Kína

Vendég

//Egyszerűen imádtam, muszáj, hogy legyen még folytatása, már érdekelnek a tekercsek. Razz

Köszönjük mesélő bácsi! //

Vendég

*A fordulaton egészen meglepődik, s egy kicsit gondolkodik, hogy miért is történhetett, hogy íly véget ért az ellen, de inkább hagyja későbbre a fejtörést, s tereli a fiatalokat a tércsapda felé, közben ő a z oltár maradványaihoz oson, s magához veszi a tekercset, egy gyors pillantást vet rá, majd összetekeri, elrejti pulóvere alá egy bőr övtokba, majd ő is követi a fiatalokat a csapdába, s utazik haza. Itt az ideje egy kiadós pihenésnek, még ha Theodor nem is az a fajta nagy kényelmes. Ahogy a tércsapdába lép, még megragadja a kardot, s úgy távozik*

//Köszönöm a játékot, nagyon tetszett, fordulatos volt, és izgi:D//

Vendég

* Egyébként meg érdeklődve figyeli a "felnőttek" vitáját, akik erejük próbálgatását csakis olyan gyerekesen teszik, mint a náluk fiatalabbak. Csak sokkal veszélyesebb eszközökkel. Bár Nikol nem ismeri annyira a két felet, sem a múltkori harcuk körülményeit, úgyhogy nincs joga ítélkezni felettük. * ~ Tárgycsapda.. * Fut át az agyán hirtelen, ahogy az oltár megmozdul. Már a mozdulat elején látja, hogy Latanor mire készül. De azzal nincs tisztában, hogy mekkora erejű kardot tart a kezében a férfi. Ám jobbnak látja arrébb araszolni. Jól teszi. A varázslat megsemmisül, s a kislány álmélkodva, szinte megbabonázva nézi Latanor halálát. Nemes tettet vitt véghez a kard, úgy tűnik csak a saját gazdájának engedelmeskedik.
Mikor a kard tőle nem messze hull a földre, akaratlanul is föléguggol. Nem ő a hivatalos tulajdonosa, és nem szeretné úgy végezni, mint Latanor. Egy lebegtető bűbáj segítségével Theodor felé irányítja. Még mindig a kardjára támaszkodik, de igyekszik büszkén felegyenesedni. Igenis büszke, hogy túlélte, ez mindenkinek nagy előrelépés az életében. De bármily furcsa is, Nikolnak a legnagyobb. Talán nemsokára a segítséget is könnyebben viseli, és nem fogja tőle gyengének érezni magát. A sebe valószínűleg be fog gyógyulni, pár hét, és újra edzhet. De talán még korábban is nekiáll, úgysem fogja kibírni. Jellemző, hogy már ezen jár az esze. * ~ De aki nagy harcos akar lenni...Nem szabad ismernie azokat a szavakat, mint a fájdalom, a gyengeség, és a félelem. Nekem még van veszítenivalóm. Az igazi harcosoknak nincs. * Kissé ünnepiesen vélekedik magában jövőjéről, amiben több hibát is láthat az, aki már végigjárta útját, és elérkezett céljához, de a kis Nikolina még csak most kezdi.
Érdekesen megmosolyogja a tekercseket szorongató szakvezetőjét, majd ugyanazon a módon igyekszik visszajutni, ahogyan ide is jött. Remélhetőleg Raya- takaró nélkül. *

Tárgy: Re: Kína Hétf. Dec. 29, 2008 8:25 pm

//Gratulálok derisek! Vége a mesének! Remélem tetszett!
A visszatérés gondolom már egyedül is megy! Ide még írjatok egyet!//

Tárgy: Re: Kína Hétf. Dec. 29, 2008 8:25 pm

*Latanor eszelős őrültként tekint a diákokra és úgy tesz, mintha ő lenne a mágia ura. Igen ijesztő látvány, de egy ilyen karddal a birtokában nem meglepő, hogy félelmetes lehet, hisz nagy mágusról van szó.
És megindul Theodor hatalams erejű varázslata az oltár felé. Szinte megfogható az a mágikus energia, amit a nagyerejű harcos szabadjára enged. A varázslata eléri az oltárt, mire az felfénylik. Latanor odapillant, de már késő, ugyanis a tárgymágia ismét megmutatja az igaz arcát és varázsával vonzza magához a férfit. Azonban annak nagy mentsvára a kard, amelyet hozzáérint az oltárhoz. Azon a mágia csillaponi kezd. A kard nem csak lelkeket, de a mágiát is képes magábaszívni. Pontosabban bizonyos helyeken képes magábaszívni. Úgy tűnik ez a hely spirituális energia. A kivetett varázslat megsemmisülni látszik. Ha Latanor lecsap a Lélek kardjával, biztos a halál.
Azonban új fordulatot vesz a történet. A kard hirtelen az égnek emelkedik és Latanor ijedt arcának tükrében lefordul és a férfi szíváét veszi célba. Lassan belefúródik Latanor életadó szervébe és közben a férfin barázdák jellenek emg. Lassan kiszívja a lelkét és végül egy lyukkal a melkasán hullik a földre Latanor, a kard pedig arrébröppen és a diákok előtt esik le. Latanor élettelen teste az oltár előtt jó példa arra, hogy a bestiameseterk mágiája mennyire határtalan.
a kardot a bestiameseterk készítették, csak nekik engedelmeskedik. Egy olyan ember, mint Latanor nem volt képes irányítani. A kard immáron a deridion szaké és tehodor Aurel Ruseté, a világ egyik legnagyobb bestiamesteréé.

A diákok fellélegezhetnek, hisz a kard alatt egy tércsapda jelenik meg, mely visszaviszi őket a deridion Fegyvercsarnokába.
Demielőtt visszaindulnak, észrevehetik, hogy az oltár, emlyről lekerült Theodor varázslata megrepedezik, majd összeomlik és alatta egy ősi tekercset pillanathatnak meg. Theodor odalép, felemli óvatosan a tekercset és magához veszi. Ezután visszatérhetnek a Nezabarba a Lélek kardjával és egy titokzatos tekerccsel, amit Theodor akár ismerhet is. De ez egy új történt kezdete.*

Tárgy: Re: Kína Hétf. Dec. 29, 2008 8:20 pm

*Teodor figyelmesen bámulja ahogy összeillik a két rész, majd észreveszi hogy megjelenik aki a mélyből is beszélt gondolja az hisz a hangja hasonlít rá. Látja hogy Theodor ismeri az alakot és leáll vele traccsolni. Tudja hogy ebből nem teadélután lesz hanem kemény harc de valószínű hogy a többiek is így gondolják.*

Vendég

*Mikor kezéből kiszakad a fegyver darabja, egy pillanatra megijed, de várható volt, hisz eddig is elég erősen vonzódott egymáshoz a két darab. Hideg, mozdulatlan pókerarccal figyeli, ahogy a kard összeillik, s egybeforr, meleget árasztva magából. Theodor hideg tekintetét még ez sem olvasztja fel, s nincs is miért, hisz legrégibb ellensége jelenik meg.* Lataron?! Hát túlélted a legutóbbi összecsapásunkat? Még is, hogy kerülsz ide? *Eközben pálcáját már elővette, de egyenlőre igyekszik szóval tartani ellenfelét, nem esik neki egyből, talán valami hasznos információt ki tud belőle szedni* Azzal a karddal bánni is tudni kellen, s ha jól emlékszem, te nem vagy épp mester vívó, legalább is legutóbb nem jeleskedtél *Míg szóval tartja ellenfelét, alaposan szemügyre veszi a terepet. Látja, hogy ellenfele igen közel áll az oltárhoz, s bár ha rá varázsolna, hamar háríthatná az átkor, de arra nem számít, hogy a célpont az oltár. Gyors, halk mormolással, s egy két pálcamozdulat után az oltár életre kel. Ez a tárgycsapda,ami akármiből csapdát csinál, s remélhetőleg működni is fog, s elnyeli az ellenfelet. De az is lehet, hogy az oltárt már el sem éri a varázslat. Mindenesetre próbának megfelel*

Vendég

* A szentélyben lévő csillogás ugyanolyan hatással van a kis Nikolra, mint a fegyvertárban. Mintha transzba esne, de csak pislogás nélkül bámulja a kard másik felét. Kezét vágyakozóan emeli fel, lassan, ami hirtelen hanyatlik vissza a kardot markoló mancs mellé. Az összeillesztett kard felé lép. Már egész közel van, amikor valaki hirtelen beront. Felismeri a hangot, és dühösen fordul az ajtó felé. Kardja felemelve, de a mágus még így is könnyűszerrel kulcsolja rá vékony ujjait a kardra. Tűz lobban a lányka szemeiben. Megdolgoztak érte, az övék. Remegni kezd az indulattól, de csak csendesen nézi, egy pillanatra sem veszi le róla a szemét. Olyan, mint egy kitörni készülő vulkán, mint egy robbanni készülő bomba. Megfeszített inai szinte elpattannak. Akár egy vad, ugrásra kész izmai. *

Vendég

*Deyan ballag szépen a többiek mögött. Mikor Theo mérgesen hátrakiált, hogy siessenek már, tudja, hogy ez most elsősorban neki szól, úgyhogy gyorsabbra veszi a lépteit, de már lassan az egésztől elegy a kedve. Nem elég, hogy nincs hasznára a csapatnak, de még hátráltatja is őket. Most először kezd haza, mármint a kastélyba vissza kívánkozni, de ezt még szavakkal nem adja tudtára a többieknek. Mikor aztán előkerül az ellenség, inába száll a még megmaradt bátorsága is, és teljesen leblokkol. Most még elbújni sem igazán tud, valószínűleg az ellenség könnyedén észrevenné.*~Nem akarok meghalni! Nem, nem, nem!~*gondolja, de közben igyekszik lelkileg felkészíteni magát, hogy talán elérkeztek az utolsó pillanatok az életéből.*

Tárgy: Re: Kína Hétf. Dec. 29, 2008 7:58 pm

*Minden diák siekresen beér a kőépületbe a lépcsőn lefelé. Ez az út nem a természet alkotása, valaki járt már itt. A diákok és theodor egy szentélybe jutnak, melynek közepén egy kőoltár áll. Azon kéken ragyog a penge másik fele. A szakvezető láthatja, hogy idebent már nincs csapda. Csupán a penge. Kezéből hirtelen kicsusszan a kard másik fele és csodálatos látvány tárul eléjük. A két fél felemelekdik, köröznek egymás körül és hirtelen összeforrnak. Közben meleg szél fut végig a szetélyben.
ezután az immáron eggyévált kard visszaereszkedik az oltárra. Sikerült hát összeilleszteni.
Azonban a következő pillanatba betőr Theodor régi ellensége. Az ellenség, aki a szakadéknál is ott volt. Akinek a harcosai igyekezték megállítani a csoportot. Aki a csapdákat készítette. Aki végig követte őket és a nyugtalanságot keltette a diákok szívében.*
-Boldond vagy Ruset. Mindig is az voltál. A nagy harcos, a nagy mágus. Összeillesztetted nekem a kardot és most itt állok mellette. *Mondja, majd megragadja a Lélek kardját. Úgy tűnik szorult helyzet állt elő. Talán az utolsó.*

Tárgy: Re: Kína Hétf. Dec. 29, 2008 7:57 pm

*Ramona is elindul lefelé, s az ő szemei is "kissé" tágra nyílnak. Jól figyel minden egyes mozdulatra, ha történne is valami. Nincs valami világos, de inkább ez az út, mint a sokkal veszélyesebb. Már-már csak arra tud gondolni, hogy legyenek otthon.*

Vendég

*Raya nem is tétovázik sokat, az árnyak mögött lohol, s figyeli a csapdák felfedését, remélhetőleg nincs erősebb csapda, ami kifogna az árnyakon, ha még is, akkor elég rosszul jár szegény. Így inkább a láncot még maga előtt lóbálgatja, hátha megelőzi vesztét, de a lánc akadályozásával is elég gyorsan halad. Kicsit rosszul esik neki Theodor leszúrása, miszerint még fel sem nőttek a feladathoz, pedig ő aztán igazán igyekszik. De hát nem mester, ez tény*

Vendég

* Magánakció kilőve, nem is lett volna szerencsés egyedül nekivágni a lépcső ingoványának. Nem tartja jó ötletnek, hogy ő menjen előre, nem tudná kivédeni az esetleges csapdákat, de ahogy végignéz a tanácstalan mögötte állókon, gyorsan elveti az ötletet is, hogy maga elé engedje bármelyiküket. A kardjára támaszkodik, még mindig, de azért igyekszik egy ép ember sebességével haladni.
Nem kissé megerőltető, de van annyira makacs, hogy ne lassítson. Persze tágra nyílt szemekkel pásztázza az eléterülő látványt, hátha... De ekkor a szakvezető érkezik meg elé, és árnyakkal méri fel a terepet. Dühösen pillant a hátára. Még hogy siessenek? Köszöni szépen, siet ő eléggé. *

Vendég

Theodor már megy is, hogy az újonnan felfedezett utat ellenőrizze. Pálcáját megint elő kell hogy vegye, s most, mivel már nincs türelme a diákokhoz, néhány árnyat idéz meg, amik végigmennek az ösvényen, s bár nem indítják be a csapdákat, de a csapdák mint valami animáció, mintha az árnyékaik mozognának, így felfedve a csapdák helyét, így talán a diákok majd ki tudják kerülgetni őket* Gyerünk gyerünk, nincs időnk itt bénáskodni. Ideje lenne már felnőni a feladathoz

Tárgy: Re: Kína Hétf. Dec. 29, 2008 7:48 pm

//Teodor userja sajnálja hogy nem vette észre a dógokat csak egy kisé lemaradt bocsesz még egyszer!//

*Teodor észreveszi, hogy Ramóna eltűnt mellőle és, hogy Nikolina mellet áll ahol előttük van egy útféleség... Odamegy hozzájuk majd megszólal.*-Szerintetek erre kéne menni? Talán jobb lenne biztonságosabbnak tűnik, bár néha a látszat csal. *Mondja és közben a két lányra néz.*

Tárgy: Re: Kína Hétf. Dec. 29, 2008 7:45 pm

*Nikolina úgy tűnik nem is olyann kis szerencsétlen. Jó utat talált, de ne higyge, hogy nincs tele csapdával, de atlán biztonságosabb.*

Vendég

*Deyan lehorgasztott fejjel hallgatja mesterének haragját.*
-Bocsánat.
*csak ennyit mond halkan, és szégyenkezve követi a többieket.*

Tárgy: Re: Kína Hétf. Dec. 29, 2008 7:37 pm

*Ramona megszeppen Deyan csapdába esése pillanatában, s úgy dönt, inkább utat keres, amivel egy másik bejárathoz vezeti őket. De már késő, Nikol talált valamit, s oda megy hozzá.* - Erre kell mennünk? *kérdezi óvatosan, inkább nyugodtan.*

Vendég

* Úgy látszik mindenki a csapdákkal teletűzdelt úton szeretne eljutni oda, ahová tartanak. Erre jó példa Deyan, aki egy rács mögé szorul. Nikol biztos benne, hogy ebben nem csak mugli trükkök vannak, hanem mágia is, tehát érdeklődve figyeli mesterét hogyan szabadítja ki. Kár, hogy elég messze van tőlük, így nem nagyon látja ténykedését. Kár, de talán lesz még alkalma rá. Vágyakozva pillant le a barátságos lépcsőkön, nem úgy tűnik, mintha az is telelenne mindenféle útonálló varázslattal, vagy csapdával.
A válla felett hátrapillant. *

Vendég

*Hiába a jó észlelőkészség, ő bizony beleesik egy csapdába.*
-Ááááá, segítsééég! *kiált egy hatalmasat, reméli, hallják a többiek. Ha mégsem, akkor... de inkább nem gondol bele, akkor mi van, valaki majd csak figyelmezteti Theot, hogy hiányzik.*

//bocsi. Tudom, hogy nem, de csak azt írtam, hogy megy vele. Az baj? Miért ne mehetne velük? Na mindegy, többször nem írom oda. Még egyszer bocsánat.//

Vendég

*Theodor így sajnos kénytelen egy kis időt eltölteni azzal, hogy kiszabadítsa Deyant, de hát nem hagyhatja itt, még is csak követi őket valami vagy valaki, és a csapda őt nem védi, csak fogva tartja, így hát igyekszik minél előbb kiszabadítani a srácot, de közben pillantásai igen szúrósak, szinte mintha nyársakkal akarná megkínozni a fiút* Több figyelmet, egy Deridionos nem rohanhat csak úgy ész nélkül az ismeretlenbe

Tárgy: Re: Kína Hétf. Dec. 29, 2008 7:29 pm

*Teodor megfogja Ramóna kezét és a sor végén mennek.* Majd mi leszünk hátul és figyelünk! *Mondja Teodor és úgy is tesz nyitott szemekkel bámészkodik gyakran hátra és fülel minden neszre. Észreveszi hogy egyszer csak negálnak és előre is pillant majd látja hogy hogy a kőépület kapuja tárva, nyitva és hogy Deyan pont akkor sétál be és a csapda áldozata lett.*

Tárgy: Re: Kína Hétf. Dec. 29, 2008 7:26 pm

*Deyan meggiondolatlanul bele is sétált a mágikus ketrec csapdájába és annak foglya is lett. Ez jó példa lehet a többieknek.*

//Deyan: aravist nem te irányítod, így nem is játszhatod ki, hogy ő mit csinál!!!/

Vendég

Úgy néz ki, kerülnünk kell *Arcán most mintha több lenne a gondterhelt ránc, mint máskor* Az épület tele van csapdákkal, s félek, nincs időnk minden átevickélni, más utat kell hogy keressünk. Nézzen mindenki alaposan körül, hátha találtok valami más ösvényt, vagy bejáratot *Theo újra a diákokra hagyja a kutatást, hisz ezt is meg kell tanulniuk. Talán az őrző, aki elrohant, hagyott valami nyomot, talán elárulja a bejáratot*

Vendég

* A kis harcos a legvégére marad. Muszáj megpihennie, ki tudja mi vár rá ebben az épületben, nem árt, ha előtte szabályozza kapkodós légzését, és az oldalát is megvizsgálja. Sajnos ez jócskán megnehezíti minden további cselekedetét, és épp ezért elég dühös is, de egyelőre a szemét eltakarja néha-néha egy vércsepp. A ruhájának ujjával törli meg a sebet, igaz, fájdalmas az érintkezés a ruhadarabbal, de nem tud mit csinálni.
A többiek már jól elöl vannak, de ő még mindig támaszkodik. A kardját kicsit oldalra teszi, úgy kényelmesebb. Ahogy ráhelyezi testsúlyát, a fal megnyílik, és egy lépcső vezet lefelé. Elgondolkodva figyeli. * - Itt van egy másik út is. * Jegyzi meg csak úgy mellékesen, és a kis csapatra pillant. *