Madárház

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

First topic message reminder :

Egy elég érdekes kis épület a birtokon, már amikor közeledsz felé, hangos madárcsicsergést, néha-néha éneket, csivitelést hallasz. Ez egy kisebb épületből érkezik, aminek rendszeres lakói madarak. Megtalálhatóak itt minden fajtából a madarak, bagolytól kezdve a vörös vércséig. Főleg télvíz idején szoktak itt megszaporodni, de általában a nap bármely részében előfordulnak, bár hogy miért, azt nem tudja senki - talán mert itt mindig találnak valami élelmet. Ez a hely rendkívül jó kikapcsolódásra, vagy akár csak ha valaki szereti a természet szülötteit, annak megcsodálására. Ki tudja, lehet, még barátra is lelhet itt.

Tárgy: Re: Madárház Kedd Feb. 19, 2013 5:02 pm

*Összerezzen, amikor hirtelen valaki emberi hangon szól hozzá, és erősen megkapaszkodik a gerendában. Kis híján lelöki a lámpást is, de szépen megigazítja, és csak utána pislog le, hogy mégis ki érkezett - na nem mintha sok embert ismerne már itt.* - Szia! Szerintem sem értenek, de attól próbálkozni még lehet. Pedig tök jó lenne ha értenének, csak van rá valami bűbáj vagy ilyesmi, nem? *Félresöpri a haját a szeméből - az övé nem olyan rendezetlen, mint a másiké, egyenes szálú, de elég hosszú így szintén útban tud lenni.* - Denevért játszol? *Céloz a fejjel lefelé lógásra, majd felsóhajt, mikor látja, hogy a madárkája továbbállt, ráadásul nem is látja hirtelen, hogy hova. Kicsit lebiggyeszti az ajkait, majd a ceruzákat visszateszi a kis bőrerszénybe amit magával hozott, a füzetet becsukja, és a kettőt együtt ledobja a földre, aztán a lámpással együtt óvatosan elkezd leereszkedni.* - Nem levelet akarok küldeni, rajzolni próbáltam. Csak már elég sötét van itt. *Válaszol mikor lekászálódott, és addigra már a másik sem fejjel lefelé lóg.* - Lotte. És te mit csinálsz kint ilyenkor?

Tárgy: Re: Madárház Kedd Feb. 19, 2013 4:55 pm

- Nem hiszem, hogy értenek a madarak téged. *Csendül egy hang a madárházon kívülről, és ha az ajtó felé fordul, akkor megláthat egy vörös loboncos hajzuhatagot ahogy lehull az ajtó felső részéről. Legalábbis gyakran ez az első, ami az emberek szemét megragadja. Azon kívül megjelenik még egy fej is, szeplős arc, zöld szemek, és igen, fejjel lefelé lóg.* - Minek akarod egyáltalán látni őket? Levélküldéshez nem kell látni. Bár azok inkább a toronyban vannak, nem? Azt hallottam. *Mondja, majd kezd egyre kényelmetlenebb lenni ez a fejjel lefelé lógás, ezért fordul, és macskaügyességgel lehuppan a földre. Nem akrobata, de látszik, hogy rendszeresen csinált ilyet, rengeteget. Végül immáron a földön állva kisepri a göndör, rakoncátlan hajtincseit az arcából, már amennyire tudja. Kabátot visel, sima, barna nadrágot és edzőcipőt, nem vitte túlzásba, viszont a hátán ott van az íja, és a nyílvesszői is.* - A nevem meg Melinda. Amúgy. *Mutatkozik be azért.*

Tárgy: Re: Madárház Kedd Feb. 19, 2013 4:36 pm

- Maradj már nyugton, léééégyszi... így is annyira sötétedik, már alig látlak! Na... gyere vissza szépen. *Halvány fény szűrődik ki a madárházból, ugyanis valaki van bent... és ez a bizonyos valaki éppenséggel egy olajlámpással világít, olyan igazi régi, hagyományossal - legalábbis kinézetre biztosan. Az "áldozat", pontosabban a madár egy szép, kékes színű példány, és a szőkeség láthatóan azon van, hogy lerajzolja. Valóban kevés a fény ilyenkor már, ezért volt szükség a lámpásra, így viszont állandóan arrébb rakja, hogy lásson is, na meg a madár is mozog... szóval eléggé macerás a dolog, de láthatóan mégis remekül elvan. A lábait felhúzva ül az egyik gerendán, fent, így még arra is vigyáznia kell, hogy ne zuhanjon le a tető alól. Halványrózsaszín kabátban van, amiből ki tudja, mennyire fognak majd kijönni a foltok, tekintve hogy a madárház nem épp a patyolattisztaságáról híres... de láthatóan eléggé bele van merülve a rajzba, nem törődik ilyen kérdésekkel.*

Tárgy: Re: Madárház Hétf. Feb. 11, 2013 5:40 pm

*Ha haragszik, akkor nincs mit tenni, mint tovább próbálkozni egy értelmes, többé-kevésbé felnőtti beszélgetés mederben tartására. Logan viselkedése sem tükrözi nem emberi korát, de a durci-korszakából már kinőtt. Mosolyog a szúrós szemű, elzárkózó lánykára.*
- Ahogy tetszik. *hagyja rá. Amíg szóba áll vele nem igazán zavartatja magát*
- Szép neved van. *jegyzi meg mosolyogva, majd jót mosolyog a továbbii hisztin. Feláll és nevetve kérdez vissza.* - Valami disznó? Csak kerüljön a kezem közé.
*Azzal lehajol, kioldja bakancsát és cipőjét lerúgva a talajra lép. Rövid bütykölés után természetmágia segítségével apró vörösbegyet idéz.*
- Gyere ide. Ő lesz a gazdád, fogadj szót neki. *magyarázza a madárkának a lányra mutatva.* - Remélem most már be tudod fejezni. Sajnálom. *mondja, miközben a madár a francoska térdére száll és ott fejét forgatva várja az utasításokat.*
- Amúgy én is jól vagyok. *ül vissza elégedetten.*

//vörösbegyes fagylalt Razz

//

Tárgy: Re: Madárház Hétf. Feb. 11, 2013 5:15 pm

*Dehogynem, igenis haragszik. Egyrészt, mert amúgy sincs jobb dolga, másrészt pedig mert élből minden pasira haragszik. Szóval igen, bármilyen megfontoltnak és önállónak igyekszik is mutatni magát, az indítékai egy ötéves gyerek szintjén vannak - nem mintha ez különösebben zavarná. Keresztbe teszi hát a lábát és a karját, és még mindig szúrós szemmel néz a magas idegenre - szemmel láthatóan nem hatja meg az áthatóan mogyorószínű tekintet.*
- De igen, haragszom. *Mondja, és komolyan is gondolja - vagy csak úgy tesz?* Most itt állok egy félkész, fejetlen madárral, és be sem tudom fejezni. *Lengeti meg a másik orra előtt a papírlapot. Egyáltalán nem lesz könnyű dolga, ha át akarja törni Melusine előítéletekből és mélyen gyökerező gyűlöletből épített falát. Egy kedves mosolynál mindenesetre határozottan több kell hozzá.*
- Melusine. *Biccent kimérten, és viszonozza a bemutatkozást.* Semmi különös, köszönöm kérdésed. Valami disznó elriasztotta a madarat, amit rajzoltam. *Nem, határozottan nem akar leszállni a témáról, addig egészen biztosan nem, amíg nem talál mást, amivel szívhatja Logan vérét - persze szigorúan átvitt értelemben.*

Tárgy: Re: Madárház Hétf. Feb. 11, 2013 4:52 pm

*Hosszú laza lépteivel alig csap zajt, mégis elijeszti a modellül szolgáló vörösbegyet. Ezért a lány a megérdemelt mérges pillantással illeti.*
- Ne haragudj. *néz a madár után és már elintézettnek is veszi az ügyet. A zavarást és a madárriogatást is. Talán kissé túl magabiztos, de a tények és statisztikák az ő oldalán állnak. Egy ilyen áthatóan mogyorószín tekintetű szárnyas srácra kevesen tudnak haragudni. A lány viselkedése kissé hűvös, de volt már dolga nehezebb esettel is. Bár kérdéses, hogy melyik rosszabb, egy lány akinek nincsenek érzelmei, vagy aki ilyen jeges tekintettel méregeti.*
- Ha nincs már dolgod, akkor jó. Logan vagyok. Mi a helyzet? *kezdi el a beszélgetést nagyon kedvesen. Tényleg nem vesz tudomást a hűvös fogadtatásról, eltökélt célja felolvasztani a márványlányt.*

Tárgy: Re: Madárház Hétf. Feb. 11, 2013 4:36 pm

*Teljesen belemerül a rajzolásba, és sikerül egy egészen tűrhető rajzot alkotnia a madárkáról - aki persze, mintha direkt bosszantani akarná a lányt, egy percig sem marad nyugton. Pontosabban sikerülne, ha a vörösbegy - és Melusine - hirtelen nem hallana lépéseket, és nem szállna el mindörökre - nem, nem Melusine. A francoskalány bosszankodva néz fel a papírjából - amin jelenleg egy fej nélküli madár szépen kidolgozott rajza látható - egyenesen egy magas illető arcába, aki hamarosan helyet is foglal mellette.*
- Szia. Igen. *Válaszol tömören a kérdésre. Egyáltalán nincs rossz napja, de az ismeretlen allidonos egyrészt férfi, másrészt pedig egy aljas madárriogató, és ez a két ok már bőven elég ahhoz, hogy ferde szemmel nézzen rá. Nagyon szívesen visszamerülne a rajzolásba, de mivel modell nélkül ezt nem tudja megoldani, folytatja az igencsak barátságtalannak induló csevelyt.*
- De mivel gonosz módon elriasztottad a madaramat, nincs más dolgom, így akár beszélgethetünk is. *Néz a srácra, és a szemei most leginkább egy befagyott tengerre emlékeztetnek, ennek ellenére magában már most remekül szórakozik.*

Tárgy: Re: Madárház Hétf. Feb. 11, 2013 4:22 pm

*Logan a könyvtárban ücsörögve unta a fejét egész délután. Nem tudott szabadulni a friss, csípős levegő hívogatásától. Így hamarosan elindult a birtok felé és amint a szabad ég alá ért szárnyai szinte maguktól csapódtak ki. Néhány gyors kör után a madárház felé vette az irányt. Ott még nem járt, pedig ebben a hidegben biztos tele van kedves, apró madárkákkal. Kicsit körbejár és egy belsirionos lányon kívül senkivel nem találkozik. Egy rövid ideig elnézi a heves verebek csatáját egy fél zsemle felett, majd leül a lány mellé a padra.* - Szia. Zavarlak? *kérdezi, bár nem gondolja, hogy bárit is zavarna a jelenlétével. Talán ha nagyon rossz napja van az illetőnek, vagy ha illetlenül viselkedik, nem mintha ez sűrűn előfordulna.*

Tárgy: Re: Madárház Hétf. Feb. 11, 2013 4:09 pm

*Még sosem járt a Madárházban, és úgy dönt, a mai délután pont megfelelő arra, hogy felfedezze a helyet. Nem rajong különösebben a madarakért, inkább csak a kíváncsisága hajtja: szeretné bejárni az egész birtokot, mielőtt továbbáll, bár azt, hogy ez mikor lesz, még ő sem tudja. gyors, táncos léptekkel érkezik meg a kis házikóhoz, és még dudorászik is magában, úgy tűnik, ma kimondottan jókedvűen ébredt. Odabent érdeklődve sétál körbe, és a sok madár láttán már-már valamelyik erdőben érzi magát, ám az időnként felbukkanó padok hamarosan lerombolják ezt az illúzióját. Mikor már kezdik idegesíteni a közvetlenül a feje fölött elszálló madarak, inkább leül az egyik padra, és a khakizöld, military stílusú kabátja - amit egy kék farmerhez és a megszokott varázscsizmájához visel - zsebéből egy nagy csomó összehajtogatott papírlapot vesz elő. Addig-addig kutakodik közöttük, amíg talál egy teljesen üreset, és egy, szintén a kabátzsebéből előásott ceruzacsonkkal firkálgatni kezd rá: azon igyekszik, hogy a vele szemközti fán ülő vörösbegyet viszonylag élethűen rajzolja le, de ez a feladat nehezebbnek bizonyul, mint gondolta.* ~Miért is kell a madaraknak ide-oda mozogniuk?~ *Bosszankodik magában, de nem adja fel a próbálkozást.*

Vendég

- Nem értem, miért utálod ennyire. Annyira kedves lány, nem is lehet utálni. Különben is családtag, legalább megpróbálhatnál jóban lenni vele, ezzel a falkaszellemet is rontjátok. *Csóválja a fejét. Arról persze nem tud, hogy mik Adam igazi érzései... jó barátok ugyan, de mivel Meldnek is Sasha tetszik, mégis érthető, hogy Adam nem osztotta meg vele ezt az információt.* - És mégis hol van Emma? *Kérdezi tovább, mikor Adam azt jelöli meg úticélnak, majd kicsit megnyalja a szája szélét.* - Az a forralt bor nem jönne rosszul. *Aztán nevet, mikor Adam elsőre elhiszi a dolgot, és hagyja, hogy megrángassa az ingujját.* - Persze, persze, a lépcsőn. *Hagyja rá, és aztán alighanem tényleg mennek Emmához.*

Tárgy: Re: Madárház Szomb. Nov. 24, 2012 10:25 am

*Olyan szívesen ellenkezne Meld-del, hogy nincsen igaza, végül aztán visszafogja magát.* De... ahogy gondolod. Túl jó vagy hozzá, meg sem érdemel. *Vonja meg a vállát, nem akarja kifejteni, hogy nem Sasha viselkedése a rossz, az egyszerűen csak bután kislányos, a saját érzései marcangolják belülről, mindent felfalni akaró éhes démonként. Félig tűzelementál, tele indulatokkal, ezen felül még vérfarkas is, borongós gondolatokkal, amelyek elemészteni készülnek. Harag, félelem, keserűség, ezek mind mind azok, amelyek átlökhetik egy határon, eddig azonban Peter, Emma és persze Meld itt tartották, kérdés, hogy meddig. Végre elindulnak kifelé, a merre kérdésre pedig végre elvigyorodik.* Emmához. Nem ártana neked is végre találkoznod vele, nekem most reggelre forralt bort főz, így mondta a drága. *Bólogat.* Persze, találkoztunk, örülök nagyon, hogy itt van, azt hiszem ő a jobbik felem, ha lehet így mondani. *A távozós dolognál megáll benne az ütő, kb akkor akasztaná fel magát, ha Meld elmenne, de aztán kiderül, hogy csak vicc.* Lelöklek a lépcsőn... *Rángatja meg a srác ruháját méltatlankodva, bár tudja, hogy akkor is összerakná a csontjait, a fenyegetés nem valós.*

Vendég

*Hevesen rázza a fejét Adam szavaira.* - Neem! Az olyan... tudom, hogy Jeremy tetszik neki, és mégis ráhajtok... nem, az úgy nem jó. Meg mostmár úgyis mindegy, rábeszélt, hogy beszéljek Jeremyvel, ha találkozunk, mindig várni fogja a választ. Most nem táncolhatok vissza, és mondhatom, hogy ja, nem beszéltem vele, de nekem igazából nagyon tetszik, és inkább válasszon engem. *Enyhén nyafogós is lesz a hangja, majd fintorog mikor Adam megjegyzi a szagot, és bólint.* - Igen, az én orromat is zavarja. A madarakat nézni jöttem ide, de borzalmas... tele van ürülékkel minden. Gyerünk inkább kifelé. *Ajánlja fel ő is. Feltápászkodik a földről, kilép a madárházból, bár még mennie kell valamennyit, mielőtt valóban fellélegezhet.* - Merre? *Pillant Adamre, aztán megvonja a vállát.* - Persze, hogy vele mennék. Tudod, kiskoromban mindig csak ő volt ott nekem, meg különben is, össze vagyunk kötve... *Válaszolja, majd vár egy kicsit, hatásszünet, aztán elvigyorodik és beleboxol Adam vállába.* - Csak vicceltem! Imádom Hamont, de... mégis, itt többen vannak akiket szeretek, a falka az otthonom, akkor is, ha ő is a testvérem. És Emma természetes, ő falkatag, mindig is család lesz. De nem, még nem találkoztam mióta itt vagyok. Akkor te igen?

Tárgy: Re: Madárház Szomb. Nov. 24, 2012 9:58 am

*Hát ebből látszik, hogy inkább a természetben szokott lenni, mintsem a tévé előtt, de azért néhány filmet látott már, mégis inkább könyveket szokott olvasni, már ha van egy kis szabadideje.* Ez elég drasztikus dolog lenne. Miért nem farkasolod meg magad, és hajtasz rá? Sokkal egyszerűbb dolog lenne. Amit most ő szeret, egy álomkép, egy illúzió, nem is ismeri igazán Jeremyt a barátságon túl. *Felhúzza picit az orrát.* Hát itt milyen ocsmány büdös van, te nem érzed? *Finom szaglása miatt már teljesen tele van az orra a madarak sokféle szagával, inkább ki kéne menni a vadonba, ott a sok növény, virág kitisztítaná azt, mert a legfontosabbb érzékszervéről beszélünk.* Te pedig hús-vér valóság vagy, aki mindig ott van neki, bármi is kell. Örömnél osztozhat veled, bánatban pedig vigasz vagy. Ezt neki is be kéne látnia. *Mondjuk ez rá is igaz lehetne, ha normálisan bánt volna Sashával, de most már úgyis mindegy mindez. A Hamonos dologra megértően bólogat.* Félreértesz. Akit te a testvérednek mondasz, az számunkra is az. Legalábbis nekem. Csak számolj vele, hogy neki megvan az élete, a barátai, és ahogyan sokáig nem voltatok együtt, nem kötödik hozzád annyira, nehogy te törj össze lelkileg, ha ismét továbbáll. Vagy akkor elmennél vele? *Kérdezi lélegzetvisszafojtva, és inkább mást hoz szóba.* Találoztál már Emmával? Ő is megjött, már nagyon hiányzott nekem. Végülis ő olyan, mint neked Hamon. Csak lányban. Amolyan testvérszerű, és nem bírta ki nélkülünk.

Vendég

- Igen, tudod a csokoládégyáros abból a filmből. *Magyarázza, mikor Adam rákérdez Willy Wonkára, bár ha nem ismeri a filmet, akkor így sem fogja tudni, de azért megpróbálta. Viszont úgy látszik, Adam mégis kapcsol, így nevet, és megrázza a fejét.* - Nem eszik embereket. A filmben mondta, hogy ebben a teremben minden ehető, még ő is, de az kannibalizmus, és a legtöbb társadalomban nem fogadják el. És nem, nem hiszem hogy csokis csecsemők lettek volna... fúj. *Megrázza a fejét, aztán a Sashás dologra csak elhúzza a száját. Tudja, hogy Adamnek igaza van, de mégis...* - Még abban bízom, hogy egy kicsit összetörik, ha Jeremy visszautasítja, és utána majd észrevesz engem is. De mégis... az az összetörés... akkor is, ha szükséges és elkerülhetetlen... egyáltalán nem könnyű, pláne, ha tulajdonképpen nekem kell csinálni. *Megvonja a vállát, aztán Adamre pillant.* - Persze, tudom. Ti mindig is a családom lesztek, a falka. Viszont Hamon is az, a testvérem, akkor is ha nem falkatag. Sajnálom, ha ezt nektek nehéz lesz elfogadni, de ő nekem ugyanúgy családtag.

Tárgy: Re: Madárház Szomb. Nov. 24, 2012 9:18 am

Willy Wonka? *Kérdez vissza, miközben a madárházból nézelődve felfedezi az udvaron a két lányt, Sashát, és Emmát. Legszívesebben fejbedobná szerelmét egy nagy adag bagolyszarral. Ilyen érzés hát imádni, és utálni valakit egyszerre.* Ő nem csokimániás volt? Embereket nem evett. Vagy csokis csecsemők volt a terítéken? *Kérdezi komolykodó mosollyal, nem rémlik neki túlzottan a film, és hát egy vérfarkas már csak ilyen, morbid a humora, legalábbis Adam esetében. Aztán visszafordul Meld felé, és megveregeti annak vállát.* Nem is tudom, hogy bíztassalak, vagy beszéljelek róla. Sajnálom, hogy Sasha ennyire vak, hogy nem veszi észre, hogy Jeremyt nem érdekli, de bezzeg téged igen. Az a véleményem, hogy akkor leszel neki igazán fontos, hogy ha a sok reménytelen kör után találsz valakit, aki viszont téged kedvel, és a drága kis farkaslánynak hiányozni fog a léted, a dongásod körülötte. Ez már csak így megy. *A Hamonos dolgon nem mosolyog, ez nagyon is komoly dolog.* Figyelj csak testvér. Itt mindannyiunk sorsa igen sötét volt egykor, és bár tudom, hogy ez a Hamon-srác nagyon jó fej, olyan, mintha ikrek lennétek, de tudd azért, hogy ha bármi van, a családod mi vagyunk, és feltétel nélkül elfogadunk.

Vendég

*Automatikusan visszaboxol, Adam vállába. Valóban, mindketten keményebbek az átlagembernél, bár Meld szinte az egyik legfiatalabb farkas a falkában, hiszen... Jeremy már kölyökkorától az, és a két lány is elég régóta. Csak Adammel járnak hasonló cipőben, talán nem is csoda, hogy ilyen jó barátok lettek.* - Dehogy esszük, fúj! Az kannibalizmus lenne, és az, tudod, a legtöbb társadalomban nem számít valami szép dolognak. Willy Wonka is megmondta, csak nem pont így, de már nem emlékszem, hogyan. *Megrántja a vállát. Adam pedig alighanem jobban jár, ha nem nagyon hangoztatja, hogy irigyli Meld életét, bár nm haragudna meg érte nagyon, de azért a családnál töltött ideje miatt eléggé megrándulna az ilyenek hatására. Elég rossz volt, mikor Hamon gyanútlanul belekérdezett. Aztán bólogat a fertős szavakra, végülis az igaz, hogy Peter mindkettőjüket megmentette.* - Persze, a hétvégén. Gaze... ja, hogy Sasha? *Vág egy csalódott fintort, és felsóhajt.* - Ne is kérdezd. Fülig bele van esve Jeremybe, és most... nekem kell megkérdeznem Jeremyt, mit érez iránta. Ami egyszerűen nem tud jól elsülni, érted? Ha Jeremy szereti, akkor azért nem, de ha meg nem, akkor mégis hogy mondom meg Sashának? Össze fog törni.

Tárgy: Re: Madárház Szer. Nov. 21, 2012 4:44 pm

*Egyátalán nem veszi fel a piszkálást, olyanok ők mint két kölyökkutya. Vagy kölyökfarkas, ott tépik egymást játékosan, ahol csak tudják. Bele is bokszol picit a másik vállába, másnak minden bizonnyal leszakadna, de Meld keményebb legény.* Jól van na, csak meg ne egyétek egymást. *Vág vissza nevetve, de valójában egyátalán nem féltékeny a dologra, ő is testvérként tekint a fiúra, ezért sem sajnálja tőle például Sashát sem. Bár sajnálja, hogy neki nem volt ennyire kalandos élete, viszont úgy tűnik, még ezzel sem tudta barátja kiharcolni a mindenkivel kedves farkaslány szerelmét. A sors iróniája?* Hát ahonnan eljöttünk legutóbb. Én mindent otthonnak tartok, ahol veletek lehetek. Ha Peter nem húz ki a fertőből, akkor minimum valami börtönben rohadok meg, jobb esetben, de az is meglehet, hogy máglyán gyújtottak volna fel a biztonság kedvéért. *A kérdésre felderül az arca, és a levegőbe csap, amire a madarak rikácsolva rebbennek fel.* Mikor? Mondjuk a hétvégén? Jut eszembe, a gazellával sikerült beszélned? Drukkolok nektek. *Ez végülis igaz, ha már neki nem sikerül, Meld érdemeit nem akarja elsajnálni.*

Vendég

*Kitartóan szenved a madárpiszokkal, és ráadásul a kis tollak állandóan belerepülnek az orrába, tekintve, hogy térdelve közlekedik ott, ahol már feltakarított. Viszont mielőtt elvágódhatna háttal a földön, megérzi Adam illatát. A levegőbe szimatol, hogy vajon biztos ő-e, majd feltápászkodik a földről, és kicsit leporolja magát mielőtt a fiú megérkezik.* - Végre mi? *Pislog először, majd a szemeit forgatja, és legyint.* - Jaj, ugyanmár! Nem kerüllek. És valljuk be, Hamont jóval régebben láttam, mint téged. *Direkt piszkálja a fiút, mintha valóban második helyre szorult volna, bár az való igaz, hogy Hamonnel régebben találkozott, és elég sok időt töltött a házában Nellondban. Aztán ő maga is lehuppan, helyet csinál Adamnek a már letakarított helyen, és tovább vigyorog.* - Melyik otthon a sok közül? *Kérdezi, hiszen elég sokat utazott a falka, majd megvonja a vállát.* - De persze hogy fogunk! Igazi bandázás, Jeremyvel meg a lányokkal. A sulis bagázs. Elmegyünk felfedezni Nellondot. Mikor? *Azt nem említi meg, hogy el kellene csípnie valamikor Jeremyt kettesben... erősen tart attól a beszélgetéstől.*

Tárgy: Re: Madárház Szer. Nov. 21, 2012 4:11 pm

*Érzékeny orra erre vezeti, lassan már mindenkivel beszélt, amióta itt van, kivéve a lényeggel, cimborájával, Melddel nem. Miután elsírta bánatát Emmának, egészen visszajött az életkedve, végülis nem lesz annyira nehéz elkerülnie Sashát, csak szervezés kérdése.* Navégre. *Lép be a madárház ajtaján, és bár imád a természetben lenni, a madárkaki szagot szívesen mellőzné az életéből.* Már azt hittem, szándékosan kerülsz, amióta itt vagyunk, vagy másodhelyre szorultam vissza a Hamon-srác után? *Kérdezi vigyorogva Meldet, és lehuppan mellé valahova, felhúzva a térdeit.* Valamikor fogunk együtt bandázni? Olyan jókat mászkáltunk még "otthon". *Nem mondja ki, de nem örülne hogy ha Sasha is ezeken részt venne, de úgyis fog jönni.*

Vendég

- Pfuj... hihetetlen... minek van itt ennyi madártoll... meg madárürülék... meg... *Méltatlankodva mászkál a madárházban, ugyanis egy helyet keres magának, ahol szépen lefeküdhet háttal a földre, és figyelheti a madarakat. Ez viszont a fent említett tényezők miatt nem éppen egy egyszerű feladat. Éppenséggel már talált magának egyszer egy egész remek helyet, viszont ahogy ott feküdt, az egyik madár úgy döntött, hogy pont az ő vállára akarja pottyantani a dolgát, ami ráadásul eléggé bántja az érzékeny orrát, de valamennyire már sikerült kitartó munkával lesikálnia. A folt viszont még mindig ott díszeleg halványan a kabátján. Végül felsóhajt, előkapja a pálcáját, és megkísérel eltüntetni legalább valamennyit a madárpiszokból, egy-két bűbájjal.*

Tárgy: Re: Madárház Csüt. Júl. 12, 2012 12:14 pm

*Isabella észreveszi a magányosan üldögélő leányzót a fűben. Ő maga iszonyatosan szereti a társaságot, így nem igazán tudja elviselni, hogyha valaki egyedül ücsörög. Így hát egy tizedmásodpercnyi gondolkozás után oda is sétál az ismeretlen leányzóhoz, köszönti őt, majd be is mutatkozik. Szerencsére nem egy tapló, bunkóval van dolga, hiszen a lány miután végigméri, mosolyogva köszönti őt, majd be is mutatkozik.*
- Helló Beth! *köszönti Bella a lányt immár a nevén. Bella kérdésre a leányzó egyszerűen válaszol, mire ő elmosolyodik.*
- Én is nagyon szeretem a természetet. A sok színe virág, a madarak éneke meg... Ilyesmi. *fejezi be kicsit sután a lány a mondatát és elneveti magát. Mivel Beth kedvesnek tűnik és ráadásul még egy kérdést is tesz fel, Bella úgy érzi, hogy nem fog megharagudni a lány, hogyha egyszerűen lecsüccsen mellé. Így hát egy határozott mozdulattal ül le, elhelyezkedve csülkeit, hiszen a miniszoknya nem túl kellemes viselet, hogyha az ember a fűben ül. De hát megesik az ilyesmi, még szerencse, hogy telitalpú cipőt húzott fel és nem sima magas sarkút. Beth kérdésére Bella elmosolyodik.*
- Mikor érkeztél és milyen szakon vagy? *tesz fel két igen egyszerű, és sablonos kérdést, de hát ez kell.*
- Amúgy a legjobb emberhez fordultál, ugyanis Diákmentor vagyok. Ha bármi problémád van, akkor szólj nyugodtan. Amúgy - bizonyára tudod - az iskolában 4 szak van: Az Allidon, a bárdmágusok, akik zenével, dallal és illúziókkal varázsolnak, az Eramirosok - ide tartozom én is - az elemeket manipulálják, vannak a Belsirionosok - ők a harcosok, általában fegyverrel harcolnak, illetve vannak a Naxeldiresek, akik a fekete mágiákba nyerhetnek bepillantást. Ők elég komor lelkek, de vannak jó fejek is közöttük. Vannak szakos mágiaágak, pl. a Hangmágia, az Elemi Harcművészet, a Relikviamágia, vagy éppen a Nekromágia. De vannak semleges tárgyak is, mint pl. a Természetmágia. *biccent mosolyogva a lány felé Bella, hiszen az előbb Beth éppen arról mesélt, hogy mennyire szereti a természetet.*
- Négy szakvezető van: Az Allidonnak Cirelin de Sovalon. Ő egy komor éjtünde, még soha nem láttam őt, csak képen. Az Eramirnak Aurora Valanthe Mediaris - ő elég kedves nő, az én szakvezetőm. Aztán a Belsirionnak egy jóképű férfi a szakvezetője Evan Darian, illetve a Naxeldirnek Kaen el Jericho a szakvezetője. Ő egy vámpír. Őt sem láttam még, de ez a pletyka terjeng róla. Amúgy az iskolában elég sok különleges faj megtalálható többek között vannak tündék, koboldok, félvérek és vélák is. Velük vigyázz! *mesél egy kicsit Bella az iskoláról, reméli, hogy eléggé kielégítette a leányzó kíváncsiságát.*
- Amúgy honnan jöttél?*tesz fel egy ismét kicsit sablonos kérdést a lány, de hát az ilyeneket azért nem árt feltenni.*

//Fagy!//

Tárgy: Re: Madárház Csüt. Júl. 12, 2012 12:04 pm

*Az Ő kék szeme szinte egybeforr az ég kék csillogásával. Oly' néma csend és nyugalom uralkodik itt, hogy akár az idők végezetéig el tudna itt lenni. De hát nem lehet, nem lehet mert neki dolga van. Bosszút kell állnia. És fog is, nem fogja annyiban hagyni azt, amit vele tettek. Amit az a férfi tett vele... De hát ilyen a szerelem. Hiába erős valaki, a szerelem bizony elgyengít.
- You just need to remeber... Just remember sweetheart. *Suttogja maga elé, majd lépteket hall meg, mire azonnal a hang irányába kapja a fejét. Meglepi, hogy ennyire közvetlen vele az idegen, de ezt nem adja a tudatára. Szeme elidőzök a másikon, majd apró mosollyal az ajkain bólint egyet.
- Üdv! Beth lennék. *Válaszolja, miközben picikét feljebb tornássza magát. A másik kérdése hallatán csak felvont szemöldökkel néz a lányra. Aztán mosolyogva rázza meg a fejét. Hisz Nyár van. A természet ilyenkor a legmelegebb a Nap ilyenkor süt a legélénkebben, tüzes s forró nyár...
- Egyáltalán nem. Szeretek a természetben lenni. Tudod... kicsit nyugtató, főleg ha az ember nem éli éppen a legjobb korszakát. *Fejti ki a választ, majd újra cipőbe bújtatja a lábait aztán megáll a lány előtt. Elég magas s karcsú termete van, az arca kifejezetten szépnek mondható, vagy inkább különlegesnek. Bár nem az a fajta, ki a külsőségekkel él. Neki sokkal fontosabb a belső tisztasága... Hisz lehet egy szép almád, ám ha azt belülről férgek rágják akkor mindhiába.*
- S mond csak... Tudnál nekem az iskoláról mesélni? *Kérdi a lányt halk, de mégis érdeklődő hangon. Nem az az izgága teremtés, sokkal inkább nyugodt s senki nem sejti, hogy belül viszont tombol, akár egy vad vihar, ami felemészt mindent.*

Tárgy: Re: Madárház Csüt. Júl. 12, 2012 11:38 am

*Isabella érkezik ki a friss levegőre. Még mindig itt van. Habár nyár van, ő nem megy innen sehova. Immár ez az otthona. Hiszen ki vágyna vissza egy árvaház sötét és poros falai közé? Itt jól érzi magát, itt vannak baráti, itt szeretik és ez az otthona. Ennyire egyszerű. Így hát kihasználva a dolgot, hogy itt maradhat nyárra, nem is gondolkozott sokat, mikor jelentkezett: ő bizony maradna. És örömmel olvasta a határozatot, hogy bizony maradhat megannyi társával együtt. Habár párja és legjobb barátnője azért hazautaztak egy-két hétre, mégsem hagyták magára a lányt, amiért nagyon hálás nekik. Most is párjának írt levelével sétál ki a Madárházba. A madarak kellemes hangja már messziről csalogatja a természetet szeretőket, így Bella is mosolyogva, szinte ugrándozva siet oda, hogy végül levelet egy nagyobb madárra akassza. Habár ilyen madarakkal még nem küldött levelet, azt mondják, hogy ők is tökéletesen el tudják küldeni a fontos küldeményeket, nem kell félni. A madárnak nagy utat kell megtennie Arábiába, de Bella reméli, hogy megérkezik a levele párjához. Egy ideig még nézi a távolodó madár alakját, majd lassú léptekkel lép ki a madárházból és indulna vissza a kúriába, amikor egy számára még ismeretlen leányzót pillant meg a tisztás füvén fetrengeni. Isabella elmosolyodik, majd odasétál a lányhoz. *
- Szia! Isabella vagyok. *köszönti a lányt és mutatkozik be neki, majd meglátja, hogy a lány mezítláb van.*
- Nem hideg a föld egy kicsit? *kérdez rá a dologra, hiszen ő még soha nem gondolt arra, hogy mezítláb sétálgasson a füvön, habár tudja és sejti, hogy a fű milyen puha.*

//Ruha//

Tárgy: Re: Madárház Csüt. Júl. 12, 2012 11:29 am

*Talán csak egy kicsit kellett volna kedvesebbnek lennie, csak egy egészen kicsikét. Akkor talán Ő is úgy állt volna hozzá a dolgokhoz. De hát nincs élet fájdalom nélkül és fájdalom sincs élet nélkül. Mert tudod-e mi az a fájdalom? Ő tudja! Felemészt, meggyötör, szíved apró darabokra hasítja, lelked zúzza. Bosszút forral. Ó, de édes is a bosszú. Főleg az iránt, kit egykor szerettél. Kiért egykor bármit megtettél volna, kiért szíved adtad volna, kiért a poklot jártad volna. De neki nem kellettél. Durván s vadul lökött el magától. Kihasznált. Megalázott, azt hitte ettől jobb lesz. Dehogyis lett jobb. Nagy hibát követett el. Nagyot bizony. Mostanra meggyűlölte. Szívében a szerelem lángja helyett valami egészen más ég, valami sokkal vadabb és rémisztőbb... De hát ki nézné ki e szépségből, hogy milyen dolgokra készül? Ölni akar, mert szükségét érzi, mert bosszút akar. S talán ettől boldog lesz...
Csukott szemmel lép be a madárházba. Ajkain mosoly szalad át, mikor meghallja a természet zenéjét. Mert zene ez, hát mi más lenne? Természet adta ajándék, mely szebb minden szólamnál. Egészen magával ragadja a madarak éneke, végül tekintetét a parkra szegezi. Lassú s kecses lépteivel körbe járja a tisztást, majd a fák közé merészkedik. Arra nem is gondol, hogy esetleg félni-e kellene valamitől. Túlságosan is tetszik neki a természet ehhez, hogy ilyenre gondoljon. Magassarkúba bújtatott lábait kihúzza a cipellőből, majd mezítláb lép a puha selymes fűre, mely szinte cirógatja a talpát. Ajkain újra mosoly jelenik meg, mely sokkal lágyabb, sokkal szebb mint az előbbi. Pár lépést még tesz a fák közé, majd végül leheveredik az egyik alá. Kezével végigsimít a kérgén, majd ujjai egy kis virág szirmát táncolják körbe. Mellkasán keresztül egy sóhaj tör utat magának, majd kissé szomorkás tekintettel néz fel az égre. Nem felejt, csak pillantását a kéklő égen.*

Tárgy: Re: Madárház Kedd Május 29, 2012 4:49 pm

*Charlotte egyre nézi a galamobkat, majd tekintete a cipőszerű izéjére vándorol.* Fúúúj. Istenem, hát ez nem olyan jó. *Mondja Charlotte mert nem tetszik neki amit lát: fűmaradványok, sár, víz... és ami a legrosszabb az az, hogy érzi a hideget a lábfején. Eztán felegyenesedik.* Na jó, mindegy. Nem vagyok ám egy ilyen kis felszínes izé, mint amilyennek gondolsz, csak hideg és olyan irritáló. *Mondja a lány, de már arcán ismét kedves mosoly csücsül.* Jaj, ha nem is vagyok felszínes, de akkor is izé vagyok, mert be sem mutatkoztam. Charlotte Aline vagyok, nagyon örülök! *Köszönti a lányt és hát nem is ő lenne, ha nem felejtett volna el köszönni.* Menjünk nyugodtan. *Mondja és meg is indulnak a mocsár felé, hogy átkeljenek rajta és Nellondba érkezzenek.* De te nagyon ismerős vagy nekem Lara, ami mondjuk nem olyan nagy kaland, hisz egy helyen tanulunk, de extrán ismerős vagy. Talán belsirionos? *Kérdi tőle miközben haladnak, majd beszállnak a hajószerű valamibe, amivel a vadőr átszambázza őket a mocsáron.*