Holdfény sétány

Tárgy: Holdfény sétány Kedd Dec. 23, 2008 6:29 pm

First topic message reminder :

Nellond Varázslófalu, ami meglátszik a legtöbb helyen. Ez a sétány sem szokványos, nem olyan, mint az átlagos kis mugli városokban levők. A főtérről indulhatsz el rajta. Macskaköves útja kicsit ugyan kényelmetlen, de mégis épp ebben rejlik a varázsa. Egészen a városka parkjába torkollik a sétáló utca. Nevét nem véletlenül kapta. Árnyas, fákkal határolt, meseszép hely, még a nap fényét is furcsán haloványan szűri meg, ezért olyan, mintha épp telihold lenne, van fény, de mégis kicsit misztikus, romantikus. Amikor pedig süt a hold még szebb itt, az égitest fénye olyan módon törik meg a fák levelein, mintha csak valamiféle szikrázó tükörrel irányították volna ide, néhol egészen csillog, mint valamiféle csillámpor.
Jópár padot is láthatsz útközben, ahogy sétálsz, melyek természetesen mágikusan védve vannak az időjárás viszontagságaitól. A hó nem olvad rájuk, nem lesznek vizesek. Sőt, amikor esik az eső, furcsa, láthatatlan burok képződik a sétány felett, így védve azt a víz károsító hatásától. A padok mellett természetesen akadnak szép folyton nyíló virágok, és az egész sétány házak között kanyarog, így nem kevés kirakat, és bolt is nyílik innen, tehát nézelődni is lehet nyugodtan, aki arra vágyik.
Lassú, kényelmes sétával úgy egy óra alatt juthatsz át a parkhoz, ha ezen az úton indulsz el a Főtérről.

Tárgy: Re: Holdfény sétány Szomb. Márc. 14, 2009 10:29 am

*Ahogy meglátja a lányt, lép felé pár lépést önkéntelenül is. Egy pillanatra elcsodálkozik, hogy hogy nem fázik, majd meglátja a burkot körülötte, és megérti. *
~Jajj, ez az aggódó hang annyira aranyos...mou...~
-Szervusz. Dehogy is, alig pár percet vártam.
*nyugtatja meg gyorsan, és végigméri szép lassan. Szép mint mindig. Tetszik neki, hogy valamennyivel rövidebb lett a haja.*
-Látom vágtál a hajadból. Jól áll.
*dicséri meg könnyed hangnemben, s az enyhe pirulást látva elégedetten elmosolyodik. Nem is próbálja visszafogni magát mielőtt lehajol, és lágy csókot hint a pirosas ajkakra. Szinte csak egy pillanatra érinti össze őket, majd felegyenesedik és átkarolja a derekát.*
-hm...
*gondolkozik el egy pillanatra*
-Merre menjünk?
*kérdezi a lány szemeibe nézve, és bár nem mutatja ki, de örül neki, hogy végre mindkét sötétzöld szinű bogarat láthatja egyszerre.*

Vendég

*Lyra sétál a Holdfény sétány felé. Azóta a bizonyos nap óta először mosolyog szívből jövő, őszinte mosollyal, hiszen lehet, hogy végre lesz neki is egy jó napja, és amúgy is imádja Nellondot. Asen-nel beszélt meg találkozót, hiszen a fiú előző héten mondta neki, hogy még nem járt a ksi faluban, és a szőkeség felajánlotta hát, hogy körbevezeti, vagy legalábbis a fő helyeket megmutatja, hiszen még ő sem volt itt olyan sokat, csupán néhány hétvégén. A sétány kezdeténél meg is pillantja a fiút, így odasiet remélve, hoyg enm késett sokat. Haja egy kicsit rövidebb mitn legutóbb, ollót ragadott ugyanis és 15 centivel megcsonkytotta, így már nem ér derekáig. Frufruja a füle mögé van tűrve, így kivételesen mindkét szemével lát. Egy fekete szegecses kissé bővebb szárú nadrágot visel fekete-fehér kockás tornacsukával, sé egy fekete-fehér kockás ujjatlan felsővel, nem fázik, hiszen hőbuborék van körülötte, amit EVI-n tanultak egyszer. Odalép a fiúhoz, és elmosolyodik.*
Szia! Ugye nem késtem sokat? *Kérdezi kicsit aggódva, de mosolyogva.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Szomb. Márc. 14, 2009 9:38 am

*Asen áll a nellondi Holdfény sétány Főtéri kezdeténél, mivel ekkorra beszéltek meg Lyra-val találkozót. A lány kedvesen felajánlotta, hogy mivel nem ismeri valami jól az itteni helyeket, majd ő körbevezeti. Nem mutatja ki számára, de hálás neki, amiért ilyen segitőkész. Szokásos térdig érő, fekete kabátja alatt azon bizonyos liláspiros-feket csikos pulcsik és fekete nadrágok egyikét viseli, amikkel tele van a szekrénye, és a fekete fűzős, fehér csizmáját. Mig vár, csodálja a hangulatos sétányt, és fejében kirajzolódik a válasz egy kérdésre, ami nem más mint hogy Lyra miért ezen a helyen akarta körbevezetni először. Még az ő rideg álmosollyal "boritott" arcára is valódi életet csal ez a lárványosan romantikus, szivet melengető hely.*

Hozzászólások száma : 9 Kaszt :

*A dzsinn meghallgatja Ariel válaszát.* - Én is hasonlóképpen vagyok. Körbe akartam nézni, felmérni a terepet, merre hány méter, milyen rendszer szerint épült fel ez a falucska, és a környéke. Csak van benne valami rendszer... *Mondja végül magának. Igen, a Sötétség kasztja a stratégiára, tervekre specializálódott, úgy, mint a Harc kasztja a harcra, a Védelem kasztja a Fellegvár megóvására. Mikor Ariel távozik, csak biccent neki, majd sólyommá alakul, és felülről pásztázza a terepet. Ha minden rendbe megy, csak este tér vissza a Fellegvárba, odáig felméri a helyszínt, helyszíneket.*

Hozzászólások száma : 26 Kaszt :

*Ariel elgondolkozik a kérdésen, potnosabban a válaszon, hogy valójában miért is jött le a fellegvárból ide, Nellondba.* -Hát, leginkább az a válasz az igaz, hogy körbe akatam nézni a környéken, hogy kiismerhessem magam. Elvégre ha már errefele élek, tudhassam, mit merre keressek. Vagy ha arra kerülne a sor, ismerhessem a hely adta előnyöket, vagy épp hátrányokat. Ki tudja, hogy mikor lesz szükség aze fféle tudásra a jövőben, nem igaz? *Majd lassan feláll a padról.* -Nos, ha nem bánja, én most viszont tovább is állnék, még fel akarom térképezzni az egész falut a fejemben, meg még a környéken is szétnéznék. Örvendtem a találkozásnak. *Majd vet még egy nem épp kellemesnek modnahtó pillantást a másik férfira, Hognaelre, s ezután tovább is indul, folytatja efeldeerítő körjáratát a faluban.*

Hozzászólások száma : 9 Kaszt :

*Hallgatja a férfit.* ~ Sötétség kaszt, Harmadik kör... hm... ~ *Ízlelgeti magában a szavakat, majd mikor a démon várakozóan rátekint, ő is megszólal, kis habozás után.* - Sötétség kasztja, Harmadik kör, pont, mint maga. *Mondja el ezeket az infókat a démonnak, majd rátekint, és úgy szól hozzá, mint társához.* - Hogyhogy lelátogatott ebbe a kis varázslófaluba? Talán csak megszemlélte, vagy valami tárgyat keresett, amit megvásárolhat? Esetleg más..? *Kicsit faggat, de remélhetőleg elnézik neki. A fajára nem kérdez rá, hogy micsoda, Hognael sem szereti, Ariel miért tenné? A dzsinn azt szereti, ha úgy néznek rá mint bajtársra, esetleg felettvalóra vagy alattvalóra, nem úgy, mint egy dzsinnre. Bár aki figyel az úgy is rájöhet fajára.*

Hozzászólások száma : 26 Kaszt :

*Ariel nem éppa türelmes fajta, így kicsit kiakad aon, hogy minek kell ennyit szórakozni, lévén, hogy szerinte már elárulta eléggé magát, hogy tudni lehessen, bizony ő is a fellegvárból szabadult, de nem gond, vesz egy nagy levegőt, s lenyugszik.* -Nos rendben. Igen, ismerem a neveket, jómagam is alattuk szolgálok. Sötétség kaszt, harmadik kör. *Jelenti ki pozícióját a hierarchiában, majd azért elvárja, hogy Hognael is megtegye, hogy legalább tudja, hogy kivel van dolga, felettese-e esetleg, vagy alatta való, ki tudja. * -És maga? Ha Ginerva a felettese akkor gondolom maga is sötétség kaszt... De kíváncsi lennék, hogy fölöttem, alattam, vagy "mellettem" áll-e. *Jelenti is ki, hogy azért jólenne tudni a dolgokat, majd inkább visszakényelmesedik a poícióba, hiszen azért valamiféle kis bizalom foszlánya jelen van kasztjabeliekkel szemben, csak nem akarja egy trsát letámadni, elgyen bármely faj tagja is a melette ülő egyén, dee azért fél szemét még rajta tartja.*

Hozzászólások száma : 9 Kaszt :

- Talán igen, hasonló helyeket ismerek, mint maga. Bár ehhez a kijelentéshez az Ön helyismeretére is gondolnom kéne, s bevallom, nem tudom, mire gondoljak. *Vált bölcsebb, megmagyarázóbb hangnembe.* - Való igaz, az említett két személy a felettesem, amolyan főnököm. *Mondja, biccentve egyet.* - Netán ismeri őket, vagy hallott már róluk? *Teszi fel újabb kérdését a dzsinn, majd várva a választ dobolni kezd ujjaival a padon. Sejti, hogy a Mester másik alattvalójával van dolga, de nem tudja betájolni, hogy milyen szinten. Talán egy kasztvezető prímása, vagy egy harmadik köri beavatott a harc kasztjában. NEm tudni, mindenesetre sejteni lehet, hogy démonként, sötét lényként a Sötétség kasztjába érkezett. Hognael sajna nem ismer ott mindenkit, a feletteseit se mindet, társait sem, nemrég érkezett. De talán majd egyszer birtokába jut az egész tudás, amit a Fellegvárban felhalmoztak, s akkor ismerni fog minden körülötte élő lényt.*

Hozzászólások száma : 26 Kaszt :

*A férfi ahogy meghallja, hogy sok az oylan név, már gyanakodni kezd, de az, hogy Ascariel és Ginerva, leadja neki a kulcsot.* ~Hm, szóval ő is onnan jött... Jobb lesz akkor figyelnem. ~ *S szemén már látszódik, hogy megváltozott, a kedves hangvételbnől visszavett, s nem törődik a színjátszással már annyira. Szeméből lerí msotmár agonsozság, s a rossz akarat is sugárzik szinte belőle.* -Nos értem. Így eléggé más a helyzet ezek szerint. *Biccent egyet inkább magának jelezve, s letudva a dolgot.* -Ezesetben úgy látom, maga is hasonló helyeket ismerhet, mint én. Tán a két említett név a felettese? *teszi fel a kérdést, s immáronhangjába is ksiebb ridegség költözött, mintha teljesen más ember, mit ember, lény állna a másik előtt. Ugyan lelepleződött róla, hogy nem ember, s nem is valamiféle kellemes lény, de azért a faját még óvja, hiszen bármeléy faj tagja lehet éppoly kegyetlen, szívtelen s goromba, mint egy rosszakaró démon.*

Hozzászólások száma : 9 Kaszt :

*Úgy tűnik, hogy igaza van a dzsinn megérzésének, a férfi nem itteni. Bár ebből még nem derült ki hogy igazából nem ember, de szűkül a kör.* - Értem. Én is azt hittem, ez ritkaság, bár ahonnan én jövök, ott sok ilyen név van. *Készül fel arra, hogy felfedje, ki is ő valójában, vagyis csak mond pár szót. Ha Ariel nem Ascarielből származik, úgy sem mondanak neki semmit, üres szavakként csendülnek.* - Igen, sok ilyen egytagú név. Mint az Ascariel, Ginerva, és hasonlók. Én is csak átutazóban vagyok, nem itteni. *Válaszol még a kérdésre. Várja a reakciót, feszülten figyel. Két kezét összekulcsolja az ölében, és úgy vár. Nem várja, hogy a démon egyből rájöjjön, ő is a Sötétség kasztjából származik, de azért a Ginerva név, a kaszt vezetőjének a neve eléggé feltűnő, valaimnt Ascariel Mester neve szintúgy.*

Hozzászólások száma : 26 Kaszt :

*Jómaga nem is akarja tudni, hogy mással van-e dolga, nem érdekli igazán. Miután bemutatkozott, a másik ismegtette, s lám, csodák csoájára neki is egyetlen neve van.* -Áh, jó tudni, hogy nem csak énv agyok ilyen, hogy egy nevem van. Már azt hittem, hogy ez valami ritka dolog, nem gondoltam volna, hogy találkozok valaha másik olyan emberrel, akinek egy neve van. *Helyez az arcára egy mosolyt, bár ez csak álarc, hiszen valójából sokkal másabb dolgokra gondol. Nem épp az a fajta valójából, aki kedveskedik, ám remek lehetőség neki ez, hogy az életet színészkedésnek vegye, s gyakorolhassa a kis átveréseit érzelmek terén, és viselkedés terén. FOntosnakt artja, hogy eltudja jtászani, hogy ő nem olyan gonosz, mitn valójából, neki ez is fegyver a kezébel, legalábbis Ariel így gondolja.* -A származásomra kíváncsi? Vagy arra, hogy itt lakom-e? Az itt lakásos dolog mindenesetre nem volna giaz, máshonann jöttem, csak mondjuk úgy, hogy átutazóban vagyok. *Jelenti ki könnyedén, a,menniyben pedig a kérdés mégis származáesára vonatkozna, arra a jövőben sem fog valüszínűleg válaszolni, de ezt egyelőre Hognael nem is sejtheti.* -És maga? Itteni? *TEszi fela kérdést ő is, csak hogy tisztában legyne a dologgal, hátha kaphat egy kis útbaigazítást, lévén első alkalommal jár erre, kissé eltévedt már, de majd csak megoldja a dolgokat, elpőbb vagy utóbb midnenképp visszatalál, vagy így, vagy úgy.*

Hozzászólások száma : 9 Kaszt :

*Hognael ücsörög a padon, továbbra is a kezét fürkészi. Hirtelen jobbra néz, ahol feltűnik a démon. Persze nem tudja, hogy ő démon, csak sejti, dzsinn erejével megőrzi. A férfi felé indul, lépked - talán ő is kiszúrta, hogy nem emberrel van dolga? Jó kérdés. Mindenesetre mikor leül mellé és megszólal, nem tűnik úgy, mintha észrevette volna a mellette ülő lény dzsinn kilétét.* - Üdv. Az én nevem pedig Hognael. Simán Hognael. Honnan érkezett, ha megkérdezhetem? *Nem biztos a dolgában, nem biztos abban, hogy a férfi démon, csak azt tudja, nem ember. Ezen felül az sem biztos hogy a nagy Ascariel Mester alattvalójával van dolga. Csak a névből meri sejteni. Hognael maga Ascariel Mester szolgálatában áll, ez kétség kívül így van, de Ariel... lehet, hogy éppen ellenség, aki készül beszivárogni a fellegvárba, és ehhez társra, bejuttatóra van szüksége, s talán éppen Hognaelt szemelte ki erre a célra. Ez is lehetséges, de az efféle gondolatok távol járnak a több száz éves dzsinn fejétől, ő nem gyanakszik rá, bár érzi benne a gonoszt, a rosszat, a sötétséget. Pont azt a sötétséget, amivel a Sötétség kasztjába is bekerülhetne...*

Hozzászólások száma : 26 Kaszt :

*Egy újabb férfi érkezik Nellondba, s a nagy kóvájgása közepette ő is a Holdfény sétára lyukad ki. Hosszú fekete haja van, hátközépig érő, mely mindedn irányba megy neki, előre is, odlalra is, és hátra is. Ruházata ezúttal mondhatni átlagos. Vörös pulóver, és vörös nadrág. Leginkább úgy néz ki, mint valaki, aki épp kiment házából futni egy kört, ám nem így van, csupán ezek a kedvenc színe közé tartoznak. Kényelmes tempóban halad a sétányon.*~Szóval ez lenne Nellond, mi? azt hiszem lenézek majd jópárszor.~ *Villan át a férfi agyán, miközbedn tovább halad. Jómaga szerint kissé kihalt a terület, de nem baj, nem is szereti a tömeget, inkább a magány híve, persze, azért a kellemes társaságot nem veti meg, csaka kérdés, van-e olyan ember, vagy épp más lény, aki élvezné az ő társaságát? Ahogy csöndesen halad, szinte nesztelen léptekkel, egy másik férfit pillant emg, egy padon ücsörögve.* ~Hm, nem látok rajta semmi furcsát... Lehet, hogy csak egy helybéli?~ *Tippelget, mivel nem tudhatja még, hogy ő sem ember, sőt, uyganarróla helyről érkeztek. Irányát a pad felé veszi, amin a dzsinn is ül, s leül mellé.* -Szép napot, uram. Remélem nem zavarom. *Most szólalt meg első alkalommal Nellond területén. Hangja mély, ám mégis lágy, de ha kell, tud az rendeet parancsoló is lenni.* -A nevem Ariel. S mielőtt esetlegesen kérdedzné, nincs más nevem, csak szimplán, Ariel. *eMbernek néz ki, s az embereknek két nevük szokott lenni, ha nem épp három, ez az egyetlen oka, mely miatt elkezdett magyarázkodni a nevét illetően. Nevével ugyan nem sok mindent kezdhetnek, ezért adja ki, ded hogy más információt is ki fog-e adni a mellette ülő egyénnek? Ki tudja, egyelőre még a démon sem.*

Hozzászólások száma : 9 Kaszt :

*Egy férfialak tűnik fel a messzeségben. Kék ruhában van, a tájat pásztázza. Egyenletesen jön, mintha nem is lábon menne. De igen, lábon megy, lépked, látható. Jobbra tekint, ahol egy csoport diáklányka játszik nevetgélve. Megvetőre váltja tekintetét, és inkább továbbmegy, nehogy elkezdjenek tőle pénzt kérincsélni holmi menhely számára is. Tovább lépked, s rálép a Holdfény sétányra. Tekintetével végignézi az egészet, majd továbbindul. Egy pad mellett halad el, ami alatt egy kutya fekszik. Elég szánalmas, hogy itt alszik. Kezével felé int, mire a kutya eliszkol, ő pedig leül a padra. Kényelembe helyezi magát. Jó kérdés, hogy most miért jött le ide. Nagyon jó kérdés. A dzsinn kezét kezdi el firtatni, mintha a saját kezéből akarna jósolni, ami valljuk be, szép mutatvány lenne.*

Vendég

*Meg nyugodtan tapasztalja, hogy a lány nem adja jelét annak, hogy hülyének nézné. Amikor a lány a visszamenést mondja, akkor sajnos egyet kell értenie vele, hisz ő sem kér a büntetésből.*
Hát.. Igen.. Szerintem is, nehogy baj legyen*Mondja ki a választ, kissé szomorkásan, de ez a jó kedvén mit sem változtat. Egymás kezét nem elengedve fordulnak vissza az ellenkező irányba, hogy elinduljanak vissza a Kúria felé. Viszont ekkor megint csönd lesz, és ez msot megint egy kicsit kínos kezd lenni..*

Vendég

*A fiú mondatán csak elmosolyodik, nem nézi hülyének. Ő is most van itt először, ő sem tudta, mért holdfény sétány, sőt, azt sem tudta, hogy ez a neve, amíg ma nem jött ide. Séta közben az órájára pillant, és egy sóhajjal konstatálja, hogy későre jár, és hosszú még az út a kúriáig.*
Zoro... Szerintem lassan.. Vissza kéne mennünk..*Mondja ki a szavakat, melyek most borzalmas, kemény szavaknak hangzanak, és bátortalanul csengenek a lány szájából. Semmi kedve elmenni innen, viszont bűntetést sem szeretne kapni, tehát az a legjobb ötlet, ha most szépen hazamennek. Nem néz a fiúra, biztosan tudja, hogy még ő is maradna, de azt is mindketten tudják, hogy ez nem szabad. Lyra megáll, egy pillanatra Zoro arcára néz, majd megfordul, de nem ereszti el a fekete hajú fiú erős kezét, és elindul visszafelé, lassú, ámde könnyed léptekkel, a földet nézi, és hallgat..*

Vendég

*Mikor Lyra beleegyezik a sétába, elindulnak, majd mikor felálltak megfogja a lány kezét, és így sétálgatnak itt a sétányon. Zoro hol a fákat nézi, hol Lyra felé szegeződik a tekintete, de nem akarja folyton a lányt bámulni, hisz azzal megint zavarba hozná. Séta közben Zoro a világ egyik legboldogabb emberének érezte magát, és érezte, hogy ezt az örömöt most senki sem veheti el tőle, aki megpróbálná annak pedig eléggé meggyűlne vele a baja. *
Amúgy mielőtt idejöttem, nem tudtam, hogy mért hívják ezt holdfény sétánynak, de most már értem*mondja, bár maga se tudja miért, de ez most kijött belőle~fogadjunk, hogy msot hülyének néz~gondolja magában, miután kimondta a mondatot. Közben eszébe jut, hogy lassan majd menniük kell, még ha semmi kedve sincs hozzá akkor is.*

Vendég

*Mikor kiválnak a csókból, és Zoro felveti a sétát, csak bólint egyet.Szeret sétálni, és most így, ebben a gyönyörű parkban, szerelmével kettesben, talán élete legjobb sétájára készül. Miután mindketten felálltak, kézenfogva indultak el a sétányon, Lyra hol a fákat, hol pedig cipője orrát nézi. Bár nincs körülötte a hőburok, amit az utolsó EVI órán tanultak, most még sem fázik, pedig csak egy pulóver van rajta a póló fölött. Hajával játszadozik a csendes, enyhe szél, ám most kivételesen nem zavarja. Folyamatosan mosolyog, és ezt a mosolyt most senki, és semmi nem tudná leolvasztani arcáról, úgy érzi, jókedvét most semmivel nem lehetne elrontani, de persze lehet, hogy téved. de most így szeretné, és magában úgy gondolja, hogy ha ő így szeretné, akkor így is lesz, és nem fogja engedni, hogy bármi, avgy bárki elrontsa hangulatát.*

Vendég

*A lány válaszára még boldogabb lesz, majd elmosolyodik, és épp közelebb hajolna a lányhoz, hogy megcsókolja, mikor a lány őt megelőzve megteszi ezt, így lágyan visszacsókol. Elkezd gondolkodni, hogy lehet, hogy lassan menniük kéne, ám még nem akar elszakadni a lánytól, így nem veti fel ennek ötletét, viszonyt egy kicsit elkezdett már zsibbadni a lába. Így mivel a sétányon nincs rajtuk kívül senki, így úgy dönt sétálhatnának egyet kettesben*
Nincs kedved egyet sétálni? Olyan szép ez a sétány*Kérdezi meg a lánytól*

Vendég

*Percek telnek el úgy, hogy egyikük sem szólal meg, ám ekkor Zoro hirtelen, hadarva kezd beszélni, amitől Lyra egy pillanatra öszzerezzen, de mikor felfogja a szavak értelmét megnyugszik, és mosolyogva néz a fiúra.*
Boldogan.. Boldogan elmegyek veled! *Feleli lágy hangon, és hirtelen megcsókolja a fiút, ám most esze ágában sincs elszaladni, mint ahogy eddig mindig tette. Viszont tudja, hogy kezd sötétedni, és nemsokára vissza kell indulniuk Nezabarba, ha nem akarnak bűntetést kapni.. *

Vendég

*Itt voltak együtt, összebújva boldogan, és nem hiányzott ide semmilyen szó, mind a ketten tudták mit érez a másik, és egymás közelsége is megvan. Ám ekkor Zoronak hiányérzete kezdett lenni, mintha elfelejtett volna valamit~Valamit akartam mondani.. ja nem kérdezni.. De mi is volt az?~gondolkodik magában, ám ekkor egyszer csak, mint derült égből villámcsapás ~Háát persze a bál jövőhetén~ jutott neki eszébe, hisz most valamelyik nap olvasta a plakátot a bálról ami jövőhét szombaton lesz Valentin-napon.*
Lenne kedved eljönni velem jövőhéten a Valentin-napi bálra?*kérdezi meg a lánytól, persze ügyelve arra, hogy ne ijessze meg a lányt azzal, hogy hirtelen megszólal.*

Vendég

*Jól érzi magát így, avval, aki most a legfontosabb neki. Eddig egész életében, mindig akkor volt a legboldogabb, amikor lovával volt, de most ez valahogy más volt. Mivel legjobb barátjának lovát tekintette, nem igazán fektetett hangsúlyt az igazi, őszinte emberi kapcsolatokra. Persze sok barátja volt, de egy olyan se, akivel mindent megosztott, hiszen a legféltettebb titkait tényleg csak Smeránakmondta el, mert ő nem adhatja tovább, de igazán senkiben nem bízott annyira. És most lehet, elképzelhető, hogy talált valakit, akinek majd elmeri árulni ezeket a titkokat. Csönd. De most nem az a nyomasztó, kínos csönd. Ez most más volt, ez most valamiért mind kettőjüknek jól esett, és érezték, hogy a másik sem akar még megszólalni. Ám Lyrába belehasított a felismerés, hogy február van, és jövő héten a valentin napi bál. Persze az nem lenne helyes, ha ő hívná meg a fiút, de ha Zoro nem lép még ma, akkor ő fog cselekedni. Ha már nem rohant el, és képes volt leküzdeni zavarát.*

Vendég

*Amikor a lány is kimondta azt a bizonyos szót, a fiú az összes eddigi gondját, baját egy pillanat alatt elfelejtette, hisz boldog volt, olyan boldog amilyen még sosem, ugyan volt már barátnője korábban is, de ilyen jól még senkivel nem érezte magát mint most Lyraval, érezte, hogy a lány is őszinte vele, míg korábban ezt sosem érezhette igazán. Mikor a lány odabújt a vállára, őis egy kicsit a lány felé hajtotta a fejét, majd simogatni kezdte a lány hátát. Közben egyből elszállt az az érzése, hogy kínos a csönd, hisz nem is tudott volna jobbat elképzelni, mint itt, egy ilyen szép helyen kettesben lenni a lánnyal. Eredetileg, úgy jött ide, hogy majd megbeszélik a dolgaikat, ám ezek után, egy ilyen beszélgetésnek nem biztos, hogy itt lenne a helye, hiszen ezzel a két szóval, valamint az összebújással megbeszéltek mindent, amit Zoro akart, és a többi kérdés ezek után egyértelműen elszállt.*

Vendég

*Most, mikor végre kettesben vannak, és megbeszélhetnék a dolgaikat, most egyikük sem kezd el beszélni. Mindketten hallgatnak, és a másikra várnak, hogy az mondjon valamit. Már kezd kényelmetlen, fusztráló lenni a csönd, és Lyra azon gondolkodik, mit kéne mondania, vagy el kéne kezdenie énekelni, mikor Zoro egy szót mond. És az az egy szó a lány szívéig hatol. Lángoló arccal, de mosolyogva néz Zorora, pár pillanatig csak némán vizsgálja a fiú tekintetét, majd megszólal.*
É.. én is szeretlek, Zoro..*Mondja, és fejét a fiú vállára hajtja. Mindig azt hitte, hogy ő már sosem lesz szerelmes, de tévedett, hatalmasat tévedett. Eddig egyszer volt csak szerelmes, legalábbis akkor azt hitte, de már egyáltalán nem volt benne biztos. Olyat, amit most érzett, még soha nem tapasztalt, de jó volt. És az is jó volt, hogy bár szavak nélkül, de kettesben voltak, és a környezet is gyönyörű..*

Vendég

*Mikor a lány mondja, hogy semmi, nem szól rá semmit, hisz igazából rá is ez volt igaz. A leülés említésére természetesen ő is oda megy a padhoz, majd leül Lyra mellé. Nem akarja, hogy nagy legyen a csönd, de nem igazán jut most eszébe semmi értelmes amit kérdezhetne, reméli a lány felhoz valami témát, ha nem akkor majd talán eszébe jut valami, így közelebb bújik a lányhoz, átkarolja, és csak ennyit mond neki kedvesen, mikor odahajol*Szeretlek!