Bulgária

Tárgy: Bulgária Vas. Nov. 18, 2007 12:17 pm

First topic message reminder :

A Bulgáriában játszódó mesék, kérjük, hogy kapcsos zárójelben írjátok a hsztek fölé, hogy hol is játszódik a történet. Például:

[Szófia]

*Móriczka otthon ünnepli a Hannukát.*

Ha egyéb országot vagy helyszínt szeretnétek, küldjetek privát üzit valamelyik tanárnak, és létrehozzuk a témát amennyiben ez az előtörténetben indokolt. Alapesetben azonban a legtöbb diák Bulgáriában játszon, ha nem a Nezabarban van, vagy a környező falukban.

Tárgy: Re: Bulgária Hétf. Márc. 03, 2008 6:13 pm

*leszál a kocsiról.~Egésszen jo volt az út.~*mondja kissé még remegő lábakkal állva a talajon.Nem annyira kedveli a repülést*

Tárgy: Re: Bulgária Hétf. Márc. 03, 2008 6:12 pm

*Amikor megérkeznek, kiszáll a szekérből és elégedetten nyújtózik egyet.*~Ez jól esett..~*Kifejezetten felfrissült a repülés alatt. A tekintetével Elendilt kezdi keresni majd amikor megleli a tanárt, közelebb lép hozzá és várja mit fognak most csinálni.*

Tárgy: Re: Bulgária Hétf. Márc. 03, 2008 6:12 pm

-Akkor jó. *veti még oda a fiúnak, aztán rákacsint a lányra, mielőtt még vérgi sértődik. Kényelmesen élvezi végig az utazást, a repülést, majd könynedén földet érnek.* -Kössz az utat! Remélem elsz még szerencsénk egymáshoz. *szól a söfőrhöz, bár nem vár választ. Ő is könnyedén leszáll a kocsiról, ocelotja mellette kocog, majd megáll, és leül. Jack is megveti a lábait a talajon, aztán megigazítja az oldalán a táskáját, és érdeklődve pillant körbe, majd figyel feszülten Elendil tanárúrra.*

Tárgy: Re: Bulgária Hétf. Márc. 03, 2008 6:11 pm

*Kicsit csalódott, hogy csak ilyen rövid ideig repülhettek. Mikor a fiáker landolt, ő is kiszállt a kocsiból. Körbenéz a tájon, ami sötétbe burkolózva kicsit ijesztőnek tűnhet. Szemével megkeresi a tanárt, közelebb lép hozzá és kiváncsian várja, mi következik ezután.*

Tárgy: Re: Bulgária Hétf. Márc. 03, 2008 6:11 pm

*Rosetta Estella nyomában lép le a fiákerből, egy kicsit összerázódott a repülés alatt. Nem egy légbetermett kobold, egyennesen fél a magasban, szóval igazán jó érzés újra tudnaa a talajt a lába alatt. Hálásan felsóhajt, mikor lép párat éss kíváncsi tekintettel körbenéz. Alig várja, hogy megismerhesse a szárnyas lovak egy másik fajtáját. *
~ Nem való nekem se a repülés se a jég... Se semmi. Maradok a földön!~ *Gondolja kicsit elgondolkozva, ha ezt nyiltan kijelentené, akkor hogy is menne haza?...

Tárgy: Re: Bulgária Hétf. Márc. 03, 2008 6:10 pm

-Szia.-*köszön Toomasnak.A 10 perc repülés után,nyugodtan mosolyogva száll le a hintóról.Egyik szemével a tájat kémleli,másikkal a tanárnőt figyeli.Nézi,ahogy a kis emberkék lekászálódnak a hintóról,és várja az abraxannézést.Talán 70 éve látott utoljára ilyen szép,aranyszínű szárnyas lovat,ezért várja a találkozást*

Vendég

*Kicsit a a kezeit dörzsölve kecmereg le, majd beáll a többiek közé és várja hogy most mi fog történni, de kiváncsi ezekre a lényekre mivel eddig még élőbe eggyet nem látott. Most jut eszébe hogy ilyen messze még soha nem volt, ennek örül is mivel tetszik neki a táj, bár a repülés kicsit különös volt elvégre tériszonyos. Beáll a tanár mögé és vár*

Vendég

-Szia Nikorina! *köszön a lánynak, aztán már azon kapja magát, hogy emelkednek fel, és repülnek. Élvezi, nagyon élvezi a dolgot, és sajnálja, hogy ilyen hamar vége lett. Egész nap elfurikázna így.* -Nem szedek fel. *jelenti ki nemes egyszerűséggel, és, amikor a kocsi elszállt, Astor lepattan az öléből, ő maga pedig szépen kiszáll a kocsiból, nyújtózik egy nagyot, aztán kíváncsian néz körbe, majd a tanár úrra pillant, hogyanis tovább arckifejezéssel.*

Vendég

*Az utazás során nem érezte a hideget a varázslatnak köszönhetöen amit végra hajtót mikor megérkeznek és láttja hogy a tanár leszál ö is úgy tesz. Mikor már biztos talajon áll megigazitja a ruháját és körbe nézz látja hogy egy erdö tisztásán vannak. Figyelmét a tanára írányitja és kiváncsi hogy most mit fognak csinálni.*

Tárgy: Re: Bulgária Hétf. Márc. 03, 2008 6:09 pm

*Repülnek... Nikorina nem vallja be Szevérnek és Jacknek, de még sosem repült. De élvezi most... Aztán leszállnak a fiákerek. Jack mondatára csak vág egy fintort. Sejthette volna, hogy a holtak őreis fiú nem élvezi a társaságát, de Szevér hívta őt... hát jött. Leszáll a fiákerből, szépen leugrik a földre, majd várja az óra folytatását.*

Tárgy: Re: Bulgária Hétf. Márc. 03, 2008 6:08 pm

*Rupert aki az óra eleje óta nem sok vizet zavar leszál a szekérről. Egészen élvezte. Mint egy hullámvasút. Tök jó, hogy visszafele is így kell menni. Elég nyűgös volt, de az utazás felvidította. Miután leszált beáll a tömegbe. Nem szeretne itt maradni, ezért figyel. Jegyzetei, mik az óra alatt íródtak, most táskájában pihennek. it valószínűleg nem fog, ezért még jobban kell figyelni.*

Vendég

*És már utaznak is a kocsikon és Raina bizony kapaszkodik, de csak az egyik kezével, hiszen a másikkal Svírát fogja, szeretett Daimonját, hogy annak még csak véletlenül se legyen semmi baja. Egy idő után megérkeznek valahova, amit Raina bizony nem tud, hogy hova, de mindegy. Inkább a fekete párduc után leszáll ő is a kocsiról és körbekémlel, majd diáktársaira pillant, de csak rövid időre, hiszen most a tanárra kell figyelnie.*

Vendég

*Lee naygon élvezte az utazást olyan volt mint egy hullámvasút.A burkot közben megszüntette majd nyugodt lépésekkel lép le a szekérrl.Ezután odamegy a tanár közelébe majd onnan várja a következő lépéseket*~Izgalmasabbnál izgalmasabb~*Gondolja magában*

Tárgy: Re: Bulgária Hétf. Márc. 03, 2008 6:07 pm

*Ann alig várta hogy megérkezzenek, mert egy kicsit félt a magasban, ezért nagyon kapaszkodott. De most boldog, hogy talaj van a lába alatt.*

Vendég

*Estella személy szerint nagyon élvezte a repülést, de arca végig kifejezéstelen marad. Amint földet érnek, lekászálódik a fiákerről. Nyomában aranyszőrű leopárd daimónja is leugrik. Kicsit közelebb lépkednek a tanárhoz, hiszen fogalmuk sincsen hogy hol vannak és mit fognak itt csinálni azon kívül, hogy bizonyos szárnyas lovakat fognak látni.*

Tárgy: Re: Bulgária Hétf. Márc. 03, 2008 6:04 pm

*Három sötét alak repül az égen és ereszkedik le Bulgária egy erdejének tisztásán. Három szekér landol 15 graniannal. És egy sereg diák, valamint egy druidametser. A szekerek már a biztos talajon állnak és Elendil is. Vrája, hogy a diákok is kiszálljanak a kocsikból.*

Vendég

[Eriodis-Croft kúria]

*Mit is mondhatna arra, hogy a lány nem ismerte az édesanyját? Ő maga sem tudott az asszonyról semmit, míg az anyja ki nem kotyogta mérgében, hogy valójában nem is az anyja és csak úgy lett örökbe fogadva? Ő már talált pár emléket, amik a Vonavikhoz kapcsolják, s most Lanának is végig kell majd járni ezt a nehéz utat, amit az ifjú Dalnok már megtett évekkel pár éve*
-Akkor.... Ezentúl semmiképp se használd az igazi neved idegenek előtt. Mondjuk az Erica White tökéletesen megteszi, ahogy apámnak is bemutatkoztál. *ez még elfogadható is lenne, csak hogy veszélyes egy világ az övék. Olyan családban nevelkedtek, ahol a fekete mágia mindennapos, elfogadott dolog és a gyermekek is nagyban hajlanak a gyakorlására. Ilyen módon nehéz bármit is elrejteni egy jól képzett mágus elől.
A birtokra érve, lassan lélegez párat. Öt perces csend áll be, mialatt Boris magukra hagyja őket az előcsarnok némaságában. A fiú nem nyitja ki a száját, mintha várna valakire-valaki fontosra. A hullacsendet Adam Croft hangja töri meg, mely a lépcső tetejéről visszhangzik feléjük*
-Ivanov kisasszony... Vagy mondjam inkább, hogy Erica White? *ó igen, innen is messze kitűnik, honnan szedte magát Eric ezzel a fene szép modorával. Komótos lassúsággal sétál lefelé, mintha a fokokkal is mélyen éreztetni akarná, hogy ő bizony mindenki felett uralkodik*
- Ha jól sejtem, kitagadták a rokoni kapcsolata miatt Erickel. Bár milyen rokonság is az ilyen távoli fajta? Nemde, E-RI-KA *erősen megnyomja a szótagokat, ezzel is éreztetni akarja, hogy Lana már nem Ivanov, csak egy egyszerű közember*
-Azt hitte, hogy csak úgy átverhet a drága fiammal egyetemben? A család megszavazta. A Croft fiút ezentúl ellenőrizhetjük bármikor és Önt kisasszony úgyszintén szemmel tartjuk majd. Ez az ára, hogy megmentettük. A nagyanyja nem hagyta volna annyiban, hogy Ön ellenszegült. Amennyire én ismerem az Ivanovok módszereit a számkivetetteket illetően, magából mostanra már halott ember lenne. Remélem ezzel tisztában van White kisasszony *Lanára úgy ráragasztotta ezt a nevet, mintha szégyenbélyeg lenne, pedig csak egy egyszerű álcanév*
-Uram... Egy Christine Ivanov nevű hölgy az imént jelentette be, hogy perceken belül megérkezik Önhöz *Boris dugja be a fejét a konyhából nyíló ajtón. A kúria ura összeráncolt szemöldökökkel néz a cselédre, majd int egyet fiának, hogy menjenek. Ha Lana nem ellenkezik, akkor kézen fogja és felmennek nagy iramban az első emeletre, ott be az apja szobájába és beáll a kandalló elé.*
-Ha helyesek a számításaim, akkor a nellondi házunkban kell felbukkanjunk legközelebb. Gyere *itt most nem megoldás az ellenkezés. Lana vagy menti Erickel együtt a bőrét, vagy a nagyanyja megtorlását marad "élvezni". Lentről már hangos ordítozás és bizonyos mondatfoszlányok szűrődnek fel, mint "már nem egy Ivanov" és "itt nem maga parancsol", de hallani az öreglányt is, hogy "követelem, hogy adja ki" vagy "ha a kezeim közé kerül, vége, de a fiúnak is" . Megindult a két család vitája ezek szerint és nem lesz szép vége*
-Siess már *Lanának jobb lesz, ha követi a fiút és a fellángoló, zöld lángok ölelésében immár Nellondban fognak kikötni, ha minden igaz. Más módon, ha az iskola is rá lenne csatlakoztatva az itteni hálózatra, mentek volna egyenesen oda, de bizonyosan ilyesmi itt nincs, ergo marad Nellond*

Vendég

- Hogy hogy hívták édesanyámat? *Láthatóan elgondolkozik. Világrajöttének első óráiban elválasztották őt ősétől, s onnantól dadája nevelte fel. Sosem látogatta meg őt a nő, de az albínó biztos abban, hogy nem azért, mert nem akarta... de hogy mi a neve? Hát hogy nem tudhatja életadójának ezt az egyetlen tulajdonságát, amely különbbé teszi őt más emberektől? De hát ő különb anélkül is. Egy pillanatra, mintha átérezné Jelena ölelését, amikor megszületett, de ez a kósza másodperc is tovaszáll.
Aztán értetlenül megrázza fejét.* Sajnálom, nem tudom. Még a keresztnevét sem. *Valahogy ritka szerencsétlennek gondolja magát, hisz ott tartotta kezében a családfáját, s még ezt sem nézte meg!... Túlságosan vonzotta az a kérdés, hogy mi köze ehhez a fiúhoz. S most, hogy megkapta, már hallani sem akar vérvonaláról. Ki hitte volna, hogy a múlt olyan sebeit szakítják fel, amelyek rájuk is ártalmasak? Miért nem szólt egy ómen, egy jóslat, hogy ne tegyék, hogy boldog tudatlanságban tengessék tovább mindennapjaikat? Miért akarta az ég, hogy Lanát egyszerűen kitagadják? Mert megtörtént... és igazán most sem fogta fel. Az arisztokrataságának időszaka itt véget ért. De milyen lesz az új ösvény?
Efféle kétségek között szenved, míg nem megjelenik Boris. Látszik az elemistán, hogy igen ideges, nem szívesen látja a szolgálót. De most nem lehet ellenkezni, szótlanul megérinti ő is a már elnyűtt párnát, s ismerős helyre téved. Az a kellemetlen érzés, amely az utazással jár, már egészen megszokottá vált, hiszen nem egyszer utazott már zsupszkulccsal a kisasszony. Kissé idegenkedve néz körül a birtokon - még mindig nem tudja kiverni a fejéből, hogy mennyivel kisebb, mint az övéké - de nem tesz megjegyzéseket. Csöndesen néz Ericre, itt már nem Lana az úr, hanem sokkal inkább az árnydalnok - és az a fránya etikett, mely az ereiben csörgedezik, nem hagyja megszólalni. Talán jobb is.*

Vendég

*Kivételesen nem állja meg egy halvány mosoly nélkül a dolgot, mármint a felkiáltást. Mintha a fáradtgőzt 14 év után most adta volna ki teljes erőből a leányzó*
-De igaz, és jobb, ha elfogadod Svetlana Vladiszlav... Ivanov? Mi anyád lánykori neve? *ez fontos kérdés, persze közben haladnak egyre távolabb a birtoktól*
-Ezentúl jobb, ha a vadidegenek előtt azt használod, mint az Ivanovot. Ironikus, mostmár ugyanolyanok vagyunk, csak te első rangú kitagadott én meg tovább vittem az örökségem *nem vicces dolog, de ez van, ezt kell szeretni, mindketten számkivetettek lettek*
- Úrfi... Úrfi, erre *Boris dugja elő a rusnya képét hirtelen a semmiből, s vele van egy szakadtas párna is. Valószínűleg egy zsupszkulcs*
-2 percünk van úrfi. KIsasszony, kérem, ha lenne szíves idejönni... *látszik, hogy "valaki" (Eric apja) alaposan elverte a férfit, hogy megértesse vele, ki is ez a lány és hogy illedelmesnek kell lenni vele. Ha Lana is jön, akkor megérintik a zsupszkulcsot és pár másodperc leforgását követően már jön is az ismert rántás a köldökük tájékán, majd a Croft birtokon fognak landolni, onnan pedig majd irány az iskola. A kutatásuk véget ért, megtudták, amit lehetett és íme, többet is, mint amire számitottak... A többi majd kiderül...*

Vendég

*Kivételesen nem érti a fiú logikáját. Visszanéz a kúriára - az otthona, az álomvilága, amely tizennégy éven keresztül magába zárta, egyszer csak kilökte őt magából. Vége, nem jöhet vissza... egy életen át. Nem bírja ki ép ésszel, hogy ez megtörtént, pedig felkészült rá. Olyat tesz, amit még Eric nem láthatott; tüdőből (egy énekespalántának igen nagy van), teljes szusszal egy hatalmasat felkiált.*
- Ez nem igaz! *Szól hosszan, majd kifújja a maradék levegőt. Mintha minden stresszét ezzel adta volna ki. *Elindul Eric után, amennyiben az előtte jár már.*

Vendég

*Christine lehet, hogy veszett jó boszorka, de azért még lehet, hogy ha Ericnek nagy szerencséje lett volna, a nőnek bemegy egy találat a képébe-a fiú nincs tekintettel a vén szipirtyókra, pláne, ha bántják a szeretteit és Lana most az egyetlen neki, akit tényleg, szívéből szeret. A felborogatott cselédeknek helyenként becsúszik mégegy találat a Vonavi-vér örörkösétől, ahogy utat tör jómaga részére is. Semmi cuccot nem hozott magával, ergo nem kell menjen összecsomagolni és Lana nyomába eredhet. Fürge gyerek, jól bírja a strapát, de a két-három kilométer sprint őt is megviseli egészen. Ugyan nem tudta utolérni a lányt, de a távoli körvonalát. Lassan, szúrós oldalát fogva jó öt perc alatt beéri a múzsáját*
-Lehe... Lehegközelebb bevárhatsz *fúj még párat, mire teljesen rendbe jön*
-Mostmár neked sincs igazi otthonod. Szar az élet *lemondóan elbiggyeszti a képét. Tudja ő jól, milyen az, ha van otthona az embernek, mégis idegenként járkál benne-mintha nem is lenne az az otthon*
-Ideje visszaindulnunk *no igen, ki mondta, hogy csak Lanácskának vannak adu ászai? Ericet sem ejtették a feje lágyára*
-Apa tudja *megdöbbentő kijelentés lehet, és valószinű, Lana felfogása nem oly lassú, mint Ericé*
-Tudja, ki vagy . Ezért fog minket kihúzni a bajból. Siessünk. Boris bármelyik percben megjöhet, de el kell távolodnunk a háztól minél jobban *remélhetőleg a hölgyemény nem kéreti magát és megy a bácsi után*

Vendég

*Christine úgy néz rá Ericre, mintha valami zöld, undorító, lüktető massza lenne; őt is csak jó modora tartja vissza attól, hogy leköpje. Pontosan tudja, hogy Vonavi-tól származik. S most beszennyezte a padlójukat! Örülhet is az árnydalnok, hogy fut, mert kapott volna egy rendes fejmosást.
Lana úgy fut, mint soha életében: amerikai futballba méltó teljesítmény. Útját félrelökött szolgálók jellemzik, többek között tíz szobalány, akik kijöttek a zajra, a dadus és a komornyik. Az albínó pedig szélsebesen száguld, de mégsem utolérhetetlenül. Elhagyja a kúriát, még a birtokot is, és ott, kifulladva, de megáll. Zihál, nem is meglepő, emeleteket tett meg a végállomásig. Térdére támaszkodva liheg, és láthatóan gondolkodik. Hogy jut el innen a vasútig?*

Vendég

*Ekkora hatást gyakorolt volna a lányra? Ennyire megérintette volna? Pedig ő csak egy ártatlan dallamot dúdolt, semmi egyebet és mégis... mély dolgokat indíthatott el a lányban-nagyon mélyeket, hisz akkor nem tárta volna ki az őket elválasztó ajtót, nem ölelte volna most át oly szorosan. Karjaiba zárja az albínót, hosszan, áthatóan, s mintha egy örökkévalóság telne el így, miközben az idő kereke megállíthatatlanul forog tovább és tovább, egyre csak előre. A lány feszült, hirtelen viselkedésére felfigyel-valóban közeleghet valaki, ha Lana ennyire nyughatatlan lett. Pár perc múlva az is világossó válik, hogy egy idegen, parancsolgatós nő áll a dolog hátterében. Már eleve az elhangzottak nem tetszenek neki, de enyhén szólva a padlót döngeti az álla, amint megüti fülét Lana hangja. Még sosem hallotta énekelni, s most kirázza a hideg ettől a dallamtól. Borzalmas? Ugyan, aki ilyet állít, az ostoba. Inkább földöntúli hangvitelű, megborzongató, velőtrázó, mertt őszinte, nagyon is és ez vesébe hatoló, szívbe markoló*
-La-Lana várj *kapna utána, de amint a végzetes szavak elhangoznak, a lány kereket old. Lassan feltápászkodik és a nőt veszi célba fekete íriszeivel*
-Legszívesebben most köpném le magát, de ugyebár ilyet nem illik idegen helyen. Óhh, elfelejtettem, végtére is nem is avgyok itt idegen.... Hála Nicholasnak, ugye? *sötét, undok mosolyát ölti fel és fél perc múlva már a folyósón szalad Lanát szólongatva*

Vendég

*Hallgatja a halk dallamot, egy idő után át is veszi, s dúdolgatja magában. Sajnos a lány angol tudása sem elég, hogy megértse szövegét, de csak a zene, csak a zene az, ami igazán megérinti. Megfordul ültében, kinyílik az őket elválasztó fal: befelé fordul az ajtó. Amilyen hirtelen megjelenik az albínó, át is öleli Ericet, nem szól egy szót sem. Ha az árnydalnok igazán tudná, ez mennyit jelentett neki!... Sosem énekeltek az elemistának, csak a dadusa, egyszer-kétszer, ha kikönyörögte. Úgy hiányzott már neki.
Meghitt pillanataikat léptek zaja töri meg... valaki közeledik. Lana feleszmél, felkapja fejét, éberen figyel, s hegyezi fülét, akár egy vadászaton lévő kutya. Egy nő lép be a szobába, mire a skizofrén leányzó felugrik: maga a hölgyemény a negyvenes éveiben járhat, legalább is nagyon jól tartja magát. Szigorú arca és nyílegyenes testtartása ellentmondást nem tűrő alakká teszi őt, arisztokrata mivoltja csak úgy sugárzik róla.*
- Svetlana! *Mordul fel, igen dühös.* Ezzel nem is tudod, hány szabályt szegtél meg. Amíg az _én_ házamban vagy, addig tartsd be az etikettet, komisz kis nőszemély!
- Igazán kíváncsi vagy rá, mit hiszek? Otromba dolog sértőt mondani a ház úrnőjének, s szavakba ki sem fejezhetném azt, amit érzek. Tudod, erre van egy dal, szerte a világon színházak játsszák, s tudod, mennyire rám illik?
- Ugyan, honnan tudnál te énekelni! Öt évesen is kinevettek, hogy milyen cérnavékony hangszálaid vannak, azóta meg sem próbálkoztál vele!
- Látod, mennyire nem ismersz? Ebben is tévedsz. *Látszik arcán, hogy mennyire erőltetetten szegül szembe - Christinnel. Biztosan ő az.*

Ne kívándd, hogy játszam
a nőt, aki jólnevelt.
Ne kívándd, hogy tudjam,
a módit, s az illemet.
E példás, kis udvartöltelék,
az már nem én lennék!

Ha repít a trapéz,
ha elbír a vékony jég.
A szeszély, a veszély,
az csodás, az álomszép.
De értsd meg, ha nem kockáztatnék,
már nem én lennék!

Ha óvnál a bajtól,
épp az lesz a baj,
hogy nyűg lesz csak rajtam a lét!
Mint sólyom, úgy
szállok majd más táj felé,
ha béklyóz a kényszerűség!

Ha leszól egy csillag,
ha elhív, én elmegyek.
A világ, a hazám,
a felhők, a mesterek.
Ha tudást csak könyvekből vennék
az már nem én lennék!

És taszít, ha tolong,
sok kegyenc sok esdeklő,
És riaszt, ha les rám,
És öröm, ha egy sem jő'
Kit nem bánt e barbár csőcselék,
Az már nem én lennék!

És elveszthetsz, hidd el,
ha börtönbe zársz.
A fészkedből elszállok én.
Hogy megtarthass, az kell,
hogy hadd higgyem már,
az élet, mit élek, enyém!

Egy társ kell, egy barát,
ki megvéd, ki átölel,
ki megért és segít,
ha vígasz vagy tréfa kell.
De hagyja, hogy éljek,
szabadon, mint a lélek,
mert így vagyok csak én!

*Kicsit lüktető dallama van, a vége felé egyre lázongó, de az utolsó versszakban valamiféle furcsa megpihentséget lehet felfedezni. Befejeztével csönd ül a szobára... amelyet végül is megtörnek.*
- Elpazarlod a kékvéredet.
- Nem kell nekem ilyen áron fényűzés.
- Így állunk? *Szól Christine, s húzza ki magát.* Hát rendben, kisasszony, amennyiben ilyen határozott... soha többet nem akarom látni a házamban. Száműzöm ebből a kúriából, s ne számítson, hogy Magyarországon van, vagy Franciaországban; _soha_ _többet!_ Kifelé! *Kiált a végére már a felhergelt asszony, Lana pedig se szó, se beszéd, szinte félrelökve őt rohan le a lépcsőn, Ericet, Christinet, szobát, mindent otthagyva.*

Vendég

[Vitosa, Ivanov kúria, Február 4.]

*Egy kissé nehéz felfogású, de idővel meg fogja emészteni rendesen a hallottakat és nem fogja többé faggatni a lányt róla, de egyelőre minimális tapintatból hallgat. Nem fogja feszegetni egészen addig a témát, amíg Lana magától el nem mondja*
-Rendben *egy bágyadt mosolyra futja csupán, amint az éneklésről hall. Sosem volt egy zenezseni, de valahol el kell kezdeni. Amúgy éppen, ha lenne nála egy hegedű, többre menne, de így csak a becses hangszálaival kénytelen beérni, azaz egy szomorkás, melankolikus dalt kezd dúdolni akkora hangerővel, hogy Lana bizonyosan meghallja. Régi, angol nyelven íródhatott, mert ifjúnk sem érti teljes mértékben, mit is énekel, csak ennyit talált meg az édesanyja holmijai között: egy kottát tele régi dalokkal és pár apróságot még. Persze a cigijét előzőleg elnyomta, mikor tett egy alig fél másodperces kitérőt az egyik ablak párkányához, majd vissza az ajtó tövébe.
Tehát most énekel, halk, kissé recés lejtésben, hisz már 15 a drága már, változik a hangja is*