Aeolus Játszótér

Tárgy: Aeolus Játszótér Kedd Dec. 23, 2008 8:05 pm

First topic message reminder :

Hogy miért pont Aeolus Játszótér? Mert ez a játszótér az Aeolus-tér mellett található, innen a név. Közel van még a Karditov Park és Állatkert-hez is. Ez a varázslatos játszótér nem csak a játszani kívánó gyerekeknek varázslatos, hanem mindenkinek, hiszen tényleg mágia lakozik benne. A játszótér egy négyszögletű, téglalap alakú telken van, és csak egy oldalról határolja a játszóteret, a másik két oldalról házak, kertek, ahova nem esik be semmiféle labda, ez is egy kis mágiának köszönhető. A negyedik oldal egy kutyafuttató tér, egy gondozott, füves terület, ahol lehet kutyát sétáltatni, de a bátrabbak macskával is bemerészkedhetnek, vagy más állatokkal, de az nem éppen szerencsés, hiszen a napnagy részén vannak ott kutyát sétáltató emberek, és más fajú humanoid lények, tehát tündék, koboldok, és ilyesmik. A játszótéren is varázsjátékok vannak, egy 5 tagú hintasor, amik jól körbefonják a hintázót, és akár teljesen is megfordulhatnak. Egy henger alakú játék, amibe beszállsz, a falhoz rögzíted magad az adott szíjakkal, és elkezd forogni,de ez egyfajta szimulátor is, szóval képeket vetít mindenfelé, és visz, forgat. Nagyjából minden elképzelhető dolgot meg tud jeleníteni, de ezt be kell állítani, úgy, hogy egy pálcát helyeztek a neki kialakított üregbe a henger közepén, és akkor kijönnek képek, azok közül választhatsz. Egyébként véletlenszerűen jelennek meg a képek, és jelenetek. Van még több mágikus játék is, egy mágikus csúszda, amin olyan hosszan csúszol, amennyit csak akarsz, és hasonló játékok, de azért a végtelenségig ne menj el. Van még egy kisebb akadálypálya is, mozgó akadályokkal, össze is lehet mérni a tudást, vagy egyedüli gyakorlásra is alkalmas. A leülni vágyóknak körben padok, és piknikező helyek vannak.

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Pént. Ápr. 26, 2013 8:51 pm

*Lássuk be, nem sok mindent tudna kezdeni most hirtelen valami távoli nagybácsival, akiről soha sem hallott, nem lenne értelme. Nem attól rokon valaki, hogy a vére összeköti mással, inkább attól, hogy régóta ismer. Ha egy testvérpár teszem azt soha nem találkozik egymással, hirtelen nem lesznek igazi testvérek, amikor egyszer mégis arra kerül a sor, hogy megtalálják egymást. Ez már csak így megye. Elneveti magát a válasz hallatán.* -Hát akkor ez a gondolat maradjon csak a fejedben. *Aztán néhány lökés. Annyira nem is kellemetlen, ahogy a szél finoman kap bele a hajába, majd visszafelé a rövid zuhanás, aztán újra előre. Egy pillanatra közben még a szemét is becsukja, így szinte olyan, mintha egészen kiszakadna a testéből, vagy a környezetéből. Amikor végül Mila ismét leül oldalt pillant, félresöpörve összekeveredett tincseit a szeme elől.* -Végülis egészen kellemes, és esti csevejnek szinte bármi jó lehet. *Mosolyodik el kicsit, de aztán egyetértően bólint. Tény, ami tény, nehéz megérteni ezt annak, aki nem éli át, ezért is döntött úgy, hogy rákérdez, ha már eddig senki esetében sem tette meg. De eleve sok esetben a daimon nem is annyira feltűnő, de azért egy bazi nagy fekete párduc, lássuk be, nagyon is látványos. A talánya is megkapja a választ. Nem az a típus, akinek szokása megrettenni, beharapja az alsó ajkát, hiszen azért erre a válaszra nem számított, de tisztában van vele, hogy az iskola nagyon sok fajta lénynek ad otthont.* -Akkor már minden világos. Az ilyen erőshöz mindenképpen, ott van persze a természetes karizma, ami másnak is lehet sajátja, de ez, ami neked, vagy nekem van, más. Érezhető, főleg, ha valaki ismeri. Én teljes vérű véla vagyok. *Teszi még hozzá, és ha valaki, hát ő nagyon is ismeri ezt a fajta kisugárzás, hiszen gyerekkorától ezzel nőtt fel, nem úgy, mint mondjuk Mila, aki nem volt mindig vámpír.*
-Régen volt, már nem számít, utólag egyébként is mindegy. Így alakult, minden bizonnyal oka van annak, hogy így alakult az életem. *Aztán Mila feláll, közelebb lép, majd úja meglöki, ám a végeredményen azért egy egészen leheletnyit meglepődik. Érzi a fülén a leányzó leheletét.* -Úgy gondolod, hogy későre jár? *Kicsit oldalra dönti a fejét, egy egész hangyányit el is fordítva Mila felé, egyik kezét pedig leveszi a láncról és finoman felfelé csúsztatja a vöröske karján egészen a válláig, mármint a sajátjáig, nem teljesen fel, mert ahhoz ki kéne csavarodnia.* -Nem kell nagy önuralom hozzá, hogy valakinek ilyen közel legyél a nyakához? A főbb, lüktető erekhez? *Szórakozottan elmosolyodik, mégis csak egy vámpír van szinte a nyaka mellett, de szeret kockázatosan élni no.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Pént. Ápr. 26, 2013 8:33 pm

*Mila csak bólint a fiú szavaira. Végül is persze, hogyha nem érdekli a fiút, akkor nem is kell bolygatni ezt a rokoni szitut. Lehet, hogy nem is rokonok, egyszerűen csak azonos a nevük. A suliban is van egy pár Radoslava például, mert az is egy elég gyakori bolgár név. *
- A francba. Pedig gondoltam, hogy észrevétlenül kilöklek a hintából. *vigyorodik el a lány, majd lassan feláll és a fiú mögé sétál. Megfogja a hinta hátulját és lassan hátrahúzza, majd elengedi, így a fiú repül egy kicsit, de persze nem nagyon, nem akarja a frászt hozni rá. Mikor a fiú visszaérkezik, akkor ismét kicsit meglöki, lágyan érintve meg a srác hátát. Még egy párszor megismétli, majd visszaül a helyére, hogy kicsit kivesézzék ezt a daimonos dolgot. *
- Na igen, jó kis esti csevej-téma. *csóválja meg mosolyogva a lány a fejét és ismét a daimónja felé pillant.*
- Az biztos, hogy annak, akinek nincs daimónja, furcsa lehet ez a kapcsoltat. Érthetetlen és elképzelhetetlen. De nekem - nekünk pedig az lenne a furcsa, hogyha bennem lenne a lélekdarabom és nem mellettem. *vonja meg a vállát a lány komoly arckifejezéssel. A fiú kérdésre a vörös leányzó felvonja a szemöldökét és titokzatosan elmosolyodik.*
- Vámpír vagyok. Wáá! *hajlítja be ujjait a lány és vigyorogva a fiú felé kap, majd elneveti magát.*
- Negyed-véla vagyok. A nagy mamám véla volt. Hozzám már csak a negyede jutott el. *vigyorog a lány és megvonja a vállát.*
- Miért, úgy gondolod, hogy egy ilyen kisugárzáshoz kell valami varázslat, vagy valami olyasmi, ami a véredben van? Te is biztos véla vagy. Vagy fél-véla, minimum. *pislog a fiúra mosolyogva. Mila elmeséli, hogy hogyan is érzi magát, és hogy mit is gondol jónak egy harc során. Kiderül, hogy igen sokban hasonlítanak a fiúval egymásra. Elárulja, hogy árva, és hogy nem is igazán voltak nevelő szülei.*
- Sajnálom... Vagy nem is tudom, mit szoktak ilyenkor mondani... *motyogja a lány fejcsóválva. Majd ismét feláll és a fiú mögé lép. Lágyan végigsimít a hátán és meglöki. Majd mikor visszatér a hinta, Solomon vállára teszi a kezét, és lágyan előre csúsztatja a mellkasán. Közelebb hajol és a fülébe suttog:*
- Lassan vissza kéne menni a suliba, nem gondolod?

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Pént. Ápr. 26, 2013 8:19 pm

*Hát naná, hogy így van, és persze hogy visszakontráz, ha valamit tudni akarnak róla, akkor az általában fordítva is így van, mégha nem is mutat látványos vonzalmat így elsőre.* -Egyébként persze akár az is lehet, hogy valamilyen nagyon távoli rokonok, csak ő már jóval régebben leszakadt valami oldalágra, vagy jó ég tudja, simán benne van. Bár azt hiszem az nem nagy rokoni kapcsolat, nem sok értelme van bolygatni. *Finom vállrántás, majd a leányzó teljes neve is kiderül, aztán csak megnyalja egy pillanatra a száját.* -Hát legyen, ha annyira szeretnéd, akkor lökhetsz, de ha bármi bajom lesz... tuti, hogy megbosszulom és nem szoktam felelőtlenül ígérgetni. *Nincs annyi fenyegetés a hangjában, mint a szavaiban és hát jó eséllyel nem tudna tenni semmit sem egy vámpír ellen, azon kívül, hogy csúnyán néz, miközben a másik a nyakát szorongatja, mert hát fizikailag az helyzet, hogy Mila sokkal erősebb nála. Szemét dolog, hogy a vélaság nem jár nagy extra előnyökkel, vagy legalábbis még nem sokat tapasztalt meg belőlük.* -De legalább most valaki igen, van min gondolkodni, hogy magyarázd el egy laikusnak. *A szempilla rezegtetés láttán azért felhúzza kicsit az egyik szemöldökét, és elmosolyodik. Azért a vámpír kisugárzásban is bőven van plusz, szóval bejön neki a leányzó, ha más nem hát fizikailag tuti.* -Még egy kérdés, ha már úgyis olyanokat kérdezek, amiket egyébként más nem szokott. Nem vagy véla, vagy legalábbis nem tiszta vérű, azt tudnám. *Halkan köhint egyet, ennyi ismerete már van a saját fajtájáról.* -De mégis van valami... valami érzéki kisugárzásod. Mitől? Varázslat? *A saját önkéntelen véla-báját ismeri, így nem csoda, ha kiszúrja azt is, ha más hasonlóval rendelkezik, de mégis mással. Aztán a családra terelődik a szó, kiderül pár apróság. Tisztában van vele, hogy jó eséllyel ez csupán a felületes máz lesz, nem fogja a leányzó az élete minden sötét titkát kiteregetni.* -Tehát a közvetlen veszélybe menjenek előre mások, te inkább hátul maradsz. Egyezik a felfogásunk úgy látom. *Tolvaj, nem az a nyíltan harcoló fajta, annyi szent. Aztán rá terelődik a szó.* -Dél-Afrikából, de meg ne kérdezd, miért nem sötét a bőröm. *Mosolyodik el szélesen, bár persze Afrikában sem mindenki fekete.* -A családom... az nem nagyon van, a szüleim balesetben meghaltak kis koromban, árvaház, ilyesmi. Tudod a szokásos sztori, maximum nevelőszülőkkel nem áldott, vagy vert meg a sors. *Érthető, egy darab pasi se választotta volna őt leendő fiának.* -Jártam erre-arra, aztán gondoltam egy kis időre leállok, mondjuk itt, tanulni egy s mást, ahogy te is, egy kis tudásra szeret tenni.

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Pént. Ápr. 26, 2013 8:06 pm

*A kérdésre nem egyből kap választ a lány, hanem Solomon visszakontráz, mire Mila elneveti magát.*
- Ez valóban így van. *vigyorog és kicsit oldalra dönti a fejét, úgy hallgatja a fiút. Reed. *
- Igen, tényleg volt itt egy ilyen tanár. Rémlik. Rokonok vagytok? *kérdez rá a lány egyből, de Solomon hamarosan kijelenti, hogy nem tudja, hogy rokonok-e. Mila erre felvonja a szemöldökét, hiszen az ember jó eséllyel tudja, hogy ki rokona és ki nem. Vagy ha nem, akkor megkérdezi. De ebbe nem akar most belebonyolódni, ki tudja, hogy milyen háttere van a fiúnak. Főleg, hogy ugye árva, így totál nem setjheti, hogy ki a rokona és ki nem. De persze ezt a vörös nem tudja.*
- Én Zelenkova vagyok. Mila Zelenkova. *mutatkozik be a lány ismét, immár a teljes nevével és elmosolyodik, mert eszébe jut, hogy hozzáteszi, hogy Eramir, de úgy véli, hogy semmi jelentősége nincs, hogy milyen szakos. A leányzó felajánlja, hogy löki a fiút, de Solomon elzárkózik előle. A lány lebiggyeszti az ajkait, majd végül játékosan elmosolyodik.*
- Kár, pedig biztos élvezted volna. *szólal meg a lány ismét kicsit oldalra döntött fejjel, és a fiú arcát fixírozza. Nagyon bejön neki a fiú, de úgy érzi, hogy Solomonnak annyira nem jön be ő. Legalábbis nem adja jelét annak, hogy ne így lenne. A fiú kombinálására Mila csak megforgatja a fejét és elmosolyodik.*
- Jézusom, nem kombináld túl. Te nyilván nem érzed, hogy a daimón mit érez. Nem kell vele foglalkozni. Uramisten, még senki nem kérdezett ilyesmit. *vigyorodik el a lány és szempillarezegtetve pislog a fiúra. *
- Hát, igen... Elementalista vagyok, a családom igen híres elementalista család. Szeretek harcolni, de azért nem én vagyok a faltörő kos, aki utat csinál a többieknek. Hagyom, hogy a lelkesebbek menjenek előre, aztán, hogyha tiszta a levegő, akkor megyek én is. Imádom az új dolgokat, szeretnék mindent megismerni és arra törekszem, hogy minél több tudás birtokában legyek. Ezért is jelentkeztem a Nezabarba, hiszen itt az elemi mágiákon kívül még számos tudással növekedhetek. *mesél egy kicsit magáról a lány. Miroslav halkan morrant egyet.*
~Persze, oszd meg vele az egész élettörténetünket. Attól, hogy beleestél, nem kell mindent kiteregetni.~*morogja a daimón, majd visszateszi a fejélt a mancsiara és tovább pihenget a bokor tövében.*
~Nem fogom a családi titkokat kiteregetni, nyugodj meg. Ennyi eszem azért van. Ha a felét el is veszi. ~*gondolja Mila válaszként a daimón piszkálódására, majd a fiúra pillant.*
- És Te? Honnan jöttél?

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Pént. Ápr. 26, 2013 7:53 pm

-Én sem a tiédet. *Végülis, ha felteszünk egy kérdést, illik válaszolni is rá, hiszen ő sem tudja Mila vezetéknevét, bár jó eséllyel nem sokat fog mondani neki. Afrikában nőtt fel, konkrétan a déli csücsökben, nem kimondottan sivatagi alkat, és elég sok felé járt, de Bulgáriában nem töltött el olyan rendkívül sok időt, és főleg nem járt utána, hogy milyen híresebb családok laknak erre.* -Reed egyébként, nem túl extra. Úgy hallottam akad itt egy tanár, vagy volt tanár is, helyettesítő, vagy mi fene, akinek ugyanez a családneve, de nem hiszem, hogy bármiféle rokoni kapcsolat fűzne hozzá. *Úgy tudja legalábbis, hogy a fickóban egy csepp véla vér sincs, szóval nem esélyes, hogy közük lenne egymásoz, végülis ez jó eséllyel nem egy kifejezetten ritka név, simán előfordulhat a világban egymástól függetlenül több helye. A felajánlásra csak megrázza a fejét, egy kicsit talán határozottabban is, mint kéne.* -Nem, kösz, annyira nem vagyok gyakorlott, hogy mit tudom én, ne szálljak el, ha túl magasan vagyok. *Nem az a nagy hintás, mint ugye említettük és nem gyógyul olyan könnyen, mint egyesek, hogy ha ne adj isten kiesne a magasban, akkor ne essen kellemetlenül még napok múlva is az a jó pár sebesülés, amit így szerezne. Na azért a válasz hallatán picit elkerekedik a szeme.* -Ugyanúgy élvezi? Azért ez... hát fura. Mintha egyszerre vele is... jesszus! *Aztán csak elneveti magát, ennyire nem veszi vészesen a helyzetet.* -Két lány még hagyján, de egy lány és egy macska... *Nem nagyon tudja, hogy mik is járnak Mila fejében, de egyáltalán nem lepődne meg rajta. Bezzeg, ha pasi lenne, akkor már jó eséllyel minimum megpróbálta volna kilökni a hintából, vagy elküldeni melegebb éghajlatra.* -És ki is pontosan az a Mila, azon kívül, hogy a hinták szerelmese? Annyit láttam már órákon, hogy nem rettensz vissza a harctól, de azért nem is veted bele magad minden áron.

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Pént. Ápr. 26, 2013 7:40 pm

*Az ígéretre Mila elvigyorodik és határozottan biccent.*
- Ha már itt tartunk, a vezeték nevedet nem tudom. *néz kérődn a fiúra, és bizony kíváncsi, hogy mi is a Solomon fojtatása. Ő személy szerint nem szívesen említené meg a vezeték nevét, ki tudja, hogy a srác mennyire ismeri a családját, hiszen a Zelenkova elég híres aranymágus elementalista család Bulgáriában. Bár kérdés, hogy a fiú bolgár-e. A neve alapján nem igazán. A kérdésre felnevet, és úgy pislog a fiúra.*
- Nem, nem célzás. De ha szeretnéd, löklek. *mosolyodik el a lány. Kezd egyre jobb kedve lenni és ez mindenképpen a fiúnak köszönhető. Nem szokott ő ennyi érzelmet kinyilvánítani főleg nem egyetlen egy személynek. De hát senki nem lepődne meg ezen, mégis csak egy véle dögös férfiról van szó és Milának is van szeme, no meg teste is, ami beindul egy ilyen látványos pasira. Oldalra hajtja a fejét és úgy szemléli a fiú arcát, miközben a kérdését felteszi. A felvetésre Mila és Miroslav összenéznek, a párduc pedig lassan megrázza a fejét. Nem, nem veszi magára.*
~Jézusom, ezek a daimón nélküli emberek...~*morogja Miroslav, és lassan feláll, kinyújtóztatja a tagjait, és egy nagyobb sétára indul a játszótéren és egy távolabbi bokor tövében fekszik le. *
- Hidd el, hogy nem zavar. Akkor ugyanúgy élvezi ő is, mint én. No meg általában akkor kicsit távolabb szokott menni, vagy bebújik az ágy alá, vagy ilyesmi. *neveti el magát halkan a lány és vet egy pillantást lélektársára.*
- Én sem tudnám elviselni, hogyha egy nagy sárga szempát nézne, miközben csókolózom, vagy egyéb mást csinálok. *kacsint a fiúra Mila és mivel lehalkította a hangját, kicsit közelebb hajol a fiúhoz. Fejét a hinta láncának támasztja, és úgy néz a srác szemébe. Bizony beindul a fantáziája, és lepereg előtte, ahogy Solomonnal csókolózik és ahogy tovább mennek... Talán csak a fiú hangja ébreszti fel az álmodozásából.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Pént. Ápr. 26, 2013 7:28 pm

*A megjegyzés hallatán csak elmosolyodik kicsit, tényleg nem bonyolult név, csak eddig egyszerűen nem hallotta, nem mutatkoztak be egymásnak, vagy nem figyel eléggé az efféle közfelkiáltásra bemondott névre, vagy hasonló.* -Mostmár megjegyzem, becs' szó. *A nevetésből valamelyest érzi, hogy nem teljesen igazi, bár nem tudja pontosan mire vélni. A hintázás minden bizonnyal tényleg jó lehet, őt aztán soha sem lökte senki, szülők erre a célra nem voltak, és ki más lökhette volna?* -Ez valami célzás akart lenni? Annyira még nem ismerjük egymást, ha löknélek, a végén még úgy tartaná kedved, és ki tudja... nem ismerem annyira a hintákat. *Kicsit megrántja a vállát, mert hát tény, így van, lehet, hogy Mila mondjuk kiugrik a hinta meg visszacsapódik, vagy ki tudja, hogy mennyire veszélyes egy ilyen szerkezet. A daimonos kérdésen láthatóan nem akad ki a másik, bár persze az sem zavarta volna, ha netán kiakad, végülis egyszerűen kíváncsi rá, és akkor meg már megkérdezi csak azért is. Maximum jelezte volna, ha ez problémát jelentene. Egy pofon nem sokat tesz, kapott már csúnyábbakat, no persze nem tudja, hogy Milától egy pofon... az nagyon is fájdalmas lenne.* -Na igen, pont erre gondoltam. Mi van, ha randira mész, vagy épp olyasmire kerül a sor. Épp nagyban belefeledkezel a csókolózásba valakivel, vagy ki tudja tovább mentek, és közben egy nagy sárga szempár folyamatosan figyel... vagy hát legalábbis a másik fél nem tudom mennyire viselné el. Már bocs, nem ellened szól, de érted... *Pillant az utolsó mondatnál a párducra.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Pént. Ápr. 26, 2013 7:05 pm

*A hintában lágyan ringatva magát a leányzó végigméri Solomont. Úgy tűnik, hogy elég beszédes a fiú, de legalábbis nem túl antiszoc, és így azért elbeszélgethetnek egy picit. Ennek Mila roppant mód örül, hiszen nagyon bejön neki a srác és örül, hogy végre kettesben lehet vele. Tudja, hogy benne is van véla vér és a vámpír csáb is hat, de bizonyára nem olyan durván, mint egy tiszta vérű véla férfi hat egy nőre. Kellemetlen, de legalább nem utasítja el őt teljesen. *
- Nem olyan bonyolult, igazi bolgár, orosz név. *kacsint a fiúra mosolyogva Mila, majd felnéz az égre és halkan sóhajt egyet. Lágyan löki a hintát, miközben egy fél pillanatra lenéz Miroslavra. A párduc lazán ücsörög, és igyekszik nem feltűnő jelenség lenni, hiszen tudja, hogy Mila mennyire élvezi a helyzetet. *
- Pedig a hinta jó. Főleg, ha löknek. *nevet fel a lány, habár nem sok jó kedv van a hangjában, inkább izgalom hallatszik ki belőle. Lágyan a fiúra mosolyog, aki azonban Miroslavot nézi és egy furcsa kérdést tesz fel neki. Felvonja a szemöldökét, és egy pillantást vet a párducra, aki szintén felkapja a fejét és Solomont fürkészi nagy, sárga szemeivel.*
- Így élünk már 20 éve. Megszoktam. És nagyon hasonló jelleműek vagyunk, úgyhogy nagyon ritkán szoktuk egymást idegesíteni. *mosolyodom el és lágyan megsimítom a párduc fejét, aki halkan morrant egyet.*
- Eggyek vagyunk, és el sem tudnám képzelni nélküle az éltemet. *mondja Mila és hallatszik a hangján, hogy valóban komolyan így gondolja.*
- Maximum randi közben kellemetlen kicsit. *neveti el magát kissé zavartan a lány és ismét felnéz az égre. Még jó, hogy nem olyan könnyen pirul el...*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Pént. Ápr. 26, 2013 6:57 pm

*Hát igen könnyű annak, aki már messziről lazán kiszúrja a másik ember szagát. Neki ennyire spec képességei nincsenek, valahogy a vélák annyira nem is táposak, csáberő magas szinten, amivel persze sok mindent el lehet érni, ha jól kezeljük, vagy ha tudjuk, hogyan érdemes kihasználni, de e mellett már-már teherként is funkcionálhat, a megegyező nem terén ugye. Lehuppan hát ügye, és cseppet sem olyan nagy vehemenciával, mint Mila az előbb - amit ugye nem látott - kezdi el lökni magát. A kis megjegyzésre csak elmosolyodik kicsit.* -Igen az arcod rémlett, de a nevedről sejtelmem sem volt, most igyekszem megjegyezni. *A kérdésre csak határozottan megrázza a fejét, ez azért nagyon is erős kifejezés lenne, sőt igazából baromira nem szokott hintázni, még ritkán se nagyon.* -Nem mondhatnám, gondoltam kipróbálom, eddig még nem nagyon kerítettem rá sort. *Vehetjük úgy, hogy itt Nellondban, de ugye ez nem így van, úgy általában az életben. Maximum nagy néha éjszaka szökhetett volna ki a játszótérre, de ha egyszer az ember árvaházban nő fel, akkor ez is elég nehézkes ugye. A párducra pillant futólag, hiszen bár elég fekete, de azért a lámpák fényei megvilágítják valamelyest. Picit oldalra dönti a fejét, majd a daimonról újra a leányzóra pillant.* -Ezt mindig meg akartam kérdezni.. nem zavaró? Mármint, hogy folyton itt van, gondolom a fejedben... *Ezt jelzi is, a saját homlokára mutatva.* ...folyton mindenféléket kommentál. Nem tudsz igazán egyedül lenni, én nem hiszem, hogy el bírnám viselni.

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Pént. Ápr. 26, 2013 6:45 pm

*A leányzó egyre magasabbra löki magát széles vigyorral a zarcán, mire Miroslav csak halkan morrant.*
~Viselkedj már rendesen...~*morogja a daimón, mire Mila lefékez - cipősarkai szinte visítanak - ás a daimónra pillant. Egyszerűen, és nem túl felnőttes módon kiölti rá a nyelvét, majd félre hajtott fejjel fülel. Mintha léptek zaját hallaná, majd hamarosan az illat is megérkezik a hangok mellé. Ó, igen az a csodálatos illat, melyet nem felejtett el. Solomon. Az illatot és a léptek zaját hamarosan valóban követi a fiú is, alakja kibontankozik a sötétből és a hinták felé indul. Úgy tűnik, hogy kicsit késve veszi észre Milát, de ez nem gond, hiszen így is odasétál hozzá és le is ül. A vörös nyel egyet, majd titokzatosan elmosolyodik és végigméri a fiút - ahogy ő is végigméri a lányt.*
- Nem gond. Üdv, Mila. Bár már találkoztunk egy párszor... *szúrja a mondat végére a kellemetlen megjegyzést a lány, jelezve a fiúnak, hogy Ő bizony észrevette Solomon-t és sajnálja, hogy ez fordítva nem igazán sikerült. *
- Mi járatban? Te is hinta-fan vagy? *kérdezi komoly arckifejezéssel a lány, ismét kicsit hintáztatva magát, de a szemében jó kedv csillan. Nem hiába, tökéletesen jól lakott, sikerült találnia magának egy élő vérbankot és még Solomon is itt van. Lehet ennél jobb ez az este?*
~Csak ne alacsonyodj le holmi kis csitrik szintjére.~*korholja és figyelmezteti Miroslav a lányt.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Pént. Ápr. 26, 2013 6:40 pm

*Sok minden van, ami felett hasznos lenne idővel napirendre térnie, de egyelőre még nem teljesen sikerült. Vannak dolgok, amikhez képtelen alkalmazkodni, ilyen ez a Jared-es ügy is, hiába no, jó eséllyel a lányokat szereti, és hiába van egy pasi, aki nem akarja ellátni a baját, ezen az alapdolgon ez még nem sokat változtat. Raven pedig nagyon úgy fest, hogy elég jól el van a fickóval, úgyhogy... találnia kéne magának valamilyen kellemesebb elfoglaltságot, vagy se szó, se beszéd, megint lelépni kicsit, mint legutóbb. Biztosan lenne egy-két dolog, amin tudna változtatni, vagy tudna alakítani kicsit odakint a nagyvilágban, netán kicsit megszedni magát, hogy ne kelljen azt a fránya pénzt annyira nagyon beosztani. Fene tudja hogyan sikerül a játszótér felé keverednie, hiszen nem az a kifejezetten hinta, vagy mászóka rajongó. Régen kinőtt már ebből, és igazából gyerekkorában sem sokat volt meg ilyen helyeken, mert általában a többi srác hamar kitette a szűrét. Az a helyzet, hogy tisztavérű vélának lenni, szülők nélkül baromira nem könnyű. Öltözetét tekintve egyszerű törtfehér ing van rajta, felül kicsit kigombolva, alul egy sima farmer, néhány helyen szakadt, de inkább a design kedvéért, a lábán pedig egyszerű sötétkék edzőcipő. Végül aztán valamiféle érthetetlen okból indul meg a játékok felé, bár lehet hogy nem annyira érthetetlen, benne van a pakliban, hogy egyszerűen csak most próbálná ki azt, amit régen nem lehetett. Afféle nosztalgia, sötétedés körül már úgyse valószínű, hogy túl sokan lennének itt, akik netán ki akarná ebrudalni, morcos szülők, vagy agresszív kölykök. Ki is szúrja előlépve a bokrok közül Milát, akit egyszer látott talán órán. Kicsit oldalra dönti a fejét, majd végül közelebb sétál a szabad hintához.* -Ha nem zavarok... leülnék. *Nem nagyon vár választ, lehuppan, és lassan lökni kezdi magát, csak alig, hiszen baromira nem gyakorlott e téren.* -Solomon. *Nem rémlik neki, hogy akkor az órán bemutatkoztak volna, vagy csak pocsék a memóriája. Leplezetlenül méri végig a leányzót, mintha lenne benne egy cseppnyi véla vér, de valami más is, ami sokkalta erősebb.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Pént. Ápr. 26, 2013 5:24 pm

*Mila és Miroslav érkezik meg Nellond játszóterére. Igen kelleme délutánjuk volt, hiszen megismerkedtek egy újabb élő vérbankkal, ami mindenképpen előny. Gondolatban kommunikálnak, kivesézik a dolgokat és a lányt, hiszen habár annyira nem ismerték meg, kicsit közelebb kerültek hozzá.*
~Azt hiszem, hogy jó fogás volt ez a fél-tünde. Minden esetre ízletesebb volt, mint az a pasi...~*morogja Miroslav az előbbi áldozatra utalva, aki immár elfeledve a dolgot a sebét kötözgeti bizonyára az otthonában. Mila csak halkan hümmög, és lassan a játszótér felé sétálnak. A játszóterek kellemes sövény veszi körül, így nem nagyon lehet belátni a mászókákhoz, a libikókákhoz és a hintákhoz. Mila az utóbbi felé veszi az utat, és leülve lágyan hintáztatni kezdi magát. Miroslav a hinta mellett foglal helyet és lefekszik a puha fűre, majd lehunyja a szemét és immár csak gondolatban kommunikálnak, de nem is nagyon válaszolgat Mila kérdéseire. Inkább csak pihen és élvezi a jó időt és a nap utolsó sugarait. A láthatáron lassan lenyugszik a Nap, narancssárgára festve a tájat és a lány arcát. Egy sima fekete rövidnadrág van rajta, egy magas sarkú cipő, és egy fekete-piros top. Vörös haját oldalra fogta egy csattal, fekete táskája pedig a hinta mellett pihen. Lassan lökni kezdi magát a lány, és élvezi, ahogy a szél simogatja az arcát. A friss vér száguld az ereiben, így élettel telinek és erősnek érzi magát. Csodálatos, örömteli érzés, és észre sem veszi, de hamarosan már magasra löki magát és halkan kuncogni kezd.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Hétf. Feb. 25, 2013 5:40 pm

*Mostanában egyre furcsábbak az álmai, így szinte törvényszerű, hogy mindegyikre pontosan emlékezzen. Ugyan azok a baljós álmok általában korántsem ilyen hosszúak, mint a szóban forgó, de ennek ellenére elképzelhető, hogy ez is csak egy "hétköznapi" álom. Nagyon szeretné elhinni, hogy tényleg ez a helyzet, viszont így újabb kérdések merülnek fel benne.* ~Vajon ha - hangsúlyozom, ha - ez tényleg nem történt meg, akkor van valami különös jelentése? Vagy csak a tudatalattim az képzeli, hogy Blagoy azt képzeli, hogy vérfarkas? Az sem biztos, hogy tényleg valami pszichés farkaskórról van szó, lehet, hogy csak rosszul következtetek.~ *Egészen belefájdul a feje a nagy töprengésbe, így inkább arra figyel, amit a férfi mond.*
- Nem is tudom... ezen a helyen folyton furcsa dolgok történnek, simán lehet, hogy ez mégsem egy álom volt. *Ellenkezik, de egészen halkan és határozatlanul, ő maga sem akar hinni a jól megalapozottnak tűnő észérveinek, valahogy a kényelmes megoldás sokkal vonzóbb a számára. Különösen a komoly tekintetű - de vajon világosbarna vagy sárga? nem tudja biztosan megmondani - szemekbe nézve.*
- Rendben, hiszek neked. *Adja meg magát egy halvány mosoly kíséretében, és egy hatalmas sóhajjal dől hátra a hintában, aminek aztán természetesen óriási fejreesés lesz a vége. Remek, ma még úgysem történt vele semmi rossz, különösen nem a saját hibájából. A földön fekszik, háton, lábai a nyakában, karjai valahol a teste alatt. Kizárt dolog, hogy segítség nélkül fel tudjon kelni.*
- Megtanulhattam volna már, hogy a hinta nem karosszék. *Morogja halkan, miközben összeszorított fogakkal harcol a feltörni készülő könnyeivel. Hát igen, jó alaposan beverte a fejét.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Hétf. Feb. 25, 2013 5:12 pm

*Nati mintha másképp viselkedne, mint szokott. Nem igazán tűnik fel neki, hogy a lány keze még jobban megszorul a hinta láncán, így legalább nem fog leesni. Amiket viszont mond... Foszlányosan emlékszik valami részeg álomra, de az csak egy álom volt, semmi több. Mit kell úgy felfújni? Próbál óvatosan fogalmazni, mielőtt ugrik az esti randi, de ez azért nehezen megy. Nem igazán ért a finomkodáshoz, hiszen macsó férfi (épp most).*
-Nati... most komolyan... Egy alkoholos álmon akarsz csámcsogni? emlékszem valami kis foszlányra, de az egész annyira messze van a valóságtól, mint ide Havaii. Komolyan... már csak a környezet sem lehetett valóságos. görög színház, japán opera? Nyitott színpad a 21. században? Az egész egy összemosott butaság volt, valószínűleg valaki szórakozott velünk, ami egy varázsló kocsmában gyakran megesik. *Kivételesen nagyon komolyan, nagyon mélyen néz Nati szemébe, hogy a lány megértse, nem most fogja az év legjobb poénját hallani.* -Natalia. Én. SOHA. Nem. Ölnék. Embert! Csirkét sincs gusztusom, azért járok boltba. Nem tudom mi volt az az álom, de hogy a valóságban ilyen nem fordulhat elő, az is tuti! Esküszöm!

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Hétf. Feb. 25, 2013 4:56 pm

*Valószínűleg csak túlérzékeny, amit a jelenlegi helyzetben egyáltalán nem engedhet meg magának. Mint ahogy azt sem, hogy a negatív érzelmei meglátsszanak az arcán, de ez most valószínűleg mégis sikerült.* ~Ugyan már, Blagoy nem a tökéletes szőke herceg. És a terv megvalósulása érdekében ennyit csak kibírsz, nem?~ *Társalog már megint saját magával, úgy tűnik, erről sosem fog leszokni. A kis belső vihara viszonylag gyorsan elcsitul, így ismét a teljes figyelmét a beszélgetésnek szentelheti. Egyenlőre nincs különösebb problémája azzal, hogy ellenálljon Blagoynak, mivel a szíve még mindig egy fél-tündéé. Viszont a bókok így is nagyon jól esnek neki, és egy kicsit bele is pirul.*
- Ó, még nagyon sok mindent kell tanulnom. *Szerénykedik, és csak egy cseppet furcsállja a férfi beszédstílusát - de hát egy színházi embernél semmi sem meglepő. Ő a maga részéről teljesen tisztán emlékszik a múltkori színházas álomra, pont úgy mint az összes többire is, amik mostanában különösen megszaporodtak - és ráadásul nem is mind kimondottan kellemesek, de ez már egy másik lapra tartozik.*
- Amilyen furcsa dolgok történnek az iskola környékén, én ebben egyáltalán nem lennék biztos. *Jegyzi meg, félig tréfálkozva, bár a helyzet korántsem ennyire derűs, sőt. Igen, ő is az előkészületekre gondolt, bár valószínűleg nem pont olyanokra, mint Blagoy. Már-már tovább faggatná, de mielőtt megszólalna, a férfi olyat mond, amitől hirtelen elönti a düh, és úgy érzi, mindjárt felrobban.* ~Most komolyan nem emlékszik? Egyáltalán semmire sem?! Most komolyan én őrültem meg, hogy ilyen dolgokat képzelek, vagy vele van még annál is több probléma, mint gondoltam? Ha ez így megy tovább, komolyan be fogok golyózni!~ *Minden erejével azon van, hogy ne látszódjon rajta, mennyire mérges lett, de ez még neki sem sikerülhet százszázalékosan, ha más nem, a szorosan ökölbe zárt keze biztosan feltűnhet Blagoynak. Vesz két mély levegőt, és a hangjára nyugalmat erőltetve szólal meg.*
- Nem hiszem, hogy részeg voltál, inkább csak nem is tudom... *Nem, nagyon nem akaródzik kimondania azt a bizonyos szót.* olyan volt, mintha megkattantál volna. *Fejezi be a mondatot, majd gyorsan magyarázni is kezd.* Nem voltál egészen magadnál, varázsolnom kellett, hogy magadhoz térj, de előtte még belelökted a pasast valami rúdba vagy lándzsába, ami keresztülszúrta. *Hadarja szinte egy szuszra, és a mondandója végén a dühe lecsillapodik, és a helyét felváltja a félelem. Nem sok, de egy gyakorlottabb megfigyelő azonnal kiszúrhatja, hogy valami nincs rendben a lánnyal.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Hétf. Feb. 25, 2013 4:32 pm

//Olvadozik//

*A csáó egy olyan laza elszólásnak készült, de nem nagyon lelt pozitív visszhangra. Fene egye meg. A "jól nézel ki" megjegyzésre kihúzza magát. Ő az, igen, a pasi, aki elképesztően jóképű, kigyúrt és jól áll rajta az öltöny+cilinder. Hát van nő, aki ennek ellen tudnak állni? Nincs hát. Nati sem, hiába is próbálná tagadni. Csak egy baj van: bár a délutáni nap fényében valóban egy álompasi, de Nati már látta betegen is, amikor igen szánalmas állapotban leledzett, és össze-vissza beszélt. Arra sem emlékszik, miket hordott ott össze, és ha szerencséje van, az orosz lány sem.*
-Igen... Még szerencse, hogy olyan csodás gyógyítóm volt, mint te. A puszta közelséged új erőt lehelt fáradt tagjaimba.
*Ritkán fogalmaz ennyire körülményesen, de próbálja szófüzéreivel pótolni azt a vonzerőt, amit általában az alkohol ad meg neki. Úgy tűnik hatásos, hiszen Nati elfogadja a meghívást (randira hívást?). Az előző alkalomra őszintén szólva nem is nagyon emlékszik. Mint a legtöbb álmot, ezt is szépen kiszelektálta az agya. Nem is csoda hát, ha arcára kiül az értetlenség.*
-Ne aggódj, most komolyan elmegyünk. Az a nap elég... szerencsétlen volt. *Az idővel érzékeny pontjára tapintott. Zavartan félre néz, és egy nagyon érdekes alakú levelet kezd el fikszírozni.* -Tudod... sok az... előkészület... *Például elengedhetetlen az a két doboz sör, amit előadások előtt le szoktak gurítani. Ahogy így belegondol, majdnem alkoholistának érzi magát. Na jó, annyira azért nem, hiszen az az alkoholista, aki ellenszenves, őt meg ugyebár mindenki szereti...* -Rátámadni az igazgatóra??? Ennyire részeg voltam??? *Szemei szabályosan kikerekednek. Láthatóan megint egyáltalán nincs képben.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Pént. Feb. 15, 2013 2:03 pm

*Szinte már repül, olyan gyorsan és magasra száll. Teljesen véletlenül néz le, de akkor majdnem ki is esik a hintából, ugyanis meglátja Blagoyt a játszótér felé közeledni.* ~Na, ezek után mondja azt valaki, hogy nincsenek mentális képességeim.~ *Gondolja némiképp önelégülten, hiszen csak nemrég gondolt arra, hogy felkeresi a férfit, erre tessék, ő jön hozzá. Mire Blagoy odaér hozzá, a hinta szép lassan megáll, és már alig-alig leng.*
- Szia. *Köszön neki széles mosollyal, bár a "csáó" szó hallatán végigfut a hátán a hideg, és nem jó értelemben.* Köszi, te is nagyon jól nézel ki. *Viszonozza a bókot, és meglepő, de komolyan is gondolja.* Sokkal jobban áll neked ez az elegáns hacuka, mint a bedagadt orr. *Teszi még hozzá a múltkori találkozásukra célozva. A feldagadt, bedugult orr neki sem állt valami jól, de szerencsére a Kúriában csodás gyógyítók vannak, így korántsem volt olyan rosszul. A ma estére nagyjából éjszakába nyúló hintázást tervezett, esetleg egy közös filmnézést Cattel és Mei-jel, így esze ágában sincs kihagyni egy ilyen lehetőséget. Bár a Csárdáskirálynőért határozottan nem rajong, de már olyan közel jár a terve megvalósításához, esze ágában sincs emiatt feladni a dolgot.*
- Persze, nagyon szívesen elmegyek, az előző alkalom úgysem úgy sikerült, ahogy terveztük. *Válaszol hát, aztán szöget üt valami a fejébe.* De hogyhogy ilyen korán odamész? hiszen még nincs három óra? *Kérdezi, de amint kimondja, eszébe is jut a válasz, így legszívesebben elásná magát jó mélyre a föld alá. Gyorsan témát is vált:*
- Az előző színházi esténkről jut eszembe: már a múltkor is beszélni akartam veled, de nem voltál alkalmas állapotban. *Kezdi el, egy kicsit halkabban. Nem szívesen feszegeti ezt a témát, de tudnia kell az igazságot, bármi is legyen az.* Emlékszel még arra, amikor rátámadtál az igazgatóra? *Nagyon messziről közelít, de fogalma sincs, hogy csinálhatná máshogy.*

//Fagyunk.//

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Pént. Feb. 15, 2013 1:28 pm

*Abszolút nem ide készült. Nem a játszó-ruháját vette fel, sőt, egészen elegánsan van felöltözve. Az esti színház előtt még be akart volna ugrani egy korsó sörre. Csak egyr, többet nem szabad, hiába vérfarkas az ember fia. Mégis, amikor meglátja Nataliát a közeli játszótéren, nem sokat sakkozik az ügyön. Sört bármikor ihat, Natit ritkán láthat. Eldöntött kérdés. Most nem oso a háta mögé, nem válik láthatatlanná, vagy mondjuk 3 méteres sárkánnyá, hogy meglepje a hölgyet, egyszerűen -mint egy férfi- zsebre dugott kétzzel odasétál hozzá.*
-Csáó! Gyönyörű vagy ma! Miujság?
*Leül a lány melletti hintába, és gyengén elrúgja magát a földtől. Nagyon lassan leng vele a hinta, érezhetően nem is akar gyorsabban menni.*
-Én épp a színházba készülök, este megint előadás. mondjuk mikor nincs? Van kedved velem jönni? Péntek van, tehát a Csárdáskirálynő megy fő műsorban. Mit szólsz? Vagy esetleg van már programod? Ha van, akkor persze tárgytalan a kérdésem.

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Pént. Feb. 15, 2013 12:47 pm

*Hogy mit keres péntek kora délután a játszótéren? Erre a kérdésre valószínűleg még maga Nati sem tudja a pontos választ. A nap kellemesen süt, ami még errefelé, délen is ritkaságnak számít ilyenkor februárban, és az orosz lány egy pillanattal sem bírt tovább az iskolában maradni. Amikor elhaladt a játszótér mellett, a hinta szinte szavakkal hívogatta, így hát most ott ül az egyiken, és teljes odaadással hajtja egyre magasabbra magát, hosszú, egy ágba font copfja csak úgy repül utána. Egy extra szűk, fekete farmert visel a szokásos bakancsával és lila télikabátjával, ami azonban nincs begombolva, így látható a piros, bagolymintás pólója is. Tökéletesen boldognak érzi magát, mintha újra kisgyerek lenne, és valamelyik londoni parkban játszana. Nagyon nagy önuralomra van szüksége ahhoz, hogy ne fakadjon dalra, de egyelőre sikerül megállnia.* ~A múltkor is szörnyen sült el az éneklés.~ *Jut eszébe a furcsa álom - de tényleg álom volt? - amiben csak Blagoy varázslata mentette meg ~~az életét~~ a jó hírét. Tényleg, ha már Blagoyról van szó...* ~Még mindig nem sikerült beszélnem vele erről a farkas-dologról. Mi lenne, ha benéznék hozzá?~ *Töpreng el, de annyira élvezi a hintázást, hogy úgy határoz, egy darabig még marad. Hagyja, hogy a szél kifújja a fejéből a farkaskórral kapcsolatos aggodalmait, és élvezi a napsütést.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Pént. Jan. 04, 2013 1:47 pm

*Hogy jelenleg mi Oswin célja, azt talán még ő sem tudja, csak játszik, mert megteheti. Nem csábmester ugyan, de van azért része, ami boszorkány-lét felé hajlik, szóval nem áll annyira távol tőle az egész csábmesteresdi. A tűzzel játszik, arra csak mosolyog.* - Ki nem teszi azt? *És persze meg is égeti magát, azaz hogy... valami hasonló. Meglepődni sincs ideje, a háta a földhöz verődik, mire a lélegzete hirtelen fenn akad, és Nicolas azért alighanem nem a kabáton át harap, hanem félrehúzza azt, és fogak hatolnak a lány vállába mélyen, mire egy halk, teljesen beazonosíthatatlan eredetű nyögés hagyja el az ajkait. Hogy most fájdalmas, vagy kéjes, azt mindenki döntse el maga, talán kicsit mindkettő. Amikor Nicolas elhúzódik, csak néz fel rá, hatalmas, kerek, kék szemekkel, és az egész találkozás alatt először képtelen akár egy szót is kinyögni. Amikor a fiú lemászik róla, és elmegy, akkor feltápászkodik a könyökére, és csak úgy, nagyjából még mindig a földön fekve néz Nicolas után amíg az el nem tűnik.* - Hát... ennek se tanították meg, hogy nem illik egy nőt felizgatni, aztán meg hoppon hagyni. *Fújja ki hosszan a levegőt, de azért még erősen remegő lábakkal támaszkodik fel, és hozza rendbe a ruházatát.* - Áh, a francba vele. *Nem foglalkozik vele inkább mégse, inkább varjúvá változik, és úgy száll a levegőbe fel. Azért még pár kört tesz a környéken, hátha meglátja Nicolast... de ha nem, és ha a vámpír nem akarja, akkor alighanem nem fogja megtalálni, akkor szépen visszarepül a kúriába. Eléggé... frusztrált.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Pént. Jan. 04, 2013 1:36 pm

*Nem érti, hogy mi a lány szándéka az egész csábos viselkedéssel, mintha csak ingerelné őt.* A tűzzel játszol... *Mormolja, mintha tényleg próbálná visszafogni magát, ám a lelke mélyén szunnyadó, sokszor elnyomott bestia lassan rést talált a felépített falon, ébredezik. Az ösztönök és indulatok kezdenek erősebbé vállni az elmúlt napok besűrűsödése folytán, sokkal komolyabbak, mint a megelőző pár hónapban. És ezen nem segít az Anás visszatérés, Kyle vigasztalása, tombolnia kell. Valami rosszat tenni. Azzal aki megérdemli. És ki érdemli meg? az, aki hergeli. Miután Oswin a figyelmeztetés ellenére sem vesz vissza, úgy véli, hogy a pimaszságnak, és az önzésnek is megvannak a határai. Ő nem egy medál, amit csak úgy meg lehet szerezni, és nem egy bamba óriás, akit le lehet kenyerezni pár simogatással, és kacér beszólással. Most semmiképpen sem. A lány végül elhúzódik, de még akkor is simít rajta egyet, ettől már elveszíti a kontrollt, elpattan az a bizonyos húr. Nekirugaszkodik, acélos kék szemén vörös árny fut végig, ahogyan Oswinra veti magát, ledöntve a lányt fekvő helyzetbe, és olyan méllyen harap bele a vállába, ahogyan még soha senkibe. Öntudatát megtartja, hiszen megölni nem akarja a szőkét, ezért pár korty után leszáll róla, a seb pedig be is forr, hiszen a vámpírnyál végülis eltűnteti saját bizonyítékát. A fiú ezek után felsegíti Oswint ülő helyzetbe, de azért még lehajol hozzá, hogy hogy az arca előtt törölhesse le a saját ajkáról a vért.* Megmondtam... Nem veszem el az emlékeidet, hogy tudd... a jópasi... nem én vagyok. Keress mást a játékaidhoz. *A harapás egyébként nem volt teljesen fájdalmas, volt benne gyönyörteli rész is, Nicolas már csak olyan vámpír, aki nem csak fájdalmat, hanem gyönyört is oszt, még ha ilyen kérlelhetetlen módon is. Vissza sem néz, csak elrúgja magát a földtől, és nyoma vész a ködben.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Pént. Jan. 04, 2013 11:13 am

- Ha én vetkőzök? Az nem. Majd ha te, akkor az talán. *Vág vissza pimaszul.* - Kereshetsz, de nem biztos, hogy megtalálsz. *Mondja derűsen, más kérdés, hogy tudja ő, hogy Nicolas nem keresné meg... legalábbis sejti, elvégre nem ismeri a fiút egyáltalán. Arra, hogy megszállott-e, elgondolkozik, mint aki komolyan fontolóra veszi a kérdést, de végül megrázza a fejét.* - Ha jól tudom, a megszállottak végig sóvárognak valami után, nem? Én nem tettem, bár csalódott voltam, hogy pár perc miatt nem lehet az enyém, de elfogadtam, és jártam a magam útját. De ha már így alakult, hogy az én kezeimbe került, ostoba lennék elengedni, nem igaz? *Teszi fel a költői kérdést, hiába, könnyen megkísérti a hatalom lehetősége, pláne egy olyan hatalomé, ami egész életében mintha csak éppen úgy lebegett előtte, hogy éppen hogy nem érhette el. Aztán picit felnevet, amikor Nicolas megemlíti Kyle-t, arra, hogy megint leszexrabszolgázták, csak kacsintott egyet.* - Magányos, meggyötört szívnek mi köze ahhoz, hogy ki mennyire jó pasi? Nézz már tükörbe, kicsit. *Mondja, aztán a fiú megpróbálja lesöpörni magáról Oswin kezeit, de lefagy, a lány pedig csak elmosolyodik. Egyik kezével elengedi Nicolas dzsekijét, a másikkal még mindig fogja, de az immáron szabad kezével végigsimít kicsit Nicolas arcán.* - Ahogy kívánod. *Mondja halkan, szinte lehelli a szavakat, majd szépen lassan elengedi a fiút, hátrálva tőle egy lépést. Persze az ujjaival még aközben is végigsimítja Nicolas arcát, miközben elengedi, mert miért is ne.*

//fagy//

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Pént. Jan. 04, 2013 11:00 am

*Felhorkant a szemtelen szavakra, de csak azért, mert próbál nem zavarba jönni. Bia sosem hozta zavarba, és még soha nem élt nőszemély, aki így beszélt volna vele. Ezen még nem akad fenn, csak biccent.* Ha a vetkőzés téged fellelkesít...*Aztán türelmetlenül beletúr a hajába. Mármint a sajátjába.* A külső nem mindig rejti el azt, ami mélyen legbelül van. Fontos, amit mutatsz, de majd ha érzéki rabszolgát keresek, úgy vélem, hogy megtalállak. *Hátrál ki a talán célzott felajánlkozás elől. És bevallottan megundorodik a saját viselkedésétől. Talán azt várta volna, hogy pofánvágják, vagy más módon kezdik el őt utálni. Mert erre van szüksége, nem pedig évődésre. Hát már nem is működik ez az istenverte világ?* Sok mindent láttam, de a legvége mindig ugyanaz. A rosszkislányok valójában nagyon is jók, csak ennek a bizonygatásába buknak bele. Valami önző barom miatt, mint én. *Suttogja, talán magának, talán Oswinnak, mert már ő sem tudja, hogy mit akar. A nyakláncot meglepetten szemléli meg, aztán összehúzott tekintettel mered vissza a lányra.* Most már a tiéd...? Miért, miféle megszállott vagy? *Aztán még a dzsekijét is megragadják, erre már végképp kiakad, picit el is magasodik a hangja, sértettség érződik rajta.* Én... nekem már nincsenek titkaim, már nincsenek, de ha lesznek is, nem egy vadidegen... szexrabszolgával osztom meg őket. *Persze, hogy vannak titkai, talán több, mint valaha, hiszen amióta Maurice sincs, nem kell már elszámolnia senkinek, a lépteit nem követi figyelemmel egy rém. Vagyis követi, már nem is egy, sokkal félelmetesebb lidércek, démonok. Talán éppen emberalakban, mint a szőkeség. Aki éppen most kisérti. Úgy érzi, hogy kezd megőrülni.* A jó pasi kategóriában pedig Kyle-t keresd, magányos, meggyötört szív, engem pedig kímélj meg a mézesmázos... *Lép hátrébb, le akarja söpörni a lány ujjait a farmerről, és egy pillanatra ugye összeér a kezük. Erre már végképp befagy.* Hagyj... békén! *De valamiért mégsem tud távozni. Folyamatosan belerúg ebbe a szerencsétlenbe, aki pedig igazából nem is bántotta.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Pént. Jan. 04, 2013 10:44 am

*Amikor Nicolas körbejárja, meg megfogja az állát, Oswin csak felvonja a szemöldökét.* - Ejnye, mintha rabszolgát akarnál venni. Esetleg vetkőzzek, hogy jobban megnézzél, hogy méltó vagyok-e arra, hogy megvegyél? *Kérdezi, majd Nicolas megjegyzésére felkacag, hátravetve a fejét.* - Nicolas, Nicolas, hát neked soha nem mondták, hogy sose ítélj a külső alapján? *Derűs, és felpattan, könnyed léptekkel megkerülve Nicolast, megállva vele szemben, sötét jedis beállás ide vagy oda, Oswin akkor is rá akar nézni.* - Ha ilyen sok mindent láttál, honnan veszed, hogy én nem vagyok rossz kislány, annak ellenére, amilyennek kinézek? És nem félek a következményektől. Csak ha már megszereztem valamit... *Mutatja fel a druida medált a nyakában.* - Nem akarom, hogy Aeryn egy újabb szeszélyének következtében odaálljon elém, hogy márpedig neki kell mégis. Mert ez már az enyém. *Mondja, szépen eldugva a ruhája alá.* - És persze, hogy fura vagyok. Mindenki fura. Te is fura vagy. Adod a nagy, rejtélyes, komor jópasit... *Közelebb lép, kicsit megigazgatja Nicolas farmerdzsekijét.* - No de mi rejlik vajon ezalatt a felszín alatt?

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Pént. Jan. 04, 2013 10:36 am

Rossz kislány? *Most már nyíltan a lányra néz, feláll, és körbejárja őt. Picit le is hajol, és bármilyen pofátlanság, de megfogja Oswin állát, mintha egy lovacskát nézne. Hümmög, aztán eltávolodik, és fejcsóvál* Nem vagy te rossz egyátalán. Csak szereted az igalmas dolgokat, legalábbis én így látom, de hát tegyél a véleményemre, mert úgysem ismerlek. *Fordít most már hátat, amolyan sötét jedis beállással.* Ha valóban olyan rossz lennél, akkor bebizonyítanád. Ez csak így süket duma. *Egy józanabb pillanatában már biztosan bánni fogja, hogy így beszél, de hát ugye Maurice miatt nem kell óvatosnak lennie, Kyle nem fogja annyira vissza, a Bianca burok sem létezik már, Ariana és Rosetta pedig korábban sem tudták megvédeni a környezetet a pökhendiségétől.* Pontosan úgy festesz, mint aki nagyon is tart a következményektől, ehhez vajon hogy jön a rossz kislány maszk? Fura vagy. *A visszakérdezésre csak a válla felett fordul meg, arccal félig, nem is nézve a lányra, csak azért, hogy Oswin ne motyogást halljon, hanem így is terjedjen a hang.* Szinte a kezdetektől. Kezd is fárasztó lenni már. Örökkévalóságnak tűnik, annyi mindent láttam már.