Bulgária

Tárgy: Bulgária Vas. Nov. 18, 2007 12:17 pm

First topic message reminder :

A Bulgáriában játszódó mesék, kérjük, hogy kapcsos zárójelben írjátok a hsztek fölé, hogy hol is játszódik a történet. Például:

[Szófia]

*Móriczka otthon ünnepli a Hannukát.*

Ha egyéb országot vagy helyszínt szeretnétek, küldjetek privát üzit valamelyik tanárnak, és létrehozzuk a témát amennyiben ez az előtörténetben indokolt. Alapesetben azonban a legtöbb diák Bulgáriában játszon, ha nem a Nezabarban van, vagy a környező falukban.

Vendég

[Vitosa, Ivanov kúria]

*Nem szereti a nagy hallgatásokat és Lana épp ezt műveli most. Hogy lehet az ehhez hasonló kritikus percekben ülni és magunk elé bámulni, s a másik énünkkel egyeztetni? Felfoghatatlan egy nemskizo ember számára*
-Az apja? Akkor nem lep meg ez az egész cirkusz. Leátkozta ő is a fiát, mint engem az apám *jah, csak a kedves papa hibából beindította az amúgy lappangó átkot ideje korán. A fiúnak csak 21 évesen kellett volna ezt az "örökséget" megkapni, de így hamar vége lesz, mire eléri az eredeti határt*
-Nekromanta ~Hogy gondolhattam, hogy ezzel hasonlítunk? Nevetséges~ *fél kezét az arcára tapasztja, mintha el akarná rejteni magát a lány tekintete elől... mint aki egy súlyos vészt hordoz magában és ártalmas a környezetére*
-Legalább az anyjának számított valamelyest, bár... az enyém meghalt, mielőtt megtudhattam volna, hogy számítok-e neki *ezt már eléggé csendesen morogja el, hogy csak igazán éles fülek hallhatják meg*
-Nem semmi egy fickó, ha még a halálból is önerőből jött vissza *látványosan elhúzza a száját* Lehet, hogy ezután ment Amerikába, vagy tűnt el ott. Egyszer csak nyoma veszett, az iratokban, amiket Svettel megfújtunk, benne van *lassan felemeli a kezét és rámutat a halomra, ami már vélhetően egy ideje ott van Lanánál*
-Mindkettőt ki nem állhatom és ők sem engem, ergo nem megyek sehova *már a büszkesége és a becsvágya sem engedi, hogy olyan mélyre süllyedjen, hogy a szakvezetőjéhez forduljon segítségért vagy bármely más tanárhoz. Hát igen, hajalmos csalódni az idő vasfogában is... Pedig neki tényleg fél órának tűnt az az idő. A lány már távozna, de valahogy még felül előtte*
-Várj *keze kulcsolódik Lana csuklójára*
-Haragszol rám? Hogy belerángattalak ebbe.... Ha akkor nem jövünk rá, hogy az üknagyapám és ti.... *félrenéz. Minden oka meglehet Lanának, hogy haragudjon a fiúra és ezt kivételesen meg is érti a Dalnok, de tudni szeretné, hogy valóban így van-e. Azért ez érdekes: mindkettő azt hiszi, hogy a hibás a másik sorsáért és a belerángatásért? Ehh...*

Vendég

[Vitosa, Ivanov kúria]

*A "hol vagyunk" kérdésre nem ad választ, nem érzi elég fontosnak ahhoz, hogy most ezzel fárassza Eric kicsi fáradt agyát. A rengeteg válaszra váró mondatra láthatóan nem reagál... néz maga elé, mintha pörgetné vissza az eseményeket. Azt is teszi, Svettel közösen. Aztán láthatóan végeznek, és a fiúra néz.*
- Sergej... *Előveszi családfájukat, néhány lapozgatás után meg is találja, amit keresett.* Nicholas apukája volt. Ahogy nézem. A nyaklánc valószínűleg Nicholaséról. Nekromanta lett belőle, hullákat keltett, pofátlanul viselkedett, és ezért kitagadták. *Valószínűleg beszélt a dadussal, onnan tud ennyit.* A nyakláncot pedig az anyja adta neki, mert bármennyire is meggyűlölték, nem akarta, hogy meghaljon... nem akarta, hogy olyan gyorsan. *Húzza el a száját.* Tikk-takk, telt az idő, a sebei mélyültek, aztán belehalt - és feltámasztotta magát. Utána nem tudjuk, mi lett vele. *Fejezi be, és ezzel együtt össze is csapja a könyvét. Messzibe révedő szemeivel komolyan az árnydalnokra néz.* Most pedig pihenj. Amint kialudtad magad, visszamegyünk a kastélyba... és nem gondolunk erre. Egyik nap felkereshetnéd a szakvezetődet, hátha meg tud gyógyítani... ha vele még nem utáltattad meg magad. Esetleg Jericho professzorral, ő szakértője az átkoknak.
*Estére járhat az idő, korántsem fél órát aludt Eric, megcsalta az időérzéke. Sötét van már odakint, ami nem csoda, hisz télen még gyorsabban beköszönt az éj.*
- Ha pedig megbocsájtasz... elmegyek lezuhanyozni. *Látszik, hogy bántja, rettenetesen bántja a dolog. Belerángatta a nagyon távoli rokonát, és kizökkentette őt a normális életéből. Ez pedig érzései szerint a saját lelkén szárad. Amennyiben a fiú nem akadályozza meg fizikális, el is hagyja a szobát.*

Vendég

[Vitosa, Ivanov kúria]

*Már megint valami nincs rendben a fiúval, de ezúttal az emlékek miatt izzanak fel a jelei és ájul el, ami egy „normális” roham esetén nem következik be. A hangja elmegy ugyan, de neki még mindig úgy tűnik, mintha beszélne, még hallani véli a hangját is.
A dadust nem érzékeli, azt sem, hogy elviszik, sőt... az ágyat sem, semmit nem észlel maga körül. Eltelik vagy fél óra, mir felébred és immár a régi Lanát látja maga felett*
-Mi.... Mi történt? Hol vagyunk? *körbepislog, majd megdörzsöli a szemét is. Megpróbál felülni, de nem igazán megy neki. Halkan felszisszen: a hátán a jegyek még izzó vörösek, pedig máskor a nyakék azonnal hatni kezdett*
-Olyan furcsa volt *üveges szemmel bámul maga elé, jobbanmondva immár a plafonra, mert visszahanyatlott sikerese*
-Mintha csak Nicholast láttam volna... Olyan volt, mint én, de... idősebb és... valami zöld fény ... olyan vakító volt, de nem az Avada... Az megölte volna. Valmai más volt. Ott lettek a hegek a hátán, mint nekem... Valaki, egy ősz ember átkozta meg... Sergej.... Van Sergej a családodban? Vagyis... *egy pillanatra Lanara néz* A családunkban?... De a nyaklánc... Akkor az ő bűnéről szól a szöveg? Vagy kiéről? És kitől van igazából? Nem értem... Mit tett Nicholas, hogy megátkozták? *eléggé zavaros az egész és pláne kótyagos fejjel ez igazán megerőltető is*
-Lana... Mi ez az egész? *a semmibe meredő szemekkel tekint a lány halottsápadt arcára*

Vendég

[Vitosa, Ivanov kúria]

*Sétálgat a polc tetején, néhány kötetet lerugdos, majd a megfelelővel leugrik, és odaadja a fiúnak. Az összehasonlítás után... igen... ugyanaz. Utána jön Ericnek az a furcsa rohama.*
~ Jesszusom, már megint? ~ *Szól, de vér helyett egyenesen ostobaságokat beszél. Amint feljebb viszi a hangerőt, ha magánál van, ha nem, észreveheti, hogy egyszerűen elnémul. Ebben a helyiségben nem lehet hangoskodni, meg van bűbájolva a szoba. A lány leguggol az immár ájult árnydalnokhoz.*
~ Miért nem lehet normális életünk? Mondjuk ez már így is egy érdekes kapcsolat... nagyon remélem, én nem őrülök meg. ~ *Szörnyülködik magában. Valaki beront: a dadus az.*
- Drágáim, jól vagytok? Istenem, mit csináltál azzal a fiúval?! *Siet oda, és ereszkedik le mellé.*
- Én... én... semmit. Valami eszébe juthatott... és valószínűleg sokkot kapott. *A fiú csuklójához érinti ujját.* A pulzusa enyhén fokozott, csökken, az előbb valószínűleg felment a vérnyomása. *Szól halk, monoton hanggal.*
- Vigyük a vendégszobába...
- Hagyd dadus. Majd én. *Nem érdekli, hogy ébren van-e a fiú, vagy nem, egyszerűen felkapja az ölébe, úgy, hogy rálásson az arcára, és a nővel együtt elindul kifelé. Nem sokat tesznek meg, egy vendégszobába érkeznek: a felnőtt kinyitja az albínó előtt az ajtót, amaz pedig leteszi egy vörös huzatos, baldachinos ágyra az árnydalnokot, utána pedig elhagyja a helyiséget. Nem sokkal később, immár normális, fehér hajjal és vörös, pupillátlan szemmel ér vissza, és ül le a fekhely szélére.* Talán nem kellett volna bolygatni a múltat... mennyivel jobb a tudatlanság. ~ Késő ezen keseregni. ~ Tudom. De azért... nem mondhatjuk el a szüleinknek. ~ Még nem. ~ Az első, hogyha rendbejön, hogy visszamegyünk. Ha miattam jönnek ki a rohamai... akkor elkerülöm őt egy időre, hátha lenyugszik. *Motyog magában, valószínűleg Svettel beszél.* De nem felejtem el a tanulást... az az első számú cél.

Vendég

[Vitosa, Ivanov kúria]

-Ki kérem magamnak. Nem csókolok meg holmi út széli cafkákat, csakhogy legyen kinek letapizzam a nyelvét *ehh... talán nem kellene ennyire kifejeznie magát*
-A férjed? *ronda nzésé, pár másodperces toporgás* Értem *mor mor, mert milyen jó az... Talán enyhe irigység Rafael felé? Hjaaaajjjj.
Ügyet sem vet a cselédekre, de a nő, akihez odafut Lana és megöleli, nos rá már valamelyest koncentrál
Kissé megfagy benne a vér, mikor Lana ecsetelni kezdi,hogy járt náluk*
-Ne... Ezt inkább ne... *ő igenis titkolózna a hölgy előtt dada ide vagy oda*
-Én nem vagyok senki hibbantnak az utóda *veti oda félre nézve a dadának*
-Nekem csak egy olyan rokonom volt, akire állítólag hasonlítok, és az Nick Vonavi. Ennyi *láthatóan nagyon feszült, bár maga sem tudja, miért. Talán az érzékei azt sugallják, hogy valaha már járt itt? Az lehetetlen fizikailag*
~Nem tetszik ez a hely, nagyon nem tetszik~ *hogy benézzen Lana szoknyája alá? Van ő egy akkora köcsög? Lenne, ha épp nem kerülgetné ez a fura, folytogató érzés. Amint lekerül a családfa és futtatni kezdik rajta az ujjuk, a Nicholasszal egykorúak láttán valami történik a fiúval*
-A.. A nevek... Mi ez?... Nem értem... *kezét a fejére szorítja, láthatóan valami nincs rendben*
-Képek... Annyi kép van a fejemben... MI EEEEEEZ? *jó nagy hangja van ám és pláne, hogy épp megjelenik előtte egy ösztövér, fehér hajú alak, aki pálcát fog egy Ericre borzasztóan hasonlító alakra, bár van vagy hét év eltolódás köztük: a férfi olyan 22 éves lehet. Az ösztövér ráemeli a pálcáját és céloz, majd... zöld fénysugár...*
-EZT NEM ÉLI TÚL.... FUSS EEEL *üvölti maga elé, mintha senki nem lenne ott mellette. Látja a vakító, zöld fényt, de a férfi... a férfi nem halt meg... miért nem? Hisz ennek a halálos átoknak kellene lennie... A hátán égő sebhely rajzolódik ki, amilyet Eric is visel. A fiú hátán egyszeribven felizzanak a jelek, mintha parzsat hintettek volna rájuk. Felnyög halkan, majd arccal a padlóra zuhan... elsötétedik minden, semmit sem hall egy időre az biztos*

Vendég

[Vitosa, Ivanov kúria]

- Ahogy megismertelek, nem válogatsz nagyon a lányok közül, hogy kinek keserítsd meg a mindennapjait. *Nyelvet ölt.* Rafael pedig hm... elvileg a férjem lett volna. *Meséli útközben.* Csak kiakadtam, hogy a hátam mögött elígértek, emiatt bezárkóztam a szobámba, és mikor a nagymami berontott, felgyújtottam a berendezés egy részét. *Elkezd nevetni.* S amíg drága páromhoz eljutott a hír, annyira felnagyították, hogy azt hallotta, indulatomban a fél kúriát leégettem. Nem csoda, hogy többet nem merészkedett ide.
*Egy jó ideig mennek, néhány cseléd tesz-vesz - mindegyik lány, és kamasz - meghajolnak előttük, igazán illedelmes fogadtatás. Itt nincsenek olyan Boris-félék. Viszont összetalálkoznak az itteni első felnőttel: egy kicsit magas, enyhén gömbölyded, de mégsem túlsúlyos, kedves arcú nővel. Olyan harminc-harminckettő lehet.*
- Dadus! *Villanyozódik fel az arca Lanának, rohan oda, és öleli meg.*
- Áh, Lana drágám... rég láttalak. Hogy nézel ki, te lány?
*Az elemista nem engedi el, hanem hatalmas bociszemekkel felnéz.* Jártam... náluk. *A dadus kérdő tekintetére folytatja.* Croftéknál. *Döbbenés. Csend.* Megmondtam, hogy Nicholasnak voltak utódjai! *Szól diadalmasan.* Már csak bizonyíték kell. Ugyanaz a jelszava a könyvtárnak?
- Istenem... *Fáradt mosoly.* Akkor az úrfi is bizonyára az utódja. Legalább a jóképűségét örökölte. Hogy tudsz te mindig ilyen fiúkat kifogni?
- Ne gyere Rafaellel kérlek... sietünk! Szia! *Kézen fogja a fiút, és rohannak is tovább. Látható, hogy ezzel az alakkal van a legszorosabb kapcsolatban: hiszen ő nevelte fel, ő volt az anyukája és apukája is egyben. Végül is megérkeznek a célállomáshoz. Hatalmas ajtó, és nincs kilincse. Valahonnan, kézitáskájából előkerül egy kis kés: a lány marokra fogja, és hihetetlen gyorsasággal valami jelet vés a mahagóni fába. Mikor az egész kész van - egy karikában egy furcsa ikon - az egész felizzik, a bejárat kinyílik. Valami rúna lehet.*
- No akkor. *Teljes tisztaság, és rend. Hát igen...* Itt lesz. *Felmászik az egyik polcra - elég magasan van, és bár szoknyában van, azért reméli, Eric... na mindegy. Elindul, a szekrények tetején lévő köteteket kerülgetve keres valamit. Valahol ott hagyhatta...*

Vendég

[Vitosa, Ivanov kúria]

*Mit tegyen szegény, ha rózsaszínek lettek a virágjai? Annál jobban beröhög magában a rózsaszín plüssnyúlon. A jól ismert rántás a köldöke táján, majd egy bazi nagy előcsarnok. Mintha csak a birtokon lennének? Neeeem, ott nem rohantak neki Lanának sikitozva*
-Mi a...? *csak bámul fél percig a padlóról, amint a szobalány előkerül nagy hangzavarral. Feláll, s miközben leporolja magát, fél füllel hallgatja a bókáradatot is*
-Pasi? Vigyázz a szádra kislány *gunyoros mosolyt villant a leányzó felé, bár Lana beszólásai nem tetszenek neki*
-Ugyan... Szivem *ezt már azért is benyögte* Én csak az igazán helyes csajokra bukok, mint te *elnéző mosoly a lány felé, s közben sóhajt egyet, amikor a cseléd elinal*
-Ki az a Rafael? *kérdő tekintettel méregeti Lanát... Vajon még miről nem tud?*
-Jóh , megyek már *követi csendben a lányt az emeletekre, vagy akárhova, a képeket meg nagyban kerüli, habár azok összesúgnak néha a háta mögött, meg egy-egy fél mondatot is hall, hogy „mint Nicholas”. Eléggé zavaró*
~Rendes tőlük, hogy be is azonosítanak azonnal~ *magában fortyog egy sort. Mióta itt vannak, valahogy benne van az ideg, nem tudja megmondani, miért*

Vendég

[Boston, Croft birtok]

*Uh, nagyon szexi az a rózsaszín virágeső amit Eric idéz... Svet magában jót röhög, hiába, ezzel a varázslattal vigyázni kell - a növények árnyalatával kapcsolatban - azonban észbekap, odasiet a fiúhoz, és ránéz a zsákmányra. Elégedetten bólint egyet.*
- Remek. *Egy perc... előveszi kézitáskájából a zsupszkulcsot... és mi az?* - Egy halványrózsaszín plüssnyúl?! Istenem, Lana, te milyen eredeti vagy. *Morgolódik, majd ha a fiú is megfogja, akkor röppennek is át, földrészeket, míg nem Bulgáriába nem érnek.*

[Vitosa, Ivanov kúria]

*Egész kellemesen megérkeznek. Deja vu - egy hatalmas előcsarnok. Svet visszaváltozik, és visszarakja a gyűrűt a helyére.*
- Svetlana kisasszooooony! *Hangos visítás, egy fekete hajú, kék szemű, korukbeli lány jelenik meg a semmiből, és száguld olyan sebességgel feléjük, mint a déli vonat. Ruházata alapján szobalány lehet, de az is a jobbik fajtából.* Itthon van, itthon van! *Úgy örül az albínónak, mintha megnyerte volna a lottót. Lana meghökken. Honnan ismeri fel?* Kicsit ugyan megváltoztál, de minden rendben. És hogy kigömbölyödtél! *Ezer wattos vigyor.* És úúú... *Benéz az elemista mögé.* De helyes pasid van! Ha ezt Návay néni meghallja!...
- Natasha, nyugi már... *mosolyog elnézően.*
- Rafael is volt ilyen helyes, sőt! Áh... azok a szőke fürtök. Kár, hogy dobtad.
- Nem dobtam, hanem ő ment el. És ő teljesen más... *bök fejével Eric felé. Leviszi hangerejét, hogy sejtelmességet nyerjen, de az említett még így is simán hallhatja. * ...tipikus nőcsábász én vigyáznék vele. Olyan lányokat eszik reggelire mint te... észbe sem kapsz, már ellopta az ajkaid, utána jól kiröhög, és egész életedben másra sem tudsz gondolni, mint ő rá... *Végére egész gonoszra veszi a hangját, mire láthatóan Natashának feláll a haja, és elrohan. Lana felnevet.* Na mindegy. Kicsit a saját könyvtárunkat is meg kell néznünk, mert rossz családfát hoztam el... itt ki van satírozva Ő. Úgyhogy nem tudunk egyeztetni. Gyere. *Elindul előre, teljesen kényelmes tempóban. Igen... ez az ő környezete, itt biztonságban van. Néhány kép csak biccent nekik, de nem zavarják őket, el vannak foglalva a saját kis ügyük-bajukkal.*

Vendég

[Bulgária, Croft birtok]

*Bizony, Boris eléggé egy neveletlen fráter sajna, de a talpnyaló stílusa Adamnak, Eric apjának éppen kapóra jött és ezért lett végülis felvéve ez a sunyi patkány*
-Tudom Lana, tudom *suttogja, hisz itt a falnak is füle van ám, nem tudni, mikor hallgatnak éppen ki. Amúgy ez mindegyik nyomorult birtokukon így van: létezik pár megfigyelő, besúgó, stb.*
-Majd megbűntetem őket, elvégre *itt halványan elvigyorodik* úgy mutattalak be, mint leendő Erica Croftot , pardon, Svetlana Vladislav Croftot *aranyos pillogássorozat következik a részéről*
-Ne haragudj, hogy így állítottalak be, de ebben biztos voltam, hogy elhallgatnak, ha meghallják *igen, volt már ezért baj, hogy a drága svájci kapcsolat visszamondott mindent, mikor Eric bátya kereket oldott, de segond- már itt van Erica ^^*
-Kössz *por nélkül azért könnyebben megy a keresés is, ámde Lana fatális hibát követett el azzal, hogy megpróbálta az invito-s trükköt. Croft papa gondolt mindenre*
-Neee *de már től késő, a könyvek repülnek, a polc meg mindjárt durran rajtuk....*
-Lana, figyelj, 8-as polc, harmadik könyv jobbról, nálunk otthon. Jól jegyezd meg *a lánynak furcsának tűnhet, hogy miért mond ilyesmit „jövendőbelije”, de megvan erre a maga oka, mert pár másodperc múlva Boris tárja ki az ajtót és ugyanazzal a sebességgel feltartóztatja a boruló polcot is. A helyéreállítások után egy magas, ösztövér alak lépdel be a szobába, haja deresedik már, kis körszakálla van, szürke öltönyben feszít*
-Eric…. Mit keresel a könyvtárban és…. Ki ez a lány? *láthatóan az ismerettség megvan a fiú és a magas ember között, de honnan?*
-Jó estét... apám *hoppá... mik történnek... Boris gyors volt, felettébb gyors és a kandalló legalább ennyire*
-A szobámba… Most *ez az ellentmondást nem tűrő hang annyira emlékeztetheti Lanácskát a régi Ericre*
-Boris, kísérje a hölgyet a kandallóhoz és várjanak meg ott *igen az inas hű a gazdájához, az igazihoz és a kisasszony mellett lépdelve visszakíséri majd Lanát a földszintre, az előcsarnokba. Hogy mi történik Eric és a kedves papa között? Öt perc múlva, amint a fiú az előcsarnokba lép oldalán az apjával, s egyik arcán egy nagy, vörös folttal, nem kérdéses, hogy megvolt az atyai szigor és rendreutasítás magas fokon*
-Előkészített mindent? *Borist jó emlékeztetni minden kis hülyeségre, másként elfelejti de nagyon*
-Természetesen uram, indulhatnak azonnal *Adam csak bólint, s közben a két gyereket befelé tereli az immár zöld lángokba…. Forgás forgás, majd…. Egy hatalmas nappali közepére pottyanhatnak immár Bostonba*

Vendég

[Bulgária, Croft birtok]

*Képes lenni hallgatni, elfojtani az indulatokat és az érzéseket... az alap három szabály, s bár nehezére esik, még is betartja. Leengedi a kezét - a férfi nem üdvözli. Van egy rossz pontja Lanánál. Mikor őt kérdezik, Ekatyerinára néz.*
~ Kicsit eltérőek a szokásaink. Hát igen, elég érdekes. ~
- A mellette lévőt, természetesen. *Utóbbi szót mintha kissé dorgálóan ejtené meg. A házasság előtt nem lehet egy szobában hálni... náluk nem így van? Mindegy, lényegtelennek tűnik, éjszakára vajmi kevés az esély, hogy maradnak. Legalábbis az álcázott albínó nagyon reméli. Mikor elindulnak, és már egy emelet távolság van köztük és Borisék között, az elemista egyszeriben megszólal.*
- Micsoda egy kotnyeles szolgáló! *Fakad ki, de kissé levitt hangerővel, nehogy más is meghallja az árnydalnokon kívül. Most vallják kényesnek, nade mégis!...* Otthon nálunk már kapott volna egy akkora pofont, hogy találkozik a fallal, és mégegyet, mert faragatlanul viselkedett. *Láthatóan kicsit mérges, látszik rajta, hogy nem tűri, ha egy rangban hozzájuk hasonló családnál így viselkednek a cselédek.
Amikor a levéltárhoz érkeznek, a lány előveszi éjfekete pálcáját, és mintha hadonászna maga elé: de nem ok nélkül. A por egyszeriben eltűnik előlük, útjuk két oldalára letelepszik kisebb-nagyobb kupacokban.*
- Ugye valamilyen módon van ez a hely rendszerezve? Azthiszem órákig ülhetnénk itt, mire megtaláljuk azt, ami nekünk kell. Vagy esetleg... megpróbálhatunk egy másik módszert.
*Nagy levegőt vesz... ez nem lesz egy életbiztosítás. A mozdulat után egy "Invito családfakönyv" igét ejt ki, és repül is valami felé... öt-hat vaskos könyv az, ami viszont nekimegy a mellettük lévő -valamiért üres- polcnak, és olyan erővel vágódnak neki, hogy amaz veszélyesen ingani kezd. A kötetek nem messze tőlük a földre leesnek, de Lanának van nagyobb baja is annál.*
~ Gratulálok, ezt jól megcsináltad. ~ *Morog benne Svet, ugyanis a szekrény egyenesen feléjük kezd el dőlni.*

Vendég

[Bulgária, Croft birtok]

*Hát lássuk csak mi is a nagy? A Croft birtok valóban teljesen kicsi: összvissz 16 h, ami tényleg nem is olyan sok az otthoni 50-hez képest, ami Massachusetts államban van nekik, no meg az a 10 hold Bostonban, amin csak a villa áll. Hiába, a családnak van mit a tejbe aprítani.
Magában áldja az eget, hogy Lana a lehető leggyorsabban veszi a lapot a névváltást illetően, bár ezzel a külsővel aligha ismerné meg őt bárki is, ellenben a névvel már baj lenne*
-Úrfi… A kisasszonyt honnan ismeri, ha szabad tudnom? *Boris sunyi képe jelenik meg ismét immár tehermentesen. Az Úrfi valahogy ezt a beszólásat nem tudja annyira értékelni*
-Mi közöd hozzá? Ő az új mennyasszonom. Talán nem örülsz neki, hogy fennmarad a hőnimádott Croft neved? *veti oda sziszegve. A gondnokon látszik, hogy úgy megfolytaná “szerett” parancsoplóját egy kanál vízben, mint annak a rendje, de befogja, hisz ez az életébe is kerülhet, ha egy ujjal is hozzáér.
Ha Eric nem is járt még itt, akkor honnan is tudja az alkalmazottak nevét? Jó előre elmondták neki, hogy hova lettek kihelyezve az egykori cselédek a háztól, hogy legyen hogy eligazodnia majdan és most lám, milyen jól jött*
-Erica kisasszony, az úrfi szobájában ágyazzak meg önnek is, vagy a mellette levőt óhajtja? *a vén Ekatyerinának legalább van annyi esze, hogy nem avatkozik bele Eric ügyes-bajos dolgaiba. Ha Lanácska megfelelő választ adott a kérdésre, akkor a két cseléd el is megy a dolgára, bár Borison látszik, hogy töri a fejét valamiben-nem betonban*
-Gyere *suttogja halkan Lanának, miközben kézen fogja és a második emeletig meg sem állnak. Jobbra-balra, majd megint jobbra, előre és egy ajtónál állnak, szép, vörösfenyő ajtó előtt*
-Ime a levltárunk *mormogja*
-Menjünk. Odabent van az összes válaszunk *halkan benyit a poros-dohos helyiségbe*
-Ekatyerinát ki kellene vágnom ezért *köhögi annyira csendben, amennyire a tüdeje engedi. Beljebb lépve toronymagas polcok között találják magukat, a sok könyv csak úgy ontja magából az évszázados port*
-Lehet, hogy utoljára Nick használta ezt az átkozott könyvtárat *kezét maga elé tartva, s a másikkal Lana kezét fogva halad beljebb….*

Vendég

[Bulgária, Croft birtok]

*Végigvizslatja a helyszínt, s egy elégedett hang szólal meg a fejében.*
~ Remek, nekünk otthon nagyobb van. Pofa be, Svet. Ez nem a fő birtokuk. Nekünk mindenhol hatalmasabb van, mint ez. Akkor is csend legyen. ~
*Gondolataiban veszekszik skizofrénjével: a szokásos. Mikor beérnek, igyekszik a háttérben maradni, amikor pedig a "nevén szólítja" Eric, szoknyafogós térdhajlítást mutat be - illedelmes meghajlás. A kelekótya szobalányra ügyet sem vet, annál inkább Borisra. Kesztyűs kezét nyújtja a férfinek.*
- Erica White vagyok, harmadéves az angliai Roxfortban. *Mutatkozik be. Egy arisztokratának tudni kell folyékonyan hazudni... szemrebbenés nélkül. Jó távolra rakja hamis énjét, hogy még csak a gyanú szikrája se ébredjen fel az alkalmazottakban. Tekintetében látható az enyhe lenézés, amit a férfi már bizonyára ismer, és megszokott. (Bár ki tudja, hogy viselkednek errefelé vele a magasabb rangúak). Ezekután az árnydalnokra néz. Merre tovább?*

Vendég

[Bulgária, Croft birtok]

*Régóta... Pardon, mióta a világra jött, soha nem volt itt Eric úrfi, csupán az anyja élt itt a terhessége első két hónapjában, tehát gyakorlatilag járt itt a trónörökös, de úgy, hogy ő is tudjon róla, nem.
Hosszú utat tettek meg eddig, a vonat lassú volt, Boris a kocsival pedig óvatosan közelekedett, hiába mondta neki a kisfőnök, hogy gyorsabban hajtson. No de végülis ideértek épségben. Az előcsarnokba lépve megcsapja orrukat a kissé dohos lég, hisz Borison és Ekatyerinán, a szobalányon kívűl kevesen élnek itt. A szobalány már vastag szemüveget hord, hajlott korú öreglány*
--Rebeca kisasszony, maga az? Istenem, mióta nem láttam. Miylen kis sovány lett. Hát az öccse ennyire rosszul bánik magával? *szegény öregasszony Ericet nézi az anyjának, de a fiút valahogy ez nem tudja meghatni*
-Ekatyerina... Én Eric vagyok, nem az anyám... Kissé félrenézte *egy halvány, gunyoros mosoly kúszik sápadt arcára*
-Boris, kérem pakoljon le a szobánikban. Erica *nem szólíthatja Lanát a nevén, a végén még gyanót fogna Boris, aki amúgy is egy sunyi patkány. Most is méregeti mindkettőjüket, de nem nagyon tehet többet, hisz az ura parancsát nem tagadhatja meg*
-Eric úrfi? Istenem Istenem... Hisz annyira hasonlít az édesanyjára. Hogy van Rebeca úrnő? Olyan rég nem járt erre. De ön kiköpött mása, igazán *nosztalgia a köbön*
-Anyám már meghalt *többet igazán nem mond, csak Lanára pislog*

Vendég

*Olyan mint amikor Főnixxel utazott.Ugyanúgy érkezik,ahogy elment,csak,most nem sír.Elindul az iskolájába moslyogva.*

Vendég

[Bulgáriai vonat állomás]
*Zsanett jegyet vesz a Magyarországra induló vonatra.Felszáll Mexivel,Oliwerrel,Hermionevval és pár ruhájával a vonatra.Azt mondják kb Magyarországra 14:20-kor érkeznek.Szemei ki vannak sírva.A kabinjába senki sem ül így egyedül van.*~Isten veled Bulgária!Isten veled Nezabar!~*Mivel zálogban ott hagyta legtöbb ruháját,biztos visszatér.Elaludni nem bír,pedig majd leragadnak a szemei.

//Most írom még azt ami később lesz.//

2:54-kor elalszik ő is mint a többiek.Bár még állmaiban is sír.*

Vendég

[Szófia]

*Alexej otthon ünnepli a karácsonyt.*

Tárgy: Bulgária Vas. Nov. 18, 2007 12:17 pm

A Bulgáriában játszódó mesék, kérjük, hogy kapcsos zárójelben írjátok a hsztek fölé, hogy hol is játszódik a történet. Például:

[Szófia]

*Móriczka otthon ünnepli a Hannukát.*

Ha egyéb országot vagy helyszínt szeretnétek, küldjetek privát üzit valamelyik tanárnak, és létrehozzuk a témát amennyiben ez az előtörténetben indokolt. Alapesetben azonban a legtöbb diák Bulgáriában játszon, ha nem a Nezabarban van, vagy a környező falukban.