Bulgária

Tárgy: Bulgária Vas. Nov. 18, 2007 12:17 pm

First topic message reminder :

A Bulgáriában játszódó mesék, kérjük, hogy kapcsos zárójelben írjátok a hsztek fölé, hogy hol is játszódik a történet. Például:

[Szófia]

*Móriczka otthon ünnepli a Hannukát.*

Ha egyéb országot vagy helyszínt szeretnétek, küldjetek privát üzit valamelyik tanárnak, és létrehozzuk a témát amennyiben ez az előtörténetben indokolt. Alapesetben azonban a legtöbb diák Bulgáriában játszon, ha nem a Nezabarban van, vagy a környező falukban.

Vendég

[Vitosa, Ivanov kúria, Február 4.]

*Jobb kezével beletúr a hajába túr, nem is gondolta, hogy mindent megért a fiú.*
- Mindegy. Nem akarok többet hallani róla csak... énekelj nekem valamit. Az mindig megnyugtat.
*Árnydalnokból vagy mifenéből van Eric, csak tudja, hogy kell ezt csinálni. Furcsa kérés? Persze, de hát Lanától ez az óhaj nem is meglepő. Majd idővel megtudja partnere, mennyit is jelent az albínónak a zene. *

Vendég

[Vitosa, Ivanov kúria, Február 4.]

*Most nincs olyan kedvében, hogy ajtókat borogasson, meg játsza az erőszakos kis majmot. Csak tudni szeretne pár választ és max nem engedi ki Lanát, még ha az ki is akarna jönni végre.
Mit tagadjuk le? Igenis padlót fog az álla, amint meghallja a lány első mondatát. Tudja, mit álmodott? Ez egyszerű képtelenség, elvégre még Lanának sem lehet akkora hatalma, hogy belelásson az Ő fejébe.
A különös, kusza halandzsára hirtelen nem is tud mit mondani. Mit reagáljon egy elmebeteg (szerinte az) nagymama sajátos nevelési és meggyőzési módszereire? Mit tanácsolhatna olyankor, mikor el akarják tőle szakítani a múzsáját? Dilemmában van ő is e téren. Mit mondjon? Hogy : Áhh Lana, hagyjuk ezt az egészet, hülyék voltunk, hogy egyáltalán megpróbáltuk? Nem, ő ilyet soha nem ejtene ki a száján, csak ha saját meggyőződése és nem a rákényszerültség beszél belőle*
-Nem mindent, de a lényegét értem *hosszú szünet után csendtörés*
-Ha mosta azt mondanám, hogy hagyjuk abba az egészet, hazudnék neked és önmagamnak. Én nem akarok semmit abbahagyni, nem bántam meg egy percig sem semmit. Te hogy állsz neki? Mert ahogy hallhattad, ez nálam nem kérdés, hogy állok hozzá. És nem *egy kissé sötét mosoly kúszik a márványfehér orcára* Kivételesen nem hazudok, de ez is rajtad áll, hogy elhiszed-e vagy sem *nagyot sóhajt, közben egy cigis dobozt bányászik elő a zsebéből. Igen, néha elszív egy-egy szálat, de nem szokott suliban ilyesmit űzni. Azért jól fenéken lenne rúgva Sovalon tanárnő kopogós sarkai által no meg nem is nikotinfüggő-még. Csak most muszály rágyújtania, eléggé feszült és most semmit sem bír valami jól. A nagyanyó reakciója végképp kiborító és mindez egy elmebeteg ős miatt van*

Vendég

[Vitosa, Ivanov kúria, Február 4.]

*Hála az égnek, az árnydalnok nem próbál meg bejutni, ez rendkívüli megkönnyebbülést vált ki belőle. Tudja jól, hogy nem tartózkodhat örökké a fürdőszobában, de úgy érzi, most ez a legmegfelelőbb ötlet, amit tehet.*
- Tudom mit álmodtál. *Válaszol egy rövid csönd után.* Ugyanazt, amit én. *Maga elé néz, szemeivel szinte áttöri a márványburkolatot, annyira erősen mered.* Régen, kiskoromban nem tudtam aludni, akkor elkezdtek rajtam használni egy bájitalt: légnemű halmazállapotú, miután kikerül az üvegből, ezáltal könnyen beszívható. A hatása pedig az, hogy azzal a dologgal álmodtam, amivel elszunnyadtam, legtöbb esetben a plüssnyulammal. Christine - a nagyanyám - valami igen érdekes képességgel bír, s erre rátetéz az is, hogy megbabrálta a folyadékot. Hogy is mondhatnám egyszerűen ősöm képességét? Álomszövő. Talán ez a legmegfelelőbb szó rá. *Kezd egy rövid monológba, ismeri a fiút, addig nem tágít, amíg nem kap rendes választ.* Valahonnan tudomást szerzett az ittlétedről, és megpróbál meggyűlöltetni veled. Az ábrándok az ő világa, csak egyet felejtett el: maga a tudatalatti álmodik, s mivel én aludtam el, Svet könnyedén járhatott-kelhetett ebben az új világban, hiszen ez az ő birodalma. Hála neki, hogy kijutottam. Rosszabb esetben az álmomba fojt az öreg.
*Néhány lélegzetvételnyi szünet.*
- Az pedig, hogy olyan rosszul keltem, csupán a fizikai erőnlétem gyengeségének tudható be. Ilyen rossz állapotban tudom csak kiheverni a mérgeket. Remélem minden választ megkaptál.
*Fejezi be, s hallhatóan nem kíván többet szólni. Hangja teljesen monotonon csengett végig, merengésnek nyoma se volt. Talán kicsit nehéz megérteni, mit hordott itt össze, de ha az árnydalnok jó irányból közelíti meg a dolgokat, akkor átveheti a lényegét.*

Vendég

[Vitosa, Ivanov kúria, Február 4.]

*Szükségtelen gyomorgörcsökkel kűzködnie a lánynak, bár ez valahol persze érthető, mégis... ha igyekezne elfogadni a tényállást valahogyan, megkönnyítené a saját dolgát. Svetet talán nem kellene előhívni most, hiszen akkor kitörne a háború Eric és a Másik között.
Amikor ujjai között érzi a plédet, csak bámul párat, hogy mi is most a helyzet? Sajnos sok ideje nem marad, mert Lana mögött már záródik is a fürdőszoba ajtaja.
Lassan az ajtóhoz sétál, megpróbálja kinyitni, de erős zárról beszélünk, a pálcáját meg értelmetlen bevetni, nem ez a megoldás. Ha Lana úgy érzi, majd előjön, de addig is csak a beszélgetés marad vele. Nekiveti hátát az ajtónak, s mintha lassított jelenetet néznénk, lecsúszik ülő helyzetbe az ajtó mentén*
-Lana... Furcsát álmodtam *valahogyan el akarja terelni a lány gondolatait, legyen az bármi is, mert olyan vegyes érzések keringenek benne, hogy Lanát ő bántotta meg, vagy hogy a lányt zavarja valami megfejthetetlen. Ez frusztráló és nem csoda, hogy meg akarja a Dalnok szűntetni*
-Meséljek, vagy mesélsz te, hogy mi a baj? *a választási lehetőség adott, már csak Kedvesén áll, hogy elfogadja-e valamelyik alternatívát vagy sem*

Vendég

[Vitosa, Ivanov kúria, Február 4.]

*Továbbra is álldogáll, amikor a fiú közelíteni kezd hozzá, összerándul a gyomra.*
~ Svet, hol vagy ilyenkor, hogy valami értelmeset csinálj? ~
*Rimánkodik gondolataiban, miközben ráterítik a plédet. Legszívesebben átölelné, de akkora - mondjuk ki - szemétnek érzi magát, hogy nem teszi. Csak szobrozik ott, mint valami idióta, és néz nagy, vörös, bánatos szemeivel az árnydalnokra. Két percig tesz így, aztán nem bírja tovább: leveszi magáról az utóbb kapott plusz melegítőt, visszaadja a fiúnak, és a szobából nyíló fürdőszobába megy, nagy léptekkel, ahol becsukja maga mögött az ajtót, hallhatóan be is zárja, a túloldalt pedig leroskad a tövébe, és nagyot sóhajt.*
~ Bujdosom a saját fiúm elől a fürdőszobámban... mint valami rossz drámában. ~

Vendég

[Vitosa, Ivanov kúria, Február 4.]

*Ő enyhe süketségben szenved kérem szépen, ergo nem nagyon jutott el hozzá, hogy a lány neki szólt, hogy vágja ki a gazt a szobából.
Valami énekszó mintha eljutna hozzá is, egy kis dünnyögés, bár ez olyan, mintha egy kismadár csiripelne. Kellemes, dallamos, megnyugtató-éppen egy Dalnok füleinek való ^^*
-Mit énekelsz pacsirtám? *egy kedves, hunyorgó nézéssel fürkészi a lányt, így az ágyon felkönyökölve (ugyanis lusta dög lévén visszahanyatlott fekvő szintre).
Igazándiból nem tudja, mi járhat a lány fejében, hisz nem bír a legilimencia tudományával, de amúgy ha hallaná, keresztbe álló szemekkel nézne Lanácskára. A felét sem értené a dolgoknak.
Hát igen, ő jó pasi, Lana meg csodás lány, még ha ezt nem is nagyon akarja bevallani saját magának. Eric tudja ám, hogy egy olyan lánnyal álmodott ma éjjel, akihez foghatót nem talál csak nagyítóval kerek e földön*
-Ne állodgálj úgy ott. A végén még felfázol *ez ugyanaz a fiú, akit a lány megismert? Aki itt éjszakázott? Nem, most, ahogy feltápászkodik és egy plédet fogva odatámolyog a lányhoz, majd ráteríti, hogy megóvja a hidegtől-ő egyáltalán nem marcona modorú, mint a másik*

Vendég

[Vitosa, Ivanov kúria, Február 4.]

*Köhögés-sorozata alábbmarad, állapota egy kicsivel javulásnak indult. Négykézláb odamászik az említett növényhez, és lévén Eric nem tette meg azt, amire kérte, maga intézi el a dolgot. Kikászálódik az ágyból, megfogja a páfrányt, elrántja a függönyt, egy heves mozdulattal kinyitja a terasz üveges ajtaját, és egyszerűen kivágja a hátsó kertbe egykori szobadíszét.* ~ Rohadékok. ~ *Fut át elméjében ez a cseppet sem nemes gondolat. Mellette beszökik az éjszakai hideg levegő, talán felébreszti mindkettőjüket a frissen kibújt hóvirágok illatát szállító szellő. Halkan dúdolni kezd valamit, hol lassabb, hol gyorsabb ritmusú dal lehet, de mindenképpen merengő.*
Éjfél, méla hallgatag járdák,
Mire gondol a kék hold,
Hogy csak mosolyog rám?
Lomha szél fúj,
Rőt avar fut a lábam elé,
Tépett ág jajong a fán.
*Szövegéből valami ilyesmit lehet kivenni. Hogy is lehetne mondani... hát Lanácskának van hangja. Nem kicsit, nagyon. A génjeiben is benne van, s képezte is, ennek összhatását élvezheti, ha kis hangerővel, de akkor is, az árnydalnok. Pár másodpercig még áll ott, aztán láthatóan - észreveszi magát.* ~ Ugh, ez gáz. ~ *Gyakran énekelget magában, de ezt igazán még a családja sem tudja - csupán a dadája. Sarkonfordul, és a fiúra néz - nem tudja, mit mondjon. Visszaaludni úgy sem fog, de valahogy ezután az álom után, nincs undora hozzáérni.*
~ Elérted a célod, Christine, de ennél több kell... remélem. ~ *Teszi hozzá utóbbit egy apró szünet után. Behúzza maga mögött az ajtót, és megrázza a fejét a kérdésekre. De aztán nem mozdul helyéről... annyira végtelenül tanácstalan. Vissza akar menni a Nezabarba, már itthon sincs biztonságba.* ~ Megmérgeztek... megmérgeztek a saját házamban. ~ *Gondolja, szemei szinte megtelnek könnyekkel; hová fajul minden! Egy teljesen idegen iskolában van mostmár legnagyobb biztonságban? Ahova Ő is jár...?
Remek, most a holtak őrés hallgató is eszébe jutott. De valahogy igyekszik arra a bizonyos Olgára gondolni.* ~ Milyen szerencsés lehet... ~ *Aztán beugrik egy kép, egy másik albínóról.* ~ Úristen, tehát az az Olga?! ~ *Legvalószínűbben felkapná a vizet, de nem.... csupán egyetlen megjegyzést fűz hozzá.* ~ Milyen szerencsés... sokat tehetett érte, ha kiérdemelte. ~ *Ezekután érzelmei ki is ülnek arcára, valamiféle mélabú lesz úrrá rajta, ami a történtek után, talán nem meglepő.
Van fiúja, de a régebbi szerelmét nem tudja elfelejteni. Tragikus? Ugyan, csupán a kamaszkor hullámvölgyének egyik lejtője.*

Tárgy: Re: Bulgária Vas. Feb. 17, 2008 12:56 pm

[Plovdiv, Ester Jozef háza]

*Aali lépeget ki fáradtan a házból. Mögötte Ester integet, de ő már annyira nem foglalkozik vele. Arra vágyik, hogy egy alvás nélküli éjjel után végre bevethesse magát kényelmes ágyába. Azért erőt vesz magán, és a barátnőjéhez fordul nagy nehezen.*
-Köszi a meghívást! Sajna én nem tehetem azt hiszem, de nemsokára azért remélem találkozunk. Pápá! *az utolsó szavakat néhány intéssel toldotta meg, majd visszafordult, hogy mostmár ne egy varázserőt próbára tevő dehoppanálással oldaj meg az utazást, hanem nyugodtan felszálljon egy vonatra, és az iskolába döcögjön. Szerencséjére nem kell sietnie. Nyugodtan sétálgat az utcákat róvam és közben az ismerős házakat nézegeti. * ~Jé, és az, amiben Esterrel mindig rémisztősdit játszottunk. Ez meg a kedvenc búvóhelyünk volt...Ez pedig....~ *Mikorben elmerül emlékeiben, észre sem ceszi, hogy már odaért az állomáshoz. Bemegy, vesz egy jegyet az 5 perc múlva induló vonatra Nellondba, és elkezd menni a peron felé. Mikora odaér, pont befut a járgány. Aal felszáll, majd az első üres fülkébe lepakol. Mire ezzel elkészül, már hallja is az indulást jelző hangos fütyülés. Elindul a szerelvény. Percek múlva pedig már kint járnak a város szélét szegélyező szántóföldek mellett....*

Tárgy: Re: Bulgária Szomb. Feb. 16, 2008 5:08 pm

[Plovdiv, ester Jozef háza]

*Épp Aali érkezett egy hoppanálással a ház előtti kis utcára. Ismerős neki a hely, ezért nem is csodálkozik semmin. Kiveszi zsebéből a kis csomagot, melyben barátnője ajándéka lapul, és megnyomja a csengőt. Egyből egy csinos lány lépked ki a most nyíló ajtón. Ő Ester. Megszólal a régen nem látott barátnő.*
-Sziaaa! De jó hogy itt vagy! Olyan réegn nem láttalak! Köszi, hogy eljöttél! Olyan sok minden történt az osztályban! Meg biztos veled is! Mesélj! Milyen a suli? Milyenek az emberek? Kedvesek? Kiket ismertél meg? Vannak csinos fiúk? Mikor mehetek én is oda? Ha egyáltalán mehetek? Csak elvelet küldhetek? Nincs internet? Rádió?
-Nyugi, nyugi. *Csitítja a lányt Aali, bár önmaga is nagyon izgatott.* Inkább menjünk be, ott beszélgessünk.* Azzal megfogja a lány kezét, felemeli, a vállára rakja, és ő is ezt csinálja.* Úgy, mint a régi szép időkben.
*erre a kijelentésre Ester elkezd nevetni, csak úgy dől belőle a hahota. Aalit is magával ragadja a vidámság, és mire beérnek a házba, már a hasukat fogják a nevetéstől.....*

Vendég

[Vitosa, Ivanov kúria, Február 4.]

*Az az alvásmennyiség nem volt valami túl sok, s talán ennek tudható be, hogy eszetlenül nagy hülyeségeket álmodott, ami az arckifejezésén még így, álmában is meglátszik. Ha valaki duplán lát a tudatalattijában, netán a valóságban egy bizonyos emberből, az ez által keltett megdöbbenés nyomai ott maradnak a képén, akármit is csináljon. Márpedig az ő elméje határozottan őriz egy képet Lanáról duplában, ami felettébb hátborzongató. Hogy lett kettő a lányból? És valóban látta őket, vagy csak egy ostoba álom volt az egész? Megmagyarázhatatlan tény ez az agy legmélyén. Tisztán hallotta, hogy beszéltek is, látta is őket, akkor mi történt? És hallotta elhangzani a "mérgezés" szót, ebben teljesen bizonyos, csak egy bökkenő van: az ember agya akkor is dolgozik, mikor épp maga a lény álomban pihenteti többi szervét, s testrészét. Az agy, a meg nem értett munkás, aki nem ismeri a "pihenni" szót, folyamatos adatfeldolbozásban létezik a koponya védő szárnyai alatt. S mindezen gondolatok, melyek átszáguldanak a fiú elméjén,.... mindez sajnos a tudatalattiját mozgatja meg egyelőre, de lám, arrébb lesz lökve, jobban mondva lelökve egy kéz által, s ez kezdi magához téríteni. Még úgy aludna egy keveset: hat óra alvás szinte semmire sem elég. Szemei ragadnak le, mintha csak öt perce szenderült volna el. Már nem nyomasztja semmijen képzelgés az elméjét, mely pár órája még ott kúzdött benne. Csupán elnyűttnek és végtelenül fáradtnak érzi magát. Fél szemmel, oldalt fekve köhögést hall a távolból... Távol? De hát egy szobában van. Hogy lehetne bármitől is távol? Az képtelenség, egyszerűen képtelenség. Megint az elméje játszana vele? Csalfa képeket, hangokat sugároz felé, hogy visszataszítsa a boldog öntudatlanságból a zord való világba? Lehet-e egy ilyen külön életet élő, mégis a mi részünket képező lény, egyed, szerv ilyen kegyetlen? Vagy gondoskodó éppen?
A napsugarak teljes mértékben lezárt szemhéjait veszik célba, Lana mellette valószínűleg még mindig köhög, de a hangsorozat, s az erős, pupillát tönkre tevő fényár megteszi együttesen a hatását. Lassan nyílnak az azúrkék szemeket rejtő szemfedelek... nagyon lassan, s egyenest szembepislognak a felkelő Nap első sugaraival. Hunyorogva emeli csigalassúsággal maga elé a jobb kezét, majd a zajforrás felé fordul, párat még pislog, beletúr kócos, barna hajába, mire felfogja, hogy Lana van mellette és éppen láthatóan szenved az erős köhögéstől. Nem értette a lány egyetlen szavát sem, hisz magukra a hangrezgésekre és a fénnyel való együttes elmejátékára ébredt fel*
-Mi... MI történt? Mi a baj? *eléggé halkan, álmatagon beszél, de közben agyába kezdenek álomfoszlányok visszakúszni. A tudatalatti önmaga bizonyosan megőrizné ezeket máskorra, mikor nem ilyen körülmények között folytatnak beszélgetést a lánnyal, hanem mondjuk egy csésze meleg tea kíséretében, de az túl nagy kérés lenne egy ilyen jellegű témához. Bevillan pár kép: két lány, sírás, zokogó hangmaradványok is rátalálnak hallójáratára. Lassan odamászik a lány mellé, bár nincs valami messze, két kúszás az egész.*
-Ha rosszul vagy, azonnal hívok valakit *hmmm... talán látszik, hogy benne is nyomot hagyott a furcsa vízió, hisz méltán mondhatnák rá, hogy az etikett mintaképe jelenleg*

Vendég

[Vitosa, Ivanov kúria, Február 4.]

*Ugyanabban a helyzetben kelnek, amikor Lana dereka bemondta az unalmast: a lány lábai lógnak le, ellentétben hanyatt pihen, Eric pedig rajta fekszik. Egyszerre kelnek fel - kelnek fel? Igen, ez történik, mert egy bizonyos ponttól, melyet egyikőjük sem érzékelt, álomba csapott át a dolog. De igen bizarr ábrándba... minden, amit éreztek, tapintottak, ízleltek, megmaradt, az árnydalnok tudatalattiában még mindig ott van annak a különös vágynak a nyoma, de már csak apró parázsként. Alatta az elemista, hálóingjében és a rávett melegítő felsőben - szenved. Zihál, izzad, sípolva veszi a levegőt. Le is löki magáról a fiút, négykézlábra tápászkodik, köhögni kezd.*
- Nyug... nyugalom... ez... nohmális... állapot. *Nyögi ki ezt az öt szót, állapota nem javul.* Vágd... ki ... aszt a növényt... *Bök fejével az ágy melletti zöld páfrányra, meg sem próbál felkelni, csupán várja, hogy elmúljon ez az... egész.
Igen félelmetes dolgok történtek, a hold az égen ragyog, s bár percek telhettek el össz-vissz, az alvás bő hat óráig tartott. Így aztán, nem sok idő kérdése, hogy feljöjjön a nap is.*

Vendég

[Vitosa, Ivanov kúria]

-Mi vagy te? Macska? *titkon örülne, ha lenne egy cicája, de ezt nem fogja a kisasszony orra alá dörgölni. Amúgy meg imád vámpírba átmenni néha, csak kell hozzá a megfelelő személy is*
-De én nagyobb vagyok, így nagyobbat is adok drága *no igen, most hol is az előny? Ki a nagyobb?*
-Nem haragszom... ha te sem haragszol, hogy reggel itt fognak a cselédek találni velem *egy apró puszit nyom Lana homlokára*
-Nem értem.... De tudod... Ennyire fáradt vagy és egyedül egy nem éppen Rómeó beütésű fiúval... Én a helyedben elkezdenék félni * amíg ébren van a lány, szóval tartja, s mással is persze, emrt így szép az élet*
-Sokat magyarázkodsz *csak megérezte? Bizonyára csak ráérzett, hogy Lanácska tényleg sokat magyaráz*
-Kevesebbet kellene beszélned és többet cselekedned *most azért annyira nem bánná, ha nem lenne a lányon az a felső, de leszedni nem fogja... még*

Vendég

[Vitosa, Ivanov kúria]

- Nyaú... *Az, hogy nem engedik el a nyakát, egy kicsikét fájdalmas, s önkéntelenül kibújik belőle macskasága hangja. Amíg "vámpírkodik" a Croft fiú, önkéntelenül is méginkább magához szorítja.* Ez nem ér, én nem is adtam ekkorát. *Oké, Svet tette azt, amelyiket igen megérezhette Eric annak idején.* Foglalkoztatni foglalkoztathatnál, de iszonyatosan fáradt vagyok. Tényleg be fogok aludni. Ne haragudj.
*És egy kicsit meg is ijedt, most jött le neki igazán, hogy mostmár istentelenül egyedül van az árnydalnokkal. Dereka bevágja a szunyát, hirtelen megszűnik az ölelés, és a lány egyszerűen a hátára hanyatlik, amely hm, nem várt fordulat.*
- Ne értsd félre... *Szól egész halkan, ha a testrészei most külön kezdenek el alukálni, az nem lesz neki valami jó, főleg, ha a szíve is eljátsza vele.* Elfáradtam csupán. *Sosem tanulja meg, hogy nem lehet mindig magyarázkodni... ezt pedig végképp.*

Vendég

[Vitosa, Ivanov kúria]

*Az ostoba nem érvényes, hisz akkor Eric bármikor rámászott volna, ha nagyon olyan paszban találja a lány.
Sajnos azt nem tudja, Rafael mivel tömte tele szegény lány elméjét, de ha tudná, most biztos tartana egy kemény kioktatást arról, hogy mi is van hogy is van.
Mézédes a kicsi, sápadt száj még mindig, habár eléggé hosszú idő telt el a legutóbbi érintés óta, de az emlék az emlék marad a lélekben*
-Miért? Az baj lenne? Netán bánnád, ha egy kicsit foglalkoztatnálak? *azt nem mondja, hogy hiányzott a nyakérintés is, de nem is lehet rá panasza*
-Minek is örülsz? *most ő célozza meg a lány nyakát, hosszú percekig nem engedi szabadjára, csak utána látszik egy nem épp elrejthető folt a leányzó nyakán*
-Kölcsön kenyér visszajár Lanám *egy csókot hint a lány ajkaira.Már azért sem hagyja aludni ma éjjel*

Vendég

[Vitosa, Ivanov kúria]

*Bátor? Inkább ostoba. De sok a kettő között a hasonlóság. Ráadásul süket is, nem hallotta, miket sutymorog ott magában a Rettegett, hogy hívjuk régi nevén.*
~ A szabályok azért vannak, hogy útmutatóul szolgáljanak. ~ *Ötlik fejébe inkább Rafael mondata, ő sem volt valami nagy arisztokrata tisztelő, és ezt tartotta szem előtt.* ~ Hasznos útmutatóként. ~ *Teszi hozzá magában, immár saját kis fejéből kiötölve. Természetesen Eric utolsó mozdulata igen csak meglepi, s eszébe sem jut hirtelen, mikor történt az utolsó?... Tényleg... még a Tölgyesben. De most nem követi olyan reakció az árnydalnok tettét, holott pimaszsága most is kiérdemelné. Nyolc elmúlt, innen már a dadus sem "menti meg." Ebből se lesz sok alvás. Mikor "elengedik", belenéz a barna tekintetbe.*
- Nagyon remélem, hogy nem akarsz egész este lefoglalni. *Karolja át azért a fiút, és nyom egy mély puszit a nyakára. Talán Svetre emlékezteti... ki tudja. De ez biztosan Lana most, hisz a gyűrű még most is rajta pihen, hiába láthatatlan.* Istenem, vége ennek az átkozott napnak... mennyire örülök neki. *Motyogja hallhatóan az ölelésében. Vége?... ezzel sem kéne dobálóznia.*

Vendég

[Vitosa, Ivanov kúria]

*Ostoba kérdés ide vagy oda, feltette és nem lett előprancsolva a búba, legalábbis nagyobb hangerővel járó jelenetet nem kapott*
-Hmmm.... Bátor lány, bátor lány *suttogja maga elé kissé gonoszkás lejtéssel. Közben fészkelődik egy sort a lány ölében, s mi tagadás, így már jobban is fekszik*
-És az olyan rossz? A szabályok azért vvannak, hogy megszegjük őket, ezt ne felejtsd *íme Mephisto leszármazottja, Eric Croft, aki beleviszi a rosszba a szegény kislányokat*
-Persze, hogy nem *villan a keze, nagyjából ennyit látha Lana, s már rajta van egy Eric és közvetlen közelről néz bele a lány bűvös "bilincseibe"*
-Igy megfelelne? Jut eszembe... Már régóta nem... *és inkább szó szerint magába fojtja a szót, s ezzel együtt Lanába is, hisz inkább megízleli, mennyit változott a szája a lánynak, mióta utoljára megcsókolta*

Vendég

[Vitosa, Ivanov kúria]

~ Sigh, hát ez ostoba kérdés volt. ~ *Hagyja meg magában, már tényleg hiányzik neki Svet tanácsadásai. Nem tud mit kezdeni a bekövetkező helyzettel, el nem küldheti a fiút, pedig azt kéne tennie... a nagyszülője szerint.*
- Persze, maradj... ~ Mást úgyse tehetek. ~ *A tovább következő kérdésekre meg csak megrázza a fejét.* Nálunk a házirend kimondja, hogy nem hálhatok együtt fiúval a házasságomig, és akkor is csak a párommal. Megint szabályszegésre késztetsz. *Húzza össze szemöldökeit egy pillanatra, majd felnevet. Eric csillogó szemeire azért a józan esze megretten, dehát, az se segít mindig.*
- De remélem nem így akarsz aludni, mert én is szeretnék. *Szól, és a fiúra néz. Tudja, hogy ez csak egy lefegyverző mozdulat volt, már ki küldene el egy helyes srácot az öléből? Na ugye.*

Vendég

[Vitosa, Ivanov kúria]

-Helyes ~Hát ezen is túl vagyok~ *kifújja a levegőt lassan, nem szereti hosszú lére ereszteni a mondandóját*
-Semmi gond. Nem mintha bajom lenne vele, csak nem jó, ha folyton lent akad meg a szemem *addig, amíg Lanácska magára ölt valami akármilyen fedő jellegű ruhadarabot, szépen elvan magával, de már a követklező kérdésre visszarázódik normál üzemmódba*
-Mi lenne, ha azt mondanám, itt? *pár másodperc az egész, s már a lány ölében nyugtatja kócos fejét, s onnan kacsintgatnak fel csillogó szemei a lány élektükreire*
-Zavarnék netán? vagy nem elég nagy az ágy? Nekem megmondhatod. A dadád se zavar túlságosan. úgyis meghagyta, hogy vigyázzak rád. Ennél jobban senki nem ügyelhet a testi épségedre, no meg a lelkire *jah, ő egy ágyban Szíve Hölgyévek*

Vendég

[Vitosa, Ivanov kúria]

- Megértettem. *Válaszol a fiú monológjára röviden, majd amikor kiböki, hogy miért ilyen furcsa, egy pillanatra elgondolkozik. Hm, hát ebben van valami. Halkan kuncog egyet, hát igen, Eric igen lényegretörő típus.* Elnézést, nem készültem arra, hogy még ma este lesz vendégem. *Feláll, szekrényéhez tipeg, kinyitja: egész sok ruha van benne, de mind éjszakai viselet. Kivesz valami vékony felsőrészt, amibe bele is bújik, és hátul felcipzározza, ahogy azt a szövet stílusa megkívánja. Persze ettől a combközépig érő hálóing nem lesz jobb, legalább nincs kint mellkasának a fele. Ezzel is azt sugallja az albínó, hogy akkor is abban a csipkés anyagban fog nyugovóra térni, nem kíván megsülni. Így ül vissza az ágyra, teszi keresztbe a lábait, és néz az árnydalnokra. Hosszú csend következik, amit az elemista tör meg.* Hol szeretnél aludni? *Már ha akar aludni, Lana annyira ideges a ma történtek miatt, hogy valószínűleg éjfélig nem fog álom jönni a szemeire.* Nem akarok paranoiásnak lenni, de ha a nagymamám meglát téged, magyarázkodhatok napestig.

Vendég

[Vitosa, Ivanov kúria]

*Az árnydalnok nem fogja jobban megnézni, merthogy éppen mást nézeget és az jobban leköti a fejlődő agyacskáját, mint bármi más.
Talán Lanának nem kellene ilyen sűrjen helyzetet változtatnai, akkor Ericnek is hamarabb oldódna a csomó a nyelvén*
-Lana... *egy nagy sóhaj, igyekszik nem a panorámán legelni, s a tárgyra koncentrálni*
-Figyelj, az előbb, amiket mondtál azok... hülyeségek voltak. Azt akarom, hogy tudd *itt már közelebb megy a lányhoz, de még több lelkierő kell, hogy a témára koncentráljon* T/udd, hogy nem haragszom rátok semmiért, sőt... örülök, hogy vagytok az életemben és kérlek... többet ne mondj semmi olyat, hogy jobb lett volna ha... mert nem lett volna jobb, csak máshogy alakultak volna a dolgok *eléggé komoly képpel telespzik le a hölgyemény mellé, s bár néha lefelé esik a pillantása, azért inkább az arcocskára koncentrál*
-Nem tennéd meg, hogy felveszel magadra valamit? Elég gáz úgy beszélni, hogy közben a mellkasodat fixirozom *jah, nem akar mellbámulást űzni egész este/

Vendég

[Vitosa, Ivanov kúria]

*Természetes, hogy így elrejtették a szobáját, és az is, hogy ilyen ruha van rajta. Igen meleg van a kúriában, nem akar megsülni éjszaka, az más kérdés, hogy milyen reakciót vált ki ellentétes nemű társaiból. Hisz ha az árnydalnok jobban megnézi, az egész birtokon csak két férfi található: a komornyik, és a még nem látott szakács.
Felvonja a szemöldökét a fiú dadogására, majd rendesen felül, kicsit előre is dől, és úgy várja a fiú reagját. Hm, most meg a kivágottság látszik. A fene vinné el...*
- Nem, nem zavarsz, bár már aludni készültem. Mondd csak, mit szeretnél? *Ereszt meg egy mosolyt. Lehet, hogy valaki rátalált a fiúra, és próbálja lerázni az őt követő szobalányokat? Áh, nem, Natasháék nem kifejezetten olyanok.* Ugye, nem találkoztál más öreg nővel? *Kérdezi, azért még is csak gond lenne, ha Christinével összefutna Eric egy-egy ilyen kalandozása során.*

Vendég

[Vitosa, Ivanov kúria]

-Látja, ebben legalább egyetértünk. *biccent a dada felé, mielőtt elhagyja a helyiséget. Nem kíván vitába szállni egy agg dadával, egyrészt, mert valószínűleg tudna olyan bölcselkedést mondani, amivel veri az ifjú érveit, másrészt meg most Lanát keresni indult, s hála a vízcsobogásnak, amit jó hosszú kutyagolás után hall meg és azt is csak nagyon foszladozott menetben, nos így már a dada szavai nem érdeklik egyáltalán.
Nem számított rá, hogy a lány lakosztálya így el van dugva a pórnép szeme elől, de annak már eleve örül, hogy sikerült megtalálnia a helyet, amiért lejárta a lábát félig-meddig. Mikor hallja az invitáló (annyira nem invitáló, de engedélyező) hangot, ujjai a kilincsre fonódnak, s lenyomja lassan a hideg fémdarabot, mígnem a zár kattan, s szabad utat enged a fiúnak.
Mi tagadás, más látványra állt be az agyacskája, mint amivel most szembesül. Enyhén el is vörösödik, de gyorsan rendezi a vonásait-azért egy pici pír megmarad*
-Azt hiszem, most túlságosan is zavarok, nemde? Csak azt szerettem volna, hogy.... hogy ........*hogy mi? Jöhetne a jogos kérdés a kisasszonytól, csak előbb venne már magára valamit, mert így nehezen fog bármilyen épkézláb mondatot kiszedni ifjú Dalnokunkból*

Vendég

[Vitosa, Ivanov kúria]

- Valóban, Lanában több rejtőzik, mint egy vele egykorú lányban: ezért is aggódom. Önmaga termeli a problémáit, ezért féltem őt. Szenved a céljaiért, de sokszor ok nélkül. A fájdalom nem tesz nemessé, ha hiábavaló. *Köti még a fiú orrára, majd mikor amaz elhagyja a szobát, mélyen meghajol. Akárkinek is a fia, a tisztelet jár neki.
Lana hálóját elég nehéz megtalálni: jó nagy a kúria. Valószínűleg vízcsobogás hangról lelhetett rá, hisz az albínó, ahogy mondta, elment lezuhanyozni. Haját törülgetve, egyetlen köntösben jön ki.*
~ Svet... visszamegyek és tanulok. Nem foglalkozok Croftékkal. Rendben? ~ *Hosszú csend.* ~ Svet? Svet?! ~ *Szinte teljesen kétségbeesik, ahogy nem hallja a másik énjének dorgáló hangját.* ~ Ne játssz velem, Svet, hol vagy? ~ *Válasz nem érkezik, épp öltözik át, amikor kopognak nála.*
- Csak tessék. *Hálóingben feszít, combközépig ér, fehér és csipkés, igen szép darab. Úgy látszik, az éjszakát még is itthon kívánja tölteni. Leül az ágyra, megrázza a fejét: biztosan csak elaludt. Ott van még, nem adja fel olyan könnyen az a másik. Keresztbeteszi lábait, hátratenyerel, és rátámaszkodik kezeire: így kémleli az ajtót, ki az, s mit akar, ily nem is olyan késői órán.*

Vendég

[Vitosa, Ivanov kúria]

*Makacsság-egy olyan előny vagy átok, mely mindenképp megnehezíti valamelyikük életét: vagy Eric húzza a rövidebbet, vagy Lana. Sehogysem lesz jó és ezt ők is tudják már most, mégis... folytatják ezt a játékot, ami azért könnyen bajba sodorhatja őket, elveszthetnek valami értékeset is ennek során. Talán az elképedés halovány jelei mutatkoznak ezen a-most hulla-sápadt arcon? Esetleg a megdöbbenés kerítette őt hatalmába? Ezt hallani szíve hölgyétől? Egy önmorzsoló helyzetkép vázolása? Hihetetlenként cseng vissza az éterből*
-Látom, te még nem léptél tovább. Lexet tényleg szerettem, de túlságosan különböztünk és talán még jó is, hogy Svet közbeavatkozott és leállította ezt az egészet a maga módján, mielőtt megkeserítettük volna egymás napjait *egy sóhaj, majd kissé gyászos képpel néz a lányra, aki most itt áll előtte és saját magát marcangolja a semmiért*
-Állj le *hangja csendes, szintelen, egyáltalán olyan, mintha révületben lenne, az emlékek édes tengerén*
-Én mostmár egy hosszú ideje örülök, hogy visszaütöttél. Akkor nem tartanánk itt, nem tudnánk ennyi mindent a másikról, nem is éreznénk van értelme bárminek is. Te csak élnél a félelemben én meg tovább keresném a célom, hogy mit is kezdjek magammal ebben a nagy büdös életben. Szóval én valahol hálás vagyok, hogy berobbantál a mindennapjaimba *nehogy azt higyje a lány, hogy ez mind hazugság... Nem, ez teljesen őszinte, lélekből jövő dolog. Már mondaná, hogy nem akarja békén hagyni, de Lana úgy kirántja a kezét a fiú mancsocskái közül, mint annak a rendje, s immár nem tud mit mondani. Csak záródik a nehéz faajtó, s ő visszahanyatlik a párnájára*
~Miért történik mindez? Akkora egy baromság, hogy egy hulla miatt van ennyi felhajtás~ *igazából már kezdi szégyellni, hogy Nicholas leszármazottja, kezdi úgy érezni, hogy mocskos, bűnt követett el.
A dada érkezése eléggé meglepi. Ahogy feltornázza magát a dada beszédétől egyre jobban elképed magában, s kifelé a jól bevált, arisztokrata faarcot mutatja, a hűvösség magasfokát*
-Őrült? *ez az első szó, ami igazán megüti a fülét* Vigyázzon a szájára asszonyom. Lehet, hogy idegen felségterületen tartózkodom, de a tisztelet még egy ilyen helyen is kijár egy magamfajtának, nem gondolja? *igyekszik megutáltatni magát a korosodó hölggyel, nem akarja, hogy bármennyire is igaza legyen*
-Megtisztelő az aggódása, de nem gondolja, hogy Lanában sokkal több rejtőzik egy puszta, vele egykorú lánynál? Ő többre született és többet is szenvedett a céljaiért ~akárcsak én. Bár abban kételkedem, hogy élni fogok még a suli végéig~ *azért szeretne tovább élni, jóval tovább ennél, de ez már nem csak rajta múlik. Az egész két család nyakig benne van*
-Azt nem fogom engedni *szemei vészesen villannak a dada felé, s lassan ki is száll az ágyból úgy egy kósza hosszúujjú ingben, s farmerben, ahogy elindultak a kastélyból*
-Jegyezze meg most Ön, amit én mondok: Lana fontos nekem és nem fogom engedni, hogy baja essen *a teljesen komoly kép enyhe leírás a mutráján ülő kifejezés pontosítására*
-Ha megbocsát... Van egy kis dolgom *pár pillanat alatt elhagyja a szobát, s elindul megkeresni Lana hálóját. Ha megtalálta sikeresen valamilyen csoda folytán, kivételesen a kopogást fogja használni az ajtóstul a helyiségbe rontás helyett*

Vendég

[Vitosa, Ivanov kúria]

*Csöndben hallgatja, mit mond a fiú. Makacsságára Svet a gondolataiban csak sóhajt egyet, lehet, hogy ez az önfejűség lesz a veszte a srácnak. De ő tudja, és a lánypáros sem ismeri Cirelin úrnőt, lehet, ha megkínoznák sem segítene Ericnek.
Elkapják csuklóját, és magaelé néz. Haragudni a dalnokra?*
- Magamra haragszom. Ha sosem gondolkozok el ezen... akkor most élhetnénk nyugodtan. Vagy ha sosem találkozunk... ha Svet nem... *Hihetetlen dologhoz folyamodik: káromkodik. Először hallhatja Eric ilyet mondani.* ... ha Svet nem cseszi el a kapcsolatodat Lexivel, mind a hárman nyugodtan élhetnék. *Hangja kicsit szaggatott, a sírás kerülgeti, ismét. Felemlegetni Eric előtt Lexit? Ha ép eszű lenne, sosem tett volna ilyet. De látszik, hogy most indulatok beszélnek belőle.* Az lenne a legjobb, ha ezek után vagy hetekig nem is találkoznánk, de valahogy furcsán rosszul érzem magam egyedül. Lehet, hogy nem is kellett volna visszaütnöm neked a Tölgyesben... és akkor ma is úgy viszonyulnál hozzám, hogy amint meglátsz, kiröhögsz és pszichésen belémrúgsz. Sok a ha... de nem így történt. Miért nem így történt? *Szól, kicsit elkezdett magában beszélni.* Most pedig tényleg hagyj. *Kirántja a csuklóját a markolásából, és sietve elhagyja a szobát, még az ajtót is becsapja maga után. Tíz-tizenöt percig ezek után nem történik semmi, hanem - kopogás után - bejön a dadus.*
- Maga... *Néz Ericre.* Nem érdekel, hogy Croft, Vonavi, vagy bármi renegát őrült leszármazotta. Svetlana eddig egyetlen fiúval osztotta meg a bizalmát, és az maga. Nagyon ajánlom, hogy vigyázzon rá, olykor ostobaságokra képes. *Intézi szavait a fiúhoz, valami anyai hanggal. Ebből a védekező szigorból sejteni lehet, hogy jobban kötődik az albínóhoz, mint bárki más e földön. És félti, rettenetesen félti, még is, a kivált Nick utódjára bízza a szeme fényének életét?*Csak azt fogadja meg tőlem - mint egyszerű dadustól - hogy nagyon oda kell figyelni rá. Egyetlen kósza pillanat, és felrobban a benne összegyülemlett düh, és indulatában felgyújt mindent maga körül. Ő sem tűr örökké, hiába tűnik úgy.