Aeolus Játszótér

Tárgy: Aeolus Játszótér Kedd Dec. 23, 2008 8:05 pm

First topic message reminder :

Hogy miért pont Aeolus Játszótér? Mert ez a játszótér az Aeolus-tér mellett található, innen a név. Közel van még a Karditov Park és Állatkert-hez is. Ez a varázslatos játszótér nem csak a játszani kívánó gyerekeknek varázslatos, hanem mindenkinek, hiszen tényleg mágia lakozik benne. A játszótér egy négyszögletű, téglalap alakú telken van, és csak egy oldalról határolja a játszóteret, a másik két oldalról házak, kertek, ahova nem esik be semmiféle labda, ez is egy kis mágiának köszönhető. A negyedik oldal egy kutyafuttató tér, egy gondozott, füves terület, ahol lehet kutyát sétáltatni, de a bátrabbak macskával is bemerészkedhetnek, vagy más állatokkal, de az nem éppen szerencsés, hiszen a napnagy részén vannak ott kutyát sétáltató emberek, és más fajú humanoid lények, tehát tündék, koboldok, és ilyesmik. A játszótéren is varázsjátékok vannak, egy 5 tagú hintasor, amik jól körbefonják a hintázót, és akár teljesen is megfordulhatnak. Egy henger alakú játék, amibe beszállsz, a falhoz rögzíted magad az adott szíjakkal, és elkezd forogni,de ez egyfajta szimulátor is, szóval képeket vetít mindenfelé, és visz, forgat. Nagyjából minden elképzelhető dolgot meg tud jeleníteni, de ezt be kell állítani, úgy, hogy egy pálcát helyeztek a neki kialakított üregbe a henger közepén, és akkor kijönnek képek, azok közül választhatsz. Egyébként véletlenszerűen jelennek meg a képek, és jelenetek. Van még több mágikus játék is, egy mágikus csúszda, amin olyan hosszan csúszol, amennyit csak akarsz, és hasonló játékok, de azért a végtelenségig ne menj el. Van még egy kisebb akadálypálya is, mozgó akadályokkal, össze is lehet mérni a tudást, vagy egyedüli gyakorlásra is alkalmas. A leülni vágyóknak körben padok, és piknikező helyek vannak.

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Vas. Jan. 15, 2012 5:26 pm

*Ő ugyan bízik a népekben, de akkor is nehéz ennyi információt feldolgozni elsőre, bár megérti, hogy pl. Jack-nek még nehezebb, és láthatóan Laura is szeptikus. Bizonytalanul nyúl mostmár a tea felé, és kortyol belőle, hogy legalább a mozdulatokkal lefoglalja kicsit kavargó gondolatait.* -De ha mégsem tudunk álommal odajutni, akkor hogyan? Rá kell jönnünk hogyan álmodhatjuk oda magunkat, és utána ott hogyan végezhetnénk vele, ha másnak sem sikerült? *Egyelőre tényleg nagyon fogalma sincs, mit is tehetnének, és hogy vajon mennyi mindenre kellene rájönniük maguktól, vagy van olyasmi is, amit ők tudnak, csak még nem adtak minden információt a rendelkezésükre.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Vas. Jan. 15, 2012 5:26 pm

*Még több infó... Még több olyan dolog, ami egy cseppet nagyon sok már az idegállapotának. Rengeteg infó.* - Szóval akkor a tényállás... Úgy egyben. Egy alteregónk létezik egy álomvilágban. Ott mi rokonok vagyunk. Mind trónörökösök vagyunk. Jack lenne a következő. Jericho mester volt az előző. És egy őrült, aki álomból született álom, ki akar nyírni minket, de mindezt a valóságban. A dolgunk, hogy a saját alteregónkként elmenjünk, és az álomvilágban leöljük az álmok urát. És akkor mi lesz? Persze azon kívül, hogy nem gyilkol tovább... *Kérdezi, összefoglalva gyorsan a dolgokat, majd a felé nyújtott borítékra kicsit összehúzza a szemöldökét, és elveszi. Kibontja, majd elolvassa.* - Mit jelentsen ez? Mármint látom, hogy az én írásom. De a pikkely és ez itt... *Itt egy kicsit magasabbra emeli a darab kötelet.* - Mi ez? És ki az az Adalon? *Megered a nyelve, ez végülis jó hír... Nincsen akkora sokkban, mint eddig. James azonban feláll, mire Laura felépillant. Egyetért vele, neki is fáj már lassan a feje, de nem tud mit csinálni, ő nem akar felkelni a helyéről. Végül csak sóhajt egyet, és ránéz a három vendéglátóra.* - Rendben... Hiszek nektek... Elmondjátok, hogyan találkoztunk a valóságban? *Kérdezi, és hangja kellemes, megenyhült.Látható, hogy már nem annyira feszült, de még nincsen jól...*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Vas. Jan. 15, 2012 5:15 pm

*Úgy tűnik, hogy most már nem ő az egyetlen, aki beleszól, ami olyan szempontból jó, hogy most igazán nem lehet csak rá fogni, hogy félbe szakította a beszámolót. Végigméri Jacket, mert ebben a történetben még is csak ő a főszereplő, körülötte van a legnagyobb gikszer, ha lehet így mondani, és ahogy elnézi, hiába ez a nagy nyugodtság, teljes összeomlást szimatol. Persze nem ismeri, és azzal, hogy nem álmodik, világos, hogy egy sérült lélekkel van dolga, hát nem következtethet úgy, mintha sima emberről lenne szó. "Sima" ember.* - Hujujuj... *Vigyorodik el, amikor Carabella elmondja, hogy hányan voltak belé szerelmesek, és hogy még ő is. Vagy csak azért mondja ezt, mert ezt akarja hallani?... Áhh nem. Most egy újabb emészteni való, ami már egészen velős, és tényleg nehéz, hát most jön az, hogy még ennek a beszélgetős-kedvű szőke hercegnek is eláll a szava.* ~ Kaen el Jericho... Mármint tényleg, ez a Kaen el Jericho volt az előző napkirály? ~ *Még gondolatban is nehezen körvonalazódik a helyzet, pedig azért mentalistaként neki kéne képviselnie az észt, és a megfontoltságot, a logikát, meg... Meg az ilyesmit, na.* - Kezd... Fájni a fejem. *Böki ki őszintén, elhúzva a száját, és kicsit megrázza a fejét, szőke tincseit, hátha sikerül feléleszteni agytekervényeit.* - Akkor most... El kell pusztítanunk az álmok urát. *Visszhangozza a mondatot, egy hegyomlásként esve le a fejében minden. Inkább hallgat, bölcsebb a hallgatás. Még is annyira reméli, akarja, hogy emlékezzen még valamire, a múltjából. Jó lenne emlékezni, újra átélni, hogy jobban tudjon azonosulni az álombéli önmagával. Vagy most is olyan, mint akkor volt? Mindegy... Lassan feláll a helyéről, és nhány lépéssel eltávolodik az emberektől, muszáj kinyújtóztatnia a tagjait, nem tud tovább ülni.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Carabella bólogat James-nek.* Én nagyon jó fej hapsinak ismertelek meg, aki minden butaságban benne van, és a fél cirkusz szerelmes volt beléd, még én is, de az már régen volt... *Piruid szólal meg, aki eddig csak úgy tekergette a csápjait.* Igen, most a valóságban vagyunk, és jól sejtitek. Dellon Barjazid, az álmok ura először csak mágikus párbajban Maipoorn el lett láb alól mindenkit, aki az útjában volt. Teltek az évszázadok, ami a valóságban csak pár hónap, és az ottani hatalmasságok időről időre visszatértek. Ekkor Barjazid rájött, hogy nem az álomképet kell szétzúzni, hanem az álmodót megölni. Azt a nőt, aki Maipooron a napkirálynő, nos őt Szaud-Arábiában ölte meg. Méghozzá úgy csinálta, hogy tudja a módját, hogyan is lépjen át a valóságba. Megszállt egy embert az álmain keresztül, elutazott Szaud-Arábiába, megkereste azt a nőt, és megölte. Elég bonyolult mód, mert a képzeletvalóságban rá kellett arra jönnie, amiről ott senki nem beszél. Arra, hogy az álmodó hol él a valóságban. Ezért aztán még inkább rettegni kezdett Maipooron mindenki tőle, mert ott csak azt tudták, hogy az álmok ura képes bárkit véglegesen megölni. Ti csak eltűntetek onnan, viszont Selena Pontifex mindenki szemeláttára, sikoltozva foszlott szét. *Carabella visszaveszi a szót.* Most már nem is tudtok visszatérni oda, hiszen már nem emlékeztek a módjára, most már csak mágiával lehetséges. Amikor találkoztunk öt éve, még csak Jacket ismertük, és fokozatosan jött össze a csapat. Akkor Jack semmire nem emlékezett, félholtan találtuk egy folyóban lebegve. A valóságbeli emlékeit Piruid vissza tudta adni, és az aurájából rájött, hogy ő a napherceg. Amikor rájöttetek, hogy Barjazid kitaszított titeket onnan, de itt is rátok pályázik, akkor megtettétek azt, amit ő, elpusztítottátok azt az embert, akit megszállt, tehát visszaűztétek Maiporra. Most ő a napherceg, de ahogyan ő csak az álmodót tudja elpusztítani, ti egyedül akkor végezhettek vele, ha az álmot ölitek meg, tehát el kell pusztítanotok az álmok urát.
*Piruid válaszol Biancának.* Ebben a világban Dellon Barjazid ural minden álmot. Bármit is álmodtok, ő irányítja, kivéve ha Maiporron vagytok, ott ő is csak egy személy, aki csak a befolyásával tud uralkodni. *Sleet bólint Jacknek* Nos az árnyékgyűrű fontos dolog. Nem is sejtitek hogy ki volt a napkirály? A ti igazgatótok, aki otthagyta Maipoort, hogy ezt az iskolát létrehozhassa. Ám neked adta az árnyékgyűrűjét, amivel felvértezhet az Árnyékherceg ellen. Ezért vagy még életben, bárhányszor is meghaltál volna eddig. És ez védi a társaid auráját is. *Laura kétkedésén nem lepődnek meg.* Sejtettük, hogy nem fogsz hinni nekünk, ezért elmondjuk, hogy leírtál magadnak valamit. *Húznak elő egy ládikát, amiben egy boríték van, benne egy pergamen, és egy ezüst sárkány pikkelye, mellette pedig egy kötél, ami borzasztóan sugárzik a mágiától. A pergamenen Laura kézírása, ez áll rajta*
Mivel biztosan nem hinnék el egy ilyen ostobaságot, leírom magamnak. Keresd meg Adalont, az éjtündék lesz a kulcs a tükörvilágba. Vér ellen vérrel, káosz ellen káosszal.

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Vas. Jan. 15, 2012 4:51 pm

*Egy pillanatra megnyugszik, amikor elmondják, hogy legalább nem testvérek mind, de azért nem kicsit van ledöbbenve az egész helyzeten. Nem tud hirtelen mit kezdeni a sok információval, mintha lassan telítődne vele. Valami a fejében folyamatosan nyomja a vészriadót, hogy azonnal lépjen le innen, és vigye magával az egész bandát, mert amit mondanak, az egy kalap hülyeség. És mégis. Valami más közben azon van, hogy győzködje. Vegye már észre, mi az, ami tényleg igaz... Nem tud mit kezdeni a helyzettel, csak ül ott, néz maga elé, bámulja az előtte ülő vadidegeneket, akik azt állítják, valahol máshol is létezik. Egy álomvilágban, ahol talán szerepet játszik, ahol talán egészen más, mint aki itt, ahol semmi sem az, aminek látszik... Lassan összeáll a fejében a kép, már amennyi össze tud. És nem hiszi el. Majd szép lassan megszólal.* - És ha én... Ezt nem hiszem el?... *Hangján hallani azt a durva kétkedést. Azt, hogy igen is, meg nem is... Hogy nem tud mit tenni. Hogy értetlen. Bizonyítékot vár. Nem tetszik neki a többiek viselkedése. Úgy gondolja James túlságosan elhiszi, Bianca nagyon bízik mebbük, míg Jack túl hideg. Ő maga csak iszonyúan feszült, és benne van az érzés, hogy sarkon fordulva elhúzza innen a csíkot...*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Vas. Jan. 15, 2012 4:44 pm

*Ahogy az Árnyékgyűrű felizzik, Jack csak rásandít, és érzi, hogy mintha benne, mélyen is valami izzana. De nem tudja megmagyarázni, hogy mi ez az érzés, és tényleg érzi-e, vagy csak gondolja, hogy érzi. A történetet hallgatja tovább, és a társaira sandít, fél szemmel, miközben tovább piszkálja a körmeit a tőrével, és csak hallgat, és gondolkozik. Az információkon. Hogy ő a trónörökös, egy olyan helyen, ahova bele kellene álmodnia magát. A lelke azonban üres. Mérhetetlenül üres, a jobbik fele régen halott, a teste nem más, mint egy merő, oszló romhalmaz, vérre szomjazik, és nem álmodik.. Talán ez itt a lehető legnagyobb gond. Azonban nem szólal meg, még. Inkább hallgatja a többiek szavait, miközben magában igyekszik valami épkézláb magyarázatot találni.* -Van egy bökkenő. *felpillant, egyenesen az ősz hajú férfi szemeibe.* -Én nem álmodok. *szemei üresen villannak meg.* -Az Árnyherceg, ha okos lenne, és meg akart volna véglegesen semmisíteni, átvette volna a helyemet. Idekint. Vagy végez az összes álmommal. Vagy már megtette, csak ez kimaradt a történetből? *pillant fel ismét, kérdő, metsző, hideg tekintettel.* -Hogyan tovább? Vagy talán az Árnyékgyűrű jelezné, hogy merre jár éppen a ti kis Hercegetek? *hangja hideg, száraz, és tele van csupa-csupa kétkedéssel. Úgy érzi, mintha megint meg akarnák vezetni, vagy mintha egy újabb részt akarnának elvenni tőle. De, ha ez mind tényleg igaz, akkor sajnos jogosak, és fontosak a kérdései. Ami azonban furcsa, vagy különös lehet, hogy semmi izgalom nem látszódik rajta, sokkal inkább jeges, hideg nyugalom. Bár, hogyha hozzávesszük, hogy most közölték vele, hogy nincs is igazán élete, akkor ez nem meglepő.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Vas. Jan. 15, 2012 4:43 pm

*Egy pillanatra ledermed, amikor látja, hogy Jack kezébe kerül a tőr és a gyűrűje is felizzik. Reméli, hogy nem tesz valami butaságot, vagy ha mégis, akkor Laura ott van mellette és gyorsan lép. Végül semmi ilyesmire nem kerül sor, mert nem efféle célt szolgál most a penge. Végülis ő is birizgálja az ostort, csak épp karkötő formájában ez kevésbé látványos ugye. Kicsit számára sok most az információ, ezért nem tud túl sok minden kérdezni, vagy hozzátenni. Steper is csak összegömbölyödve elhelyezkedik a leányzó lábánál és csendesen szuszogva figyel. Azért az megnyugtató, hogy az életük nem kitalált történet, hanem igazi.* -Olyan mintha egy történetet építenénk közösen? Ezek szerint ti is valósak vagytok, mint mi, és építitek azt a világot? *Azon viszont határozottan megütközik, hogy Jacknek nincs valódi élete. Nem tudja kommentálni a dolgot, de a fiúra kapja a tekintetét, vajon erre mit fog reagálni? Tehát az ő eddigi élete mégse valós, hanem ő egy álomvilág része, de akkor hogyan lehet itt? James kérdésére helyeslően bólogat.* -Igen, én is ezt a kozekvenciát vontam le. Ezek szerint az Álmok ura meg akar ölni minket a valóságban, ezért jöttetek? Vagy csak...Jacket? *Pillant újra a fiúra. Most a teával nem foglalkozik, valahogy nem tud másra figyelmet fordítani, mint ezekre az eseményekre és információkra.* -De milyen álmokat emlegettél Piruid? Rossz álmok voltak? *Végülis itt látnok, lehetséges, hogy abban az álomvilágban is hasonló képességgel rendelkezett, és olyasmiket is megtudott, amik az ottani eseményeket vetítették előre? Vagy álmok alatt magára a világra gondolt a varázsló?*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Vas. Jan. 15, 2012 4:38 pm

*Egységes meglepődés. Ez ebben az abszurd helyzetben a pillanat töredékéig megnyugtatja, senki se érti a helyzetet, senki sincs előrébb nála, hogy megértse, mi folyik itt. Végre rálelt az angyal-apjára, végre tudja, hogy tényleg valamilyen mértékben angyali sarj, csak a felnőtté váláskor ütközött ki, erre történik Ez, ami újra mindent felülír. Carabella nevetésére kicsit elvigyorodik, a bizalom lassan de biztosan fészkeli be a szívébe magát.* - Ezek szerint semmit sem változtam? *Kérdez vissza, most már mosollyal, de talán túl gyors a váltás, még mindig inog a hite. Igyekszik mindent felfogni, elraktározni, és lassan, nagyon lassan bólint. Azt nem teljesen érti, hogy Jack miért nem ez a valódi élete, ezt még... fel kell dolgoznia.*
- És most... Most hol vagyunk? *Jön egy igazán jó kérdés, hiszen amikor jöttek mindenki érzékelte a váltást, aztán a végleges kiiktatásra felel.* Megöli a valóságos világban...? *Tesz fel egy röpke kérdést, de azonnal Carabellára mosolyog, kicsit felemelve védekezően a kezét, hogy jól van, többet tényleg nem szól bele. Hiszen van még, biztosan van még.* ~ Bár emlékeznék... Arra a világra. Csak néhány szeletére. Mi voltam ott, ki voltam ott, hogyan éltünk és mikor. Álmunkban jártunk ott, mindannyian, milyen viszonyban voltunk és hogy lehet az, hogy mindez minket ide vonzott, egy iskolába... ~ *Sok-sok gondolat, de feltenni már nem akarja, mert túl beszédesnek hatna. De ha egyszer tudni akar Mindent. A teába kortyol újra, el is fogy, hát lerakja maga mellé, miközben a daimon fején végigsimít.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*James szavaira Carabella vidáman felnevet.* James miért nem várod ki a végét? Régen is olyan türelmetlen voltál, de a tettvágyad mindenkit lenyűgözött, már akkor is. Természetesen a családotok a tiétek, az emlékeitek is. Nyugalom. De ettől még Maipoor uralkodói ti vagyok, várd csak ki a végét a dolognak. Maipoor egy képzeletbeli világ, ami azonban mégis létezik. Álmokból épül fel, álommágusok teremtették egykor, de az álmodók olyan szinten alakították már, hogy már ők tartják egyben. Ti ebben a világban vagytok, azaz voltatok vezetők. Azaz mégiscsak helyesbítek. Lettetek volna. Ha valaki közbe nem lép. *Bianca szavaira Sleet bólogat.* Azért, mert a valódi életetek itt van, mindig is itt volt. Két személyét kivéve. Az egyik ott ül mellettetek. *Biccent Jack felé.* A másik pedig szerencsére most nincsen ezen a világon. *Jack árnyékgyűrűje vészesen izzik, mintha jelezne valamit, de azt nem lehet tudni, hogy mit. Ezt Carabelláék is látják, és elégedetten bólintanak, mintha erre számítanának.* Az árny...*Piruid szólal meg.* Nos az az árny egy álomkép. Egy olyan álomkép, amit nem álmodó hozott létre. Magától jött létre, senki sem tudja, hogy hogyan. Míg te a napherceg vagy odaát, ő az Álmok ura, vagy hívhatjuk úgy is, hogy az Árnyherceg. A Napkirály Maipooron öt évvel ezelőtt halt meg, és te követted volna a trónon. A társaid Maipooron a testvéred, és az unokatestvéreid. Az Álmok ura azonban a helyedre akart lépni, ezért megölt titeket, és a helyedre lépett. Felvette az ottani alakodat, és ő lett a napherceg. Csak éppen elkövetett egy hibát. Miután Maipoort álmodók hívták életre, ezért ha ott meghal valaki, nem nagy kunszt, előbb utóbb vissza tud oda térni. Mit csinálhatott akkor, miután rájött, hogy valójában még mindig életben vagy? *Aztán Laura felé pillog Sleet* Itt, a valóságban természetesen nem vagytok vérrokonok, ám a képzeletvalóságban nagyon is. Maipoor mindenki számára létezik, csak éppen nem mindenki ismeri meg, nem mindenki tud oda belépni. Ti egymástól függetlenül megtettétek. A legerősebb, legaktívabb álmodók formálják a világot, tehát ti lettetek a vezetői, így a valóságban is megtaláltátok egymást, összebarátkoztatok. Nem lett volna semmi baj ezzel a világgal, megmaradt volna az álmodók birodalmának. Egész addig, míg az egyetlen valódi álom, az Álmok ura rá nem jött, hogy hogyan tud véglegesen kitörölni valakit a birodalmából...

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Vas. Jan. 15, 2012 4:25 pm

*Hallgatja a beszélgetést, és azon tűnődik, mikor is találkozott ezekkel az emberekkel, de csak kiderül, hogy hiába töri a fejét. Ezzel viszont eszébe jut az, hogy hol is vannak azok az emlékek, és hogy visszaszerezhetőek-e, és hogy amikor be lett dobva abba a bizonyos kútba, miért nem jöttek vissza. Vagy a kút is aura alapján működik ott az erdőben? Minden esetre gondolatai közben megy a tömeg után, úgymond, azaz meg a többiekkel, és amikor hellyel kínálják, le is ül, lehetőleg Jack mellé. Majd ugye elkezdődik a sztori, és Laura elgondolkodva ül a helyén, saját térdére támaszkodva, fejét a tenyereiben tartva. Hirtelen túl sok infót kap. Trónörökös, nevek, helyek, napherceg. Ennél a pontnál kibukik belőle a kérdés, amit részben James ugyan már feltett, de az ővé kicsit konkrétabb.* - Ugye a trónörökösség nem azt jelenti, hogy mi mind... egy vérből származnának?... Az emlékeink valósak, ugye? *Végülis hasonló, mint James, azt akarja tudni, hogy a saját életére emlékszik, vagy valaki máséra. Bár mondjuk végignézve rajtuk, még genetika hiányában sem lenne esély arra, hogy testvérek legyenek... De jobb ezt így kereken hallani. Jack reakciójára azonban egy igen erős pillantást vet a fiú felé, miszerint ne öljön meg itt mindenkit, és nyugodjaon meg. Nem akar hozzányúlni, mert tudja, hogy a másoknak nyugtató érintés a fiút csak még inkább elpaprikázza... De mindenkiben ugyanaz ötlik fel. Kik is ők akkor?...*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Vas. Jan. 15, 2012 4:20 pm

*A magyarázatra, mely szerint elvették az emlékeiket, csak biccent, az árnyra meg főleg, bár arra kissé idegesen nyúl Árnyékgyűrűjéhez, és már éppen idézné meg az árnyat, hogy ott legyen mellette, de végül nem tesz semmi iylesmit, elengedi a gyűrűt, és követi a többieket.* -Aura törléssel lehet emlékeket is törölni? Furcsa.. De ki is ez az árny pontosan? Vagy kérdezhetném úgy is, hogy melyik.. *mondja, miközben halvány félmosoly suhan át az arcán, és helyet foglal a többiek között, miközben hallgatja a szavakat. És végigpörgeti az életében eltelt eseményeket. Hallva, hogy ő igazából királyi sarj, szemöldökei felszaladnak, arca egész falfehérré válik. Pörgeti a szülei arcát, a házat, ahol felnőtt, a járást, a tartást, a tiszteletet sugárzó külsőt, ami mindig elkísérte, majd a daimon is megjelenik lelki szemei előtt. Minden csak álom, pótolt emlék lett volna? Vagy most akarják becsapni. Ő egy távoli hely nagyhercege lenne, valami furcsa, és különös helyé? Szemei gyilkosan villannak meg a társaságra, kezével az övéhez kap, egy határozott mozdulattal rántja elő sárkányos ezüst tőrét, de a helyett, hogy valakit megfenyegetne vele, vagy a torkához nyomná, hátradől a székében, teszi keresztbe lábát, és kezdi el piszkálni a körmeit a tőr hegyével.* -Úgy. *egyszerű, hideg, eléggé kétkedő hang, olyan tipikusan Jackes kétkedés, és elszigetelődés. Nem akarja elhinni, vagy nem tudja, mit higgyen.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Vas. Jan. 15, 2012 4:19 pm

*Úgy fest Jack úgy veszi a dolgot, mintha mindenről tudja. A fiú jellemét ismerve ez egyáltalán nem lepi meg. A társaságot úgy érzékeli (km mondotta volt, csak nem írta le), hogy bízni lehet bennük, úgyhogy készségesen velük tart és keres magának valami helyet, ahova lehuppan. Figyel, hallgat egyelőre, a csuklóján lévő ezüst karkötőt morzsolgatja, afféle nyugtató elfoglaltság ez. Mégis csak frusztrál az ember lányának, ha nem emlékszik valamire, mia 5 évvel ezelőtt történt vele. Már épp nemlegesen rázná meg a fejét, hogy nem hallott, de a hölgyeménynek is leesik, hogy ez várható volt. Nem is nagyon tudja, hogy egyelőre mit is fűzzön hozzá a hallottakhoz.* -De én valahogy azt hittem öt éve még otthon voltam, Ausztráliában, hogyan eshetett ki ennyi minden? *James szavaira is erőteljes bólogatásba kezd, neki is hasonló kérdései lennének, hiszen ő tisztán emlékszik az anyja halálára, az apjára, a gyerekkorára, akkor ez mégis mind nem igaz?*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Vas. Jan. 15, 2012 4:17 pm

*Néhány pillanat múltán rájön, hogy rosszul következtetett... Nem, ők se tudják, hogy mi van, mindenki csak megpróbál úgy csinálni, mintha tudná. Hát, ehhez illene alkalmazkodni, mert ha nagyon hibádzik a történet, még a végén rájönnek, hogy csak játszák. A kérdéssel már kicsit gyanússá vállhatott, hát most hallgat, figyelve a többiek szavait. Nem varázsol, mert nem tudja, hogy akikkel itt vannak, azok mágusok e, milyen szintű mágusok, lehet, hogy simán tudják, hogy melyik varázslat mire jó. Szóval igyekszik belesimulni a szituációba inkább, alkalmazkodni szépen. Szóval okosan néz, egészen addig, ameddig fellélegezhet, mert kiderül, hogy miért nem emlékeznek... Nem. Fellélegez, aztán lefagy. Nem nagyon érti a helyzetet, valahogy úgy érzi - habár ő itt a legkevesebb kalanddal rendelkező, mégis -, hogy már így is túl sok minden történt vele ahhoz, hogy mindez igaz legyen. Még is furcsa bizalom ébred benne, és követi is a menetet a pihenőhelyhez. Van miért teázgatni, mert a hideg fejjel rendelkező fiúnak is hirtelen ez az információ. Tea a kézbe, rövid szaglászás, egy bizalmatlan DRM méregtelenítő ametiszt lenyelése egy kenyérrel, aztán már iszogat is.*
- Sleet, Carabella, Piruid, üdvözöllek titeket, habár még így sem egészen tiszta. Tehát azt állítjátok, hogy öt évvel ezelőtt történt valami, aminek az emlékei elszálltak a fejünkből? *Kérdez vissza, megerősítést várva, de őszintén nem hallott Maipoorról, és épp olyan értetlenül néz a végső névre. Jack Pontifex. Fogalma sincs ki, vagy mi az a Moipoor, de nagyon jól hangzik, és nagyon gyanúsan erről a Jackről van szó, akit ő Jack Darkfield néven ismert meg. Igyekszik nem teljes szívével hüledezni, daimonja lefekszik a lábához, és lehajtva a fejét figyeli az embereket, és egyéb lényeket.* - És a jelenlegi emlékeink, a jelenlegi családunk? ~ Már ha már is hinnék ebben az egészben... ~ *Teszi fel az újabb kérdést, majd elhallgat. Úgy érzi, hogy maguktól is beszélni fognak. De neki már van családja... Nem is egy. Habár, hogyha Arianából indul ki, aki egy teremtett lény, ebből adódóan úgy tűnik, hogy James az ikertestvére is az... kusza.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A sokkarú mutatkozik be először Biancának.* Ja elnézést, régen találkoztunk, én tehetek róla, hogy nem emlékeztek ránk, de a ti kérésetek volt. *Az őszhajú fiatalember értetlenkedve néz, de a sokkarú megmagyarázza.* Azért kérték, mert így nem találnak rájuk az árnyak. Eltűntettem az aurájukat, de így emlékeik is mentek vele. De talán inkább üljünk le *Biccent Jack kérdésére, és egyúttal Biancának is próbál magyarázattal szolgálni. A szőke hajú lány bevezeti őket a nagyobb sátorba, ahol most egy szabványosított túra-pihenőhely van rendszeresítve, tábortűzzel. Körülötte rönkök, oda lehet most leülni, kapnak szépen teát is.* Hol is kezdjem...? Először is, Sleet vagyok, ő Carabella, a polipember pedig a mi udvari varázslónk, Piruid. *Mutat körbe az őszhajú.* Közel öt évvel ezelőtt váltunk el, akkor elmentetek, és függőben hagytuk a dolgot nagyuram. *Biccent Jack felé, de a többiek felé is úgy tekint, hogy nagyon nemesinek tartja őket.* Nos hallotatok valaha Maipoor-ról? *Carabella felnevet, és legyint.* Ha Piruid elvette tőlük, úgysem értik, inkább magyarázzuk meg. *James-re pillant, és vidor hangsúllyal így szól.* Akár hiszitek, akár nem, bár barátok lettünk, de egy nemesi család igen fontos trónörökösei vagytok, és a ti drága barátotok, Jack Pontifex Maipoor naphercege. *Dőlnek hátra, és várják a reackiót.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Vas. Jan. 15, 2012 3:58 pm

*Persze, itt van, Jack után ment, a háta mögött áll, mert a többiek nem mentek oda elvileg rögtön, mert nézelődtek/érzékeltek. Minden esetre amikor kezet csókolnak neki, pukkedlizik egy cseooet, ennyire még jól nevelt, vagy hogy is mondjam. Minden esetre a helyzetet nagyon nem érti, sem az emberek szavait, mert számára tök ismeretlenek, meg hozzá nem is szóltak ugye külön. Így csak marad az, hogy a többieket figyeli, és amikor elég közel érnek, persze köszön is.* - Üdvözlet. *Majd hallgatja, hogy mi is van. Persze azon már elcsodálkozik, hogy valami szembeszállásról van szó. De mielőtt kinyithatná a száját, James már rá is kérdez arra, ami valószínűleg mindenkit nagyon érdekelne. Azért a nő viselkedésére és szavaira egy pillanatra összeszorul a szíve, bárhogy is értette. A sokkarú lény őt annyira nem lepi meg, túl sok mindent látott már ahhoz, hogy fennakadjon ezen. Amikor megjelenki, neki is pukkedlizik, köszönésképpen. Majd várja a fejleményeket, de még csak érzékszerveire hagyatkozik, nem fog idő előtt mágiákba. Jack szemkontaktusát fogadja, és ha bemennek, első dolga, hogy képeket keres, árulkodó jeleket.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Vas. Jan. 15, 2012 3:58 pm

*Csak áll a kitáruló lakókocsi előtt, és amikor a két alak előlép, az egyik kezet fog vele, azt a kezet visszaszorítja, majd a nyakába vetődő nőre csak egy fél lépést hátrál, mintegy megtámasztva magát, hogy nehogy feldőljön, bár eléggé erős, de azért sosem lehet tudni. A megszólításra aztán felszalad az egyik szemöldöke, kihúzza magát, kezeit maga mellett hagyja lógni, békésen. Aztán biccent egyet-kettőt. Eszébe jut egy régi, ekdves emlék a börtönökből. Úgy tűnik, hogy őt mindenhol simerik, és valamiért mindig, mindenki régi ismerősként üdvözli, mintha tényleg ismernék. Csak ő nem tudja sohasem, kikkel áll szemben, de ezt persze nem szereti mások orrára kötni. James kérdése jogos, Jack azonban inkább más miatt szólal meg.* -Talán jobb lenne, hogyha elmondanátok mindent, attól a naptól kezdve, hogy elváltak útjaink. Tudni szeretném, mi történt itt. Honnan jöttök? *teszi fel kérdéseit, miközben a lakókocsi felé int fejével, hogy mi lenne, ha esetleg bent beszélnének tovább. Talán, ha bemennek és körbenéz, akkor felrémlik neki egy s más, és nem fog ilyen ostobán nézni maga elé. Hátha felrémlenek neki dolgok, vagy rájön, kivel keverhetik össze őt. Ismét. Bent talál rálelne néhány fényképre, iratra, amit ha ő nem is, mert itt megint ő a legfontosabb, úgy tetszik, de Laura körbe tudna nézni, tudja, hogy a lány ért hozzá, és talán kérnie sem kell, meg utalnia sem, max egy szemmozdulattal. Inkább "pulzál" vámpír őrangyala felé, mintsem konkrét jeleket küldene.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Vas. Jan. 15, 2012 3:56 pm

*A nagy tisztelgésekre csak erősen furcsállkodik. Nem tudja, hogy most ez nekik szól-e, vagy valami, valaki másnak. Egyébként sem ritka, amikor ilyesmi után fel akarják áldozni az embert. Közelebb hívja magához a békésen ugráló kengurut.* ~Nagyon furcsák. Meg is lepődtem volna, ha visszajövünk és nyugalom van. Nyugalom otthon is lehetett volna, ezért jöttél vissza?~ *Szúrósan pillant a daimonra, annak ellenére, hogy még igaza is van. Az üdvözlés aztán végképp érthetetlen, sosem látta ezeket az alakokat, mégis úgy tekintenek rájuk, mintha jártak volna már itt. Próbál visszaemlékezni, hogy vajon csak a memóriája hibás és egyébként tényleg járt már itt, vagy miről is lehet szó. Kiskorában talán bemászott egy méretes szekrénybe, de már nem emlékszik rá? A sokkarú egyénre picit oldalra döntött fejjel pillant, egyelőre mérlegelni próbál, hogy vajon az a jobb, ha úgy tesz, mintha pontosan tudná miről is van szó, vagy az, ha elmondja az igazat és ez esetben talán válaszokat kapnak. Biztos, ami biztos halkan elmormol egy igét, hogy legalább felmérje kikkel is állnak szemben.* -Appercis Cuspis! *A jó jellemre koncentrál, és abban az esetben, ha ilyeneket sikerül érzékelnie az illetőkből, akkor úgy dönt nem tesz úgy, mint aki mindenről tud, de nem is leplezi le magát teljesen.* -Pontosan melyik álmokra is gondolsz? Tudod, annyi volt már... *Nevetgél kicsit, mintha zavarban lenne, hogy úrnősége ellenére nem tudja pontosan mire is céloz a sokkarú lény.*

//Lélekszimpátia elsődleges - Jellemérzékelés:
Leírás: A varázslat segítségével képesek lehetünk társakat gyűjteni magunk köré, vagy éppen felfedni ellenségeinket. Egy emberi jellemre kell koncentrálni, alkalmazva a varázslatot. A mágia fel fogja fedni azokat, akik az adott jellembe tartoznak, a fejük felett halvány kékes derengés fog villódzani, melyet csak a varázslat alkalmazója lát. Felfedhetjük ezzel a jó jellemű embereket a tömegben, így tudhatjuk kiben bízzunk, és ugyanígy a rosszakat is, hogy tisztában legyünk vele kitől kell tartanunk.//

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Vas. Jan. 15, 2012 3:52 pm

*A harcos leányzónak apró mosollyal biccent, Deanne a másik daimon mellé üget, és úgy mutatkozik be, csendesen. Jack nem igazán hazudtolta meg a róla hallottaka, James-nek továbbra sincs egy szemernyi fogalma se, hogy miért volt valaha a fél iskola ebbe a srácba belezúgva. Mert hallott ilyen pletykákat, de még Valeriel se tudta neki elmagyarázni, aki jött mindenféle elérhetetlen plátói szerelmekkel meg a jégszívű herceg akit meg kell puhítani, és hogy a szíve mélyén biztosan jó... Na persze. Egy mesében, egy forgatókönyvben talán igen, de ez az élet.
Aztén megindulnak, és hirtelen nem érti, hogy Jack miért kér elnézést. Beszéljen nyugodtan, James már úgy is feladta a falkavezérséget, amit valaha próbált kiépíteni maga körül, és ebben a társaságban amúgy is eléggé sok a hasonló beállítottságú ember, legalább is harcosi szempontból, Bianca és James egyértelmű, Jack pedig vámpírsága miatt átlag feletti harcos. Egyébként James szárnyát többé-kevésbé a kopottas-zöldes köpenye fedi le, habár nem szégyelli, még sem mutogatja lépten-nyomon. Miközben a naxeldires fiú megszólal, ő a lakókocsi bejáratait nézi, szám szerint hogy hány van, mekkorák, és persze az ablakokat is figyeli, nem túl elegáns, de azért benézne. Mivel nem tudja, hogy ellenséges, vagy barátságos a banda, ezért eléggé célzottan ügyel arra, hogy támadások elől gyorsan kitérjen, fürgen, ellentámadjon. Nem akar merő paranoia lenni, csak megszokás. Most rajta a sor, hogy valakivel ne törődjön, ugyanis Laura csak úgy megjelenik, se puszi se pá, de legalább eggyel többen vannak diákok. A nyíló ajtóra és a kézfogásra kissé felszökik a szemöldöke, de férfiasan, ahogy illik, megfogja a nyújtott kezet. Mivel ő maga nem nagyon ismeri ezt az úgy tűnik már több kalandot megélt csapatot, hát... Igyekszik felfogni mi történik. Bianca álomlátomásokat látott, Jack pedig kötődik ezekhez az emberekhez... A szavaik szerint.*
- Üdvözlöm... Uram. *Köszön, mikor odakerül hozzájuk az a sokkarú lény. Figyeli, hogy mit csinál Biancával, valahogy úgy sejti, hogy egy kalandba keveredett, amiben jelenleg ő tud a legkevesebbet, ő kötődik a legkevesebbet hozzá. Puszta véletlen hogy itt van, talán.* - Kivel is... szállunk szembe? *Fordul a nyolckarútól a lányhoz, ha minden igaz ő szólalt meg, és erre azért őszintén kíváncsi lenne. Deanne mellé üget, szorosan, és önkéntelenül is elkezdi szaglászni a sok karú-lényt, hogy kiféle miféle, aztán tovább szaglászgat.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*Bianca nem észlel sem alakváltókat, sem rejtőzködő alakokat. Bár van köztük pár furcsa szerzet, de többé kevésbé becsületesek a cirkuszosok. Ahogy lépkednek beljebb, többen mintha keresztet vetnének, de biztosan nem arról van szó, mert másféle jellegű, ám mégis szent mozdulat, afféle tisztelet, amit feléjük sugároznak. A lakókocsi, amihez többen elsiettek, megnyílik, és két alak fut hozzájuk, hatalmasakat vigyorogva. Az egyik egy teljesen ősz hajú fiatal férfi, míg a nő egy göndör barna hajú, csalafinta tekintetű nő. A férfi kezet fog velük, Biancának kezet csókol (és Laurának is, ha itt van) Jacket még hátba is veregeti.* Barátom, hát mégis visszatértetek? *A nő pedig Jack nyakába ugrik, de aztán mégis hátrébb lép, és csak int.* Ne haragudj nagyuram... vagyis Jack. Tudom, hogy mondtad, hogy nem lehetünk együtt, az itteni társaid már fontosabbak. Döntöttél végre tehát? Szembeszálltok vele? *Biancáékhoz egy sokkarú lény lép oda, olyan mintha ember lenne, de mégis hat karja van, az egyikkel érinti meg a lányt, furcsa bizsergető érzés.* Úrnőm... Megtiszteltetés, hogy ismét itt vannak. Az álmok nem jelentkeztek azóta?

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Vas. Jan. 15, 2012 3:43 pm

*A lány is itt van, csak épp eddig nem ment oda a többiekhez, más irányból érkezett, és a sátor miatt vette erre az irányt. Majd kiszúrta a tömegben az ismerősöket, így egy laza mozdulattal vette feléjük az irányt, átvágva a tömegen vagy nem tömegen. Így került oda, ahol most áll, Jack mögött, aki épp a kocsisoknál van. Fekete dzseki, fekete nadrág, fekete csizma, vajszínű felső és egy vajszínű sál. Haja felfogva, de eléggé rendezetlenül, keze a dzseki zsebeiben, övén a szütyője. Nem is igen szólal meg, kíváncsian várja az emberek válaszát. Zavarnak-e itt? Egy pillanatra hátra pillant, hogy a másik két diáktársa mit csinál, majd ismét a cirkoszosok felé veti tekintetét, hátha ismerős neki valamelyik, vagy lát rajtuk valami furcsát.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Vas. Jan. 15, 2012 3:27 pm

*Nem arról van szó, hogy nem veszi észre, sokkal inkább nem foglalkozik vele. Sokkal inkább leköti a harcoslány, aki visszatért, valahonnan messziről, mint a szárnyas szőkeherceg a kutyájával. A cirkuszosok is ezért nem kötik le a figyelmét. Békésen guggol az ifjú vámpír tehát a mászókán, miközben nem bűvöli, csak intenzíven figyeli a lila leányzót. Szavait hallva, csak finoman biccent felé.* -Részvétem. *ennyi jóérzés azért szorult blé, és tudja, hogy mindkét félhez tulajdonképpen közel állt a lány. A hírek kiemeléséből ugyanis azt szűrte le, hogy a halálhírek miatt tért vissza, ami számára furcsa, de talán a lánynak éppen, hogy logikus. James közeledtére csak ráveti a pillantását.* -Tudom. *intézi el, már-már túlsáogsan is egyszerűen, lekezelően és flegmán a fiút. Ő maga nem mutatkozik be, ha nem ismernék, amit kétel, akkor úgyis megkérdezik a nevét. Az elmosódottság, ami a lakókocsik felől jön, kissé zavarja a fiút, és úgy dönt, hogy megnézi magának közelebbről is a helyet. Nem használ semmiféle illúziófelfedést, vagy finite incantatemet, vagy egyéb ilyesmit, inkább hagyja ezt a furcsa, félréveteg függönyt a szeme előtt. Ahogy James megszólal, majd Bianca elindul, Jack tekintete az elsiető helyiek, pontosabban cirkuszosok felé fordul.* -Bocsássatok meg.. *súgja diáktársainak, majd egyszerűen leugrik a mászókáról, és átsétál viszonylag gyors, határozott léptekkel ahhoz a lakókocsihoz, amihez a fickók is indultak.* -Csak nem zavarunk? *áll meg a lakókocsinál, az eberekre nézve, szemei idegesen villannak meg, hangja hidege, szárazon csendül.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Vas. Jan. 15, 2012 3:24 pm

*Ő most még azt sem vette volna észre, aki direktben kiszúrja a szemét, és előtte áll, Jackre is csak picit megkésve reagál. Nem igazán indult jól a fiúval az ismeretsége, és még mindig nem képes benne igazán bízni, a fura szóhasználatot pedig a mai napig nem tudja hova tenni. Nehéz jóindulatot kihámozni az efféle beszédből, még ha a hanghordozásból a mentalista érzi is, hogy nem bántó.* -Szia Jack! Mondhatni volt egy kis dolgom, ami elszólított, de amilyen híreket kaptam úgy tűnik, jobb lett volna, ha erre nem kerül sor. *Aprót sóhajt, egyértelműen az elhalálozott Rosettára és az ott maradt Nicolasra céloz. Aztán észreveszi az eddig nem nagyon kiszúrt cirkuszosokat is, akik rájuk mutogatnak, majd ráfókuszál az elhangzott névre is.* -Bianca Phelps-Blamely és Steper. *Mutatkozik ő is be futólag, és a daimon nevét is elmondja, majd mostmár talpra kecmereg. A holmiját egyelőre elrejti egy bokor mélyén, levédve mágiával, mert nem akarná magával cipelni. Jamesnek bólint, neki sincs túl jó érzése. Ő is a fickók után indul sietősen.* -Nagyon úgy fest, hogy a hírünket viszik valakinek. *Azért felméri a terepet közben és, amikor odaérnek, hátha valamit nem szúr ki magától, ami fontos lenne.*

//Látnok 5. szint:
Érzékelni képes a rejtőzködő személyeket, ha azok pl. álcázva vannak (elváltoztatott külső, láthatatlanság, alakváltók). Az nem érzékeli, hogy ki az eredeti személy, de azt tudja, hogy nem valós a kép, amit lát, úgymond vibrál a kép, hogy valami nem stimmel.//

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Vas. Jan. 15, 2012 3:17 pm

*Hiába James daimonjának vörös bundája, két diák is érkezik ide, de mind a kettő tőle távolabb cövekel le, észre sem veszik. Ez egyrészt nem annyira gond, hiszen amúgy sem társaságért jött ide, másrészt azért még is fura, hogy ennyire nem veszik észre. De ellenben a diákokkal, néhány fazon a játszótéren kiszúrja őket, mire kissé megdöntve a fejét összeborzolt szemöldökkel méregeti őket. Deanne beleszimatol a levegőbe, csak úgy, hogy hátha talál valami szokatlant, miközben James is kissé érdeklődve méri végig a helyet, hiszen egyáltalán nem emlékszik, hogy régebben látta itt ezeket a fazonokat. Néhány lépéssel a többiek felé oldalaz, és lezseren hozzájuk szól.* - James Ravenwood. *Azért mutatkozik be, mert habár Ariana és Bianca közel állt egymáshoz, és Jack is Arianához, valahogy James még sem került a köreikbe.* - Csak az én szimatom fog valami nyomot?... *Kérdezi, költői kérdésként feltéve, és azonnal illúziót sejt, amikor mosódottabb a hely a kelleténél... Vagy csak a köd? Nem megy túl közel azonnal, inkább azt figyeli, ahova az emberek elszaladtak, még is kiért mentek és miért.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

*A játszótéren egy hatalmas sátor áll középen, körülötte pedig szekértábor, lakókocsik, és állatketrecek, úgy tűnik valamilyen cirkusz érkezett a városba. Amikor többen is meglátják az érkező diákokat, többen összesúgnak, és ilyesmiket motyognak.* Visszajöttek, ismét itt vannak! *Páran elrohannak az egyik lakókocsi irányába. Az egész hely olyan nagyon különös, mintha elmosódott lenne, mintha egy álomban járnának, ám biztosak benne, hogy ez csak csalóka dolog, ébren vannak.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Vas. Jan. 15, 2012 2:35 pm

[Bianca]

*Csak kísért békésen Nellond utcáin, valahonnan a fekete negyed felől érkezett nemrég, a piros lámpás házak közül, ott nem keresik annyira az eltűnt embereket ugyanis. Amikor ismerős alakot pillant meg, sunyi mosoly suhan végig arcán. Fekete ruhában van, tetőtől talpig, és fekete köpenyt is visel hozzá. Megáll nem messze a lánytól, az egyik mászókán ül meg, és onnan figyeli az ifjú harcost.* -Rég láttalak erre. Csodálom, hogy ismét erre hozott utad. Kísérteni jöttél, vagy csak a régmúlt árnyai riasztottak vissza erre a kihalt vidékre? *hangja száraz, kissé hideg, miközben a szavakat ejti, de semmi kegyetlenség vagy gonoszság nem csendül benne, kivételesen. Inkább puszta érdeklődés, mert kíváncsiságnak túlzás lenne nevezni. De semmi hátsószándékot nem érezhet a látnok leányzó, mert az bizony egy csepp sincsen benne, pusztán érdeklődik, és krédez. Szemei szürkén, élesen villannak meg, ahogyan lepillant a kengurura, majd a táskákra, aztán vissza a lila leányzóra.*