Spanyolország

Tárgy: Spanyolország Vas. Nov. 18, 2007 12:15 pm

First topic message reminder :

A spanyol kalandok színtere

Tárgy: Re: Spanyolország Hétf. Ápr. 02, 2012 9:12 pm

*Lara leképed.*
-Nem valami nagy szám?
*Arcára csodálattal vegyes ámulat ül ki, s szemei ragyognak a boldogságtól, megöleli a fiút, és a fülébe súgja.*
-Köszönök mindent!
*Azzal ráébred egy tényre, miszerint*
-egyébként szerintem a szállodában is vagy ilyen pancsolási lehetőség, nem?
*Biccenti el fejét, majd megdícséri a kutat.*
-Ez nem kicsit nagyobb és nem kicsit szabb! Ez egyszerűen gyönyörű!!
*FEjezi ki elég silány szavakkal a látványt.*
-Egyébként... te tudsz spanyolul?
*Döbben le, mikor a felismerés éri.*

Vendég

-Rendben, mehetünk, de előtte ezt még látnod kell! *mondja, majd a következő helyszín felé vezeti a lányt. Száját ismét egy spanyol szó hagyja el, s mivel a helyszín messze van, hoppanál* -Font Mágica *Amikor a helyszín közelébe érnek, kíváncsian fürkészi a lány tekintetét.* -Nem valami nagy szám lesz, de nekem tetszik4 egy kicsit nagyobb a nellondinál! *mondja, majd elindul a szökőkút felé*

Tárgy: Re: Spanyolország Hétf. Ápr. 02, 2012 8:27 pm

*A lányt meglepte, hogy Evan még nem volt ilyen helyen, úgy vélte, a fiú magabiztosságából, hogy ezerszer is látott már viadalt. Hihetetlenül megvadult a közönség a viadal alatt, Lara jól bírja a durva dolgokat is. Elgondolkodtatja, de nem takarja el a szemét, mint a legtöbb lány. A viadal után máris jön a következő ötlet, egy csodálatos kastályt tekintenek meg.*
-Wow! Mi a története? Tudod? Leszel az idegenvezetőm?
*Kérdi szelíden, és ismétcsak helyismeret hiányában követi a fiút.*
-Egyébként nem akarunk fürdeni a tengerben?
*Kérdezte. Ez az állandó vizeskedési mánia.... nincs mit tenni, azt kell kiélvezni, amit csak lehet. *
-Meg aztán otthon vár ránk a pezsgő és a kaviár....
*Jegyzi meg, de nem sürgetően, csak érdeklik a fiú gondolatai. Nehéz benne olvasnia.*

Vendég

-Még én sem voltam! *vallja be, majd megnézi a pálcát a zsebében. Nem, nem fogja használni , csak valahogy biztonság érzetet nyújt. Amikor előjön a bika, és a torreádor is, a közönség őrjöng, két óra elképesztő hangulat után véget ér a küzdelem, és elhagyják az arénát. Evandrusnak egy szó hagyja el a száját* -La Sagrada Familia *majd hatalmas vigyorral az arcán vezeti a lányt a kastély felé*

Tárgy: Re: Spanyolország Hétf. Ápr. 02, 2012 7:59 pm

*Lara bőszen bólogat az ajánlatra.*
-NEkem mindegy, csak ne te küzdj!
*Mondja virgoncan, majd be is mennek az arénába. Ott felfokozott hangulat fogadta őket, egészen elől kaptak helyet. Lara ragyogó szemekkel figyelte az eseményeket, a Torreádor még nem érkezett be, a bika is el volt még zárva.*
-Én izgulok... sosem voltam még ilyen helyen!
*Vallja be, s a korlátra dől.*

Vendég

*Egy kicsit morcos, amikor nem hallják fizetni, de legalább nem neki fogy a pénze. Egy kicsit gondolkozik, majd eszébe jut a következő helyszín* -Nos, mivel Barcelonában vagyunk, mit szolnál egy Bikaviadalhoz? *kérdi a lányt csillogó szemével, valahogy imád muglik közt varázslóként mászkálni. Ha a lánynak is tetszik az ötlet, elindul a következő aréna felé, és kifizeti a két belépőt, majd tesz egy fogadást a bikára*

Tárgy: Re: Spanyolország Hétf. Ápr. 02, 2012 7:40 pm

//olvad//

*Lara ledobta magáról a talárt, és ellenőrizte pénzét, hogy magával vitte-e. Természetesen igen, így már indulhattak is. Kézen ragadta a fiút, és ment utána. A sötét már ráborította fátylát a városra, és hamar az üzletsorokhoz értek. Lara nem a hosszas vásárlások híve, így gyorsan megragadta az első megfelelő méretű farmert, és keresett egyet szerelmének is, ami szemre pont passzolt. Hozzá tett egy sötét rövidujjút, és egy hozzá illő pulóvert. Magának is keresett egy felsőt, egy kis kabáttal, és magához vett fehérneműt is. Evandrusnak válaszott ruhákat a fiú kezébe nyomta.*
-Nos, ebben kényelmesebb lesz, mint öltönyben, nem?
*Kérdezte, majd gyorsan felpróbálta a ruhákat. nem variált sokat, a kasszához is lépett. amennyiben a fiúnak tetszett, és jó volt az öltözet, gyorsan kifizette.*
-Elfelejtettünk cipőt nézni neked!
*Szólalt meg végül, így megkérte a fiőt, válasszon egyet.*
-Nincs apelláta, te állod a szobát, én meg a ruhát!
*Megcsókolta, és mentek is tovább. Tisztálkodó szerek vannak a hotelban, így arra nem fordított gondot.*
-Gondolom észrevetted, nem szeretek hosszasan vásárolgatni.
*Mondta kuncogva, majd fiúra emelte pilláit.*
-Merre szeretnél menni?
*Kérdezte, majd magához ölelte vőlegényét. Furcsa egy gondolat volt ez. A fiú nagyon határozott volt, felnézett rá a lány.*

Vendég

*A kaviárra csak sandán vigyorog* -Nem, nem tévedsz! De akkor a kaviár előtt menjünk shoppingolni! *mondja a lánynak, majd egy nagy címletű spanyol bankjegyet nyom a pincér kezébe, majd elindulnak az alaksorba*

//fagyi//

Tárgy: Re: Spanyolország Hétf. Ápr. 02, 2012 5:08 pm

*A fiú egész határozottan indul útnak, Lara csak követi őt. Nem tudja minek tulajdonítani az utazást, de ez előtt is ugyan ilyen spontán utaztak el. *
-Majd szétnézünk este a városban?
*Kérdezte, mielőtt beértek. Majd kicsit megilletődött, mikor pont az elnöki lakosztály kellett a fiúnak. De kezdett hozzászokni. Ahogy felértek a lifttel, és beléptek az ajtón, egy hatalmas szoba tárult eléjük, csodálatos kilátással az erkélyről. Lara alaposan körül nézett, majd lehuppant a hatalmas ágyra. *
-És? Van valami kívánságod?
*Kérdezte kacéran, majd elnyúlt az ágyon. A hatalmas ablakon kinézett, és támadt egy jó ötlete.*
-Nekem le kellene mennem pár ruhát venni....
*Jegyezte meg.*
-És nem utolsó sorban be szeretnélek majd mutatni a szüleimnek és a testvéremnek, ha nincs ellenedre.
*Ekkor kopogtak az ajtón, megérkezett a megrendelt muníció.*
-Khm...a kaviár vágyfokozó, vagy tévednék? Esetleg csak szimplán szereted?
*Érdeklődött a lány.*

Vendég

-Őszintén szólva még egy darabig itt leszünk! *mondja, majd elindul előre* -Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy hol vagyunk, de majd lesz valami! *A távolban meglátja a Hilton hotel körvonalait, és el is indul az irányába. Amikor odaérnek, Evandrus a pulthoz lép.* -Az elnöki lakosztályt szeretném kibérelni, mondjuk egy éjszakára! Teljes ellátással, hozzanak fel legyen szíves egy üveg pezsgőt és kaviárt! *mondja, majd beszállnak a liftbe*

Tárgy: Re: Spanyolország Hétf. Ápr. 02, 2012 4:40 pm

*Egy gyors hoppanálással máris Barcelonában termettek.*
-És most? mi a terv? Vagy csak úgy sodródunk?
*Kérdezte Evant, majd körülnézett. Egy kis utcában találta magát, és nem is ismerte ezt a helyet. Természetesen ruházatot megint nem hozott magával. A kis sikátorban már kezdett sötétedni. Fejét a fiú vállára hajtotta.*
-Komolyan azt hiszed, hogy megölnélek?
*Kérdezte, bár ez kissé szarkasztikusan csengett. Az igazatt megvallva még valahol belül sérelmezte a fiú levelét, de természetesen már megértette, hogy mi miért történt. Floydot otthon hagyta.*
-Jeleznem kéne valamelyik szobatársamnak, hogy vigyázzon Floydra! Vagy meddig maradunk?
*Kérdezte, hiszen ez az utazás derült égből érkezett villámcsapáshoz hasonlított, persze nem a negatív értelemben.*

Vendég

*Ayla szépen kiosztja a szülőket. Más körülmények között a fiú talán el is mosolyodna, de most nem. Ez nem az a pillanat. Aztán amikor Ayla kimondja a szín tiszta igazságot, akkor a nevelőapja pofon vágta őt. Ezt nem akarta végignézni a szőke srác, de csak nem átkozhatta el az apát.*
-Ezt azért mégsem kéne. Semmi rosszat nem mondott, miért bántja? Meg kell beszélni a dolgokat, legalábbis nálunk így tartják. Azt hiszem ennek a látogatásnak itt a vége.
*Jelenti be Akoni, bár nem nagyon tudja, hogy erre ki mit mond. Nem nagyon szeretné, hogy Ayla visszaszóljon, mert még egy ilyen pofont, nem nézne végig, hanem pálcát rántana, bárki is adja azt. Nagyon nem bírja, ha szeretteit bántják, és mivel Aylát a világon mindenkinél jobban szereti, így őt senki sem bánthatja a jelenlétében. Az első után csak figyelmeztetett, bár ez valószínűleg semmit nem jelent, de másodszorra ha kell átkoz is.*

//fagy//

Tárgy: Re: Spanyolország Vas. Aug. 16, 2009 8:09 pm

-Állandóan csak azzal jöttök, hogy mi lenne a jó nekem, de valójában csak az van, amit ti akartok és ez neked a legjobb címszó alatt megy az egész. Nos elegem van ebből már. Amúgy sem ti vagytok az édesszüleim ilyen jogon ne szóljatok bele saját ügyeimben, hiszen ahogy Akoni is mondta mi ezt már letisztáztuk is kész.
*Talán túl is ment a lány a dogokon, de kimondta, amit eddig nem mert mert nem akarta megbántani egyik szülőjét sem ezzel.*
-Sajnálom, de muszáj volt elmondanom. Már réges régen nyomta a szívem.
*Mondta Ayla kicsit lecsitulva, közben Akoni is megfogta a kezét és Ayla megszorította a kezét, miszerint itt van ne aggódjon nincs semmi probléma, megoldódnak a dolgok előbb vagy utóbb.*
-Rendben van azt csináltok, amit akartok. Éljetek boldogan. Ha ez kell, akkor legyen, de azt mondom semmi sem tart örökké.
*Ayla visszakapta a dolgokat. Noel szíven szúrta, ahogyan ő is az előbbi szavaival. Ayla keze megremegett.
-Nos ezt azért nem vártam volna tőled, hogy ilyet mondasz. Felneveltünk és ezt kapjuk úgymond pofonként vissza, hogy nem a mi lányunk vagy.
*Már a sírás környékezte, de nem kezdett el, nem volt itt az ideje.*
-Akkor meg miért nem tudtok megérteni? Ha meg nem tart örökké legalább addig akarom élvezni, amíg lehet. Amúgy sem ismeritek Akonit. Nála fontosabb személy eddig nem volt életemben, és ez így igaz.
*Pillant rá a fiúra, majd a szülők között pattog a tekintete.*
-Mint már apád mondta a te döntésed, mindenesetre Sergheiel közöld, mert még mindig abban a hitben van, hogy csak fellángolásból mentél el és úgymond övé a szíved.
-Rendben van, végül is ő nem tehet semmiről sem, hibások itt vannak.
*Továbbra is húzza ki a gyufát, de Noel ezt már nem bírta idegekkel és felpattant a fotelból, majd lecsavart egy pofont Aylának. Ayla csak felszisszent de tűrte.*

Vendég

*Akoni nagyon meglepődött a dolgon. Nem nagyon kívánkozott sokáig maradni, hiszen itt csak vita lesz, és ezek után már nem foghatja be a száját. Ha belekezdett, akkor már nem hagyhatja abba a dolgot.*-Higgyék el, soha nem akarnám hogy akár egy évtizedig, vagy akár egy napig szenvedjen. De nem tudok mit csinálni. Ha egyszer bele szerettem bele, ő meg belém, akkor nem tehetünk ellene, nem is akarunk. Mi lenne a jobb? Ha most szenvedne ő is, és én is mondjuk 70 évig? Vagy az, hogyha 10 évig? Ez talán a kisebbik rossz így, és ha valahogy meg lehet oldani, hogy tovább éljek, akkor nem fogok habozni, és megteszem.*Talán kicsit sokat mondott, na de semmit sem bízott a véletlenre, ha már itt van, akkor elmond mindent amire gondol.*-Egyébként meg erről már mi is beszéltünk, igaz nem sokat, de ez messze van még. Sokat fogunk tanulni a suliban, és ki tudja? Lehet hogy a hosszú életre is van valami bájital, vagy varázslat.*Mondja a fiú, majd csak hátradől, és megfogja a mellette ülő Ayla kezét. Talán erőt szeretne meríteni a továbbiakhoz, de a legfontosabb az, hogy érezze, nincs egyedül. Közben csak a nevelőapára néz, hiszen nagyjából vele beszélget most.*

Tárgy: Re: Spanyolország Vas. Aug. 16, 2009 6:37 pm

*Nem csoda, hogy Akoninak nem tetszenek a dolgok. Kinek tetszenének, ha megmondanák kerek perec, hogy mit akar itt ebben a családban. Hát szerelme jól hitte, hogy emberek, hiszen azok is, nuku hegyes fülek, még a hajlam vagy bármi arra utaló jel sincs bennük, hogy tünde vér keringene ereikben, csak hát mégis kötik az ebet a karóhoz. Akoni is felszólalt és nyugtázza Ayla, hogy nem egy betoji alakba szerelmes, igenis ezt várta el.*
-Téged nem kérdezett senki sem, de amúgy mi is emberek vagyunk és a neveltlányunk félig tünde. Olyan párnak szánnánk, aki szintén tünde vér folyik ereiben, ha negyed, ha fél vagy egész teljesen mindegy. Tudod így túl fog élni téged, ha nem sokkal de biztos egy évtizedig többet él. Elvárnád, hogy abban az éveiben szenvedjen miattad?
*Nos végül kibújt a szög a zsákból és ezt még Ayla sem tudta, hiszen olyan meglepett arcot vágott, hogy ezt megjátszani sem lehetne.*
-Igen a lányunk boldogsága semminél sem fontosabb, de a későbbiekre is gondolunk, nem csak az elkövetkezendő évtizedekre.
*Mondta Mercedes, majd nagy csönd borult a világos kis szobára. Igazából ayla nem tudott mit mondani hirtelen erre, csak Akonira pislogott. Valójában nem gondolt bele még ebbe sem, hiszen olyan messze van mindez, meg a jövő kiszámíthatatlan is.*

Vendég

*Akoninak nem tetszenek a szobában hallott dolgok. De hát mi tetszene benne, persze az, hogy Ayla mellé állt, az igen, de a többi annyira nem. Megpróbálja magát összehúzni, érzi, hogy itt soha sem lesz örömmel fogadott személy. Nem nagyon akar megszólalni, mit is mondhatna? Nem akar megint egy olyan beszélgetésbe kezdeni, mit amit régebben Seth-el folytatott. Igen, a nevelőapának sem tetszik, hogy Akoni ember.*~Soha nem gondoltam volna, hogy ekkora gond az, ha az ember, egy egyszerű ember. Na persze korábban nem is tudtam erről, egy éve vagyok ebben a világban. Azonban ezek szerint ők is fél-tündék lehetnek. Pedig azt hittem ők emberek.~*Gondolkozik, közbe nem nagyon figyel. Talán fel kéne tennie egy kérdést, nagyon szeretne, de utána nem nagyon akaródzik kinyitni a száját. Nem, nem nagyon kérdezne itt, meg lehet ki is dobnák innen, na de akkor is, nagyon nyomja a csőrét valami. Nem nagyon akart eddig beleszólni a dolgokba, talán nem is kéne, de nem tudja magába tartani a kérdést. Először Aylára néz, bátorítás reményében. Na igen, a fiú talán inkább nézne szembe valami varázslénnyel, mint hogy ebben a beszélgetésben részt vegyen.*
-Már megbocsásson Uram, de mi a gond azzal, hogy ember vagyok?
*Kérdezi végül. Viszont úgy van vele, hogyha már egyet kérdezett, talán még egy kérdés nem árthat.*
-És milyen pár illene Aylához? A lány a boldog így, ennél mi több kéne?
*Kérdezi, bár miután kimondja, már úgy gondolja, hogy talán jobb lenne visszaszívni.*

Tárgy: Re: Spanyolország Vas. Aug. 16, 2009 6:03 pm

*Lassan úgy érzi vissza kellene menni a fiúkhoz. Nevelőanyukája már előszedte a csokis süteményt, majd kockákra fel is lett vágva. Olyan piskótaszerűség ez az egész.*
-Látom megint a bevált süteményt készítetted el. Soha jobbkor.
-Na igen, tudod apádnak néha kell egy kis hmm kiengesztelésféleség, vagy jutalom és hát akkor ez van. Ha már a kedvence.
*Mindeközben a nappaliban Noel megvakarja állát és a fiúnak válaszol.*
-Értem, tehát a barátja. Nos ennek nem tudok örülni.
*Nem kertek Noel, hiszen nem szimpatizál Akonival. Neki Serghei sokkal megfelelőbb lett volna Aylának, de a lánya így döntött.
Ayla közben felemelte tálcástól a süteményt a konyhában, majd a tányérokat meg hozza Mercedes, így a kis csapat újra együtt. Aylának kő esett le szívéről, hogy eddig nincsen probléma.*
-Lányom, tehát miatta, hagytál minket faképnél még nyár elején? Talán ő lenne az a fiú, akiért annyira odavagy?
*Rögtön letámadja a kérdéssel, és Ayla homloka összeráncolódik. A tálcát kicsit erőteljesebben teszi le az asztalra, majd nevelőapja szemébe néz. Nagyon határozott tekintettel, talán még Akoni sem látta ennyire elszántnak, mint most.*
-Miért talán valami gond van?
-Nos igen, ő a gond, hogy ember, hogy nem megfelelő neked.
-Nos, azt majd én tudom, hogy ki megfelelő és ki nem. Rendben?
-Ne beszélj így az apáddal!
*Csattant fel az anyuka is. Most egy kis családi vita veszi kezdetét. Noelt nem érdekli, hogy a veszekedés tárgya is jelen van a szobában, na meg igazából sosem izgatta, ha bárki bármit meghall*

Vendég

*Bemennek a nappaliba, ami elég szép, meg persze az egész ház. Aki ezt csak így magába jegyezte meg, nem nagyon akart addig megszólalni amíg nem kérdezik. Persze ez nem az ő stílusa, na de új hely, meg új társaság, akik minden bizonnyal nem veszik jó néven, hogy ő itt van. Hallgatja a beszélgetést, melyet Ayla kezdeményez. Próbál úgy tenni, mintha ő csak körbenézne, de közbe érzi hogy a nevelőapa szúrós tekintettel méregeti őt. Közben a női csapat kivonul a konyhába. Erre egy kérdést szegeznek Akoninak. A fiú ekkor már nem kerülheti el, hogy ne Noel-re nézzen, és persze nem is kerüli el. A férfi szemébe néz, és úgy válaszol neki.*-Elnézést uram! Én Ayla barátja vagyok. Már több mint egy éve ismerjük egymást, és nagyon hosszú ideje szerelem köt a lányához.*Mondja, majd egy kicsit megáll, hátha mondani akar erre valamit a férfi, de látszólag várja a folytatást, ezért Akoni magáról kezd el beszélni. Megköszörüli a torkát, nem tudja mit mondjon.*-Én egy 15 éves fiú vagyok, és a suliban ismertem meg Aylát. Hawaii szigetéről származom, de már nem sok minden köt oda. Szóval azt kell hogy mondjam, hogy nekem a Nezabar az otthonom.*Meséli a dolgot, de ekkor abbahagyja, ha még akar valamit tudni az apuka, akkor majd kérdez. Közben próbálja meglesni, hogy mit ügyködnek Ayláék, de nem látja a dolgot.*

Tárgy: Re: Spanyolország Vas. Aug. 16, 2009 2:45 pm

Nos Spanyolhon sem másabb, mint Magyarország... csak közbeszúrva ^^. Hát nem a postás nyitott ajtót, azt hiszem nagyot nézett volna Ayla, ha a postás jön ki ilyen későn a házból. Na de, mikor Akoni is bemutatkozott eleget téve anyukának vagyis Mercedesnek, bementek a házba. Belépve egy szolid kis olyan szülős ház volt. Konyha fehér színű tele porcelándísztárgyakkal a szobák olyan kis hangulatos narancs illetve szintén kék színben pompáztak, ha már Ayla szereti a kéket. Nappali meg citromsárga volt olyan meghitt otthon volt az egész. Most a nappaliban foglaltak helyet. Noel vagyis az apuka beleült a megszokott fotelébe, anyuka pedig a kanapéra, míg a gyerkőcök pedig ahol találtak helyet. Ayla éppenséggel anyuka helyett foglalt helyet eléggé lecövekelve ült a kanapén. Nagyokat pislogott főleg Noel irányába.*
-Na és, hogy vagytok?
*Törte meg a csendet Ayla.*
-Megvagyunk kislányom, megvagyunk. Ma éppenséggel Francéknál voltunk, ebédre hívtak meg minket kellemesen elbeszélgettünk teázgattunk meg miegymás.
*Válaszolt az anyuka, de az apuka csak Akonit méregette végig, eléggé morcos arcot vágott az egészhez.*
-Na és te gyerek, mond csak, kije is vagy pontosan Aylának? Csak így bejössz hozzánk, de semmit sem mondasz magadról, nos itt a lehetőség.
*Dörmögi Noel a maga kicsit kimért hangnemében, de hát egy fiú, már csak ilyet vált ki belőle. Karba tett kézzel vár ülve, míg Ayla és Mercedes feláll és elsétál, mert kell egy kis segítség a konyhában.*
-Kislányom, mesélj miújság az iskolában.
*Kérdezi az anyuka, mikor a konyhába értek mindketten és jelenleg a hűtőben keresgélt sütemény után, míg Ayla késsel várt kezében, hogy azt felszeletelhesse. Akonira gondolt közben, akit otthagyott a nappaliban nevelőapjával.*
-Megyeget, lassan levizsgázok meg minden, gondoltam hazautazunk, mert hát ti is hiányoztatok a múltkori dolog ellenére.
-Sajnálom, de nem tetszik nekem sem, sem pedig Noelnek, hogy egy új fiút hoztál haza, persze amint láthatod jobban fogadom mint apád.
-Igen, de mindegy úgysem érthetitek meg.
*hagyja rá Ayla, nem akar megint vitát kirobbantani, most nincsen arra szükség egyáltalán, legalábbis neki biztosan nem. Közben a nappaliban csak forr a levegő, kicsit talán nyomasztó is lehet Akoni számára.*

Vendég

*Nah igen, az user valóban nem figyelt ilyesmire, meg nem is olvasott vissza nagyon, szóval ez kimaradt. De hát azt sem tudja mikor sötétedik Spanyolhonba, ha korán, akkor ebédelhetnek a csillagos ég alatt. Na de mindegy, a lényeg az, hogy ilyen későn értek oda a házhoz, melyből először egy férfi nézett ki. Akoni sejtette, hogy ő lehet a nevelőapa, hiszen ki más lenne, a postás? Éppen ezért kezet rázott vele, de csak miután Ayla bemutatta. Ekkor már a nevelőanya is ott volt, így a bemutatkozásban ő is részt vehetett már.*
-Akoni Konana, örülök hogy megismertem önöket.
*Mondja mosolyogva. Most nem áradnak belőle a szavak, nem úgy mint máskor, de hát azért kicsit izgul ám a fiú. Várja, hogy mi is fog történni itt, mert neki lövése sincs.*

Tárgy: Re: Spanyolország Szomb. Aug. 15, 2009 8:47 pm

*Ayla persze megmosolyogja szerelme úgymond hisztizését a sok sétáról, de hát ez van. Akoni a lightosabb laza és ülősebb fiúk közé tartozik, bár, érdekes módon ha szörfről van szó, akkor órákig el tud lenni a vízben, pedig nagyobb fáradtság azért az, mint ez a könnyű pár kilométeres sétálgatás.*
-Nos igen szeretem a gyerekeket, nagyon aranyosak.
*Ha meg fejbe vágták volna Aylát, nos az sem probléma megesik az ilyen mindenkivel. Akoni userkéje pedig figyeljen, mert csillagos ég alá léptek ki, nehezen lenne ebédről szó. Nos Ayla közeledik a ház felé, ahogyan Akoni is vele együtt. Mikor aztán odaérnek. Kicsit megtorpan a lány, majd felemeli kezét és a csengőt nyomja meg, ami elég érdekes hangon szólal meg. Lépések zaja hallatszódik odabentről, majd egy kis retesz nyílik az ajtón, de csak annyi, hogy ki lehessen kuksizni rajta. Egy zöld szem egyik párja jelenik meg, majd a hang, ami az ajtó mögül jön.*
-Ayla, de jó látni! Szívem itt van Ayla hazajött.
*Hallatszódik egy férfi hangja, aki eddig észre sem vette, hogy most nem egyedül nevelt lányuk látogatja meg őket. Közben nyílik az ajtó, majd a férfi nagy termetével, de vékony alkatával áll előttük fényben úszva, ami bentről szűrődik kifelé. Apuka meglepettnek látszik, mikor megpillantja Ayla mellett álló Akonit. Hirtelen egy másik mosolygós arc jelenik meg az ajtóban, méghozzá az anyuka.*
-Szia Ayla, de örülök neked, milyen rég jártál itt.
*Csendül fel a kicsit mély hangon.*
-És kit tisztelhetek az uraságban?
*Dörmög az apuka, közben Ayla átöleli mindkettőjüket.*
-Nos ő lenne Akoni, tudjátok az a fiú, akiről meséltem nektek, mikor volt az a bizonyos öhmm dolog.
*Kicsit rossz neki visszaemlékeznie. Mikor ezeket a szavakat kimondja egy nagy hümmögés hallatszódik az apuka felöl, aki jelenleg is méregeti a szőkeséget, míg anyuka meg terelgetné befelé őket.*

Vendég

*Sokat kell sétálni, mert itt minden olyan messze van. Ez picit zavarja, meg nem is szeret annyira sétálni, az egyetlen enyhítő körülmény szerelme közelsége.*-Hát én nem nagyon sétálgattam volna itt föl-alá, de te akkor nagyon szeretsz sétálni.*Mondja mosolyogva a lánynak, közben egy puszit is kap Ayla, addig sem a sétára figyel, meg szereti is puszilgatni a lányt. Lassan azért csak-csak odaérnek a boltba, ahol Ayla egy sajtosrudat kér, Akoni meg egy kakaós csigát. Na igen, finomabb mint máskor, bár fogalma sincs hogy ez mitől lehet. Mikor elindulnak, Ayla bejelenti, hogy még ennyi az út. Egy pillanatra leblokkol, azt sem tudja mivan!*-Még.....ennyi? Na ne.*Mondja mosolyogva a lánynak, de ha már eljöttek idáig, akkor nem állhatnak le.*-Tudod, annyira nem szeretek sétálgatni.*Mondja már menet közben a dolgot.*-Az egyetlen dolog, vagyis személy aki miatt teszem, az te vagy. Teljesen le leszek fáradva, szóval reggel nem fogunk korán kelni.*Mondja Aylának, közben megették a ebédjüket, vagy vacsorájukat, user nem tudja már hogy mennyi is az idő ott, annyiszor lett fagyasztva. Közben gyerekeket látnak, akiket Ayla látszólag nagyon szeret, nos ha valamelyik fejbe dobta volna Akonit, ő talán nem lenne ilyen kedves, bár akkor talán Ayla sem. Szépen lassan megérkeznek a házhoz.*-Amúgy látom szereted a gyerekeket.*Mondja, csak egy megjegyzésként, a ház, melyben a nevelőszülők laknak, elég szép, vagyis Akoninak tetszik, bár annyira nem mint Ayláék háza.*-Szép ház!*Mondja, majd hagyja, hogy Ayla vezesse őt. Egy furcsa dolog jut az eszébe, egy titok szerűség, melyet azért Aylával legalább meg kéne osztani.*

Tárgy: Re: Spanyolország Szomb. Aug. 15, 2009 8:15 pm

-Hát sajnálom, de úgymond itt nincs semmi sem a feneked alá téve. Gondold el, amikor boltba mentünk és ha elfelejtettünk valamit hozni, hát az szörnyű volt. Legalábbis anyunak, én élveztem.
*Meséli el egy emlékét. Már nem is fáj annyira a gondolat neki. Amúgy az egy dolog, hogy Ayla öregebb nála vagy két évtizeddel, de külsőre ugyanott vannak. Igaz Ayla kicsit továbbél legalábbis valószínű tovább fog élni mint Akoni, ha nem jön közbe valami halálos dolog. És úgy tűnik Akoni az idősebb csajokra bukik. hehe. Nos visszakanyarodva. Mennek és mennek, jó pár kilométert tesznek meg, amikor megérkeznek a boltba. Ott Ayla szépen intézkedik mindent, majd ő maga kér egy kis sajtosrudat, Akoni pedig kakaós csigát. Gyorsan ki is fizeti, most ő hívja meg a fiút mindenre. A sajtos rúd igazán sajtos volt és még meleg, mint a kakaós csiga. Más volt mint a megszokott normál csiga vagy rúd. Kis mágiával volt megfűszerezve, így finomabbnak tűnt az egész.*
-Nos tudod még körübelül ennyit kell sétálnunk.
*Jelenti be két harapás között. Tömi a majmot és rendesen jóllakik rudacskájával. Több ház is van a környéken, a gyerkőcök az utcákban játszadoznak különböző mágikus játékokkal. Egyik feléjük is repül. Ayla el is kapja a frizbiszerűséget.*
-Csak óvatosan, mások is járnak itt.
*Mondja mosolyogva, miközben leguggol az egyik fiúcska elé és visszaadja a játékot. nagyon szereti a gyerekeket, nem is volt testvére talán ez miatt lehet. Majd mikor felkelt Akonira pillantott és a szemei csillogtak. Ayla boldog volt. Továbbmenve még egy kis úton mentek és lassan ki is rajzolódott a ház, ahol szintén élte életének egy részét. Kellemes kis téglaház volt terasszal és egy érdekes műszerrel a háztetőn, ami maga zöld színű volt, míg a falak pedig fehérek. Szomszédok messzebb voltak tőlük, de nem annyira mint a másik házban, amelyik Ayláé volt. Az ablakon keresztül fények szűrődtek kis és egy halk moraj hallatszódott, de az a közeli Varázsmalom Bt. miatt.*
-Nos megérkeztünk volna, hát menjünk közelebb.
*Mondta a lány és magával a lendületével akonit is úgymond hurcolta a ház felé, miközben Ayla szíve hevesen dobogott.*

Vendég

-Ne már, minden messze van? Na ezt a legnehezebb megszoknom itt asszem. Hiszen láttad nálam mivan, a szomszédba étterem, pár méterre attól a bolt, és az ablakom a tengerre néz. Mi kéne még oda?
*Kérdezi mosolyogva, majd ő is elengedi Ayla kezét, miközben sétálnak, és inkább a lány derekát karolja át. Valóban nem ovisok már, bár Akoni sokkal közelebb van ahhoz a korhoz mint Ayla. Ez talán furcsa lehet, hogy barátnője 20 évvel idősebb, de őt ez egy cseppet sem zavarja, tetszik neki a dolog.*
-Nekem mindegy hova viszel, ha te is ott vagy semmi sem lehet olyan szörnyű, amúgy meg nagyon kíváncsi vagyok a nevelő szüleidre. Biztos kedves emberek.
*Mondja a fiú, miközben sétálnak tovább, és tovább, és tovább.*

Tárgy: Re: Spanyolország Szomb. Aug. 15, 2009 7:48 pm

//Olvad//

*Ayla elégedetten látja, hogy Akoni is megérkezik hozzá. Most már minden rendben. Nos Akoni tévedésben van, mert itt nem varázslók pénzével fizetnek, hanem spanyol pénzzel vagyis Euroval. Nos mivel manapság már ez a divat, így Aylának is ez van a galleonok mellett a pénztárcájában. Hát mindenre felkészült. Nos mikor minden rendben volt, Akonival kézen fogták egymást, majd ki is léptek az ajtón maguk mögött hagyva a házat, de persze ajtaját becsukták. Nincs kulcsra zárva továbbra sem, hiszen egy lélek sincsen a közelben.*
-Nos ki kell ábrándítsalak, messze van innen minden. Majdnem vissza kell menni a kiindulási pontig.
*Mondja Ayla kicsit gonosz mosollyal az arcán, de aztán persze a kézen fogásból derékátölelés lesz. Már eléggé gyakori ez, Ayla jobban szereti, ha ne,m csak a kezét fogják, mint az ovisok, ha mennek utcán, hanem jól közel tudnia magát Akonihoz. Nos egy ideig csak gyalogoltak némán, majd Ayla megszólalt.*
-Nos bemegyünk a boltba, majd ott veszünk valami péksütit, ha megfelel. Útközben megesszük, míg oda nem érünk a nevelőszüleimhez. Még nincs késő, meg amúgy sem zavarnánk szerintem. Sosem zavarunk.
*Hát Ayla hihetetlenül izgult. Még, ha nem is édesszülei, de akkor is felnevelték, támogatták már kicsi kora óta, természetes helyzet. Valójában még sosem vitt haza fiút, meglepő lehet számukra. Reméli nagy meglepetést nem okozott Akoninak. Usernek biztos nem^^*