Nellondi temető

Tárgy: Nellondi temető Szer. Aug. 05, 2009 4:06 pm

First topic message reminder :

Nellondi temető - Page 6 Nellondi_temeto

Nellond külső kerületén fekszik a Temető. Hatalmas vasrácsos kapui már messziről észre vehetőek. Általában nyugodt és csendes a környék. Ha az ember betéved ide, biztosan halálos csend fogadja. A temetőben van néhány fa, az arra járók egy szépen karbantartott járdán tehetik meg útjukat. A temető északi végében egy kisebb épület is észre vehető. Talán a temető őr háza. A sírok között is sokféle van, akadnak melyek rendezettebbek, újabbak, de ahogy az ember halad tovább a hátsó sorokba talál elhagyatott már-már kusza bokrokkal benőtt fejfákat is, melyekről már a hajdani nevek sem olvashatóak le. A járda mentén elég sok pad sorakozik, ahova az ember leülhet pihenni vagy csak elmélkedni, nappal a béke és nyugalom helye. Éjszakánként viszont különös rideg hely, ki tudja a hideg szellő mellett még mi fordul meg a jéghideg sírtömbök között, s kérdés hogy az ember csupán az éjszaki szél sikolyát hallja e?

Tárgy: Re: Nellondi temető Pént. Okt. 26, 2012 4:16 pm

*Mikor a lány bólint egy picit megnyugszik, még ha nem is teljesen, de első lépésnek tökéletes, hogy talpra álljon. Higgye el, hogy jobb lesz és akkor úgy is lesz, úgy kell lennie. Kicsit talán naiv felfogás, de hát úgy is sokak szemében Rosetta csak egy naiv kis koboldlány, tehát adjunk táptalajt a skatulyának. Figyeli a lány tekintetét, ahogy a sírra néz és megrökönyödve hallgatja a szavait.* - El akarsz menni? De... ugye nem távolra? Csak Nellondba költöznél le ugye? *Kérdezi, komolyan, hiszen a Nellondház egy kissé másik világ, oda Nicolas nem gyakran, vagy inkább soha nem jön, hogyha akarja akkor nem is beszélnek a Nezáról, nem muszáj, hogyha akarja tabu lesz, hogyha ez kell a talpra állásához. Enyhén kétségbeesik, egyáltalán nem akarja a lányt elengedni, talán nem elég nyugodt ahhoz, hogy hideg fejjel mérlegelje, hogy ez talán nem is olyan rossz gondolat... Az ajkába harap, és kicsit vonakodva szólal meg újra.* - Vagy hazamennél? A szüleidhez? *Kérdezi, mert ez a másik eshetőség, távolabb egyszerűen képtelen lenne engedni, önállóan nem élhet a lány, hiába van már kislánya, arra nem lenne képes összetörten. De... Kissé megrázza a fejét, ezt se nagyon akarja. Feláll, mikor Penny is ezt teszi és a félmosoly láttán biccent.* - Rendben, induljunk, már nagyon hiányzol neki. Anyuék megértik és vigyáznak rá, de ő még nem teljesen tudja, hogy mi a baj, még nem értené. *Mondja, és mellélépve a kezét a másikéra csúsztatva kissé megszorítja, biztatva, és elindulnak haza az egyre cudarabb, egyre sötétebb, egyre ködösebb időben.*

Tárgy: Re: Nellondi temető Pént. Okt. 26, 2012 3:50 pm

*Igazából, ha azt nézzük, akkor ő nem is nagyon ismerte Nicolast, nem valószínű, hogy olyan sokszor találkozott vele helycserés támadás esetén, bár bizonyára volt rá alkalom. Bár persze az arca...hát igen, ez azért megint egy kellemetlen pont, ha az embernek meghal valakije, akkor nem kellemes később is összefutni egy vele teljesen azonos kinézetű illetővel. Erre még igazság szerint nem is gondolt, hogyan fogja bírni majd azt, hogy látja Nicolast, vagy akár azt, hogy látja Nicolast és Biancát együtt. Nem tudja, hogy Rosettában milyen érzések és gondolatok dulakodnak, inkább csak csendesen figyeli, ahogy olvassa a levelet. Minden mondatában hallani, hogy a hangja is mélységesen megtört, az tény, hogy ha Lotty-val is történne valami.... Pedig már így is felmerült benne, hogy talán az lenne a legjobb, ha hazamenne, ha elmenne innen, ahova az emlékek kötik, talán ha elviszi a lányát, akkor neki sincs esélye, hogy a démoni dolgok miatt gond legyen. Amikor aztán a kuzin készen van a levéllel várja a válaszát, valami olyat remél, amitől minden hirtelen megváltozik, de persze ez badarság. Bólint egyszerűen, talán egyszer tényleg könnyebb lesz.* -Jobb jöhet... *Visszhangozza Rosetta szavait, és újra a sírra pillant. Igen, másnak nem is reménykedhet, talán majd túlteszi magát, muszáj lesz, hiszen ott van Lotty, előtte erősnek kell mutatkoznia, így is napok óta kiesett az életéből és ezt nem teheti meg...anyaként nem.* -Az jutott eszembe, hogy talán jobb lenne, ha elmennék...ha csak kis időre is. *Böki ki végül. Erőteljesen a földet fixírozza, nem is nagyon mer felnézni, hiszen tudja jól, a vöröske nem fogja túlságosan támogatni az ötletet.* -Nem tudom, hogy bírom majd, ha látnom kell Nicolast... *Teszi hozzá végül az indokot is, ami igazából teljesen logikus, hiszen a felejtést egyértelműen nehézzé teszi a helyzet. Aztán hirtelen pattan fel a helyéről. A zsebébe gyűri a levelet.* -Menjünk vissza...napok óta nem beszéltem Lotty-val, önző voltam! *Lehatja a fejét, és megpróbál egy félmosolyt erőltetni az arcára. Nem nagyon megy, de talán kezdetnek megteszi, amíg visszaérnak a Waylanházba, majd...gyakorol.*

Tárgy: Re: Nellondi temető Pént. Okt. 26, 2012 3:37 pm

*Szorítja magához a lányt, éppen olyan erősen, ahogy Penny bújik hozzá, hogy érezze van aki itt van vele, támogatja, biztonságban van és elmondhatja, elsírhatja minden bánatát. Sosem volt önző, most sem lehet annyira, hogy unokatestvére elé helyezze magát, hogy kifakadjon hogy mindez neki is fáj, ő is legszívesebben eltűnne a világ elől, annyi mindenkit vesztett el, és ezzel Nicolas egy részét, azt a részét, aki igen is szintén a barátja volt, elvesztette. De nem érzi, hogy lenne rá joga, hiszen szó sem volt szerelemről, az erősebb kapocs az életben maradt fivérhez fűzte, hiszen Maurice volt a ridegebb fél. Mikor kissé elcsendesül a lány és elindul a padok felé mellette sétál, kicsit megszorítja a kezét, mielőtt elengedi, majd leül mellé. Nem les bele a levélbe, csak az arcát figyeli, annak minden rezdülését, hogy mit lát rajta a levél olvasása közben. Örömöt, bánatot, dühöt, a szenvedést, fájdalmat... Vagy mindennek az egyvelegét. A könnycseppekre összeszorul a szíve, hiába nem sír fel most a lány hangosan, elég erősen tartja magát, hogy ne engedjen az érzésnek, az ő szemét ne lepjék el. Némán elveszi a levelet, egészen fürgén futtatja végig a sorokon a szemét, de nem felületesen. Maurice életre nem érdemesnek tartotta magát, mintha meg se érdemelné Penny-t a sok szörnyűség után, ami vele történt, a sok keserűség után... Nem bír megszólalni. Legszívesebben üvöltene a sírhoz, hogy nem szabadott volna ilyeneket gondolnia, hogy lehetett volna más mód is, mint az önfeláldozás. Egy hős volt, még is éktelenül kiabálna a sírral.* - Könnyebb lesz. *Bukik ki belőle, meglepő komolysággal és biztossággal azzal szemben, hogy a gondolatai teljesen más irányba futottak el.* - Nem tudom, hogy mikor, senki sem tudhatja, de azt akarta, hogy tovább élj, és tovább is fogsz élni, boldog leszel valaki mással, mindig... A rossz után mindig csak jobb jöhet. *Biztatja, nyugtatja, természetesen nem jósként Fogalma sincsen az eljövendőről, de éppen ezért lehet biztos abban, hogy csak jobb jöhet... Pedig Lotty pontosan tudja, hogy különleges és hogy bármikor történhet valami, ami kiváltja azt a démoni izét. Vagy mit. De az már sok lenne, túlságosan sok, abba Penny összeomolni, véglegesen.*

Tárgy: Re: Nellondi temető Pént. Okt. 26, 2012 3:20 pm

*Igen, ez mint tudjuk fontos tényező, hogy alacsonyabb, mert mégis csak Penny a legmagasabb a koboldok között, kivéve persze Desmondot, aki rendszeresen azt terjeszti, hogy nem így van...de neki nem hiszünk! Azért elnézegeti a virágokat, akárhogy is de szépek itt, ebben a kellemetlen, cudar környezetben. Hát igen, nehéz helyzet az, amikor az embernek erősnek kellene lennie, és közben ő maga is leginkább összeomlana legszívesebben, igazából leányzónk ebbe nem is nagyon gondolt bele, nem is tudna most, ez végülis érhető. Szorosan bújik oda Rosettához, szinte teljesen belefúrja a fejét a nyakszirtjébe, a hajába, megpróbál kizárni mindent és átadni magát a zokogó sírásnak, aminek eddig még nem volt képes. Percek telnek el, mire képes figyelni arra, amit a másik mondd és végre elnyelni a könnyeket. Megtörli maszatos arcát úgy nagyjából, nem érdekli most, hogy eléggé ramatyul néz ki, még sminket sem tett fel reggel, ami azért nála elég nagy szó. Csendesen hüppög a szavak hallatán, aztán végül hátrébb lép kicsit, közül néz, hátha van valami pad itt, végül szépen leül, és bontogatni kezdi a levelet.* -Maradj itt velem...kérlek! *Pillant fel Rosettára, úgyhogy reméli leül mellé. Egyedül biztosan nem tudna ezzel most megbirkózni. Talán még fájóbb lesz az egész, egyszerűbb lenne azt olvasni, hogy utállak, mint azt hogy... Szóval bontogatni kezdi a borítékot, és végül kihajtogatja a levelet. Nem hosszú, és látszik, hogy kapkodva írták. Lassan futja át, és persze, hogy csak még inkább megtelik a szeme könnyel, de végül kibírja most kitörő zokogás nélkül. Végül aztán átnyújtja Rosettának is, nincs benne semmi titok.* -Szerinted egyszer könnyebb lesz? Mikor? *Szólal meg, amikor már ő is elolvasta a sorokat.*

Kedves Penny,

Nagy esélyt látok rá, hogy már nem fogunk találkozni, ezért kérem meg Nicolast, hogy juttassa el hozzád ezt a levelet abban az esetben, ha nem térnék vissza. Talán könnyebb lenne neked, ha azt mondanám, soha sem szerettelek, csak egy szerepet játszottam, de...nem így volt. Abba a sivár életbe, amit rám osztott a sors egyedül a te mindig vidám arcod hozott egy kis napsütést, amiért rendkívül hálás vagyok neked. Megszerettelek, igazán, pedig azt hittem erre már nem vagyok képes többé. Az életem viszont, mint már valószínűleg tudod egy bosszú miatt létezett csak, azt hiszem miután mindennek vége, már nem lettem volna képes mit kezdeni az új lehetőséggel. Túl sokáig éltem az árnyak között, hogy a fényre léphessek.
Szerettelek Penny, de azt kérem lépj tovább, rád vár még egy szép élet, velem nem lehetett volna az, túl sok bennem a keserűség. Éld az életed...találsz majd valakit, aki vidám és élettel teli, mint te is!

Ölel és csókol:
Maurice Demerest

Tárgy: Re: Nellondi temető Pént. Okt. 26, 2012 3:03 pm

*Hát igen... lehet, hogy jelenleg Penny inkább tehernek érzi, hogy nem lehet egymaga, hogy nem gyászolhat egyedül, mert a "nagy testvér" - aki egyébként pár centivel alacsonyabb és csak unokatestvér - mindent lát és mindent figyel, de túlságosan fél, hogyha egy percre is magára hagyja, akkor még jobban összeomlik, még erősebb lesz a magány, mert a halál után talán az a legerősebb érzelem. A virágok főleg ebben a szürkülő időben keltenek furcsa hatást, hogyha nem lenne minden borongós, hanem hét ágra sütne a nap, akkor a temető se lenne ennyire nyomaszt. Nyomasztó lenne, de nem ennyire. Mikor a lány felemeli a levelet követi a tekintetével a mozdulatot, ám nem tud felelni. Nem megoldás az, hogy kiveszi a kezéből és felolvassa, hiszen neki szól, lehet van benne olyan személyes, amit csak akkor van joga tudni, hogyha az egyik fél megosztja... esetünkben csak Penny a lehetséges fél. Hallja a gangjából a remegést, ami már az első jele annak, hogy el fog törni a mécses, hát a tekintete kétségbeesettbe, szomorúba vált, végül átöleli a nyakába vetődő lányt. Elsőre nem képes csitítani, nem képes megszólalni, a szíve összeszorul, a szeme könnybe lábad, a torkában hihetetlen nagy gombóc nő. Hogyha megszólalna talán belőle is kiszakadna a sírás, és azzal igazán nem nyugtatja meg a lányt. Átöleli szorosan, sós-fátyolos szemét behunyja, hogy egy-egy könnycsepp formájában eltűnjön ez a fátyol, majd kinyitva a szemeit erőt vesz magán, hogy megszólaljon... Nehéz, nagyon nehéz.* - Talán megtudhatsz olyan dolgokat, amiket nem volt ideje elmondani... *Nagyon lassan beszél, miközben néhányszor végigsimít a Penny hátán, haján, aztán lassan elengedi.* - Neked szánta a levelet, ez az utolsó, amit tőle kaphattál, el kell olvasnod, szükséged van rá. Minden rendben lesz, idővel, hidd el. *Suttogja, persze nem erőszakosan akarja, hogy most azonnal olvassa el, de mindenképpen el kell olvasnia. Maurice Demerest utolsó levele, és talán sok ideje a első is a saját nevén.*

Tárgy: Re: Nellondi temető Pént. Okt. 26, 2012 2:52 pm

*Tudja jól, hogy Rosetta folyamatosan vele volt, még akkor is, ha távolabb, de érezte a jelenlétét és persze rendkívül hálás...lesz érte, de most még nem tudja ezt érdemben kimutatni. Unokatestvérek, akik nem is álltak túl közel egymáshoz, hiszen a véla família igazából eléggé kilóg a Waylanok sorából, ám amióta az iskolába érkezett mégiscsak közelebb hozta őket egymáshoz a sors, és az együtt töltött idő. Annak ellenére pedig, hogy a druida kiváló gyógyító, mégsem hatott a mágiája, bár Penny fizikailag már jó ideje rendbe jött, igazából aznap, attól még a lelki fájdalom fizikailag is kihatott rá, nem csoda, ha napokon át csak ágyban feküdt. Meghallva a lépteket még ahhoz sincs ereje, hogy hátraforduljon, de hallja, érzi, amikor Rosetta mellé lép, és azt is csendesen figyeli, ahogy növények, friss virágok fakadnak a sír körül. Valahogy furcsán nem is illenek ide, mégis pozitív hatást érhetnek el. Habozik néhány percig, végül megrázza a fejét.* -Nem bírom...elolvasni. *Mostmár felmutatja a levelet, nem is lehet tudni, hogy Rose felé, vagy mondhatni a sír felé, valahogy úgy is-is. Szipog kicsit, de látszik, hogy próbálja tartani magát.* -Ma reggel hozta egy bagoly...ő írta, azt hiszem még az előtt, hogy... *Elcsuklik a hangja, és talán most először tör ki belőle hangosan a keserves zokogás. Rosetta nyakába veti magát. Ki tudja, talán pont ez a levél kellett ahhoz, hogy feltudja dolgozni, ami történt, és elfogadja...kimutassa... Az legalábbis biztos, hogy ez a fajta zombi üzemmód, amiben van mostmár napok óta, nem túl egészséges.*

Tárgy: Re: Nellondi temető Pént. Okt. 26, 2012 2:40 pm

*Mint egy hűséges árnyék... Mint Nicolasnak Maurice és fordítva követte az utóbbi napokban Penny-t, nem akarta magára hagyni semmiképpen, hátha sikerül egy kis életet lehelnie a lányba. Ami úgy elég nehéz, hogy Rosetta is erősen az összeomlás szélén parádézik, de néhány könnycsepp után, amit még akkor ejtett, mikor Penny ájult volt, nem láthatott senki tőle semmit. Szomorú, persze, hogy az, de tudja, hogyha ezt ki is mutatná, akkor azzal csak még jobban elöntené őket a gyász, ami így is eléggé rájuk települt. Most is itt van, természetesen, néhány másodperccel később lép a lány mellé, és pillant le a sírra. Meginog, majdnem felnyög, de csak az ajka mozdul, hang nem jön ki a száján. Habár az élet rendje a halál, az erőszakos halált nem lehet olyan könnyen megérteni és elfogadni. Vagy inkább egyáltalán nem lehet...*
- Penny, szeretnéd, hogyha magadra hagynálak? *Kérdezi csendesen, ez az első, hogy ezt a kérdést feltette, de most sem menne túlságosan távolra. Nem ismeri olyan nagyon, hogy mi volt köztük, egyszer voltak hármasban és akkor vette észre, hogy itt van valami. Penny, Maurice és ő. Nagyon kevés emléke van, amiben tökéletesen meg tudja különböztetni visszagondolva Nicolast és Maurice-t, de ebben teljesen biztos. Kissé lehajtja a fejét, a sírra figyelve, miközben druidaként a sír köré olyan növényeket növeszt, talán önkéntelenül, amik erős gyökerükkel nem tesznek kárt a sírban, de még is szépek. Nem tudja, hogy kell e egyáltalán mondani valamit, csak szeme sarkából veszi észre a levelet. Érdeklődve néz le, de lehet udvariatlanság lenne, ha rákérdezne.*

Tárgy: Re: Nellondi temető Pént. Okt. 26, 2012 2:32 pm

*Elég sok idő kellett, hogy teljesen talpra tudjon állni, hiszen azért elég rendesen helyben hagyták elrablása idején és mivel nincs vérfarkas, nem megy neki túl gyorsan a gyógyulás. Az pedig csak még inkább közrejátszott a dologban, hogy lelkileg sincs a toppon. Lássuk be, sokkal könnyebb volt lekezelni azt a helyzetet, hogy Nicolas visszament Biancához, mint azt, hogy Nicolas nem is Nicolas volt, hanem Maurice és ő...meghalt. Reggel érkezett hozzá egy bagoly, és órák kellettek mire végül rászánta magát, hogy az ismerős kézírással írt borítékot kibontsa és aztán eljöjjön ide a temetőbe, ahol mint kiderült a fiú el lett temetve. Enyhén szólva is szipogva lépdel végig a kihalt utcákon. Csinos ruháját most sötét köpeny takarja el, hiszen a sötét negyedben kiváló célpont lenne a nem túl magas fél-kobold véla, könnyen felkeltené a figyelmet. Átlépdel a fekete vaskapu alatt, egy pillanatra megtorpan, de végül nem fordul vissza. Lotty most jó helyen van, bőven van ideje, hogy megpróbálja feldolgozni és végre kikecmeregni ebből az enyhén szólva is begubózott állapotból. Órákra sem ment az utóbbi egy hétben, felmentést kapott szerencsére, de sokáig nem fogják elnézni neki a lógást. Végül megleli az említett sírt, de fogalma sincs, hogy mi legyen a következő lépés. Bámul maga elé, nézi az eddig vadidegen nevet Maurice Demerest, és a kezében szorongatja a kissé gyűrött még mindig ki nem bontott levelet.*

Vendég

*Ugyan nem illuzionista, de mentálmágiákból elég jó, na meg nem kell hozzá sok logika a rövid válasz után, hogy a másik nem igazán akar beszélni róla. Hát jó. Neki is bőven vannak dolgai, amiről nem beszél, pláne egy idegennel.* - Amerikában? Melyik részén? *Itt már érdeklődve figyel, elvégre ő maga is honnan származik. Aztán jön a szülőkről szóló mondat, de úgy dönt, a legjobb, ha nem kérdez rá, mi történt velük.* - Részvétem. Én egyébként Las Vegasból származom. Talán majd ha végeztem az iskolával, visszamegyek az Államokba, mondjuk New Yorkba... Nem tudom még, lehet, hogy nem rögtön. Testvéreid nincsenek? *Mikor rákérdeznek, Juliette felpillant, kicsit meglepetten.* - Juliette Young. Az meg ott Alfie. *Mutatkozik be, női hangon. A tűzdémon láthatóan nem tud beszélni, csak tovább repked körülöttük.* - Az lehet, hogy nem ártana, elég gázul nézel ki. *Még mindig csipkelődik, vigyorog, de hagyja, hogy a másik vezesse. Ha véletlen kiderülne, hogy egy pszichopata sorozatgyilkos, azért meg tudja védeni magát.*

Tárgy: Re: Nellondi temető Vas. Szept. 02, 2012 12:15 pm

*A nem-fűnyíró említésére kicsit elkomorodik, de a fiú ezt csak akkor láthatná, ha profi illuzionista lenne, ugyanis arca teljesen változatlannak látszik kifelé.*
-Ja, talán.
*Reméli, hogy ezzel egy életre lezárták a témát.*
-Nellondi vagyok, igen. Igaz hét évet Amerikában töltöttem, de lejárt a vízumom, meg a szüleim is elhunytak idő közben, így inkább hazajöttem. *A két apró lény felé nézve barátságosan elmosolyodik.* -Ők kik?
*A helyeken töprengve arra jut, hogy ha a kereskedő negyed felé veszik az utat, akkor előre leírja magát mindenki előtt, ezzel magára terelve a gyanút. Igaz, a fél varázsvilág úgy ismeri, mint Blagoy Ivo Lazar, aki legyőzött egy egész várost rettegésben tartó vérfarkast, ám jobb az elővigyázatosság. Még a végén a másik fele elkezd rá vadászni.*
-Mi lenne, ha hozzám mennénk? Van söröm is a hűtőben, meg át is tudnék öltözni valami kevésbé felaprítottba.
*Ha a srác óvakodik ettől az ötlettől, akkor a Nedaviát ajánlja, csak annyit kér, hogy előtte had öltözzön át otthon.*

Vendég

*A mosolyt viszonozza, bár nem igazán annyira félszegen mint a másik. Arra viszont igazán kíváncsi, hogy mi történt a másikkal, de láthatóan az vagy nem is emlékszik, vagy csak nem igazán akarja elmondani... mindenesetre eléggé zavartnak tűnik ezzel kapcsolatban.* - Szóval megiszunk egy sört... és akkor majd azt is elmeséled, honnan jött elő az a nem-fűnyíró? *Tovább csipkelődik, majd elfogadja a kezet és meg is szorítja.* - Blagoy? Érdekes egy név. Helyi vagy esetleg? *Amint visszahúzza a kezét a fogásból, az rögtön vissza is csúszik a zsebébe. Int a fejével a daimónnak és a tűzdémonnak, majd a másikkal együtt kifelé indul a temetőből, és csak közben mutatkozik be.* - Noel vagyok. Szóval egészen pontosan hol szeretnél sör mellett beszélgetni? Fogadó? Nedavia? A Kereskedő-negyedben lakom, nincs annyira messze, ott azt hiszem, akad valami inni. *Juliette továbbra is csendben sétálgat mellette, és láthatóan egyelőre nem bánja, hogy ő nem lett bemutatva.*

Tárgy: Re: Nellondi temető Vas. Szept. 02, 2012 11:50 am

*A srác úgy tűnik nincs is olyan rosszul, ami jó hír. Igaz Blagoy egyáltalán nem érti a célzást, de azért megjelenik egy félszeg mosoly a szája szélén. Ő is feláll, és kutató tekintettel próbálja kifürkészni a srác gondolatait. Nem egy kifejezett mentalista típus, de azért nem is idegenkedik a dologtól. Talán egy sör mellett mindketten feloldódnának. Ő maga például máris kellemesebb arcot vág, sőt a csipkelődésre még zavartan el is neveti magát, majd megvakarja a fejét. ~Jé, levél. Tényleg elég szakadt lehetek.~ Gondolja egyből, és miközben a hajába akadt növényeket szabadítja fel, nevetve válaszol.*
-Még azzal is jobban jártam volna. *Hirtelen észbe kap, és kezet nyújt a srácnak.* -Amúgy, Blagoy vagyok. Van kedved meginni egy sört? közben elmesélhetnéd, mik a nagy ötleteid.
*Nyomatékul a szavainak határozottan elindul a temető kijárata felé.*

Vendég

*A tűzdémon rögtön észreveszi a közeledőt, és feljebb is reppen. A daimón is felemeli a fejét, és tekintetével követi a másik férfit a pad alól, de Noel csak akkor nyitja ki a szemeit mikor a másik megszólítja. Egy gyors pillantás le, majd vissza fel, végigméri Blagoyt, és az aggodalom rögtön eltűnik az arcáról. Nem az a típus, aki idegeneknek panaszkodik a gondjairól... pláne, hogy a másik aligha tudna segíteni. Egyfajta csibészes mosoly jelenik meg az arcán, és újra rátámaszkodik a lábaira, ezzel előrébb hajolva.* - Heló. Hát támadt egy-két ötletem, de nem tudom, mennyire lennél vevő rá. *A mosolyból egészen egyértelmű, milyen jellegűek azok az ötletek. Egy mozdulattal feláll a padról, majd zsebredugja a kezeit, újra végigpillantva a másikon, most főleg az öltözékét figyelembevéve.* - Különben meg a fűnyíró alól szedted ki a gönceidet?

Tárgy: Re: Nellondi temető Vas. Szept. 02, 2012 11:31 am

*Tornacipője viszonylag csendes lépteket biztosít neki, ám így is gyakran roppan meg lábai alatt egy elszáradt ág vagy megsárgult levél. Igen, itt van az ősz, és ennél már csak hidegebb lesz. Fázósan rezzen össze, hiszen ujjatlan pólója egyáltalán nem védi a széltől. Ki akar jutni a temetőből minél hamarabb, s már épp gyorsabbra venné a lépteit, amikor meglát egy tőle alig fiatalabb srácot egy padon. Első látásra egy szimpla merengőnek tűnik, ám Blagoy egész jól ismeri az emberei viselkedést. Esze azt diktálná, hogy húzzon el innen de nagyon gyorsan, ehelyett egyenesen hozzá sétál. Leguggol elé, hogy kb egy szemmagasságban legyen az ülő sráccal, úgy keresi a tekintetét. ha felnézett rá, nyugodt, békés hangon szólal meg.*
-Szia. Látom nem vagy a legjobban. Tudok segíteni valahogy?ű
*Egészen közelről ismeri a halált, szóval alkalomadtán még lelket is önthet a srácba.*

Vendég

- Lehetetlen! *Lerogy az egyik padra a temetőben, mélyeket lélegzik, rádől a térdeire. Nem tud róla, hogy lenne bárki is a közelben, így nem úgy viselkedik. Nyel egy nagyot, és igyekszik leküzdeni a szúró érzést a szemeinél. Nem, nem fogja itt elsírni magát. Az erszényes ördög letelepedik a lábaihoz, az apró tűzdémon pedig a közelben repked. Halkan, suttogva követik egymást a szavak, némelyik nem is érthető, csak elmormogja. Semmi baj, úgyis csak magának beszél.* - Lehetetlen, hogy valaki csak úgy eltűnjön több, mint fél évre... Még ebben az iskolában is. Az augusztusi eltűntek már előkerültek, akkor mégis hol lehet? *Hátradől a padon, beletúr a hajába. Nem az a típus, aki mindenen halálra aggódja magát, pláne, ha arról van szó, akiről most. Ó, nem, Chris Strife-ot nem kell félteni, ha pedig valóban Arianával van, hiszen a lányt sem látták már egy jó ideje, akkor még annyira sem. De kilenc hónap az mégiscsak kilenc hónap, és sehol egy nyom, amin elindulhatna, ez pedig megőrjíti. Még jó, hogy megkapta azt a házat Wyatt szüleitől. Most képtelen lenne visszaköltözni a szobába, idegenekhez, úgy, hogy tudja, kinek kellene ott lennie. Hátradönti a fejét és behunyja a szemeit. Persze majd mindjárt összeszedi magát. Megy tovább, mint mindig. De tíz perc összeomlás... az még belefér.*

Tárgy: Re: Nellondi temető Vas. Szept. 02, 2012 11:02 am

*Zúgó fejjel ébred, szájában undorít íz terjeng. Azonnal köpködni kezd, s félig felnyitott pillái közt tollakat lát repülni. Megrázza a fejét. Szeme lassan hozzászokik a tűző nap fényéhez. Régi, szétkorhadt keresztű sírhantok között fekszik, előtte egy tollas, véres, hányadékos húsmassza rohad egykedvűen. Pár éve még azt reagálta volna erre, hogy: "Mi az isten....... EZ?", ám azóta nagy gyakorlatra tett szert a vérfarkas létben, ezért könnyedén össze tudja szedni magát. Szeptember második napja van, és véget ért a havi rémálom. Szép kis hónap volt ez. Két telihold egy hónapban!! Igazi farkaskínzás. Ráadásul az utóbbi csúcspontja pont a születésnapján, augusztus 31-én teljesedett ki. Összeszorított fogakkal tápászkodik fel. Lassan derengeni kezd neki az elmúlt három éjszaka. Vérvörös látásán át egyre csak azon harcolt a benne lakozó Fenevaddal, hogy ne egy embert támadjon meg és faljon fel, hanem állatokat. Két csirkére emlékszik tisztán, de az előtte heverő undorító kupacban fel-felfedez pár csomókba ragadt, egykor fehéres pamacsot is. Talán bárány lehetett egykor. ~Úr Istenem, csak nehogy a fogadós kecskéje legyen!~ Fut át a fején a gondolat, majd felméri, hol is van. A Nellondi Temető leghátsó, fáktól rejtett zugában húzta meg magát, ami ideális a bizarr vacsora maradékának elkaparására. Pálcáját keresi meg-megszakadt, véres ruházatában, s szerencsére meg is leli a farzsebében, épen és sértetlenül. Nagyot sóhajt örömében. Így nem kell puszta kézzel gödröt ásnia az ocsmány maradéknak, egyszerűen egy gyönyörű virággá változtatja azt. Ruhájáról is gyorsan lebűvöli a vért, ám a szakadásokkal nem tud mit kezdeni. Abszolút kimerült most a precíz munkához, arca beesett, ságás szemei alatt iszonyatos fekete árkok húzódnak. Lassan, nehézkesen tápászkodik fel, pálcáját a jobb zsebébe csúsztatja.*

Tárgy: Re: Nellondi temető Szomb. Jún. 16, 2012 8:20 pm

*Csendben, szipogva ül a padon, töprengve azon, vajon mit ronthatott el, hogy az élete ennyire vakvágányra terelődött. Bár sokan szeretnének ilyen életet, mint amilyen neki van, ő mégis szinte bárkivel cserélne, hiszen ha legalább lenne egy őszinte barátnője, már azzal sokkal előrébb lenne, de nem, ő azt az egyet is elszúrta, nem is beszélve a nővéréről. A csendet valami hang töri meg, mintha valaki rálépett volna egy elszáradt kóróra, vagy valami olyasmi. Gyorsan letörli a könnyeit, majd felállva ismét körbenéz, és az egyik szépen rendezett sírnál egy vele körülbelül egyidős fiút pillant meg, aki szintén nem tűnik túl boldognak. Mikor jobban megnézi, felrémlik neki, hogy valahol már látta.. jajj tényleg, a Jelina. Jut eszébe, hol ismerte meg a fiút, így végül úgy dönt, lehet jobban esne neki a társaság. Odaballag a fiúhoz, majd csendesen, tőle szokatlan kedvességgel a hangjában köszön.*
-Szia! *Köszönti szemében még mindig az elkeseredettség és kilátástalanság tükröződik, de amint látja, a fiú sincs épp a legjobb passzban.*

//fagy//

Vendég

*A sír előtt ácsorogva töpreng a múlton, és megoldást vár a problémákra. ~Te mit tennél?~ Kérdi halott apjától, bár a sír természetesen nem válaszol neki. Leszedi az elszáradt virágokat, s pálcájával újakat varázsol a helyére. Rágyújt egy szál cigire, miközben a múlton, a jelenen, s az esetleges jövőn mereng. Nincs sok ideje hátra, legjobb esetben is max 30 év, amit szeretne tervei és igényei szerint leélni azzal akit szeret, de ez ebben a pillanatban kivitelezhetetlen, és megoldhatatlannak tűnik, pláne egyedül.

Tárgy: Re: Nellondi temető Szomb. Jún. 16, 2012 7:48 pm

*Nellond külső negyedének csendjét Jess lépéseinek hangja zavarja meg. Maga sem tudja, miért, de épp kifelé indult a városból. Még soha nem járt erre, abban sem biztos, hogy visszatalál egyedül a városba, de ez most nem érdekli. Minden vágya, hogy végre egy kicsit egyedül legyen, és végre békén hagyják a mindenféle jöttment idióta, akik csak azért akarnak vele lógni, mert népszerű és csinos. Már megszokhatta volna, hogy mindenki csak érdekből barátkozik vele, az egyetlen embert, aki őszintén meghallgatta volna sikeresen elmarta maga mellől, így most már végképp egyedül tengeti népszerű napjait, melyből kezd nagyon elege lenni. Mikor aztán megpillantja a temető vaskapuját, felsóhajt, és erősen meglöki, hogy bejuthasson. Beérve leül egy padra, és az előtte lévő sírokat kezdi nézni. Csupa ismeretlen név, mégis annyira közelinek érzi őket.. sosem szeretett temetőbe járni, de most az egyszer úgy érezte mindenképp ide kell jönnie. Mikor aztán körülnéz, és megbizonyosodik arról, hogy teljesen egyedül van, néhány könnycsepp kezd legördülni az arcán, reméli, hogy senkivel nem találkozik most. Nem szeretné, ha így látnák.*

Vendég

*Egyedül, magányosan fekszik az ágyában, kezében egy régi, megsárgult fényképpel. A képen még együtt van a családja, ő még gyerek, s még az apja is él. Sóhajt egyet, majd visszateszi a képet annak helyére, az éjjeliszekrénye fiókjának legeslegaljára, majd felpattan az ágyból, és a temetőbe siet, hátha egy kicsit kiszellőzik a feje útközben. Kilépve a kúria ajtaján hunyorogni kezd a hirtelen jött napfénytől, de szeme hamar hozzászokik a kinti fényviszonyokhoz. A birtokot elhagyva egy rövidnek tűnő séta után Nellond főterén találja magát, majd egyenesen a temető felé veszi az irányt. Útközben nem törődik senkivel, nem látja, hogy ki mellett megy el, és nem is köszön senkinek, nem akar most senkivel sem beszélgetni. Belépve a temető kapuján a leghátsó sírok felé kezd el sétálni, és hamar rátalál a keresett sírra. Egy szép márványsír, melyen egy név díszeleg: Philicius Njord.

Tárgy: Re: Nellondi temető Vas. Jún. 10, 2012 7:15 pm

*Caleb elvigyorodik azon, amit Cat mond a stílusáról.*
- Nehogy azt hidd, hogy mindenkinek így csapom a szelet. Csak annak, aki megérdemli! *mosolyodik el titokzatosan Caleb és ismét egy kacsintást küld Cat felé. A negyed-vélaság annyira kicsi a vérben, hogy Caleb igazából meg sem érzi, egyszerűen csak csinosnak látja a lányt, de Cat alapjáraton csinos, habár ez a feketeség nem jön be mindenkinek. Igazából Calebnek sem, talán itt látszik a véla varázserő, hogy Cat-et mégis elég csinosnak látja ebben a cuccban. A fiú megjegyzi, hogy bizony ő volt a zöldike, Cat pedig elmeséli, hogy kicsit komolytalannak gondolta a zöld színt, így most a fekete a menő.*
- Gyerekesnek? Nocsak! *vonja fel a srác kicsit az egyik szemöldökét és elgondolkozik. Hogy lehet egy színt gyerekesnek gondolni? Elég furcsa, de hát ízlések és pofonok. A szintén furcsa kérdésre Calebelneveti magát.*
- Tudod, az olyan csajok, akik után csorgatják a nyálukat a pasik. Ők a dögös csajok és Te is beállhatnál a sorba. *magyarázza el dedós módon Caleb a szó jelentését. Mármint amit szerinte jelent. A srác szemöldöke ismét kicsit feljebb csúszik, ahogy értetlenül mered a lányra. Hogy juthat valakinek rossz emlék eszébe akkor, amikor valaki épp ledögösözi? Caleb erre csak egy szót mond: nők. Nem lehet őket megérteni és soha nem is próbálja.*
- Na ja, a múlttal nem érdemes foglalkozni, hiszen az már elmúlt és nem is jön vissza. *jelenti ki nagy bölcsen Caleb, de igazából csak valamivel le akarta zárni ezt a furcsa hangulatváltozást. Zavartan megvakarja a fejét és úgy mered Cat-re. Nem igazán tudja, hogy mit is mondjon, hiszen még mindig nem tudja, hogy a lány miért is keveredett ide a temetőbe. De lehet, hogy ez a kulcs: a keveredés. Hiszen Caleb sem csak úgy konkrét célzattal érkezett ide, egyszerűen ehhez a helyhez volt kedve. *

//Fagy!//

Tárgy: Re: Nellondi temető Vas. Jún. 10, 2012 6:55 pm

- Egyre jobban tetszik a stílusod, imádom ha agyonra dicsérnek. * Rafinált mosoly húzódik az arcára, igaz, Caleb talán egy kicsit túl szépíti de sebaj, ő ennek csak örül, hisz faja csak erősíti külsejét. Tisztán emlékszik a bohócos kalandra, amikor véletlenül megtépte Alexandrát a kis kobold lányt, akivel azóta már nagyon de nagyon jóban vannak. Régen találkozott vele, túlságosan régen. Bár nagyon sok mindenkivel is. * - Igen, én vagyok az ex-zöldike. Már túl gyerekesnek találom azt a sok zöldet, és igen, ez nekem is jobban tetszik. * Egy pillanatra nem is fogta fel hogy Caleb ledögösözte. Csak aztán jött a késleltetett reakciója. * Mi az hogy dögös? * Bukott ki belőle a hirtelen kérdés. Kicsit fura, de múltja miatt nem mindig veszi jó néven az ilyen megnyilvánulásokat. * - U, bocsi. Értékelem hogy csinosnak tartasz, csak szomorú emlékek is derengenek régen. De 3 éve volt. ÉS ami volt elmúlt. * Arcáról szinte semmilyen érzelem sincs jelen pillanatban, egészen addig ameddig a következő témához nem érnek. Arra ugyanis elégedetten mosolyog. * - Nem, nem látogatni jöttem. Hála az égnek. Még egyetlen családtagom sem halálozott el akit ismerek. * Ez a gondolat mindig megnyugtatja, hogy legalább ez nem gyötri a múltból. Bár igazából már a többi se nagyon. *

Tárgy: Re: Nellondi temető Vas. Jún. 10, 2012 6:32 pm

*Egy fekete szépséget sodor a sors a temetőbe, pont akkor, amikor Caleb is ott sétálgat a sírkövek között. Nem s vár semmire és senkire, egyszerűen odasétál a lányhoz, aki habár nem túl imponáló neki, elég csinos. jó alakja van, kellemesen szép szeme, és végül is a fekete haja is bizonyára szép lehet, hiszen ha ekkora kontyba van csavarva, akkor biztosan szép hosszú lehet. Caleb pedig imádja a hosszú hajú nőket. A rövidek annyira pasisak és az valahogy nem jön be neki. A lényeg, hogy Cat igenis bejön a fiúnak és meg is személi elég pofátlanul, de az Ex-zöldike nem reagál erre sem semmit.*
- Miért? Fekete vagy, nemde? No meg szép is. De minimum csinos. *vigyorodik el pofátlanul Caleb, ahogy módosít, habár Cat sejtheti, hogy inkább az előbbi jellemző rá, csak Caleb túlságosan laza ahhoz, hogy ilyenek mondjon egy lánynak, hogy szép. A szektagyűléses poén szerencsére jól sül el, hiszen Cat prüszkölve felnevet, Caleb pedig titokzatosan vigyorogva figyeli a leányzó reakcióját. Végül a lány elárulja, hogy ki is ő, Calebnek pedig bevillan a zöldes lányka a Bohócos kalandból.*
- Ó! Te vagy a zöld lány. Illetve most már ex-zöld lány. Mi történt? Hogyhogy ennyire stílust váltottál, meg ilyesmi? Bár ez a külső dögösebb. *kacsint vigyorogva a srác Cat-re és ismét körbenéz.*
- És amúgy mi járatban erre? Csak sétálgatsz, vagy esetleg valakihez jöttél? *kérdez rá komoly tekintettel Caleb, hiszen hogyha a lány gyászolni jött, vagy ilyesmi, akkor nem kellene poénkodnia vele, vagy bármi mást csinálni, csak hagyni kellene, hogy gyászoljon és kész.*

Tárgy: Re: Nellondi temető Vas. Jún. 10, 2012 6:25 pm

* Egy rövid, magányos séta után egy erős férfi hang szólítja meg hátulról. Valahonnan ismerős de nem tudja hogy honnan. Aztán amint hátra fordul, rögtön felismeri benne azt a személyt, akivel egyszer a játszótéren egy furcsa esetnél találkozott. Persze amint látja, ő nem ismeri fel. Már majdnem meglepődött ezen...* - Fekete szépség? Nocsak, ilyet is ritkán hallok. * A szektagyűlés szóra nem bírja ki hogy ne nevesse el magát, ezért elfordul és prüszköl a röhögéstől egy kicsit. * - Nem, nincs semmilyen szektagyűlés, bááár, lehetséges. * Válaszolt mókásan, persze nem komolyan.Egy ici picit azért zavarta a férfi szemlélése. * - Igen, nagyoon kellemes környezet. * Hangjában ennél a mondatnál némi ironiát is fel lehetett fejezni, mert hát a temető nem épp a kedvenc helyei közé tartozik...* - Hogy sötét vagyok? Micsoda kifejezéseket használsz, még soha nem mondtak nekem ilyeneket. * A sötét szóból elsőre azt szűrte le hogy a pasa hülyének tartja, de aztán rájött hogy mégsem.* - Mellesleg, Cat vagyok. A játszóteres esetről. Tudod zöld haj, és zöld...minden. A te nevedre viszont nem emlékeszem, esetleg megtudhatom?

Tárgy: Re: Nellondi temető Vas. Jún. 10, 2012 5:02 pm

*A sírkövek között, a lekövezett úton sétálgat a srác, amikor meghallja, hogy valaki szintén kinyitotta a temető kapuját. Hátrafordul, és még éppen lát egy fekete leányzót, ahogy elindul az egyik úton. Caleb összevonja a szemöldökét és megfordulva a lány után megy. Hamarosan utol is éri, és elvigyorodik a leányzó dark stílusán.*
- Üdv Fekete Szépség! Mi járatban? Csak nem valami szektagyűlés van? *vigyorog szélesen Caleb és hogyha a leányzó megfordul, akkor elég pofátlanul méri végig a lány csinos és szexi alkatát. Habár soha nem szerette az ennyire "fekete és sötét" lányokat, kissé ironikusnak tartja, hogy pont egy temetőben találkozik egy ilyen lánykával. Karba fonja a kezét és körbenéz.*
- Egész kellemes hely, nemde? Bocs az előbbi szektás szövegért. Csak totálisan sötét vagy. Mármint nagyon darkos. De bejön ez a stílus. *kacsint vigyorogva Caleb a lányra. Abszolút nem ismeri fel, habár már találkoztak egyszer egy aprócska kis kaland folytán. *

» Nellondi karakterek