Holdfény sétány

*Örömmel látja, hogy vicce bejött Mardhug mosolyog. Viszonozza a gesztust, hallgatva a férfit.*
- Nincs elcsúfítva az arcod. helyes vagy... ezért tudtad elcsábítani az én szívemet is.
*Komolyan bólogat miközben figyeli, mit szólnak sebeihez. Néhány nem tetszik neki, de mivel nem fáj, a kislány nem panaszkodik. A fiús megjegyzésre, kihúzza magát.*
- Nekik több van, tőlem kapták.. az árvaházban el akarták venni tőlem a holmimat. Hát megkapták a magukét.
*Kicsit mást válaszol mint az igazság, de nem bánja. Nemsokára meg is tudja a sebmeghagyás okát.*
- A gonosz emberek miatt nem kell meghagynod rájuk anélkül is emlékezni fogsz.... tudod mit Mardhug? nagyon tetszik hogy ilyen büszke vagy... szeretlek.
*Megöleli a férfit majd a hóemberével foglalkozik. Mikor elkészül és ráteszi a sálját, mardhug rászól.*
- Nem kell. Így legalább tudják, hogy nem szabad lerombolni. menjünk ... muffiiin!!!
*Ronnie úgy fut a bot után, mint egy őrült. csak úgy porzik körülötte a hó. Mikor eléri, szájába veszi. Visszaszalad, megcsóválja egy kicsit a farkát aztán visszamegy Epiért. vele együtt akar hazasétálni.*

*Elgondolkozva teszi a második golyót az elsőre majd mosolyogva megjegyzi.*
- Nincs csokis muffin, formában foglak tartani.
*Viccnek szánja.... vagy mégsem? A férfi gondolkozhat, Morgane arcáról semmit sem lehet leolvasni, rá meg nem néz, különben tekintete mindent elárulna. Látja, hogy Mardhugnak tetszik Ronnie. Remélte hogy így lesz. nem tartott semeddig a betanítása, igazából a kutya kezdte el. A búgócsigás megjegyzésre csak elhúzza a száját.. most sem érti. de már megszokta.*
- Sok van, vagy régebbiek, vagy nem fájnak.
*Lecsüccsen ő is a padra, otthagyva a félkész óembert. Először felhúzza a kabátját és mutat pár lila foltot. Aztán a lába következik. Térdén van egy horzsolás és több foltocska.*
- Hát ezek vannak. jeges az út, meg Ronnie megnőtt meg néha én is elesek csak úgy magamtól. Múltkor egy bottal ütöttem meg sajátmagamat.. nekem nincs olyan sérülésem mint neked.
*Elgondolkozik mit válaszolhatna. Visszamegy a hóemberhez és meggyúrja a fejét is. Közben halkan megjegyzi.*
- Hát amiért a tenyeremet sem gyógyítottad meg.. hogy tanulj az esetből.
*Késznek nyílvánítja a hóembert. Piros sálját leveszi majd a hóember fejére köti. beugrik a bokrok közé, halászik egy nagyobb botot majd visszatérve a hóemberbe szúrja, mitnha a kardja lenne. Ronnie kiszabadul a növények közül majd körberohanja Mardhugot szájában egy bottal.*

*A férfi lecsüccsen a padra, majd beszélgetni kezdenek. Mardhug szerencsére nem haragszik amiért olyan sokáig elvoltak. Morgane rámosolyog majd készíteni kezdi a második golyót. Mikor felmerülnek az elmúlt hetek, a kislány megértően rámosolyog. Nem haragszik rá, teljesen megérti hogy szüksége volt egy kis magányra.*
- Majd pótoljuk. Csinálok neked muffint ha hazamegyünk. Csokis jó lesz?
Mikor a golyó harmadjára esik szét, mérgesen otthagyja és jobb hó után néz. Talál tapadósat, az egyik fa alatt. *
- Figyeld mit csinál Ronnie a hóval.
*kezeiben összegíúrja a havat, miközben füttyent a kutyusnak. Az állat felé szalad. A kislány eldobja a hógolyót. Ronnie gyorsabb tempóra vált és utána rohan. Felugrik és szájával elkapja, majd összeroppantja a hógolyót. Morgane nevetve nézi. Közben hallja a férfit.*
- Persze hogy tetszett. nagyon sokáig játszottam vele.. és Ronnienak is nagyon tetszik, bár nem engedem hogy tönkretegye. Mit is mondtál hogy hívják? Búgócsiga?
*Fejében megjelenik a kép a játékról. Nagyon tetszett neki és tényleg jól elvolt vele. A sebére terelődik a szó. A hideg hó hatására elmúlik a csípő érzés.*
- De nem akarok vigyázni, mert a veszélyes dolgok a legjobbak.. Túlélem a sérüléseket. Ha tudnád mennyi van.
*Ronnie hatalmas csaholással üdvözli Epit. Játékosan ráugrik és berántja a hóba majd szalad tovább. *

*Morgane a játszótéren hintázik. Jó erősen meghajtja magát majd kiugrik. Talpra érkezik de egyensúlya nem annyira jó így elesik. Mikor feláll, leporolja nadrágját, megsimogatja a mellé érkező kiskutyát aki igazából már elég nagy. Bizony Ronnie nagyon megnőtt mostanság. bernáthegyi lévén ez nem szégyen. Gyönyörű dög. gazdája mellett üget. Mikor befordulnak a sétányra, előre rohan. Morgane a tenyerét szemléli, melyről kicsit lejött a bőr az esésnél. Nem vérzik túlzottan, csak kicsit csíp. Mikor Mardhug hangját hallja, felpillant majd elmosolyodva oda szalad hozzá. Nevetve hallgatja amit mond. Látja hogy a férfi a padra pillant. Odakíséri, de ő nem ül le. Frissen hullott hó fedi a tájat úgyhogy kutyája elvan magának. befúrja magát a hóba majs rohangászik. Hívogatóan tekinget Epire. Morgane beszéd közben egy hógolyót gyúr majd ledobja a földre és gurigatva igyekszik nagyobbá varázsolni. Közben mesél.*
- Ronnieval a játszótéren voltunk. Képzeld két hóembert építettem. De Ronnie lerombolta az egyiket és elszaladt a bottal. Utána hitáztam. Lehorzsoltam a kezem.
*megmutatja tenyerét. ha a férfi megnézte, szeméhez tartva megvizsgálja még egyszer majd tovább görgeti az immmár nagyobbacska hógolyót.*

*Elmosolyodik a megjegyzésre.Igen, a lány elég mosolygós ha olyan társaságot kap, és sokat szeret beszélni.Nem mintha nem csinálná ugyanezt mindenkivel, kivéve ha bunkók hozzá.A lány sokszínű tulajdonsággal rendelkezik.Egyaránt megtalálja a társaságot egy gonosz és undok emberrel valamint kedvessel de az utóbbiakat jobban szereti.Ez a természetéből adódik.* - Köszi, mondjuk nekem meg a tiéd tetszik jobban *Felkuncog, mulatságosnak találja a helyzetet.Bólogat amikor megtudja mit adtak neki. *- Hmm nem ismerem a déli gyümölcsöket, nem nagyon ettem még életemben gyümölcsöt, mondjuk Nellondban is most járok először.Viszont tényleg nagyon finom, én szeretem a savanyú dolgokat.* Mosolyog, majd elengedi Rangert aki csaholva belemegy a játékba és játékosan menekül,majd kergeti a kutyust. Mira elveszi a narancsot mikor Morgan felé nyújtja.Majszolni kezdi,már nagyobb bátorsággal eszi a gyümölcsöt.Nagyon ízlik neki így hamar végez vele.Figyeli a lányt ahogy rögtön felpattan, jól sejtette hatalmas a mozgásigénye a szőke lánynak.Így ő is feláll és sétára invitálja Morgant.* - Szerintem jó hely, nagyon aranyosak a szaktársaim.~ A legtöbbje *Teszi hozzá gondolatban majd válaszol a kérdés további részére.* - Néha nem, de amúgy nagyon *Mosolyogva mondja majd kitér arra amit először is kérdezni akart.* - Nem akarsz egyet sétálni? *Mosolyog Morganre és várja a választ.*

//fagy//

*Morgane megtudja a lány nevét. Elmosolyodva mondja.*
- Mindkettőnknek mövel kezdődik. De a tied jobban tetszik.
*Érdeklődve figyeli ahogyan a anarancsot eszi. Úgy veszi észre, furcsa neki. nemsokára megtudja, hogy nem evett még narancsot, azért. Morgane elkerekedett szemekkel nézi.*
- narancs. Télen lehet enni... azt hiszem déli gyümölcs, de nem biztos... De nagyon finom. Szerinted is? Tudom, hogy savanyú, de pont az a jó benne. Már ha valaki szereti a savanyút. Ha kérsz, van még nálam.
*Elengedi Ronniet, majd előveszi a zsebéből az utolsó gyümölcsöt. Nekilát a bontásához. közben látja a közelgő állatot. Úgy tűnik neki, hogy daimon. Amikor megáll és nem megy hozzájuk közel, barátságosan rámosolyog. Nem tudja, hogy van ez daimonéknál, de Ronnie szívesen játszana az állattal. Egyenlőre csaholva, boldogan ingerli egy kis kergetőzésre. A kislány leszedi a narancsról a héjat, majd leszedi a felét és odaadja Mirának.*
- Tessék, edd meg nyugodtan.
*Ő is lecsüccsen a lány mellé és halkan megeszi a saját részét. Amint végez, felpattan és érdeklődve körbenéz. rajtuk kívül, senki sincs a sétányon. Ami egyébként nagyon szép hely. Egyik lábáról a másikra áll közben figyeli Mirát.*
- Milyen az iskola? te szeretsz odajárni?

*Meglepetten néz fel a fára és elmosolyodik a lányon.Nellondban élhet, hisz még nem látta a suliban így mérget venne rá hogy mindkettőjüknek furcsa a találkozás.De kedvesnek találja a lányt.*-Szia én Mira Rose vagyok de szólíts nyugodtan Mirának* Meglepődik mikor a gyümölcsöt felé nyújtják de leveszi és beleharap.Először furcsa az íze,de tetszik a lánynak.Még soha nem találkozott ilyen gyümölccsel,igaz eddig nem nagyon volt alkalma gyümölcsökkel találkozni. *- Ez mi amúgy?Még soha nem találkoztam ilyen gyümölccsel. *Kérdezi és forgatja a kezében, majd elmajszolja.Érdeklődve és kicsit irigykedve figyeli a lányt, ahogy az nagy ügyességgel lemászik a fáról.Ő soha nem tudott fára mászni, de mindig is szerette volna megtanulni hogyan kell.Majd elmosolyodik a kutyuson.Ranger megindul feléjük, de egykét lépessel előttük megtorpan és engedelmesen leül.* - Aranyos kutyuskád van az én farkasomat, igazából daimón Rangernek hívják és nagyon barátságos. *Mosolyog a jövevényekre.Mira még mindig a padon ücsörögve figyeli az eseményeket.Kedvesnek tartja a lányt, de azt előre látta hogy nagyon sok lehet az energiája.*

*Morgane még reggel lógott el Mardhug házából és jött a sétányra kutyusával. Most éppen egy fán csücsül és narancsot tart a kezébe. Egy stabil ágon foglalt helyet. Kutyusa alatta szaglászik vagy néha megkerget egy mókust. Jól elvan magának egyenlőre. A kislány mosolyogva figyelgeti játékát. Ekkor pillant meg egy lányt aki az ösvényen mászkál. majd leül egy padra, pontosan Morgane fája alatt. A szőke kislány elmosolyodik majd előre hajol és hangosan köszön.*
- Szia! Hogy hívnak?
*Érdeklődve szemléli a jövevényeket. Mikor a lány válaszol, felegyenesedik , levesz pár cikk narancsot és előre hajolva átnyújtja neki*
- Edd meg, nagyon finom! Vitaminbomba!
*Ő is gyorsan bekap egy cikket. Élvezettel rágcsálja a gyümölcsöt. Már elmajszolt egy óra alatt egyet ez most a második. Közben jól megnézi magának a lányt. Valószínűleg a közeli iskolába jár. Eléggé lengén van öltözve, ahhoz képest hogy tél van. A kislány, mikor megeszi ennivalóját, hátratolat az ágon majd egy majom ügyességével lemászik a fa törzsén. Megáll a lánnyal szemben. Mellé fut kis bernije is. Leguggol alulról átkarolja az ebet a mellső lábai alatt és magához öleli*
- Ő a kutyusom, Ronnie. Én pedig Morgane vagyok*

*Mira sétál a sétány felé.Korán reggel indult a kúriából, és nemrég ért csak ide.A lány nem fáradt, boldogan sétál a macskaköveken.Ranger érdeklődve szaglászik körbe, itt még nem jártak.Ugyancsak, Nellondban először jár a lány.Most nem volt sok dolga így hát elhatározta hogy egyszer ezt a helyet is meglátogatja.Legalább elmondhatja hogy ő itt is járt már.Igaz, nem feltételezi hogy a szakban lenne még egy ember aki nem járt még itt.Mira hamar abbahagyja a tépelődést és inkább körülnéz.Ma gyönyörű napsütéses a délután,csak parányi bárányfelhők úsznak az égen igaz, ezt innét nem látni a fáktól.A lányt csodálattal tölti el a természetnek ez a fajta játéka.Gyönyörű ahogy a lombkorona megtöri a fényt, sejtelmes derengésbe vonva így a sétányt.A lány ma, a szép időre tekintettel a fekete köpeny alá csak egy toppot vett fel,hosszú bőrcsizmája fölé egy halásznadrágot húzott.Ezt a viseletet a lány csak akkor hordta ha utazik, de akkor szinte mindig.Majd Mira észrevesz egy kis padot és arra felé veszi az irányt,mikor odaér leül és a tájat szemléli.Nem tudja mennyi időt akar még itt eltölteni.Ranger a lábához kuporodik és lehunyja a szemét.*

*Morgane megöleli a férfit és nem is akarja elengedni. Már nagyon fáradt. Még hallja a kedves szavakat elmosolyodik és halkan megjegyzi.*
- Tudom hogy nem engednéd...
*Már nincs ereje többre. Alig várja, hogy visszaérjenek Mardhug házába és alhasson egyet. Látja hogy Ronnie mellettük sétál. megsimogatja a fejét. Mostanában talán elhanyagolta egy kicist. megfogadja, hogy valamelyik napot neki szenteli. Játszani fog vele, megfürdeti és elviszi sétálni a kedvenc helyére. Ezen gondolkozik amikor az ágyba zuhan és elalszik. *

*A kislány elmosolyodik majd megöleli a férfit. Megpróbál visszaemlékezni az álmára. Közben tovább sétál. Leszedi a fejéről a sapkát. Nem szereti nagyon idegesíti. Zsebébe gyűri. Talál egy botot. Felveszi és járóbotnak használja, mintha öreg vagy sánta lenne.*
- Nagyon ijesztő volt.... volt régen egy dajkám. Tőle mindig féletm mert a rossz gyerekeket szíjjal verte meg... pedig azt nem lett volna szabad hallottam amikor azt mondta neki Okto bácsi.. de mégis megtette.. De kövér volt így nem mindig tudta utolérni a gyerekeket... aztán eljött hozzánk és el akart vinni tőled.. és mondtam hogy nem megyek.. és futni kezdtem és nevettem mert nem ért utol, mint kiskoromban.. de akkor hátranéztem és nagyon gyors volt mert lefolyt róla a kövérség... és szerzett egy hosszú botot és azzal akart elverni. Te nem tudtál csinálni semmit mert Okto bácsival veszekedtél...

*Morgane szeme egy szintbe kerül a férfi szürke szemeivel, mikor leguggol. Aggódva nézi de pontosan olyan választ hall, amire szüksége van megnyugszik és el is mosolyodik. A kérdésre nem tudja mit mondjon. A földet kezdi szemlélni és lábával köröket rajzol a földre. Halkan válaszol.*
- Nem....
*Ronnie kirobban az erdőből majd körberohanja őket. Szájában a botot tartja és Epit igyekszik rávenni a játékra. Nagyon jól érzi magát és ez látszik is rajta. Nagyon összebarátkozott Epivel. Morgane elmosolyodik amikor a két állatka játszadozását látja. Mikor visszafutnak az erdőbe ismét Mardhug felé fordul.*
- ..Csak rosszat álmodtam... és nem volt jó..
*Ujjait tördeli. Kék szemeit megint a férfira veti. *
- Ott maradsz majd velem míg alszok?