Bálszépe Divat- és Szépségszalon

* Mindig is úgy gondoltam, hogy a türelmem, és az önuralmam határtalan. Azonban az soha nem fordult meg a fejemben, hogy esetleg egy ilyen messziről jött szőke lány lesz az, aki minden eddig kialakult képet át fog rendezni bennem egy pillanat alatt. Oké, bírom a nőket, vagyis eddig csak Natit bírtam, azonban most úgy érzem váltottam valami egészen másra. Nem tudok mit tenni az érzéseimmel, a gyomrom apróra zsugorodik, bizsergek, és akárhányszor csak a szőke lányra emelem a tekintetem, képtelen vagyok befogadni éteri szépségét. Valamiért megbabonázott, talán pont azért, mert olyan, mint én, talán pont azét, mert ugyanolyan magányos és magának való, amilyen én is vagyok. Túl sok hasonlóság, ez pedig a kezdeti vonzalmat persze fellobbantotta bennem. Szeretetre, érzelmekre éhes lelkem és szívem megvadult farkasként rohan utána, hogy megszorítsa, hogy többé ne eressze, én pedig képtelen vagyok normálisan reagálni bármire is.
Arcom egy pillanat alatt vörösre vált, és úgy viselkedem, mint egy óvodás. Próbálok ellenszegülni a kisértésnek, hogy úgy bámuljam, mint egy kiéhezett kujon, azonban képtelen vagyok nem csorgatni a nyálamat. Szinte már erőszakkal veszem rá magam arra, hogy a padlót nézzem, mikor meglátom abban a gyönyörű ruhában, és hogy még a haját is felkötötte… Egy másodpercig igézetten bámulom kecses nyakát, majd máris a padlót fixírozom. Ő persze ezt nem hagyja ennyiben, és szinte már gyermeki ártatlansággal hajol bele az arcomba. Annyira naiv és könnyű lelkű és … csodálatos. Ajkamat beharapom, majd óceánkék szemeibe bámulva megfeledkezem a külvilágról és arról, hogy nem csak kettesben vagyunk. Szám kiszárad, majd kinyögöm végre, mit is gondolok. *
- Nagyon szép vagy! * mondom, majd kissé megszégyenülten fordítok neki hátat és hagyom, hogy most ő válasszon és vigyen be egy ruhát. Most több időt tölt benn, én pedig kicsit időhöz jutok, hogy lenyugodjak. Az eladó látván kínomat csendesen arrébb vonul, én pedig hálásan mosolygom rá, hiszen ez a kettesben töltött pillanat most egészen jó Lena-val. Bár nem tudom, ő is hasonlóképpen érez-e. Fogalmam sincs, hogy milyen volt az élete, volt-e udvarlója, akadt e férfi, aki a kezét kérte volna… semmit nem tudok. Csak azt tudom, hogy ha hagyja, és ha én is kellően bátornak érzem majd magam, akkor talán megpróbálok kedves lenni hozzá. Hiszen a tenyeremen hordoznám, ha engedné.. és talán kellemetlen és karcos modoromat is félretenném egy kicsit.
Ekkor húzza el a lány a függönyt, én pedig úgy bámulok rá, mint egy szellemre. Rövid ruhát vett fel ugyanis. Vörös kockás a lágy esésű kelme. Nem túl rövid, épp csak annyira, amennyire egészséges, én pedig immár megláthatom a tökéletes vádlit, a szép bokát, a formás lábfejet és mindezt még tetézi azzal, hogy haját felkötötte, és nyaka még mindig szabadon van. Tincsei az átöltözés miatt kicsit elszabadultak, én pedig nem bírom visszafogni magam. Mint egy mágnes, úgy vonz magához. Lassú léptekkel közeledem, majd pár másodperc alatt eltüntetem a közöttünk lévő távolságot. Ujjaim lágyan simítanak végig az arcán. Közben kiseprek pár kósza hajszálat és tiszta lélektükreibe nézek megbabonázottan. *
- Tökéletes vagy!