Északi torony - Titkos padlás

Tárgy: Északi torony - Titkos padlás Vas. Júl. 12, 2009 3:58 pm

First topic message reminder :

Kevesen találják meg azt a kis rejtekajtót, ami a Kilátóba felvezető lépcső mögött nyílik. Vasajtóról van szó, de mégsem olyan nehéz hála a mágiának. Egy kis fémretesz eltolásával, könnyedén be lehet jutni, de persze kiszúrni magát az ajtót már egyáltalán nem ilyen egyszerű. Az ajtó egyébként egy méter magas, tehát nem lehet kinyújtózkodva beférni rajta, habár koboldok előnyben vannak. A sima diákoknak kicsit össze kell húzni magukat, afféle Aliz-csodaországban utánérzés.
Belépve már látni is a kis helyiséget, ami végül is annyira nem is kicsi, sőt mondhatni meglepően nagy, ahhoz képest, hogy a toronyban talált helyet magának, vélhetően tértágító bűbájjal kezelték. Kinézetre olyan, mint egy átlagos padlás, tele van lomokkal, régi holmikkal, és nem kevés itt a por sem. Akkor se lepődj meg, ha kósza pókokba botlasz, hisz ők szeretik a félhomályos sarkokat. Van itt régi, kissé fals zongora, vázák, kihajított cipők, ósdi szekrények, antik külsővel. De mégis...ki tudja mire bukkansz a sok lom között, talán egy régi lakó naplója is itt hever, és afféle legenda is szól a helyről, hogy az elveszett holmik is itt találnak végső lakhelyet, tehát lehet, hogy az elkallódott pennádat is megtalálod is. Bár, hogy hogyan került ide, az rejtély marad...talán örökre. Szóval a sok lom között, akár még becses, titkos, különleges tárgyakat is találhatsz.
A falakon nincs fényforrás, se lámpa, se egyéb, hisz ritkán jár itt bárki is. Akad 1-2 poros kép, de ide a portrék se túl gyakran szoktak ellátogatni. Egyetlen kis ablak van, körülbelül 20 centi átmérőjű kerek darab, afféle, mint a hajók ablaka. Nem sok fény szűrődik itt be, főként éjszaka, akkor szinte vaksötét van...
írta Cirelin de Sovalon

Északi torony - Titkos padlás - Page 27 Titkos_padlas

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Hétf. Aug. 10, 2009 11:57 am

*Mikor a lány elhallgat, Szevér már be is fejezi a mondatát.* -..rájöttél, hogy a magyar nyelvnél nincs nehezebb, és nem vagyok valami jó nyelvtanár sem, ezért megmaradtál a zeneleckéknél. A magyar a legszebb, de legnehezebb nyelv is egyben, és esélytelen, hogy én arra meg tudlak téged tanítani. Max egy-két fontosabb dolgot. *magyarázza kézségesen, aztán ismét Concordia felé biccent, aki máris indulóra fogja. Szevér kissé elszomorodva int a távozók felé, majd Ariana felé fordul a tekintete, és összeráncolja szemöldökét.* -Nem, nem így kell fogni. Foglalj helyet kérlek, rendesen. A gitárt az egyik lábadon kell nyugtatni, és úgy kell állnia, hogyha jobb kezes vagy akkor a bal kezeddel fogod a nyelét, ha balkezes vagy, akkor a jobb kezedbe. *a saját gitárját leteszi szépen a földre, letámasztva, hogy ne legyen baja, majd a lány elé lép, és segít neki.* -Amelyik a jó kezed, amelyiket többet használod, szóval amelyik kezes vagy, azzal játszol, és a másik, úgymond bénább kezeddel fogod le a húrokat. *magyaráz készségesen, miközben elmosolyodik.* -Ezek szerint pont jókor jöttél erre, mert ennél érdekesebb valamit nem igen találhattál volna.. *szemei sejtelemsen csillannak meg, ahogyan a hajába beletúr a szellő.*

Vendég

*Vadmacskája gondolatban jelez, mikor Concordia érkezik; Ariana arrafelé pillant, mosolyogva biccent felé, halkan köszön is, majd visszafordul a magyar fiúhoz, annak válaszát várva. Örül, hogy nem ijesztette meg Szevért mikor mögötte termett, mert az talán rontotta volna az esélyeit... jó, ez talán nem igaz, de akkor is. Jó, hogy nem ijedt meg a fiú. Mikor felszalad a szemöldöke, Ariana kissé összehúzza magát, felhúzza a térdeit, és átöleli őket, úgy néz fel... majd a magyar szavakra elmosolyodik. Nem érti őket, de sejti, milyen nyelven lehetnek.* - Megfordult a fejemben az is, hogy nyelvleckéket kérek gitárleckék helyett, de... *Nem derül ki, mivel folytatná a mondatot, ugyanis a széllökés hatására elhallgat, és meglepve néz körbe, pláne, mikor a gitár is előlebeg. Nyel egyet, majd a hangszer felé nyúl, és próbálja valahogy úgy megfogni, ahogy a fiú tette az előbb, de egyelőre csak fogja.* - Nos, örülök neki, hogy ha ilyen fontos személy vagyok, aki bármikor jelentkezhet a Mesternél. Azért éppen gitár, mert azon játszol mindig, és azért éppen most, mert most akadtam rád, és azért éppen itt, mert errefelé kutakodtam, hátha találok valami érdekeset.

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Hétf. Aug. 10, 2009 11:31 am

*Mikor megérintik a vállát, akkor csak felnéz, ki is van vajon mögötte, közben persze penget tovább, egyik lábával ütve a ritmust a földön. Nem énekel, csak penget és halkan dúdolgat. Ariana felé küld egy mosolyt, meg egy biccentést is köszönés képpen, majd a kérdés hallatán felszalad egyik szemöldöke, mintha eltöprengene a dolgokon, majd lezárja szépen pár könnyed akkordmenettel. Megáll, kezeit a gitáron nyugtatva, szemeivel maga elé meredve, majd végül hátranéz, hátranyúl, és mintha valamerre intene is a kezével.* -Ha volnál oly kedves.. *magyar szavak, amiket nem biztos, hogy Ariana megért, viszont nemsokára kisebb széllökés érkezik a padlásra, vagy csak a semmiből keletkezik, ami megborzolja a lányt is egy kissé, és alig telik bele pár percbe, és egy kissé régebbi fajta gitár lebeg be Ariana mellé, majd leszáll a földre. Szevér az érkezett felé fordul, felállva, röviden meghajolva.* -Üdvözlet a szépek népének jeles képviselőjének. Hunyadvári Szevér vagyok, mi járatban erre? *érdeklődik, majd biccent a kis szélörvény felé is, ami egyből lenyugszik.* -Mellesleg Ariana, a te számodra a Mester mindig szívesen rendelkezésére áll. De mondd csak.. *támasztja meg gitárját a földön, kíváncsian csillogó, barna szemekkel figyelve a szőke leányzót.* -Mért éppen gitár és mért éppen most? Csak mert eléggé kihalt szokott lenni ez a hely. *magyarázza meg magát, kíváncsian várva a válaszokat, figyelve mindkét diáktársa felé.*

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Hétf. Aug. 10, 2009 11:25 am

* Mai nap egészen jól kezdődött Concordia számára és miután Zakuroval kimentek a sziklakertbe, nyugalmasabb helyet akartak keresni. A kúria mindig hoz meglepetéseket és ez most sincs másképpen. A kilátó felé tartva látta meg a tünde a csapóajtót, s kíváncsisága miatt fel is ment a padlásra, ahová vezetett. A padláson halható volt a kellemes gitár hangja. Miután Zakuro is mellette volt elindultak a hang után. Amikor meglátta Arianát, csak némán biccentett neki, majd a fiúnak is, aki gitározott. Tetszett a tündének a dallam.*

Vendég

*Két kéz kerül Szevér vállára, nem igazán ijesztés céljából, inkább csak olyan jelzésértékű, hogy "hé, itt vagyok". Csak egy pillanatra fogja meg a fiú vállát, majd némán megkerüli, és leül a székkel szemben törökülésben. Szőke leányzó, a vadmacskája, mókusa is itt lehet valahol a kacatok között.* - Üdvözlöm, ó, Mester! Zavarom netán? Azt kell, hogy mondjam, igen remek, hogy találkoztam Önnel, és itt van eme becses tárgy is, ugyanis meg akartam kérni, hogy esetleg... szóval valóban lehetne a Mesterem, és megtaníthatna szép hangokat kicsalni belőle. Persze, nem akarok profi lenni, de... az alapokat megmutathatná. *Kissé félredönti a fejét, reménykedve csillogó szemekkel néz fel a fiúra; halkan beszél, nem akarja elnyomni a zenét, de azért arra vigyáz, hogy hallatszódjanak a szavai.*

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Hétf. Aug. 10, 2009 11:05 am

*Nyílik a padlás titkos csapóajtaja, és egy fiú lépdel felfelé, hátán a fekete gitárral, barna pólóban, szürke háromnegyedes nadrágban. Pólója hátulján egy hatalmas oroszlánsörény, oroszlánfej található, mely éppen ráüvölt a mindenségre, aki csak ránéz. Mindig völt, egyszerű, mugli póló, nem varázsló, nem mozog. A fiú, miután felsétált, végigmegy a padlás romjai között. Keres valamit. Mikor emgtalálja, megáll, és a nyakában levő órához kap. Még mindig ketyeg. Szíve hevesebben kezd el verni, mikor elsétál a hintaszékig, és végigsimít rajta. Halvány mosoly fut át az arcán.* -Ever and ever.. *súgja a levegőbe, majd leveszi hátáról a gitárt, helyet foglal a szék előtt, az egyik dobozon, és a gitárt az ölébe véve lassan, kényelmesen pengetgetni kezd.*

Vendég

*Kissé furcsán néz a lányra, mikor semmi másra nem válaszol, de aztán megvonja a vállát, és elteszi a zsebébe a pálcát, majd hősiesen az ajtó felé indul.* - Akkor előre, kalandra fel! *Rikkantja vidáman, és eliramodik, a kacatokat kerülgetve, átugorva. Az ajtóhoz érve lehajol, szépen, hajlott háttal kimászik az alacsony lyukon, majd odakint felegyenesedik, bár tény, hogy nem sokkal magasabb az ajtónál... khm. Alacsony csajszi, na. Körülbelül a százötvenöt centit éri el. Odakint pedig csak vár, hogy Zora is kiérjen. Ha ez megtörténik, akkor bezárja az ajtót, és elindul előre, vezetve a lány lefelé, az étkezőbe.* - És mit szeretsz enni? Mit vacsorázunk? *Érdeklődik lelkesen, a lépcsőn szökkengetve.*

Vendég

*Nem hall a lány semmit abból amit mond csak az enni és az ebédlő szót*Persze mehetünk enni.*Nagyon mosolyog.*

Vendég

- Nagy ez az iskola, szóval eléggé könnyű eltévedni... még én sem ismerem ki magam teljesen, de azért nagyon jó hely. *Lelkesen bólogat, hogy azzal is megerősítse szavait, majd mosolyog.* - Igen, az órákat én is várom, bár... addig tényleg gyakorolgatnom kellene az alap varázslatokat, hogy ne legyen teljesen új a pálcahasználat, meg hogy addigra már kicsikarjak magamból legalább valami minimális mágiát... Mert kétlem, hogy ennyivel remekelni fogok az órákon... *Itt vág egy fintort, de aztán újra a vidámság uralkodik el rajta.* - Hát, én már ismerek egy-két fiút, például Christ, ő nagyon aranyos, igazi barát! *Igen, naiv kislány, csak barátként gondol minden fiúra, nem gondolja, hogy Zora esetleg más miatt akar megismerni néhányat.* - Szerintem annyira nincs itt sötét, de tényleg nem valami bizalomgerjesztő hely... mehetünk, ha akarod. Mondjuk... menjünk le az étkezőbe? Egészen megéheztem, rég volt az ebéd.

Vendég

-Biztosan menni fog.Csak elindultam sétálni,mert nem találtam senkit majd eltévedtem.Alig várom a órákat meg minden meg ,hogy megismerjek egy két srácot is.*Kicsit mosolyogva kérdi *Nincs kedved valahova menni ahol nincs ilyen ijesztő sötét,mert tudom én félek itt.*Leplezve félelmét,bőszen koncentrál a pálcára.*

Vendég

- Gyakorolgatok, aztán majd meglátjuk. De ha ma jöttél, akkor érthető... elmászkáltál az előcsarnokból, mi? Pedig általában ott szoktak az emberre rátalálni. Bár nekem szerencsém volt, mert éppen volt ott egy fiú, akihez odamentem, és nemsokára jött az unokatestvére, aki prefektus volt, és adott szobát. Sőt, még egy könyvet is, a varázsvilágról, ami egy csomót segített. *Lelkesen magyaráz, azt nem teszi hozzá, hogy egyébként az az unokatestvér még az előcsarnokban megríkatta, a másik fiú pedig egyszer átokkal a falhoz csapta. Ő az ilyeneket könnyen felejti.* - A harmadik emeleten van, mint az összes többi lány háló. A várószobák is, ugye a lépcsővel szemben. És semmi baj, én is gyakran az vagyok. *Csak mosolyog, és megvonja a vállát.*

Vendég

Te is ügyes vagy majd belejössz.Nem,nem találkoztam még perfektussal,biztosan azért mert ma jöttem.Rendes vagy,hogy segítesz.Amúgy hol van az ocelot háló ahol laksz?*Csak nevet,hogy milyen nagyon esett Arithia a kezét nyújtva felhúzza.*Köszönöm.Elég ügyetlen vagyok.

Vendég

- Hát már most is ügyes vagy, szóval szerintem jól fog menni. *Bólint komolyan, és forgatja a fénylő pálcát a kezében, jól elszórakozik vele.* - Én bezzeg nem tudom sokáig megtartani a fé... *Kezdi, de ekkor kialszik a fény a pálcája végén. Csak felsóhajt, majd megvonja a vállát, és tovább forgatja az immár fény nélküli pálcát. Elvan vele, így is lát annyit, amennyit feltétlenül szükséges.* - Én az ocelot hálóban lakom. De te még nem is találkoztál semmi prefektussal, vagy ilyennel? Ma jöttél? Én sajnos szobát nem tudok adni, mert nincs rangom, de a harmadik emeleten éppen a lépcsővel szemben van a lányok várószobája, ott keress egy üres ágyat, és alhatsz ott egy-két éjszakát, aztán meg úgyis rád talál valami rangos személy... *Ekkor Zora átesik egy ládán, mire Thia utánakap, és megpróbálja megtartani; ő is megtántorodik, de végül sikerül állva maradnia, ellenben Zorának nem nagyon. Bocsánatkérően mosolyog, és a kezét nyújtja a lánynak, hogy fel tudja húzni a földről.* - A szüleim Magyarországról származnak, de én már itt születtem, Bulgáriában. És te?

Vendég

*Viccesen nézi a lányt,mit össze szórakozik a pálcával.*Remélem nekem könnyen fog menni a varázslás.És Te hol alszol,én még nem tudom?*Elkezd nézelődni mi van a padláson és annyira koncentrált,hogy megint átesett egy ládán,miközben az kérdezi.*Honnan jöttél?

Vendég

*Egy ideig forgatja a pálcát a kezében, majd arra jut, hogy próba cseresznye; újra maga elé szegezi, és megpróbálja az igét.* - Lumos! *A fény most elsőre kigyúlik a pálca végén, és Thia reméli, hogy meg is marad egy ideig... Halványan mosolyog, és ő is örül, hogy társaságra lel. Felpillant hát Zorára, még mindig mosolyogva.* - Igen, így tényleg könnyebb, szóval megéri megtanulni. De nekem valahogy nehezen megy ez az egész varázslás-cucc... de legalább valamennyi eredményt el tudok érni... anya azt mondta, hogy hülyeség, hogy boszorkány legyek, mert mágia nem létezik, de apa hitt benne, hogy tényleg tudok varázsolni. Úgy látszik, apának volt igaza, csak... még sokat kell gyakorolnom. *Féloldalasan mosolyog, majd felel a másik kérdésre is.* - Igen, én is az vagyok, anya se tud varázsolni, meg apa se, és tök meglepődtek, mikor jött a levél, hogy én igen. Anya azt hitte, átverés, és alig akart elengedni az iskolába.

Vendég

*Nagyon örül a lány,hogy talált valakit akivel beszélgethet.*-Koncentrálok és köszönöm,így csak könnyebb tájékozódni a sötétbe.Igen mugli születésű vagyok és Te ?*Majd nagyot mosolyog.*

Vendég

- Koncentrálj, mert különben el fog tűnni. *Jelenti ki kissé oktató, de nem kioktató hangnemben, komolyan Arithia... és ebben a pillanatban a pálcája végén kialszik a fény. Felszisszen, majd rázogatja egy kicsit, miközben elvörösödik, mert nem pont ez a mondat után kellett volna kialudnia... aztán kissé zavartan mosolyog rá a lányra.* - Szia Zora. Hát, én már itt vagyok egy ideje, de még nem sikerült nagyon beilleszkednem. Te is mugliszületésű vagy? *Igen, ezt a szót már megtanulta; ez is kisebbfajta csodának számít nála, bár... végülis olvasta a Harry Pottert. Érdeklődve pislog a lányra, már nem a pálca fénye mögül... de most nem gyújtja újra, elég amivel a lány világít.*

Vendég

*A lány is előveszi a pálcáját és azt mondja*Lumos!*Majd mosolyogva a lány felé fordul és azt mondja.*Jaj,de illetlen vagyok.Zorának hívnak és igen nem régóta vagyok itt.*És furcsállva néz a pálcájára,hogy világít.

Vendég

*A puffanásra megijed, és elejti a pálcát, mire az elgurul a földön, és a fénye is kihuny. Így erős félhomály borul a padlásra, alig látnak az orrukig. Meglepve fordul meg, és az érkező lányra pislog, majd kissé sértődötten fonja össze maga előtt a karjait.* - Neked is szia. És ha már megkérdezed, ki vagyok, illene először neked is elárulnod. *Szipog egy kicsit, csak pár másodperc, aztán lehajol, a pálcája után tapogatózik, és közben megszólal.* - Arithia vagyok, arról a denevéres Naxizé szakról. És valami bűbájjal... de egyébként én se értek hozzá nagyon, örülök, hogy ez sikerült, pedig állítólag nagyon könnyű. *Végre megleli a fadarabot, és újra maga elé szegezi.* - Lumos! *A fény újra kigyúlik a végén, mire Arithia győzedelmesen elmosolyodik, és a lányra néz.* - Te se régóta vagy itt, ugye?

Vendég

*A lány éppen nézelődik mikor eljut valami padlásra és körbenéz,hátha talál valakit.*Szegény egy hatalmasat esik a sötétben és ekkor meglát valami fényt a padlás végébe és elindul arra.Egy lányt talál ott.Akitől meg is kérdezi.*Te ki vagy és hogy csináltad azt,hogy világítson a pálcád?

Vendég

*Halk, igencsak hamis énekelgetés hallatszik valahonnan a folyosóról, ahogy valaki a kilátó felé vezető lépcsőket becélozva sétál. Viszont ki tudja, miben, de sikeresen orrabukik a hang gazdája; legalábbis a rövid sikkantás, majd utána a puffanás valami ilyesmire utal. De vizsgáljuk csak meg, ki is jár erre! Barna hajú, bájos arcú kisleány, tizenhárom évesnél biztosan nem nézné az ember többnek; sőt, inkább kevesebbnek. Arcáról valamennyi ázsiai vér is tükröződik. Sikeresen hasraesett, és most csodálkozva pillog az előtte lévő ajtóra, amit eddig észre sem vett. Most viszont gyorsan feltápászkodik, kissé leporolja magát, aztán benyit az apró ajtón, és lehajol, hogy beférjen. Odabent nincs valami világos, szóval először is lámpa és hasonlók után kezd kutakodni, majd észbekap, és a homlokára csap.* - Boszorkány vagy, te szerencsétlen! *Szidja magát, majd a zsebébe nyúl, és rövid kutatás után megleli a pálcáját. Eléggé idegenkedve forgatja a kezében, majd nyel egyet, és maga elé szegezi. Az igéket, pálcamozdulatokat tudja, legalábbis néhányat, csak éppen nem igazán szokott történni semmi, ha a levegőbe rajzolgatja őket.* - Lumos! *Ejti ki az igét, mire a pálca hegyén pár pillanatra felvillan a fény, majd kialszik.* - Lumos! *Próbálkozik kitartóan, és olyan negyedik-ötödik próbálkozásra a fény már megmarad néhány másodpercnél tovább. Erősen koncentrál, hogy minél tovább megmaradjon, és elkezd sétálni a padláson, hátha talál valami számára értékes, érdekes kacatot.*

Vendég

*Na igen az úgy elég érdekes póz, és nem is a legkényelmesebb*
Rendben*mondja, majd újra megcsókolja ő is a lányt, mikor az oda ül mellé rendesen a matracra. Ő is átöleli a lányt, és magához húzza, és úgy csókolják egymást, miközben egyik keze elkezdi a lány haját piszkálgatni*

//fagy//

Vendég

*Amíg tat a csók Lily guggol, majd egy pillanatra abbahagyja.*
- Várj.*mondja, majd felül a fiú mellé a matracra. Átöleli, majd újra megcsókolja. Tökéletesnek érzi ezt a pillanatot. Azt akarja, hogy sose érjen véget.*

Vendég

*Látja, és érzi is, hogy a lány vette a reakciókat, és most közelebb hajol hozzá a lány is, egészen addig amíg össze nem érnek az ajkaik. ~Na jó most már meg történt ez van~gondolja a fiú, aki maga sem tudja, hogy bánja e vagy sem a dolgot, miközben ő is viszont csókolja a lányt. Mikor aztán már egy ideje csókolóznak, neki még nincs kedve kiválni a dologból, de a kezei a lány hátára tévednek, és közelebb húzza őt magához, persze nem tudja, hogy a lány most mit is akar*

Vendég

*Lily csak simogatja Zoro kezeit, majd meglepődik a reakción. Zoro nem ellenkezik. Így a lány is elmosolyodik, majd látja, hogy a fiú felé hajol.*
~nem érdekel, hogy mi lesz, nem fogom megbánni~*gondolja magában Lily, majd ő is a fiú felé hajol és megcsókolja. Persze, ha a fiú ellenzi, akkor nem folytatja, de most nem érdekli semmi. Sem Will, sem az, hogy Zoronak barátnője van. Csak csókolja a fiút.*