Holdfény sétány

Tárgy: Holdfény sétány Kedd Dec. 23, 2008 6:29 pm

First topic message reminder :

Nellond Varázslófalu, ami meglátszik a legtöbb helyen. Ez a sétány sem szokványos, nem olyan, mint az átlagos kis mugli városokban levők. A főtérről indulhatsz el rajta. Macskaköves útja kicsit ugyan kényelmetlen, de mégis épp ebben rejlik a varázsa. Egészen a városka parkjába torkollik a sétáló utca. Nevét nem véletlenül kapta. Árnyas, fákkal határolt, meseszép hely, még a nap fényét is furcsán haloványan szűri meg, ezért olyan, mintha épp telihold lenne, van fény, de mégis kicsit misztikus, romantikus. Amikor pedig süt a hold még szebb itt, az égitest fénye olyan módon törik meg a fák levelein, mintha csak valamiféle szikrázó tükörrel irányították volna ide, néhol egészen csillog, mint valamiféle csillámpor.
Jópár padot is láthatsz útközben, ahogy sétálsz, melyek természetesen mágikusan védve vannak az időjárás viszontagságaitól. A hó nem olvad rájuk, nem lesznek vizesek. Sőt, amikor esik az eső, furcsa, láthatatlan burok képződik a sétány felett, így védve azt a víz károsító hatásától. A padok mellett természetesen akadnak szép folyton nyíló virágok, és az egész sétány házak között kanyarog, így nem kevés kirakat, és bolt is nyílik innen, tehát nézelődni is lehet nyugodtan, aki arra vágyik.
Lassú, kényelmes sétával úgy egy óra alatt juthatsz át a parkhoz, ha ezen az úton indulsz el a Főtérről.

Tárgy: Re: Holdfény sétány Szomb. Nov. 20, 2010 6:10 pm

*Celso nem épp erre a válaszra számított és amikor Ash rámutat a lányra Celso is odanéz és egy határozottan szigorú arckifejezés közben a lányra mutat és utána a pasijára ezzel azt üzenve a lánynak hogy inkább a pasijával foglalkozzon ahelyett hogy őt stíröli.*- Tudod, leszámítva azokat akiknbek pasija van asszem te vagy az egyetlen normális csaj haverom.* Jegyzi meg majd a lány stírölésére visszatérve a következőket mondja.*- Én sose hajtanék olyan csajra akinek pasija van mert ha elcsábul akkor hajlamos erre és nem akarok csalfa barátnőt.Ha meg nem akkor meg én vagyok a bunkó hogy ráhajtok és semmi kedvem hallgatni a pasijának a féltékeny szövegét.*mondja majd észreveszi hogy a csaj megint őt nézi.*-Ez hihetetlen , még ilyet , hihetetlen hogy ilyen lányok vannak * mondja nagy szemforgatás közepette.*

Vendég

*Ha azok ott 13-14 évesek, akkor Ashleynek sürgősen be kell szereznie kontaktlencsét vagy szemüveget. aztán jobban ráfókuszál a kislányokra, és bólint egyetértően.*Tényleg? Nem tudom kinek kellenél. Mondjuk annak a csajnak ott?*Most határozottan korabeli lányt szúr ki, amint egy srác mellől nézelődve stíröli a fiút.*Gáz. Ott van mellette a pasija és téged bámul. Szajha.*Legszívesebben odamenne a másik lányhoz, és jó sok mindennek elmondaná, de olyan szép ez az este, hogy most még erről a tervéről is letesz.*Amúgy mi újság? A múltkori találkozásunk óta nem is láttalak.*Hirtelen megborzong egy kicsit, és szorosabbra húzza magán a kabátot miközben az ég felé pillog, ugyanúgy, ahogyan a tigris. Ha most előröl nézné valaki őket, igen nagy hasonlóságot láthatna a két tekintetben.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Szomb. Nov. 20, 2010 5:49 pm

*Celso nem tudta hogy Ashley családjában micsoda tragédia történt, akkor nem viccelődött volna ilyesmivel de végülis nem jött ki rosszul a kis színjáték.arra meg hogy neki lesz-e randija elneveti magát és még szinte nevetve válaszol.*-Méghogy nekem randim, nézz már rám kinek kellenék?És miből gondolod hogy pont itt kezdek barátnő után kutatni. Inkább egy vérszomjas zombit mint ezeket, habár nincs is olyan sok különbség a kettő között. Na és kérlek nem vagyok én liliomtipró, hisz alig 13-14 évesek.* mutat a csapat lányra akik épp vihorászva vonulnak el a Jenilia felé.mégiscsak minimum 4 év a külömbség.*

Vendég

*A füttyszónál szemforgat, de azért leül a padra karba font kezekkel.*Kééérlek...*A kérdésre megrázza a fejét, még csak az kéne, hogy valami sznobbal randizgasson. Az előadást játékos mosollyal, mégis kissé fancsali ábrázattal figyeli.*Igen, azt hiszem apa tényleg ilyeneket mondott volna. Anya meg biztosan veszekedett volna vele, hogy mégis csak 17 éves vagyok, nyugodtan öltözhetek így.*Igen-igen múltidőben beszél, de hát lehet sejteni miért. Előreveszi a haját és az egyik finom tincset kezdi az ujjára tekergetni, miközben hol az égre hol a fiúra pillant. Sőt, néha még az elhaladó embereket is megnézi magának, vagy azt az öreg nénit aki egy árva galambot etet.*Csak kellett már a friss levegő. És nem, nincs randim semmilyen sznobbal. Na és neked? Csak nem az aktuális barátnődre vársz? De melyik lehet az? Annyi sok szép lányt látok errefelé. Talán azok közül valamelyik?*Egy csapat egész csini lány felé mutogat, akik valószínűleg kiruccantak egy kicsit bulizni, de még előtte bejárják a környéket, miközben illegetik magukat, hogy hirdessék, nekik sincs gondjuk a pénzzel.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Szomb. Nov. 20, 2010 5:26 pm

*Celso épppcsak lehuppant aa padra az utca szélén mikor megjelenik Ash. Ezzel úgymosnd kizökkentve Celsot a gondolataiból. Ash kérdésére csak egy bólintás a válasz, majd kissebbfajta arrébbhúzódás a pad széle felé. Celso még a köszönés előtt egy apró füttyszóval tekint végig a lányon, kissebfajta meglepődés van a fejében hiszen nincsen hozzászokva a szexy Ashleyhez. Nem mintha a lány nem lett volna eddig is csinos de eddig még Celso nem látta ilyen cuccban a lányt.*-Szia! Hogyhogy itt? Talán randid lesz valami helyi sznobbal?*neveti el magát saját hülyeségén, vagyis Celso reméli hogy csak hülyeségeket beszél. kis köhhintés és ismét megszólal miközben a pad elé áll.*khhhm... hadd mutassam be színészi képessségeimet. Most bemutatom mit mondana az Apukád ha látna: Kislányom , hogy gondolod, hogy elengedlek így itthonról , azonnal vegyél fel valami normálisat!*az alakítás végén meghajol és visszaül Ashley mellé.Persze az egész kis színjátékot szigorú arcal adta elő.*

Vendég

*A Kúriából egyenesen a Jeniliába teleportált, ahonnan néhány füttyszó kíséretében lépett ki. Persze, nem ő fütyörészik hanem utána kurjongatott néhány becsiccsentett idősebb fickó. Pedig, ha egy átlagos szerelés van rajta, akkor nem szokták ezt csinálni, ám most épp ellentétesen van felöltözve. Most nem a megszokott póló-nadrág-tornacipő hármast viseli, hanem egy leggingset, vastagat természetesen hisz eléggé hideg van odakint, egy fekete magassarkút, úgy 8 centiset. Felül pedig egy tunikát , melynek a derekára övet tett föl. Persze, a koromszín kabát sem marad el, mert már nincs annyira jó idő, hogy anélkül flangáljon. Haja felkötve, szép egyenes most a sok tincs. A Holdfény sétány felé vezető macskaköves úton halad, már messziről észreveszi a parkos kis részt. A fák tényleg gyönyörűen engedik át a hold fényét, és ahogy ezt szemléli neki megy egy helyi lakosnak.*
Elnézést uram! Semmi gond kishölgy. Kellemes estét!*Int egyet az úrnak, majd tovább sétál, bár nem túl sokat mivel megpillantja Celsot. Odaballag hozzá kedves mosollyal az arcán.*Leülhetek?

Tárgy: Re: Holdfény sétány Szomb. Nov. 20, 2010 5:00 pm

[Sétány]
*Egy csillogó sétány látványa tárul elénk Nellod legelőkelőbb városnegyedében. Nem csoda ez a nagy csillogás, elvégre az itteniek szeretnek felvágni mindenféle csicssázással. Most épp egy farmeres,pólós fiú sétál a sétány szélén persze mivel kezd sötétedni is a levegő is lehült már van rajta egy pulcsi. Látszik rajta, hogy nem környékbeli ezért a vele szembe sétáló jólöltözött házaspár szépen meg is nézi magának. Celso megszokta hogy összesúgnak a háta mögött errefelé de nem is nagyon bánja ez az ő kis személyes lázadása.*

Vendég

[Penthesilea-ház]

*Bólint, igen, ő el fogja intézni a dolgot, amint tud, leül Melainával beszélgetni. Az igazi az lenne, ha kettesben tudnának, anélkül, hogy egyéb rokonok beleugatnának, de akkor se fogja visszafogni magát, ha kisebb kupaktanács előtt kell színt vallania. Melainán kívül úgyse értik sokan, hogy mit akar mondani, na. Arra, hogy vicces, csak vállat von. "Erről is ti, férfiak tehettek." Jegyzi meg, majd ahogy Allan feláll, néz utána, továbbra is az ágyon ülve, fogva a férfi kezét, hallgatja a mondanivalóját, de nem engedi, hogy kicsússzon a másik kéz az övéből. "Maradj itt." Kéri, továbbra is fogva Allan kezét, nézve fel rá, barna szemeivel. A szoba másik felében pedig Nakota becsukja a szemeit, eddig érdeklődve figyelte a párost, most viszont fejét megint a mancsaira helyezi. Minden rendben, legalábbis a "házipárduc szemszögéből". Részéről mostmár nyugodtan aludhat.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Pént. Nov. 19, 2010 11:06 am

[Penthesilea-ház]

*A fiú figyeli az amazon lánykát, majd biccent.*
- Értem. Nos... rendben akkor nem. Akkor ha nagy lány vagy, akkor hagyom, hogy te magad intézd a dolgot.
* Mondja egy lágy mosollyal, majd végig cirógatja a lány arcát. Amikor az a vállára hajtja a fejét, kicsit felkuncog a hosszú fekete hajú férfi.* - Az őszintét megvallva... sosem gondoltam volna, hogy sor kerül arra, hogy két Amazon fellázad a családja ellen egy-egy férfi miatt. Ez azért kicsit... vicces szerintem.
* Mondja mosolyogva, majd még egy darabig így marad a lánnyal. Vagy inkább itt marad a lánnyal egy rövid ideig. Majd aztán lassan feláll, a lány kezét még fogva, aztán az erkélyajtó felé sétál.*
- Viszont... én lassan távozom, mert akkor még szólni kell az otthoniaknak is, hogy ne adják ki albérletbe a szobám, vagy hogy Kyle ne használja robbanó anyag raktárnak. * Mondja egy lágy mosollyal, majd ha Palmyra nem tartóztatja, a kobrát magához intve ahogy jött, úgy távozik az erkélyen át. Ha tartóztatják... akkor az már egy másik történet.*

Vendég

[Penthesilea-ház]

*Leül szépen az ágyra, Allan mellé, és a kérdésre megrázza a fejét. "Rosszabb lenne, ha itt lennél, mert akkor rajtad csattanna az egész. Meg boldogulok én, nagylány vagyok már." Feleli, és igen, ő minden további nélkül leülne Melainával szemben, és közölni vele a hírt. Tudja, hogy Melaina nem fog nekiesni, nem fogja bántani, nem lesz bántódása. Kap majd egy hosszú szöveget arról, hogy milyen hálátlan, milyen álnok, hogy merészel így lealacsonyodni egy férfi mellé... aztán vagy hallgat Palmyra érveire, vagy nem. Ha hallgat, akkor oké, ha nem, akkor egyszerűen kiköltözik itthonról. Őt ugyan onnantól nem fogja érdekelni, ha nem képes felfogni, akkor nem képes. Melaina marad majd hajadon, nem Palmyra, meg nem is Chleopatra, há. "Ha nem, az se baj." Vonja meg a vállát, majd Allan mellett ülve a fejét a férfi vállára hajtja.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Pént. Nov. 19, 2010 10:36 am

[Penthesilea-ház]

*A lány szavaira bólint egyet. Igen. Gondolta, hogy Palmyra nem az a fajta, aki csak úgy hagyja ezt a dolgot. Így aztán sóhajt egy nehezet Allan.*
- Igen. Gondoltam, hogy ez lesz. Mármint... ami után feltettem a kérdést, már sejtettem, hogy ezt fogod válaszolni. Örülök is neki, meg nem is. Örülök, mert így nem kell folyton játszanod az eszed. De ugyan akkor azért nem, mert elég... cinkes lesz a vallomás. Esetleg... szeretnéd, hogy akkor majd melletted legyek? Vagy... jobb, ha csak kettesben tárgyalsz a családdal?
* Kérdi halkan a lánytól, majd leül az ágy szélére, és maga mellé húzza Palmyrát is.*
- Meglátjuk hogy lesz. Remélem... nem lesz különösebb probléma, és a család végre felfogja, hogy mi is a helyzet. * Mondja halkan, a lány karját cirógatva végig.*

Vendég

[Penthesilea-ház]

*És akkor Palmyra mit szóljon... ha Allan elment volna, akkor is kísértette volna a lányt, a hiánya, itt Nellondban nincsenek olyan izgalmak, mint a szomszédos iskolában, itt nem nagyon érződnek változások... aztán a kérdésre hallgat. Jó persze, ő mi mást is tehetne, de nem is néz fel pár hosszú pillanatig, nem ad jeleket, amikből Allan olvashatna. Talán fél perc is eltelik, mire felemeli a fejét, és csak annyira hátrébb húzódik, hogy rá tudjon nézni Allanre. "Az egy dolog, hogy elárulom a családunk többszáz éves eszméit... de hazudni nem akarok nekik." Ennyit mond, voltaképpen Allannek, ismét belenézve azokba a sárga szemekbe. Nem, tényleg nem akar hazudni a húgának, nem akarja játszani, hogy ő még mindig hű a hagyományokhoz. Pláne, hogy nagy nehezen végre döntésre szánta el magát. No meg... ha Chleopatra kihúzta magát, és bátran belemondta Palmyra szemébe, sőt, a családfőébe is belemondta volna, hogy miként döntött... ő ne merné?*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Pént. Nov. 19, 2010 9:44 am

[Penthesilea-ház]

*Hogy direkt csinálná azt amit csinál? Nem. Ha ez így lenne, akkor ő nem szenvedne, mert csak játék lenne számára. Ám ez nem az. Ez a komoly, és durva valóság. Allan akár csak Palmyra, vergődött, és cseppet sem volt neki olyan jó. Nem véletlenül akart vissza menni a frontra sem. Ott talán az adrenalingőzös órák kimosták volna addig is az agyából a lány gondolatát. De persze... ez is csak egy részleges megoldás. Mert nem harcolhat örökké. És ha nem az adrenalin pörgeti az agyát, hogy vadásszon, akkor pihen. És ha pihen, akkor ott a lány emlékképe. Amikor a Palmyra közelebb lép hozzá, és hozzá bújik, átöleli, és halkan teszi fel a következő kérdést, amin el kell gondolkodniuk minél előbb.*
- Akkor... hogyan tovább? Játsszuk a játékot, amit Iván is csinál... vagy...vagy hogyan?
*Kérdi kicsit bizonytalanul. Tudja jól, hogy Palmyra az a jellem, aki bárkit is szeret átvágni. Ám most tényleg fogalma sincs Allannak, hogy hogyan legyen tovább. Számára ez az opció eddig nem létezett, így nincs rá alternatíva. Ő abban a tudatban létezett, hogy ma elmegy a vonattal, aztán irány az USA, ahol egy gyors formába öntő rehabilitálás után irány a meleg arábia, ahol majd a felhevült fém simul a kezébe egy-egy háztetőn, miközben háttértámogatást nyújt a Rangerek előrenyomulásához.*

Vendég

[Penthesilea-ház]

*Hát igen, kölyökkoruk óta ismerik egymást, csodálkozunk, hogy elég jól kiigazodnak már egymáson? Arra, hogy nem akar ártani neki Allan, csak megrázza a fejét. "Az egyetlen dolog, amire ráfoghatod, hogy ártasz nekem, az az, hogy létezel, és ilyen érzelmeket váltasz ki belőlem. De hát ezen már nem tudunk változtatni, és nem is készakarva teszed, nem igaz?" Kérdezi, felvont szemöldökkel. Persze, nem gondolja ő komolyan, azt azért nem nézi ki Allanből, hogy esetleg mesterségesen kelti benne ezeket az érzelmeket. Ahogy mondani szokás, sok mindent ki lehet nézni Allan Redrickből, de ezt nem. "Tudom." Felel, majd előrelép, fejét a férfi vállára hajtva, teljesen hozzábújva, mint egy kismacska. Tessék, ilyen is tud lenni a vad amazonlány... ő is lehet elérzékenyülve, na. Mindenesetre hozzábújuk, becsukva a szemeit.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Pént. Nov. 19, 2010 9:03 am

[Penthesilea-ház]

*A lány mondandójára csak némán figyel. De nagyon figyel. Hogy is ne tenné? Palmyra magyaráz, és elmondja mi is van, és hogy hogyan is áll a helyzet. A végén csak felsóhajt.*
- Sosem hittem volna, hogy egyszer ilyen nehéz döntés elé kell állnunk mindkettőnknek. Mert... ez nem csak neked nehéz. De ezt meg neked kell tudnod, hiszen ismersz már az isten tudja mióta. Tudod, hogy nem akarnék neked ártani... ám mégis...
* Magyarázza a lánynak, de nem engedi el. Nem bontakozik ki abból a fél ölelésből, amiben állnak.*
- Ha mégis... rájönnének, és... megtudnák, és...bekövetkezne a legrosszabb. Tudod, hogy nálunk mindig lesz helyed ugye?
* Kérdi halkan a lánytól, ahogy annak szemeit fürkészi saját sárga íriszeivel.*

Vendég

[Penthesilea-ház]

*Kitagadnák? Valószínű. Hogy Chleopatrával miért nem tették még meg... talán Melaina úgy van vele, hogy még fiatal, bolond, simán "észhez térhet", mondhatni. De Palmyra már egyáltalán nem egy zabolázatlan tinilány. Jó, a zabolázatlan az helytálló jelző rá nézve is, de tinilánynak már nagyon nem az. Allan szavaira, hogy aggódik, csak félrebillenti a fejét, úgy hallgatja, hogy mit mond a férfi. Hogy aggódik érte. Ő pedig szépen végighallgatja, majd ingatni kezdi a fejét, ismét. "Mi lenne... alighanem kitagadnának. De komoly bántódásom nem esne. Allan, én is rengeteget vívódtam, alighanem ezt neked kell a legjobban tudnod." Néz rá komolyan, és valóban, ha valaki, akkor a Redrick láthatta rajta, hogy igenis vívódik az érzései és a családi kötelékek között. "Esetleg megtiltják, hogy a családban bárki is beszéljen az elkövetkezőkben arról, hogy valaha is családtag voltam. A kishúgomra alighanem ugyanez fog várni, ha emellett a döntése mellett marad. De nem tudnék sokáig megmaradni ebben a közegben. Képtelen lennék rá." Tekintete komoly, ahogy néz bele Allan sárga szemeibe.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Pént. Nov. 19, 2010 8:40 am

[Penthesilea-ház]

*A kobrát a függönykarnishoz engedi, aki így szépen megpihen rajta, feltekeredve, elnyúlva. Úgy tűnhet jól érzi magát ott azon a helyen. Allan azonban kicsit furcsán viseli az előbb hallottakat. Örül a dolognak ez kétségtelen. Ám kissé azonban aggasztja is. Ő nem akar a lánynak rosszat, márpedig ismerve a család mentalitását, az bizony ki fogja tagadni a lányt fegyverestűl, macskástúl, mindenestül ahogy van. Jó. Azért nem aggódik, hogy "Jajj szegény Palmyra hova menne..." Hova hova? Hát egyertelműen Redrickékhez. Palmyra Redrick. Még szépen is hangzik, hogy ha esetleg "adoptálják". Adoptálni? Ne neeeeem. Akkor már egy család lennének, és Allan nem akar Avassumot játszani. Arról az ikerpárról is nyílt titok, hogy együtt vannak, hiába testvérek. Nyílt titok... az éles szeműeknek. És neki van egy Kyle, és egy Iván nevű piszkosul éles szempárja. Palmyra közben elmondja a mondandóját, majd átöleli, és a csókot is viszonozza. Először. Allan miután elszakadtak, csak figyeli a lányt és egy jó félperces csönd után szólal csak meg.*
- Palmyra... én aggódom miattad. Ismered a családodat... tudod mivel járhat ha ez kiderül. Tudom hogy téged ez pillanatnyilag cseppet sem aggaszt... de engem igen. Nem tudom milyen következményekkel járhat, ha ez az egész dolog kiderül.
* Rázza meg a fejét.*

Vendég

[Penthesilea-ház]

*"Neked nem szokásod félreérteni engem." Zárja le a részéről ennyivel. És ha szakadást eredményez a döntése, akkor azt eredményez. Legalább nem lesz egyedül a legkisebb testvérrel, mint kiközösített, na. És voltaképpen a belső férfilázadás se rázná meg. Hiszen a többi amazon alighanem próbálná eltitkolni a dolgot a férfiak elől, de nem lehet tartósan eltitkolni semmit. Pláne nem egy ilyen volumenű dolgot. És hogy mi vezeti arra, hogy bevallja? Sokat nyomott a latban a Chleóval folytatott beszélgetés, a veszély, hogy talán örökre elveszítheti Allant... döntenie kellett, és ő döntött. Család, vagy Allan, volt a kérdés ugyebár, és rájött, hogy a férfi nélkül nem bírná ki, a család támogatása nélkül még csak-csak... de legkisebb kishúga akkor is mellette fog alighanem állni. Arra, hogy ha valóban ezt szeretné... csak kicsit megforgatja a szemeit. "Mit magyaráztam eddig?" Kérdezi, és ha beszélne, akkor alighanem suttogná ő is a szavakat. És nem, nem kap pofont, helyette Palmyra átkarolja Allan nyakát, és visszacsókol. Most először.*

//fagy//

Tárgy: Re: Holdfény sétány Csüt. Nov. 18, 2010 11:45 pm

[Penthesilea-ház]

*Nézi a nő mozdulatait és olvas belőlük. Ő így érti meg a lányt. Amikor az azt mondja, hogy azt hitte teljesen megérti, Allan csak félrebiccenti a fejét.*
- Még szavakban is könnyű félreérteni az embert, akkor is ha nyelvész. Akkor miért ne érthetné félre egy másik a mozdulatokat? * Kérdez vissza halkan, majd figyeli tovább a jeleket, és hallgat. Mérlegel. Az hogy Palmyra ilyen nemű ellenszegülést tanúsít, az bizony nagyon durva szakadást eredményezhet a házban. Talán még belső férfi lázadást is, hisz ők láncra vannak verve. Ha megtudják, hogy a legidősebb lány... tulajdonképpen a családfő, egy férfival van úgy, hogy nem láncon húzza maga után, akkor ebből csúnya nagy problémák lesznek. De ezek felett könnyen siklik tovább a fiú. Nem érdekli. Az hogy igaza volt a családdal... nos azt ő világ életében tudta. De hogy ezt Palmyra be is ismerje? Sosem gondolta volna. Így a lány közelebb lépésére, és simítására egy lágy közelebb húzással válaszol.*
- Ha valóban azt szeretnéd, hogy maradjak... akkor maradok.
* Súgja halkan a lánynak, majd lágy csókot lehel annak ajkaira. De ha most pofont kap miatta, akkor Irány Afganisztán.*

Vendég

[Penthesilea-ház]

*Allan döbbenetére kedve lenne felkacagni, de egyrészt nincs hangja, másrészt meg... furcsa lenne, na, de azért egy kis, apró mosolyt megenged magának. "Azt hittem, te jól érted, amit én akarok közölni." Jegyzi meg, kezét még mindig Allan kezén nyugtatva, azt ott hagyva az arcánál. És aztán jön a következő kérdés, a család, mire lebiggyeszti a száját egy kicsit. "Őszintén szólva jelenleg kevés dolog érdekel kevésbé." Vágja rá, majd lassan ingatni kezdi a fejét, de persze továbbra sem engedi el Allan kezét. "Nem az... szeretem a húgomat. Meg szép és jó, hogy ilyen ősi hagyományaink vannak, de... tudni kell, mi teher már. És igazad volt. Ha így folytatjuk, kihal a család." Lassan bólogat, majd közelebb lép, szabad kezét fölemelve, finoman megsimítva ujjaival Allan arcát. "Az egyik húgom döntött. Miért ne követhetném én is a példáját? Talán egyszer majd a másik húgom is rájön majd, hogy... mi hajtott minket erre a döntésre." Lágyul el a tekintete, majd megint kérlelőbe megy át. "Kérlek... ne menj el..."*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Csüt. Nov. 18, 2010 11:29 pm

[Penthesilea-ház]

*Amikor a lány megfogja a kezét, a húzás abba marad. Nem húzza el. Hagyja, had legyen a lány arcán, kezében a sajátját. A lány replikájára, hogy nem bírná ki, csak a fejét ingatja. Ezt pont Palmyrától hallani kifejezetten abszurdnak hat neki. Majd a kihívó pillantás. Ebben a másodpercben valami letargikus hullám csap át a második Redrick feje felett, amolyan "Tudtam, hogy ez lesz. Már megint kezdi" típusú. Ám a mondat folytatása iszonyatos meglepetést okoz neki. Palmyra igazából bevallja, hogy szereti. Erre az ő sárga szemei nyílnak hatalmasra.*
- Hogy...micsoda?...de...de...Palmyra...
*Hebegi halkan a lánynak. Nem engedi el, nem húzza vissza a kezét.* - De...Palmyra. Mi lesz...a családoddal... a hagyományaitokkal? *A kérdés halál komoly. Hiszen ő nem tudja elképzelni hogy mi lenne ha. Tény, hogy boldogsággal tölti el a gondolat, hogy ezzel a néma lánnyal maradhatna. De a család még mindíg egy kritikus pont.*

Vendég

[Penthesilea-ház]

*Amikor Allan kinyújtja a kezét, és letörli a könnycseppet, akkor a saját kezével megfogja a férfiét, és ott tartja az arcánál, nem engedi el. A kövektező szavakra láthatóan keresi ő is a "szavakat", őt meg arra nem képezték, ki, hogy hogyan fogalmazza meg az érzelmeit egy férfival szemben, akit igenis szeret. Őt arra nevelték, hogy a férfi egy alsóbbrendű lény, aki csak arra jó, hogy gyereket nemzzen a családba, arra nem tanította meg az anyja, hogy mit kell tenni, ha beleszeret valakibe. "Nem. Nem bírnám ki. Szükségem van rád." Tessék, mondhatni kimondta. Néz fel Allan sárga szemeibe, a férfi kezét még mindig az arcánál tartva, nem engedve el, persze ha erősen húzná el a kezét, akkor elengedné... talán. Aztán kihívóan felvonja a fél szemöldökét. "Gondolod, hogy folytatódna?" Kérdezi, bár szemei még mindig könnyesek, de tényleg kihívó fény csillan a barna szempárban. "Most mondom. Nem. Tudok. Nélküled. Élni." És ha tudna beszélni, akkor még utána is fűzné, hogy 'betűzzem?' De azért így is érthető, legalábbis Allan számára mindenképp, hogy ha tudná, akkor tagoltan mondaná az utolsó szavait.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Csüt. Nov. 18, 2010 11:13 pm

[Penthesilea-ház]

*A nő pillantására sem reagál semmilyen módon. Mintha már a távcsövön lenne az egyik szeme, valahol Afganisztánban a préda után kutatva, vagy épp hogy az ellenfél páncélosait iktathassa ki a Barettel. Ám a lány elkerekedő szemei, és könyörgő tekintete láttán nem tud mit tenni. Erre nem képezték ki. Ezt nem tanították meg vele. Sem a szülei, sem a felettesei, de még Kyle sem mondott semmit, hogyan reagáljon egy nő könnyes pillantására. Amikor Palmyra megindul felé, azzal a pár vehemens lépéssel azt a reakciót éri el, hogy a srác önkéntelenül behunyja egy pillanatra a szemeit, várva a csípős, és csattanó pofont. Ám ez elmarad, és a szemeit is kinyitja. A lány felé nyúl, hagyva, hogy a kobra csak lógjon a nyakánál, majd kitöröl egy könnycseppet.*
- Palmyra. Tudod te is, hogy kibírnád, hiszen mégis csak Penthesilea vagy. * Mondja komolyan. Nem gúnynak szánja a szavakat, bár talán az is lehetne. Most nem annak. * - Erős vagy. Hiszen erre születtél, ez van a génjeidben. És... ha maradnék... akkor mi lenne? Folytatódna ez a... huza-vona.
* Közli meggyőződéssel telt hangon. Ő mit sem tud a lány elhatározásáról. Az ugyan kissé meglepi, hogy így reagál a hírre a lány. De a tudatáig még nem jutott el, hogy könnyeket lát Palmyra Penthesilea szemében. Ez egy olyan dolog, amit kevés férfi ember láthat. Élve.*

Vendég

[Penthesilea-ház]

*Amikor megjelenik a kígyó, akkor csak kis mosoly jelenik meg egy pillanatra az ajkain, afféle "Jellemző" módon. De ez sokkal inkább ténymegállapítás, hogy igen, ez jellemző Allanre, minthogy gúnyos megjegyzés lenne. Aztán jönnek a szavak, amire Palmyra mélybarna szemei elkerekednek a döbbenettől. Elmegy, elmegy, egy óra múlva indul a vonata... erre még Nakota is felemeli a fejét, mintha csak értené, hogy miről beszél Allan, vagy érezné a gazdájában gyakorlatilag felrobbanó érzelemhullámokat. Pedig nem is daimón. Palmyra fejében meg csak zakatolnak ugyanazok a mondatok. Allan elmegy, Afganisztánba megy, és Chleo tanácsa: Ne hagyd. ne hagyd. A békát nem veszi el, hagyja, hogy Allan letegye a fésülködőasztalra, és akkor kezdi el rázni a fejét, közelebb lépve egy párat Allanhez lendületesen. "Ne menj el, nem akarom, hogy elmenj... nem szeretném, hogy elmenj... kérlek ne menj... kérlek..." Könyörgő szemekkel néz fel Allanre, barna szemei csillognak... talán könnyek gyülekeznek bennük...? Az is könnyen lehet. De ami tény és való, az az, hogy könyörög Allannek, hogy maradjon. "Nem bírnám ki, ha nem lennél itt... kérlek..." Megtört, mondhatni, korábbi vehemens tagadása most sehol... bár a múltkori beszélgetése óta a férfival nincs sehol, már Chleóval szemben se volt meg. Nincs értelme tagadnia a tényeket, önmaga előtt sem, hisz akkor elveszíti... és most is milyen közel van ahhoz, hogy elveszítse, de nem hagyhatja elmenni... nem...*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Csüt. Nov. 18, 2010 10:52 pm

[Penthesilea-ház]

*Amikor a nő kinyitja az ajtót, és behívja, a férfi kihajol a korláton, és halkan füttyent egyet, mire egy fél perc múlva a kétméteres kígyó már a nyakán, és karján tekereg, csuklyáját zárva tartva. Így csak egy normál, de csodaszép kígyónak néz ki. Allan így lép be a szobába, de a szőnyeget kerüli, elvégre mégis csak bakancs van rajta.*
- Köszönni jöttem. Egy hét múlva reaktiválnak mostmár, és akkor... irány Afganisztán. Azt mondják mindig kell egy jó mesterlövész.
* Mondja komolyan, szemei lágy csillogásával pillant a nőre. A szeme sárga, akár a kígyóké. Csak a pupillája nem hosszanti vágású.* - Ezért... jöttem. Mert... egy óra múlva indul a vonatom Budapestre.
* Sóhajtja kicsit szomorkásan. Látszik, hogy nincs ínyére elmenni. Dehát... meg kell tennie. A kabátja zsebében kezd el kotorászni, majd egy kis plexi kockát vesz elő, amiben egy kék béka üldögél teljes lelki nyugalommal.*
- Ezt hoztam neked. Ha jól tartod, lesz annyi mérged a nyilakra, amennyit akarsz. Speciálisan kitenyésztett breki.
* Mondja. Palmyra simán láthatja, hogy a nagy valószínűséggel az egyik kedvenc állata az amit most ad neki. Ha a lány nem nyúl érte, akkor a fésülködő asztalra helyezi, miközben a nagy fekete kígyó fejét simogatja meg kedvesen, barátságosan, aki nyugodtan öltögeti a nyelvét.*