Anglia

Tárgy: Anglia Hétf. Márc. 24, 2008 1:56 pm

First topic message reminder :

Külön kérésre íme Anglia.

Vendég

*A fiú nyugodt hanglejtésén, és csevegésén sem tud most mosolyogni.*
- Igen... biztos ugyan olyan lelkes... De... ez az egész... áhh... Nem nem fedte fel, csak a végén Jack előtt. Neki mondott valamit.
* Sóhajtja halkan. nem tudja mire akar kilyukadni a srác. De valószínűleg úgy is meg fogja tudni. Majd aztán csak nyújtózik egyet.* - Kicsim... kérhetek egy pólót meg egy boxert tőled? mert...nos arra nem terjedt ki olyan állapotban az agyam, hogy ruhát is hozzak. Csak odáig terjedtem, hogy felkeressem ezt a címet.. ahogy vagyok, úgy voltam tegnap lent a forrás alatt... meg lehet...elkérnék egy törölközőt is, és elmegyek lezuhanyozni. Utána... asszem bemutatkozok apádnak is. Vagy...jössz velem fürdeni?
* Kérdi mosolyogva a lány, majd ha a fiú rábólint, akkor elmennek ketten fürdeni.*

Vendég

*Faith pedig a telefonhívás alatt hanyattfekszik az ágyon, és a plafont kezdi fürkészni. Jana szavait hallva, tehát a beszélgetés Jana-oldalát hallva csak elmosolyodik, becsukva a szemeit. Aztán már csak akkor nyitja ki, amikor érzi, hogy mellette benyomódik az ágy, és átölelik a karját.* - Hát, ezek szerint Strife édesanyja is olyan lelkes teremtés, mint a fia, ha éjszaka váratlan látogatókat sütivel kínál. *Mondja, majd lepillant Janára.* - Megmondtam. Sokan vannak abban az iskolában, akik meghalnak, és úgy is maradnak... de legalább annyian vannak, akiknél a halál csak egy átmeneti állomás, mielőtt új életet kapnának. Alighanem ezúttal is ez történt. Emlékezz vissza, mielőtt a lidérc leszúrta volna a diákokat, azelőtt felfedte magát előttük? Észlelték, hogy valami nincs rendben veled? *Igen, szándékosan fogalmaz így. Nem "mielőtt leszúrtad volna őket", hanem a lidércet említi.*

Vendég

*Amikor a fiú közli, hogy fel kéne hívnia Christ, csak sóhajt egy hatalmasat a lány, majd biccent egyet, feláll, és a készülékhez sétál. felveszi a kagylót, majd a számot tárcsázza fel. Kicseng. Ha nem lenne itt Faith, talán kétszer, vagy háromszor letenné a kagylót, és újra hívna, mielőtt rászánja magát. Ám így nincs erre lehetőség. Felveszik a túl oldalt, mire Jana csak megkapaszkodik az asztal szélében.*
- C...Chris...Ja...Jana vagyok. A...A helyzet az, hogy... Jack halott. Én...öltem meg.
* Ám a túloldalt a kedélyes hangú választól Jana ledermed... * - Nem...az...de...igen... Én...öhm...o...oké...Kö...köszi. Neked...nektek is... Sz...szia. * Faith ennyit hallhat, majd Jana halál sápadtan néz rá. Lassan vissza botorkál a sráchoz, és mellé omlik az ágyon. Nem zokog, nem sír... csak dermedt döbbenet uralkodik rajta. Csak összekucorodva fekszik az ágyon, a fiú karját átölelve.*
- Chris...azt mondta, Jack ott van... és...az anyja éppen...süteménnyel tömi... *Mondja totálisan higgadtan, ám iszonyatosan döbbenten.*

Vendég

- Fel. Azért mondom, hogy alighanem védővarázslat hozott ki minket onnan. *Felel, majd ő rázza meg a fejét.* - Felismerem Ariana kézírását. Azt írta, holnap átlovagol ide, majd a saját szemeiddel láthatod. *Mondja egyszerűen, látszik, hogy nem hajlandó többet vitázni. A maga részéről úgy van vele, hogy ha nem hinne neki Jana, majd talán hisz a saját szemének. Aztán elengedi a lányt, de ő nem dől hátra mellette. Melléhelyezkedik, de a két karjára támaszkodva néz lefelé a lányra.* - Miért ne mennénk vissza? Alighanem Deneira nem fogja hagyni, hogy a nehezen megszerzett kúriáját elvegyék tőle így, és újjá fogja építeni. De mi lenne ha most intéznéd el azt a telefont? *Int a fejével a szobában lévő készülék felé.*

Vendég

*Hallgat. Csak némán figyeli a fiút, majd amikor az beszélni kezd, csak megrázza a fejét.*
- Az...iskola is felrobbant? Úr isten... *sóhajt halkan, majd amikor Faith azt mondja, hogy az összes Ravenwoodtól kapott hírt, csak megrázza a fejét.* - Ari halott. A saját kezemmel ölte...m meg.
*Közli most komolyan. Nem kezd sírni. Nem tolulnak a szemébe könnyek. Csak közli, hogy ő megölte, és elméletben ő nem mehetett haza. A végén ha a fiú engedi, kimászik a karjai közül, és végignyúlik az ágyon. * - Akkor hogyan tovább? Vissza megyünk? Gondolom igen. Sok mindent meg kell még csinálni. *Sóhajt halkan. Előre fél attól a perctől, amikor Chrissel szembe kell néznie a gyilkossággal kapcsolatban. Lehet hogy szándékosan sosem okozna fájdalmat a fiúnak, ám az hogy az ő kardja oltotta ki Jack életét, az egy másik történet.*

Vendég

*Érzi, ahogy a karjai között lassan megnyugszik Jana, ő pedig csak simogatja tovább, és hallgatja a szavait, a magyarázatait.* - Értem... akkor szerencse a szerencsétlenségben, a jó oldala a megszállásodnak, hogy az tartott életben... tehát annak a lidércnek köszönheted az életedet. Mily furcsa iróniája a sorsnak. *Morfondírozik fennhangon, elnéz a rom-makett felé.* - Az iskola felrobbant. Alighanem mindenki hazaérkezett, hozzám hasonlóan. Talán valamiféle védőmágia lehetett, ami automatikusan mentette a diákokat. Legalábbis... valamennyi Ravenwoodról kaptam hírt, hogy hazaértek. *Igen, így mondja. Márpedig, a "valamennyi Ravenwood"-közé bizony a "Jana által meggyilkolt" Ariana is beletartozik...*

Vendég

*A fiú szavaira lassan ténylegesen megnyugszik. Már nem rázkódik a válla, és lassan teljesen abbamarad a sírás. Janácska kényelembe helyezi magát a fiú ölében, majd neki dől, és mostmár nyugodtabb hangon beszél.*
- Én is...meghaltam...majdnem. * Mondja halkan. Valószínűleg Faith várja, hogy a lány kitöltse az űrt, ami felől nem rendelkezik tudással. * - Akkor a csatornáknél a tóban majdnem megfojtott Deneira csapdája. Ám a lelkem még nem hagyta el a testet, és az a türelmetlen lidérc, így akarata ellenére is belekötötte vissza a lelket a testembe. Így mentett meg végül is a haláltól. Aztán amikor a lidérc elhagyta a testem, akkor nem tudom hogy, de otthon tértem magamhoz. Utána meg... hát...azt már te is tudod. Mert... itt történt.
* Mondja a lány halkan, majd csak még jobban bújik a fiúhoz.*

Vendég

*Arcon-arconvágják a hajtincsek, de nem érdekli túlzottan, figyel a lányra.* - Jó, rendben van. Akkor tényleg őket szúrtad le. *Hagyja rá, ezt végülis csak jobban tudja a lány, mint ő, aki ott se volt, na. A lefolyó könnyeket kézfejével le-letörölgeti az arcáról, újra és újra végigsimítva a lány arcán. Nyugtatja, gyengéden simogatja voltaképpen.* - A kibukásodból arra következtetek... hogy nem önszántadból tetted. A kérdés itt az... hogy ezt ők mennyire hiszik el? Ariana egész biztosan. Darkfield is alighanem tisztában van vele, hogy Strife-nak semmiféleképpen nem okoznál fájdalmat, márpedig Darkfield tartós eltakarítása az útból kimerítené a "fájdalomokozás" fogalmát. Strife meg... ismer téged. *Mondja halkan, tovább próbálva nyugtatni a lányt.*

Vendég

*Amikor a fiú arról beszél, hogy az elméjével játszott valaki csak megrázza a fejét, így aztán a tincsekkel nem egyszer arcon vágva a fiút.*
- Nem... biztos hogy nem...nem játszhatta...az elmémmel. Ebben halálosan biztos vagyok... őket...öltem meg.
*Mondja lassan lassan lenyugodva, és egyre jobban hagyva abba a zokogást. Mikor a fiú közli, hogy még nem mehet el, akkor csak megadva magát jobban ráengedi a fiúra a teljes testsúlyát. A könnyei továbbra is folynak. Most nincs rajta smink. Reggel amikor elindult otthonról nem volt ideje, és ereje feltenni. De jobb is, mert így nem folytak el.*
- Lehet...hogy...visszajönnek. De...ez nem változtat azon...hogy megöltem őket. Szerinted így mennyire fog ezek után Darkfield megbízni bennem? Mert eddig csukott szemmel rám bízta volna magát. Ezek után... csoda ha hozzám fog szólni... HA visszajön. De egy biztos. Chris még annyira sem mint ő.
* A szemeiben ismét könnyek gyűlnek, ám látszik, hogy próbálja visszafojtani az ismét előtörni készülő zokogást.*

Vendég

*Tartja a karjaiban a lányt, hallgatja a mondanivalóját, és nem, akkor sem engedi el, amikor kikászálódna Jana az öléből.* - Maradsz. *Szelíd erőszakkal tartja a karjaiban, és hangja is inkább gyengéd, mint parancsoló.* - Addig nem hívsz fel senkit, amíg le nem nyugodsz. Szerinted mennyit értene a szavaidból, ha így hívnád fel? Semmit. Csak a hüppögésedet. Legalább annyira le kell nyugodnod, hogy ne zokogj. *Mondja, továbbra is átölelve a lányt, nem eresztve.* - És ugyan, Jana... nekromanták vagyunk, mi ne tudnánk, hogy a halál az soha, soha nem a vég? Sőt... sose biztos, hogy végleges. Pláne nem a mi iskolánkban. Nem egy eset volt már, hogy valaki a halálból tért volna vissza, Jana... lehet, hogy csak az elméddel játszott valaki. Lehet, hogy illúziókat szúrtál le. Semmi sem biztos, és amíg semmi sem biztos, minek ráhozni a szívbajt arra a kiskutyára? *Suttogja Jana fülébe, nos igen, ő kevés dolgot tud erről az esetről, de következtet.*

Vendég

*Amikor a fiú simogatni kezdi, a lány nem hogy megnyugodna, sokkal inkább egyre hevesebb sírás rázza. Talán most jön ki belőle minden ami az elmúlt időben történt, és az elmúlt időben csinált. Faithet átkarolva zokog a vállán, majd halkan hüppögve szólal meg.*
- Meg...meg...öltem őket. Mind...a...hatot. Arit is...
* Zokog némán, ám hevesen. Lagmar csöndben fekszik Zira mellett. Őt is emészti a bűntudat, elvégre mégis csak. Ha nem is ők irányították a testet, megpróbálhattak volna neki ellenállni. A fiú szempontjából talán csak Ari a lényeges... De Janának bizony nem csak ő, hanem a többiek is. * - Mind a hatukat leszúrtam. Chris...fel kell...fel kell hívnom Christ. Tudnia kell. Gyűlölni fog érte... megöltem...Jacket...de...tudni...tudnia kell. * Mondja, és próbál meg elmászni valamerre, ha Faith nem állítja meg.*

Vendég

*Gyengéden cirógatja Jana arcát, amíg az fel nem ébred, és hagyja, hadd bújjon hozzá a lány, átöleli, simogatva tovább a haját, a hátát.* - Jól vagyok. Nyugodj meg. *Mondja halkan, a fülébe suttogva, továbbra is a karjaiban tartva Janát. Nem, nem tudja miről van szó... az egy dolog, hogy sok mindenről van információja, pár dolgot össze tudott rakni, de rengeteg dolog hiányzik a kirakós darabjai közül - mint például az, hogy mi történt odalent tegnap este. De egyelőre nem kérdez, nyugtatja némán Janát, majd ha lenyugodott, akkor ráér megkérdezni, mi történt. Zira pedig dörgölőzik Lagmarhoz, dorombol, nyalogatja tovább. Örül, hogy megint itt a hiéna, ahogy Faith is örül, hogy Jana ismét a karjaiban van.*

Vendég

*Felviszik a szobába a hiénát, és a lány is felkerül, méghozzá jó kezekbe. Amikor aztán Lagmart dorombolva, Janát meg kedves szóval próbálják életre kelteni, lassan meg-meg rebbennek a lány szempillái, és a hiéna is megmozdul. A szőke srácot amikor megpillantja, a szemeiben könnyfátyol tolul.*
- Sz...szia Faith. Ugye...ugye...jól vagy?
* Kérdi a hangjában iszonyatos aggodalommal, majd átöleli a fiút, nem érdekelve, hogy mennyire erősen. Annyira, ahogy csak tudja, hogy minél közelebb érezhesse magához.* - Annyira...sajnálom... *Mondja a lány egyhuzamban, bár kérdés a srác tudja e hogy miről van szó. És...Faithet ismerve... Lagmar is közelebb mászik az oroszlánhoz, majd csak leteszi a fejét az oroszlán egyik mancsára, és hozzá dörgöli a fejét.*

Vendég

[Blackfire-villa]

*A Blackfire család egyetlen fiúgyermeke a szobájában tartózkodik, az asztalnál, voltaképpen az iskola makettjét rendezgeti, hogy körülbelül hogy nézhet ki - lapokból értesült az állapotokról, morfondírozik, kárfelmér innen, a távolból. Aztán kivágódik az ajtó, mire a valószínűtlenül kék szempár felvillan a belépőre.* - Consuela, nem megmondtam, hogy ne zavarjon? *Kérdezi nyugodt hangon, de a szobalány csak nyel egyet.* - De... de egy lány keresi önt... elájult... és hiénája van... *Na erre már ellöki magát az asztaltól a fiú, nagy lendülettel elindul az ajtó felé, a szobalány ijedten félreugrik az úrfi és az oroszlánja elől. Faith lesiet a lépcsőn, a kanapéhoz, odaszól az apjának, hogy ne aggódjon, elintézi, de alighanem itt marad tartósan a lány, és az ölébe veszi a lányt, elindulva felfelé. Zira meg bármennyire is erős, nem bírja el egymaga a nagy hiénát, hát a szolgálók segítségével cipelik fel, Zira meg csak felügyeli a menetet. Faith besétál a szobába, a hiénát leteszik a szőnyegre, fejével int a szolgáknak, hogy kifelé, akik szó nélkül engedelmeskednek. Faith pedig csak leül, továbbra is az ölébe fogva a lányt, finoman végigsimítva az arcán.* - Ébresztő... itt vagy. *Suttogja a fülébe, miközben Zira Lagmarnak dorombol, nyalogatja, ébresztgeti.*

Vendég

[Londoni agglomeráció, Blackfire villa]

*A villa csengője bongva szólal meg, és visszhangzik végig az egész épületben. Egy szobalány nyitja ki az ajtót, mosolyogva, fekete-fehér klasszikus ruházatába, majd a szembe álló feketehajú, bőrkabátos nyúzott lánytól megérül, és már-már felsikkant, amikor a lány megszólal.*
- Csó...kolom. Faith...itthon van? * Majd ahogy kimondja, a hiénájával együtt azonnal beájul a küszöbre. A fiatal szobalány megpróbálja bevonszolni a magatehetetlen testet, majd felfekteti a kanapéra. A hiéna szintén be lesz húzva, majd a szőnyegre fektetik. A lány pedig megindul a fiú szobájához. Amint felér, bekopog, majd meg sem várva a jóváhagyó választ kinyitja az ajtót jókora lendülettel.*
- Faith úrfi... Faith úrfi... jöjjön gyorsan...* Mondja kicsit rémültebben a Consuela nevű spanyol származású lány.*

Vendég

[Anglia, picit arrébb, Jonathan Ravenwood birtoka]

~ Na, hát passzolom, hogy ez micsoda, de hogy nem angyali harsona, az is biztos. - Madáááár... Hadd egyem meeeeg... ~ *Kómásan, félálomban nyitja ki a szemeit... és egy csőrrel meg sook tollal szembesül, rögtön az orra előtt. Felsikít, és hirtelen felül az ágyban, mire Castiel méltatlankodó hangot kiadva, csapkodva menekül arrébb. Ariana mélyeket lélegzik, miközben körülnéz. Itthon van... De... ez az egész... Rögtön kimászik az ágyból, felpattan, körbeforgolódik, mintha választ keresne. Pereus leugrik az ágyról, és szintén így tesz. Végülis Castielt hívja magához, és elveszi tőle a levelet, majd gyorsan átfutja. A szeme az ujjára siklik, és elkerekedik. Alighanem jobb, hogy előbb a levelet látta meg, máskülönben síkideg lett volna, hogy Dean meghalt, és a holló a halálhírét hozza... Hiszen... ő él.* ~ Élek...? ~ *De hát Siqr leszúrta. Jana katanája döfte át a szívét, ez így nincs rendben. Tehetetlenségében ráüt a szekrényre... az pedig beszakad az ökle nyomán. Döbbenten nézi az eredményt, majd újra felsikít, és hátratántorodik.* -Nagy levegő, semmi gond, lenyugszol... Oké. Szerintem meghaltam. Ezt igazolja a gyűrű eltűnése. Ellenben cáfolja az, hogy élek. Persze lehetséges, hogy visszajöttem, ekkor a gyűrű alighanem lent is marad, nem kerül újra fel. De Per...? *Motyogja maga elé, és a tekintetük találkozik a macskával. Lehuppan az ágyra, és egy ideig néz maga elé... Aztán felpattan, és Lawrence-hez hasonlóan magára rángat valami ruhát. Dean-nek sietve visszafirkál valamit, hogy él és virul, nem tudja mi történt, majd még ír bővebben később. Majd futás a szomszéd szobákba, ellenőrizni a testvéreit, utána fel a lóra, és irány Daniel. Aztán ha meggyőződött róla, hogy mindenki rendben van, ráér majd összekaparni az álomszerű-képeket arról a két alakról. Alighanem úgysem lesz valami sok.*

Vendég

[Anglia, London közelében - Robert Ravenwood birtoka]

*A sikításra való felkelés egy olyan dolog, amiről alighanem még az is sejti, mennyire lehet kellemes (pontosabban kellemetlen), aki még soha nem tapasztalta meg. Eddig a napig Lawrence Ravenwood is csak sejtette, és valljuk be, szívesen maradt volna ebben az állapotban. Most viszont hirtelen felpattannak a szemei, és felül az ágyban. Fókuszálás, helyazonosítás... A saját szobája, a saját ágya. Nem, nem a Tigris cápa. Otthon, Angliában. Az ajtóban egy szobalány, akinek hirtelen a nevét sem tudja felidézni.* ~ Ja, hogy ő sikított. ~ - Igazán sajnálom, Lawrence úrfi, álmodni sem mertem, hogy Ön itthon van... Nekem nem is szóltak előre, azért van itt ilyen kosz... Egy pillanat és kitakarítok, rendben? - Elmehet. *Szárazon válaszol, kicsit rekedten, miközben próbálja felfogni, mi történt. Alig érzékeli, hogy a szobalány erősködik, hogy de kitakarít. Hogy került haza? Először eszébe jutott, hogy álom volt az egész azóta, hogy utoljára itthon járt... De a nő szavai erre rácáfoltak.* - Mi a mai dátum? *A szolgáló láthatóan megdöbben, de elhebegi a választ. A fiú behunyja a szemeit, néhány pillanatig gondolkozik... Majd felpattan, magára rángat egy nadrágot, egy kabátot, és rohan az istállóba. Nem is figyeli, hol vannak a szülei, kibe rohan bele. Egyszerűen elköti az egyik lovat, felül rá, és irány Daniel birtoka...*

Tárgy: Re: Anglia Kedd Dec. 21, 2010 10:11 pm

[London]

*Nem szokott ő ennyire gyenge lenni csak hát Lazz, az iskola, az, hogy hirtelen csak úgy haza tért. Nem, nem is haza mivel neki már a Nezabar volt az otthona. És a hangsúly a volton van. Na de amit Roberta mond eljut a tudatáig és bólint egyet. Nagy török köszörülés, hogy megbírjon szólalni.* - Remélem mindenki rendben haza jutott. *Suttogja, majd enged a behúzásnak a házak közé. Elvileg ott volt, habár NJK-ban, de ott volt. Aprót biccent. Szétnéz olyan sejtelmesen és megszólal.* -Az erőforrás egy tünde volt és belőle áradt a sötét úrnő ereje. Aztán az egyik fiú megölte...és robbant az iskola. *Pillant le kezeire. Vissza emlékezni is szörnyű számára, hát ha még tudná, hogy jó páran meghaltak. Eddig fel sem tűnt neki a kezén lévő égési sérülés. Sziszeg egyet. Hiába retteg a tűztől, már egy ilyen aprónak mondható sérülés nem számít.*

//Fagyunk ^^//

Vendég

[London]

*Továbbra is kutat a sötétség lényei után, ő mostanra már semmiben sem bízik meg. Kath-tel pedig még nem találkozott, csak látták egymást a folyosón... De Roberta memóriája igazán jó, és emlékszik a legtöbb arcra az iskolából. Éljenek a mentalisták. Mikor a lány a nyakába veti magát, ő kicsit esetlenül, de átöleli egy kézzel. Mert hát ugye a jobb nem mozog. Meg azért ugye vigyázni kéne a dobócsillagokra is. A főváros éjjel nem olyan biztonságos, főleg nem azután, hogy lerombolták az iskolát. Hiába van az kilóméterekkel távolabb.* - Én is... És mindenki... *Suttogja a lány fülébe, miközben bal kezével gyengéden simogatja a hátát.* - Te tudod, mi történt? *Kérdezi halkan, miközben próbál nem törődni az elhaladókkal és a hóval. Majd finoman, de határozottan bevezeti az allist két ház közé, ahol már leveheti Shadow-ról a kiábrándító bűbájt.* - Ne aggódj a kabátomért, msot ez a legkisebb bajom. És ne sírj. Minden rendbejön majd.

Tárgy: Re: Anglia Kedd Dec. 21, 2010 9:48 pm

[London]

*Elég erőteljesen sír és észre sem venné a külvilágot, ha valaki meg nem ragadná a vállát. Éppen mondana valamit a kedves illetőnek, de aztán beüt a felismerés. Egy többé kevésbé vele egy idős lány. Ennyit bír megállapítani a könnyfüggönyén keresztül. Gyorsan eltávolítja a kézfejével a cseppeket, amikor rájön, hogy honnan ismerős számára a lány. Biztos találkoztak már valahol egy órán szakkörön, vagy talán máshol usernek nem igazán rémlik. Nem túl jó a memóriája, de ilyen helyzetben minden ismerős arcnak örül.* - Te is?! *Kérdezi rekedtes hangon a sírástól. Végül egyszerűen zokogva veti magát bele a lány karjaiba. Eléggé kivan ez tény és ezen az iskola leomlása sem segít. Csak sír, sír akik elmennek mellettük nem igazán törődnek velük. Egy idő után észbe kap a lány és valahogy tudatosul benne, hogy talán azzal nem kelt túl jó benyomást, ha össze könnyezi a lány kabátját. El is mozdul és rögtön habogni kezd.* - Bocsi a kabátodért. *Nem, zokogni már nem zokog viszont a könnyei patakban folynak végig az arcán.*

Vendég

[London]

*Alig két órája a londoni házuka teleportálódott, Jack-kel és Deborah-val együtt. Azóta sem igazán tudja, hogy mi történt. Az ablakból annyit látott, hogy az iskola összeomlik... Aztán már itt voltak mind a hárman. Shadow vele van, de Amadeus sehol. Reméli, hogy nem esett baja... Otthon nem válaszol a kérdésekre, egyszerűen csak elmegy... Nem, ő nem akar az apjával lenni. Felhúzza magára a legmelegebb kabátját és már útnak is indul. London utcáit rója. Göndör szőke fürtjeit észvesztő tempóban csapkodja a szél, és a hulló hó akadályozza a látását, de nem érdekli. Daimonján kiábrándító bűbáj, úgy sétál össze vissza. Egyik buszra felszáll, majd leszáll, és így tovább... Nem mondhatni, hogy különösebben kötődik az iskolához, de ez még őt is lesokkolta. Viszont nem sír... Valószínűleg ezért vesz észre egy ismerős lányt... A Nezabarból. Meggyorsítja lépteit, miközben gyorsan auraérzékel, meg inkvizitor képességével megpróbál kikutatni valami sötét dolgot. Mikor megbizonyosodik róla, hogy Kath az, utoléri végre, és megragadja a vállát, bal kezével.* - Szia.

Tárgy: Re: Anglia Kedd Dec. 21, 2010 9:26 pm

[London]

*Egyszerűen csak az otthonába jutott. Fel sem bírta és még most sem bírja felfogni, hogy az iskola felrobbant. Vajon vannak sebesültek? Netán halottak? Át van fagyva, habár az apró házban csak úgy melegít a kandalló, persze ő távol áll tőle. Pár órája, talán 2 csak idejutott. Nancy nénivel nyakba borulva üdvözölték egymást, habár egyikőjük sem értette túlzottan a helyzetet. Kat csak zokogott és nyögött valamit a plüss elefántjáról és Lazzról. Azóta csak folyamatosan sír. A nénje már próbálkozott mindennel. Most éppen teát főz és próbálja nyugtatni.*
-Katherine drágám. Meg kell nyugodnod, hiszen biztos rendbe jön majd minden. Pár napot vagy hetet itthon töltesz, aztán...elkezdhetitek az építkezést. *A lány elveszi az éppen elkészült teát és inni kezdi. Égeti a torkát és a nyelvét, de egyszerűen nem érdekli. A nénje próbálja óvni, de nem hallgat rá.*
- Most...elmegyek, majd jövök. *Felkap egy akasztón lévő kabátot, ami rövid rá, és jóval nagyobb mint ő, mivel Nancy néni apró és hát...tömzsi.*
-Katherine! Hová mész? Meg fogsz fázni aranyom... *De a vörös hajú lány csak rohan ki a házból az utcára. Nincsen úti célja, egyszerűen csak fut. Sűrűn potyognak a könnyek a szeméből. Többen furán néznek rá, de most nem ezzel törődik. Egyszerűen...nem is tudja mire van szüksége.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Mivel Martin még nincsn nagyon beleragadva a pókhálóba, ezért könnyedén oda tud menni, bár azért már ő is kezd belegabalyodni. Gyorsan elkezdi leszedni a nőről a pókhálót. Láthatóan úgy kap egyre jobb erőre és tér vissza belé az Élet. Mikor Martinnak sikerül az összes pókhálót leszedni róla, akkor a nő fellélegzik és elkezd lebegni.*
-Köszönöm! *Hangzik a válasz túlvilági, meseszép hangján, majd hirtelen füstszerűvé válik és eltűnik. Ő volt a Szent fa őrzője és a mágikus pókháló tartotta fogva. Most, az utolsó pillanatban visszatér a fához és így megmenekül a természet hatalma.

Martin azonban érzi, hogy a rákerülő pókháló elkezdi az ő erejét szipolyozni. Milena hasonlóképp érez. A következő pillanatban egy másik nő jelenik meg a pókfészekben.*
-Elvettétek az erőmet ti kis nyomorultak. Én, a valaha volt egyik legnagyobb természetmágus, a pókkirálynő nem hagyom, hogy elvegyétek azt, ami az enyém... no nem baj. Ti is finom falat lesztek, aztán ismét enyém lesz az az átkozott fa és a környék összes ereje...
Anglia - Page 6 P_kn__www.kepfeltoltes.hu_

Anglia - Page 6 P_kn__www.kepfeltoltes.hu_

A póknő már épp támadna a két gyerekre, akik igencsak gyengének érzik magukat, de a következő pillanatban feltűnik a semmiből Elendil Falassion és varázsbotjával varázslatok tömkelegét zúdítja a nőre. A pókkirálynő sem rest, csápjai (melyek az oldalából nőnek ki) a druidamester felé nyúlnak, de a férfi fürgébb. Borzalmas pillanatok következnek, ugyanis egy erőteljes varázslattal Elendil Falassion gúzsba köti a póknőt és elveszi az eszméletét. A pókháló varázsa megszünik, visszatér az erő a diákokba.*

-Örülök, hogy a diákok ennyire jól helyt képesek állni. Szükség lesz még erre a készségre. Köszönöm a segítséget, az erdő megmenekült. *Mondja a férfi, amjd előveszi a tollat és akkorára nagyítja, hogy mindenki elérje. Eztán visszarepülenk a Nezabarba. Elendil magávalviszi a póknőt és az iskola falain belül tartja ezentúl foglyul, nehogy több áldozatot követeljen ennek a nagyranőtt ízeltlábúnak a mesterkedése...*

Tárgy: Re: Anglia Pént. Aug. 13, 2010 6:16 pm

*A gomba bizony egy kulcs volt, máris elteleportáltak egy másik helyre , de nagyon sötét volt,és Martin ragacsos valamit érzet..Mikor Mil fényt varázsol,legelőször egy nőt pillant meg,de igen gyengének tűnik...Martin szétvágja a pókhálót, majd a nőhöz siet,és megpróbálja kiszabadítani onnan,nehogy valami komolyabb baja legyen,hisz lehet hogy ő is tud majd rajtunk segíteni...Ez majd kiderül,ugyanis ugyan úgy szétszedi a hálót, mint amikor ő akadt be.*

Vendég

*Hirtelen valahová elkerültek. Korom sötét van.*-Lumos*Majd remélhetőleg egy kicsit a fény megvilágítja a terület. Ha megvilágítja, akkor egy nőt lát, de leginkább azt, hogy pókháló szőtte be őket. Mil próból kikecmeregni a pókhálóból egy normális, tiszta helyre.*

//Lumos - Fényteremtés
Egy világító kis fénygömb jelenik meg a pálcánk végén. A bevilágított terület viszonylag kicsi, csak a használó körül kb. 2 méter sugarú kör. //

» Anglia - Ki Mit Tud