Várószobák - lányok

//Olvad//
*Alanois csodás reggelre ébredt, és bár kicsit csodálkozott hogy már reggel van, azért örült is neki hogy elsö éjszakáján túl is esett. Egész éjjel bandukolt és érdekes lényekkel ismerkedett, de ez egyáltalán nem tántorította el a tudattól, hogy könnyelmüen azt mondja magában...*~Ha majd lesz egy kis idöm lemegyek az udvarra és megpróbálok kicsit többet megtudni milyen is ez a hely, milyen érdekes és furcsa állatok lehetnek itt.~ *Mikor erre a sok érdekes dologra gondolt, egyszer csak eszébe jutott, hogy tegnap még meg sem fürdött, így kinyitotta kis szekrényét ami az ágy mellett volt, kivett pár új ruhadarabot és elment hogy megkeresse a Lányok Fürdöszobáját. Hamarosan meg is találta, nem volt nehéz, és belépett.*

*Lassan visszabotorkalt a szobájába, gyorsan megnezte a böröndjét s elmosolyodva látta meg hogy még maradt egy egész szendvicse.*~Halistennek~*gondolta magában.* Miután jóízüen megette, ismét visszatolta böröndjét az ágy alá, majd fogta magát, levetközött egy polora és egy kis nadrágra és bebújt az ágyba. Mielött fürödni készült volna, gondolta még pihen egy kicsit.* Azonban nem így lett, mert hamarosan nagyon mély álomba merült és messzemenökig csodálatos dolgokról kezdett el álmodni.*



//fagy//

~Ki lehet ez az álmodó, de felettébb kedves lány.*gondolkodik Alanois.* ~Valóban keressem fel majd késöbb és beszéljek vele el könnyedebben, vagy csak úgy mondta, mert nem akart udvariatlan lenni ö sem. és olyan hamar elviharzott? Olyan kis bohokás lánynak tünik? Mit tegyek? *gondolkodott el Alanois.* *De ebben a pillanatban eszébe jutott, hogy még van mit kicsomagolnia, ezért visszaült az ágyra és tovább folytatta. Gondosan egy kis ruhadarabba csomagolta a kis nyakláncot a medállal szülei képével a belsejében és a szekrény legmélyére dugta, majd a többi ruhadarabját rárakta. Ezután arra gondolt, lehet, hogy még maradt valami vacsora vagy legalább egy kis harapnivalót esetleg hol találhatna, így kiment a folyosóra, hogy hátha sikerül valakire bukkannia aki megmutatni vagy elmagyarázná hogy az étkezöt hol találja. Miután arra jutott, hogy ez valójában jó ötlet, bár elég késö van, valószínüleg nemsokára kijárási tilalom is lesz, így a majdnem üres böröndjét az ágy alá tolta, az ágyát szépen eligazgatta és elkezdett sétálni a folyosón, hátha sikerül valakivel beszélnie.

*Ekkor eszmél fel, hogy pár ággyal arrébb van egy másik diák is a szobában.*

//fagy//

*Alig hisz a szemének hogy milyen gyönyörü, hatalmas és rejtélyes ez a szoba.*~Itt fogok ezentul lakni, legalábbis egy darabig? Hát, ez csodálatos!!~ *Majd odalép saját ágyához, lerakja mellé csomagját és belehuppan. Majd felül és tovább ámélkodik és néz körül hogy mi minden van még, és mekkora. Végül felfedez egy kis szekrényt az ágya mellett és elkezdi belepakolgatni személyes kis életének kellékeit. Egy képet a bátyjáról, a szüleiröl egy nyakláncot amin azok képei van egy kis medálban. Elötörnek belöle hirtelen gondolatai és alig bírja visszatartani hogy ne zokogja el magát. Nehéz éveken van túl, hisz alig 5 éve hogy meghaltak szülei abban a balesetben, és azóta is nagyon-nagyon hiányoznak neki. Elvégre vannak dolgok amiket egy lány csak egy másik lánnyal tud megbeszélni, valamikor egy fiú tehetetlen. ahogy egyre jobban cseperedett, egyre jobban érezte egy növér hiányát vagy egy barátnöjét. Azért titkon talán abban is reménykedett, hogy itt végre ezt a dolgot is megkaphatja, egy igazi tiszta szivü barátnöt.*

*Rebeka gyorsan még utanaszól egy sziát és leül az ágyára.A lány szétnézett a szobában remélve ,hogy valaki beszél majd vele,de mielőtt még bárki hozzászólt volna elnyomta őt az álom.*

Itt vagyok!*Megjelenik a lány előtt mosolygósan*Miért keresel?*kérdezte csillógó szemekkel sárga pólójában és farmernadrágjában.*
//Most már nem fagyunk//