Aeolus Játszótér

*Szerencsére nem zavar és megtudja a fiú nevét is, jó mélyen elraktározza agyában a nevet, mondjuk a névmemóriája jónak mondható, talán itt sem fogja cserben hagyni* - Még csak tegnap érkeztem, de már most nagyon tetszik *válaszol az első kérdésre csevegve, aztán figyeli, ahogy Jack sétálgatni kezd és közben újabb kérdést intéz hozzá. Halványan elmosolyodik, de nem felel rögtön* - Hidd el nem olyan fontos a korom, de ha ennyire tudni szeretnéd *sóhajt egyet* - 24 vagyok *nem idős, de azért már nem is gyerek, úgy a kettő közötti átmenet. Bár ránézésre talán sokkal többnek tűnik* - Én megtudhatom a te korod? *kérdez vissza, bár nem tippeli 20nál többre a srácot, talán még annyi sincs, nem tudja, de hamarosan úgyis ki fog derülni* - Teaház? Szuper ötlet, jót fog tenni ebben a hűvös időben *bólint aztán ha minden igaz, akkor elindul a fiú mögött* - Öhm, ugye tudod, hogy merre van? *kérdezi lehalkítva hangját, mert neki fogalma sincs, most hall erről az épületről először életében*

//Fagyhalál...//

*Morgane csendben álldogál, majd ijedten hallgatja a lány kifakadását. Hát nem kerül be a szívébe.. Füttyent egyet, mire kiskutyája kisprintel az erdőből. Gazdája idegességét látva, fel hagy a farok csóválással, és megáll mellette. *
- Nem vagyok olyan kicsi. Csak annak látszom.
*Figyeli ahogy Lara végigméri*
~ Rájött valamire.~
*Ölébe veszi kedvencét, majd lassan hátrál egy lépést.*
- Nekem lassan mennem kell. Örülök hogy találkoztunk. Jó tanulást.
*Sarkon fordul, majd elindul a házak felé. leteszi maga mellé Ronniet, aki ugrándozó léptekkel követi. *

*Morgane megnyugodva nézi, hogy a Lara nevű lány, nem veszi tolakodásnak Ronnie kitörését. A kiskutya bizony mindig ilyen. De a lány a világért sem változtatná meg. Ő még lehet gyerek. *
~ Dehogy fárad..~
- Igen eléggé sokszor.
*Félszegen körbenéz. Tekintve, hogy a múlt éjszakát is itt töltötte, eléggé sokszor vannak itt. Bár a kikötő kényelmesebb hely, ő mégis inkább beköltözik a játszótérre, hogyha nincsenek itt suhancok. Ronnie is jobb szeret itt lenni, mert fél a hajóktól. Morgane szőke haját a füle mögé simítja, majd érdeklődve figyeli tovább Larát. Nagyon kedves lánynak tűnik, ráadásul türelmesnek. hogyha bírja még egy kicsit, akkor nyert ügye van a lánynál. Ronnie valószínűleg megunta a botot, mert most éppen szagmintát vesz Laráról. miután megállapítja, hogy jó az illata, földig érő nyelvvel kezd rohangálni kettejük között, majd megállapodik gazdájánál. Végre leül, de tekintetét a két lányra függeszti. Morgane leguggol, és vakargatni kezdi a kutyus füle tövét. Nem tart sokáig a csönd. Ronnie vakkant kettőt és eltűnik a közeli fák között. A lány utána néz, majd megnyugszik, amikor további vakkantásokat hall.*
~ Biztosan mókust kerget~
*Zsebre rakja a kezét, és érdeklődve figyeli Larát. *

*Mikor meghallja maga mögött a hangot, kicsit összerezzen. Hirtelen megfordul. Megkönnyebbül, mikor látja, hogy nem egy felnőtt áll vele szemben. Sőt, csak egy apró lány.*
~ Biztosan az iskolából~
*nem úgy a kutyus. az állatka nagyon belelkesül az új jövevénytől. Farát leszegve, farkát csóválva közeledik a lány felé. Mintha vigyorogna, úgy nyitja a száját, és barátságosan megszaglássza a felé nyújtott kezet. világ életében ilyen barátságos volt, úgyhogy Morgane meg sem lepődik. nem hívja vissza kedvencét, ha bármi baja lenne, a lány úgyis megvédené. de látszólag a diák, nem akarja bántani. A lány kicsit közelebb lép, majd a háta mögé rejti kezeit. halkan válaszol.*
- Ronnie a neve. Az enyém pedig Morgane.
*Ahogy a kiskutya meghallja a nevét, felkapja a fejét, de mivel nem kapott utasítást, még vidáman marad a simogató kezeknél. Morgane továbbra is bizalmatlanul méregeti a jövevényt. Félre hajtott fejjel figyeli. Ekkor a kis berni akcióba lendül. Elszalad egy botért és meg sem áll vele, újdonsült barátjáig. láthatóan játszani akar. a farokcsóválást egy percre sem szünteti meg. A lányka képtelen megállni hogy elmosolyodjon. *
- Ronnie.. nem szabad.
*A kutyus, reményteli bociszemeket mereszt a diákra, és egyik mellső lábát felemelve tovább kérleli.*