Holdfény sétány

Tárgy: Holdfény sétány Kedd Dec. 23, 2008 6:29 pm

First topic message reminder :

Nellond Varázslófalu, ami meglátszik a legtöbb helyen. Ez a sétány sem szokványos, nem olyan, mint az átlagos kis mugli városokban levők. A főtérről indulhatsz el rajta. Macskaköves útja kicsit ugyan kényelmetlen, de mégis épp ebben rejlik a varázsa. Egészen a városka parkjába torkollik a sétáló utca. Nevét nem véletlenül kapta. Árnyas, fákkal határolt, meseszép hely, még a nap fényét is furcsán haloványan szűri meg, ezért olyan, mintha épp telihold lenne, van fény, de mégis kicsit misztikus, romantikus. Amikor pedig süt a hold még szebb itt, az égitest fénye olyan módon törik meg a fák levelein, mintha csak valamiféle szikrázó tükörrel irányították volna ide, néhol egészen csillog, mint valamiféle csillámpor.
Jópár padot is láthatsz útközben, ahogy sétálsz, melyek természetesen mágikusan védve vannak az időjárás viszontagságaitól. A hó nem olvad rájuk, nem lesznek vizesek. Sőt, amikor esik az eső, furcsa, láthatatlan burok képződik a sétány felett, így védve azt a víz károsító hatásától. A padok mellett természetesen akadnak szép folyton nyíló virágok, és az egész sétány házak között kanyarog, így nem kevés kirakat, és bolt is nyílik innen, tehát nézelődni is lehet nyugodtan, aki arra vágyik.
Lassú, kényelmes sétával úgy egy óra alatt juthatsz át a parkhoz, ha ezen az úton indulsz el a Főtérről.

Vendég

*Figyelmesen hallgatja Zorot, majd mikor azt mondja, hiányzott neki a lány, lehajtja fejét, kicsit elpirul, de mosolyog, hiszen neki is hiányzott Zoro. Mikor a fiú visszakérdez felnéz rá, sóhajt egyet, és már kezdene mesélni, de végül csak megrázza fejét, és egy szót mond.*
Semmi... Velem nem történt semmi érdekes.*Mondja mosolyogva, és észreveszi, ogy a fiú közelebb lépett, ami persze nem zavarja.*
Nincs kedve leülni? *Kérdezi hirtelen, és a legközelebbi padra mutat, majd elindul felé, és letelepedik rá. Haját kezdi birizgálni, mikor zavarban van, szinte mindig ezt teszi.*

Vendég

*Nézelődés közben egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy közeledik felé az a lány akire várt, a barátnője, Lyra, majd őis egy kicsit elindul felé.*
Szia*köszön vissza mosolyogva a lánynak, majd látja a lány érdeklődő tekintetét*Hát nincs most semmi érdekes, utóbbi napjaimon néha kijártam sétálgatni a szabadba friss levegőért, beszélgettem egykét gyerekkel, de más nem nagyon történt. Viszont te nagyon hiányoztál*teszi hozzá kicsit halkabban, és lehet, hogy kicsit bele is pirult a dologba, de akkor is így volt, hisz a tegnapi órát leszámítva nem látta már pár napja a lányt* És te hogy érzed magad?*kérdezi meg a lánytól, miközben kicsit közelebb lép hozzá, mert hiányzik a lány közelsége számára*

Vendég

*Egy szőkehajú, magas lány érkezik a sétányra, haja kibontva, frufruja bal szeme előtt. Már nyoma sincs a reggeli álmosságának, Smeralda elfeledtette vele. Fekete répanacit visel, acélbetétes bakanccsal, és egy fekete, Evanescence-s pulóverrel. Ez volt a kedvence. Lassú léptekkel közeledik, hiszen tudja, hogy nem lesz egyedül. Zoroval beszélte meg ugyanis, hogy itt találkoznak. Még csak egyszer volt Nellondban, de már akkor is gyönyörűnek találta. És ez a sétány. Ez egyszerűen elbűvölte. Mikor meglátja a fiút, elmosolyodik, és kicsit gyorsabban megy oda hozzá. Most senki nincs itt rajtuk kívül, és ez ritka alkalom, végre lesz alkalmuk megbeszélni kettőjük dolgát.*
Szia Zoro! *Köszön neki lelkesen Lyra, és a tekintetével kérdezi meg a fiút, hogy mi újság vele, reméli, hogy Zoro érteni fogja a lány szemének csillogását.*

Vendég

*Egy fiú érkezik ide a sétányra, farmerban, és a fekete pulcsija összehúzva egy narancssárga pólón, ami így nem látszódik. A mai napja nem mondható eddigiekben túl jónak, hisz a feje egész nap fájt, ám most már elmúlt, hála a fejfájás-csillapítónak, és így sokkal jobban érzi magát. Délután felkerekedett, majd eljött ide. Most, hogy itt áll, látszik, hogy vár valakire, és aki ismeri az tudja is hogy kire. Közben körülnéz~aham.. már értem honnan jött ez a név~gondolkodik a sétány nevén.*

Vendég

*A kuncogásra ő maga is lágyan morajlósan felnevet de még ez is halk így nem zavarja meg a jóleső csendjét a természetnek*-Tudod én bármilyen úton végig mennék veled *feleli a megkérdőjelezésre de igazat is ad a lánynak persze*-Ha tudnánk akkor nem is lennének meglepetések, lehet rossz de kellemes se szerinted jó ez?*kérdezi egy pillanatra megállva szembe fordulva Lexel, majd kicsit közelebb hajol, a kérdésre lágyan elmosolyodik a pírulásnál meg egyenesen úgy érzi hogy mindent megtenne a lányért.*-REménykedek benne hogy így lesz de bármi legyen az én utam melletted van mindaddig ameddig te másképp nem akarod*mondja és kezeivel a lány kezeit fogja meg és mélyen a szemébe néz*-Félsz valamitől? *kérdezi mosolyogva *

\\fagy\\

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Feb. 01, 2009 6:41 pm

Ühhüm. *Tekint fel közben ő is az égre, no meg a környező fákat is jól megszemléli, hisz ahogy azokon átszűrődik a tündéri fény... na az még csodás. Ahogy így kinéz a fejéből, kicsit váratlanul éri az arcán csattanó puszi, egész meglepetésszerű, fel is kuncog rajta, mint egy szemérmes diáklány. Előbbit azért megkérdőjelezném.* Azért mi sem tudhatunk mindenről. *Von enyhén vállat, a lényeg, hogy van ez a kis romantikus járda és az ilyenek, mint ők szépen ki tudják élvezni.* Az utakról jut eszembe... *Már rég gondolkodott ezen, sokat agyalt, a jövőn.* ... pontosabban kettőnk útja... Szóval, tegyük fel, hogy minden akadályt legyőzünk. *Miközben variál egyenest Mikára pislog.* És... hűű. *Elpirul. Már csak a köret miatt, amit ez a hely képez, és ő meg elég szivet melengető dolgokról is próbálna beszélni. Kicsit fél. Attól ami az eljegyzések után jönni szokott.*

Vendég

*Elmosolyodik amikor a lány felé fordul közbe egy pillantást vet az ég felé majd onnan vissza is a lányra szinte azonnak*-Érdekesek és szépek is, főleg ilyenkor este. Szépen megvilágítanak *mondja egy kis mosollyal miközbe homlokát egy pillanatra a lány fejéhez érinti és egy puszit ad az arcára majd kéz a kézbe sétállgatnak tovább*-Nem tudom de szerintem nem is az a fontos hogy hova visz. Az utak sose biztosak a fő hogy eggyütt lehetek veled*mondja egy lágy mosollyal hangja tökéletesen tiszta de halk*-Nem tudom hogy hogy nem voltunk még itt. PEdig már régóta itt lehet*mondja egy sóhajjal a lánynak persze közbe vigyáz hogy ő se botlódjon meg*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Vas. Feb. 01, 2009 6:20 pm

*Keze, amint meg lett találva, puhán hozzásimul a másik kézhez és ujjaival szinte bekebelezi azt. Bár fekete tincsei most kicsit arcába omlanak, attól még egy apró, elégedett mosoly ott táncol ajkain. Egy hosszú, fekete kabátot visel, amolyan óriás gombosat, alatta egy lila pulcsi, nyakába egy véknyabb szintén lila sál biggyesztve, lábain farmernadrág és csizmák. Mindvégig maga elé néz, a macskaköveket kémleli, ám egy idő után szinte érzi halántékán a fiú tekintetét, így hát oda is kapja a fejét.* De, valóban. És olyan érdekesek itt a fények... *Jegyzi meg, még sosem járt ezen a sétányon, nem csoda, hogy elkápráztatja.* De hova is visz? *Kérdi csak úgy mellékesen, miközben visszapislog Mikára, de azért néha a lába elé is néz, nem volna túl képbe illő egy taknyolás.*

Vendég

*Egy lány és egy fiú érkezik meg a holdfény sétányhoz úgytűni kaz idő elég szép egy kis esti sétához itt meg még úgyse jártak. Legalábbis Mika még nem de eléggé hangulatosnak találja a helyet. Szokásos fekete kabátja van rajta ugyan ilyen árnyalatu nadrággal nem sietnem sehova Mika örül annak hogy legalább van egy nyugodt estéjük. Lex felé fordítja a fejét majd kicsit elmosolyodik közbe keze a lányét keresi, s ha megtalálja meg is fogja*-Szép hely nem igaz?*kérdezi lágy hangon most arcán se látszódik különösebb fáradtság inkább valamiféle nyugodtság. A multkori beszélgetés kicsit helyre billentette a srácot*

Diák Hozzászólások száma : 78 Kaszt :

*Szipogva bújik, teljesen eláztatja a könnyeivel Marielle köpenyét. A szőke haja is csapzottan tapad most az arcára.* Tudom, csak… ha eszembe jut, nem tudom visszafogni magam. Nem ismertem őket, de mégis annyira hiányoznak, és sosem kaptam születésnapi tortát. *nyeldesi a könnyeit.* Soha. És nem az édesség miatt, csak hogy legyen egy perc, amikor azért figyel rám valaki, mert létezem, nem azért, mert bedobtam az igazgató ablakát. *Megtörli a könnyeit, és hagyja, hogy a borz bátorítóan elnyúljon a nyakában.*
De igazán aranyos vagy, ritka az ilyen barát. *nos igen, túlságosan hiperérzékeny, aki egy picit törődik vele, azt már egyből fontosnak tartja.* Köszönöm, hogy mellettem vagy, engem mindenki csak utál, meg bánt, és annyira egyedül vagyok. Na köszi. Azért ne játszd túl. *Ugrik le Willen a nyakából, és elrobog a vadőr kocsija felé.* Willen sajnálom. *Marielle felé sandít.* Igaza van, mindent túl komolyan veszek, még ha vidám is vagyok. Mindegy, a forró csoki finom lesz, jól fog esni. Menjünk. *Hagyja magát feltámogatni, aztán el is reppennek nezázni.*

Diák Hozzászólások száma : 21 Kaszt :

*No igen, ez már csak ilyen, fura is lenne az az ember, vagy akár tünde, aki nem így gondolkodna a daimonját illetően. Apró mosoly Meriel megjegyzésére, de láthatóan már azért tényleg közel vannak a célhoz, mégha kis kitérővel sikerült is ideérni, de hát még egy tündének sem lehet tökéletes a tájékozódási képessége minden esetben, még ha nagyon jól is lát, ez sem garancia.* -Elsőben is vannak érdekes varázslatok, ne aggódj, a legfőbb alapok akkor vannak, mint a finite, vagy épp a dementor űzés, de fontos bájitalok és átkok is akadnak. Persze minden év egyre izgalmasabb, de mindig kellenek az alapok, hisz a nélkül nem boldogulnál később sem. *Fejteget, hát igen ő már csak ilyen elméleti ember. Néha szintén sokat beszél, mint újdonsült barátosnéje, de akkor már inkább valami okos kis fejtegetés jön elő az okos kis buksijából. Ezt már ő sem állhatja meg, elneveti magát a daimon bénázásán, és ahogy aztán újabb civakodás lesz belőle, persze csak finoman, semm igazán komoly. A válaszon aztán még végképp nem lepődik meg.* -Hát igen, ez nem furcsa, bár én úgy mondanám, hogy megbukik, nem pedig megbuk. *Helyesbíti ki az apróbb kis hibát. Hiába, nem tudja megállni, hogy ne okoskodjon kellő mennyiségűt, meg ez amúgy is szinte már fülbántó volt.*
-A múltat megváltoztatni nem igazán tanácsos, hisz sosem tudhatjuk, hogy mi lesz a következmény. Lehet, hogy egy egészen apró változás nagyon fontos dolgokat változtat meg és... *Aztán elharapja a mondtatot. Úgy fest mégsem kellett volna ezt megkédezni, ugyanis már lohol is vissza a daimon, hogy megvigasztalja a leányzót, akinél épp láthatóan eltörött a mécses, bár ez érhető, ha egyszer meghaltak a szülei. Mindenesetre azért így egészen más a helyzet. Óvatosan belekarol a lányba, ha hagyja.* -Sajnálom, igazán. Tudod az élet...néha nagyon kegyetlen. *Egy pillanatra elhomályosodik a tekintete. Kicsi volt még, mikor elűzték őket a tündefaluból, de sok barátot kellett otthagynia...sőt egy valakit is, aki nagyon fontos volt számára. Azóta sem látta, és a sokszor furcsán néző muglikkal volt kénytelen egy faluban élni, titkolózva, rettegve, hogy kiderül kik is ők. Finoman megszorítja a leányzó karját, és igyekszik őt támogatni, hogy mihamarabb elérjenek a vadőr kocsijáig, ott aztán segít beülni a lánynak. Hiába szűkszavú, azért kedves teremtés, és rossz látnia, ha valakinek ekkora a fájdalma, még ilyen régi emlék miatt is.* -A kúriában majd szerzünk neked forró csokit, ígérem. *Suttogja még halkan, leülteve a lányt a kocsiba, finoman megsimogatva a hátát nyugtatólag. Hiába ott a daimon, azért remélhetően a tünde is tud egy kicsit segíteni, hogy hamarabb visszatérjen a cserfes, boldog kislány.*

Diák Hozzászólások száma : 78 Kaszt :

*Naná, hogy imádják egymást, Willen nélkül valószínűleg már elunta volna az életét. Amúgy is kiegészítik egymást, mint az majd látható lesz pár sorral lejjebb. Merielke reménykedik, hogy Marielle tudja az utat, és nem fog itt bizonytalankodni, mert akkor éjfélre sem érnek oda. De végül úgy tűnik, közelednek a találka helyszínéhez, ahol majd vár rájuk a vadőr, ha minden igaz.*
Te barátosném, frankó hogy itt keringünk, de remélem még ma odaérünk. *böki oldalba a másik lányt, és csodálkozva túr bele a hajába.* De azért remélem elsőben is lesznek frankó durva varázslatok, nincs kedvem egy évet várni bakter.
*Végül csak kiérnek a főtérre, a borz ujjongva ad ki magából mormogós nevetős hangokat, majd lefejel egy villanyoszlopot* Azanyád… ez a földből nőtt ki ide? *Meriel is nevetve dörzsöli meg a fejét.* Aúcs, ez fájt, vigyázzál már ott elől haverom, mert rosszban leszünk. Máskor majd te mászol előre kisanyám. Alku? Az eszem megáll ettől a lükétől.
*De csak legyintget Marielle okfejtésére* Jaj, nagyon aranyos ez az udvarisság tőled, de én inkább focizni szeretek, meg futkározni, meg ablakokat bedobálni, a matek sem ment bele a fejembe. Félő, hogy ha rámerőltetnek valami sötét varázslatos mizériát, akkor nem fogom érteni, és Merielke megbuk. *Belátja most már az egész teret, ahol igencsak sok boltot lát, de sajna éppen zárnak* Na nehogy már… De kár, erre ma már nem lesz időm. Basszuskulcs. Na mindegy, majd holnap. Azt mondod, hogy a te szakodon jó fej mindenki mint én? Na ez kafa, majd hozzátok átjárok ejtőzni, ha túl lapos nálunk a hangulat. Ez a tér és időmágia nekem túl bonyi, ami már megtörtént azt már nem bolygatom, mert ki tudja milyen következményei lehetnek. *Egy pillanatra elszorul a torka.* Pedig vissza lehetne menni megváltoztatni dolgokat, de akkor is… amit már elfogadtunk, az maradjon is úgy. *A szeme azonban mást tükröz, szivesen megmentené a szüleit.* ~Ne légy buta, elmúlt már. Tudom, hagyjuk. ~
*Lehervad az arcáról a mosoly, és lehajtja a fejét.* Nem ismertem őket, meghaltak amikor pici voltam. Ajjaj… ezt megcsináltad! *üget vissza Willen, és vádlón pillog a tündére.* Bár nem tudhattad, mindegy, hagyd csak rám… *Felugrik Meriel nyakába, akinek a szeme először csak nedves lesz, majd elkezdenek csorogni a könnyei, elönti arcát az agyvize, és hangtalanul zokog, az egész testét rázza a fájó sírás.* Sss… kedves, itt vagyok. Semmi baj, a barátaidban bízz, és én sosem hagylak el. *Ilyenkor látszik, hogy a daimon csak addig ugratja, amíg a lány jókedvű, de első számú segélyszolgálat a bajban.* Tudom… csak… mindegy. Nem érdekel, csak inni akarok egy forró csokit. *Könyörgő szemekkel pillog Marielle-re, a szeme vérvörös a sírástól, de még az arca is, valószínűleg jól felidegesítette magát, és rosszul is van. Ezek után már szinte nem is hallja a Franciaországos történetet. Tartja magát, de látszik, hogy szédül, le kéne ülnie.*

Diák Hozzászólások száma : 21 Kaszt :

*Jókat mosolyog a daimon és gazdája cívódásán, imádják egymást, az látszik, hisz folyamatosan egymás körül sürögnek, forognak, még akkor is, ha ezt ugratás formájában teszik. Szimpatikus ez neki, habár ő nem ilyen Lombával, de tudja, hogy mindig számíthatnak egymásra, mégha más is picit a kapcsolatuk, de hát nem is lehet mindenki egy forma. Ahogy ő maga is, úgy a kis madár is jóval visszafogottabb, és csendesebb, mint Willent. Az elágazáshoz érve kicsit elbizonytalanodva néz egyik, majd a másik irányba.* -Hm...azt hiszem jobbra. Idefelé csak sétálgattam...de szerintem visszatalálunk a főtérre. *Mennek is hát szépen tovább jobbra, miközben a lányzó tovább fecseg, ami egyáltalán nem meglepő számára, lassan már megszokja a dolgot.* -Ha kitartó vagy, biztosan hamar megtanulod majd őket te is, ne aggódj. *Újabb kedves mosoly, majd mivel kissé már sötétedik ő is kezd elbizonytalanodni, de végül csak kezd kirajzolódni a távolban a tér körvonala. Ez azért megnyugtató számára, apró sóhajt hallat. A sötét megjegyzésre végül csak elneveti magát.*
-Azért ennyire ne becsüld le magad. *Bár sejti, hogy a leányzó csak tréfálkozik, legalábbis erre van nagy valószínűség, csak nem gondol magáról ennyire keveset.* -Biztosan értékelni fogják a bulit, bár tényleg úgy hallottam, vannak ott mások is, akik azért nem annyira unalmas egyének, szóval csak keresni kell, és hát amúgy is barátkozhatsz másokkal is. Nálunk a szakon meg elég sok hozzád hasonló bohókás diák van. *A bohókást nem negatívank érzi. Ő sosem tudott ennyire kötetlen lenni, szóval becsüli, hogy másnak ez megy, de ezt a hangsúlyából is lehet hallani, egyáltalán nem lenéző, vagy bármi. A felé nyújtott ételnek nevezett dologra megrázza a fejét.* -Nem, köszi, nem sokára vacsora lesz, szerintem inkább már nem tömöm tele magam ilyesmivel.* ~Hogy tud megenni ilyen ennivalónak nem nevezhető dolgot? Ki tudja...bizotos jó oka van rá, talán még nem kapott normális ételt, vagy csak ritkán, aztán megszokta ezt.~ *Cserélnek eszmét a daimonnal a kaják táplértékét illetően. Aztán őt igazolja, hogy majdnem félre is nyel az újdonsült ismerős. Már épp hátba akarná veregetni, de előveszi a vizet, szóval meg van mentve a helyzet.* -Csak óvatosan! *Jegyzi azért meg.* -Igen az átváltoztatástan szerintem is elég jó lehet, bár én már a tér és időmágiát várom nagyon, bár azt még soká tanuljuk, de akkor is. Hihetetlen lehet elmenni a múltba, vagy akár a jövőbe! *Lelkesen mesél, ez is ritka nála...nagyon ritka. De azért, ami érdekli mégis csak nagyon tud lelkesedni.* ~Árvaház? Akkor azért lehet ez a fura kaja. Igen, így már érhető.~
-Uh, azért mégsem lehetett jó árvaházban nevelkedni...a szüleidet ismerted azért? *Finoman igyekszik kérdezni, hisz az ilyen téma lehet, hogy rosszul érinti a lányt. Szóval nem is erőlteti, ha esetleg nem akar beszélni róla. Vissza is kapja a kérdést, az iskolát illetően. Egy rövid ideig gondolkozik, majd válaszol rá. Csal szépen megfontoltan, nem kell sieteni.*
-Mármint, hogy miért pont ide? ~Úgysem mondhatjuk el nekik, de akkor mit mondjak? Valami átlagosat, amit bárki mondana.~ -Igazából ez tetszett meg. Tudod Franciaországban a Bauxbatons nekem valahogy túl csicsás, elég sok véla jár oda például, és valahogy az nem vonzott, és itt sok olyan tantárgyat tanítanak, ami érdekel, mint az illúziók, vagy épp a tér és időmágia, de az asztrál mentál sem lehet rossz. *Fejtegeti. Közben végre elérnek a tér közelébe, innen már hamar elérhetik Nellond határát, ahol remélhetőleg nem kell sokat várniuk Jozefre.*

Diák Hozzászólások száma : 78 Kaszt :

*Ő meg úgy tűnik, kénytelen lesz alkalmazkodni a másik lány csendesebb visszahúzódásához, de nem is baj, talán akkor nem lesz annyira szeleburdi, lesz aki visszafogja a lassú, megfontolt döntéseivel. A daimon említésével Marielle belehibázott a dologba, mert akárcsak Willen, ő is hamari, kapkodós, de nem ügyetlen, sokkal inkább lelkes, örökmozgó, csak akkor hátrál meg, ha elmegy a kedve. De most még túl friss az élmény, sok az új látnivaló, még kitart a lelkesedése.*
Hát igen, Willent nem kell félteni, állandóan bajba sodor. *nevetgél csúfondásorosan.* Kicsoda…? *morran vissza a borz, és szemforgatva inkább előreüget, és egy táblát nézeget. Közben elérnek egy elágazáshoz, ahol Meriel bizonytalanul néz társnőjére.* Na és most merre? *Aztán megragadja a lány karját.* Te hallod… mondtam én hogy te valami kiművelt csaj vagy. *vigyorog, mintha egy mézes-málnás nyalókát dugtak volna a szájába.* Na ez durva, remélem én is minél előbb meg tudom ezeket tanulni. *Aztán elneveti magát, és jókedvűen megrázza magát, mint egy kutyus.* Jaja, én is nevetgéltem, hogy mit fogok ott keresni, mert én csak agyilag vagyok sötét, de a szőkeségem ezt bőven kihangsúlyozza. *Vigyorog aztán megvonja a vállát.* Engem nem zavar, majd rendezek valami spontán bulit a sok cinikus fapofának, aztán ők csak üldögéljenek, majd én táncolok. Mint a múltkor? Akkor ott kő kövön nem marad… *Ugratja megint Willen, de a lány csak nevetve legyint.* Nem érdekelsz. *Visszapillog a lányra, és keresgél a táskájában, majd előhúz egy zörgő csomagot.* Nem bírom tovább, megpusztulok éhen. Burgonyaszirom. Kérsz? *nyújtja a lány felé a csomagot kibontva, és ő már a szájába is töm egy nagyobb csomaggal. Teli szájjal nehéz beszélni, de azért megpróbálja.* Na szóval… *nyeldesi, de a száraztól kissé félrenyel, és köhög, de gyorsan előhúz egy ásványvizes palackot.* Afrancba. Bocs. *kortyolgat.* Ott tartottam, hogy a sötét szakon is lehetnek ilyen lágy tárgyak… mittomén… olvastam olyanokról, hogy átváltoztatástan. Az rém vicces lesz, amikor karalábéfület varázsolok Willenkének. Juppi... *vihog a daimonra* Addig élsz… *Meriel elteszi az ásványvizes üveget, és kedves mosollyal tekint kalauzára.* Óóó… te ilyen trükközős csajszi vagy? Nahát, azok is tuti jók, azokkal is jól meg lehet szivatni a népeket. *Aztán csak bólogat.* No igen, jó messze van az biztos, repcsiztünk vagy öt órát. De jó hogy eljöttünk, már nagyon untam ott lenni. Sok volt ott a barátom, de egy normális szobám nem volt az árvaházban, csak valami tömegszállás. És állandóan azt hallottam mindenkitől, akit örökbefogadtak, hogy külön laknak, saját ágyuk van, saját szekrénnyel. Nálunk minden éjjel arra ébredtem, hogy a négyszemélyes ágyon ölték egymást a daimonok, és a számba lógott valakinek a lába. Főleg annak az undok Mompszynak. Valami hosszú M betűs neve volt annak a dagadt pattanásos lánynak, de az istennek sem tudtam megjegyezni, így csak Mompszynak hívtam.
*Rájön, hogy elkalandozott, gyorsan elhallgat, és kezd már fázni is.* Miért éppen ide? Mert nem ilyen hülyeségeket lehet tanulni, mint mágiatörténet, meg mugliismeret, meg ilyen baromságokat, amiket más mágusképzők tanítanak, hanem tisztán varázslás, és egyéb olyan érdekes dolgok, amikre szükség is van. És te? Neked mi a sztrorid?

Diák Hozzászólások száma : 21 Kaszt :

*Hát igen ő nem egy beszédes fajta, hisz ehhez van szokva, nem kelt feltűnést, elég jól megy neki az, hogy társaságban is szinte láthatatlan legyen, ehhez pedig nem igazán passzol a hangos fecserészés, sokkal inkább a csendes, nyugodt társalgás. A leányzó lelkesedésére kedves mosollyal bólint.* -No igen, ezt nem nagyon érheti meg az, akinek nincs daimonja. *Aztán a jégmadárra pillant, aki már előre repült, bár néha leszáll pihenni egy-egy pad támlájára, de azért elől megy, mint a borz is.* -Lomba megérti, ha ilyesmi van, hisz ahogy mondod egyek vagyunk. *Meriel fejtegetésére egy kicsit ugyan elgondolkozik, de végülis csak bólint.* -Azért ne aggódj van igazság abban, amit mondasz, hisz mindenkinek olyan daimonja, ami hasonlít hozzá, a jelleméhez, neked sem véletlenül borz Willen. *Bár nem igazán tudja, hogy mi jellemzi a borzokat, annyira nincs otthon állatok terén, de biztosan eléggé hamariak lehetnek, és kapkodósak, ahogy a leányzóra néz, hisz ő sem az az egyhelyben ülős fajta.*
-Áh ez nem egy bonyolult varázslat, de én másodikos vagyok, ezért lehet, hogy te még nem ismered, de biztosan menni fog. Naxeldir? *Majdnem elneveti magát, de végül csak egy visszafogott mosolyra futja.* -Hát ott elég sok sötét alak van, de szerintem fogsz találni számodra szimpatikus diákokat is, hisz ott sem mindenki egyforma. Biztos okkal kerültél arra a szakra. Én azt hiszem jó helyre kerültem, mindig is vonzottak az illúziók, a trükkök, szóval nekem ez tökéletes így. *Elhallgat, hisz már közel vannak a térhez, és azért neki sem árt néha figyelni, merre járnak, nehogy a végén a nagybeszélgetésben eltévedjenek, mert ahhoz túl hideg van, hogy még órákat kóvájogjanak a falucskában.* -Franciaországból érkeztem, egy kis falucskából. *Válaszol a lány kérdésére. Izraelre meglepetten néz rá, hisz azért annyira nem tájékozott a világ országait tekintve.* -Akkor te sem a szomszédból jöttél, nem de? És hogyhogy a Nezabarra esett a választás? *Teszi fel a magától értetődő kérdést, hisz a sokan vannak az iskolában, akik messziről érkeztek, de sokszor nem sokszor fura okokkal, hisz biztosan az ő országukban is akad mágusképző, de akkor miért jöttek volna ide? *A daimon és gazdája párbeszédére elmosolyodik csak, néha ő is szokott csatázni Lombával, de azért aránylag ritkán, de ez csak természetes.*

Diák Hozzászólások száma : 78 Kaszt :

*Nem zavarja, hogy a másik Marielle nem annyira kezdeményező, általában ő maga mindenkit lepipál ebben. Abban igazat ad a lánynak, hogy vélhetően találtak volna kalauzt, mert nagyon sokan vannak most az utcákon, biztosan összeakadtak volna más diákkal is.*
~Elvitte a cica a nyelvét, hogy ilyen halk? Ugyan, lehet, hogy csak több idő kell neki. Nem lehet mindenki ennyire barátkozós. Akkor is furi.~
*Lepisszegi magában a daimont, hiszen nem tudhatják, hogy a másik lány egy álcázott tünde,
és hát ő alapesetben megértő szokott lenni mindenkivel, főleg azért, mert olyan környezetből származik, ahol csak a társaira számíthatott. Willen mancsul fölfelé a levegőben de persze nem akarja lecsapni a jégmadarat.*
Háhá! Te is majdnem elfelejtetted! Én is mindig mondom neki, hogy azért feledkezem meg róla, mert egyek vagyunk, és az ember nem beszél magáról többesszámban általában. *Felpillog ő is a daimon irányába, és elismerően füttyent.* Amúgy nagyon szép, biztosan nagyon szép a lelketek, te is biztos nagy álmodozó vagy aki szárnyalni tud. *Aztán elkuncogja magát* Ne vegyél komolyan, nem vagyok nagy filózófus. Hát tényleg nem. *Veti oda a borz, imád a lány ellenpólusa lenni. A lányka azonban most nem is figyel rá, megszokta már a kacérkodást. A lebegtetésre elámul és vigyorog mint a tejbetök.* Vau Barbi! *idézi az ősrégi reklám szövegét, miközben a lány nyomába ered. Az utazótáska és a bőrönd félméteres magasságban követi a léptüket. * Én is elvégeztem egy alap képzőt, de úgy látom te már valami okostojás vagy, hogy ilyesmiket tudsz. Megtanulom ezt a varázsigét! *Bólogat, és kedvtelve hallgatja Marielle előadását az iskoláról.* Hát ahonnan én jöttem, ott nem volt túl sok látnivaló, és ahhoz az egérlyukhoz képest minden hatalmasnak tűnik. Te melyik országból jöttél? Én Izraelből. A Naxeldirbe fogok járni, ami azért baromi fura, ahhoz képest, hogy inkább az elemeket szeretem jobban, főleg a levegő alapú igézéseket. Bocsi, ha sokat beszélek. Befogom, tényleg. Tényleg? Na persze… kiváncsi leszek. *Nézelődik vissza Willen, apró gombszemében huncut fény pulzál.*

Diák Hozzászólások száma : 21 Kaszt :

*Ő maga eléggé visszafogott a másik lányhoz képest, hisz mindig is afféle árnyékként kellett beleolvadnia a környezetébe, hogy ne keltsen feltűnést, és lehetőleg ne nagyon vegyék észre. A daimon most épp a vállán pihenne meg, amikor a lány a nyakába ugrik. Finoman segít rá, óvatos lehámozással, hogy elengedje. Szolig mosolyt ereszt meg, úgy pillant rá.* -Azért elég sokan járnak az utcán még ilyenkor is, biztosan találtatok volna valakit, aki segít. *A névhasonlatosságra újabb finom mosoly. Nem ellenséges ő, csak erősen visszafogott, hisz erre nevelte az élet, no meg tündesége is erre hajaz, bár abból nem minden él rá teljesen.* ~Furcsa lány. Ne ítéljünk elsőre.~ *Hallja a daimon korholó hangját a fejében, mire végülis vállránt.*
-Igen, hasonló a nevünk, ezt meg kell hagyni. *Természetesen a daimonnak is biccent, akit Lomba csak a magasból méreget.* -Én is majd' elfelejtettem, ő pedig Lomba. *A jégmadár apró termete ellenére kecses mozdulattal hajt fejet a lány irányába, és persze a borz is kap egy biccentésnek nevezhető üdvözlést.* -Ezek szerint te is az iskolába jöttél, sejtettem, bár nem volt biztos. Épp nem rég jöttem át a vadőrrel a mocsáron, gondolom nem sokára jön vissza pár diákkal, elég sok a fuvar ilyenkor hétvégén. *Apró infokat azért csepegtet. A magától értetődő kérdésre azért bólint, bár már az előbb is mondta, hogy az iskolából jött. Azért először egy kis pöccintés a pálcával és elmormolja hozzá a levegtetés halk igéjét is, így azért mégis csak könnyebb vinni a nagy koffert.* -Ha nem baj persze. *Teszi hozzá, majd maga előtt lebegtetve a leányzó bőröndjét elindul a sétányon a főtér felé, ahonnan eredetileg is érkezett.*
-Az iskola...azt hiszem látni kell inkább. Csodás hely, eszméletlen nagy! *Szalad ki a száján, furcsa szó ez egy tündétől, de mivel muglik között nevelkedett, nem csoda, ha ilyesmiket is megtanult.* -Egy kúria a fő épület, de a táj is mesés, nagy udvar van, és nagyon cseles az épület alatt lévő labirintus is. Sok siákkal még nem találkoztam, úgyhogy róluk nem tudok mesélni, de a tanárok nagyon jól képzettek úgy láttam a tananyagok alapján, no meg az órák is jók voltak. *Mesél azért mégis csak kicsit, ha már Meriel ennyire lelkesen kérte őt.* -Messze nincs, a mocsáron kell átmenni a vadőrrel, de neki elég gyors a kocsija, szóval szerintem kár lenne máshol megállni. *Teszi még hozzá, és indul tovább a főtér felé.*

Diák Hozzászólások száma : 78 Kaszt :

*Ki van már száradva a szája a hidegtől, mivel a bedugult orra miatt a száján át veszi a levegőt. Aztán valaki közeledik, láthatóan nagyon célirányosan. Udvariasan feláll és végighallgatja a lányt, majd nagyra nyitja a szemét, mint holmi gizmo, és a másik lány nyakába ugrik* Sziaaaaa! Jaj de jó, már teljesen kétségbe voltunk esve, hogy eltévedtünk.
*Elengedi a lányt, mert már sokan rászóltak, hogy túl közvetlen, de hát nem tudja visszafogni magát. Szeméből kisöpri az „ütközés” hevében előrecsapódott borzas szőke tincseket, és meglepődve neveti el magát.*
Marielle? De szép név. Nekem meg Meriel Candisson a nevem, de hallod… ez tök jó. Majdnem ugyanúgy hangzik mint a tiéd. *berzenkedő morranás.* Jaj, majdnem elfelejtettem, ő itt Willen. Hello… én vagyok a másodtiszt, ha éppen nem felejti el. *Meriel nevet.* Úgysem tudsz rám haragudni. *A borz persze játsza a sértődöttet fél másodpercig, majd a jégmadarat mustrálgatja. A lány azonban nem ragad le, hanem hevesen bólogat.* Na igen, jó hogy mondom, tiszta szerencse hogy erre jártál. Igen, a suliba tartunk, de azt hiszem rossz felé indultunk el. *megrovó pillantás a borz felé, aki azonban magasról tesz rá.* Te is a Nezabarban tanulsz? Mesélsz róla nekem?
*A csomagok után nyúl, és nem kis erőlködés után elkezdi mindkettőt maga után húzni.* Remélem nincs messze, mert ma még egy falatot sem ettünk. Vagy meg lehet állni valahol útközben? Bár sok pénz nincs nálam. *vallja be égő arccal, és szomorúan hajtja le a fejét.*

Diák Hozzászólások száma : 21 Kaszt :

*Úgy döntött, hogy ez a hétvége megfelelő lesz egy kis látogatásra Nellondba. Hallott már a kis faluról, erre is érkezett, de akkor még nem volt lehetősége körülnézni. Biztosan egész más, mint a mugli falu, ahol családja rejtőzött, és rejtőzik a mai napig is, kivéve őt, aki már ugye ide jár iskolába. A vadőrtől egy félmosollyal megszúrt biccentéssel köszön el, aki távozik is vissza a kúriába. A tündén most is ott van a rejtőzködést elősegítő kendő, mely takarja hegyes fülét. Egy majdnem földig érő vastag kabát feszül kecses testére, haragos zöld színben, alatta látszik azért a hosszú szoknya. Tünde lábai finoman siklanak végig a nellondi főtéren. Lomba természetesen ott repked mellette, időnként le-leszállva, hogy körülnézzen, de a kis madár meglehetősen nehezen viseli ezt a nagy hideget.* -Nem értem, miért nem jöhettünk felderíteni mondjuk tavasszal. Azért, mert most volt kedvem hozzá, és egyébként is kifogyóban van a készletem néhány dologból. *Magyarázza a lány a daimonnak, aki, ha akar elbújhat a zsebében, hogy ott átmelegedjen valamelyest. A főtéren átvágva útja a Holdfénysétányra veti. Szépnek tartja a helyet, kikapcsolódásra éppen alkalmas, és itt valahogy érezni a természet minden rezdülését.* -Tetszik. *Könnyed mosoly suhan át az arcán elnézve a távolba...ahol aztán tünde szeme egy lány vél felfedezni.* -Csomagja van. Talán valamiféle átutatzó. *Beszélik meg Lombbal, majd a leányzó felé indul, hátha esetleg új diák, bár persze akár egy nellondi rokona is lehet, aki most érkezett, ki tudja. Oda is ér elé, és egy kedves mosollyal pillant a csomagokra.* -Szia, Marielle il Sernioll vagyok, a közeli iskolából, ne segítsek? *Pillant a láthatóan nem túl könnyű csomagra. No meg akkor már, ha kell szívesen ad valamiféle útbaigazítást is a lánynak, márha persze szüksége van rá.*

Diák Hozzászólások száma : 78 Kaszt :

*Lelép a vonat peronjáról, miután megkérdezte a kalauzt, hogy hol kell majd bevárnia a vadőrt. Miközben ő beszélgetett, és a csomagokkal bíbelődött, a daimonja messze elrohant nézelődni. A kislány mérges-nevetős pillantással kiabál utána.*
Willen… ! Talán nem kéne itt hagynod! *A borz ügetve száguld vissza, és már csak úgy megszokásból is végigszaglássa a lány csomagját, mintha nem tudná pontosan, hogy mi is van benne.* Jólvanna… nem kell idegeskedni, csak felderítettem a terepet. Azt hiszem… arra! *int a mancsával a sétány felé* Ez biztos? *kérdezi hümmögve hősnőnk, ám a borz olyan mozdulatot tesz, ami embereknél válvonással egyenértékű.* Hát jó, ha te mondod. *Ránt egyet az utazóládán, ami alig mozdul.* Ha ezt tudom, hogy itt is be lehet vásárolni, nem szenvedek ezzel a sok lommal, amit otthon szereztem be. A fene… Jobb félni mint megijedni. *Marad le hozzá a borz, aki jó szokása szerint mindig előrerohan a következő lámpaoszlopig, és bevárja a gazdit, ám néha már annyira türelmetlen, hogy kénytelen kelletlen visszasompolyog. A leányzó ki van pirulva az erőlködéstől, no meg a hidegtől, zihálva veszi a levegőt, és leül egy padra.* Mennyivel egyszerűbb lenne, ha közvetlenül a suli mellett is le lehet szállni a vonatról. *Leveszi a bolytos sapkát, mert leverte a víz. A borz egyből tagadó mozdulatokkal ugrik az ölébe.* Megfázunk hé! Na jó… *veszi vissza a lány a sapit, és türelmetlenül forgatja a fejét.* Legalább már ennénk valamit, kilukad a gyomrom.

Tárgy: Re: Holdfény sétány Szer. Dec. 31, 2008 12:09 pm

* Ariana sem kevésbé makacs, mint Nick daimonja, vagy akár ő maga. A különbség, hogy Nick a világért nem venné le a sapkáját, akkor lehetne egy vitája a füleivel, ez pedig nem hiányzik neki. Ariana pedig a hideggel dacol, akkor sem venné fel a sapkáját, ha a fülei lepotyognának, bár azért reménykedjünk, hogy erre nem kerül sor. *
- Áh, szóval klub is van? Szuper. Tagsági kártya, vagy ilyesmi nincs? * Azért még tud mosolyogni, bár valljuk be, erősen tartania kell magát, ha a mosolyát szeretné ugyanúgy látni, ahogy ezelőtt, a hideg rendesen kikezdi az izomzatot, kezdve a mimikával. * - Oké. * Bólint egyet, és a leányzó után megy, ő még nem ismeri a falut, így inkább Ariana-ra hagyja a vezetést. Igaz, ha szükség van rá, ő is szívesen elkalauzol bárkit, de a kívánt célt már nem tudja biztosítani. *
- Nick. * Biccent neki. * - És Miss. * Int a daimónja felé, aki büszkén kihúzza magát a bemutatkozás erejéig. *

Vendég

*Jó, azért lassan már Ariana is kezd fázni, de inkább meghalna, minthogy ezt bevallja, és felvegye azt az átkozott sapkát. Ő remekül elvan így - legalábbis ezt mondogatja magának, és próbálja elhinni. Próbálja, de nem nagyon megy. Talán tényleg az lenne a legjobb ha visszamennének az iskolába.* ~ Megfagyok. ~ *Nyafog a daimón gondolatban, és minél közelebb húzódik Ariana lábához, hogy valahogy melegítse magát, vagy hasonló.* - Én ugyan nem mondtam. *Mondja nevetve, és megvonja a vállát.* - De rendben, felőlem mehetünk bárhova, csak találjunk valamit ami nyitva van. Erre. *Mondja, és célirányosan elindul a boltok felé, persze csak ha a fiú követi. És reméli, hogy azért tényleg találnak legalább néhány nyitva lévő boltot.* - Ez esetben üdv a nemnormálisok klubbjában. Én alapítottam, éppen most. Egyébként Ariana vagyok, ha esetleg érdekel... - Pereus. A mókus pedig Rupert. *Ejti meg gyorsan a bemutatkozást, és az állatka bemutatását a daimón is.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Szer. Dec. 31, 2008 11:47 am

* A lány nagyon is szerencsésnek mondhatja magát, Nick fülei mit nem adnának egy jó meleg helyért, vagy puha hajtincsekért, amik azért nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy mégse teljesen haljanak fagyhalált azok a szegény szerencsétlen fülek. Miss fülei viszont felettébb jól érezhetik magukat, de ez a medvebocsnak korántsem elég. Neki a napi simogatás adag, és egy meleg hely lenne elég. *
- Ki mondta, hogy nekem van annyi eszem? * Teljesen komoly az arca, nem hiába van megáldva egy jó nagy adag színészeknek járó tehetséggel. * - Bár ha gondolod szívesen meghívlak egy sütire, vagy forró csokira itt Nellondban, persze csak ha megmutatod hol találni ilyet. * Biztos benne, hogy van ilyen hely, csak abban nem biztos, hogy nincs túl messze. * - Nos én még nem merem bizton állítani, hogy normális vagy, de megkísérelem megjegyezni, hogy aki osztja az én véleményemet, az már alapból nem lehet normális. * Elismeri, hogy nem mindennapi szokásokkal, és véleménnyel rendelkezik. De nem zavarja egy cseppet sem. *

Vendég

*Bemutatkozni? Hát az luxus, a luxust meg Ariana ugyan általában megengedheti magának, de most nincs hozzá kedve. Különben is, majd a fiú bemutatkozik, most nehogymár ő kezdeményezzen. Bár gondolkozik rajta, hogy a szakja és a rangja mellé kiírja magára a nevét is, akkor majd bemutatkozni sem kell, hehe.* - Én sem hordok sapkát, a füleim egyelőre még köszönik, jól vannak. Bár, itt az "egyelőre" a kulccszó, de ha eddig nem fagytak le, csak kibírják ez után is. *Sapkája persze van neki is, fekete, a zsebében lapul valahol a Hórusz szem medál mellett. Bezony, az a szegény medálocska már nem fért a nyakába az ankh mellé, meg egyébként se látszódna a kabáttól, így meg mindegy.* - Mindenki ott van, mert nekik talán van egy kis eszük, és rájöttek, hogy ott nem ilyan bajos beszélgetni. Bár tény, hogy nem szabad beleolvadni a tömegbe, és mindig a nehezebb utat kell választani, ott legalább nincs tömeg. Még akkor is, ha a könnyebb úton sétálók gyakran őrültnek néznek... Nekem például mondták már páran hogy elmebetegségben szenvedek, de ez aljas rágalom! Én minden percét élvezem! *Mostmár tegez, elvégre a magázás csak úgy jött, nem igazán a szokása.*

Tárgy: Re: Holdfény sétány Szer. Dec. 31, 2008 11:29 am

* Bemutatkozásra még véletlen se gondol egyikőjük se, egyelőre nincs is szükség rá. * - Zsebrevágni? Hát ha meg szeretném tartani a fülemet, és nem akarom, hogy jégcsappá fagyjon, kibírok ennyit. A füleim érdekében. * Elsőre nem nagyon értette, mit mond a leányzó, de ha már pár szót felismer belőle az ember, akkor nem nehéz a többit kitalálni. Itt kap szerepet a kreativitás, meg a fantázia, amiben Nick nagyon is bővelkedik az utóbbi időben. *
- Minek visszamenni? Mindenki ott van. Ne utánozzuk azokat, akik félnek egy kis széltől. * Nem gondolja úgy, hogy Ariana félne egy kis széltől, de mindenesetre megfordul a fejében, hogy ő még mindig szívesebben beszélgetne a kúriában, ahol hál' istennek megértik az egymást az emberek. Ugyanis ott nem gátolja meg a kommunikációt ilyen durván a szél. És más idegesítő tényező sem.
Feltűnik neki a magázás. Azért ennyire öregnek nem érzi magát, de ha a lánykának ez a szokása, akkor nem fog az útjába állni. *