Hét tenger kikötő

Tárgy: Hét tenger kikötő Vas. Május 16, 2010 5:26 pm

First topic message reminder :

Nellond területe elnyúlik a tengerig, így rendelkezik egy kikötővel is. Hosszú cölöpökön álló stégek nyúlnak ki a víz felé, hogy kényelmesen ki tudjanak kötni a hajók. Ebben még az is a segítségükre van, hogy a parttól nem messze egy mesterséges szigeten hatalmas világítótorony áll. A fényét már messziről látni, és hívogatóan hat az eltévedt hajósokra. Itt állandó a hangzavar, ahogy a kereskedők kiabálnak, vagy a hajókapitány a matrózainak adja ki a feladatot. A legkülönbözőbb emberek fordulnak meg itt, hogy lássák a várost, eladják portékáikat, vagy rejtélyes tárgyaiktól szabaduljanak meg. Sok hajó és bárka fut be ide, van, hogy kalózok keresnek itt nyughelyet, de az is megesik, hogy előkelő hölgyek választják a vízi közlekedést a vonat helyett. Sötét lepelbe burkolózott alakoktól egészen a békésen játszadozó kisgyerekekig bárkit megtalálhatsz itt. Könnyű beleolvadni a környezetbe, hiszen bárki is lennél, nem fogsz szemet szúrni senkinek. Forgalmas terület, ezért a zsebtolvajok kedvenc lelőhelye, hiszen megtöltött pénztárcákat és különös varázstárgyakat rejtenek itt a táskák. A macskaköves kikötőből utcák indulnak szerteszét, hogy az ide látogatókat bevezessék Nellondba. Messziről érezni, hogy a kikötőt is körbelengi a mágia varázsa.

leírás Laura Wylee
név Cirelin de Sovalon

Vendég

*Csigalassúsággal telnek a percek. Lassan átvándorol az agyán a gondolat, hogy jobb volna visszafordulni és újból felkaptatni az utcákon a legközelebbi teleportig, s visszamenni a szobájába, avagy a birtokon valahová, esetleg eltűnni a kastély zegzugos folyosóin, s megírni egy terjedelmes panaszlevelet az apja részére, mégis mi ez a cirkusz. Ujjai között megjelenik egy érme a közepes nagyságúból, azt kezdi pörgetni, zsonglőrködik vele, hogy még egy kis időnyi győzködést hajtson végre önmagán. Közben újabb hajó fut be a kikötő egyik dokkjához, a leszállók pedig rögtön elárasztják a mólót, vele együtt az eddig ott lipistelőket is. Felsóhajt, oldalra fordítja a fejét. Pár méterre tőle átellenben ott egy újságos. Talán körbenézhetne, hátha talál valami érdemlegeset, de végül letesz az ötletről. Azért még egy ideig arrafelé bambul akarva-akaratlanul is, mert a fókusza valahová a távolba viharzott el éppen, s idege sincs a csordára emlékeztető emberhalmot pásztázni holmi vörös köves gyűrűkért. Idegessége másodpercek alatt hág tetőfokára. Úgy dönt itt hagyja az egész búscsudát, mikoron is belebeg a képbe egy újabb vásárló. Unott szemei már készülnek átsiklani rajta, el is indult vissza a Nezabar irányába, ám a következő másodpercben lefagy és reflexszerűen elfordul az ellenkező irányba, a tenger felé. Látta a vörös követ megcsillanni, méghozzá a bal kéz középső ujján. Ugyan hány ember szaladgál Nellondban és az iskolában ilyen pontos leírással? Relatíve pontos persze, mert csak a gyűrű és a kéz milyensége nyert bizonyítást éppen. Lélegzik két mélyet, közben csak reméli, hogy a frissen ideszakadt leányzó elindul valamerre, mert követni fogja. Jó pár lépéssel lemaradva, de követni kezdi. Most már éles a helyzet, az apja pedig tudhat valamit, amiről eddig nem szólt nekik. Talán a lány értelmes magyarázattal tudna szolgálni? Talán...*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szer. Okt. 03, 2012 12:36 pm

*A Hét tenger kikötőt elárasztó tengernyi láb között - melyekhez minden bizonnyal további testrészek is tartoznak - egy fekete macska szlalomozik. Ha valaki tüzetesebben megfigyelné a kandúrt, felmerülhetne az a sanda gyanú, hogy ez nem egy közönséges házi macska, aki az elhullatott halfejekre vadászik. Az pedig már bizonyos, hogy nem is gazdátlan. Hozzá hasonló, ám lassabb, kissé kimértebb mozgású leány hullámzik a tömeggel. Pár perccel ezelőtt futott be a nellondi harmadosztályú, kisebb utas- és rakományszállító hajó, utasai között pedig egy, a Nezabarhoz tartozó, diák ért szárazföldre. Egy ideje a hajó általi helyváltoztatás híve lett, eltekintve a varázslatosabb utazási formáktól. Visszatért Bulgáriába, haza jött a Nezabarba. Távozásának okairól, valamint az utóbbi évek történéseiről most kár magyarázni, elég, hogy most itt lépked Nellond kikötőjében. Egy sötékék utazóköpenyt visel, mely alól léptei során előbukkannak poros, kopott csizmái. Hosszú, szénfekete haja kibontva omlik alá és borítja be a kék szövetet, átfestve azt a legsötétebb árnyalattá. Szemeiben most egyszerre tükröződik kiváncsiság, egy csipetnyi izgatottság, ugyanakkor gyanakvás és éles figyelem ahogy haladás közben végigpásztázza az őt körülvevő százféle alakot. Egy bőrből készült batyu található még nála, a vállán fityeg, valószínüleg személyes tárgyaival és hasznos kellékekkel van tele. Morty, a fekete kandúr aki Lex daimonja, a lányhoz képest sokkal magabiztosabban veszi be az irányt az iskolához vezető út felé. A naxeldires hatodéves azonban nem ennyire elszánt. Mintha vonakodna, inkább visszamászni szeretne a hajóra és ott ülni még egy, két, kétszáz napot. Szóval úgy megy, mintha jönne, de azért nem okoz bonyodalmat a közlekedésben. Egy újság és egyéb apróságokat áruló bódé mellett haladnak épp el, elsőre úgy tűnik, hogy úgy, mint az eddigi összetákolt standok mellett érdektelenül elhaladnak, ám a lány megtorpan és egy napilapot kér. A nyakában lógó erszényből a megfelelő számú érmét húzza elő és fizet. Törékeny, fehér kezei belepotyogtatják az árus vaskos, lapát markába az aprót, a hirtelen kibújó nap erős, vakító sugarai pedig ráverik fényüket gyűrűjére, mely egy vörös, szinte a hirtelen fény erősségére fellobbanó, követ foglal magába. A lánynak ez nem számít szenzációnak, hisz általában a hasonló tárgyak így viselkednek a fény hatására, ez valószínüleg senki másnak fel sem tűnik a kikötőben, kivéve annak, aki pont az eféle látvány után kutat. Az újságot amint megkapta, a bódé mellett megállva fellapozza, a fekete macska visszasomfordál hozzá és letelepedik a lány lábaihoz, türelmes mosakodásba vezetve várakozását.*

Vendég

*Enyhén ideges, ahogy a kikötőben téblábol. Az apjától ma reggel a lehető legfurcsább meglepetést kapta: egy levelet, ráadásul egy bagoly kézbesítette. Felvetődtek benne a különböző kérdések, vajon az apja honnan gondolta, hogy nem mugli postával kellene elküldenie a neki szánt küldeményt, honnan van a bagoly? Ezek után meg már a levél tartalmától döbbent meg, mely így hangzott: "Ma délután menj ki a kikötőbe. Várj türelmesen és keresd a vörös gyűrűt a bal középső ujjon. Ha megtaláltad, jegyezd meg az arcát és szólítsd meg. Érdekes dolgokat hallhatsz még tőle. Hétvégén gyere haza. Beszélnünk kell!" . Kevés lenne azt mondani, hogy megdöbbent. Annyi kérdés zúgott át a fején hirtelenjében, hogy pár másodperc múlva nem is emlékezett a felére, csak a tudatalattija raktározta el. Igazából először nem akart kijönni, mert semmiféle rendes magyarázat nem szerepelt a kurta-furcsa levélben, viszont egy órával ez előtt mégis csak felöltözött és lebotorkált ide. Beletelt egy kis időbe és néhány helybeli megkérdezésébe, mire eltalált a kikötőig. A nyüzsgés adott, tele van a hely sötét alakoktól elkezdve egyszerű kereskedőkön át a legpökhendibb kinézető dámákig mindenféle, -fajta és -nemű alakkal. Arcába húzza a kapucniját, zsebre dugja a kezeit és nekitámaszkodik az első szilárd felületnek, ahol nincs útban, de rálátása is akad az érkező hajókra/bárkákra, s azok érkező utasaira. Igazán fúrja az oldalát, miféle ember lehet a vörös köves gyűrű tulajdonosa, s vajon milyen érdekes dolgokat tud mondani neki.*

Hozzászólások száma : 29 Kaszt :

A lányok minden feladatot teljesítve eljutottak a ködös szigetre ahol hősiesen küzdöttek a kislány kiszabadításáért. Igaz Ariannát meg harapta egy farkasnak látszó lény, de szervezetére ártalmatlan csak egy hideg heg maradt a helyén. A kislány kiszabadítása után a szigeten a köd felszállt és örök zöldbe borult az egész táj. A kislánnyal a lányok, zsupsz, kulcs segítségével visszatértek a városba ahol a Csendőr már tűkön ülve várta őket. Mind a négy lány tiszteletére tartott egy ünnepséget ahol dísz polgárrá avatta őket egy éremmel és oklevéllel.
Persze hivatásosan rendőrök lettek a kitüntetéssel.

Vendég

- Ó, én ezt egy szóval sem mondtam. *Válaszol Evának. Nevet, és összeborzolja Valeriel haját, mikor a lány közli, hogy eredetileg is ide jött.* - Hát akkor hajrá. De azért majd gyere velünk, ha gondolod. *Aztán el is siet felszolgálni. Látja, hogy Valeriel cseveg valakivel, de nem szól rá, csak rajta tartja a fél szemét, nehogy valami baja legyen... bár itt már azért jóval kisebb az esélye, hogy megfogják és elrabolják, mint a feketepiacon. Szerencsére végeznek a feladattal, és mehetnek is az utolsó helyszínre.* - Szóval már megint kereskednünk kell? Na szép. *Elhúzza a száját, majd belekarol Valerielbe, hogyha a lány úgy dönt, hogy velük tart a fagyizóból. Vérfarkasként a dicsfénnyel azért tud hatni az emberekre, automatikusan jobban hallgatnak rá, így mosolyogva, meggyőzően árulja a halat a kikötőben.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Szept. 29, 2012 4:56 pm

*Kiszolgálja a vendégeket, és az irodába kerülnek, ahol a főnök eligazítja őket. Kapnak tőle egy levelet, amiben a csendőr írja, hogy segíteni kell egy halásznak halat eladni, hogy megkapják a jelszót. Mikor megpillantja a lányokat, rögtön meg is szólítja őket.* -Üdvözletem, hölgyeim. A segítségüket szeretném kérni abban, hogy eladjanak nekem fejenként egy kiló halat. Maguk annyira szépek, hogy biztosan sokkal jobban fognak magukra hallgatni, mint rám... én már öreg vagyok... Itt vannak a halak vödrökben. *Mutat az előtte lévő négy darab vödörre, és ha a lányok körülnéznek, a kikötőben egy piacot is látnak, épp négy hellyel a standnál. Minden bizonnyal oda kell kiállniuk eladni a halat. Szandi fel is teszi a maga adagját, és lelkesen kiabálni kezd.* -Eladó a friss hal. Épp most fogtuk. Két sarló kilója. Eladó a hal. *kiabálja igazi kofaárusként, és egy járókelő oda is lép hozzá, akinek rövid alkudozás árán el is adja a saját adag halát. Megvárja a többieket is, hátha sikeresen végeznek ők is a feladattal, majd a halászhoz megy, abban reménykedve, hogy valóban megkapják tőle a jelszót és sikeresen kiszabadíthatják a kislányt.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Pént. Aug. 24, 2012 8:13 am

*A teljes leégés határán egyensúlyozva várja ki a lány mindenfajta reakcióját. Nem is olyan rossz, mint amire számított. Trix laza, vidám és irtó jól néz ki. A nevével kapcsolatban kicsit összébb húzza a szemeit.*
-Ha utálod azt a nevet, amit nem szeretsz hallani, miért nem mondod egyszerűen, hogy Angyal Trixi?
*~Tényleg angyali egy lány. A legjobb lesz, ha minél hamarabb lerázom, mielőtt túlságosan megkedvelném.~ Gondolja határozottan, ám farkas énje nélkül cseppet sem határozott, szóval utalást sem tesz arra, hogy jobb lenne a lány nélkül. A szülei említésére mély gyász komor tekintete ül ki az arcára. Trixi egészen úgy gondolhatja, hogy ez édesanyjának szól, ám téved. Persze nem arról van szó, imádta szüleit, nélkülük sehová sem jutott volna, de a halálesetekről mindig Carmen jut eszébe. ~Gyilkos vagyok!~ Emlékezteti magát, és komoly könnycseppek szöknek a szemébe. A lány felvetésére a fogadós kapcsán csak bólintani képes, s percekig ténylegesen meg sem szólal, csak csöndesen ontja magából könnyeit. Végül szipogva fordul a lányhoz.*
-Bocsáss meg, nem akartam elszomorítani a napodat. A halálesetek mindig nagyon fájdalmasan érintenek. Imádtam a szüleimet, a legfantasztikusabb emberek voltak, csak hát ők is megöregedtek.
*A fogadó ajtaját ő maga nyitja ki neki, hogy előre engedje, bár nem sok reményt fűz ahhoz, hogy a fogadós megismerje az arcát, hiszen amikor utoljára látta, még kb 12 éves volt, és csak egy csupor tejet vett tőle, mert otthon épp beteg volt a kecske, ő viszont tartott a hátsó kertben kecskéket.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Pént. Aug. 24, 2012 7:55 am

*Mikor Trixi határozottan elindul a férfi felé, úgy tűnik, mintha ő félre akarna lépni, és azt hinné, hogy nem is hozzá indult a lány, habár tekintetük elég szorosan összekapcsolódik. A férfi kicsit idegesnek tűnik, de végül Trix megérkezik hozzá és köszönti őt. Akkor már mintha nem is lenne semmi baja, egyszerűen könnyed mosolyt bűvöl az arcára és úgy néz végig a lányon. Trixi is végigméri a férfit, habár ő távolról már hamarabb megtette és bizony tetszik neki az összhatás. A férfi elég furcsán köszön, amit Trix nem is nagyon ért, nem sűrűn használ efféle amerikai szlenget, de megnyugszik, amikor a srác bolgárul kezd el beszélni, immár akcentus nélkül. Kíváncsian kúszik fel a szemöldöke, nem éti ezt a kettősséget és egy pajkos mosoly is megjelenik a szája szegletében. Szinte biztos benne, hogy bolgár a férfi, de persze ezt majd a neve dönti el végleg, amit egyelőre még nem tud a leányzó, de biztos benne, hogy hamarosan arra is fény derül. Végül a férfi beszélni kezd, nem is csoda, hiszen Trixi elég sok kérdést tett fel egyszerre. Kiderül ,hogy járt már Nellondban, csak éppen 7-8 évvel ezelőtt és azóta kicsit megváltozott a város. Kicsit kusza az egész, amit magyaráz, Trixi értetlenül mered rá, de a szája szegletében még mindig ott van a pajkos mosoly. Tökéletesen elszórakozik a férfi zavartságán, aki hamarosan "előröl kezdi" a dolgokat és be is mutatkozik. Trixi elneveti magát és úgy néz a férfira.*
~Tényleg bolgár. Nocsak.~*gondolja magában a lány, miközben csillogó szemmel mutatkozik be a férfinak:*
- Angyal Beatrix vagyok, de hívj Trixinek. A Beatrixet utálom. *vág egy fintort a leányzó jelezvén, hogy tényleg nem szereti a teljes nevét. Túl komoly neki és hogyha valaki megismeri, akkor rájön, hogy ez tényleg így van.*
- Részvétem a szüleid miatt. *szólal meg halk, komor és határozott hangon a lány. Nem tudta, hogy ilyen rossz hír miatt tért vissza a férfi, de igazából annyira nem tűnik letörtnek. Valószínű, hogy felvillanyozza az új ház. Ilyesmi gondolatok forognak Trix fejében, amikor is lassan a papír fölé hajol és elolvassa a címet.*
- Uh...Hát az a helyzet, hogy én sem vagyok olyan régen itt, úgyhogy nem pontosan tudom a címeket. De gy vélem, hogy ez valahol a Külvárosban lesz. *mondja nem túl határozottan a leányzó, majd megvonja a vállát.*
- Mit szólnál, hogyha elmennénk a fogadóba? A fogadós biztos, hogy tud minden utcát itt Nellondban. Talán még rád is emlékszik. *mosolyodik el bájosan a leányzó, majd kérdőn néz a fiúra. Hogyha igent mond, akkor megindul a fogadó felé, maga mellett a fiúval.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Pént. Aug. 24, 2012 7:41 am

*Egy gyönyörű, vad tekintetű hölgy sétál pont arra, amerre ő is álldogál. Finoman odébb lép, hogy elkerüljék egymást, amikor konstatálja, hogy a lány automatikusan irányt vált. ~Felém jön. Könyörgöm ne felém jöjjön! De ide jön. Ó, jajj! Hogyan is kell természetesen viselkedni?~ Próbál könnyed mosolyt bűvölni az arcára, homlokán lecsorgó verítékét pedig egyszerűen láthatatlanná teszi. Szinte lassított felvételben nézi végig ahogy a gyönyörű arcú, szelíden vad tekintetű hölgy felé lépdel, haját meglebbent a tengeri szellő. Nagyot nyel, s megpróbál nem pont a szétmarcangolt kedvesére gondolni, aki egészen hasonlít erre a szépséges teremtésre.*
-Hy. *Mondja ájmerikás akcentussal, majd átvált bolgárra. Gyönyörűen beszéli, szóval erősen kizárt, hogy ne bolgár legyen.* -Igen, jól látod. Utoljára 7 vagy talán 8 éve jártam itt, még a kikötő is teljesen más. Fogalmam sincs merre induljak, hogy haza érjek. Persze azt sem tudom, hol van az új családi házunk, csak egy címem van. *Hirtelen bocsánatkérő arcot vág, és sajnálkozva néz a lányra. Túl sokat fecseg.* -És te? Hogy vagy? Mármint... Ahh. Kezdem előröl, oké? Blagoy Ivo Lazar vagyok, Nellondi születésű. A szüleim pár éve hunytak el, amikor én Amerikában dolgoztam, és csak egy levelet hagytak hátra, hogy hol az új házunk, de ez az utca... *Mutatja a végrendeletet a lánynak.* -...nekem egyáltalán nem rémlik. Szóval eléggé eltévedtem.
*Szerencsére nagyon jól ért az illúziókhoz, így egy teljes új arcot maszkol magának, amíg a lány a papírra pillant. Elfedi pirosló, zavart arcát, beesett, fáradt szemeit, s egy üde, fiatalos férfi képét montázsolja magára. Egészen jóképű lehet most kifelé, habár sárgásbarna szemei kicsit mintha elütnének a szokványostól. Talán kontaktlencse, gondolhatják, de ő pontosan tudja, hogy ezek a fenevad eltüntethetetlen szemei.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Pént. Aug. 24, 2012 7:23 am

*Kellemes időre ébredt ismét Nezabar népe és habár már nem sok van vissza a nyárból, Trixi igyekszik kihasználni az utolsó napokat is, amikor a Nap még melegen süt és lehet sütkérezni a fényében és a melegében. Habár a Nezabar birtokon is megannyi kellemes hely van, Trixi imádja a tengert és a hajók illatát. Annyi különféle helyről érkeznek hajók, annyi különös, Trixi számára ismeretlen illatot hoznak ,hogy gyakran ücsörög itt a kikötőben a leányzó és nézegeti, ahogy az emberek kipakolják a zsákmányt. Néha még segít is és ezért apró zsebpénzt kap, vagy éppen furcsa helyekről érezett árukat. Most is itt lézeng, ücsörög az egyik dobozon, ami kirakodásra vár. Egy fehér farmer van rajta, egy kék, egyszerű top, ami kiemeli idomait, egy szürke sportcipő, valamint egy táska. Napszemüvegét most a feje tetejére tolta, hiszen oda, ahol ül, annyira nem süt a Nap, hogy kelljen a szemüveg. ismét egy hajó érkezik, mire Trixi lelkesen fordul a Gyöngycápa felé. Gyorsan elolvassa, hogy honnan is érkezett a hajó és izgatottan fészkelődni kezd. Lassan ki is kötnek, majd néhány gyöngyhalász sétál le a hajóról, valamint egy nagy táskás férfi is, aki elég jól néz ki. Trixi őt kezdi el fixírozni, hiszen kíváncsi, hogy mit keres egy gyöngyhalász hajón egy ilyen srác. Merthogy nem lehet olyan idős, maximum 30 évesnek néz ki. Egy papírt tart a kezében és igencsak tanácstalannak tűnik, bizonyára most először jár ebben a városban. No, nem mintha Trixi olyan gyakran járná Nellond kisebb utcáit, kihasználja az alkalmat és leugrik a dobozról. Gyors, határozott léptekkel a fiú felé indul, aki éppen akkor néz fel, bizonyára segítséget keresve. Trixi elmosolyodik és barna szemei melegséget, és bizalmat árasztanak. Odasétál a sráchoz és ránéz:*
- Halló. Látom, elég tanácstalan vagy. Segíthetek? Most jársz először Nellondban? *köszönti a fiút és kíváncsian feltesz néhány kérdést, hogy mi újság, mit is keres a srác.*

// Ruha //

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Pént. Aug. 24, 2012 7:14 am

*Haját a tenger hűvös szele borzolja, emlékei tova sodródnak a sós förgetegben. A menekülésének hivatalosan is vége. A tengeren túl csábítása után újra otthoni föld illatát érzi. Hazatért. A kikötőbe futó Gyöngycápa nem túl nagy hajó, s mint neve mutatja inkább gyöngyhalászokat szállítanak vele oda-vissza, ám kivételesen utasok is fellelhetőek a holtfáradt, beteges arcú gyöngyhalászok között. Az ő életük sem sétagalopp, ám Blagoy élete maga a pokol. 7 éve ment el, hogy szerencsét próbáljon Amerikában. Tehetséges volt, fiatal és fogékony a világra. Még ma is beleborzong, mit kellett a háta mögött hagyni, egyetlen ostoba hibájáért. Hibázott, hiszen miféle épeszű ember követne egy véres pálcájú boszorkányt az éjszaka kellős közepén? Profi illuzionistaként azt gondolta, ő majd leszámol a nem túl ismert, de városkájában annál rettegettebb Miranda Whitecage-el, amiért szentségtelen áldozataival veszélyezteti az ottaniak életét. Csúfos kudarcának órájára alig emlékszik, valami olyasmi maradt meg a fejében, hogy hirtelen egy sikátorból ráveti magát egy farkasember, és szétmarcangolja az oldalát, miközben Miranda kacagása betölti füleit. Utána hetekig ápolták a helyi varázsló kórházban, s figyelmeztették, hogy a vérfarkas lét sok odafigyelést és óvatosságot követel.
Első gyilkosságára alig emlékszik. Egy eltévedt kisgyermeket kapot el a sűrűben, akiből aztán hosszan lakmározott, majd hajnaltájt visszaváltozva zokogva temette el a kicsiny testet. Utána jópár évig erős kontroll alatt sikerült tartani a fenevadat, és a holdtöltéket a saját maga által nevelt csirkék és kecskék társaságában töltötte, véres rendet vágva közöttük. Ám nemrég történt egy hatalmas katasztrófa. Balga fejjel megszeretett egy fiatal, vad lelkületű lányt, aki tiltó szavait figyelmen kívül hagyva együtt akarta nézni vele a teliholdat. Vesztére. Hajnalra már a gyönyörű testből csak egy halom hús, vér és csont maradt, amit Blagoy zokogva temetett el a város temetőjében. "Hősi áldozata lett a vérfarkasnak, aki Blagoy Ivo Lazar keze által pusztult!" Ezt a feliratot karcolta a fejfájába, s mellette borzadó arccal húzott karóba egy farkast, akivel hónapokon át együtt járták a vadont. Elpusztította a két lényt, akit valóban szeretett. Nem maradhatott tovább.
Otthonának pontos helye már más család birtokában van, kezében egy régi levéllel kószál a kikötőben, amiben édesanyja halálhíre és a rá maradt piciny ház címe bújik meg. Sajnos rég nem emlékszik már, hogy melyik utca merre található, ezért az első szimpatikus lényhez siet, hogy rövid szavakkal útmutatást kérjen tőle.*

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 7 Kaszt :

*Elneveti magát, ahogy megpillantja a lányt ügyeskedni, valahogy ő is így kezdte. Teremtett állatai körbeugrálják őt, a férfi pedig krétáját feldobva és elkapva lép a lányhoz, körberajzolva annak kezeit és csizmáját, hogy mégiscsak maradandóbb legyen az élmény. A férfinek nagyon szívesen ad krétát, kiüríti zsebét egy helyre, csak nem fogják meglopni a koldust, van ott kék-zöld-piros-narancs, bár anyaguk kicsit furcsa - hiszen nem boltiak, a "vörös" maga gyártja őket. Mikhael kedvére válogathat, használhatja, amelyiket akarja. Miközben dolgozik, a férfit is körberajzolja egy állapotában, amikor hagyja, dala pedig tovább száll, néha egy-egy tánclépést is lejtve a két "segítség" miatt növekvő, soványka tapsokat adó közönségnek.* - Hogy hogy? Hunyd be a szemed! *Figyeli a férfit, hogy megteszi-e.* - Majd tapsolj kettőt. *Tapsol vele kettőt, remélve, hogy vele tart* - Fordulj körbe háromszor.*Ő is így tesz* - Majd csettints egyet! *S ha így végigcsinálta, életre is kel az arc, s minden más ábrája, az arc formája is kisimul, kicsit szebbé válik, az új művésztárs meg nem látta, ahogy Jasper titkon odakoppintott botjával a rajzokhoz.
Ha leállna Cat, megállítja őt, a pénzt visszautasítva csak ennyit mond, mosolyogva:* - Ne hagyd abba, a pénz pedig a tiéd, költsd magadra. *Emeli meg előtte kalapkáját, és ad neki választási lehetőséget, rajzolhat, táncolhat tovább, amihez kedve támad, ha a kézenálláshoz esetleg elfáradt volna. Még dalát is el kezdi nekik megtanítani, s az annyira fülbemászó, hogy fél perc se kell, már együtt zengjék.:*

**Chim chiminey
Chim chiminey
Chim chim cher-ee!
A sweep is as lucky
As lucky can be**

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Júl. 21, 2012 1:06 pm

*Mikh a padon ülve széles vigyorral az arcán figyeli a férfi ténykedését. Végignézi a kis színes madár születését, szárnyra kapását, majd a tigrisét is. Sejti, hogy ez neki szól. A nagymacska körbeugrálja a padot és a kismadárra vadászik. A fiú elneveti magát és hirtelen ötlettől vezérelve a férfihez lép.* - Kaphatnék egy krétát? *kérdezi meg. Ha megkapja leül a macskakőre és elkezd kísérletezni. Először egy harangvirágot rajzol. Aprólékos gonddal formázza meg az egy száron ülő 5 kis csúcsos szirmú virágot. majd nagyobb fába vágja fejszéjét. Keze alatt gyorsan körvonalazódik egy arc, szem, száj egy kicsit ügyetlen formák, gyakorlatlan kéz munkája, az látszik, de nem kifejezetten ügyetlen. Közben elnézegeti a kézen állva bohóckodó lányt, akit már mintha látott volna valahol. Mikor meglátja, hogy a kislány a csizmájából a férfi kalapjába önti az összegyűjtött aprópénzt ismét elmosolyodik. Ő nem segíteni akar, sőt, még csak nem is adni. kapni szeretne egy kicsit abból a szabadságból, ami neki nem jut. Ő valamiért egyik kötöttségből a másikba ugrik, mintha így érezné jól magát. És ez többnyire igaz is. a lerajzolt női arcra pillant. Nem tetszik neki. pontatlan és csúnya, az eredetihez képest.* - Hogy kelted őket életre? *kérdezi a vöröset.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Júl. 21, 2012 12:54 pm

* Azt még pont látja ahogy a férfi egy gyönyörű szép madarat rajzol, és csodák csodájára életre kel, körberepüli Catet, ami kicsit ironikus, mert madár a macskát...No mindegy. Ez a gesztus annyira tetszik neki, hogy fejébe veszi, hogy még több adományt gyűjt, de hogyan? Gondolkozik, gondolkozik, aztán ránéz a cipőjére, és beugrik. De vajon miért pont a cipőéről? Ki tudja...Persze rajta kívül. Odasétál néhány méterre a férfi mellé és leteszi a csizmáját. Díszes feliratokkal ő is odaírja hogy 'adakozzanak' majd elkezdi előadni produkcióját. Elég érdekes, ugyanis abból áll, hogy kézen állva a lábával zsonglőrködik két papírgalacsinnal. Mekkora mázli hogy annak idején mennyit foglalkozott ilyen dolgokkal, és most végre újra ilyen trükköket csinálhat, ez csak még boldogabbá teszi. Néhány ember már rak is pénzt a csizmába, de van aki nem érti miért kell neki és csak tovább megy. Biztos nem tudják, hogy nem neki lesz a pénz. Miután már 5-6 ember rakott egy kisebb összeget a csizmába, abbahagyta a mutatványozást, és a csizmája tartalmát beleöntötte a vörös hajú férfi kalapjába. * - Parancsoljon. * Mondja mosolyogva, és leül a csizmája mellé. *

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 7 Kaszt :

*Örül. Kifejezetten jó formában van, ábrái csak úgy szaladnak ki krétájából, most semmi mágiát nem visz bele, az arcok nem mozognak, a tájakon nem mozognak a felhők, tényleg, csak úgy muglisan csinálja, hiszen félig-meddig ő is az. Mikor egy egészen szép adomány érkezik be, picit felemeli a fejét, és a lányra mosolyog. Megpördül, krétáit zsebébe rejti, de csupán azért, hogy újabbakat emeljen ki onnan, most egy kék és egy piros kerül kezébe, és rajzol is egy apró madárkát a kettő segítségével. Persze a Cat nevű lánynak, aki közben el is megy, de ez különösen nem hatja meg a művész urat, csupán biccent egyet különös botjával, melyet mindig magánál hord, s a pici énekes madár már meg is indul, egyenesen a padok felé szárnyalgat. Szájából dallamok jönnek elő, bár nem is tudni, honnan jönnek eme dallamok. A férfi dalát kíséri szép, csipogó hanggal, valószínűleg ezt is a fickó idézi meg. Az új hang körbelengi az ismeretlen, fekete hajú lánykát. Egész jól keres ma, az is lehet, hogy lesz ma pénze a fogadóban aludni, ilyen kényelmet ritkán engedhet meg magának.
A férfi érkezésére is kalapot emel, idilli vigyorával kíséri tekintetével helyére, neki egy tigrist rajzol, aki ugyan csak néha-néha mordul, de ő is fut a macskakövek síkján, és a padoknál ugrándozik, próbálva elkapva a másik teremtményt, szinte duettezve vele, de az persze mindig tovább repdes. *

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Júl. 21, 2012 12:31 pm

*A magas szőke hajú fiatal férfi dolgavégezetlenül bolyong a városban. Végigjárta Nellondot lakás után kutatva, ám rá kellett jönnie, hogy egy szűkösebb albérletet sem tud kifizetni a városban. A külső részek pedig nem túl barátságosak. Egyenlőre úgy látszik a fogadóban kell maradnia. Legalább amíg munkát nem talál. kikötő felé bóklászik. Itt egész sokan nyüzsögnek. Felkelti a figyelmét egy vörös hajú középkorú fickó. Rajzolgat, dúdolgat egészen felszabadultan, nyilvánvalóan adományért. Mikhael mindig is kedvelte, azokat az embereket, akik művészettel próbálják megkeresni a pénzüket. Odalép a kalaphoz és belenéz. Már egész szép összeg gyűlt össze. Mikhnél nincs sok pénz, szór a kalapba valamennyit a zsebében csörgő apróból és tovább nézegeti a férfi alkotásait. Kezét egyszerű farmerja zsebébe süllyeszti. Semmi kedve tovább menni, inkább leül egy közeli padra és nézi, ahogy a férfi alkot és ebben majdnem olyan nagy örömét leli, mint maga az alkotó.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szomb. Júl. 21, 2012 12:19 pm

* Vajon miért pont itt? Ezt kérdezgeti magától miközben lekecmereg egy régi mólóról. Már egy jó ideje itt ücsörög, de a vízbe nem megy bele. Kissé veszélyes lenne, meg amúgy is utálja a vizet. De még mindig nem tudja miért erre jött, vagy mi célja van itt. csak tétlenül ücsörög egész nap. Elég unalmas..főleg neki, aki eleve nem szereti a semmittevést. De nem akar szembeszállni a sorssal, ha egyszer elméje azt sugallta neki, hogy ide kell jönnie, akkor ide jön. Minden csendes, egészen addig a percig, amíg fel nem tűnik valami pasas fütyörészve és dalolászva. Az is megfordul Cat fejében, hogy részeg, de csak nem. Aztán csak arra a döntésre jut, hogy kíváncsiskodni indul. Eligazítja fekete hajában a szőke tincseket (ugyanis ma szőke mániája van) és feltápászkodik a móló kényelmetlen faborításáról. Furcsa cipőjében igen csak nehézkes ilyen helyen sétálgatni, ezért nem habozik sokat és leveszi. Nem akar vele kínlódni, az csak időpazarlás lenne. A férfi látszólag koldul, ezt pont nem gondolta volna. Valami adományt kéne adni neki, de így is fogyóban a zsebpénze (ami eleve nem túl sok). Aztán jut csak eszébe a tegnapi nap, amikor vigyázott egy kisfiúra, és hogy azért is kapott némi pénzt. Úgy sem tudja mire költeni, hisz van annyi felesleges holmija, hogy már a hányinger kerülgeti az összes bolttól, kivéve persze az édességboltokat... Kicsit közelebb lép és belerakja az egész fizetését a kalapba, aztán örülve tovább ballag, és leül egy kicsit távolabbi mólóra, azzal a tudattal, hogy adakozott egy szegényebb embernek. *

Nellondi polgár Hozzászólások száma : 7 Kaszt :

**Chim chiminey
Chim chiminey
Chim chim cher-ee!
A sweep is as lucky
As lucky can be**

*Egy középkorú fickó Mary Poppinst dúdolgatva táncol a Hét tenger kikötő szélén, macskaköves járdákon. Kezében kréta, azzal rajzolgat a talajra, különféle ábrákat, tájakat, melyek többségében most jutnak eszébe. Dehát ő Jasper, neki mindent szabad, hiszen ő maga A szabad.
Egyszerű atlétát hord, mégegyszerűbb, kék csőszárú farmerral, talpát nem fedi semmi, ő nem él olyan elcsépelt dolgokkal, mint a cipő. Egy-egy verssszak között pedig éppen annyira marad ideje, hogy földön pihenő kalapjára, mely köré gyönyörű betűkkel s ábrákkal tarkítva felírta, hogy "Kérem, adakozzanak", s bizony, mivel ő az egyszerűséget nagyra tartja, azt is kiabálja eme apró pauzákban, hogy:* - Kérem, adakozzanak! *Egy őfajta utcai művész igencsak alul van fizetve. Pedig nála aztán bármit meg lehet kapni, amit csak szem, száj, s inger kívánhat e széles nagy világon.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szer. Júl. 18, 2012 8:57 pm

//Fagyunk//

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szer. Júl. 18, 2012 8:32 pm

*Ahogy ott ül és néz maga elé, egy súlyosabb probléma is szöget üt a fejébe. Fogalma sincs mennyit felejtett, abból amt egyszer megtanult. Állítólag képzett auror volt, de pillanatnyilag nincs a kezében ezt igazoló papír. Lehet, hogy családjánál van, kifüggesztve a falra egy diploma, vagy a fiókban eltéve, de azt nem fogják kiadni, hiszen valamiért nagyon szeretnék, ha mellettük maradna.* ~De miért is vagyok hirtelen ennyire fontos?~ *Épp ezen agyal amikor felpillantva egy ismerős alakot lát a szomszédos mólónál. Alaposan megbámulja, majd ha az ránéz, odamosolyog és laza lépteivel átsétál és leül mellé.* - Szia Claire.* köszön a versmondó lánynak.* - Mi újság? *teszi fel a kérdést. Fogalma sincs milyen választ vár, de nagyon megörült az ismerősnek. Hiszen az, hogy ismerősei vannak, azt is jelenti, hogy gyökerei elkezdtek visszanőni, mégpedig úgy látszik a legtökéletesebb helyre.* - És a francia költő békében nyugszik? *teszi fel a teljesen értelmetlen kérdést, amire maximum egy elnéző mosolyt várna válaszul.* - Ugye nem zavarlak? *kérdez rá egy kissé aggódva. Hihetetlen csapongásait ő maga sem mindig tudja követni, de minden erejével próbálja kontrollálni a feltörő erőket.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szer. Júl. 18, 2012 8:20 pm

*Claire sosem szerette különösebben a vizet, most mégis a kikötő felé viszik a lábai, amiken szokás szerint nem visel cipőt. Ma különösen unalmas napja volt, mivel a kiskertjét kapálta illetve a tegnap szedett - igazából gyakorlatilag ellopott - hajtásokat gyökereztette, némi mágia segítségével. Kezdi egészen megutálni egyetlen jövedelemforrását, mivel nem kifejezetten rajong a növényekért. Viszont pontosan jól tudja, hogy az illúziókra nincs nagy kereslet, így marad hát az elég jól jövedelmező gyógynövényeknél. Viszont este sétára indul és - mint már említettem - a lakókocsijátől nem messze fekvő kikötőnél köt ki. Leül az egyik móló szélére, a - mellesleg fekete szoknyába bújtatott - lábait pedig lelógatja. Miközben a tengert és a hajók fényeit nézi, különös érzés fogja el. Leginkább honvágyként tudja leírni, annak ellenére, hogy szinte egész életében a lakókocsija volt az otthona. Igazából nem is az otthona, hanem az utazás hiányzik neki, hiszen vagy tizennégy éve folyamatosan úton van. Az utazás hiányzik, és India. Ez az ország ugyanis az, ahol igazán otthon érezte magát, és akkor szívesen letelepedett volna. De hát a körülmények máshogy hozták. A körülmények alatt természetesen főleg az exét, Normant kell érteni. Mikor a fiú is az eszébe jut, elszomorodik, és egy hatalmas sóhaj hagyja el az ajkait.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Szer. Júl. 18, 2012 7:44 pm

*Magas, szőke hajú fiú ténfereg a kikötőben. Nem épp a legbiztonságosabb hely, de a kisgyerek kíváncsiságfával felvértezett férfi nem bírta megállni, hogy egyszer meg ne tapasztalja, a tenger és a rohadó hal szagát. Hiszen mi más várhatná itt? Ráérős léptekkel járkál a parton. Még ilyenkor is matrózok járkálnak mindenfelé. Egy pillanatra elmélázik a csillagos ég alatt. Természetesen Ivy-ra gondol és egyéb elintézetlen dolgaira. Otthon várja egy kupac megválaszolatlan levél a családjától. Nagy részük fel sincs bontva. Az egyik móló szélén leül és a hullámokat bámulja, ütemes csapásuk megnyugtatja.*

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Kedd Május 01, 2012 6:00 pm

Yoannak azóta is fáj a lába,
Egy jó kis kapitány állra várva!

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Kedd Május 01, 2012 5:07 pm

* Egy pillanatra leblokkol mikor a kapitányok elkezdik idézni a térmágiás kaput. Aztán egyszer csak hirtelen mindenki a parton terem, mintha egy zsupszkulcs lett volna. De valószínűleg nem az. A parton megpillantja Natit és Yoant sebzett nyakkal. Sebesen odarohan hozzájuk. * - Te jó ég! Veletek meg mi történt? * Kérdezte, és felsegítette őket. * - Szerintem jobb lenne elmenni a gyengélkedőre, nem? * Mondja, majd megfordul és már hívja őket maga után hogy jöjjenek. Ő pedig sebesen vissza keveredik valahogy az iskola környékére. Ezek szerint még sincs annyira messze az iskola mint gondolta. Aztán beugrott neki hogy ez Nellond egy eldugott része. Habár, nem is annyira eldugott. *

// Köszi a mesét ^^ Nekem nagyon tetszett Smile

//

Tárgy: Re: Hét tenger kikötő Kedd Május 01, 2012 5:07 pm

*Mikor repül felé a doboz az aranyfestékkel, ha minden igaz, akkor ijedten elhajol előle, nem érte nyúl, reflexből inkább az elhajolás az elsődleges. Aztán gyullad a gyertya, kész a rúnakör, kicsit döbbenten hallgatja azt, hogy mire is volt ez az idéző rúna, de amint tudjuk, a karakter naiv, így egyáltalán nem gondolja, hogy az a matróz valóban gonosz volt, és nem ő értelmezte félre. Nicolas félmeztelen megjelenése annyira nem érinti meg, nincs ideje a fiún elmélázni, hogyha lenne, akkor biztos pirulgatva bámulná egy kicsit, de így most... A hirtelen forróságra azonnal kiveri a víz, és nincs hova vetkőznie, hiszen magához képest lenge ruhában van, aztán hirtelen helyváltoztatás, és a parton vannak. Azonnal magához öleli a daimonját szorosan, és lassan talpra kecmereg. Immár ruhában, mármint ami Nicolast illeti, átveszi a könyvet, és kicsit még szívdobogva az izgalmak után köszöni meg.* - Köszönöm, jövőhéten vissza adom. *Mosolyodik el gyengén, többre ereje nincs, és elteszi a könyvecskét, aztán a daimonjával beszélgetve távozik.* - Biztosan félreértettem... A rúnák aktiválódása nélkül... a rúnák aktiválódása előtt... a rúnák aktiválódása helyett... *Gondolkozik csendesen magában, ahogy eltűnik a partról, a Jenilia felé.*

// Nagyon-nagyon bejött, végre van mit mesélnie Molly-nak, hogyha valaki kérdezi miújság vele. : P //

» Viharos tenger