Nellondi temető

Tárgy: Nellondi temető Szer. Aug. 05, 2009 4:06 pm

First topic message reminder :

Nellondi temető - Page 14 Nellondi_temeto

Nellond külső kerületén fekszik a Temető. Hatalmas vasrácsos kapui már messziről észre vehetőek. Általában nyugodt és csendes a környék. Ha az ember betéved ide, biztosan halálos csend fogadja. A temetőben van néhány fa, az arra járók egy szépen karbantartott járdán tehetik meg útjukat. A temető északi végében egy kisebb épület is észre vehető. Talán a temető őr háza. A sírok között is sokféle van, akadnak melyek rendezettebbek, újabbak, de ahogy az ember halad tovább a hátsó sorokba talál elhagyatott már-már kusza bokrokkal benőtt fejfákat is, melyekről már a hajdani nevek sem olvashatóak le. A járda mentén elég sok pad sorakozik, ahova az ember leülhet pihenni vagy csak elmélkedni, nappal a béke és nyugalom helye. Éjszakánként viszont különös rideg hely, ki tudja a hideg szellő mellett még mi fordul meg a jéghideg sírtömbök között, s kérdés hogy az ember csupán az éjszaki szél sikolyát hallja e?

Tárgy: Re: Nellondi temető Szer. Aug. 04, 2010 7:14 pm

*Mikor kiderül, hogy csak a tanárnő álcsapdája volt, nagyon csúnyán néz Erisre. Akkor ezek szerint nem tudja senki a születése körülményeit? Ezer szerencse. Elteszi a pálcáját, és anélkül, hogy megköszönné a kirándulást, szótlanul távozik vissza a kastélyba. A medált ugyan elteszi, de nem érzi úgy, hogy megküzdött volna érte. Maximum az elején, a szellemparancsolós történetnél.*

//Köszi a mesét, ötletes volt, és szépen fogalmazol. A mese továbbgördítésére pedig ugye privátban megbeszéltük a tanácsom, illetve még Cir ír egyet a mesélőibe. Ügyes vagy, és várom a kövi meséd^^//

Vendég

//Jóóó volt. Komolyan jó. Tetszett. Bár sajnálom, hogy nem tudtam lemenni én sem. Very Happy

Dehát... ez már a kari "hibája". Köszönöm a mesét.//

Tárgy: Re: Nellondi temető Szer. Aug. 04, 2010 7:09 pm

*Végül bejön a dolog és kikerül a szobából, úgy hogy nem kellett fekete mágiához nyúlnia. Ezért ez megnyugtató dolog. A már kint lévőkön picit elidőzik a tekintet, nem tudja, hogy van-e aki hamarabb kijutott, avagy sem, sajnos ezt nem tudja belőni, mindenesetre a tanárnő szavaira csak bólint. Ő sem az a nagy izom ember, inkább szeret gondolkodni, mint nekiesni a dolgoknak, aztán majd csak lesz valami.* -Tanulságos, így is fogalmazhatunk. *Rántja meg picit a vállát nem törődöm módon, hiszen alapvetően azt eddig is tudta, hogy a családi hagyományoktól eléggé erőteljesen retteg, így ezzel újat nem tudott meg. Mindenesetre Rosettának és Ariadnénak azért köszön, mielőtt távozik.* -Ez...kellemes kikapcsolódás volt. *Finom mosolyt mellékel hozzá, főleg, mivel nem tudja, hogy a másik két hölgyemény nála sokkal durvább dolgokon ment át, e téren az övé nem volt annyira lelkileg összeomlós. Természetesen a medálnak nagyon örül a szobájában.*

//Köszi a mesét! ^^ A véleményem ugyanaz, amit Kaen is elmondott msn-en, ügyi voltál, csak picit céltlanocska volt a mese, és tény hogy erősen elhúzódott, gonosz, csúnya internet, meg minden. ^^ A táboros meséd sokkal-sokkal jobb vooolt. Smile

//

Tárgy: Re: Nellondi temető Szer. Aug. 04, 2010 7:08 pm

[Liz]

*Megússza. Nem szeret sírni és nem is szokott, most viszont nem bírja megállítani a szeméből folyó könny patakot. Nos ha tűzről van szól, általában nem lehet kiszámítani, hogy mi lesz az utána való reakciója. Persze a tanárnőre oda figyel. Nagyokat pislog, de ez sem segít. A szemceruza miatt arcán fekete maszatok vannak. Dörgöli a szemét. Lizhez, miután elmegy a tanárnő.* - Azt hiszem nem fogom kedvelni a kriptákat. *Mondja sóhajtva. Nos eléggé égő neki, hogy sír, de hát ez van. Próbál a haja mögé bújni.* -És veled mi történt? *Hát az ő félelmét nem nehéz kitalálni. Végül is, akinek a csaléádja egy tűzben elég, valószínű, hogy a túlélő gyerek is rettegni fog a tűztől. Lassan visszaindul az kúriába valószínűleg Lizzel. Nem szeretne így mutatkozni.*

//Nagyon-nagyon jó mese volt ^^ Kösziii ^^//

Tárgy: Re: Nellondi temető Szer. Aug. 04, 2010 7:08 pm

*Kijutnak... Kissé gyanakvón néz a tanárnőre, enyhén remeg még azért, de végighallgatja a szavakat, és elraktározza magában azokat. Biccent, jelezve, hogymegértette azokat. Az arca újra hűvös, kissé távolságtartó lesz, amint visszanyeri az önuralmát. Amikor visszakerülnek az Udvarra, szó nélkül sarkon fordul, bár előtte még Rosettára pillant kicsit izzó tekintettel, mint a szakkör elején, majd eltűnik valamerre a sötétségben.*

//Köszikösziiiii, nekem tetszett azért^^//

Tárgy: Re: Nellondi temető Szer. Aug. 04, 2010 7:06 pm

//Nagyon jó mese volt Very Happy

Köszi

//

Tárgy: Re: Nellondi temető Szer. Aug. 04, 2010 7:03 pm

*Xia nem győz csodálkozni, hogy épségben mind visszakerültek. Hallgatja a tanárnő mondókáját, majd végre visszakerülnek az udvarra. De a szakkör így is kifárasztotta, ezért egy meghajlással elköszönt a többiektől, majd meg sem állt a szobájáig. Átöltözött, lefeküdt, majd rögtön el is aludt.*

//Köszi a mesét, nagyon izgi volt Smile

//

Vendég

//Bocsi, lehet hogy én vagyok a hülye, de akkormost a karimmal nem történt semmi sem?
Jó, tudom, hogy elég fura félelme van, meg lehet, hogy nem is valósítható meg így, de gondoltam, azért megkérdezem. ^^'//

Vendég

//Köszi, naggggggyon jóó volt! Te mesélőnek születtél Very Happy

//

Tárgy: Re: Nellondi temető Szer. Aug. 04, 2010 6:59 pm

*Hua nem érez semmit, és Marisela megoldása is megfelelőnek bizonyul, miszerint megállapítja, hogy ez bizony nem valóság. Mindenki más is, akinek fájdalmat kéne éreznie, sértetlenül megússza, ahogy Ariadné is lehiggad. Rosetta bizony ki tudja nyitni a szemét, és a tűztől félők el sem jutnak az ajtóig, mert nem is kellett. Mindenki kijut, elvégre mindenki megkapta isteni sugallatként a választ, pontosabban Eris súgta a fejükbe, csak nem az ő hangján hallották, hanem mintha megérzés lett volna. Kivéve Marisela, aki saját megoldást talált, és bevált. A tanárnő elismerően mosolyog azért, majd belekezd a mondandójába.*
- Nos diákok. Legyen ez az eset tanulságos. És jegyezze meg mindenki, hogy a valódi erő innen fakad. *Mondja, és közben a saját halántékára mutat, jelezve, hogy bizony a belső erő számít, nem az izom.* - És most, hogy szembenézetetek félelmeitekkel, legyen meg bennetek az erő, hogy többször is megtegyétek. Mert nem az a bátor, aki nem fél semmitől, hanem aki megküzd saját magával, és nyer. Mindenki megvívja ezt a háborút, és a győzelem érdekében fegyverkezzetek fel a józan ész szavával. Hallgassatok a megérzéseitekre, és maradjatok nyugodtak. Köszönöm a részvételt. *Mondja még a végére, és újabb csettintéssel visszakerülnek az udvarra. A diákok még láthatják, hogy a nagyra nőtt feketepárduc elsuhan a tölgyes felé. Később Aridané, Marisela talál egy-egy medált az ágyán, aminek az alakját kedve szerint változtathatják egy nap egyszer. Nem nagy dolog, de azért szép darab. Persze egy gratulálólevéllel együtt, miszerint kitűnően teljesítettek, és frappáns megoldást találtak a különböző helyzetekben.*

// Köszönöm a részvételt, és tényleg sajnálom, hogy csak ennyi tellett, de nagyon nem jött jól az a gikszer az elején… Azért köszönöm, hogy végigültétek, még ha vontatott és hosszú is volt ^^” //

Tárgy: Re: Nellondi temető Szer. Aug. 04, 2010 6:48 pm

*Érzi, hogy melegedik körülötte a levegő... És azt is észreveszi, hogy elszakadt a többiektől, de ezt elintézi egy vállrándítással. Ügyes lány ő, kitalál egyedül is. Amikor azonban fellobban körülötte a tűz... halk, rémült sikoly, vagyis inkább sikolyra emlékeztető nyöszörgés hagyja el a torkát, kitágult szemében a tűz fénye tükröződik. Rettegi a tüzet, főleg, ha hatalmas... Ebben hasonlít Nikorinához, hiszen a húga is ugyanígy fél a tűztől. Rémülten sarkon pördül, de mindenütt tűz, tűz, kijárat, tűz... Várjukn csak! Kijárat?! Visszaperdül, enyhén pánikolva arra, amerre a kijáratot látja.* ~Syl, Syl, nyugalom! Nem vagyok nyugodt! Tűűűűz... Ki kell jutnunk! Nem mondod? Rajta!~ *Tudja Sylvia, hogy vagy legyőzi a félelmét, vagy itt fog elpusztulni. Mély levegőket vesz, hogy zaklatott légzését lecsillapítsa, majd a pálcáját a feje fölé emeli, és a fejére pöccint vele, bár minden tagja remeg... Még jó, hogy a többiek nem láthatják.*
-Crusta Glacis. *Mondja a Jégpáncél igéjét, próbál minél jobban koncentrálni... Ha létrejön a varázslat, egy pillanatig tétovázik, majd behunyja a szemét, és nekirohan a tűzfüggönynek, arra, amerre a kijáratot sejti... Darkness pedig most a karjában van.*

//Bocsi-bocsi, feltartottak....//

//Crusta Glacis - Jégpáncél: Testünket közvetlenül a bőr felett jégburok veszi körül, mely a gyakorlottság mértékétől függő vastagságú, de számunkra mégis könnyű. Fizikai támadásoktól mérsékelten véd, szinte alig, hiszen a jég könnyen törik, de tűz és víz varázslatok ellen kiváló. A víz erősíti, míg a tűz gyengíti. Hasznos lehet, ha például át kell jutnunk égő területen, és védelemre van szükségünk, mivel a jégpáncél megvéd a magas hőtől, míg el nem olvad. Minél erősebb a hő, annál gyorsabb a páncél olvadása.//

Tárgy: Re: Nellondi temető Szer. Aug. 04, 2010 6:48 pm

*Liznek nem jön össze a varázslat, ezért mereven áll, majd őgy dönt, lefelé mozdítja a kezét, remélhetőleg kijut.*

Tárgy: Re: Nellondi temető Szer. Aug. 04, 2010 6:47 pm

*Nos Kat egyedül találja magát. Ettől még nem is pánikolna be teljesen, viszont amikor minden kigyullad körülötte eléggé kikészül. Csak áll és nézi, ahogy egyre közelít hozzá a tűz.*~Ott az ajtó, de hogy jussak oda?~*Teljesen kikapcsol az agya. Semmilyen varázslat nem jut az eszébe. Csak áll és néz. Érzi a nagyon meleget és sikolt egyet.*~Oda kell jutnom az ajtóhoz.~*Nagyot nyel. Nem megy ez neki. Ez már nem gyakorlat. Át kell mennie a tűzön, de egyenlőre nem teszi. Egyre inkább melege van, homlokán vererjték csepp van. Aztán neki szalad és átmegy sikongatva a tűzön. Próbálja az ajtót rángatni, mielőtt szénné égne.*

Tárgy: Re: Nellondi temető Szer. Aug. 04, 2010 6:47 pm

*Hát ha nincs túl sok lehetősége, akkor leereszti, és elrakja a kardot. Jó nekromantához illően lehiggad, és kifújja magát. Ő nem a felvételt nézi, hanem a nézőket, mindegyik arcát alaposan memorizálja, hogy ha egyszer kijut innen, felkeresse őket. Hiszen tanukat nem hagyhat. Ilyen szörnyűségről nem tudhat más! Picit elkenődik a sminkje, de úgy véli, hogy csak valami belement a szemébe. Egyenlőre csak vár, és vár, megpróbál nem megőrülni.*

Tárgy: Re: Nellondi temető Szer. Aug. 04, 2010 6:47 pm

*A koboldlány mikor érzi, hogy bizony le van csukva a szeme, akkor... Hát, megnyugszik. Nem annyira, hiszen összenőhet a szemhéj is és lehet éppen úgy is vak, de na, megvan az esély, hogy kinyissa a szemét. A kezeit két oldalon a saját fejére helyezi, és jön a koncentréjsön, erősen, a tanácsra gondolva. Tehát Ki Akarja Nyitni a szemét, megszabadulni ettől a rémálomtól. A könnyei nem állnak le, mert nem is tudnak, mintha egy patak megindulna, de elapadni már nem fog. Persze a gondolatai mindeddig cikáztak, de mivel tudja, hogy le kell nyugodnia, most lecsitítja a lelkét, épp csak a könnyei nem állnak meg. *

// Bocsi, nincs több amit mondhatnék O.o //

Tárgy: Re: Nellondi temető Szer. Aug. 04, 2010 6:47 pm

*Hát pedig ő akkor sem akar fekete mágiával kapcsolatba kerülni, ezért csak egyre higgadtabban ül a földön.* ~Ez nem valóság, az előbb még fent voltam a többiekkel...ez nem valóság.~ *Ismételgeti magában, de mivel user nem akar kiszúrni a mesélővel, végülis ha nem történik semmi, akkor feláll és hozzáér a tőrhöz, talán még azt tartja a legkevésbé drasztikusnak, hiszen tőre neki is van, ahhoz legalább ért, majd erőből az ajtó kilincsét célozza meg a fegyverrel, hátha úgy már szétroppan a zár, vagy ilyesmi.*

Tárgy: Re: Nellondi temető Szer. Aug. 04, 2010 6:45 pm

*Látja, hogy varázsolni már nem tud. Nem tudja, mit csináljon. Értelmetlen dolognak tűnik az újabb varázslat. Nem is próbálkozik vele. Tudja, hogy úgysem ér el vele semmit. Becsukja a szemét és úgy várja a legszörnyűbb fájdalmat, amit utoljára érezni fog.*

Hozzászólások száma : 9349 Kaszt :

Lizbeth varázslata nem sikerül, nem nagyon tud mást csinálni, mint egyhelyben állni, és lehet, hogy pont ez a dolog nyitja. Sőt, amikor áll, érzi, hogy csak egy mozdulat választja el a kijutástól. Méghozzá egy mozdulat a kezével lefelé.
Marisela előbb megpróbálja betörni az ajtót, de nem megy. Nagyon úgy tűnik, hogy nem szabadulhat meg máshogy a félelmeitől, mintha szembenéz velük. És lehet, hogy nem is kell többet csinálnia, egy érintésnél.
Ariadné kardal menne az embereknek, de nem nagyon hagyják magukat, minden csapás átmegy az alakoon, nem is sebzi őket. Azok meg csak megállnak, és nézik a "képernyőt2, és a történéseket, néha-néha egy-egy pillantást vetve a lányra. Nincs más választása, minthogy hagyja. És ő is érzi legbelül, hogy csak így szabadulhat.
Hua sem tud varázsolni, vagy legábbis a pók támadására nem. MInden esetre már ő is érzi, hogy meg kell állnia, bármennyire félelmetes is az egész helyzet. Ha nem mozdul, és hagyja a póknak, hogy megmarja, ha szembenéz a félelméve, akkor kiszabadul.
Gavril minden esetre, amikor meglátja a szerelme holtestét, egyszerűen felmegy benne a pumpa, és gyakorlatilag nem dobja meg az ép elme próbát, így ott veszti eszméletét, és majd a kövi hsz-ben ébred fel, amikor már mindenki kijut ^^
Rosetta tapogatja a saját arcát, és igen, a szeme le van csukva. Érzi, hogy meg kell nyugodnia, és ha lehiggad, ki tudja nyitni a szemét. És akkor bizony ki fog jutni erről a hátborzongató helyről.

Eris egy körig viszont nem nagyon csinál semmit, persze bólint, de inkább szeretné egyben elmondani a dolgokat, minthogy most elkezdjen magyarázni a fél csapatnak.

// Egy hsz, és kihuttok, ígérem, és bocsi, hogy elhúzódott, csak bepánikoltam, miután elment a net egy kicsit, és nem tudtam visszazökkenni... //

Tárgy: Re: Nellondi temető Szer. Aug. 04, 2010 6:40 pm

* Már a kriptából kifelé sétált az eramiros, amikor úgy érzi magát, mintha jégre lépett volna és miután megcsúszott rajta betörik alatta és el kezd zuhanni. Az érkezés viszont nem fájdalmas, egyszerűen csak kint találja magát a földön. Bal kezét letámasztva feltápászkodik és az előtte lévő tanárnő szemébe néz., most először látta, hogy ilyenre képes. A komoly szavak amik a vigasztalásukra szóltak csak megfájdították a szívét, hisz újból eszébe jutott, hogy lehet mennie kellett volna, hogy megtudja mi van ott, de aztán inkább az értelmes dolgot teszi. * - Tanárnő, mi van ott lent? * Szegezi annak a kérdést aki egyáltalán ide hozta őt, hisz ő biztos tudja erre a választ. *

Vendég

*Xia eltűnik mellőle. Mindenki eltűnik mellőle. Ijedten fordul körbe, aztán hirtelen...hirtelen kinn találja magát. A tanárnő és egy lány társaságában, akit nem ismer még, személyesen legalábbis. Mi a fene folyik itt? Amint földetér, rögtön felpattan, de nem szólal meg, csak a pálcáját markolássza. Nem varázsol. Ki ellen tenné? Pár perc után, ha nem érkezik magyarázat, elege lesz az egészből, és megszólal, pontosabban kérdez.* - Mi történt? Hogy kerültünk ide...tanárnő? *Teszi hozzá, nem gúnyos, nem tiszteletteljes, csupán érzelemmentes hangon az utolsó szót.*

Vendég

[Eris]
*Nemsokkal Shawn-ék után ér ki Jana is. Amikor a tanárnő... vagy macskanő... vagy az ég tudja így micsoda megszólal, és közli amit közöl, csak megvonja a vállát.*
- Nem tartom magam erősnek. Sőt. Mondhatnám, hogy bánt, hogy nem félek. Vagy legalábbis... nem tudom mitől félek. Ami volt megtörtént. Ám annál talán még a halál is jobb lett volna. Mostmár mindegy. Nem zavar a dolog.
* Vonja meg a vállát. Majd csak megrázza a fejét.* - Az aki nem fél, nem erős. Sokkal inkább szánalmasabb. Mert aki nem fél, elbízza magát. Aki elbízza magát hibát vét, aki hibát vét, csak második lesz. Ám egy párbajban a második többnyire halott.
* Magyarázza a lány a nőnek, majd csak leül egy sírkőre, akár a naxis temetőben szokta.*

Tárgy: Re: Nellondi temető Szer. Aug. 04, 2010 6:32 pm

*Lábait keresztbe rakva ül a nő mellet, aki rögtön kérdez is.*- Visszahoztak.*bólint, szavai alátámasztására, miközben megjelenik Jana. Ezen kissé elcsodálkozik. De aztán egyre többen jelennek meg, szám szerint 3an. Ezek után már nem szólal meg, csak karba fonja a kezeit, és vár. Kíváncsi, mi lesz, hogy lesz. De a tanárnőt figyeli, folyamatosan.*~Ez furcsa...~*tekintete a megjelenőkre fordul. Nem tudja, hogy mik történtek velük, vagy hogy történt e valami egyáltalán, de csak kétkedve kezd el gondolkodni, teóriákat gyártani.*-Majd mond a tanerő valamit Janának, amire kissé elcsodálkozik...De nem szól semmit.*

//Sorry, és nem igazság, de muszáj mennem...x3 Eddig nagyon jó volt, gratula ^^" NJK//

Tárgy: Re: Nellondi temető Szer. Aug. 04, 2010 6:30 pm

[Egyes egyedül O.o]

*Amikor eltűnik a világ, szóra nyitná a száját, de nem jön ki hang a torkán, azonnal lehasalnak, hogy valahogy hangot adjon ki, ütögesse a földet, bármi, de nem hall, nem érez semmit. Az, hogy mennyit ütögeti a földet, végül is mindegy, ha már vérezne, akkor néhány másodperc múltán begyógyítja a sebeit de... Teljesen frászt kap. Se lát, se hall, se beszél, illetve, ha beszélne, azt se hallaná. Csöppet nagyon bepánikol, és amikor a földön négykézláb beleütközik valamibe, felegyenesedik, és tapogatni kezdi. Ideges, nagyon, fél, nagyon, de a könnyeit visszatartja. Lejöttek... Józanul kell gondolkoznia. Az nem lehet, hogy más is ezt éli át...
Mikor kitapogatja az írást, azért néhány másodperc beletelik, azonnal elengedi, sőt, telekinézisével előre csapja, akármerre, elfelé, falnak, földnek, törjön. Aztán a szeméhez kap, tapogat, tudni akarja, hogy le van e csukva a pillája, vagy... mozog e a szemgolyó, nyitott szemmel, vagy... Mi van. Aztán a halántékára teszi a két kezét, mintha csak a természetes gyógyító képességével akarná lenyugtatni magát, "meggyógyítani" az idegeit, de nem megy, vagy ha igen, gyorsan elmúlik. Nem érti az oda írtakat... De koncentrál, még mindig a halántékán tartva a kezet... Arra, hogy kinyissa a szemét, hogy újra lásson, kilyukadjon valahol. Ja és nem mellesleg sír. Folynak a könnyei. Néma, hangtalan sírás, de fájdalmasabb annál, mintha felüvöltene. *

Vendég

*A sötétben halk puffanást, hall, és reflex szerűen arra figyel. Hármat-négyet pislog, és akkor ismer fel pár körvonalat, majd felüvölt, akár egy megsebzett vadállat. Felismeri már csak az apró kis formákból is Jessica alakját. Sietve rohan hozzá, majd lerogy elé, és karjaiba zárja halott szerelmét. Mindeközben valami kattan az agyában, mintha elborult volna vele a világ. Szemére vörös fátyol hull, az adrenalin szétárad a testében, és a szívverése felgyorsul. A nagy dübörgést nem hallja, csak a csöndet. Pár pillanat mulva már felnéz, leengedi kedvesét majd feláll.*
-Hol vagy te rohadék? Mutasd magad, ha mered! Pálcája kezében, bár ujjai inkább a kard nyelét szorítanák már.*

Tárgy: Re: Nellondi temető Szer. Aug. 04, 2010 6:30 pm

*Xia egyszercsak sötétben találja magát, és hallja, hogy senki sincs a közelben. És egyszercsak meghallja azt a hangot, amitől egész életében rettegett. Csáprágók csattogása, és ekkor valami jól mellbe vágja, amitől hanyatt esik. Ráadásul a hangot is hallja, amint hozzá beszél. Nem, ő nem fog válaszolni egy acromantulának. Nem is mer. Hátrább csúszik, ameddig csak tud, de mikor a falhoz érkezik, nincs tovább.*
~Így fogod hát végezni, Xia.
*Hall egy hangot a fejében. Nem volt sohasem bátor. Ekkor a barátaira gondol, vajon hogyan éreznének, ha már csak a holttestét láthatnák viszont? Amikor idejut, és felrémlenek a beszélgetéseik, érez magában némi akaraterőt. Varázsol egyet, és rábízza magát a sorsra.
-Pherecitius mangicus!

//Pherecitius mangicus - Fagyasztó-átok:
Az átok hatására a célpont megfagy. Ez az ige csak állatokon, meg embereken alkalmazható, tehát tárgyakra, meg egyéb dolgokra semmi hatással sincs. Ellentétben a Petrificus Totalussal ez már alkalmazható mágikus lényeken is.//

» Nellondi karakterek