Aeolus Játszótér

Tárgy: Aeolus Játszótér Kedd Dec. 23, 2008 8:05 pm

First topic message reminder :

Hogy miért pont Aeolus Játszótér? Mert ez a játszótér az Aeolus-tér mellett található, innen a név. Közel van még a Karditov Park és Állatkert-hez is. Ez a varázslatos játszótér nem csak a játszani kívánó gyerekeknek varázslatos, hanem mindenkinek, hiszen tényleg mágia lakozik benne. A játszótér egy négyszögletű, téglalap alakú telken van, és csak egy oldalról határolja a játszóteret, a másik két oldalról házak, kertek, ahova nem esik be semmiféle labda, ez is egy kis mágiának köszönhető. A negyedik oldal egy kutyafuttató tér, egy gondozott, füves terület, ahol lehet kutyát sétáltatni, de a bátrabbak macskával is bemerészkedhetnek, vagy más állatokkal, de az nem éppen szerencsés, hiszen a napnagy részén vannak ott kutyát sétáltató emberek, és más fajú humanoid lények, tehát tündék, koboldok, és ilyesmik. A játszótéren is varázsjátékok vannak, egy 5 tagú hintasor, amik jól körbefonják a hintázót, és akár teljesen is megfordulhatnak. Egy henger alakú játék, amibe beszállsz, a falhoz rögzíted magad az adott szíjakkal, és elkezd forogni,de ez egyfajta szimulátor is, szóval képeket vetít mindenfelé, és visz, forgat. Nagyjából minden elképzelhető dolgot meg tud jeleníteni, de ezt be kell állítani, úgy, hogy egy pálcát helyeztek a neki kialakított üregbe a henger közepén, és akkor kijönnek képek, azok közül választhatsz. Egyébként véletlenszerűen jelennek meg a képek, és jelenetek. Van még több mágikus játék is, egy mágikus csúszda, amin olyan hosszan csúszol, amennyit csak akarsz, és hasonló játékok, de azért a végtelenségig ne menj el. Van még egy kisebb akadálypálya is, mozgó akadályokkal, össze is lehet mérni a tudást, vagy egyedüli gyakorlásra is alkalmas. A leülni vágyóknak körben padok, és piknikező helyek vannak.

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Pént. Jan. 04, 2013 10:22 am

*Amikor Nicolas megjegyzi, hogy a hosszú haj jobb, Oswin csak végigfuttatja a kezét a saját, rövid haján.* - Hozzá illik. Mindig is ő volt a jó kislány, még ha nem is igazán. Én? Én vagyok a rossz kislány, a fekete bá... nem, a fekete bárány az Patrick. Akkor alighanem én vagyok a tékozló lány. *Morfondírozik, és hát igen, Oswinnak fogalma sincs Nicolas történetéről, hogy mi is történt a fiúval, hogy éppen pontosan "jó" dolgokat hoz fel Nicolas lelkiállapotának...* - Igen, és Aerynre ez halmozottan igaz. Hirtelen dönt, nem gondol bele a következményekbe... most is, ennek a házasságnak, meg... ennek az egésznek még biztosan lesznek következményei. *Persze ő pontosan tudja, hogy Aeryn miért ilyen hirtelenebb, hogy ő nem igazán ember... de a tények azok tények, akkor is lesznek még következmények. Aztán Nicolas kérdez, ő pedig válaszol. Megint.* - Erre-arra. Jártam a világot, különböző druida-mesterektől tanultam. Pár hónapja jöttem csak ide. És te? Te ezek szerint akkor már régóta tanulsz itt? *Kérdez vissza, nehogy csak Nicolas kérdezzen már mindig.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Pént. Jan. 04, 2013 10:05 am

*Oldalt pillant, amikor látja, hogy lecsúszik a kapucni, és bólint.* Valóban mások vagytok. Neki azért jobban áll a hosszú haj. *Böki ki, a lány az legyen lányos, a pasi meg legyen pasis. Kyle nézeteit elfogadja, de nem tekinti a sajátjának. Hallgatja a lány duruzsolását, Oswin tényleg mintha az ő életét dolgozná fel Baker kivonatban, így hát kezdi magát "csodásan" érezni. Természetesen ebben a szőkeség nem hibás, hiszen nem ismeri őt, nem ismeri a történetét, tehát nem hibáztatható. Felejteni úgysem tud egyenlőre, viszont ha még fel is hozzák neki... De utóbbiban ő volt az ostoba, ő erőltette az iker kérdést.* Majd megbánja. Ostoba, elhamarkodott döntéseink visznek a sírba minket. Már akit. *Ő vámpír, akár minden nap aludhatna koporsóban, más kérdés, hogy nem teszi. Nem tudja, hogy mit mondhatna, hiszen egyátalán nem ismeri a családot, és további véleményt mondani nagyon súlytalan lenne.* Aha, értem. *inkább témát vált, és már nem pillant a lányra, inkább picit hajtja magát.* Miért nem láttalak eddig itt? Máshol tanultál korábban? *Kicsit arrogáns a stílusa, talán kezd kiveszni belőle minden emberség. Kyle nincs mindig vele hogy csiszolja a modorát.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Pént. Jan. 04, 2013 9:58 am

- Tényleg bocsi. *Szabadkozik még egyszer, utoljára, majd ha Nicolas leült, akkor ő is visszahuppan a hintába. Most már nem áll a fiú, nem áll fenn a veszélye annak, hogy hason rúgja megint. Csak bólogat Nicolas szavaira úgy, hogy leesik a fejéről a kapucni, így már teljesen látszik, hogy milyen rövidre, szinte fiúsra is van nyírva a lány haja.* - Igen, ő, Hamon. A karácsonyi bálon vette feleségül, mert Aeryn nem akart jegyben járni, de helyette hozzáment feleségül. Mindig olyan furcsa volt, hirtelen hozott döntéseket... remélem egyik mostani döntését se fogja megbánni. *Jegyzi meg, inkább csak magának, mint Nicolasnak, aztán a fiú rákérdez, hogy milyen érzés, ha ikre van.* - Furcsa. Jó és rossz értelemben egyaránt. Furcsa volt, hogy mindössze pár perccel idősebb nálam, de mégis, ez a pár perc döntött arról, hogy ő az örökös, és nem én. Néha viszont azért eljátszottuk, hogyha nagyon nem volt kedve elmenni különórákra, hogy én mentem be helyette. *Kuncog picit az emléken.* - Tudod, ő nagyon ért az illúziókhoz is, no meg nem is kellett olyan sok mindent elrejteni rajtam. Csak Turlough-t kellett igazából tigrisesíteni, meg akkor még a hajunk is egyforma hosszú volt, tetoválásom se volt... aztán egyszer lebuktunk, és anya nagyon leszidott minket. *Mereng, majd megrázza a fejét.* - Bocsi, elragadtak az emlékek. Szóval van pozitívum, és negatívum is. Mint mindennek.

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Pént. Jan. 04, 2013 9:46 am

*Nem, totálisan nem veszi észre a hajat, és a tetkót sem a kapucni miatt, csak a szőke tincsekre, és az arcélre figyel fel leginkább, a daimont pedig korábban sem vette emberszámba. A kéznyújtásra bólint, és megrázza Oswin kezét, és ha már Bellonánál nem volt idétlen, most ő is szándékozik leülni, amikor kap egyet a gyomrába. Picit megmerevedik, megfeszül az állkapcsa, aztán legyintve ül le a druida melletti hintába. Vagyis abba a hintába, amely amelett volt, amiben Oswin ült eddig.* Túlélem. Egyébként a hasonlóság már-már megtévesztő. *Egyátalán nincsen jó kedve. Ez nem azt jelenti, hogy a Baker lányon akarja levezetni, egyszerűen csak azt, hogy visszatért a szokásos hangulata. A mogorva önsajnálat. A lány is hasonlóképpen cserfes mint Aeryn, nem véletlen, hogy sosem ápolt a szőkeséggel még ismeretségi kapcsolatot sem. Arianából elég egy is.* Hát az túlzás hogy ismerem, tudom, hogy ki ő, elmentünk már párszor egymás mellett a folyosón, de ennyi. Fogalmam sincs, hogy ki a sógorod, nem tartom számon. Bár... *Morfondírozik el fejcsóválva* Hamont azért már jobban, értelmes arc. Elvette volna Aerynt? Passz. *Aztán elmereng valamin, és nem tudja nem megkérdezi.* Nicolas amúgy. Milyen érzés, ha az embernek ikertestvére van? *Ő pontosan tudja, csak kiváncsi a másik véleményére.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Pént. Jan. 04, 2013 9:32 am

*Megszólítják, mire felemeli a fejét, és így már eléggé feltűnőek lehetnek az apróbb különbségek - például, hogy Oswin haja rövidre van nyírva, és az egyik szeme körül tetoválás látszik. És persze az, hogy a közelben, egy mászóka alatt tigris helyett egy másféle nagymacska kúszik-mászik.* - Majdnem. *Mondja derűsen, mosolyogva, majd kinyújtja az egyik kezét, kézfogásra Nicolas felé.* - Oswin. De ugyanúgy Baker. *Mutatkozik be, szelíden mosolyogva, majd ha Nicolas kezet fogott vele, akkor megint belekapaszkodik a hinta láncába. Ha nem, akkor is.* - De nem meglepő, hogy összekeversz minket. *Mosolyog továbbra is, sok kell ahhoz, hogy Oswin arcáról valaki letörölje ezt a halvány, szelíd mosolyt.* - Téged viszont nem ismerlek... ezek szerint viszont te ismered Aerynt, ugye? A sógoromat is ismered esetleg? Újdonsült sógor. De még nem találkoztam vele, csak futólag láttam a bálon, pedig illő lenne már elcsevegnem vele, ha rokonságba kerültünk, nem? *Cseveg, és szinte oda sem figyelve hintázik tovább, és így persze véletlenül el is találja Nicolast a csizmája talpával.* - Jaj, bocsi, nem akartam, igazán ügyetlen vagyok. *Sopánkodik, és leugrik a hintáról, hogy elkerülje a további hasonló baleseteket.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Pént. Jan. 04, 2013 9:19 am

*Hogy mit keres mostanság ennyit a játszótér környékén, arra élő ember nincsen, aki racionális magyarázatot adhatnak, ám az égiek, vagy a sötét hatalmak minden bizonnyal jó okkal küldik a vámpírt az utóbbi időben egy ilyen bugyuta környékre. Ám mivel Annával az elmúlt napok egyikében itt találkozott, már nem becsüli le annyira a vidéket, és erre néz, hiszen Kyle-lal már átbeszélte Bianca kiírását a sorozatból, ezért képes arra, hogy az idősebb hugával is beszéljen erről. Már persze ha a lány hajlandó meghallgatni az ismételt siránkozást. Most nem a háztetők között érkezik, hanem szimplán sétál. Sötétszürke farmerdzsekiben, pólóban, fekete vászonnadrágban. Amolyan Damon utánérzés na. Bellonát nem találja ott, de egy szőke lányt, aki meglepően hasonlít Aerynre, igen. Picit mások a vonások, de mégis nagy az egyezés. És ráadásul még druida medált is visel. Kissé kelletlenül lép közelebb, udvariatlanság lenne már sarkon fordulni, hiszen Aeryn Bianca egyik legjobb barátnője volt.* Szia. Aeryn...?

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Pént. Jan. 04, 2013 9:08 am

*Az erős szél ellenére, vagy talán éppen azért, egy fiatal diáklány löki magát az egyik hintán. Nagyon úgy fest, hogy megfontolta nővére tanácsát, ugyanis nem teljesen sötét ruhában van már megint... piros, térdig érő szoknyát visel. A harisnyája, a csizmája ugyan fekete, de a kabátja piros, a kapucniját szépen a fejére is húzza a szél elől, kicsit mint Piroska, kár, hogy nem erdőben mászkál... kivételesen. Lassan löki magát előre-hátra, nem nagyon, a csizmája orra súrolja a földet, láthatóan a gondolataiba van mélyedve. Előbb-utóbb haza kell mennie, elmondania, hogy Aeryn lemondott a trónról az ő javára... de még semmiképpen nem akar egyből trónra ülni. A tudása még nem elég ehhez, és hol máshol tudna többet tanulni, mint itt? És persze az is benne van a pakliban, hogy odahaza rosszul fognak reagálni - Aeryn eltűnt a szemük elől, és a régen látott Oswin hazasétál, nyakában Aeryn medáljával...? Kéne valami lepecsételt levél, vagy valami Aeryntől, hogy elhiggyék, hogy önszántából adta át a helyét...*

Vendég

*Alighanem azért rosszul esne neki, hogy Nicolas minden áron Kyle-lal akar beszélni, de hát ez nem csak Nicolas hibája. Hiába testvérek, valóban eltávolodtak az utóbbi időben, így nem csoda, hogy nem neki önti ki a lelkét, még akkor is ha ez igenis sérti a büszkeségét valamennyire.* - Az ikrek jelleme sem mindenképpen hasonló, a gének csak a kinézetet adják meg. Te sosem voltál annyira sötét, mint ahogy őt leírtad. *Mikor Nicolas elé áll, akkor teljesen megáll a hintával, csak néz fel a másikra ülőhelyzetből, és hallgatja a történet végét. Mikor a fiú elmeséli neki, hogy vámpír lett, önkéntlenül is kinyúl, megfogja a kezét, talán vigasztalásul, talán hogy kitapintsa, mennyire hideg... azt nem lehet tudni, gondoljon a fiú amit akar.* - De nem vagy benne biztos, hogy meghalt. Az üzenőfal... kételkedtél, azt a szőke lányt kérdezted. *Ellenkezik, mikor Nicolas ragaszkodik hozzá, hogy Maurice bevégeztetett. Aztán feláll, mikor a másik meg akarja ölelni, hiszen úgy mégis egyszerűbb. Hozzábújik, most jól esik ez, hiszen nehéz témákról beszélgettek. Aztán halványan elmosolyodik.* - Ó, hidd el, az én életem jóval eseménytelenebb volt az utóbbi években. És hogy a nekromanta meghalt... *Nem is nagyon köszön el, csak figyeli, ahogy Nicolas távozik. Valóban meghalt volna? Ez egyszerre dühíti, összezavarja, és csak azután érzi a megkönnyebbülést. Ez az ő harca is volt, az ő kishúga, az ő bosszúja... és nem is tudott róla, hogy beteljesedett. És most, hogy vége... Kicsit úgy érzi magát, mint Maurice. Ő ugyan nem annyira mindent a bosszúra tett fel, mint a bátyja, de mégis... most hirtelen rettentően elveszettnek és céltalannak érzi magát. Visszahuppan a hintára, és inkább abba menekül, tetteti, hogy repülni tud, hagyja, hogy a torkába ugorjon a szíve mikor lefele zuhan... majd később gondolkozik rajta, most mégis mi legyen, és mit érez ezzel kapcsolatban.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Szer. Jan. 02, 2013 11:43 am

*Nem kell őt lökdösni, és át sem lehet lökni a határon, legfeljebb nem folytatja, ha úgy érzi, hogy kikészült lelkileg. Egyenlőre még tartja magát, de biztos, hogy ezután tényleg megkeresi Kyle-t, muszáj vele beszélnie.* Könnyű volt egymást eljátszanunk, végülis az alap jellemünk hasonló, hiszen ikrek vagyunk. Voltunk. *Helyesbít, de ez úgysem számít már.* Egyikünk mindig a másik lépteit figyelte, de teljes életet nem élhettünk, hiszen másba voltunk szerelmesek, nekem voltak barátaim, ő pedig mindig sértegetett mindenkit. Nem mintha én egy áldott kisangyal lennék, én is rühellem az emberi ostobaságot, de ő szeretett nyomort kelteni, ha már neki az jutott. *Feláll most már a hintából, még egy vámpírnak is felkavarodhat a gyomra, ha már eddig alig evett. Inkább Ana elé áll, és úgy folytatja.* Tehát könnyű volt, de korántsem egyszerű. Nem tudom, hogy ő mikor lett vámpír, de nekem is azzá kellett lennem, ha játszani akartuk a hiteles színjátékot. Tehát megharapott, én pedig a bosszú nevében ezt is vállaltam, pedig tudod, hogy a sötét teremtmények mily gyülöletesek számomra, talán pont a nekromanta miatt, és így én is azzá lettem, aminek az elpusztítására felesküdtem. Írónikus. *A kérdésre végülis bólint, és miután vámpírszeme kiváló, a mocsár felett egy szárnyas alakot lát repülni. Kyle lehet az. Akkor indulnia kéne. De a történetet még be kéne fejezie.* Megöltük, Maurice feláldozta magát, hogy én megtehessem. Ez volt a legnagyobb adu a pakliban. A nekromanta nem tudta, hogy fivérek vagyunk, azt hitte, hogy csak Nicolas létezik, hiszen egykori szolgái azt hazudták neki, hogy megölték őt, nem pedig azt, hogy megszökött. A kis esélyt pedig ez az egyetlen tényező, a meglepetés döntötte a mi javunkra. Maurice tehát nincsen többé. Bosszút állt, és erre ahogyan az életét is feltette, bevégezte. *Odahajol még Anához, és megöleli őt.* Nekem te vagy a testvérem, ő pedig egy sötét rémkép volt, egy komor lelkiismeret, aki távozott. *Tényleg szerette Maurice-t, de a mai napig sem tudja eldönteni, hogy vele a jobb, vagy nélküle. A többi rokonra csak bólint, és letűri a felleghajtót, hogy mehessen* Mindegy, itt vannak, legalább nem leszünk teljesen egyedül. Bemutatlak, azoknak, akik még valóban azok. Kevesen maradtak. Most megyek, vár rám még egy találta. Örültem, hogy beszélgettünk, legközelebb rólad is szívesen megtudnék valamit, hugi. *Int még, aztán nekifutva felugrik az egyik párkányra.*

Vendég

- Nem is érthetem, ha soha nem is próbáltad elmagyarázni. De hogyhogy... féltél tőle? *Valljuk be, igencsak meglepi, és erre kicsit vissza is vesz a dacból. Értetlenül, visszahőkölve néz Nicolasra amikor kijelenti ezt a mondatot. Aztán a fiú mégis megpróbálja elmondani a történetet, így hallgat, levegőt is alig vesz, nehogy megzavarja, és a fiú meggondolja magát. Nem akarja nagyon átlépni a határt, hogyha a fiú leblokkolna, akkor nem lökné tovább, de mégiscsak érdekli az egész, tudnia kell mi történt. Az ő családja, az ő élete is. Végighallgatja az egészet, valóban nem hangzik túl jól ez a Maurice figura, de ezek szerint Nicolas mégis közel állt hozzá.* - És a nekromanta ölte meg végül Maurice-t? De megöltétek őt, a nekromantát? *Felismeri, hogy ha tényleg választ akar kapni a kérdéseire, akkor mostmár konkrétan fel kell tennie őket, hogy Nicolasból kiszedje a történet végét. Aztán megvonja a vállát.* - Mégis sokan ismerik a neved az iskolában, hiába nem vagy gyakornok. És nem tudom, miért jöttek... kinézem belőlük, hogy hiányoztunk nekik, vagy Pete meghallotta hogy itt vannak tündérek, Tate meg kifogyott az ügyeiből otthon, Matthew követte a többieket, vagy a sárkányok vonzották... nem tudom, ezer oka lehet. A lényeg, hogy most itt vannak, és valahogy ki kell bírnunk őket. *Elhúzza a száját - szereti a rokonait a maga módján, de jobban szerette őket, mikor évente párszor találkoztak a családi ünnepségeken.* - Azért annyira csak nem vészesek. Téged is alig láttalak mióta itt vagyok, nem fogunk folyton beléjük futni. De azért engem majd bemutatsz a barátaidnak?

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Szer. Jan. 02, 2013 11:07 am

Nem, te nem érted ezt. Bármilyen okos is vagy Ana, hidd el, ez nagyon sok. Nem tudom, hogy Maurice mi volt valójában, de nem olyan, mint te és én. Talán anyánk őseinek egy olyan leszármazottja, aki a dzsinnek sötétségét hordozta magában. *Felsóhajt, hiszen mindentől függetlenül szerette őt, még ha ilyen árny is volt.* Sokszor még én is féltem tőle. Nem tűrt ellentmondást. *Rázza meg a fejét, hiszen ő nem szokott félni, soha semmitől. De az a valami, megrémítette. Behunyja a szemét, és bólint.* Legyen, megpróbálom. *Fog bele, de most már nem néz a lányra, monoton hangon igyekszik összefoglalni, hogy elűzze az árny emlékét.* A nekromanta tehát fondorlatos módon maga mellé édesgette Jasmine-t én pedig nem ismertem fel, hogy baj van, de hát ezt ugye ismered, te is láttad, hogy már késő. A nekromanta igazi célja, azonban csak később derült ki. Miután elpusztította őt, és azt hittem, hogy végeztem vele, kiderült, hogy nagyon is él még, és Jas nem az első volt. Hogy hogyan talált rá Maurice-ra, azt nem tudom, de születése óta kisérletezett rajta. Valamiért Demerest vérvonal kellett neki, de Maurice túlságosan sötét volt, ezért váltott a hugunkra. Amikor megtudtam, hogy a sötét varázsló még él, behatoltam abba a börtönbe, ahol őt sejtettem, és ott találtam rá Maurice-ra. Elképzelheted, hogy mennyire megdöbbentem. Úgy nézett ki, mint én, de az, ami legbelül volt, azt te sem szeretted volna. Egy alapjaiban véve megkeseredett rém, akit megszántam, és magammal vittem, hogy ketten álljunk bosszút. Ám míg engem a józanság vezérelt, őt csakis a cél. Elhatároztuk, hogy ketten erősebbek lehetünk, ezért senki nem tudhat rólunk. Felváltva játszottuk el azt az életet, amit a magaménak tudtam, amikor idejöttem. És ha azt hiszed, egyszerű volt, nagyon is tévedsz. *Aztán Ana közbeszól, picit elterelve a témát, ha már ő úgy kérte, erre megvonja a vállát.* Hatodik éve itt vagyok, mégsem kértek fel sosem gyakornoknak, vagy ilyesmi. Afféle fekete bárány vagyok, tehát mindegy, nincsen mit rombolni. De ami azt illeti, nem örülök nekik, csak neked. Egyátalán miért jöttek?

Vendég

*Na igen, ha Pete, Matthew, vagy akár még Tate is megkettőződnének, eléggé kiakadna. És reménykedne, hogy azért jellemre nem hasonlítanak egymáshoz, mert az felérne egy Apokalipszis-effekttel.* - Megesketett? De hát én a húgotok vagyok... az ő húga is, akkor is, ha soha nem találkoztunk. *Egy ideig csendben figyeli Nicolast, akkor is, amikor ő hajtani kezdi magát, majd végül ő maga is így tesz. Hallgatja a történetet, majd Nicolas témát akar váltani, pedig még korántsem mondott el mindent.* - Nem, nem beszélhetünk másról! Évekig titkoltad előlem, mostmár... *Elharapja a mondat végét. Ellenséges érzelmek viaskodnak benne, hiszen ő itt meg van sértve, előtte titkolóztak, volt egy másik bátyja az ég szerelmére, aki most halott, ráadásul szóbakerült a nekromanta is, aki megölte a húgát... és ő még mindig nem tudja, hogy mégis mi a fene történt, pedig ezek szerint Nicolas barátai igen. Viszont a másik részről látja, hogy Nicolas valóban az összeomlás szélén áll lassan, és megrémiszti így látni a testvérét. Nagylevegőt vesz, és végül minden akaraterejét bevetve úgy dönt, ezúttal nagyobb lesz önmagánál.* - Rendben. A fele kijött. Ha évekig várt, mostmár a vége várhat még egy kicsit... de akkor is tartozol nekem a végével. *Figyelmezteti Nicolast, majd elgondolkozik, miről beszélhetnének.* - Nem tudom, mi lesz így, hogy mindenki itt van... járkálnak körbe az iskolában, a mi nevünkkel... nem tudom, miféle hírneved van itt, de profin le fogják rombolni. Pete petárdázik, és a büféből már majdnem kitiltották, Matt egyszerűen csak Matt, Tate meg hangokat hall és három szendvicset eszik reggelire.

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Szer. Jan. 02, 2013 10:44 am

*Nem csoda, ha Anabelle meglepődik, ő is totálisan elámulna, ha kiderülne, hogy Pete-ből kettő van, már egy is rémesen sok.* A titkok nem véletlenül születnek, és utána nem illik őket felfedni. *Aztán megdönti az arcát, és bólint.* Végülis igen, jogod van, hogy megtudd az igazságot, és megérdemelted volna, hogy legalább te tuddd, de ő megesketett, hogy soha senkinek nem fedem fel a kilétét, de miután már halott, és többen is látták őt meghalni, a titok immár nem az többé. *Nagy levegőt vesz, és most már tényleg hajtja magát a hintán, muszáj, hogy találjon valami másodlagos elfoglaltságot is.* Az elején illene kezdenem. Amikor megszülettem, nem egyedül jöttem a világra, hanem volt még valaki más is, Maurice. Talán a csapongó anyánknak köszönhetően, de apa sem tudott róla. Ő máshol nőtt fel. És akkor jött a képbe a nekromanta. A hugi tudod, hogy milyen volt, naív, de mégis vakmerő, fel sem ismerte, hogy kivel barátkozik. *A hangja picit elcsuklik, nem nagyon akaródzik folytatnia.* Beszélhetnénk valami másról? *kérdezi magához képest kissé reszketeg hangon, Bianca távozásával már kezd összeomlani a kártyavára.*

Vendég

*Biancáról egyelőre nem is nagyon tud, még az eljegyzésről is alig - csak abból, hogy említették a szilveszteri bulin -, hiszen valljuk be, alig beszéltek, pedig ő már itt van egy ideje. Az üzenőfal alapján dolgozik, ami nyilvános, és így könnyű kapcsolattartás. Tény, hogy hiába szereti a bátyját, eléggé eltávolodtak egymástól az utóbbi években, és ezt ő is sajnálja, de nem lehet két nap alatt helyrehozni, főleg hogy mindketten annyira megváltoztak. Aztán lassít a tempón, már csak kicsit ringatózik előre-hátra, nem löki igazán a hintát. Nekidől a láncnak, és figyeli, amit Nicolas mond.* - Ketten együtt? Hogyan? *Értetlenkedik, majd Nicolas kimondja a nagy igazságot, mire teljesen megnémul. Egy ideig csendben néz maga elé, nem Nicolasra, majd felpillant.* - Az nem lehet. Egy ikertestvér? És évekig még csak el sem mondtad? És mégis hogyan halt meg? Miért nem kerestél meg és mondtad el? Az egész történetet, most. Már ígyis túl sokáig húztad.

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Szer. Jan. 02, 2013 10:01 am

*Nincsen kedve nevetni, pedig általában imádja Ana csipős megjegyzéseit, ő is hasonlókkal él. Így csak félredönti a fejét, aztán kurtán biccent. Most aztán tényleg drámai. Odalép a hintához, és vállat vonva beleül. A köpeny hosszú szárát átgyűri a másik oldalon, és ha nem is löki magát, lábaival azért mozgolódik, hogy ne egy helyben álljon. Üljön. Az üzenőfal, és a család kerül említésre, örül is neki, hogy inkább ez, mintsem Bianca, erről nem tudna beszélni. Most még nem. És nem Anának. Szereti a lányt, de mégiscsak sokáig voltak távol, nem érzi, hogy meglenne az a szoros kötelék, mint mondjuk az angyallal. Pedig régen sokat voltak együtt, már amikor nem a kis szőkével bolondoztak.* Nos... igen. Így is mondhatjuk. Vagyis... csak élt. Már ha lehet azt életnek nevezni, amit ketten együtt műveltünk. *A lányra pillant, hiszen eddig a földet nézte. Most Ana szemébe fúrja a tekintetét, hogy aztán kimondja a nagy igazságot, nem, nem azt, hogy én vagyok az apád, hanem:* Volt egy ikertestvérem. Éveken át együtt jártunk ide, de immár halott.

Vendég

*Békésen hintázik, aztán hirtelen Nicolas landol mögötte, de erről egyelőre semmit nem tud. Alighanem Nicolasnak van annyi esze, hogy azért tisztes távolságba landolt, hogy hintázás közben ne üsse el kapásból mikor hátrafelé megy, de mikor a fiú hirtelen megszólal mögötte, azért eléggé összerezzen. Nem látnok, és a játszótéren valóban nem gondolt arra, hogy pont itt bukkanna fel valaki. Hátratekeredik menet közben, hogy megszemlélje a fiút, majd biccent. Gondol rá, hogy kiugrik a hintából gyorsan, mondván őőő itt se volt, de túl jól elvan a repülés utánzásával.* - Nicolas. Drámai belépő, mint mindig. Foglalj helyet. *Mutat egy elegáns mozdulattal, szándékosan hivatalos hangsúllyal a mellette lévő hintára. Lehet, hogy idegeneknek - és sokszor rokonoknak is - sokszor a sznob, távolságtartó lánynak tűnik, de azért rokonokkal mégiscsak megengedi magának, hogy bolondozzon egy kicsit, amikor épp olyan hangulatban van.* - Nem muszáj löknöd is, csak ülj le. Szóval mesélj... mi ez a dolog az üzenőfalon? Először valaki írt nekem, hogy nem tudok mindent a családról, aztán meg ezek a beszélgetések, hogy most valaki él vagy nem... kicsoda?

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Szer. Jan. 02, 2013 9:39 am

*Az egyik ház magaslati oszlopán tanyázik, szinte az egész éjjelt itt töltötte, magányba temetkezve. Még enni sem volt ideje. Időnként betért egy szórakozóhelyre, figyelte a mulatozókat, aztán ismét neki a sötétnek. A saját démonai mellé kapott újabbakat. Még az iskolába is felment egyszer, hátha Kyle ott van, ám az angyal nem volt a szobájában, talán pont Chris-szel sikerült megszervezni egy rég várt légyottot. Az egyiknek sikerül, a másik elbukik. Ez az élet rendje. Maga alá húzza a köpenyét, hogy ne lépjen rá, és hagyja, hogy sötét hajába beletépjen a jeges szél. A fájdalmat alig érzi, mégis kell valami, ami ébren tartja. Az arcára fagyott könnyeket letörli, és az ajkába harap, hogy legalább érezze a vér ízét. Kinézete még így is tökéletes, örökléte egyik átka, hogy még azt sem lehet rá mondani, hogy pocsékul fest. A házak rejtekében egy ismerős alakot fedez fel, Bellonát. Követi az útját, ám a játszótér mentén valószinűtlen, hogy megtámadná valaki. Vagy valami. Elrugaszkodik, és akár a tollpihe, hangtalanul ér mögötte talajt. A köpeny felleghajtója sötét szárnyként pár pillanattal később hanyatlik le mögé a földre.* Találkozni kívántál velem Ana. Itt vagyok.

Vendég

*Eredetileg természetesen nem ide készült. A szórakozónegyedben sétálgatott, a Nedaviában reggelizett, és utána úgy döntött, hogy tovább bóklászik, egészen céltalanul. Ilyenkor általában tanulni szokott, vagy még egyszer átnézni a jegyzeteket, de most harmadikáig még szünet van, nincs is új anyag, nem tudja ugyanazt újra és újra átnézni. Majd a lélekszimpátiát meg a misztikummágiát holnap még átolvassa a gyakorlat előtt, és annyi elég lesz, eleget készült rá. Ilyen gondolatokkal rúgdos egy követ maga előtt, mikor elhalad a játszótér mellett. A legtöbb játékon szájhúzással néz végig, gyerekesek, vagy egyszerűen csak túl sok, viszont... ott vannak a hinták. Egyszerű, de nagyszerű építmények, amik mindenféle mágia nélkül is remek szórakozást nyújtanak. Lopva körbepillant, de az a néhány játszadozó gyerek, akik voltak olyan elvetemültek hogy ilyen hidegben kijöttek, nem fontosak számára. A hintákhoz sétál, leül az egyikre, és békésen lökni kezdi magát, magasabbra és magasabbra...! Csak ne jöjjön erre senki, akit ismer.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Vas. Okt. 28, 2012 11:17 am

*Mikor meglátja a vigyort, kissé újra felszalad a szemöldöke, próbálja egyeztetni a vigyort ehhez a nyurga kinézethet... Jó, ez gonosz, de ő ahhoz van szokva, hogy a legnagyobb szája annak lehet, aki a legerősebb, ugyanis bunyóban meg kell védenie a véleményét, hogyha esetleg túlontúl viccesre veszi a figurát. Candela, nos ő... Igen, néhányszor szólt olyat, hogy verekedésbe kelljen keverednie, és hogyha nőként veszített is volna, előbb szedték szét őket, ugyanis Lorenzo nem igazán pártolta, hogy a húga ilyen dolgokba bocsátkozik. Kicsit tartást tanult, és így alakult ki egy temperamentumos, néha nagyszájú, hihetetlenül talpraesett, de még mindig nagyon könnyen támadásra ugró lány. Elementalista, a vadabb fajta.* - Ez igen nagy hátrány lehet, még egy öt-hat éves gyermek is ledöntheti a lábáról. Hogy is mondjam szépen... egyensúlyérzék nélkül nem lehet valami talpraesett. *Mondja, a női ölelő karokkal nem tudja, hogy mit is kezdjen, igazából valószínűleg kissé hat rá a véla báj, hiába felnőtt nő, és nem a világ naivája, hogy könnyedén elbódítsa csak ennyi.* - Szégyellje magát, hogy nem az ön ölelő karjában van a nő, hanem fordítva. Ez így természetellenes kissé, mit ne mondjak. *Mosolyodik el, ami úgy se látszik, de a szemén egy kis vidámság azért igen. Na most, hogy ezt úgy értette, hogy szívesen lenne karjai között, vagy egész másként... * - Önnel tartok, hogyha a gyerek nem óhajt nagyon a közelembe jönni. Nem vagyok oda értük, valahogy a spanyol családcentrikusság a testvéreimnél kifúlt, kisebb gyerekek taszítanak, az esetlenség, a kis szerencsétlenségük. Távolról aranyos. *Zárja le, majd a kezét odanyújtja és a kézcsókon kissé meglepődik, de nem húzza el a kezét. Igaz, hogy ő inkább megszorította volna a másikét férfiasan, de sebaj.* - Candela Martinez, köszönöm a meghívást a programjukra. *Válaszolja, kicsit tőle szokatlan zavartsággal. A nőiessége száz méterről lerí az alakjában ám egyedüli nőként a harcosok között viselkedésében nem éppen egy francia urihölgy. *

Vendég

*Ha nem lenne az a kendő, t'án még többet is elkaphatna az arcvonásokból. Így azonban csak a szemekre apellálhat, bár azok is elég egzotikusnak hatnak, eléggé nem bolgárnak, itteninek. Bár így belegondolva ő aztán végképp kilóg a sorból ázsiai vonásaival és tizennyolc éves külsejével, holott már huszonnyolc éves és kenyérkereső. Amadeus behúzott nyakkal iszkol el bocsánatkérés után, ő viszont marad pár szót váltani, talán többet is, talán ki tudja. Előbb azért bocsánatot kér és a nő hogyléte felől érdeklődik, elvégre csak elütötték. A Pablo nevű gyerekről csak feltételezni tudja, hogy szintén valami unokaöccs, netán öccs lehet, ha már az ifjú hölgy vigyázott rá és nem fordítva. Csak félredöntött fejjel halványan elmosolyodik hát az előadásra, kezeit pedig zsebeibe süllyeszti egy pillanatra megszokásból, aztán már ki is kapja. Más jelenlétében nem vall valami nagy illemre zsebre dugott kézzel ácsorogni. Szerencsére a nő is enged eddigi fennsőségesebb testtartásán, így a távolság csökken köztük.* -Nem valami jó az egyensúlyérzékem. *Jegyzi meg vigyorogva.* -Sőt, ha pontos akarok lenni, majdnem egyenlő a nullával. Amadeus pedig tökéletesen tisztában van ezzel, hát így sikerült. Arra viszont nem számítottam, hogy rögtön ölelő női karokba ütközünk. *Szemtelen somolygásáért minimum nyakon kólintás járna, de azért érződik, hogy nem rosszból mondja, amit mond, nem óhajt csúfolódni vagy ilyesmi.* -Ha nem siet nagyon, csatlakozhatna hozzánk. Indulni készülünk fagyizni. A törpe fél órája rágja érte a fejem. *Kisvártatva hozzáteszi egy kéznyújtás kíséretében.* -A nevem Henderson Millehouse. Nagyon örvendek. *Ha elfogadják azt a kézfogásnak indult dolgot, fordít egyet az álláson és futólag érinti egy kézcsók erejéig "megmentője" kacsóját. Most vagy orron vágják ezért (amiért elég furcsán nézne, sőt elugrana valószínűleg, ha tud) vagy nem. Angliában ezt nevelték belé: illem, tudás és balhé minden mértékben.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Vas. Okt. 28, 2012 10:35 am

*Várakozóan pillant a párosra, miközben a kezeit még mindig összefonva, kicsit talán túlságosan komolyan álldogál ott. A tekintetéből néhány dolgot ki lehet olvasni annak, aki jószemű, ám az arcán a vöröses-narancs kendő a mimikáinak jó részét eltakarja, a száját és mindent az orrától kezdve lefelé. Az idősebb srác szólal meg és bocsánatkérést csikar ki a piciből, nem egy anya-típus, de azért biccent a fiúnak, afféle "rendben, elmehetsz" kifejezéssel, majd felemeli a fejét. Kiakadna a nénin, hogyha nem tanítana egy-két éve, és nem kapott volna már ezerféle köszönést, aminek a felén elsőre kiakadt, de aztán megszokta, vagy csak megtiltotta. A néni egy kicsitől még belefér.*
- Értem, a kisebb rokon vigyázása sose könnyű feladat. Amikor Pablo kisebb volt és nekem kellett vigyáznom rá, esett-kelt, szökött, futott, talán éppen így. *Gondol vissza egy laza 12-13 évvel korábbra, és a kezeit lassan leengedi, így már nem olyan fölényes, nincs közöttük fényévnyi távolság. Nem szokása túl bensőséges témákról beszélni családon kívül, hát a nosztalgia is csak ennyi volt.* - Egyáltalán nem esett bajom, nem jöttek olyan erővel, hogy az probléma legyen. Hogyan sikerült így elvesztenie az egyensúlyát? *Kérdezi, kicsit talán kétértelműen, vagy úgy, hogy még is mit csinált az a gyerek, hogy így nekiesett, vagy éppen úgy, hogy hogyan is lehet ilyen gyenge, hogy egy hat évest nem bír el és azonnal hátraesik. Furcsa, amikor nekiesett a páros azt gondolta, hogy menne is tovább, most még is megvetette a lábát eléggé, és nem óhajt tovább menni, még.*

Vendég

*Amadeusra rájön a bolondozhatnék és úgy nekiindul a lejtőnek, alias csúszdának, hogy elfelejt megállni. Ő, hogy felfogja a gyerek esetleges ismét elvágódását, elkapja, de zúgnak tovább egyenest neki egy törzsnek, aztán meg két kar fogja fel. Remek. Megveti a lábát a talajon, majd a jobbot használva tengelynek körbefordul és hátralép a ballal egyet, így szembekerül elgázoltjukkal és egyben megmentőjükkel... egy nővel. Ennél nagyobb pofon ritkán éri és ilyenkor mindig szidja magát, miért nincs rajta pár centivel, grammal több izom, hogy még egy rakétafenekű gyereket se tud rendesen megfogni. Mielőtt azonban bármit is válaszolna a feltett kérdésre, leereszti Amadeust a földre és megfogja a vállát.* -Kérj bocsánatot a hölgytől. Most. Gyerünk. *Amaz nagy szemekkel előbb a nagybátyjára pillant rá, aztán az ismeretlen nénire és elmakog egy "Bocsánatot kérek, néni."-t, aztán eliszkol vissza a homokba játszani vagy mi. Ő ellenben még marad, kettőt porol az ingén és farmerján (ha már játszótér, nem fogja a szövetnadrágjait homokozásra befogni), a tornacipő túléli a dolgot és megejti a bocsánatkérést részéről is.* -Igazán sajnálom, hogy önnek ütköztünk, hölgyem. Az övéi éppen vakációznak valahol a világban és addig rám sózták megőrzésre. *Egy lélegzetvételnyi szünet után hozzáteszi.* -Nem esett baja? Elég lendületesen csapódtunk be. *Látszik rajta, hogy tényleg bántaná valamilyen szinten, ha komolyabb kárt okozott volna az így elnézve igazn csinos hölgyen. Sőt, nagyon csinos egy példány, hmm hmmm.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Vas. Okt. 28, 2012 10:09 am

*Testhez simuló fekete sztreccs póló, vastag fekete övvel tartott military csípőnadrág, amiben nagyon jól tud mozogni. Ennyivel be is lehet mutatni az öltözékét, a cipője tornacipő, egyáltalán nincsen rajta semmi extra, ékszerek, köpeny, fegyver, még csak pálca se látszik. Hogyha nagyon koncentrálunk, akkor láthatjuk meg vékony bőrszínű karpántját, de semmi más. Nem a játszótérre indult, csak áthaladóban van, de amikor nekiesik egy kisfiú és egy felnőttebb srác, akkor megveti a lábát és... Nem esnek el. Átöleli hátulról a ráesőket, majd fürgén talpra állítja őket, de nem sikerült az elementalista-harcos lányt, túlságosan stabilan áll, legyűrhetetlen. Nem egy felfújt izomállat, de ahogy megtartja őket és megfeszülnek izmai, látszik, hogy izmos a felkarja, a vádlija. Illetve csak előbbi látszik, hiszen a katona-nadrágon keresztül a lábának a formája csak visszafogottan látszik. Természetesen azonnal elengedi őket, felvont szemöldökkel néz a párosra, összefonja a melle alatt a kezeit.*
- Na, hogy sikerült ilyen lendületesen nekem esni amikor ilyen hatalmas ez a parque infantil? Hol vannak a szüleitek? *Kérdezi, kicsit talán szándékosan fiatalítva a fiút, mert azért az látszik, hogy ő felnőtt és nem kell neki szülői felügyelet a játszótérhez, sőt, ő vigyáz a kisebbre. De az esés után ennyi azért belefér. Egyébként dallamosan, pergősen beszél, mintha csak anyanyelvén mondaná, de hát egy gondolat azon is szólalt meg. Várakozóan felívelő szemöldökével igazán érdeklődve pillant a fiúra, egyértelmű, hogy az elnézéskérést várja, aztán menne is tovább. Bár... Milyen furcsa, izmos, erős férfiakhoz van szokva, és még is ez a nyeszlett srác nem is olyan semmirekellő. Nem tudatosul benne, hogy egy kis véla-csillogás lengi körül.*

Vendég

-Cshhhh, semmi baj, na. Ne sírj. Csak leestél. Katona dolog. Nagy fiú vagy, vagy nem? *A játszótér szélén guggol és éppen pityergő, hat éves unokaöccsét igyekszik megnyugtatni, hogy nincs semmi baj, csak leesett, de a sebet már be is gyógyította neki. Attól Amadeus még ugyanúgy hüppög és koszos kis mancsaival próbálja dörzsölni a szemét, ám a nagybátyja az istennek sem hagyja ezt.* -Nem szabad, mert belemegy a homok a szemedbe, aztán azért fogsz pityeregni. Gyerünk, fújd ki szépen az orrod. *Magában azért bosszankodik egy sort, hogyan lehet a homok közepén elesni, de próbálja azzal magyarázni a gyerek bizonyítványát, hogy még csak hat éves és lehet ügyetlenke. Az unokahúga jól rásózta azért a kis Amadeust. "Henderson, megyünk kirándulni. Vigyázz Amára, rendben?" azzal puff, hoppanáltak csomagostól, mindenestől együtt. Egyszer még megfojtja Clarissát egy kanál vízben ezért. Mihelyst a gyerek lecsitult és visszatért a játékvágya, ő is nyugalmasan visszaül a padra, ám két perc sem telik el és a csúszdáról érkezve Amadeus szó szerint nekirepül. És sodorja magával egy vad kiáltás kíséretében. Ki tudja, kit döntenek le a lábáról a hátuk mögött esetleg... *

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Kedd Okt. 09, 2012 4:45 pm

*Hát, igazából vajmi kevés része volt az igazán furfangosságnak és annak, hogy ne adja oda a köpenyét abban, hogy azt mondta menjenek együtt, inkább van olyan kotnyeles és kíváncsi, hogy a lánnyal akarjon menni, megnézni mit akar csinálni a köpennyel, a köpeny alatt.* - Úgy se engednek el, engem nem is szeretnek! *Szontyolodik el gyerekesen, persze egyáltalán nincs igaza, hihetetlenül imádják és kicsit el is van kényeztetve, ezért enged meg magának ilyesmit, mint állandó elszökdösés. Lassan lemászik ő is, de ő csak akkor ugrik le, amikor már egészen megállt, olyan magas, ő meg olyan kicsi, hogy azért leszállásnál egy kicsit zavarja a magasság, amilyen magasról puffan. Végül lemászik, a köpenyt magán tartja, de nagyon óvatosan leszedi, inkább fázik egy kicsit, minthogy lebukjon a titkával. Mélységesen egyetért a szalámis dologgal, a mézeskalács a csúúúcs, és otthon szépen elmondja, hogy Rumi találta meg, nem hazudik, ez így is van, és ő is hozza haza, hogy ez mennyire megmentés és hősség, az más kérdés, de legalább meg lesz mentve és el lesz halmozva finom kajákkal, és talán még Rumi is egyre-egyre jobban beilleszkedik.*