Északi torony - Titkos padlás

Tárgy: Északi torony - Titkos padlás Vas. Júl. 12, 2009 3:58 pm

First topic message reminder :

Kevesen találják meg azt a kis rejtekajtót, ami a Kilátóba felvezető lépcső mögött nyílik. Vasajtóról van szó, de mégsem olyan nehéz hála a mágiának. Egy kis fémretesz eltolásával, könnyedén be lehet jutni, de persze kiszúrni magát az ajtót már egyáltalán nem ilyen egyszerű. Az ajtó egyébként egy méter magas, tehát nem lehet kinyújtózkodva beférni rajta, habár koboldok előnyben vannak. A sima diákoknak kicsit össze kell húzni magukat, afféle Aliz-csodaországban utánérzés.
Belépve már látni is a kis helyiséget, ami végül is annyira nem is kicsi, sőt mondhatni meglepően nagy, ahhoz képest, hogy a toronyban talált helyet magának, vélhetően tértágító bűbájjal kezelték. Kinézetre olyan, mint egy átlagos padlás, tele van lomokkal, régi holmikkal, és nem kevés itt a por sem. Akkor se lepődj meg, ha kósza pókokba botlasz, hisz ők szeretik a félhomályos sarkokat. Van itt régi, kissé fals zongora, vázák, kihajított cipők, ósdi szekrények, antik külsővel. De mégis...ki tudja mire bukkansz a sok lom között, talán egy régi lakó naplója is itt hever, és afféle legenda is szól a helyről, hogy az elveszett holmik is itt találnak végső lakhelyet, tehát lehet, hogy az elkallódott pennádat is megtalálod is. Bár, hogy hogyan került ide, az rejtély marad...talán örökre. Szóval a sok lom között, akár még becses, titkos, különleges tárgyakat is találhatsz.
A falakon nincs fényforrás, se lámpa, se egyéb, hisz ritkán jár itt bárki is. Akad 1-2 poros kép, de ide a portrék se túl gyakran szoktak ellátogatni. Egyetlen kis ablak van, körülbelül 20 centi átmérőjű kerek darab, afféle, mint a hajók ablaka. Nem sok fény szűrődik itt be, főként éjszaka, akkor szinte vaksötét van...
írta Cirelin de Sovalon

Északi torony - Titkos padlás - Page 4 Titkos_padlas

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Kedd Dec. 20, 2011 12:08 pm

*Mila habár nem feltűnően, de végigméri a tündét. Nagyon érdekesnek találja a fiút, hiszen ilyen közelről még nem látott tündét. A fiú be is mutatkozik.*
- Érdekes neved van. Tetszik *jelenti ki a lány egyszerűen, mintha csak azt mondaná, hogy milyen szép az idő. Nem mosolyodik el, csak kíváncsiság csillan a szemében. Végig a fiún tartja a tekintetét, azonban mikor a fiú Miroslavot simogatja, a lány odapillant a daimónjára, aki természetesen hagyja a kényeztetést. Megszokta már Milától, ugyanis a lány gyakran simogatja a párducot. Halk dorombolás hagyja el Miroslav ajkait, majd le is hunyja a szemét a kellemes vakargatásra. *
- Mila. Mila Zelenkova *biccent a lány a fiú felé és mélyen a szemébe néz.* - Csak megláttam ezt az ajtót és a kíváncsiság hajtott, hogy mi is van idebent. Elég... Érdekes hely *jelenti ki a lány és körbenéz.*
- Köszönöm *mosolyodik el lágyan Mila és ő is megsimítja Miro fejét. A párduc mélyen a tünde szemébe néz és észrevehetően biccent egyet. *
- Hány éves vagy? *bukik ki Milából az érdeklődő kérdé, néhány másodperc hallgatás után. Kicsit el is pirul, de kíváncsian várja a választ.*

Hozzászólások száma : 29 Kaszt :

*A párduc tudja kivel áll szemben, és mellé telepszik. Önkéntelenül megvakarja a tünde, az állat füle tövét kedvesen. Hallja, ahogy a lány valamit előhúz és közeledik hozzá. Majd meg is szólítja... ingen, az emberek nem túl türelmesek... talán azért mert nincs idejük türelmesnek lenni. Lassan megfordul és végigméri a lányt. Kedves arca van, de a tünde tudja, hogy ez lehet megtévesztés is. A barna szemei csokoládéra emlékeztetik, amit itt talált először és egész érdekesnek találta az ízét.*
- Szervusz. A nevem Athanar. Mondjuk úgy, hogy mindenki elől és senki elől. *mosolyodik el a válasza igazságán. Hiszen csak magányra vágyott, de nincs konkrét személy aki elől bujkálnia kéne. A párduc összhangban van a lánnyal, szint érezhető az érzelmi szál közöttük. ~ Talán egy daimon? Akkor szerencsés lehet. Ha nekem van is... bujkál előlem. ~ keserédes mosolyt csal az arcára a gondolat, miközben újra megvakarja a párduc füle tövét.*
- És te mi járatban itt, kedves... *hagyja befejezetlenül a mondatot, mert kíváncsi a másik nevére. Az ő otthonában ez udvariatlanság lenne, de az is, ha nem mutatkoznak be a találkozás alkalmából. Ez nem az ő otthona viszont, alkalmazkodik a szabályokhoz. Viszont egy névből sok minden kiderülhet, amire nem gondolnak az emberek.*
- Szép a párducod, nemes jószág. *bókol még egy keveset, bár ezt inkább az állatnak szánja, mint a gazdájának.

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Kedd Dec. 20, 2011 11:41 am

*Miroslav lassan, de határozottan tör előre a lim-lomok között, ahol egy hátizsákban egy rohadt szendvicset is talál, valamint egy kedves kis macskaszőrből készült bundát is.*
~Undorító ez a hely~*morogja a párduc Milának, aki ezidáig egy tükörrel bíbelődött. Ugyanis a tükör valahogy nem azt mutatta, amilyen valójában, hanem ragyás arccal, undorítóan vastag szájjal és kócosan pislog saját képébe.*
- Hogy mi? *szólal meg hangosan Mila, hiszen ő nem is sejti, hogy rajtuk kívül más is itt van. Szórakozottan nézi a tükröt, majd letéve párducát keresi. Miroslav azonban megérzi a tünde illatát és halkan, alig sejthetően morogni kezd. Mila érzi daimónja idegességét, így lassan előveszi a pálcáját.*
~Mi az? Ki van itt?~*kérdezi gondolatban párducától, aki hamarosan észreveszi a srácot (vagy bácsit?) és lassan szagolgatni kezdi őt. Mila hamarosan meghallja a kérdést, de előtte még Miro gondolatát:*
~Nem kell félni. Egy tünde fiú az~*adja le a drótot a lánynak a párduc, majd határozottan leül a fiú mellé, mintha őrizné őt. Mila megindul párduca irányába és hamarosan szembe találja magát a hang gazdájával.*
- Hát te ki elől bujkálsz? *kérdezi a lány. Tudja, hogy tünde az illető, ezért gyorsan végigméri. Látott már tündét, de nem sokat és nem ilyen fiatalt. Persze, kérdés, hogy mi a fiatal Milának és mi a fiatal a srácnak. Barna szemét a fiún tartva várja a választ és lágyan megsimogatja Miroslav fejét.*

Hozzászólások száma : 29 Kaszt :

*Lassan, de céltudatosan érkezett meg ebbe a szobába. Itt el tud bújni a kíváncsi tekintetek elől. Igen, azok eléggé megszaporodtak, mióta idekerült. Hiába türelmes, zavarja, hogy sokan megbámulják. Rövid idő alatt idetalált és ha van egy kis szabadideje ide rejtőzik. Most is a fűzöld ruhájában nézelődik a kis ablakon, nézi a birtokot és a fák után áhítozik. Merengéséből a csapóajtó és némi halk kacagás rántja vissza a valóságba. Félreáll egy sarokba, hogy a jövevény, hátha nem találja meg. Azonban puha lépteket és furcsa illatot érez, aminek a gazdája nemsokára meg is érkezik, egy párduc képében. A tünde elmosolyodik és odanyújtja a kezét. Nem fél, hiszen az állatok az ő barátai, ő pedig az állatoké.*
- Kié vagy te, fekete? *kérdezi barátságos hangon a párduct. Hallja, hogy itt van nem messze a kuncogás gazdája, úgy gondolja, majdcsak idejön ő. Nem reméli, hogy nem fog, ezért türelmesen tekint újra kifelé.*

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Kedd Dec. 20, 2011 11:00 am

*Az ebéd után Mila elhatározta, hogy feladja apjának írt levelét. Szinte heti három levelet vált a szüleivel, de a levél nagyobb részt apja határozott, hosszúkás betűi töltik ki, anyja csinos, kerek betűi mellett. Tegnap délelőtt kapta meg a levelet, de mivel eléggé unatkozott, így már tegnap este nekiállt a levélnek. Mesélt apjának a szigetről, ahol járt és ahol találkozott mind a négy elemmel, mesélt a megismert szak- és évfolyamtársairól, az iskoláról és persze arról, hogy még mennyire nem érzi jól itt magát. Még... És reméli, hogy ez változni fog, hiszen annyira tudja, hogy apja szomorú amiatt, hogy Mila nem érzi jól magát. Így igyekszik tényleg élvezni a dolgokat és volt is már néhány óra, amit kifejezetten élvezett és kellemes volt.
Most azonban az Északi Torony felé haladva az egyik lépcsőfeljáró alatt egy aprócska fa ajtót vesz észre. Habár Mila elég komoly jellem, mégis felbuzog benne az a bizonyos gyerekes kíváncsiság és levelét a zsebébe gyűrve elindul az ajtó felé.*
- Erre van a madártorony *szólal meg daimónja, a fekete párduc és kérdőn néz gazdájára.*
- Tudom Miroslav, de nézd. Itt egy ajtó! *szólal meg Mila és tőle aligha megszokott módon izgalom cseng a hangjában. Mielőtt még a párduc bármit is tehetne, Mila benyit a kis faajtón és egy hatalmas teremben találja magát. Terem? Nem, ez inkább egy...*
- Egy titkos padlás... *súgja a lány és egy izgatott mosoly jelenik meg az arcán.* -Gyere Miro, nézzünk körbe! *jelenti ki a lány csengő hangon és el is kuncogja magát. Kuncogja? Mila? Tényleg nagyon felpöröghetett, hiszen nem szokott ő ilyesmit csinálni. Nem sűrűn szokta kimutatni az érzelmeit, de mivel most itt nincs itt senki, megengedheti magának, hogy kicsit örüljön, nemde? Beljebb sétálva megannyi érdekes dolgot talál, és párduca is szagolgatni kezd egyet s mást...*

Vendég

- Oh, tudsz zongorázni? Remek! *Más kérdés, hogy ő is tud... meg még elég sokféle hangszeren játszani. Vándorszínészeknél, ahol mindenki művészalkat, és sokféle ember megfordul, elég sok mindent magára tudott szedni, de ezt egyelőre nem árulja el. A kérdésre viszont megvonja a vállát.* - Furcsa módon mindenkinek ott jó élni, ahol nem él. A saját városodat ismered, és még ha szereted is, már megszoktad... de a távoli, az más. Az egzotikus. Érdekes. Új. A legtöbb embert ez jobban vonzza, míg annak, aki a távoli helyen él, az a megszokott, és a szép, de mégis unalmas. Egyébként meg India eléggé szegény részén éltünk, szóval azért nem volt annyira leányálom. *A zongorára támaszkodik, persze úgy, hogy a lány rendesen hozzáférjen, és mosolyogva nézi.* - Aham, még nem nagyon fedeztem fel az iskolát. Előbb vagy utóbb meglesz majd ez is. Egyedül jöttem, nem ismerek itt senkit még igazán... *Ez persze nem igaz, de most így van kedve előadni a történetet.*

Vendég

*Lassacskán mindenki távozik, Eve szavaira csak zavartan mosolyog...*-Bizonyára. *Mondja a leányzó, aztán a másik bejelenti, hogy a távozik, mire mosolyogva integet neki. Ketten maradnak Jamal-lal, majd a fiú szavaira csak bólint egyet.*- Igen... Azt hiszem egy kicsit játszok rajta. *Feleli a lány mosolyogva, mindenesetre zongora felé fordul, majd lassan elkezdi leütni a billentyűket. Kisebb halgatás után, viszont megszólal...* - Biztos jó lehet ott élni... Teljesen más lehet, mint ott nyaralni... *Mondja a lány, miközben félig hátrapillant a fiúra, mosolyogva. Ugye odafordult a zongorához, így háttal van a másiknak, vagy legalábbis féloldalasan van neki, mindegy.* - Nemrég érkeztél ugye? * Kérdezi a lány, majd most már halkan, valami lágy dallamot kezd el játszani..*

Vendég

*Alapvetően tényleg nem gyanakodott Calebre, viszont mikor kiderül, hogy azt se tudta, van ispotály Nellondban, már eléggé meglepetten pislog.* - Uhm... nekem sem mondta senki, hogy van ispotály, de azért egy városban szokott akadni egy kórház, ez tiszta logika. *Jegyzi meg, és figyeli, ahogy a férfi elteszi a lámpást. Gyanakodva pislog, de lassan bólint, és hagyja elmenni, nem fog itt rávetődni, hogy márpedig maradsz, és igazolod magad. Annyira nem lehet fontos az a lámpa...* ~ És ha mégis mágikus tárgy? ~ *Megvonja a vállát, és elkönyveli, hogy nem az ő dolga. Aztán Raven elesik, mire azért ijedten kap utána, hogy felsegítse. Meglepődik, mikor a lány bevallja, hogy ő volt, de kicsit végigsimít a lány haján, nyugtatóan.* - Na, nyugi. Nem haragszunk, csak máskor ne csinálj ilyet. Meg is sérülhettem volna ha közelebb robbantassz, és nem volt szép így rákenni másra. És vigyázz arra a fehér ruhára, ne gyere ilyen koszos helyekre vele. *Tanácsolja, nem kioktatóan, inkább kedvesen mosolyogva, és még kacsint is a végén. Elég furcsa neki a lány, de végül alapvetően jószándékúnak, csak kicsit bogarasnak könyveli el.* - Sok sikert! Azért nagyon ne mássz bele, de ha a birtok határáig követed, az tényleg nem árthat. Szia. *Köszön el Evelyne-től, majd Susan felé fordul.* - Te még maradsz?

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Kedd Dec. 06, 2011 5:43 pm

*Már majdnem kezd szemet hunyni Caleb dolgai felett, lehet hogy tényleg csak nem tudott az ispotályról? Ekkor viszont úgy dönt, hogy távozik és a lámpást is viszi! Na ez már több a soknál, ezek után tényleg elhinni azt, hogy csak azért jött, mert orvost keresett és eltévedt...esélytelen. Közben Raven összeomlik, kiderül, hogy tényleg ő volt és esdekel egy sort, majd távozni készül. Picit sok most egyszerre a feldolgozandó információ. Caleb után tekint, majd Ravenre siklik a tekintetet. A gyöngyök felhozásánál megenyhült mosollyal pillant vissza rá.* -Jól van, szívesen, csak máskor próbáld leküzdeni. Le lehet, csak megfelelő önkontroll kell. Szia! *Köszön el tőle. Caleb léptei már egészen messziről hallatszanak...ez baj...nagy baj! Susan válaszára csak finoman oldalra dönti a fejét.* -Lehetséges, hogy nekik van valamiféle amulettjük, amivel a negatív erő alól feloldozást nyerhetnek...utána járok! *Ő mentalista, mégis hisz Ravennek, hiszen rendkívül jól játssza a szerepét, és ha az ember nem olvassa az aláírását, vagy a gondolatait, akkor nem valószínű, hogy elsőre rá lehet jönni a turpisságra. Mindenesetre Caleb vészesen távolodik, amit nem hagy annyiban.* -Utolérem ezt a fickót, legalább a határig követem...hogy biztosan ne csináljon valami galibát. Sziasztok! *Köszön el és sietve távozik, szinte futva igyekszik lefelé a lépcsőn, hogy követési távolságban maradjon.*

Vendég

*Raven szavaira egyszerűen nem akar már válaszolni, értelmetlennek tartja. Az érvek pedig... nos nem éppen meggyőzőek. Mindenesetre, amikor Eve odalép hozzá, akkor barátságosan mosolyog fel a lányra. Csak megrázza fejét, majd válaszol.*- Sok lány barátom van, akik nem vélák és mégsem utálnak... És Számomra nem olyan fontos a külső, bármily hihetetlen... A boldogság meg a szerelem annál inkább. *Mondja egy ábrándos mosollyal miközben felsóhajt. Érezni rajta, hogy őszintén beszél, meg aztán mi oka lenne hazudni? Mindenesetre tekintete újra Raven-re téved.*- Amúgy meg... nem illik így beszélni egy ex-főprefektussal, tény hogy már nincs olyan nagy hatásköröm mint régen, de azt hiszem kettőnk közül még mindig nekem ér többet a szavam. *Mondja a lány mosolyogva, mintha ez olyan természetes dolog lenne. Eközben Caleb távozik, mire csak felvonja a szemöldökét.*- Érdekes és gyanús egy személyiség volt. *Jegyzi meg csak úgy halkan magában... Jamal szavaira csak még jobban csillognak a szemei, és szinte kislányos hangon szólal meg.* - Sejtettem.*Mondja a lány mosolyogva, majd ugye Raven eltaknyol, mire Susannek még csak a szája széle sem görbül meg. Amikor a másik átkarolja a lábát, akkor némán hagyja, zöld szemeivel a másikéba pislant és csak nézi. Nem hisz a lánynak ez egyértelmű, ismeri a fajtáját... Habár Susan egyáltalán nem a gerinctelen vélák csapatából származik. Az már más kérdés, hogy ő is tud nagyon-nagyon mocsok lenni.* - Tudod kedves Raven nem minden a külső. Viszlát. *Ennyit mond neki köszönésképpen, majd a többiekre pislant, utána pedig a zongorára, majd ha egyedül marad akkor talán elkezd játszani, most még nem akar.*

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Kedd Dec. 06, 2011 5:31 pm

*Susan telekinézise folytán összegabalyodnak a lábai, és kiterül mint a béka. Sírásra görbülő arccal tápászkodik fel, szinte átöleli közben Susan lábát.* Jaj, sajnálom. Hát jó, én voltam, de csak egy kis izgalmat akartam csempészni a helyzetbe, nagyon tudok unatkozni. *Hüppögi, és most már végképp feláll, elkezdi leporolni a fehér angyalruhát, közben pedig már azon tűnik, hogy Susan mennyire, de mennyire vissza fogja ezt a gáncsot még kapni, de nem itt, nem most.* Azt is sajnálom, hogy letolvajoztalak, biztosan keményen megdolgoztál azért a jelvényért. ~Biztosan a pasitanároknál...~ Igen, igazad Evelyne, szegény Susan nem hibás, csakis én, mert teljesen rossz útra térített a köztünk lévő vérség ellentéte, ez olyan rossz. *Tördeli az ujjait, látszólag nem tudja feloldani az elletétet, ami a vélabűbájjal jár.* Azt hiszem megyek is, mert nem érzem jól magam, mert nagyon szégyenlem magam. *Köszön el a többiektől, és magában hatalmasat mosolyog, hiszen Calebet mindenképpen sikerült megszerezni a terveinek, ami pedig több mint jó.* Evelyne, ha még szóba állsz velem, akkor megkereslek majd gyöngy-ügyben. *Bólint mindenkinek fájdalmas arccal, és kilép a nem sokkal korábban távozott fiú után.*

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Kedd Dec. 06, 2011 5:20 pm

*Meg kell hagyni, Raven rettentően jól játssza a szerepét. Caleb csak elfojt egy vigyort úgy figyeli az eseményeket, hiszen a fiú tisztán látta, hogy Raven volt az, aki egy átkot lőtt Jamal mellé a sarokba. Természetesen hogyha komolyabbra fordul a helyzet, Caleb kinyitja a száját és legidősebb lévén eldönti a veszekedést. Persze az kis hátrányt jelent, hogy neki nincs varázsereje, de hát megesik az ilyesmi. Úgy tűnik, hogy Evelyn nagyon nem akar hinni a fiúnak, de persze Caleb nem is hagyja magát és meglepődötten pislog a lányra.*
- Ispotály? Tényleg? Bakker! *csillan fel a szemem, ugyanis ez nála tényleg kimaradt, hogy Nellondban van Ispotály. Kissé kínosan vigyorogva biccent Evelynnek, amivel jelzi, hogy ezt bizony nem tudta. Raven lassan a srác mellé sétál és néhány aprócska, jelentéktelennek tűnő mondatot intéz a fiú felé, aki azonban nyálcsorgatva csüng a lány szavain. Pajkosan, titokzatosan vigyorog a leányzóra, majd mikor Susan leül, őt is követi a tekintetével. A lámpát közben leveszi a szekrényről és vizsgálgatni kezdi.*
- Azt hiszem, ezt magammal viszem. Már ha szemet hunytok felette *vigyorodik el Caleb, majd a táskájába csusszantja a lámpát és az ajtó felé indul.*
- Öhm. Egy kijáratot mondtok nekem? Mármint hogy merre van *vigyora egyre szélesebb a fiúnak, habár most enyhe bizonytalanság csillog a szemében. Hogyha megkapja a helyes útirányt, akkor elbúcsúzik és kilép a szobából, hogy lassan visszasétáljon Nellondba.*

Vendég

- Nana, azért a gyanúsítgatást fejezzük be! Még ha ő lőtt oda, akkor sem kell azzal gyanúsítgatni, hogy lopta a jelvényt. Béke, oké? Mindkettőtöknek. *Szól egy kicsit élesebben Raven felé. Már eltökélte magában, hogy nem érdekli, ki robbantott oda, de furcsa neki ahogy a lány azzal védekezik, hogy de ő milyen szép gyöngyöket szeretett volna venni Evelyne-től, és ezért biztosan rögtön ártatlan bárányka. Végülis nem szól bele a dologba bővebben, de kezd nem érteni semmit, úgyhogy inkább megvonja a vállát és válaszol a kérdésre.* - Csak szétnéztem, hátha találok valami érdekeseket, szóval semmi konkrét. De igen, onnan, természetesen. *Mosolyog Susanre, kacsintva, de nem mondja meg, Keletről pontosan honnan.* - Ki tudja, könnyen lehet, hogy direkt eldugtak itt valami durva mágikus tárgyat. Én pedig úgy hallottam, jó az itteni gyógyító, bár az ispotály tényleg közelebb van.

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Kedd Dec. 06, 2011 5:15 pm

*Úgy fest végül nincs szükség nyomozásra, mert Jamal könnyen túlteszi magát az eseten, ha nem volt szándékos...és ha mégis? Azért őt érdekli a dolog, de inkább jelen esetben nem megy jobban bele. Esetleg később még utána járhat, ha nem lesz más dolga. Caleb pajkos, csintalan vigyorára felhúzza a szemöldökét. Ő nem az a lány, akit ilyesmivel le lehet venni a lábáról. Továbbra is kissé szigorúan néz, de azért valamelyest megenyhülten egy félmosoly megjelenik az arcán. A dzsinnes kérdésre csak megrázza a fejét.* -Nem, nem tartom valószínűnek, ha pedig netán egy gonosz dzsinn kerülne elő, akkor még rosszul is járnál. *Az orvosos témára mondhatnánk, hogy tovább kötekszik, de inkább csak szeret tisztán látni.* -De Nellondban ott az egész Ispotály, nem kapsz ott jobb kezelést, mint egy iskolaorvostól? *Ki tudja, egyelőre nem mutatott fel semmit, ami azt jelezné, hogy hinni kell neki. Bármilyen alak lehet, aki mondjuk betört a Birtokra és jog nélkül tartózkodik itt...sőt akár hátsó szándéka is lehet! Nem is érti, hogy a többiek hogyan is kezelhetik ilyen könnyedén egy nem diák, nem iskolai alkalmazott jelenlétét az iskola falai között. Semmi gyanakvás? Raven szavaira picit összehúzza a szemöldökét. Az enyhén szólva is felháborodott és dorgáló hangnemet nem tudja hova tenni.* -Úgy tudom tündék között is vannak, akik rossz útra tértek, a vélák sem hiszem, hogy mind manipulátorok. *Vág vissza, de jelenleg nem akar leállni itt vitázni. Az, hogy a lány vásárolni szeretne tőle ékszereket, nem hatalmazza fel semmire sem, a hangnem, amiben másokkal beszél, az pedig végképp nem túl meggyőző. Egyébként is mentalista lányról van szó, azért nem biztos, hogy mindenkit ugyanolyan könnyű befolyásolni. Susan tény, hogy külsőre hogy is néz ki, de az a véla báj, ami a fiúk felé előny, a lányok felé közismerten hátrányt jelent. Mindennek van kettőssége, egy erősség, egy hátrány. Végül nem végez el jósmágiát, viszont a diákképviselő lányra pillant, közelebb lépve a zongorához.* -Nem gondolkodtál még azon, hogy beszerzel valamilyen mágikus medált, ami blokkolja a...képességeidet? *Egyértelműen a véla bájra gondol, hiszen az iskolába jóval több lány jár, mint fiú.*

Vendég

*Amikor Evelyne felhozza a jósmágia témát, akkor csak mosolyogva bólint egyet.*- Elhiheted, hogy én benne vagyok. *Mondja a lány, majd csak vállat von... Darwin mellette fekszik a földön és csak a szemeit forgatja, ő ebbe nem szól bele. Susan csak áll és Caleb kezében tartott lámpásra néz, majd csak cserfesen mosolyogva rázza meg a fejét.*- Nem hiszem, de próba szerencse. *Mondja édesen mosolyogva, majd kicsit arrébb lépdel és a zongora elé ül le. Ahogy megfordul rögtön kivillan a lány tökéletes, hófehér háta, ugyanis a rajta lévő ruha, majdhogynem a derekáig ki van vágva és csak egy vékony, kövekkel kirakott pánt fut végig... Na, de nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy Susan pont úgy néz ki, mint egy ártalmatlan törékeny porcelánbaba. Raven szavaira viszont egyre idegesebb lesz, úgyhogy inkább nem is néz a lányra, viszont az, mintha az érezné, hogy valami kiakarja rúgnia lábait, mintha valami láthatatlan erő elakarná lökni a lányt a lába hajlatánál. Hát igen nem hiába van telekinézis képessége a szőkeségnek.* - Jamal, igaz? Honnan érkeztél? Csak nem Keletről? *Csillannak fel a lány szemei, miközben őszintén, kedvesen mosolyog a srácra.*

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Kedd Dec. 06, 2011 5:05 pm

Gyáva és balga? Te most magadról beszélsz? Hol szerezted azt a hamis jelvényt? Loptad? Jaj drágám, igazán nem bűn az ha valaki ennyire lázad a világ ellen, de meg kéne beszélned a problémáidat egy medimágussal. *Trillázza szenvetlen mosollyal, aztán Evelyne válaszára megütközve mereszti hatalamas animeszemeit.* Jósmágia? Uramisten, mi ez itt, inkvizició? Egyébként pedig ő tiszta véla, a megtévesztés mestere, úgy manipulál bármit, amit csak akar. Én ebben nem veszek részt, sajnálom, ha valaki nem hisz nekem, Evelyne pedig te abba gondolj bele, hogy árthatok én bárkinek is, ha ilyen szép gyöngyöket akarnék tőled venni? Na ugye, jól gondolod, hogy nem. *Aztán Jamal végülis nem tör pálcát a dolog felett, így a maga részéről teljesen elintézettnek véli a dolgot. Mosolyog Calebre, és nagyokat sóhajtozva szendén lép mellé.* Én azért örülök, hogy nem sérült meg senki. Mondd csak, mit találtál? *Méricskéli a lámpást, és megrázza a fejét.* Ó, nem hiszem, hogy csak úgy eldobálnának kaputárgyakat a padláson. *Aztán felpillant a fiúra.* Húú, hát te milyen magas vagy, mint egy kétajtós szekrény. *Aztán visszasandít Jamalra.* Egyébként mit kerestél a lomban, mielőtt Susan odalőtt?

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Kedd Dec. 06, 2011 5:01 pm

*Egész kis sereg diák gyűlt itt össze, úgyhogy Caleb kezdi magát kellemetlenül érezni. Kínos, hogyha ő az egyedüli felnőtt vagy valami ilyesmi. A lényeg, hogy nem mozog otthonosan itt, de az biztos, hogy rengeteg különleges dolgot találhatna a padláson, hogyha kicsit körbenézne. Nem is tudja, hogy esetleg itt lehet-e, hiszen senki nem mondta el neki az itteni szokásokat, egyszerűen csak orvoshoz jött, hogy a kezdődő betegség ne gyűrje le. Úgy tűnik, hogy az egyik leányzó elég érzékeny, hiszen megjegyzi, hogy nem mutatkoztak be a fiúk, amire Caleb elvigyorodik. Széles mosolya láttán ellenszenves lehet annak, aki esetleg haragszik rá, hiszen a mosolya pofátlan. És pajkos.*
- Bocs Haver, üdv neked is. Amúgy meg elnézést kérek a hölgytől, Caleb Dawson, szolgálatára *hajol meg kecsesen és vigyorogva pillant fel Evelyn-re, majd ismét felegyenesedik és a lámpára pislog.*
- Szerintetek ha megdörzsölöm, előjön a dzsinn? *vigyorodik el ismét Caleb, de közben hallja, mit is mond Evelyn.*
- Egy évfolyam? Hoppá, akkor ezt bebuktam. Valóban, Nellondból jöttem orvoshoz, csak elkeveredtem. De elég izgalmasnak tűnik ez a hely... *jegyzi meg titokzatosan a fiú. A robbantgatós gyanúsításokból inkább kimarad és valószínű, hogy erre a döntésre nagy hatással van Raven szende pislogása és csábos mosolya.*

Vendég

- Kössz a bókot, de szerintem kicsit elnézted. Vagy nekem simán nem köszönsz? *Dönti félre a fejét Calebre pillantva, halvány mosollyal, mikor az "hölgyek" jelzővel köszön. Nem, nem zavarja a megjegyzés, nem sértődik meg rajta, de azért mégiscsak kijavítja.* - Akkor túlméretezett ötödéves? *Tippel, elvégre a másik nem mondta, akkor mégis micsoda, és be sem mutatkozott, így nem viszonozza. Csípőre teszi az egyik kezét, és úgy fordítja vissza a fejét a lányokhoz. Raven szavaira meglepetten pislog, nem igazán tudja, mit higgyen. Valami gyanús neki az egész helyzettel, főleg Susan diákképviselői jelvénye miatt, és az a pillantás is valahogy a kelleténél esdeklőbb neki, de végülis nem teszi szóvá, csak megvonja a vállát. Igazából nem lényeg, melyik lány volt.* - Akkor bármelyikőtök volt, üzenem neki, hogy hülye a humorérzéke. *Mondja még kicsit morcosan, de enyhültebben. Végülis nem sérült meg. Aztán Evelyne felé fordul, és halványan elmosolyodik.* - Ne haragudj, mivel az előbb robbantották rám a fél kacathegyet, kimaradt. Jamal vagyok. Annyira nem fontos, ilyen csinos hölgyeknek szívesen bocsátok meg. *Nevet, tekintetét főleg Susan és Raven között járatva - persze, elsőként a vélák vonják magukra a szemét, de Evelyne-t is megnézi magának, persze nem annyira nyilvánvalóan, hogy sértő legyen.*

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Kedd Dec. 06, 2011 4:54 pm

*Végülis ő csak körülnézni akart, aztán közben mégis úgy fest valamiféle csetepatéba botlott. A robbanást épp, hogy csak hallotta még kintről, így nem sokat tud az esetről, inkább csak, hogy a srác morcos, aztán előkerül egy másik is, aki meg furán néz a mágikus lámpára. Viszont be egyikük sem mutatkozik...férfiak. Forgatja kicsit a szemét, majd Raven dicsérő szavaira elmosolyodik.* -Oh, köszönöm! Szívesen, valamikor gyere át és megbeszéljük. *Aztán a két fiú felé fordul.* -Egy ilyen férfias húzás, hogy be nem mutatkozunk? *Húzza fel picit szigorúan a szemöldökét. Azért valamiféle minimális illemet mindenkitől elvár, főleg ha egy hölgy előre elmondja a nevét, akkor illik ezt viszonozni. Caleb szavaira kissé talán tudálékosan válaszol.* -Nem lehetsz se hatod, se heted éves, úgy tudom egy évfolyam van. Elit iskoláról van szó. Esetleg Nellondból keveredtél ide? *Teszi fel a magától értetődő kérdést.* -Vagy valakit meglátogattál? *Ez a két lehetőség lehet. Ha egyik sem, akkor valószínűleg egyáltalán nincs itt helye, ez esetben pedig mielőbb szólni kell a gondnoknak. A robbanós incidensről nem tud, de elsőre mindenkinek zöldkártyát ad.* -Ha ő is lett volna, biztosan csak nem vett észre. *Pillant a véla lányra, ekkor eszmél csak rá a túláradó szépségre, ami azonnal ellenszenvet kelt benne.* ~Véla lehet, biztosan véla.~ *Mentalista, képes a saját elméjét lehűteni, most is ezzel próbálkozik, hiszen nem akar valakit csak a faja miatt elítélni.* -Egyébként egy kis jósmágiával könnyedén eldönthetjük, hogy mi történt néhány perce. *Jegyzi meg csendesen, bár nem akar feltétlenül belefolyni a vitába, de azt nehezen tűri, ha valakit ok nélkül vádolnak meg.*

Vendég

*Lassan lassan mások is előjönnek, először egy csaj jön, akinek Susan biccent, majd bemutatkozik. Aztán egy kissé egzotikusan kinéző vékony fiú is előlép, mire Susan tekintete megakad. Foglalt a szíve, de hát nem vakságot, hanem hűséget fogadott.*- Szia...*Monmdja a lány, viszont Raven következő szavaira a lány szemei méregzöldbe váltanak, és iszonyatosan nagy önuralom kell neki, ahhoz hogy ne átkozza képen a másikat. Csak a szája rándul, meg megszólal... Viszont...* - Gyáva és balga, ha valaki nem meri felvállalni a tetteit. Nem beszélve arról, hogy ha én új lennék fülem farkam behúznám. *Mondja a lány, miközben arrébb is lép a másiktól. A lány is elkezdhetne kacérkodni, de azt szerintem most senki sem akarja... Susan kedves, de ha valaki megpróbál vele mocskos lenni akkor az megnézheti magát. Mindenesetre Caleb-nek is biccent egyet, viszont tekintete újra Raven-re vándorol.*

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Kedd Dec. 06, 2011 4:46 pm

*Az érkező Susan nagyon hasonlatos ahhoz, ahogy ő kinéz, csak neki festmény a képe. Sőt még a véla vér is stimmel, bár ő félig tündér. Első reakcióként leereszti a pálcáját, és megpróbálja legyőzni hihetetlen ellenszenvét, amit a tisztavérű vált ki belőle. Így csak kényszeredetten pókerarcot ölt, amiből már csak egy paraszthajszál, hogy elmosolyodjon.* Hát ez igazán megtisztelő, hogy egy igazi diákképviselő fecsérli rám az idejét. *Duruzsolja mézédesen, és amikor Jamal végre előkerül, akkor Susanra mutat.* Ezt neki mondd, ő volt. Először nevettem, hogy milyen mókás, de aztán láttam, hogy van ott valaki, most próbálom lefegyverezni, de pálca nélkül tette. Lehet, hogy elemi mágus, vigyázz vele. *Lép Jamal mellé, és hihetletlenül kacér, szinte esdeklő pillantással mered rá. Az érkező Evelynnel bólint, így, hogy nő azok száma, akik nem vélák, kettős érzés ébred benne. Susan így kisebbségben lesz, viszont minél többen vannak, annál nehezebb szerepet játszania, másokat egymás ellen hangolnia, és tartania magát kis mocsokságaihoz.* Szióka, én pedig Raven. Szépek a gyöngyeid, nekem is tudsz ilyet csinálni, ha szépen megkérlek? Sok pénzem sajnos nincs rá, sanyarú az én sorsom, de biztosan meg tudunk egyezni. *Bólogat joviálisan.* Érdekes bizony, de beljebb még nem volt időm menni, megakadtam itt a küszöbnél. *Aztán Calebre sandít, végülis ő lebuktathatja, ha akarja, elvileg ő már itt volt, amikor robbantgatott. Továbbra is negédesen mosolyog, úgysem fog ez kiderülni.*

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Kedd Dec. 06, 2011 4:44 pm

*Egy padlás. Méghozzá úgy tűnik, hogy elég rejtett, hiszen Caleb is véletlenül talált rá a retesszel bezárt ajtóra. Ami igen furcsa, hiszen elvileg volt már bent valaki előtte, mégis el kellett húznia a reteszt. Biztos mágia. Erre a gondolatra kicsit megremeg a srác, de végül is csak int egyet gondolatban és a fiúra koncentrál, aki ki sem látszik a halmokból. Kifújva az orrát most már tisztán szippantja be a kissé dohos levegőt. Ablak sehol, azonban mégis van egy kis fény. Nem tudja, hogy honnan jön... Egészen addig, amíg közelebb nem sétál az egyik szekrényhez. A szekrény ajtaja csukva van ugyan, mégis aprócska fény jön ki a réseken át. Érdekes... Már éppen megvizsgálná a dolgot, amikor egymás után elég gyakran kinyílik az ajtó és besétál még három emberke. Caleb érdeklődve pislog fel, de amikor az átok megindul Jamal felé, ijedten ugrik kicsit hátrébb. Nem szokta meg ő ezt az átkozódást.*
- Menő... *jegyez meg csak ennyit halkabb hangon és végigméri a hölgyeket.*
- Üdv a Hölgyeknek! Ne lepődjetek meg, nem egy túlméretezett hatod-heted éves vagyok... *jegyzi meg szélesen vigyorogva a srác, majd a szekrény felé fordul. Kinyitva az ajtaját egy csinos petróleum lámpát talál, ami ég. Érdekes... Elég régen lehet itt, ugyanis az üvege rettentő nagy hőt sugároz ki magából. De akkor hogyan éghet ennyi ideig? Caleb kissé unottan sóhajt egyet. Mágia...*

Vendég

*Nem is tűnik fel neki Caleb érkezése, csak amikor elkezd tüsszögni. Akkor kicsit elfintorodik, nem tudja, ki az, de nehogymár ráragassza a betegségét... de egyelőre kutat tovább. Talál egy kis, fekete könyvecskét, amibe belelapoz. Különböző ábrákkal van tele, firkákkal, furcsa nyelvű bejegyzésekkel. Vállvon, és beledobja a táskába, majd megfejteti valakivel. Már épp ugorna megint fejest a kacathalomba, persze képletesen, mikor egy robbanó átok csapódik be mellette, épp olyan távolságban, hogy őt nem sebzi, de azért a kacatokat rendesen felé taszítja a szele. Meghökkenten pislogva tápászkodik fel, és kiszúrja Ravent - mivel leányzó hang köszönt ilyen csilingelően, sejthető, hogy ő volt.* - Meg vagy húzatva? Miért robbantgatsz, amikor hallod, hogy itt vagyok? *Eléggé morcosan húzza ki magát, majd közelebb sétál.* - Sziasztok. *Köszön a többi lánynak, miközben felkapja a táskáját, és belekukkant, hogy mit zsákmányolt eddig, majd kiszúrja Calebet.* ~ Ő meg mit keres itt? Nem is tűnik diáknak. ~

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Kedd Dec. 06, 2011 4:29 pm

*Halkan dúdolgatva lépdel végig a folyosókon. Időnként végighúzza a kezét ábrándot tekintettel a falon, végignézi a festményeket. A távolban egy vele hasonló korú lány szalad el mikulás sapkában, egy fiú pedig utána. Jó mosolyog a helyzeten. Miért ne mosolyoghatnánk csak úgy magunkban a világon, vagy csak úgy bármin? Fentről viszont hangokat hall. Közelebb lép a padlás irányába vezet lépcső aljához, majd érdeklődve felpillant. Végül úgy dönt arra veszi az irányt, és felfelé indul. A padláson eddig még nem járt, végülis nem véletlenül titkos, eszébe sem jutott még benézni a lépcsőfordulóban a feljáró alá. Most viszont felfedezi, amint egy lány suhan el az árnyak között, úgyhogy megleli az ajtót. Vélhetően a többiek kicsit szétszóródva vannak, az ajtó közelében a két fehér ruhás lány áll. Félmosollyal méri végig őket...mint valamiféle angyalok.* -Sziasztok! *Köszörüli meg csendesen a torkát, majd megcsapj a fülét a nagy hévvel való pakolászás is, és az egyik szekrény mögül épp kilógva kiszúrja Jamalt is. Neki is odaint, biztosan felfigyel a beszélgetésre. Érdekli, hogy mit pakol a srác, de nem ismer, így egyelőre még nem merne faggatózni. Az "angyalokhoz" sétál oda és kezet nyújt.* -Evelyne vagyok, és mi ez a hely? Érdekes...olyan különleges. *Egyelőre még kissé halkan beszél, meg van illetődve. Ruházatát tekintve amúgy egy könnyű lila póló van rajta, alul farmer és edző cipő. A fülében gyöngyökből készített lógós fülbevaló, a nyakában különleges ásványmedál, a kezén karkötő, szóval akad rajta ékszer nem kevés.*

Vendég

*Hosszú fehér ruhában sétálgat a Nezabar falai között egy véla leányzó, külseje mint mindig most is tökéletes. Hosszú haja hullámosan omlik le egészen a csípőjéig, bőre pedig tejfehér és makulátlan. Szemei izzanak, mint valami drágakő....Mindenesetre a leányzó céltalan bolyong az iskola falai között, maga sem tudja már mióta, de egy jó ideje az biztos. A lány mellett ott van a fossza is, aki nem más mint Susan daimonja, lelkének egy része ahogy tetszik... Lassú léptekkel ér fel a padlásra, majd egy hangos kopánassal be is esik.*- Áucs. *Szisszen fel a lány, majd feláll... Mindenesetre feltűnik neki, hogy egyedül, vagyis legelőször Raven-t szúrja ki.* - Üdv. *Mondja lágy mosollyal az ajkain, majd oda is lépdel hozzá.*- Susan vagyok, és benned kit tisztelhetek? *Kérdezi a leányzó, miközben körbenéz a padláson... Kezdi úgy érezni, hogy itt egyre több a kacat... Mintha mindig egyre nagyobb és nagyobb lenne ez a hely.*