Holdfény sétány

Tárgy: Holdfény sétány Kedd Dec. 23, 2008 6:29 pm

First topic message reminder :

Nellond Varázslófalu, ami meglátszik a legtöbb helyen. Ez a sétány sem szokványos, nem olyan, mint az átlagos kis mugli városokban levők. A főtérről indulhatsz el rajta. Macskaköves útja kicsit ugyan kényelmetlen, de mégis épp ebben rejlik a varázsa. Egészen a városka parkjába torkollik a sétáló utca. Nevét nem véletlenül kapta. Árnyas, fákkal határolt, meseszép hely, még a nap fényét is furcsán haloványan szűri meg, ezért olyan, mintha épp telihold lenne, van fény, de mégis kicsit misztikus, romantikus. Amikor pedig süt a hold még szebb itt, az égitest fénye olyan módon törik meg a fák levelein, mintha csak valamiféle szikrázó tükörrel irányították volna ide, néhol egészen csillog, mint valamiféle csillámpor.
Jópár padot is láthatsz útközben, ahogy sétálsz, melyek természetesen mágikusan védve vannak az időjárás viszontagságaitól. A hó nem olvad rájuk, nem lesznek vizesek. Sőt, amikor esik az eső, furcsa, láthatatlan burok képződik a sétány felett, így védve azt a víz károsító hatásától. A padok mellett természetesen akadnak szép folyton nyíló virágok, és az egész sétány házak között kanyarog, így nem kevés kirakat, és bolt is nyílik innen, tehát nézelődni is lehet nyugodtan, aki arra vágyik.
Lassú, kényelmes sétával úgy egy óra alatt juthatsz át a parkhoz, ha ezen az úton indulsz el a Főtérről.

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 140 Kaszt :

*Az új ház szavakra csak nyel egy ksiebbet, és egy pillanatra elhomályosul a látása, mondhatni emgremeg, amikor a szót hallja. Az új háznál egyből összekapcsolja vele az söszeköltözést, és az elkötelezett életet, amit egyelőre még nagyon nem szeretne, de ez csak egy röpke, átfutó pánik. Végül csak biccentget.* -Igen, ez nagyon jól hangzik. Kellemes.. *mondja, miközben a lány megáll, és ezt érzékelve feleszmél, amjd, amikor a lány belép elé, és megcsókolja, akkor pár pillanatra átfonja a leányzó derekét, és úgy csókol vissza, majd csak elmosolyodik.* -Hogyhogy kiköltözöl mellesleg? Azt hittem, szeretsz tot lakni, ahol most. Vagy.. előrelátóbb tervek? Esetleg valami különös ürügy? *érdeklődik kíváncsian, az okokat fürkészve, tovább sétálva.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Márc. 07, 2010 8:24 pm

*A lány csak kézen fogva sétál a fiúval, és aprókat bólogatva hallgatja a fiút. Majd az szelídebb hangra vált, és visszakérdez.*-Értem..Hát velem is minden rendben. Mostanában új házon gondolkodom. Kicsit sok nekem a központi kis bérelt lakás..És lehet, hogy így összejön annyi, hogy kíljebb, talán Nellond szélén, egy kis aprócska kertes házat venni. De nem tudom. Még meglátom. A bolt nekem jól megy, már amennyire.*mondja, kedves hangon, mint mindig, és a fiúra pillantva elmosolyodik.*- Nagyon szép az idő Bár egy kicsit csíp a hideg. De én már nagyon várom a tavaszt.*mondja, majd egy kissé lelassít, és a fiú elé lép, egészen légiesen, akár egy táncos, kecsesen, a a fiú elé lép, majd egy megcsókolja a fiút, azután visszalép az oldalára, és tovább indul, ha a fiú is indul.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 140 Kaszt :

*Lassú, kényelmes lépéssekl indul meg a lány mellett, annak kezeit fogva, ujjait összefonva a lányéval. Tulajdonképpen kéz a kézben sétálnak. A lány szavaira egy aprót biccent.* -Még. *teszi hozzá egy halvány mosollyal, mint afféle kiegészítésként.* -Egészen kellemesen. Tudod, fáraszt a munka, mint mindig. Most, hogy a helyzet fokozódik, és kihelyezték az erőinket, így több dolgom van, és a több munka az több papírmunka általában. Éppen ezért könnyebben fáradok, de nincsen semmi gond amúgy. *mondja, finoman emgvonva a vállát.* -De nem is rédemes a munkáról beszélni, úgyis folyton abban vagyok. Inkább mesélj, veled mi a helyzet? Már egészen kezdtél hiányozni nekem. *mondja, miközben szelídebb hangra vált.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Márc. 07, 2010 8:09 pm

*Mosolyog, szívből a fiúra. Mikor az még egyszer végigsimít arcán. Ő csak nézi, majdhogynem csillogó szemekkel. Aztá a fiú akcióban válaszol, mégpedig átlendül a padon, mire a lány elmosolyodik, a kacsintásra, majd hagyja, és összefonja az ujjait Krasséval. Azután közelebb húzódik a fiúhoz, és ha ő is akarja, indulnak.*-Köszönöm, de nem fázom, még..*mondja hiszen annyira nincs lehűlve egyenlőre a levegő, remélhetőleg nem is lesz. Azután, valószínűleg megindulnak, a lány arcán mosoly, és úgy lépdelnek a murvás úton.*-És, jól vagy mostanában?

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 140 Kaszt :

*A pirulásra csak ismét végigsimít behajlított kézfejével a lány arcán, mintha letörölhetné a lány pírjait, miközben sármosan elmosolyodik, ismételten. A kérdésre a lehető elgegyszerűbb választ adja, eltávolodik a lánytól, emgtámaszkodik a apd háttámláján, majd egyszerűen átlendül a padon, és a láyn mellett ér földet, köpenye halkan suhog a levegőben, amíg földetér. Megveti lábait, majd széttárja karjait, megmutatja, hogy immáron megérkezett, majd rákacsint a leányzóra. Aztán közelebb lép hozzá, végigsimít egyik karján, majd ujjait összefonja a lányéval, márha az engedi.* -Sétáljunk. Oly szép ez az este. De szólj ám, ha fázol. *teszi hozzá, hiszen a levegő enyhén le van hűlve, ő epdig remekül megvan a köpenye nélkül is, így bármikor át tudja azt adni a lánynak, ha éppen igényli.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Márc. 07, 2010 7:56 pm

*A fiú felnéz rá, mire ő elmosolyodik, és tekintete lábára vándorol. Egyszerű mozdulattal leejeti két cipőjét, majd felveszi őket, kezét nem használva. Közben Kras szembe fordul vele, és mire felveszi cipőjét, immár a fiú csókolja meg, mire a lány csak hagyja magát, majd a fiú az arcát simogatja, és bókol neki. Mire csak egy kicsi pír szökik arcára, és elmosolyodik.*-Köszönöm..*kissé halkan mondja a szavakat, majd a fiú mellé sétál, és ránéz.*-Sétáljunk, vagy itt maradjunk?*kérdezi, hiszen neki mindegy. Most már itt van, és maradni is szeretne egy ideig a férfival.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 140 Kaszt :

*A murva ropogására fel sem figyel, amikor befogják a szemeit, akkor egy pillanatra söszerezzen, majd halványan elmosolyodik, és hagyja, hogy a lány befogja a szemeit, semmit nem tesz ellen. Amikor a lány megcsókolja, akkor visszacsókol, majd kinyitja szemeit, és felnéz a leányzóra.* -Neked is szép estét. Azt hittem már sosem jössz.. *súgja, miközben feláll, pontosabban feltérdel a padra, hogy így szembe ekrülhessen a lánnyal, és egy sármos mosolyt villant meg felé, majd közelebb hajol hozzá, és ez úttal ő csókolja meg kedvesét, majd finoman végigsimít annak arcán.* -Gyönyörűen festesz, mint mindig. *súgja egészen halkan, és kedvesen, miközben csillogó szemekkel nézi a másikat.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Márc. 07, 2010 7:47 pm

*A park sötét csendjét a murva ropogása töri meg. Kissé botladozva, de csak egy nagyon kicsit botladozva közelít magassarkú cipőben egy egészen fiatal leányzó. Arcán mosoly, és egy kevés smink. Enyhe vörös rúzs, ami alig látszik. És egy kis szemceruza. Szoknyát visel, egy fekete, kissé rakottas szoknyát. Egy szövetkabátot, most kesztyűt nem. Haja egy csattal fölfogva, egyébként majdnem derekáig érne. Most egy kissé göndörebb, mint szokott lenni. Enyhe, vöröses barna színű haja meg meg csillan a hópelyhek visszatükröződő fényében. Csak sétál, és meg is pillant egy férfit a padon, mire elmosolyodik, és letér az ösvényről. Leveszi cipőjét, és mezítláb, egészen halkan közelíti meg hátulról kedvesét. Majd gyengéden helyezi kezeit a fiú szemeire, és fülébe súg.*-Szépe estét édesem..*köszön, majd lábujjhegyre állva, mintha a Krastio fejjel lefelé lógva lenne, a lány megcsókolja.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 140 Kaszt :

*Egy hanyag eleganciával felruhzott férfi lépdel a sétányon, miközben az óráját figyeli. Sötét köpeny, fehér ing, fekete nadrág, fekete öv, fekete cipő, haja hosszan nyúlik a hátára, nagyjából a háta közepéig ér, és lófarokba fogta össze. Arcán kissé ideges mosoly suhan át, amikor az órájára pillant, majd felsóhajt, lehunyja szemeit, és nekitámaszkodik az egyik fnak, majd ellöki magát, elsétál a közeli padig, és felül rá. Nem akárhogy. Egyszerűen lerogy, lábaira nem is helyez súlyt, hátradől, kezeit az ölébe ejti, és magában számolja a perceket, másodperceket, miközben szíve hölgyére vár.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Feb. 14, 2010 9:22 pm

*Sétálnak tovább a fák kôzôtt. A fiú kérdése egy kicsit kizôkkenti, majd felnevet.* - Hehe, ez ilyen alkalomhoz illő kérdés. *Mondja nevetgélve, elgondolkodik egy pillanatra a kérdésen, majd lopva a fiúra pillant.* -Háááát... egészen helyes srácok járnak a suliba. Van egy kettő a mi szakunkon is. *Magyarázza.* - De hát, én nem fogok senki után koslatni. Ha valamelyik szeretne valamit tőlem, akkor úgyis felkeres , vagy udvarol. Vagy valami ilyesmi. Nemtudom mostanában mi a szokás, én már csak ilyen régimódi vagyok. Tudod... az én lassan 33 évemmel, azthiszem még nálad is idősebb vagyok. *Eddig nemigazán érdekelték a fiúk, persze megnézett magának néhányat az iskolában, és igenis vannak jó vágásúak, de a legtôbbnek már van párja. Mondjuk ez sosem nyomasztotta Audreyt. Megvolt ő mindig is pasi nélkül. A végén a korral kapcsoaltos megjegyzésén felnevet, hiszem féltünde, így teljesen nyilvánvaló az a 33 életév, ami eddig leélt. A fülein is látszik, a fiú eddig vagy nem vessze észre, vagy nem merte szóbahozni a hegyes füleit a leányzónak. Figyeli a fiút, és várja a reakciót, mit vált ki belőle ez a megjegyzés.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Feb. 14, 2010 8:47 pm

*Mikor a lány megdicséri ruháját, halványan elmosolyodik. Még most is megpróbálja elrejteni érzéseit, de nehezen megy neki.*
- Pedig ez az igazság. Még be sem néztem. Elmentem ugyan a teremig, de nem nyitottam be. Nem nagyon szeretem az ilyeneket. Nincs kivel ünnepelni. Meg amúgy is. Eléggé rossz kedvem volt. Ha csak valaki hozzám szólt volna, akkor tuti letámadom a gyereket és elrontom a napját. Úgy hogy inkább lejöttem ide sétálni. -mondja száját húzogatva, majd továbbhallgatja a lányt.
*Néha-néha a rókán akad a szeme. Nem érit, miért rázogatja az a fejét. Megvonja a vállát, majd elfordítja a fejét. Kicsit zavarja a csönd, ezért megpróbálja továbbvinni a beszélgetést.*
- És...tetszik neked valaki az iskolából? -érzi, hogy nem ez volt a legjobb kérdés, de már nem tud mit tenni - Bo...bocsánat. Nem akartam ilyen tapintatlan lenni.
*Habár tudja, hogy nem kellett volna ilyenkor ezt kérdezni, de persze nagyon is érdekli a válasz.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Feb. 14, 2010 8:34 pm

*Amikor valaki megérinti a kezét, hirtelen felkapja azt, majd megkônnyebbülve pillant mosolyogva Jérémyre.* -Szia! Kôszônôm.. *Mondja kissé elpirulva, majd sétálnak tovább az ôsvényen.* -Te is jól nézel ki. *Teszi hozzá oldalt végigmérve a fiút, csak úgy, hogy az ne kaphassa el a tekintetét.* -Hát igazából, azt reméltem, hogy majd te fogsz mesélni. Ha már egyszer így kiôltôzve járkálsz lent nellondban. *Úgy mondja mintha ő nem lenne eléggé feltünő ebben a merész ruhában.* -Azt te mondd hogy nem voltál... én csak benéztem, de aztán el is jôttem. Még rôgtôn az elején, mindeki pompás ruhákban, nyálas zene és párocskák mindenütt. Nem volt hozzájuk nagy kedvem. Meg hát... nemsok ismerős alak volt. *Magyarázza kissé szomorúan.* -De azért ôrülôk, hogy ôsszefutottunk, érg láttalak. *Mondja ismét kicsit elpirulva, és néha néha a fiúra emeli tekintetét. Oscar csak a fejét rázza, ő sem kedveli a valentinnapot, ráadásul most meg ezt a fránya Jérémyt kell néznie, ahogy a gazdival jópofizik. Ezt még meg kell szoknia a rókának. Eddig nemigazán volt ilyesmiben része.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Feb. 14, 2010 8:20 pm

*Egy magányos, elegánsan felöltözött francia fiú sétálgat az utcán. Bálba készült, de meggondolta magát, mivel senki miatt nem lehetett volna ott. Senki sem fontos neki annyira, hogy bálba mehessen. Sosem volt az a romantikus fajta amúgy sem.
Már régóta itt van. Gondolta lenéz Nellondba. Még úgy sem járt itt, meg aztán nem akadt jobb dolga. Természetesen pálcájával jött csak le. Hallotta, hogy sok errefelé a veszélyes ember.
Zsebre tett kézzel járkál az utcákon. Nem rég tért rá a Holdfény sétányra. Kellemes helynek tartja, habár kicsit zavarja a sok ember. Rég nem látott ennyi felnőttet. Kicsit zavarja, hogy nézik. Nem szokott még hozzá. Mindig is elakart vegyülni a tömegben, de egy ilyen elegáns ruhában nem lehet.
A távolban egy ismerős arcot lát meg gyönyörű öltözékben. Ha nem rejtené el érzéseit, akkor most bizony tátva maradna a szája. Ez az ismerős arc bizony Audrey volt, akivel sok időt töltött el a sövényesben, amit Jérémy nagyon is élvezett. Lassan közeledik a lány felé, majd mikor szinte mellé kerül megáll, megfogja gyengén a lány kezét és így szól:*
- Meglepetés! -mondja halvány mosollyal az arcán- Mi járatban erre? Nem gondoltam, hogy pont veled futok össze. Amúgy...gyönyörű vagy ebben a ruhában -mondja elpirulva a lánynak. Nem pontosan ezt a szót akarta használni. Csak úgy kicsúszott.*
- Mesélj milyen volt a bál?

// A ruha //

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Feb. 14, 2010 7:53 pm

*Audrey sétál le a parkba. Az este szép, az időjárás lassan megenyhült. Egy kicsit egyedül érezte magát a bálon. Nem kicsit... nagyon. Senki ismerős. Pedig annyira vágyott már a régi arcokra, egy beszélgetésre vagy bármire. De aztán elrohant az iskolából, abban az egy szál báli ruhájában. Persze vont maga kôré igen gyorsan egy hőburkot, így aztán most kellemes, tavaszias időt érez. Az utcán bámultak rá az emberek, hogy hova igyekszik így kiôltôzve. Nemigazán zavartatta magát. Oscarral az oldalán bandukol, a sétányon. A fákat nézi, a kirakatokat, és az egész évben nyíló gyônyôrü virágokat. Hát igen.. valentinnapkor egyedül bóklászni nemigazán a legjobb dolog. Nem mintha megszeretné ünnepelni ezt a napot, mert neki nincs mit ünnepelnie. Esetleg azt, hogy egyetlen legjobb barátjával, szerelmével,mindenével sétál most.. Oscarrral a daimonjával. Nagyon sóhajt, és lehajtott fejjel továbbsétál.*

//a ruha//

Tárgy: Re: Holdfény sétány Szer. Feb. 03, 2010 7:19 pm

-Srécok, srácok.. A velejét fogtad ki, de meg sem lep. A fizimiskád társul hozzájuk. *mondja egy kis mosollyal, miközben eltöpreng. Neki egy név marad emg mindig az emlékezetében.* ~Zámiel..~ *súgja gondolatban, és súgja neki is a szél, ahogyan behunyja pár pillanatra a szemeit, majd feláll, és a férfibe karol, egy bcicentéssel.* -Szabad. És az angyalok egy idő után elvesztik a szívüket. Gabriel is efféle. Imád játszani velük. *forgatja meg a szemeit.* -Kiélvezi a maga "életét" és élvezettel teszi. Talán ő csinálja jól, nekem az efféleség sosem ment.. *mondja, majd előbb-utóbb belevesznek a semmibe.*

Vendég

- Gabriellel... nos igen... Kedvelem a srácot... meg Lucifert is... vele annak idején mikor még kis füstgomoly koromban homokoztam sok dolgot tervezgettünk. Tudom nehéz ezt így elhinni, hogy én már kiskoromban is ezekkel a... "rosszéletű dögökkel" lógtam... de jobb társaságom nem volt... a dzsinnek... mind olyan... maradiak. Ezek a srácok meg jóarcok voltak mindíg is. Ha szabad így fogalmaznom. Szídam is Mihályt, mikor kivetette Lucifert... * Sóhajt egyet, majd az emberek jönnek, és eltűnnek dologra megrázza a fejét. * - Nem egészen. Mindíg maradandó nyomot hagynak. A dzsinnek szíve...már aki olyan mint én... milliószor hasad meg... De... igen. Jobb is lesz, ha megyünk, mert még én is elkezdek butaságokra gondolni... Szabad? * Kérdi mosolyogva, miközben a karját nyújtja a nőnek, és elindulnak a fellegvár irányába, majd egy idő után valószínűleg vagy repülve, vagy teleporttal teszik meg a végét.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Szer. Feb. 03, 2010 6:44 pm

-A síkok megmaradnak, ha a bolygó el is pusztul.. De pont Gabriel arkangyallal kellett fogadnod? Nem mondom, jobabt is találhattál volna.. Bár, Luciferrel igencsak egy véleményen lettél volna, azt hiszem. *mondja sandán mosolyogva.* -Nem mellesleg.. Attól függ, hogy mit nézel hosszú időnek. A te életedben, márha lehet így nevezni, akkor minden csak egy pillanat, semmi több. Éppen ezért azt hiszem, az ember előbb-utóbb egy pillanat alatt eltűnik. És talán jön a következő.. *mondja, miközben elnéz a messzeségbe, mintha az idő folyamát nézné.* -Az ember lőn, és folytatá faját.. *elmosolyodik, visszanézve a férfira, majd feláll.* -Azt hiszem, ideje lesz, ha visszamegyek a fellegvárba. Velem tart? Ha túl sokáig merengek az embereken, rájövök, mennyire hiányoznának, ha nem lennének. Az pedig, valljuk be, nem kellemes. *mondja halkan elnevetve magát, miközben várakozóan pillant a férfire.*

Vendég

- Volt már részem sok mindenben. Például többek között fejlövésben is... Akkoriban... Amerikában éltem... és... egy elnököt kellett eljátszanom.* Sóhajt egyet, de ebben a sóhajban nincs semmi szomorú. Jót derül az egészen, majd aztán bólint a lánynak/nőnek, angyalnak.*
- Érdekes nézni... illetve visszaemlékezni, hogy amikor még a mamutokkal hadakoztak mennyire primitív dolgokkal voltak képesek manipulálni... és mégis mennyire alkalmazkodó fajta. Őszinte leszek... Gabriellel, az arkangyallal fogadtunk annak előtte. Én nem adtam sokat a fejlődésükre. Azt mondtam, hogy nem lesz egy hosszú életű népség... és most tessék... mágiával manipulálnak, és istenné akarnak lenni... hát nem... szívderítő gondolat? Csak ne pusztítanák maguk körül a bolygót... ez zavar a legjobban... * Bólint a nő felé, miközben ő is kicsit igazít magán.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Szer. Feb. 03, 2010 6:10 pm

*Csak hallgatja a férfi szavait, ahogyan Medeáról beszél, és kihallja, milyen érzelmeket érez az iránt a bizonyos iránt.* -Biztos szörnyű látvány volt. *aztán továb hallgatja szépen, csendben a férfit, tekintetét néha a távolba függesztve, ahogyan egy-egy emebrt lát elsuhanni.* -Ez a szolgák sorsa. *mondja keserű hangsúllyal.* -De van annál rossza, mintha csak azt kell végignézned, ahogyan leéli valakivel az életét. Amikor te nem láthatod többet, amikor a kezeid között hal meg, vagy amikor egyszerűen csak eljár felette az idő, és emghal, és nem lesz többé. Ennél néha jobb, ha látod, hogy legalább él. *mondja, egy kissé feljebb ülve a apdon, megigazítva saját ültét, a kérdésre pedig feljebb emeli a tekintetét, amiben enyhe büszkeség csillan meg, ahogyan a fény csillan meg az ezüstös nyakláncán.* -Minden lépését figyelemmel kísértem. Nem egy mai csirke vagyok. *mondja egy halvány, de cseppet sem boldog félmosollyal.*

Vendég

- Az a Medea, az Én Medeám... aki a fellegvárban lakik. A Pokol kimosta az emlékei nagyrészét... de én tudom. Ott voltam a születésénél, és én voltam az aki mindíg mindennel ellátta, ha kellett. Én voltam akit megkért, hogy szakítsam rá az Argót, én voltam aki akkor mellette volt, amikor az alkoholhoz nyúlt, bánatában. Szomorú látvány volt. Az a Hajdan büszke királylány az alkohol markában... * megcsóválja a fejét nagyon szomorkásan. - Elhiheted nekem... bár biztos hogy t is tudod... a szíve szakad meg a fajtánknak, amikor ezt látja. Az enyém legalábbis majdnem. Ott volt még... Seherezádé... őt is nagyon szerettem... de annyira fájdalmas látni, ahogy egy szeretted mással éli le az életét, és te csak a háttérből figyeled. De... egy Dzsinnek ez a sorsa. De igazad van. Az emberek a legveszélyesebb lények, akik léteznek a föld kerekén. * Rázza meg a fejét, majd elmosolyodik a végén, és felpillant Fiachrára. * - Gondolom te is végigfigyelted a történelmet...*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Szer. Feb. 03, 2010 5:39 pm

-Ez egészen megnyugtató. *biccent egy sada félmosollyal, miközben a férfit figyeli. Ahogyan az hátradől a apdon, ahogyan beszél, és ahogyan az emberekről beszél. Ez most itt a legfontosabb. Keserűen felnevet a férfi szavaira.* -Igen, pont ez a lényeg. Az emberi faj.. *megrázza a fejét, kissé felszisszenve.* -Nekem elhiheted, béár talán éppen úgy tudod, mint én, hogy nincs nála veszélyesebba föld kerekén. A legveszedelmesebb. Valahogy mindig megtalálják a gyengepontodat, és a legerősebb függőséket tudják kiváltani, aztán csak azt látod, ahogy a hangtjaikat is elfújta a szél könnyed játéka. *kezeivel gesztikulál a levegőben, pontosabban egyik kezével, mintha azt mutatná, hogyan fújja el a szél azt abizonyos port és hantot. Az újabb kérdésre eltöpreng egy cseppet.* -A görög királylányét? Solmyr.. *nyújtja meg egy kicsit a férfi nevét, mint egy játékos szídással.* -Én magam léptem ki a legendák világából, pont a görögök történetét ne ismerném? Minden ott vannak. *cicceg is egy kicsit, miközben elnéz a távolba.*

Vendég

- Ezek szerint több közös van bennünk mint elsőre gondoltuk volna. * Mondja mosolyogva a férfi, majd hátradől a padon. * - Régen... nagyon régóta vagyok az emberek között... és furcsa. Ez a mi sorsunk... örökkévalóknak... találkozni emberekkel... esetleg szolgálni őket, beléjük szeretni, majd látni, ahogy elmúlnak. * Sóhajt a dzsinn. Ebből látni, hogy neki is vannak azért keserű emlékei... noha... nem mind keserű. - Tudod... azért is jó, hogy Medea megint magához hívott. Így már nem igen esik ki mellőlem.* Mondja mosolyogva, majd aztán folytatja.* - Medeának ismered a történetét? Amit a legendák mondanak róla? - Kérdi hirtelen félig odafordulva a lányhoz.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Szer. Feb. 03, 2010 5:15 pm

-Így már értem. *bólogat az alakokra. Való alak pedig az emberit érti, amivel ebben a világban, jelen pillanatban mindegyik Ascariel szövetségébe tartozó egyén lakozik. Semmi egyébre. A síkokra elgondolkozva bólogat.* -Igen, ebben igaza van.. De a síkbeliségben azért még benne voltam. Az én szemem sok mindent meglát, és a tudásom is rendszerezve van, így a démonok, dzsinnek számomra egy helyre sorolódnak. Egy főhelyre, és onnan válnak el. Légsík, tűzsík.. Nem vayok ebben annyira járatos. *húzza beljebb a fejét, miközben a férfit figyelgeti, és a szavaira ismét csak biccent.* -Értem. Akkor azt hiszem, valami féle társra találtam magában, benned. Ugyanazét vagy itt, amiért én, és ez emgnyugtató. Közeli kapcsolat? *egy középkori, középmagas, daliás férfi jelenik emg lelki szemei előtt, miközben visszagondol a közeli kapcsolatra, és az emberekre.. Ennyi az egész, ami örök időre az emberekhez láncolta. Egy kis ideig a semmibe mered, majd némán elneveti magát, magában kuncog, és csak biccent.* -Igen, kerültem. Éppen ezért szeretek annyira közöttük járni. Szeretem őket megfigyelni, mert roppant érdekesek. A legtöbb faj, minél idősebb lesz, annál jobban kifinomulnak képességei, az ember pedig, ahogy nő, úgy veszít az adottságaiból.. *néz ő is a kisgyerek felé, aki éppen most tűnik el a sarkon túl.*

Vendég

- Kedvelt formáim a sivatagiróka, a mau, és persze... amióta európában tartózkodom... de nem sokban tér el az a forma, amit arábiában hordtam még Seherezádé idejében... * Sóhajt a dzsinn mosolyogva. Hogy valódi alak? Korántsem. Ő egy esszenciából álló füstgomoly, ha a valódi alakját nézzük.* - Azért a démonoktól messze állunk kisasszony. Ők a tűz létsíkjának teremtményei. Mi Dzsinnek sokkal inkább a légsíké vagyunk. * Magyarázza mosolyogva. * - No persze... nem minden faj elemi síkról származik. Ami pedíg az itt tartózkodásomat illeti... kegyeddel értenék egyet. A mamutok kora óta a földön tartózkodom kisebb nagyobb megszakításokkal, így aztán már én is olyannyira megszoktam őket, hogy már hiányoznának, ha nem lennének. Koldulni... nos... nem szégyellem... néha hobbiból próbára teszem az emberek jószívűségét. Aztán vagy bejön, vagy megpróbálnak oldalba rúgni. Dehát... ilyen az emberi faj nem igaz? Mennyire ismeri a kisasszony az embereket? Került már közelebbi kapcsolatba velük? * Megcsóválja a fejét, ahogy végignézi az a pár embert. Egy kislány felé bök. - Érdekesek a gyerekek... többet látnak mint a felnőttek...*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Szer. Feb. 03, 2010 4:41 pm

*Amikor a macska odadörgölőzik a kezéhez, akkor megsimogatja, a szavakra, emberi szavakra pedig diadalmasan, győzelemittasan villannak emg a szemei, és mintha egy cseppet kihúzta volna magát.* -Ha így tetszik, akkor csak nyugodtan. Nem szeretem én mindig kijavítani beszélgetőpartnereimet, hogyha az angyalt látod bennem.. *vállat von* -Hát legyen, elfogadom. *mondja egy félmosollyal, majd emghallva, hogy már hallott a macska róla, kissé összeráncolja a homlokát, és figyeli, ahogyan a férfi lassan átalakul, és dzsin lesz belőle, mondhatni eredeti alakja. Lopva körbenéz, majd vissza a férfire, és, amikor meghallja, hogy dzsinn, akkor a homlokára csap, és elneveti magát egy cseppet.* -Hát persze! Tudtam, hogy nem démon, de ahhoz hasonlatos részben. Hogy is feledhettem. Bár.. olyan sok dzsinnel még nem futottam össze. *dönti félre, kissé oldalasan a fejét, majd végül visszameli rendes helyzetbe, kezeit az ölébe húzza, mindkét lábát a földön nyugtatja.* -Semmi különös, csak emgszoktam az emberek jelenlétét, és lassan már hiányoznak. Olyanok ők nekem, mint a drogok, ezért gyakorta sétálok idelent, ha megtehetem. Valahogy.. összeköt velük valami.. Nem is tudom.. *bámul el az utcák felé, amik valahol messze kezdődnek, majd visszanéz a dzsinnre.* -És te? Koldulni igyekeztél macskaalakban tán? *mosolyodik el kissé sunyin.*