Aeolus Játszótér

Tárgy: Aeolus Játszótér Kedd Dec. 23, 2008 8:05 pm

First topic message reminder :

Hogy miért pont Aeolus Játszótér? Mert ez a játszótér az Aeolus-tér mellett található, innen a név. Közel van még a Karditov Park és Állatkert-hez is. Ez a varázslatos játszótér nem csak a játszani kívánó gyerekeknek varázslatos, hanem mindenkinek, hiszen tényleg mágia lakozik benne. A játszótér egy négyszögletű, téglalap alakú telken van, és csak egy oldalról határolja a játszóteret, a másik két oldalról házak, kertek, ahova nem esik be semmiféle labda, ez is egy kis mágiának köszönhető. A negyedik oldal egy kutyafuttató tér, egy gondozott, füves terület, ahol lehet kutyát sétáltatni, de a bátrabbak macskával is bemerészkedhetnek, vagy más állatokkal, de az nem éppen szerencsés, hiszen a napnagy részén vannak ott kutyát sétáltató emberek, és más fajú humanoid lények, tehát tündék, koboldok, és ilyesmik. A játszótéren is varázsjátékok vannak, egy 5 tagú hintasor, amik jól körbefonják a hintázót, és akár teljesen is megfordulhatnak. Egy henger alakú játék, amibe beszállsz, a falhoz rögzíted magad az adott szíjakkal, és elkezd forogni,de ez egyfajta szimulátor is, szóval képeket vetít mindenfelé, és visz, forgat. Nagyjából minden elképzelhető dolgot meg tud jeleníteni, de ezt be kell állítani, úgy, hogy egy pálcát helyeztek a neki kialakított üregbe a henger közepén, és akkor kijönnek képek, azok közül választhatsz. Egyébként véletlenszerűen jelennek meg a képek, és jelenetek. Van még több mágikus játék is, egy mágikus csúszda, amin olyan hosszan csúszol, amennyit csak akarsz, és hasonló játékok, de azért a végtelenségig ne menj el. Van még egy kisebb akadálypálya is, mozgó akadályokkal, össze is lehet mérni a tudást, vagy egyedüli gyakorlásra is alkalmas. A leülni vágyóknak körben padok, és piknikező helyek vannak.

Vendég

*A lány válaszán halkan kuncog egyet, majd csak egy félmosollyal az arcán megszólal.* - Nagyon valószínű. *És ezt nemlenézően hanem viccelődve mondja. Aztán ugye a kérdésére meg is kapja a választ.* - Az otthon mindenek előtt. Nagy valószínüségel én azonnal haza fogok menni, amit kijártam a sulit. Muszáj lesz. *Hát igen, muszáj lesz, hisz ő a legidősebb fiú gyermek a családban, így mindenképp ő örökli a birtokot, ha akarja, ha nem.* - A te szüleid is mindketten varázslók? *Kérdi a lánytól a már talán kissé személyes kérdést és most a szeme egy sikátoron állapodik meg.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Vas. Feb. 06, 2011 2:14 pm

*Lassan elkezdi lökni magát. Persze hideg van, ilyenkor nem célszerű nagyon hintázni a huzat miatt. Hallgatja a fiú válaszát. Kínában a kisgyerekek állandóan kint voltak a hidegben, ezért neki más a véleménye. Ha jobban belegondol, neki az jut eszébe, hogy talán féltik őket. Mert azért itt van Deneira.*
-Meglehet. Vagy nem tetszik nekik a játszótér.
*Mondja mosolyogva végül azt az indokot, ami teljesen ki van zárva. A fiú kérdésén elgonolkozik. Igazából nem először, mert már gondolt erre máskor is.*
-Nem is tudom. Lehet, hogy egy pár évig igen, de haza fogok menni. Hiányzik az otthonom, meg ott azért megszokottabb.
*Válaszolja. Követi Lor tekintetét, majd visszafordul. Ő nem lát semmi különöset, vagy elgondolkoztatót.*

Vendég

*A játszótér felé fejébe húzza csuklyáját és így sétál a lány mellett. Fejét kissé lehajtja így árnyék vetül arcára és ezzel fel sem lehet ismerni az arcát. A kérdésére ismét csak megrántja a vállát. Az igazat megvallva még ő sem nagyon járt itt, de gyerekeket azokat látott.* - Nem hinném, hisz nem kicsi a falu. Szerintem csak nem nagyon akarják a szülők a gyerekeiket a hidegbe kiengedni. *Mondja a saját gondolatát, aztán, hogy igaz-e az rejtély marad. Nekidől a hinta tartó vasának és a játszótéren túl lévő házra mered.* - Te gondoltál már arra, hogy itt maradj az iskola elvégezte után? Hisz ez egy elég nyugodt hely a varázslóknak. *Kérdi a lánytól, immár a környéken látható házkat figyelve. Talán arra számít, hogy történni fog valami, vagy csak nagyon elővigyázatos.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Vas. Feb. 06, 2011 1:57 pm

-Tényleg? Akkor ezek szerint nem sokat hallottam Franciaországól, pedig egy barátom már mesélt róla.
*Válaszolja. Mindketten indulásra készek, így a helyszínre bólint egyet, majd elindulnak. Mikor a fiú előreengedi az ajtónál, köszönésképpen rámosolyog. Leérnek a játszótérre, és Xia leül az egyik hintára.*
-Ha emlékeim nem csalnak, már voltam itt. De gyerekeket még nem láttam. Ennyire kevés gyerek él Nellondban?
*Kérdezi. Nem biztos, hogy a fiú tudja, de csak úgy feltette a kérdést.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Pént. Feb. 04, 2011 3:22 pm

//fagy//

Vendég

*Elmosolyodik a lány válaszán és reakcióján. Kissé hátrébb áll, így a szél elfújja Lina háta mögött a cigi füstöt. A kérdésre elmosolyodik.* - Egyedülálló. És te? *Kérdi a lánytól kuncogva és megint mélyet szív a cigijébe. Zsebéből előveszi a jegyzetfüzetét és leírja a lány válaszát, és, hogy vajon ez mire kell neki? Jó kérdés. Neki támaszkodik a hinta tartó vasának és hallgatja a lányt.* - Hogy milyenek? Szerintem kedvesek, de vannak sötétebb emberek is itt a faluban. *Mondja a lánynak komolyan, majd ide jön hozzájuk a kislány.* - Persze. Szia Hóvirág, Esther vagyok. *Mondja a kislánynak mosolyogva. A szél szemből fúj így meglátszik milyen pőrén is öltözik a lány. Fél dekoltázsa látszik, a hasa is tökéletesen megmutatkozik és hát a combjától a bokájáig megint csak nincs ruha. Dehát ő már 24, mit számít, hogy öltözik. Megint szív egyet a cigijébe és a lányhoz fordul.* - És mond csak, hogy hívják anyukádat? *Kérdi a kislánytól és a felnőtteket figyeli.* - Mamát Margaretnek hívják. *Erre Esther bólint egyet és a kis füzetét veszi kézbe.* ~ Hm... talán itt van. ~ *Gondolja, majd a kislányra néz, miközben egy képet mutat fel.* - Ő? *Kérdi a kislánytól, aki csak könnyes szemel bólint egyet.* - Akkor őt keressük. *Mutatja Linának a képet.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Pént. Feb. 04, 2011 2:49 pm

- Nem, nem olyan angy gond... * de azért köhög egyet. A cigarettát ki nem állhatja. Esther hét évevl idősebb volt nála, így hát egy bizonyos kérdést kérdez tőle.* - A családi állapotod? Érted mire célzok... * hebegi, majd befordulnak, és a játszótér előtt lesznek. Egy padra le is dobja a kabátját, és a hintához veszi az irányt. Belelendül a hintába, majd újra kérdést tesz fel.* - Na, és a nellondi emberek milyenek? * majd jó magasra röpül, és onnan kiugrik. Imádja ezt csinálni, Visszamegy, és újra belelendül a hintába. Mint egy kisgyerek. Azután megáll, és a gyerekek boldogságát nézi. oylan jó lenne gyereknek lenni még. Kisfiú, kislány, mindne van. Pici-nagy, a legnagyobb már tíz éves lehet, a legkisebb pedig olyan három. Egy négy éves picur lányka sétál oda, és vékony hangocskáján kezd beszélni.* - Elvesztettem a mamámat! Segítsetek! * erre egy könnycsepp gördül ki a szeméből.* ~ Hát nem aranyos?~ * Majd egy bájos mosolyt vet a kislánykára, feláll a hintáról, és leguggol a picike előtt.* - Mond, mi a neved? * Erre a kislány szipog egyet.* - Hóvirág. * Erre elmosolyog.* - Akkor Hóvirág, gyere, keressük meg a mamádat. Amúyg meg én Lina vagyok * majd felkapja a kislányt.* - Ugye te is jössz Esther?

Vendég

*A fiú csak mogorván néz a szemét jelzőre, tudja jól, hogy az de csak viccel. Elindulnak, az iskola felé majd Alex magához öleli a lányt, bocsánatkérően ezért a kis kalandért.* - Ne haragudj, néha kissé elvetem a súlykot..*Mondja a lánynak, és ásít egy nagyot a fiú. Fél négy ez a gyönyörű. Általában a Húgával szemét az ember így, a lány annak tekinti Seth? Mintha a húga lenne? Efelöl semmi kétség. Az iskolába lassan beérnek, majd rá néz a lányra, akihez nem szólt semmit csak egy mondatot egész úton.* - Fel kisérjelek a szobádba avagy innentől már boldogulsz?*Mosolyog a lányra, és ha az mondja, hogy kísérje el a srác, természetesen megteszi.. Ha meg azt mondja nem akkor elköszön szaktársától és elmegy lefeküdni.*

// Köszi a játékot xD Az usernek az agya is lefáradt xDD //

Vendég

*A lány egy pillanatra sem veszi le szemét a sötét alakról, csak is akkor mikor ALex végre megembereli magát, és feláll mint a nagy bátor, hogy közelebbről is megnézze mi okozza a lány riadtságát. Karen már kapna is karja után, hogy inkább nem menjen sehova... de végül még sem teszi. Feszülten nézi amint a fiú egyre közelebb ér a valamihez, majd ugye megszólal. A lány talán meg is könnyebbülne, ha a következő pillanatban Alex nem vágódna egyet. Legalább is Ő a puffanó hangból ezt következteti le.* - Alex! *Szólítja a fiút, enyhén pánik szerű hangon, de hiába kutatja alakját tekintetével, nem látja sehol. Helyette az ismeretlen alak megindul felé. Tudatosan kap pálcájáért, és szegezi előre, miközben azon gondolkozva, hogy mi legyen az átok amit pillanatokon belül elkiált hátrál pár lépést.* - Alex! Hol a fenébe vagy?! *Kérdi az éjszakába, most már tényleg kezd bepánikolni. Aztán meghallja a vékony hangot... nem hogy felfogni, de még reagálni sincs ideje, hisz ekkor elő ugrik Seth és ráhozza szegény lányra a szívbajt.* - Áááhh! *Kiált fel rémülten, és majdnem hátraesik az egyik lovacskán. Csak mikor szaktársa közelebb lép hozzá, eszmél fel, hogy ki is áll tulajdonképpen előtte. És abban a pillanatban őszintén nem tudja eldönteni, hogy nevessen vagy sírjon.* - Akkora egy szemét állat vagy! *Mondja morcosan, meg megszeppenve, meg mindenhogy és öklével ráüt egyet a fiú mellkasára. Majd csak nem tudni mi történik vele, de arcát tenyerébe temetve hajtja fejét a nekromanta vállgödrébe.* - Ez rohadtul nem volt vicces... *Mondja a kezébe, majd csak felpillant a másikra. Egy ideig csak nézi, aztán bólint és eltávolodik tőle. Felveszi az ingét a földről, melyet kiejtett kezéből, magára kapja, és várakozva tekint a másikra.* - Szerintem ezeket itt hagyom. *Mondja a kukoricára meg a colára pillantva. Elméletileg van utca takarító, majd ő elviszi.* - Nah, menjünk. *És a fiúval az oldalán visszaballag a kastélyba. Hajnali fél négykor. Szép...*

Vendég

*A fiú most már tényleg nem tud ki igazodni a lányon, a cigarettát eldobja a földre fel is vonja a szemöldökét, de inkább nem tesz semmi megjegyzést. Beleül a hintába és figyeli a lány minden egyes mozzanatát, de ugye a Nekromanta fiú nem akarja elhinni, hogy van ott valaki és hintázni kezd* - Mi van..?*Ennyit kérdezz a lánytól, majd fogja magát fel áll int a kezével, hogy maradjon ott megnézi. Amikor a célzott dolog felé indul, gonoszra húzza a száját Seth , majd hátra pillant Karenre.* - Ne félj nincs is itt, semm... *Mondaná tovább, de egy hangos puffanás hallatszik ugyanis a srác elesett. Alex esett el megint? Vagy a felfújható bohóc mögött eldobott egy kavicsot és az puffant nagyot? Nos mindenesetre, kicsit a lányra hozza a fiú a frászt és eltűnik a semmiben, mert a bohós indul meg Karen felé. Szépen lassan természetesen.* - Nem kell félni, csak egy játékszer vagyok aki imádja a kislányokat...*Mondja a tárgy vagy is jobban mondva Alex vékony hangon, majd a bohóc mögül lép elő, és megijszti a lányt, persze ha sikerül. Nem tudja a Naxeldires diák, hogy szaktársa nem ijedős mindenesetre kíváncsi lesz a válaszára.* - Ez volt az ami mögöttünk volt. Na szerintem a mókából elég, induljunk vissza az iskolába? Szeretnéd?*Kérdezi, a lánytól. Ha igent mondd akkor elindulnak együtt az iskola felé.*

Vendég

*Oké, a lánynál most már ténylegesen kezd eltörni az a bizonyos mécses. Mikor a másik szinte meg sem mozdul a taszításra, villámló szemekkel néz rá - melyet talán a fiú nem is lát a sötétben. Alex előveszi a cigit... Keren meg engedi, hogy szívjon belőle egy slukkot, majd szépen megfogja és kiveszi a kezéből, aztán pedig látványos mozdulattal ledobja a földre és eltapossa.* - Nos, ennyit erről... *Mondja egész nyugodt hangnemben, és a nekromanta srác hiába vesz elő még egy szálat, az is ott fog kikötni mint az előző. Aztán ugye a lány megriad... Alex pedig belekezd valami hablatyolásba aminek a felét sem fogja fel, mert kisebb baja is nagyobb annál per pillanat, minthogy az ő marhaságait hallgassa. Szemét nem veszi le a sötét alakról, mely még mindig ott áll ahol az előbb. Tudatosan nyúl a farzsebében lévő pálcájához, és még mielőtt bármit is tenne, ránéz a másikra, ki épp akkor ül bele a hintába.* - Rohadtul nem vicces... szerinted Én itt poénkodásából mondom ezt? *Szűri fogai közt a szavakat, és őszintének tűnik. Ha a fiú végre veszi a fáradtságot akkor észreveheti, hogy tényleg van ott valaki... vagy valami. És abból kiindulva, hogy egy varázsló városban vannak, a másiknál is van pálca, több mint valószínű. És lehet Alex bármilyen erős, az még is csak egy felnőtt... legalább is valami emberszerűnek néz ki az a sötét alak. Aztán mintha megmozdulna... Karen egy lépéssel a fiú mellet terem és megszorítja annak karját.* - Csinálj valamit... vagy, vagy menjünk innen. Kérlek. *Mondja kétségbeesetten, úgy tűnik tényleg berezelt. Rossz hatással van rá a fáradtság.*

Vendég

*Hajnali fél háromkor mást is lehetne csinálni, mondjuk aludni vagy olvasni, de még sem ezt teszik hanem kihágnak. Na jó inkább csak Seth hágál ki mer tő nem is Prefi, bár Karen is, de ő mondjuk az. Az inget természetesen vissza adja a lánynak, majd meg sem mozdul Alex a helyéről amikor a Nekromanta tünemény, hátráltatni próbálja. Csak áll és vigyorog a lányra.* - A gonoszkodás nem éppen a neked való stílus nem áll jól neked, de én innen nem mozdulok meg.*Bizony és a zsebéből kiveszi a cigis dobozt és abból egy cigit majd meg gyújtja, és oldalra fordítja a fejét, mert nem akarja a lányra fújni a füstöt. Tesz egy lépést a hinta felé, de csak azért, hogy el ne essen a lány majd észreveszi az arcát, és halkan suttogja van ott valaki.* - Sok minden lehet mögöttem. Ott a hinta palinta amibe bele lehet ülni, csomó fák, és mi ketten, ugyan mi az ami mögöttem lenne áruld már el édesem? Ha valami van mögöttem akkor használom a képességemet. Meg ugye itt van a pálca ugyan, bármilyen lény lehet itt ami nem bánt minket, de lehet éppen itt van egy olyan ember evő mumus aki kislányokat eszik örömében és addig nem megy el innen míg meg nem szerzett valamit...*Mondja teljes komolysággal, de a végét elneveti mert nem bírja ki nevetés nélkül. Nem kétség, a fiú nem ijedős típus végül is ott volt a többiekkel a Redrick birtokon. Mitől tarthatna tényleg a srác? Incifinci pókocskáktól (amiktől maga az user is fél xDD mint Ron a Harry Potterben XD) Foga magát Seth és beleül a hintába.* - Gyere csüccs le. Tudom, hogy nincs ott semmi, nem kell itt mondogatni.*Mondja most már csevegő hangon a lánynak.*

Vendég

- Nem, nem akarom levenni! *Mondja és nyomatékosan néz a másik szemeibe. Karjait összefonja maga előtt és kissé hátradőlve figyeli a másikat. Mindenesetre elég érdekes a szituáció... hajnali fél háromkor két fiatal egy kihalt játszótéren. Most így hirtelen két műfajú film is eszébe jut erről usernek. De ugye nem perverzkedünk... * - Szerintem meg nem teljesen mindegy... de amúgy annyiban igazat kell neked adjak, hogy egész kellemes itt lenni. Bár nem hinném, hogy a társaság teszi. *Mondja az utolsó mondatát már kaján mosollyal arcán, hangjában érezhető az erős arrogancia. Ha a fiú így... ő is. De Karen sem számított arra, hogy szaktársa mire készül, így mikor az közelebb lépked hozzá nyugodtan állja tekintetét, egy tapodtat sem mozdul. Sőt, ha lehet még ő is tesz felé egy lépést.* - Na, mi van? *Húzza fel provokatívan szépen ívelt szemöldökét, majd csak végignézi, amint Alex megfogja az ingét, és megjegyzést tesz rá. Szája széle megrándul, de nem mond semmit. Ám a következő pillanatban szürke szemei golf labda méretűre düllednek, és csak döbbenten hápog miközben reflexből hátrál. Igen, a fiú belenyúl a felsőjébe. Azért ez már... hogy is mondjam? Intim terület. És ez még nem is minden, mivel ezután még van képe a fejére ejteni azt a pár kukorica szemet.* - Kinyírlak. Esküszöm kinyírlak... ! *Sziszegi és határozottan megindul a fiú felé. Ha az nem kezd el hátrálni, akkor fogja magát és nem túl nőiesen de elkezdi hátrafelé taszítani -ennyi erő még benne is van- majd mikor már egészen a hintáig érnek egy pillanatra megáll. Viszont ha a fiú nem csinál valamit, képes és átlöki az ülőkén. Valószínűleg egy ideg "kakaskodnak", majd a lány hirtelen megdermed. Ijedten néz a másikra, majd mutatóujját szájára tapasztja, jelezvén, hogy meg se szólaljon.* - Van valaki... a hátadnál. *Suttogja nagyon halkan a fülébe, miközben meg sem mer moccanni. Ami azért felettébb érdekes mert Karen egyáltalán nem félős. De ugye ezt Alex nincs, hogy honnan tudja.*

Vendég

*Ugye most az történt amire a lány nem számított. Elkezdett hisztizni, amikor Seth a kukoricát a lány ingébe helyezte és elégedetten vigyorgott és közben beleült a hintába és hintázni kezdett, de nem nagyon mert ugye a lány szembe vele volt, míg nem ült bele a hintába. Karen szájában a kukorica zacskó a másik kezében az üditő. Nem kétség a lány most próbálja kiszedni a kukorica darabokat mert nyilvánvalóan zavarja a lány minden egyes porcikáját.* - Kár, hogy tornamágia nincsen az órarendben... abból tökéletesen átmennél..*Hogy ezért Alex mit kap?Garantáltan a lány, kifogja készíteni, de most szépen vissza adja az üdítős dolgot. De legalább kvittek lettek. Karen, leveszi a felsőt Seth természetesen sunyin néz a lányra.*~ Ejj... de kár, hogy ott az a top...~*Igen a fiú gonoszságon töri a fejét, de vajon mennyire tudja fel idegesíteni Karent, hogy ne csak műhiszti legyen?* - Te figyelj már.. Azt a toppot nem akarod levenni? Teljesen mindegy szerintem ha Safira meglát minket, én nem félek a büntetéstől.. egy, kettő tudtommal prefektus vagy és három, szerintem jó most itt kint lenni.*Mondja a lánynak, miközben felveszi az üditőt a földről és megissza a Coláját. Igen, ám... de nem marad sokáig ülve Alex, megállítja a játékszert majd odasétál a lányhoz, és kiveszi a kezéből az inget.*- hmm.. egész jó anyaga van, végül is az a folt nem is látszik "annyira" mint amennyire kellene, hogy látszódjon...Na, gyere..*Odalép a lányhoz ismét, mert eltávolodott az inggel és a toppjába nyúlt bele és kiszedte a kukorica darabot és a lány fején landolt az a pár szem. Onnan csak letudja söpörni. Semmi kétség, ma tényleg nincs magánál a fiú.* - Lenne kedved csúszdázni? Vagy nézhetjük akár a pipshowt is, úgyis csak mi vagyunk itt.*Vigyorog a lányra, és gunyorosan pillant reája.*

Vendég

*Önelégült képpel nézi amint a fiú végigpillant magán... Őszintén más reakcióra számított, de mindegy. Rosszallóan csóválja meg a fejét.* - Nem tanítottak meg otthon, hogy nem illik nyújtogatni a nyelved? *Kérdi pimaszul, majd csak megvonja a vállát.* - Lehet, de legalább kvittek vagyunk. És ne legyél olyan biztos magadba... kitudja mi fog még ezen az éjjelen történni veled, amíg mellettem vagy. *Néz kihívóan a másikra, amolyan majd meglátjuk kinevet a végén ábrázattal. A fiú készülődik, sőt már el is indul, mire Karen észbe kap.* - Hey, várj már! *Szól utána és felkapva a maradék üdítőjét és a kukoricát gyors léptekkel beéri szaktársát. Egyébként a lány ma egy szürke csőfarmert, és hozzá a már előbb említett fehér inget viseli. Lábán fekete converse tornacipő. Most egész jó idő van, nem tartotta szükségesnek a kabát felvételét. Ha meg mégis lehűlne a levegő majd alkalmaz egy hóburkot. Nem nagy szám... Közben végigsétálnak a kihalt főtéren és elérnek a játszótérig. Úgy tűnik Alex nagyon magabiztos, ám Karent sem kell félteni. Mikor rájön az ötperc ki tud fordulni magából, és akkor Isten meg a ments. Ember legyen a talpán aki eltudja viselni... * - Egyébként ugye tudod, hogy ha most meglát bennünket az iskolából valaki minimum egy hétig pucolhatjuk a sportcsarnokot? Vagy rosszabb... az elsősök után kell eltakarítsuk az üstöket. *Mondja miközben odasétál a hintához, és csípőjével lazán a vasnak támaszkodik. Bele se merne gondolni, mit kapna akkor a Safirától a fejére. Pont egy prefektus szegi meg a szabályokat.
Teljes nyugalomban szürcsölgeti cóláját a piros szívószálon keresztül, mikor Alex odalép a háta mögé és "beleejti" kukoricáját az ingébe.* - Héé! *Karen felháborodva fordul hátra, és próbálja egy kézzel kiszedni a popkornt. Ugye másik kezében üdítő, a zacsit meg most már szájában tartja. Szerencsétlenkedik egy ideig, aztán megunja és a kezében-szájában lévő dolgokat leteszi a földre.* - Na tudod mit, most már elegem van! *Pillant vészjóslóan a másikra az őket körülvevő félhomályban és hirtelen bújik ki a foltos ingből, majd vágja tiszta erejéből a másikhoz. Szerencséjére a felső alatt még van egy fehér topp, így nem félmeztelenül áll a másik előtt. Felidegeskedett volna? Talán, de ez a legkevésbé sem komoly.*

Vendég

//Olvadozááááás^^Palentum Vidámpark és a Játszótér ^^//

- Hova menjek kedves?*Nézz sunyi vigyorral Karenre miközben odaadja neki a Colát és a kukoricát, majd ugye valami helyett kezdenek keresni, legalább is Alex, hogy letudjanak ülni.* ~Műhiszti..~*Csóválja meg a fiú amikor besértődik, a lány és természetesen sóhajt is hozzá egy nagyot. Seth végül is úri ember módjára fel ajánlja, hogy ki tisztítja a lány felsőjét, amúgy is tud mosni és végül is ha egyedül lesz egy asszonnyal és sok gyerekkel sok sok idő múlva akkor el is kell tudnia látni magát.* - Nem lesz kicsit feltűnő hőburok aztán még a nadrágot is leveheted. Jól néznél ki, de szerintem csak a lányok többségét zavarná a fiúk ide néznének amint vetkőzni kezdene egy lány.*Vigyorog a fiú miközben megköszörüli a torkát , majd úgy döntött végül, hogy a játszótérre szeretne átmenni. Az úgy sem zsúfolt... Látja, hogy Karen közeledik a fiúhoz és Seth felvonja a szemöldökét, miközben kigombolja a köpenyét a lány.* ~Ehh..?!~*Csupán ennyi van a fejében, és bárki aki el sétál előttük, "tiszta hülyének" nézik őket.* - Te mit csinálsz?*Kérdezi meg, de már meg is kapja a választ ugyan is a Cola a fiú pólóján landolt. A közeli padra letette a kukoricát, miközben végig csurgott a Cola rajta. A kezeit össze fonja és ránézz a lányra.Kicsit elgondolkodik, de nem tudja Karen kivel húzott újat.*- Igen lesz, de a különbség közöttünk, hogy nekem nem látszik annyira mint neked.* - Nyújtja ki Alex a nyelvét, majd megfogja a cuccát.* - Gyere menjünk át a játszótérre, szerintem elegük van már belőlünk, így is.*Mondja a Szaktársának, majd elindul a játszótér felé ahol már Valerielel és Szevérrel találkozott. Egyenlőre, a fekete hajú srác csak iszogatja az üdítőjét, és tényleg lehet látni rajta ma kötözködő kedvében van, úgyhogy a Nekromanta lány rossz emberrel kezdett ma ki. Vajon tényleg gonosz Alex és csak a látszat csal? Nem mert ugyan is inkább rafinált és elszánt. Belépve a játszótérre, a hintát támadja le a fiú, majd a Colát lerakja a lába mellé, hogy el ne essen a kukoricát pedig enni kezdi. Rápillant Karenre, és mint aki jól végezné dolgát, odasétál hozzá és a pólójába közvetlen a háta mögé lépve belehelyez két kukoricát. Majd angyalian vigyorog a lányra.* - Úgy látszik ez ma ilyen este.*Visszaül a fiú a hintába és kicsit hintázni kezd. Nem nagyon, nem szeretne kárt tenni a lányban.*

Vendég

- Aha...igen. Tényleg. Bár, mostanság mindegyik az, nem? *Mosolyodik ismét el, majd megint a tőrre néz.* - Ó...hát igen, ez nem meglepő. Jana ért az ilyesmihez. *Vigyorodik mostmár el, majd tekintetével követi a sétáló lányt.* - A szünetem? Jól, jól... jó volt látni aput. Anyám nem lett normálisabb, de ez nem túl meglepő. *Forgatja meg a szemét.* - De..jó volt. *A hangja alig észrevehetően elcsuklik. Ugyanis ott, akkor tudta meg, hogy a barátnője, az egyetlen, aki szóbaállt vele akkor az apján kívül, akitől Evát kapta, meghalt. Egy mugli kocsi ütötte el... De visszafolytja könnyeit, túl van ő már a bőgésen. Inkább eltereli a témát.* - Igen, tényleg hűvös van. Szerintem menjünk vissza jó? *Ugrik ki a hintából, majd megindul az iskola felé. Mikor azonban a füstfelhőbe burkolódzó diákok mellé ér, veszekedés, valamint egy fiatalabb, magasabb hang üti meg a fülét. Szóval oldalba böki Brendát, és közelebb somfordál. A fiúk egy maximum nyolcéves kisfiút állnak körbe, és bizony nem túl szívderítő dolgokat mondanak neki. Lil gondolkozás nélkül ránt pálcát... A düh úgy önti el, mintha megnyitottak volna benne egy csapot, ami a nagy víznyomástól szétrobbant volna. Felsejlik előtte egy emlék. Egy szőke kislány lapul egy fához, három nagy, ijesztő fiú állja körbe, a pálcájuk fenyegetően mered a mellkasa felé...* - Hé... Tudjátok, a bátor ember arról ismerszik meg, hogy a saját súlycsoportjával is meg meri tenni ugyanezt! *Mered rájuk villámló szemmel. Ha kell, képes lenne rájuk küldeni egy tűzgolyót... Így viszont csak megelégszik azzal, hogy légmágus képességével hátrébb löki őket. Mivel ugye nem varázsolt, ez elég is nekik, morgolódva eliszkolnak. Lil pedig leeresztett pálcával, lángoló tekintettel mered utánuk... Majd a kisfiúhoz fordul, feldúltan, de megenyhülve.* - Menj...menj szépen haza, oké? Azt hiszem, ők már nem fognak többé keresni... De ha mégis, mondd, hogy...hogy az unokatesód vagyok, vagy valami, oké? *Vigyorog a kisfiúra, majd Brendához fordul.* - Öhm..izé... Hát akkor, mehetünk? *Próbál úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Még nem sok embernek beszélt azokról a dolgokról, amik ezt váltották ki belőle...*

Vendég

*Bizony látja a fekete hajú leányzó, hogy barátnője szórakozott és még csak nem is löki magát. Vállat ránt közben majd figyeli a lányt, amikor kis késői reagálással válaszol nek iés elmosolyodik. Igazából ma kissé fáradékony is de cseppet sem feltűnő vagy is nem látszik rajta.* - Jól vagyok csak elfáradtam az órán izgalmas volt, de valahogy érdekes is.*Mondja Lilnek majd kiszáll a hintából és közben a tőrét az ujjai között forgatja. Igen valóban szép tőr hiszen ezt kapta Janától...* - Köszönöm. Igazából Janától kaptam ezt tőröket egyre jobban imádom.. megtanultam használni.*Mondja a lánynak, majd sétálni kezd.* - Kezd kissé hűvös lenni. Hogy telt a szüneted? Kicsit elkerültük egymást szóval sajnálom, hogy későn küldtem el én is az ajándékodat.*Mondja nyugtató barátságos hangon igazság szerint tényleg sajnálja mert tervezte, hogy a bála legalább el fog tudni jönni.*

Vendég

- Szívesen. *Mosolyog vissza, majd kezeit a hinta láncai köré fűzve fürkészni kezdi a sötétségbe borult játszóteret, ahol csak néhány gyanúsabb tizenéves álldogál, különös szagú füstfelhőbe burkolódzva. Nem nehéz kitalálni, hogy mi okozhatta a füstöt.* - Én? Ja, igen, igen, köszi, jól...és te? *Látszik rajta, hogy eléggé szórakozott, már nem is löki magát, mégis hintázik. A légmágia előnyei. Na jó, azért túl magasra még nem tudja lökni magát, s nem tudja, mikor fogja tudni elintézni, hogy ez is létrejöhessen. Eközben azonban a lányra pillant, pontosabban a kezében fogott tőrre.* - Szép. *Jegyzi meg. Nem igazán ért a fegyverekhez, de azért felismeri, ha valami nem bóvli. Hát igen, azért csak-csak tanult valamit Janától. Jana. Hihetetlen... amit mondott...hogy megszállta...és aztán... brrr... De ezen már túllépett. Legalábbis, próbálja azt hinni, hogy túllépett.*

Vendég

*Igazából gondolatok hada kergeti a lányt, mintha átsuhanna valami felett..Éppen dalolászik és előre hátra hintázik. Talán, gondolkozik régen látott pár ember Karent is Ashleyt még inkább vele Franciaországban találkozott utoljára na és Lilel is rég találkozott. Dalolászik kicsit feltűnően igaz tényleg fa hangja van, egy ismerős hangot majd a szemeivel odapillant és elvigyorodik.* - Szija! Nem zavarsz nyugodtan foglalj helyet!*Mondja barátnőjének, majd miután beleült a lány a hintába és nézett rá.* - Hogy vagy? És.. nagyon szépen köszönöm az ajándékot igazán tetszik.*Mosolyog el a lányra, majd a táskájába nyúl és a tőrét előveszi és forgatni kezdi az ujjai között.*

Vendég

*Dudorászva sétál a játszótéren, látszólag a gondolataiba merülve. Egy fehér dzsekit visel meg farmert, kezén a Karentől kapott karkötő, ami egy kígyót ábrázol, nyakában pedig az Ashleytől kapott violinkulcs-alakú nyaklánc. Nem gondolta volna, hogy ennyien fognak rá gondolni karácsonykor... Eléggé meglepte a dolog. Susan, Karen, Brenda, Ashley, Chleo... Hát ennyi barátja lenne? Igen, igen...meglepő. Persze, több is van. Eggyel legalábbis biztosan. Jana. Na igen...ő nem kapott ajándékot, mert...nos, mert Lil azt hitte, halott. Érdekes sztori, de az ő gondolatai msot egy másik vágányon siklanak. Yan. Mi történt vele? Hol van? Még a karácsonyi ajándékát sem volt alkalma átadni, vagyis... nem, azt nem lehet bagollyal elküldeni. Mert nem kézzel fogható dolog. Lil úgy érezte, a fiúnak ennél sokkal többet kell adnia. Nem csak egy elhagyható, szétzúzható vécén elhúzható tárgyat. De Yan... eltűnt. Csak pár percrekre futottak össze, és a fiú akkor is ideges volt. Titkolna valamit? De mit? És miért? Ám nem jut tovább, mert ekkor belefut Brendába.* - Ó...Brenda... Szia! *Próbálja arcvonásait valami normálisabb állapotba rendezni.* - Hogy vagy? Nem baj, ha csatlakozok? *Hát igen, jelenleg nem sok kedve van egyedül lenni, összezárva a gondolataival. Ígyhát, ha az nem küldi el, beleül a lány melletti hintába, és lassan lökni kezdi magát, ölbetett kézzel.*

Vendég

*A lány csendben és szótlanul csinálta a feladatokat nem szólt semmit sem, az óra után egyből a játszótérre indult. Egyébként egy fekete nadrág van rajta fehé rhosszú ujjú póló van rajta és a kardigánja barackszínű. Természetesen szövet kabátja is van az fehér és a manó sapkája rajta van, amit karácsonykor kapott az apjától és az Ashleytől kapott hóemberes fehér sál. Egy válltáska van nála amin halál fejes motívumok díszítik abban van persze, a két tőre. Telhetetlen bizony. Csak sétál a játszótéren beleül, a hintába hintázik egy kicsit, majd ahogy sétál egy fa előtt áll meg és szemezni kezd vele. Itt az ideje, hogy bekeményítsen a visszahúzódó lányka előveszi az egyik tőrét pont azt amit Janától kapott, majd egy gyors hirtelen mozdulattal a fához dobja és a törzs közepét találta el.*~Elsőre nem is rossz..~*Gondolkodik el a lány, aztán dalolászni kezd valami szomorú számot... igazából jó a kedve, csak az éjszaka tűnik szomorkásnak.. Visszasétál a hintához, majd beleül és előre hátra hintapalintázik.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 140 Kaszt :

-És ezért hálás is vagyok. Tényleg. *biccent, majd csak mosolyog, kedvesen, sármosan, kissé megvillantva a szemeit is.* -Vagy úgy, a sztááárok.. Apámmal meg akkor még számolok. Igazán szólhatott volna.. *morfondírozik egy cseppet, miközben támogatja a lányt, ha émelyeg, azrét, ha nem, akkor meg azért. A kérdésre, hogy meddig kíséri, természetesen kísér ő, ameddig csak kell.* -Nem várok semmit tőled, de, ha üzenetet akarsz hagyni, tudod, hol kell. Tudod, hol találsz meg. Ne keress, üzenj. Az gyorsabb, mert én viszont bármikor emgtalállak téged. *mosolyodik még el, majd, miután elbúcsúztak, szépen hazasétál, mert várja az asszonykája, ha minden igaz.*

Vendég

- Éppen ezért csinálom. Hogy legalább a hivatalon kívül kapj kacagást, és vidámságot, és ne szokj el tőle. De akkor majd gyakrabban megkereslek, és gyakrabban kapsz, hogy formában maradj. *Kitartóan mosolyog, majd valahogy kicsit finomabb lesz a mosolya, halványabb, de ott marad, bújkálva.* - Bogdani út 7. Az ember nem szokta elfelejteni a sztárok címét, akikért rajong. Meg persze, tudod, a madarak sem... *Kifogástalan memória, amennyiben a barátairól van szó, és azok bizonyos mondatairól... És az utolsó mondatnál a mosoly átvált sunyiba, mégis, szinte látszik a feje fölött az angyalglória, ami az ártatlanságát mutatja. Eléggé ellentétes kép, de őő nem céloz semmire.* - Voltam nálatok is, de remek érzékem lehet az elkerülésedhez, mert nem voltál otthon. Direkt kértem apádat, hogy ne mondja meg, hogy kerestelek, hogy ne várj, és meglepetés legyen, mikor betoppanok... de eddig nem sikerült, most meg már le is buktam. És nem tudom, valahogy az a füst... meg... én mégiscsak a diákok között vagyok inkább otthon. *Kitartóan manőverezik úgy, hogy főleg árnyékban lépdeljenek, és ez a keresés ne tűnjön fel a fiúnak. És a belekarolás... nos, valljuk be, azért a barátságon, meg a szokásos bújáson kívül most az egyszer van benne egy leheletnyi számítás is. Minél többet van a holdfényben, annál inkább érzi, hogy zsong a feje, émelyeg. Igyekszik leküzdeni az érzést a beszélgetés közben végig, de itt már alig sikerül.* - Későre jár... Lassan vissza is kellene mennem. Nálunk is szigorúak az ottani aurorok. *Ejt meg még egy félmosolyt.* - Elkísérsz a Jeniliáig? Vagy menned kell? *Ha az elsőre "igen" választ kap, akkor ott búcsúzik el, ha nemet, akkor már itt. Egy ölelés, egy puszi, majd eltűnik az éjszakában, vagy simán a tükörben... és elgondolkozik az élet furcsaságán, a rengeteg féle lehetőségen, a rengeteg "mi lett volna, ha..." kezdetű mondaton. Mi lett volna, ha nincs Dean, majd Phionnalla, vagy éppenséggel Sebastian... De persze ez csak elmélet. Nem így történt, és talán jobb is úgy, ahogy mégis lett. Vagy ha nem is jobb, hát legalább annyira jó.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 140 Kaszt :

*A lány bújására, és szavaira kiveszi másik kezét a zsebéből, és megdörszöli bíztatóan, barátian a lány karját, miközben ekdélyesen felnevet.* -Tudom, tudom! De értsd meg, én egész nap felnőttekkel, és komoly emberekkel vagyok összezárva. Mostanság kevesebb erre a kacaj.. Így nem mindig jönnek jól az efféle játékok, egyszerűen.. elszoktam tőlük. *simít végig a lány haján, arcán, majd visszadugja zsebre a kezét, és csak sétálgat a lány mellett, belekarolva.* -A hivatal esélytelen. De ha mondjuk írsz egy levelet, vagy bekopogsz hozzám, hisz tudod, hol lakom, akkor az könnyebb lett volna. Most már a leendő aurorokat se engedik be, senkit, csak akinek van belépőkártyája. Se ki, se be. *kissé elhúzza a száját.* -Valamiért minden szigorúbb lett, nem is értem pontosan az okát, de elkezdtünk normális hivatalként viselkedni. Talán volt egy vizsgálat, amíg nem voltam ott.. *vonja meg a vállát finoman, szájhúzva.* -Mindegy is. A lényeg, hogy most itt vagy! Ami meg a különböző világokat illeti.. A Nedeviát én jobban szeretem, pont azért, mert oda kevesebb diák jár. Viszont annál több helybeli! Ott pezseg a mi kis városkánk élete.. Az a hely, ahol mindent megtudhatsz. *hangsúlyozza ki az információszerzés fellegvárát. Az, és a sötét negyed, de oda még kevesebben járnak, a Nedevia valahogy felkapottabb, ott mindenki emgfordul, sötét-világos egyaránt.*