Madame Chanturill mulatója - Piroslámpás ház

First topic message reminder :

Az érmének mindig két oldala van, tartja a mondás. Nellonddal sincs ez másképp. Egyrészről ott a Palotanegyed csillogása, másik oldalt ott a Sötét negyed mocska, amik közül egy fénysugár kiemelkedik, egy vörös fénysugár. Ha valaki követi, egy kis utcába jut, ami két oldalról ki van világítva vörös lámpákkal. Sok titkot rejt az utca, ha a falak beszélni tudnának, még a nemesi negyed néhány lakójának arcát is képesek lennének visszaidézni.
A főkapun a központi bárba juthatsz, ahol esténként csapodár műsorokkal, tiltott italokkal szolgál a mulató. Nem ritka itt a rúdtánc, vagy egy-egy szépen megkoreografált, de mégis pajkos előadás és szinte mindig hangos zene szól. A pultnál bármit megkapsz, ha elég mély az erszényed. A sötét sarkok asztalainál különös alakok üzleti ügyeiket rendezik, jobb ha nem is nézel arra, még a végén kiszúrnak maguknak, és nem távozol innen élve.
A Madame nem ritkán az éjszakai utcákat járja, a szórakozóhelyeket, csábító mosollyal csalogatva a férfi és női vendégeket egyaránt. Igen, a fényáradat mellett alighanem ez itt Nellond egyik legmocskosabb helyszíne, amit a városbeliek csak Piroslámpás háznak neveznek, de mégis kiemelkedik a kocsmák tömkelege közül. Afféle semleges helynek is mondhatnánk. A Madame maga sem gonosz, csupán e módon képes fennmaradni ebben a környezetben.
Odabent több kisebb ajtó is nyílik, kisebb leginkább boltnak kinéző helyiségekbe. Az üzlethelyiségek ablakai nagyok, és természetesen azok is vörös színben pompáznak. Mindegyik helyiségben tartózkodik egy-egy recepciós, aki fogadja a vendégek óhajait. Tizennyolc éven aluliakat természetesen a Madame sem enged be, még jó pénzért sem. Azon kívül, hogy eléggé erkölcstelen helyről van szó, alvilági alakok gyakran járnak erre, üzleteket kötni, esetenként magával a Madame-mal, vagy csak italozni a csinos lányokkal.

leírás: Cirelin és Christopher

Madame Chanturill mulatója - Piroslámpás ház - Page 4 Red-light-district-alley

Vendég

*Mikor hallja, hogy milyen forgalom van, akkor csak elmosolyodik. Ez jó hír... nagyon jó. Pláne, amikor Iván közli, hogy nem valószínű, hogy gondok lennének vele. Majd mikor közli, hogy megmutatja a szobát... részletesebben, akkor a lány csak elmosolyodik.*
- Hmmm hmmm... akkor ezek szerint megvan az első kuncsaftom?
* Kuncog Kitty tündérien bájos mosollyal, majd feláll, kézen fogja a fiút, és elindul vele a saját nos...irodája felé. Az ajtó előtt azonban naív kislány arccal fordul Iván felé.*
- De vigyázz velem... még nem voltam férfivel. * Hogy Iván elhiszi e amit Kitty mond? Azt csak ő tudja. Annyi bizonyos, hogy most még a szemei sem árulkodnak. Noha a szavai nem igazak... ezt nem lehet kapásból tudni. Majd csak ha már Kitty... "megvendégelte" a fiút.*

Vendég

- Az nem kifejezés. Nem volt még egy éjszakám, amikor mindenki unatkozott volna. *Kuncog. Olyan párszor előfordult, hogy éppen neki nem volt munkája az éjjel... de olyan soha, hogy totál üres lett volna a fogadó.* - Pláne, hogy balhék vannak az iskolában, és fél Nellond parázik, hogy ide is elérnek a dolgok, és mindenki jön, tudod... kiélvezni az életet. *Kuncog, nem, őt nem nagyon érdekli mi van arra.* - Szóval az eltartással nem lesznek gondjaid. Ezt már így ránézésre megmondom neked. *Méri végig a lányt, kicsit félrebillentett fejjel. Arra, hogy sokan, akik ilyenek, még ötig se tudnak elszámolni, elmosolyodik, és felemeli az egyik kezét, kinyújtva mind az öt ujját, egy afféle "az azért annyira nem nehéz"-gesztussal. Persze, hogy veszi a kettős üzenetet, hogyne venné...* - Nos... a Madame azt is mondta, hogy mutassam meg, hogy melyik szobát használhatod te... és ha jól rémlik, még csak ráböktem az ajtóra. *Mosolyodik el, majd feláll az asztaltól, egyik kezének ujjaival végigsimítva annak lapján, ahogy lassan elindul.* - Na, megnézed? *Sandít le a lányra, továbbra is mosolyogva.*

Vendég

*Mikor Iván közli, hogy jó lenne ha hallgatna, Kitty komoly arccal bólint.*
- Természetesen. Senkinek egy szót sem szólok. * Mondja mosollyal az arcán. Az hogy Ivánt nem téveszti meg az arckifejezése, azon még szélesebb, és játékosabb lesz.* - Értem. Tehát... vannak vendégek, és ezek szerit jól is fizetnek. Ennek azért örülölk. Akkor ezek szerint el fogom tudni tartani magam. Már kinéztem magamnak nem olyan messze egy padlástéri lakást. Hát... nem a legnagyobb, és nem is a legszebb. Dehát... akinek nincs pénze, ne válogasson, hanem fogja be a pofáját, és szerezzen pénzt nem igaz?
* Kérdi mélázó mosollyal, majd Ivánon hordozza végig a tekintetét. * - Meg kell hagyni... ahhoz képest, hogy milyen szépfiúnak nézel ki, elég sok mindent tudsz. Ez azért meglep. A magadfajta általában nehezen számol el ötig is... * Néz Ivánra kihívóan a lány. Nos... ez két féle nézésnek is értelmezhető: 1: Na erre mit lépsz? 2: Na mivan, mikor megyünk már fel?

Vendég

*Igen, Kitty senkit nem ismer... de ebből következik, hogy Ivan sem ismeri őt, tehát logikusan pörögnek végig a fogaskerekek ebből a szempontból az agyában. Arra, hogy megjegyzi a lány, hogy szerinte nem is rossz a jobb szeme, csak hátradől.* - Ezt eléggé nehéz lehet úgy megvizsgálnod, hogy a lencse bent van. Így nem tudod megállapítani, hogy milyen dioptriás, és evidens módon már rendesen vetíti a fényt a retinámra. Szóval ha bent van a kontaktlencse, az mindenképpen úgy töri a fényt, mintha egészséges lenne a szem. *Mondja, összefonva mellkasa előtt a szemeit, majd elmosolyodik.* - De igazad van. Valóban nincs baja a szememnek. *Kis mosolyra rándul a szája sarka. Nem téveszti meg az "elszólás". Felőle lehet igaz az elszólás, meg nem is... azt viszont kiszúrja, hogy szándékos.* - Valóban, a legoptimálisabb az lenne, ha nem mondanád el senkinek. *Jegyzi meg, biccentve. Más kérdés, hogy akkor sem uszítaná rá Redrickéket, ha megtenné a lány... részletkérdés. Majd biccent egyet.* - Jól. Okom még nem volt panaszra.

Vendég

* Amikor a srác érdeklődve előre hajol, és közli, hogy a szemei talán lila színűek, akkor Kitty csak elmosolyodik.*
- Ezt igennek veszem. Majd ő is előrébb hajol. Hogy eljárna e a szája? Ugyan miért? Nem ismer itt senkit, nem áll szándékában senkinek elkotyognia valamit, mit megtudott. A memóriája ugyan erőteljesen jó... mondhatni fotografikus, attól még nem mond semmi olyat, ami esetleg árthatna valaki másnak. *
- Hogy nem is rossz a jobb szemed. Csak... rejtegetsz valamit. * majd felemeli a kezét, amolyan "Nem... ne mondj semmit". Fílingben.* - Gondolom nem nagyon szeretnéd, hogy ez csak úgy kiderüljön. Csak egy szavadba kerül, és én hallgatok mint a sír. Nem célom más játékának elrontása. Nem kell ettől tartanod. Azt sem mondtam el senkinek, hogy Dorian Gray a rokono...hoppá... * Kapja a szája elé a kezét, mint aki tényleg elkotyogott valami titkot, és bizony az arckifejezése is erről árulkodik. Még talán pirul is. Ám a szemeiben kíváncsi, komoly fény. Nem az a megszeppent kislány, aki valóban elkotyog valamit.* - És... jól érzed itt magad? * Teszi fel a számára egy elég fontos kérdést.*

Vendég

- Akkor jó szemed van, hogy észrevetted. *Biccent, majd érdeklődve figyeli, hogy Kitty skiccelget, és a következtetésre ugyan megszólalnak a fejében a vészharangok, de ez kívülről nem látszik rajta, csak előrehajol, összefonva az ujjait, az asztalra könyökölve, somolyogva.* - Talált. *Jegyzi meg, szemeiben vidámság csillan. Itt egy fiatal nő, aki pár perc után kiszúrja, hogy mi van a szemeivel... véletlenül eljárna a szája valakinek, az emberek összerakják a zöld-lila szemű srácot, meg az Ivan nevet, és bamm, vége a színjátéknak... de nem igazán foglalkozik vele, elvégre legalább kicsit veszélyessé kezd válni a játék, nem?* - Ha sokat mondják, előbb-utóbb elhiszed. *Biccent egyet arra, hogy elvenne a vonzerejéből... hogy tényleg elhiszi-e... az már egy teljesen más kérdés. De nem is ezért fedi el itt a szemét ugyebár.* - Na mesélj. Mit mersz még megkockáztatni? *Kérdezi érdeklődve, félrebiccentve a fejét, mosolyogva továbbra is. Jóóóól szórakozik.* - Egy... talán két éve.

Vendég

* Amikor a srác el kezdi magyrázni a dolgokat, csak biccent.*
- A szivárványhártya mellett az apró kör alakú vonal jelzi, hogy lencse van a szemeden. Ami azt illeti... amennyire látom... igen... jobb szem, és ha színezett... akkor... hmm hmmm...
* Pár pillanatig gondolkozik, majd a kis táskából elővesz egy lapocskát, és egy tollat... egy rögtönzött skiccet húz fel, majd felpillant. * - A fénytörés, és a színezés apró hibájának tekintetében, merném állítani, hogy... lila, vagy valami árnyalata a lilának. *Fénytörés? Na azt hogy húzza be a színekhez a lány? Egyszerű fénytan... azaz nem éppen egyszerű, de fénytan.*
- Talált? * kérdi mosolyogva. * - Még hogy elvenne a vonzerődből... chhh... pasik... miért hiszik azt, hogy a más, az rögtön riasztó? Hülyeség. Talán még sokkal többen keresnének, ha ilyen apró furcsaság lenne az amit láthatnának... * Mondja mosolyogva, majd a skiccet vissza gyűri a táskájába. * - Továbbá a fénytörés alapján meg merném kockáztatni, hogy... * Ám nem mondja ki a végét, csak elfojt egy mosolyt. * - És... mióta vagy errefelé fellelhető?* Kérdi mosolyogna.

Vendég

- Okés, akkor irány. Erre megyünk... *Vezeti mosolyogva a lányt a Madame-hoz, majd ott elbúcsúzik tőle, nem megy be vele, csak odakint várja meg. Aztán a lány pár perccel később kijön, és ugye visszasétálnak, helyet foglalva az egyik asztalnál.* - Nos tehát... új kollégát tisztelhetek benned ezek szerint. *Mosolyog, és csak a szemei rebbennek meg csak egy apró pillanatra, amikor a kontaktlencséjét kiszúrják, és elmosolyodik.* - Jó szemed van. A jobb szemem gyengébb, mint a bal. *Mutat a "bűnös" jobb szemre, amiben a kontaktlencse van.* - Ha szemüveget kéne viselnem, akkor az egyik csak sima üveg lenne... így kényelmesebb megoldás volt, tekintve, hogy a ballal tökéletesen látok. *Pontos, precíz fedősztori. Pedig hirtelen rögtönzött, elvégre ezt eddig senki nem szúrta ki. A színezettre meg csak még szélesebben elmosolyodik.* - Heterochromiám van, más árnyalatú a két szemem, és bizony az elég sokat elvenne úgy a vonzerőmből... így kellemest a hasznossal. A szemeim is egyformák, és még jól is látok.

Vendég

* A lány elmosolyodik, majd mikor a srác a tegezést felajánlja, bólint egyet.*
- Rendben. Akkor...Szia.
* Majd mikor a fiú közli, hogy a Madammal kell beszélni, biccent. Az hogy oda kísérje-e a lányt, bólint.* - Az jó lenne. Szeretném, ha oda kísérnél... szeretnék beszélni vele. * Mondja mosolyogva. Ivánnak az feltűnhet elsőre is, hogy a mosolya nagyon szép, és nagyon kedves. Viszont első blikkre nem tűnik okosnak a lány.
**Jópár perccel később, beszélve a Madammal.**
Kitty kisétál, Ivánnal együtt, majd leül egy asztalhoz. Ivánnal szemben helyezkedik el, arcán elmélázó mosoly. Szeme folyton a fiú szemébe fúrva.*
- Kontaklencse? Tök jó... jól áll. Jó ez a szín.* Mondja mosolyogva* - De miért kell? Színezett lenne? * Gondolkozik kicsit, majd aztán félrebiccenti a fejét.* - Első blikkre azt mondanám... de nem vagyok benne totálisan biztos.* Hogy honnan következtet erre? Hát az bizony jó kérdés.

Vendég

*A hebegést kicsit félrebillentett fejjel hallgatja végig, végignézve a lányon, majd bólint.* - Értem. Nos, előszöris, akkor forduljunk a tegezésre: szóval szia. *Mosolyogva biccent.* - Ivan Botev, már egy jó ideje itt dolgozok. Tagfelvétel az mindig van, csak a Madame-al kell beszélni, vagy minimum Ayaméval, aki... *Itt körbepillant, majd vállat von.* - Alighanem éppen vendégnél van, mert nem látom sehol. No mindegy, de ha gondolod, odakísérhetlek én is a Madame-hoz... vagy, ha inkább azt szeretnéd, hogy Ayame kísérjen oda, mer ő mégiscsak a jobbkeze, vagy mi, akkor nyugodtan meg is várhatod. Egyszer elő kell jönnie. *Nem, nem kérdezi meg, hogy hány éves a lány - nagy valószínűséggel ha nem lenne nagykorú, nem tudna belépni a mulatóba. Ha meg valahogy mégis, akkor majd a Madame kipakolja, ennyi az egész.*

Vendég

* Nem kell sokáig állnia, egy fiatal férfi már fel is pattan, és jön felé. majd megkérdi, hogy segíthet e valamiben. A lány azonnal megigazítja a ruháját,és próbálja azt elrendezni. Látszik, hogy kicsit zavarban van.*
- Öhm... szi...szia. Akarom mondani... Szép estét. Nem...azaz de igen.
*Mondja komoly zavarban, majd még egy pár pillanatig hallgat. Aztán nagy lebegő, és kimondja amit akar.* - Munkát keresek. És...nem nem tévesztettem el a házszámot. I...ide szeretnék jönni dolgozni...ha talán lenne tagfelvétel.
*mondja kicsit hebegve, majd aztán azért valamennyire megkeményednek az arcvonásai. Igazából nem néz ki túl idősnek. Kérdéses, hogy nagykorú e már.* - Őhm... Ki...Kitty Grey vagyok. * Mondja végre eljutva a bemutatkozásig. Szemeiben a zavar még mindig nem ült el.*

Vendég

*Az egyik asztalnál, meg egy fiatal férfi ül, egy öngyújtóval játszadozva, kicsit unatkozva. Kicsúszik a kezéből, koppan az asztalon, felemeli, megfordítja, megint lecsúszik, megint koppan, stb, stb, stb. Felpillant az ajtó nyílására, megpillantva a fiatal nőt. Még nem látta errefelé, tehát új... kérdés, hogy milyen értelemben. De mindegy is, ő talpra löki magát, és könnyed léptekkel a lány felé siet.* - Szép jó estét. Esetleg segíthetek valamiben? *Mosolyog, megállva Kitty előtt, zöld szemeivel végignézve a lányt. Próbálja kisakkozni magában, hogy vajon pontosan milyen értelemben is új a nő.*

Vendég

*Fiatal lány lép be a piroslámpásba. Egy egyszerű hosszú szoknya, és egy fehér, tölcséres ujjú felső van rajta. A felső felett egy piros szép fűző. Nagyon szépen fel van öltözve. Mosolya kedves, a kezében csak egy apró táska van. Valami retikülféle. Daimonja nincs, és az oldalán sincs egy darab háziállat sem.
Besétál, majd körbe néz. Kifejezetten érdeklődve tekint körbe. Mézszőke haját hátra veti, és szép, kék szemeivel körbe pillant.
Tanácstalanul álldogál a teremben, majd kicsit segély kérőn néz körbe, hátha valaki segít neki.*

- Hát igen, drága mulatság vagyok. *Susogja halkan, miközben tovább hallgatja, kicsit bólintva.* - Jó-jó, ez esetben megbocsájtok. *Mondja a nő, kedvesen, miközben valamivel közelebb húzódik a férfihez, amit már nehéz, hiszen eléggé közel vannak.*
- A papír falakon... Tudod minek kéne kihallatszania? *Kérdezi, tekintete olyan, pont olyan, ahogy egy nő vágyik egy férfira... De hogy mit felel erre Armand, az egy másik dolog. Hiszen... Lassacskán jegyesek, még is a férfi olyan vele, mint egy szeretni való hölggyel, de a csóknál többre még sosem vágyott, illetve... Még sosem jelezte, hogy vágyott volna. Persze, az igaz szerelmet nem kell elsietni, de Ayában azok után, hogy tudja, hogy innen milyen hangok szoktak kiszűrődni, és hogy itt vannak együtt, összebújva, nos, azért eljött az a pillanat. Nem cselekszik, csak néz, azokkal a szép tüzes szemekkel. *

// Fagyi //

-Dolgoztam, hogy ki tudjalak fizetni majd. *Mondja olyan széles mosollyal az arcán amekkora csak ráfér az arcára. És röviden megcsókolja,és már folytatja is a mondanivalóját.* -Volt pár megrendelésem, pár ritka festményre, és be kellett szereznem őket. Minden nap jönni akartam, de csak ma sikerült eljutnom idáig, ma is csak fogtam magam, nem bírtam tovább nélküled. *Halkan beszél, Ayame fülébe, miközben mélyen magába szippantja az illatát, hogy el se szálljon mellőle, legalább addif az emlékezetében maradjon az illata, amíg el nem alszik. Már nem nagyon van szükség színjátékra, hogy nem hallatszik ki semmi betudható annak is, hogy belefeledkeztek egymásba a felek.*

*Mikor a férfi leveszi a megtévesztő külsőségeket és magához vonja, megcsókolni, akkor viszonozza, szenvedélyesen, hosszan. Olyan rég látták egymást, és olyan régen beszéltek, hiányzott neki. A bók hallatán elmosolyodik, de fel nem nevet, csak biccentve köszöni meg. Mikor szóba jön a különleges vendég, akkor kicsit elpillant és felsóhajt.* - Túlságosan ragaszkodik hozzám. Azt meg nem csinálhatom, hogy nem adom meg neki azt... Amit akar. *Kicsit elhaló az utolsó két szó, majd megrázza a fejét, majd szépen hozzábújik, megölelve őt. * - Nem tudom meddig kell még. * Válaszolja röviden, hiszen tényleg nem tudja, majd tekintetével felpillant a férfire.* - És veled mi van? Olyan rég találkoztunk, és csak most jöttél. *Tekintetével Armandot nézi, várva a válaszát, miközben lassan befészkeli magát egy gondolat a fejecskéjébe... De még nem mondja el.*

// Bocsi, hírt írtam >.< //

*Mivel olyan téren nincs veszély egy pillanat alatt vissza is veszi eredeti formáját, de ha probléma lenne, akkor egy pillanat alatt vissza tudja maszkírozni magát. Hogy a külsőségekre már nem kell figyelni közel húzza magához Ayamét, és rendes köszöntés képen megcsókolja.* -Azért az ágy azon oldalán is elég szemet gyönyörködtető a látvány. *Két hangerőt tart fent, egyet a színészkedésnek, egyet pedig a magánbeszélgetések.* -Hogy bírod azt a fontos vendéget? *Érdeklődik Ayame iránt, mennyire bír a különleges kuncsafttal.* -Meddig kell még vele foglalkoznod? *Több kérdése is van, rég nem látta. Közben eldől az ágyon, úgy, hogy Ayame feje pont a mellkasán legyen, a szíve felett.*

*Mikor átkarolja a férfi, egy mosollyal rácsap a kezére, jelezve, hogy azért ne siessenek. Tehát kéreti magát, sejtelmes tekintettel. Kinyitja az ajtót, majd beengedi őt, és mikor beszélni kezd, mutatóujját a saját szája elé emeli, jelezve, hogy hallgasson. Becsukja az ajtót, majd közelebb lép és megöleli, így súg a fülébe.* - Látni nem láthat, de hallani hallhat minket... *Suttogja halkan, tehát az álcát nyugodtan leveheti, de a hangosabb hangok kiszűrődhetnek, nincs olyan távol a szoba. A nő lassan leül az ágyra, miközben végigméri újra az álcát. *
- Egész fess úriember maga. *Mondja, egy kedves mosollyal, miközben az ajtóra tekint, de senki sem közeledik, és kulcsra is zárta, nagy vész már nem lehet.*

*Innentől minden simán halad, már csak be kell csukniuk maguk mögött az ajtót. Armand Ayame mellett halad, át is karolja, azért ő is játsza egy kicsit a helyzetet. Az ajtóhoz érve megvárja amíg Ayame nyit ajtót, és csak utána megy be a szobába.*
-A szoba mennyire biztonságos, mennyire kell álcáznom magam? *Érdeklődi meg nagyon halkan Armand. Nem akar már a célvonal mögött lebukni, mert eddig olyan szépen játszották a szerepüket, és a felismerés is elég simán ment.* -Most már meg fogsz ismerni, ha ide jövök, bár máskor fogok csináltatni előjegyzést. *Még mindig csak halkan beszél, hisz nem tudja mennyire kell vigyáznia*

*Mikor megvillannak a szemek, már tudja, hogy kivel is áll szemben. A csípőjére teszi az egyik kezét, finoman, nem olyan parasztosan-tehenészlányosan, és megdöntött fejjel figyel. Várja, hogy még is mit fog mondani.* - Ha kellemes időtöltésre vágyik, azzal szolgálhatok. *Mondja, kissé elmosolyodva, miközben a másik kezével megigazítja egy gyors mozdulattal a haját. * - Hogyha izgalmas éjszakára vágyik... *Csábos félmosolyt ejt, direkt játssza a helyzetet, direkt magázik.* - Nos, a megfelelő ellenszolgáltatás fejében, azzal is szolgálhatok... Kövessen. *Mondja a nő, és szépen elindul a szobája felé, de először a csaposhoz szól oda, hogy kuncsafttal van, a pénz utólag. Csendben mondja, finoman, hiszen a luxus nem szokta kiordítani, hogy egy százas egy menet. Nem-nem, ez itt diszkrétebben megy. Egy kis mosolyt ejt még "Armand" felé, és könnyed léptekkel tovább indul, mielőtt még a csapos esetleg megkérdezné az álca nevét. Habár nem tudja, hogy nem készült névvel a férfi, jobb a névtelenség. A szoba ugye közel van a Madame-hoz, szóval... Azért résen van, míg az ajtóhoz érnek. Bár a Madame elviekben nem varázshasználó. *

*Na ugye, hogy ugye, Ayame felismerte Armandot. Most egy kicsit hűvösnek kell lennie, nehogy elárulja magát. Csak egy pillanatra megvillantja eredeti szemeit Ayaménak, és már tudhatja, is, hogy megtalálta a kedvenc vendégét.*
-Nem lehet itt valahova félre vonulni? *Kérdezi vissza nagyon halkan, ahol nem látnánk mások ott nem kellene ennyire játszani magukat.*
-Segíthetsz, egy kicsit szórakozni szeretnék. *Mosolyog szélesen Ayame arcába, így legalább megvan a hivatalos indok is, ami miatt félrehívhatja a szobájába Armandot, aki még álnevet se talált ki magának, annyira hirtelen elgondolástól vezérelve jött el a mulatóba ma este, már nem bírta elviselni Ayame hiányát.*

*A furcsa mutogatásra, hogy igen, te, gyere csak, meg ilyesmi, a nőből majdnem kibukik a nevetés, de végül csak elmosolyodik, és meleg barna szemeivel végigméri a férfit. Igen megfordul a fejében, hogy Armandról van szó, és ha valóban ő az, akkor mindenképpen követnie kell. Ha nem, akkor mi van? Egy félreérts, és finoman lekoptatja a gazdagnak tűnő férfit. Nem mintha a gazdagokat olyan könnyű lenne lekoptatni. Közelebb lép a férfihoz, követve őt, miközben az ajka megmozdul, de a nevét nem mondja ki, már csak az kéne.*
- Miben segíthetek ezen a korai órán egy ifjú idegennek, akit még sosem láttam, és nem is ismerek? *Kérdezi, cifrán, mosolyogva, és közelebb lép, suttogósra fogva a hangját, selymes suttogással kérdez újra.* - Te vagy az, ugye? *Kérdezi, szemeit a férfire vetve, próbálva kibogozni belőle Armand tekintetét.*

*Sikeresen felhívta magára a figyelmet, úgy tűnik, hogy nem volt nagyon bonyolult elérni ezt.* ~Már csak félre kéne hívnom.~ *Továbbra is szemez vele, és finoman mutat neki, valami olyasmit, hogy "Te, igen te, gyere csak ide." Próbálja az asztalhoz csalogatni Ayamét, de nem akar megszólalni inkább szórakozik egy kicsit, úgyis lesz idejük egymásra, amikor félrevonulnak a mulató zajától.* ~Vajon felismert már?~ *Csak találgat magában, hogy vajon felismerné-e. Ayame most is csodálatosan néz ki, tényleg kiemelkedik a többi lány közül, de nem csak öltözetével, hanem sokkal szebb is, bár ez lehet, hogy csak Armand saját, elfogult véleménye, számára egy jó ideje Ayame a legszebb nő a világon.*

*Ő éppen a pultnál könyököl, nagyot sóhajt, a néhány napja összesen egy embert fogadott, a Redrick fiút, de amúgy senkit. Ez kezd feltűnni a Madame-nak is, de a nő már kezdi gyártani a kifogásokat. Végül is, ő már megteheti. A Redrick fiú is épp elég pénzt hagy nála itt, minden alkalommal. Körbetekint, hogy kik is vannak éppen a mulatóban, és a kavalkádban észrevesz egy férfit, akit még sosem látott. Hát valóban, így még sosem látta. Nem, azonnal nem ismeri fel, de gazdagnak tűnik, felé pillant, egyenesen őt nézi. És ezeket a pillantásokat nem lehet félreérteni. Egy szép hosszú, selyemruhában van, kivágott, de elegáns, nem olyan közönséges, mint mindenki más lányé itt. Finoman ellöki magát a pulttól és könnyű léptekkel, jártasan kerülgetve az asztalokat, és embereket, kissé kíváncsi tekintettel megy a férfihoz oda. Nem szólal meg, cak fürkésző tekintettel, kissé felvont szemöldökkel figyeli őt. *

*Nemrég indult el otthonról, és már a mulatónál van. Rá sem lehet ismerni, annyira elmaszkírozta magát, csak Ayame ismerhet rá, hangja se árulná el. Egy igaz gazdag úr lép be a mulatóba. Igazán kicsípte magát Armand, egy kicsit be is újított a ruhatárába, hogy még véletlenül sem ismerhetnék meg, még az illata is más.* ~Vajon hol lehet?~ *A szeme körbe körbe cikáz a teremben, néz fel-le jobbra-balra, Ayamét keresi, d eddig még nem látja sehol sem, talán beljebb kéne mennie. Egy asztalnál foglal helyet, ekkor szúrja ki Ayamét.* ~Vajon felismer?~ *Szemezni kezd távolról vele, ha nem ismeri fel, akkor is felhívás a számára, hogy érdeklődik iránta, még ha nem is tud róla, hogy kicsoda valójában.*