Északi torony - Titkos padlás

Tárgy: Északi torony - Titkos padlás Vas. Júl. 12, 2009 3:58 pm

First topic message reminder :

Kevesen találják meg azt a kis rejtekajtót, ami a Kilátóba felvezető lépcső mögött nyílik. Vasajtóról van szó, de mégsem olyan nehéz hála a mágiának. Egy kis fémretesz eltolásával, könnyedén be lehet jutni, de persze kiszúrni magát az ajtót már egyáltalán nem ilyen egyszerű. Az ajtó egyébként egy méter magas, tehát nem lehet kinyújtózkodva beférni rajta, habár koboldok előnyben vannak. A sima diákoknak kicsit össze kell húzni magukat, afféle Aliz-csodaországban utánérzés.
Belépve már látni is a kis helyiséget, ami végül is annyira nem is kicsi, sőt mondhatni meglepően nagy, ahhoz képest, hogy a toronyban talált helyet magának, vélhetően tértágító bűbájjal kezelték. Kinézetre olyan, mint egy átlagos padlás, tele van lomokkal, régi holmikkal, és nem kevés itt a por sem. Akkor se lepődj meg, ha kósza pókokba botlasz, hisz ők szeretik a félhomályos sarkokat. Van itt régi, kissé fals zongora, vázák, kihajított cipők, ósdi szekrények, antik külsővel. De mégis...ki tudja mire bukkansz a sok lom között, talán egy régi lakó naplója is itt hever, és afféle legenda is szól a helyről, hogy az elveszett holmik is itt találnak végső lakhelyet, tehát lehet, hogy az elkallódott pennádat is megtalálod is. Bár, hogy hogyan került ide, az rejtély marad...talán örökre. Szóval a sok lom között, akár még becses, titkos, különleges tárgyakat is találhatsz.
A falakon nincs fényforrás, se lámpa, se egyéb, hisz ritkán jár itt bárki is. Akad 1-2 poros kép, de ide a portrék se túl gyakran szoktak ellátogatni. Egyetlen kis ablak van, körülbelül 20 centi átmérőjű kerek darab, afféle, mint a hajók ablaka. Nem sok fény szűrődik itt be, főként éjszaka, akkor szinte vaksötét van...
írta Cirelin de Sovalon

Északi torony - Titkos padlás - Page 17 Titkos_padlas

Diák Hozzászólások száma : 94 Kaszt :

*Mázlija van, hál' istennek nem olyan valakit fogott ki magának, akik azonnal leátkozza a haját is a fejéről, úgyhogy szerencséje van. Lelkesen rázza meg a másik leányzó kezét bemutatkozás képpen.* -Szép hosszú neved van! *Bólogat, afféle elismerés képpen. Neki mindig bőven elég volt a saját nevecskéje, ez a sok három tagú név bonyolult, sok esetben nehéz is őket megjegyezni. A kérdés hallatán picit elgondolkodik, ugyanis nehéz belőle mennyit kuksolt a szekrényben. Járkál is picit hozzá, és kipillant az ablakot. Már sötét van, amikor jött még csak ment le a nap.* -Az iskolában lassan másfél éve azt hiszem, itt pedig körülbelül fél órát voltam eddig, de nem ez a legcsodásabb padlás a világon? *Lelkendezik kissé túlságosan is, de ő ilyen, ezt kell szeretni, vagy legalábbis elviselni. Aztán az újabb kérdésből arra is rájön, hogy Sani nem tudja hol van most, vélhetően most tévedt erre először.* -Áh, ez a titkos padlás, de szerintem már szinte mindenki ismeri, szóval kicsit csalóka a neve. Van itt sok minden, állítólag néha még azokat a dolgokat is meg lehet ám találni, amiket elvesztettünk. De mondjuk az tény is, hogy rengeteg kincs, sokak szerint lom van itt. *Mondja, miközben még mindig sétálgat a padláson. Ez a pech, ugyanis egy rossz lépés alkalmával megbicsaklik a lába, amitől tökéletesen elveszíti az egyensúlyát, és épp annak a vázának esik neki, amelyik mögött történetesen Kida bújt meg. A váza természetesen hangos csörömpöléssel törik ripityára a padlón, Kida előkerül, Caroline-unk pedig elterül a földön. Még egy kisebb cserép váza is sikeresen beleáll a tenyerébe.* -Áucs! *Sikkant fel a fájdalomtól, de nem meri kivenni, attól fél ugyanis, hogy akkor csak még jobban fájni fog.*

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Csüt. Feb. 25, 2010 7:22 pm

*Hát igen. Erre Saniyya nem számított. Caroline meg ijesztette őt, na de neki is van ám azért humorérzéke* -Jól megijesztettél. *szól egy kicsit sápadt arccal, majd bemutatkozik ő is* -Saniyya Elisabeth Miguela Eva vagyok, allidonos *mosolyodik el, majd ismét körbenéz* -Te mióta vagy itt? Ezt értem a sulira is és erre a helyre is *mosolyog, majd hozzáfűz még egy kérdést* -Egyépként ez a hely itt mi? Hol vagyok most? *jó azt Saniyya is látja, hogy valamiféle raktár lehet, vagy esetleg padlás, de hát ebben a suliban annyi furcsa dolog van. Kidát pedig még észre se vette, pedig a lány nincs messze a két beszélgető diáktól. Hiába, Saniyya nem tünde, így nem is lehet oly kifinomult a hallása, hogy meghallja az apró lépteket a háta mögött.*

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Csüt. Feb. 25, 2010 7:09 pm

*Senki nem tudná pontosan megmondani, hogy a Nemes Kidának keresztelt őrült lény mégis mi okból döntött úgy, hogy a titkos-nem titkos padlásra merészkedik. Talán az unalom, talán az, hogy reménykedik: egy olyan ismerőssel fut össze, akit tényleg ismer. Mert bizony baromi sok az olyan arc, melyet még sosem látott. Meglehet, ez egy ilyen nemzetközi suliban nem is olyan meglepő.
A félhomályban még az a halványzöldes szín is világit a hajában, amit pontosan tegnap délután festett be. Igen, mielőtt még megkérdeznéd, újra az unalom tűnik a legelképzelhetőbb oknak. Illetve az, hogy hősnőnk átváltott csendes lázadó üzemmódba. Ehhez pedig dukál egy magányosan sétálgatós este.
A padlásra érve eléggé ráncolja szemöldökét, ahogy a különféle zajokat hallja kiszűrődni az imént említett helyiségből. Megigazítja fekete pólóját, majd „lesz, ami lesz” alapon beles. Egyelőre inkább csak külső szemlélőként, igazán nem szeretne beleavatkozni semmilyen bandaleszámolásba, vagy ilyesmi. Az egyik váza mögül leskelődik, teljesen tojva arra a tényre, hogy enyhén szólva illetlen. De erről szól ez az egész, nem?*

Diák Hozzászólások száma : 94 Kaszt :

*Már legalább fél órája kuksol a szekrényben fél-koboldunk arra várva, hogy hátha érkezik valaki, akire jól ráijeszthet, mert az ugye annyira muris dolog. Aztán meg is hallja az ajtó nyitódását, tehát valaki jön. Arra persze nem is gondol, hogy olyan személy is lehet, aki netán nem épp veszi majd jó néven a dolgot. Na igen, a következményekkel elég ritkán szokott számolni. A szája elé kapja a kezét, mivel már most majdnem kitör belőle a nevetés, de nagy nehezen visszafogja magát, és csak mikor közeledni hallja a lépteket, akkor ugrik ki hirtelen a szekrényből, épp az érkező lány mellett ér talajt.* -Búúú! *Kiált rá még ráadás képpen, hiszen apró termete alapvetően nem lenne önmagában túl ijesztő, ezért erre jócskán rá kell még hangeffekttel segíteni, no meg persze a meglepetés ereje is sokat nyom a latba. Egyből el is neveti magát, bár nem sejti még, hogy mi lesz cselekedetére a reakció.* -Szia, Carloline Johansson vagyok, remélem nem ijesztettelek meg nagyon, de hát rém muris képet vágtál, nem tudtam kihagyni. *Kuncog még mindig, alig bírja abbahagyni.*

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Csüt. Feb. 25, 2010 6:50 pm

*Saniyya a multkor mikor felfelé ment a kilátóba látott egy diákot, hogy a lépcső mögé ment. Akkor a kíváncsiságát már felkeltette, hogy miért nem jött visszaki a lépcső alól a másik diák, most meg itt az ideje, és felfedezi az iskolának ezt a részét is* ~Már itt vagyok egy ideje, és még mindig van olyan része az iskolának, amit nem ismerek~ *tűnődött el magában a lány, és elhúzta a kis reteszt, és bement az előtte lévő ajtón* ~Mi ez a hely?~ *tűnődött, miközben próbálta megnézni, hogy mi is van körülötte. Úgy gondolta, hogy a pálcáján gyújt fényt, és annak a fényénél fogja felfedezni ezt a kis helyiséget. És hogy miket rejt ez a kis szoba? Hát az majd idővel kiderül.*

Vendég

*Sophia, csak vág egy grimaszt amikor a fiú belefog. először szinte oda sem figyel rá. De aztán gondolkodóba esik a lány. Rezzensételen, jéghideg tekintettel figyeli a fiút, majd mikor az elmesélte. Csak keservesen elmosolyodik.*-Bolond volt! A szerelem nem létezik, csak egy szó! semmi több!*mondja a lány hidegen, majd vet egy gyilikos pillantást a fiúra.*-Mindenesetre télleg ügyes vagy! De hidd el nincs olyan, hogy szerelem!*mondja a lány hangja visszhangot üt a fülében.*~Sophia Nevernight, ne mondj másoknak ilyet~*gondolja, jobban mondva mondja a hermelin. Sophie csak gonoszan elmosolyodik.*-Nos, gondolom nem akarunk ekésni az óráról! nem de bár?*mondja a lány miközben felál, majd egyszerűen keresztül lép a fiún.*-Akkor viszlát a teremben!*mondja majd hideg tekintettel kisétál.*

Vendég

-hmm hmm...Mese mese. Hallottad a történetet a bánatos kisfiúról, aki a szerelme után áhítozott? Na figyelj! *Azzal mesélésbe kezd:*

-Volt egyszer egy történet egy fiúról, és egy aranyos lányról. A fiút úgy hívták, hogy Caleb. A lányt meg úgy, hogy Nikita. Nagyon boldogok voltak ők ketten. Együtt játszottak. Szerették egymást. Tiszta szívből. Egyik nap, Caleb úgy értesült, hogy meghalt a kedvenc játszótársa. Rettentően szomorú volt. Minden megváltozott. Nem volt semmi sem ugyanaz. Számára más színben pompázott a világ, ez pedig a lila volt. Az ég, a felhő, a csillagok. Sosem volt reggel számára. A sötétben, egy erdőben ült ő. Hallgatta az árnyak suhanását. A suttogásokat. Őt hívták. Nikita volt. Már felnőtt. Tudta hogy csak gyermekmese az egész. Sose fog visszajönni. –Miért sírsz Caleb? –lépett mögé egy árnyék, ami végigkúszott a fán. –Tényleg annyira hiányzik? Mindig eljön ez a pillanat. Hát kelj fel, és szedd össze magad! Hagyd el az emlékeidet! –de a fiú csak sírt. Nem bírta elviselni a fájdalmat. –Hát akkor gyere velem. –suttogta az árnyék. –gyere csak utánam. Ismét együtt lehettek. Az idők végezetéig. –a fiút egy tóhoz kísérte. Nem szóltak semmit. Caleb érezte, ahogy végig suhan a testén az éjszaka hűvös érintése. Kinyitotta könnyes szemét, majd a tisztáson körbenézett. Sehol sem voltak fák. Minden kihalt volt. A víz fekete. Ránézett az árnyék. –Csupán annyit kell mondanod, hogy a „lelkemet is adnám a szerelmemért.” és beleugrassz a tóba. –a fiú lenézett. Látta a kedvese arcát. Ahogy mosolyog rá, és hívogatja. Rengeteg arcot látott. A lágy suttogások, csak úgy simogatták a fülét. Azzal kimondta azt, amire az árny kérte. –Lelkemet is adnám a szerelmemért, Nikitáért. –azzal már bele is ugrott. Csiklandozó érzése volt. Érezte hogy boldog. Miközben húzták lefelé a lelkek a tóba Calebet. Sosem volt ennél boldogabb. Kedvese átölelte, és lehúzta a fekete tó mélyére. Sosem lehettek együtt. A fiú látta, ahogyan a szerelme, fentről tekint le rá, míg ő próbál úszni felfelé, de sosem érheti el. A szerelmesek így nem lettek egymásé. Nem lelték meg a boldogságot. Még a túlvilágon sem. Örökre abban a tóban örvénylenek, az összes többi elkárhozott lélekkel együtt. Egymást nézik szomorúan, és zokognak. Akárhogy próbálják, nem megy. Soha többé.

*Azzal a fiú nagyot sóhajt* -Ez lenne. Rögtönzött. Hirtelen jött kis bánatos mű. Mondhatni úgy is, hogy egy kis csipetnyi Spleen is van benne. *Mosolyog a fiú* -Romantikus volt ez eléggé!

Vendég

*Nos Máté úgy láűtszik belelát Sophia fejébe. Ugyanis a lány egy szóval se mondta, hogy Ihlet. Illetve gondolatait egyedül Gucci hallhatta meg. A lány csak megforgatja csillogó lila szemeit, majd a fiúra néz.*-Köszönöm, de nem kérek! És felőlem mesélhetsz!*mondja a lány egy sóhaj kiséretében, de még mindig nem néz a fiúra. Majd csak újra felsóhajt és rá,mered Mátéra.*-Mesemondó! Nos, mintha az Úrfi múltkor valami romantikus dologról beszélt volna nekem!*mondja a lány egy gonosz mosollyal az arcán amitől egészen csábosnak tűnik.*

Vendég

-Ihleeet? *csodálkozik Máté* -Az Iskola mesemondójával beszélsz! Olyan meséket tudok, hogy...a világ megfordul tengelye körül. Na mit szólsz? Meséljek egyet? *Mosolyodik el a fiú, majd nyújtózik.* -Elgémberedtem. Sajnos. Az idő vasfoga megemészt minket. Ó drága Nikita. Miért hagyod ezt? Miért vagy velünk ily kegyetlen! *Sóhajt a fiú, majd ismét a lányra néz*
*Ez a Nikita valószínűleg, Máténak valami titkos szerelme lehet, akit a műveiben ír. Ki tudja ki lehet. Sosem árulja el. Ez a valódi szerelme. Nagyon régóta áhítozik érte. De már rettentő rég nem látta. Gondolta álnevet ad neki, és így írogat róla.* Ha tudni akarod, azért hordok napszemüveget mert...mert...miért ne! *kuncog a srác, majd ismét felé tartja a csokit.* -Kérsz? *kérdi ismét*

Vendég

*~Látógatónk érkezik~*Jelenti ki a hermelin, majd ugye Máté is megérkezik Sophia csak vet felé egy pillantást, majd tovább kutat.*~Őrület némely emberek mennyire idegesítőek.~*gondolja a lány mire a hermelin csak biccent.*-Szija! Nos igen! amúgy meg elmondanád tél időben miért hordassz napszeműveget?*łérdezi meg a lány cinikusan, szinte rá se néz a fiúra tovább kutat a kacatok között.*~Ihlet, Ugyan csodálkoznék rajta, ha nekd lenne olyanod!~*mondja a lány magában, nos igen most ilyen kedve van múltkor viszon egész mosolygós volt a fiúval. Íme Sophia Nevernight.*

Vendég

*Máté mászik fel a padlásra, majd körbekémlel. Szokásos napszemüveg, ott van a fején, és a fekete, kisimított haja, megcsillan a fényben. Ember lesz...ki lenne más? A fiú szétnéz, és felkiált:* -Húúú de titkooos! *Ujjong fel srác, majd felhúzza magát, és a lányra néz, aki bent van.* -Váó! Öhmm...üdv! te vagy az a lány! Kérsz csokit? *Tart oda elé, egy táblás csokit, amibe már a fiú beleharapott.* -Tök jó ez a hely! Itt többet kéne lennem. Itt elkapna az ihlet, ha írni kéne...nemde?

Vendég

*~Csak nem a gönyörű kilátás miatt jöttünk ide?~* Kérezi meg Gucci Sophiától, miközben felérnek a padlásra.*-Nem itt igazából szerintem jól el lehet bújni!*jegyzi meg a lány aztán mit sem törődve a kosszal leül a legnagyobb porba a lány, majd elkezd kutatni a kacatok között.*-Menyi baromság!*mondja a lány, miközben egy más hegyire dobálja a kacatokta.*~Nézd milyen jó kis fátyol, jó lesz az esküvődre~*jegyzi meg a hermelin, mire Sophia csak vág egy fintort.*-Kössz nem!*mondja neki majd tovább kutat.*

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Kedd Feb. 16, 2010 6:09 pm

*Katherine tipeg fel a madárpostához. Csizmája kopog a földön.*~Mennyi madár...azért remélem elfogadják majd ezt.~* Fog egy sonkás chips darabot és nyújtogatja a madarak felé.*
-Nem kaptam levelet?Hm?*Nem igazán figyelnek rá a madarak.*~Ezek bolondnak hisznek.Nem baj, talán nem állnak messze a távolságtól.~*Gondolja halvány mosollyal az arcán.*
-Naaaa. Csak kaptam valamit.* Egy madár szál felé elég gyorsan. Lebukik, mert fél hogy neki repül. Mikor a madár meg áll, elveszi a levelet.*-Okos kis madár. Tessék, jutalom chips. Sonkás.*A sólyom, ha tud lenézően nézni, biztos, hogy Katet lenézte, de azért egy chipset elvett a lány kezéből.*-Aúú. Megcsíptél.*Dörzsölgeti Kathy a piros foltot a kezén, de már a madár el is repül mielőtt kioszthatná.*~Nézzük csak mit ír.~*Kinyitja.*

Édes kicsi Katherinem.
Tudom, nem régen mentél el, de már most nagyon hiányzol. Nagyon egyedül vagyok mióta elmentél. Gyere minél hamarabb haza. Ne haragudj, hogy csak annyit írtam, de rögtön el akartam küldeni és a lányokkal póker partyt tartunk Jennin néninél. Legyél jó, vigyázz magadra. És még valami. Sikerült megtudnod valamit a családodról? Ha haza jössz annyi sütit sütök, hogy ne bírd megenni. Puszil a te drága vén csont Nancy nénéd.

*Csak mosolyogni tud azokon amit az idős hölgy írt neki. Bedobja a levelet a táskájába és elindul arra, amerre a lába viszi.*

Diák Hozzászólások száma : 195 Kaszt :

- Azt várhatod, szentasszony. *Sziszegi a lánynak még halkan, és értetlenül tekint a többiekre.* - Most mi van? *Végül mindenki távozik, az ő arcán is van egy sebecske, de nem valami súlyos, szóval begyógyítja magának.* - Egyszer menőzöm műanyagbabával, és ez a vége. Abszurdum... Na seprés, nem akarom, hogy itt találjon minket a smasszer. *Int a familiárisának, és a táskájába tuszkolja azt, majd elszalad a szobája felé. Talán legközelebb nem kéne ilyenekkel blöffölnie, vagy vérbeli naxeldiresekkel kéne bandáznia.*

Diák Hozzászólások száma : 79 Kaszt :

*Eléggé felpörögnek az események és végül a baba kirepül az ablakon.* -Ez..ez...ez... *Hebegi, de egyelőre nem is tud mit mondani. Finoman szólva is halottgyalázás kategóriába tartozik a dolog, hiszen eleve egy baba teteméről van szó, amit nem szabadott volna bolygatni, és végül ablakon kidobni. Nem sok kell hozzá, hogy el ne ájuljon, de végül csak sikerül neki a falnak támaszkodni. Szaporán lélegzik, de nem maradnak abba a dolgok. Larissa végül nagy sebbel-lobbal távozik a terepről, utána int még, de eléggé bágyadtan. Aztán valami becsapódik az ablakon és a Belsis lány hátába fúródik bele. Halkan felsikkant ijedtében, főleg, hogy amaz teljesen hétköznapi eseményként kezeli a dolgot.* -De...de vérzel! *Nyög fel, mert kezdenek neki már halmozódni az "élvezetek" mára. Végül megembereli magát, és elöki a faltól, majd a leányzóhoz sétál.* -Ezt meg kell nézetni...gyorsan! *Pálcát húz elő, és egy elég gyatra kötözést varázsol legalább a sebre, hogy az valamelyest elállítsa a vérzést, majd Rufinába karol és a Betegszoba felé kezdi el terelgetni. Alessy-nek csak int, ez a hallottgyalázós eset kissé sokkolta a lánnyal kapcsolatban.*

Hozzászólások száma : 73 Kaszt :

*Hát lehet hogy sor kerülhetett volna a könyvborító bemutatására, ha nem ilyen körülmények követik az eseményeket. A könyvet már rég elsüllyesztette az oldaltáskájában, és most csak arra tud koncentrálni, ami éppen fent folyik. Ugyanis elsőre csak az eszközöket fedezte fel, a babát még nem, azt hitte a lány nem húzta elő, de mégis. Nem borzad el, hanem még inkább megkeményedik a tekintete. Nem lehet tudni, hogy üvölteni fog, vagy az ajkát egy lefegyverző átok hagyja-e el. Nem hagyja magát visszahúzni Maggie által, teljesen elhatárolódik a többi lánytól, ahogy áldogál a küszöbön. Karbafont kézzel hallgatja végig Alessyt, és ingatja a fejét.* Az aurormágiát védekezésre, és megismerésre használjuk. Ha te kisérletetni akarnál, akkor alkimiával foglalkoznál. Felfordul tőled a gyomrom. *Veti oda kimérten, majd a szája elé kapja a kezét, teljesen kiesve a szerepéből, amikor Alessy kivágja a babát az ablakon.* Ezt még csúnyán megkeserülöd. Remélem itt talállak, mire visszajövök. *Fordul sarkon azzal a szándékkal hogy ezt most azonnal jelenti valami tanárnak, de még az is lehet, hogy azonnal varjút küld nellondba, hogy jőjjön valami auror osztag, és vigyék el a Verembe a lányt. Köszönés nélkül távozik.*

Diák Hozzászólások száma : 16 Kaszt :

*A kérdésére ugyan nem kap választ, ez egy kicsit fáj is neki, egészen addig, míg meg nem lát egy oda nem illő porhüvelyt Alessy kezében. A gyermek már jó ideje halott lehet, hisz bőre gészen rászikkadt a csontokra, szemei helyén már csak üregek tátonganak. Ettől enyhén sokkot kap, hiszen nem mindennapi látvány az ilyesmi, ő még egy giliszta holttestétől is infarktust kap.*-De szép...de szép babád van. Volt.*Nyögi, mikor a gyermek kirepül az ablakon.*-nem találsz benne semmi kivetnivalót? Kérlek, ha valaki meghal, annak oka van. Nem szép dolog felbojgatni a természet rendjét. No meg nem is tanácsos. Távoli rokonaim élnek Alaszkában. Ők még úgy tartják, hogy a világot szellemek irányítják, ők hozzák a változást, az éjt nappal váltja fel, a tavaszt nyár követi, meg effélék. Érdekes dolgok ezek, én mondom, s bár kissé flúgosak azok ott fenn, nem beszélnek butaságot.*Hevesen bólogat, afféle nyomatékot adva közlendőjének, majd lehuppan a földre. Törökülésbe helyezkedik, s onnan próbálja könnyed csevellyel elűzni a negatív hullámokat. Azaz csak próbálná, de egy villanás következtében egy szilánk fúródik a lapockájába. Ijedten kap oda, kezét meleg vér önti el. Nem túl nagy seb, csupán mély, bizonyosan pikk-pakk eláll.*-Te jó éééég!*Mondja affektáló hangon, egyik kedvenc filmjéből idézve.*-Mellékesen hozzátenném, hogy bármelyikőtök is csinálta, ez egy méregdrága Dior volt!*A felsőjére bök, no meg a vérfoltra, melynek helyét csak besaccolni tudja.*

Diák Hozzászólások száma : 195 Kaszt :

- Hű, milyen kemény itt valaki. *Sziszegi maga elé, imádja provokálni az embereket, bár már párszor találta el néhány jól irányzott átok, és pofon is. Vanessa képességét nyáron tapasztalta meg, szegény orra napokig be volt tagadva. Most nem kéne egy ilyen, szóval kinyitja a padlás poros ablakát, és kihajítja a tetemet. Remélhetőleg nem valakinek a fejét találja el, bár az sem hatná meg túlzottan.* - Jól van már na, Ravenwood katona. *Szól a lány után, nagy szemeket meresztve. Elég komolytalan, talán még idegesítőbb így, mintha itt helyben feltámasztotta volna a kisbabát.* - Áh, szia. Roseberg? Már azok is terjeszkednek... *Csóválja meg a fejét, majd kisimít egy szőke tincset a barna hajzuhatagból, és leül egy kanapéra.* - Szerintem semmi kivetnivaló nincs ebben. Ez is olyan mágiaág, mint az Aurormágia. Ha da Vinci nem boncol, és rajzolja le, akkor ma is emberek halnának bele egy darázscsípésbe. A Nekromágia végső soron ennek egy előrehaladott állapota, tök hasznos. *Von vállat, majd arra lesz figyelmes, hogy valami repül az ablak felé. Csak egy villanás, és az üveg darabokra törik, neki pedig nincs ideje megnézni mi az, mert épp egy láda mögé bukik, hogy ne érjék a szilánkok.* - Te jó ég, ez... mi volt?

Diák Hozzászólások száma : 79 Kaszt :

*Nem veszi fel a szúrós nézést, vagy a lehetséges szúrós nézést, általában nem szokta, inkább csak mosolyogva kezet nyújt, bár az nem derül ki, hogy a lány mit olvas. Még a szerválnak is lelkesen integet.* -Szia kicsi! *Aztán érkezik Alessy, ami így hirtelen kissé ledermeszti. A halott gyerek, akinek még jó eséllyel félig földes a bőre, a teste. Hát nem valami megnyugtató látvány. Bele is borzong, és meredten bámul pár pillanatig, végül Larissa szavai zökkentik ki. Finoman bólogat.* -Ez szerintem sem ide...való. *Böki ki, de többet nem tud mondani, nehezen sikerül elkapnia a tekintetét végül a babáról, főleg, mivel érkezik egy újabb illető. Gyorsan oda siet hozzá, hogy újfent kezet rázzon, és ne figyeljen a hullára.* -Szia, Maggie Foster, Allidon. *Rázza meg lelkesen a másik lány kezét, aztán még Larissa után néz.* -Áh, szerintem ne menj, biztosan csak...viccelt. *Pillant határozottan Alessy-re, hogy tegye már el azt a hullát, vagy legalább fogja rá, hogy nem igazi. Bármi, amivel megoldódik ez a helyzet.*

Hozzászólások száma : 73 Kaszt :

*Annyira belemerül az egyik versbe, hogy nem is hallja, hogy jön valaki. Ahhoz képest, hogy mennyire nem bírja az ilyenkor kéz a kézben járkáló szerelmes pároscskákat, ez a Shakespeare nem is volt rossz író. Vagy költő. Aztán gyorsan becsapja a verseskötetet, amikor szembesül vele, hogy valaki áll előtte, méghozzá kezet is nyújt. Megpróbál a körülményekhez képest mérsékelten csúnyán nézni, nem igazán meg, nem szereti ha megzavarják, illetve ha olyan állapotban látják, amikor igazán önmaga. A külvilág számára legyen csak szúrós tövis.* Én Larissa Ravenwood, hivatásos... ööö... diák. *Nem dicsekszik semmivel, nem érzi, hogy bármivel is fel tudna vágni. Milka lágyan dörgölőzik hozzá, hogy picit engedjen fel, de a lány finoman eltolja magától, ekkor pedig betoppan Alessy. Larissa kőmerev tekintettel méri végig, mintha minimum egy vörösköpenyes inkvizitor tárgyalna egy pogánnyal.* Gyakorolni a halottkeltést? Hát már megbocsáss, de máshol zörgesd a hullák csontjait, mielőtt még be talállak vinni a nellondi aurorparancsnokság elé. *Előhúzza a pálcáját, de csak miheztartás végett, aztán elindul a padlás lejárata felé, majdnem összeütközve Rufinával.* Gyere csak, én már éppen távozni készültem, ugyanis itt feketemágiát készülnek alkalmazni, amitől felfordul a gyomrom. Ha elvégzem az aurorképzőt, akkor az ilyen mocskok ellen fogok harcolni, akik semmibe veszik az élet körforgását. *Na igen, ez kicsit úgy hangzott, mintha druida lenne, pedig egyszerűen csak sötétmágusvadásznak készül. Afféle mágikus különleges ügynöknek.*

Diák Hozzászólások száma : 16 Kaszt :

*Egy gonosz megjegyzés akár egy egész életre tönkreteheti egy - mesevilágban élő - kislány lelki világát. Így történt ez tán egy egész hónapja, mikor gyanútlanul virágot árult egy tanárnőnek, aki mindenki előtt megalázta, s ledöntötte az egyetlen biztos pontot az életében.*-Lehet, hogy eltúlzom a dolgot? Hisz annyi mindent csinálhatnék az eddigi hobbim helyett. Mondjuk kipróbálhatnám a kötélmászást. Az még tán neked is menne, Cica.*Lemondóan sóhajt egyet, majd megcsóválja a fejét. Ma leginkább Holly Golightly-ra emlékeztet, s bár már felhagyott az örökös színészkedéssel, ruhái csak éás kizárólag Audrey Hepburnről lettek mintázva. Még egy probléma: most összeszedhet egy új ruhatárt is.
Egészen véletlenül bukkan rá a padlás ajtajára, igazából a játéktermet keresi, nem túl sok sikerrel. A társaság láttán elmosolyodik, minden alkalmat megragad az ismerkedésre, ami most egész könnyű, hiszen nem kell egy bizonyos szerepkörhöz ragaszkodnia. Kérdés, vajon tudja e magát alakítani ennyi év után? Sőt, tudja egyáltalán, hogy milyen is ő?*-Sziasztok! Nem szeretnék zavarni, ezért ha mégis így lenne, minden teljesen akaratomon kívül van. Repesek a találkozás végett. Mondjátok csak, miféle életük van az itteni diákoknak?*Cica a hóna alatt foglal helyet, amolyan táskás hatást keltve, nem túlzottan mozgatják az események, nem úgy, mint Rufinát, aki többé-kevésbé csillogó szemekkel várja a választ.*

Diák Hozzászólások száma : 195 Kaszt :

*Prada kopogás, Chanel suhogás, és Givenchy illatfelhő. Kétségtelenül a de Vontier család leggonoszabb (?) tagja közeledik ide.* - Hű, ez tavaly is így volt? *Pislog értetlenül az ismeretlen ajtóra, majd kinyitja azt, ám amikor bepillantást nyer a Titkos Padlás egy pillanatába, kíváncsisága, mintha gyertyaláng lett volna, elalszik. Már volt itt, szóval nem okoz neki akkora örömöt, csak elfelejtette az útvonalat. De ismételten halottkeltés céljából van itt, a táskájában egy halott kisbaba pihen, akit a temetőből ásott ki. Gonosz dolog, de muszáj valahogy gyakorolnia a Rúnamágiát.* - Alessy de Vontier, Allidon. Én hivatásos halottkeltő vagyok, szóval... Nem bánnátok ha...? Tudjátok. *Húzza el a száját, előpakolva a Rúnamágiához szükséges eszközöket, kicsit elhúzva a száját, hiszen nem tudja, hogyan viszonyul a két lány egy halott gyermek látványához.*

Diák Hozzászólások száma : 79 Kaszt :

*Már a folyosóról hallatszik időnként egy-egy kattintás, ugyanis a szőkeség a kisebb ablakon villantgat ki a sötétbe, hogy szép képeket tudjon készíteni. Az éjszakai félhomály, és az odakint derengő apró lidércfények a mocsár felett megihlették ugyanis. Épp hallja még, ahogy csukódik a titkos padlás ajtaja, tehát biztosan jár arra valaki, és remélhetőleg nem valami ijesztő kóbor lélek. Így hát a nyakába akasztja a gépet, és arra indul a lépcsőn, majd belöki az ajtót, és körülnéz. Ruházatát tekintve a szokványos, felül egy halvány sárga, virág mintás blúz, alul egy térdig érő tégla színű rakott szoknya. A fejébe pedig sapi van nyomva, mint mindig, afféle művész-style. A másik hölgyemény úgy fest eléggé belemelegedett az olvasásba, úgyhogy kicsit krákog, hogy észrevegyék.* -Khm...szia, mi jót olvasol? *Próbál beszélgetést kezdeményezni, majd közelebb lépdel és kezet nyújt.* -Maggie Foster, Allidon, hivatásos fotós. *Mutatkozik be, majd keres egy kisebb ládát és ott foglal helyet.*

Hozzászólások száma : 73 Kaszt :

*Felsétál a padlásra, hogy picit elvonuljon a külvilágtól, no nem mintha egyébként nem lenne teljesen magának való zárkózott teremtés. Megszokta már a magányt, sokat van egyedül, de így a valentin nap környékén méginkább. A skóciai magániskolában nem volt túl sok interakcióra lehetőség más gyerekekkel, de így hogy kezd felnőni, egyre inkább hiányolja mások társaságát, ám ez nem a kezdeményezésre, hanem a még inkább besavanyodásra sarkalja. A leányzó szokás szerint angolszász stílusban elkészített iskolai egyenruháját viseli, tehát pulcsi, nyakkendő, sötét szoknya, míg hóna alatt egy könyv van. Ám nem misztikus tanokról szól, hanem középkori szonettekről, szerelmes versekről. Keres egy kényelmesnek tűnő fotelt, és belesüppedve nekilát a lapozgatásnak. Nem mondhatnánk, hogy leköti a figyelmét, inkább csak morózusan szidja, mintha csak a könyv lenne az oka mindennek. Milka nyervogva kushad a lábánál, szólni sem mer, nehogy zavarja a lányt. Csak összetekergőzik a földön, és lapít*

Tárgy: Re: Északi torony - Titkos padlás Pént. Feb. 05, 2010 11:42 am

*Valamilyen idegen, kellemes hangot hall, valahonnan nagyon messziről, miközben szempillái megrebbenek. Nem szól semmit, csak a nő kérdésére biccent egyet, miközben feltérdel, és kábán körbenéz a padláson. *- A kíváncsiság, és az önfejűség .. * tette hozzá a nő szavaihoz, miközben Alessy-re pillantott. *- Való igaz, nem kell szólni az igazgatóknak. Nem fog erről tudni senki, megígérem. * motyogta halkan, majd hálásan biccentett egyet a nőnek, miközben felsőjéről eltűntette a vércseppet. * ~ Stray? ~* kérdezte a lány, mire a zongora mögül a szintén kábult mosómaci kidugta a fejét. * ~ Vége van, már előjöhetsz. Minden rendben. Gyere, el kell vigyük ezt a félnótást a Gyengélkedőre, vagy valami ilyesmi helyre .. ~* mondta, majd felállt, és megkereste pálcáját. Végülis, kinyitotta a vasajtót, kiengedte a lebegő Alessy-t rajta, majd daimonját is és elsietett vele a Betegszobára, magának is kérve ott egy fejfájás elleni gyógyszert, vagy akármit. Alessy-t otthagyja a Betegszobán, ő maga meg felmegy a Várószobába, és lepihen kicsit - jaa, és felteszi a nyakába az asztrál-mentál medálját.*