Bulgária

Tárgy: Re: Bulgária Pént. Júl. 27, 2012 2:54 pm

*Mei idegei lassan elernyednek, már nem feszülnek pattanásig. Hirtelen eszébe jut, hogy miért nem fogad soha vendégeket. Mindig túlizgulja a háziasszonykodást. Kicsit kínosan érzi magát, hogy szinte hisztériás rohamot kapott egy ilyen semmiség miatt, ráadásul Boris előtt. Ez bizony annak a csodálatos környéknek, és a családi környezetnek a hatása. Itthon hosszú évek óta nem tudta annyira elengedni magát, mint a nagyszüleinél vagy az iskolában. Látja Boris nyúzott arcát, de nagyon szívesen csinálna már valamit, úgyhogy felajánlja, hogy megmutatja neki a környéket. Persze környék alatt ő nem a telepet érti. Azt maximum kívülről mutatja be.* - Kapsz egy fájdalomcsillapítót és utána megnézhetünk mindent. A telepre pedig valamelyik nap majd Ivan elvisz titeket. Anya most nem ér rá. Úgy néz ki néhány napon belül megint el kell utaznia.* csicsergi kedvesen. Ha itthon van a sárkányok már-már természetesek. Mint egy araknofóbiás házában a pókok. A konyhába rohan és gyógyszert vesz elő. Azzal és egy vizespohárral tér vissza Borishoz.* - Nem vagy éhes? *teszi fel még a kötelező kérdést. A hűtő tele van jobbnál jobb ételekkel, csak elő kell venni. Ha Boris nem éhes, akkor a hátsó ajtón kimennek és az udvar hátujában elkezdődő erdő felé veszik az irányt. Mei gyerekkorában sokat játszott arra, és nem messze van pár szikla, a kezdeteges kínai írásjegyeivel megbélyegezve. Valamiért meg akarja mutatni borisnak.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Bulgária Pént. Júl. 27, 2012 2:42 pm

*Anelie először persze hülyének nézi - teljesen jogosan - de aztán Boris is értelmesen válaszol, és erre Mei felrohan az emeletre. A fiú valamivel lassabban követi, és pont akkor ér fel a lányok szobájába, mikor a kínai lány éppen Nati cuccai között turkál. Ugyan ő ellenzi az unokatesója bőröndjének ilyen mértékű feltúrását, de inkább egy szót sem szól, csak az ajtófélfának támaszkodva, némiképp elkínzottan bámulja a lányt. Szemlátomást a fényképező nincs sehol, és mintha az a méreténél fogva ajtótámasznak is használható könyv is eltűnt volna az asztalról, amit Nati magával hozott. Mikor Anelie megfordul, Boris gyorsan megválik az arckifejezésétől, és egy kissé erőltetett mosoly kíséretében válaszol a feltett kérdésre.* Valószínűleg azért ment el szó nélkül, mert egyedül akart lenni. nagy lány, tud vigyázni magára, de ha szerinted nem biztonságos, megkereshetjük. ~Hogy mit szeretnék csinálni? Egy jéghideg borogatással a fejemen aludni.~ *Gondolja, de máshogy válaszol.* Még meg sem mutattad a környéket. Nem sétálunk egyet? *Veti fel az ötletet, miközben ismét a földszint felé tart. Ugyan nála a környék egyenlő a sárkányokkal, de ezt tapintatból nem említi.* Talán még Natit is megtaláljuk.

Tárgy: Re: Bulgária Pént. Júl. 27, 2012 2:21 pm

- Ha tudnám hol van nem kéne keresni. Elvittem Borislavot anyának és azalatt eltűnt. *néz szemrehányóan a fiúra. De rögtön megenyhül amikor Boris értelmes, használható ötletekkel szolgál Nati hollétét illetően.* - Megnézem.* mondja az ötletre, és rögtön szalad az emeletre a szobájába, ahol a varázslattal megduplázott ágyon alszanak mind a ketten. Körülnéz, de sem a szobában elszórva, de még Nati bőröndjébe beletúrva sem találja a gépet és a vastag könyv is eltűnt az asztalról. ~Ezek szerint tényleg csak fényképezgetni ment.~ nyugszik le egy kicsit Mei, de rögtön eszébe jut, hogy barátnőjére most, hogy itt van náluk nem minden varázslat hat, amivel a közelben túrázókat próbálják védeni. Szörnyű képek peregnek le a szeme előtt. Ha Boris időközben nem jött utána, akkor leszalad hozzá. nagyon reméli, hogy őt már nem veszti el.* - Megkeressük? *teszi fel a nagy kérdést. Hiszen valószínűleg jól elvan egyedül és nem véletlenül nem szólt arról hogy merre megy. Most, hogy a pánik elült benne Meimei már nem is tartja olyan nagy ügynek.* - Ha nem, akkor mit szeretnél csinálni?

Tárgy: Re: Bulgária Pént. Júl. 27, 2012 2:03 pm

[Mei háza]

*Az otthon töltött unalmas és feszültségteljes két hét után - amit Boris egy örökkévalóságnak érzett - a vörös hajú fiú örül, hogy ismét útra kelhet. Szerda délután érkezett meg egy kedves barátnője, Meimei házába - amiben persze a kínai lány nem egyedül él - és már otthon is érzi magát. Egy kicsit sok csomagot hozott ugyan, mivel a látogatás végével rögtön az iskolába utazik vissza, de ez is csak abban zavarja, hogy közlekedni tudjon a szobájában. Persze annyira nem vészes a helyzet, csak azért Boris mégis csak két méter magas. Most éppen az ágyán hever, és a fejfájásával viaskodik. Tegnap ugyanis egy buliban voltak a közeli varázslófaluban, és az orosz fiú egy kicsit talán többet ivott a kelleténél. Nagyjából mindenre emlékszik, és reméli, hogy nem csinált semmi őrültséget, viszont a feje szörnyen hasogat. A fájdalomfelhőn keresztül eszébe jut, hogy megkereshetné a lányokat, mivel ma még nem is beszéltek, de éppen mikor rávenné magát, hogy felálljon, halkan kopogtatnak az ajtón.* Bújj be. * Szól ki határozottnak szánt hangon, majd mikor látja, hogy Anelie lép be, elrejti fájdalmas arckifejezését, és felül.* Miért, hol van? *Kérdez vissza egy kicsit még tompa aggyal.* Úgy értem, nem veled volt fent, az emeleten? *Egyre jobban magához tér - bár a feje még mindig szörnyen hasogat - és kezdi átlátni a helyzetet.* Nem tűnt el valamije? A fényképezőgépe, vagy egy könyv például? *Kérdezi, miközben feltápászkodik. Valószínűnek tartja, hogy az unokahúga nem megszökött, csak sétál egyet a környéken, és olvas, vagy fotóz.* ~Valami fiúnak szokott írogatni, és akkor mindig fényképeket is küld.~ *Jut eszébe, de mibel semmi konkrétra nem emlékszik, ezért inkább csendben marad.*

Tárgy: Re: Bulgária Pént. Júl. 27, 2012 1:44 pm

*Mei idegesen járkál fel-alá a tágas nappaliban. Néha leveti magát a kényelmes bőrkanapéra, majd tovább rohangál. Hirtelen ötlettől vezérelve felszalad a szobájába. A szoba nem túl nagy, falai fehérek. Bútorzata csak egy ágy, egy íróasztal és az egyik falon végigfutó beépített szekrény, melynek egy részét padlótól plafonig tükör borítja, azzal a szándékkal, hogy a teret tágítsa. Viszont a tükör per pillanat nem látja el eredeti funkcióját, mivel néhány évvel ezelőtt Mei ösztönös mágiával betört. Varázslattal valamiért nem lehet megjavítani, kicserélni pedig el is felejtették, hiszen a lány alig volt otthon az elmúlt években. Egy másik falon pedig felakasztva fegyverek lógnak. Egy régi jian és egy szablya, valamint festett, rózsaszín cseresznyevirágok. A kicsilány legjobb barátnőjét keresi, aki eltűnt és nem hagyott maga után semmilyen üzenetet. A házban mindenhol nézte, de sehol nincs. Pár perccel korábban már bekopogott Boris földszinti vendégszobájába, aki rosszul bírta az előző esti Gusdali bulit. Mei mint gondos házigazda az első néhány napot alaposan megszervezte, de az ilyen apróságok, mint hogy talán barátai nem bírják a felfokozott tempóját elkerülték a figyelmét. Most megint aggódva lép a vendégszoba ajtajához. Meg kell keresniük Nataliat. Nem olyan veszélytelen ez a környék amilyennek látszik. Bekopog a szobába, ha választ kap belép. (Akkor is, ha az nemleges.)* - Meg kell keresnünk Natit. *tör rá a fiúra.*

Tárgy: Re: Bulgária Pént. Júl. 27, 2012 1:30 pm

[Bulgária nyugati részébe, Szófiától alig száz kilométerre van egy varázslófalu, Gusdal. Ettől nem messze, a sötét erdő és rengeteg védőbűbáj rejtekében pedig a Dragovna sárkányfarm bújik meg, mely Anna Dragovna kezében van, aki nem más, int Anelie Mei Xi, a nezabaros diák édesanyja. A telep mellett közvetlenül kétszintes, barátságos kertes ház található. Fehérre festve, néhol bontott-tégla berakással. A kertben tuják és egyéb nehezen égő dísznövények, kerítés nincs, hiszen az egész környéket varázslatok védik a betolakodóktól. Vagy inkább a betolakodókat védik... A ház berendezése a modern és az ódon ízléses keveréke. Gyakran fut bele az ember, akár több száz éves bútordarabokba, amelyek a család ősi múltját hivatottak jelképezni. Az alsó szinten egybenyitott nappali, étkező és konyha található, valamint egy vendégszoba és egy kis fürdő. Az emeleten további 3 szoba, hogy a család minden tagja kényelmesen elférjen, Anna dolgozószobája, valamint egy nagyobb fürdőszoba. A falak fehérek, a padló kövezett, de a ház mégis családias.]

Tárgy: Re: Bulgária Vas. Aug. 14, 2011 8:43 pm

[Gabrovo]

*A szeme furcsán összeszűkül, amikor végighallgatja Sylvia szavait, de hagyja, hogy Nikorina beszéljen. Csak mikor a lány elhallgatott, akkor szólal meg újra.* - Ne hitesd el magaddal, hogy gonosz vagy, Sylvia. Csak felkavart a múltad. *Egyszerűen mondja, de közben még is ott van a hangjában a megértés. Nikorinát lassan magához vonja, mikor Teodore kiér, és a férfi felé nyugodtan bólint.*
- Tudom, hogy nem lesz gond. *Fordul a férfihez, aztán vissza Nikorinához, és kicsit magához öleli, majd bátorítva rámosolyog, természetesen bemegy a házba. Auror család, Teodore meg tudja védeni magát, ráadásul még is csak az apja. Az igazi apja. Felmennek Nikorina szobájába, és ott még csendesen James néhány szót ejt arról, hogy reméli a lány valóban elhitte, amit mondtak, és nem tér haza, meggondolatlanul, nem akar majd dühében nekiesni annak a férfinek. Aki minden bizonnyal sokkalta erősebb nála. Aztán ezekkel a gondolatokkal bajlódva ad egy puszit a lány homlokára, és befekszik mellé az ágyba, átölelve őt. Nem történik igazán semmi, csak óvja az álmát, és ha elaludt, csak azután húzódik el lassan, hogy őt is beporozhassa az álommanó.*

Tárgy: Re: Bulgária Vas. Aug. 14, 2011 8:33 pm

[Gabrovo]

*James visszatartaná, nagyon is őt, érzi ezt, de végülis csak elengedi. Sylvia most amúgyis ártalmatlanná lett téve... Bár ki tudja, lehet még trükk a tarsolyában. Nikorina gyorsan megteszi a maradék távolságot, és egy jó méternyire a nővérétől leguggol, aggodalmasan néz rá, de láthatóan nem esett Sylviának komoly baja. James szavaira felnéz a fiúra, és értőn bólint, bár furcsán fájdalmas a mozdulata. De be kell látnia, hogy James azért tette ezt, hogy megvédje Sylviától. Tudja jól a fiúról, hogy nem nézné végig tétlenül, hogy őt bántsa Syl... és ő sem tudná tétéenül nézni, hogy Jamest bántsa a nővére.*
- Ne beszélj ilyeneket, Via. *Rázza meg a fejét, és újra a nővérére néz.* Nem ölünk meg, mert hiába csináltál rossz dolgokat, éppúgy jogod van az élethez, mint nekünk. És a testvérem vagy... nem engedem, hogy meggyilkoljanak téged. Nem vagyunk mi hidegvérű gyilkosok. *Újra megrázza a fejét, majd a bal kezét óvatosan kinyújtja, és közben végig Sylvia szemébe néz.*
- Nem akarlak bántani, ne mozdulj. Csak a medálomat szeretném visszavenni. Persze... ha szükséged van rá, maradhat nálad. ~Túlságosan kegyes vagy hozzá... De ő a testvérünk, Gradan.~ *Válaszol gondolatban a daimonjának. Közben nyílik a ház ajtaja, és Teodore rohan oda hozzájuk.*
- Nikorina, James, menjetek be a házba, kérlek. Nem fogom bántani... De jobb, ha most nem maradtok kint tovább. Lehet, hogy vannak mások is a közelben. *Hadarja a férfi, és idegesen pillant körbe.* Menjetek be, Viát majd beviszem én. Nem lesz baja, és ő sem fog ártani, ígérem. Menjetek!
*Nikorina lassan bólint, majd feláll, és Jameshez bújik. A medál ott maradt Sylviánál, de ezt igazán nem bánja, ha ez segít a nővérét a jó irányba terelni.*
- Menjünk be. *Suttogja Jamesnek, és ha a fiú is beleegyezik, akkor visszatérnek a házba, Sylviát pedig rábízzák Teodoréra.*

Tárgy: Re: Bulgária Vas. Aug. 14, 2011 8:22 pm

[Gabrovo]

*Nem túl kellemes, hogy a fojtogatást visszacsapták rá, de sejthette volna, hogy ha támad, akkor James nem fogja annyiban hagyni a dolgot. Levegő után kapkodva terül el a földön, elég erőteljesen megszédül, de megfulladni nem fog, szerencsére. Egy ideig ártalmatlanná tették, az biztos. Darkness halkan, tiltakozva felnyávog, amikor Deanne megragadja a grabancánál, és egy pillanatra Syl lélegzete is elakad a rémülettől, hiszen az a dól simán kettéharaphatná a daimonját... de nem teszi, hanem közelebb viszi hozzá. Darknes a szokásosnál csapzottabban nyúlik el mellette, Sylvia meg még kissé ködös tekintettel felnéz Nikorinára és Jamesre.*
- Szép húzás volt, James. *Suttogja rekedt, erőtlen hangon, amikor végre levegőhöz jut, és kezd lecsillapodni a szívverése, kezd lehiggadni.* Miért nem fejezed be, amit elkezdtél? Ha megölnél, sosem lenne már bajotok velem. De persze... te erre képtelen vagy. Ahhoz túl tiszta a te lelked. *Nem mozdul, csak hever a földön... furcsa ilyen kiszolgáltatottnak, sebezhetőnek látni.* ~Syl, ne mondj ilyeneket... Ha tovább hergeled, a végén tényleg meg fog ölni... Talán jobb is, Ness. Ne mondj ilyeneket! Csak nem akarsz szembesülni az igazsággal, azzal, hogy a nevelőapánk ölte meg az anyánkat. El akarsz menekülni előle... Lehet, hogy igazad van. De azt öljem meg, aki annyi éven át nevelt engem? Hazudott, Syl. Rinának igaza van... rajta kell bosszút állnod.~ *Az eszmecsere nem látszik a lány arcán, az most egy teljesen merev maszknak tűnik. Semmi érzelem.*

Tárgy: Re: Bulgária Vas. Aug. 14, 2011 8:11 pm

[Gabrovo]

*Érezte. Nikorina szavai túl erősek, és túl egyértelműek voltak ahhoz, hogy ebből ne legyen baj. A varázsige fordítottan sül el, így a fojtogatás egy részét vissza is csapja Sylviára... tudja jól, hogy Nikorina ennek nem fog örülni, de nem fogja végignézni, hogy fojtogassák őt.*
- Várj, ne! *Szólna rá a lányra, de végül még is elengedi, hiszen a testvéréről van szó. A szemében cseppnyi aggodalom, hiszen látja, hogy Nikorina kétségbe van esve, hogy még is mi történt Sylviával. Deanne miközben a daimon magatehetetlen, fürgén odalép, finoman megfogja a grabancánál, felemeli, és odaviszi Sylviához... Igen, eléggé furcsa, de azért csinálja, hogy közel legyenek egymáshoz, és gyorsabban megnyugodjanak.*
- Fojtást akart rajtad alkalmazni, én pedig visszapattintottam rá, mielőtt elért volna téged. *Mondja a fiú, teret engedve Nikorinának, szóval elé már nem áll be, hanem mögé áll, onnan figyelve rá.* - Mondtam, hogy nem ártok neki, ameddig ő nem akar neked ártani... De túlságosan feldühítetted, Nikorina, és lépett. *A szavai őszinték és tiszták, hiszen végig erre készült, észrevette a mentalista lány szemében, hogy ennek nem lesz jó vége. Deanne-t magához hívja, aztán végül James szemeiben az izgalom is felenged, és apró légvétel után megszólal.* - El fog múlni... Mindjárt elmúlik. *Suttogja, de célzatosan nem Nikorinát nyugtatja most kellemes, nyugtató hangján, hanem egyértelműen a másik lánynak szól, Sylviának. Ő sem akarja, hogy szenvedjen, nem véletlenül vitte oda a daimonját, amikor a legkiszolgáltatottabb volt. Nem akar ártani. Békét akar.*

Tárgy: Re: Bulgária Vas. Aug. 14, 2011 8:01 pm

[Gabrovo]

*Ahogy Syl dühe nő, úgy nő benne a rettegés. Fél attól, hogy ebben a felkorbácsolt állapotban mire lehet képes a nővére.*
- Nem, Via, én nem... *Nem tudja végigmondani, mert sylvia támad... azaz támadna, de James közbeavatkozik. Döbbenten elkerekedő szemekkel bámulja, ahogy Syl szava elakad, felsikolt majd összerogyik, és a daimonja is láthatóan kétségbe esik.*
- Via! *Kiáltja akaratlanul is, elég rémült hangon. Igaz, hogy tudja, hogy a nővére megölné őt, ha lenne rá lehetősége, de ő még mindig makacsul hisz abban, hogy Sylvia lehet még olyan jó, mint régen.* Mit műveltél vele? *Forduljameshez riadt szemekkel, miközben megtesz két lépést a nővére felé, már ha engedik neki. AMM-ből elég rossz, abból a tárgyból nem sok varázslat maradt neki, így mst hirtelen nem tudja, hogy James mit is alkalmazott Sylvia ellen. Persze, lehet, hogy Syl megérdemelte ezt, de Nikorina nem akarta, hogy bántsák. Nagyon nem. Gradan tanácstalanul járatja a tekintetét társa és a rémült Darkness között, félúton toporogva, és láthatóan nem tudja eldönteni, hogy mit csináljon.*

Tárgy: Re: Bulgária Vas. Aug. 14, 2011 7:54 pm

[Gabrovo]

*Most már az ő indulatai is kezdenek felkorbácsolódni. Nikorina szavai elképesztő dühöt támasztanak benne, ha légmágus lenne, minden bizonnyal már szélvihar tombolna körülötte, és tépázná ruháját. De nem légmágus, így a szél mozdulatlan marad, csak a man gyűlik körülötte, mintha érezné gyilkos dühét.*
- Hazudsz! *Sikoltja szinte hisztérikusan.* Ő sosem tenne ilyet... nem, nem ő volt! *Bár tagadja, hogy a nevelőapja lenne a gyilkos, azért a húga szavai kételyt ébresztettek a szívében. Mentalista, eléggérá van most hangolódva james és Nikorina gondolataira, így belül döbbenten tapasztalja, hogy Nikorina igazat mond neki. De nem hajlandó szembesülni ezzel. Darkness riadtan lapul a földre, érezve sylvia tehetetlen dühét, de tudja, hogy ha a lány parancsot ad neki, azt teljesítenie kell.*
- Suffocis! *Sikoltja Sylvia, az AMM medálhoz kapva, és másik kezét Nikorina felé nyújtja. Fojtogatna... ha James nem lépne közbe, és nem akadályozná meg. De megakadályozza, így Sylvia varázslata létre sem jöhet, elelnben rettenetes fájdalom hasít a fejébe, halkan felsikolt, majd összecsuklik. Erre nem számított, és a zavarodottsága, a tébolyult dühe lebontotta a mentális védelmének java részét. Darkness riadt nyávogással lapul a földre, teljesen tanácstalannak tűnik, de támadni nem fog.*

Tárgy: Re: Bulgária Vas. Aug. 14, 2011 7:41 pm

[Gabrovo]

*Lélegzetvisszafojtva bólint egyet Nikorinának, nem támad rá, pedig a mozdulatra már idézné is meg a kardot. De ameddig nem támad Sylvia, tényleg nem árt neki. Ám Nikorina szavai érzi, hogy ki fognak robbantani valamit. Nem, nem engedi előre, sőt, Deanne is azonnal óvón Gradan elé áll, mert ezek a szavak... Nagyon megzavarhatják a sötét lelkű Grozda-lányt, és fene se tudja, hogy mit fog rá lépni.*
- Én csak védem. Nem ártok, hogyha te sem. *Mondja a fiú, most már tárgyilagosan, dühösen, és az eddigi eléggé harci beállását. Ám a keze a nyakára csúszik, és hogyha akár egy icipicit is megrezzenni látja a lányt, ami azt jelenti, hogy bármelyik fókuszát használni akarja, azonnal egy varázslat szökik ki a száján.* - De Sylvia, hogyha a szándékaid tiszták lesznek, én Soha nem fogok közétek állni. *Ezzel elárulja azt, hogy egyelőre nem képes bízni a lányban, és túl közel nem engedi Nikorinához, tart a hátba szúrástól. Semmi másra nem koncentrál, csak erre a varázslatra, ezzel tudja most Nikorinát legjobban óvni.* - Apprehen. *Persze csak akkor, hogyha a lány is varázsol. De akkor fürgén és kíméletlenül csak le.*

//AMM, elsődleges, mentalista, tápos tárgy, ilyesmi:
Megértés:
Varázsige: Apprehen
Leírás: Többrétű védekező varázslatról van szó, mely különleges módon képes blokkolni az elmét. Amikor ellenfelünk egy varázslatot kimondana ránk, abban a pillanatban behatolunk az elméjébe, és úgymond megértjük varázslatát. A behatolás olyan mélységű, hogy ezt a varázsigét az adott személy innentől D6+1 napig (hatoldalú kockával dobunk és annyi nap+1) nem lesz képes használni. A varázslat nem jön létre, mivel a manaáramlás folyamatát szakítjuk meg a megértéssel. Ezen kívül ezt a varázslatot elsődleges mágiaként használni tudjuk abban az esetben, ha az számunkra nem alapból tiltott mágia. A varázslat minimális támadásként is funkcionál, mivel az ilyen mélységű behatolás fájdalommal is együtt jár.
Kikötés: A Sorvasztás varázslat ugyan hat a mágiára, de csak akkor, ha más varázsolja azt ránk, nem mi saját magunkra.

Tárgy: Re: Bulgária Vas. Aug. 14, 2011 7:24 pm

[Gabrovo]

*Amikor Sylvia a derekához nyúl, egy pillanatra megretten, és szinte görcsösen kapaszkodik Jamesbe.*
- Megígérted, kérlek, ne bántsd. *Suttogja nagyon halkan a fiú fülébe, mert érzékeli ő is a gyűlő feszültséget. Ha ez a feszültség kirobban... Nikorina a legkevésbé sem szeretne harcot.*
- hazudsz, Via, érzem. Nálad van a medál, nem pusztítottad el. Még mindig őrizgeted, mert az anyánk igenis fontos neked. *Mondja halkan, és a fejét csóválja, miközben Sylviára néz. A lelki szemei előtt közben képek kavarognak, félig arra fókuszál, mert úgy érzi, mintha azok üzenetet akarnának közvetíteni. Inkább emlékképek, de úgy érzi, sugallnak neki valamit.*
- Ohh. *Suttogja hirtelen, mejd gyorsan megrázza a fejét, és sylviára néz, a szemében szomorúság csillan.* Via... a nevelőapád a gyilkos. Ő ölte meg anyánkat. Tudom,emlékszem rá. Biztos vagyok benne, hogy ő az. Hogy téged miért rabolt el, azt nem tudom... de végig hazudott neked. *Ő maga sem tudja, hogyan ugranak be neki ezek, de nem blöfföl, valahogy érzi, hogy ez az igazság. És talán végre Sylvia is elhiszi.*
- Ha bosszút akarsz, őrajta állj bosszút, és próbálj újra jó lenni. Dobd el magadtól, amitő tanított neked. Hidd el, mi visszafogadnánk, Via. *Lassan kinyújtja a szabad kezét Sylvia felé, szinte könyörögve neki ezzel. Közelebb lépni nem mer, meg úgyis tudja, hogy James nem engedné. A fiú dühe viszont megrémiszti, fél, hogy kárt tesz Sylviában.*
- Ha megígéred, hogy nem akarsz ártani nekünk, tényleg nemfogunk hátba szúrni. Becsszavamra, Via. Nem esik bántódásod. *Ígéri még komolyan a nővérének, és visszafojtott lélegzettel, dobogó szívvel vár.*

Tárgy: Re: Bulgária Vas. Aug. 14, 2011 7:14 pm

[Gabrovo]

*Tisztában van azzal, hogy James egyetlen rossz mozdulatra nekiugrana. Látja a fiú szeméből. Érzi a levegőben gyűlő feszütséget.* ~Csak tudnám, miért ennyire fontos neki a húgom, hogy az élete árán is megvédené. Szerelmes, Sylvia. Kérdeztelek?~ *Darkness válasza nem tetszik neki, és rögtön el is hallgattatja a daimonját, hogy ne idegesítse. Amikor Nikorina azzal a lopással vádolja... megmerevedik, a keze akaratlanul is a derekához csúszik, egy rejtett kis zsebhez, és kitapintja az ovális ezüstmedált. De a többiek ezt nem tudhatják, nekik olyannak tűnhet ez a mozdulat, mintha pálcáért, fegyverért nyúlna...*
- Honnan tudod? *Kérdez vissza fenyegetően.* Miből gondolod egyáltalán, hogy nálam van a medál? Már ha nálam van még egyáltalán. Egyév elegendő arra, hogy elpusztítsam. *Itt most hazudik, mert a medálnak semmi bántódása nem esett; arra valahogy képtelen. Megpróbálta, de nem ment neki. Talán tényleg van még benne valami jó... Érzi James feltornyosuló dühét, de azt meglepve tapasztalja, hogy ez a düh nem ellene irányul, hanem a nevelőapja ellen.*
- Az anyám meghalt. A nevelőapámat meg hagyd békén, mert ő sokkal jóságosabb, mint ti. Megígérte nekem, hogy segít megbosszulni anyám halálát. Hogy felkészít arra a feladatra, hogy megöljem azt a gyilkost. *A lány szavai gyűlölettől izzanak, ahogy erről beszél, bár valójában fogalma sincs arról, hogy ki az igazi gyilkos...*
- Miért akartok ebbe belekényszeríteni? Nem kompromisszumokért jöttem. Érzem, hogy mindketten dühösek vagytok rám. Gyűlöltök, és szívesebben látnátok holtan. Azért kössek kompromisszumot veletek, hogy aztán ti szegjétek meg? *Kérdezi hidegen, csendesen, és egik kezét a csípőjére teszi, míg a másik még mindig a derekánál van.*

Tárgy: Re: Bulgária Vas. Aug. 14, 2011 7:01 pm

[Gabrovo]

*Végighallgatja mind a két lányt, de parázs tekintetét Sylvián tartja, olyan szinten figyelve minden mozdulatát, mint egy kopó, sugallva, hogy esélye sincs, hogy ártson Nikorinának, mert akkor azonnal bunyó lesz, és a földbe döngöli. Hiába lány. Hiába a testvére. Hogyha a két Grozda közül az egyiknek bántódása kell, hogy essen, az Sylvia.*
- Ám, ha nálad van, akkor úgy tűnik még is csak van szíved... Sylvia szereted édesanyádat? Miért nem tudod elhinni, hogy a családod többi tagja épp úgy szeret téged, mint azelőtt szerethettek? Amire természetesen te nem emlékszel... *A vége még is csak kissé sziszegős lesz, ugyanis a dühe most már hirtelenjében nem a mentalista lány ellen irányul, hanem az ellen, aki ilyenné tette. És ez a szemében is látszik. Mind a ketten mentalisták, így ha Sylvia rá figyel, akkor láthatja mindezt, nem leplezi el. Nem rá dühös, hanem arra, ami ezzé tette, hiszen lehetne olyan varázslatos lány, mint az, akit szeret.*
- Van számodra olyan, hogy becsület? Őszinteség? Mert, ha szavadat adod, hogy nem ártasz ma, itt és most senkinek, akkor nincs okunk az ellenségeskedésre.*Paktum. Itt és most. Közben természetese fürkészi a lányt a tekintetével, azt keresve, hogy bízhat e benne, és azt sugallva - mágia nélkül, hiszen abból balhé lenne -, hogy ő bizony tartja a szavát. Na meg persze azt is, hogy ahogy megszegi, egy angyalkardot érezhet a szívében.*

Tárgy: Re: Bulgária Vas. Aug. 14, 2011 6:44 pm

[Gabrovo]

*Próbál nem összerezzenni, amikor a nővére hirtelen feléje pördül, és azzal a gyilkos tűzzel a szemében mered rá. Örül annak, hogy James ilyen védelmezően áll mellette, ez elég erőt ad neki, különben már rég sokkotkapott volna a rémülettől.* ~De nem kéne félnem tőle. Még megmenthetjük a lelkét... nagyon remélem...~ *Suttogja magában. Sylvia szavait hallva felcsillan a szeme, mintha valaki lámpást gyújtott volna a fejében.*
- Már értem. *Bólint magának, és igyekszik állni a nővére tekintetét.* De Via, ikrek vagyunk, testvérek. És régen én is így hívtalak. Ami pedig édesanyánkat illeti... te loptad el a nyakláncom, ugye? Azt, amiben a képét őriztem. Már egy éve annak, hogy nem találom... lefogadom, hogy most is nálad van. *Nem tudja, honnan jött neki ez a gondolat, de igaznak érzi, és egy kis reményt ad neki. És talán sakkabn is tudja tartani vele Sylviát.*
- Én nem hazudnék neked, Via. Soha. *Rázza meg a fejét szinte szomorúan, és Gradanra pillant, összenéz a daimonnal, aki aggodalmasan felnyávog.* ~Köszönöm, hogy szóltál, James. Figyelek.~ *Hallhat közben James a fejében egy rövid üzenetet - ezek szerint Teodore már készenlétben áll, hogy ha eldurvulnk a dolgok, akkor közbeavatkozzon.*

Tárgy: Re: Bulgária Vas. Aug. 14, 2011 6:37 pm

[Gabrovo]

*Persze, azt látja Sylvia is és Darkness is, hogy Deane milyen védelmezően áll Gradan előtt. Épp ezért alapznak a kivárásra, hátha lazul a dól figyelme... elég csak pár másodpercnyi figyelmetlenség is.*
- Kapok elég szeretetet a nevelőapámtól. *Vonja meg Sylvia a vállát, és öt lépésnyire Jamestől és Nikorinától elkezd fel-alá sétálni egy láthatatlan vonalon. Amikor a húga azonban azt a becenevet használja... hirtelen megtorpan, és lángoló tekintettel mered a lányra.*
- Ezt a nevet csak anyánk használta, csak ő szólított így, semmi jogod ahhoz, hogy a szádra vedd, hugica! *Sziszegi villogó tekintettel. Darkness felborzolja a bundáját, és aggodalmas pillantásokat vet Sylviára. A daimonnak nagyon nem tetszik ez. Ha Sylvia elveszíti a fejét... James biztos két pillanat alatt leszerelné. Bár az talán lassítaná, hogy Nikorinát próbálja védeni...*
- Mit érdekelnek az emlékeid? Honnan tudjam, hogy ha belenézek az elmédbe, akkor nem hazudsz nekem? mert nagyon is jól tudod, hogy azzal is hazudhatsz nekem. *Villámló tekintettel mered Nikorinára, de nem lép közelebb.* ~Persze, ha beengedne a fejébe... Milyen könnyű lenne elintézni...~ *Gondolja közben, és egy kis gonoszkás félmosoly kúszik fel az arcára. Ez nem sok jót ígér.*

Tárgy: Re: Bulgária Vas. Aug. 14, 2011 6:26 pm

[Gabrovo]

*Sylvia nagyon tévedésben él, hogyha azt hiszi, hogy az a csapzott szőrgolyó képes lehet átverekedni magát egy ázsiai dólon, és akár esélye van arra, hogy elkapja Nikorina daimonját. Ugyanis Deanne épp olyan harcias és védelmező, mint a gazdája, hiába nőnemű, ez semmin sem változtat. Eddig együtt pihengettek Gradannal, most pedig épp úgy áll előtte, mint James Nikorina előtt.*
- Tudod te egyáltalán mi az a szeretet?... Az az, amire féltékeny lehetsz. *Mondja még utoljára, aztán természetesen eljut hozzá az információ, és hátrapillant Nikorinára, kicsit bólintva. Egy icipicit előre engedi a lányt, de épp csak annyira, hogy az tudja tartani a testvérével a szemkontaktust, ő pedig védelmezően hátranyúlva átölelhesse egyik karjával, jelezve, hogy azért itt van még, és figyel. Nem igazán tartja jó ötletnek, hogy Nikorina ilyen kiszolgáltatottan felajánlja, hogy nézzenek az emlékeibe... Épp ezért, hogyha a történet nem lett volna eddig elég bonyolult, csavar még egyet rajta.* ~ Innuosis... Teodore... Itt van Sylvia, de ne jöjjön ki, mert akkor biztosan elriasztja. Csak figyeljen, és bízzon Nikorinába. De ha ártani akar neki, és én harcképtelen vagyok, akkor azonnal...~ *Küldi a férfinak gondolatban, ezzel valószínűleg felriasztva az álmából. De félti Nikorinát, és hogyha bármi rosszul sül el, minél többen óvják őt, annál jobb.*

Tárgy: Re: Bulgária Vas. Aug. 14, 2011 6:17 pm

[Gabrovo]

*Miután James védelmezőn eléje áll, már ő sem marad ülve, hanem feláll, és közvetlenül James mögött marad. A szíve hevesen zakatol, egyrészt attól a kínos szitutól, hogy megzavarták őket, másrészt a riadalomtól, amit Sylvia megjelenése okozott. James kihívó hangja nem tetszik neki, ahogy Sylvia gúnyos válasza sem.* ~Gradan, üzennék Jamesnek, de nem merem hangosan kimondani. Mondd. Csak annyit üzenek, hogy ne hergelje Sylviát, ne bántsa. Nem akarok harcot. Nem akarom, hogy megsebesüljön, egyikük sem. Sylvia a testvérem, James meg... őt mindennél jobban szeretem. Bármelyikük is sebesülne meg, az fájna nekem. te megőrültél. Nem. sylvia a testvérem, egykor szeretett engem. Ja, és... vigyázzatok a daimonjával. Nemtetszik, hogy ilyen közönyös. Oké!~ *Gradan közelebb húzódik Deanne-hez, és gyorsan továbbítja a lány üzenetét, míg Nikorina a testvérét bámulja.*
- Nem egy sima családi látogatásért jöttél, Via. *Szándékosan a nővérének régi becenevét használja.* De miért akarsz bántani? Én sosem tettem. Ha belenéznél az emlékeimbe... mert apám átka megtört, visszatértek az emlékeim, és olyan élénkek, mintha tegnap történtek volna... szóval, ha beléjük néznél, te is láthatnád. Nincs semmi okod a gyűlöletre. *Minden igyekezete ellenére a hangja remeg egy kicsit. Hiába, nem egszerű ez... sosem így képzelte volna el, hogy felajánlja Sylnek ezt a lehetőséget, hogy nézzen bele az emlékeibe. De uszáj lépniük.*

Tárgy: Re: Bulgária Vas. Aug. 14, 2011 6:08 pm

[Gabrovo]

*Elégedett vigyorral figyeli, ahogy a párocska szétrebben. Nikorina rémült arcát külön élvezi is, tetszik neki az, hogy így rá tudott ijeszteni a húgára. Az a gúnyos félmosoly akkor is az arcán van még, ahogy végigméri Jamest, amint Nikorina elé áll. A tekintete hosszan elidőzik a szárnyakon - most nem a távolból látja őket, így most már biztos lehet abban, hogy ez nem érzékcsalódás.*
- Féltékeny? Én? *Kérdezi gúnyosan, és félrebiccenti a fejét kissé.* Ugyan miért lennék féltékeny? Semmi szükségem szárnyas pojácákra. Hacsak nem azért, hogy legyen egy alázatos szolgám. *James kihívó hangja nem tetszik neki, idegesen irizgálja a saját AMM medálját, és közben sunyi pillantásokkal méregeti a párocska helyzetét. Darkness közben leül mellé, és lusta mozdulatokkal kezdi mosni a vállát, de persze közben figyel a másik két daimonra.*
- Ugyan, hát haza sem jöhetek az én drága apámhoz meg a hugicámhoz? *Tárja szét Syl a két karját, de a hangja érezhetően gúnyos, ironikus ez a kérdése.* ~Syl, én megmondtam. Túlerőben vannak. Egy nephilim ellen nem győzhetsz. Csönd legyen, Ness. Ha el tudtad kapni a húgom daimonját, úgysem mer majd semmit sem tenni.~ *Gondolatban nyugalomra inti a daimonját, ak iegy kicsit ideges ettől a merész akciótól, de Syl egyáltalán nem ideges.*

Tárgy: Re: Bulgária Vas. Aug. 14, 2011 5:59 pm

[Gabrovo]

*Hát mit is lehet ilyenkor mondani? Amikor meghallja azt a hangot, azonnal felemeli a fejét, és a térdére támaszkodva húzódik el Nikorinától, hogy fel tudjon ülne. Csak azért nem fogja meg a kezét, hogy a következő pillanaton talpra álljon, és védelmezőn a lány elé lépjen.*
- Csak nem féltékeny vagy? *A hangja eléggé ellenséges, de inkább büszke, és kihívó, minthogy olyan szinten metsző legyen, mint a másiké. Ő messze nem fegyvertelen, habár értelemszerűen a kardja nincs az oldalán, de mint említettük, most már fél-angyal. Így hát akármikor csatába tud bocsátkozni, főleg az AMM medállal a nyakában, és a PSM karpereccel a karján. Ezeket nincs miért levennie, hiszen csak ékszerek, most is rajta vannak.* - Sylvia, mit keresel itt? A bajt? *Kérdezi újra, de tudja, hogy nem vetheti el a sulykot, hiszen nem az a célja, hogy verekedjen, és azzal még jobban elidegenítené Sylviát az igazi családjától.*
- Vagy esetleg megjött az eszed és meg szeretnéd ismerni a családodat?...

Tárgy: Re: Bulgária Vas. Aug. 14, 2011 5:52 pm

[Gabrovo]

*Csak mosolyog James kérdésére, macskásan összehúzott,ragyogó szemekkel. Hogy miféle lény? Egy közönséges emberlány ő, de így is képes volt egy fél-angyalt magába bolondítani. Najó, azt még hozzá kell tenni, hogy annyira nem közönségeső, hiszen boszorkány... de semmi praktikát nem vetett be, csak a természetes vonzerejét. A külvilág Jamesen kívül kezd kikapcsolódni számára, és úgy tűnik, tökéletes lesz ez az éjszaka... amikor megszólal az a hang. Egy hideg, metsző hang, amit álmából felébresztve is felismerne. Az ikertestvére hangja. A lány riadtan rándul össze, halk kis sikkantást produkálva közben, és ha Jamestől sikerül, fel is ül, sápadtan, riadtan bámul az árnyak közé, mígnem meglátja Sylviát.*
- Sylvia... *Suttogja magaelé a nevet, de eléggé le van sokkolva, látszik rajta. A keze ösztönösen James kezét keresi, és közben riadtan döbben rá, hogy a pálcája bizony a házban maradt... de erre nem számíthatott. Gradan azonnal felpattan, és elég harciasan mered Darknessre.*

Tárgy: Re: Bulgária Vas. Aug. 14, 2011 5:46 pm

[Gabrovo]

- Szép kis előadás, csak ha kérhetném, fejezzétek ezt be gyorsan, mert mindjárt elhányom magam. *Szólal meg váratlanul egy hideg, kissé vontatott hang valahol az árnyak között, pontosabban a fák között. Hogy ki az,azt még egyelőre nem látni, de persze a daimonok gyorsan felismerhetik a szagát: Sylvia az. Hogy hogyan került ő ide? Úgy, hogy Darkness tiltakozása ellenére végrehajtotta azt a veszélyes mutatványt, hogy "hazautazott". És milyenlátványra kellett ideérnie? Hogy az a fél-angyal srác, az a James éppen leteperi a húgát. Az elején még talán élvezte is a "műsort", de most már úgy vélte, jobb közbeszólni... Lasan előrelép, mígnem a sejtelmes holdfény megvilágítja sápadt, fekete ruhába öltözött alakját, és kirajzolja az arcán azt a heget. Darkness mellette áll, kissé lustán, nemtörődöm pózban, Syl pedig enyhén undorodó, ám javaráészt közömbös arccal méri végig a párocskát.*

Tárgy: Re: Bulgária Vas. Aug. 14, 2011 5:39 pm

[Gabrovo]

*Ó, ő nem is szólja le, hogy hogyan leveleznek, csak igazából ő nem is nagyon tartja a kapcsolatot, az otthon levőkkel, csak Arianával, aki majd úgy is küldd haza levelet, hogyha akar. Mikor hallja azt a bizonyos rossz kisfiút, akkor elvigyorodik, és két csók között kissé elhúzódva suttog a lánynak.* - Vajon milyen lény lehetsz te, aki egy fél-angyalt is képes a bűnbe csábítani?... *Súgja a fülébe, aztán egy másodperc se telik el, újra Nikorina ajkaira tapasztja a sajátját. Majd néhány másodperc múlva hallja a "hullócsillgát", amire muszáj felnevetnie, de hátra nem fordul, végig a lány tekintetét keresi, miközben tökéletesen fölé térdel, és ha az erőszakosabb fajtából lenne, akkor tuti már a lány két kezét fogná, és szegezné a földhöz...*
- És mit kívántál? *Kérdez még is rá, miközben közel hajol hozzá, először az ajkára ad egy hosszú csókot, aztán a csók abbamarad, és finom puszikkal ostromozza a leányzó nyakát, aztán kicsit eltolva a felsőjét, a vállát is.*