Nedavia barlang-pub

Vendég

First topic message reminder :

A Szórakozónegyed emberektől hömpölygő utcáin haladva megpillantasz egy furcsa dolgot. Két tömbház között egy hatalmas, barlangszerű képződmény helyezkedik el. Kellemes illatokat érzel, egyszerre édeset és sósat. Valami képlékeny, füstszerű légtömeg száll ki a barlangból, és csak a belülről sugárzó erős, pulzáló fények mutatják, hogy mi történik odabent. Ha elég bátor vagy, és átsétálsz a füstrétegen, akkor a szemed elé táruló látvány cseppet sem emlékeztet majd egy ókori barlangra. Sültek, grillezett húsok illata csapja meg az orrod, a bal oldalról. Egy csemegepultot láthatsz, ahol pizzaszeleteket, hot dogot, grillezett húsokat és mindenféle rágcsálnivalót találsz, eléggé változó áron. Ha azonban valami édesre vágysz, jobb oldalt egy italos pultot találsz alkoholos és sima koktélokkal is, valamint desszertekkel. Gofri, palacsintatorta és néhány péksütemény és cukrászati különlegesség is megvehető itt, persze jóval drágábban, mint a Kereskedőnegyedben. A két pulttal szemben padok, fotelok és kanapék is vannak, a lehető legfurcsább alakzatokban elhelyezve, erősen elütő színekben. Egy kőlépcső vezet a lenti rész felé, ami szintén több részre van felosztva. A kőlépcső egyben csigalépcső is, korlát nélkül, szóval csak óvatosan. Ha leérsz - legalább egy egyperces lépcsőzést követően - egy aktuális feltörekvő sztárt láthatsz, aki épp nagyszabású varázslatos fény- és díszletelemekkel koncertezik. Vannak állóhelyek, és hátrébb kanapék is, állatok mintájával.

Tárgy: Re: Nedavia barlang-pub Szer. Aug. 01, 2012 3:53 pm

*Egy rendkívül kopasz illető közeledik hozzájuk, aki valahogy rendkívül nem illik bele a környezetbe, de valószínűleg diák és...eltévedt. Egy röppenetnyi csodálkozással konstatálja, hogy a srác nem viseltet irányába ellenszenvet, de talán csak nem nézett még rá érdemben, hiszen véla, és a férfiak soha sem szokták bírni a képét. Aztán megérkezik Raven is. Egészen régen találkozott a leányzóval, de a kis jelenet, amit levág, egyáltalán nem meglepő. Jót somolyog a nem létező bajsza alatt, amikor a leányzó táskájának pakolásához többen is odakuncsorognak, aztán kézcsókot vár Shuangtól is. Vajon a fiú mit fog reagálni, hiszen eléggé visszafogott?* -Solomon...Reed. *Mutatkozik be aztán a szerzetesnek.* -Eltévedtél, mert... *A mondatot már nincs ideje befejezni, mert Raven belé karol és majdhogynem odatolja egy kifejezetten nagydarab illető elé. Aki persze azonnal rendkívül rosszallóan méri végig a véla fiút. Az évek során sokan hagyták már helyben, és igazán nem kérne most is belőle. Rosszallóan pillant oldalra Ravenre, hiszen a leányzó nagyon jól tudja, hogy a fajából adódóan az ipse biztosan még az alap buta, verekedős hajlamát is minimum megkétszerezi majd.* -Héj...ezt én így nem... *A következő pillanatban, még szinte feleszmélni sincs ideje, de már a földön találja magát, az orrából pedig elered a vér. Morogva tápászkodik fel, hiszen nem számított ennyire gyors ütésre, még épp Ravent akarta volna lenyugtatni.* -Ezt most itt és most...befejezzük. Elnézést kérsz a hölgytől és távozol! *Sistergi vészjósló hangon, miközben rámarkol az asztrál mentál medálra. Az illető pedig szerencsére jó eséllyel eléggé az erős, de buta kategóriába tartozik, hogy egy kis mentális ráhatással el lehessen tántorítani a tömegverekedés kiprovokálásától. Bár utóbbiban biztosan nem venne részt, hanem inkább gyors ütemben surranna ki észrevétlenül, animágusként ez nem jelentenek problémát. Amikor aztán a fickó távozott kicsit szipogva megtörli vérző orrát.* -Ha eltört... *Morran oda Ravenre, a leányzó azért érezheti, hogy most egy cseppnyit túllőtt a célon, főleg, hogy alapvetően nem túl nagy tömeg rajong érte az iskolában. Ekkor szólítja meg őket a csapos lány.* -Nekem van még, kösz, de egy adag jégnek most rendkívül örülnék. *Enyhén csatakosra ázott már a zsebkendő, amivel az orrát törölgeti és csak nem akar elállni az a fránya vérzés.*

Tárgy: Re: Nedavia barlang-pub Szer. Aug. 01, 2012 3:40 pm

*Yekaterina Nadezhda Fyodorov – egy név, ami mindent elmond, miközben nagyjából semmit sem. Viszont tény és való, hogy a lány jelenleg igencsak megtestesítette a némán elnyomott idegességet, szikrázó dühöt és… azt a bizonyos orosz mentalitást. Elvégre is, ő ebben a pillanatban dolgozott, magyarán nem törhetett volna tányért senki feje fölött, vagy inkább fején, de még csak kést sem dobálhatott a tetszetős irányokba – mer’hogy őt akkor kirúgják és az de rossz, blábláblááá. No meg persze fizetnie kellene a költségeket is – nem mintha szívesen és önként tenné: előbb rántana tőrt és pálcát, fojtogatná az emberkéket a saját beleikkel, minthogy ő önkéntesen csengesse ki az érméket az asztalra, vagy inkább más markába. Döh! Na de a macska… az már más tészta: ott heverészett a pulton nagy urasan már lassan két órája. Boris, a fekete macska - vagy inkább Sátán replikája? - sikeresen annektálta az első tálkányi vodkáját, s most aligha szerényen áradozik csodás mivoltáról, persze nem kitérve azon igencsak fontos vonására, hogy ő bizony még szűzföld. Mi több, a meg nem történt hedonista kalandjairól is ódákat zengve dicsőíti saját magát. Mindezt persze háton fekve, hátsó lábait a levegőbe meresztve, míg az egyik mellső lábán támaszkodik, s a másikkal a vodkától dagi pocakját paskolja nagy elégedetten - és persze csuklik, ezt se hagyjuk ki! Az orosz lány pedig mindezt tűrte már úgy két órán keresztül, de tény és való, hogy bizony nála is betelik egyszer a pohár; így hát most a konyhabárd élesítésével foglalatoskodik, ha már úgyis kiszolgált mindenkit, aki a lány felé tántorgott ittas mámorban.*
- Tölts nékem még egy bödönnyit, Büdös lábú Boszirkány… izé, boszarkááány… Boszi, azt’ csá! *Boris nem csak csuklásával és szürcsölős macskahangjával szólítja meg – és egyben idegesíti tovább – az orosz lányt, de még a szabad mancsával is Yekaterina feje felé mutogat. Az egyetlen problémája viszont az, hogy még csak a mancsát sem tudja egyenesen tartani, a szavak kiejtéséről meg ne is beszéljünk.*
- Hányszor kell még elmondanom neked, te kis pokolfajzat… *Kezdi halkan, de dühtől remegő hangon a lány, s már fordítja is a fejét Boris felé; minden arc-, és nyakizma pattanásig feszül, mélykék szemeiben gyilkos fény villan. Na nem mintha az ittas macska különösképpen képes lenne felismerni a vészes jeleket.* - Hogy nem BÜDÖS A LÁBAM?!
*A lány a mondatát elég hangosan, szinte már kiabálva, ugyanakkor eléggé sziszegve fejezi be, s már hajítja is a konyhabárdot a szemtelen daimon felé – az éles penge ugyanakkor a macska feje fölött áll bele a fával burkolt falba, viszont a célját eléri: a macska egy nagy nyivákkal indul meg, s az a fránya gravitáció az ittas máját sem kíméli, így hát egy újabb hanghatással (immáron egy nyekkenéssel) ér padlót. A landolás ugyanakkor még a szuszt is kikényszeríti belőle (nagy szerencse, hogy más nem materializálódott újra), méghozzá egy böfögés formájában. A lány horkantva fordul és lép oda a pultnál helyet foglaló vendégekhez.*
~Óó, banyek! Szép emberek… Te jó ég, miért kell folyton szép emberekkel összefutnom?! Bárcsak ismernék olyan átkot, ami mindenkit elcsúfít. Döh, de nem. Szépemberekszépemberekszépemberek… Gáh, mindjárt szétdurrannak az agysejtjeim!~
*No igen, még szerencse, hogy csak magában fortyog, mert ha bárki meghallaná a gondolatait – legyen szép, vagy nem annyira –, akkor az orosz hölgyemény valószínűleg vagy pálcákkal szemben találná magát, vagy pedig valahol a civilizáció peremén. Ahol nincs vodka. Se kovászos uborka. Ó, terror! Így hát aztán álmosoly – miközben fogcsikorgatás ezerrel – aktivizálva, kedves-aranyos-jó-kiszolgáló Yekaterina: felvétel indul!*
- Esetleg hozhatok nektek valamit?

Tárgy: Re: Nedavia barlang-pub Szer. Aug. 01, 2012 3:31 pm

*Még egy tündérvélának is rohadtul melege van ebben a fülledt, párás időjárásban. Örülhetne, hogy még többet mutathat meg kecses idomaiból, de ez nem vigasz, hiszen úgyis megteszi adandó alkalommal. Most éppen egy Love&Blood feliratú legyezővel próbálja hűteni magát, miközben a pub ajtaján lép be. Egy tépett farmerszoknyában, és egy fekete topban piheg, persze jól kivágva. A haja most nem szétterítve, hanem szigorúan feltűzve mielőtt még hűgutát kap. A lenge öltözék ellenére nem látszik a fekete rózsa, combja belső részén van a tetkó, hogy ne fogdossa ott más. Erősnek érzi magát véla szövetségesekkel a háta mögött, és jó nagyokat röhögött, amikor megtudta, hogy mások milyen köröket alkottak. Tünde? Jó vicc. összedugják majd a hegyes fülikéket? 200 év alatt tuti eldöntenek valamit. Belép tehát kocsmázni, bár nem az a nagyivó, társaság tutira akad. Jobbjában lóbál egy szép kis rózsaszín táskát, amit jól kiver a kezéből egy két méter magas baromállat, tartalma a földre szóródik.* Naaaa... *Nyafogva vádlóan, és lehajol, hogy összszedje a szajrét. Hárman ugranak oda segítőkészen nyálcsorgatni, ám a tündérvéla most túl fejfájós újabb háremet alkotni, így méla undorral hesegeti őket el, amikor már visszapakolt. Szétnyilik előtte a tömeg, ő pedig meglátja a vámpír barátnét, sőt Solomont is, meg valami kopasz fickót. Búbájos mosolyt villant fel, és mesterkélten nyújtja kézcsókra a kezét Shuang-nak, majd rá sem pillantva mintegy mellékesen kérdezi meg a körtagot* Oh, drága Speranzám, kialvatlannak tűnsz, fárasztó volt az éjszakád? *Susogja idegesítő szemöldökhúzkodással, majd elrántja a kezét a szerzetes elől, és búgva karol be Solomonba.* Ugye mennyire rossz nélkülem? A hideg európai éjszakák, ugye-ugye? *kacag fel kislányosan, aztán nyel egyet, amikor látja hogy a barbár felé közeledik, aki kiverte a táskát a kezéből, biztosan ismerkedni akar.* Na tünés innen, mert a fiúm lenyom... *Biccent magabiztosan Solomon felé.*

Tárgy: Re: Nedavia barlang-pub Szer. Aug. 01, 2012 3:25 pm

* Shuang a mai napon eléggé korán kelt, mivel rossz álmok gyötörték. Nem érti őket. Ő egy kis gyémánt volt aki Buddha szeme volt. A végén azonban átkerült egy nagy kastély kincsestárjába. Egész nap ezen gondolkodott, nem értette az egészet, arra sikerült rájönnie, hogy a Buddha maga a kolostor, ő maga az ékkő, és a kastély pedig nem más mint a Nezabar. Pedig van affinitása a jósmágiához, de ez még neki is sok. * ~ Mi célból kerültem ide? Ha ez sorsszerű, miért nem akarják az álmaim, hogy itt telepedjek le? ~ * Örök kérdések, és talán nem egy tizenkilenc éves fiúnak a nyakába kéne legyen eme teher. De mit lehet tenni? Nos, úgy döntött, szeretne emberekkel beszélgetni, ha már igen hosszú ideje el volt zárva tőlük. Így a Nedavia Barlang pub felé veszi az irányt. Ott két iskolatársát találja. Elég gyakran néz Speranzára. Ő sajnos nem tudja miért. Azt hiszi, ez valami ösztön, vagy hasonló. Rendel magának egy kis vizet. Semmi mást, mert nem nagyon akarja megtapasztalni az illuminált állapotot. Odamegy két társához. * - Üdvözöllek titeket, Shuang Zhen a nevem. * Mutatkozik be barátságosan, a viszonzás reményében. *

Tárgy: Re: Nedavia barlang-pub Szer. Aug. 01, 2012 3:19 pm

*Telnek múlnak a napok és mégsem történik semmi, csak ez a veszett meleg. Hát nem azért jött el Afrikából, hogy egy kicsit hűvösebb tájakra evezzen? Igazából...nem. Bár az is benne van, hogy nem feltétlenül lett volna rossz kicsit hűsölni, de akkor mehetett volna akár Grönlandra is, habár tény, hogy ott nem sok mágusiskola akad...aztán végülis ki tudja. Mindenesetre úgy döntött, hogy a mai napot Nellondban tölti, és többnyire ki- be sasszézott a hűtött boltok ajtaján. Ahhoz igazából nem volt kedve, hogy a medencébe ugráljon a többi diákkal az iskolában, ez valahogy nyugisabb vállalkozásnak tűnt. Hamar kiszúrja a szintén Nezás diákot, aki a tetejében még fajtársa is. Őt ennek okán annyira nem befolyásolja Sper kinézete, viszont az jól látszik, hogy a teremben lévő többi hölgy mennyire fintorogva nézi meg magának. Finoman elmosolyodik, hiszen ismeri az érzést, éveken keresztül volt benne része, csak épp a fiúk ennél jóval drasztikusabbak tudnak lenni. Feláll az egyik hátsó asztaltól, majd közelebb lépdel a szaktárshoz és felhuppan mellé az egyik székre a bárpulthoz. Leteszi az asztalra a limonádéját, amiben azért van egy leheletnyi rum is.* -Kis pihenő a nyüzsgő iskola után? *Pillant oldalra a leányzóra, majd hörpint egyet az italból, aztán egy biccentés kíséretében be is mutatkozik.* -Solomon Reed, ha jól sejtem a szakunk egyezik, sőt ha jól sejtem, akkor még más is. *Hátrafelé biccent, ahol több kellemes külsejű hölgy és szikrázóan féltékeny pillantásokkal illeti a szőkeséget.*

Tárgy: Re: Nedavia barlang-pub Szer. Aug. 01, 2012 3:15 pm

*Egy gyönyörű szőke leányzó jelenik meg, ám amennyire gyönyörű, ugyanolyan taszító a női nemnek. A vámpírsága miatt talán kevésbé taszító a nőknek, hiszen a vámpír szépség nem ellenszenves a nők között, maximum hogyha mindenki hiú és féltékenykedik a szépségére. Mindegy. A lényeg, hogyha egy nő végignéz rajta, ellenszenvet érez, sőt, észreveheti, hogy kissé talán kimerült, a bőre fakó, a szeme nem élettelteli. Most ivott vért, de csak állatit, emberit még mindig nem volt hajlandó, de legalább bejöhetett emberek közé anélkül, hogy annyira ne legyen kellemetlen az emberek közelsége, a bőrük illata... A szebében néhány aranypénz van, a napokban újra lent dolgozott a városban, főleg a viharos napokon, amikor a nap nem taszította zárt helyekre. A jóslány most tehát a most szerzett pénzből tér be ide, de ahelyett, hogy rendelne, csak körbenéz, finoman végigsimítva a derekán, a ruháját kisimítva, és a pulthoz lép, könnyedén felülve a bárszékre.*

Tárgy: Re: Nedavia barlang-pub Kedd Júl. 24, 2012 9:49 am

*Nem volt jó a kedve. Átkozottul nem. Miért is lett volna?! Az az átkozott dög ugyanis egy új ébresztési módszerrel állt elő – az orosz lány nem evilági örömére. Boris ugyanis a lány kislábujjába mélyesztette éles kis fogait, mire a lány visítva ugrott ki az ágyból. Valószínűleg a fekete sátánfattyú nem gondolt a láncreakció lehetőségére, ugyanis nem engedte el a lány kislábujját; így aztán a lány lendülete átragadt a macskára, aki persze már orbitális pályára is állt. (Nem, Yeka nem rúgta a dögöt, az csak repült magától! Mégis hová gondolsz, kedves olvasó?!)*
- Neked teljesen elment az amúgy sem létező eszed, Boris?! *Ripakodott rá a lány nem kis hévvel, mikor már a macskaköves utcákon loholtak. Út közben fésülte ki a haját és igazította meg a tunikája nyakrészét összetartó szalagot. Csizmája – igen, nyár ellenére is – halkan kopogott az apróbb-kisebb köveken, mivel tudatán kívül is lábujjhegyen érkezett és lendül tovább (ó, ha tudná, hogy a balerinaoktatás igenis visszanyal, akkor biztos, hogy hisztériás roham fogná el az utca kellős közepén, vagy, ami ugyanannyira reális, felgyújtana valamit és a szláv istenekhez fordulna, hogy elátkozza azt az aberrált alakot, aki oktatta anno domini, hát igen.)* -És ha elkapok tőled valamit?! Mondjuk veszettséget vagy szifiliszt?
*Boris, a macska a lány nyomában loholt, s igencsak szednie kellett a mancsait, hogy tartsa a tempót a lánnyal, még ha némileg lemaradva is. Yekaterina ugyanis sosem vinnél a bestiát ölben: azonnali hatállyal végeznének egymással, ehhez kétség sem fér. Boris fekete bundája még ugyanolyan kócos volt, mint a lány haja, de míg az orosz előkelő szemei fáradtan, de annál vészjóslóbban villogtak, addig a négy lábon járó (jelen pillenetben vágtató) egyed ugyanolyan színű szemei egyértelmű sértettségről is irritációról adtak tanúbizonyságot.*
- Nyaaah?! Mégis mit karattyolsz itt, te akcentusos Büdös lábú Boszi? A veszettség nem sokat rontana rajtad, nyaarr! *Sipította macskahangján Boris, de mikor a másik, pontosabban a második betegséghez ért, meglehetősen elkerekedtek a szemei; félő volt már, hogy netán ki is esnek és elgurulnak a macskakövek barázdái és rései között. Amint aztán felfogta, hogy a lány mire célozgat, méghozzá nem is leplezetten, fogait vicsorítva rikácsolta a lánynak nem kevés hangerővel:* -Még hogy szifilisz, nekem?! Az lehetetlen!
*Yekaterina pókerarcára ekkor ült ki a démoni vigyora, mely nem is csak az ajkainak egyik oldalát emelte meg, hanem rögtön mind a kettőt. Hangosan horkantott, s drámaian lenéző pillantásra méltatta a daimont, akinek amúgy is mindig túl sok mondanivalója és tennivalója akadt (főleg a lány idegesítése, tejszürcsölés, a lány zoknijainak ellopása, kicserélése, a lány fogkeféjének belemártása a vécécsészébe, a lány idegesítése, Yeka ideje korán ébresztése… ó, és említettem már, hogy a lány idegesítése?)*
- Hah, pontosan!
*És ez volt az a momentum, amikor Dante összes köre, mind a kilenc elszabadult. Boris velőt rázó, fogat csikorgató és dobhártyát szaggató csatakiáltással („Nyarrraaahrr!”) vetette bele magát a száguldásba, avagy a személyes bosszújába: helyt kellett állnia ugyanis megsértett és meggyalázott férfiassága nevében és érdekében. Ez a spirituális és mentális eltökéltség olyan energialöketet adott az amúgy is tüzes természetű daimonnak, hogy az szinte siklott a levegőben, egyre közelebb és közelebb érve a nem elhanyagolható mértékben megszeppent lányhoz. Az orosz kishölgy persze elkerekedett szemekkel bámulta a dögöt (s most nála volt nagy esélye annak, hogy bizony elgurulnak a szemei), aki, valljuk be kegyes egyszerűséggel, meglehetősen félelmetes látványt nyújtott.*
~Prokljatie! (Fenébe!)~ *Ezzel a fejében visszhangzó és ismétlődő gondolattal taposott ő is bele, növelve a tempóját. A haja barna fátyolként úszott utána, ahogy egyre felgyorsult; a kis termetéből az ekkora sebesség első ránézésre, sőt talán a sokadikra sem jósolható meg, de Yekaterina nem akármilyen lány: ő orosz. Az üldözést és a menedéket is egyenértékűen jelentő ajtó csak feltűnni látszott, s a lány ért oda először, habár Boris az utolsó lépésnél – amikor a lánynak már meg kellett állnia, nehogy belerohanjon a szilárd ajtóba – elrugaszkodott, s a levegőben egy csodálatos ívet írt le annak reményében, hogy így rávetheti magát túlméretezett prédájára. Erre viszont a lány igenis számított, mi több, mérget is vett rá, így hát a megfelelő pillanatban félig elfordult. Nem sokat, de ez is bőven elég volt ahhoz, hogy a macska ne a célpontján landoljon, hanem hangos koppanással a kemény ajtón.*
- Ó, édes és legdrágább Borisom, olyan egyértelmű volt, hogy mire készülök! *Kacagott fel haranghangján a lány, majd pedig a grabancánál fogva emelte fel a dögöt, s lépett be az új munkahelyére. S bár talán egyértelmű volt, mégis következő szavait a lesokkolt és feléledni próbáló macskához címezte:* - Itt tüzet szüntess. Tudod, mi a dolog: tartsd nyitva a füled. Majd később bosszút állhatsz és megmutathatod, hogy mennyire férfias vagy.
*A lány könnyed, mégis távolságtartó léptekkel, merev testtartással közelítette meg a pultot, és igyekezett beleolvadni a bútorzatba és a vendégek köreibe, azoknak árnyékából suhanni tova. Bár lesütötte szemeit, mégis képes volt átfürkészni és felmérni a tömeget, ha csak felületesen is. A pult mögé lépve véletlenül elejtette Borist, s már kezdte is a mosolygást és a kiszolgálást.*

Tárgy: Re: Nedavia barlang-pub Hétf. Júl. 23, 2012 7:04 pm

-Na jó, ez már nekem sok! *kiállt fel Sam. Eddig tűrte, ahogy húzták egymás agyát, de mostmár besokallt. Ő itt már teljesen fölöslegesen tartózkodik a pubban, Yeka és Linc még biztosan megeszik egymást, amíg le nem telik a műszak. Sam türelmesen várt, hogy lenyugodjanak a kedélyek, de sajnos ez nem következett be. Trágár szavakat vágtak egymás fejéhez, kizárva a külvilágot. Apránként egyre több fej fordul oda, hogy figyeljék a jelenetet. Sam már így is sokat látott. A nagy csatában Linc nem feledkezett meg róla, de a lány úgy dönt, hogy itthagyja a viaskodó fiatalokat. Bizony mindkettejüknek heves a vérmérséklete és szokták mondani, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában, jelen pillanatban is ez történt. Az még tetőzött Sam kirohanásán, amit a szőrgolyó megjegyzett. Volt már dolga átokkal, de nem reméli, hogy a lány teljesíti-e a macsek óhaját. Ő nem ártott senkinek, na jó beszólt a macskának, ez nem nagy bűn... Nyugodtan odafordul Linc-hez és hozzá intézi szavait.*
-Köszönöm a mai nap kellemes részét, majd még összefutunk. *mondja minden nyugodságával a hangjában. Még dob egy halovány mosolyt a fiú felé és elindul a kijárat felé.*
-Szia Yeka *dobja oda félvállról, s megáll egy pillanatra, mert eszébe jut valami. *
-Kitartás, kedves mixer úr! Hamarosan találkozunk. *mondja búcsúzóul, megfogja a kilincset és kilép a friss levegőre.*

Tárgy: Re: Nedavia barlang-pub Hétf. Júl. 23, 2012 6:29 pm

- Hé, Yeka! A kiscsajszi „szőrmóknak” nevezett! Átkozd el, de rögvest!
*A macska követelőzésére a lány csupán pókerarccal nézett, hiszen már igazán hozzászokott a folyamatos kinyilvánulásokhoz, de valahogy sosem unta meg őket – persze az ilyen szentimentális csöpögést nem fogja Boris orrára kötni; épp elég öntelt a dög, nem kell, hogy rátegyen egy lapáttal. Bár kétséges, hogy valaki vagy valami lehetne-e ennél önteltebb. Yekaterina megdörzsölte a halántékát, hiszen a vertyogás már jó pár éve az idegeire ment – nem is érti, hogy bírja még most is – és csak néz, amikor a lány automatizálja magát még a sepregetés terén is. Nagyokat pislant és pillog, valamint néz, mint egy retardált (bár valljuk be, valójában az is), nem nagyon értve a dolgok állását. Ha most valaki megkérdezné tőle, hogy a vodkát milyen pohárból isszák az oroszok, biztosan vodkás-poharat válaszolna – a vizespohár helyett. De a srác… az a srác… az az átkozott srác… na ő viszont igenis kihúzta nála a gyufát. A pumpa ismét dolgozik benne, az ujjai karmokká merevednek és feszülnek – noha csak képletesen, viszont a tényleges körmei azért elég veszélyesnek tűnhetnek –, s már az idegtől szétrobbanni készülő fejjel és harcra kész testtel toppant egy nagyot az aprócska lábával, az egyik kezével hátraveti földbarna haját, a másikkal pedig merészen a fiú képébe mutat – természetesen csak egy mutatóujjat.*
- Na idefigyelj, te trollkodó, tapló, ápolatlan Neandervölgyi! Tartsd meg az okoskodó beszólásaidat, mert ha nem, akkor olyan helyre dugom őket, ahonnan nem éppen fogod tudni kiszedni őket, másfelől pedig; semmit sem tudsz rólam, te csúnya ogre. Gyorsan tanulok, tudok verekedni – mi több, ha gondolod, akkor tartok is bemutatót, de azt a férfiasságod fogja bánni –, és nem is vagyok egy hajlongó és hervadó nefelejcs sem. Úgyhogy csak figyelj és tanulj! *Nagy lendülettel sarkon fordult, a haja barna uszályként lebegte körbe őt, majd pedig határozott léptekkel célozta be a pultot, pontosabban annak azon pontját, ahol be tud mögé kerülni, s még pontosabban: oda, ahol a másik pincér is tevékenykedett abban a pillanatban. Megkocogtatta a vállát az idegennek, majd pedig talán a világ legkomolyabb arcát mutatva megszólította őt:*
- Adj nékem kötényt és rongyot, szolga! *S miután megkapta – és remélhetőleg nem a képébe lett törölve a két ruhadarab –, ő bizony felköti a köténykét, még ha az nem is gatyaszár, s már törli is le azt a pultfelületet, ahol a macskája végigszánkázott. Az első vendégre egy még tőle nem is látott bájos, tüneményes és elbűvölő mosolyt villant, szemében nem kevés szeduktív csillogással. Míg a lány a nőies bájait veti be a részeg, vagy nem éppen teljesen olyan vendégeken, a macska már fújta is föl magát. Viszont látva, hogy a lány bizony „üzletel”, ezért inkább megközelítette a srácot, nehogy elriassza a vevőket. Hiszen ilyenkor már szent a béke, már együtt kell dolgozni – a világot és a benne élőket persze még utálják, mi több, közös erővel.*
- Igen, piros szőnyeget ide, villámnak gyorsaságával! Csak úgy cikázzon ám! *Paskolta mancsával maga előtt, a fiú előtt a talajt, majd pedig farkát a levegőbe felvágva fordított hátat a srácnak. Már indult is – de az egyik hátsó lábával hátrarúgott, méghozzá annak reményében, hogy a fiú támaszát kimozdítja, így ő elveszíti az egyensúlyát, akár meg is botlik.* - És csak hogy tudd, humanoid-ki-semmit-nem-tud-a-magasabb-fajról, az én nevem Boris, ő meg Yekaterina. Ha vele kezdesz, velem kezdesz! Da? Légy figyelmeztetve!

Vendég

* A várt reakcíiót kapta, amint a lány kezébe nyomta a seprűt az kissé kiakadt. Lincoln elmosolyodott, amilyen kis úri lánykának néz ki, mulatságos a seprűvel a kezében.* - Pedig jól áll a kezedben. * Gúnyolódott miközben ő is söpörgetett, néha oda vetett egy két pillantást, hogy a lány, hogyan boldogul, és megrázta a fejét, látván, hogy nem a lényeget kotorta egy helyre, valamiért átfutott az agyán, hogy nem lenne valami jó munkás, ha még erre sem képes, de a gazdag ruházatából arra következtetett, hogy nem is volt még szüksége erre.* - Otthon ezt elintézte a takarító néni mi? * Kérdi, míg egy pillanatig megtámaszkodik két kezével az álló seprűn, és a kárörvendő mosoly oly szélesre sikerült, hogy megmutatta a fiú fehér fogait, de inkább a saját dolgával foglalkozott a továbbiakban. A lány idegesítő hangjára nem is figyel oda, inkább csak folytatja a munkát, hallja az akcentust, de nem tudja beazonosítani, hogy vajon milyen is. Egy biztos, hogy nem idevalósi.* ~ cöh, gazdag úri kis lánykák, még egy.. hogy kerül ez ide??~ * Állát vakargatta, amikor egészen közel suhant el mellette a seprű nyele, és ő akaratlanul is, legértékesebb szerszámát próbálta védeni ösztönösen.* - Te jó ég! Mit csinálsz? Meg akarsz ölni? Tudod az, hogy fáj?? * Kérdi megilletődve, és tesz két lépést hátrébb.* - Őrülsz nőszemély.. * Mormogja magában, de nem olyan halkan, akinek jó a hallása talán meg is hallhatta. Úgy tűnt a leányzó eléggé elmerült a "sepregetésben" úgyhogy, Linc is mert hátat fordítani neki, bizonyára nem támad rá megint. Alapvetően nem tudna kárt tenni benne, hiszen fizikálisan jóval fölötte áll. A macska karmai viszont fájnak, sőt a seprűnyél egy jól irányzott mozdulatával is kivonhatja Lincolnot a forgalomból, ezt pedig igyekezne megspórolni magának. Azonban a kislány - ő legalább is annak tartja- megszólítja őt, mire Linc unottan megfordul.* - Mit akarsz? ... ~ Luvnya ~ * Csípőre tett kézzel áll, pár lépés távolságot azért megtartva, mire a lány előáll a kérdésével, Lincoln nem bírja visszatartani a nevetést, ami úgy tör ki rajta, mint a cunami a gátat törve. A hasát fogva rogy be egy kissé és a lányra mutat.* - Te meg a munka?? * Tovább nevet, tán még a könnyei is kicsordulnak. Egy pillanatra elképzeli maga mellett a lányt a pultban, a gondolatra elkomorodik.* - Neeeem... * Suttogja halkan.A pultra néz, ahol a másik pincér, Pierre már törölget éppen, és végűlis elférne még egy harmadik közöttük, de ahogy végigmér a lányon, az inkább több problémát okozna, mint segítene. Vállat von, és benedvesíti alsó ajkát.* - Nos... ami azt illeti tán akad, de csak próbaidőre.. Ahogy látom még a kezedben sem volt soha seprű.. * Mutogat a kezében lévő tárgyra. Valamivel próbálja hirtelen elvenni a kedvét.* - Amúgy meg sok a részeg fickó estefelé.. Pia szagúak.. ki kell majd szolgálnod őket.. Nem is beszélve a mosogatásról és az asztaltörölgetésről... Mit gondolsz megbirkóznál vele? * Kérdi, de mentális erejével erősen érzi, hogy a lány piszkosul makacs, és amit egyszer a fejébe vesz.... Ebbe még Lincoln feje is belefájdult, úgyhogy elkezdte dörzsölgetni a halántékát, hátha elmúlik a fájdalom. A beszélő macskát azóta sem értette, de Sam szerencsére elmagyarázta neki, de még vannak kérdései ezzel kapcsolatban. Mindenesetre megnyugtató volt a tudat, hogy nem csak ő őrült meg, hanem Sam is hallja azt amit ő.. * - Nem szabad macskaként bánni vele?? Hát de mégis?? Gurítsak elé piros szőnyegek?? Cöh.. * Mosolyog Samanthára, viszont a macskára nézve, egy kelletlen fintort ereszt. Még nem nézte meg, hogy vajon elszakadt e a nadrágja, azt majd rá ér otthon is. Egyelőre van más baja is. Részeg az már nem lehet, erről Sam biztosította, és bizonyára leállította volna a lány, ha inni akar valamit, de csak az ork grogot húzta meg. Linc miközben takarít látja a lány aggódó pillantását, mire egy kicsit megnyugszik.* - Persze Sam, ez mindennapos itt, ezért megyünk mi majd egy nyugisabb helyre.. Bár ki tudja, még én sem voltam ott.

Tárgy: Re: Nedavia barlang-pub Hétf. Júl. 23, 2012 5:36 pm

*Az, amikor Lincoln ciccegni kezdett Szőrmók uraságnak, az nagy hiba volt, bár ezt előre nem látta senkisem. Bizony vannak még olyanok, akik nem találkoztak még daimonokkal, ők bizony úgy reagálnak mint jelen esetben Lincoln. Amikor meghalotta, hogy a ciculi visszafecseg tágra nyíltak a szemei és kétségbeesetten Samanthához fordul segítségért vagy némi magyarázatért. Sam örömmel segít neki és már megmagyarázná a látottakat felpörögnek az események. Előbb a fiút, majd a gazdiját veszi támadásba a macska. Utána lehet mondani, hogy élet-halál harcot vívnak egymással. Sam nem avatkozik bele a dolgokba, inkább csendesen hátrahúzódik és kíváncsian figyel. Ha nagyon eldúrvúlna a helyzet átvehetné az irányítást, de jobb a dolgokat varázslat nélkül elintézni. A leányzó akkor jut szóhoz, amikor a pultos fiú egy rövid pillanat visszatér a pulthoz, Sammel szemben. Átgondolva szavait megpróbálja elmagyarázni a tapasztaltakat.*
-Linc, a macska egy daimon, a varázsvilág egyik leggyakoribb állata. Nem szabad macskaként bánni velük, mert -mint láttuk- elszabadulhatnak az indulatok. Szőrmók uraság és társai többre tartják magukat, holmi macskáknál... *hangján halkít, utóbbit pedig suttogva teszi hozzá, mert nem akarja, hogy őt is megtámadja a macsek.*
-És nem ittál alkoholt, nem vagy se részeg, sem bolond. *nyugtatja meg, s próbálja sugározni a nyugalmát. Több-kevesebb sikerrel. A lány sajnálattal hallja, hogy a balhézók nem hajlandóak kompromisszumot kötni. Vállat vonva elfordul, ezt nekik kell megoldaniuk. Pár másodperc elteltével poharak csörömpölését hallani, majd Linc szitkozódva nekiáll takarítani. A balhét okozó lány kezébe is ad egy seprűt, aki nem tűri ezt. Samantha már nem bírja látni és hallani ezeket, ezért franciául kezd motyogni és átveszi a lánytól a feladatot. Az tény, hogy megérdemelte volna a takarítást, de ha rajta múlik ott lennének másnap is. Sam megelégedetten dől hátra, s aggódva néz a fiúra, aki közben meg- meghúzza a pálinkás üveget.*
-Minden rendben van? *kérdezi és megpróbálja oldani a feszültséget... Csilingelő hangján elkezd csacsogni, ami megnevetteti mindannyiójukat.*

Tárgy: Re: Nedavia barlang-pub Hétf. Júl. 23, 2012 4:53 pm

*A macska kecses ugrással szökkent vissza a pult felszínére – ugyanis ellensúlyoznia kellett a korábban végbemenő aligha nemes zuhanást és puffanást annak tövében –, és gyilkos pillantásokat meresztve dugta a gépét a tálka fölé, megszimatolta (a lányt ismerve biztos mérget keresett), majd pedig egy rózsaszín nyelvecske kidugásával belekóstolt, noha az az apró nyalat aligha volt több a megízlelésnél. S mivel nem bucskázott le holtan, vagy félholtan és rángatózva, ezért valószínűleg úgy gondolta, hogy szabad a menet; magyarán szürcsölve és gusztustalanul vetette rá magát. A lány sóhajtott, hiszen csak ő volt az, aki némi etikettet próbált a fránya macskának tanítani – jól látható kudarccal.*
- Feszültség? Ó, ugyan, nem is tudom, miről beszélsz! *Horkantott a lány, s szavaiból élesen és szaporán csöpögött a szarkazmus, viszont a következő mondatnál mind a macska, mind Yeka felkapta a fejét, s egyszerre, erős és felemelt hangon mondták a szép lány képébe, hogy:*
- Kompromisszum?! Majd ha fagy!
*A két heves teremtmény egymásra pillantott, a két azonos színű szempár között félúton villámok csaptak össze, Boris hátán felállt a szőr, mintha áramütés érte volna ~Óóó, bárcsak!~, míg a lány hangosan csikorgatta a fogát. Végül egy-egy villámgyors mozdulattal elfordultak egymástól, sikeresen eljátszva a „nagy megsértődést”, de a nagy duzzogás közepette Yeka csak sikeresen nyúlt oda Boris tarkójához; megragadva azt a lány belenyomta a macska fejét a tálka tejbe. Ennek következtében – mondhatni óramű pontossággal – a macska fuldokló-nyervogásba kezdett, apró mancsaival csapkodva a pultot még annak ellenére is, hogy különösebb hanghatás nem született a vandál aktusból.*
- Te mégis mi a… *A hirtelen felocsúdása csupán egy dolognak volt köszönhető: a fiú a kezébe nyomott egy seprűt, meg sem kérdezve a dolgot, a galád! Így aztán kénytelen volt elengedni a macska grabancát, aki persze prüszkölve kapkodott levegőért, s újdonsült ámulattal nézett megmentőjére tejes szőrén és bajszain keresztül.*
~Mégis mi vagyok én, boszorkány?!~ * Dünnyögte magában a lány, viszont már épp beletörődött volna abba, hogy a srác bizony befogta őt szolgának, ám az idegen rákezdett a férfiak visszafogott, általában motyogott hisztijének – ezt persze élből letagadná a legtöbb, mondván, hogy a „hiszti” a nők előjoga, a férfi nem nemes képviselői soha nem vetemednének ilyen istenrágalmazásokra. Méghogy csak a nők hisztiznek, ha!*
- Hallom ám, Miszter Mindent-Jobban-Tudok-Egy-Lánynál! *Emelte fel ismét a hangját, mi több, az igazi orosz mentalitás is kiütközött annak formájában, hogy a lány már suhintotta is a seprűt, igaz, az nem találta el a fiút, de maga a gesztus meglehetősen rémisztőre sikeredett: egy lány, aki seprűvel kész elnáspángolni bárkit és bármit, főleg annak reményében, hogy a drágalátos (nemi)szervétől, vagy más díjnyertes végtagjától fosztatja meg ellenfelét.* - És ahelyett, hogy itt dünnyögsz, mondjuk munkába is állhatnál, Szolgafiú!
*A seprű sepregetésre használt vége hangosan puffant, s egyértelmű hozzá nem értéssel kezdte el söpörni a szilánkokat. No igen, attól, hogy lecsúszott aranyvérű a családja, a sepregetéshez még nem ért. Ennek ellenére itt van és „takarít”, ó, ha ezt az apja látná! ~Tényleg…~ Esik le neki a tantusz, s egyre nagyobb lendülettel takarít, már szinte siklik a talaj felett: ha az apja rájön, hogy munkába állt, vagy hasonló, akkor biztos kitagadná, magyarán elérné az egyik célját! De nem… előbb tény és való, hogy némi támogatásra van ahhoz szüksége – legyen az szellemi, vagy financiális. Ez utóbbit pedig meg tudná keresni, méghozzá a két kezével, akár… akár még itt is. Mi több, az emberkék megfigyelése is sokkal könnyebb lenne, mint bolyongáskor.*
- Hé, fiú! *Szólította le a pultos-mixer srácot nem kevés arroganciával a hangjában, mi több, egy fennhéjázó fintor is ült az arcán. – Nem kerestek felszolgálót vagy pultost véletlenül?
*A lassan lenyugvó macska ekkor tért csak igazán magához, ugyanis hangosan és könnyen kihallható hisztériával és pesszimizmussal a hangjában kezdett hahotázni, az egyik mancsával a lányra mutogatva és bökdösve a levegőt:*
- Mivaaaan, nyaa?! Te akarsz pincérnek állni? Azt megnézem, Cicavirágnyaa!

Vendég

* Lincoln nagyban cicceg a cicának, megpróbálná egy kis tejjel is kicsalogatni, nehogy valamelyik őrült ember rálépjen, ezt próbálná megspórolni. Ritkán érez felelősség tudatot, előbb érez állat iránt, mint ember, és ezt most felelősségének érzi, hogy megmentsen egy kis állatkák a háborgó tömeg elől, hogy aztán a nap hőse legyen. Szóval nagyban cicceg mire a macska megszólal, Linc legnagyobb meglepetésére, hiszen ehhez foghatót még életében nem hallott.. * - hö? * Sam-re pillant.* - Sam, én ittam alkoholosat? Berúgtam?? Vagy csak rosszul hallok?? EZ a macska beszélt! * A fülébe nyúlkált hátha valami eltömítette a halló járatát, de nem. Szóval tényleg valami nagy gond lehet az agyában, elkerekedtek szürke szemei a kis állatkára és leguggolt elé, illetve guggolt volna, de máris a gatyájába akasztotta kicsiny karmait az állat. Na vajon a gatyáját leszedi róla, vagy csupán sikerül átkarmolnia a vékony textilen és karmolás nyomokkal ajándékozni meg a fiút? Majd kiderül.* - Héé, hagyd a nadrágomat te beszélő macska! * Körbe körbe fordul saját tengelye körül, közben próbálja lerázni magáról a macskát. Egy pillanatra megállt a forgástól, mert elszédült.* - Büdös a lába? Te jó isten.. részeg vagyok?? * Sam-től várt megerősítést, vagy éppen csak, hogy mondja el mi történik vele, megbolondult, vagy tényleg egy beszélő macska, próbálja leszedni a gatyáját. Nem is értette a továbbiakban mit nyávog a macska, azonban hirtelen érdekesebb támadni való terelhette el a figyelmét. Lincoln leporolta a nadrágját és megrázta a fejét.* - Büdös lábú boszorkány, és beszélő macska.. Ezután műsor következett, amire valószínűleg befizetett volna, ha nem ingyen premier plánban játsszák előtte el a jelenetet. A macska és gazdája komikus harca volt a folytatás, közben Lincoln próbált észrevétlenül visszamászni a pult mögé. A macsek végigcsúszott a pulton, leverve ezzel pár kristály poharat, Linc egyet elkapott mielőtt leesett volna a földre, a többit viszont nem sikerült megmenteni, így a törés hangjaira inkább csak eltakarta nagy tenyerével az arcát. Azután Sam felé fordult.Szóra nyitná a száját, de folytatódik a műsor, azután, a barna leányzó megszólítja Samet.* - Ismeritek egymást? * Néz kérdőn a lányokra, majd figyelmét jobban eltereli a felfordulás amit az imént kreáltak, spanyolul káromkodik egyet halkan és a földre vágja a rongyot. Közben valami bocsánatfélét is hall. Mondaná, hogy semmi probléma, de hát még is csak van.* - Rendben, segíthetsz takarítani... * A lány kezébe nyomja a seprűt, majd ő is egyet szervál magának és elkezdi a múlt mellett összesöpörni a kristálypohár szilánkjait. A nyílpuskás kijelentésre, nem tudott mit tenni, hevesen bólogatott.* - Szívesen segítenék.. de nem érek rá.. * Mondja bosszús hangon, és megtörölte a homlokát, magának suttogta a következő szavakat.* - A nők több galibát okoznak mint a férfiak.. Rend.. ohhóhó, véletlenül sem... * Miután összesöpört valamelyest, visszamászik Sammel szemben a pult mögé. Szó nélkül leveszi az egyik legdrágább pálinkát, az ork grogot és felbontja, jó nagyokat kortyol belőle. Elég erős ital, de ez kell most, mert kicsit ki van idegileg a srác. Egy két vendég oda is fordul és nézik, ahogy felbontja a drága frissítőt. Az már régóta a polcon hevert bontatlanul, és most egyszerűen Linc csak úgy levette és felbontotta, majd nem zavartatta magát az üvegből húzta meg. Majd utána észbe kapott, és Sam-re pillantott.* - Hoppá, esetleg egy kis grog-ot valaki? * Kérdi egy szerény mosoly kíséretében, és már elő is vesz három kis pálinkás poharat.*

Tárgy: Re: Nedavia barlang-pub Hétf. Júl. 23, 2012 3:28 pm

*Cat csendesen elillant, Sam nem vette észre, annyira el volt foglalva a gondolataival és a Linc-kel való beszélgetésével. A fiúval egy rugóra járt az agyuk,ezt bizonyította az a tény, hogy Linc elviszi egy helyre Samanthát. Nagyon titokzatos ez a srác, ezt gyorsan meg is jegyzi.*
-Jól hangzik. Hmm... De ki titokzatos a mixer úr. *ezen már már Sam-nek is nevetnie kellett, s nem is csodálkozott azon, hogy a pultos fiú is jóízűen nevet rajta.*
-És nem vagyok, mentalista. *mondja kuncogva, majd hozzáteszi:*
-Legalábbis nem tudok róla... *ezen el is gondolkozik, nem tud róla, hogy valamilyen képességgel lenne megáldva, bár az elemek nagyon is érdekelték. Mindig talált valamit, amivel el tudta foglalni magát. Egészen a tragédiáig... Sam most már nyugodt szívvel gondol vissza a családjára és reméli, hogy az iskola segít abban, hogy újra otthonra találjon. Szeret itt Nellondban lenni. Itt mindig zajlik az élet, nyüzsögnek az emberek... Nem olyan régen egy gondolat fészkelte be magát Sam fejébe, ami már elég fejtörést okozott neki. Néha magányosnak érzi magát, és ennek nagyon örül, hogy Linc-kel ilyen jól eltudnak beszélgetni és jól érzik magukat, ez a leányzónak újdonság. Kellemesen telik a nap, és már rengeteget beszélgetett a fiúval, persze amikor akadt szabad perce, nem tartja fel a fiút feleslegesen, nehogy kárát lássa belőle. Amikor épp tesz-vesz, Samantha a gondolataiba mélyed, de ez az állapot nem tart sokáig. ~Nagyon ügyes a srác, azt meg kell hagyni~ *gondolja mindig, amikor Linc a mixer - tudományával kápráztatja el a lányt. Azonban ez a kellemes nyugodtság csak addig tart, amíg egy alacsony lány, -és kicsivel később- egy daimon jelenik meg. Sam csendesen figyeli az előtte játszódó jelenetet, ő ebből kivonja magát. Amint lenyugodtak az indulatok a lány, akivel már egyszer volt alkalma találkozni köszön neki. Nem hitte volna, hogy felismeri őt, ezért vidáman, csilingelő hangján kedvesen viszonozza köszönést.*
-Szia, látom állandó a feszültség köztetek *jegyzi meg halkan, próbálja kizökkenteni a lányt szégyenéből.*
-Nem tudnátok kompromisszumot kötni? Nem akarok beleokoskodni, de volt már jó példa rá... *Sam tényleg segíteni szeretne neki. Nem tehet róla, természetétől fogva ilyen. Ott segít, ahol tud, bízhatnak benne. Elmehetne pszichológusnak vagy valami tanácsadónak. ~hmm, nem is rossz ötlet~ *fut át az agyán, de elhesegeti a gondolatot, mert a varázsvilág sokkal, de sokkal jobban vonzza...*

Tárgy: Re: Nedavia barlang-pub Hétf. Júl. 23, 2012 2:46 pm

- Minek nézel te engem, macskának?! *Csattant rá nagy világfájdalommal és jogosan érzett dühvel Boris a neki „ciccegő” srácra, s már bele is akaszkodott karmaival az idegen pultos nadrágjába, majd pedig pofozgatni kezdte karmos mancsaival azt. * - Hiijah, hajjáá, majd én megtanítom neked, hogy ki tévedt el! Egy boszit keresek. Büdös a lába, bezony! Már az is elég nagy átok, hogy vele kell leélnem az életemet, de hogy te is azt hiszed, hogy én egy kóbor kandúr vagyok?! Degradáló! Az meg tudod mi?! Egy pejoratív jelző, hapsikám!
*Boris hisztije elég hangosra sikeredett, noha a szórakozóhely nyüzsijében ez aligha vonhatta magára a figyelmet. Kis termetéből adódóan viszont elég gyorsan kifáradt, s tekintetét másfelé terelte, noha a karmos mancsai még mindig a fiú nadrágjába voltak beleakasztva. A macska mélykék szemei megcsillantak a világításban, mint Nap az égen, mikor Boris kiszúrta azt a „Büdös lábú Boszorkányt”, akit jelen pillanatban széttépni óhajtott. Persze, ez az aktus meglehetősen sokáig elhúzódott volna, hiszen Boris amúgy sem volt nagy termet, s hogy ledöntsön egy embert, még ha olyan aprócska is, mint Yekaterina… Hát, valószínűsíthetjük, hogy az esélye megközelíti a nulla egész nulla tized és kétszázados értéket. No de hát kérem alássan, ez még mindig több, mint az abszolút nulla!*
- Megvagy, nyarrr! *Kiáltotta macskahangján Boris, s már indult is nagy daliás szökdelésekkel a kiszemelt áldozata felé, aki már fordult is el a pulttól – igenis kimászva a srác képéből –, majd pedig a becsapódó interkontinentális irányába indult. Mikor Boris egy nagy csatakiáltással („Nyaaaa!”) rávetette magát a lányra, Yeka a szokásos áhítattal és imádattal markolta meg a grabancát az éjfekete Halálosztónak, lendített rajta egyet – és voilá, a macska már földkörüli pályára is állt, mi több, még a landolási koordinációk háromszögelésével és számításával sem kellett különösképpen bajlódni, hiszen Boris a pulton landolt, s csúszott hason egy jó fél métert, míg nem pontosan oda nem ért, ahonnan a lány másodpercekkel korábban tovalibbent. Boris csak pislogni és pillogni tudott jó pár másodpercig, s utána is csak a fülei fagytak ki a sokkból; azok viszont villámgyorsan mozogtak, mint holmi rosszul kalibrált parabola antenna.*
- Őőő, izé, szia, köhmm… *És noha az a köszönés elég sutára sikeredett, mégis volt egy olyan érzése, hogy illik annak a lánynak köszönnie, akivel már sikeresen összefutott, s valamelyest hasonló tortúrának tette ki a szép lányt. Jó, persze, a szép emberektől még mindig tart, méghozzá aligha egészségesnek mondható módon, de ettől függetlenül az üdvözlést igazán kiérdemelte. És úgy tűnik, hogy az egyszerű kapcsolatteremtésén is még csiszolnia kellene… egy keveset. Így ugyanis – szájzárral és a szép embereket látván összeszorult torokkal nem éppen a legmeggyőzőbb személyiségek és celebek körét gazdagítja. A fiú reakciójára ő nagyot ugrott a helyén, s már kapkodta a szemeit jobbra és balra, fel és le, hátha lát valahol támadásra, világvégére, vagy perverz zaklatókra jelet, de hiába, a paranoiás agyacskája még mindig – vagy inkább: már megint? – túlreagálja a dolgokat. Megközelíti a srácot, s valami olyasmit motyog, hogy „Bocs, az én dögöm, izé… macskám”. S míg az ideiglenes kisülése tartott, a lány lesütött szemmel, de a homlokán könnyen látható kidagadt érrel caplatott vissza, de a léptei már nem döngtek a dühtől – viszont nem is nyerték vissza egy elfojtott balerina könnyedségét és kecsességét. A kavargó mélykék lélektükrök is a földet bámulták, s csak remélni merte, hogy nem jegyzik meg az arcát, mert akkor bizony sok gondja lenne a közeljövőben. Yekaterina hangosan nagyot nyel, fintorog és természetesen elvörösödik, méghozzá nem is kicsit: még a füle hegye is felölti azt a gyönyörűséges almaszínt, ami – valljuk be – nem éppen szép az egyébként márványfehér arcú lánykán.*
- Nyaaahűűű! *Tolta bele Boris az orrát oda, ahová egyáltalán nem tartozott. Már megint!* - Vörösööödsz, húúú de nagyon vörösödsz! Ejj, nem is tudtam, hogy almaszüret van, igazán szólhattál volna!
*A macska elégedetten abajgatta a lányt, mi több, a bestia a bárpult felületén ugrált fel és alá, valamint el a és vissza a lány előtt, mint holmi gumilabda. Mélykék szemeiben káröröm csillogott, s ha emberi vigyorra képes lett volna, akkor a pofikáját egy fülig érő mosoly torzította volna el. Erre viszont Yeka nem igazán tudott mit tenni: a szája elé emelte a kacsóját, noha így nem nagyon takarta el a vörösségét. Pár mély levegőt vett, melynek következtében a vörösség visszavonult egy kisebb arcpírra, de a homlokán lüktető ér még mindig kiszúrható volt.*
- Hallgass, te bestia! *Mordul rá vékonyka hangon, s az ugráló macskát egy karmozdulattal söpri le a pultról.* - El sem hiszem, hogy nekünk mindig így kell megjelennünk valahol! *Nyavalygott végül, s jó hangosan belefejelt a pultba – a feje azonban ott is maradt.*
- Ami pedig a nyílpuskát illeti… *Szólt még egyszer, immáron emelt hangon, hogy a pultra helyezkedve is meghallja az idegen srác.* - Eredetileg a macskát akartam lelőni, de most már szerintem inkább az öngyilkosságon kellene dolgoznom.

Vendég

*Sam ismerte Cat-et, de a leányzó hamarosan le is lépett, úgyhogy újfent kettesben maradt a barna hajú lánnyal, aki aztán felajánlotta, hogy akár munka időn kívül is tölthetnék együtt az idejüket.* - Nahát, pont erre gondoltam, mentalista vagy? * Kérdi szórakozottan és viszonozza a mosolyt. Ironikus a kérdés, hiszen csak ő tudja magáról, hogy ő foglalkozik a mentális dolgokkal foglalkozó erőkkel, ezt még eddig senkinek nem is mondta el, más kérdés, hogy senki nem is kérdezte eddig. Magáról még ő maga is csupán keveset tud.* - Tudok egy jó helyet még, de nem mondom el a nevét, majd legközelebb elmegyünk oda, mit szólsz? * Kérdi, közben gyorsan lerendezi egy másik vendég rendelését is, és visszafordul Sam-hez. Egészen kellemesen, nyugodt hangulatban telt tovább a nap, Samanthával eldumálgatták nagyrészt az időt, Linc elmixelgetett, néha villantott mixer tudományaival, ügyesen dobálgatta az üvegeket, össze vissza a poharakat. Abból a jeget majd vissza a pohárba, hiába, mindig is szerette a látványosságokat, a trükköket, és sokkal viccesebb, ha ezt más is látja. Jelenleg Samantha.Viszont a békés nyugalom nem tartott sokáig, egy barna hajú leányzó, robbant be az ajtón, és szenvedélyesen átviharzott egészen a pultig, nem kis lendülettel. Amire Linc nem igen számított, és meg is feledkezett egy pillanatig a levegőbe hajított pohárról. Miután az összetört utána jutott eszébe. A lány figyelemfelkeltő jelensége, nem csak az ő tekintetét vonta magára bizonyára. Sőt a távolság is kicsinyre sikeredett köztük a lendülettől.Linc meg is inogott egy picit. Még szerencse, hogy jó intellektuális képességekkel van megáldva a fiú, így vissza sem kellett kérdeznie, hogy mit óhajtott a hölgyemény, viszont a rendeléssel akadtak problémák. Nem is az volt a gond, hogy egy tál tejet kért, márt hát nőből van az illető, és zihál is, és ő a pultos fiú, tőle akár szappanos vizet is ihat amíg fizet. Viszont: * - Parancsoljon egy táj tej, de öö.... egy tál nyílpuskával nem szolgálhatok.. a fegyver bolt két sarokkal arrébb van. * Kissé elvigyorodik ezen a képtelen helyzeten, megvakargatja a tarkóját, közben beletúr fekete tincseibe.* - Menekülsz valami elől talán?? * Kérdi, majd mire az ajtó ismét megnyílik. Linc először azt hitte, hogy csak a szél csapkodja, oda is siet, hogy becsukja gyorsan, csak, hogy új vendég.. vagy véndög érkezett, és a fiú majdnem átesett a kis házi kedvencen. Aki viszont nem számított félénk teremtésnek, tekintélyesen lépett be a helyiségbe. És Linc egyik vékony szemöldökét a magasba emelte.* - Ohh.. Majdnem rád léptem, elég veszélyes hely ez itt neked, nem gondolod? * Mutat a kocsma népre, ahol megint kezdetét vette a szék tologatás, asztal húzogatás és a csárda járás, vonatozás.. A botladozó részeg talpak alatt nehezen tudna átjutni egy kisebb állat.. Jóformán sehogy, ebből kifolyólag a fiú arra asszociált, hogy a kisállat eltévedt.* - Ó te szegény, biztos eltévedtél, gyere ci ci ci, erre van a kijárat. * Próbálja csalogatni. Linc nem tudja, hogy vannak daimonok ebben a varázs világban, és egy beszélő állat is érdekesség lenne számára, bizonyára azt hinné, hogy megőrült. Pedig nagyon is okos a fiú, és eddig meg tudott élni az eszéből és jó kommunikációs képességeiből, jóformán a szegénynek is eladta a zsák trágyát, ha kellett ha nem. De neki is meg kellett valamiből élni. És bár elég jellegzetes fizimiskával áldotta meg az ég, ennek soha nem volt tudatában.*

Tárgy: Re: Nedavia barlang-pub Hétf. Júl. 23, 2012 12:58 pm

-Igen, Samantha vagyok *mondja mosolyogva Cat-nek.*
-Most rám várna a feladat, hogy felvidítsalak, de úgy látom mixer barátunk megelőzött *ránéz a szóban forgó fiúra és rámosolyog. Örül neki, hogy Cat-nek egyre jobb a hangulata. Ebben két alany játszik közre: Lincoln és az egyik vendég.*
-Igen, Linc ismerem őt. Egyszer találkoztunk a Jégvilágban, akkor Cat oldotta a hangulatot és sikerült neki felvidítania. *meséli a fiúnak és közben ránéz Cat-re és szemeiben még ott van az aggodalom. Visszatér a beszélgetéséhez, amit Lincoln-nal folytatott.*
-Ha munkaidőn kívül is szeretnél velem kellemesen csevegni, keress fel bátran. *mondja mosolyogva és ismét rákacsint a fiúra. Nagyon elengedte magát, s nyelve is megeredt, azonban kíváncsi a drága mixer úr reakciójára. Bármi lesz is Samantha jó kedvét semmi sem ronthatja el. Annak is örül, hogy Cat már teljes jókedvvel kacag. Telik az idő és egyre kevesebb a vendég. Linc egyszer, kétszer eltűnik és végzi a munkáját, de uriember módjára nem feledkezik meg Sam-ről és Cat-ről. Nem sokkal később ki-, majd bevágódik a pub ajtaja, és egy alacsony lány jelenik meg. Samanthának ismerős a lány, bár nem tudja most hova tennie az arcát.*

Tárgy: Re: Nedavia barlang-pub Hétf. Júl. 23, 2012 12:07 pm

*Unalom – egyértelmű, tagadhatatlanul vitathatatlan, átkozott egy jelenség, mely minden és bármely jelenben jelen van. Ha a kutya az ember legjobb barátja – ami persze degradáló más embertársainkkal szemben –, akkor valószínűleg az unalom a legnagyobb ellensége. Vagy legalábbis a legnagyobb demotiváló – ha már annyira fel van kapva ez a szó, hát akkor nesze nektek! A nem éppen mindennapi teremtmény, avagy Yekaterina az unalom birodalmába tévedt, se jelen pillanatban nem várt sem daliás lovagra, sem gonosz boszorkányra, aki a szívét kitépve járna örömtáncot. Bár ez utóbbi némileg morbid, de valójában fel kell tennünk a kérdést, hogy tényleg az-e, hiszen az unalom ugyanolyan morbid tud lenni, mint bármely más emberi őrület. Vagy valami hasonló… No igen, ezzel a végtelenül emelkedett filozófiai allegóriával a fejében tévedt el a barna hajú leányzó is – vagy sokkal inkább az volt az oka szerencsétlen fordulatának, hogy bizony a macskaköveket nézte, a szemeit lesütötte, s a kis, aligha négyzetes alakú kőszerűségeket számolgatta – unaloműzés gyanánt –, azzal nem számolva, hogy bizony így elég nagy az esélye az eltévedésnek. Bolyongott, tévedt ide-oda, jobbra és balra, de még a kukákat szimatoló macskának sem tűnt fel, hogy valójában igenis körbe-körbe járnak. A lány megállt egy falszerű képződmény vetette árnyékban, hogy szemügyre vegyen egy gyanúsan kiálló macskakövet, melynek még az alakja is eltért a többitől – megpöcögtette a cipője orrával, feszült izmokkal és inakkal várva az Armageddon eljövetelét (vagy legalábbis valami halálosztó csapda aktiválódását), de mivel semmi nem történt, ő csupán csalódottan sóhajtott. Földbedöngölő letargiájából a fülétől pár milliméternyire felszólaló éles és hangos nyervogás zökkentette ki, előhozva tipikus orosz vérmérsékletét: a fekete pimasz dögöt nyakon csípte és egy jól irányzott kézmozdulattal vágta bele a mellette pozicionált kukába, s mi több, még rá is csapta a fedelet, hadd szóljon.*
- Nyaaarrr, engedj kiii, te némber! Rágalom, bántalmazás! Nyaaaa!
*A macska visításos és hisztérikus rohamát a kék szemű lány egy félvigyorral nyugtázta, s a belső Yeka szinte táncolt a kárörömtől, mert hát miért is ne tette volna? Ugyanakkor megérett benne az elhatározás: kereket oldott. Először nagy léptekkel, majd pedig futással próbálta a lehető leghamarabb maga mögött hagyni a helyszínt, igyekezve távolságot téve a Démon és maga közé. Csakhogy a pompás zsenialitása nem úgy sült el, ahogy gondolta – magyarán nem volt olyan pompás, mint megálmodta. A macska ugyanis – nem kevés visítás után – rájött, hogy a lány nem fogja kiengedni, s ezért fizikailag ostromolta a galád fogva tartóját; értsd: faltörő kost alakított, s tény, hogy lehengerlő sikerrel. Szó szerint értendően, hiszen a kuka (a macska nem kevés energiaáldozata és fejelés, tehát kupakbúb eredményeként) felborult, s gurult a rázós macskaköves útján, centrifugázva macskát. Yeka ebből csak a hanghatásokat érzékelte, de mindegy is, ő futott tovább, amilyen bátor is.*
- Héééj, te! Mit futsz előlem, ehhh?! Gyere vissza, ha mondom! Ne fuss, nyaaa!
- Ne fussak?! *Kiáltotta vissza nem éppen a legtöbb diszkrécióval a lány.* - Akkor ne üldözz!
~Nem ismerem, nem ismerem, nemismeremnemismeremnemismeremnemismeremnemismerem~ *Ismételgette magában a legújabb, de kevésbé bevált mantráját, mígnem felcsillant előtte a megváltás reménye – egy szórakozóhely bejárata képében. Nem éppen nőies eleganciával ugyan, de beesett az ajtón, még a szökellő-vágtató-rohanó-loholó dög előtt, s becsapta az ajtót. A következő pillanatban már hallotta is a kaparó mancsok eltéveszthetetlen és szorgalmasan ismétlődő hangját.*
- Engedj beee, nyaarr, buta boszi! Büdös lábú boszi!
*Yekaterina erre csak összepréselte az ajkait, de arcán látszott, hogy egyre megy fel a pumpa – még az egyik arcizma is elkezdett rángani. Fogát csikorgatva száguldott át a szórakozóhelyen, csapódott a pultnak nem kis lendülettel, s a pultos sráchoz vészesen közel hajolva, szemeit az övéibe szúrva, szokásos pókerarccal címezte meg a srácot, nem törődve azzal, hogy talán bunkó, tahó, udvariatlan és az egyéb negatív jelző igenis illik a személyére, de ez az ügy nem tűrt halasztás. Soha.*
- Egytáltejetésegynyílpuskát,pronto! *Zihálta, lihegte és hadarta szinte olyan gyorsasággal, hogy még kivenni is nehéz lehetett. Szerencsétlenségére azonban a szórakozóhely ajtaja ismét kivágódott, s míg talán nem is kevesen valami nagyméretű izombirkóra számíthattak, addig egy szikrázó tekintetű, aprócska macska lépett be a helyiségbe, s jelensége tekintély parancsolóan komikusra sikeredett.*

Vendég

* Magasba emeli az egyik törölgetett poharat és megbizonyosodik arról, hogy az teljesen tiszta és fényes, majd egy elégedett hümmögéssel felakasztotta a polcra többi mellé. Ezzel egy időben valaki leejtett egy másikat. már a hangján hallotta, hogy melyik pohár tört el.. A magasabb - és ami szilánkosra tört - a drága kristálypohár.* - Ajjajj, a főnök nem fog örülni.. * Csóválja meg a fejét, de szerencsére a másik pultos már odasietett elintézni.* - Valahogy egyre kevesebben vagyunk a pult mögött, most jó, mert ki tudjuk szolgálni a vendégeket, de estefelé.. * Mély levegőt vesz.* - Estefelé, nem tudnék ilyen kellemes csevejt folytatni veled, mert egy szabad másodpercem sem lenne. * Mosolyodik el, majd amikor a lány kijelenti, hogy nem sok olyan van mint ő, a mosoly szélesebbre húzódik, egyik fekete szemöldökét a magasba emeli, egy pillanatra elővillannak fogai is. Sam aztán megszólította a fekete hajú leányzót, aki a pultnál ücsörgött.* - Te ismered őt? * Kérdi, így valamelyest könnyebb lesz beszélni vele, és jobb kedvre deríteni. Linc is megszólította a lányt, de azelőtt még nem tudta, hogy Sam ismeri. A hangja bánatos, ez is várható volt. Linc jó mentalistának tartja magát, de nem kell ehhez annyira a dolgok mögé látni, hogy észrevegye valaki, hogy nem csupán a kávés eset a problémája a fekete hölgyikének. Bár semmi köze nem volt hozzá, elé tolta az imént elkészített limonádét.* - Tessék, no alkohol. * Mondta egy szerény mosoly kíséretében. Közben a két lány felismerte egymást. Nem nagyon tud hozzászólni a kis csevejhez, a rúzsra csak kérdőn a lány kisírt szemeibe pillant. Úgy tűnt ez a bánatos állapot viszont hamar elillant, ugyanis hangos kacagásban tört ki, amitől Linc kicsit megbillent a széken, de a vendégnek jó kedvet kell csinálni... a vendéget szórakoztatni kell.. Ahogy a főnöke mondta, és ezt jó mélyen az eszébe véste.* - Min kacarászik kegyed? * Kérdi szórakozottan.*

Tárgy: Re: Nedavia barlang-pub Hétf. Júl. 23, 2012 11:38 am

* ÜL, magába mélyedve, az arcát sem mutatja, csak beletemetkezik a kezeibe. A pultos megpróbálja vígasztalni, nem akar bunkó lenni. Most hangja nem olyan vidám és magas mint amilyen szokott lenni, hanem bánatos, persze még mindig egy kicsit magas, mert azt nem tudják elrejteni az érzelmei. Kivéve ha akarja. * - Semmi különös. * Válaszolja, de nem néz a férfi szemébe, feje még mindig le van hajtva. * - Nem kérek erős italt, nem iszom alkoholt. A bánatomat nem itallal oldom meg, azzal nem megyek sokra. * A mondat végére már felemeli a fejét, és fekete szemei a férfira merednek. Látszólag nem olyan pultos mint a mesékben a kalóz zongorista. * - Samantha? * Kérdezi mikor megszólítja egy lány. * - Emlékszem rád. Téged akartalak felvidítani azzal hogy kirúzsoztam egy poharat, vagy hasonlót. * Jókedve talán növekszik, szeme már nem olyan vörös, és egyre csacsogósabban beszél. Ám a favorit számára az egyik vendég. Mert ahogy kihúzza a széket mikor feláll, az ilyen fingós hangot ad ki, mire Cat iszonyat hangosan felkacag. Talán egy kicsit feltűnő, de sebaj. *

Tárgy: Re: Nedavia barlang-pub Hétf. Júl. 23, 2012 11:23 am

*Samantha figyeli a fiút és körbenéz a helységben. Már lenyugodtak az indulatok. Linc lassan visszasétál Sam-hez, aki látja a szemeiből a csodálkozást. A lány nem menekült el, csak csendesen ült és gondolkozott, amíg megvárta a fiút, aki a dolgát végezte.*
-Bizony, itt vagyok. Engem nehéz elriasztani valahonnan. *mondja büszkén és folytatja a mondókáját.*
-Nem sok olyan ember van, mint amilyen én vagyok. *mondja kacéran és egy kacsintást küld Linc-nek. Nagy sokára jön ki a lány a mosdóból, s leül a pulthoz. Sam gondolja, hogy nem a legalkalmasabb, hogy megszólítsa a lányt, de már beszélt vele és nem lesz bunkó. Igaz, hogy nem volt alkalmuk még jól megismerni egymást, de az első alkalommal ő próbálta felvidítani Sam-et. A lány visszaemlékezik akkorra és elgondolkozik a reakcióján. Nem tudja, hogy akkoriban miért viselkedett úgy, de nagyon mélyen érintette a téma. Senki sem beszélne szívesen az elhunyt szüleiről a baleset után nemsokkal. Még friss volt a seb, de már kezd beletörődni, hogy a Sors ezt így akarta. Halkan odaszól a lánynak.*
-Szia, Cat. Minden rendben van? *kérdezi, s aggodalmasan néz a magába roskadó lányra.*

Vendég

* Mély levegőt vesz, azt hitte lesz folytatása a dolgoknak, sőt remélte, hogy a többi vendég nem száll be és esetleg egy jó kis bunyó kerekedne ki belőle. Az ilyesmitől jobb távol maradni, ő már csak tudja, sok lila foltot és horzsolást rejt elegánsan vasalt fekete inge. Miközben feltörölgette a padlót, néha Samre pillantott, hogy a leányzó nem menekült e el még a helyszínről. Nem haragudott volna meg rá, teljes mértékben megértette volna, hiszen nem valami szórakoztató a műsor.. Bár ez is attól függ, hogy milyen szemszögből nézzük. Kicsit drukkolt a fekete hajú lánynak, hátha eltöri a pasas orrát, de talán majd legközelebb. Visszasétált Samantha mellé.* - Nahát még itt vagy? azt hittem már elmenekültél innen. * Mosolyog, majd a lány kijelentésére csak bólogat.* - Mindenhol vannak, nem lehet elkerülni az ilyen embereket. *Vonja meg széles vállát.* - Az jó, nem sok hozzád hasonló vendég járkál ide. * Kicsit végigmér a leányzón. Majd hátra pillant a mosdó felé, nem emlékszik, hogy látta volna kijönni a lányt onnan.* ~ talán kopogtatnom kellene? ~ * Ezen morfondírozik, máris megnyílik az ajtó és a lány helyet foglal a pultnál. Jól ismeri már a vendégek ilyesféle tekintetét, egyértelműen nem a jókedvet jelzik, és ilyenkor szokták elmondani a pultos fiúnak mi bántja a szívüket. Bizonyára ezt ő most nem fogja a lelkére kötni, de azért odafordul felé.* - Hé, minden rendben? * Vár egy pár másodpercnyit, vagy reakciót.* - Valami erős italt hozhatnék esetleg?

Tárgy: Re: Nedavia barlang-pub Hétf. Júl. 23, 2012 10:41 am

* Már vagy egy fél órája bent ül a mosdóban és sír, ki tudja mi baja van, de nem igazán akar róla beszélni...Ez nem is csoda. Végül aztán csak feltápászkodik és megnézi magát a tükörben. A látványtól ismét sírva fakadhatna, de nem teszi. A sok smink, ami az arcán van, mind szétfojt, tehát úgy néz ki mint aki egy horrorfilmből kecmergett ki. Lemossa az arcát, és smink nélkül megy ki a mosdóajtón. Ritkán látni smink nélkül, de arca így talán szebb, és jobban látszódnak fekete szemei. Ami nem mellesleg egy kicsit vörös még a sírástól. Visszaül a pulthoz, és elgondolkodik. Nem is néz rá senkire, csak mered maga elé mint egy sóbálvány. Az emberek lehetséges hogy egyre kíváncsiabbak, hogy vajon mi történt, ugyanis már nem egy ember suttogását hallotta róla. Elvileg szereti a ha ráfigyelnek, de ilyen helyzetben nem, ez teljesen más, mint szokott lenni, talán ilyen rossz kedve még sosem volt, pedig már érte egy két tragédia. De még mindig ugyan az a kérdés, mi lehet a baja? *

Tárgy: Re: Nedavia barlang-pub Hétf. Júl. 23, 2012 10:20 am

*Samantha csak akkor ismeri meg a balhézó lányt, amikop elsuhan mellette, be a mosdóba. Miután elhagyták a balhé helyszínét, Linc kötelességtudatosan megy és feltörli a padlót. Rászól Sam-re, hogy meg ne moccanjon, így ő engedelmesen ottmarad a helyén és mosolyogva nézi a szorgalmas fiút munka közben.*
-Dehogy csoda *neveti el magát, majd eszébe jut az a pasas, aki a múltkor megzavarodott volna egy táncért.*
-A Jeniliában akad egy-két rosszabb alak... *jegyzi meg halkan, szerencsére természetének köszönhetően tudja kezelni ezeket a helyzeteket. Miatta nem kell aggódni, ha kell és szükség esetén harcos amazonná válik.* ~A szükség bizony nagy úr...~ *Az élet megtanította már sokmindenre, s példaképe (anya) lebegnek lelki szemei előtt ilyenkor, s krízishelyzetekben. Nagyon elkalandoznak a gondolatai, de Linc mély hangja ébreszti fel mélázásából.*
-Nem riasztott el innen senki. Bírom az ilyen helyeket, itt legalább zajlik az élet. *nyugtatja meg a fiút és biztos abban, hogy egyre többet lesz itt.*

Vendég

* A piros sminkes leányzót igen heves vérmérséklettel áldotta meg az ég, gyorsan lekapcsolta a férfit, aki valószínűleg köpni nyelni nem tudott, illetve igen, mégpedig kávét, a padlóra. Linc csak szem forgatva nézett a plafonra és morgott magában valamit. Megmarkolta a felmosót, és Samre nézett.* - Uno momento, mindjárt itt vagyok Sam, el ne menj. * Kacsintott és elindult feltörölgetni a kávés parkettát. A fekete hajú, megköszönte, de ki akarná fizetni.* - Ugyan, hagyd csak, ez a minimum, ha már ilyen bolondok a vendégek. De természetesen tudok ajánlani még valami kis élénkítőt és a ... * Nem tudta befejezni a mondandóját, mert a leányzó beszaladt a mosdóba.* - Öhh, oké, akkor majd ha visszajöttél. * Mondja, miközben felmosta a padlót, majd visszasétál a pulthoz. És Sam-re pillant.* - Bolond vendégek.. Nem férnek a bőrükbe, csoda, hogy téged még nem talált be az egyik fajankó. * A mosdó felé néz, hátha ki jön a leányzó, addig elkezd neki keverni valamilyen limonádé félét sok jéggel, ez az egyik olyan ital, amit körülbelül mindenki szeret, szóval bátran nyújtja át majd neki, ha esetleg óhajt a pulthoz fáradni. Sam kérdésén elmosolyodik, erről lenne mit mesélnie, de nem akarja fárasztani vele a lányt, egy töredékét azért elmeséli.* - Hát tudod. * Elmosolyodik, kijön a pult mögül és le ül ő is egy bárszékre.* - Egy szerény csapos fiú, néha akaratlanul is belekeveredik balhékba. Pláne, estefelé. Láttam én már asztal borítást, korsó törést, hajtépkedést, egymás leöntését és miegymást, sőt! Múlthéten én is szereztem egy lila foltot, és egyszer a szemöldököm is felrepedt, de ez ezzel jár. * Vonja meg szórakozottam a vállát.* - Na és Sam, mit keresel egy ilyen balhés helyen? Bár gondolom, most egy életre elment tőle a kedved?