Bálszépe Divat- és Szépségszalon

– Egyáltalán nem ! * felelem mosolyogva a lánynak. Hiszen tényleg nem gondolom, hogy egy bonyolult jellem, vagy éppen egy nehéz eset lenne. Simán kiemelt három színt a tömegből, majd ezután, hozzáteszi azt is, hogy igazából egyikkel sincs baja, én pedig erre csak bólogatni tudok. Nem szereti a komor és sötét színeket, ez egyértelmű. Ő maga is túl vidám ahhoz, hogy sötét színekben járjon. Na meg mindenkije él, ebben biztos lehet, így nem kell a gyász színét magán viselnie, bár tény, egy kis fehéret azért el tudnék képzelni, aranyló bőréhez,hiszen az mégis csak egy olyan árnyalat, ami még jobban kiemelné a szemének kékségét.
Az első választásomat kitörő örömmel fogadja, én pedig kisfiúsan somolygok, mikor meglátom lelkesedését. Picit hezitál a tükör előtt, én pedig egyáltalán nem tudok mit tenni magammal, csak őt látom. Most férfiként viselkedem, és akármennyire is nem helyénvaló, megnézem formás fenekét, hátának ívét, nyakát, és vállainak gömbölyűségét. Mikor találkozik a tekintetünk krákogok egyet, majd vörössé vált arccal a földre bámulok. Olyan vagyok, mint egy gyerek, akit rajtakaptak a bámuláson. Nem sokkal ezután beviszi a virágos ruhát is, én pedig döbbenten kapom fel a fejem, mikor egy rövidebb ruháról beszél. Hát abba kétlem, hogy jó lennék, azonban jó lenne látni valami olyanban is, ami nem rejti el teljesen. Na nem mintha nem lenne hihetetlenül csinos, egyszerűen csak… akarom, hogy kinyíljon mint egy virág, és tudom, hogy ha majd átadja magát ennek az egésznek, akkor… akkor tökéletesen fogja érezni magát, és boldog lesz. *
- Na jó lett? * kiabálok be neki a második ruhánál, mert már egy ideje a fülkében időzik. Nem akarom siettetni, csak valahogy nem értem, hogy ezzel miért tölt el annyi időt. Mindenesetre igyekszem nem aggodalmaskodni semmin, hiszen ezek nem fűzősek, ez tuti nem fojtja meg egyik sem a lányt. Ekkor húzódik el a függöny, nekem pedig leesik az állam. Haját feltűzte, így már láthatom tökéletes nyakát, és valami hihetetlen okból kiindulva késztetést érzek arra, hogy végigsimítsak rajta, hogy ujjaim köré tekerjem a kibújt, kósza tincseket, hogy ajkammal ízleljem meg rózsás bőrét, mely annyira tökéletes. Megrázom a fejem, szabadulnom kell ebből a vágyálomból, hiszen egyszer már tönkre tettem egy barátságot, még egyszer nem fogom! *
- Uhhh ez nagyon jó! * mondom megigézve, majd mikor a lány megpördül, én csak csillogó szemekkel nézek rá. *
- Tökéletes vagy…. khömm… ebben a ruhában… * mondom, majd köhögést színlelve kissé hátrébb megyek, hogy addig is rendbe hozzam magam, és múljon arcom pírja. Kezemmel közben intek a boltosnak, aki készségesen ad egy újabb ruhát, bár itt már nem látom, milyen hosszúságút. Remélem nem csinál cédát szegény Lena-ból…*

– Nem tesz semmit, tényleg. Ha jól gondolom, túl sok barátod még úgysincs, és hát mivel senkit sem avattál be rajtam kívül a titkodba, így nem kell magyarázkodnod. * mondom egy halovány mosollyal, majd mikor a nő megjelenik, egyből hozzá sietek. Elengedem Lena kezét, majd a ruhákra téved a tekintetem, és próbálok nem foglalkozni azzal, hogy az érintésétől hogy felmelegedett a tenyerem. Igazán apró ujjai vannak, olyan picik, hogy szinte teljesen elvesznek a kezemben. Erről pedig az jut eszembe, hogy igen, van valaki, akihez képest én egy férfinak tűnök. Pedig alkatom, magasságom annyira nem emel ki a tömegből, sőt még izmos sem vagyok, inkább szálkás. *
- Mi a kedvenc színed? * kérdezem tőle, miközben nagyban női ruhákat válogatok. Tudom, bunkó dolog, hogy csak úgy otthagytam ácsorogni magában, de először én akarok neki segíteni, és tényleg igyekszem, hogy jó darabokat válasszak. Szeretném ha bízna bennem, és talán ezek után a nap végére rá tudom beszélni egy nadrágra, vagy egy rövidebb fazonú ruhára is, amiben legalább nem fog meggyulladni, ebben a kánikulában.. Közben a kezembe akad a mélykék ruha, én pedig egy hangos hümmögéssel adom a kezébe, amire ő teljesen extázisba esik. Nem gondoltam volna, hogy az élénk színe lesz az, ami ennyire megfogja, bár igazából ez most egyáltalán nem érdekel. Elmosolyodom, mikor meglátom csillogó szemét, és hogy tényleg tetszik neki, majd másmilyen színűeket kezdek keresgélni, míg az elsőt elviszi próbálni.
Nem telik el sok idő, máris elém libben, én pedig egy pillanatra ledermedek. Elakad a szavam, önkéntelenül nyelek nagyot, mikor meglátom hófehér bőrét, kerek vállát, és hátának kecses ívét. A ruha tökéletes! Kiemeli szemének színét, formás alakját, melyet annyira rejteget, és számomra most mindennél szebb. Hiszen végre látom a lányt is igazi valójában, nem csak a sok tüllt és csipkét.
Pislogok párat, majd próbálok a feladatra koncentrálni, pláne úgy, hogy mi csak barátok vagyunk. Hiszen pár hónappal ezelőtt még Natiba voltam szerelmes, most pedig egyszerűen csak levesz a lábamról egy kék ruha, és annak gazdája. Egyáltalán nem illik hozzám ez a hozzáállás, úgyhogy próbálom a gondolataimat megfelelő mederbe terelni. *
- Hát ez szuper! Igazán jól áll! És nem, egyáltalán nem sok! Szerintem még az is beleférne, ha a hajad fel lenne tűzve. Vékony vagy és csinos, és ha már a bokádat nem mutatod meg, legalább a nyakadban hagy gyönyörködjenek… * mondom ki egy szuszra, majd mikor leesik, hogy miről is beszélek, kissé elvörösödöm. Úristen hogy lehetek ekkora szánalmas alak. A probléma elkerülése végett pedig inkább a kezébe nyomok egy virágos darabot, ami lágyan omlik alá, és tökéletes lehet a nyári napokban. *

* Nem tartom a ruháit undorítónak, csak egyszerűen korszerűtlenek, és nem lehet bennük élni. Akkora nagyok, hogy maga a mozgás is kész életveszély, ugyanis minden kis fodor, csipke beleakad mindenbe, ezzel pedig a lány bukik fel lépten nyomon. Na meg ugyebár senki nem hord már ilyeneket, ami csak még jobban kiemeli a lányt a tömegből. Nem tudom az e a célja, bár én kétlem, hogy arra akar pályázni hogy mindenki ujjal mutogasson rá. Nem vagyok én rossz ember, és még csak a színekkel sincs bajom. Szóval tőlem hupilila is lehet a ruhája, ha nem túl nagy.
Nagyot sóhajtok, majd vigyorogva a lányra nézek. Igazán aranyos teremtés, mikor pedig a fülemhez hajol egy leheletnyit idegesebb leszek. Hogy miért, nos azt magam sem értem, csak azt tapasztalom, hogy a gyomrom apró ponttá zsugorodik, majd lüktetni kezd. Arcára nézek, csillogó szemeibe, majd hosszú hajára és már-már meghatódom. Túl kedves ahhoz, hogy ilyen brutális dolgokat kelljen átélnie. Annak a fickónak nincs szíve, aki egyszerűen megfosztotta a családjától...*
- Jó oké, legyen színes, meg mintás, aztán meglátjuk hogy mutat... * mondom, majd a boltvezető hölgy elszalad ruhákért. Kb. 2 perc múlva már ott is van egy halomnyival, én pedig válogatni kezdek. A túl csicsásakat kicsit arrébb rakom, és próbálok színeset és egyszerűt keresni, majd kiemelek egy kék darabot , mely szabadon hagyja a vállat és takarja a bokát. *
- Nos hogy tetszik?

 * Már pár nappal ezelőtt megbeszéltük, hogy végre elviszem vásárolni. Egyszerűen képtelen vagyok feldolgozni a ruháinak látványát, így teljesen egyértelmű volt, hogy nagyon határozottan eldöntöttem, én kikupálom, kicsit bevezetem a mai kor divatvilágába. Nem akarok belőle bazári majmot csinálni, mindenesetre úgy gondolom, hogy ideje lekerülnie róla ezeknek a habos babos undorító ruháknak. Ilyet manapság csak bálba vesznek fel, és már oda is inkább a kifinomultabb darabokat, ezek pedig... hát nem éppen korszerűek. Az idő jó, már nincs olyan nagy meleg, mikor találkozunk. Mivel nem szeretek késni, ezért pontosan érkezem, de úgy látom, őt képtelen vagyok megelőzni. Természetesen pont azelőtt a bolt előtt ácsorog, ahová nem akartam bevinni, lévén, hogy ott nagyrészt báli ruhákat árusítanak. Önkéntelenül is mosolyra húzódik a szám, majd immár sietősebbre veszem a figurát. Hamar a lány mellett termek, és kellemes modorrak köszöntöm. Nem akarom elvenni a kedvét, és megbántani, na meg hát kell a pozitív tapasztalat, úgyhogy úgy döntök ebbe a boltba megyünk be először. *
- Szia! Pontos voltál! Szóval akkor menjünk, gyere! * mondom, majd fogom meg apró kezét. Ujjaimmal lágyan kulcsolom át kacsóját, majd húzom be a boltba magam után. Még akkor sem engedem el, mikor bemegyünk és az eladó kellemes mosollyal fogad. *
- Jó napot! Ruhát vásárolnánk! * mondom kissé kimérten, majd mikor a hölgy igazán előzékenyen velünk kezd el foglalkozni elégedetten hátrébb húzódok. *
- És milyen legyen? Bálba készülnek?
- Nem, hétköznap is felvehető darabokat szeretnénk, lehetőleg semmi puff és csipke... * mondom, majd szorítom meg a lány kezét, hogy nyugodtan bízzon csak meg bennem. Remélem nem fog ellenkezni.... *