Aeolus Játszótér

Tárgy: Aeolus Játszótér Kedd Dec. 23, 2008 8:05 pm

First topic message reminder :

Hogy miért pont Aeolus Játszótér? Mert ez a játszótér az Aeolus-tér mellett található, innen a név. Közel van még a Karditov Park és Állatkert-hez is. Ez a varázslatos játszótér nem csak a játszani kívánó gyerekeknek varázslatos, hanem mindenkinek, hiszen tényleg mágia lakozik benne. A játszótér egy négyszögletű, téglalap alakú telken van, és csak egy oldalról határolja a játszóteret, a másik két oldalról házak, kertek, ahova nem esik be semmiféle labda, ez is egy kis mágiának köszönhető. A negyedik oldal egy kutyafuttató tér, egy gondozott, füves terület, ahol lehet kutyát sétáltatni, de a bátrabbak macskával is bemerészkedhetnek, vagy más állatokkal, de az nem éppen szerencsés, hiszen a napnagy részén vannak ott kutyát sétáltató emberek, és más fajú humanoid lények, tehát tündék, koboldok, és ilyesmik. A játszótéren is varázsjátékok vannak, egy 5 tagú hintasor, amik jól körbefonják a hintázót, és akár teljesen is megfordulhatnak. Egy henger alakú játék, amibe beszállsz, a falhoz rögzíted magad az adott szíjakkal, és elkezd forogni,de ez egyfajta szimulátor is, szóval képeket vetít mindenfelé, és visz, forgat. Nagyjából minden elképzelhető dolgot meg tud jeleníteni, de ezt be kell állítani, úgy, hogy egy pálcát helyeztek a neki kialakított üregbe a henger közepén, és akkor kijönnek képek, azok közül választhatsz. Egyébként véletlenszerűen jelennek meg a képek, és jelenetek. Van még több mágikus játék is, egy mágikus csúszda, amin olyan hosszan csúszol, amennyit csak akarsz, és hasonló játékok, de azért a végtelenségig ne menj el. Van még egy kisebb akadálypálya is, mozgó akadályokkal, össze is lehet mérni a tudást, vagy egyedüli gyakorlásra is alkalmas. A leülni vágyóknak körben padok, és piknikező helyek vannak.

Vendég

*Lassú léptekkel közelíti meg a játszóteret a kezében egy maci van. Másik kezében meg ott a kis pók. Kis nagy pók, ugyebár. A lényeg, hogy egy fekete farmer, bakancs, valamint egy fehér felső van, amin pókok vannak.*~Hülye Chleopatra, miatta jött oda Kyle…~*Morogja magában, miközben besétál a játszótérre. Kékes, szürkés tekintete végigsiklik a teren, majd végül a hinta felé indul meg. A maci kicsúszik a kezéből, ő maga, pedig beleül a hintába. Lassan, vontatottan kezdi el lökődni magát, miközben halkan beszél a kezében lévő pókhoz.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Szer. Dec. 22, 2010 10:00 pm

//fagy//

Diák Hozzászólások száma : 87 Kaszt :

*Ez van. Naív kijelentéseket tesz, amikben hisz. Chleo kérdésére bólint, és rövid magyarázatot ejt.*Miért ne? Apollón kommunikál velem, látomásokat és jeleket küldd. Tudod te hányszor mentem el Delphoiba emiatt? De persze csak egy rom az egész. Pedig régen...Régen csodálatos jósda állt ott.*Szemeiben rajongás támad, szinte csillagok látszódnak a helyén. A Cassandrára meg csak furán néz, se ő se user nem érti. Majd ásít egyet. Meg még egyet.*Na jó. Muszáj mennem, hogy egy szépítő alvást vegyek. Jöttök ti is?*A rokonokra pillant, aztán ha azok bólintanak ő elindul, persze még egy utolsót kiabál Danának.*Te nyertél prücsök, előjöhetsz. De mi lassan már indulunk. Szóval, gyere elő.*Aztán úgy dönt, hogy inkább megvárja a rokonokat, hisz rájött ám a kicsi fejével, hogy egyedül nem talál vissza Palmyrához. Szóval NJK lesz jó sokáig, hátulról, csendesen figyeli a továbbiakat.*

Vendég

*Húga naiv kijelentésére az életkorára hivatkozóan csak megcsóválja a fejét. Hát igen. Mindig is ilyen volt. És ez nem túl jó...cseppet sem vigyáz amgára. Simán leállt feleselni a nála kétszer nagyobb fiúkkal, aztán persze Dart verték össze helyette, mert akkortájt még nála is kétszer nagyobbak voltak. Aztán persze otthon is ő kapott ki, mert összekoszolta az új ruháját. Juhé! Aztán, miután megtalálta, a csajokhoz kapcsolódó megjegyzésére sem szól semmit. Ő és a lányok. Na persze. Eddig csak egyel találkozott, aki nem akarta kinyírni, nem úgy nézett rá, mint egy féregre amit a nagy kövek alatt szokás találni, és nem akarta vele kimosatni a fehérneműit. Vele talán még el tudná képzelni, hogy... nem, nem, nem! Dar, fejezd be... Remek. Egy hét itt, és máris kezdi. Szörnyű egy alak. Aztán csak hallgatja a vitát, nem szól bele, de közben alaposan végigtapogat mindent, mert hát sejti, hogy a kislány nem egyszerűen elbújt... Aztán mikor már mindenét szétszaggatták a bokrok tüskéi, akkor kiált csak fel.* - Hé! Mostmár előjöhetsz! Te nyertél! *És reménykedve vár, vagyis fülel, hátha legalább egy kósza kuncogást meghall.*

Vendég

*Na jól van, végülis egész gyorsan meg lesz találva. Azért figyeli a próbálkozásokat, hogy Dar áttöri az árnyékfalát, és megtalálja őt, mert hát ugye mentalistaként nyilvánvalóan nem erőssége az elemi mágia. Végülis ő maga az, aki megszünteti a varázslatot, és legyint egyet, majd leül Marisela mellé. Csak akkor reagál a lánynak.* - Ebből a szempontból nincs különbség. Az ész győz az erőszak felett. Apollón prófétája... És Cassandra? *Nem, egyáltalán nem hagyja magát. Közben persze vaktában telekinetizál mindenfele, hátha Dana bebújt valami könnyebb dolog alá. Mondjuk egy láthatatlanná tévő köpeny... Haha. De nem talál semmit.*

Diák Hozzászólások száma : 87 Kaszt :

*Jogos Chleo kérése, jogos. Végül csak/ismét sóhajt, a mai napon legalább ezredszer, és egy könnyed mosollyal válaszol.*Azért csata és háború közt igenis van különbség. Ha megnyersz egy csatát, attól még nem biztos, hogy a háború is a tiéd lesz. És tény, hogy nem kerekedett soha Athéné fölé. Hogy is lehetne...És igazad van. De én minimum 100 évet fogok élni. Apollón nem fogja elengedni a prófétái kezét.*Igen. Ebben vakon hisz. Mélységesen biztos benne, hogy ő Apollón kiválasztottja. Még gyorsan ő is megsimogatja a kicsi lány buksiját, és halkan suttog neki olyasmit, hogy majd te is megtanulhatod ezeket, és után "elbújik." De megtalálják. Leszedi magáról a varit, és kissé ördögi mosollyal nézegeti bátyját, miközben ő a maradék kettőt keresi.*Ejnye, Dar! Ezért nincs szerencséd a csajokkal. Nem tartod tiszteletben a magánszférájukat és a személyes dolgaikat.*Még utoljára megcsóválja a fejét, felül a pad támlájára és Dana után kezd kutatni szemeivel, mert utoljára ő is a csúszda környékén látta...*

Vendég

*A lányok filozofálgatására nem felel, nem szól ő ebbe bele. Megvan a maga véleménye az egészről, és kész. Meg amúgy sem a nagy szónoklatairól híres. Ő inkább csöndben marad, ha nem muszáj beszélni. Jó, jó, ha valamivel nagyon nem ért egyet, képes meggyőzni az embereket. Vagy ha az elveibe tipornak bele... Úgy tűnik, a Dar bácsi vegyes sikert aratott. Na igen, a bácsitól tényleg elég messze áll. De a kölyöknek tetszik. Aztán ugye számolni kezd. Miután elindul, először egyenesen Selához lépdel.* - Megvagy, hugi... Előjöhetsz. *Vigyorog rá. Hogy honnan tudta, hogy ott van?... Testvéri emgérzés? Vagy talán lesett volna? Viszont a kislányt sehol nem találja... Ami elég félelmetes. Bár tényleg elég pici. És gyors is.* - Remélem azt mindenki tudja, hogy a játszótérről nem lehet elmenni... *Jelenti ki fennhangon. Majd végül emgtalálja Chleot is.* - Megvagy! De hol van a kislány?... *Kérdezi, idegesen pillantva körbe.*

Vendég

*Megcsóválja a fejét.* - Azért nem mindegy, hogy 16 éves korodtól vagy lent, vagy mondjuk 90. Utóbbi esetében mégiscsak rövidebb. Háborókat... Csaták, háborúk, hol itt a különbség? Mondj egy konkrét esetet, amikor apánk Athéné fölé keveredett. *Na igen, lehet, hogy ezzel most kivívta az isten haragját. De nem érdekli. A Dar bácsi kijelentésre felnevet. Nos hát a bácsitól elég messze van. Aztán Dana kérdésére elmosolyodik, és buksisimit ad a lánynak.* - Elment. *Zárja le a témát, majd ugye bele is kezd a játékba. Nem látszik rajta cseppet sem, hogy nem szívesen csinálja. Az árnyékból végül mégiscsak előjön, nem sokáig tud mozdulatlan maradni, ezt tudja. Tekintetével Danát keresi, aki nyomtalanul eltűnt, de minden esetre árnyékfalat varázsol maga köré. Talán még bent van a csúszda alatt a kislány.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Szer. Dec. 22, 2010 8:06 pm

- Dar bácsi Dar bácsiii! *Mondja lelkesen a leányzó a fiú nevét, és fel is kuncog, olyan tipikusan gyermetegen.
A többiek felé fordul, de senki nem válaszolt az istenes kérdésére.* - De... Erinnüszádész? *Kérdez rá megint, majd jön a számolás és azonnal elveszti az érdeklődését az istenek irányában. A lány megörül, amikor mindenki belemegy, elengedi a fiút és azonnal elfut, hiszen a számolás azt jelenti, hogy futás! Befut a csúszda mögé, aztán úgy, ahogy van, eltűnik. De tényleg, eltűnik. Csend van, egy kuncogás se, és nem látni senkit. Eközben a lány lassan, de biztosan, nyomok nélkül kúszik egy távolabbi pontra, a nővérétől lopott láthatatlanná tévő köpeny alatt. Tehát, aki látta, hogy a csúszda mögé ment, már az se tudhatja hol van.*

Diák Hozzászólások száma : 87 Kaszt :

*A bűbáj hatása alatt, de beszélni kezd. Ezzel ugyan felfedi magát, szóval inkább megszünteti és úgy, félrebiccentett fejjel néz Chleo felé. Aztán kissé megütközik az éles hangnemen, majd csak vállvonogatva válaszol.*Hallom, persze hogy hallom, amit mondok. Igen, talán örökre ott ragadunk az alvilág sötétjében, és együtt folyunk őseinkkel az örökkévalóságig ott lent, abban a folyóban. De te sem gondolkodsz Chleopatra. Az örökre nem megrövidíthető. Bár, nem értem miért gondolod így. Viszont, apánk biztos mellettünk áll. Csatákat? Inkább háborúkat emlegess.*A végén pedig felnevet. Nem, nem erre az egész filozofálgatós dologra, hanem Dar kijelentésére.*Bácsi? Oké, hogy idősebbnek nézel ki, mint amennyi vagy, de bácsiii??*Nem tudja elereszteni ezt a mondatot, így mikor bátyja számolni kezd, mosolyogva von magára kiábrándító bűbájt.*

Vendég

*Hát igen, nem hiába Sela bátyja, tök ugyan úgy reagáltak a dologra. Bár néha úgy tűneht, mintha utálnák egymást, főleg, mikor a szoba két végében állva ordítanak egymással, azért észre lehet venni, hogy nem lennének meg egymás nélkül. Mikor a kiscsaj odaugrál mellé, és a kezét kezdi ráncigálni, csak elneveti magát, és leguggol.* - Okéé, számolok. De akkor ügyesen bújj el...Dar bácsi szeme mindent lát! *Vigyorodik el, majd rávigyorog az őt fenyegető Chleora is. Erre igazán nincs szükség. Hozzászokott ő már, hogy parancsolgatnak neki, szóval ha nem akarna számolni, Chleonak elég lenne csak csúnyán néznie rá. Viszont ő inkább keres, mint elbújik, szóval pont ínyére van ez a dolog. A kislány kérdésére az istenekről ismét elneveti magát fejcsóválva, miközben feláll. Most esik le neki, hogy a kölök a derekáig sem ér fel... Pici, az igaz. Majd Dar eltávolodik a lányoktól pár lépésre, nekitámaszkodik egy fának, és szemét behunyva elkezd számolni.* - Egy...kettő...három... *Számol lassan, eközben ujjával a fa kérgén lévő repedéseket számolgatva. Öreg fa lehet. Át sem érné. Vajon mennyi mindent láthatott már?... *Negyvenkilenc...ötven. *Majd ellöki magát a fától. Fogalma sincs, meddig kellett volna számolni, úgy saccolta, hogy ennyi elég lesz. Szóval fekete dzsekije zsebébe süllyeszti a kezét, és szórakozottan keresni kezd...*

Vendég

*Dar szavaira megforgatja a szemeit.* - Tudhatnád már. Vagy mellettünk állnak, vagy ellenünk. Nincs köztes állapot... *Felsóhajt, majd tekintetét ismételten az égre fordítja. Isten tudja, hányadszor ma már. Na igen, az biztos, hogy hármuk közül ő ért ehhez a leginkább, és ő ismeri a legtöbb kultúrát is... Éljenek a vándorcirkuszok. Unokahúga szavaira felkúszik a szemöldöke.* - Te hallod is amit mondasz? *Kérdezi élesen, de nem bántó hangon.* - A bűneidért örökre lakolhatsz, és nincs szünet... Komolyan ezt akarod? Egyszer úgyis oda kerülünk, és örökre megfizetünk földi bűneinkért. De akkor az az örökre legyen rövidebb idő. Apánk mellettünk áll... Nem illene ilyet mondanom, de biztos jó ez nekünk? Hány csatát nyert már meg? *Egész szépen filozofálgat, aztán megy Danával, feleslegesen. Nem esik le sehonnan. Mintha magát látná kiskorában. Na igen, akrobaták rulz. A rokonai döbbent reakcióját megmosolyogja, de csak "ilyen az élet" stílusban megvonja a vállát. Igen, ő itt a főnökasszony húga, és ez sokszor nagy előnyt jelent.* - Hát rendben. Dar, te számolsz. *Hozza meg a végső döntést vidám hangon a kislány háta mögött állva... Ámde tekintete nem tűr ellentmondást. Ezt demonstrálva tenyerében megidéz egy kis vizet, amit azonnal meg is fagyaszt... De végül nem csinál vele semmit, kaján mosollyal eldobja hátra. Igen, lesz ez még keményebb is, ha a fiú nem kezd el számolni. Majd ha ez megtörtént, akkor ő szépen visszasétál az árnyékba, és ismét észlelhetetlenséget varázsol magára. Nem mozog, nem esik nehezére... Harcosként néha türelmesnek is kell lennie, és msot elérkezett az a pillanat.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Szer. Dec. 22, 2010 7:12 pm

*Látja, hogy Chleo követi őt és vigyáz rá, de erre igazán nincsen szükség. Az persze nincs a homlokára írva, hogy akrobata képességű lesz, vagy már az is, de azért eléggé látszik, hogy a gyerekekhez képest egyáltalán nem esik annyit. Mikor Chleo azt mondja, hogy ő számoljon, akkor megrázza a fejét.* - De hiszen én még nem is tudok számolni! Számoljon ő! *Mondja azonnal Dariusra mutogatva, odaszalad, megfogja a fiú kezét, ha nyújtózkodik, akkor eléri a kacsóját. Durván kicsi, mi? Elkezd ugrálni a fiú kezét fogva, pároslábbal, kicsit olyan toporzékolósnak látszik, de boldog és úgy kérlel.* -- Számolj, lécci, lécci, lécci, lécciii!!! *Mondja a fiúnak, a zöld szemeket rávetve, fogva a kezét, két kézzel a fiú egy kezét, mert olyan aprócska a keze, hogy ihaj.* - Miről beszéltek? Hárész... Erinnész... isz...üsz...? *Kérdezi, értetlenül, még csak most jutott el a tudatáig, hogy miközben ő itt játszogat, a gyerekek tök másról beszélnek.*

Vendég

*Chleo kiselőadását érdeklődve hallgatja, miközben a csillagokat bámulja. Hádész említésére pedig megigazítja ujján figyelő nekromanta gyűrűjét, és csak azután válaszol.*Valóban. Viszont én nem félek a haláltól. Talán Hádész házában lakni sem lenne rossz. Talán...jobb mint itt. De amíg apánk mellettünk áll, ezt a világot választom.*Persze ezt halkabban mondja, hogy a kis duracell csajszika ne hallja meg, bár valószínűleg még nem érdekelné vagy fel sem fogná. Aztán jön a tesókája, és a bújócskázós dologra ő is felvonja azért a szemöldökét. Félelmetesen egyforma gesztus a két testvér között. Ő sem azt képzelte, hogy pont ezekben a ruhákban fog egy fán kuporogni. De egy egyszerű kiábrándító bűbájt magára varázsol, és az egyik lámpaoszlop mellé áll. Ennyit tud a köz és a kislány érdekére felajánlani.*

Vendég

*Húga gesztusára csak egy mások számára szinte észrevehetetlen érintéssel válaszol, végigsimít a lány kezén. Hát igen, az idők során már kidolgozták közös "jelbeszédüket". Aztán hátrébb lép ugye, és nekitámaszkodik egy pad hátuljának. Unokahúga értekezésére az istenekről nem szól semmit, csak mikor kérdezik. Hát igen, ez az éeltük része, ebbe nevelték őket bele.. Dar mégsem tudja, hogy mennyire bízhatja rájuk magát. Nem, nem az van, hogy nem hiszi el, hogy léteznek. Inkább úgy hiszi, le sem sz*rják őket. Hogy enyhén fejezzem ki magam.* - Hogy pártolnak-e? Fogalmam nincs. Amíg nincsenek ellenünk, addig jó, nemde? *Ejt meg egy féloldalas vigyort a lány felé. Majd csak nézi, ahogy az követi a hiperakítv kölykök. Hát..ő sosem szerette a gyerekeket. A bújócskára csak felvonja a szemöldökét, de nem szólal meg. Megpróbálja magát elképzelni, ahogy egy bokorban ül és izgatottan leskelődik, hogy jön-e a kislány... És, hát, nem sikerül. Chleo tekintetét követve ő is a romok felé tekint, de úgy dönt, majd inkább akkor kérdezősködik, ha a kislány elment. Egyelőre csak elmerengve bámul arra, amerre az iskolának kéne állnia. Az otthonának.*

Vendég

*Marisela szavaira csupán elmereng, továbbra is a csillagokat figyelve.* - Erisz... Ennél jobban már bele sem folyhatna. Csak idők kérdése, hogy az Erinnüszök is felüssék a fejüket a környéken, és akkor már csak pár lépés az út Hádészig. De talán Aresz mellettünk áll. *Az utolsó mondatot keserű mosollyal az arcán mondja. Mindketten tudják, hogy akkor esélyük sincs... Na igen, egy kívülálló számára nem kicsit lehet értelmetlen ez a beszélgetés. De nekik ez tényleg fontos, az életük része. Dar érkezéséről már előbb tud, nem hiába harcos, elég jók az érzékei. Így meg sem lepi unokatestvére.* - És Te, Dar? Mit gondolsz? Pártolnak minket az istenek? Szép estét. *Kérdezi csevegő hangon a fiút, majd ugye Danához fordul. Vagyis nem fordul. Pulikutyaként követi a kislányt, hogy nehogy leessen valahonnan, és hát végülis akrobataként csak nem nehéz elkapni. Aztán megforgatja a szemeit a bújócskázás újbóli felvetését hallva.* Hát jó. De te számolsz, és mi bújunk el. *Feleli mosolyogva. Na igen, így csak nem veszik el olyan könnyen. Majd gyorsan a rokonokhoz fordul, csöppet kétségbeesett arckifejezéssel. Persze úgy, hogy Dana ne lássa.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Szer. Dec. 22, 2010 6:25 pm

*A lány mint a duracel nyuszi szaladgál tovább, és a leglehetetlenebb helyekről válaszol. A mászókán fejjel lefelé lógva, a hinta vas keretének a tetején, a csúszdán felmászva, persze ahol le kéne csúszni ott. Szóval először a mászókán fejjel lefelé válaszol.* - Játszani akarok! Éd ez egy játszótér. Tudjátok, gyerekeknek! *Válaszol vidáman és lelkesen, aztán mászkál tovább, ugye most a hinta vas keretére kerül fel és ott mászkál, eléggé dermesztő látvány, mert tényleg nagyon apró, és ott lenni meg eléggé veszélyes így öt-hat évesen.* - Dannna vagyok. *Válaszol, aztán lecsúszik szépen a vason és megy tovább a csúszdán felmászni, de állandóan lecsúszik.* - Vagyunk elegen a bújócskához. Bújócskázzuuuunk! *Mondja a többieknek, hatalmas zöld szemeit, amik irreálisan nagyok az apróságához képest a csúszdán lecsúszva rájuk veti.*

Diák Hozzászólások száma : 87 Kaszt :

*Bizony nyugodtabb, valahogy ez az egész tőrös mutatvány, meg unokanővére jelenléte nyugtatja ennyire. Mollyson meg...nos, ő elég gyorsan távozóra fogja, amitől egy kisebb ördögi vigyor kúszik ajkaira, majd miközben visszasétál a padhoz fokozatosan eltűnik. Az istenek említésekor csak lehunyja szemeit, elképzeli magában az alakokat, majd csendesen merengve válaszol, miközben barnás szemeivel már a csillagokat fürkészi, és egyik kezével az ég felé nyúl.*Reménykedjünk. Abban is, hogy Eris nem fog ebbe is belefolyni...*A vallásosság nála is megvan, családi vonás, hagyomány. Mondhatni. A kicsi lányra meg elmosolyodik, a kövi pillanatban meg már üveges tekintettel bámul előre. Neeem, még nincsenek látomásai. Még. Bár, eléggé szeretné, ha Apollón istenség kommunikálna vele. Szóval, beugrik neki a múltból egy-két kép, amikor még ő is, a testvére meg Chleo is kicsit voltak. Végül megrázza a fejét, kezével meg is fogja azt, végül megint rámosolyog a kicsikére. Amikor bemutatják integet egy sort, aztán meg hirtelen beesik Dar. Pontosabban rá esik, és mondjuk, be esik az érkező Chleo és Dana elé.*Öhm...Hello idegen.*Gyorsan feltolja bátyját, kicsit hozzábújik, olyan ölelés féle az egész, aztán a pöttömhöz kezd beszélni.*hintázni vagy bújócskázni szeretnél? Amúgy, hogy hívnak?

Vendég

*Hát igen, eléggé megdöbbentették a dolgok, amik tegnap történtek. Egyik pillanatban még a folyosón sétált... fel is tűnt neki, hogy alig járkál arra valaki, meg, mintha érzett volna valamit...valami furcsát. Hát ez van, nemrég érkezett, még nem értesült teljesen a dolgokról, nem tudta, hogy mi történik. Szóval csak sétált, és akkor egyszerre...maga sem tudja, mi történt. Mintha éles villanást látott volna, de mielőtt megérezhette volna a vele járó fájdalmat... a palotában találta magát, a márványpadlón feküdve, húga mellett. Természetesen nem maradhattak ott, hát Nellondba jöttek. Sela sem vitatkozott - talán tudni akarta ő is, mi történt. Dar viszont csak menekülni akart onnan, a tűzvonalból. Bár most kiderült, hogy a Nezabar sem sokkal biztonságosabb hely... De jobb ötlete nem volt. Itt lakik a legtöbb rokon, hát ide jöttek. Selának még nem mondta el azt a múltkorit... azt a Penthesileát, aki rá, meg Seldritre támadt. Nem kell tudnia. Felesleges. Csak megijedne. Dar azóta megtudta, hogy rombadőlt a suli, építik újra, hatan meghaltak... Többet nem. Ahogy így, homlokráncolva maga elé meredve sétál, szinte szó szerint belebotlik húgába, unokahúgába és egy ismeretlen kobold kislányba...* - Ó..öhm... Üdv. *Azt sem tudja, hirtelen, hova nézzen. De azért lassan összeszedi magát, és Chleohoz fordul.* - Minden oké? Jól vagy? *Hisz azóta nem találkoztak. Szemében őszinte aggódás, bár még csak egyszer beszéltek, megkedvelte a lányt... Majd az ismeretlen kicsihez fordul, és a tőle telhető legkedvesebb mosollyal köszön neki (ami elképzelhető, hogy inkább megijeszti...)* - Szia! *Majd, jobb dolga nem lévén, nekitámaszkodik valami kerítésnek, vagy egy pad hátuljának, onnan követi az eseményeket. Ma sincs beszédes hangulatában.*

Vendég

*Érzi a lányból áradó nyugalmat, és halványan elmosolyodik. Bár egyesek számára ez a mosoly inkább valami idegbeteg gyilkosra emlékeztetheti a lányt... És igen, az az egyesek fel is szívódik. Némiképp ő is megkönnyebbülten mosolyodik el, majd visszacsúsztatja fegyverét a zsebébe.* - Remélem tudod, hogy csak kérned kell, és neked is könnyebb lesz lerázni. Amúgy meg... Hát ez legyen az én kis titkom. De már elég régóta itt vagyok ahhoz, hogy fel tudjak szívódni. És igazán nincs mit. Fura egy lány. *Elmerengve beszél, majd ő is a padhoz sétál, és az első csillagokra fordítja tekintetét.* - Nem tudom, mit tartogatnak számunkra az istenek. Lehet, hogy napok, hetek kérdése, de lehet, hogy csak hónapok, esetleg évek múlva épül fel újra. Majd a Moirák és Zeusz eldöntik. *Na igen, elgondolkozott a dolgokon, és mélyen vallásos lett. Eközben befut a kis koboldlány is. Ajkaira halvány mosoly kúszik, s ezalatt felkel a padról. A kislány felé indul el... Nem nézi meg az arcát részletesebben, így nem is veszi észre, hogy emlékeztet valakire, aki nagyon közel áll hozzá.* - Szia! Hát te meg hogy kerülsz ide? *Kérdezi mosolyogva, miközben ugye közelebb sétál Danához.* - Chleo Penthesilea vagyok, ő pedig az unokahúgom, Sela. És téged hogy hívnak? És nagyon szívesen löklek a hintán, bár azt hiszem, a bújócskához kicsit kevesen lennénk. *Már-már nevet a tekintete, miközben egyelőre odavezeti Danát a padhoz, már ha hagyja, aztán majd eldöntik, mi lesz.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Szer. Dec. 22, 2010 5:25 pm

*Egy alacsony, törékeny termetű leányzó jelenik meg a helyen, vidám, szaladgál, hiszen még gyerek. Nagyon aprócska, kislány-kobold, hát tudjuk, hogy a koboldok amúgy is kicsik. Egyáltalán nem szabadna itt lennie, határozottan a város másik felén laknak, de gyönyörűen megszökött. Kitől is tanulhatta a lopózást? Amikor meglátja a nagy lányokat, azonnal odaszalad, vidáman köszön nekik.*
- Sziasztok! Játszhatok veletek? Meglöktök a hintán? Bújócskázzunk! *Sorolja a lány lelkesen az ötleteket, miközben meg nem áll, játékról játékra szalad. Nem mondja a nevét, nem mondja kinek a húga, kinek a kije, és hogy hogyan kerül ide, csak vidáman szaladgál, miközben a diákok felé pillog. Nem tudja, hogy romba dőlt az iskola, csak, hogy a nővérkéje itthon van.*

Diák Hozzászólások száma : 87 Kaszt :

*Azért annyira ő sem buta, hogy szégyent hozzon a családra. Chleo hirtelen jelenléte nyugodtsággal tölti el, de mégis meglepődik, hisz délelőtt még a kikötőben beszéltek. Aztán...a másik hirtelen eltűnt. Mint Mollyson is. Úgy tűnik bejött nővére tőrös mutatványa, és az Allis rövid ívben elrobog a helyszínről. Sela meg csak visszasétál a padhoz, kezei közé veszi a képet, egyik ujjával még el is kezd rajta közöni. Végül sóhajt, és halk, mégis hideg hangon szólal meg.*Nem értem, hogy kerülsz ide. A kikötőből is eltűntél egy pillanat alatt. De, köszönöm.*Ezt kell most mondania, ugye? Nagyon nem tudja. Bár, már kevésbé zavarodott, mégis...a teljes nyugalomhoz szüksége van a bátyjára. Mert ő, és talán lassan Chleo, az egyetlen, akit szeret. Azon kívül a többi ember, vagy másfajta lény, nos...ők csak úgy vannak neki. Kizárt, hogy lesz még valaki, akit közel enged magához. De a család az más...*Szerinted mikorra lesz kész?*Ujjával a romos Kúria felé bök, aztán csak tétován pillant unokanővérére.*

Vendég

*Lassú léptekkel követi Mariselát. Nem akar észrevétlen maradni, de akrobataként amúgy is elég halkak a léptei. Mikor unokahúga leül, ő megáll az árnyékban, hogy ne látszódjon. Mozdulatlanul áll, érzékelhetetlenséget varázsol magára. Nézi az infantilis Mollysont, és a labilis Mariselát... Mintha saját magát látná két darabra szedve. Figyeli minden mozdulatukat... Ahogy Mollyson odamegy a lányhoz, majd vissza a hintához, és nézi a képet is. Aztán, mikor Marisela feláll, és odasétál az allishoz, már indul is ki az árnyékból, hogy megállítsa. Nem vetne jó fényt a családra... Nem ismeri még eléggé unokahúgát, de nem akarja, hogy beguruljon... Viszont nem fogja tartóztatni sem, Mollyson valóban nem volt a legilledelmesebb.* - Mariselának igaza van. *Sziszegi még mindig a félhomály áldásos leple alá rejtezve. Fekete haját hátratűri, mikor előrelép a lámpafénybe.* - Chleopatra Penthesilea. *Suttogja el nevét, majd keze fenyegetően a tőrére csusszan. Nem akar semmit... Csak egy kis megfélemlítést. Ez a lány tiszteletlenül bánt a kedvenc unokahúgával, ő pedig most kiköszörüli a csorbát.*

Diák Hozzászólások száma : 87 Kaszt :

*Amikor a másik közelebb lépked hozzá csak unottan, de mégis hideg tekintettel méri végig. Lenéző. A köszönésre csak int egy rövidet, majd a táskájából előhalászik egy képet, amin a Penthesileák vannak és azt kezdi nézegetni. Aztán kérdeznek. Nem mintha válaszolni akarna -bár ennyit talán meg is tenne-, de aztán szó szerint faképnél hagyják. Szemöldöke felszalad, és kissé puffogva sétál közelebb a hintához. Ha a lány éppen lassan hajtja a hintát, akkor közelebb sétál, manikűrözött kezeire rátekeri egyszer a láncot,lehajol az Allishoz és élesen a szemeibe néz.*Tudod, ha kérdezel, minimum a választ illik megvárni.*Végül nagy hévvel megfordul, hajával valószínűleg enyhén arcon csapja a lányt, de végül megáll egy pillanatra, és háttal neki elsusogja a nevét.*Marisela. Marisela Penthesilea.*Felhúzott orral arrébb sétál, vagyis vissza a padhoz, meg a fényképhez. Ha meg gyorsabban megy Mollyson, akkor megvárja, amíg lelassul és utána követi el a procedúrát.*

Tárgy: Re: Aeolus Játszótér Szer. Dec. 22, 2010 4:06 pm

*Molly mosolyogva néz az új jövevényre.*-Szia.*kiugrott a hintából és a lány felé vette az irányt,közben azon gondolkozott,vajon mért nem jön beljebb a lány,és mért nem játszik is egy kicsit,ha már egy ilyen jó kis,szép kis helyre jött pihenni.Bár a lány pihen,a játék nem fárasztó,csak élvezni kell.*-Molly vagyok.Téged hogy hívnak? * nézett kérdően a leányra,majd felállt,és elment játszani,mert szemmel láthatóan a lány nem beszélgetni jött ide,hanem inkább kipihenni a tegnapi fáradalmakat.