. Rosetta lelkesedésén jót mosolyog, ahogy az apró kobold mereszti kifelé a szemét. Aztán beüt a krach a hó miatt, nem tudnak tovább menni.* -Hát ilyenkor pech, hogy nem mennek könnyebben a dolgok, nem tudom miért is nem zsupszkulccsal mentünk? *Pillant utazótársaira, de hát most nincs más lehetőség, mint leszállni és jó eséllyel valamiféle szállást keresni. El is kezdi összeszedni a cuccait, nem hozott sok mindent egy kisebb kézitáskán kívül, amiben pár napi ruha elfért, aztán irány a leszállás. Körülpillant, merre lehet valami kisebb fogadó, vagy netán kalauz, akitől meg lehet kérdezni, hol is van fogadó.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Kint egyre durvábban havazik, szép kis vihar kerekedik a csúf időjárásból, hiszen még bőven benne járnak a télben. A következő megálló Woodburry, tehát a városka, ahol Aerynék laknak, még messze van. Be is érnek az álomásra, addigra már enyhül az idő, legalábbis a hóvihar nem tombol. Aztán elég sokáig állnak, majd csaknem 2 óra múlva végigjön a kalauz, és beszól minden fülkébe, hogy sajnos a hóviharban eljegesedett a sín, több helyen el is tört, és pár napba beletelik, míg megjavítják. Nyilván itt nem ismerik a mágiát. Javasolják, hogy érdemes megszállni a falucskában, mert továbbmenni nem lehet, a Londonba vezető visszaút pedig még mindig hóviharral borított, életveszélyes lenne.*

Tárgy: Re: Anglia Vas. Feb. 13, 2011 3:59 pm

*Rosetta ott üldögél. A szemét nem tudja levakarni a kabin ablakáról, ott térdel, vagy áll, ahogy tetszik és csak nyomja oda gyermetegen a pofiját az üveghez...* - Anglia... *Mondja elbűvölten, hiszen ő sosem járt külföldön nyaralás ügyileg, csak ott járt, ahova az iskola vitte, kalandok alkalmával. Ez se kevés hely, de nyaralni bárhol is, meghívva lenni, no ez kimaradt az életéből. Ja de, egyszer volt vendégségben Egyiptomban, de semmi más. Pedig Anglia azért alapabb Egyiptomnál, nem?* - Nálam sincsen óra, és azt se tudom, hogy hova megyünk, de... Egyszer majd csak odaérünk! *Mondja vidáman a leányzó, miközben hátrafordul a többiekhez, vagy oldalra, ki tudja hogy.*

Vendég

*Ő pedig szépen zötykölődik a vonaton Bianca, meg elvileg Rosetta mellett, méghozzá Aerynékhez.* ~ Hazamegyünk, Per... - Nem teljesen haza. - De Angliába, az hazának számít. ~ *Az ölében fekvő macska fején nyugtatja a kezét, és elgondolkozva bámul ki az ablakon. Bianca kérdésére kis fáziskéséssel pillant oda.* - Nem tudom... Mikor is indultunk? Huh, nagyon nincs időérzékem bambulás közben... *Kicsit nyújtózkodik, fészkelődik, forgatja a fejét, mintha a semmiből hirtelen előbukkanna egy óra, ami megmutatja mikor indultak, mi van most, és mikor érnek oda.* - Van bárkinél is óra?

Tárgy: Re: Anglia Vas. Feb. 13, 2011 3:43 pm

*Vonat, pár fős kabin, monoton zötykölődés. Nem olyan régen indultak el, vagy legalábbis nem tűnt olyan hosszúnak az eddigi út, bár lehet hogy csalóka az időérzéke. A többiekre pillant, mivel Aeryn hívta meg őket magához egy kis pihire így a párbajverseny után. Kis kiruccanás, sosem árt, hiszen még nem járt Angliában. Kipillant az ablakon, hogy vajon milyen tájon haladhatnak most át, majd Arira pillant.* -Szerinted soká érünk még oda? *Afféle költői kérdés inkább ez, hiszen vélhetően a Naxis jós hölgyemény sem tudja pontosan a választ.*

Vendég

[Watson- birtok/kúria/villa amelyik tetszik*_*]

*Halk egyenletes léptek jelzik, hogy valaki közeledik az alagsori részben lévő dolgozószobához. Egy hosszú szőke hajú lány léptei azok, némán, egyenletesen veszi a levegőt.* -Make me wanna die. *Suttogja maga elé, miközben megáll az apja szobája előtt. Lepillant a mellette lévő fosszára, aki csak visszapislog rá. Koppant kettőt az ajtón, majd benyit. Egy szőkés hajú férfi pislant fel az iratai közül, arcán egy mosoly jelenik meg, ahogy megpillantja a lányát.* - Dorothy drágám csüccsenj le. *Mondja a férfi, miközben mosolyogva figyeli a leányzót. Csak gondterhelten tűri el szőke haját az arcából, majd felsóhajt.* -Martha mondta, hogy kerestél. *Csak ennyit, mond miközben tekintetét végigfuttatja a falon lévő hatalmas festményen. Arcán egy keserves mosoly jelenik, miközben félig az apjára pislant.* -Még mindig megvan? *Kérdezi, majd ledobja magát az apjával szembeni székre. Az pedig szépen félre teszi az iratait, majd a lányra néz. Arcán már kezd hegeket vágni az idő, de persze csak minimálisan. Kezeit összekulcsolja maga előtt, majd ránéz a lányra.* -Megnőttél. *Mondja a férfi, mire a fossza nyüszög, de a lány arcán szinte meg sem rezzen.* -Ezt már tegnap is mondtad...*Mondja a lány, miközben elveszi az egyik lapot az apja elől és belepillant. Szemöldöke egy pillanatra a magasba szalad, de aztán vissza rakja elé.*~ Ezt nem kéne Susan, azért az ő türelme is véges...~*Mondja Darwin gondolatban, mire a szőkeség szája egy pillanatra megrándul. Zöld szemeit az apjára veti, majd felsóhajt.* -Sajnálom, de... de az összes barátom ott volt és azt sem tudom mi van velük. *Feleli a lány, miközben hátradől a székben. Richard nyugtalanul pislant félre, majd végül megszólal.* - Én azért szeretném, ha vissza mennél...*Mondja neki, mire a lány arcán egy sunyi mosoly jelenik meg.* - Vissza is megyek, majd. *Mondja majd csak lassan kifújja a levegőt.* - De gondolom nem ezért hívattál. Vagy? *Mondja, kérdezi, miközben az apjára mosolyog. Az csak zavartan, vakarja meg az állát, majd végül megszólal.* -Ugye, nemrég lettél 16 és, hát gondolom most már kezdenek érdekelni a fiúk. Szóval, amikor két ember szereti egymást az...*Mondja a férfi, mire a fossza mancsait a szemére vonja.*~ Susan, ha ez itt most felvilágosító órát akar tartani én...én meghalok.~*Nyüsszögi a daimon, de a lány arcán továbbra is kifejezéstelen marad.* -Az nem jelenti azt, hogy rögtön ágyba kell bújni veled. Szóval vigyázz magadra, szép kislány vagy és gondolom elég sokan bepróbálkoznak nálad. Nem kioktatni akarlak, mert én is voltam fiatal, de megha...*Mondja a férfi, de Susan csak köhint egyet. Na, igen lehetne vitatkozni, hogy melyikőjüknek a kínosabb...* -Apa, nyugi... Nem fogok meggondolatlanul cselekedni. *Mondja a lány, de az apja is beszél közben.* - Szóval,... de, ha esetleg...öhm...Gondolom nem szeretnél még kisbabát... *Jelenti ki a férfi, mire Darwin hangosan felvisít.* - Fáj a hasam*Szólal meg hangosan. Mr. Watson idegesen tördeli a kezeit maga előtt, miközben a lányára néz. Az meg csak néz ki a fejéből, mint, aki nem tudja, hogy mit mondjon.* - Aha, értem. *Feleli végül, miközben feláll.* - Akkor én megyek is, nem is tartalak fenn tovább! *Mondja a lány, miközben megindul, de a férfi utána szól.* -Várj még. A múltkor ezt elfelejtettem oda adni. *Mondja. Keze az íróasztalra siklik, majd kiemel belőle egy karkötőt.* -Ez még anyádé volt... *Mondja, miközben a lány felé tartja. Susan keze megremeg, miközben az apja felé nyúl, de végül elveszi a karkötőt és a kezei közé zárja.* -Köszönöm. *Mondja, miközben nyel egyet. Szemeiben könny gyűlik, miközben felpislant az apjára.* -Szerintem kimegyek... *Mondja, de magához öleli az apját, mire az kicsit meglepődik, de természetesen vissza ölel.* - Persze menj csak. *Mondja, miközben elengedi a lányt, aki szépen távozik. Valószínűleg a szobája felé veszi az irányt, onnan meg majd eldől hova megy, lehet egy kicsik elefántozik is.*

Vendég

*Nem is figyel Arira, amikor az megrökönyödik. Mindenesetre mosolyogva pislant a másik lányra.* -Persze értem én. *Mondja, majd, amikor Ari megöleli, azért visszaölel. Aztán, amikor az bejelenti, hogy mennie kell csak lebiggyeszti az ajkait.* -Ööö, nem hiszem, szerintem maradok. *Mondja a lány, miközben halkan mormog maga elé.*- Ja, a szüleimnek... *Mondja, miközben megrázza a fejét.* -Akkor szia. *Köszön el a lánytól. Egy ideig még nézi, ahogy távolodik a lány, aztán elveszik a tömegben. Furcsa, különös érzés keríti hatalmába a lányt. Végigfut rajta a hideg, ahogy gondolkozik... Megfogja a nyakában lévő láncot, majd zsebre dugja, ő maga pedig felpattan a szökőkútkávájáról. Átvág a téren, mit sem törődve a rámorgó emberekkel, léptei egyre gyorsabbak. A végén már, fut, de szinte észre sem veszi. Egy piros busz kerekei nyikorogva fékeznek le, ahogy átrohan az úttesten.*~ Susan ne...~*Hallja a gondolatot a fejében, de nem törődik vele. Csak fut tovább, ki tudja meddig, hova... Valahogy most ez esik jól neki, talán ettől lenyugszik.*

Vendég

- Nemt'om, lehet. *Vonja meg a vállát, majd feszülten figyel, mikor Susan orra alá nyomja a képet. Aztán felsóhajt.* ~ Akkor mégiscsak volt jelentősége... ~ - Szóval lent megtaláltátok ezt a nőt, és Alex megölte, ezért robbant fel az iskola. Értem. Akkor legalább már ezt is tudom... *Elmereng, majd mikor Susan elsírja magát, akkor megrökönyödik.* - Naaa, nem azéééért! Csak Faith-szel nem vagy jóban, meg... szóval mégiscsak... jaj, Susan, nemár, nem azért mondtam... *Átöleli a lányt, óvatosan, most külön ügyelve az erejére, így nem is történik baj. Aztán hirtelen észbekap.* - Jaj, nekem rohannom kell, apa visszavisz az iskolába hopponálással... Jöhetsz te is, ha gondolod, majd szólunk a szüleidnek. Kérsz amúgy? *Azzal még gyorsan megkínálja Susant a péksütiből, majd ő maga elviharzik, a lány meg vagy jön, vagy nem.*

Vendég

*A zavart mosolyra nem mond semmit, igazából nem érti, hogy Ariana miért nem vette észre, hogy majdnem ketté töri a lányt. Na, jó ez erős sarkítás...* -Szerintem csak el van nyomva...*Mondja a lány, majd amikor az orra alá dugják a képet csak bólint. Aztán Ari, kijelenti, hogy volt Janánál, vagyis Faithnél, mire csak lassan, vontatottan biccent. Ari következő szavaira, miszerint nem biztos, hogy szívesen látnák csak nyel egyet. Szíve furcsán szorul össze, ahogy a szavak elhagyják Ariana száját. Pislog egyet, de nem tudja megakadályozni, hogy ne gördüljön le egy könnycsepp az arcán. Tekintetét elfordítja Ariról, majd csak biccent.* - Akkor jó, mind meg neki, hogy puszilom. *Mondja a lány halkan, de még mindig nem néz Arianára. Helyette inkább az elhaladó járműveket vizslatja.*

Vendég

*Zavartan mosolyog, és inkább nem említi meg, hogy alig szorította meg a lányt... Tényleg óvatosabbnak kell lenni, sokkal óvatosabbnak. Lehet, hogy odalent elszabadult a mágia, és beléáramlott, ezért ilyen furcsa most. De majd úgyis kiürül belőle, és akkor minden rendben lesz. Ugye...?* - Nem tudom, nekem az a fiú valahogy... olyan furcsa... pedig a szakvezetőnk fia... na mindegy. Várj egy kicsit... *A zsebében kezd kotorászni, és végül a farmerban megtalálja azt a rajzot, ami nála volt, mikor meghalt. A rajz az ótünde nőről...* - Ő volt az? *Dugja Susan orra alá. Aztán bólogat.* - Faith-nél van, voltam náluk ma reggel lóval. Mondanám, hogy látogasd meg, de nem vagyok benne teljesen biztos, hogy szívesen látnak, ne haragudj... Elvégre nem Janáék háza. Na mindegy, fizikailag ő is jól van, csak kiakadt. Próbáltam megnyugtatni, hogy én nem haragszom érte... Elvégre nem ő volt. Mármint... Ők? *Kérdezi félredöntött fejjel, mikor Susan megkérdezi, visszajönnek-e. Valahogy most még itt, az iskolától messze sem jön a szájára Jerichoék neve, de nem tudja, Susan rájuk gondol-e.* - Persze, ő is jól van. Ő igazából még lelkileg is egészen rendben van... A rokonai épek és egészségesek, majd megmondom neki hogy te is az vagy, Chri is... neki nem volt ennyire az otthona az iskola. *Sóhajt fel a végén.*

Vendég

*A lány fájdalmasan nyikkan meg, amikor Ariana megszorítja.* -Ááá, Ari, azért kicsit óvatosabban, vagy ennyire hiányoztam? *Kérdezi meg egy halovány mosollyal az arcán, miközben letörli a könnyeket az arcáról.* - Igen ő. *Mondja a lány, miközben figyeli Arit.* - Azt hiszem igen, fiatal volt az biztos. *Mondja a lány, majd csak felsóhajt. Ariana következő szavaira, viszont szó szerint remegni kezd.* -Hogy...? *Suttogja a lány, miközben könnyei újra elerednek.* - Janácska, muszáj vele beszélnem, vagy legalábbis írnom neki egy levelet. *Suttogja maga elé, miközben nyel egyet.* -Annyira szörnyű volt... Ugye ezután minden más lesz? Ugye visszajönnek...? *Kérdezi a lány aggódva, miközben kezével a másik kezét szorítja, de kb, úgy hogy ujjai is belefehérednek. A visszajönnek dolognál, természetesen a szakvezetőkre gondol.* - Lawrence ugye jól van? *Teszi fel a kérdést, miközben a másik szép, kék szemeibe néz.*

Vendég

*Mikor Susan ráugrik... egy kicsit sem tántorodik hátra. Könnyedén elkapja a lányt, sőt, reflexből megszorítja... neki enyhének tűnik ez a szorítás, a másik lánynak mégis kis híján beleroppannak a csontjai. Mintha azelőtt teljes erejéből szorította volna meg. Úgy tesz, mintha mi sem történt volna, csak a szíve zakatol kétszeres tempóval.* ~ Akkor mégsem múlt el a tegnapi...? De a fényérzékenység... Mi ez az egész? ~ - Nem tudom, én is azt hittem, hogy meghaltunk. De mégis itt vagyok, Chris-nek is írtam, elvileg Jack nála van... Szóval alighanem a többiek is jól vannak, bár nem tudom, hozzájuk odaért-e a levelem. De én jól vagyok. Mármint... fizikailag. Lelkileg meg gondolom költői volt a kérdés. Alex? Mármint Kerphina? *Félredönti a fejét. Egy tünde lány...* - Rettentően fehér volt a bőre, szinte mintha kísértet lenne? Meg a haja is? És nagyon fiatalnak látszott? *Csak tippel, egyelőre nem biztos benne, hogy ugyanaz a lány, akit látott... De nem tudja, hogy akkor mégis miért látta.* - Janát, azt hiszem, megszállta valami. Legalábbis az utolsó pillanatomban láttam a szemében, hogy nem ő... De az a valami, ami benne volt, mind a hatunkat leszúrt a katanával. És onnantól... sötétség, addig, amíg délben felkelek otthon. *A két homályos alakról bölcsen hallgat. Egyrészt még maga sem biztos benne, hogy nem álom volt, másrészt ezt előbb azokkal kéne megbeszélni, akik szintén ott voltak.*

Vendég

*A gitárhangot valószínűleg a szőkeség is hallja, de túlzottan el van ahhoz bambulva, hogy figyeljen is rá. Mindenesetre, amikor meghallja az ismerős hangot vontatottan néz a lány felé, száját egy kicsit elnyitja, majd a lányra ugrik.* -Ariiiiianaa...*Mondja a lány, miközben szorosan magához öleli.* -Te...? Én azt hittem, hogy ti, mert...Uramisten...*Mondja a lány aggódóan, miközben végignéz a másikon. Annak kérdései, mintha ostorcsapás szerűen érnék a lányt.* - I..igeen. Nem, nem kaptam azt sem tudom mi van a többiekkel, de te ugye jól vagy? *Kérdezi, miközben könnyfátylas tekintetét a másikra veti. No, igen nem kicsit kattant meg a lány azt hóbiztos. Mindenesetre leül, vissza a szökőkút széléhez. Vesz egy mély levegőt, majd mesélni kezd.* - Megtaláltuk, ott volt az erőforrás... Egy tünde volt, de Alex leszúrta és akkor felrobbant a suli és gondolom, akkor teleportálódott mindenki haza...*Mondja a lány halkan, látszik rajta, hogy elég zavart állapotban van. Főleg most meg csak úgy összefut Arival...* - De..de mi volt ott lent? Ugye mindenki jól van? Ne tudd meg mikre gondoltam...*Mondja a lány elhalva, miközben arcát a tenyerébe temeti.*

Vendég

*Mosolyogva hallgat egy gitározó, korabeli fiút, akinek fekete haja egészen a szemébe lóg. Énekel is a gitár mellé, méghozzá határozottan jól, mégsincs körülötte semmi, ahova adományt lehetne bedobni. A ruházatán sem látszik, hogy rászorulna. Alighanem azért zenél... mert élvezi. Ariana pedig mosolyogva nézi, a kezében egy zacskót szorongatva, benne túrós meg balacklekváros péksüteménnyel. Mikor a fiú befejezi az éneket, esetlenül - hiszen tele van a fél keze - megtapsolja, majd odakínálja neki az itthon fornetti néven futó finomságot. A fiú megköszöni és elveszi, Ariana pedig arrébb sétál. Krémszínű kabát van rajta, fekete csizma, meg persze egy vastagabb nadrág. Az egyik zsebében ott lapul egy napszemüveg. Tegnap már a hold gyenge fénye is rettentően zavarta, így el sem tudta képzelni, mi lesz vele napfénynél, mégsem tudta megállni a sétát. Aztán meglepve tapasztalta, hogy hiába hozta el a sötétített lencséket, mert semmi baja nincs. Minden bizonnyal elmúlt tegnap óta ez a túlzott fényérzékenység. //Naiiiiv... khm.// A szekrényes incidenst is igyekszik elfelejteni, és inkább azon gondolkozik, hogy tudna hírt szerezni az iskolából. Az apja kijelentette, hogy karácsony előtt ugyan vissza nem engedi őket, ha már úgyis itthon vannak, maradnak az ünnepre. "Úgysem tudnának mit csinálni a romokkal", mondja ő. Viszont hirtelen egy ismerőst pillant meg. Londonban, Angliában elég sokan laknak. Elmosolyodik, és megközelíti Susant. Azért még nem annyira őszinte ez a mosoly, hiszen... mégiscsak katasztrófa történt, és nem tud róla sok mindent. De ezt leplezni kell.* - Szia! Te is hazakerültél, mi? Maradsz karácsonyra? *Kérdezi, leülve a lány mellé.* - Kaptál valakitől hírt? Tudod, mitől omlott össze az iskola? Vagy... te ott voltál, nem? *Ömlenek belőle a kérdések. A rokonai nem tudtak semmit, a barátaival pedig még alig tudott érintkezni, legtöbbükkel csak annyit, hogy élnek...*

Vendég

[London>> Trafalgar tér]

*Egy hosszú, szőke hajú lány ücsörög a tér szökőkútján. Jobban, mondva annak a szélén, halk sóhaj hagyja el a száját, majd csak megrázza a fejét. Egyébként egy hosszú fekete kabát, és egy feszülős nadrág van a lányon, valamint egy hosszú csizma.*~ Azt sem tudom mi van velük... Mi van, ha...? Ha, Darwin én azt nem élném túl...~*Mondja gondolatban, a mellette fekvő fosszának, akin most kiábrándító bűbáj van. Senkivel sem beszélt azóta, igazából semmiről és senkiről sem tud. Na, jó Russellal beszélt, nagy cucc... Mindenesetre már jó ideje itt ücsörög, arról nem is beszélve, hogy egy doboz cigit már simán elszívott, amióta itt van. Ráadásul még az apja is előadta neki a lelkizést, hogy hogy megnőtt... Mindenesetre a kezében lévő csikket elpöcköli, zöld szemeivel pedig az egyik buszra néz.*

Vendég

- Lényeg a lényeg, hogy ha Jack előtt felfedte magát, akkor máris tudja, hogy nem te szúrtad le. Máris nincs gond a bizalommal. Ariana pedig... ismét csak azt tudom mondani, hogy jól ismer. Tudja, hogy nem szúrnád le. *Mondja egyszerűen, következtet, elemez, ahogy szokott. Próbálja rekonstruálni minél pontosabban az eseményeket a fejében, és levonni a következtetéseket a jövőre nézve. Ezek után pedig ránéz Janára, és bólint.* - Persze, tudok. De apámat most hagyjuk. Alighanem alszik, vagy legalábbis el van vonulva. Majd reggel bemutatkozol neki. *Mondja, majd feltápászkodik az ágyról.* - Persze. Megyek. *Mondja, majd átkarolja Jana derekát, és a fürdőszoba felé tereli. Aztán majd fürdés után megkapja a kért pólót és boxert is a lány, meg minden.*

» Anglia - Ki Mit Tud