Nellondi temető

Tárgy: Nellondi temető Szer. Aug. 05, 2009 4:06 pm

First topic message reminder :

Nellondi temető - Page 23 Nellondi_temeto

Nellond külső kerületén fekszik a Temető. Hatalmas vasrácsos kapui már messziről észre vehetőek. Általában nyugodt és csendes a környék. Ha az ember betéved ide, biztosan halálos csend fogadja. A temetőben van néhány fa, az arra járók egy szépen karbantartott járdán tehetik meg útjukat. A temető északi végében egy kisebb épület is észre vehető. Talán a temető őr háza. A sírok között is sokféle van, akadnak melyek rendezettebbek, újabbak, de ahogy az ember halad tovább a hátsó sorokba talál elhagyatott már-már kusza bokrokkal benőtt fejfákat is, melyekről már a hajdani nevek sem olvashatóak le. A járda mentén elég sok pad sorakozik, ahova az ember leülhet pihenni vagy csak elmélkedni, nappal a béke és nyugalom helye. Éjszakánként viszont különös rideg hely, ki tudja a hideg szellő mellett még mi fordul meg a jéghideg sírtömbök között, s kérdés hogy az ember csupán az éjszaki szél sikolyát hallja e?

Vendég

*Adolf szemei nagyra nyílnak, mikor őt is kiosztja a kislány.*
- Hát remek... ezek szerint ennek is én vagyok a hibája...
* Dohog mostmár ő is magába. Egyszer akar a kislányhoz kedves, és aranyos lenni, ami neki nem szokása. Ő általánosan magasról nem érdeklődik senki irányába. És mi lesz a vége? Az hogy kiosztják. Hmpf... Mikor a lány közli, hogy mit adjon át, csak villanó tekintettel utána vakkant.*
- Postabagolynak nézek ki?
* Aztán visszalépdel kimért, úri kecsességgel Barbi mellé. És mint az várható... nem is mond semmit. Más dolog, hogy Barbi tudja, hogy mi merre hány méter.*
- Hát igen... reméljük nem tudja majd kijátszani a dolgot...
* Mondja gondolataiba mélyedve a lány.*

Vendég

*Az utána jövő daimónnal nem is törődik, talán észre sem veszi. Túlságosan leköti a macska. Csillogó szemekkel követi az állatot, meglapulva a sírkövek mögött. Aztán az állat hirtelen megáll, megmerevedik, hátranéz feléjük, majd futni kezd, Marina pedig csalódottan áll meg. Egy ideig értetlenül pislog a fehérség után, majd lebiggyeszti az ajkait, és a megszólaló Adolfra pillant.* - Megijedt tőled. *Jelenti ki csalódottan, és leül a földre, térdeit átölelve, majd csak durcásan mered maga elé. Aztán még mielőtt a felnőttek beérhetnék őket, felkel, leporolja a ruháját, és nyújtózik.* - Mondd meg apának, hogy átmegyek Katerinához. *Pillant a kutyára még mindig durcásan, majd tekintetével megkeresi a macskát, és utána iramodik, a sírköveket kerülgetve, ki a temetőből. Legalább lefoglalja magát, és nem foglalkozik az árnyakkal amíg kiér.*

Vendég

*Anyut akarja, anyut akarja... Mortimer is sok dolgot akar, például, hogy a lányát teljesen ki tudja vonni a munkája alól, dehát az ember nem kaphat meg mindent, amit akar. Látja, hogy Marina elbóklászik, a kutyára már nem is mond semmit. Majd ha Marina kicsit nagyobb lesz, talán. Vagy ki tudja, még meggondolja. A kislány jól tudja, hogy kell meggyőznie az apját, ha akar valamit. Nem kényeztette el, egyáltalán nem, csak... na. Lányos apa, mit várunk tőle, az fix, hogy puskával fogja távol tartani a lánya udvarlóit. Túlságosan félti, van ez így.* - Nem feltétlenül védeni. Csak megtudni, hogy mikor jönnek be sírt rabolni. *Mondja, majd elindul, intve Barbara felé, tisztes távolságból követve Marinát és a dobbermant. Egyrészt, hogy ne veszítse szem elől a lányát, másrészt, hogy Barbara se kerüljön messze a daimónjától.*

Vendég

- Nem durcázok. Eszembe sincs durcázni.
* Jelenti ki dacosan. Majd legugol a sír mell, és egy marok földet vesz fel marék földet és morzsolni kezdi.*
- Nedves. Biztos, hogy ez alulról származik. Én... mostmár biztosra veszem, hogy a kölyök nincs a koporsóban. Hogy hol van azt nem tudom, Hogy ki csinálja azt szintén nem...
* Mondja, és beszélgetés közben észre sem veszi, hogy Adolf oda baktat a kislány mellé, és társul szegődik, míg az elcsászkál. Ha olyan távra menne, ami jócskán túlvan Barbi hatótáván, akkor is megy vele, így mint egy riasztva is a szöszit, hogy bizony vaalmiről megfeledkeztek.*
- Védelem? Hát igen... az a kölykök ellen biztos jól védene... csak kédés, hogy ezt kölykök csinálják e... nekem valamiért... nagyon ismerős a dolog... de nem tudom honnan. Talán az otthoni jegyzeteimben megvan... Azt hiszem.
* Adolf közben a lányt vizslatja.*
- Kutyát? Az jó... azok nagyon jók... ezt én is csak javasolni tudnám...

Vendég

- Még jó. *Húzza el a száját motyogva, mikor Mortimer kijelenti, hogy Barbara nem az anyukája, aztán dobbant a lábával.* - De én akkor is anyut akarom! *Aztán csak durcásan leül a padra, és a pálcára is csak összeszorítja a száját.* ~ De nem vagy itt, ha idejön az árny, mert elmész, és idejön és megesz, mielőtt visszajössz a fadarabbal... ~ *Majd csak bámul maga elé, amíg Barbara meg Mortimer arrább beszélgetnek, és igyekszik nem körbenézelődni, hátha megint észrevesz egy árnyat.* - Apu, akarok egy kutyát. *Jelenti ki végül félhangosan, aztán vagy meghallja a férfi, vagy nem. Mindenesetre Marina békésen beszél maga elé tovább.* - Egy nagy kutyust, aki megvéd a csúnya árnyaktól. Barna kutyust. Vagy feketét. *Motyogja még, majd észrevesz egy macskát a sírkövek között. Egy ideig elámulva nézi a fehér cicát, majd végül leszáll a padról, és elkommandózik. Nem akarja elkapni, csak távolról figyeli, követve az állatot, el, messzire. Aztán rejtély, mikor tűnik fel a felnőtteknek.*

Vendég

- De Barbara nem az anyukád. És elhiszem, hogy az anyukádat akarod, de... *Sóhajt fel, frusztráltan beletúrva a hajába. Amikor a lánya utána kap, elmosolyodik, és előhúzza a pálcáját.* - Látod, kicsi lány? Apunál itt van ez. Ha az árny idejönne, olyan varázslatot kap a nemlétező pofájába, hogy maga fog visszamászni az árnyékvilágba, nem is kell rugdosni. *Jelenti ki, és a pisztolyát elő sem veszi, azért azt nem lóbálja a lánya arcába. Közben visszasétál Barbarához, és szemöldökráncolva néz a sírra.* - Igen, emlékszem rá, egyszerűen leállt a szíve egy éjszaka. Érdekes... *Mondja, miközben egyszerűen átkarolja Barbara vállát.* - Ne durcázz, Barbi, mert nem áll jól neked. *Jelenti ki, majd leveszi a kezét a nő válláról, és kinyújtózik.* - Azt hiszem, itt az ideje, egy fokkal erősebb védővarázslatokat felhúzni. Hogy tudjuk, ki és mikor jön be.

Vendég

- Nem vagyok a pótmamája...
* Dohogja a lány csendben. Tényleg csendben, amiből talán az éppen érkező Mortimer kaphat el egy pár foszlányt. És persze, hogy a lány maga körül összefonva tarja a kezeit. Nem túl gyakran látni ilyen pózban az hétszentség. Álldogál, és nézi a sírhantot. Egy apró, alig méter hosszú hant. És ez is meg van bolygatva.*
- Ejgen... találtam. Ezt a sír is meg lett bolygtva. Ráadásul akárhogy is nézem ez a kis Mckormik gyereké volt... két hónaposan temettük. Alíg... egy hónapja. Ezt vagy kiásták, és visszatemették, vagy fene tudja. De ez nem az eredeti állapota.
* Bök a lábával a hant felé.*
- Nem tudom ki szedi össze ezeket... de... a sírok bolygatásának módja engem emlékeztet valamire... csak nem jut eszembe mire...
* Mondja elgondolkodva. De most hangjában sehol az affektáló tónus. Száraz... talán sértett hangszín... Talán.*

Vendég

*Márpedig a kis fruska Mortimerrel jár, tehát kénytelen elviselni, hogyha Mortimernél dolgozik. Mondhatni a lány volt itt előbb, már több, mint egy évtizede. Mikor a nő lemarad, akkor csak pislog utána, de nem, nem is sejti, hogy esetleg meghallotta a szavait, hiszen olyan ügyesen suttogott.* - Apu, Barbi néni elmászkált. *Jelenti ki Mortimer felé, visszanézve apjára. Aztán megint lebiggyeszti az ajkait.* - De anyu mindig beszélgetett velem, Barbi néni meg most is Katerináéknál hagyott a játszótéren, de Katerinát hazavitte a nővére, mert az anyukája elájult a boltban, és ezért gyorsan el kellett menniük, pedig úgy volt, hogy még sokáig játszhatunk Katerinával, és majd csak délután megyek haza. És én akkor is anyut akarom! *Az utolsó mondat már kiáltás hangerejű, durcás kiáltás, mondhat bármit is Mortimer arról, hogy nem szabad bolygatni a múltat. Aztán meg a férfi leülteti a padra, mire ő rémülten pislog.* - De... de... az árny... *Hebegi kétségbeesetten, és Mortimer után kap, de az visszamegy Barbarához. Marina pedig ül a padon, és aggódva néz körbe. Valami megmozdul az egyik sírkő mellett, mire halkan felsikkant, és felhúzza a lábát, meg átöleli a térdeit, de csakazértsem megy az apja után. Nem, ő most itt lett hagyva, akkor itt marad. Aztán ha megeszik a csúnya gonosz árnyak, akkor az apja majd nézhet. Ő megmondta, hogy veszélyesek, de Mort nem hitt neki, hát akkor majd meglátja, há! De ő különben sem hagyja annyira elvinni magát, ha a csúnya árny meg akarja enni, akkor igenis meg fogja rugdosni. Bizony.*

Vendég

*Halványan elmosolyodik kislánya kiabálására, majd csak sétál tovább. A rángatásra megáll, és lehajol, majd megrázza a fejét a szavakat hallva.* - Kicsit nagyon rózsaszín, ez tény. És ne mondd, hogy nem szól hozzád... csak most nincs mondanivalója. *Mosolyog, ujjával megbökve kicsit Marina orrát. Arra, hogy a kislány az anyját akarja, felegyenesedik, és a távolba néz.* - Ne akard, Marina... a múltat nem érdemes bolygatni, és az eltávozottat visszahozni. Ezért is dolgozok temetőben. Ezt nem szabad háborgatni. *Mondja halkan, majd továbbindul, de megtorpan, amikor észleli, hogy Barbara lemaradt. Egy pad mellett állnak meg éppen, hát odavezeti kislányát.* - Ülj le ide, és ne félj... nappal van, ilyenkor nem jönnek elő, ha esetleg van is itt valami. Most nem árthat neked senki. *Mosolyog, majd visszamegy Barbarához, kérdően nézve titkárnőjére.* - Találtál valamit?

Vendég

~Nesze neked Barbi... mondtam én hogy gondjaid lesznek ezzel a kis fruskával.~
* Mordul a lány fejében Dolfi. Gazdája arcán egy izom sem rezdül. nem mutatja, hogy meghallotta volna a dolgot.*
~De miért vagyok én furcsa? Dolfi... van tipped?
~Naná hogy van...az a töménytelen, és émelyítő rózsaszín, amit viselsz. AZ mi ha nem furcsa?~
* Kérdi a doberman mire a lány azonnal kontráz.*
~CSak azért mert nem mattfeketébe járok, már furcsa vagyok? Az meg hogy nem szólok hozzá marhára nem igaz...
* A kutya ismét vakkant egyet, ám ez is csak a lány fejében hangzik fel.*
~Neeeee nekem. Nem én mondtam... én már megszoktalak a 23 év alatt...~
* Barbi közben lemarad, és elindul egy másik irányba. Mintha ő is észrevett volna valami furcsát. Meg is áll odébb egy sírnál, és azt szemléli. Hagyja, közben, had menjenek apa, és lánya odébb. Majd maximum visszahívja Mortot... mert igen... talált valamit, de ez nem egyértelmű. Az hogy rosszat tesz a biznisznek... na már végképp le sem reagálja. De azért... most ez így együtt nem tett jót a lelkének.*

Vendég

*A rengeteg rózsaszín láttán még az ő kislányarca is fintorba torzul, ezért inkább apjához fordul vissza, nem figyeli, hova marad le Barbara. Mort szavaira kuncogni kezd, és a sírkő felé pillant, ahol az árnyat látta, és ezúttal rá ölti a nyelvét.* - Búúú, engem úgyse tudsz bántani, mert apa megvééééd! *Kiabálja oda, mire néhányan elég rosszallóan fordulnak feléjük, de Marina észre sem veszi. Aztán megint felpislog Mortimerre.* - De a temető csúnya hely. *Bizonygatja megint, majd megrángatja Mort ruháját, de elég egyértelmű, hogy azt akarja, apja lehajoljon hozzá. Ha ez megtörténik, akkor fojtott hangon a fülébe suttog, persze úgy, hogy Barbara is könnyedén meghallgatja - csak ezzel Marina nincs tisztában.* - Barbi néni miért olyan fura mindig? Nem is szól hozzám, most se. *Lebiggyeszti az ajkait, és hatalmas kiskutyaszemekkel néz Mortra.* - Anyut akarom. *Jelenti ki, enyhén követelező hangsúllyal.*

Vendég

*A rózsaszín pamacsot meglátva az ég felé emeli a tekintetét. Látta már jó párszor, de nem, az istennek nem tudja felfogni, minek az a nőnek. Istennek... ott lóg egy kereszt a nyakában, bár ez egy temetkezési vállalkozótól nem is furcsa talán. A másodállását tekintve viszont eléggé... érdekes.* - Rosszat teszel a hírnevemnek, Barbara. *Jegyzi meg, miközben kislányával együtt tovább sétál.* - Ne félj, Marina, ha volt is ott valami, nem mer kijönni, mert tudja, hogy ha egy ujjal is hozzád mer érni, az apukád visszarugdossa a sírjába. *Jegyzi meg teljes lelki nyugalommal, majd halványan, talán kicsit keserűen elmosolyodik. Fura munka... és a másikról Marina nem is tud, bár ez így van jól.* - És a halottakkal a legbiztonságosabb foglalkozni, Marina. Ők már nem bántanak, ha esetleg mégis, akkor nem önszántukból teszik, és könnyű tőlük megszabadulni. És nem félek, engem ugyan nem bántanak. Inkább ők félnek tőlem. *Kacsint le a kislányára, miközben folytatja körsétáját.*

Vendég

* A kislány nyelvnyújtását észre sem veszi. Morti titkárnőjeként már olyan jó szűrővel rendelkezik, hogy ihaj. Mikor Mort tovább indul, ő előveszi azért pálcáját, amine egy nagy rózsaszín pamacs van a markolat magasságában, és a végéről is lóg egy kis madzagon valami nagy rózsaszín és nagyon puha pamacs. Oda sétál a feldúlt földű sírhoz, Dolfi mellette természetesen. Majd int egyet a pálcával, és a hang elsimul. Csóválja a fejét, és magában morog, hogy cask egyszer lásson meg egy ilyen vandált, az tuti, hogy a Sivatagi Sas előtt fog kikötni... és aztán neki is áshatnak gödröt. Így siet majd az apa-lánya páros után. Ő nem fogja meg Mort kezét. Igaz hogy a szeretője... de nem bonyolódik most ilyen dolgokba.
- Szekta? Nos... nem tartom kizártnak... no meg persze... akármerről is nézzük... a démonimádó csoportosulás sem kizárt... fene sem tudja, az új városurak mi a fenét akarnak, vagy mit csinálnak.
* Aztán a lány elhallgat, és hagyja, hogy had szenvedjen Mort a lány kérdéseivel. Ő nem pótanya, hogy ilyeneket megválaszoljon. Közben Dolfi nyakába akasztja a láncpórázt, és azon viszi tovább kedvenc daimonját.*

Vendég

*Barbara szavaira nyelvet ölt a nőre, majd csak durcásan öleli magához Mortimer karját. Nem szeret egyedül bejönni a temetőbe, de hát kénytelen volt, miután magára lett hagyva. Aztán ha elindulnak, akkor ő továbbra is Mortimer karjába kapaszkodik, azon csimpaszkodik, de azért sétál apja mellett. Aztán csak érdeklődve hallgatja a felnőttek szavait, de nem igazán érti, miről lehet szó. A figyelme is elkalandozik, és mintha egy árnyat venne észre az egyik sírkő mellett. Összerezzen, és rángatni kezdi Mortimer ruháját.* - Apuuu, apuuuu, ott volt valamiiiii! *Mutogat a sírkő felé, ahol mostmár nem látszik semmi és senki. Könnyen lehet, hogy az előbb is képzelődött, de ő azért mutogat tovább, eléggé megrémült.* - Apuuu, miért kell neked mindig a temetőben lenned? Miért van ilyen fura munkád? *Pislog fel apjára, hiszen ő nem érti, hogy vállalhat valaki olyan munkát, ami miatt ennyiszer kell a temetőben járnia.* - Nem félsz, hogy megesznek a szellemek?

Vendég

- Az mindegy kié, de valaki kiásta... miért van olyan érzésem, hogy számíthatunk még ilyenekre? *Sóhajt, majd hirtelen megjelenik a kislánya. Cigarettát a földre pöcköli, és el is tapossa, majd végigsimít Marina haján.* - Elhiszem, hogy csúnya, de tudod, hogy apunak ez a munkája. *Mondja, szelíden, már amennyire képes a szelíd beszédre, majd vállat von Barbara kérdésére, és elindul lassan tovább, kézen fogva a lányát.* - Bármi lehet. Új szekta. Valami hü... idióta kölyök fogadásból. Az új városurak heppje. Valaki morbid módon ezzel akarja díszíteni a házát. Mindenesetre egyelőre várunk, hogy lesz-e hasonló eset. Ha igen... nos, akkor kell mindenképp utána járni a dolgoknak. *Igen, először vár... kivár. Ilyen kevés adattal nem veti magát bele fejjel előre a nyomozásba. Meg különben is... nem nyomozó ő.*

Vendég

*Hát igen... Barbinak most SEM sikerül meglepnie főnökét. Dehát ez nem meglepő. Másodállásban nem véletlenül tanuló. Így aztán álldogál, és nézi a sírt amit mutat neki a férfi.
- Az a sír... nem tudom már kié... De... mi a fenét kereshettek ott? Tudok egy pár rituálét, amihez kellene... de...
* Mondja morogva, majd akkor felhangzik Marina kiáltása. Adolf azonnal felé üget, és díszkíséretet biztosít a lánynak.*
- Tessék főnök. Itt van a lány. Látod? Ügyes kislány már. Tudja merre találja az apját.
* Mosolyog a lányra, meg az apjára.*
- Tehát? Van ötleted?

Vendég

*Remegve siet a temetőben, még fényes nappal sem szereti ezt a helyet, de hát látta, hogy apja erre jött be, és ő most az apukáját keresi... de nem találja sehol. Ellenben Barbi öltözékét messziről kiszúrja, és sejti, hogy akkor apja is ott lehet, vagy ha véletlen mégsem, hát legalább akkor is megbízható és ismerős felnőtt társaságában van, szóval arrafelé veszi az irányt, elég sietősen. Ahogy közelebb ér, a Barbi mellett álló férfit sikeresen azonosítja, méghozzá az apjaként.* - Apuuuuuu! *Felgyorsít, és sikeresen elsüvít néhány sírkő mellett, kis híján fellök egy öreg nénit, aki morog valamit a mai fiatalokról, majd végül megérkezik, becsapódik, rögtön el is kapja Mortimer kezét, és a karjába csimpaszkodik.* - Apuuuu, a temető csúnya heeeely! *Nyafogja, hatalmas, könnyes kiskutyaszemekkel felnézve apujára.*

Vendég

*Hogy észrevette-e? Kérem szépen, jópáran el akarják tenni láb alól, hogy a fenébe ne venné észre, ha valaki lopódzik utána... de azért azt is sejti, hogy ki az, aki követi, hát egyelőre nem is fordul hátra, csak a bökdösésre néz hátra a válla fölött titkárnőjére.* - Helló Barbara. Ott nemrégiben megbolygattak egy sírt. *Mutat egy igen régi sírra, ahol láthatóan frissebben ásott föld van, igen, a szülésben meghalt nő sírjára, ahol a Wilson nő ásott pár nappal ezelőtt.* - Nem hiszem, hogy abból a sírból nagy értéket vihetett volna el, de mindenesetre aggasztó. *Szájához emeli a kezét, és kiveszi a cigarettát, kifújva a füstöt.* - És te mirefel jöttél be utánam? Marinát merre hagytad? *Kérdezi, kicsit talán számonkérő hangsúllyal.*

Vendég

Mortimer után lopózó lépteket ugyan hallani nehezen lehet, de a lány annál inkább észrevehető. Elvégre... ki a fene nem venne észre fényes nappal egy rózsaszín bolyhos pulóverben, rózsaszín pumacipőben, és szintén rózsaszín nadrágban lopakodó szőke lányt? Hát... abszurd lenne, ha valakinek nem tűnne fel. Ám látható, hogy bizony a férfi után lopózik. Fején a mézszőke tincseket egy nagy lila fülvédő szorítja le. Mikor oda ér Morti mögé, megböki. Hogy a férfi észrevette e, na az kérdéses. Nemsokkal a lány után egy sírkő mögül Adolf is felkel, majd odabaktat.*
- Helló főnök!
* Köszön vidoran a lány, kicsit affektáló, és talán sokaknak irritáló hangnemben.*

Vendég

*A temető mindig csöndes hely, csak pár gyászoló, halottakra megemlékező ember mászkál, legtöbben feketében. Vannak, akik egyszerű, hétköznapi ruhákban, hogy csak virágot hozzanak szeretteik sírjára. Valahol a sírok között egy magas férfi sétál végig, bakancsban, szájában cigaretta, ami miatt kap is pár megrovó tekintetet, főleg az idősebb asszonyoktól. Fel se veszi őket... minek? Nem zárt területen van, nem is templomban. És egyébként is, ez az ő területe. Félhosszú szőke hajába belekap a szél, és a hűvös idő ellenére bőrkabátja ki van cipzározva. Kezeit összefonja háta mögött, ahogy sétál, mondhatni... járőrözik. Tudja jól, hogy előfordulnak sírrablások, talán még több is, mint mugli temetőkben, tekintve, hogy kalandvágyó emberek azt gondolhatják, valami értékes varázstárgyat is temettek el a halottal... hát ezért nem árt naponta párszor körbesétálnia a temetőben ugyebár.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 54 Kaszt :

* Nellond külső temetője a helyszín Mina és Heath számára. Lassan lépkednek egymás mellett, a hölgyemény csuklyáját a fejébe húzza szorosan. Hideg tekintettel kutatja azt a bizonyos sírt amit már oly régóta ismer.*~ Nem kéne. Fogd be Heath! De most miért? Nem akarod feltépni a régi sebeket, ugye? Tudod mi történt Jo....Hallgass már el. Én is tudom mi történt, miért és ki miatt történt az egész baleset. Az öcsém volt olyan bolond, hogy próbálgatta az újításaimat. Mégis te tudod a legjobban mennyire szerettem őt. Talán Rosie soha nem fog annyit jelenteni nekem, mint John. De ennek vége. Vége, mindörökre... Ne ismételgess, hanem keresd a sírt.~* Lassan bejárva az egész temetőt egy eldugott kis helyen álltak meg, egy gyermek sírjánál.* John Faustina
1992.10.27. - 2005.01.02.
* Ennyi állt a síron semmi több. Mina csuklyája alól egy csokor Íriszt húzott elő és maga mellé rakta a földre. Pálcáját vette elő és valami átokfélét suttogott. A sír fölrepedt és benne ott feküdt a csontváz. A lány benyúlt és kiemelt belőle egy a bordák közé tartozó csontot. Majd ismét mormogott valamit mire a sír úgy ragyogott mintha új lett volna. Felemelte a csokrot és a kis kőtömbre helyezte. Néhány másodpercig nézte, szemeire furcsa fátyol borult és egyetlen könnycsepp gurult végig az arcán. Majd egy gyors fordulattal elkezdtek a kijárat felé haladni. Onnan még visszanézett egy másodpercre, majd indulva Nellond forgataga felé hagyták el a helyet.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 61 Kaszt :

*Miután Dormed várkastélyában megkapta az utasítást hogy mit kérnek tőle Azonnal elindul megszerezni a dolgokat. Hideg mosoly ül az arcán hisz valamilyen szinten élvezi a feladatot. Mivel csontra is szüksége van arra gondolt a temetőben szerzi meg. Egy ásó is van nála hisz ha a halottakról esik szó a csontjaik a föld alatt vannak. Ivanka lassan sétál a sírok között. Majd kiválaszt egy szülésben meghalt édesanya sírját. Mivel nagyon régi a sír és láthatóan szegény családból származott így csak el van földelve a tetem és egy fa táblán látszik a neve. Ivanka ás egy két nyomot majd megpillant egy lábszárcsontot amit ki is vesz a föld alól. Visszatemeti a sírt majd a csontot egy magával hozott szatyorba helyezi. Egy másik síron azonban egy gyönyörű lótuszvirágot pillant meg. Azonnal odasiet és leszakítja a virágot ezáltal a sírt szinte értéktelenné téve. Majd ezt is a szatyorba teszi és ezzel már két dolgot is megszerzett de a vért máshol kell megtalálnia így elindul miközben gondolkozik hol szerezhetné meg.*

Tárgy: Re: Nellondi temető Szer. Okt. 21, 2009 12:59 pm

*7 városúr? Mi ez jakuzacsaládokhoz és maffiacsaládokhoz hasonló? Hm. érdekesnek hangzik. A kalapos meggondolja magát közben. Sőt rájön, hogy korábban, mikor a férfi bemutatkozott és a kezét is nyújtotta, ő ezt nem viszonozta.*
-Az előbb nem mutatkoztam be. Hiei vagyok.
*Bár a kezét ezúttal sem nyújtja, az ő országában a hajlongás a divat, és nem akézfogás, de erről a férfiról soha nem venné le a szemét. Nem fél tőle, szó sincsen róla, de felismeri azt, akivel számolnia kellhet, mert kellemetlenséget okozhat és akivel állhatnak ellentétes oldalon is. Azontúl Raine inkább tűnik pálcahasználónak, mint közelharcosnak, és az ilyen összecsapásokra még stratégiát kell kieszelnie.*
- Úgy döntöttem inkább szétnézek egy kicsit még a városban. Örülök a találkozásnak. Jah és ha legközelebb összefutunk, nyugodtan tegezhetsz.
*Azzal elindult a kapu felé, de a szeme sarkából látta, hogy a másik is elhagyja a temetőt.*

Vendég

*A férfi eddig se titkolta hogy mi elvégre Nellond mágus kisváros vagyis legalább nem leplezett a mágia, főleg hogy a varázslóképzőtől nem messze van. BÁr a férfi azzal eddig sem nagyon foglalkozott hogy nagyon takarja a miben létét, nem volt rá nagy szüksége eddig sem. A kérdésre kicsit megrántja a vállát, elvégre nézőpont kérdése a dolog*
-Mondjuk úgy hogy párszor már megfordultam arra, ha háttal falnak foglal helyet nem érhet váratlan dolog, bár a verekedések mindennaposak arra is... de ahogy elnézem magát nem nagyon kell félteni*mondja alapos félmosollyal. Hogy dícséretnek vagy elismerésnek mondta e? Nem mondhatni csupán a véleményét mondja el elvégre attól mert ilyen még nem önhitt, elismeri a többieket is*-7 városúr van mindegyik más más területen, gondolom más célokkal de még mondhatni elég nagy harmóniába meglehetnek egymás mellett*mondja hiszen banda háborúkról vagy ilyesmikről még nem hallott köztük*-Ha akarja elkísérem*mondja ezzel megfordul a kapu felé de bevárja a férfit*-Amúgy nagy baj lenne ha tegaznélek?*kérdezi miközbe elindul*

Tárgy: Re: Nellondi temető Szer. Okt. 21, 2009 12:20 pm

*Ispotály, Auror. Furcsán ismerősen csengenek ezek a nevek. Jah. Már eszébe jutott. Mayumi gyorstalpalóján hallotta ezeket a neveket. És rájött, egy mágia világbeli városban nincsen szükség tűzoltóságra, legfeljebb vízmágusokra, akik eloltják a tüzet. Csak reménykedni tud benne, hogy nem tűnt túlzottan ismeretlennek a mágia világában. Már a vonaton is majdnem lebukott, de sikerrel kihozta magát a helyzetből és a másik semmit sem sejt. Egy mágusoktól hemzsegő városban valószínűleg elég feltűnő lenne egy mugli. Vagy egy a mugli világból jött varázsló.*
- Mennyire ismeri a kocsmát? el tudna engem oda kalauzolni? A városban kik a górék? Kik irányítják, kik a főnökök?
*Ezek sokat takaró kérdések. Nem adta meg konkrét a város világos vagy sötét oldalára kiváncsi.*

» Nellondi karakterek