Betegszoba

Tárgy: Betegszoba Vas. Nov. 18, 2007 11:19 am

First topic message reminder :

A kúria első emeletén sétálgatva, ha megpillantasz egy bordó akácfából készített ajtót, tudhatod hol jársz. Ez a betegszoba, amit hasznos megjegyezni, hiszen bármikor érhet kellemetlen meglepetés. Az ajtó mindig nyitva áll, így semmi nem akadályoz a belépésben. Ha úgy döntesz, hogy betérsz, ambivalens érzés foghat el. A falak koromfeketék és lehangolóak, az ágyak azonban hófehérek és tiszták. A szoba nem túl nagy, hosszúkás. Két oldalon 7-7 ágy áll, melyek telítettsége esetén van mód bővíteni azok számát. A fekvőhelyek mellett található egy fenyőből készült éjjeli szekrény, mely bűbájjal van zárva. Ide lehet elzárni minden mágikus tárgyat, melyeket meg szeretnél óvni mástól. Ne félj, a bűbáj erős! Nem csoda, hiszen az egyik alapító alkotta meg, méghozzá Cirelin de Sovalon. Furfangos kis bűbáj ez és még a működését is kevesen értik, hiszen ezt a bűbáj csak téged Boris Botevszkijt, és segédjét, Nadin Screwburry engedi hozzányúlni az elrejtett dolgaidhoz. Valakinek a betegekre is figyelni kell! Ezt a feladatot az előbb említett Boris látja el, és Nadin. Azt még tudnod kell, hogyha aprócska gondokkal fordulsz hozzá, hamar megmutatja a helyes irányt, azaz a kijáratot. Nincs nekik idejük kis fejfájásokra és karcolásokra!

A 14 ágyon kívül még található egy nagy szekrény is, mely növényekkel van tele, de ezt Boris kevésbé használja, hiszen ő a mágia híve. Természetesen kisebb jelentéktelen kellékek még találhatóak a szobában, de úgy alapjában véve elég egyszerű az egész helyiség.

[Only admins are allowed to see this image]

Tárgy: Re: Betegszoba Vas. Ápr. 06, 2008 6:30 pm

-Rendben*néz Atanasra majd besétál.A gyógyító láttán felül az ágyra és elmondja majd megmutatja a sebet.Kap rá valami fura kenőcsöt és egy adag gézt.*-Köszönöm.Viszlát*köszön el majd a társalgó felé veszi az irányt*

Vendég

*Két holtak őreis diák érkezik meg a gyengélkedőhöz, méghozzá daimonjaikkal együtt. Raina most már kezd ébredezni, így Svíra is, így igen csak meglepődik, amikor érzi, hogy bizony Shagrath ölében van, aki szintén nem fest valami jól. Megvárja, amíg a fiú leteszi az egyik ágyra, Svírával együtt, majd utánna rápillant, de nem szól semmit. Ezek után nem is tudja, hogy mit is mondhatna. Alap dolog, hogy idehozta azok után, hogy kificamította a vállát és még fel is pofozta.*

Vendég

*Na igen, a fiú beviszi a lányt és Svírát ahogy azt kell és leteszi őket egy ágyra, majd odaül melléjük és vár. Nemsokára ki is nyílik a két szerencsétlenül járt szeme, ekkor Shagrath szomorúan néz rájuk.*
-Figyelj prefektuslány! A válladdal történteket és a pofont sajnálom. Mindjárt megkeresem neked a gyógyítót és megnézetlek vele. Te csak ne mocorogj, mert annál rosszabb, még igen mozgékony a vállad, nem álltak vissza a rostok... *Megfogja a lány kezét majd feláll, sólyma ott marad az ágyon Raina mellett és nézi, valahogy az ő szeméből most féltékenység sugárzik a lány ellen. Shagrath egy ajtót keres amin gyógyító, vagy valami hasonló van kiírva.*

Vendég

*Amikor a fiú leül az ágyához, akkor rápillant, majd hallja annak szavait, de valahogy nem tud most kedves lenni hozzá. Még senki se viselkedett így vele és nem is fogja ezt eltűrni.*
- Sajnálhatod is. Máskor jobban tennéd, ha előre gondolkodnál. *feleli és amikor Shagrath meg akarja fogni a kezét, elhúzza és még arrébb húzódik, minél messzebb a fiútól. Nem érdekli jelenleg, hogy annak sólyma vagy verebe mit is gondol, minél hamarabb távozni akar. Így felkel, majd Svíra is megy utánna.*
- Rendbejövök kössz. *mondja, ezzel elindul az ajtó felé, hogy távozzon. A fiú nevét még mindig nem tudja, de már nem is érdekli, egy biztos, most nem akar a közelében lenni.*

Vendég

*Előnytelen dolog rainától, hogy felkelt, hisz az, ha az embernek kiugrik valamilye a helyéről nem egy gyorsan múlandó dolog ha nem kezelik le normálisan. Bizonyára órákon belül belázasoik és képzeleg majd, iveri a víz és álmatlan lesz. Ezt persze Shagrath is közli a lánnyal, mielőtt az még kiérne az ajtón eléáll.*
-Nem mész te így sehova, szépen visszafekszel, ha rühelsz sem lesz játék egy vállrándulásból, nehogy azt hidd ez csak így megy, hogy felkelsz és semmi bajod... Megkeresem neked a gyógyítót te meg maradsz a fenekeden! *És szépen odaviszi, ha kell eltolja, vagy lefogja, de az ágyhoz juttatja a lányt, utána keresi a gyógyítót, aki nem jön elő, így tanácstalanul néz szét és visszaül a lány ágya mellé.*
-Azt hiszem várnunk kell reggelig, nem akarom a fél iskolát felverni így hajnalban...

Vendég

*Csak hallgatja a srác szavait, aki úgy tűnik, hogy nagyon nem akarja, hogy Raina elhagyja a betegszobát. *
- Mondd csak, miért nem engeded, hogy elmenjek? Neked nem mindegy, hogy mi van velem? Eddig nagyon is úgy tűnt... *mondja, de azért hagyja, hogy a fiú visszavezesse az ágyhoz, azaz persze csak azután, amikor az elkezd egy kicsit erőszakosabb lenni. Mivel azt a lányka nem akarja, főleg, hogy teljesen gyengének érzi magát, így inkább visszacsüccsen az ágyra, de gyógyító csak nem jelentkezik.*
- Remek. Akkor ma este ezek szerint itt kell éjszakázni. Jobbat nem is tudtam volna elképzelni. *mondja enyhe fintorral az arcán, majd halk sóhaj hagyja el ajkait és a fiúra pillant, de most nem mondd semmit, inkább csak nézi. *
- Amúgy téged hogy hívnak és ki vagy te, hogy ilyen nagyra vagy magaddal? *szólal meg végül egy hosszabb ideig tartó nézegetés után.*

Vendég

-Igen, itt alszunk, de kibírsz egy éjszakát másfél méterre tőlem... *Itt rákönyököl két kezével az ágy szélére és úgymond ráhajol arra.*
-Fintorogj nyugodtan, akkor is ezt kell tennünk... És itt alszunk. *Itt ásít egyet.*
-A nevem Shagrath Moonspell és egy norvég sárvérű gyerek vagyok. Magammal pedig azért vagyok nagyra, mert azért küldtek ide, mert a atanács megállapította, hogy nagy jövő áll előtttem. És most te jössz. Ugyan a neved már tudom, azt hiszem, de semmi többbet nem tudok rólad. És mostmár kiváncsivá tettél.. *közben feláll és valami takarószerűséget kezd keresni, amit egy szekrényben meg is talál és kivesz kettőt. egyet odavisz rainának.*
-Tessék, ez jól jön majd este.

Vendég

- Remélem, hogy kibírok... *mondja halkan, majd közben a fiú elkezd mesélni magáról és igen csak meglepődik, amikor sárvérűnek nevezi saját magát.*
- Miért hívod magad sárvérűnek? Az egy dolog, hogy sokan csúfolják így az embereket, de önmagukat... *néz a fiúra miközben végre feldereng neki, hogy ki is volt az a norvég diák, akivel már találkozott. *
- Én Raina Gergana vagyok, itt születtem, Bulgáriában és egy aranyvérű család sarja lennék, de nem nézem le azokat, akik nem tiszta vérűek, szüleimmel ellentétben. Nem jó a családommal a viszonyom, nincs testvérem és csak két hónapja járok ide, a Nezabarba, mivel eddig magántanuló voltam, csak meghalt a mesterem és így kerültem ide. Remélem, hogy kielégítő volt a válaszom. *mondja és közben a fiú már fel is kel, majd hoz neki is egy takarót.*
- Kössz, biztosan hasznát veszem majd. *mondja és most valahogy nem tud kedvesebb lenni egy olyan valakihez, aki miatt ide jutott.*

Vendég

-Hát ez rövid és tömör volt, de bőven elég egyenlőre. *Itt maga elé kezd el bámulni, mármint a sárvérűs kérdésnél.*
-Noigen, hát azt hiszem mindennek az igaz oldalát kell néznem. A vérem sáros, ha mágus szemmel nézzük, ezért én büszkén vállalom, hogy apám mugli volt. Anyám pedig nekromágus. *Itt kimondta, hogy "volt". Nagyon régen mondta már el azt, hoyg apja meghalt valakinek is, most sem elérzékenyült, csak úgy gondolta most elmondhatja, a lány nem fogja ezzel húzni, ha már neki sincs jó viszonya a családjával.*
-És azalatt a két hónap alatt a Nezabarban elérted, hogy prefi légy? Vagy ez már eleve ki volt osztva rád?

Vendég

- Így már értem. Hát te tudod... *mondja halkan, majd lassan hátradől és elhelyezkedik kényelmesen az ágyán, miközben a fiú kérdésére válaszol, de most már nem mérgesen.*
- Nem zsíroztunk le semmit senkivel, tehát az, hogy prefi vagyok, azért van, mert elértem ezt a posztot. De nem muszáj hinned nekem, végülis te tudod. *mondja és szemei lassan kezdenek lecsukódni. Látszik rajta, hogy nagyon kimerült. Svíra is összegömbölyödik a lány mellett, majd lassan elalszik Rainaval együtt.*

Vendég

-Elhiszem neked, ha te mondod, úgyis régebbóta vagy itt, mint én. *És ekkor egy pilanatra elfordul, mire visszanéz a lány szemei lecsukódnak szépen lassan, majd Raina elalszik. Shagrath nézi ahogy alszik és mosolyog.*
~Aranyosak, nem?~ *Sólyma ránéz, szemeiben őrült féltékenység van, nem szereti, ha gazdája és barátja bárkit közel enged magához, ahogy most sem akarja, hogy ennyit törődjön Rainával és Svíráával. Shagrath feláll és betakarja a másik takaróval Svírát, de gondosan, hogy az kapjon levegőt, majd leül oda,m ahol eddig ült és leteszi fejét a lány mellé, kicsivel később elalszik, sólyma pedig még hosszú órákig vigyázza álmukat.*

Vendég

*Ő ébred fel hamarabb, Raina és Svíra még alszanak. Úgy gondolja elmegy kicsit levegőzni és lefürdik, úgyhogy magához veszi sólymát és elindul a hálójába, ahol lefürdik, majd az udvarra megy.*

Vendég

*Visszaérve látja, hogy Raina még most is alszik, így ő is úgy dönt nem érdekli, hogy órája van, alig töltött időt az iskolában, egyből nem fog órára menni. Keres egy ágyat és lefekszik, sólyma is elalszik. Raina felé fordulva szuszog tovább.*

Vendég

*Szinte az egész napot átaludta a picinyke lányka és annak Daimonja is és amikor lassan kinyitják a szemüket, akkor már sokkal jobban vannak. Valószínűleg azért, mert a gyógyító már járt náluk az este és helyretette a lányka karját. Lassan felül, majd nyújtózik egyet és csak akkor néz körbe. Megpillantja a szomszéd ágyon Shagrathot. Úgy tűnik, hogy a fiú keze is most már jobban van, hiszen új kötést is kapott. Lassan lehúzza magáról a takarót, majd felkel és a lánykát Svíra is követi. Most már a gyengélkedő ajtaja felé veszik az irányt, de Raina ott még megtorpan, majd visszanéz szaktársára, de nem szól hozzá, nem akarja felébreszteni.*

Vendég

*Nem is kell megszólalnia, a sólyom minden mozdulatukat látta, felébredt amikor megmoccantak, most pedig csőrével noszogatja Shagrathot, hogy keljen fel, mert van valami. A fiú szépen lassan megmozdul, majd kinyitja szemét és ugye raina felé fordulva aludt el, most is úgy van, azonban hogy nme látja kissé megriad és felül, de mint a villám. Körbenéz és meglátja az ajtóban, azaz reménykedik hogy a lány az, mert nagyon kis résen keresztül látja még a világot. Öklével kezdi dörgölni szemét, hogy kinyomja belőle az álmot.*
-Jóreggelt! HOgy érzed magad Regina? *Sólymára néz, akinek megsimítja szárnyát.*
~Köszönöm, hogy felébresztettél barátom!~

Vendég

*Amikor a fiú megmozdul, hírtelen összrezzen, mivel igen csak a szívbajt hozta rá a fiú. Majd amikor jó reggelt kíván és más néven szólítja, igen csak furán néz rá.*
- Hát szerintem már nincs reggel és nem Regina vagyok, hanem Raina, de teljesen mindegy. Szerintem még pihenj, úgy is az volt a célod, hogy ide juss. Na szia. *köszön el a fiútól, majd kezét már a kilincsre helyezi, lenyomja azt, minek következtében kattan a betegszoba ajtaja és a lányka Svíra után kilépne a kórteremből, de ekkor hangokat hall és így inkább még nem távozik.*

Vendég

*Borisz lép ki, és körbepillant a terme, mosolyog. Könnyű napjai vannak mostanság, és a kedéyle is épp megfelelő. Könnyedén és elegánsan a gyógyszeres szekrényhez sétál, hogy ellenőrizze a meglévő készletet. Mellette egy penna a réginek tűnő lapra folyamatosan írja gondolatait. Precíz leltárt vezet, s itt az ideje egy újabb ellenőrzésnek*
-Hogy vannak a lkedves betegek?*kérdi közbenm a két diáktól, selytelmesen mosolyogva*

Vendég

*Naigen, Shagrath nem a hosszútávú memóriájáról híres, de legalább az R betűt nem tévesztette el. Épp meg akarna szólalni amikor egy valaki lép elő, akire csak néz, majd rájön , hogy ő valami orvos szerűség.*
-Köszönöm én jól, bár a karom sajog még. Nemrég repülőgépszerencsétlenségem volt, de felgyógyultam, most azonban tegnap este volt egy kis bakink. *itt Rainára néz félszemmel* és azt hiszem újra eltört...
~Remélem tud vaamit gyorsan csinálni vele, mert mégegy ittöltött este és bekattanok..~

Vendég

*És bizony jól hallotta azokat a bizonyos hangokat, mivel egy férfi jelenik meg a betegszobában, aki valószínűleg a gyógyító. Lassan lépked vissza, majd megáll Shagrath mellett és a férfire pillant ismét.*
- Jó napot. Én már jobban vagyok, bár ez a vadállat tegnap kificamította a vállamat... *a többit inkább nem is mondja el, hiszen azért még mindig nagyon mérges a fiúra, pontosabban a pofon végett, de ezt majd személyesen elintézik. De hogy még pontosan hogyan, azt még Raina se tudja.*

Vendég

*A fiú gondolatai kiülnek arcára, amely nem tetszik a gyógyítónak, így egy árnyalattal keméényebb hangon felel*
-Ugyan uram, hisz ott van már a csontnövesztő Ön mellett. Annyi esze már lehetett volna, hogy megsizza, ha rá van írva* Borisz egy manóval küldte el az italt, ám az most már lassan kezdi elveszíteni hatásosságát, így egy mozdulattal el is tünteti*
-Azt hiszem ennek már nem vezsi hazsnát* s egy percre otthagyja a leltárt, s a fiúhoz lép. Pálcáját a fiőú kezlére szegezi, s hamarosan beteg karja már meg is javul*
-Így ni, ezért igazán kár volt siránkozni*

Tárgy: Re: Betegszoba Hétf. Ápr. 14, 2008 6:54 pm

*Ann érkezik meg a gyógyítóhoz a síró kiskutyájával. A lány zaklatott és hadarni kezd*
-Kérem segítsen. A kutyusom kiskutyákat vár. Szerintem elkezdődött a szülése.-*Ann öklömnyi csöpsége közben sír, és Ann is közel lesz a síráshoz.*

Vendég

*Amikor a gyógyító elkezd vele flegmán beszélni kifakad teljesen.*
-Ezért kapja a fizetését? Hogy a diákokkal flegmán beszéljen? Lehetne annyi esze, hogy nem voltam magamnál, mert aludtam és valamiért nem keltettek fel, hogy megigyam. És ha már rá van írva én azt miért higyjem el? Hiszen bármelyik diák bejöhetett és a végén még a wc-re kellett volna jönnie meggyógyítani,mert hashajót iszok. *Tényleg ki van akadva. Felkel és megindul nagy duhajkodva az ajtó felé amint a gyógyító végzett vele. Sólyma utánarepül.*
-A soha viszont nem látásra....!

Vendég

*Csak figyeli tovább Shagrathot, majd egyik szemöldökét enyhén felvonja.*
~ Na ez már megint kiakadt. Nem tudom, hogy hogy mer így viselkedni egy gyógyítóval, aki még tünde is. Biztosan megjárja. ~ *gondlja, majd ekkor ront be egy lány a kutyájával, akire rá se hederít, inkább a gyógyítóra pillant.*
- Én elmehetek? *érdeklődik kedves hangnemben, mert ő nem olyan, mint a szaktársa, nem fog így viselkedni egy ilyen idős emberrel, inkább tiszteletet mutat iránta, ha már egyszer gyógyító.*

Vendég

*Fel sem veszi a sétést, csak bölcsen hallgat, és csúnyán néz a fiúra*
-Ember! *ennyit mond minden tünde fölényével, s figyelmét már az épp verontó síró kislánynak szenteli. A kutyán azonnal megakad a szeme. Tapasztalt gyógyító, s a lánynak nem is kell mondania, már látszik hogy megindult a szülés*
- Tedd oda! *mutat egy kis, épp most odavarázsolt kis matracra., s mire a lány odaér, néhány pokróc is megjelenik a matracon, mindez a sarokban, egy paraván mögött. A kis kutyus láthatóan nagyon szenved*
-Pici kis állat, nem fog fájni* bíztatja a kutyát tünde nyelven, s kezével óvatosan, tiszteletteljesen végigsimít a kutya finom szőrén. Annak szeme csillogni kezd*
-Te meg ne sírj, és ha nem bírod a vért, akkor váűrj a paraván túloldalán* utasítja a gadáját, immár az emberek nyelvén*
-Ha jól érzi magát kisaszsony, zermészetesen* szól még oda halkan a másik, várakozó lánynak, s egy mosolyt küld felé, haloványat, épp csak sejteni lehet*

Vendég

*Még vár türelmesen, ahogy azt illik, majd amikor a gyógyító elkezd foglalkozni a kutyával, akkor az ajtóra pillant, várakozás képpen, majd már hamarosan érkezik is a válasz, hogy bizony elmehet, ha jól van.*
- Igen, jól vagyok, köszönöm. Viszlát. *köszön el a tündétől, majd lassan kinyitja az ajtót, kilép rajta daimonjával együtt, majd becsukja maga mögött és már kint is van a folyosón.*

» Betegszoba